36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 29. 23:18 | Link

Katkó
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Szép ez az új lakás. Bár még nem rendezkedett be igazán, attól még szép. Stockholm szívében, a szőke fejek erdejében, tökéletes kilátással. A vezetőség nem sajnálta a pénzét, hogy minden igényt kielégítő legyen a játékosainak a lakása, a pihenésre szánt otthona. Még Legra sem lakik messze tőle, szóval minden passzolna a jó hangulatához. De most éppen dühös, túlságosan is, meg némi vér is van az öklein, meg az orrából is szivárog valamelyest, ami még nem száradt rá. Haja csapzott, a ruhája néhol szakadt, de az arca sem éppen a legkedvesebb. Miután beléptek a lakásba – vagyis Kati bependerítette, és becsukta az ajtót maguk mögött – máris vádlón a lányra mutat. Most nem érzi úgy, hogy jókor volt a lány, jó helyen és meg kellett volna mentenie őt.
- Mégis mit képzelsz magadról Hobbista? Miért nem hagytad, hogy azt tegyek, amit csak akarok? Nem vagy az anyám, és nagyfiú vagyok már – kell ki magából és a pálcájáért nyúl. Azt már korábban elvette tőle Katkó – nem is emlékszik, hogy mikor -, így nem találja meg, csak eszébe jut, hogy a másiknál van. A dobozok között kezd járkálni, és idegesen kezd el pakolni, még gyűjti az indokokat a lány tettei ellen. Mert azt elhiheti, hogy lesznek! Elővesz egy közös fotót róla és Vikoról, majd elhajítja. A lány megint eltűnt és megint nem hagyott semmi nyomot maga után. Tudja jól, hogy ez most mit jelent, emlékezett a legutóbbi beszélgetésükre, és azt hitte, hogy meggyőzte az eperlányt, hogy minden rendben lesz. De ma már nem találta otthon és ez összezúzta a lelkét. Ezért bement a Pubba és kért egy italt, ami ugye nála nem túl jó ötlet. Ahogy lenni kell, pár korty után bele is kötött valakibe és az eredmény a testén és az arcán is meglátszik. Szerencsétlenségére – legalábbis ő így érzi – Kati kirángatta a verekedésből, kvázi megmentette az irháját, mert már majdnem kiütötték, nem sok hiányzott a jól eső eszméletvesztéhez. Nemrégiben már bemutatta neki a lakását, szóval Kati haza tudta hozni, elhoppanáltak Stockholmba, majd hazacipelte, miközben végigkiabálták az utcákat. Legalábbis Yarista biztosan kiabált a lánnyal, mert az ital hatása még mindig tartott, és most is tart.
- Akár el is mehetsz, már nem lesz baj. A pálcámat pedig vissza is adhatod. Amúgy is, jobb, ha távol maradsz tőlem, úgy tűnik az okosabbja már elmenekült – vigyorog rá bambán és kezdi úgy érezni, hogy nem Viko, hanem ő van elátkozva. Elindul kissé dülöngélve és mindenfélébe kapaszkodva Kati irányába, hogy a lány átadhassa neki a pálcáját.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2014. március 29. 23:20
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 30. 00:20 | Link

Yaricsbogyó<3

- Bocs, nem tudtam, hogy az a cél, hogy félholtra veresd magad - kissé ingerülten fújom ki a levegőt. De ahogy kiejtem a szavakat, szinte azonnal meg is bánom őket. Nem akarom Yart még jobban hergelni, bár félek, sikerült. Igazából nem tudom megítélni, hogy ki nyerte volna a verekedést, mert még azelőtt elrángattam a szőkét, hogy nagyon komolyra fordult volna a helyzet. Tudom, hogy nyugodtnak kellene maradnom, és egyszerűen nem foglalkozni Yar szavaival, de nem megy. Hiába tudom, hogy nem gondolja, nem gondolhatja komolyan, amiket mond, azért mégis fáj minden egyes szava, és hiába próbálom tartani magam, lassan sikerülni fog felhúznia. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, sosem láttam még ilyennek, így egy kicsit meg is rémít a dolog.
A lakásban körbepillantva megállapítom, hogy nem nem túl sok változás történt, mióta a múltkor megmutatta nekem a helyet. A cuccai nagy része még mindig dobozokban van. Leveszem a dzsekim és csak lehajítom az egyik kartondobozra, a hajamat pedig lazán felkötöm - úgy érzem, neki kell gyürkőzni a következő perceknek. Közben egy pillanatra sem veszem le a szemem Yarról, ahogy kissé imbolygó léptekkel kezd el járkálni a lakásban. Nem tudom kivenni, hogy konkrétan mi is van azon a képen, amit olyan indulatosan ránt elő majd hajít el, de sejtéseim azért vannak. Ezeket azonban egyelőre megtartom magamnak, majd Yar magyarázatot ad a viselkedésére ha akar, ha meg nem, nos... igaza van, nem vagyok az anyja, hogy számon kérjem.
- Jól van, ne aggódj, el fogok menni és a pálcádat is visszakapod, de előbb indíts a fürdőszobába - igen, most kicsit talán tényleg anyáskodó hangot ütök meg. A hangomból egyértelműen árad, hogy nem, nem fogom itt hagyni, és nem nem fogja visszakapni a pálcáját, amit egyébként időközben a táskám mélyére süllyesztettem, az kéne még, hogy varázsoljon is itt nekem.
- Na, gyere - gyengéden karon fogom - már ha hagyja - és a fürdőszoba irányába terelgetem. Már az is egy külön kaland, míg eljutunk addig. A fürdő is olyan, mint a lakás többi része, hatalmas, modern. Úgy tűnik, ide legalább már rendesen bepakolta a dolgait.
- Ne gyere ki, amíg meg nem fürödtél - ezzel én már igyekszem is kifelé a helyiségből, és csak remélem, hogy hallgatni fog rám.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 30. 16:48 | Link

Katkó
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

- Már majdnem nyertem, ugyan már – valószínűleg közel sem volt így, és nem is érzi ezt, de vissza kellett vágnia, nehogy már az övé legyen az utolsó szó. Nagyjából ennyi, ha iszik, amire nagyon ritkán van példa, a ritka itt pedig éveket jelent, akkor nem önmaga, és mindig máshogy viselkedik. Eddig ilyen nem volt, hogy ennyire agresszívvá váljon, és nem lehet tudni, hogy mikor fordul át valami másba, ha egyáltalán átfordul. Ezért is furcsa, hogy ezek után pakolászni kezd, amíg meg nem találja a közös képüket Vikoval. Ez megint kiborítja, az pedig csak fokozza, hogy Kati nem reagál a dobálózásra, láthatólag maradni akar.
- Mi van? – hitetlenkedve néz rá, mert a barátja úgy viselkedik, mintha az anyja lenne, pedig épp az előbb kérte meg arra, hogy ne tegye. Megindul felé, a lány pedig felajánlja a karját, és még rendes is, mert nem neki kell kapálóznia, hanem segít neki Kati, hogy biztos támaszra találjon. Persze rögtön kitépi a kezét, ami nem tűnik jó ötletnek, majdnem el is esik, csak a közeli fal állítja meg a kiterülési manővert. Ennek ellenére a józanabbik barát a fürdő felé terelgeti őt, de általában lerázza magáról a kezét, amíg az meg nem unja az anyáskodást.
- Nem akarsz megfürdetni? – röhög fel, miközben támaszt talál a csapban, így már egészen stabilan áll, ha nem számítjuk azt a hatvan fokos szöget, amit háromszögként játszik.
- Szóval magányos voltál, és engem akartál látni. Végül is, már egyedül vagyok, nem igaz? Te meg ezt akarod kihasználni. Szép! – most tényleg bunkó, igazán utoljára akkor volt erre példa – legalábbis úgy emlékszik – amikor először találkoztak. De most ezt nem érzi annak, sőt jogosnak gondolja az egészet. Mert nem hiszi el, hogy Kati éppen arra járt, és pont megmentette őt. Sőt, még az is lehet, hogy ő bérelte fel azokat a pasikat, ezzel belesétált a csapdájába. Ilyen, és ehhez hasonló összeesküvéseken gondolkodik, amikor a padló elveszti tapadását, a lába pedig kicsúszik alóla.
- Azt a… - káromkodik egy sort, ahogy a földre kerülve nyekken, de máris megpróbál felállni. Azonban a fejébe épített ideiglenes tőkesúlyhoz még nem szokott hozzá, és máris újra kiterül a padlón.
Megunja a próbálkozást, és inkább úgy marad.
- Szóval még utoljára látni akartál, hiszen már nincs miért visszajárnom oda. Te meg, ha akarsz, majd eljársz ide, ha már unod magad. Rohadtul nem javaslom, biztos nem leszek itthon, de írhatsz levelet, te, aki elpazarolod a tehetséged és inkább idióták hajkurászására vágysz – ez mondjuk nem igaz még szerinte sem, de most úgy érzi, hogy fel kell őt piszkálnia, mert beleavatkozott a mai szép estéjébe. Így jár, aki rosszkor volt rossz helyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 30. 17:34 | Link

Yaricsbogyó

Nem fűzök további megjegyzést a témához, higgyen csak amit akar, legyen övé az utolsó szó. Bár egy sokat mondó szemöldökfelhúzást és fejcsóválást azért megengedek magamnak. Az egyik pillanatban még viszonylag lazán kezelem a helyzetet, úgy vagyok vele, hogy ráhagyok mindent aztán majd lesz valami. A másik pillanatban azon rám tör az érzés, hogy milyen kis elveszett így és kótyagos, és hogy gondoskodnom kell róla, rendbe szedni. És erre jön a pillanatnyi kétségbeesés, amikor leesik a tantusz, hogy bizony nagyon rosszul csinálom, bármi is legyen a cél. Láthatóan Yar csak egyre mérgesebb, esze ágában sincs azt csinálni, amit mondok neki, és én meg szépen fokozatosan egyre jobban elvörösödök. Egyáltalán nem tartom viccesnek a poénját, amin magában olyan jól röhög. De pár szúrós pillantással nem érek el semmit. És a sértettség mellett megint csak azt súgja egy hang, hogy nem lenne szabad komolyan vennem, csak összevissza beszél. Épp elég lenne, ha csak vele küzdenék, de egyelőre még magammal is harcolok, bizonygatom hogy az a legjobb, ha nem hagyom, hogy felidegesítsen, de... Elsőre fel sem fogom, hogy mit beszél, nem akarom elhinni.
- Először is: nem tudtam, hogy egyedül vagy, oké? De örülök, hogy előbb közölted a fél kocsmával, mint velem. Legalább lemaradtam a nyöszörgésről. Másodszor  - itt fintorogva végignézek csapzott haján, véres arcán, viharvert ruházatán - előbb megyek Felához halloweenkor csokit kunyerálni, mint hogy ezt kihasználjam... - nem, mindezt persze egy percig sem gondolom komolyan, de legalább már túl vagyok azon a ponton, hogy azon vacilláljak, hogyan kezeljem a helyzetet. Úgy, ahogy megérdemli. Tudom, hogy nemsokára meg fogom bánni, hogy kikeltem magamból, de jelenleg nem érdekel. Azért az egy picit visszaránt a valóságba, hogy Yar hagos puffanással elvágódik a padlón. Tudatosítja bennem, hogy több dologról van szó, minthogy bunkó. Ettől függetlenül nem ugrok azonnal oda hozzá, karba font kézzel nézem, hogy megpróbál feltápászkodni. Már majdnem megérint, hogy ilyen magatehetetlennek látom, de aztán sikerül elűznie az efféle  gondolatokat, amint kinyitja a száját.
- Hogy mi van?! Persze, mert neked minden összejön, te mindent tudsz, Yarista Palarn a nagy kviddics sztár. Hát rohadtul semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok az életemmel! Törődtél volna a... - elharapom a mondat végét, mert közben rájövök, hogy nagyon elragadtattam magam, és nagyon nagyon övön aluli lenne az ütés. Kicsit el is szégyellem magam, hogy egyáltalán kigondoltam a dolgot. Dühtől lángoló tekintettel nézek le rá. Elvégre lényegében most közölte velem, hogy a jövőben nem szándékozik ápolni a barátságunkat. Fújok egy nagyot. Ennek a beszélgetésnek semmi értelme.
Egy remek módot találok rá, hogy kimeneküljek belőle. Legalábbis elsőre annak tűnik. Óvatosan kikerülöm, ha kell átlépek Yar felett a sarokkádat elérve megnyitom a hideg vizet, zuhanyra állítom a csapot és egyenesen Yar arcára célzok vele. Hátha észhez tér...ha nem, akkor egyszerűen meg megérdemli.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. március 30. 17:40
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 30. 18:24 | Link

Katkó
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Kati végre nem beszél bele a dolgába, és ennek már az elejétől kezdve így kellett volna lennie. Furcsa, hogy azért annyira mégsem tudja rajta felidegesíteni magát, mint gondolta, pedig elég mérges és eléggé csípős a nyelve. Mivel mindketten nagyon jól ismerik egymást, tudják, hogy mivel lehet a másiknak fájdalmat okozni, de még soha sem éltek a lehetőséggel, és nem is lett volna ilyen, ha Yarista nem dönt úgy, hogy megint meggondolatlanul cselekszik. Ezeket a dolgait kellene levetőznie, vagy valamilyen szinten kordában tartania, hogy ne forduljon a legnagyobb ellensége felé. Egyelőre idáig nem volt olyan esemény, ami erre sarkallta volna, talán most majd ez.
- Miért nem kérdezted meg? – irracionális kérdés, de ez bukott ki belőle, a gondolataiban a normálisságot kár kutatni, azok ma szabadságra mentek, persze erről maga az áldoztat sem tud.
- Miért rohannék én hozzád mindenféle dologgal? Na persze, de azért még itt vagy, tehát akarsz valamit – amit akar, azt még maga sem tudhatta, csak később derült ki, hogy Katinak milyen tervei voltak, ha egyáltalán voltak. Arra, hogy ő félti Yaristát nyilvánvalóan most nem fordul meg a fejében, csak azt látja, hogy a nyomorúságán élvezkedik a másik. Ekkor már tényleg elvesztette a kontrollt, és mindenfélét nekivágott a lánynak, ami fájhat neki, aki jól reagált rá. Talán ez volt a célja a fiúnak, hogy veszekedjenek, mert olyan rég volt már, hogy kioszthatta Katit, és erre csak most jött rá. Hogy ebből milyen kára lesz még, azt nem tudja, de el sem jut a tudatáig. Főleg így fetrengve a fürdő padlóján.
- Már, hogyne lenne? Rám mindig számíthattál, még amikor majdnem megöltél is. Úgyhogy igenis ki kell kérned a véleményed, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel – jelenleg szent meggyőződése ez is, hogy ez így van rendjén. Az utolsó mondatra felkapja a fejét, és mérges-érdeklődő fejet vág.
- Mivel kellett volna törődnöm? – kérdezi, emelkedett hangnemben, miközben nézi, hogy Kati a kádhoz megy, próbál utána fordulni, de ez igen kínos lassúsággal tudja csak megtenni. A hideg zuhany váratlanul éri, elkapja a fejét és a kezével próbál hadakozni a vízsugár ellen. Érdekes módszert választott Kati, hiszen a pálcára talán tudott volna reagálni erre nem számított.
- Most örülsz? – kérdezi vizes fejjel, bár lassan teljesen vizes lesz ő maga is. Felpattan a csodával határos módon, az adrenalin kiegyenlíti a bizonytalanságát és megpróbálja elkapni Kati kezét, mi több a vízsugarat ráirányítani a lányra. Egyelőre az alkohol hatása még nincs múlófélben, sajnos Yarista szervezete nem tudja ignorálni a bűnös hatást.
- Ezért megfürdetlek te szemét! – próbálja betuszkolni a lányt a kádba, ha már ott állnak mellette, de az állapota miatt nagyjából kiegyenlítettek az erőviszonyok. A legfontosabb számára, hogy Kati vizes legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 30. 21:58 | Link

Yaricsbogyó:D

- Persze, ha szeretnéd ezentúl napjában három kérdezem majd meg, hogy szakítottatok-e - fájdalmasan a tenyerembe temetem az arcom Yar kérdését hallván. Azért elgondolkodtató, hogy mennyire nincs észnél, bár ha így folytatjuk lassan az én agyamat is elborítja a vörös köd.
- Őszintén, nem tudom - tárom szét a karom. Ha nem akarja velem megosztani a dolgait, hát ne tegye. Nem érdekel.
- Itt vagyok, mert törődöm veled, te nyomi, és mondjuk azt akarom, hogy esetleg odakerülne a sor, ne itt a fürdőszobapadlón fulladj meg a saját hányásodban - kicsit lehalkítom a hangom, most szinte komolyan beszélek, bár nem tudom, ezt ő mennyire képes érzékelni. A kissé morbid elképzelés mellett azért érződik a hangomon, hogy a paraszt viselkedése meg a saját dühöm ellenére, azért továbbra is az a célom, hogy vigyázzak rá. Lehet, hogy egyszer majd ez a fene nagy hűségességem és kitartásom visz majd a sírba.
Megütközve nézek rá, nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam. Ezt... ezt tényleg nem gondolhatja komolyan. És még a gyengélkedőt is képes felemlegetni. Ha tekintetemmel képes lennék varázsolni, Yar most egy csinos kis Cruciatus-átoktól görnyedezne. Igazából csak most tudatosul bennem, hogy még sosem veszekedtünk Yarral. Legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna köztünk olyan nézeteltérés, amit ne tudtunk volna kulturált körülmények között megoldani. Ugyanakkor sok olyan eset is felrémlik, amikor meg csak nem akartam vele vitatkozni és inkább csöndben maradtam, most bánom ezeket a helyzeteket. Most jövök rá, hogy azzal, hogy Yar a legjobb barátom, egyúttal ő az, aki a legjobban képes megsebezni. Ebbe még sosem gondoltam bele, nem kellett.
- Amikor egyébként semmi keresnivalód nem volt a gyengélkedőn, csak jöttél tátani szádat azon, hogy mi lett velem. Szerinted én akkor kértelek, hogy odagyere? Nézzél magadba és szálljál le az én életemről! - megint emelkedettebb hangon beszélek, egészen belelovalom magam a dologba.
- A barátnőddel, hogy ne lépjen le - a szám elé kapom a kezem, és nagy ijedt szemekkel pislogok Yarra. Ezt nem akartam...kicsúszott. Csak úgy félvállról vetem oda neki ráadásul, miközben már éppen a zuhannyal foglalatoskodom. Az agyam teljesen leblokkol egy pillanatra, mert őszintén szégyellem magam, mert úgy érzem, átléptem egy határt. De ekkor már benne vagyok a cselekvésben, nem állok meg bocsánatot kérni, inkább egy adag vízzel akarom elmosni a szavaimat. Mikor a vér egy részét sikerül lecsapatnom az arcáról elfordítom róla a zuhanyzófejet.
- Igen, nagyon! - de nincs időm örülni, mert a szőke hirtelen és teljesen váratlanul felpattan a földről, a következő pillanatban pedig már a keze már az enyémet fogja. Túl későn kapok észbe, mire megpróbálok ellenállást kifejteni, már én is csurom víz vagyok. Ezzel még nem lenne baj, valahol meg is érteném, hogy visszajárt a locsolás, de Yar nem elégszik meg ennyivel. Hamarosan már nem csak a kezemet fogja, hanem azon van, hogy a kádba lökjön. Szerencsére annyira nem jó most még a mozgás koordinációja, így tudom magam tartani egy darabig. De sehogy sem tudok kicsúszni a fogásából. A küzdelmet végül a fizika dönti el. Már kénytelen vagyok egészen a kád falának hátrálni, aminek következtében elvesztem az egyensúlyom, megcsúszok a vizes csempén, és már dőlök is háttal a kádba. De nem egyedül, mert amint megéreztem, hogy nem fogok tudni megállni, azonnal belekapaszkodtam Yar fölsőjében és légyegében az esés pillanatában teljes súlyommal rajta csüngök. Így aztán ős is kénytelen borulni velem.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 30. 23:46 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Felháborítóan beszél a legjobb barátjával, de ez a másik állapot már csak ilyen, és jobb, minthogyha a nyomulós változatot fogta volna ki Katkó. Bár a fene tudja, egyik sem a legjobb formája, és ha kívülről látná magát, biztos reppenne pár józanító pofon. Arra már nem tud riposztolni, hogy miért nem kérdezte meg Kati, hogy együtt van-e Vikoval, de a másikra azért mindig van joker válasza.
- Gondoltam – ingatja meg a fejét, de a következő választól kiakad, mint az ingaóra. ~ Hogy merészel lenyomizni? ~ Teljesen elborul az agya és nem válogat a szavai között, amikor visszaszól.
- Mi az, hogy nyomi? Örülnél mi, ha úgy lenne? Megszabadulnál tőlem, már így is eleget vigyáztál rám, mi? Talán Ákost is te tetted el lába alól, mert rosszat mert szólni őkelmének – és ez még nem elég, előbb még elmondja, hogy majdnem megölte a gyengélkedőn. Sajnos nem érzi, hogy túl messzire ment, és egyelőre nem is fogja megbánni a szavait. Katkó azonban nem ma kezdte, és fel is lett nagy-hirtelen idegesítve, ezért visszavág, Yarista pedig teljesen kész lesz. Olyanokat mondanak egymásnak, amire sosem gondoltak, hogy elő fogják húzni a cilinderből. Kezd eldurvulni a helyzet, a két fiatal eléggé nekimegy egymásnak, szerencsére csak szavakkal, bár azok is úgy tudnak fájni, mint egy ökölcsapás, ha nem jobban…
- Mi van? Törődtem vele… Ez nagyon aljas húzás volt – már maga sem érzékeli a tetteit, előbb kap egy kis vizet, majd viszonozza, aztán a kád felé szorítja Katit. Patthelyzet alakul ki, Katinak reménykednie kell, hogy Yaristából ne érkezzen vissza, amit ma megevett és megivott, mert ő nem igazán tudja ezt kontrollálni. Végül már diadalittas mosoly terül szét az arcán, sikerült kibillentenie a lányt az egyensúlyából, de a mosoly gyorsan rémületté válik, amikor megkapaszkodik az áldozata a ruhájában és magával rántja őt. Szalmabábként fordul bele a kádba, főleg azért, mert ahelyett, hogy megkapaszkodna valamiben, hogy megtámassza magát, Kati kezeibe kapaszkodik, segítve ezzel a zuhanást. Ő jár jobban, hiszen Yarista esik rá a lányra, bár egy kicsit magasabb is nála szóval a lábai még kilógnak, egészen kényelmetlen pózba sodorva ezzel mindkettőjüket.
- Figy, ha akarsz valamit kérni is szabad - hörög, egyáltalán nem élvezve azt, hogy a kemény oldalfal nyomja a lábát, és Kati csontjai sem a legideálisabbak a fekvésre, főleg így, ahogy most vannak. Viszont a víz egy kicsit segített neki, a hideg zuhany lelohasztotta benne a harci kedve nagy részét, és egyébként is fáj az arca.
- Te olyan hülye vagy, tudtad? – mondja őszintén, maga sem tudja, hogy ezzel mit akar kifejezni.
- Minek kell neked mindig akcióznod? – beszél mindent, ami eszébe jut, majd megmozdul most már, hogy a lány ne legyen kipréselve. Ugyan kimászni nem tud, de azért úgy helyezkedik, hogy Kati életben maradhasson.
- Na és most mi lesz, melodimágus királynő? – szemtelenkedik tovább, de legalább már nem mérges és nem akarja vízbe fojtani a lányt, mint első felindulásában.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 31. 22:11 | Link

Yaricsbogyó<3

Kicsit nehezen tudom követni Yart, kicsit meg is lep, hogy pont a megszólításon kapja fel a vizet, mert pont ez volt az, amibe nem vittem ellenséges töltetet. Sőt kifejezetten poénos hangzott lenyomizni Yart, éppen ezért ezt a témát válasz nélkül hagyom.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - fakadok ki. Az az érzésem, Yar tényleg fel sem fogja mit beszél, és mennyire megbánt vele. Éppen ezért nem is tudom mit mondhatnék, hiszen ez az egész helyzet abszurd és értelmetlen. ha így folytatja, a fiúnak sikerül elérnie, hogy tényleg elveszítsem a kontrollt.
- Ákost ne keverd ide - sziszegem sötét pillantásokat lövellve a srác felé. Komolyan nem értem, hogy jön ez most ide, már persze azon kívül, hogy Yar egy újabb tőrt akar belém döfni. Sikerül is elérnie, hogy a következő megszólalására elég csúnyán vágjak vissza. Én is tudom, hogy aljas volt, de valahogy majdcsak együtt tudok élni a tudattal. Egyelőre pedig kisebb gondom is nagyobb ennél, Yar hirtelen felpattan, ellentámadásba lendül, aztán mindketten a kádban végezzük. Ezt nem terveztem be, amikor a fürdőszobába rángattam. A fejemet sikerül megóvnom, de egyébként érzem, hogy sikerült összeszednem néhány lila foltot. Kifacsarodott pózban beszorulok Yar alá, a lában teljesen ki van tekeredve, még mindig Yar fölsőjét markolászom, akinek a könyöke egyébként kifejezetten irritálja a vesém. Ráadásul a zuhanycső is itt tekereg közöttünk, könyörtelenül csorgatva a hideg vizet.
- Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de azért nem kell így rám mászni - nyögöm teljesen függetlenül Yar beszólásától, azt igazából fel sem fogom rendesen, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy valami kényelmesebb pozíciót vegyek fel, ám amíg Yar ebben nem hajlandó együttműködni, nem sok eredményre jutok.
- Tudod mit, igazad van, és az volt a legnagyobb hülyeségem, hogy valaha megismertelek - nem tűnik fel, hogy Yar hangja kicsit megváltozott, mintha még értelmes gondolatok is meghúzódnának a szavai mögött valahol jó mélyen. Sikerült annyira felhúznia, hogy biztos lehet benne, a haragom nem fog egyik pillanatról a másikra elillanni, belejöttem a gátlástalan és teljesen indokolatlan sértegetésbe.
- Mert állandóan hülyeségeket csinálsz - reflexből jön a válasz, nem gondolok bele, hogy lényegében semmi valóságalapja nincs annak, amit mondok. Közben végre  Yarnak is leesik, hogy ideje lenne lekászálódnia rólam, és némi fészkelődés után ki tudok kecmeregni alóla. Amint van egy kis mozgásterem, az első dolgom, hogy elzárjam a csapot, nagyon rossz ötlet volt ezzel játszani, ezt el kell ismernem.  Elhúzódok a kád távolabbi csücskébe és a falnak vetem a hátam, ha rendeltetés szerűen használjuk teljesen kényelmesen elférünk itt.
A megszólításra felfújom magam és még bele is pirulok a dologba. Tény, hogy eddig nem voltam túl sikeres, ha rajta alkalmaztam a melodimágiát. De azóta sokat fejlődtem, lám, mind ezidáig eszembe sem jutott, hogy esetleg most bevessem ellene.
- Most, kérlek szépen... - hatalmas sóhajt hallatok. A düh mellett egyre inkább tehetetlenséget érzek. Nincs értelme tovább marakodnunk, ez nem vezet sehová, bár már azt sem igazán tudom, mit akartam eredendően elérni.
- Most vagy megátkozlak, vagy sürgősen alkoholra van szükségem - döntöttem. Talán nem a legjobb döntés, de a lényeg az, így vagy úgy, de meneküljek ebből a helyzetből. Nem akarom végiggondolni, hogy miket vágtam a fejéhez és ő miket az enyémhez, igazságtalannak érzem, hogy kettőnk lelkivilágáért aggódjam, miközben ő láthatóan nagyon jól elvan, nem akarok felelősséget vállalni semmiért.

Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 1. 14:29 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

A szavak kontrollálatlanul törnek felszínre a gondolatai közül, a nagyobb baj az, hogy ki is mondja. Nagyon jól tudja, hogy mit és mikor kell mondania ahhoz, hogy Katit megsértse, hogy a fájdalomdárdákat mikor melyik ponton szúrja bele legkedvesebb barátjába.  Annyira nincs öntudatánál, hogy miket cselekszik, hogy tudja jól, hogy akivel éppen veszekszik, az minden helyzetből kimentené, amit csak meg tudna tenni, mégis, valahogy elsikkad efelett a dolog felett a lelkiismerete.
A hadakozásból lapítás lesz, mindketten a csurgó vízben fekszenek egymáson, és nem valami romantikus pózban. Egy kívülálló számára ez igen komikus helyzet lehetne, de láthatóan mindkettőnek szenvedést okoznak a másik keményebb csontozata. Ettől függetlenül nem áll le egyikőjük sem, Yar néha vigyorog, néha hitetlenkedik, nagyon furcsa neki ez az ellenállás Katitól, pedig nem először van erről szó. Pont azért ő a legjobb barátja, mert tőle mindig megkapja az őszinte kritikát, ha fáj a fiúnak, ha nem.
Végül lemászik róla, úgy, ahogy, és Katival átellenben helyezkedik el, hangosan véve a levegőt, és fogva a lábát, ami félig elzsibbadt a kitekeredett pózban.
- Igen, emlékszem, a lefagyott kezeddel fogdostál. Már akkor sem bírtál magaddal – hánytorgatja fel az első találkozásukat még elsőben, az erkélyen. Akkor azon nyomban össze is vesztek Yarista hiúságán és egyik akkori gyenge pontján, mert Kati volt szíves a hideg kezével az arcához nyúlni. Most viszont tocsognak a vízben, és Yarista egész ruhája el van ázva, azt csavargatja, miközben magában puffog azon, hogy miért járt éppen ott Kati. Most szépen feküdhetne Bogolyfalva kövén ájultan, mennyivel békésebb dolga lenne.
- Na és? – kis fáziskéséssel válaszol és vonja meg a vállát. Ha hülyeséget csinál, hát azt. Nem kell őt mindentől megvédeni, de ezt ő maga sem hiszi el. Nagyon is jól esik neki, hogy van Vikon kívül egy ember, egy állandó ember, akire bármikor számíthat. Csak nehéz elismernie az igazságot, és ma nem is nagyon tesz erre erőfeszítéseket.
- Könnyű ugrálnod, ha nem tudok védekezni. Az egyik szekrényben van ital is – fekszik el kényelmesen a kádban, a lábával kicsit megrugdosva a másikat, ahogy kinyújtja. Nem verekedési szándékkal, csak a kényelem érdekében keres helyet, majd hátradöntött fejjel üldögél a kádban.
- Milyen nagy mentőötleteid vannak még mára? – felszisszen, majd tapogatni kezdi az arcát, most, hogy nyugiban van, kezdenek előjönni a fájdalmak, amikkel beterítették. Talán kezd józanodni is, mert már a hangneme nem támadó, néha még fel is pillant a feldúlt arcú lányra.
- Majd holnap bocsánatot kérek – áll fel, majd nagy önbizalommal elindul kikászálódni a kádból. Az önbizalma viszont nincs szinkronban a koordinációjával, úgyhogy újra megcsúszik, és ráesik Katira, éppen, hogy le nem fejeli őt. Azon kívül, hogy a lány ökle éppen a fiú gyomrába fúródik, ez a helyzet tipikus romantikus filmekbe illő jelenet lenne, ha Yarista nem kezdene el öklendezni. Annyi ideje még van, hogy elfordítsa a fejét, így Katinak csak a válla, mellkasa, háta ismerkedik meg Yarista mai menüjével. Megmerevedik, de nem mer csinálni semmit sem, nagyon cikinek érzi a helyzetet, és nem is tud igazán mit kezdeni vele. csak vár, hogy a lány kikel-e magából, vagy csak csendben tűri az egészet. Még megszólalni sem mer, de a fejét nem tudja már tartani, úgyhogy homlokával megpihen Kati vállán.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 1. 22:44 | Link

Yaricsbogyó<3

- Te viszont már akkor is idegesítő voltál. És bezzeg aztán nem zavart, hogy... - nem tudok parancsolni a gondolataimnak sok elfojtott dolog tör most felszínre, és egyre nehezebben tudom ellenőrizni mi minden csúszik ki a számon a sértegetésen kívül. De azért még időben észbe kapok és inkább nem fejezem be a mondatot, reménykedve, hogy el fog siklani felette. Még magamban is fáj arra gondolni, hogy igazából mindig is érdekelt, sőt talán egy kicsit zavart, hogy Yar hozzám eredendően soha nem közeledett úgy. Az év 364 napján eszembe sem ijut a dolog, mert egyszerűen ez így van jól, ha lett volna köztünk valami, most egész biztos nem nyomorognék itt vele a kádban. Most viszont viszont mégis felszínre kerül bennem ez a nagyon nagyon mélyre eltemetett tüske, és félek, csak rosszabb lenne, ha megpiszkálnám, félek felhozni a témát Yar előtt.
- Rossz látni - vonom meg a vállam én is. Komolyan ez legyen minden bűnöm, hogy nem bírtam nézni, hogy Yar megvereti magát.
- Jaj, szegény, nem tud védekezni... - kifigurázom egy kicsit a fiút, közben fészkelődök egy sort, hogy én is elférjek a lábától. Ja igen, meg fel kéne állni, megkeresni azt a szekrényt, de egyébként meg olyan jól elüldögélek itt.
- Hááát, rendbe hozhatnám az arcodat, de kibírhatatlan vagy... - csak úgy félvállról válaszolok, érdeklődő tekintettel követve Yar mozdulatait, ahogy a fájós porcikáit tapogatja. Egyébként nem is nagyzolok, a legutóbbi találkozásunk óta már mellékhatások nélkül is megy a fájdalomcsillapítás. Bár valószínű soha nem lesz már alkalmam ezt bebizonyítani a fiúnak.
A megjegyzésére csak felhorkantok. Pedig már-már úgy tűnt, kezdenek lenyugodni a kedélyek, de nem, még mindig pofátlan. Visszavágásra azonban nem jut időm, mert Yar közben feláll, és nagyjából már abban a pillanatban látom is, hogy ennek nem lesz jó vége. De mire felfedezem, hogy el fogja veszteni az egyensúlyát, már meg is történik a dolog és egyenesen rámdől. Védekezően kapom magam elé a karom, legalább is védekezés a cél, de csak annyit érek el vele, hogy Yar kap egy gyomrost. Eddig még lehetne is poén a dolog, már formálódik is a fejemben egy újabb megjegyzés, de Yar öklendezni kezd, ami gyökeresen megváltoztatja a helyzetet.
- Pfuuuuj, nee - nyöszörgök, ugyanis nem tudok eléggé elhúzódni a srác elől, aki szabályszerűen beterít a gyomortartalmával. De nézzük a jó oldalát, legalább a hajam fel van kötve és az nem lesz tiszta dzsuva. Azért be kell vallanom, hogy elég kellemetlen helyzet, ha részeg srác rád dől és lerókáz, gyorsan szedem a levegőt, egyrészt mert teljesen a kádfalhoz szorít, másrészt mert ez az helyzet, ismét a dühömet, a tehetetlenségemet táplálja és még el is keserít kissé. Hogy lehet ilyen szerencsétlen? Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen? Kellett neki inni! Kellett nekem hazarángatnom!
- Tessék, erről beszéltem - nyögöm, miközben nem túl finoman lelököm magamról Yar fejét, remélem beveri a kád szélébe. Majd ugyancsak nem törődve vele, hogy okozok-e neki közben fájdalmat, addig erőlködök, amíg felkelnem. Vele ellentétben nekem nem okoz nehézséget kiszállni a kádból, csak arra kell vizsgáznom, hogy ne csússzak el a vízen.
- Jól vagy azért? - fordulok felé aggódva, miközben lekapom magamról hordhatatlanná vált fölsőmet, majd a tükörbe pillantva még leöblítem a bőröm és letörölgetem a fölsőmmel magam, mielőtt egy laza mozdulattal a mosdókagylóba dobnám a ruhadarabot. Újra Yar felé fordulok, az arcom kissé feldúlt, de nem nézek a szemébe, mert hát... mégiscsak piros pöttyös melltartó van rajtam.
- Mosd ki a szád - elfintorodom, azért remélem ez magától értetődő Yar számára is, azért nem akarom tényleg én megmosdatni. Ezzel a felszólítással, mindenféle magyarázat nélkül elhagyom egy kicsit a fürdőszobát. Itt az ideje megkeresni azt a szekrényt. A konyhába érve nem okoz túl nagy nehézséget a dolog, néhány percig válogatok az üvegek között. Végül - ha már egyszer itt vagyunk - magamhoz veszek egy üveg svéd vodkát. Szemezek vele kicsit, mert igazából nem célom kiütni magam, csak az kell, hogy kicsit lazábban tudjam venni a dolgokat. Így végül egy üveg vörösbort nyitok ki, ám mielőtt még visszatáncikálnék vele Yarhoz, megakad a szemem a megérkezéskor ledobott dzsekimen. Gyorsan felkapom, elvégre annyira nincs meleg, hogy melltartóban üldögéljek, bár lehet még mindig csak a hideg zuhany miatt fázok.
Visszamegyek Yarhoz, reménykedve, hogy sikerült összeszednie magát valamelyest és nem éppen a kádban húzza a lóbőrt. Vagy nem mászott el.
- Hoztam bort - jelentem be, ha esetleg nem verné ki a szemét a nálam lévő üveg.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. április 1. 23:00
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 2. 12:28 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

- Mi nem zavart? – nincs szerencséje a lánynak, Yarista most felfokozott hangulatban van, így szinte mindenre ugrik, és nem hagy ki egy lehetséges gondolatot sem. Szó szót, tett tetteket követ, és már azon veszi észre magát, hogy a kád két szélében üldögélve bántják egymást. Viszont a kis pihenő jót tesz a józanodó énjének – még ha ez egy pillanatnyi állapot is – és egy kicsit visszafogja magát, mivel néha rápillant a vele szemben üldögélő lányra, és olykor eszébe is jut, hogy kicsoda is ő valójában. Mivel ez az állapot nem felel meg az elvárásainak – sosem volt egy nyugodt típus – megpróbál kilábalni a helyzetből, de az említett végtagok nem úgy engedelmeskednek, mint ahogy azt ő gondolati parancsban adja nekik. Újra Katin és újra nem önszántából, a gyomortartalma ilyesfajta ürítés pedig tervben sem volt. De ez egy ilyen nap, nem igazán ő parancsol a testének, de ha jobban megnézzük nagyjából semmijének sem. Megtörtént a baj, Kati viszont nem sokáig szeretne, ebben a helyzetben maradna is lelöki magáról Yaristát. Most azonban nem szól semmit a kviddicses, és meg is állapítja, hogy milyen szerencsés, hogy nem verte be túlzottan a fejét Kati szabaduló mozdulatai közepette.
Felnevet a kérdésre halkan, némi fájdalommal a hangjában.
- Ó, remekül. Mindig az volt az álmom, hogy lehányjalak, majd belefeküdjek… - jegyzi meg, miközben felpillant a fura fehérneműre.
- A piros pöttyös az igazi – tör ki belőle, majd elmászik a csapig és még jobban megnyitja. Miközben nem tudja, hogy Kati mit csinál, ő a hideg-meleg víz optimális beállításával van elfoglalva, többször is felkiáltva, ha túllő bármelyik irányba is a célon. Majd mikor már megvan, visszaszerencsétlenkedi a zuhanyrózsát a helyére, majd ott ahol van, vetkőzni kezd. Közben el is felejti, hogy „vendége van”, már csak az alsónadrágja van rajta, amiről jelen esetben egy harcias viking tekint a rápillantóra. Kezd rendbe jönni, de még nem az igazi, és sosem tudhatja, hogy mikor kerül vissza az előző állapotba, de legalább most már tudja, hogy hol van. Már épp hozzányúlna a tiltakozó viking fejéhez, amikor valaki megszólal nem messzi tőle, hogy bort hozott. Odapillant és látja a kabátos-fehérneműs Katit és nevethetnékje támad.
- Jól nézel ki - mondja, majd lassan, mindenbe belekapaszkodva feláll, és stabilan tartja magát, legalábbis egyelőre.
- Gondolod innom kéne még egyet? – húzza fel a szemöldökét, de pofátlanul stíröli tovább a lányt, nem zavartatva magát. Aztán behúzza a zuhanyfüggönyt és szép lassan zuhanyozni kezd. Néha felkuncog, néha csak sóhajtozik, ahogy össze-vissza eszébe jutnak a mai dolgok, majd azzal a lendülettel ki is esnek a fejéből. Lezuhanyzik végre, leállítja a csapot, de rájön, hogy patthelyzet alakult ki, ha eddig Kati nem volt olyan rendes és rányitotta a függönyt.
- Kéne egy törölköző Hobbista – most ez volt a legszebb, amit ki tudott nyögni magából, reménykedik benne, hogy a lány már kiszórakozta magát rajta és megkapja a fehér mugli leperexet.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 2. 22:24 | Link

Yaricsbogyó<3

- Semmi! Vagyis...mindegy, nem fontos... hagyjuk... - először nagyon határozottan zárkózom el a kérdés elől. Eszem ágában sincs kimondani, hogy mire gondoltam. Aztán egy másodpercre mégis megfordul a fejemben, hogy elárulom neki, arra apellálva, hogy ez amúgy sem egy túl komoly helyzet, nem is tud rendesen magáról... Végül azonban mégsem tudom elszánni magam, azért van még bennem annyi tartás és gátlás, hogy ne szolgáltassam ki magam ennyire. Végül már egészen elhalkulok, kissé zavartan motyogok, de szerencsére a téma további feszegetésére nincs is időnk, mert Yar nagyon ügyesen rám esik és egy véletlen gyomron vágás folytán visszaöklendezi a mai menüt. Gyorsan igyekszem szabadulni a rám nehezedő fiútól meg az összekoszolódott fölsőmtől. Szerencsére még nem száradt bele a dzsuva és könnyedén ki lehet öblíteni. Közben -életemben most először - megfordul a fejemben, hogy majd alkalomadtán felhozhatnám magam háztartási bűbájok terén
- Igazán megtisztelve érzem magam. Remélem olyan jól esett, mint vártad - attól függetlenül, hogy nem kezdek el őrjöngeni és hisztériázni, még nem esett jól a dolog. A fehérneműmre tett megjegyzésére csak egy grimasszal válaszolok, fel voltam készülve rá, hogy nem hagyja szó nélkül, így ezzel most nem tud zavarba hozni. Ezzel magára is hagyom Yart egy kis időre, amíg hozok egy kis alkoholt. Nem is tudom miért lep meg, hogy egy szál alsónadrágban találom, de valamiért nem voltam rá felkészülve, hogy Yar csinál bármi érdemlegeset ezalatt a néhány perc alatt. A megjegyzésére picit elpirulok, nyelvet öltök rá, és közben fél kézzel, kissé ügyetlenül azon erőlködök, hogy rendesen fölhúzzam a cipzárt. Azt mondjuk magam sem értem, honnan jött ez a szégyenlősségi roham, de most igenis zavar Yar mohó tekintete.
- Ha lezuhanyoztál és képes vagy kijönni a kádból, kaphatsz belőle - nagyon nagylelkű vagyok ám az ő borát fogdosva. Miközben ő zuhanyzik, én az ajtófélfának dőlve kezdem kortyolgatni a piát. Közben én is jókat mosolygok magamban, részben Yar sóhajtozásán, részben mert gondolatban visszapörgetem ezt a mai estét, és valahogy nem tudom igazán komolyan venni magunkat. Rosszul estek a fiú szavai, némelyik megjegyzése még mindig a fülemben visszhangzik, de be kell ismernem, hogy nem vagyok azért annyira vérig sértve, mint lehetnék, és összességében inkább volt komikus a veszekedésünk, mint komoly. Sőt, igazából felszabadultnak érzem magam. Mire a vízcsobogás elhal, már a bor egy harmadát elkortyolgattam és még csak fel sem tűnt szinte.
- Nem hallottam a varázsszót - eszem ágában sincs odaadni neki a törcsit, amíg nem képes normális hangon szólni hozzám.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 2. 23:16 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

- Nem úgy tűnik, mintha nem lenne fontos – jegyzi meg, de nem forszírozza túlságosan a dolgot. Van más baja, az események mozgásba lendülnek. Ő pedig már rég a piros pettyes fehérneműén lovagol, persze csak képletesen. Sikerül is zavarba hoznia a lányt, aminek örül is. Szereti így szekálni a másikat akkor is, ha éppen nincs az ital hatása alatt, talán ez is bele játszik, hogy a barátjának tekinti, aki minden esetben őszinte tud lenni. Sokáig nem tart az öröme, mert Kati elhagyja a fürdőt. Ő pedig nagyobb zuhanyozásba kezd, szinte belefeledkezik a vízcseppek ölelő erdejébe, élvezettel hódol a teste újbóli frissességének.
- Miért ne lennék képes? Hiszen én vagyok a nagy Yarista Palarn, az előbb mondtad – kommenteli a zuhany alól, és nemsokára be is fejezi a tisztálkodást. Használt közben tusfürdőt, még a haját is megmosta, egészen jól érezte magát. Igaz, kapaszkodnia még mindig kellett, az ő teste nem olyan könnyen heveri ki a találkozást az alkohollal. Közben Kati is visszatért, de ahhoz, hogy Yar kimenjen a kádból, szüksége volt egy törölközőre. Kati szórakozni kezdett a fiú szerint vele, aki mosolyra görbítette a száját nyomban.
- Talán Vingardium Leviosa, vagy esetleg Invito? Bármelyik megfelel, csak add már – kukkant ki a függöny mögül, nagyon is szemtelen fejjel. Biztos benne, hogy a hatás nem marad el.
- De ha gondolod így kimegyek és utána azt is neked kell feltakarítanod – hogy még mit, azt nem tudja, de szerinte bőven elég lesz ahhoz, hogy Kati ráinduljon a témára. A mérge már rég elpárolgott a zuhany alatt, de nem szeret veszíteni, így muszáj újabbnál újabb fogást keresnie a mestertanoncon.
- Meg fogok fázni, hát ezt akarod? Add már azt a ***** törölközőt! Légyszi – az utolsó szó már úgy jön ki a torkán, hogy nagyon figyelnie kell Katinak, hogy meghallja. De a teszt, az teszt, és most Yar úgy gondolja jó ez a kis játék, legalább addig sem gondol másra. Szó szerint másra, valakire.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 3. 21:59 | Link

Yaricsbogyó<3

- Pedig nem az - zárom le a témát egy lazának szánt vállvonással, de érződik a hangomon, hogy részben magamat is meg akarom győzni erről. De gondolatban sem ragadok le itt, felfedezem a bárszekrényt, aztán borozgatok, amíg Yar a zuhany alatt áll. Egészen idilli jelenet. Yar arcosodását hallva mindenféle rossz érzés nélkül nevetem ki a fiú.
- Hát jó, ha neked ettől jobb, hidd csak ezt nyugodtan - jegyzem meg miután már kikacagtam magam. Azért remélem nem veszi a szívére.
De az idill csak addig tart, még Yar be nem fejezi a tisztálkodást, mert akkor kipukkan a szappanbuborék, amiben már majdnem elhittem, hogy már mindkettőnk részéről lecsillapodtak a kedélyek. Vagyis ha valóban le is csillapodtak, Yarnak most sikerül megint felkorbácsolnia őket. Egyébként sem bírom hosszú távon tolerálni Yar szemtelenkedését, ma este pedig szerintem már sikerült rekordot is döntenünk, ebben a pillanatban viszont tényleg elszakad nálam a cérna.
Olyannyira elönt a düh, hogy köpni-nyelni nem tudok. Ami jelen esetben szó szerint értendő, ugyanis amilyen gyorsan meg akarok szólalni, elfelejtem, hogy épp iszok és így majdnem sikerül félrenyelnem a kortyot, de végül nem, ugyanakkor igyekszem legyőzni az ingert, hogy az egészet a fürdőszoba csempére köpjem. Néhány másodperces fuldoklás után azonban mégiscsak kiköpöm a bort. Azért elég ciki, hogy még ezt sem tudom rendesen csinálni, és itt kínlódtam előtte.
- Tessék?! - dörrenek rá a függöny mögül kikandikáló szőke fejére, mikor végre sikerül összeszednem magam és kipréselni magamból valami értelmes reakciót. Azt a tipikus hangot ütöm meg, amikor az ember nem akarja érteni, ami hallott, még ad egy legeslegutolsó esélyt a másiknak, hogy átgondolja, mit mondott és kicsit szépítsen a dolgon. Úgy tűnik Yar azonban nem akar élni ezzel a lehetőséggel. Nekem így is jó. Most tényleg nagyon-nagyon feldühít a pofátlanságával. Nem fogja zsebre tenni, amit most kapni fog.
- Gyere! - kicsit meggondolatlanul, de annál inkább kihívóan bukik ki belőlem a szó. Fogalmam sincs tényleg képes lenne-e ádámkosztümben flangálni, mindenesetre nem én leszek az, aki meghátrál. Ezt most nagyon szilárdan eltökélem. Unom már, hogy bármi van - és nem csak Yarral kapcsolatban - általában én engedek, és inkább másokra hagyom a dolgot. Talán mondjuk nem ez az a helyzet, ahol igazán van értelme megmakacsolnom magam, mégis így döntök. Ha rajtam múlik, ott fog megfagyni, amíg nem kér bocsánatot. Közben előhúzom a pálcám és egy Evapores-szel eltüntetem a kis vörös tócsákat a földről. Egyúttal azért a mozdulat egyfajta jelzéssel is felér, egyrészt, hogy a feltakarítás nem hat meg, másrészt, hogy Yar el ne felejtse, hogy állnak jelenleg az erőviszonyok. Bár tisztában vagyok vele, hogy ez nem szép húzás. Az azonban még kevésbé szép, ahogy Yar hozzám szól.
- Soha többet ne merj így beszélni velem! - nem emelem fel a hangom, hidegen, metszőn csengnek a szavaim, az egész arcom megfeszül a dühtől. Azért annyira nem lepi el az agyam a vörös köd, hogy ne tudjak koncentrálni, mi több, teljesen tiszta az agyam, tudom, mit akarok. Harmadik óta már rájöttem, hogy sokkal jobban szeretek dallamokkal, hosszabb ideig tartó hullámkeltéssel dolgozni, mert ez valahogy könnyebb. Könnyebb, mint mikor elsőre el kell találnom a megfelelő frekvenciát, nem tudok korrigálni és azonnali a hatás. Most azonban a véremben lüktető adrenalin és Yar szemtelen feje kellő motivációt ad, hogy tökéletesen akarjam csinálni a varázslatot. Minden egyes kiejtett hangot mágiával itatok át,  a célpont a srác hangképző szervrendszere. Ha megpróbál megszólalni, kiderül, mennyire voltam sikeres. A tervek szerint ugyanis egész egyszerűen elnémítottam a fiút.
Majd ha úgy ítélem, hogy képes normális hangnemben beszélni, visszakapja a hangját. Kaján vigyor kúszik az arcomra, már alig várom, hogy leessen neki, mi történt.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 4. 11:19 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

A válasz, ami nem lepte meg menetrendszerűen érkezik, mint egy gyorsvonat. De nem foglalkozik vele, tényleg meg tud állni már, és pár perc múlva már arra is képes lesz, hogy ki tudjon kászálódni a sarokkádból. Erős férfi ő, remek izomzattal és koordinációval, az alkohol pedig kezd veszíteni az egyensúlyérzékével szemben, ami mindenképpen jó hír. Nem tenne jót az eddig porba tiport önbecsülésének, ha még egyet csúszna a hideg kövön mondjuk Kati lábai előtt, vagy éppen elé. A jelenet ugyan mókás lenne egy bizonyos szempontból, de most nincs kedve mókázni, főleg nem saját magán. Törölközőre azonban szüksége van, ha nem szeretne megfázni, de Katinak most jut eszébe a szavakon és az ő idegein lovagolni, nyilván kisebb bosszúból. Yarista viszont nincs most annyira magánál, hogy felfogja minden szavának a jelentőségét, ezért szemtelenül visszavág, és még csak véletlenül sem jelzi, hogy neki kéne elnézést kérnie, vagy visszavenni az arcából.
- Jajj, most mit vagy úgy oda, egy törölközőről van szó – sóhajt fel, de felfogja, hogy valami nincs rendben a lánynál, mert nagyon felkapja a vizet, és a kérdésében fellelhető hangsúly sem volt túl megnyugtató. A dacos visszavágás, hogy nem érdekli a lányt, ha Yart pőrén látja, már az is előrevetít valamit, a svéd légiós pedig finoman kuncogni kezd. Kati idegei ebben a pillanatban pattannak el, és mennek szabadságra, mert burkoltan fenyegetőzni kezd. A nyugalmas percek után megint egy szép szócsatának vannak kilátásai, Yar pedig szintén nem hagyja magát.
- Miért anyuci? Nem adsz több csokit? – gúnyolódik kicsit, de nem szánja túl komolynak, hiszen Kati fenyegetését sem veszi túl komolyan. Ha nem is adja be mindig a derekát a lány neki általában, még nem tapasztalt komoly ellenállást tőle. Nem érti, hogy miért beszélt vele volna másképpen, mint szokott, ezért csak vállat von. Persze piszkálja a fantáziáját, hogy mi ütött a barátjába, még mindig nem jön rá, hogy mi ez a nagy sértődöttség most. Legalábbis a törölközőkérés csak nem annyira sértő, mint az előző veszekedés, vagy éppen a ruhája… nos, összekoszolása.
- Most mi van? Unat… - szólal meg, illetve csak szólalna. Mivel nem jön ki semmi a torkán, kicsit megrázza a fejét, hátha az ő készülékében van a hiba. Újra megpróbálja, de megint csak csend tölti be a fürdőszobát, és Kati kaján vigyora. ~ Ó, ez a szemét elnémított melodimágiával. ~ Szigorúan néz a lányra, és felemeli a mutatóujját, hogy megfenyegesse, de belátja, hogy ezzel csak nevetségessé tenné magát, még jobban, mint amiben most van, így le is ereszti a kezét. Hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen: rátámadjon – aminek sok értelme nincsen, hiszen se pálcája nincs, Kati pedig mint látjuk még pálca nélkül is ki tud babrálni vele -, vagy változzon át, és repüljön el. Persze gőze sincs, hogy nyitva van-e az ablaka egyáltalán, de legalább nem lenne meztelen és az átváltozáshoz nincs szüksége a pálcájához. Végül máshogy dönt, talán a leghülyébben, de nem adja meg az örömet a másiknak, hogy még ezen is nevethessen, igaz ez sem éppen okos megoldás. Lerángatja, és maga köré tekeri a zuhanyfüggönyt, majd óvatosan kimászik a kádból. Feldúlt fejjel és láthatóan szitkozódással indul a törölközőket rejtő szekrény felé, majd ki is vesz egyet és kicseréli a zuhanyfüggönyre. Egy újabbal pedig megtörölközik, csak mondja a magáét, aminek nincs hangja, de sejthető, hogy a lányt szidja, bár nem néz rá. Nem is tudja, hogy kire haragudjon jobban, magára, vagy a lányra, de nem is érdekli, csak dühöng és kiabál hangtalanul, ahogy csak tud. Fogat most, megtörli a haját, majd átmegy a másik szobába, néha megnézve, hogy Kati mit csinál, nevet-e, szórakozik-e rajta, vagy csak csendesen figyeli.
Ruhát keres elő magának, és felöltözik, majd leheveredik az ágyra és a lányt bámulja dacos fejjel, aki az ő borát kortyolgatja, és biztos benne, hogy nagyon elégedett magával. Aztán felpattan és elindul a lány felé elszánt tekintettel, de csak a bort próbálja meg elvenni tőle. Kérdéses, hogy mi lesz, ha beleiszik, és az is, hogy Kati megengedi-e neki, hogy elvegye tőle.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2014. április 4. 11:39
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 4. 22:11 | Link

Yaricsbogyó<3

- Nem a törölközőről van szó! - csattanok fel, mert már igazán feldühít a fiú viselkedése. Nem lehet igaz, hogy nem érzi, milyen pofátlan volt. Az való igaz, hogy nem pontosan emiatt az egyetlen dolog miatt akadok ki ennyire, hanem összességében az egész este miatt. Eddig igyekeztem türtőztetni magam, elnézőnek lenni, de az én türelmem is véges, a szemtelenkedése az utolsó csepp a pohárban. Igazán tudhatná, mikor kell befognia a száját. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy túlreagálnám a dolgot, nagyon is itt az ideje, hogy végre kicsit magába szálljon. Még ha egyébként is szokott szemtelenkedni, azért nem volt még rá példa, hogy azt megelőzően balhézott és lehányt volna. Ezek után az lenne a minimum, hogy meghúzza magát. Afölött a tény felett már egészen lazán elsiklok, hogy ezt az újabb szócsatát valójában én provokáltam ki. Minden az ő hibája, és kész.
Az újabb gúnyolódásra már nem is válaszolok, az köti le a figyelmemet, hogy a melodimágiára koncentráljak, ez édesebb bosszú mindenféle visszavágásnál. Hihetetlenül büszke vagyok magamra, hiszen mellékhatások nélkül sikerül a varázslat, és a jó kedvemet csak fokozza Yar arckifejezésének látványa, ahogy éppen másodjára is eltátogja, amit mondani szeretne. A sikerre inni kell.
- Na, és most szépen gondolkozz el rajta, hogy hogyan viselkedtél - ha már lúd, legyen kövér, egyébként is ő hozta fel a témát, én meg már csak azért is rájátszok az anyuka szerepre. Mert valljuk be, kifejezetten élvezem a helyzetet, és feltételezem, hogy ezzel még jobban sikerül felhúznom Yar. Bár hogy ez mióta is lett a célom, azt igazán nem tudom megmondani.
Ahogy azt sem, hogy mennyire szerepe van a bornak abban, hogy teli torokból felkacagok, amikor látom, hogy Yar a zuhanyfüggönnyel machinál. De tényleg, olyan vicces.
- Pedig már épp oda akartam adni - biggyesztem le az ajkaim, de aztán ismét csak vigyor kúszik az arcomra. Tudom, hogy ez már tényleg csúnya dolog volt, és igazából nem volt semmi értelme, és emiatt a megjegyzés miatt Yar jogosan lehet dühös. Mert pofátlanság volt. De egyébként igaz, ha vár még egy percet, mire kicsit alábbhagy az örömöm, kegyből végül megkapta volna a törcsit. De hát ha neki jó a függöny...
Miután ő kimászik a kádból, én lecsüccsenek a szélére onnan figyelem az ügyködését. Állva annyira nem volt kellemetlen, így azonban már nem tudom ignorálni a tényt, hogy a korábbi kádban ücsörgéstől még csurom víz a gatyám. Fel is pattanok és jelenleg nagyon irigylem Yart, hogy itthon van, és át tud öltözni. Igazából nekem sem ártana egy zuhany, bár a történtek után nem tudom, mire számíthatnék Yartól, legalábbis magamból kiindulva, az ő helyében, ha alkalmam lenne rá, egész biztos visszaadnám a kedvességet. Ennek az eshetőségnek pedig nem szeretném kitenni magam. Egy ruhaváltás viszont mindenképpen jól jönne, a hosszú volt ez a nap, rám van ragadva a farmer, meg a dzseki sem olyan kényelmes, ha nincs alatta póló.
- Tudsz adni valami csereruhát? Hallgatás beleegyezés - hozom szóba a dolgot, miközben a fiú még éppen fogat mos. Gyenge poén, és csak arra jó, hogy húzzam Yar agyát, de azért vigyorgok egy sort rajta. Majd mintha csak otthon lennék, el is indulok, hogy felhajtsak valami viselhető ruhadarabot. Nem tudom mennyire pakolta ki a ruháit a dobozokból, de nem is kell őket átkutatnom, mert az egyik fotelben szépen összehajtva megtalálom a kviddics talárját. Gondolkodás nélkül emelem fel a mezt, közben átfut az agyamon, hogy szégyengyalázat, hogy még nem is voltam kint egyetlen meccsén sem. Nem tudom, a talár mennyire képezi nála szentéges-kviddics szféra részét, de remélem, hogy azért nem fogja főbenjáró bűnnek tekinteni, hogy hozzá mertem érni. Elvégre ez csak egy ruha. Ugyanolyan jól megteszi, mint bármi más. Mire Yar végez a fürdőben, felöltözik és bejön a nappalipa, már rajtam virít a vikinges, (legalább két számmal nagyobb) talár, a dzsekim meg a gatyám pedig egy kupacba van dobva a fotelba.
- Na, hogy áll?  - kérdezem két korty bor között, mintha tudna válaszolni. Váratlanul ér, hogy felpattan és felem indul, elsőre fogalmam sincs, mit akar és kissé megijedek. De mikor leesik, hogy csak az üveget akarja elvenni, nem ellenkezek, odaadom neki. Hihetetlen, hogy már félig üres az üveg.
- Na, ne morcizz már...
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 4. 23:33 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

~ Tudom, hogy nem arról van szó, cicabogár. ~ Vigyorog tovább, és látja, ahogy elborul a másik elméje. Még sosem próbálta ki a határait Katinak, talán most jött el az ideje, hogy próbára tegye őt, és a barátságukat is. Még nem kényszerültek olyan helyzetbe, ahol igazán számítani kellett a másikra, illetve ha csak úgy kerülnek ki a bajból, ha mindketten megbíznak egymásban. Yarista pedig mérges volt, mert a törölköző még mindig nem érkezett meg, mosolya fokozatosan dühösre váltott, mert úgy látszik, hogy mégiscsak túllépte azt, a határt a lánynál, amit feszegetni akart. Bocsánatot most esze ágában sem volt kérni, hiszen semmi nem az ő hibája, most nyugodtan heverhetne az egyik varázskórházban és élvezhetné a fél szelet kenyér plusz jam örömeit.
Ehelyett elveszi a hangját a lány, amire igazán dühös lesz Yarista, nem is próbálja palástolni az érzelmeit. Főleg miután Kati valóban eljátssza az anyaszerepet és lehet rajta látni, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Mivel lányt nem fog megütni sosem, ezért nem megy neki a mestertanoncnak, bár most szívesen megtenné. Már ezt is pofátlanságnak tartja, hogy ezzel is előnyben van Kati, nem elég a pálcahiány és a melodimágia.
De megpróbálja magát túltenni az egészen és a zuhanyfüggöny, mint lepel lecserélése után tisztálkodni kezd. Közben Kati ruhát kér tőle, az ő arcára pedig ki van írva, hogy „Te hülye vagy? Keress magadnak.” Legszívesebben nem is adna neki semmit, de a helyzeti előnyével még tovább gúnyolódó Turmann kisasszonyt nem próbálja megállítani. Csak szó szerint magában puffog, és azon gondolkodik, hogy hogyan is tudna kiszabadulni szorult helyzetéből. Az animágián kívül semmi nem jut eszébe, de a menekülés nem megoldás, ahhoz már nagyfiú. ~ Majd visszakapja még a kis Hobbista. Tutira vissza fogja kapni és nem fog örülni neki. ~ Folytatja a mantrát, de nem megy a lány után, hanem a saját cuccai felé indul. Felöltözik és megigazítja magát, hogy ha már nem tud beszélni, legalább normálisan nézzen ki, hátha azzal elér majd valamit, amire elég kevés reményt lát. De mivel először a lepényhal, utoljára a remény hal meg, elindul befelé a nappaliba, felkutatni a ruhát bugázó leányzó.
Mivel elkerülték egymást, ráheveredik a kanapéra. De amikor meglátja Katit, felpattan, hogy igyon egy kis bort, és csodák csodájára meg is kapja az üveget. Csakhogy a lány megszólal, és ekkor tűnik fel igazán Yarnak, hogy miben is van a Navine exCSK-ja. ~ Hogy hogy áll? Rohadtul nem volt jogod felvenni ezt! Ki kellett érdemelni, nem csak úgy megkapja bárki, aki csak bejön az utcáról. Legalább engedélyt kértél volna, ha már ennyire pofátlan vagy, ****! ~ Üvöltve, ám hangtalanul magyaráz, mutogat, és nem tudja, hogy ez meghatja-e a lányt. Abban biztos, hogy elege van, és sikerült kihozni a sodrából, úgyhogy két dolog jöhet számításba. Vagy megissza a bort, vagy széttöri a palackot, legszívesebben a lány fején. ~ Ne morcizzak! Ne morcizzak! ~ Nézi Katit, akiben talán van egy kis megbánás. Úgy dönt, hogy marad az ivásnál, de felelősséget nem fog vállalni magáért. Az is biztos, hogy a kviddicstalárt nem fogja lehányni, azért már akasztás járna. Végül megiszik egy pár kortyot, az alkarjával letörli az elszabadult cseppeket, majd hátrébb lép kettőt, furcsán lenyugodva.
~ Egész jó. ~ Üzeni a szemeivel, még szexinek is gondolja valamilyen furcsa nézőpontban, a Katkón lévő két számmal nagyobb talárt. Az alkohol viszont nem felejt, hanem újra működésbe lép. Yarista elájul és összeesik a következő váratlan pillanatban.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 5. 16:02 | Link

Yaricsbogyó<3

Ahogy telnek a percek, már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jogosnak érzett dühömet, kezdi elhomályosítani az alkohol, és az egész átmegy egyszerű szívózásba. De nem teszek semmiféle kísérletet arra, hogy megálljt parancsoljak magamnak, vagy csak egy pillanatig is átgondoljam a helyzetet. Holott tudom, hogy nem leszek magamra büszke, sőt már most sem vagyok, de sokkal egyszerűbb folytatni, amit már elkezdtem, mint esetlegesen beismerni a túlkapást.
Az első néhány szónál még azt is vigyorogva fogadom, ahogy Yar némán mozgó ajkakkal leteremt a kviddicstalár viselése miatt.  Nem veszem elég komolyan, egyébként is vicces, hogy így hang nélkül ordibál, mutogat és szinte teljesen eltorzítja az arcát a méreg. Nem tudok ilyen gyorsan szájról olvasni, így csak nagyjából értem miket mond, de azért a lényegi üzenet maradéktalanul átjön. Még mindig nem képes emberi hangon beszélni velem.   A vigyor közben lefagy az arcomról, de hogy aztán milyen kifejezés is költözik a helyére, azt már nehéz megmondani. Egyrészt fokozza az ingerültségemet, hogy így felkapta a vizet. Másrészt kicsit szégyellem is magam, és rendesen zavarba jövök. Az egyik felem – a józanabb – ugyanis tudja, hogy tiszteletben kellene tartanom Yar érzéseit, elvégre tudom, hogy nála minden szent, ami a kviddics. Miért akarnám ezzel provokálni? Ha van még olyan szféra, ahová nem ért el a veszekedésünk, akkor az ez, és a józanabb énem azt súgja, hogy nem is kellene újabb ütközőfelületet nyitni. De már megtörtént  a baj, és a kicsikét becsípett, dühös és nemtörődöm felem egész máshogy látja a dolgokat. Nem értem, miért van úgy oda. Ez csak egy ruhadarab. Ez már nem normális, hogy ennyire kviddicsb…olond.  Azt senki nem vitatja el tőle, hogy kiérdemelte a helyét a csapatban.
- Most miért kell így kiakadni? – kérdezem kissé sértődötten, nem mintha kíváncsi lennék a válaszára, ingerülten beletúrok a hajamba, vagyis túrnék, de a fejemhez érve rájövök, hogy felkötöttem, így most egy mozdulattal kirántom belőle a gumit.
 – Levegyem, vagy mi? – vetem még oda ingerülten, miközben a fiú már a bort nyakalja,  de egyáltalán nem hangzok olyan kihívón és lazán, mint szerettem volna, és az sem segít, hogy kicsit kipirultam időközben.
Nem tudom, mire számítsak, amikor hátrébb lép párat, és valahogy olyan furcsa lesz a tekintete, ahogy engem figyel. De az ájulás semmiképpen nem szerepelt a tippjeim között. Elkerekedik a szemem, teljesen lemerevedek, még levegőt venni is elfelejtek, ahogy a földön elnyúló srácot nézem. Fojtogat, megbénít a tanácstalanság.  Mégis mit csináljak vele? Nekem erre nincs képesítésem.  Általában nincs problémám a váratlan helyzetekkel, sőt szeretem a kihívásokat, feltalálom magam. Egy ájult ember ellátása viszont nem az a kategória, amit az ember ösztönből csinál. Vagy ha igen, hát belőlem hiányzik ez az ösztön, vagy nagyon-nagyon jól blokkolja a bor. De nem is számít a miért, csak az, hogy fogalmam sincs, mi lenne a felelősségteljes és megfelelő döntés. Tudom, hogy tudnom kellene, mit kell tenni ilyen helyzetben, de teljesen leblokkol az agyam. Elvégre nem is voltak különösebb tünetei, hogy el fog ájulni. Lehet, hogy csak egy pillanat lesz az egész, és magához tér. De az is lehet, hogy nem kap elég oxigént az agya és mindjárt leáll a keringése. Csinálnom kéne valamit, csak nem nézhetem tétlenül, hogy itt hever.
- Nenene,ne…Yar… ne már…– szólongatom, hátha magához tér, azonban nincs semmi válasz. Azonnal odasietek hozzá, letérdelek mellé. Közben felrémlik valaha tanultam én elsősegélynyújtást,  az, hogy valahol van egy pálcám, amit öltözés közben tettem le, vagy hogy a melodimágia hasznosabb dolgokra is jó, mint a kiszúrni a másikkal, valahogy teljesen kimegy a fejemből. Csak térdelek Yar mellett és… és egyszerűen nem tudom jól felmérni a helyzetet. Hiszen valószínűleg elég lenne egy kis vizet locsolni a fiú arcába, de nem, én túldramatizálom a dolgot. Ami nem biztos, hogy jobb, mintha félvállról venném. Lehajolok, hogy ellenőrizzem a légzését, de azonnal be is pánikolok, mert úgy tűnik, hogy nem lélegzik. Persze valójában de, csak lassan, szépen egyenletesen, én viszont türelmetlen vagyok, ijedt és kicsit be is csíptem.  Nem nagy csoda, hogy benézem a dolgot, és teljesen meggondolatlanul elkezdem az újraélesztést, az meg már más kérdés, hogy mennyire nem csinálom jól. ~Hoppá, elfelejtem számolni, hogy hány mellkas kompressziót csináltam… mennyi is kell egyáltalán? Na, mindegy, biztos elég. Jöhet a befúvás.~ Ezzel a lendülettel már rá is tapadok Yar szájára.

Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 8. 22:34 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Azért tényleg mindennek van határa, és tudja jól, hogy ez szándékos volt Katitól. Persze, hogy kiakad, mint az ingaóra, de hiába üvöltözik, semmi sem jön ki belőle, még egy árva nyikkanás sem, de lehet, hogy mindenki így jár a legjobban. ~ Miért kell így kiakadni? Mit gondolsz? ~ Teljesen kikészül agyilag, ez volt nála a hab a tortán, és fél, hogy meggondolatlanul fog cselekedni hamarosan. Ezért gyorsan megpróbálja magát lehűteni valamivel, és az újabb kérdés végül is segít rajta. Végigméri Katin a talárját, és csak legyint. ~ Maradhat, ha fázol. ~ Az, hogy Kati mennyire tud szájról olvasni, már nem tudja, de nagyjából nem is érdekli. Hirtelen jött az indulat lehűlése nála, nem tudni, hogy mi okozhatta. Újabb cselekedetre sarkallja magát ötletszerűen, ezért elveszi az italt és nem törődve a mennyiséggel inni kezdi. Aztán csak bámulja a lányt, hátrébb lép, hogy még egyszer megcsodálhassa a talárt, és elismeréssel adózhasson a mesternek aki készítette, hiszen még úgy is jól áll Katin, hogy jóval nagyobb rá. A tudata azonban hátraszorul, olyannyira, hogy el is veszti az eszméletét szinte az egyik pillanatról a másikra.
***
- Ne, hagyjatok! - a rajongók viszont csak egyre közelítenek, hiába a tiltás, az emelkedett hangnem. Nem tud elmenekülni előlük, pedig végül is van köztük csinos lány is, aki még tetszene is neki, de nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy most belemenjen egy ilyenbe. Főleg, hogy utána elég sok sorban álló lenne. Hirtelen szúrást érez a mellkasán és odakap, de el is múlik. Azonban a kis késlekedés és megállás előnyhöz juttatja az üldözőit és körbeveszik őt.
- Mit akartok? – kérdezi a kék szemű, beindult nőt, aki körbenyalja az ajkait, hang nélkül mondva, hogy mit is szeretnének. ~ Remélem nem vámpír… ~ Fut át az agyán, de egy újabb mellkasi fájdalom, könnyeket szöktet a szemébe. Mire kitisztul a látása, már elkapják, és a fölre teperik. Kezeit lefogják, majd a kék szemű rámászik, és megcsókolja. Fulladozni kezd, ez már nem játék…

***
Érzékeli a puha ajkakat, de felette nem egy kék szemű nő van, hanem Kati. Köhögni kezd, ahogy visszatér belé az értelem, habár a bor most más fogaskereket mozgat meg az agyába.
- Megmentettél – szólal meg, ha már elmúlt a melodimágia hatása, különben pedig továbbra is tátog, amit ő nem érzékel jelenleg. nagyjából annyit tud, hogy kimentette őt Kati a rajongók közül és megcsókolta, hogy mint Csipkejózsika, felébredhessen.
- Elmentek? – kérdezi, és a mellkasát fájlalja, még a kezét is rá teszi, de szinte kitörő boldogsággal nézi, a felette lévő barátját.
- Köszönöm – suttogja, majd visszahúzza egy mozdulattal Katit és megcsókolja jutalmul. Közben észreveszi, hogy nem is olyan hideg ez a kő, ahol fekszik, biztos, hogy sok energiájába került a barátjának ez a kis akció. Hiszen aurornak készül. Az ajkait nem ereszti a lányéról, kivéve, ha ő másképp nem dönt, de nagyon nagy szeretettel gondol rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 9. 21:21 | Link

Yaricsbogyó<3

Azonnal elhúzom a fejem, amint érzékelem, hogy Yarba magához tér. Látszik rajta, hogy eszméletvesztés közben átértékelte a dolgokat. Legalábbis már nem az tükröződik az arcán, hogy képes lenne megfojtani egy kanál vízben. Némi fáziskéséssel szüntetem meg a némítást, most valahogy már sokkal nehezebben összpontosítok a feladatra, ami részben a bornak, részben a kavargó gondolataimnak köszönhető. De azért csak sikerül visszaadnom Yar hangját. Kicsit zavartan pillantok rá, nem nagyon tudom hová tenni, hogy "megmentettem". Ez olyan nagy szó. Úgy hangzik, mintha minimum egy kiéhezett baziliszkusztól mentettem volna meg. Pedig én nem csináltam semmit. Amennyire megijedtem, amikor összeesett, most épp olyan természetesnek tűnik, hogy nem történt komoly baj, magához tért és minden rendben. Ennek így kellett lennie, nem is lehetett volna másképp, teljesen elképzelhetetlen, hogy tényleg veszélyben lett volna az élete.
- Kik mentek el? - húzom össze a szemöldököm értetlenül. Közben nem kerüli el a figyelmem, hogy a mellkasára húzza a kezét. Lehet, hogy túl nagy erővel csináltam...
- Ugyan már...a lényeg, hogy... - suttogom vissza egy legyintés kíséretében, de hogy mi a lényeg, azt már nem sikerül kifejtenem, mert Yar közben ismét magához húz. Ezzel pedig újabb hajtűkanyart vesz az érzelmi hullámvasút, amin már azóta zötykölődünk, hogy kirángattam a pubból. Örvényként kavarognak a gondolataim, az emlékeim, valahol az agyam egy távoli szegletében erőtlenül még tiltakozik is egy hangocska. Azonban amint összeérnek az ajkaink, mintha áramütés ért volna, ismerős, kellemes bizsergés fut végig a testemen. Megszűnik a fejemben lévő káosz, hirtelen minden annyira egyszerű. Csak ő van és én és a pillanat. A pillanat, ami bár soha ne érne véget. Teljesen felszabadultnak érzem magam, vadul csókolom a fiút, minta erre vártam volna egész este, jelenleg úgy érzem ezt akarom, Yart akarom. De nem olyan kényelmes ám mellette térdelni, úgyhogy anélkül, hogy elszakadnék az ajakitól, ráfordulok a fiúra. Hosszúra nyúlik a csókunk, de végül azért elhúzom a fejem. Néhány másodpercig kényelmesen elücsörgök rajta lovaglóülésben, szótlanul, mosolyogva figyelem őt. Hirtelen megint megrohannak az emlékek, gondolatok és máris oda az előbbi pillanat varázsa. Zavartan pislogok párat, lesütöm a szemem, lemászok a fiúról és széttárt karokkal elterülök mellette a padlón.
- Hogy nem volt még időd kipakolni?  - kérdezem szórakozottan, a történtekkel való mindennemű összefüggés nélkül, csupán azért, mert a kinyúló ujjaim egy dobozba ütköznek, és felmerül bennem a dolog. Na, meg azért is, hogy egyáltalán megszólaljak, kicsit legyen időm rendbe tenni a vadul cikázó gondolataimat és eldönteni, hogy hogyan értékelem a fejleményeket. Hiszen azért ne felejtsük el, hogy hogyan indult ez az este, már nem haragszom Yarra, de azért nem is tudok úgy tenni, mintha nem viselkedett volna teljesen lehetetlenül. Azt se fejtsük el, hogy barátok vagyunk. Egyébként pedig az sem tisztázott dolog teljesen, hogy szakítottak-e Viko-val vagy nem, az, hogy a lány eltűnt hirtelen és Yar teljesen kiborult, még nem jelenti feltétlen, hogy a másik elhagyta. Egyáltalán minek foglalkozok ezzel? Egy árva csók nem jelent semmit. Pont. Még Yarral sem. Pont. Nevetséges vagyok. Hát szeretném, ha többet jelentene? Egyszer bőven elég volt átrágni magam ezeken a kérdéseken és további, nem létező problémákat gyártani. De hiába minden józannak számító gondolat, hiába kattog az agyam, hiába próbálom figyelmen kívül hagyni, legyűrni, száműzni az érzést, azért mégis arra vágyom, hogy megint hozzásimulhassak.
- Egyébként, nehogy azt hidd, hogy minden el van felejtve. Még mindig tartozol egy bocsánatkéréssel - fordulok felé kacéran vigyorogva, majd ismét a plafonra emelem a pillantásom.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 9. 23:06 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Felébredve megnyugtató érzés tölti el, főleg azért, mert ha nem is mosolyog rá, de biztonságban érzi magát Kati mellett. Ha ő itt van, baj nem lehet, és ma is milyen szép ívű a mogyoróbarna szeme. Úgy érzi, hogy megmentette, és nagy valószínűséggel ő pedig elájulhatott, hiszen semmi más magyarázata nem lehet annak, hogy most a lakásában vannak. Még azért sem haragszik, hogy meglátja a kviddicstalárt a lányon, végül is egész jól áll neki, hogy ilyen bő, inkább csak sejteti a vonalait. Bár, hogy a csókra mi szükség volt, csak találgatni tud, de egyáltalán nem bánja, a kis világában, amire az alkohol leszűkítette a tudatát.
- A kék szeműék – pislog a lányra, miközben a mellkasát masszírozza. Jól helyben hagyták őt valószínűleg, mert nem akart belemenni a beteg játékukba. Viszont itt van ő, aki megmentette tőlük, minimum nem szabad, hogy zavarban legyen, és ne higgye azt, hogy a csók, amit kapott viszonzatlan maradt. Az ő emlékeiben még elevenen él az a régi dolog ott a kívánságok termében, mindig is kitüntetett helyett foglalt el a virtuális almanachjában. Főleg azért, mert túltették magukat a történteken, és a barátságuk is szorosabbá vált, ráadásul sosem hozták fel témának, sosem fordította rosszabbá a kapcsolatukat. Ezért magához húzza a csodás ajakakat, Kati pedig nem ellenkezik, hanem még kényelmesebb pózra is vált, hogy könnyen elérhetővé váljon. A csókok sorozata lassan áll csak le, és nem azért mert valaki megszakítaná, hanem mert Yar úgy érzi, hogy itt kell véget vetni ennek, pont annyi volt, amennyi kellett. Mintha elpirult volna Kati közben, és ő is felélénkült, az egészben. Mosolyogva követi a lány szemeit a sajátjával, miközben a barátja mellé fekszik, és aki váratlan dolgot kérdez tőle.
- Nem vagyok már egy pedáns, amióta kikerültem MissMiss karmai közül. Valahogy az edzések, és az utána való sziesztázás jobban érdekelt. Nem beszélve arról, hogy szinte alig száradt meg a tinta a papíron, hogy végeztem a Bagolykőn. Amúgy sincs túl sok cuccom, majd valamelyik hétvégén kipakolászok – miközben beszél, felkönyököl és féloldalt Kati felé fordul, úgy bámulja a taláros lányt. Tudja, hogy most akár be is próbálkozhatna, de milyen dolog lenne már az? Túlságosan kihasználhatná a helyzetet, de ez a lány nagyon jó barátja, még akkor is, ha az előbb csókot váltottak, ami nem volt nevezhető baráti, vagy éppen színpadi csóknak. Hirtelen ledöbben, mert nem tudja, hogy miért kéne elnézést kérnie. Csak fürkészi a lányt, fogalma sincs, hogy mi történt vele az ájulás előtt, csak arra emlékszik, hogy valamiért elviharzott otthonról, ami fájt neki.
- Hát… ö… ne haragudj, bocsánatot kérek! – továbbra sincs halvány segédfogalma sem, hogy mi is történt vele, de azt sem érti, hogy ha valami rosszat csinált, miért csókolta meg őt a lány, miért mentette ki? Talán ő keveredett bele hülyén az egészbe, és valami baja lett Katinak tőle? Bár a kacér vigyor, amivel mondta mást sejtetett, de a hangsúlyban mégis megbújt egy kis rosszallást. Közelebb vonszolja magát, és beletúr a lány hajába. Csak bámulja a lányt, és olyan gondolatai támadnak, amit eddig mindig is próbált elnyomni vele kapcsolatban. Abban, hogy megmaradjanak a jó barátságuk, muszáj volt visszafojtani az ilyen irányú érzéseit, vágyait, de most nem józan, és nagyon nem megy neki. Egyre inkább azt érzi, hogy túl messze van tőle Kata, ezért hirtelen újra megcsókolja őt, és nem fogja vissza magát a továbbiakban. Teljesen elengedi magát és átadja magát egy bizonyos érzésnek.

***

Jólesően, tárt karokkal fekszik a puha szőnyegen, miközben Kati haja legyezőszerűen takarja be a mellkasát. A szíve még mindig hevesen ver, és ha a lány hallgatni szeretné, nyugodtan megteheti, hiszen az ő feje a mellkasán pihen, Yarista pedig épp azzal foglalatoskodik, hogy betakarja kettejüket. Nem túl jó ötlet lenne a hétvégi edzés előtt megfázni. Már lenyugodott, de még mindig furdalja a kíváncsiság, és, most, ahogy végigrajzolja a Kati hátán lévő takaró mintáját az ujjaival, meg is kérdezi.
- Hogy mentettél ki közülük? És… - itt egy kicsit megáll – mit mondtam neked, hogy elnézést kellett kérnem? – mosolyog a lány hajába, és kíváncsian várja a válaszokat. ~ Ki kéne pakolnom. ~
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 10. 00:12 | Link

Yaricsbogyó<3

Félrebeszél. Könyvelem el magamban a dolgot, mert nem sok értelmet vélek felfedezni Yar válaszában. De hát az legyen a legnagyobb gondom, hogy nem tudom követni a gondolatmenetét. Meg aztán ki akarja azt követni, amikor követhetem az ajkai őrjítő mozgását is? A csókunk teljesen kizökkent, olyasmit mozgat meg bennem, ami...jó, amiről azért mindig is tudtam, hogy ott van, de amiről az esetek többségében könnyűszerrel megfeledkezek. Most már azt hiszem kezelhetném tényként, hogy igenis vonzódok Yaristához. De nem is én lennék, ha ezt ennyiben tudnám hagyni, örülni tudnék neki, és aggasztana máris ezernyi körülmény, részlet és apróság. Azért mégis meglátszik, hogy egyrészt nem tudok teljesen tisztán gondolkodni, amikor még szinte érzem az ajkai ízét, másrészt meg van bennem egy fél üveg bor. Nem tudok rendesen a problémára koncentrálni, felmérni, hogy milyen következményekkel kell számolnunk, és hogy akarok-e velük számolni. Elkalandozik kissé a figyelmem, a dobozokat érintve kipakolást hozom szóba. Már korábban is feltűnhetett volna, hogy a rendszerető Yarista Palarnnak miért vannak szanaszét a cuccai.
- Oké, ez jogos. Amúgy ideje volt már, hogy ne legyél pedáns, mert elég frusztráló, mikor nagyobb rendet tartasz, mint én - felelem nevetve, a fejemmel felé fordulva. Találkozik a pillantásunk, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ugyanaz jár az agyunkban. Felemlegetem a korábbiakat, de várt felháborodás, csipkelődés, esetleges védekezés helyett döbbent, szinte már értetlen arccal fogadja a szavaimat, és kissé tétován eleget is tesz a kérésemnek. Erre aztán már a magasba szökik a szemöldököm, valami itt nincs rendben.
- Bocsánatkérés elfogadva...de minden oké? - kérdezek is rá a dologra kissé gyanakodva. Ez sokkal kedvezőbb helyzet, mintha megint kiakadt volna esetleg, ugyanakkor aggaszt a hirtelen váltás. Az aggodalmaim azonban gyorsan semmivé foszlanak, amikor közelebb húzódik és a hajamba túr. Még egy erőtlen, elkeseredett, reménytelen próbálkozás a makacs lelkiismeretem részéről, még egy tovaszálló pillanat, amíg megállíthatnám a fiút és legfőképpen magamat. Minden pillanatban elhúzódhatnék, azt kellene tennem, igen, akár most is, de telnek a másodpercek és nem mozdulok. Yar fogva tart a tekintetével. Érzem, hogy emelkedik a pulzusom, Yar ismét megcsókol. A stockholm vikings rögtönzött divatbemutatóm pedig hamarosan véget ér...

***

Yar szívverését hallgatom, a légzéséhez igazítom a légzésem, élvezem, ahogy Yar a takarón keresztül a hátamat cirógatja. Csak a jelenre, erre az édes nyugodt jelenre gondolok, félek másra gondolni, szeretném minél későbbre halasztani, hogy el kelljen számolni a lelkiismeretemmel. Aprót sóhajtok, amikor a fiú megtöri a csendet, úgy tűnik eddig sikerült elodázni a beszélgetést.
- Kik közül? Yar, nem tudom, miről beszélsz. Elájultál... - nézek fel a fiúra kíváncsian. Most fordul meg először a fejemben a gondolat, hogy azt sem tudja, mi történt vele. A második kérdése alapján pedig még az előzményekre sem emlékszik. Visszaengedem a fejem a mellkasára, próbálom összeszedni, hogy mik is voltak este legfontosabb mozzanati, amit azért illene tudnia.
- Komolyan nem emlékszel semmire? - kérdezem tétován, csak hogy tudjam, mennyit is kell mesélnem. Beharapom az ajkam, nem is tudom, hogy kezdjem, nem akarok kíméletlen lenni, nem akarok belemenni a részletekbe. De azért hazudni és elhallgatni sem akarok semmit. Noha elég nehéz rávennem magam, hogy ott kezdjem, ahol ténylegesen indult ez az egész este.
- Verekedtél Bogolyfalván a pubban, mert...hát...úgy tűnik, hogy Viko egy szó nélkül eltűnt - nem nézek fel a fiúra, de tartok egy kis szünetet, hagy eméssze a dolgot, még nekem is emésztenem kell, hogy ez mit is jelent rám nézve.
-  Én meg elrángattalak. Összevesztünk és ööö mindketten mondtuk csúnya dolgokat a másiknak, annyira nem fontos  - foglalom össze röviden.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 13. 16:06 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Ezek a svéd szőnyegek igen kényelmesek. Ez az okos gondolat foglalkoztatja éppen, miközben Kati el van terülve rajta, mint a Nagy-Alföld. Csak nézi a lányt, és még mindig nem gondol semmi másra, csak kettőjükre, mert nem jut el a tudatáig más gondolat. A blokkolt részek, nem tudnak betörni a tudatába, a finom vörösbor jótékony homályba borítja az elméjét. A jelen pedig igen kellemes, immár másodjára történik a dolog velük, de ebből is csak azt szűri le, hogy Kati fejlődött, és most milyen jó vele itt heverészni, a fantasztikus svéd szőnyegen.
- Volt ott egy kék szemű nő, nagyjából el akartak kapni, de örülök, hogy jöttél. Kezdek kételkedni benne, hogy nem álom… Elájultam? – kerekedik el a szeme, semmi ilyenre nem emlékszik. Próbálja elkapni a lány tekintetét, de nem látja őt, a barátja az arcával pihen a mellkasán, esélye sincs, hogy a pókhálóként őt beterítő hajszálakon kívül mást is lásson. Így viszont, csak nyugtalan lesz, mert összesen arra emlékszik, hogy elment a pubba, mert Viko… eltűnt, megint. ~ Ittál, te barom, tuti, hogy ittál… ~ Ez is csak azért jut eszébe, mert Kati mondja, és halványan tényleg emlékszik néhány pofonra, mag valami italra, valami rövidre, de tüzesre.
- Erről rémlik valami – kitapogatja az arcát, és felszisszen néhányszor az érintéseknél. Be is gyógyíthatná, ha éppen a közelben lenne a pálcája, de halvány segédfogalma sincs, hogy éppen hol van a tiszafa varázsszerszám.
- Erre nem emlékszem. Nem voltam túl bunkó, ugye? – simítom meg az arcát, és hirtelen elég rossz kedve lesz attól, amit felfog. Megint elhagyták, de ami a legrosszabb, hogy utána még veszekedett is a legjobb barátjával, de a pozíciójukból ítélve nem haragszanak egymásra. Nem hiszem, hogy bosszúból heverészett rajta Kati és csókolta meg, amikor kimentette… ~ Az valami álom lehetett, vagy… Nem tudom. ~
- Akkor megint miattam vagyunk… így? – most már szuggerálja, hogy nézzenek rá. Oké, hogy egyszer volt az a dolog, de másodjára már fura. Azt tudja, hogy vonzódik a lányhoz, és ez fordítva is így lehet, ráadásul jól össze vannak hangolódva, ahogy mindig is voltak. De nem érti, hogy miért tett volna Yarista ilyet Katival még egyszer, hacsak a lány nem szerette volna. Még mindig sok minden ködös, annyit tud, hogyha tényleg elhagyták, akkor semmi baj… talán. De ha nem, akkor… óriási nagy baromságot műveltek. Főleg, hogy azt sem tudja, hogy Katának van-e valakije. ~ Fejezd be, mert ha túl sokáig kombinálsz, csak rosszul jössz ki belőle. ~ Rója meg magát, majd rámosolyog Katira.
- Figyelj, bármit mondtam, ne haragudj. Lehet, hogy jobb, ha nem is tudom meg. De meg fogom, mert előbb-utóbb eszembe szoktak jutni a dolgok. Hánnyal jövök neked? Mennyire súlyos voltam? – ezt már félve kérdezi, viszont a vére megint kezd felpezsdülni, a pihenés jót tett. Felhúzza a lány bal kezét és kispárnának használja, még rá is dönti a fejét, úgy várja a válaszokat.
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. május 6. 13:48
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 13. 17:04 | Link

Yaricsbogyó<3

Beigazolódik a gyanúm, Yar valami álomról, meg kék szemű nőről beszél, és valóságról nem igazán vannak meg az emlékei. Nekem meg nem sok kedvem van ehhez a beszélgetéshez, nem is nézek fel rá, csak úgy foglalom össze néhány mondatban a történteket. Szeretném kitörölni az előzményeket, szeretném elfelejteni az egészet, szeretném, ha csak nyugodtan fekhetnénk itt tovább. Ha nem kellene gondolkodnom, ami amúgy is elég nagy feladat így, még kissé kótyagosan a bortól és Yartól.
- De igen, az voltál - a nyers őszinteségtől függetlenül azért könnyeden ejtem ki a szavakat. Igazából én sem tudom mit akarok ezzel. Nem haragszom már rá, ezért aztán nem is kellene arra hajtanom, hogy rosszul érezze magát. Elvégre nem is tudott magáról, inkább örülnöm kellene, hogy legalább arra sem emlékszik, amit én csináltam vele. De másrészről igazságtalannak érzem, hogy csak én tudjam, mi történt és csak nekem kelljen megbirkóznom vele teljes egészében úgy, ahogy van.
- Nem. - nem tudom tovább kerülni a tekintetét, kénytelen vagyok felnézni rá, picit még a fejemet is megrázom, hogy nyomatékosítsam, nem miatta vagyunk így.
- Az én hibám - alig hallhatóan suttogom a szavakat, majd azonnal elfordítom a pillantásom és visszahelyezkedek Yar mellkasára úgy, hogy ismét ne lássa az arcom. ~ Hiba?~Nem tudom honnan jött ez a szó a nyelvemre, nem tudom, miért ezt mondtam. Tényleg hiba volt? Egész mostanáig nem éreztem annak, most viszont iszonyatos súllyal nehezedik rám a tudat: igenis az volt. De az egész biztos, hogy nem Yar miatt történt. Nekem kellett volna gondolkodnom, nekem kellett volna felmérnem a helyzetet, nekem kellett volna józannak lennem. Nem szabadott volna hagynom, hogy Yar teljesen elvágja magát Vikotól. ~Szörnyű vagyok. Yar meg fogja bánni, és meg fog utálni. ~ Erre az elképzelésre azonnal gombóc gyűlik a torkomba, de igyekszem nem foglalkozni vele. Szerencsére Yar kérdései elterelik a gondolataimat, egyelőre még mindig nem megy, hogy rendesen a problémára koncentráljak.
- Na jó, akkor elmesélem az egészet, mert elég súlyos voltál. - a hangomban nyoma sincs a korábbi elgondolkodásnak, már teljes egészében arra koncentrálok, hogy a veszekedésünket elmeséljem helyes kronológiai sorrendben. Közben úgy helyezkedek, hogy megint lássuk egymás arcát.
- Szóval, előadtad, hogy ki akarlak használni, el akartál küldeni, beszóltál arra, hogy auror akarok lenni, felemlegetted a gyengélkedőt, lehülyéztél és szemtelen voltál. Ja, meg beletuszkoltál a kádba és aztán lehánytál. - sorolom vigyorogva, bár az én válaszaimat valahogy kihagyom a felsorolásból.
- De nem kell aggódni, mert a végén elnémítottalak - fejezem be végül, mert erre összességében büszke vagyok.
- Gyakrabban kéne innod - jegyzem meg nevetve, a nevetésem azonban nem teljesen őszinte, mert közben már megint azon kattog az agyam, hogy mégis mi lesz most.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 15. 14:03 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Katitól nem érkezik válasz az álmára, úgyhogy nem is erőlteti ő sem tovább ezt a kérdést. Fogalma sincs, hogy hogyan jött oda az az álom, hiszen semmi előzménye nem volt, és még nem akkora sztár, hogy bármi ilyesmi megtörténhessen vele. Az álmok sokszor a valóságból építkeznek, de Yarista még sosem került ilyen helyzetbe, és nem is nagyon szeretne. Nem a jelenlegiről van szó, hanem az álmáról. Miután Kati elmondta neki, hogy veszekedtek, nagyon reménykedik abban, hogy nem volt túlságosan durva vele. A lány viszont gyorsan szétfoszlatja ebbéli reményeit azzal, hogy szokásához híven elmondja a keserű igazságot.
- Sajnálom – túr bele Kati hajába, és két ujja közé fog egy kevés hajszálat és azzal szórakozik. Nem érez neheztelést tőle, de attól még nem lehetett kellemetlen. Biztos abban is, hogy ő sodorta a másikat ilyen helyzetbe, amiben éppen vannak, meglepetésére viszont nemleges válasz érkezik. Furcsának találja, Kati soha sem volt ilyen, hogy kihasználna efféle helyzeteket, márpedig ha ő nem erőltette, akkor csakis a másik tehette. Ő pedig nem állt ellent, erre nagyon is jól emlékszik, mert eszébe sem jutott ilyesmi. Sőt, most, hogy visszagondol az egészre, erősödni kezd a szívverése, mégiscsak egy csinos lánnyal osztja meg a takaróját.
- Nem hiszem, hogy hiba lett volna. Akkor csak szóltam volna érte, neked tudok, mert te megértesz engem – süti le a szemeit. Kata mindig is a legjobb barátja volt, és úgy szeretné, hogy ez így is maradjon. Ennek érdekében maga gondoskodott róla – azt az egyet kivéve -, hogy a helyzet elkerülhető legyen. Viszont még soha sem kérdezte meg a másikat, hogy bejön-e neki, mert fordítva elég egyértelmű volt a dolog mindig is. De mindig azzal nyugtatta magát, hogy Kati annyira ismeri, hogy soha nem lenne annyira elvetemült, hogy párjának válassza, mert csalódhat benne, hiszen Yaristában benne van, hogy elborul az agya és meggondolatlanságot csinál, bárhol, bármikor.
Igyekszik újra bocsánatot kérni, Kati pedig elmondja neki, eléggé részletesen, hogy miket művelt. Bár állja a tekintetet, d e szégyen gyorsan kiütközik az arcára, nagyon röstelli magát. Azokból, amit Kati említett egy is elég lett volna, nemhogy ilyen sok. Tényleg kifordult önmagából, és most nem tud megszólalni sem, csak az ajkait harapdálja. Hiába vigyorog rá a lány, amit újból a megbocsájtás jelének vesz, akkor sem tudja feldolgozni magában azt, hogy mekkora egy szemét lehetett. Még szerencse, hogy nem emlékszik semmire.
- Elnémítottál? Megértem. Sajnálom, örülök, hogy nem emlékszem rá. De legalább Ákost nem emlegettem fel – mégsem lehetett annyira tapló, hogy minden tőrt megforgasson Kati csinos bordáiban. Már az is valami, ha kihagyott dolgokat, bár, mint előbb is gondolta, végül is tök mindegy már. Kati pedig valamiért megbocsájtott neki. Felhorkan arra, hogy többször kéne innia, nem tudja összekapcsolni a veszekedéssel, mint pozitív összhangot. Ő inkább nagyon úgy látja, hogy semmiképpen sem szabad innia.
- Szereted, ha kínozlak, vagy miért? – érdeklődik, de még mindig a kicsi világába van beszorítva. Mi lesz akkor, ha mindenre ráébred majd, nem tudja, és azt sem, hogy rá fog ébredni a dolgokra. Ezek nem a mai nap dolgai, ma csak ez a szoba és a legjobb barátja létezik. Barátja, vagy valami több? Nem tudja, hogy mit gondoljon, csak azt, hogy jól érzi éppen magát.
- Remélem, legalább visszavágtál, ha már képes voltam lehányni téged – a kezébe veszi Kata fejét és odahúzza magához. Apró csókot próbál adni a lány ajkaira, majd hirtelen ötlettől vezérelve szorosan megöleli őt. Talán bocsánatkérésnek szánja, talán csak megerősítésnek, hogy álmodik-e még, vagy éppen annak, hogy megint egyedül maradt.
- Kezdjek el gondolkodni dolgokon, vagy hagyjam inkább holnapra? – kérdezi, mindezt Kata fülébe suttogva. Mindenesetre mozgolódni kezd, mert már nem tud nyugton maradni.
- Itt maradsz ma? Kérlek! – nagyon bajlósak az előérzetei a jövőt illetően, és szüksége van egy emberre, akiben tökéletesen megbízik. A mondanivalójának hamarosan végére ér, kékjeivel a mogyoróbarna szempárt keresi. Abban biztos csak, hogy most nem akarja hagyni, hogy Kata itt hagyja, sőt jó lenne az is, ha nem lustálkodna tovább. A hormonok újból kiszabadulnak, hogy mozgásra bírják a heverő pár férfitagját. Ő pedig nem tud ellenállni a kísértésnek, ha erőlködne sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 15. 23:00 | Link

Yaricsbogyó<3

Aprót sóhajtok Yar szavai hallatán. Ízlelgetem a mondottakat, igazán jól esnek a szavai, jó is lenne azt hinni, hogy igaza van. Elhinni, hogy ez az egész nem is volt hiba, vagy legalább azt, hogy egyformán hibásak vagyunk. De a lelkiismeretem azért nem lankad és egyre csak azt susogja, bődületes butaságot csináltam. Csináltunk. Most minden szép és jó, de barátok vagyunk. Még ha Vikot ki is vonjuk a képletből, elbizonytalanodom, hogy ezek után mennyire fogunk megmaradni barátnak. Egyáltalán azt akarom, hogy barátok maradjunk, vagy...?
Már megint, vagy még mindig kuszák egy kissé a gondolataim, legalábbis veszélyes vizekre evezek rajtuk. Félek belebonyolódni a Yarhoz fűződő kapcsolatom ezen szegmensébe. Még szerencse, hogy felhozza az iménti veszekedésünket, ami azonnal visszaránt a valóságba és felvillanyoz. Lelkesen mesélem, hogy milyen nagyon szemét is volt velem. Furcsán keveredik bennem a sértettség, düh emléke meg a helyzet komikuma. Így itt fekve a takaró alatt egyébként is olyan távolinak tűnik az egész. Jobb lenne, ha Yar is emlékezne, mert látom rajta hogy túl komolyan veszi a dolgot. Vagy én veszem túl lazán? Azt hiszem kicsit mindkettőnk értékrendje megborult ma este.
- Hát én sajnálom, hogy nem emlékszel, mert vicces volt. És összességében azt mondom, hogy nevetségesek voltunk - persze, ha ez a veszekedés más körülmények között zajlik, nem valószínű, hogy ilyen megbocsájtó lennék. De most egyrészt könnyíti helyzetet, hogy Yarnak kiestek az emlékei, és más sikerült teljesen elhitetnem magammal, hogy egyikünk sem gondolt semmit komolyan. Ákos nevének említésére egy pillanatra megdermedek, pislogok párat, kifújom a levegőt, és végül nem visz rá a lélek, hogy megcáfoljam a szavait. Tényleg nem akarom őt olyasmivel kínozni, amire nem is emlékszik.
- Nem. De egy...egyébként most nem lennénk itt - motyogom kissé szégyenlősködve. Igazából nem erre gondoltam, amikor a korábbi megjegyzésemet tettem, de ki tudja már mit akartam ezzel eredetileg. Most más másfelé kalandoznak a gondolataim.
- Nyugi már, nem kell azért engem sem félteni - próbálok lazának tűnni, de nem megy olyan főleg, hogy már egyébként is ismer annyira, hogy tudja, konfliktuskerülő típus vagyok, és ha ki is csúszik néha egy-két piszkálódás a számon, azért ez általában nem jellemző rám. Szóval ilyenformán még büszke is lehetne magára, hogy sikerült elérnie, hogy ne tudjak felülemelkedni beszólásain és ne hagyjam egyszerűen faképnél. Kicsit meglep az ölelése, mert úgy tűnt, hogy nem annak indul. Így egymás karjába simulva, azt hiszem tisztáztuk is, hogy túlléphetünk a veszekedésen.
- Holnapra - suttogom vissza gondolkodás nélkül. És ez a döntés nem csak Yarra vonatkozik, hanem rám is. Lesz min gondolkodunk az biztos, de egyelőre nem akarok ezzel foglalkozni. Amikor vannak sokkal jobb dolgok, amikkel most foglalkozhatok.
- Úgy nézek ki, mint aki menni készül? - teszem fel a költői kérdést, s hogy esélye se legyen válaszolni, egy csókkal tapasztom be a száját.

***

- Kérdezhetek valamit...? - töröm meg a csendet, elvégre nem élvezhetjük örökre egymás légzésének fokozatosan a normális felé tendáló ütemét. Picit elhúzódok Yartól, épp csak annyira, hogy kényelmesen felé fordulva felkönyököljek a szőnyegen. Beharapom az ajkam, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg fel akarom tenni a  kérdésem. Melyik kérdést is akarom feltenni? Már megint ezer meg egy dolgon jár az agyam.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 16. 14:32 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Nagyon rossz érzés, ha az ember nem emlékszik, főleg ha ez nem is olyan régen történt vele. Egyszerűen kiesett pár óra az emlékezetéből, és, hogy idegesítse, néhány képfoszlány ugrik be olyakor, majd el is tűnik, hogy kicsit másképpen nézzen ki, ha esetleg újból felbukkanna. Nem tud mit tenni, csak sodródik az árral, és számba veszi a tényeket, amit a rajta elnyúló Katitól tud. Elhagyta Viko, ezért verekedett, majd Kati megmentette, amit úgy vezetett le, hogy a beszólogatott neki tapló módon, ahogy még soha, majd valahogy kibékültek és most itt vannak a szőnyegen. Ebből konkrétan az utolsó 1 órára emlékszik, amikor Kati egy álomból is megmentette, azonban ott már mindenre. Érzésekre, érintésekre, és a kényelmetlen beszélgetésre, ami csak tovább szedálja a lelkét a korábbi viselkedése miatt, amire nem is emlékszik. ~ Miért vagyok én ilyen? És minek iszik, aki nem bírja? Viko pedig miért hagyott el? Azt sem tudom, hogy megcsalt-e, vagy eltűnt, vagy… semmire sem emlékszem. ~ Dühíti a gondolat, hogy ennyire falak közé zárja, az ital, még akkor is, ha keveset iszik. Mivel ami befolyt egyszer, az ki is folyt, valószínűleg, most többet ivott, mint azon a pár alkalommal, tehát a baj nagy lehetett Vikoval. De nem érti, hogy hogyan, mert ő többet megengedett volna neki szerinte, mint másnak, és őrjítő, hogy nem tudja, hogy mi történt a lánnyal. Az pedig megint csak, hogy ha ő és Kati ilyet csináltak, akkor az végleges lehet. Vagy mégsem? Ebbe fog beleőrülni, hogy nem tudja, hogy mi történt… Kicsit elkalandozott – a tekintete és a gondolatai egyaránt – és nem is igen figyelt már többé a válaszokra, de ha éppen oda is figyelt, csak bólintott, vagy egyéb más pótcselekvéssel helyettesítette a beszédet. Egyvalami jutott eszébe, mindössze az, hogy nem akar most egyedül maradni, több okból is. Túl kényelmes a helyzete, és nem meri magát egyedül hagyni, mert még mindig csinálhat óriási hülyeséget, ha éppen elkattan benne valami. Ezért meg is kéri – inkább lehet könyörgésnek nevezni a dolgot – Katát, hogy maradjon.
- Nem t… - a válasz vége már nem jut ki a szócsövén, mert a lány pontot tesz a kérdés-felelet végére, méghozzá édes kis pontot. Ezután már biztos benne, hogy félre kell söpörnie a gondolatait, és a magvas, vagy éppen kínzó okoskodások a következő napra maradnak majd. Most viszont mással kell foglalkoznia, szó szerint, mert nem árt tudatosítani Katában, hogy ő van otthon, ezért átveszi az irányítást…

***

Kellemesen elfáradva fekszik újra, és bámulja a lányt, aki elhúzódik róla egy kissé, miközben újabb kérdés érkezik Katától. Nem fog neki ódákat zengeni, pedig ha úgy hozná a sors, megtehetné. Mosolya levakarhatatlan, és érdeklődve pillant fel, furdalja a kíváncsiság.
- Persze, nem tilos – vigyorog, de azért az agya nem egészen ért egyet a könnyed beleegyezéssel. Akár mindenféle kínos kérdések is jöhetnek most, bár a szemben lévő kedves, csibészes mosoly nem ezt vetíti előre.
- Tetszik a lakás? – kicsit el is kuncogja magát, mert arról sincs elképzelése, hogy megmutatta-e már jobban, meg elég hülye kérdés. Ő az öklén nyugtatja a fejét, ahogy felkönyököl és szembe fordul féloldalasan Katival, kényelembe helyezi magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 16. 22:02 | Link

Yaricsbogyó<3

Hiába próbálok koncentrálni, egyszerűen képtelen vagyok megtartani a gondolataimat. Csak fodrozódnak, néha egyik másik kiélesedik, aztán újra eltompul, elkalandozik a figyelmem. Elterelik Yar rakoncátlan rövid tincsei, a kék szeme, a vigyora. Az előbb még valami fontosat akartam mondani neki. Most már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt megszólalnom. A engedéllyel együtt azonban egy kérdés is érkezik Yartól, úgyhogy előbb arra próbálok összeszedni valami válaszfélét. Körbenézek a tágas nappaliban, nagyjából tudom mi merre van, noha még csak most vagyok itt másodszor. Miután nagy szakértelemmel felmértem az ingatlant, újra Yar felé fordulok.
- Igen, nagyon, de jobb lesz, ha majd rendesen berendezed. Bár már most is nagyon otthonos - vigyorodom el felborzolva a szőnyeg szálait, majd az ellentétes irányba húzva az ujjam kisimítva azt.
- Szóval amúgy azon gondolkodtam... - próbálom felvenni a korábbi gondolataim fonalát, de elég lassan szedem össze magam, most már elkezdem mintákat rajzolgatni a köztünk lévő szőnyegdarabra. Közben kissé révetegen mosolygok, nem is igazán tudom, miért. Pusztán csak azért, hogy itt vagyok, egyszerűen csak örülök, hogy itt vagyok. Mert annyira jó.
- ... azt szerettem volna kérdezni... - fűzöm tovább a szót, még mindig csak kerülgetve a lényeget, és még mindig a szőnyegre koncentrálva. Az egy dolog, most teljesen jól érzem magam a bőrömben, de azért még tisztáznunk kellene néhány dolgot. Például, hogy milyen barátság ez így.
- ...miért van az, hogy mi... ,hogy te...anno...nem - csak nem sikerül kinyögnöm, hogy mit akarok. Pedig a kérdés egyszerű. Miért van az, hogy anno sosem közeledett úgy felém? Miért van az, hogy mi soha nem voltunk együtt? Azt hiszem ezek teljesen jogos és logikus kérdések tekintettel a ma éjszakára. Tekintettel arra, hogy - még ha meg is ijeszt egy kissé a saját gondolatom - jelenleg úgy érzem, bármikor megkaphatott volna, és ezután is megkaphat. Nem tudok mit kezdeni ezzel a furcsa érzéssel. ~Ez egyébként sem igaz.~ Szólal meg belül egy hangocska, talán az eszem az. Most nem tudom józanul megítélni a helyzetet. Ha most nem is tudom, nyilván oka van, hogy így alakultak a dolgaink. Elvégre nem ment rá a barátságunk arra, hogy ő volt itt a bagolykő Casanovája, soha nem voltam féltékeny egyik barátnőjére sem. Csak néha sajdul meg az a bizonyos tüske a szívemben, hogy amikor annyi lánnyal igen, akkor velem miért nem?
- ... én...velem miért nem...? - kínlódok, nem tudom rávenni magam, hogy értelmes mondatokban beszéljek, de legalább már felnézek a fiúra. Belül ez mind olyan komoly probléma, és félek, hogy kimondva butaságnak hangzana az egész. Azonban elkezd éledezni a racionálisabb felem, és villámként cikázik át az agyamban a gondolat. ~Kihasznál~ Nem tudom, hogy jutott ez eszembe, de már nem tudok tőle szabadulni. Hatalmas súllyal nehezedik rám a gondolat. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon rossz döntés volt ez részemről. Akkor jó voltam, mikor Mirával szakított, most jó vagyok neki, mikor ráadásul csak azt hiszi, hogy elhagyták. Arra jó vagyok eltereljem a figyelmét a problémáról. Egyáltalán, hogy tud ennyire nem gondolni Vikora? Ezt holnap nagyon meg fogja bánni, velem megint nem fog törődni, és nem hibáztathatom. Végtelen keserűség  fog el, a hirtelen hangulatváltozás pedig azonnal meg is látszik rajtam.
- Azt hiszem mégis jobb, ha inkább megyek - jelentem be zavartan pillogva párat.   Kicsusszanok a takaró alól, gyorsan összeszedem a ruháimat és rekordidő alatt felöltözök. Nem akarok semmilyen magyarázatot adni. Úgy érzem nem vagyok rá képes. Kerülöm Yar pillantását, a továbbiakban igyekszem nem foglalkozni vele. Úgy érzem elég lenne egy pillantás, egy szó és képes lenne itt marasztalni. A táskámból még gyorsan előveszem a pálcáját, ledobom a fotelbe, majd egy halk pukkanással hoppanálok.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 18. 20:38 | Link

Katkó <3 - zárás
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Talán kezd kijózanodni? Hirtelen mindenféle gondolat rohanja meg, olyan, mintha kívülről látná a magukat. Igen, biztosan így történt, hiszen eddig ellen tudott állni a kísértésnek, ha olykor elkapta Kata iránt. Mindig meggyőzte magát arról, hogy jobb, ha félredobja a feltörő érzéseit, és csak arra koncentrált, hogy az exkviddicses a barátja, és nem szabad közel engednie magához ennyire. Ennyire mint most, és nem csak egyszer, véletlenül. Bár az, hogy mi mennyire véletlen dolog, nézőpont kérdése. Most például még csak véletlenül sem akarta visszautasítani őt, úgy érezte, hogy nem használja ki a másik állapotát, amikor belement a dologba. Mégis hirtelen szorongás önti el azért, mert fél, hogy többé nem lesznek barátok. Vagy közelebbi kapcsolat lesz, vagy semmilyen, hiszen fura lenne ezt az állapotot, amiben épp állnak barátságnak nevezni. Talán, ha sikerülne megideologizálni neki, talán akkor maradhat a barátság. Egyáltalán nem is érti, hogy miért foglalkozik most ezzel. Egyszer már volt ilyen és azóta is barátok, igaz, akkor még sokkal fiatalabbak voltak és sokkal meggondolatlanabbak. Most viszont nem erről van szó, az egyetlen mentségük, hogy nem józanok, hiszen ahogy oldalra pillant, látja, hogy alig van némi bor az üveg alján. Ami rá nézve elég durva lehet, Katinál nem tudja, hogy mi a határ. A mellette, vagy éppen rajta pihenő mestertanonc viszont nem tudja tovább magában tartani a gondolatait és kérdezni kezd. Ő pedig nem tiltja meg neki, miért is tenné, soha nem tiltotta. Egyébként is egy nyitott könyv a számára a fiú.
- Hmm? – egy jobban érdeklődve figyeli Katit, aki nagyon habozva kezd előhozakodni valamivel. Kicsit furcsállja is, de azért végigsimít a barátja karján, ismét ismeretlen mintákat vésve fel, amik fel sem tűnnek igazán, csak az ő képzeletébe. Furcsa lenne a lányt tetováltan látni, de mégis úgy gondolja, hogy még az is jól állna neki, bár fogalma sincs, hogy hogyan gondolkodik a barátja erről a témáról. Általában teljesen megosztott a vélemény, vagy nagyon ellenzik, vagy kedvelik a tetoválásokat. Yarista nem tudja, nem nézi ki a tetovált embereket, de nem is vágyik arra, hogy megjelölve legyen a bőre. Igaz, itt azért más, mint a mugliknál, hiszen a bőrmegújító varázzsal el lehet tüntetni a dolgot, egészen rövid idő alatt. Végül Kata is megszüli a kérdését, ami kurtán-furcsán ér véget, hirtelen Yarista belassult agya nem is tudja követni, hogy pontosan mire célozgat a lány. Aztán végül leesik neki, bár a kérdést nem érti, hiszen megbeszélték már ezt ezerszer, hogy Yarista azért nem járt még soha Katival, mert fél attól, hogy ha egyszer megszakad a kapcsolatuk – ami a fiúra eléggé jellemző volt ezidáig – és utána nem lesznek barátok. Azt pedig nem akarta és nem is akarja, mert az egyik legbiztosabb pont az életében. Persze nem tagadja, hogy többször eljátszott már a gondolattal, és úgy képzelte, hogy remek páros lennének, főleg, mert Katinak ad a szavára, még akár kordában is tudná tartani a fiút, ha éppen arról van szó.
- Most miért? Ne menj el – kérleli, de a hangulat hirtelen hidegedik meg, érzi, hogy kár a szavakért. Tettlegességhez pedig nem jó a lánnyal szemben folyamodni, ezt tapasztalatból tudja. Csak némán felül és nekitámaszkodik a szekrénynek, miközben magára húzza a takarót. Nézi, ahogy Kata felkapkodja a ruháját, pillantásuk nem találkozik, pedig a fiú keresi a szemkontaktust, de csak egy elszánt arcot lát a barátján kiütközve. Yarista pálcáját a fotelre teszi, majd idegesen elhoppanál.
- Szia – suttogja szomorúan, majd egy nagy sóhajtással feltápászkodik. Ő is felöltözik és felemeli a dísztalárt, majd maga elé tartja, minta beleképzelne valakit. Meg is teszi, még élénk a kép benne, és halványan elmosolyodik a bő taláros Kati felvillanó képére az elméjében. Aztán elővesz egy karfát és beteszi a helyére a ruhát, majd körbenéz, de még látja, hogy rengeteg dolga van. Ezért inkább fogja magát, felvesz egy kabátot és elindul Stockholmba, hogy kiszellőztesse a fejét és elgondolkodhasson a dolgokon.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek