36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. február 13. 12:12 | Link

Levitás Kirándulás - Anglia, Norfolk, Ködös Völgy kúria
Február 15.




A Levita kék vezetősége a tanév vége utáni szünetre kirándulást tervezett, melyre egy kis csúszást követően február 15-én került sor. Az előzetesen megbeszéltek alapján a tanárok és az utazásra jelentkezett diákok a Keleti pályaudvaron találkoztak reggel 9 órakor, ahonnan vonattal mentek tovább. A diákokat az utazás első felében teljesen lenyűgözte a vonat gyorsasága, de sajnos ez azt is jelentette, hogy az ablakon kifelé nézelődni hosszabb távon nem volt túl szórakoztató, hiszen a tájból csupán egy elmosódott csík látszódott.
Hogy a közel három órás utat izgalmasabbá tegyék, a házvezetők meséltek egy keveset a kirándulás úticéljáról, a kastélyról. Nem tartom kifejezetten célravezetőnek, hogy ezt a beszélgetést sorról sorra megismételjem, helyette álljon itt egy rövid kis idézet Az angliai kastélyok és múltjuk című felettébb vaskos kötetből:
"Norwich legnagyobb látványossága volt valamikor a büszke és tiszteletet parancsoló Ködös Völgy kúria. Ezernyolcszáz környékén kezdték építeni a természet lágy ölén, nagyjából másfél mérföldnyire a várostól és az eredeti számítások ellenére jóval nagyobb lett egy manapság megszokott kúriától, ezért is emlegetik inkább „kastély” minőségben a helyiek. Kis patak is és vízesés mellé rakták le a kőalapokat, ezermesterek verejtéke gazdagította az épület elemeit, híddal és egy rövid erdei úttal kötötték rá az országútra Ködös Völgy lakóit. A Rutherby birtokként is emlegetett helynek gazdag történelme van, szerves része az angol múltnak.
Valamikor, fénykorában hatalmas bálteremmel rendelkezett a földszinten, valamint egy terjedelmes szalonnal, könyvtárral és játékszobával. Az alagsorban kapott helyet a konyha, a mosókonyha, az alkalmazottak szálláshelyei, a teregető helyiség és a túlméretezett éléskamra is. Az emeletekből három van a mai napig. Régen hálószobák, egy zeneszoba, egy művészi értékeket ápoló terem, fürdők, két kis szalon és egy hatalmas dolgozószoba is helyet kaptak itt.
Ez volt Ködös Völgy eredeti tervrajza. Mióta felvásárolták, az épületet behálózta egyfajta ijesztő köd, ami csak évente pár hétig oszlik szét, hogy teljes pompájában láttatni engedje Ködös Völgyet minden szem számára. Azt beszélik, szellemek tanyáznak a helyen és elkárhoztatják mindenki lelkét, aki ide bemerészkedik. Az igazság ebből annyi, hogy volt már olyan természetbúvár, botanikus segéd és bátor turista is, aki betette a lábát a kúriába, hogy aztán rejtélyes körülmények között eltűnjön – legalábbis a helyiek szerint."

Bevallom, én is hallottam már nem egy pletykát az úticélunkról, de főleg annak korábbi lakóiról. Állítólag valamikor 1800. környékén Norfolkban Sir James Rutherby rendelte el a kastélyszerű kúria megépítését. A Sir úgy határozott, hogy tisztes családjával együtt itt fog letelepedni, miután kinőtték Warwickshire-i házukat a négy gyermekkel (három fiú és egy lány). Az építkezés rendben zajlott, avatott mestereket hívatott Anglia keleti részéből, hogy asszisztáljanak a munkálatoknál, így közel másfél év alatt lakhatóvá vált a kúria a család számára. A Rutherby birtok kicsivel több, mint száz éven át leledzett a család tulajdonában; az Első Világháború idején önkéntesi alapon az akkori családfő, Sir Edmund Rutherby, megnyitotta a kapukat a lakosság előtt és sürgősségi kórházat alakíttatott ki benne. Edmundot is behívták természetesen a háborúba és sajnálatos módon elesett. Felesége, Rosalind, nem szült utódot, így a Rutherby birtok rövid időn belül állami tulajdonba került, a Második Világháború alatt hadi kórházzá avanzsálták, majd 1962-ben kivásárolta egy bizonyos dr. Hecaté Fitzgerald, bár, hogy a doktori címe mit takar, az mai napig rejtély. A birtok és a kúria új tulajdonosa érkezésével bezárta kapuit a nagyvilág előtt, de ami meglepő, Hecaté is eltűnt a színről. Épp ezért hatalmas megtiszteltetés, hogy mi lehettünk az elsők, akik hosszú idő után végre átléphették a kastély küszöbét.
Oh, és, hogy ki vagyok én, aki narrációmmal zavarni merészelem nyugalmadat? Lugosvölgyi Albert, szolgálatodra. Egy ideje már a Levita toronyban éldegélek, és várom, hogy tükröm újra a régi legyen, de most, annak hírére, hogy egy híresen furcsa boszorkány titokzatos kastélyába készülnek kirándulni nem hivatalos lakótársaim, úgy döntöttem, hogy magányomat feladva megpróbálok közéjük lopózni. Nem volt túl nehéz tükröződő holmit találni náluk, hiszen a kirándulásra szinte csak lányok jelentkeztek. Az utazás kezdetekor Doléance kisasszony táskájában, kézitükrének hűvös homályában bujkáltam, de akármikor átugorhattam volna valamelyik kislány nyaklánca medáljának homályos fényébe, vagy akár egy szemüveg lencséjébe.
Titkolt célom a kíváncsiságon túl az volt, hogy beszélhessek dr. Hecaté Fitzgeralddal, mert úgy gontoltam, hogy ő talán tudna segíteni rajtam szorult helyzetemben. Arról persze fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozik az idős hölgy, de az én állapotomban minden esélyt meg kell ragadni, így tehát velük szöktem, és kész voltam útra és kalandra egyaránt.
A vonatról Londonban átszálltunk a Kóbor Grimbuszra, ami számomra nagy élmény volt ám. Mióta csak hallottam a furcsa közlekedési eszközról, mindenképpen látni akartam, elvégre mégiscsak a varázslatos utazásoknak lennék valamiféle szakértője. Az utazás gyors volt, bár néhány diák számára gyomorforgató élményt is jelentett, nekem ilyesmitől szerencsére nem kellett tartanom. Mikor meghallottam a diákok meglepett moraját, átugrottam egy kislány fém hajpántjára, hogy jobban lássam, mi történik. Ekkor érkeztünk meg a kastélyhoz, melyről abban a pillanatban még csak a korábban már ismertetett adatok álltak rendelkezésemre, és sosem gondoltam volna, hogy ennél mélyebben is kénytelen leszek megismerkedni az épület titkaival. Ilyesmi gondolatok egyáltalán nem környékeztek meg, helyette viszont szívesen felkiáltottam volna miszerint: Kalandra fel!
Utoljára módosította:Lugosvölgyi Albert, 2014. február 13. 12:19
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 14. 01:49 | Link

Kircsi

Még soha nem voltam Angliában, de mindig is vágytam oda. Sok rejtély és misztikum övezi, no meg történelmileg sem elhanyagolható. Rengeteg a kastély, teli szellemekkel, de most mi nem ezért megyünk oda elsősorban. Valami régi levitás hívott meg minket, mostani levitásokat, a kastélyába, és érdekes programnak ígérkezett, ezért is kaptam az alkalmon, nem beszélve arról, hogy így később tudok csak hazamenni szünetre, ami a vizsgákat tekintve nem is baj. Meggyőztem a szülőket, hogy ere a további fejlődésem szempontjából óriási szükség van, s bár eleinte ellenkeztek, azért később rábólintottak, és beadhattam a jelentkezésemet, a szülői igazolással egyetemben. Hosszú volt a vonat út, még így is, hogy száguldottunk, szinte repülő módjára, de unalmas volt, mert a tájat nem szemlélhettük. A legnagyobb élmény a grimbusz volt, sokat olvastam róla, de most ki is próbáltuk. Többet nem ülök fel rá, ha nem muszáj, majdnem kidobtam a taccsot. Nem is fogyott el a szendvics, amit az útra a manókkal csomagoltattam. Cuccom sem volt sok, nem szeretek egy rakat holmival utazni, csak a legszükségesebb dolgokat vittem magammal. Kíváncsi voltam, milyen egy ilyen ódon kastély belülről, milyen lesz a vendéglátónk, lesznek-e szellemek? És még rengeteg kérdés vetődött fel bennem. Jó alkalom ígérkezett arra is, hogy jobban összeismerkedjek a társaimmal, mert a közös kalandok összehozzák az embereket. Ha nem lesz elég kalandos a túra, majd gondoskodom szórakozásról, de ezt Dolnak persze nem kötöttem az orrára, sem senki másnak. Talán el sem hoztak volna magukkal. Bár anyunak megígértem, hogy jó kislány leszek, és ebben nem is lesz hiba. A fárasztó után, mikor végre a kapu előtt álltunk, jóleső izgalom lett úrrá rajtam, és alig vártam, hogy belépjünk végre, és megismerjük a titokzatos tulajt.
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 14. 11:54 | Link

Anglia

Imádtam Angliát. Sokat tartózkodtam ott, mivel Anglia egyik városában, Londonban születtem. Már örültem, hogy hátha Londonba megyünk és beköszönthetek apámnak, de mikor meghallottam utazásunk célját, először kirázott a hideg. Kiskoromban sokat hallottam már Norfolk Ködös Völgy kúriájáról, de nem hittem, hogy egyszer közelről is megpillanthatom. Esetleg még be is mehetünk. Gyermekkori vágyam teljesülne, ha egyszer beléphetnék a kúria szalonjába, esetleg az egész kastélyt végigjárhatjuk. Utóbbiban viszont nem reménykedtem, ugyanis a kastély ura nem biztos, hogy lesz olyan kedves és körbevezet minket.
Anglia gazdag a kúriákban és a hatalmas kastélyokban. Na, azt nem mondom, hogy minden második sarkon találkozol egy öreg kastéllyal, de azért sok van. Édesapám egyszer mesélt egy kastélyról. Pontosan nem tudom már mi volt a neve. Azt állította, hogy kísértetek lakják, és mindenféle furcsa dolog történik benne. Akkor még kicsi voltam, így nagyon megijedtem és a hátam közepére kívántam a kastélyokat és öreg kúriákat. De ez az érzés az idők során csökkent, így most, mikor megpillantottam a felhívást, rögtön tudtam: megyek. Mennem kell! Muszály.
Összedobáltam pár dolgot, aztán rohantam szendvicsekért, majd a megbeszélt helyre. Rajtam kívül már sokan voltak, örültem is, mert legalább lesz kivel ismerkedni. Apám és az undok nevelőanyám belegyezett, hogy elmehessek, így nagyon boldog voltam. Vigyázz kaland, jövök!
A három órás vonatút rettentő unalmas volt, a házvezetők próbáltak történetekkel szórakoztatni minket, de nem nagyon figyeltem. A tájat kezdtem el figyelni, de a szemem pár perc múlva fájni kezdett a sok zöld és barna pacától. Elmosódott képeket láttam. Próbáltam valamit kiélesíteni belőlük, de próbálkozásom sikertelen volt. Lejjebb csúsztam az ülésen és elővettem egy könyvet. Olvasással az idő is gyorsabban telik.
Arra eszméltem fel, hogy mocorgás van és már a többség leszállt a vonatról. Felpattantam és utánuk rohantam. Egy grimbusz várakozott előttünk. Gondolom, az szállít minket a kastélyhoz. Alig vártam, hogy leszállhassak róla. Kóbor grimbuszon is sokat akartam utazni, ám ez az egy elvette a kedvem. Görcsölt és forgott a hasam, azt vártam, hogy mikor látom már viszont a reggelimet.
Szerencsére ez nem történt meg és egy jó tíz perc múlva leléptem a grimbusz lépcsőjén és csatlakoztam a többiekhez, akik a kapu előtt ácsorogtak. Megláttam egy szőke, hullámos hajkoronát. ~ Hanka ~ gondoltam magamban és mögé lopóztam. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy ő az, a vállára tettem a kezeimet.
- Bú! - kiáltottam, mint valami kisgyerek és vártam a reakciót.
- Szia - köszöntem, ha felém fordul. Ha nem fordul felém, akkor is köszönök neki.
Utoljára módosította:Isobel Reeves, 2014. február 14. 11:58
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. február 16. 04:58 | Link

Levitás kirándulás - Anglia

Helytörténet- pipa. Túlélő felszerelés - pipa. Házvezetők és társai - megvannak. Ádámmal napokig filozofáltak, mit pakoljon az útra. Igazából nem. Ádám fél füllel figyelt rá, miközben paradicsomot szeletelt a salátához, vagy dolgozott, esetleg egyéb elfoglaltsága akadt. Nemsokára kitűzik az esküvő pontos idejét Rubya professzával és úgy is lesz elég elintéznivaló, ezért kell már most listázzanak. Gondolja ő. Aztán, hogy mi az igaz ebből és mi nem, azt csak a gerlepár tudja. A lényeg, hogy nagybátyja fülét rágta, hogy mit jó ilyenkor pakolni, mert ilyen kastélyos túrán nem járt még. Lesznek vajon szellemek, varázslények, furcsaságok, mindenféle? Rengeteget törte a fejét az ágyában forgolódva éjszakánként, már amikor eszébe jutott. Néha Leent is kérdezte, szerinte mik lehetnek egy ilyen kastélyban és a lány elég változatos és fantáziadús leírásokkal szolgált, amik néhol elég félelmetesek voltak (és tudományosan lehetetlennek is érzékelte, de kit izgat, ha egyszer izgalmas?) , de legalább elfoglalták szárnyaló gondolatait.
A szünetre betervezett napon aztán Ádámmal együtt testületileg kimentek a pályaudvarra reggel kilenc órára, ő elbúcsúzott a nagybátyjától és csatlakozott a többiekhez. Hátizsákjában ott lapult némi tértágításnak hála (amit a nagybátyja eszközölt a csomagon) egy doboznyi túlélőfelszerelés, elsősegély doboz, némi hideg élelem egyenesen a Merkovszky konyhából, és két liter tea, biztos ami biztos.
Az utat nem lehetett hosszúnak nevezni -gyanította, hogy a szervezés volt jó főleg, mert az Anglia-Magyarország távolság nem éppen egy kőhajítás- , mégis hamar eltelt, a közben mesélt történetek pedig nagyon tanulságosnak bizonyultak. Olvasott ugyan helytörténeti leírásokat, már amit talált, de a két nő elmondásai sokkal pontosabbnak bizonyultak. Fogalma sem volt arról, kié a kastélyszerű kúria és sosem hallott Fitzgerald asszonyról sem, így a vonatról már jelentősen agytágultan szállt le.
A Kóbor Grimbusz annak ellenére, hogy papíron Angliában lakik már, újdonságnak hatott. Miközben az utazás második fele alatt próbálta nem művészi könnyedséggel nyelvvel polírozni a busz padlózatát, megfordult a fejében, hogy az apja és Claire vajon otthon vannak-e, vagy esetleg üzleti út miatt Dorothy-ra, a bejárónőre hagyták a lakást? Neki még szívesen be is köszönne...
Mire kettőt pislogott, már Norfolk megyében jártak és még egy szemvillanásba telt a kúria közeli város határába érni.
Felvéve akkor a mostani időbe a történet szálát: itt vannak. Hogy hol? Valahol a zöld vadon közepén szerény megítélése szerint. Nem mondhatná, hogy álmai netovábbja a vastag ködbe bevenni magát több másik társával és két házvezetőjével együtt, de úgy néz ki, a természeti jelenség nem fog fejet hajtani űhaja előtt. Mélyet szusszant, rápislog Rubya professzára valami olyan tekintettel, hogy "Ugye nem fog semmi még véletlenül sem felfalni bennünket a kirándulás alatt?" de hát szegény professza ezt aligha láthatja előre. Ha elhozták volna maguknak előrejelzőként Tender professzort, az más lenne. A közelében az egyik leányzó máris kezdi az ijesztgetést, ahogy fél füllel hallja. Ahogy odafordul feléjük, sikeresen megállapítja, hogy fogalma sincs, ki a két levitás lányka (ez így ferde, ugyanis előző este Valentin tiszteletére náluk mulatott a két leányzó is, de mivel egyes könyvmolyoknak totálisan máshol járt az agya, a nevekre képtelen visszaemlékezni, még ha az arcok meg is maradtak). Némi töprengést engedélyez magának, végül odalép a két szőke közvetlen közelébe, mintha csak arra tévedt volna. Ósdi trükk és kicsit béna, de nézzük el Runának. Szociálisan nem egy ász.
- Nagyon vastag ez a köd, vágni lehetne, hm? - Szavait elsősorban talán a kicsit göndörös hajú szőke lány (Hanka) felé intézi, de a következő mondata minden bizonnyal a másik aranyhajúnak (Isobel) szól.
- Szerinted lesznek itt ... gonosz szellemek? - Kissé lehalkítja a hangját, hogy inkább csak a két levitás hallja. Ki tudja, talán a többiek jót mosolyognának, hogy Hannától egy levitás sem fél, de egy gonosztól a kis könyvmoly Runa már szaladna.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. február 16. 05:06
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. február 16. 15:47 | Link

Angliai kirándulás
outfit


Hát ide is eljutottunk, vége az első tanévének. Csak a vizsgái vártak még rá, azonban hála az egész éves készülésének - mely az utóbbi hetekben csúcsosodott ki - ezektől nem tartott, vagy legalábbis nem nagyon. Megkoronázván ezt a tanulságos és mondjuk ki, felejthetetlen évet a levitások a szünetben kirándulást szerveztek, melynek célja a mindig ködös Anglia volt, Lyra szívének egyik csücske.
Nem egyszer volt már szerencséje a számára kedves tájra látogatni, azonban ez nem jelentette azt, hogy akár csak kicsit is, de ráunt volna vidék misztikus bájára. Az indulás előtti napokban már beleköltözött az izgatott várakozás, amikor pedig felszálltak végre a vonatra, már alig bírt magával. Azt mondani se kell, hogy nem hazudtolta meg önmagát és még az iskolában rendesen utánanézett utazásuk célpontjának, így valószínűleg ő lepődött meg a legjobban a velük utazó tanárok történetein, ugyanis tudtak neki újat mondani. Ez, ha lehet, csak még jobban felcsigázta, alig bírt a fenekén maradni a vonatút alatt. Amikor végre megérkeztek az Egyesült Királyságba már kicsattanó kedve volt, amely azonban csak percekig maradt meg, köszönhetően a Kóbor Grimbusz áldásos kanyarjainak. Szerencséjére az a pár szelet pirítós, amit reggeli gyanánt evett meg reggel, gyomrában is maradt, azonban a fárasztó útnak hála igencsak kóválygott a feje, mikor végre lekászálódott járműről.
Míg a többiek a kapu elé sorakoztak fel, ő apjától kapott, tértágítóval kezelt táskájában kezdett turkálni, hogy megkönnyebbülve halássza ki belőle a kis fiolát, melyben a keresett gyógyszer volt. Bekapott egy szemet, majd a magával hozott vízből egy korttyal leküldte, hogy máris érezze a hatást: légszomja elmúlt, gyomra elcsitult, az erő kezdett visszatérni tagjaiba.
Elégedett mosollyal pakolta vissza dolgait, a vizet csak visszadobta, míg az üvegcsét óvatosan helyezte a többi gyógyszer mellé, az elsősegélyládikájába. Végül még pulcsiját túrta elő, ugyanis az időjárás nem kedvezett a vékony öltözetnek, neki meg semmi kedve nem volt megfázni.
Mikor úgy ítélte, hogy készen áll a kastély felfedezésére, mosolyt kanyarított ajkaira, úgy lépett közelebb háztársaihoz. Még épp hallotta Runa kérdését, melyre kénytelen volt egy vigyort megereszteni, hogy aztán visszarendezze arcvonásait és teljes komolysággal szóljon bele a társalgásba.
- Szellemek biztos lesznek szerintem, aztán majd meglátjuk, mennyire gonoszak. Sok mindent úgy sem tehetnek, maximum nem jutunk haza egyben.
Ártatlanul pislogott az idősebb lányra, ám nem bírta sokáig megtartani a komolyság álarcát, muszáj volt elkuncognia magát a - szerinte - nevetséges feltételezésen. Gonosz szellemek? Ugyan már, végtére is csak a varázsvilágban vannak, nem valami horrorfilmben... Ugye?
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. február 16. 17:23
Hozzászólásai ebben a témában

Zámonyi Ágota
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 19:29 | Link

Angliai Kirándulás

Hát ezt is megéltem. Végre valahára komolyabb alkalom nyílott arra, hogy szerény angol nyelvismeretem kicsit gyakoroljam, és fel is frissítsem. A Keleti Pályaudvaron gyülekeztünk, majd innen indultunk tovább úti célunk, Norfolk felé. Valami hihetetlen szépségű tájakon utaztunk végig.
- Ez valami mesés - jegyeztem meg halkan. A csapat teljes mértékig ismeretlen volt, kivéve saját házvezető-nénim. A helyettessel még nem találkoztam, de biztos jó fej lehet. Na, meg Apáthy Hanka, a lány, aki elaludt a tankönyv felett a KH-ban.

A tájban egyetlen dolog nem tetszett a kastély körül: a sűrű, nagy köd, ami rátelepedett a birtokra. Nyomasztó hangulatot árasztott, s kissé félve léptem át a határát.
A lányok már kezdték az ijesztgetést, s én többnyire nem szoktam félvállról venni a szellemesdit.

- Szellemek? Gonoszak? Na, nem fogunk unatkozni! - fordultam Hankához. A buszozást még nem igen hevertem ki, még jó, hogy minden szükséges felszerelést elpakoltam, és szerencsére anyáék támogatóak voltak a kirándulást illetően. "Legalább végre valami hasznossal töltöd az idődet, léceken futkosás helyett." Állt a levélben. Már kívülről fújtam, még is alig bírtam magammal az örömtől, hogy végre egyedül! kirándulhattam, anélkül, hogy szüleim vigyázó tekintete végigkísérne az események alatt.
- Hanka, szerinted visszafele is fogunk buszozni?
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 19:37 | Link

Angliai kirándulás-Kékek

 Már nagyon rég vártam azt a pillanatot. Nemrég, úgy 2-3 hete meghirdették az angliai kirándulást a Levitában. Mindenki nagyon fel volt villanyozva, hogy Angliába megyünk, egy régi elhagyatott kastélyba. Én hamar fel is iratkoztam, hogy megyek. Egy ilyen alkalmat, ahol végre egy kicsit kimozdulhatok, sose hagynék ki. Persze erről a szüleimet is meg kellett kérdeznem. Amit megláttam a hirdetést előkaptam a mobilom, és már tárcsáztam is anyukám. Rögtön mondta, hogy nyugodtam menjek csak rakjak el minden szükséges dolgot. Nem is vártam sokáig. Megkértem az egyik barátomat, hogy szórjon tértágítót az egyik táskámra, és máris mindent bepakoltam a parányi kis táskába. Tettem el rovar-riasztót (nem értem minek, de anyu ragaszkodott hozzá), pulcsi, pár könyv az angliai várakról, és csak úgy Angliáról. Mivel vonattal mentünk elraktam a gyógyszerem, ami a hányás ellen van. Szerencsére nincs benne altató, mint a legtöbben.
Elékezett a nap amikor elindultunk. Gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom, és már indultam is az állomásra. Miközben mentem, néztem a tájat, hogy milyen szép amikor már a tavasz kezdődik. A fákon már voltak rügyek, volt bokor ami kivirágzott. Gyönyörű volt.
 Hamar odaértem az állomásra, ahol megpillantottam, a nekem hattal álló Hankát és Iso-t. Gyorsan mögéjük lopakodtam, és hátulról egy gyors mozdulattal hátulról átkaroltam a vállukat.
 - Doktornő! Nővérke! - mondtam nekik nevetve. -Sziasztok!- köszöntöttem őket, a kezemet zsebre vágva. Megérkezett a vonat, én meg gyorsan bevágtam magam a többiekhez.

 - Lesznek szellemek? - kérdeztem a kísérő tanárokat. - De jó! - válaszoltam, és nagyon örültem, hogy hoztam könyvet a szellemekről. Közben kinéztem az ablakon. A táj nagyon gyorsan elsuhant mellettünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. február 16. 19:39 | Link

Kirándulás

Végre eljött ez a nap is. Egy újabb tanév véget ért, pontosabban a második számomra, és a vizsgák is hamarosan kezdődnek, de a drága vezetőségnek egy jó ötlete támadt, hogy egy kicsit kihúzzák a kékeket a tankönyvek mögül. És szerintem ennél jobb módja nem is lehetne erre, szinte az elsők között voltam akik jelentkeztek. Anglia. Még sosem voltam ott, és valószínűleg ezek után sem fogok olyan sűrűn idelátogatni, talán soha. De ezt a néhány napot, míg itt vagyunk, ezt élvezzük hát ki, akármilyen szörnyűségek is várnak minket abban a kastélyban. Na jó, olyan nagy dolgok biztos nem lesznek ott, de remélem szellemekkel találkozunk majd. Némelyik olyan viccesen néz ki, és szeretnék találkozni velük. Csak aztán ne legyenek mogorvák, mint némelyik a temetőben. Igen, igen... Tudom, hogy a temetőbe nem épp veszélytelen dolog éjnek évadján kimenni, de mi abban a móka, ha nappal megyünk? Akkor nincsenek szellemek. Ha ezt apám, vagy anyu tudná... biztos kiakadnának, és kapnék a fejemre, hogy én hülye vagyok, meg miegymás, és hogy régen nem ilyen voltam. Na igen, régen. De azóta sokmindenen mentem keresztül, ami megváltoztatott, és kicsit bátrabbá tett. Bár kicsi a határ a bátorság, és az örültség között...
Na de a kirándulás. Még időben megérkeztem a pályaudvarra, de előtte persze szorgosan becsomagoltam mindent, ami csak kell erre a néhány napra. Még szerencse, hogy tértágító bűbájjal elvarázsoltam a táskám, különben nem férne bele minden. És a Kóbor Grimbusz. Hát ez az utazási forma nem vált a szívem csücskévé, de nem is mondom azt, hogy nem volt olyan szörnyű. Még szerencse, hogy reggelire csak egy kis szendvicset ettem, nem többet, különben az szépen visszaköszönt volna. De sikeresen célba értünk, és a látvány pedig lenyűgöz. Bár a köd annyira nem kéne, de mégis tök jóóó. Na, és a lányok már hozzá is láttak az ijesztgetéshez, még az egyéb vicces dolgokhoz. Én pedig halkan Ruru mögé lopakodom, s ha nem vett észre, akkor mögötte megállva szépen megcsikizem őt. Hihi csiki-csiki.
- Én nem félek holmi gonosz szellemektől, jöjjenek csak! - mondom, mikor eleresztem Runát, s hozzá még az egyik kezem is felemelem ökölbe szorítva, és iiigen nagyon komoly fejet vágok. Azonban ez nem tart sokáig ugyanis a helyzet olyannyira nevetséges számomra, hogy hamar elnevetem magam. Mi lesz még itt...?
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. február 16. 19:40
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 17. 20:31 | Link

Végre

Sokáig rágtam magam, hogy elmenjek-e a kirándulásra, végül úgy döntöttem ott a helyem. Utána olvastam a helynek és a mesei környék is vonzott és erősen reméltem, hogy lehet majd a környéken meg a várban is lófrálni egy kicsit, bár ennek vajmi kevés esélyét láttam a hírek után. Na nem baj. Azért is döntöttem a menés mellet, mert így legalább meg ismerhetek néhány embert és kitudja még barátokra is lelhetek. Összepakoltam néhány cuccot. Az egyik Levitás mondta, hogy a vonat út valószínű hosszú lesz így már csak azt kellet kitalálnom, hogy melyik könyvet vigyem magammal. Mikkor ezzel is megvoltam ledőltem azzal a szándékkal, hogy kipihenem magam, de úgy nézz ki sokkal nagyobb izgalomban vagyok mint gondoltam mert egyáltalán nem jött álom a szememre. Hosszas forgolódás és kínlódás után csak sikerült elaludni.
Másnap reggel a Keletinél voltam kilenckor és láttam , hogy mások is meg érkeztek már. A vonat lenyűgöző volt, viszont a tájat tényleg nem lehetett nézni így előkaptam a mágiatörténeteket és belemélyedtem.
Amikor átszálltunk Grimbuszra gondoltam ott is olvasok még egy kicsit.
 " Reménytelen kísérlet volt " A végén örültem annak, hogy reggeli a helyén maradt.
S végre megérkeztünk úti célunkhoz. A kapunál két szőke hajat pillantottam meg.
Fülig érő szájjal oda léptem hozzájuk.
- Helló Iso és Hanka.
   
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. február 18. 20:12 | Link

Kirándulás


Megérkezvén a ködös kastély kapujába hatalmas csend fogadott minket, kezdtem úgy érezni, hogy a lányok nem beszéltek a levegőbe, amikor szellemeket és kísérteties történéseket emlegettek. Senki nem jött ajtót nyitni, de a két professzorasszony megoldotta a problémát, és szélesre tárva a hatalmas ajtószárnyakat beterelték a csoportot az előtérbe. Mivel továbbra sem találkoztunk senkivel, a házvezetők úgy döntöttek, hogy megkeresik vendéglátónkat, de addig is a gyerekek lelkére kötötték, hogy ne mozduljanak innen, mert elég nagy a kastély, és könnyű benne eltévedni.
Éppen el akartam indulni, hogy felfedezzem a helyet, elvégre nekem nem szólt a professzorok intése, amikor a lépcső felől halk nevetés hallatszott. Nem sokkal később belépett a terembe egy kicsi, fodros ruhát viselő lány, és egy egyszerűen öltözött férfi. Utóbbi láthatóan a kislány kísérője volt, kicsivel mögötte lépkedett, és szükség esetére készenlétben tarotta a karját, ha netán el kellene kapni a törékenynek tűnő teremtést. Ez persze felesleges óvintézkedés volt a részéről, hiszen mindketten szellemek voltak.
A kislány ugrándozva, lebegve sietett le a lépcsőkön, a férfi méltóságteljesen, kis úrnőjére figyelve szállt mögötte a levegőben. A levitás társaság előtt megtorpantak, majd a lány valamit súgott a férfi fülébe, aki véleményem szerint az inasa, vagy valamilyen szolgálója lehetett. Kíváncsian előbbre igyekeztem átugorva egy másik lány fülbevalójának tükröződésébe, mert izgalmasnak ígérkezett a furcsa páros.
Az inas úrnője parancsára közelebb lépett, majd finoman meghajolva a következőket mondta:
- Úrnőm, Johanna Ravenheart üdvözli Önöket a Ravenheart család nevében. Johanna kisasszony úgy döntött, hogy Önök alkalmasak arra, hogy unalmas óráit megtörjék, ezt vegyék megtiszteltetésnek. A játék szabályait személyesen ő fogja közvetíteni számukra, kérem, figyeljenek!
- Köszönöm Ackley - lebbent előre a kislány, majd kaján mosollyal végigmérte a jelenlévőket. - Mivel unatkozom, ezért játszani fogunk. - láthatóan nem számított ellenállásra, egyértelműen nem szokott hozzá, hogy ellenkeznek vele. - Ti fogtok engem szórakoztatni. Ha megteszitek, amit kérek tőletek, akkor esetleg hagyom, hogy majd elhagyjátok a kastélyt. A két nő, akik jöttek veletek már biztosan alaposan eltévedtek, de ha mégsem, Fitzgerald asszonyt, akkor sem fogják megtalálni. - A kislány éles, hangos kacajt hallatott, amit szerény személyem ki sem nézett volna kecses alakjából és aranyos arcából.
- A feladatotok megtalálni egy festményt, amin az unokabátyám látható, akit Pierce Farrel Ramesnek hívnak. - Hangjába gyengédség vegyült, szemeiben pedig rajongást véltem felfedezni, ami számomra egyértelműen mutatta, hogy a kislány imádja ezt a bizonyos fiatalembert. - Láthattok róla egy képet ott, a családfán - mutatott az egyik falrészletre, ahol valóban megcsodálhattuk a Ravenheart család tagjait. Gyorsan végigfutottam az arcokon, és a neveken, megtaláltam rajta Johannát, és persze Pierce-t is, közben a kislány folytatta a csevegést.
- Mivel sokan vagytok, ezért ajánlom, hogy több csoportban induljatok el, ne aggódjatok, mindegyikőtökre tudok majd figyelni. - Ettől a mondatától a libabőr futott volna végig a hátamon, ha lett volna testem, kezdtem érezni, hogy ő nem egy egyszerű gazdag kislány.
- Te (Luna), te (Isobel) és te (Lyra) az első csapat lesztek - bökött sorban a lányokra Johanna. - Te (Vanília) és te (Runa) a második, a többiek (Keiko, Ágota, Hanka) pedig a harmadik társaságot alkotják - oldotta meg azonnal a csoportbontást, majd folytatta a szabályok sorolását. - Három irány van, induljatok el valamelyiken, és találjátok meg Pierce-t! Bármelyik csapat lesz az első, aki megpillantja őt, mindenkinek megmutatom a helyes irányt. Utatok során találkozni fogtok a családtagjaimmal, ők majd talán segítenek nektek, de az is lehet, hogy akadályozni fognak. A festmények azonban biztosan segítőkészek, nem is értem, hogy miért, unalmas mindig jónak lenni.
Ezzel kacagva felröppent a plafonig, inasa követte.
- A játék indul, siessetek! - ezzel a végszóval elhagyta a termet, a hűséges Ackley pedig lebegett utána.
Számomra igencsak ígéretesnek tűnt a dolog, de nem tudtam, hogy a levitásokat ez mennyire fogja érdekelni. Tapasztalataim alapján egy egyszerű labirintus, vagy tájékozódási feladat nem foghat ki rajtuk, de a rejtvényektől sem menekülnek fejvesztve, azt azonban még nem tudtam, hogy bátorság dolgában hogyan állnak. Reméltem, hogy nekivágnak a kalandnak, elvégre ezért jöttünk ide, nem? Végre valami izgalom a rengeteg eseménytelen év után, legalábbis számomra ezt jelentette Johanna váratlan felbukkanása. Hirtelen nem is tudtam dönteni, melyik csapattal tartsak, ha netán belevágnak. Végül úgy okoskodtam, hogy majd egyiktől a másikig ugrálok tükrökön és tükröződéseken keresztül, és így mindent látni fogok. Alig vártam, hogy döntsenek, és végre induljon a játék.


Családfa
Kastély előtér
Johanna és Ackley
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 20. 23:28 | Link

Kirándulás Iso, Runa, Ágota, Vancsi, Luna, Keiko


Felpörögtek az események, mint a gyomromban a kaja a grimbuszon, s míg az lecsillapodni látszott, addig a társak csak most lendültek bele. ~ Könyörgöm miért kell a szegény lelkemet ijesztegetni, mikor amúgy is eléggé parában van? ~ A hely klímája, az ódon épület, sok mindent megélhetett már, és jócskán haltak már meg benne, nincs kizárva, hogy valaki itt ragadt ezen a fránya földi síkon, s ahelyett, hogy nyugalmat találna a sírjában, ahova való, visszajár huhogni, meg lánccsörgetni, hogy ránk hozza a frászt, és ezt még élvezzük is. Elvégre a muglik is ezért néznek horror filmeket a tv-nek nevezett dobozban, mi varázslók, meg kísértetkastélyokat nézegetünk, ahol vámpírok és szellemek bandája vette át az uralmat, sok száz éve. Nem bírna velük  a szellemirtók összes epizódja sem. Ennél rosszabb már csak otthon lenne, a két bukott vizsgám miatt. Kapásból két hét szobafogság, a szünet meg nincs is annyi. Azt hiszem nagyon megártott nekem az utazás, átmentem hisztibe, pedig örülök, hogy itt lehetek, de a tegnapi csajos buli hatása sem múlt el még rólam, a grimbusz csak ráadás volt szegény háborgó lelkemnek. Nem tudni mi volt a málnaszörp kinézetű lötty, erre csak talán Merkovszky tanár úr tudna választ adni. Runa sütijeit pedig már meg sem kóstoltam, mert azt a fülest kaptam, hogy nem éri meg kockáztatni. Hiába minden, nem tudtam kikerülni a végzetem. A fejem is fájt, a gyomrom kitörni készült, émelyegtem és enyhén szédültem. Azt hittem, hogy az utazás kellemetlen mellékhatása, de nem múlott azután sem, hogy kicsit sétáltunk a kerten át, pedig azt gondoltam, a jó levegő, amit a sűrű köd miatt harapni lehetett, segíteni fog. Az sem használt, hogy Iso a hátam mögé lapulva, rám ijesztett.
- Ne csináld! Így is teljesen kész vagyok. - hörögtem neki fájdalmas, torz fejjel. Szép színem lehetett ha szép színnek vesszük a zöldet, bár nem láttam magam.
- Te is ittál abból a málnaszörpből, amit a kamrából hoztam? Gyanús volt. Kicsit harapós volt az íze, pedig fel is hígítottam. Te jól vagy? - kérdeztem, és tényleg érdekelt, hogy csak én vagyok kutyául, vagy macskául és bármelyik is leszek, Keiko örülni fog nekem. Mármint, ha átvedlek állatba, még Yart is leelőzve az animágia terén.
- Épp mondtam Isonak, hogy valami lehetett a szörpben. Apukád nem verte ki a balhét, hogy megittuk? Mi volt benne? Nem mondta? Érdekesen éreztem magam utána, még most is. - fordultan Runa felé, aki időjárás felelőssé avanzsálódott, a köd milyenségét taglalva. Egyébként igazat adtam neki, ez tényleg szörnyű, olyan nedves volt a hajam, mintha megmostam volna. Hatoltunk előre, utat vágva a tejfölszerű ködben, de nem éreztem magam a fellegekben, pedig tényleg ott jártunk, csak nem mi repültünk fel olyan magasra, hanem a felhők jöttek lejjebb. Sürgősen kéne valami illemhelyet találnom, mert rossz vége lesz ennek az egész túrának, s mire felérünk a kastélyig, minden bokrot rókásítok, de igyekeztem lefojtani a feltörekvő tartalmat. Csendes szenvedésemet Ágota zavarta meg.
- Nem tudom, remélem hogy nem, bár szokni kell azt hiszem ezt a dolgot is, mint minden mást. - mosolyogtam, de nem sikerült talán valami fényesre, hát ez van. Azét büszke voltam, hogy itt lehetek, és örömmel töltött el az érzés, hogy levitás vagyok, és mehetek kirándulni, meg hogy sokan itt vannak, akiket szeretek meg minden...csak ne vacakolna így a gyomrom. Az is lehet, hogy mérgező levet ittam, vagy valami bájital is lehetett. Rossz belegondolni. Nem is tudtam, mert most meg Vancsi játszott szellemeset.
- Na ide figyuzzatok! Éjjel egy fehér lepedővel a fejemen végig megyek a hálószobákon és én is kisérteni fogok. Akkor majd félhettek! - fenyegettem meg tréfásan a szőke lányt, aztán Luna köszöntését viszonoztam. Intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám. Kedvesnek találtam, ahogy Iso-t és Ágotát is, meg az összes mindenkit. Végül odaértünk a bejárathoz, be is mentünk, és a két tanárunk elment, hogy megkeresse a vendéglátónkat. Nem tudhatták, hogy őt mi fogjuk megtalálni, vagyis fordítva, ő, minket. Két áttetsző alak lebegett le a lépcsőn, és megszorítottam Luna kezét.
- Te is látod őket? Ezek szellemek. Hol lehet Dol és Rubya prof? - A szellemes szavak szerint foglyok lettünk s csak úgy szabadulhatunk, ha megtalálunk valami festményt. Nem is figyeltem rájuk, mert az jobban érdekelt, hogy a tanárainkkal mi lehet. Végül, mikor csapatokba lettünk sorolva, Keikohoz és Ágotához fordultam a dilemmámmal.
- Kei, Ágota! Hagyjuk, hogy a többiek keressék meg a festményt, valaki csak rálel, mi meg kutassuk fel Dol-t és Rubyát! Egyedül félek is, meg őket nem hagyhatjuk itt. Mit szóltok? -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. február 21. 00:16
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 21. 18:10 | Link

Kirándulás, főként Luna és Ly, de a többiek is - kis ideig


Örömmel vettem tudomásul, hogy Hanka megijedt a kis tréfámtól. Aztán persze újra elkomorult és kijelentette, hogy nincs jól. Bocsánatot kértem, és aggódva figyeltem rá, de közben csatlakozott hozzánk egy fekete hajú lány. Gyorsan még egy Nemmel válaszoltam a mellettem álló lánynak, aztán az újabb érkezőre figyeltem. Felé fordultam és Runát láttam magam előtt. Félénken kérdezett valamit, amit nem igazán hallottam, így reméltem, hogy Hanka válaszol rá. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor motyogott valamit Katie-nek. Egyre többen érkeztek és valamiért mindenki felénk jött. Talán csak minket ismertek?
Míg ezen a kérdésen rágódtam egy vigyort láttam a fekete hajú lány mellett, majd az arc gazdája is feltűnt. Rezzenéstelen arccal csatlakozott a beszélgetéshez. Nem igazán tudtam, hogy ki ő, de nem zavartattam magam. Még két lány csatlakozott hozzánk. Egyre többen lettünk. Ismerte Hankát, de ahogy láttam, nem tudta, hogy mi kik vagyunk. Egy kérdést szegezett neki, amit pont hallottam és magamban elmosolyodtam. Kívül persze az arcom fagyos volt, ha mondhatjuk így. Feltűnt a helyszínen még Vani is, akit örömmel üdvözöltem. Megöleltem, majd az újabb jövevény felé fordultam. ~ Komolyan, hányan jöttök még ~ gondoltam, de a lányt gyorsan megismertem. ~ Luna ~  szerencsére többen nem jöttek oda hozzánk, és a kísérőinkkel együtt beléphettünk a kastélyba. Ámulva figyeltem a hatalmas előteret, a szépen kidíszített szobát. Festmények lógtak a falakon, ízléses szőnyegek feküdtek a padlón, és kanapék álltak nekem jobbra.
Dol és Rubya elmentek, hogy megkeressék a vendéglátóinkat, nekünk pedig a lelkünkre kötötték, hogy ne mozduljunk sehová. Nem sokára eltűntek a lépcsőfordulóban és mi magunkra maradtunk. Még fel sem ocsúdtam a hall csodálatából, a lépcső felől két alak jelent meg. Az egyik egy fodros ruhás kislány volt, mögötte pedig szorosan jött egy idősödő úr komornyik ruhában. Feltételezem, hogy a kislány kísérője és inasa. A kislány vidáman előttünk termett, majd kacagva ránk nézett.
Bejelentette, hogy játszani fogunk, aminek örültem is, meg nem is. Egyrészt: nem igazán voltam az a játszós típus, másrészt szerettem volna felfedezni a kastély minden zugát. Bár amikor meghallottam, hogy mi a feladat, nem bánkódtam annyira. Három csoportra osztottak minket: én Lunával és Ly-vel voltam együtt, a többiek pedig: Vani és Runa, és végül Hanka, Ágota és Keiko.
A lányok felé fordultam. Javasolni szerettem volna, hogy induljunk Dol és Rubya professzor után, hátha közben megtaláljuk a festményt. Ugyanis a játékos feladat a következő volt: a kastélyban volt egy festmény a kislány nagybátyjáról, valami Pierce-ról. A feladatunk az volt, hogy megtaláljuk.
Viszont hallottam, hogy Hanka azt suttogja a csapattársainak, hogy keressék meg a profokat. Szóval az ötletem befuccsolt. Vágtam egy grimaszt, majd a kislány és az inasa felé fordultam, hátha adnak még valami indulópontot, ám a szellemeknek hűlt helyük volt. Visszanéztem hát a lányokhoz, akik időközben körém gyűltek.
- Isobel Reeves - mutatkoztam először is be a szőke hajú lánynak(Ly). Mikor megvolt az ismerkedés, kérdésekkel bombáztam őket. - Merre induljunk? Megvárjuk Dol-t és Rubyát? A kislány azt mondta, hogy már biztosan eltévedtek. Mi legyen?
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 23. 17:55 | Link

Szellemes játék

Szép kis csoport gyűlt Hanka és Iso köré. Egyelőre csak őket ismertem igazán  a népes csapatból. A többi arcon is végig futtattam a szemem és őket is szimpatikusnak találtam. Tényleg nem fogom báni, hogy eljöttem. Az épület kapujában állva próbáltam a környéket is szemre vételezni, "hisz a képeken meseszép volt" de a köd miatt csak az orrunk hegyéig láttunk így letettem a kísérletről. Figyelmemet ismét a társaim felé fordítottam.
Hanka úgy tűnt nincs valami jól. Említette ugyan, hogy fél egy kicsit a szellemektől, de most úgy tűnt a kicsinél egy picit jobban. ~ Az is lehet, hogy van valami a hátérben amiről nem tudok ~
Úgy tűnt Iso-t sem tölti el rettegéssel az a tény, hogy szellemek repkednek majd körülöttünk.
Egy két arcon még fellehetett fedezni hasonló, félelemmel vegyes izgalmat.
Én személy szerint nem félek a szellemektől inkább tiszteletben tartom őket. Bár gondolom nem is lenne okos dolog felbosszantani egyet. Ahol születtem ott erős a szellemvilágban való hit,vannak akik úgy vélekednek mint én, de többen vannak azok akik félnek. A házaik mellé úgynevezett szellem-házat építenek ami ki van díszítve és minden nap visznek ételt és italt mert úgy vélik a "ház szelleme" lakik benne és ezzel kerülik el azt, hogy gondot okozzon a szellem.
Közben beléptünk a kapun és egy tágas előcsarnokban találtuk magunkat, érdeklődve néztem körbe. Kényelmesnek tűnő kanapék, antik, de jó állapotú bútorok, elmaradhatatlan vörös szőnyeg szemben a lépcsőn, a lépcső tetején egy szépen kidolgozott  színes ablak, portré képek és voltak vadász trófeák is. Ez utóbbiak nem nyerték el tetszésemet, elfogadtam a vadászatot abban az esetben, ha megélhetés céljából folyt, viszont nem csíptem a sport vadászokat.
Kísérőink elmentek megkeresni a házigazdát. Én épp Hanka mellett álltam meg aki hirtelen elkapta a kezemet és megszorította, az okát is fölfedeztem gyorsan a lépcsőn két alak jelent meg. Egy kislány és egy idősebb férfi szelleme.
- Igen és igen. Azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy jól vannak. - Igyekeztem megnyugtatni a lánykát. A szellemlány nevetésétől azért nekem is égnek állt a szőr a hátamon.
A lány azt a feladatott adta nekünk, hogy találjuk meg az unokabátyja festményét és csoportokba osztott minket. Iso-val és egy másik szőke lánnyal (Lyra) kerültem egy csoportba.
Bizonyos szempontból nem zavart ez a játék mivel én is szívesen lófráltam volna a kastélyban, viszont egy kicsit zavart, hogy mi szórakoztatott talál abban, ha mi ott ténfergünk. Említette ugyan, hogy lesznek olyanok ki segítenek és olyanok is akik hátráltatnak, de vajon milyen mértékben.
Iso bemutatkozása rántott vissza a merengésből. Én is a másik szőke lányhoz fordultam és követem Iso példáját. - Szia,Plata Luna vagyok.- Mosolyogtam a lányra, majd ismét Iso-ra figyeltem.
-Véleményem szerint kezdjük el a játékot, de kéne valami üzenetet hagyni Dol és Rubya prof.-nak, hogy kik merre mentek. -        
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. március 7. 23:14 | Link

Kirándulás

Hanka, Luna, Ree - /Mivel a többiek nem jelentkeztek, új csoportot alkottam/ Rolleyes

A lányok elkezdik megbeszélni a további lehetséges tennivalókat. Van, aki inkább a tanárokat keresné meg, és akad, aki szívesen részt venne a szellemlány játékában. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem a választásukon múlik, mert alighogy megszólal az első három lány, megmozdul alattuk a szőnyeg. Csak alattuk működik a varázslat, de az tökéletesen: olyan gyorsan viszi ki őket a teremből az egyik mellékajtón át, hogy esélyük sincs ellene bármit is tenni.
Az ajtó becsapódik mögöttük, és még azt is hallani, ahogy a kulcs fordul a zárban, a többi lány így nem tudja követni őket. Úgy érzem, hogy jelenlétemre ott nagyobb szükség lehet, mint itt, ezért sietve utánuk suhanok. Amint átérek egy a falon logó díszkard éles tükröződésébe, körülnézek és megállapítom, hogy egy kisebb négyszögletű helyiségben vagyunk, amit berendezéséből ítélve talán társalkodásra használnak.
Réginek tűnő, kicsit kopottas bútorok állnak méltóságteljesen helyükön, mely esetleg már több száz éve a padlónak ugyanarra a pontjára esik. Alul vastag, süppedős szőnyeg, felül és körben zöld színű selyemtapéta keretezi a látványt. Középen egy alacsony, sötét színű, fa kávézóasztal áll, melyet két hatalmas halványzöld fotel és egy hasonló színű kanapé vesz körül. A szemben lévő falon a kandalló felett egy fiatal lány képe lóg, aki láthatóan aggódva figyeli a terembe érkezett lányokat.
Rajta kívül még egy szempár várja, hogy észrevegyék: egy viszonylag fiatal, csinos nő szelleme lebeg a szobából kivezető másik ajtó előtt. Hosszú, sötét haját feltűzve viseli, benne hófehér virágkoszorúval, mely színben tökéletesen illik fodrokkal díszített ruhájához. Arcán nem látszódnak érzelmek, mikor megszólal hangja semleges, de messzire hangzó.
- Úgy látom, hogy sikeresen belesétáltatok Johanna csapdájába. Sajnálatos módon bizonyos okokból követnem kell az utasításait, így hát csak akkor engedlek tovább benneteket, ha megoldjátok a feladványomat. Ha nem sikerül, itt maradtok addig, míg a játéknak vége nem lesz, de, ha nem igyekeztek eléggé, Johanna igencsak megkeserítheti nektek azt az időt, amíg várnotok kell a társaitokra.
Pár lépéssel közelebb száll hozzánk, kezeit maga előtt összefonja, úgy néz ki, mintha várna valamire. Én azonban tudom, hogy csupán megadja a módját a dolgoknak. Szavai még mindig melengetik szívemet, hisz annyira ismerősek, ráadásul egykor úrnőmnek is hasonlóan kellemes hangszíne volt, mely csupa lágyság és kellem.
Amíg én lemerülök emlékeim közé, a szellemhölgy bemutatkozik, mint Bella, a Ravenheart család egyik tagja, bár eredetileg Montfort néven látta meg a napvilágot. Ez csupán pár szó az életéről, nem merül bele a részletek ismertetésébe, ami érthető is, hiszen hiába szellem, úrinő, mi pedig idegenek vagyunk, semmi közünk a magánéletéhez.
- Íme, a feladvány - szól, és egy kecses mozdulattal a kijárat melletti falra mutat. Intésére a selyemtapéta elszíneződik, és egy piramis képe rajzolódik ki a falon. - A feladatotok, hogy minden sorát kitöltsétek betűkkel és szavakkal. Fontos, hogy minden sorba az előző sor betűi kerüljenek, de minden újabb sorba egy betűvel több. A betűk sorrendje soronként változhat. A meghatározások a sorokhoz a következők - újabb mozdulatára egy rövidebb szöveg jelenik meg az ábra mellett, várva, hogy a lányok megfejtsék, és ezzel megtalálják a feladat megoldását. Az utolsó sorhoz nem tartozik meghatározás, valószínűleg oda nekik kell kitalálniuk egy értelmes szót, melynek legtöbb betűje akkor már ismert lesz. Izgalmasnak tűnik a feladat, így hát közelebb sietek - az egyik lány fülbevalója pont megfelel a célnak - és megpróbálom megfejteni a feladványt.


Ábra
Meghatározások
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 8. 10:20 | Link

ki rándulás

Minden hiába, ahogy kimondom a tervet, hogy induljunk tanáraink keresésére, elindult a lábunk alatt a talaj, vagyis a szőnyeg és siklottunk el rajta mi hárman: Luna, Issi és én. Meg kellett kapaszkodnom a lányokba, nehogy leessek és elveszítsem magamat.
- Kapaszkodjatok, nem akarok egyedül elveszni. - kiáltottam a lányoknak. Szemmel sem tudtam követni, hogy merre járhatunk, aggódtam, hogy találunk vissza, hogy találjuk meg a többieket, és vajon mi lesz velünk? Ezek a kérdések kavarogtak bennem, amikor lefékezett a szőnyeg velünk egy társalgó félében, az ajtó mögöttünk pedig kulcsra zárult. Elegáns, de ódonnak mondható berendezés, apám nyálcsorgatva irigykedne, mert a régi korok őt is, mint a fiúkat is vonzották, bár nemzőm inkább a flanc miatt, mint sem a szépsége vagy értéke miatt szeretné ezeket. Számomra túl nehézkesek voltak és porszagúak. Nem tudtam hosszabb ideig elviselni ezt a kötött, nyomasztó enteriőrt. Ráadásul a bezárt ajtó, belém idézte a szobafogságok komor emlékét, és megzavarodtam kicsit. Nevezzétek paranoiának vagy bárminek, de pánikba estem és csak még szorosabban fogtam szegény Luna kezét. ~ Ezzel az erővel maradhattam volna otthon is, a szobazárda itt is megvan. ~ sóhajtottam magamban egy hatalmasat, mikor megjelent egy újabb szellem. Szeretem a szellemes dolgokat, mert azok általában nem unalmasak, de ez már kicsit sokk volt. Mi vagyunk itt az egyetlen élők? Sőt, még az is lehet, hogy nem jutunk ki innen élve mi sem. Lehet azért vannak ennyien, mert úgy jártak, mint mi fogunk. Idejöttek kirándulni, aztán itt ragadtak bezárva, meghaltak, és azóta ők is kísértenek.
- Hátborzongató ez a hely lányok. Én mennék innen hamar. Ráadásul be vagyunk zárva. Teljes ellátásról is szó volt, én meg már kezdek éhes lenni.  - Na, itt már a pánik jelei mutatkoztak rajtam. Nem érdekelt a feladvány sem, pisilni is kellett, mint a lányoknak általában cikis helyzeteben. meg is szólítottam a szellemet, gondolván ennél rosszabb már nem lehet.
- Bocsánat, nekem azonnal ki kell mennem pisilni, mert összepisilem magam.Gondolom, te ezt nem érted, nincsenek ilyen szükségleteid, de mi órák óta utazunk, eddig nem volt alkalom erre. Nem akarok kárt okozni a drága szőnyegekben. - kérleltem a szellemlányt, hátha megért, én pedig tanácstalanul, de ijedten pislogtam körbe. Szorult helyzetemen, a légtérben uralkodó hideg sem segített,sőt...
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 13. 20:49 | Link

Bajok a kastélyban

Még mindig a kastély belsejét tanulmányoztam, amikor úgy döntöttem, hogy kicsit beljebb is megnézem a kastélyt. Persze nem akartam messze menni, csak egy ici-picit. Tettem egy lépést előre, ám ekkor megmozdult a szőnyeg, amin épp álltam. Egy nagy, piros szőnyeg volt, különféle fekete és barna mintákkal hímezve. A hirtelen indulástól elvesztettem az egyensúlyomat és az utaztatóra estem. Mellettem Hanka és Luna imbolygott, de mégsem estek a szőnyegre. Suhanás közben feltápászkodtam és Hanka karjába kapaszkodtam. Nem tudtam követni, hogy merre megyünk, de nem is ez volt a legnagyobb gond. Hová megyünk? Miért? Tettünk valamit? Dol és Rubya hol vannak? Meg fognak találni minket? Egyáltalán keresni fognak minket? – a gondolatok sebesen cikáztak a fejemben, mint a cikeszt kergető fogók a pályán.
Berepültünk egy szobába, majd a szőnyeg a padlóra vágta magát, én pedig ismét imbolyogni kezdtem. Ó, miért is jöttem én el ide! – sóhajtottam, amikor a zár kattanását lehetett hallani. Villámgyorsan engedtem el a lány karját és fordultam meg. Az ajtó zárva volt. Odarohantam és próbáltam kinyitni, de semmi. Bent ragadtunk. Sápadtan visszanéztem a lányokra és lassan odasomfordáltam hozzájuk. Hanka még mindig Luna kezét szorongatta, én pedig, hogy erőt öntsek belé, megfogtam a másik karját és biztatóan megszorítottam. Követtem a lányok pillantását az újabb szellemre. Kicsit már elegem volt belőlük az utazás után. A gyomron is rosszalkodott, de nem szerettem volna idehányni. Fogalmam sem volt róla, hogy mi, illetve ki ez a sok szellem.
Hanka arcáról azt olvastam le, hogy bizony ő sem tudja, mi a rák van. A szellem magyarázott valami ábráról, meg feladványról, de nem igen figyeltem. El voltam foglalva azzal, hogy egy halott épp hozzám beszél! Öregem, azt hiszem sokkot kaptam. Igen, ha visszaérünk…állj! Mi van, ha nem térünk vissza a kastélyba? Mi van, ha soha többé nm látom a családom, a kutyám, Aquát? Mi van, ha ezek az utolsó perceim, mielőtt a szellem átszáll rajtunk és kinyír, vagy benyit egy baltás gyilkos? Mi van ha...? – teljesen kétségbeestem, ám meghallottam Hanka szavait. A hanglejtésében a pánik bujdosott, amitől még jobban beparáztam.
Bejelentette, hogy éhes és kicsit kezd félni. Tudtam, hogy az egyetlen kiút az ajtó, de az zárva van. Ekkor újra megcsendült Hanka hangja. Még mindig reszkető hangon, de kijelentette, hogy ha most rögtön nem megy kis pisilni, akkor bizony bajok lesznek. Félénken a szellemhez fordultam.
- Bocsánat, de nem figyeltem – kezdtem óvatosan, hátha bedühödik. Bár nem látszott dühösnek. – Lenne szíves és elmagyarázná nekünk még egyszer azt a feladványt? – kérdeztem halkan. Nem tudom miért magáztam, hiszen fiatal volt, de erre most nem figyeltem.
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 16. 16:33 | Link

Kirándulás


Ahogy kimondtam, hogy üzenetet kéne hagyni a prof.-oknak, már el is indult a talaj alattunk, pontosabban a szőnyeg, amin álltunk. Esély se volt rá, hogy leugorjunk róla, vagy akár csak megnézzük, hogy merre megyünk. Mikor Hanka elkapott és szólt, hogy kapaszkodjunk kis híján felnevettem, maximum a hajamba tudtam volna. Miközben suhantunk a szőnyeggel, azon járt a fejem vajon a többiek látták, hogy merre tűnünk el? Van esély rá, hogy megtaláljanak?   Vagy teljesen magunkra vagyunk utalva?
Míg ezek a kérdések sorjáztak a fejemben megérkeztünk egy ódon kinézetű szobába és lehuppantunk a közepére. Majd következet az elmaradhatatlan zárkattanása.   Issie már oda is röppent az ajtóhoz és meddő kísérletet tett annak kinyitására. Hanka még szorosabban fogta a kezem, és ahogy rá néztem láttam, hogy nagyon megijedt.  A másik kezemet rá helyeztem arra a kezére mellyel szorongatót és bátorítólag rá mosolyogtam. Körbe néztem a szobában. Az antikvitással foglalkozó emberek itt a Mekkában éreznék magukat.
Szemben a falon egy kép logót, mely elégé sajnálkozva nézet ránk és előttünk megjelent egy újabb szellem. Egyetértettem Hanka-val tényleg hátborzongató ez a hely. –Nyugi Hanka, valahogy biztos kijutunk.- viszont a szellem hölgy, ki Bella-ként mutatkozott be, érdekesnek tűnt a kimértségével és valahol úgy éreztem, hogy nem a legfőbb célja ártani nekünk.
Mikor a mellékhelység probléma felmerült, rájöttem, hogy nekem is lassan bajok lesznek ezzel. Így reménykedve néztem a szellem hölgyre, hátha megoldja a bajunkat. Majd Issie megkérte a szellemet, hogy ismételje el a feladatott, mert nem figyelt. Amennyit láttam belőle, nem tűnt bonyolultnak, de ahhoz, hogy közelebb menjek el kellett volna engednem a lány kezét, vagy magammal vonszolni. Hát maradtam ahol voltam és úgy vártam a fejleményeket.
Utoljára módosította:Plata Luna, 2014. március 16. 16:33
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lugosvölgyi Albert
INAKTÍV


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. március 29. 22:02 | Link

Kirándulás

A lányok láthatóan idegesek, és talán félnek is egy kicsit, valamint a hosszú út is megviselhette őket. El is mondják problémáikat a szellemhölgynek, amit én nem tartok túl jó ötletnek, de hát nem szeretném felfedni előttük magam, így hát csendben maradok, a lányok úgyis rá fognak jönni, hogy az ilyesmit nem célszerű felhozni témának úri társaságban.
- Mégis kinek hiszitek magatokat? - kérdezi emelt hangon, szálegyenes tartásban, enyhén lenézve a diákokra. - Én Bella Ravenhart vagyok, Harvey Clement Ravenhart felesége. Semmi közöm a ti gondjaitokhoz. - Szép arca egészen eltorzul a fintortól, amit vág, majd sóhajt egyet, és bár homlokráncolva, de megpróbálja megoldani a lányok jelentette problémát.
- Ha végeztek a feladat megoldásával, kinyílik az ajtó, amin továbbmehettek, akkor majd útbaigazítalak benneteket a mosdó felé, addig azonban én sem tehetek semmit. Ebben a kastélyban az ajtókat mind egy varázslatrendszer irányítja, ami sajnos most Johanna kezében van, még, ha nem is szó szerint. Mivel minden ajtót mágikusan zárt be, ezért ezeket nem tudjátok kinyitni, én pedig akkor sem tudnám, ha nem ez lenne a helyzet. - Felmutatja áttetsző kezeit, melyek valószínűleg már életében is hasonlóan tünékenynek és törékenynek tűnhettek, hiszen nagyon vékonyak és kecsesek az ujjai. Bőre olyan halvány lehetett, hogy erősen látszódhattak az erei. Most már az egész teste olyan halvány, hogy mögötte halványan sejlenek a bútorok és a továbbjutást jelentő ajtó.
- Ami pedig a feladat megismétlését illeti... - kezd bele, majd tart egy rövid szünetet, minek során alaposan és némileg szigorúan végignéz a lányokon. - Azt hittem, hogy ide csak eszes gyerekek lettek meghívva, akiknek nem kell sokat magyarázni, anélkül is gyorsan felfogják a helyzetet. Azonban, ha kívánjátok, elmondhatom azt, amit már korábban is, kicsit leegyszerűsítve - mosolyog gúnyosan a lányokra.
- A feladvány lényege, hogy a piramis minden sorába helyezzetek egy szót, ami a meghatározásnak megfelel. Fontos, hogy minden sorban ugyanazokat a betűket használhatjátok fel, plusz még egy tetszőlegest, viszont a sorrendjüket bárhogy megváltoztathatjátok, amíg értelmes, és megfelel a feladványnak. Minden sorhoz tartozik egy meghatározás, ezekre ügyeljetek! A megoldás a hetedik sor szava lesz. Amint ezt kimondjátok, mehettek is tovább.
Ezután nem szól többet, finoman lebegve áll a diákokkal szemben, és várja a megfejtést. Láthatóan nem szeretne több energiát belefektetni ebbe az egészbe, és amúgy sem hiszem, hogy tetszene neki a feladat, amit kapott. Vagy talán az a gond, hogy egyáltalán kell csinálnia valamit. Az ilyen finom úrhölgyek, mint amilyen ő is lehetett életében, nincsenek ahhoz szokva, hogy feladatokat kapjanak, amiket el kell végezniük.
Én kíváncsian szemlélem az ábrát, és a meghatározásokat, amik közül néhányat sikerül is kitalálnom, de van közte olyan, amihez valószínűleg nem elég a tudásom. Nem mintha nehéz lenne, egyszerűen le vagyok maradva pár évszázaddal, ami itt úgy tűnik nagyobb hátrány lesz, mint gondoltam volna. De nem gond, bízom a lányokban, hogy kitöltik tudásom fehér foltjait, akárcsak a piramis feladvány négyzeteit.
Utoljára módosította:Lugosvölgyi Albert, 2014. március 29. 22:02
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. április 2. 13:21 | Link

Kirándulás Iza, Luna

A türelem mintaszobrát rólam alkothatnák meg, de egy idő után nálam is elszakad a cérna. Most is ott tartottam, hogy keresek egy ablakot és kimászom, azokat csak nem szögelték be, vagy akár nem törhetetlen az ablakok üvege, még azt is vállaltam volna, mert tényleg ott tartottam, hogy végem van. Legutolsó lehetőségnek nem vetettem el teljesen az ötletet, ha mégsem találnánk ki a rejtvényt, ha még sem bírnám ki addig szorongatva a mit, ha még sem nyílna az ajtó, ha még sincs wc a közelben, vagy ha az is be van zárva. Túl sok volt a ha és ezt így még egyszer végig gondolva, egyszerűbbnek tűnt az ablakon való távozás, végül is egyszer a jóslástan teremben már sikerült kitörnöm az az üveget. Egyszerűbb, de rizikósabb. Ha jól emlékszem, nem jöttünk fel lépcsőn, vagy mégis? Végtére is olyan nagyon magasan nem lehetünk. Ránéztem a lányokra, hogy erőt merítsek, közben szorosan zártam össze a lábaimat, de ezen közben még gondolkodnom is kellett. Márk, az apám, a vizsgát, a büntetés Tendernél, minden átfutott az agyamon, csak a feladványra nem sikerült gondolnom, pedig muszáj lesz.
Elszántan fixíroztam a falat, amin a rejtvény kirajzolódott, ám semmi nem ugrott be. ~ Reggeli, frissen a jó? Nem tudom, fogalmam sincs. Úgy éreztem magam, mint a Mágiatöri vizsgán. Emlékszem ott is pont pisilhetnékem volt. Mikor bementem még semmi bajom nem volt, de ott a stressz hamar kihozta volna belőlem, ha nem vigyázok. Nem tudtam megfelelően összeszedni a gondolataimat, ezért lett olyan gyengusz, silány, szégyenteljes, elfogadhatatlan...sorolhatnám még apám jelzőit. Majd fogja sorolni ő is. Jaj....
- Nem bírom már. - súgtam a lányoknak. - Nincs mese, ki kell mennem. - Ekkor megint a feladványra tévedt a tekintetem és a mese szó pont illett az egyik sorba. A meghatározás szerint is stimmelt. Nagy kő esett le a szívemről, átmenetileg.
- A mese a harmadik szó, ugye? Most már kimehetek? Nagyon kell. - Libabőrös lettem a vesém kezdett begörcsölni, és a szivárvány összes színében játszhattam, de legszebb a sárga. Kedvenc színem, de nem hiszem, hogy jól állna. Izára néztem kérlelve a szememmel, mondja már ki a megoldást! Aztán Lunára tévedt a tekintetem, tőle is hasonlót remélve.
- Ti jöttök lányok, nekem most csak ennyire telt, ne haragudjatok! - Ha egy percen belül nem szabadulunk ki, marad az ablak, vagy valamelyik drága szőnyeg.
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. április 5. 12:14 | Link

Kirándulás

Hanka panasza után a szellem gúnyos kacajt hallatott, majd gyilkos szemekkel ránk meredt. A nevetés hallatán összerezzentem és megmarkoltam egy szék támláját. Még mindig az ajtó mellett álltam, vagyis inkább támasztottam magam. Kivert a víz és kétségbeestem. Hankának vécére kellett mennie, Lunának per pillanat semmilyen gondja nem volt, de ki tudja, lehet, hogy lesz. A szellem epés megjegyzése után elment a kedvem az egész kirándulástól. Már amikor berepültünk a szőnyegen rázott a hideg, de most még jobban fáztam. Lehet, hogy beteg leszek – gondolkodtam. Bella Ravenhart – a szellemhölgy – egy gúnyos mosoly kíséretében, meg persze szigorú tekintetek mellett, újra elmagyarázta a feladványt, amit most már tettetett érdeklődéssel hallgattam. Semmi kedvem nem volt ilyen fejtörőkön gondolkozni, de sajnos muszáj volt, ha ki akartunk jutni.
Most nem csak rólam van szó, hanem a többieken is. Ők is itt ragadtak és ki tudja, ha megfejtjük ezt a rejtvényt, kiengednek-e minket. Ravenhart kisasszony ezek után becsukta a száját és engem, vagyis inkább minket kezdett el figyelni. A fal túlsó oldalán megjelent a piramis és mellette a kérdések. Hanka valamit felénk súgott, de túlságosan messze voltam tőle, így nem hallottam.  Végigpillantottam a feladványokon, majd követtem Hankát a falhoz. A második feladványon gondolkodtam, amikor egy választ hallottam mellőlem.
A lány megfejtette a negyedik feladványt, amit nem is néztem. Egy gyors pillantást vetettem rá, majd felsóhajtottam. Igen, tényleg a mese volt a megoldás. Gyorsan végigfuttattam a lehetséges megoldásokat a fejemben a második feladványra, de igazából nem nagyon érdekelt a mágiaforma rövidítése. Az első meghatározás viszont könnyű volt, hiszen tudtam miről van szó.
- Merlin.
Merlin egy híres varázsló, még a középkorban él és szolgálója volt Artúr királynak. Persze barátok is voltak, de a király ezt sosem vallotta be magának. Abban a korban – már ahogy én tudom – Artúr és apja nagyon gyűlölték a mágiát, így kivégeztek minden mágiával bíró embert, csak Merlint nem, ugyanis az ifjú varázsló titkolta képességeit. Újra Ravenhart kisasszonyhoz fordultam, majd összeszűkült szemmel meredtem rá.
- Az első feladvány válasza Merlin, aminek a kezdőbetűje M. Tudom, hogy ez a válasz, nem fog tudni átvágni.
Nem érdekelt a válasza és talán meg is jegyzi majd, hogy levitásként hogy felvágták a nyelvem, de nem tehetek róla. Nagyon ideges voltam már és Hankán is látszott, hogy mindjárt összepisili magát. Visszatértem hát a második meghatározásra. Próbáltam összevegyíteni a varázsló kezdőbetűjével, de nem sikerült. Tanácstalanul a lányokhoz fordultam, de aztán megláttam a szellem arcát és kérdő tekintetemet komorság váltotta fel. Szólásra nyitottam a számat és a piramishoz fordultam. Komolyan, mennyit forgok? Gondolkozz, gondolkozz. Csak van valami, ami beillik ide! – újra végiggondoltam a lehetséges válaszokat, aztán azok után kutattam, amiket anya mondott. Beszélt nekem egy mágiaformáról, de nem tudom, hogy mi volt a neve… megvan!
- A második feladvány teljes nevét nem tudom, de ami beillik, az az EM.
Jól van, már csak három kell a hatból. Gyerünk, meg tudom csinálni! Nos, mi az, szintén nem. Na, ez most csak nekem furcsa? Szóval nem. Csak nem a…
- Sem!
Kiáltottam fel, aztán elpirulva a lányokra néztem. Lehet, hogy nem értik, így most magyarázhatom nekik el. De utálok magyarázni! Így végiggondolva sok mindent nem szeretek és rengeteg dolgot utálok. Egyszer írok majd egy listát.
- Szóval, ugye a második feladvány megfejtése az EM volt, így már csak egy betű hiányzik. Az a hiányzó darabka az S, mert a sem is tagadó szó. Tehát a SEM a megfejtés a harmadik oszlopba.
Az utolsó mondatomat inkább már a szellemhez intéztem, aztán kérdő tekintettel Lunára néztem. Visszasomfordáltam mellé és közben a fülébe súgtam:
- Te jössz.
Engem már elhagyott a kreativitásom, a képzelőerőm, mindenem. A „kedvenc” székemhez sétáltam – amin eddig is támaszkodtam – és újra nekidőltem. Reménykedtem benne, hogy meg tudjuk oldani a feladatot.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek