36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 69 ... 77 78 [79] 80 81 ... 89 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. június 2. 15:58 | Link

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

Sürgős az ügy, ez tény. Már csak onnan is sejteni lehetett a dolgot, hogy nem bagollyal küldték az üzenetet, hanem a hárpiámmal, amin igencsak meglepődtem. Utoljára a legutóbbi látogatásomkor láttam. Szarul nézett ki, fáradt volt, így nyitva hagytam az albérlet ablakát, hogy egy kiadós pihenés után visszatudjon repülni. Mert megoldja. Mindig megoldotta. Csak az első pár sort olvastam el, és az önsajnálatomat le kellett vetkőznöm. Ami egy nagyon hosszú folyamat volt, tekintve, hogy már vagy másfél hete mást sem csinálok. Megmostam az arcomat, magamra kaptam, amit éppen találtam, és elindultam a legközelebbi hopp-pont felé. Az illető már ott várt, teljes inkognitóban, így átvettem tőle, amit kellett és visszatértem Bagolyfalvára. Azt az utasítást kaptam, hogy várjak itt, ekkor és majd jön értem egy férfi, aki kísér, hogy ne történjen semmi. Meglepő, hogy aurori felügyeletre van szükségem ehhez, de elfogadom, így Bagolyfalva után rögtön megyek is tovább Pestre. A helyszín is meglep, de nincs időm kérdezni, nincs időm megkérdőjelezni bármit is.
A tudat, hogy egy Svéd sróforrú sárkány tojása van a táskámban mosolygásra késztet, mégis belém tesz egyfajta idegességet. Tippeljetek melyik nő jár az utcákon sárkány tojással a táskájában? Egy meleg pokrócba csavartam, amit megbűvöltem, hogy mindig a megfelelő hőfokon tartsa azt a szerencsétlent. Ez a baj az illegális eladással és vétellel. Mindenki gondol mindenkire, csak szerencsétlen állatokra nem, ez akkora dühvel tölt el, hogy nem tudom szavakba önteni. Felidegesít az emberek nemtörődömsége és szemernyi együttérzést sem tanúsítanak. Kicsit drasztikus a példa, de mindig ez jut eszembe, ha valami ilyen vagy ehhez hasonló történik; ha az ő gyerekét vennék el tőle és vinnék el eladni? Olyan ostobák az emberek.
A legközelebbi padra vetem le magam, lábamat keresztbe vetem, táskámat óvatosan rakom le magam mellé és várok a csodára. Egy férfi. Nos, nem mondom, hogy kevés férfi császkál erre ilyenkor, de neki talán több információt adtak rólam. Pálcám készenlétbe a táskámba van tömve, közvetlen a tojás mellett, ha bármi van, gyorsan előtudjam kapni. Nincs mese, az öltözékem így is fontosabb, így a pálca a táskába lett száműzve.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. június 2. 21:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. június 2. 16:23 | Link

Ophelia Carolina Brown



Részben pihentető, részben pedig bosszantó, amikor általános testőrré fokozzák le - ám, békeidőben az aurorok életének romantikája is megkopik kissé. Mi történt azokkal a régii vágású sötét varázslókkal, akik évtizedekkel korábban még tömegmészárlással ébresztették a világot? Hol vannak a világuralomra törő aranyvérű vakarcsok, hogy kígyós koponyát tetováljanak az alkarjukra? Senki sem tudja.
Szép, új világ.
A találkozási pontot a tizenharmadik kerület egy kisebb, leginkább belvárosi kutyaszaratónak használt parkjában jelölték ki, az ő legnagyobb megelégedésére mindössze pár utcára az otthonától. Nincs is annál demoralizálóbb, mint trolival érkezni. Elnézést, hölgyem, leszállna a kurva táskájával a lábamról? Még ma egy sárkánytojást kell elkísérnem Romániába.
Zsebre tett kézzel, egy vékonyabb bőr kabátban vág át a kavicsokkal felszórt parkon. Elejét véve a kínos téblábolásnak, ő kapott egy szűkszavú személyleírást a nőről, ám így is kénytelen megtorpanni egyszer, hogy körbenézzen a vasárnap délutáni, olyannyira várt napfényben sétálókon. Ophelia Brown. Brown. Állítólag szintén amerikai. És szőke. Viszonylag csinos.
Áh, a padon.
A zsebéből előveszi a bal  kezét, lenéz az órájára, miközben elsétál egy ürítetlen szemetes mellett, tovább a nő felé. Végül másfél lépés távolságnyira áll meg tőle, ami még nem fenyegető, de nem is bizarrul távolságtartó.
   -  Ms Brown? Megvan a cucc?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. június 2. 21:29 | Link

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

A nap kellemesen süt, komolyan, és nem is hisztizni akarok vagy hasonlók, de amikor fúj a szél, esküszöm ráz a hideg. Pedig nem is árnyékban ülök. Fejemet hátravetve, becsukott szemmel élvezem a napfényt, talán még egy kis színt is sikerül felvennem. A táskámat görcsösen szorítom, kifelé igyekszem azt mutatni, hogy mennyire nyugodt vagyok, és csak egy nő, aki ül és élvezkedik, de belül szétszakít a stressz. Nem kellene ekkora ügynek lennie ennek, mégis olyan mértékű idegesség van bennem, hogy még én sem hiszem el. Lehet plusz lapátokat tesz rá az, hogy legszívesebben még mindig a lakásomban gubbasztanék és csak sírnék. Ez a halovány smink valamelyst eltünteti a szemem alatti karikákat, de nem egészen. Mindegy, simán ráfoghatom arra, hogy csak a tegnap éjjel sikerült rosszul, és csak azt nem aludtam át. Bár nem is tudom, miért gondolkodom ilyeneken, amikor a férfi nem bájcsevegni fog idejönni velem, hanem kísérgetni. Istenem, de rossz ezt kimondani, mintha valami gyámoltalan kislány lennék.
A hang oldalról ér el hozzám. Szemeim kikerekednek, ahogy elér hozzám kérdése lényege is, majd kirobban belőlem a nevetés. Tenyeremet homlokomra teszem, és próbálom moderálni magam, de nemigen akar sikerülni. Még rázkódó vállakkal tekintek a mellettem álló férfire.
- Igen, meg van a cucc – bólogatok hevesen, próbálva visszafojtani nevetésemet, de vállaim még így is rázkódnak egy kicsit. Alsó ajkamat beharapom, így próbálom meg kordában tartani az ismét feltörő nevetést. Mintha egy filmben lennénk, és a fura bőrdzsekis alak jönne hozzám, aztán suttogva megkérdezi, hogy „Meg van a cucc?”. Hát hogy ne lenne!
- Hívjon Opheliának, kérem – állok fel lassan, táskámat automatikusan magammal fogva. Mosolyogva nyújtom a férfi felé jobbomat, ha elfogadja, határozottan megrázom. – Vagy aminek akar, igazából mindegy.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. június 4. 20:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. június 2. 22:11 | Link

Ophelia Carolina Brown


Na, legalább a nő hogy szórakozik, de legalább amíg visszanyeri a teste fölötti irényítást, ő végignézhet rajta és a csempészárut rejtő táskán is. Ó igen, ezen a ponton megjegyezndő, Dwayne Warren mennyire és visszafordíthatatlanul gyűlöli a sárkányokat, még talán azt is megkockáztatná, hogy l tőlük. Ha pedig ezzel meggyanúsítanák, egyenes gerinccel is be ismené a félelmát. Elvégre ki az a csökött elmebeteg, aki nem tart azoktól a hidegvérű, repülő, könyörgöm, tüzet okádó szaroktól?
   -  Ophelia - ismétli meg, miközben visszonozza a kézfogást - Dwayne Eric Warren. De leginkább Dwayne.
Ahogy elengedi a nő kezét, vissza is csúsztatja azt a zsebébe, majd leereszkedik a padra, amiről Ophelia az előbb felállt. Két kutyát sétáltató fiatal elsétáll előttük, ő ismét az órájára néz.
   -  A zsupszkulcsnak még kell három perc. Itt van aaaa... - összeráncolja a homlokát, megtapogatja a kabárja zsebeit, majd némileg megnyugodva előhúz egy fekete, kissé megkopott zoknit - Ha szerencsénk van, ebédre már itthon leszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. június 3. 06:31 | Link


#Tatus | május 18. szombat | Bécs


- Hát reméljük. De ha nem, akkor is biztosan találunk majd valami olyat, amit élveznek. Elég nagy ez a park, ha engem kérdezel - bólogattam kicsit magam elé. Persze, egy gyereknek meg még nagyobb, sok dologra lehet lelkesedni és elég finomakat lehet enni is, ami soha nem egy elhanyagolható szempont, főleg nem a mi ismerősi körünkben és társaságunkban. Átjövős buli előtt is mindig be kellett vásároljak a lányoknak. Elég durván.
- Jó, tudod, hogy sosem azért nevettem, mert bántani akarlak. Isten ments. Egyszerűen olyan dolgok hangzottak el tőled, amik annyira édesen naivak, vagy újak voltak nekem, hogy már kint is volt a nevetés. Paff - tártam volna el a karjaim tanácstalanul, de ez nagyon nem egyszerű, mikor éppen vezetsz, szóval későbbre halasztottam a dolgot. Ettől még őszinte voltam, sosem voltam oda az aranyásókért, ezen pedig az évek sem változtattak. De Maja nem volt az és az elején ezt kicsit nehéz is volt megemésztenem, a túl sok negatív tapasztalat után.
- Melyik másikat? - kérdeztem kissé értetlenül, vetve egy pillantást a felsőjére, aztán visszanéztem az útra, mielőtt még valami probléma akadna, amit nem veszek észre időben. - Igen, tudom Babygirl. De majd elmúlik.
Remélem. Ezt nem tettem hozzá hangosan, mert erre valók az apuk, hogy elhallgassanak, amikor kell és csak azt mondják el neked, ami a bíztatásodhoz és a boldogságodhoz feltétlen szükséges. Persze, nem mindenki tartotta magát ehhez. Kicsit meg is igazítottam a visszapillantótükrömet, vetve egy pillantást az útra, majd a brekkencsekre. Még épp elfértünk.
- Hogy-hogy mennyi? Mikortól? Bogolyfalván például van minicsoport, az 2 éves kortól, de az ovi meg itt kötelező, tudod, 3 éves kortól. Akkor már inkább bíznám a lányom Hannahékra, mint vadidegenekre. - Más kérdés, hogy én sem voltam elragadtatva a dologtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. június 3. 13:02 | Link


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Nem aggódtam - már - ezen, én bíztam benne és tudtam, hogy ha ide jövünk, annak oka van. Mindig gondol ránk, jobban is, mint bárki hinné, szerintem az újságírós néniket és bácsikat újra és újra meg tudta lepni. Azt hiszem most ezzel az utolsó pocis dologgal is azt várták, azért voltunk csendesebbek a végén, mert majd megy és jól megmondja, hogy neki ez elég volt. Lehet volt olyan pillanat, még az első hetekben, mikor rájöttem, hogy brekisek vagyunk újra, hogy talán tényleg kitáncol, ha éppen alkalmatlan, de rájöttem, hogy rosszul tettem. És tudom, hogy meg is bántottam ezzel, amit nem akartam. Mindig itt van nekem, nekünk. Szeret, szeretem.
- Nem mondanám, hogy hibáztatlak ezért, igazából van, ami szerintem is elég bután hangzott vagy vicces volt. Ettől még én azt hittem, ez így jó. Nyilván megtanultam mi nem annyira - vonogattam kicsit a vállamat. Tényleg úgy éreztem igyekeztem nagylányabb lenni és ezért sokat tettem, nem csak az anyuskodással a brekik mellett, hanem úgy mindenben, amiben tudtam.
- Bármelyiket, nem emlékszem. De már vagy egy éve nem megyek nélkülük sehova - húztam el a szám, mert vannak balesetek. Leeszem, leeszik, összekenem, összekenik, lepisilnek, lehánynak vagy éppen én magam.... sajnos megtörtént eset, nem tehetek róla, én nem akartam, de nagyon büdi volt ott, és a breki is bukott rám és a szagok, csak uuundi. Ellenben az utazással, az azért nem volt rossz. Mikor azt mondta, minden rendben lesz elmosolyodtam és kicsit megsimogattam a lábát, ahol elértem. Hittem neki és úgy éreztem tényleg most minden békés és jó.
- Hát úgy mennyi...a kor....a brkei...ezek - bólogattam, ahogy folytatta, mert igazából megválaszolta, szóval értette a kérdést. Vagy ha nem is, tudta, hogy nem tetszik és miért. Szeretek otthon lenni velük, mikor velem meg nekünk rajzolnak elsőre, meg énekelnek, táncolnak, labdáznak. Mindent. De igen anyu is mondta, hogy egyszerűbb, ha délelőtt csak kisbrekizek még ők játszhatnak meg tanulhatnak dolgokat, utána meg lehet nagy brekis délután. Vagy hasonlót magyarázott, mai nem hangzott rosszul, de olyan jól se azért.
- Igen tudom, mondta Cel hogy ő és Emma viszik a 2 meg a 3 és 4 éves brekis csoportot. Meg ott vannak Kevééktől is a brekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. június 4. 20:36 | Link

Dwayne Warren - Romániába menet - szött

A férfi kézfogása határozott, mégis valahogy olyan lágy. Pár másodperc kell – igen, minden nőnek -, hogy végig mérjem látatlanban. Eléggé lerí róla, hogy auror, én meg azt hittem, hogy ők mindig rejtőzködnek, napszemüveg meg minden inkognitós cucc, de ezek szerint tévedtem. Ez a kis kiruccanás jól jött, komolyan. Kirángatott az albérletből, és ad okot arra, hogy legalább valamennyire éljek. A napi négyszeri sírás már a napirendem része volt a három étkezés között, valamikor még vacsora után is belefért egy kis pityergés. Hogy a boldogságtól vagy a szomorúságtól? Zseniális kérdés, fogalmam sincs. Rájöttem, hogy kit szeretek, kihez akarok tartozni mostantól, és Kori szavaival élve, nem is estem két pad közé, viszont egy nagyon fontos embert vesztettem el, aki szerint megalázom magam azzal, hogy nem mondom ki. Kimondtam volna, meg akartam tisztelni ennyivel, de több időre lett volna szükségem. Több idő kellett volna ahhoz, hogy elmondjam mennyire szeretem, valószínűleg szerelmes vagyok belé, de Jason „nyert”. Csak időre lett volna szükségem…
Hirtelen kapok észhez, amikor kísérőm leül a padra, majd pár pillanatnyi zavar után követem, és ismét elfoglalom előző helyemet.
- Az Eric jobban tetszik – mosolygom rá a férfire, mint egy ártatlan kislány. – Nem gond? – még fejemet is oldalra biccentem. A Dwayne olyan hivatalos és komor. Az Eric egy kedves és normális srácot takar. Megértem mondjuk, hogy a Dwayne-t használja, mert eléggé auroros hangzása van, de nekem akkor is jobban tetszik az Eric, és erről nem tehetek, valamint változtatni sem fogok rajta. Közvetlenebb.
- Ez egy zokni? – kerekedik ki a szemem, de alsó ajkamat beharapva visszatartom a nevetésemet, ami éppen megint kitörni készül belőlem. – Ha ez valóban így lesz, akkor meghívlak egy ebédre. Nem mondom, hogy hálám jeléül, mert az elég szarul hangzana, de… érted na! – fejezem be a mondandómat mosolyogva, majd tekintetem a táskára siklik. Kicsit szétnyitom, majd lefejtve róla a pokrócot jobban megnézem magamnak a tojást. Gyönyörű. Mielőtt nagyon elragadtatnám magam, gyorsan vissza is csomagolom, és mintha mi sem történt volna pillantok ismét utazótársamra.
- Voltál már a Romániai rezervátumban? – fürkészem a mellettem ülőt kíváncsian. Mármint biztos van valami oka, amiért ők küldték, és nem egy kalapból húzták ki a nevét, hogy akkor te mész, nincs mese.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. június 6. 13:41 | Link

Ophelia Carolina Brown



Csak megvonja a vállát: Dwayne, Erik, neki teljesen mindegy. Amerikaiként csak a tegeződés az, amihez ragaszkodik, és amire automatikusan átváltott volna akkor is, ha Ophelia nem ajánlja fel. Elvégre most bajtársként ketten felelnek a sárkányembrióért, akár a fiatal házasok.
Ahogy a nő rámutat, ő is elmosolyodva pillant le a zoknira.
   -  A Zsupszkulcs Felügyeletnek van egyfajta humora. Azt mondják, ezeket mugli kukákból szedik össze, hogy ne legyen feltűnő. Egyszer egy pucér játékbabát kaptam, aminek hiányzott a szeme. Ebéd közben elbeszégethetünk arról, hogy mi nem feltűnő... - anekdótázik, miközben jobbra-balra néz a parkban. A halványszürke járdáról visszatükröződő napfénytől hunyorognia kell, így végül az arcát visszafordítja a nő és a táskája felé.
A tojás fényes, mégis durva héját épp, hogy egy pillanatra látja, mielőtt Ophelia ismét a pokróc közé rejtené. A szája szépe épp, hogy megrándul.
Sokkal könnyebb lenne rántottát sütni belőle még most, mielőtt mindenkinek csak problémát okoz.
   -  Hmmm? - kissé megrázkódik - Egyszer. Egy nyomozólányt kísértem el. Majdnem széttépte az egyik nagy fekete - alig észrevehető grimaszt vág. A nyomozólány később a barátnője lett, majd egy fájdalmas, mélyre temetett emlék. Néma, ha az iskola határában jár, eszébe jut a nevetése és az a nevetséges, sündisznós papucs, amit mindig hordott. Reméli, hogy boldog.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2019. június 6. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. június 6. 20:55 | Link

Eric Warren - Romániába menet - szött

Nem ad hangot annak, hogy ne tetszene neki az, hogyha Ericnek szólítom, így tartom magam hozzá. Mondjuk, ha tényleg nem jönne be neki, akkor is így hívnám, de legalább valami választás félét kapott. Nagyjából. Nem mintha az elmúlt heteim nem a választásokról szólt volna. Újra és újra felvillan előttem Arie arca, és a szomorúság társul mellé, kéz a kézben járnak. A mosolya, ahogy megérint, minden felvillan igazából, de aztán bejön az emlékek közé Jason érintése, majd Jason csókjának íze, és mintha nem sírtam volna ki a szemem, rögtön jobban leszek. Aztán kezdődik minden elölről. Lehet bipoláris lettem? Annak nem több idő kell az egyik hangulatban? Istenem, hát lehet én már a bipoláritásnak egy nem is létező szintjét ütöm meg! Hihetetlen, baszki!
Kicsit zavart tekintetemet emelem a mellettem ülőre, ahogy elkezd mesélni az aurorok - nem mondanám mindennapi - életéről. Még az állam is leesik, amíg ismét ki nem tör belőlem a nevetés. Micsoda humoruk van az ott dolgozóknak.
- Egy félszemű és meztelen játékbaba végül is pont nem feltűnő – kacagok tovább, mint egy elborult tinilány. Nem tudom mikor nevettem utoljára ilyen jókat, de ez az út, még ha ilyen rövid is, nagyon sok jót ígér nekem. – Nem is értem min vagy kiakadva – ironizálok tovább, türelmesen várva, hogy a nevetésem csillapodjon. Kezemet szám elé téve köszörülöm meg torkom, hogy legyen egy kis időm rendezni vonásaimat.
- Akkor az ebéd megbeszélve – kacsintok rá Ericre, majd a táskát az ölembe húzva szorítom azt magamhoz, és kezdek el benne turkálni. Diadalittasan kapom ki belőle a napszemüvegemet egy „Áhá” felkiáltás kíséretében, rögtön fel is húzom. Mennyivel jobb! Mindeközben figyelmesen hallgatom válaszát a rezervátumokról, és nem tudom nem észrevenni, hogy összerezzen, ahogy elkezd beszélni az esetről. Nem firtatom a témát, csak hallgatom tovább, és a továbbot sem firtatom. Csak megértően bólintok egyet.
- Átérzem – harapom be alsó ajkam mielőtt folytatnám. – Amikor ott dolgoztam, én majdnem mindennap meghaltam – nevetek fel halkan, pedig tudom, hogy nem kéne. Az életemről van szó, mégis meghalnék a sárkányokért, és annyi szerencsém van, hogy talán Jason is így érez irántuk, így ő megérthet engem.
- Letelt a három perc szerintem – mosolygok rá. Nagyon régen használtam zsupszkulcsot. Nagyot nyelek, aztán pilláimat a férfire emelem, valami visszajelzést várva. Aztán bólint, meg egy biztató mosolyt küld felém, én pedig jobb karommal a táskát magamhoz szorítva érintem meg a tárgyat. Aztán…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. június 6. 21:17 | Link

Ophelia Carolina Brown


... aztán az egész kurva világ lefolyójában valaki kirántja a dugót.
A téren a kopott pad mellett épp, hogy megrezzen egy falevél. Ők pedig, mintha ott sem lettek volna, tűnnek el Budapest belvárosából.

...

Érzi, ahogy a talpa földet ér, jóval erőszakosabban, mint ahhoz hozzászokott; párától nedves tűlevelek közt esik térdre. Szüksége van pár pillanatra, míg a szédülése csillapodik, hogy hunyorogva kinyithassa a szemét. Vaskos örökzöldeket veszik őket körül, melyek ágain napfény szűrődik át, a feje zsongásán túl valamiféle madárcsicsergést is hall, azonban semmi mást. Megadóan dől előre, hogy megtámaszkodjon a karjain.
Bár zsupszkulcs-beteg -mely a mágusvilág tengeribetegségének kényelmetlen, szédüléssel és esetenként sugárban hányással járó megfelelője -, érzi, hogy az utazás rázósabb volt, mint ahhoz hozzászokott. Legalább is, bár megbecsülni nem tudja, esküdni merne rá, hogy legalább másfél méterrel följebb érkeztek, mint az ideális.
Mert az istenverte minisztériumban képtelenek találni valakit, aki normálisan megbűvöl egy kurva zoknit.
   -  Na? - mély levegőt vesz. Lassan elemeli a kezét a talajtól, összedörzsöli azokat, ám egyelőre nem áll föl, csak elnéz a nő felé - Egyben vagy? Merre tovább?

Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2019. június 7. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. június 8. 20:24 | Link

Eric Warren - Romániába menet - szött

Budapest úgy tűnik el a szemem elől, mintha nem is létezett volna, amit nem bánok, azonban a zsupszkulcsos utazást annál inkább. Térdre esnék én is valószínűleg, ahogy a velem jövő férfi, ha valami szúrós növény nem fogja fel az esésemet. Hassal érkezem rá, még szerencse, hogy annyi lélekjelenlétem és reakcióidőm van, hogy legalább a táskát kitartsam magamtól. Óvatosan teszem le a bokor mellé, amíg szitkozódva próbálok lekászálódni róla.
- Ha ez a nadrág kiszakad rohadtul ideges leszek! – csattanok fel idegesen, miközben lemászok erről a retekről. Istenem, de tényleg! Miért nem találta meg újonnan jött ismerősöm a bokrot? Miért nekem kellett a – nem merem elmondani – drága nadrágommal? Hm?
Pillanatnyi hányingerem, ahogy hirtelen egyenesedem ki, el is múlik pillanatok alatt, de pontosan az ilyen mellékhatások miatt szoktam hopponálni. Az sem kellemesebb néhány embernek, de nem is b*szódik bele egy bokorba, mint egy elmebeteg. Egy fokkal biztonságosabb, ha azt nézzük.
- Nem szakadt ki a nacim? – fordulok a férfi felé, aki még mindig a földön térdel. Ha nemleges választ kapok, majd kicsattanok az örömtől, de ha igenlegeset, akkor számítani lehet egy minimum tizenötperces hiszti-rohamra. Ráadásul ezt a nadrágot nemrég vettem! Borzalmas, hogy így kell megválnom tőle, ha valami baja lett. Lassan kezdek el jobbra fordulni a férfi szeme előtt, miközben én is fürkészem a nadrágot. – Ha igen, akkor inkább ne mondd el! – motyogom orrom alatt a kérést, remélve, hogy meghallja, és ennél hangosabban már nincs szükség arra, hogy kimondjam életem legfájóbb kérését. Igen, lehet kicsit drámai vagyok, de ez a nadrág gyönyörű és nagyon pöpecül áll, nem szívesen válnék meg tőle.
Forgolódásom véget ér, én pedig komótosan hajolok le a táskáért, de megakadok a mozdulatban, ahogy feltűnik a körülöttünk lévő sűrű erdő. Néhány madár csicsereg, a hatalmas fenyők elszórtan engedik be a napfényt, a talpam alatt ropognak a tűlevelek. Felegyenesedem és ismételten neki kell állnom forgolódni kikerekedett szemekkel.
- Ember! – mondom hangosabban a kelleténél, még a madarak is befogják egy kicsit. Mondom egy kicsit. – Hol vagyunk?! – nézek Ericre, valami olyasmiben reménykedve, hogy ő meg tudja magyarázni, el tudja mondani mégis hol az anyámban vagyunk. Mert én nem. Pedig a kérdéséből eléggé az jön le, hogy ő meg az ellenkezőjében reménykedik, miszerint én tudom. Nos… nem. Nem tudom, elképzelésem sincs hogy hol vagyunk, vagy merre kéne menni.
- Na ez pöpec – csettintek egyet a nyelvemmel, majd lehajolok végre azért a táskáért, óvatosan kezdek el benne turkálni, egészen addig, amíg meg nem találom a lapostalpú cipőmet. A magassarkú a táskában landol, különösen figyelve arra, hogy nehogy megsértse a tojást, majd magamra kapva a laposat, ismét Ericre nézek, és csak vállat vonok.
- Kéne egy magasabb pont, hogy legalább lássunk valamit, ne csak fákat meg fura bogarakat – mutatok a térde előtt mászó hosszú, háromlábú csodára. Kissé meg is borzongok, táskámat vállamra vetve kezdek el körbe nézni. – Arra van valami magasabb pont, na gyere – nyújtom felé kezemet mosolyogva, amit ha elfogad felsegítem, mert elég zavaró már, ahogy a földön térdel, mint egy elesett katona. Tökre frusztráló.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. június 8. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 19:05 | Link


| |



Lényegében mindegy is volt, mi történt Catherine társaságában, neki csak egy válasz kellett. Denis tényleg elment és senki nem tudja, mikor jön vissza. Ha lett volna ideje, utána járt volna mennyire jó barátok a pizzéria tulajával, de ezt végképp nem engedhette meg magának.
Az éjszaka kezdett hűvössé válni, de ezt még megoldotta egy pulcsi felvételével, a fáradtságot viszont nem tudta eszközölni. A legrosszabb, hogy éber volt, csak épp a lábai készültek felmondani a szolgálatot. De még hátravolt két Salvatore a listáján, akiket muszáj meglátogatnia. Nem volt olyan sok, de azért nem az egyedüli a srác ezzel a névvel. De legalább megtalálta mindet; Kapitány jó szolgálatot tett és nem is került sokba, csak törölni kellett az eddigi számláját a pubban. Mert persze a nyomozási hivatalnokok is megisznak olykor pár kört fizetés előtt.
Aprót sóhajtott, miközben az újabb ház elé kanyarodott be. Elcsigázottan dőlt neki az ajtónak, közben megnyomta a kapucsengő gombját is. Meg sem várta, míg felveszik, mert nem akart még több időt fecsérelni, ha rossz háznál jár.
- Halihó, szép estét, Denis Brightmore itt van? - kérdezte feszülten az ismeretlentől. Akármennyit is sétált ma, ebben a pillanatban mindig feléled benne a remény. Megtalálja, hazaviszi, és minden jó lesz. Ebbe pedig még a fiúnak sem lesz beleszólása.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. július 8. 17:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. július 4. 08:53 | Link

Santos - július 3. - bah

F*sz módon indultam el, és f*sz módon érkeztem meg, pedig még a hivatalba is beugrottam - meglepő módon időben - idő előtt, hogy az átjutással ne legyen probléma. Esetemben ez rohadt nagy szó, főleg, hogy hajlamos vagyok elfelejteni azt, mégis milyen kötelezettségekkel jár a tény, miszerint dimágus vagyok. Leadtam a nevemet, meg minden tökömet, ami kellett, aztán elindultam, mégis megállítottak már Olaszországban, hogy szép jó napot! Minimum harminc percet elb*sztam ott, és folyamatosan azon stresszeltem, hogy ne jöjjön ismerős, régi barát, akárki, aki az előbb felsorolt kategóriákba tartozik. Nem találtak fogást, így sűrű bocsánatkérések közepette el lettem engedve, akár egy gyerek a sarokból.
Fáradtan dobom le táskáimat az előtérben, cipőm levételével nem is fáradozok, csak berobbanok a konyhába és töltök magamnak egy pohár whisky-t, amit rögtön el is tüntetek a pohárból. Cigarettámat a szám szegletébe teszem, vörösen izzik fel a parázs a végén, óvatosan, szinte már-már megfontoltan száll a füst a plafon felé. Mennyivel egyszerűbb lenne nekem is, ha csak elmennék a f*szba innen...
Gyönyörű gondolataimat a kapucsengő visítása zavarja meg. Az órára nézek, és szinte biztos vagyok abban, hogy a szomszéd néni hozza megint a süteményét, amit mindig megkapok, ha jövök. Gondolkodás, és beszéd nélkül nyitom ki a kaput, hogy a néni betotyorásszon - mert csak azt tud -, az ajtót is kitárom neki, hogy feleslegesen ne kelljen kopognia, majd a konyhába megyek még egy körért. Amint meghallom a lépteket mosolyogva kiabálok ki neki.
- A konyhába jöjjön be! - háttal az ajtónak öntöm ki a következő adagomat, mélyet szívok cigarettámból, Cortez pedig furcsa, puffogó hangokat ad ki, de leintem, hogy hagyja abba. A nénivel már találkozott, ne legyen paraszt, különben soha többet nem kapunk sütit, és azt nem tudnám elviselni. Ez az egyik olyan dolog, amiért megéri idejárni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 19:56 | Link


| |



Egyszerre érezte azt, hogy célba ért és nagyon melléfogott. Mintha egy mázsás súly került volna le róla, amikor meghallotta Denis hangját, de azért nem erre a fogadtatásra számított. Ott állt egy darabig a nyitott ajtóban, hirtelen szikrát sem kapott. Fenébe a szerelemmel meg az összes többivel, mikor a srác fel sem ismeri!
Megmakacsolta magát, kissé ideges mosolyra húzódtak az ajkai. Ha így, hát legyen így. Fogalma sem volt, hol lehet a konyha, szimplán csak követte Brightmore hangját, így egész könnyen megtalálta. Amint széket látott, azonnal ledobta magát rá, kezeit karbatéve úgy dőlt hátra, mintha világ életében itt lakott volna.
- Remélem, hogy nem pakoltál ki túlságosan, mert megyünk haza - szólította meg mézes-mázos hangon. Dühös volt, ezt nem lehetett vitatni, ha a rellonos ránéz, egész könnyen kiszúrhatja ő is. Lelépett a vizsgák elől, otthagyta a húgát a feleségével, meg egy kiszámíthatatlan állattal, hogy itt halál lazán cigizzen és ki tudja mit csináljon. Talán Ellie helyett valamilyen nőcskét várt? Mindegy is.
- Te tényleg ilyen idióta vagy? - kérdezte lényegretörően, miközben ujjaival dobolni kezdett az alkarján. Ha általában türelmes volt, most semmit nem érzett belőle. Azonnal válaszokat akart, de leginkább elindulni vissza Magyarországra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. július 6. 17:08 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Már a tudat sokat segít a lelkiállapotomon, hogy Olaszországban vagyok. Kihasználom ezt a pár napot, Salvatore-nak még nem érzem, hogy szólnom kell, és amíg nem lesz rá okom, nem is fogok. Vagyis... lenne rá okom már most? Nyugodtabb vagyok, mint amikor eljöttem, de ez még nem az igazi. Nehezen tartom magam, mint mindig, de ez most más. Nem dühnek mondanám, nem pániknak, inkább csalódott vagyok. Igen, ez a legjobb szó rá. Ismét csalódtam egy olyan személyben, akit közel engedtem magamhoz. Valahogy mindig ez van, de ez most mégis más. Ivana...
Megszólal a hátam mögött. A pohárra rászorítok, és meredten bámulok magam elé. Meg sem merek mozdulni. Nem lehet itt. Honnan tudja? Miért van itt? Nem lehet itt. Egyszerűen lehetetlen, senki nem tudja, hogy ez a ház hol van Salvatore-on kívül, ő pedig biztos nem mondta el. Egyszerűen képtelenség, hogy itt legyen. Beszedtem volna valamit, csak nem emlékszek rá? Több whisky-t ittam, mint kellett volna? Az üvegre sandítok óvatosan, de még mindig nem mozdulok meg, és meglepődve konstatálom, hogy több, mint a fele hiányzik az italnak. Ennyit megittam már, vagy alapból kevesebb volt benne? Meredten állok és bámulok magam elé, nem merek megfordulni. Cortez folyamatosan fújtat, végül csak a nyakamban köt ki, ahová kissé karmait is belemélyeszti. Most az egyszer örülök neki, segít magamhoz térni.
Lassan, mintha egy kib*szott lassított felvétel lennék fordulok hátra, poharamat még mindig markolom. A szívem olyan hevesen ver, hogy félő kiszakítja bordáimat és szegycsontomat, majd távozik a helyszínről. A szemem elé táruló látvány pedig tényleg Ivanat adja vissza. Akaratlan a már gömbölyödő hasára esik pillantásom, és hirtelen elfogy a levegőm. Gyorsan kapok utána, egy köhögésszerű hagyja el ajkaimat.
- Mit keresel itt? - sziszegem felé, tekintetem visszavezetem arcára. Annyira más. Mintha kivirult volna, mintha egy más nő ülne velem szemben. Vajon velem is ilyen volt? Én tudtam ilyen boldogságot csempészni a mindennapjaiba? Elég voltam?
- Menj el, Ivana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 20:15 | Link


| |


- Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges.
De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne.
- Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt?
Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá.
- Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. július 6. 20:50 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Ahogy eddig meredten bámultam az előttem elterülő pultot, most ugyanígy bámulom az előttem ülő nőt. Ivana. Miért jöttél ide? Miért kell itt lenned? Miért nem tudsz elengedni, amikor ez volt a terv? Ezért sétáltál el egyetlen szó nélkül, nem? Ezért hagytál ott válaszok nélkül azon a k*rva padon. Ezért tartod meg a szíved alatt fejlődő magzatot, akit egy másik férfi nemzett neked. Akkor miért vagy itt?
Ezek a kérdések forognak a fejemben, miközben válaszolsz - legalább erre - a feltett kérdésre. Arcom semleges marad, és hálát adok Merlinnek, amiért ilyen jól tartom a hűvös, nemtörődöm énemet. Az évek sokat segítettek megedződni, és ez most válik csak igazán a hasznommá, tekintve, hogy legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el. Hogy csókolnálak mindenhol ahol csak érlek, hogy magamévá tennélek azon a kib*szott pulton, ahol az előbb még a whisky-t akartam magamnak tölteni öntudatlanságig.
- Jöttem inni, verekedni, drogozni és felejteni - horkanok fel a végén egy kicsit, amiért ennyire hirtelen és őszintén vágtam arcodba a tényeket és az igazságot. Miért is hazudnék? Miért hazudnék neked? - Leginkább azt, hogy ne bántsak senkit - folytatom higgadtabban, hangomat elmélyítem, de inkább már suttogásba megy át az utolsó pár szó, ahogy tekintetemet a tiédbe fúrom jelentőségteljesen, csak remélve, hogy megérted.
- Nem nőttek túl rajtam, Ivana - mély levegő. Hangom így is megremeg, ahogy érzem; démonjaim felébredtek és nem szándékozzák abbahagyni a motoszkálást, a megfelelő alkalom keresését a kitörésre. Gusztustalan. - Beterítettek, és az, hogy egy olyan magzatot hordasz a testedben, amihez nekem semmi közöm felőröl! - csattanok fel ingerülten és már nem akarom magam visszafogni. Azt akarom, hogy megérts, azt akarom, hogy elfogadd az én álláspontom, hogy azt mondd, rendben, akkor vége van, és együtt, évek múltán az én gyerekemet fogod a szíved alatt hordani.
- Miféle gyerekért? - pattannak ki szemeim, pupilláimmal együtt, ahogy a földről ismét rád nézek. - Ez k*vára nem vicces, és ha tényleg csak ezért jöttél, akkor arra van az ajtó, amerről bejöttél - mutatok a kijárat felé, ismét hátat fordítok neked, és a pohárral már nem bajlódva az üveg nyakát markolom meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 21:23 | Link


| |



Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt.
- Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem.
Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban.
- Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult.
Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis.
- A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban.
Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. július 7. 15:51 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Szemöldököm felszökken, ahogy visszakérdezel. Ugyanott tartunk, mint amikor Cath-tel próbáltam megértetni a helyzetet, azt, hogy nekem erre miért van szükségem, miért nem maradhatok ott, ahol mindenki más is van.
- Nem elbújok - válaszolok olyan higgadtan, amennyire csak telik tőlem, miközben a whisky-s üveg csattanását hallgatom. - Simán eljövök, hogyha egy mód van rá ne bántsak senkit megint - suttogom, mégis a szavak méregként hagyják el ajkaimat, szinte sziszegem őket, de így sem vagyok hajlandó visszafordulni feléd. Nem! Képtelen vagyok rá, félek, hogy olyat látsz, amire nem vagy felkészülve, amit nem kell látnod.
- Dehogynem! - csapok egyet a pultra ingerültebben, mint tervezem, tenyeremből a fájdalom felkúszik felkaromig, ott enyhe lüktetéssé csitul. Megfordulok, fogalmam sincs mi tükröződhet ki tekintetemből, de ez most rohadtul nem az a szituáció, hogy érdekelni tudjon. - A k*rva életbe, dehogynem! De más a két szituáció! Nem veszed észre?! - artikulátlanul beszélek, és nem kell magam kívülről látni, hogy ezt tudjam vagy érzékeljem. A legilimencia folyamatosan pörög, tudom, miért jöttél ide, Ivana. Tényleg azt hitted, hogy ilyen egyszerű lesz? Felbukkansz itt, mint egy hős, és visszarángatod a megtört szerelmest? Mert azt hiszed ez ilyen egyszerű, és hagyom magam. Hagyom, hogy megfogj és mint egy rendes kisfiú követni foglak? Nem volt rossz az elképzelés, nem tagadom, csak egyáltalán nem volt benne realitás, de egy próbálkozást ugye, minden megér.
- A húgomat ne keverd ebbe bele! - markolom a pultot, ujjaim elfehérednek, és ahogy felállsz, majd hirtelen a fejedhez kapsz automatikusan mozdulnék, hogy segítsek, hogy eltámogassalak a kanapéhoz, nehogy megerőltesd magad, de vissza fogom magam. Kénytelen vagyok, de ahogy látom, hogy a fejednél van a kezed, még inkább dühös leszek. Ez az egész az miatt van, amit a szíved alatt hordasz. - Ha akarnálak sem tudnálak elfelejteni - folytatom halkabban egy fokkal. - A céljaim elérést pedig leginkább ennek a helynek köszönhetem - mutatok körbe. - Saját magam tönkretételéről pedig nekem te ne tarts kiselőadást, amikor... - befejezem a mondatot, nem tudom hogy mégis hogyan kéne folytatnom. Pár másodperc múlva nyitom csak szólásra a szám ismét. - Amikor bármelyik pillanatban meghalhatsz! - ismét ingerlékenyebbnek érzem a hangomat, ahogy csak a gondolat felötlik bennem, hány alkalom volt az életünkben, vagy ebben az egészben, amikor bármikor benne lehetett a pakliban, hogy nem térsz vissza élve, mert szarul sül el az egyik kiruccanásod. Szívem összefacsarva dobban egy nagyobbat. Lassan mozogva indulok el a szekrény felé, kiveszek belőle még egy üveget, és meghúzom azt. A whisky marja a torkom, ahogy nem egy kortyot, hanem bő a negyedét magamba öntöm. A pultra csapom az üveget, és rád emelem pillantásomat.
- Nem tudlak elfelejteni - suttogom, ahogy tekintetem a tiedbe fúrom. - Mégis mit vársz tőlem, Ivana?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 7. 18:56 | Link


| |



Meredten nézte Denis hátát, nem tudott mit mondani. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy ez akár betegség lehet, annyira egészségesnek látta. De kezdett olyan formát ölteni ez az egész, amit elképzelni csak nehezen tudott.
- Bántani tudnál engem? - kérdezte halkabban, már nem volt olyan vádló a hangja. Az egy dolog, hogy valószínűleg esélye nem lenne rá, de a szándék akkor is számít. - Miről van itt szó? Mi történik veled ilyenkor?
Le kellene higgadnia, már a baba érdekében is, de egyszerűen képtelen rá. A csapkodást csak karba font kezekkel nézi végig, halványan megemelkedik a szemöldöke. Egy szavát sem hiszi el, ez pedig szörnyen érinti. Sűrű ködként szállja meg a méreg, nem is felelt semmit. Amúgy is csak valami gyerekes 'nem úgy van az' érvelés jutna eszébe.
- Hogy én keverem ebbe bele? - mutatott magára, teljesen elképedt. - Mit gondolsz, mit szólna a pici Lorin, ha Kriszpin behívná az irodába és közölné vele, hogy egy sikátorban találták meg a holttestedet, mert túladagoltad magad? - Arról nem is beszélve, hogy Ivana maga hogy érezné magát.
A halk szavak alig jutnak el a tudatáig, valahogy nehezen hiszi el. Elvégre Salvatore névvel létezik egy pár szegény nő is, ez a ház pedig pont egy közös kis fészeknek tűnik. Méghogy nem tudná elfelejteni?
- Ne merd összehasonlítani az életünket! - jelentette ki komolyan, de mielőtt folytathatná, a fiú elővesz egy újabb üveget. Teljesen kiürült az agya, csak azt látja, hogy megint mellékes lett az alkohol miatt. Gondolkodás nélkül Denis mellé lépett, erősen fogott rá a whiskey-re, jelezvén, hogy ezt el fogja venni.
- Ha még egy üveget előveszel, felrobbantom az egész kib*szott szekrényt - fojtottan mondta, egy percig sem kételkedett a saját szavaiban. Ebben az esetben valószínűleg a fal sem maradna meg, így csak remélte, hogy érti a célzást a másik.
Ha már ilyen közel volt hozzá, elgondolkozva nézett fel a szemeibe. A kékjeiben kereste a választ, mivel magától nem tudta.
- Nem baj, ha nem fogadod el a gyerekem és engem sem. De nem teheted tönkre magad, ezt meg kell ígérned.
Csak így tudta elfogadni a helyzetét. Nem lesz soha a felesége, nem fognak közös életet kialakítani, nem lesznek egymás mellett a nehéz pillanatokban. Talán soha többé nem is fogja látni, ahogy befejezi a fiú a tanodában a tanulmányait. Nem zavarta, ha nem tartja be az ígéretét és elfelejti végül még az Ivana nevet is, amíg megtesz minden tőle telhetőt.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2019. július 7. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. július 9. 14:20 | Link

Ophelia Carolina Brown



Ismét összedörzsöli a tenyereit, a maradék koszt pedig a farmerjába törli, mielőtt először fél térdre emelkedne, majd felkelne a tűlevelek közül. Kissé meg is rázza magát, akár egy kutya, amikor vizes lesz, pár mozdulattal áttapogatja a zsebeit. Pálca, pénztárca, cigi. Minden megvan szerencsére.
   -  Nem... tudom? - néz el a nő flé a kérdését hallva, majd anélkül, hogy gondolkodna, bámul le a fenekére. Mármint a nadrágjára - Nem, csak retkes. Szétnyomódott rajtad egy bogyó.
Nem tudja, hogy ez idegösszeroppanás-széli állapotba sodorja-e az útitársát, vagy nem, ezena ponton a sárkánylárva állapota jobban érdekli, mint holmi összemocskolódott nadrágé. A nő azonban ellenőrzi a tojást, ő pedig, mivel nem látja, hogy a sárgája kifolyna a táskából, elkönyveli sértetlennek.
   -  Hogyhogy hol vagyunk? Mit tudom én, te jártál már erre - felel türelmetlenül, elvégre neki fogalma sincs róla, az érkezési pontuknak eredetileg hogy kellene kinéznie - Nem ott vagyunk ahol kéne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. július 9. 18:36 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Kérdésedre kikerekednek a szemeim, és egy hirtelen levegővétellel, fejem előre esik. Nem válaszolok rögtön. Annyira próbálkoztam, annyira akartam, hogy ne derüljön ki, hogy ugyanaz maradjak a szemedben, mint aki eddig. Ennek – ezek szerint – itt a vége.
- Igen, tudnálak, nem mintha ez egyenlő lenne azzal, hogy akarok bárkit bántani – motyogom orrom alatt, mielőtt rád emelném tekintetem, amiből immár én sem tudom, mi tükröződik kifelé. – Dühkitöréseim és pánikbetegségem van, Ivana. A démonjaim, miközben beszélgetünk, folyamatosan elő akarnak törni, hogy olyat tegyek, ami később felemésztene – egy pillanatra megállok, aztán halovány mosollyal ajkaimon folytatom. – Emlékszel, amikor egyszer azt mondtad nekem, hogy nem zavar, ha különlegesebb vagyok másoknál? Nem vagyok különlegesebb. Rosszabb vagyok – mosolyom lehervad, ahogy ismét előre esik a fejem. Itt vagyunk. Mindenre pontosan emlékszem arról az estéről. Akkor mondtam el neked, hogy szeretlek, amit viszonoztál. Emlékszem, amikor az a bizonyos mondat elhagyta a szádat, mennyire kétségbeesve mentem vissza Cath-hez, hogy vajon tudod-e? És ha tudod, akkor honnan? Miért nem mondtad addig? Miért csináltál úgy, mintha nem tudnád, hogy elmebeteg vagyok?
Hirtelen kapom fel a fejem, ahogy meghallom ismét húgom nevét, majd Ivana gondolatait. Legszívesebben csapkodnék, ordítanék, törnék, zúznék, ütnék mindent, ami a kezem ügyébe kerül, mert ezek a gondolatok, összefacsarják a szívemet. Hogy gondolhatsz ilyet? Tudtommal nem én hordok a szívem alatt egy olyan gyereket, aki nem a páromtól van. Furán is venné ki magát, de csak meg van a lényeg. Kinézed belőlem, hogy megcsallak.
- Inkább lásson holtan, minthogy bántsam – fordulok feléd, ahogy rámarkolsz az üvegre. Gyorsan döntök. Az üveg a pulton koppan, nem érdekel az sem, ha kifolyik, vagy az üveg szétroppan az ütközéstől. Teljes testemmel feléd fordulok, és kezdelek el nyomni a fal felé. Fenyegetőzésedet elengedem a fülem mellett, viccesnek tartom, hogy azt hiszed, egy szekrény robbanása el tud tántorítani az ivástól, vagy a rosszabbaktól. Egy gonosz mosollyal konstatálom, amikor hátad a falnak vetődik.
- Nem szoktam ígérgetni, ezt te tudod a legjobban – mormogok, ahogy lenézek rád. – Azt várod tőlem, hogy engedjelek el, mert felcsináltak, és nem vagy hajlandó másik opciót választani? – szememet lehunyom, ahogy megtámaszkodom fejed mellett a falon mindkét kezemmel, egyik lábamról másikra rakva súlyomat. Ez opció volt eddig? Elengedni. Hogy lennék rá képes? Hogy engedjem el azt a nőt az életemből, akinek végre tényleg sikerült megnyílnom, akár egy normális embernek? A gondolata is fáj.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. július 9. 18:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 14. 21:27 | Link


| |



Kissé talán tanácstalanul bámult vissza Denisre. Talán sejtette, de megérteni akkor is nehezen tudja. Szívtelen egy barátnő, pedig csak túlzottan logikusan közelíti meg a dolgot újfent. Lassan kifújta az addig bent tartott levegőt, ahogy visszagondolt arra a napra.
- Semmit nem változtat ezen, nem vagy rosszabb - rázta meg a fejét. - Nem így kellene magadat látnod - szomorkásan villant a tekintete. Hiába a vallomások, úgy érezte, hogy egyre távolabb sodródnak egymástól. Kinyújthatná a kezét és megérinthetné Denist, de amint kilépnek ezen az ajtón, meddig lesz ez elmondható?
Nem is folytatja a Lorinos dolgot, hamar beismeri, hogy eléggé mellélőtt ezzel. Tekintete az üvegre tapadt, ahogy darabjaira tört. A szagtól azonnal émelyegni kezdett, ha nem vezetne pubot, valószínűleg most kért volna műsorszünetet. Nem tudta mennyire tudatosan, de Denis annyira közel került hozzá, hogy már nem érzi annyira a tömény whiskey szagot, csak a fiú kellemes illatát. Egy fokkal jobb, már ha eltekint attól az aprócska ténytől, hogy csapdába került.
- Hogy... micsoda? - kérdezett vissza lassan. Szabad kezével felnyúlt, hogy nem épp szerelmesekhez méltó módon fogjon rá az állára. Eszébe jutott Catherine figyelmeztetése, és most kellene eljönnie a pillanatnak, amikor félni kezd, de teljesen máshogy reagált.  
- A végét meg sem hallottam, mert nincs más opció, nem is volt. Nem lenne a gyermekem kevesebb vagy több, ha tőled lenne, így is egy csoda lesz. Megsértettem a büszkeségedet? Nagy ügy, majd kihevered. De ha még egyszer azt kívánod, bár ne lenne, te nem fogsz tovább létezni.
Holmi szekrényekkel fenyegetőzni egy dolog, most viszont talán kicsit messzire ment Elle. Kedvesen akart idejönni, gyorsan távozni, folytatni az életét ott, ahol abbahagyta. Ehelyett tudatosan tépte fel a fiú sebeit, szándékosan bántotta.
Dacosan nézett bele Denis szemeibe, még pislogni sem akart. Tisztán látta, hogy ami a legboldogabbá tette Elliet, elvette tőle a szerelmét. Számára mégsem volt opció, hogy szó nélkül lelép és félbehagy mindent. A keze lassan csúszott le Denis nyakára, már nem szorította, csak finoman érintette a meleg bőrét.
- Pécsen is elmondtam neked, hogy két lehetőségünk van. Vagy elfogadod a babám, vagy nem találkozunk többet. Köztes lehetőség nincs, arra nem lennék képes. De nem ezért vagyok itt, csak miattad jöttem ilyen messzire. Denis nem tehetsz kárt magadban, nem dobhatod el az eddigi életedet - szemeit lesütve rázta meg újra a fejét, mielőtt még pityeregni kezdene. 20 hete először átkozta a terhes hangulatingadozását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. július 16. 13:32 | Link

Carolina

Idejét sem tudom már, mikor jutottam el utoljára úgy istenigazából vásárolni - nem is tartozik mondjuk a legkedveltebb időtöltéseim közé, de egyszer-egyszer és főleg jó társaságban, remek szórakozás lehet. Általában túl gyorsan leragadok a kisállat-kereskedések, könyvesboltok és nyalánkságosok kirakatainál (priorities, priorities), meg aztán amim van, már rutinosan alakítgatom igényeim szerint, amíg a ruha anyaga apránként meg nem adja magát, így nincs is szükségem túl gyakran szekrény-újításra.
Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, ha már épp Linánál járok látogatóban és kifogytunk a környék kóstolni- és látnivalóiból. Nem tudom pontosan, merre is tartunk, csak belekarolva hagyom magam vezetni, miközben kényelmes kis lapostalpúm vidáman csattog a köveken és szoknyám meg-meglibben lendületes lépteimre.*
- Néha tök pechnek érzem, hogy nincs türelmem saját ruhákat tervezni. Átszabni meg turbózni bármit képes vagyok, de amint elém raksz egy sima szabásmintát, hogy na akkor találd ki, mit akarsz, paff! Ablak és sötétség,-*folytatom megkezdett beszélgetésünket, miután elhaladtunk egy méterárus előtt és néhány percig csorgattam a nyálam a szebbnél szebb anyagokra (természetesen kizárólag a kirakatüvegen keresztül, hogy ne kelljen magyarázkodni).
- Keresünk amúgy valami konkrétat?-*kíváncsiskodom utána, mert nemcsak magamnak szeretek öltözéket válogatni és egész jó a szemmértékem, ráadásul így könnyen az ember kezébe adhatnak olyasmit, amit magától sosem próbálna fel, de remekül áll. Izgis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2019. július 16. 13:57 | Link

Riley

Megint ellátogatott hozzám, de most olyat teszünk, amit eddig soha: új ruhákat veszünk. Nem vagyok oda a ruhavásárlásért, de muszáj, mert a régieket már unom, egyedül meg uncsi vásárolni. Ezért kértem meg Rileyt, hogy segítsen, meg ha már itt van, neki is nézzünk ezt-azt.
- Én totál béna vagyok a varráshoz, inkább megveszem a kész ruhát. a szabásmintákhoz annyit értek, mint az autókhoz, pont semennyit - válaszolom, miközben belékarolva sétálgatunk, hátha találunk egy aranyos kis boltot.
- Igazából pár ruha kéne, tudod, majd a megnyitóra meg satöbbi, meg a nyári ruháim is megfogyatkoztak. Neked valami? - kérdezem, majd megpillantok egy kis boltot pont az én oldalamon.
- Bemenjünk oda? - Mutatok a boltocskára, majd húzom magammal a lányt. Belépve egy kis csengő szólal meg, ami jelzi, hogy vevők jöttek, azaz mi. Köszönök az eladóknak, majd Rileyt elengedve kezdek el válogatni a felsők közt, de nem találok semmi értelmeset, Így átmegyek a ruhákhoz és találok is egyet, ami kellően laza, de mégis csinos. A karomra dobom egy farmerkabát kíséretében, aztán nézelődök tovább.
- Na találtál valami jót?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. július 17. 11:37 | Link

Eric Warren - Romániában valahol - szött

Színtiszta rémület ül az arcomra, ahogy közli velem a tényt; egy bogyó. Egy k*rva bogyó nyomódott szét tökéletes nadrágomon. Ez a nap már nem is lehetne rosszabb! Oké, de, lehetne, de egyelőre nem lehet, úgyhogy maradjunk meg ennél, mert így is borzalmas. Fogalmam sincs hol vagyunk, tönkrement a nadrágom egy bogyó miatt, és a legrosszabb; nem tudom egyelőre hogyan fogunk eljutni a helyszínre. Beszívom alsó ajkamat, majd rá is harapok, nehogy hevesebben válaszoljak a számon kérő stílusra, amiben kérdést tesznek fel nekem, mint az illendő lenne egy ilyen kifinomult nőtől, mint amilyen én is vagyok. Némileg.
- Szerinted, ha ott lennénk, akkor váltanék cipőt és indulnék meg egy magasabb pont felé, hogy lássunk valamit? - pillantok vissza útitársamra vállam felett, egy halvány, mégis elégedett mosollyal. Egyszer már megindultam, értékelném, ha egy lendületből felérnénk arra a bizonyos magasabb pontra, mert tényleg elképzelésem sincs, hogy merre vagyunk. Romániában, rendben, de kellene egy pontosabb meghatározás is. Már csak azért sem lenne utolsó szempont a pontosítás, hogy legalább tudjuk már meg, mégis merre vagyunk és merre kellene elindulnunk. Utolsó pillantás a tojásra, ami szépen a táskámban lapul a megbűvölt pokrócok között, egy elégedett bólintás, és neki indulok. Pár méter múlva fordulok hátra, ahol Eric még mindig csak áll. Nem tudok kiigazodni ezen a pasin, de lehet jobb is így. Bizonyos keretek között maradunk.
- Eric! Gyere már! - kiáltok neki hátra mosolyogva. - Lemaradsz - nevetek fel, mint valami tinilány. És úgy is érzem magam. Nagyon régen nem adtam magamnak lehetőséget egy kis kikapcsolódásra, így ez a váratlan kirándulás lehet még jót is fog tenni. Na meg az mellett se menjünk el, hogy mennyire gyönyörű az egész, így csak még élvezetesebb lehet, főleg, hogy kirándulópartnerem is van, és nem egyedül tévedek el, ha ennél jobban el lehet még. Ha Eric nem is fogja élvezni annyira, mint én, az sem fontos, mert az én kedvemet nem rontja el, az is tutika. Minél több inger ér annál nagyobb az esélye, hogy tönkrement nadrágom tényét elfelejtem, így próbálom is magam ehhez tartani. Nézelődni kell, na! És akkor minden rendben lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2019. július 23. 20:16 | Link

A N N E L I E, meg a két törpe Szicíliában

Ismerte a járást erre. Tudta, mit hol kell keresnie és bár jobban szerette az északabbi országokat, ebben a szicíliai városkában is megfordult már nem egyszer. Most azonban a családjával érkezett. Önmagaként. A múltat lezárva, így messziről elkerülve azokat a helyeket, ahol rendszeresebben megfordult. Bár szinte biztosra vette, hogy nem ismernék fel, ha arra járna. Régen volt már az. Sokat változott azóta.
- Tessék - nyújtotta át a fagylaltkelyhet Annelie-nek, miközben leült ő is az asztalukhoz. - Azt mondják, ez a legjobb.
A végéhez közeledtek a nyaraláshoz. Aznap is hosszú napjuk volt. Laney a kocsiban aludt. Úgy csuklott össze, ahogyan beletették. Sam azt az egy gombóc fagyit majszolta, miközben ragacsos kezével rászorított a kiskanálra.
- Holnap lemehetnénk a partra. Lenne elég időnk is csomagolni, szóval a délelőttet ott tölthetjük.
Az utóbbi időben valahogy kiegyensúlyozottabbnak  érezte magát. Higgadtabb volt és körültekintőbb. Ők pedig megérdemelték az elmúlt év után rzt a kis pihenést. Sok mindenen keresztülmentek.
Utoljára módosította:Quinn Ashwood, 2019. július 28. 20:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. július 24. 19:17 | Link

Santos - július 3. - my blood run cold - bah

Keserűen elmosolyodom, miközben szemeimet lehunyom és kissé hátravetem fejemet. Amikor előrebiccentem szemeim már nyitva vannak, és fogalmam sincs mit is kéne reagálnom. Elmondtam életem egyik legsötétebb és legnagyobb titkát, erre azt mondod, hogy nem így kellene felfognom? Mégis hogyan? Elmebeteg vagyok, te pedig azt próbálod nekem sugallni, hogy ne lássam magam elmebetegnek. Akkor mégis minek lássam magam? Tökéletes angyalnak, akit Sátánnak hívnak, csak van néhány plusz stikkje? Kár, hogy nem így működik a dolog, és legszívesebben ezt az arcodba kiabálnám, de nem tehetem. Egyszerűen nem vagyok rá képes, hogy bárminemű fájdalmat okozzak neked - akarva.
Kihallom hangodból a meglepettség okozta hangszínt, mégsem tud érdekelni. Választás elé állítottál engem, még sincs választásom. Csuklódat, ami felém mozdul, még a levegőben elkapom. Nem erősen, épp annyira szorítva, hogy sehogy ne tudj kiszabadulni, de fájdalmat se okozzak. Hogy hol a határ? Nem tudhatom, de ismerlek, túl erős vagy néha, így nem aggódom a fájdalom okozása miatt. Kezedet fejed fölé irányítom, hogy még közelebb léphessek hozzád, fejemet fokozatosan hajtom le, ahogy közeledek, még végül nyakadnál kötök ki. Minden szavad tőrként szúr szíven, de nem törődök velük, nem szabad, mert különben vége lesz az egésznek. Savanyú íz van a számban, keserű mosoly ékesíti ajkaimat, ahogy folytatod, mert fogalmad sincs, hogy mikor kell abbahagyni. Vagy pontosan tudod, csak oda rúgsz, ahol a legjobban fáj, és valamiért legilimencia nélkül is a második opciót tartom valószínűnek. Homlokomat válladra hajtom, így várom, hogy a végére érj, és befejezd a szerinted teljes mértékben elfogadható opciókat. Mert igen, szerinted elfogadhatóak, és erről beszéltem; adtál választást, de mégsem. Szerintem lehetne más megoldás is, ami nem kényszerít olyan döntésekre, amiket később megbánnék. Megbánnánk.
Lemondóan sóhajtok egyet, amikor a végére érsz. Még egy ilyen mondat és én is eltűnök a földszínéről. Az lenne a legegyszerűbb neked Ivana, nem? Ha nem is léteznék többé, mert akkor nem kellene a drága idődet, amit a magzattal is tölthetnél rám pazarolnod most azzal a céllal, hogy visszavigyél. Két lehetőségem van. Két kib*szott lehetőség, mert te azt mondtad, mert végletekben gondolkozol, mert azt hiszed el vagy késve, mert azt hiszed, hogy ez most így jó, mert én nem vagyok neked elég. Ki tudja? Talán tényleg nem.
- Befejezted? - morgom válladba fáradtan. Mit kéne tennem? Csuklódat ugyanúgy szorítom, testedet a falnak préselem, még annál is jobban, mint eddig, már ha az még lehetséges. Nincs más opció...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 25. 11:38 | Link

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

Bár elhatározta, hogy a nyomozás ideje alatt nem mozdul el Magyarországról, a fülébe jut egy igen érdekes információ. A romániai rezervátumban a sárkányok elkaptak egy igen érdekes kórt - illetve parazitákat találtak a testükön kívül és belül -, amivel eddig még nem találkoztak az amúgy gyakorlott varázslénygyógyítók. Persze jogosan merül fel a kérdés: mi köze mindehhez Henriknek, aki annyira ért a legendás lényekhez, mint mondjuk az atomfizikához? Nos, a híresztelések szerint fekete mágia állhat a dolog hátterében, legalábbis nem egy ott dolgozó erről sustorog.
Mindenféle egoizmus nélkül tehát adott a helyzet: az egyik legtöbbet látott okkult tanokat és fekete mágiát kutató embert kell odahívni, aki nem más, mint Henrik. Nincs különösebben ínyére, mivel azonban most tényleg szükség lehet a segítségére, merthogy a sárkányok állapota napról napra romlik, így beadja a derekát. Meglepő módon Lilla, a menyasszonya is vele tart, mondván úgysem járt még Romániában és kíváncsi arra a hihetetlenül agresszív kórra, ami ilyen radikális reakciót váltott ki az emberekből. Nem mellesleg Lilla gyógyító, fekete mágia által okozott sérüléseket rendszeresen kezel, igaz nem állatokon. Ha Henrik képes lesz megállapítani, hogy mi okozza a problémát, még az is lehet, hogy Lilla kínálja majd a megoldást.
Szótlanul telik útjuk a rezervátumig, tapintható a kettejük között lévő feszültség. Nem igazán azért jött létre ez az atmoszféra, mert egymással van problémájuk, egyszerűen mindketten érzik ennek a dolognak a súlyát. Ha valaki tényleg ilyen aljasságra vetemedne, az rengeteg kérdést vetne fel a miérteken túl. Erre vágynak most a legkevésbé. Odaérve gyorsan választják szét őket, mivel Lilla az eddigi vizsgálatok eredményeit megy ellenőrizni és kielemezni, míg Henriknek a terepen van dolga. Egy köpcös alak igazítja útba, mondván az illetékest "arra" találja. Most hogy az illetékes szó mit takar, az hamar kiderül, ugyanis nem nehéz kiszúrnia egy szőke zuhatagot nem messze tőlük. Aha. Szóval akkor ő írta a levelet is.
- Üdv - nem túl bőbeszédű, miközben tulajdonképpen faarccal lép oda Ophelia-hoz - merthogy a levelet így írta alá a hölgy. Kicsit nehéz elképzelnie, hogy egy ilyen törékeny teremtés, aki természetesen kőkemény és legyőzhetetlen, mint minden mai emancipált nő, sárkányok és egyéb veszélyes lények között tevékenykedjen. Szexista vagy sem, Henrik szerint nem való, de hát ez van. - Ambrózy Henrik vagyok, jöttem, ahogy tudtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2019. július 25. 23:50 | Link

Carolina

- Hát, ha van valami, amiről régóta álmodsz és nem találod, szólj. Egy-egy darabot szívesen megvarrok,-*ajánlom fel, főleg azért korlátozva a mennyiséget, mert ehhez sem tudok bűbájokat használni, ergo kézzel vagy varrógéppel hozom össze, igényességtől függően, így eléggé elhúzódhat a készítése.
- Várj, melyik megnyitóra?-*dereng, hogy említett ilyesmit, de hirtelen összemosódik egy másik emlékkel és homlokom ráncolva próbálok rendet rakni. Egyébként könnyedén vállat vonok, szabad kezemmel megigazítva a lecsúszni igyekvő pántot.*- Vannak ötleteim, de meglátjuk. Szeretnék néhány megfordulokutánadazutcán darabot,-*vigyorgok némileg elvetemülten, de hát mit tegyen az ember fialánya, ha egyszer nyár van és gátlástalanul vissza akar élni a helyzettel? Szeretem a könnyed, sokat sejtető ruhákat - nézni és viselni is.*
- Valahol el kell kezdeni,-*nevetek, ahogy jóformán válaszom meg sem várva elkezdenek vontatni is az üzlet felé. Tiltakozni persze eszemben sincs, derűsen toppanok be és köszönök kórusban Linával, gyorsan felmérve a kínálatot. Egy pár darabot biztosan találok majd, de eleve a szoknyáknál kezdem a keresgélést.
- Ezt nézd!-*tartom fel a vállfán lógó fehér, elől-hátul mély V-kivágású ruhát, majd magamhoz illesztem, hogy megsaccolható legyen, hogy is állna.*- Mit szólsz?-*Végigsimítok a csipkés részeken, az anyagát mustrálva, de könnyű pamutkeveréknek tűnik, nem tapadós műszál. Kérdés, hogy fogom megállni, hogy bebatikoljam, ettől eltekintve viszont tetszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 69 ... 77 78 [79] 80 81 ... 89 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek