36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 2. 19:36 | Link

Aileen
~Franciaország, Párizs~
Az évnyitó estéjén


-még a bálon-

Majdnem felnevet Aileen csípős megjegyzésén, de még idejében sikerül az egészet egy kissé fitymáló, gunyoros mosolyba átformálnia. Nem akarja feleslegesen felhívni magukra a figyelmet, épp eléggé idegesítő az a pár bámészkodó is, aki most itt rontja a levegőt és körülöttük sustorognak ahelyett, hogy a vén fószer szikkadt szavain csüngnének.
- Hát őt biztos nem izgatja, mit csinálok, ezért járok jobban veled, mint vele. Meg te is velem, mint azzal a vadállatnak aposztrofált alakkal, akire ma este vártál, mert őt kerested, nem? De látod, valami szerencsés véletlennek köszönhetően ő ma estére felszívódott és helyette beugrottam én. Azt mondják, egy fokkal tűrhetőbb vagyok tőle, de le is tesztelhetnéd, igazak-e a mende-mondák. – Felhívás keringőre, Miss Levita. Némi sugalmazást rejt a pimasz kis beszéd, hogy próbálgasd ma este a határokat, mert ki tudja, mikor és milyen alkalom kínálkozik még a zöld vadember kiismerésére. Apropó vademberség, eleve a nyugodt viselkedése (eltekintve a rondább pillantásoktól, bár azok sem partnerének szólnak) és kulturált fegyelme bizonyítékként szolgál, hogy ma este nem óhajt balhézni fölöslegesen. Lin kezét is meglepő figyelmességgel fogja, nem pedig ráncigálja vagy pakolgatja, mint egy darab húst.
A beszéd végén könnyed nemtörődömséggel kapja vállra a kék lányt mit sem törődve a riposzttal, elvégre magának kereste a „bajt”, s megindul a kijárat felé. Út közben kettéválik előttük az emberek kicsiny akadálya és egyesek tényleg tátott szájjal nézik a duót, no meg a pimaszabbak Lin alsóját is.
- Óóó, de megijedtem. Folytasd csak, fenyegetőzésekből sosem elég. – Vidám képpel paskolja meg Szöszke combját, mert semmi oka nincs tartani egy ilyen virágszáltól. Legfeljebb karmol, de az olyan harci sebesülés inkább trófeának számít semmint komoly kihívásnak. A pálcáig nem hagyná eljutni a lányt.
- Nyugodj meg, senki nem nézi az alsód. Ne nyivákolj semmiségeken. – Ez persze kis ferdítés, mert igenis megnézték azt a nevezett ruhadarabot, de nem fog hős lovagot játszani, aki a királylány becsületéért ölre menjen holmi idegenekkel. Egyszerűen otthagynak mindent és mindent, a nagyterem ajtaja pedig simulékonyan csukódik be mögöttük a mulatozó tömeget kizárván....

-már Párizsban-

Párizs gyönyörű éjjel- mondják a turisztikai hivatal kliensfogói. Nézd a fényeket, gyönyörködj a feljavított részeiben és ne törődj az emberfelhozatallal, az itt-ott mutatkozó szakadtságával, hunyj szemet a mindenféle hibái fölött. Amit ő kigondolt, az inkább a mágusnegyedre vonatkozik, ahol tényleg hangsúlyt fektettek a környezet karbantartására és nem mellesleg a szórakoztatóipar fellendítésére.
Fény és villódzó színek, egymással összekeveredett zeneszámok, hangos nevetés, dübörgés, füst és némi erősebb innivaló illata is átjárja a levegőt a parfüm, virág, az édes, a nehéz aromák mellett. Taláros és mugliruhás emberek járnak-kelnek, a szórakozóhelyek egy része pedig erősen emlékeztet a Moulin Rouge stílusára. Tematikusra vették a figurát (idén 125 éve, hogy megalapították a Moulint), bár akadnak szokványos, a Bogolyfalvi pubhoz hasonló helyek is. Ő mégis egy ilyen cabaretbe húzza be Aileent (az utazásuk körülményeit nem muszáj ecsetelni, de érkezéskor két lábra állította Morcos kisasszonyt), miután váltott két szót a vele nagyjából egykorú ajtónállóval franciául. A vigyorokból ítélve ismerhetik egymást, így soron kívül most az egyszer bemehetnek az előadásra. Odabenn a hallt elhagyva teljesen más világ tárul a szemük elé a megszokottól: a levegő súlyos, fullasztó, füstszag és illatszer párája töményíti még tovább; a teremben kis, kör alakú asztalkák állnak szanaszét vörös bársonnyal leterítve, mindegyiken egy-egy üvegbúrával lefedett gyertya világít gazdagon díszített tartóba állítva. Szándékosan csak két szék ácsorog mindegyik helyen a "gyere párban" üzenetet sugalmazva; a színpad félkör alakú és a terem túlfelébe építettél, oldala mentén egy sornyi égő szolgáltatja a világítását megfelelő szögből. A színpad mellett egy jókora versenyzongora is megbújik várva, hogy felüssék a fedelét és elkápráztassák vele a majdnem zsúfolásig megtelt cabaretet.
Odabent ismét kézen fogja a feltehetőleg még mindig mérges Aileent, s egy pillanatra még közelebb is vonja, maga elé húzza. Jobbjával kezeik kapcsolódását biztosítja, balja viszont a lány derekát öleli át, szája egy vonalba kerül Aileen fülével.
- Mit szólsz hozzá? Időnyerővel sem lehetne ennél jobban visszahozni egy régi kort, nem? -Van türelme, megvárja, míg Aileen véleményt nyilvánít, addig is szemmel van ideje kikeresni a szabad asztalukat.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. április 2. 21:34
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 2. 22:08 | Link



-még a bálon-

Kicsit durvára sikerült válaszomat fel se veszi, amit persze gondolhattam volna, elvégre mégiscsak Mihaelről beszélünk, nem kell féltenem őt, aligha tudnám véletlenül megbántani. Igazából szerintem készakarva sem sikerülne. Szinte egyik hozzám címzett mondatában sem felejt el bókolni, ezért néhány pillanatig gyanakodva nézek rá, hogy talán tényleg egy másik fickóval van dolgom. Ha a srác úgy döntött, hogy nincs kedve hozzám és az évnyitóhoz, csak meg kellett kérnie vagy fenyegetnie valakit, és egy kis százfűléfőzet után meg sem mondanám a különbséget. Ezt az elméletet azonban rögtön elvetem, amint meglátom, hogyan rémiszt vissza csupán nézéssel pár diákot a bámulástól. Nem, ilyen aurája csak neki van.
Válaszából arra következtetek, hogy ma akár el is vethetem a sulykot, talán nem fognak másnap egy árokparton megtalálni egy késsel a homlokomban. Egészen kedvet is kapok a tesztelgetéshez, kíváncsi lennék, hogy meddig bírja, de ekkor jön a csodálatos ötlete, miszerint én biztos, nem tudom a lábamon elhagyni a termet.
Még szerencse, hogy Mihael háta az egyetlen, amit alapesetben látok, így legalább nem kell azokkal szemeznem, akik pár másodperccel korábban valószínűleg a bugyimat csodálhatták meg. Hirtelen átfut rajtam a gondolat, hogy, ha Alex vagy Runa látja ezt a jelenetet, mit gondolhat rólam, de aztán inkább hálát adok az égnek, hogy legalább Yar nem lett tanúja a helyzetemnek.
Mikor jelzem felé ellenséges szándékaimat, szinte kiröhög, és még le is tapiz. Nyugtatónak szánt mondatait egy szemforgatással reagálom le, amit persze ő nem észlelhet, de nem is érdekel. Ez már így is úgy is rossz helyzet, inkább érjünk ki innen gyorsan.

-már Párizsban-

Sosem jártam még Franciaországban, ezért érkezésünk után inkább elnapolom Mihael megleckéztetését és megpróbálok minél több látványt, illatot és hangot elraktározni. Amikor azt mondta, hogy elvisz valahová, én maximum a falura gondoltam, sosem hittem volna, hogy ilyen helyekre is eljuthatok vele. Valójában hálás vagyok neki, de a nagytermes tettei után ezt nem fogom az orrára kötni. Esetleg akkor, ha ez az este tökéletes lesz, vagy legalábbis ahhoz közeli. Abban az esetben még talán meg is bocsátanék neki.
Annyi mindent szeretnék látni az éjszakai, gyönyörűen kivilágított városból, de Mihaelnek más tervei vannak, én pedig megyek vele, elvégre miatta vagyok itt, ez, még, ha alku tárgya is volt, egy randi.
Először hallom egyébként franciául beszélni, és furcsa, mintha a hangja is kicsit másmilyen lenne. Kellemesen zöngés nyelvnek találom, bár úgy gondolom, hogy valakinek, aki nem született francia, nehéz lehet beszélni. Mikor simán bejutunk az épületbe, már-már elismerően nézek a fiúra, de inkább visszafogom magam, nem akarom az egóját növelni, úgysem szorul ilyen téren fejlesztésre.
Odabenn a levegőben terjengő szagoktól nehezebben lélegzem, de ezt elfeledteti velem az új dolgok felfedezésének izgalma és kíváncsiságom, mely cseppet elkerekíti szemeimet és fényt lop a tekintetembe. Sosem jártam még csak hasonló helyen sem, ezért fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de ettől talán csak még jobban tetszik a helyzet. Épp Mihael keze után nyúlnék, még, ha ezzel gyengének is minősülnék a szemében, mikor megérzem tenyere melegségét az ujjaimon.
Csodálkozva néznék fel rá, de nincs időm reagálni, mert magához húz és szinte a fülembe suttog. Szeretnék válaszolni neki, de hirtelen közelsége megremegteti a térdem, illata elbódít, míg lehelete megcirógat egy tincset a nyakamnál. Beleborzongok az érzésbe és akaratlanul nyújtom felé a jobb kezemet, mellyel először csak megtámaszkodom a mellkasán, majd belekapaszkodok az ingébe. Nyelek egy hatalmasat, majd megpróbálom működésre bírni a hangszálaimat.
- Kellemes hangulata van, bár nem vagyok olyan idős, hogy ismerjem azt a régi kort, amiről beszélsz, sem francia, hogy igazán átérezzem a dolgot. - Talán kicsit - vagy nagyon - hálátlannak tűnhet a megjegyzésem, de én már annak is örülök, hogy sikerült megszólalnom. Hirtelen tudatára ébredek annak, hogy mit is csinál a jobb kezem, ezért elengedem a fiú felsőjét, mielőtt még jobban összegyűrném, vagy netán elszakítanám.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. április 5. 09:59
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 10. 12:33 | Link

Lin
-Párizs-

Azt elfelejtette közölni az emberrablás előtt, hogy két nap, két éjjel lesznek francia területen, de voltaképpen hova a sietség? Bőven ráér közölni ezt az apró információt és úgyis fel fog tűnni, ha ma este nem mennek még vissza Bogolyfalvára. Lesz elég idejük bejárni a mugli és a varázsló Párizst, elmenni a Louvre-ba, kávét inni a Champs-Élysées-n és megfelelő mennyiségű bajba keveredni (öt percnél tovább nem bírja ki az idilli nyaralásokat baj nélkül) . Szeme sarkából figyeli Lin minden arckifejezését és magában veszett jól szórakozik azokon a hatalmas, csodálkozó szemeken. Mintha legalábbis Csodaországba hozta volna Lint, bár nem is érti, min ámul mennyire, mert Párizs messze nem a reklámokból ismert szerelem városa. Lehet, valamikor tényleg gyönyörű volt, de mára sokkal inkább koszos és zajos, tele van tolvajokkal és lókötőkkel, sötét alakokkal (kezeket fel, Saint-Venant, rólad beszélnek), akiket az éjszaka még jobban buzdít a kézen-közöni ügyleteik nyélbe ütésére.
A cabaret mai műsoráról is elfelejtett nyilatkozni: nem éppen hagyományosnak számító és évente csak párszor kerül megrendezésre. Nem véletlen, hogy pont ma szöktette meg a kék királylányt. Elég csak megéreznie azt az egészen enyhe megremegést és arcán máris egy elégedett félmosoly tűnik fel. Eszében sincs elengedni azt a derekat, főleg hogy a kisasszony úgy néz ki, magától is elég lelkesen simul hozzá. Mulatságos nézni a zavarát, és ez kitűnhet mosolya gonoszkás színezetéből.
- Én sem, de érdekes is volna, ha százvalahány éves lennél és még mindig így festenél. Gyanakodnék, hogy sikerült elkészítened a Bölcsek Kövét. – Mielőtt Aileen elereszthetné őt, elkapja a kezét, de mielőtt bármi mást tehetne, teljesen elsötétül a tér. Ez a faragatlan fiút nem akadályozza meg semmiben, mert előzőleg bőven volt ideje kinézni a helyüket és félig-meddig számított is valami ilyesmire, úgy hogy további ölelések helyett most már tényleg kézen fogja a lányt és elkezdi vezetni egy adott irányba a sötétben.
- Gyere utánam és tapadj sorosan hozzám. – Nem gúnyolódásból mondja ezt, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ha Lin elkalandozik valamerre a koromsötét teremben, nem fogja tudni csak úgy megtalálni, pálcát pedig nem szívesen rántana ennyi ember között, hogy aztán kihívják az aurorokat félreértésből. A következő percben Lin érezheti, ahogy egy székre kormányozzák, ujjai alatt pedig simuló anyag terpeszkedik el, az asztalterítő, de eddig foglalt keze továbbra sem szabadul fel.
Míg haladtak, dobpergés töltötte be a termet az álmélkodó sustorgások mellett, leülésük után pedig egy pillanatra az egész termet vakító fény árasztja el, mintha egy kviddicspálya összes reflektorát bekapcsolták volna. A következő pillanatban mintha eltörölték volna a gravitáció törvényeit, sőt magát a helyiséget is: milliónyi csillag, sőt maga a világűr veszi körbe az összes bámészkodó, hüledező boszorkányt és varázslót, köztük őket. Lin érezheti, ahogy a srác egy fokkal erősebben (de még nem fájón) megszorítja ujjait. Zene csendül a lüktető, intenzív fajtából, előttük két tűzcsóva spirális szalagokként körbeölel egy tucatnyi embert... és a műsor kezdetét veszi.
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 15. 13:49 | Link

Mihael - Párizs

Egészen tudathasadásos érzés Mihael karjaiban lenni, mert egyrészről szívesen maradék még, sőt közelebb is kerülnék hozzá, másrészről viszont egy belső hang szemrehányón kérdőre von, hogy mégis mi a fészkes fenét művelek én. Élvezem, hogy vele lehetek, de ugyanakkor félek is, talán attól, hogy szívesen vele maradnék.
Nem akarok az arcára nézni, anélkül is sejtem, hogy eléggé önelégült fejet vághat most, én pedig éppen lelkileg őrlődöm, szóval nincs hangulatom ahhoz, hogy ne csak elképzeljem, de lássam is az arcán a "megvagy kicsi lány" arckifejezést. Érdekes módon agyam nem ellenkezik Mihael ellen, pedig alapesetben azt gondolnám, hogy eszem távol tart a veszélyes kalandoktól és a Mihaelhez hasonló srácoktól. De nem, talán azért nem, mert tisztában vagyok vele, hogy ő nem szerelmes belém. Neki én csak egy vagyok a sok közül, épp ezért sokkal veszélytelenebb vele lenni, mint mással. Nem fogok hiányozni neki, nem hagyok űrt a szívében, amikor majd mennem kell. Az én érzéseim pedig nem igazán számítanak ebben a helyzetben, hiszen, ha úgyis eltávozom, egyáltalán nem fog számítani, hogy Mihael sosem szeretett viszont.
Az eszmefuttatás logikus, épp ezért fogalmam sincs, hogy miért fáj ennyire a gondolat, hogy megint egy olyan fiú után vágyakozom, akinek nem jelentek annyit, mint ő nekem. Kínzó a gondolat, hogy Mihael csak úgy túl fog lépni a halálomon, sőt már jóval előbb le fog lépni, és még csak nyomot sem fogok hagyni az emlékeiben. Egy leszek a sok közül, egy állomás csupán, egy jelentéktelen pillanat, egy hangsúlytalan szó.
Még szerencse, hogy hirtelen sötét lesz, mert így, míg a fiút követem, összeszedhetem magam, nem kell könnyes szemekkel ránéznem, nem kell látnom lesajnáló vagy szánakozó pillantásait. Bár valójában nem is tudom, hogyan reagálna, ha hirtelen, minden látható előzmény nélkül elsírnám magam. Valószínűleg meglepődne, de vajon aggódna is? Vagy napirendre térne fölötte azzal, hogy eddig sem tűntem túl normálisnak? Egy ilyen egyszerű kérdésre sem tudok válaszolni vele kapcsolatban, valójában nem is tudok róla túl sok mindent, és amit tudok, az is nagyon elhanyagolhatónak tűnik ahhoz képest, hogy milyen hatással van rám.
Mihael egy székhez vezet, úgyhogy végre helyet foglalhatok, de kezem nem szabadul fel. Ez jó, mert így érezhetem tenyere melegségét, de rossz is, mert félek, hogy megérzi, milyen erősen lüktet a csuklómon az ér, észreveszi, milyen hevesen dobog tőle a szívem. Ez utóbbi problémámat azonban megoldja az elkezdődő előadás, innentől kezdve majd a zene lüktetésére fogom meglódult szívverésemet. Egy pillanatra fény villan, ami elvakít, és utána is csupán ködösen látok egy ideig. Aztán megjelenik körülöttünk az űr, olyan sötéten, és mégis ragyogón, ahogy elképzeltem. Megszorítom Mihael kezét, mert félek, hogy elveszítem, ezúttal nem csak képletesen értve.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 15. 18:15 | Link

Lin – Párizs

Még alig kezdődik el a műsor, mikor érzi, hogy Lin keze elkezd kicsúszni az övéből. Nem tudja mire vélni a dolgot, jelenleg koromsötét is van és csak a színes-hangos-zenés műsort lehet látni, az embereket nem. A következő pillanatban valami vagy épp valaki súrolja a karját és Lin keze végképp kitépődik az övéből, mi több, a dulakodás félreérthetetlen hangjai szűrődnek át az általános zajon, de ekkor már ő is talpon van és behunyt szemmel –hogy az egész túlragozott műsor ne zavarja teljesen össze az érzékeit- , lassan haladva, de elvitorlázik az akadályok között, hogy a függönyön túl, ami eltakarta az előteret a benti világtól végre kinyithassa és szembesüljön a ténnyel, alkalmi barátnőjét épp most nyúlta le fél tucat eléggé gyanús alak. Már csak annyit sikerül elkapnia az egészből, hogy elhoppanálnak Linnel és az egyikük feltűnően sántít... Eddigi életében nem sok emberben tett kárt, de arra az egy alkalomra még mindig nagyon tisztán emlékszik, amikor Bogolyfalván elkapták és az egyik támadó kereket oldott az ő kis játékszerével. Akkor Davidnek hála úszta meg, de most magára van utalva csak. Hát ez remek lesz....

A pukkanást követően Lin érezheti a köldöke tájékán a hoppanálással járó kellemetlen érzést, mintha egy kampót akasztottak volna belé és áthúznák egy gumicsövön. Nagyon zavaró, sőt hányingert is okozhat az érzékenyebbeknél, főleg első hoppanáláskor. Érkezési pontjukról az első szembejövő információ, hogy meleg. A helyiség légköre kellemes a viszonylag hideg idő ellenére, maga a tér esztétikusan bebútorozott és rendeltetését tekintve minden bizonnyal dolgozószobaként funkcionál. Az asztalnál unott képű, húszas éveiben járó fiatalember ül féloldalasan; két lábát egymáson átvetette és az asztalra pakolta fel nyilvánvaló hanyagságról és némi szándékos neveletlenségről téve tanúbizonyságot. Mikor Lint elétessékelik nem éppen kedves, kirláylányhoz méltó módon, leveszi a lábait eddigi helyükről és feláll az asztaltól, megkerüli, majd a lány elé áll.
Szőke haja van, nagyjából olyan magas, mint Mihael és csokoládébarna, meleg szemekkel áldotta meg a genetika. Mindkét fülében apró kristályból készült tűs fülbevalókat visel, szája körül pedig kedves, majdnem bocsánatkérő mosoly húzódik.
- Bonsoir, mademoisselle. Sajnálom, hogy iderángattuk minden előzetes bejelentés nélkül. A nevem Xaviér Besson. Kér egy teát? Esetleg más innivalót? – A modora simulékony, könnyed stílust diktál, mégis érezteti, hogy ő áll a ranglétra tetőfokán akárki akármit is mondjon. Nem mellesleg angolul folytatja a bevezető csevejt erős francia akcentussal.


A vendéglátó
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. április 15. 18:28
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 15. 19:58 | Link

Mihael - Párizs?

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mi is fog történni az előadás alatt, hiszen kísérőm igencsak titokzatos volt az esténkkel kapcsolatban, így aztán mikor valaki megérinti a vállam, azt gondolom, ez is része a szórakoztatásunknak. Nem is nagyon ellenkezem az ellen, hogy felállítsanak a helyemről, bár azt némileg fájlalom, hogy el kell engednem Mihael kezét. Ösztönösen szorítom meg még jobban, és makacsolom meg magam, mert semmi kedvem nélküle elmenni, főleg, hogy fogalmam sincs, hol vagyunk. Ha ezt ő tervelte ki, hát nem tartom túl viccesnek.
Az engem valahova elkísérni igyekvő embereket azonban nem igazán érdekli, hogy én mit szeretnék, erőszakkal távolítanak el a fiú mellől. Kiáltani esélyem sincs, egy pálca hidegét érzem a tarkómon, aztán nem jön ki hang a torkomon: elnémítottak. Próbálom elérni Mihaelt, de sosem tudtam verekedni, ráadásul túlságosan erős sem vagyok, a pálcám pedig nincs kéznél, nem hittem, hogy szükségem lesz rá. Ez így utólag ostobaságnak tűnik, hiszen nem gondolhattam komolyan, hogy Mihael mellett nem lesz szükségem varázslatra.
Elrablóim társas hoppanálással visznek magukkal, ami egyáltalán nem tetszik, hiszen így a fiú akkor sem tud követni minket, ha netán feltűnt neki, hogy elvittek mellőle, ami nem is olyan biztos. Talán majd, ha vége lesz az előadásnak, és újra fény árasztja el a termet, ráeszmél, hogy nem vagyok mellette, de akkor már késő lesz, sőt lehet, hogy már most is az.
Kicsit émelyítő érzés a hoppanálás, de már korábban is volt benne részem, ezért enyhe szédülésen kívül, ami eredhet a betegségemből is, semmi bajom nem lesz. A szoba, ahova érkezünk, bizalomgerjesztő lenne, ha nem akaratom ellenére kerültem volna ide. Túl sokáig azonban nem hagynak nézelődni, nem túl finoman egy srác elé lökdösnek, aki nem sokkal tűnik idősebbnek nálam. Angolul szól hozzám, de nem tudom, hogy azért-e, mert tudja, hogy beszélem a nyelvet, vagy egyszerűen csak próbálkozik egy közvetítőnyelvet találni, mert nem gondol franciának. Fogalmam sincs, hogy tudja-e ki vagyok, de azt sem értem, hogy miért pont én lettem a célpontja. Az egyik a mögöttem álló fickók közül visszaadja a hangomat, és ezt kis is használom.
- Nem vagyok szomjas, és valahogy úgy érzem, hogy nem teadélutánra lettem meginvitálva. Kaphatnék esetleg valamiféle információt arról, hogy miért is tette tönkre az estémet? - Próbálom éreztetni a neheztelésemet, ugyanakkor nem akarok rontani a helyzetemen sem, és természetesen én is angolul szólok hozzá, bár egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy úgy tegyek, mintha nem ismerném a nyelvet. Egyszerűbb azonban, ha együttműködök, és már az elejétől kezdve értjük egymást.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. május 3. 12:10 | Link

Lin - Párizs környéke

Hosszú egy percig tart a csönd a lány szavai után: egyesek felszisszennek és azt suttogják, „pofátlan” , mások viszont megcsóválják a fejük és somolyogva villantják sunyi tekintetük főnökükre. Nyilván remélnek valamiféle látványos reakciót, de a szőke vendéglátó teljesen nyugodt mosolyra fakad a szünet végén. Előzőleg felült az asztalra a lánnyal szemben, de most mégis lecsusszan és közelebb sétál. Egyetlen kézintéssel jelzi, hogy távolodjon, sőt hagyja el a szobát mindenki; egyedül is le tudná kapcsolni a kisasszonyt, ha szükséges. A férfiak némán engedelmeskednek a fiú kimondatlan parancsának, egyesével elhagyják a szobát és bezárják maguk mögött az ajtót.
- Kérem, foglaljon helyet előbb és próbáljon lehiggadni. – Heveny kézmozdulattal int a fotelek felé, melyből pontosan kettő van féloldalasan egymás felé fordítva, köztük egy kisasztallal kiegészülve. Ő maga szemben helyezkedik el, pálcáját elővéve elővarázsol egy kancsó teát és két csészét, ha mégis kérne a lány valamit, s tölt magának az érezhetően menta illatú, forró folyadékból.
- Tisztában vagyok vele, hogy Monsieur Saint-Venant-nal érkezett és leromboltuk a meghitt pillanataikat. Ezért elnézését kérem, természetesen. A probléma az, hogy az úriembert másképp nem tudom utolérni, ugyanis elzárkózik mereven bármiféle kommunikációtól velem. Kénytelen voltam gyártani egy külön bejáratú meghívót neki. – Jelentőségteljesen pillant Aileenre, hogy éreztesse, mit is ért a meghívó alatt.
- Mennyit tud róla, mademoisselle? – Szemeiben végre némi érdeklődés villan Lin iránt. Hátradől a magas támlájú, karfás fotelben és míg a lány (remélhetőleg) beszél legalább egy keveset, kortyolgatni kezdi a teát.
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. május 3. 12:49 | Link

Mihael - Valahol Franciaországban

Számítok néhány dologra mondataim után, még egy pofont is belekalkulálok a lehetőségek közé, de végül nem következik be egyik sem az általam vizualizált események közül. Helyette a szőke srác talpnyalói és társai a főnök intésére elhagyják a termet, ami furcsa módon nagyobb aggodalommal tölt el, mintha még kétszázan lebzselnének körülöttünk. Nem tudom, miért, de a fiú társasága nyugtalanít, valamiért rosszabb aurát érzékelek a közelében, mint, ami Mihaelre jellemző. Ez vagy azért lehet, mert a szerelem nemcsak vak, de el is vakít, és emiatt nem látom a rellonos jellemhibáit annyira súlyosnak, vagy, mert a közelemben álló, nyugodtan mosolygó alakot sokkal veszélyesebbnek, és jobb szó híján gonoszabbnak észlelem, mint Mihaelt valaha.
Bár a fickó hellyel kínál, én maradok állva, semmi kedvem közelebb kerülni hozzá, éppen elég, hogy rossz érzéseimtől kezd megfagyni bennem a vér. Melleim előtt összefont karjaim nem engedem le, ezzel is leplezni tudom kezdődő remegésemet. Úgy érzem, nem lenne jó dolog kimutatni a félelmemet, főleg, hogy valójában még nem is csinált semmi olyasmit, amivel megijesztett volna. Mégsem akaródzik közelebb mennem hozzá.
- Nyugodt vagyok, teljesen, és nem kívánok leülni, jó így nekem állva is - utasítom el, rendesebb társaságban kedveskedőnek számító, ajánlatát.
Figyelem, ahogy az asztal mellett tevékenykedik, és továbbra sem kívánom megkóstolni azt a löttyöt, elvégre ki tudja, mi lehet benne. Próbálok higgadtnak tűnni, ami egészen jól is megy, még alig észlelhető remegésem ellenére is, egészen addig, míg meg nem említi a "meghitt pillanatainkat". Még jó, hogy nem iszok, mert biztosan félrenyeltem volna. Érzem, ahogy a vér az arcomba szalad, szinte süt a forróságtól. Legalább megfagyni már nem fogok a félelemtől.
- Egyáltalán nem tölt el örömmel, hogy én lettem a meghívója. Azt meg egyébként sem értem, hogy honnan veszi, hogy érvényes vagyok. Lejárt papírral sehol nem megy sokra.
Kicsit későn veszem észre, hogy milyen ügyesen vágom magam alatt a fát, de ez most már mindegy. Valóban nem értem, hogy miért gondolja, hogy én vagyok a kulcs ahhoz, hogy találkozhasson Mihaellel. Ez az első randink, már, ha annak lehet nevezni egy megegyezés rám eső felének betartását, és korábban nem is nagyon találkoztunk. Valószínűleg semmit nem jelentek neki, csak el akarta ütni valahogy az estéjét, és épp kéznél voltam.
- Semmit nem tudok róla. Igazából itt találkoztunk. Tudja, én angol vagyok, pár napot átjöttem ide turistáskodni. Találkoztam egy helyes fickóval, meghívott egy italra, de semmi több. Valójában még azt sem tudom, hogyan hívják - felnevetek, és összességében próbálom játszani az úri hölgyet, ha már ez a furcsa fiú úriemberesdivel akarja elütni az időt. Annak azonban örülnék, ha valaki megmagyarázná, hogy miért is akarom megmenteni Mihael. Elvégre úgy tűnik, ezt teszem, miközben minden szavammal egyre mélyebb gödröt ások magamnak. Lassan már állva eltemethetnek benne. Lehet, ez is lesz a vége, bár nem vagyok tisztában vele, hogy a francia maffiánál mi a szokás a hullák eltüntetésére. Ha túlélem, lehet, megkérdezem Mihaelt. Csak, hogy tisztában legyek vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. május 3. 13:17 | Link

Lin - Párizs környéke

Őszintén szólva borzasztóan mulattatja, hogy a szőke ennyire meg van ijedve; másképp nehezen értelmezhető a harciassága, a macskaszerű védekezési üzemmódja és az egyéb részletek, mint a le nem ülés az ő közelében és a védelmezően összefont karok. Kár lenne közölni Aileennel, mennyire süt belőle a félelem szaga, ezen felül udvariatlanság is egy hölgyet leforrázni társaságban, még ha az kétszemélyes is. Szándékosan nem tesz fenyegető mozdulatokat, minden egyes cselekedete jól kivehető, artikulált, hogy lassan, cseppenként elaltassa ezt a merev bizalmatlanságot legalább részben. Irritáló, ha egy nő huzamos ideig méregzsákot játszik és pattog, ahogy most a tisztelt vendége is teszi; sajnálná "lenyugtatni" , no nem fizikálisan- vannak erre sokkal kifinomultabb módszerek.
- Ahogy gondolja. - Szabad a választás joga- ebben a témakörben, de ezt inkább nem fűzi hozzá, úgyis magától értetődő, hogy nagyrészt az ő háza, az ő szabályai, de ebbe nem köt bele, ki áll és ki ül. A következő percekben viszont sikerül változást elérnie: a lány kizökken, elvörösödik és egyre meggondolatlanabb kijelentéseket tesz. Csendben, rezzenéstelen macskatekintettel hallgatja végig a szócséplést. Nem mosolyog, nem húzza el a száját, de még csak nem is pislog. Az egész végén iszik még egy kortyot a teából, majd a csészét leteszi az asztalkán levő tálcára társa és a kancsó mellé, ő maga pedig feláll.
- Akkor engedje meg, hogy bemutassam a cáfolataim, Aileen Aurora kisasszony. - Magától értetődően utánajárt Saint-Venant legújabb partnerének; az információs hálózatuk hatékonyan és gyorsan működik, ráadásul nem egy szupertitkos személy adataira volt kíváncsi. Egy nevet és egy heveny származástant egy hét alatt összeszedett a kedves kis Jacqueline. Éljenek a mágikus "hackerek"!
Előveszi a pálcáját, de nem irányítja Aurora kisasszony felé, hanem a közelükben levő -eddig valószínűleg nem is észlelt- állótükörre koppint vele. Szó mi szó, egy teljes perc múlva feltűnik egy nagy adag keletkezett kavargó ködből az utca, amin a lány Mihaellel majd' egy órája végighaladt, a nyüzsgő tömeg, és jól kivehetően maga Mihael, amint a lány kezét fogva haladnak a cabaret felé. Aztán változik a kép, és a téli korcsolyázás jelenetei, az esés, a nevetés élednek fel; megint egy koppintás, megint más kocka: a fiú a folyosón megáll a testvérével együtt, hogy a tőle jóval távolabb elhaladó Aileent bámulja egy darabig. Michelle láthatóan dühös és elrángatni próbálja öccsét, Mihael azonban rá sem hederít, de Aileen sem veszi észre, hogy figyelik, mert a barátaival van és beszélgetést folytatnak.
Még vagy két percig különböző képkockák merülnek fel mozivetítéshez hasonlóan, a végén pedig a tejfehér köd elnyel mindent és a tükörlap visszaáll eredeti valójába.
- Javítson ki, ha tévedek, de egy teljesen érdektelen ember, akivel egy iskolába jár, aligha csábítja külföldi randevúra... Így hát a hazudozást megspórolhatnánk. Nekem ez bőven elég, hogy Ön legyen a meghívó. Teljesen biztos vagyok benne, hogy minden elejtett nyomot megtalál majd és ajtóstól ront be ide Önért már csak büszkeségből is. - Most először enyhén lesajnálóan beszél a mosolygás mellett Aileennel. Éreztetni akarja, hogy nem ma jött le a falvédőről és illene nem a szeme közé hazudni, bolondnak nézni. Egy ideje már űzi az ipart, így jobb félrebeszélés kellene a megvezetéséhez.
- Még mindig szeretne hazugságokkal élni, Aurora kisasszony? -
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. május 3. 13:20
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. május 3. 19:10 | Link

Mihael - Elrabolva

Félelmem szép lassan elpárolog, és harag veszi át a helyét. Iszonyatosan idegesít, hogy láthatóan mindent úgy tesz, mintha nem akarna ingerelni egy közveszélyes őrültet, vagy éppen nem szeretne elüldözni egy félős nyuszit. Kiszámítottnak tűnő mozdulatai, hanglejtése mind-mind azt a célt szolgálják, hogy megnyugodjak, legalábbis én így érzem, és emiatt kezdek dühös lenni. Komolyan ennyire nyúlbélának tűnök? Mi vagyok én, a hercegnő, aki porosodva várja, hogy majd jöjjön a herceg és megmentse? Meg egy frászt!
Zavarom, amit Mihallel való kettősünkre vonatkozó szavai váltanak ki, tovább fokozza ingerültségemet, lassan már a haragtól remegek, és nem a félelemtől. Persze külső szemlélőnek nem szúrhat szemet a kettő közötti különbség, legalábbis nagyon remélem, hogy azért a fickó nem ennyire jó emberismerő. Különben is honnan tudna rólam bármit is?
A következő pillanatban majdnem leejtem az állam, mikor a nevemen szólít. Ezt meg honnan a búbánatos kutyafüléből tudja? Nem kell sokat várnom, hogy megtudjam, és közben olyan dolgokat is az orromra köt, amit lehet, hogy nem kéne tudnom. Legalábbis nem így, és pláne nem tőle kéne megtudnom. A fiú pálcájának ütése nyomán a közelükben álló tükörben képek jelennek meg. Számára csupán bizonyítékok, illetve egy terv megszületésének részét képezik, számomra azonban többé-kevésbé kedves emlékek. Inkább többé, mint kevésbé. Csodálkozó arckifejezésem elárulhatja számára, hogy néhány képkocka nekem is újdonság. Sosem hittem, hogy Mihael tényleg érdeklődik utánam. A legtöbbször úgy véltem, hogy csupán a véletlen játéka, hogy folyton egymásba botlunk, és csak azért viseli el a társaságomat, mert szórakoztatja a piszkálásom. Na, meg, mert nőnemű vagyok.
A képek azonban mást sejdítenek, ha nem is szerelmet vagy bármilyen más komoly érzelmet, de legalábbis vonzalmat. Még szerencse, hogy a fiú folytatja megkezdett beszédét, nekem addig sem kell megszólalnom. Egyébként nem is tudnék mit mondani ezek után. Ehhez nekem minimum egy hét kéne, hogy megemésszem! Mit akar ez most tőlem? Nem hogy inkább békén hagyna, hogy illően feldolgozhassam a frissen szerezett információimat! Ő meg játszadozhatna valaki mással. Persze nem gondolom, hogy ez mostanában be fog következni, főleg azok után, hogy ügyesen leleplezte a hazugságomat. Na, de hát fogalmam sem volt, hogy ennyit tudnak. Több dologgal vannak tisztában a kapcsolatunkat illetően, mint mi magunk. Ez azért ijesztő, és egyben felháborító is. Akárcsak a lenéző hangnem, amin befejezi végre a locsogást.
- Ezek után minek? - kérdezem vállat vonva, elvégre én is tisztában vagyok vele, hogy lefülelt, ha nem ismerem el a vereséget az nem csak simán gáz lesz, de egyenesen szánalmas. Csak az tarthat ki a hazugságai mellett, akinek a kezében ott virít legalább egy ütőkártya, nekem azonban még lapot sem osztottak, így aztán elég nehéz lenne folytatni a kamuzást. - Azért azt elárulhatná, hogy mit akar Mihaeltől. Legalább addig sem unatkozunk.
Félelmem elszállt, a fiú nem érdekel, minél előbb ki akarok innen jutni, hogy aztán Mihaelnek szegezhessem a kérdéseim, vagy legalább láthassam. Talán még meg is ölelném. Bevallani is nehéz, de hiányzik a sárkánysrác.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek