36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. július 25. 22:04 | Link

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.07.31. 18:48  
Egy nevenincs bárban


Napfény, ábrándos, kék ég, színes madarak, sodró tömeg, nevetés, kacagás, lábdobogás, forgatag, vidámság, öröm, nyár. Halk, méltatlankodó nyögés, koszos arc, fekete talár, menekülés a tömegből, domborodó táska, seszínű, egyenes tekintet, kicsiny lépcső, félhomályos lebúj, ősz tulaj, kényelmes pad, égő szivar, lángnyelv whiskey, C’est la vie, douxe vie.

Mostanában elfoglaltabb és boldogabb, mint valaha. Mióta a legminimálisabb kötelességek se kötik a Bagolykőhöz, annyi helyen járt, annyi mindent tanult, mint eddig egész életében. Boldog, mert már hónapok óta nem kellett szóba állnia muglival, boldog, mert kubai szivarja van, boldog, mert a táskájában lapul az eddigi legértékesebb ereklyéje és boldog lenne akkor is, ha valamelyik vendég megtámadná, mert legalább fél óra telt el azóta, hogy elrakta a pálcáját és otthagyta az ereklye átadóját a padlón.
- Douxe vie...- Leheli elégedetten egy füstfelhőn át békésen hátradőlve, egyik kezében a pohárral és a szivarral, a másikat mindvégig az ezerféle bűbájjal megtoldott táskáján nyugtatva. Az apró, füstös bárban valami alternatív francia zene szól, a fejében a gondolatok egymást püfölik, a lelke meg olyan szilárdan szundikál, mintha kisgyermekként a tejét szürcsölné a mese előtt. Végre egyedül van.
Különben szokás szerint semmit nem tud erről a máguskörnyékről, meg Párizsról se úgy általában, de az információhiány 17 éves kora óta, mióta nagykorú, nem okoz neki problémát. Az is lehet, hogy itt marad néhány napig, vagy visszajön, miután leszállította az árut - a bolton kívül mihez, vagy kihez kellene alkalmazkodnia? Ma egy hotelben alszik, a kincs mellett akadt az átadónál néhány őrizetlenül hagyott galleon (legalábbis azután őrizetlenül maradtak, miután a gazdájuk elájult), holnap meglátogat egy híres francia ereklyekutatót, amolyan hozzá hasonlót, aztán pedig, ha nem kap munkát, néhány nap, vagy hét múlva hazamegy megnézni, kirabolták-e már a lakását. Nem lenne nagy probléma, hiszen minden tárgyi dolgot magánál tart, amire feltétlenül szüksége van, a pénze nagy része bankban nyugszik, bár talán az téli köpenyét sajnálná, ritkán talál az ember olyan kényelmeset.
Az ember olyan kiegyensúlyozott lesz, ha azt csinálja, amit akar!
Következzék a második kör.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 22:09 | Link

Anna, Párizs, 2013.07.31. 18:48
Egy nevenincs bárban

Akkor is egyedül csinálom végig- elhatározással érkeztem haza, mindenféle kíséret, testőr, vagy holmi eb nélkül. A kérdéses incidens óta Franciaország közelébe se jártam, most mégis valami hivatalos hülyeség ideszólított. Szerencsém, hogy ezt legalább Párizsban kell elintéznem, mert tudom, hogy az a... nos, drága nagybátyám, ki nem tenné a lábát a Marseille-i kúriájából. Pont kapóra jön, ha soha többé nem látnám azt a férget se lenne elég, de mindig ott lappang bennem az érzés, hogy nem az volt az utolsó lefutott körünk. Már pedig, ha rajtam múlik, én szíves örömest teszek jóval nagyobb kitérőket.
Párizzsal az egyetlen bajom az, hogy nem ismerem ki magam nagyon. Mármint... a főbb helyeket a kisujjamból kirázom, sokszor jártam itt, de betévedve egy-egy sikátorba, jóval leleményesebbnek kell lennem. Ilyenkor áldom, hogy a pénzt, amit zongora leckék elsajátítására kaptam, a krav magára költöttem, már akkor is fontosabbnak tartottam a saját hátsófertályom épségét, mint hogy Mozartot játsszak. A boci-boci tarka viszont megy... nagyon is.
A pálcám nálam van, de tudom, feleslegesen, mert jelenlegi állapotomban semmire nem megyek vele. Nekem a varázslás csak akkor megy, ha vörös köd száll az agyamra, de nem fogom hagyni, hogy még egyszer valaki ezt kihozza belőlem. Máig szívok, amiért Gregoryt kiküldtem a csukott ablakon. Oké, én voltam a felelőtlen, de ha már valaki gyomorszájon rúg teljesen véletlenül, azt illik honorálni. És ez csak egy volt a sok közül, viszont épp elég arra, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna. Tehát elkönyvelhetjük, hogy Bagolykőnek igazán önbizalom növelő hatása van.
Befordulok a következő sarkon, majd megpillantok egy kocsmát. Végignézek magamon, közben erősen kezdek imádkozni, hogy bekajálják, nagykorú vagyok, bár még mindig úgy tartom, minden a fellépésen múlik. Hülye, régi berögződések.
Magabiztosan lépek be a helyre, még annak ellenére is, hogy először járok itt. A pulthoz lépve kikérek egy Whiskeyt, majd körbetekintek. Sok fura alak között látok meg egy ismerős arcot. A rellon tablóján láttam, emlékszem, tehát Bagolykős...volt, és bár a lány sem tartozik a legbizalomgerjesztőbb emberek közé, nekem mégis elég annyi ahhoz, hogy célirányosan felé tartsak.
- Hello, szabad?- biccentek a szék felé, majd le is ülök, már ha a lánynak nincs ellenére.
- Fura, mennyi alkoholista megfér egy helyen, mi?- mert én sokszor meglepődök ezen, ahogy most is. Mi van, senkinek nincs jobb dolga?
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. július 25. 22:10 | Link

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.05.31. 18:48  
Egy nevenincs bárban


A pultos éppen akkor teszi le elé a második pohár italt, mikor egy hívatlan vendég is megjelenik az asztalnál. Anna táskán nyugtatott keze nem mozdul, ellenben egy hajszálnyit előrehajol, mintha éppen csak jobban szemügyre akarná venni az érkezőt, a körülötte lebegő füstfelhő ellenére.
- Dobd le magad. - Válaszolja kimérten, miután távolságtartó, rideg tekintettel többször is végigmérte a fiatal lányt. Végül aztán hamuzik egyet és visszadől az eredeti helyzetébe, bár némileg merevebb testtartással, mint eddig. Mondjuk úgy, hogy meg lett zavarva a lelki békéje, egy ilyen helyen pedig másodlagos, hogy valaki mennyire veszélytelennek néz ki. Úgy tűnik túl régóta jött el a Bagolykőből, elszokott attól, hogy az emberek minden ok nélkül leülnek mellé csevegni - bár a csárdában sokszor fordult elő, hogy valamiféle nemlétező védelem folytán keresték a társaságát.
- Honnan tudtad, hogy beszélek magyarul? - Kérdezi nyugodtan, kissé rekedtes hangon. Abszolút nem ismerős neki a lány, noha abban biztos benne, hogy ez fordítva nem igaz. Az arckifejezéséből most még nehéz lenne megállapítani, hogy egyszerűen bizalmatlan, vagy csak szimplán hányhatnéka van a gyerektől (vagy a társaságtól). Ezen a problémán szerencsére segít néhány korty ital, a következő mozdulata már olyan szinten vendégszerető, hogy rögtön gyanakodni kezdhet az ember.
- Vegyél! - Egy kis dobozt tol elé, benne négy, az övéhez egészen hasonló szivarral. A dobozt a talárja alól vette elő, és kinyitáskor nyerte el eredeti formáját, valószínűleg valami érdekes zsugorító bűbáj van rajta. Nem igazán lehet tudni, hogy mi a szándéka ezzel a felajánlással, bár valljuk be, a legtöbb embernek nem az jutna eszébe, hogy az önzetlen emberszeretete vezérli főleg, hogy még el is mosolyodik.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 22:12 | Link

Anna, Párizs, 2013.07.31. 18:48
Egy nevenincs bárban



Hogy botorság-e Grósz Anna társaságát keresni? Valószínűleg igen, de nem vagyunk Magyarországon, így ha bármi maradandó károsodást szenvednék eme találkozás során, simán bekamuzok valamit. Amilyen szerencsétlen vagyok - vagy annak tűnök?- még csak nem is kételkednének az igazamban.
Én viszont leülök, ignorálva a hűvös hangnemet, és a levegőben lógó érzést, hogy ügyeljek magamra. Mondhatni ezt már megszoktam.
- Láttam a tablód a Rellonban- mosolyodok el halványan. Persze ez még nem volt garancia arra, hogy ő beszéli is a magyar nyelvet, még annak ellenére se, hogy magyar neve van, de hát... aki nem próbálkozik, ugye...
Próbálok fesztelennek látszani, bár ez nagyon nehéz. Oké, nincs meg a kifutnék a világból érzés, de azért a kellő óvatosságról nem tudok megfeledkezni. Kortyolok egyet a Whiskeyből, amit kis híján ki is köpök, mikor felém nyújtja a dobozt. Elkerekedett szemekkel meredek rá, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a pletykák hamisak, vagy szimplán Anna van beszívva, mindenesetre megrázom a fejem.
- Köszi, de nem... van saját- kotrom elő a dobozt a zsebemből, és kivéve belőle egy szálat, meg is gyújtom azt. Idegentől nem szoktam elfogadni cigit, nem hogy még Annától. Azt persze nem mondhatom, hogy haha a híred megelőzött, viszont kockáztatni se szeretnék.
- Viszont, ha már így beléd botlottam. Segítségre lenne szükségem, oké, tudom, hogy nem lesz ingyen, de...- a táskámból előveszem azt a hülye medált, aminek a közepén gyémánt van.
- A nagy bátyám jobban őrizte, mint mások a fehér házat, tehát gondolom, lehet valami értéke...- oda is tolom elé, már ha kíváncsi rá, esetleg hátha többet tud róla, mint én.
- Segítenél túladni rajta?- döntöm kissé oldalra a fejem, bízva abba, hogy belemegy.
- Ha gondolod, osztozhatunk is azon, amit érte kapunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. július 25. 22:13 | Link

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.05.31. 19:00
Egy nevenincs bárban


Bólint a lány válaszára, mintha beleegyezését adná a dologhoz. Elég volt egyetlen rövidke mondat, hogy rengeteg mindent megtudjon a vele szemben ülőről; bagolyköves, valószínűleg alsóbb évfolyamos, mert nem ismeri és mert a tablókat nézi, és biztos, hogy rellonos, nem csak belógott a házba - máskülönben nem lenne itt. Nem tűnik úgy, hogy ez az információ egy kicsit is felmelegítette volna a köztük lévő jéghideg levegőt, de azért mindenképpen hasznos volt.
Az elutasítása Anna újfent elmosolyodik, szélesen megmutatva fogait, a legkevésbé se bátorítóan, és olyasformán csukja össze a dobozt, ahogy egy ragadozó szokott ráharapni az ebédjére. Furcsán lassú mozgással húzza vissza a kezét, és még akkor se veszi le tekintetét a lányról, miközben elrakja a szivart.
- Áh... - Hát így állunk. Csendesen megállapítja magában, hogy a világ legrosszabb kezdése a 'segítségre lenne szükségem,' majd a pohár felett némán nézi, ahogy a gyerek előszedi táskájából az értékesíteni kívánt ékszert. Kellemes, kissé ábrándos félmosolyával még néhány másodpercig a lány arcát fürkészi, mintha éppen azon gondolkozna, hogyan szerezhetné meg az ékszert a lehető leggyorsabban, aztán az elé tolt nyakékre pillant, leteszi a poharát és a szivarját, majd a láncot fogva szemmagasságba emeli az ékkövet. Látszik, hogy ügyel rá, nehogy hozzáérjen a medálhoz.
- Gazdag család, mi? Párizsban laksz? - Kérdezi vizsgálgatás közben, egy egészen rövid pillanatig a gyerek szemébe fúrva acélos fényű tekintetét. Most vagy a munka lehetősége tette ilyen közvetlenné, vagy csak megérezte a pénz szagát.
Vajon akkor is ilyen bátran fordult volna hozzá a lány, ha ismerné a módszereit?
Int a pultosnak, hogy töltse újra a lány poharát.  
- Ez túl ronda ahhoz, hogy megtartsam. - Közli hidegen a véleményét, majd végre-valahára levéve kezét a táskáról iszik néhány kortyot az italából. Az 'osztozkodás' felvetésére nem szól semmit, csak újfent elvigyorodik, kissé gúnyosan, kissé tartózkodóan.
- De ér valamennyit. - Valószínűleg akkor se adna pontos felvilágosítást, ha ezt külön kérték volna tőle. Valóban, igen, ér valamennyit...12 karát, smaragdcsiszolás, egészen tiszta, bár azt nem tudná megmondani, mennyi zárvány van benne - egyrészt nagyon ritkán jut hozzá gyémánthoz, keveset ért hozzájuk, másrészt tízszeres nagyítása lenne szüksége. Látszólag nincs rajta karc, vagy abrázió, értékes darab, 500 galleont biztos megér, viszont...
- Nem dolgozom mugli tárgyakkal. - Közli végül, miközben leengedi az ékszert a tartójába. Egy mágikus tulajdonság még biztos rátenne 200 galleont, így ezen a környéken úgy lenne érdemes eladni, a mugli gyémántkereskedőkkel pedig triviálisan nem fog üzletelni.
- Én kizárólag ereklyékkel foglalkozom, mit tud? - A legkevésbé se tartja furcsának, hogy a kölyök vagy lopott, vagy az örökségét herdálja szét, ellenkezőleg, mintha kezdene úgy nézni rá, mint egy emberre.
Időközben ismét hátrahajol, ráteszi a kezét a táskájára, és szivarjával a szájában várakozva vizsgálja a gyerek arcát, pont olyan kifejezéssel, mint aki folyamatosan gondolkozik, és pont olyan éberen, mintha a lány, vagy valamelyik pénzsóvár vendég bármikor nekieshetne, még akkor is, ha ez alapvetően inkább fordítva lehetne igaz.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 22:16 | Link

Anna, Párizs, 2013.07.31. 18:48
Egy nevenincs bárban


Nem várok semmit igazából. Feltételezem, azt hallva, honnan tudtam meg, kicsoda ő, nem fog örömkönnyek közepette a nyakamba ugrani, sőőőőt még csak szétölelgetni se. Feltételezem, én is fura szemmel néznék rá, ha valami ilyen reakció kívánkozna ki belőle, és csak aztán kezdenék el aggódni.
Bár a kialakult cseppet sem kellemes légkörből más vélhetőleg lélekszakadva futna ki - felettébb kellemetlen, ha úgy méregetnek valakit, mint a hentesboltban a sonkát szokták, hát még Annától, és az sem segít a helyzetemen, hogy nem csak neki szúrtam szemet-, ennek ellenére, én mégis higgadt vagyok. Azt viszont nem mondanám, hogy az agyam is off üzemmódban lépett, ilyenkor sose szabad. Ráadásul az ex-rellonos se könnyíti meg a helyzetem.
- Tudom, tudom.... viszont nem várom el, hogy Teréz anya üzemmódba lépj- tisztázom le egyből a tényt, hogy nem fogok letargiába esni, attól, ha nemet mond. Elég, ha majd ép végtagokkal kijutok innen.
Bujkáló mosollyal figyelem, ahogy az ékszert tanulmányozza. Megmondom őszintén, eleinte még nekem is tetszett, de sokkal jobban rühellem annál a nagybátyám, hogy féltve őrzött kincsét - bármi is legyen az- még tovább őrizzem. Már-már látom magam előtt, ahogy meglátja valaki más tulajdonában, és ha nem is hullik ki a haja, beleőszül. Hát még ha rájön, hogy kedvenc unokahúga a ludas. Tudom, csekélyes, és gyerek húzás, de én élvezem.
- Gazdagnak gazdag, de nem család, és nem, nem élek itt, mióta kiküldtem az ékszer tulaját a csukott ablakon- vonok vállat, és komolyan nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne vigyorogjak Anna képébe. A kellemetlen körülményektől inkább eltekintek, nem fogom sajnáltatni magam, mert holt ziher, ha itt belekezdenék az életem történetébe, tuti ez jönne le neki, feltéve, ha nem pattan fel félúton egy Sayonara kíséretében.
- Kösz- biccentek, és kortyolok a az italból. Ha most olyan lennék, mint amit egy korombelitől elvárnak, tuti szééép hosszú fejezet születne a naplómban - már ha írnék- erről.
- Igen, most hogy mondod, a szemedhez sem passzol- fürkészem az arcát, aztán óvatos mosolyra húzom az ajkam. Tény, hogy nem feltételezem Annáról, bármilyen ékszert is hordana, feltéve, ha nem lenne rá komoly oka.
- Félre ne érts, nekem nincs szükségem az érte kapott pénzre- jobbnak érzem ezt is tisztázni, mert bár a tróger öltözékem nem erről árulkodik, a pénz az amiből én még most sem szenvedek hiányt, és ha még rá is fanyalodnék, könnyen tudnék szalajtani, rövidebb és kényelmesebb úton is.
- Fogalmam sincs, nem vagyok képben a varázscuccokkal, sem a világgal, mugliként éltem jó sokáig, de... eddig úgy tippeltem, valami időnyerő lehet giccsbe bújtatva. Tudod, van akiknek a külcsín is fontos- húzom el a szám, pár pillanatig magam elé meredve, majd inkább meghúzom az italom. Nem szívesen vallanám be, hogy egy időben, én is így vélekedtem mindenről... undorodok az akkori önmagamtól.
- Viszont van sok más is ott, ahonnan ez jött- kissé pimasz vigyor húzodik az ajkamra.
- Szerintem, ha vetnél rájuk egy pillantást, el tudnád dönteni, mire van szükséged, és még csak betörni se kell- vonom meg a vállam.
- A kúria tulaja jelenleg még mindig kórházban lábadozik- mert az arca nagy, de gyenge, mint a harmat. Nem, cseppet sem sajnálom.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek