36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 64 ... 72 73 [74] 75 76 ... 84 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. november 27. 22:46 | Link

Az excalibur nyomában


- Nem hittem volna, hogy egy ködarabot nem tudsz megcsókolni értem - vágtam vissza keserűen a megjegyzésre. Sejtettem, hogy jön valami hasonló, sőt, még Denis felől is vártam valami kis csipkelődést, ám onnan inkább más jött.
- Ugyan mi történhetne? Maximu kővé dermedsz, akkor meg már vághatod - vontam meg a vállam közelebb lépve. Most, hogy egy gyógyítóval minuszban voltunk kicsit kellemetlenebb lett volna ugyan a kőoldás, viszont talán Cath megoldaná valahogy, ha meg nem, hát...nem egy Scar. Aztán meg kezdünk vele valamit, valahogy csak visszaimádkoznánk belé a lelket.
Felvontam szemöldököm, nem lehetett üres. Fapofával néztem végig Denis cirkuszát, ahogy rágyújt, nyomot hagyva bűzével a kriptában. Remek, nyílván tudni fogják, hogy valami retartált járt itt és még rá is gyújtott.
Higgadtan figyeltem ahogy elindul felfelé, majd követi őt Scar is. Talán én is kilettem volna, ha éppen nem álltam volna ehhez szkeptikusan. A doboz nem lehet üres. Nem áll össze. Nem lehet üres.
- Hé Scar, áll! - kiáltottam rá, s bíztom, sőt tudtam, hogy le fog fékezni, mert olyan hanggal szólítottam meg. Felkaptam a földről a ládát hirtelen, majd két nagy lépéssel ott termettem előtte és belenyomtam a kezébe. Kicsit vártam, ám semmi nem történt.
- Ahogy sejtettem. Azt mondták kővé fog itt vállni valaki, tehát a szív itt van. Elvégre ez nekik csapda volt számunkra. Miért vittek volna el egy csapdát? - Scar biztos nem hagyta szó nélkül, hogy majdnem kővé dermesztettem, bár 99% meg voltam arról győzve, hogy nem fog történni semmi, ám nem foglalkoztam semmivel csak gondolkodtam és a kamra minden egyes négyzetcentimterét végigpásztáztam, Ginevra sírjánál apróbb nyomok voltak, sárdarabkák és apróbb kőzetmaradváyok.
- Hacsak a csapdát nem vitte el egy harmadik fél. Egy semleges, mint a tó őre...Elkell mennünk Avalon-szigetére! - s azzal megindultam kifelé, siettem, csak akkor torpantam meg kicsit mikor üresen talátam az apátságot.
- Mi a... - de inkább nem kérdeztem csak kiléptem az ajtón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 1. 17:45 | Link

Kenőkés

West kiabál egyet Scarlettnek, aki gondolom meg is torpan, végül - elvileg - szíve választottja, élete szerelme, a kedvese a kezébe nyomja a dobozt, majd áll. Esküszöm nem hittem a szememnek, amik kicsit ki is kerekedtek a cselekvés után. Nem kicsit kockáztatott evvel West, de, ugye, aki meg az nyer, és Westnek a legnagyobb szerencséjére, most nyert. Conroy nem vált kővé.
Vállat vonva sétálok ki, majd mosolygok az üres apátságon. A főbejárat felé indulok, mivel az őrök sincsenek sehol. Kilépek a friss levegőre, körbe nézek, de sehol senki. MJ sincs sehol és Cath-et sem látom a közelben. Nagyon remélem, hogy együtt vannak valahol, mert megmondtam MJ-nek, hogy amint itt végzett menjen vissza  lányhoz.
Szemöldököm megemelkedik, amikor tudatosul bennem, amit West mondott. Sziget? Milyen sziget?
- Hol is van az a sziget, amit említettél? - szívok bele a blázba, tekintetem Westen állapodik meg. Lassan elindulok lefelé a lépcsőn, szemeimmel állandóan a környéket pásztázom, de sehol senki. Megilletődve állok meg a lépcső közepén.
- Hol a tökömben vannak a többiek? - tárom szét a karom, mint egy hülye, mert tényleg nem értem a helyzetet. Azt hittem egyértelmű voltam a dolgok folyásával kapcsolatban, azonban senki sehol.
- Hogy szedjük össze őket? - nyomom el a cigim maradékát, végül egy közeli kukához ellépdelve kidobom. Egyre több az ember, így nem szeretnék feltűnést kelteni.
Az, hogy itt zsákutcába kerültünk, még inkább felpezsdít, hogy eredményes legyen a kard megtalálása. Csak felcseszem magam az ilyen felesleges pontok felderítésén, de szükségesek, ha biztosra akarunk menni. És mi arra megyünk. Nincs is más választásunk. Egy alsó fokra lehuppanok, lábamat kinyújtom, úgy tekintek fel a többiekre egy kicsit ilyen "Na?" tekintettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 1. 22:24 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A neve hallatán megállt. Nem akart sokkal több időt a dohos kriptában tölteni, mint amennyi szükséges volt, de North hangja alapján valami fontos volt, így várt. Felé fordult, és bumm. Derült égből villámcsapás, a férfi egyszeriben a kezébe nyomta a dobozt. Először nem is értette, hogy ezt miért teszi, hiszen üres a ládikó, aztán amikor North elkezdett a kővéválásról pampogni, leesett neki a dolog.
  - North, valami fontosat kell kérdeznem - hunyta be a szőke a szemét. - Mennyire voltál benne biztos, hogy nem változtatsz kővé? - nézett rá újból egy kis szomorkás csillanással. Lehet, hogy sok mindent bevállalna és be is vállalt a kapcsolatuk miatt, de nem hitte el, hogy Northnak tényleg rajta kell tesztelnie az elméleteit.
  Mindenesetre a fiúk után ment, a kulcsot visszajuttatva oda, ahová tartozik. Vagyis majdnem pont oda.
  - Hol hagytad őket? - kérdezte meg Scar az épp kiboruló felet. Nem tudta még csak elképzelni sem, hogy épp mi a hézag, és miért nem mennek tovább. Egyszerűen csak megálltak a kapuban.
  - Hát, akkor menjünk tovább. Arra, amerre hiszed, hogy lehetnek. Kérdezzük meg az embereket, hátha látták őket. Elvégre mindketten elég feltűnő egyéniségek - jegyezte meg a szöszi, bár a legkisebb rosszindulat sem sejlett fel benne. Egyszerűen csak furcsán viselkednek, nem úgy mint az itteniek, ráadásul az egyik majdhogynem fehér hajú, míg a másik vörös. Szintén nem valami átlagos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2018. december 3. 13:55 | Link

Excalidíció

Rohanok közben a bal kezemmel tartom a jobb kezem, már nem is tudom mi fáj jobban. A patkány harapás, a fejem, vagy a törött kisujjam, de nem is érdekel. Cathet kell megkeresnem, és a fagyizó elé érve rendesen kapkodom is a fejem, de nincs sehol.
- Francba! - nyögöm, nyögném... hang továbbra sem jön ki a torkomon. Megfordulok, körbe nézek. Nem tudom mit tegyek. Emerald jut eszembe, ha Cath nem hallgatott ránk, (Denisre, mert csak ő beszélt, de ha nem lett volna egyértelmű, én egyetértettem, részben) akkor nem tudok mit csinálni. Idegesen de visszafordulok és a lehető leggyorsabban rohanok vissza az apátsághoz. El is húzok először a kis társaság előtt, úgy kell vissza rohannom.
Idegesen torpanok meg Denis, North és Scar mellett, lázasan kutatva Emeraldot, de ő sincs itt. Hát mindjárt sírok, de tényleg. Nem elég, hogy nem tudok varázsolni és beszélni, a végén írni és festeni se leszek képes na meg jelbeszédet használni sem. Nem buli. Lassan kúszik az agyamba a pánik.
Előre tartom a két kezem, hátha valamit ők is tudnak vele kezdeni, mondjuk még azelőtt, hogy hólyagosra égek. Mert az sem buli. Nagyon nem.
Beharapom a számat. Ha nem csinálnak velem valamit rögtön, akkor nem is fogok mondani semmit. Haha. Ez majdnem vicces. Vagyis ha nem itt és most lenne, tuti nevetnék rajta, de ne várják, hogy bármit leírok vagy elmutogatok félig nyomorék kezekkel. Ha a kisujjam helyre rakják akkor szerintem rendben leszek. A patkány harapásom bár ronda, azzal már egy ideje jól vagyok, de a kisujjamra még ránézni is rossz.
Csak ekkor jut eszembe, hogy lenézzek a lábamhoz, hogy még mindig követ-e az a rühes dög. Ha nem tartanék tőle, hogy megharap újra, bele rúgnék, de így csak egy mérges pillantást kap, amiből nyilván senki semmit nem érzékel, mivel napszemüvegben vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 3. 22:49 | Link

Az excalibur nyomában

Scar hús marad és bőr, ahogy sejtettem és ahogy vártam. Nem is lepett meg a tény igazán, ez arcomról is könnyedén leolvasható volt. Viszont a lány csendes hangja már felettébb gondolkodóba ejetett, mert másra számítottam. Valami hangosabbra, dühösebbre, vadabbra.
- Eléggé ahhoz, hogy ne féltselek - jegyezte meg és ha nem húzódott el bátorítólag megcirógattam a vállát. Tudom, hogy rizikósnak hatott a dolog, de tudnom kellett azt, amiben szinte biztos voltam, mert nélküle minden hiába lett volna, bár még annak is nagyobb esélyét láttam, hogy ha a láda kővé dermeszt valakit, akkor az már nálam kifejtette volna hatását, elvégre hajlottam arra, hogy aki megcsókolja Arthurt az autómaitkusan olyanná válik mint Ginevra. Elvégre érdekcsók az bizony hátsószándék.
Az apátság belsejét üresen találtuk ami meglepett de nem mertem kérdezni, féltem, hogy valami olyan történetet fogok hallani amit nem kellett volna, így csak hagytam a dolgot és kiléptem a hideg levegőre. A fenébe, hül a levegő és biztos dél is elmúlt már, sok időt veszítettünk.
- A várostól kicsit délebbre, nincsen messze, sétálva nagyjából ha húsz perc lenne. Tudom az utat. De a fenébe is, hol van a mindenki, hatan kezdük erre mindenki úgy szétfutott, mintha soha itt se letek volna - nem tudtam elmenni emellett szó nélkül, előbb Emerald húzta el a csíkot, most pedig kedves ázsiai barátunknak is lába kélt és a maradék egy gyógyítónak.
- A francba is, amint összevadásztunk mindenkit kaptok egy-egy csinos nyomkövetőt - sóhajtottam fel, mikor befut MJ. Vagyis, előbb elfut aztán vissza.
Úgy tűnik nem feltétlen a legjobb állapotában volt, kezét kinyújtotta felénk s kisujja groteszk csavarodása máris eldöntötte helyettem, hogy ma nem ebédelek, mert úgysem maradna meg a gyomromban. Csak vért ne lássak, de nem, szerencsére vér nem volt.
Feltehetőleg azért kellett volna kis empátiát mutatni az irányába, hogy szegény fiú, micsoda fájdalmai vannak, viszont valahogy mégiscsak az a része dühít, hogy ha már elrángattam magammal két gyógyítót mi a fenének kell épp nekem erre koncentrálni?
- Ne mozgad a kezed... - hátrébb léptem majd előhúztam a pálcám. MJ szerencséje, hogy habár az átkokért voltam oda, azért természetesen enyhe paranioám végett úgy gondoltam hasznom lehet egy-két gyógyító hatású varázslat megtanulásából is.
- Ferula - intettem pálcámmal felé, majd figyeltem a sikeres varázslat hatását, hogy a kisujj sínbe került és valószínűleg kis barátunk fájdalma is enyhült.
- Ez megteszi amíg Cath elő nem került. Emerald elment. Tehát, hol van Cath? - kérdeztem rá, majd nyugodágom hirtelen pánikba fordult, felüvöltöttem és rögtön elugrottam, a lehető legtávolabb léve ijedelmem tárgyától.
- Mi a fennérért van a hátad mögött egy rohadt nagy patkány? - tekintettem hitetlenül MJ-re. Az állatokkal nem jöttem ki jól, Scar rühes dögével sem, aki folyton rám akart mászni, rémesek ezek a teremtmének, egyedül a házimanók akik elviselhetőek.
Utoljára módosította:North West, 2018. december 15. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. december 4. 19:12 | Link

C.L.Z.
Párizs


Türelmetlen szemforgatással válaszol csak az elképesztően makacs és felelőtlen válaszra. Egyáltalán nem gondolja, hogy ez az egész, ami az elmúlt éjszaka történt, sőt, az egész kapcsolatuk bármilyen apró mértékben is súrolná a normalitás határát, és bár Zoé válasza nem lepi meg - mindig is hátra sorolta elvégre a saját testi és lelki épségét -, ez még nem jelenti azt, hogy tetszik neki.
Az önostorozás nem volt kimondottan jellemző rá soha, mindig igyekezett inkább nem átlépni bizonyos határokat, mint utólag sajnálkozni miattuk. Most sem kimondottan önmagát utálta azért, mert hagyta elfajulni a helyzetet, inkább az egész szituációt, amiben voltak. Még talán azt a csapat muglit is, akiket előző nap álca gyanánt követett - miért éppen abba a kis koszos kocsmába kellett menniük, ahol Zoé dolgozott?
- Valahogy mindig nagyobb veszélyt jelentettem rád nézve, mint védelmet - válaszolja egykedvűen, ajkait kissé összepréselve, majd egy türelmetlen mozdulattal kel fel az ágyról, a lányt kissé arrébb tolva. Beletúr kócos hajába, majd csupasz felsőtesttel, hátra sem nézve az ágyra a konyhapulthoz lép, és reggeli kávé helyett egy reggeli italt tölt megának, amit azon nyomdan le is húz. Tisztán kell gondolkodnia a következő lépés kitalálásakor, és ez az ágyban fekve, Zoé émelyítő illatával körülvéve nem fog menni.
- Már megint romanticizálod ezt az egészet - morogja újratöltve poharát. A kapcsolatukban valójában nem volt semmi romantikus soha sem. Tanár-diák viszony, elharapózott éhség, amin csak egy diákból való ivással tudott segíteni, folyamatos alagsori bujkálás, ál-tanársegédség a kapcsolatuk leplezése miatt, a szerelmi háromszög, amiből ez az egész elindult... Meg sem szabadott volna talán történnie - annak ellenére, hogy az volt hosszúra nyúlt életének egyik legnyugodtabb és legboldogabb időszaka.
- Mégis mit akarsz, Zoé?! - ejti ki száján először a lány nevét, és karjait széttárva fordul szembe vele. - Ha velem vagy, állandó veszélyben vagy, nem csak az ellenségeim, de miattam is. Ezt nem veheted semmibe! - emeli fel a hangját idegesen. A lányból mindig is hiányzott a józan ész, amikor róla volt szó - erre volt példa az előző este is -, most azonban sokkal komolyabb volt a fenyegetés, minthogy megharapja és talán nem áll meg időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 4. 20:21 | Link

A.N.W.
Párizs


Hagyta felkelni, hiszen visszatartani úgysem tudná. S bár a hirtelen változás enyhén szólva meglepte, igyekezett visszatartani a lassan háborogni készülő érzelmeit, nem tudott olyan gyorsan reagálni, mint szeretett volna, úgy tűnt a rég tartó apátia és közönyösség kiölte belőle, hogy megfelelő időben reagáljon az érzelmi változásokra. Értetlen, elszokott tőle, mégis határozottan érzi, ahogy a mélyről jövő keserűség betölti az élettelen receptorait. Követte a tekintetével Ashert, aki az egyetlen épen maradt üveg után nyúlt, halovány emlékeiben is így látta a legtöbbször, pohárral a kezében. Csak épp ott nem koszos üvegből töltött, hanem kiristályból. Változnak az idők...
 - Te is tudod, hogy ez nem igaz.
Válaszolt tárgyilagosan, de olyan hangsúllyal, hogy az már súrolta a hűvösség határát, bal szemöldöke ezzel egy időben szökött fel, igyekezett nem fintorogni, minden erejét össze kellett hozzá szednie.
 - Hát, ami azt illeti, az jobb...mint a valóság.
Csalódott, hát persze, hogy az. A keserűség feltölti minden porcikáját, közben lassan felhabzik benne a szomorúság és a kétségbeesés, mintha a férfi gyomorszájon vágta volna. Úgy érezte menekülnie kell ebből a szituációból, de az egész bénítólag hatott rá, így csak csiga lassúsággal volt képes felállni és megkeresni a ruháit. Ezzel egyetemben számolnia kellett fájdalommal, ami minden lépésnél belenyilalt a lábába, nem beszélve arról, hogy mikor lehajolt egy-egy darabért gerince éles fájdalommal jelezte, hogy tegnap nem esett neki jól, hogy betonfalat akartak törni vele. De Zoé igyekezett nem mutatni, kitartóan szedte magára a ruháit, míg végül csak a nadrág maradt, ám amint a kezébe vette, eszébe jutott, hogy igazából már nincs is mit felvennie.
 - Ohh, bordel de merde.
Úgy szaladt ki a száján a francia szitok, hogy fel sem tűnt neki, egy pillanatra elfelejtette a férfit,a helyzet súlyosságát, csak az járt a fejében, hogy nem tud innen nadrág nélkül elmenni. Ám Asher hangja visszarántotta a valóságba. Így az elszakított nadrággal a kezében felé fordult.
 - Tudod, egész életemben úgy éreztem, hogy inkább egy hét veled, mint egy élet azokkal az unalmas emberekkel, akik otthon körbe vettek. De megértettem. Nem kell elmondod megint. Megértettem akkor is, mikor ott hagytál.
Annyiszor mondogatta magának korábban, hogy a férfinak egyszerűen csak kevés volt, hogy az utóbbi években kezdte ezt elhinni. Persze, a tegnapi után ez a kétely elolszott benne, ám a hirtelen jött változás hatására ismét előkerül a gondolat. Asher nem akar vele lenni, nincs rá szüksége. Nem akar konfrontálódni, menni akar. Jelezvén, hogy felfogta, hogy ne kínozza ezzel a hűvösséggel tovább inkább megadóan lesütni a szemeit.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. december 7. 11:15 | Link

Kutakodjunk?

Egy puszival búcsúzom, legalábbis remélem, hogy megtörtént, mert ő egy igen szép gesztust tett felém, olyat, amilyet nem nagyon hiszem, hogy bárki is fog, és be kell, hogy valljam, egy pillanatig elgondolkoztam a dolgon. Észre se veszem, hogyan történt hát, hogy újra a kávézónál ülök, de senki mást nem zavar, hogy egyszer csak itt termettem. Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy elképzelem, hogy visszasétálok hozzá, és azt mondom, legyen. Nem hiszem, hogy ez megtörténik, főleg a szobrok miatt nem, az én igazságérzetem nagyobb annál, mint, hogy elnézzem, ahogy ott állnak, arcukon a torz félelemmel, és halljam a hangjukat.
Monoton, kissé darabos léptekkel kelek fel, és kérek öt kávét elvitelre. Ötöt, hiszen Ms. Stone, ahogy kivettem a férfi szavaiból, már nem vesz részt a kutatásban. Ezekkel sétálok vissza a bejárathoz, közben figyelem, hogy a kis barátom ott van-e, de úgy tűnik, lejárt a műszakja, és most egy másik ráérős fickó csinál úgy, mint aki nem a négyesfogatot nézné.
- Itt vagyok.
Felelem nyugodtan North kérdésére, feléjük nyújtva a kávékat, rajtuk nem a szülők adta nevek, hanem olyanok, amiket én találtam ki. Így Jack és Rose nyilván North és Scar.
- Csak tippeltem, hogyan isszátok, de North olyan keserűen az igazi típus, Scar, téged meg titokban két cukorral, leheletnyi sovány tejjel képzeltelek el.
Ha még nem elég idegesek, akkor gondolom a haszontalannak tűnő fecsegéstől azok lesznek. Kortyolok is egyet a saját glames verziómba, ami tele van ehető csillámmal és karamell szósszal.
- A másik feketeség.
Tartom Denis felé, majd végül ránézek a fehér srácra.
- MJ, én benned bíztam, hogy te nyitottabb vagy az új dolgokra, szóval a tiéd egy Frappuchino, fehércsokis.
Engem ugye jól kint hagytak, így gyakorlatilag nem is nagyon kellett volna semmit sem csinálnom, de azért persze nem csak a kávé és fagyikészletet pörgettem végig. Leülve MJ mellé, magamhoz húztam a kezét, az ölembe fektettem, és óvatosan megvizsgáltam. A pálcámat úgy tartva, hogy senkinek se tűnjön fel, elkezdtem a helyrehozást. Először a Ferardoval lehűtöttem a kívánt részt, aztán egy kicsit rászorítok MJ kezére és végül Hippokrax-szal orvosolom a problémát, lezárásként pedig egy puszit nyomok az ujjára, remélve, hogy szebbé válik tőle az emlék.
- Mondanám, hogy ne nézzetek a hátatok mögé, mert figyelnek minket, de teljesen felesleges. Mindenki, akinek kötődése van a városhoz, minket néz és szemmel tart. Tudják, hogy miért vagyunk itt. Amíg bent voltatok, elmentem a szoborkertbe, és találkoztam az őrzővel.
A levelet, amit rám bízott előveszem a belső zsebemből és North felé nyújtom, elvégre, neki szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 7. 13:45 | Link

Kenőkés

A nyomkövető gondolatára felszalad a szemöldököm, de elfelejtek reagálni rá, ahogy megpillantom Cath-et felénk sétálni. Remek, mindenki egy kupacon végre. Ahogy a lányra pillantok, tekintetem feljebb siklik a sorházak egyik ablakára. Elveszem tőle a poharat, belekortyolok, de tekintetem nem szakítom el a meglepően furán csillogó ablakról.
Szóval figyelnek minket tényleg. Nem mondom, hogy mindent, de nagyon sok dolgot megmagyaráz a tény, hogy tudják mik vagy éppen kik vagyunk és miért jöttünk. Nem könnyíti meg a helyzetünket, főleg, hogy MJ lassan rokkant lesz, Cath pedig visel egy f*sza átkot, de még így sem vagyok abban biztos, hogy az eltántorításunk a céljuk. Mintha plusz feladatok elé állítanának minket, hogyha már esélyünk van megszerezni a kardot, akkor tényleg mindent vessünk be. Ha elakarnának minket hallgattatni, akkor már rég megtehették volna. Náluk van a hazai pálya előnye, rég halottak lehetnénk mind, ha megerőltetik magukat, de még mindig élünk. Cath meglepő gyorsasággal gyógyítja meg MJ minden nyűgét-baját. Szegény ázsiai barátunk lehet nem azért jött el velünk, hogy minden szarság őt érje, de ha így alakulnak a dolgok... És még mindig tartom azt az álláspontot, hogy még mázlisták vagyunk.
Cath minden szavára figyelek, szemeimmel végig követem, ahogy Westnek adja a papírcetlit. Újra belekortyolok a kávémba, szemeimet lehunyom. Így jobban belemerülve a dolgokba, eddig semmi eget rengető nem történt azon kívül, hogy West közölte a tényt, miszerint el kell mennünk Avalon-szigetére. Nincs valami szimpatikus neve, ha ott nem halunk meg, akkor sehol.
- Na, mit ír? - jobb szemem kinyitom, úgy tekintek fel Westre. Ha van benne valami fontos, remélem minden köntörfalazás és ködösítés nélkül mondja el, mert szeretném, ha haladnánk, ámbár, ha itt ülve kávét szürcsölgetünk, akkor nem várhatunk csodára.
Nem azt mondom, nagyon jól esik csak itt üldögélni, de nem ezért jöttem el idáig. Ha nem leszünk kitiltva az egész országból ezek után, akkor lehet visszajövök még ücsörögni, de addig is; meló van, skacok.
Lassan felállok, végig nézve a többieken mosolyodom el.
- Skacok - iszom meg az utolsó kortyot. - Valami történjen, mert itt öregszem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. december 7. 22:39 | Link

C.L.Z.
Párizs


Válaszként csak egy kétkedő pillantással ránéz, majd alig észrevehetően felvonja a szemöldökét. De, nagyon is igaz. Sosem volt elég naiv és felelőtlen hozzá, hogy azt gondolja, tökéletesen uralmában van a vérszomjának a lány körül. Az iránta érzett, igencsak intenzív érzései alapjáraton felerősítették minden vágyát - legyen az szimpla testiség iránti vágy, vagy a vér utáni sóvárgás -, és bár számos leélt éve alatt megtanulta kontrollálni saját állatias ösztöneit, teljesen sosem tudta irányítása alá vonni a vámpír énjét. Nem mintha ez lenne az egyetlen ok, ami miatt együttlétük igencsak csökkentette a lány túlélési esélyeit; ott volt még megannyi más dolog kezdve az ellenségeivel, akik nem ismertek határokat az üldözésében. Ha csak megneszelnék, hogy van egy halandó, akiért bármit feladna...
Igyekszik nem mutatni, hogy mennyire elevenébe talál a következő válasz. Ennél a valóságnál, az állandó menekülésnél, a magánynál, a bizonytalanságnál valóban minden jobb. Az viszont, hogy a lány az együtt töltött, igencsak eseménydús éjszaka után is úgy gondolja, hogy az álomvilág, amiben őt romantikus főhősként tünteti fel jobb, mint az állatias, vad valóság - nos, éppen ez az oka, hogy nagyon ritkán hagyja az irányítást kicsúszni kezei közül.
Ajkait vékony, alig látható vonallá préseli, és szorítását addig erősíti az egyik épen maradt pohár körül, hogy az egy pillanat alatt apró üvegszilánkokká robban szét. Szinte meg sem érzi, pillantását a lányra szegezi, aki éppen próbálja magára aggatni előző esti, igen megviselt állapotban lévő ruháit - több-kevesebb sikerrel.
- Ugyan, mit értettél meg?! Nem értesz te semmit - emeli fel hangját kissé indulatosan, miközben az üvegszilánkok nagy részét lerázza tenyeréről, és azok néhány kósza vércsepp kíséretében a padlóra hullanak, még jobban beszennyezve az amúgy is viseltes felületet. Tudta, hogy milyen gondolatok járnak Zoé fejében, még gondolatolvasás nélkül is könnyedén le tudta olvasni az arcáról. Nem akarta, hogy így érezzen. Bár mindkettőjüknek jobb lett volna, ha a lány csak elfogadja, hogy akkor otthagyta, és elfelejti, hogy egyáltalán ismerte őt, ez nyilván nem így történt. Most pedig, ebben a keszekusza helyzetben nem akarja hagyni, hogy hamis képzetekbe kergesse magát. Akkor nem adta meg neki a választási lehetőséget, és bár most sem tartja a legjobb ötletnek, nem szívesen hagyná itt őt ebben az istenverte városban egyedül.
- Alkonyatkor indulok Angliába - szólal meg egy fokkal halkabban, és lassú léptekkel visszasétál a lány elé. - A te döntésed, hogy velem tartasz-e. - Nem akarja szavakba önteni a saját vívódását. Egy része úgy gondolja, hogy jobb (vagy legalábbis biztonságosabb) lenne az egész, ha elfelejtenék ezt az estét, és visszatérnének az elmúlt hat év gyakorlatába - egymás nélkül élnének tovább is. A másik része viszont azt akarja, hogy Zoé vele tartson, kerüljön ez bármibe is. Ő talán nem is tudná eldönteni, hogy melyik oldalra hallgasson, hiszen egyik sem életbiztosítás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 8. 18:13 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Miután kiértek az épületből, eluralkodott a káosz. Először is senkit nem találtak, szóval a csapat férfi tagjai elkezdtek aggodalmaskodni. Aztán megjelent MJ a törött ujjával a maga némaságában, és nem sokkal később Cat is megkerült. Igaz, addigra North már nem csak a saját, de a szőke agyát is felhúzta a morgolódásával.
  Anélkül hogy bármit is mondott volna, Scar benyúlt barátja zsebébe, és kihúzta belőle az Emeraldtól kapott nyakláncot, és kibontva Cat nyakára húzta. - Remélem nem volt semmi bajod belőle, hogy nem viselted - kacsintott rá a szőke mosolyogva, és elvette a kávéját. - De azt hiszem a neveket elrontottad. North előbb mászna fel az ajtódarabra, minthogy feltegyen oda engem - utalt a lent történtekre, de persze közben nem is nézett a férfira.
  Vártak, amíg ellátja a másik lány a szerencsétlen némát, és közben hangtalanul hallgatták a beszámolóját. Egészen meglepte a szőkét a levél, hiszen nem számított rá, hogy üzeneteket is kapni fognak. Az előző esti fenyegetés épp elegendőnek tűnt, nem szerette volna, ha továbbra is megjegyzéseket és átkokat hoznak a fejükre. Így is őket figyelték majdnem minden ablakból.
  - A levél az őrzőtől van? És mégis minek mentél oda? Meg...honnan tudtad, hogy van ilyen itt? - tette fel sorban a kérdéseket a szöszi, ha már senki másnak nem tűnt olyan gyanúsnak az eset, mint amennyire neki. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy a megátkozott lányt Denisék úgy hagyták kint, hogy azt mondták neki: mászkáljon amerre akar, derítsen ki mindenfélét, hátha meghal közben.
  - Menjünk, út közben is megtudjuk beszélni a dolgokat - jegyezte meg Scar, hiszen Avalon sem a következő utcában van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2018. december 9. 04:18 | Link

Excalidíció

North szavaira, csak mérgesen szusszanok egyet. Ne mozgassam... Nem mintha nagyon tudnám, de mindegy. Szerencsére tesz rá egy kötöző bűbájt és ennek hála kicsit jobban érzem magam. A fájdalom is enyhül, már-már alig tűnik tompa lüktetésnek.
Papírt kezdek keresni a zsebeimben, mert írni nem tudok, aztán veszi észre North a patkányt. A reakcióját nem tudom komoly arccal tűrni, annak ellenére sem, hogy engem is zavar a kis dög. Végül azonban csak megvonom a vállam, aztán mivel nem találtam papírt a harapott ujjamra mutatok, utána meg a dögre és az épen maradt ujjaimmal mutatom, hogy megyek, a vérszomjas fenevad meg követ. Ekkor fut be Cath. Legalább ő vidámnak és nyugodtnak tűnik. Csacsog, mintha valóban csak turisták lennénk és kávét osztogat. A fehércsokis jól hangzik, régebben rengeteget ettem-ittam ilyesmit, ezért egy mosollyal nyúlok érte, de rögtön le is tehetem, mert a lány is észre veszi a sérül ujjaimat és kezelésbe veszi őket.
Néhány varázslat után, egészen olyan, mintha új ujjam lenne a jobb kezemen. Még egy puszit is kapok, ami apró mosolyt csal az arcomra. A balra viszont, a patkány harapásra nem kapok semmit. Helyette beszélni kezd. Érdekes és egyben furcsa, amit mond. Nekem is feltűnt, hogy figyelnek, a patkány is egészen biztosan nem véletlenül követ... De ettől csak még furcsább az egész. Miért nem próbálnak minket ténylegesen megállítani? Nem látom értelmét a dolognak.
Northra emelem a tekintetem, ha levelet már nem látom, legalább az arcáról leolvashassak valamit, vagy hogy tudja, minket is érdekel a tartalma. Közben pedig, a jobb kezemmel felveszem a kávét és belekortyolok, a bal kezem mutató ujját pedig meglebegtetem Cath előtt. Ezzel a gusztustalan harapással is csinálhatna valamit.
Aztán valóban mehetnénk valamerre, mert kezd zavarni az érzés, hogy figyelnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 9. 17:21 | Link

Az excalibur nyomában


Miután elláttam MJ baját és túltettem magam a tényen, hogy egy rohadt nagy dög követi őt minden felé jó messzire húzódtam a kis párostól. Nemsokára Cath is megjött, kávékkal, mindenkinek eggyel. Meglepődtem, de azért be kell vallani, jól esett ez az ital így mára. Scar közben megrohamozta a zsebem és előhalászta belőle a nyakláncot, biccentettem neki köszönet képpen, hogy olvasott a gondolataimban és nem kellett nekem ezzel külön fáradon, majd a titanikos megjegyzésre csak szimplán megvontam a vállam.
- Szerintem mindketten felférnénk arra az ajtóra - jegyeztem meg mielőtt beleittam volna a kávémba. Keserű volt, épp ez kellett nekem, el is mosolyodtam a pohár mögött, majd mikor Cath felém nyújtotta a levelet újra Northpofát vágva elvettem, közben a poharam addig odaadtam Scarnak és alaposan elolvastam a levelet.
Míg böngésztem a betűket szemöldököm nem rándult meg és arcom vonásai is kisimultak maradtak, semmit nem árultak el előre.
- Holnap reggelig el kell tűnnünk, kivéve Cathnak. Bár gondolom ezt az ajánlatot nem tőlem hallod először - tekintettem egy pillanatra a lányra szegeződött, majd annak kezére - nagyon megkedvelhetett - céloztam az átok hiányára, aztán zsebre vágtam a levelet. Bár látszott, hogy a papír sokkal nagyobb, nem pusztán két mondat fért rá, és nem is annyi volt rajta, úgy döntöttem egyelőre a többieknek nem kell tudniuk a mást, nem tartozik rájuk.
- Igazad van Denis, induljunk kövessetek. MJ, te a patkányoddal légyszíves leghátul gyere, az egy postadög, egy jó ideig még veled fog maradni... - Ha senkinek nem volt semmi olyan kérdése, amire érdemes lett volna válaszolnom ( Tehát nem, a levéllel kapcsolatban semmit nem mondtam, még Scarnak sem, csak egy pillantást ha rákérdezett, amiben benne volt, hogy jobb, ha nem akar tudni semmit.)
A lehető leggyorsabb tempót diktáltam ami még nem feltűnő az emberek között, sétának meg nagyjából séta,de azért nem vánszorgás, hanem gyorsséta, s nemsokára már el is hagytuk a kicsiny város zajait. Csend lett és ameddig a szem ellát pusztaság.
- Valahol van egy lejárat, válljunk szét, amúgy is látni fogjuk egymást -adtam ki az utasítást. Nem tökölünk. Munka van!
Utoljára módosította:North West, 2018. december 15. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. december 9. 19:43 | Link

Csapatocska

- Oh.
El is felejtettem a nyakláncot, mármint, eléggé nagy bolond voltam, hogy csak úgy levettem, de végül is, még itt vagyok. Lélegzem és élek. Mondjuk, ha megmarad a nyakamban, lehet, hogy megúszom a szoborhangokat. Sosem fogom tudni elfelejteni azokat a fájdalmas segélykéréseket. Meg akartam menteni őket, tényleg hittem, hogy meg tudom tenni, hogy feloldhatom az átkot. Szomorú vagyok, amiért ez mégsem lehetséges.
- Ne aggódj Scar, ha North valamiért nem jönne haza, akkor keresünk neked egy Jacket.
Mondom teljes nyugalommal, úgy, hogy a fiú is hallja, sőt, még rá is nézek. Hihetetlen, hogy nem kedvesebb vele, értem én, hogy nagyon macsó, de azért ne már. Vannak olyan helyzetek - mint, amikor ügyesen rájuk nyitottam -, amikor  asrác hozzáállása Scarhoz irigylésre méltó, máskor meg még engem is bosszant. Viszont nem akarok én összeugrasztani senkit, szóval mosolygok is a kijelentésemhez, mint aki tréfálkozott. Pedig nem. Ha West itt hagyná a fogát, akkor bizony tényleg keresnék Scarnak egy kedves fiút, elvégre ő is kölcsönadta nekem a palettáját. Inkább azonban MJ bajával foglalkozom, elvégre jó lenne, ha mind egyben lennénk.  
- Eltapossam?
Kérdezem MJ-t, ahogy a másik kezét is kezelésbe veszem, itt előbb fontos, hogy kitisztítsam, azonban ezt nem a pálcámmal teszem, mugli módszerekkel. A táskámban elég sok minden van, így a lábaim közé véve kinyitom a cipzárt, és előkeresek minden szükséges eszközt.
- Egy picit csípni fog, de tudom, hogy nagyon bátor leszel.
Mondom neki olyan bájosan, amennyire csak lehetséges, hiszen azokkal az állatokkal szemben, akik magukat kedves néniknek és bácsiknak tartják, majd tövig lenyomják a fapálcikát a torkodon, én tényleg kedves vagyok, és szeretnék segíteni. A patkánynál meg komolyan mondtam, eléggé zavaró. Miközben próbálom helyrehozni, Denis is felszólal, menne már, megértem, de most szerintem vannak fontosabb dolgok is.
- MJ-től. Benne volt a levélben. Szóval mivel kint hagytak, odamentem egy őrhöz és azt mondtam neki, naggggyon hálás leszek, ha segít a beadandómban. Elmeséltem neki, hogy a tanárom odáig van a csodás szoborkertért, és azt mondta, elvisz oda.
Hogy miért mentem oda? Mert kint kávézgatva baromira hülyének és feleslegesnek éreztem magam, és reméltem, hogy valamivel hozzá tudok járulni ehhez az egészhez, túl azon, hogy kiválóan drámázok és játszom meg, hogy terhesen elájulok. De ezt persze nem mondom, nem is nézek rájuk, úgy teszek, mint aki minden idegszálával MJ ujjára koncentrál, pedig ez nem igaz, csak nem akarom, hogy lássák a tekintetemet, mert az árulkodó. Csak akkor pillantok fel ismét, amikor már teljesen készen vagyok, és már a kötést, amit közben készítettem sem tudom hova fokozni. Ekkor nézek szemet egy pillanatra North-szal, mielőtt a kezemre siklik a tekintete. Furcsa bűntudatot érzek, de ezt egyelőre még nem tudom hova tenni, így a szokásos, Cathes stílusban reagálom le.
- Ha így folytatom, még first lady lesz belőlem.
Tárom szét a kezemet vigyorogva, és ezzel le is kívánom zárni a témát. A férfit - a véleményével ellentétben -, nem tartom rossz embernek, megértem, hogy mit miért csinál, és elfogadom, csak nem szeretnék hullákkal tarkított távozást. Miközben haladunk, senki mellett sem megyek, inkább kicsit Denis mögött, de MJ előtt, a gondolataimba merülve. Az utasításra körbenéztem, és végül balra indultam el, de nem nagyon volt fogalmam róla, hogy mit keresek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 9. 21:25 | Link

Kenőkés

Szó nélkül követem a többieket. Elmerengek a gondolataimban, nemigen figyelem a körülöttünk zajló dolgokat, amik amúgy sem érdekelnek különösebben. A legközelebbi szemetesbe, ami az utamba kerül, kidobom a kávés papírpoharat, visszasorolok Cath elé, mintha el sem tűntem volna. Zsebemből előkotrom a cigimet, meggyújtva azt nézek körbe. Nem nehéz észrevenni a mindent tudó és sanda pillantásokat, amiket kapunk. Így ne legyen feltűnő az ember, amikor mindenki mindent tud ebben a mocskos városkában.
West mondata jár a fejemben, amióta elindultunk az apátság elől. Holnap reggelig hagyjuk el a helyet. És ha nem tesszük meg? Hanem megvárjuk a dolog végét, mert szeretünk határokat feszegetni, akkor mi történik? Elmerengve érek ki a többiekkel a pusztába, mire feleszmélek már öntudatlanul is megálltam. West utasított minket, hogy keressünk valami lejáratot, én meg pár pillanatig csak álltam, mint egy hülye. Hogy a tökömbe kerültünk ide ilyen gyorsan? Megilletődve nézek körbe, majd rágyújtok még egy cigire.
- Conroy - kiáltok neki, ha rám figyel, akkor felé dobom a doboz cigit. - Rád fér - mosolyodom el, ujjammal meggyújtva a számból kilógó blázt. Hátat fordítva neki kezdem el a földet vizslatni, akár egy elmebeteg, de ha lejáratot kell keresni, mert azt az ukászt kaptuk, akkor hajrá. Nem vagyok semminek az elrontója. Remélem ez is hasonló lesz, minthogy a kriptába van Ginevra szíve, aztán hopp-hopp, kiderül, hogy mégsem, mert már rég elvitték onnan. Aztán szépen hoppon maradunk és innen is lehajtott, szomorú kiskutya fejjel távozunk, mint az apátságból. Az lenne a nap fénypontja, eskü. Már csak tényleg egy városkányi dühös ember kéne vasvillákkal meg fáklyákkal, akik elűznek minket innen. Végül is... nálam minden cuccom itt van, úgyhogy felőlem jöhetnek én elsétálok a legközelebbi hopponálási pontra és itt sem vagyok.
Pillantásom megakad pár fűcsomón, amik meglepően négyzetalakban helyezkednek el. Megállok előtte, leguggolok, a blázt a számba rakom, végül csalódottan állapítom meg, hogy ez sajnos nem ajtó, hiába tapogatom mindenhol.
- Te West - egyenesedem ki, tekintettemmel Westet keresem, majd megállapodik rajta a pillantásom. - Mit is keresünk pontosan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 9. 23:58 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A kávé úgy tűnt mindenkinek ugyanolyan életmentő volt. Jólesően szürcsölgették, miközben több furcsa részlet is kibontakozott a szőke előtt. Először is tudta, hogy figyelik őket, de természetesnek vette ezt egy kis faluban. Egész eddig. Másodszor, North mondata után végre felfedezte, hogy Cat karjáról eltűnt a jel, és hogy - harmadszor - valamit ezzel kapcsolatban takargat a lány. Mivelhogy csak ketten voltak nőneműek a csapatból, így szinte biztos volt, hogy a kis jeleket csak ő vette észre, de egyelőre nem akarta szóvá tenni. Semmiképen nem a többiek előtt. Negyedszer, vagyis legvégül pedig a levelet, ami valami olyan dolgot rejtett, amit még ő maga sem tudhat. Talán benne volt, hogy mi lesz velük, ha nem hagyják el a helyet x időn belül. Talán olyan kegyetlen dolgokat sorolnak fel benne, hogy North ki se akarja mondani, pláne nem akarja őket megijeszteni.
  Ahogy a sziget felé haladnak, mindenki csöndbe burkolódzik, ki-ki a maga belső mumusaival viaskodik. A sok kérdés, ami tíz perc alatt szakadt a nyakukba egyszerűen elviselhetetlennek tűnt hirtelen.
  A nevére felkapta a fejét, és szerencsére a kviddics jótékony hatásainak, azonnal elkapta a felé repülő dobozt. Elmosolyodott a fiú felé, és kihúzott egy szálat, hogy aztán visszapasszolja. Igazából a táskájában még volt egy félig elfogyasztott doboz, de nem akarta, hogy North is tudjon róla. Épp elég, hogy előtte szívja el a szálat, nem kellett neki a kis mise arról, hogy ha két évig kibírta nélküle, akkor most minek kellett vennie. Pláne, hogy már a szálak felét elfüstölte. Meggyújtotta és mélyen letüdőzte. Mintha a füst nem ellepte volna a tüdejét, hanem megszabadította volna valami megfoghatatlan szellemtől, ami egyre csak vákuumot gerjesztett benne.
  Denis kérdése tökéletesen visszhangozta az ő kérdését is. Ha lefeküdne a fűbe, és végiggurulva rajta, akkor sem találna semmilyen csapóajtót vagy olyan nagy piros gombot, mint a filmekben. Elég feleslegesnek érezte most a cselekvését, és nem csak azért mert minden fűszál ugyanúgy nézett ki, de azért is, mert az agya mindenfelé járt közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2018. december 14. 20:52 | Link

Excalidíció

North fapofával olvassa a levelet, amit Cath ad neki, így sajnos nem tudok meg semmit sem, csak az a pár szó utal rá, hogy valami nem stimmel. Ezt viszont eddig is tudtuk. A patkány sem lep meg, hogy mi... de azért leszállhatna rólam. Na mindegy.
Cath ellátja az ujjam és mivel nem tudok beszélni, nem állok le alkudozni, hogy én márpedig elől mennék. Semmi értelme. Lassan kullogok a többiek mögött, a patkánnyal. Időnként azért megpróbálom elhessegetni, kézmozdulattal, dobbantással, meg ehhez hasonlókkal, de nem akar menni. Minden alkalommal lemondóan sóhajtok és tovább állok. Közben meg azon kezdek agyalni, hogy mikor mit rontottam el, hogy nekem mindenből a szar jut. Mármint Cath is szerzett valamilyen információt de ő sérülés helyett láthatóan jól érezte magát. Plusz az átkot is levették róla. Rajtam meg elvileg nincs átok és végig szerencsétlenkedek itt mindent.
A borús gondolatokból szerencsére kiránt North újabb utasítása, hogy keressünk valami lejáratot. Rögtön nyitom is a számat, hogy megkérdezzem milyen lejáratot de rájövök, hogy úgysem menne, így csak elkezdek kóvályogni, meg köveket és fűcsomókat rúgdosni. A patkánynak is mutogatok, mert ő biztos tudja mit keresünk, szóval meg is mutathatná...
Amikor pedig Denis végre megkérdezi, amit én is akartam közelebb lépkedek, hogy biztos jól halljam a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. december 14. 23:54 | Link

Avalon-szigeti történések


Hiába irigykedik a damfir Cathra, most nincs miért, mert bizony, bizony átok ide vagy oda ő húzza a rövidebbet. Gratulálunk, a lányka találja meg a bejáratot, méghozzá nem is akárhogyan, hanem először is egy hangos morajlással, majd a lány lábai alatt a föld egyszerűen csak beomlik. Megállítani nem igen lehet semmiféle varázslattal sem, hiszen ahhoz az események túl gyorsak, néhány pillanat a levegőben, aztán már a földön gurul lefelé a régen kivájt lépcsőkön, hogy aztá az oldalfal állítsa meg, amibe beleütközik. Bal alkarjában kínzó fájdalom hasít, rendesen meghúzódott a végtag, igazán nagy szerencsétlenség, hogy nem a jobbra lévő pocsojába csúszott bele, ott biztosan kevesebb sérüléssel megúszta volna a dolgot.

Közben történik más is, Denis ugyanis a négyzetalakú fűcsomó tényleg nem a véletlen műve, talán egy titkos mellékjárat, vagy csak csapda az idegenek ellen, akárhogyan is, de az ő lábai alatt is beomlik a föld, ám koránt sem akkora lyuk formájában mint társánál, ugyanis ez csak egy olyan is alagút, amibe ő maga is seperc alatt beszorul nagyjából derék magasságig nyeli el a föld, felső teste még a mezőn, ám lábai mára barlang mennyezetéről kalinpálhatnak lefelé. Kezei kétoldalt be vannak szorulva, a cigarettás doboza pedig kiesik a zsebéből és hangos loccsanással a Cath melletti pocsolyába esik, ezzel a szegény lány arcát is jól összevizezve.
Utoljára módosította:Mesélő, 2018. december 15. 16:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 15. 14:28 | Link

Az excalibur nyomában


Oldalra tekintve láttam, ahogy Denis cigarettával kínálja Scarletet. Remek, elhúztam szám, de inkább nem mondtam semmit, a lány döntése, hogy mit fogad el és mit nem.
Helyette inkább a földet kezdem el nézni, valahol kell lennie valaminek, amiből lépcsők indulnak lefelé, vagy kis alagútrendszer, esetleg valami zsuppkulcs vagy tudjam is én. Cipőm orrával arrébbrúgok egy követ, majd néhány fűcsomót is megbökdösök, mikor meghallom Denis kérdését, ám mielőtt reagálhatnék Cath alatt beomlik a föld.
- Na valami olyasmit keresünk...Szép munka Payne - s már rohantam is oda a lány csinálta lyukhoz, hogy meginduljak lefelé a régi, kőből faragott lépcsőn, ám úgy tűnt nem csak egy bejárat volt, mert Denis alatt is eltűnt a föld és ahogy beértem a barlangba már láttam a férfi lábait. Egy pillanatra megálltam és rábámultam. Kicsit úgy éreztem magam, mintha nem is a valóságban lettem volna, hanem valami régi, vicces filmben, nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet ténylegesen. Aztán Conroy és Min Jong felé fordultam.
- Ki tudjátok valahogy szedni onnan? - intettem Denis felé, vagyis amennyit láttam belőle, én pedig Cath mellé léptem, ha eseteleg segítséget kérne, tudjam majd orvosolni a helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 17. 12:36 | Link

A.N.W.
Párizs


Érzi, hogy rátelepszik a mellkasára az a bizonyos érzés. Az érzés, hogy valami nem jó, valami hiányzik...érzi, hogy nehezebben lélegzik tőle, hogy eltompítja az érzékeit. Az esetek többségében így érzett, hozzászokott már, de az elutasítás, a közöny, elszokott tőle, így nem is tudott vele mit kezdeni. Helyette inkább a táskájához lépett, azon imádkozva, hogy a pálcája nála legyen, menni akart, szabadulni ebből a szorító, fájó helyzetből. Kis kutakodás után meg is találja, megkönnyebbülve sóhajt egyet nekiáll összefoltozni a ruháit. A vérrel nem törődik, a kabát majd eltakarja.
Már csak a kabát van hátra és az egyik cipője, körbepillant, még körbe is fordul maga körül, csökönyösen nem véve tudomást arról, hogy nincs egyedül. Ebből a méla állapotból csak akkor zökken ki, amikor Asher kezében szétroppan a pohár. Akkor megdermed, lassan végigvezeti a tekintetét a férfin, de a pillantásából már semmit nem tud kiolvasni a férfi, a gondolatai azonban továbbra is nyitott könyvvé teszik. Kiszolgáltatott érzés.
 - Persze. Ahogy mondod, semmit nem értek. Mintha nem is ismernélek.
A hangja kissé megkínzottan cseng, bármennyire is szeretné, hogy üres legyen, akár a pillantása, amivel még egyszer utoljára végignéz a férfin, aztán visszafordul a kabátjához. Ebben a pillanatban azt kívánja bár tényleg ne ismerné! Annyira szereti, és annyira hiányzott neki, nem telt el nap, hogy ne gondolt volna rá, hogy ne vágyakozott volna utána. Hinni akarta, hogy a férfinek is eszébe jutott néha-néha, és fáj beismernie még magának is, hogy ez talán nincs így. Jobb lett volna, ha nem találkoznak, most biztosan nem fogja tudni elfelejteni ezt a pillantást, ez pedig érzi, hogy megmérgezi a kellemes emlékeit is. A gyomra ugrik, a szemei ismét megtelnek dühös könnyekkel.
- Milyen nagylelkű vagy.
Fintorogva magára kapja a kabátot és automatikusan nekiáll felrángatni a cipzárt, de akkor eszébe jut, hogy az már régen tönkrement rajta. Megcsinálhatná, de itt és most nem pazarolja rá az idejét. Helyette az ajtóval szemez, tudja, hogy a férfi elengedné, bármennyire is szeretné azt hinni, hogy visszatartaná, nem tenné. Pedig milyen jó lenne! Bizonyíték arra, hogy szereti, hogy akarja...de felesleges ilyeneken gondolkodnia.
- Vigyázz magadra Asher.
Ha most nem lép, akkor soha. Bármennyire is fáj, bármennyire is lesz kín szenvedés, nem akarja, hogy a férfi tegyen neki szívességet azzal, hogy a társaságába engedi. Nem vágyik rá, hogy akárhányszor valami történik, a férfi őt hibáztassa érte, vagy ami még rosszabb, magát. Megkíméli ettől mindkettőjüket.
Ahogy kinyitja az ajtót, az alagsori dohos szellő az arcába csap, már csak a lépcső van vissza és ismét szabad lesz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. december 17. 17:26 | Link

Egy szinttel lejjebb

El merülve a gondolataimban haladok messzebb a többiektől. Valamit beszélnek, de valahogy nem figyelek, megérintett az, amit a férfi a búcsú előtt mondott nekem. Mi van, ha igent mondok? Ha nem megyek vissza vissza? Vagy egy nap visszatérek ide? Annyira egyszerű lenne. Búcsút mondani mindennek. Mégis, most, ahogy így ezen gondolkozok, folyton megjelenik valahogy Denis a képben. Nem tudom miért, esküszöm. Egy fél nap alatt sikerült bennem mindent felforgatnia. Sosem volt még ilyen, senki sem gyakorolt rám ekkora hatást, aztán jött ő, és amikor átölelt a lépcsőn, valamit felszabadított. Nem tudnék maradni, nem tudnám megtenni, úgy, hogy nem ismerem meg azt, hogy milyen közös utunk lehetne. Hiszem, hogy lehetne, mármint, van valami láthatatlan kapocs, amit érzek, amikor rápillantok. Azt hiszem, ilyen az, amikor az ember talál egy hozzá hasonlót, ilyen az, amikor lehetnének akár barátok is valakivel. Ezt még sosem tapasztaltam, de szeretném, ha lenne egy barátom, szeretném megtapasztalni, milyen az.
Valószínűleg, ha szánt szándékkal keresem, akkor nem lélek rá a bejáratra, de így, hogy kóborlás címén csak mászkálok, és az elmémben lévő megannyi kavarcot igyekszem helyre tenni, így evidens, csak nem túl kellemes. Hátrapillantok a többiekre, hogy miért vannak annyira egyedül, amikor egyszer csak már hiába lépek, nincs hova érkeznie a lábamnak. Tompák az érzékeim, így visszalépni se tudok, csak egy sikkantással elveszek a fűben. Innentől minden túl gyorsan történik, ami nem olyan rossz, hiszen így legalább nem fogom fel, hogy lépcsőkön gurulok végig, majd csapódik egy falnak. Oké, az utóbbi már megvan, hiszen az a fájdalom a legélesebb, a bal kezemben olyan fájdalom uralkodik el, amit nem tudok hova tenni, és ennek hangot is adok egy ízesebb káromkodás és némi nyögés hatására. Ami pedig a legszebb, hogy Brightmore lábai után a cigarettája is megérkezik, ami a pocsolyában landol, beterítve az arcomat koszos vízzel. Hát ezt komolyan nem szeretném elhinni! Ahogy feltápászkodok, úgy halad el mellettem North, és annyit se mond, hogy kakukk, együttérzés lvl 10.000. Felpillantok Denisre, vagyis, ami látszik belőle.
- Azok ott... az ujjai?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. december 20. 10:44 | Link

C.L.Z.
Párizs


Szeretné megerősíteni Zoé szavait, szeretné azt mondani, hogy tényleg nem ismerte őt soha sem. Hogy csak egy megszépített, lebutított verzióját ismerte a lénynek, aki ő. Hogy csak a szép oldalát látta, hogy fogalma sincs róla valójában milyen is az élete. Szereté mindezt kimondani, elüldözni magától egyszer és mindenkorra. Úgy sokkal egyszerűbb lenne minden, nem kellene azon gondolkodnia, hogy mi legyen a következő lépésük, nem lassítaná le őt a lány, és ami a legfontosabb, nem lenne mellette állandó veszélyben. Akármennyire is ez a legfontosabb szempont, amihez nem kellene más, csak egy apró megerősítés, amivel végleg el tudná őt idegeníteni magától, egyszerűen nem képes kimondani a szavakat.
Ennek oka többek között, hogy akármennyire nekm akarja bevallani magának, nem akarja, hogy elmenjen. Akármilyen káoszos volt ez az elmúlt este és a ma reggel is, az elmúlt hat évben csupán emléknek tűnt az idő, amit együtt töltöttek. Olyan volt, mintha nem lett volna több egy apró periódusnál az életében, ami már-már egy álom nyugalmával telt el. Most viszont, ahogy ebben a koszos, szürke valóságban ismét egymásra találtak, mikor csupán a legapróbb esélyük volt rá, nehezére esett volna a lányt hagyni kilépni az ajtón. Nem akarta elengedni őt, nem is biztos, hogy még egyszer képes lett volna rá. Nem így, hogy most már ennyire érezte, mi hiányzott neki az elmúlt években.
Pillanatok alatt dönt, és szinte észrevétlenül kerül Zoé mögé. Visszarántja őt a könyökénél fogva, az ajtót becsapja olyan erővel, hogy a rozoga fadarab majdnem kiszakad a keretből, majd hevesen nekidönti a lányt és megcsókolja, ugyanannyira érzelmekkel telve, mint éjszaka. Ha kimondani nem is könnyű neki a dolgokat, megmutatni legalább annyira meggyőzőn tudja őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2018. december 20. 20:53 | Link

Kenőkés

A feltett kérdésemre mindenki helyeslően bólint, ám választ időnk sincs rá kapni, mert a következő pillanatban Cath alatt tűnik el a föld. Csak odafordulni van időm, az, hogy elinduljak felé jól van-e, még a gondolat sem született meg, mert én is elsüllyedek. Ám csak derékig, kezeim magam mellett beékelődve, mint egy rendes pingvinnek. Se ki, se be, se oldalra, semerre nem tudok mozogni, még egy hang sem hagyja el a számat, annyira megilletődtem.
- A k*rva életbe - szólalok meg a lyukból, szemeim összeszűkülnek, ahogy az enyhe napfény pont az arcomba süt pár sugárral. Remek, és mégis innen, hogy a tökömbe szabaduljak ki? Annyira becuppantam ide - szó szerint -, mint répa a földbe. Ficegek párat, lábaimat kezdem el lóbálni, hátha evvel legalább lejjebb segítem magam, de semmi.
West elbattyog alám. Szó szerint alám, merthogy Cath meg az alattam lévő járatba zuhant bele. Remélem nincs nagyobb baja, bár mint a mellékelt ábra mutatja hiába szabadították meg az átoktól, nem lett szerencsésebb. Eddig én teljesen abban a tudatban voltam, hogy a szerencsések táborát erősítem, de lehet az egész életemben hazugságban éltem.
Lábamat még mindig lóbálom, kezeimet próbálom feszítgetni, hátha valahol lazább a föld, de tényleg nincs ekkora mázlim. Hiába minden próbálkozásom, be vagyok ékelődve, mint egy rajzfilmfigura egy rajzfilmbe. Megadóan várom a többieket, akik remélhetőleg minél előbb kiszednek innen, mert kezd nagyon kellemetlen lenni a szituáció, és ha egy mód van rá nem tölteném itt a kaland további részét. Igen haszontalannak érezném magam.
- Na - mondom fennhangon, remélve, hogy mindenki meghallja. - Valami történjen, skacok, mert kezd nagyon kényelmetlen lenni - érzem, ahogy a föld egyre erősebben nyomja karjaimat az oldalamnak. Mintha szűkülne a lyuk, azért, hogy összeroppantson. Eddig nagyon jól halad vele, kezdem elég kellemetlenül érezni magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 20. 22:55 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Egy perc, kettő, három. Aztán jön a bumm. Aztán még egy, és végül kórusban a két ember káromkodása. Cat és Denis az egész kaland alatt teljesen rá voltak hangolódva egymásra, de ezt még a szőke se tudta elfogadni véletlen gyanánt. És mégis. Az első dolog ami kiszakadt belőle, az egy hatalmas nevetés volt. Persze csak azért, mert mind a két tagtól kapott visszajelzést arról, hogy élnek. Olyan jóízűen nevetett, ami mondhatni természetellenesnek hatott egy idő után. Mintha nem nevetne, hanem így takarná a sírását, és úgy jönne ki rajta az összes frusztrációja és aggodalma, ami az alatt a két nap alatt telepedett rá, amióta itt vannak.
  Nagy nehezen összeszedte magát, és a fehér hajúra nézett. - Na jó, vegyük komolyan a dolgot. Te fogod az egyik karja alatt, én meg a másiknál - bökte meg a vállát, ahogy tisztázta a tervet. Hátrasöpörte a haját, és felhúzta a ruhájának az ujját, hogy egyik se legyen útban. Beállt egy jó széles terpeszbe, hogy minél több erőt tudjon kifejteni, aztán beékelte a kezét Denis karja és oldala közé. - Bocsi, nem tudom ez mennyire fáj - húzta el a száját. MJ-re nézett. - Mehet? - Amint megkapta az igenlő választ, teljes erejéből elkezdte húzni a férfit, de az csak egy hajszálnyival, ha mozdult kijjebb. Úgy tűnt, mintha azt a lyukat pont az ő méreteire szabták volna. akárhogy húzta-nyúzta a szöszi, annál a picikénél többet nem akart mozdulni, belevörösödhetett a feje, akkor sem.
  - Na jó, új terv - engedte el a férfit. - West, te onnan lentről told felfelé. Fogd meg a talpát, és nyomd. Denis, feszísd meg az összes izmod, mert akkor kevesebb helyet foglalnak. MJ, te csináld amit eddig - adta ki az utasításokat. - Mindenki kész? Akkor három, kettő, egy... - teljes erejét bevetette, érezte, ahogy az izmai is remegni kezdenek az erőlködéstől, de nem hagyta ellazulni őket. Most, vagy soha!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2018. december 21. 15:38 | Link

A.N.W.
London


London gyönyörű, sőt, csodálatos. Csak nem innen, hanem mondjuk a Big Ben tövéből. Ahová ők jöttek, oda nem hömpölyög el a túristák hada, sőt, ember is alig van az utcán, pedig még csak este sincs.
Zoé az ablakpárkányon ült és már meg sem próbált kinézni az ablakon. Egyrészt azért, mert az ablak annyira apró volt, hogy a fény is alig tört be rajta, na meg annyira koszos volt, hogy amúgy is lehetetlen lett volna. Mélyet sóhajtott, és elfordítva a fejét a szoba felé pillantott. Most épp nem alagsor, hanem tetőtér jutott nekik, mégis olyan volt, mintha egy sötét pincében ült volna. A dolgai szanaszét hevertek a szobában, nem ragaszkodott túl sok mindenhez, mégis soknak érezte. Egy bőröndnyi ruha, néhány doboz a rajzaival.
De legalább nem volt hideg, és doh szag. Nem bajlódott az öltözködéssel, nem terveztek menni sehová. A gondolatai a karácsony és a kastély felé klandoztak. Az az ominózus karácsonyi bál, mikor végleg, visszavonhatatlanul beleszeretett a férfibe akiért képes volt bármire, mindenre. Vajon idén milyen karácsony vár rájuk? Nem vallotta túlzottan szentimentálisnak magát, de valahol mélyen hiányzott neki, még akkor is, ha egyébként úgy érezte ismét kerek a világ.
Asherre pillantot, próbálta felmérni milyen most a hangulat közöttük. Tekintete elidőzött a férfi csupasz felkarján, kicsivel távolságtartóbb volt, mióta eljöttek Párizsból, de attól tartott, hogy  elér ezzel egy szintet, amitől majd a férfi besokall, úgyhogy erőt vett magán és leszállt a párkányról és óvatosan visszalépdelt az ágyhoz és visszafeküdt mellé. Biztos volt benne, hogy Asher érzékelte mikor ott hagyta, de nem adta jelét annak, hogy észrevette volna, továbbra is úgy tett, mintha aludna. Így Zoé megengedte magának azt a luxust, hogy az ujjait végighúzta a márványos felkaron. A szíve abban a pillanatban meglódult, még most is alig merte elhinni, hogy itt vannak, együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV


Payne 5.0 | önző dög
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 22. 13:19 | Link

Frank Arie Martin és Mesélő
Payne családi ház, Westminster

Egy pukkanással érkezem meg a családi házunk elé, Westminsterbe. Ideges vagyok, a szívem gyorsan kalapál a mellkasomban. Fogalmam sincs, mi történt, és mit jelent ez a sürgető üzenet, amit tíz perccel ezelőtt kaptam Maxtól. A levél rövid, alig két sor, és így szól:

Drága lányom, Ariana! Kérlek az üzenet kézhezvétele után azonnal hoppanálj haza! Fontos.
Apád


A kapu kilincsét lenyomva, és a kertet átszelve a lehető legrosszabbra gondolok. Anya, vagy Max haldoklik, Christ letartóztatják, Jeannie véletlen megölte a gyerekét, vagy Travis már megint valami hülyeséget csinált. Bármelyik opció is az, a többi testvéremet is biztosan értesítették már, és úton lehetnek, vagy már itt is vannak. Belököm a bejárati ajtót, és meglepve tapasztalom, hogy egy cipőn és két kabáton kívül nincs semmi az előszobában hagyva, tehát a testvéreim nincsenek itt. Két másodperc alatt rúgom le a csizmámat, és kabátban sietek beljebb, mert idegességemben még arra sem volt időm, hogy lehúzzam a cipzárt.
- Apa! - kiáltom el magam. Furcsán hangzik ez a szó a számból, főleg úgy, hogy Maxra értem, akit világ életemben a nevén szólítottam. Nemrég mondta csak el, hogy régen mennyire zavarta, hogy Henriket hívtam apámnak helyette. - Megjöttem. - A mondat végét elharapva állok meg a nappali ajtóban. Max az, akit először meglátok. Megnyugtat, hogy jól van, már kezdtem aggódni a testi épségéért. Azonban ahogy a pillantásom apámról a mellette állóra téved, a lábam megroggyan egy kicsit, kis híján a hátsó felemen landolok. Na erre nem számítottam. Mit keres Arie apám házában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. december 22. 20:21 | Link

Kislányom és Mr. Frank

- Értsd meg, ez egy többrétű probléma.
Éppen ez a mondat hagyja el a számat, amikor a kislányom belép a szobába. Napszítta hajamba túrva pillantok rá, miközben a mosolyom kiszélesedik. Ariana olyan komoly kislány. Már gyermekként is az volt, utána és Helena után Catherine játékossága üdítő volt, mégis, valahogy mindig az ő őszinte, sokszor bántó stílusa állt hozzám közel. Felé lépek, és bár tudom, hogy nem szereti, mégis úgy érzem, hogy olykor, jogom van megölelni őt.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Ne félj, gyere csak beljebb.
A dolgozószobámba sétálok, közben jobb tenyeremet Ariana hátán tartom, míg a ballal Martint vezetem beljebb, és próbálom elérni, hogy ne legyen esélye kitérni az utamból. Odabent a székekre mutatok, majd én is beoldalazok a sajátomba, és amikor kényelmesen elhelyezkedtem, tekintetem kettejük között jár.
- Igazán boldog vagyok, úgy újra egy szobában lehetek veletek.
A mosolyom kiszélesedik, a tekintetem szinte ragyog. Jó döntést hoztam, tudom. Viszont nem akarom rabolni a fiatalok idejét, úgy vélem, a beszélgetés után még nagyon sok megbeszélni valójuk akad majd.
- Mint tudjátok, lassan fel kell osztanom a vagyonomat, ha esetleg valami történne velem, idő előtt, szeretném, ha a ti jövőtök biztosítva lenne. Azonban a záradékban meghatároztam azt, hogy csak is akkor férhettek hozzá a vagyonotokhoz, ha már legalább jegyes kapcsolatban vagytok egy olyan féllel, akire előzőleg én is áldásomat adtam.
Mielőtt még Ariana felcsattanna, hiszen heves jelleméből kitelik, felemel a kezem és folytatom.
- Bridget és Abiba gyermekei még fiatalok, így nekik egyelőre még csak előszerződött házastársat keresek, azonban Helena, Catherine, Christian és a te esetedben már beszélhetünk komoly kérésről. A helyzet úgy áll, hogy annak idején Martin édesapjának odaígértem Helena kezét, ám, mint tudod, neki egy új kérője akadt, így úgy határoztam, hogy téged adlak hozzá feleségül.
A végére én is érzem, hogy a kedvesség, amivel indítottam, eltűnt a hangomból, helyette szigorú, és határozott lettem. Nem kívánok ellenvetésbe ütközni, és hogy ennek nyomatékot adjak, egy igen impozáns gyűrűt is eléjük rakok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. december 22. 20:41 | Link

Payne család
Érzések, illatok, pillanatok
Volt egy családom.


Némán és előre is bocsánatkérően pillantok a belépőre. Ariana, amikor utoljára látott, kapott tőlem egy ígéretet, egy legközelebbi találkozóról, amit mind a ketten tudtunk, hogy sosem fog eljönni. Csak udvarias csevej volt. A kezeimet a zsebeimbe dugva néztem ki inkább a hatalmas ablakokon. Nem értettem, hogy miért kell idejönnöm, de próbáltam még azelőtt elhárítani a gondokat, mielőtt Ariana ideérne. Mégsem sikerült, hiszen itt van.
Érzem a hátamon a kezet, elmerültem a gondolataimban, így engedelmesen indulok meg arra, amerre a férfi vezet, véletlenül sem nézve a másikra, engedve, hogy oda vigyenek, ahova csak akarják. Ebből én már nem jövök ki jól. Amikor a kényelmes székek előtt állunk, sem nézek rá a nőre, aki egykor a világom volt, csak megkerülöm őt, és kihúzom a székét. Ha pedig leült, engedelmesen én is helyet foglalok, ujjaimat szorosan összefonva magam előtt. Egyszerűen Ariana jelenléte mindig ezt váltja ki belőlem. Mindig törni és zúzni akarok a közelében, és mindig azt érzem, hogy képes lennék bántani őt. Pedig nem. Sosem akarok neki fájdalmat okozni. Ezért is lenne jó, ha az eddigi távolság meglenne közöttünk.
Nem tudok nem mosolyogni akkor, amikor az apja mindent megelőzve csendre inti, és inkább lepillantva a szőnyegre, oda szegezem a tekintetemet, nem akarok Arianara nézni, csak nem. Azonban az, ahogy az apja beszél vele, rákényszerít, hogy felpillantsak rá. Én magam nem ápolok semmilyen viszonyt a szüleimmel, de pocsék lehet, amikor az öreged az orrod előtt mondja ki azt, hogy elképzelhető, hogy nem lovácskázik már az unokákkal.
- Ez egy igen nagyvonalú gesztus, uram.
Sosem voltam képes arra, hogy tegezzem, pedig egy időben családtag voltam. Egy időben olyan volt nekem ez az egész "Payne-lét", mintha valóban lenne családom. Hirtelen nekem is lett rengeteg anyukám és egy apukám, sok testvérem, és őszinte, mély kapcsolataim. Hiányzik ez az egész, de nem mindenáron.
- Azonban, mint ahogy korábban édesapádnak is kifejtettem, vannak dolgok, amiket nem lehet helyrehozni.
Ennyi éven át, sosem tudtam meg, hogy miért nem maradtunk együtt, hogy mi volt az indok, amit nem lehetett orvosolni, hogy mit tettem, ami annyira szörnyűséges, hogy távol akart lenni tőlem.
- Én nem tartok igényt erre az ígéretre, uram, szeretném, ha Ariana inkább olyan férfi mellett állapodna meg, aki boldoggá tudja tenni őt. Ő egy nagyszerű ember, megérdemli, hogy boldog legyen, és úgy vélem, nem én vagyok az, aki ezt a tisztséget betöltheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV


Payne 5.0 | önző dög
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 22. 22:49 | Link

Frank Arie Martin és Max
Payne családi ház, Westminster

- Apa... mi a... - Tanácstalan fejjel hagyom neki, hogy áttereljen a nappaliból a dolgozószobájába, közben pedig igyekszem felvenni a szemkontaktust Arieval, ő minden bizonnyal többet tud arról, hogy miért vagyunk most itt, mint én. De ő ugyanazt folytatja, amit a pizzázóban korábban elkezdett; kerüli a tekintetemet, ami felbosszant ugyan, de nem tudok vele mit csinálni. Nincs jogom haragudni rá.
Lehunyt szemmel sóhajtok egy aprót, amikor kihúzza nekem a széket. Ha lehetne, a szívem most apró darabokra törne, azért, amit csinál. A történtek után sem veszti el az udvariasságát velem szemben, és ez a néma és rideg gesztus ezerszer rosszabb annál, mintha kiabálna velem. Magamban azt kívánom, bárcsak inkább üvöltene, törne és zúzna, ahelyett, amit most tesz.
Leülök a székre, és Arie is helyet foglal mellettem, de a tekintetemet végig az apámra szegezem. Tudni akarom végre, hogy mi a fene folyik itt. Ünnepélyesre sikeredett bevezetőjének hatására újabb emlékképek rémlenek fel bennem, amiket igyekeztem elfelejteni, hiszen emlékeztetnek rá, hogy mi minden alakulhatott volna másként az életünkben. Az, hogy az egész családom befogadta a barátomat, hogy mennyit sétálgattunk együtt a hátsó kertben, elhevertünk a körtefa alatt a puha fűben, nevetve húztam fel magam után a lépcsőn az emeletre tartva, a szobámban heves csókcsatákat vívtunk egymással, és aztán kulcsra zártuk az ajtómat.
Nyelek egyet, de a gombóc a torkomban sehogy sem akar elmúlni. Az emlékképek egymást követik a szemeim előtt, de a tényen mit sem változtat egyik sem. Elhidegült felnőttek lettünk idő közben, és ezek az emlékek már mit sem számítanak. Soha többé nem lehet köztünk semmi.
- Tessék? Ez... - Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Ez biztos, csak egy rossz vicc, de nem tudom megkérdezni, mert az apám csendre int, és Arie tekintetét is megérzem magamon, ami elhallgattat. ...így úgy határoztam, hogy téged adlak hozzá feleségül... Ez a mondat visszhangzik a fejemben, és egyszerre érzem, hogy a talaj lassan eltávolodik a lábam alól, magába ránt valami furcsa, édes szédelgés, amint koppan az asztal lapján az a bizonyos eljegyzési gyűrű. Ettől a pillanattól kezdve, hirtelen elnémulok, pedig volna mit mondanom. Érzékelem magam körül az eseményeket, hallom Arie hangját, halkan és távolról. Nyugodtan beszél, de nem tudom értelmezni, hogy mit. Az asztal közepén heverő gyűrűre bambulok, érzem, hogy hideg verejtékcsepp kúszik végig a hátamon. Mindjárt elhányom magam. Nehéz mindenem, már-már úgy érzem, a fejemet is nehéz tartanom, mindjárt lecsuklik, de nem, sikerül tartanom magam.
- Mi nem házasodhatunk össze - mondom magam elé bámulva, színtelen hangon, mintha transzban lennék. Még magamat is megrémisztem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. december 23. 09:55 | Link

Ariana és Martin

- Udvarias vagy, mint mindig.
Mosolyodom el a fiút pásztázva. Ez nem olyan dolog, hogy ki mit akar, vagy mit nem akar. Döntöttem. Fontos, hogy a vagyon, amit a családom az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott, jó kezekbe kerüljön. A gyermekeimnél jobb kezekben pedig alighanem lehet, azonban szeretnék megbizonyosodni róla, hogy megfelelő házastársakkal történik meg mindez, és a Frank fiú esetünkben tökéletes. Megvallom, amikor először akadtak ők össze, aggódtam, mert a szerződés Helenára szólt, ám a nemrég megtörtént eljegyzés után, úgy véltem, így rendeltetett.
- Nem hiszem, hogy lenne bármi akadálya. A súrlódásokat meg lehet oldani. Gyermeki összekapásról lehet csak szó, hiszen Martin se tudta megfogalmazni, hogy miért is nem vagytok együtt.
Nem tágítok, különben is, rengeteg dolgom van még, hiszen a legnehezebb még csak most következik, Christian társának felkutatása. Több lehetséges jelölt is van, de a fiam nyíltan önpusztító tevékenysége miatt igen nehéz olyat találnom, aki képes ezt visszafordítani. Elherdálna csak mindent és ki tudja, mikor kellene a temetésére mennünk.
- Édesanyádat is tájékoztattam már az eseményekről, és úgy határoztam, hogy a karácsonyi vacsora, huszonötödikén kiváló alkalom lesz az eljegyzésetek bejelentésére. Sőt, ez az egyetlen alkalmas időpont, ugyanis az újév első napjaiban Catherine-nek is meg kell tennie ezt. Tavasszal pedig, mind megházasodtok.
Tárgyilagosan, határozottan, sőt keményen beszélek vele. Nem engedem, hogy ellent mondjon nekem. Meg kell tennie, ez nem csak az ő, de az egész család érdeke is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 64 ... 72 73 [74] 75 76 ... 84 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek