A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683922#post683922][b]Lewy Bojarski - 2017.06.02. 05:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=683994#post683994][b]Czettner L. Maja - 2017.06.02. 22:07[/b][/url]

Kicsit tétovának érezte saját magát az elmúlt percekben. Segíteni is akart, meg azért hagyni, hogy tegyen, amit szeretne Lewy. Közben azon agyalt, hogy lenne jó, a süti átvételétől pedig menni is akart meg maradni is. De végül magában is megegyezett arról, jobb lesz, ha ő gyorsan elviszi azokat, csak ne történik addig semmi nagy baj. Remélte, tényleg. Bár egy picit azért meg volt lepődve amellett, hogy féltette a lengyelt. Nyiffnyaff volt az egész szitu és így nagy izgalmában nem is nagyon foglalkozott azzal, milyen cipőben vagy ruhában van, mennyire lehet így könnyű szaladgálni, vagy azzal, hogy a saját nyakát is kitörhette volna, ha elakad valahol. Juhu.
Felérve az első szakaszon a lépcsőn megtorpant, aztán az intésre egyből közelebb ment és érdeklődött, de láthatóan előbb a viszontlátás kötötte le. Elmosolyodva simított végig a lábát ölelő karokon, aztán elsőre csak pár fokkal lejjebb állva leguggolt.
- Vissza, megígértem. A fenekemmel meg ne te foglalkozz, majd elmúlik, ha megfájdul… majd én megyek belül és eltakarsz.
Rávigyorgott, aztán még egy csókra közelebb hajolt, mielőtt a szoknyáját maga alá tűrve lehuppant volna. Nem igazán tudatosult benne, hogy a fehérbe milyen könnyen bele fog bármit kenni. A folyadék után a másik nagy hátránya az ilyen cunci ruciknak rajta, hogy azon túl, hogy igen kellemetlen elázni benne, hamar össze is dzsuvizhatja. Mondjuk kinek fáj egy kis kosz?
- De azért… Jól érzed magad? Nem kell valami? - Lövése sem volt, mivel segíthetne pontosan. Az egyetlen dolog, ami a saját helyzetéből rémlik neki, hogy aludni jó volt, bár forgott az egész Szendrei ház. De legalább már nincs sok lépcsőfok vissza. Inkább ő is elindult lefelé, bár sokkal koordináltabban és kevesebb huppanással. - A bácsi nem megy sehova, azt mondta megvár minket. Különben mért futna? Van autója!
Jó ezzel lehet nem segített most sokat, inkább be is csukta a száját. Csak pillogott oldalra, hogy minden oké-e és készült rá, hogy a végére érve, hogyan is fognak még a taxiig eljutni, beülni, meg majd kiszállni… Kész kirándulósdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684197#post684197][b]Czettner L. Maja - 2017.06.05. 23:12[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Szeretem a diákönkormányzatos csapatot, korábbi években is mentem és tettem velük a dolgom, így bármennyire is fancsali arccal, de ott voltam pénteken a szalamantoni fesztivál nyitányán, sőt, még Voltot is levittem magammal, hiszen kettesben léteztünk éppen. Nem féltem tőle, hogy nem oldjuk meg a jótékonysági futást együtt, bár a színes porok szórása közepette azért ijesztő volt, hogy csak a pórázt szorongatva éreztem, hogy még megvan, mert látni semmit nem láttam. Megint rá kellett jönnöm, mennyire nem való nekem a tömeg. Sikeresen belevesztem, - azt sem tudom min, máskor beszélni sem merek - egy szőke lányba, aki valami megjegyzést tett. Azt hiszem ő is bagolyköves. Nem kedvelnek, ezt azt hiszem már el kellett volna fogadnom. Rossz volt ott, görcsölt a pocim is és nagyon nem éreztem magam boldognak, jóformán majdnem kiszöktek olyan alkatrészek a testemből, amikre szerintem még szükségem lenne. Utálom ezt az időszakot, nagyon. Lewy már elutazott a dolgára, így este még ez ránk is várt, hiszen nem szerettünk volna egyedül maradni itthon, nagyon nem. Ezért így is tettünk később.
Morogtam, nem tudtam aludni és már hajnalban kimásztam az ágyból, hogy inkább csak dünnyögjek magamban. Ha nem lett volna elég dolog ennek a hétnek a végére és nem érezném úgy, hogy lassan jobban szeretnék csak ülni egy párnával, billegni előre és hátra, valamint mantrázni, hogy mindjárt elmúlik minden, talán még menne a mosolygás is, meg nem néznék ki úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Mintha ketyegne az a beállított bomba, de igazából az sem tiszta ki tette ki, milyen okból és hogy időzítette. De ilyenkor pont elég időm van arra, hogy minden rosszat kikapargassak a sarokból, amiért ezt érdemlem…
Sokszor hallottam már, hogy más lányok ilyenkor a harmadik világháborút is kirobbantják, szerintem az nálam leköltözött a pocimba, mert, ha nem halok meg most, akkor fél óra múlva fogok, csak addig még büntetnek, amiért tíz éve lenyúltam egy szaloncukrot az unokanővérem elől és kibontottam karácsony előtt egy héttel a megtalált ajándékot. És biztos nem csak ilyen bűneim vannak… Nem akartam rossz lenni, esküszöm. Erre még a reggeli puszimat sem kaptam meg rendesen és ez azóta is zavart.
A nagy haláltusa leginkább a leglehetetlenebb jógapózok kipróbálásával telt a kanapé sarkában, amit a baba tisztes távolságból, fekve és nyüszítve rám egy-egy alkalommal szemlélt. Szerintem ő sem értette, de én sem. Végül csak a lábaimat felhúzva és átkarolva összehúztam magam egy gombócnak és úgy nyünnyögtem a fehér szőrmók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684581#post684581][b]Lewy Bojarski - 2017.06.08. 01:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684582#post684582][b]Lewy Bojarski - 2017.06.08. 01:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684583#post684583][b]Czettner L. Maja - 2017.06.08. 02:48[/b][/url]

Minden erejére szüksége volt, hogy igyekezzen a lassan és ugyan vánszorogva, de távozni készülő aggodalmát nem nevetésre cserélni. Pedig tényleg megküzdött ezzel magában éppen. Nehéz lett volna behatárolni hogy aranyosan vicces vagy inkább bután vicces, de legalább látszólag még rendben volt. Mikor leült mellé Maja azért csak-csak figyelte a lengyelt, nem csak azt, hogyan juthat lejjebb és tarthatja mellette a tempót. Na nem mintha rohanástól tartania kellett volna.
- Többen…. Szaporodnak. Ééértem én. Azért legyőzöd őket, ugye? - Halkan nevetgélt és a fejét is megrázta rosszallóan, vegye úgy mindenki, hogy ez a szemét lépcsőknek szólt. Gonoszság húzódik itt bizony, már majdnem elkezdene Hókuszpókra gyanakodni, ha nem fogynának el lassan a lépcsők. Meg közben még erősen próbál rákoncentrálni Lewy szavai nyomán, hogy milyen kocsi is volt. Nem is memorizálta igazából. Fekete, az biztos. Meg tudja, hogy a bejárattól jobbra, egyenesen. Deee ez nem elég? Mondjuk ettől még ha elvinné a sütiiket, tényleg nem tudná megtalálni. De minek az neki? Maja nem létező józan esze is belezavarodott a kviddicses elméleteibe így elég tanácstalanul pillogott körbe, mikor felállt leérve és leporolta magát, amennyire a fehér ruhát le lehet. Aztán pedig, ha igényelte a vőlegénye, ha nem, a kezét nyújtotta neki, hogy vagy megfogja, vagy amint feltápászkodott belekaroljon. Nagyon nem érezte biztonságosnak az autóig az utat.
- Megfogod a kezem? - Más esetben ez nagyon cuki lett volna, de most nem csak Maja kívánságai álltak a háttérben nyilván. Így, vagy úgy, de elkezdte irányba terelni, hogy kiérjenek a taxihoz és elinduljanak a csábító pihe-puhi ágy felé végre. - A fekete kocsi lesz, nyitva van a hátsó ajtaja, ott vannak a sütik az ülésen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684584#post684584][b]Czettner L. Maja - 2017.06.08. 02:48[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Én megpróbáltam, tényleg, de sok dolog van, amit nem szabad erőltetni. Az egyik ilyen ez a fesztivál volt idén. Tavaly Anne mellett egészen jól elvoltam, nem éreztem magam elveszve és viszonylag könnyen is ment a tömeggel. Most viszont kicsit sem ment, hogy jó képet vágjak hozzá, nem éreztem magam jól és ez eléggé rányomta a hangulatomra a bélyeget. De Volt legalább kettőnk helyett is kiszórakozta magát, már volt értelme. Bár mikor végig néztem rajta este, tudtam, hogy ez így nem jó, viszont három próbálkozás után és a lakáson meg a kerten való négy keserves kör után feladtam. Megadóan visszapakoltam a törülközőjét a helyére, és engedtem, hogy lefeküdjön a kis helyére. Addig felvetődött a másik, amit bár ne kellett volna erőltetnem: a hajmosás. A tükörbe nézve sok mindent láttam magamon, de egyik sem volt pozitív, grimaszoltam is egy sort, mielőtt sikerült magam rávenni erre az egészre. Legalább erre ne lehessen fogni, miért nem alszom ki magam és megyek ilyen kis nyomiként a vőlegényem után…
- De ne hagyj iiitt. Hova mész piciiii? - A padlót bámulva billegtem a kanapén, még a tegnapi napot összegeztem, mígnem egyszer csak a gyerkőc lelépett. Nyüszörögve, sírásra álló szájjal pillogtam utána és csak nagy sóhajjal inkább elengedtem a dolgot. Kénytelen voltam. De sajnos kevesebb ideig sikerült elterelni a figyelmem, mint szerettem volna. Fel sem figyeltem az ajtó nyitódására, csak azt tudatosítottam, hogy elhagyott Volt. A hang már elért azonban. Felemelve a buksim néztem a szemébe és lévén a mosolygás nem volt éppen palettán csak annyira futotta, hogy kevésbé elkeseredve rántottam meg a vállam.
- Csak… Semmi. - Meg minden is nyilván, de nem akartam ennél is látványosabban nyomorogni. Nem volt jó kedvem, hiányzott, de nem pattantam fel, hogy ölelgessem. Nem is tudom miért, gondoltam, ha annyira szeretne, majd ő jön. Én szerettem volna, de ha ő nem, akkor miért csináljam, majd mérges lesz, vagy neki nem lesz jó kedve. Amúgy is mindketten tudjuk a dátumot, csak egyszerűen most éppen én sem viselném el magam a helyében. Ahj, utálom a törékeny mécseseket. Inkább nem is motyogtam magamban semmit, hanem rájuk figyeltem.
- Nem akart megfürödni, pedig megpróbáltam… Tényleg. Sajnálom. Össze fog kenni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684585#post684585][b]Lewy Bojarski - 2017.06.08. 03:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684586#post684586][b]Lewy Bojarski - 2017.06.08. 03:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684692#post684692][b]Czettner L. Maja - 2017.06.09. 01:25[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Kicsit bántam, jó, inkább nagyon, hogy nem keltem fel és csoszogtam Volt után. Nem azért, mert ő elment, hanem mert a Drága hazaért. Bűnbánó bambiszemekkel meredtem magam elé a kijelentésre, mert nem akartam se rosszat szólni, sem pedig csúnyán viselkedni, de végül annak véltem, én legalábbis. De mertem ebből feltételezni, hogy biztos neki se esett jól. Nekem se esne, ha nem jönne oda hozzám például. Ahhoz is hasonlóan lehangolt sóhajt tettem csak hozzá, hogy helyet hagyva köztünk ült csak le.
- Nagyon cukik vagytok így is. - Figyeltem, ahogy a kicsit nyunyizza és lebiggyesztett szájjal mértem végig a pulcsit. Valami félmosoly szerűséget produkáltam pár pillanatra a párosukra, de sajnos nem tartott ki, mert az érdeklődése megint visszahúzott. Vagy talán ki sem lépdeltem ebből. Igazából nagyon nem aludtam jól múlt éjjel, egy csomó csúnyaságot álmodtam össze, amitől összerándultam még most is. A pillangók a pocimban mintha kövekké váltak volna és bántani akarnának, nagyjából olyan volt ez. Csak el akartam felejteni, de most pont nem voltam olyan könnyed hozzá.
- Nem tudom. Nem tettél rosszat szerintem, csak én voltam... rosszul aludtam. Most mérges vagy? - Nem tudtam, hogy ezzel az egésszel csak nincs képben, vagy fel is idegesítettem esetleg és ez most jobban aggasztott egy kicsit, mint hogy álmomban is mérges volt aztán elsétált, huss, minden nélkül. Mással, vagy máshoz… nem tudom, akkor már felébredtem. Legalább nem láttam végig. Lehet mostanra ment rá a buksimra, amiket a lányok kérdezgettek, nem-e félek tőle így az esküvő közeledtével.
- Csak rosszakat álmodtam, meg fáj és ehf… nem érdekes.
Lehet éhes is vagyok, de most enni sem tudnék, olyan rossz. Nem bírtam valami sokáig és kis mocorgás után elengedtem a lábaim, majd arrébb csúsztam, melléjük, hogy aztán a vállának dőlve kuporodjak oda. Csak túl akarom élni ezt a pár napot és elfelejteni ezeket.
- Inkább mesélj te, milyen napod volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684693#post684693][b]Czettner L. Maja - 2017.06.09. 01:26[/b][/url]

Lúzer lépcsők. Maja mondogatta kicsit ezt úgy magában még jót mosolygott rajta. Valahogy biztos volt benne, hogy az életben, ha bármit versenynek állítanak be, ahhoz odaáll a lengyel és amíg nem mondhatja el, hogy legalább egyszer - de inkább mindig - ő lett a bajnoka, addig annak nincs vége. Benne a férfihez képest néha úgy érezte a versenyszellem két fronton kívül maximum csak pislákol, pedig nem így volt. De ezt is imádta benne és így volt rendben. Az mondjuk kevésbé, ahogy most kinézett a helyzet. Próbált a lehető legjobb módon állni a dologhoz, de fogalma nem volt, hogy tudna segíteni és nem útban lenni közben. Azért a fejében lezajlott pár eseménysor, amiben rajta, vele, miatta esnek hasra és ezt nem igazán akarta pont itt prezentálni. Máshol sem mondjuk. Ezért is kapaszkodott jó erősen a vőlegénybe, hogy aztán biztató mosollyal elnavigálja a megfelelő autóig.
- David? - Instant mesés bevillanás a Stitchből is pipa a mai estére nála. Már a válasz előtt rávágná, hogy majd Nani felszedi, ami nem is lehetetlen, de inkább csak szépen megnyugtatja. - Szerintem nem hagyják őt sem magára és minden rendben lesz vele is. Senkit nem fognak a lépcsők bántani, mert akkor visszajövünk és majd jól bosszút állunk…
A helyzet pedig az, hogy benne élénken élt is már a jelenet, amiben egyik nap, mikor senki nem számít rá, betontörő kalapácsokkal megjelennek itt és bizony nagyon rosszul fog járni minden lépcsőfok, amelyik valaha bántott mondjuk egy pandá. A pandát, inkább. Vagy Lewyt.
Ezalatt sikerült célt érni, megtalálni újra a bácsit, a lengyel pedig ismét szerelembe eshetett a sütijeivel, amire Maja már éppen, ha nem az épségéért aggódott volna még el is szomorodott volna. A sütikkel nem lehet versenyezni figyelemért, ez ilyen. Sikerült a címet is elnyökögnie, aztán el is indultak, mire pedig ránézett a vőlegényére, az már szundiországban repkedett. Ő csak nézelődött kifelé az ablakon, még oda nem értek, igyekezve ignorálni, ha próbálta őt a bácsi beszéltetni, nem igazán embere ennek. Amint pedig ismerős házakat kezdett felfedezni elkezdte simizni a Drága kezét, aztán meg az arcát, hogy magához térítse, mert valahogy innen ki kell szállni, a többi már megoldható bárhogy.
- Nyuszika… mindjárt meglesz az ágyikó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685154#post685154][b]Lewy Bojarski - 2017.06.12. 02:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685155#post685155][b]Lewy Bojarski - 2017.06.12. 02:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685344#post685344][b]Czettner L. Maja - 2017.06.13. 00:20[/b][/url]

Hatalmasakat pislogott a kávés infúzió hallatán és már nyílt is a szája, de becsukta, mielőtt kiszaladna a kérdés a száján. Sprinterként jött volna, így szinte érezte, ahogy koccannak a fogacskái a lendületben. Még jó, hogy ezt csak saját maga érzékeli. Inkább csak támaszként irányítgatott még meg nem lett a kocsi, szerencsére időben, ő legalábbis így érzékelte. Út közben a sütiket összepakolta közelebb egymáshoz, hogy ha bárki kiemeli innen azt a tálcát, legalább ne borítsa le őket. Nem volt benne biztos, hogy akkor Lewy nem ül vissza az autóba és szerez tizen pár másikat. Mert kell. Mert szeretné. Vagyis esetében akarja, de ugyan az. A nézelődéssel addig bírta elütni az idejét, amíg nem lett szükséges az ébresztgetés, amit igyekezett a lehető legcukibb módon megoldani, még egy puszit is adott, mielőtt ő maga a másik oldalon kipattant a sütiket is mentve.
- Majdnem, de már csak percek kérdése, Szívecske. - Maja megkerülte az autót aztán a szabad kezével kiturkálta a táskájából a kulcsot meg elintézte a bácsival a fuvart, aki még szép éjszakát kívánt nekik, aztán útjára is indult. Csak utána tipegett a vőlegénye mellé, ha ő még nem indult el, hogy behúzza magával az utcáról. Az ágyikó már csak percekre van.
- Szerintem menj csak az ágyikóba én elteszem neked a sütiket, meg Voltot az útból ééés ééés… ennyi. Vagy szeretnél még valamit? - Átkarolta a szabadabb kezével, amennyire sikerült, aztán el is indult a konyha felé, hátra fordulgatva persze. Igazából érdeklődve nézegette a Drágát, hogy úgy kéne-e valamit csináljon ezen kívül, vagy hasonló. Bár annyit látott jónak, hogy betakargassa, aztán hagyja kialudni magát. Bár azért igyekezett, hogy esetleg még a jó éjt puszijáért sorba állhasson. Viszonylag ügyesen és tempósan sikerült is a sütis manőver és a babóka is előkerült, pedig alukált már vélhetően. Fel is vette a kutyulit az ölébe.
- Szia édike, felébresztettünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685346#post685346][b]Czettner L. Maja - 2017.06.13. 02:14[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Én olyat nem szoktam… - Sőt, jelen pillanatban abban sem voltam biztos, hogy valaha számoltam-e jól valaminek átlagot. Bárminek. Se a matek, se a számmisztika nem tartozott soha a készségkeretembe és ez nem volt véletlen. Ennek ellenére ugyan kicsit lassan, de felfogtam, mit is mondott. Aztán a fejem is megráztam, hogy én bizony ezzel nem értek egyet. De ennél többet nem tettem. Külön-külön is nagyon édeskék voltak nekem, és én ehhez ragaszkodtam, akkor pedig az úgy is kell nekem maradjon. Ahogy azt sem szerettem volna, ha mérges lesz, de amit mondott, attól még annál is rosszabbul éreztem magam. Ha valaki szomorú, az nem örül, aki meg nem örül, az nem boldog és hát annál rosszabb ugye nincs, ez pedig egyáltalán nem szívderítő. Én próbáltam egyből jó dolgokra gondolni, hogy összekapjam magam, tényleg. Futkároz kiskutyákra, a táncoló Voltra, Lewyre, mikor mosolyog, vagy Stichre mikor elolvad attól, ahogy Angel ránéz. De nem igazán segített a dolog egyelőre.
- Nem, dehogy, nem, nem. Szomorú vagy? Én voltam? - Jó itt egy nagy sóhajjal beharaptam az alsó ajkamat aztán eldurmoltam, hogy mióta változtam Gantu pesszimista és morgós valójába, ettől sem lett könnyebb. Megrántottam a vállam és inkább közelebb csusziztam. Valamiért se a kicsi nem volt elragadtatva, ahogy pedig éreztem a vőlegényem se. Ettől egész kicsibe húztam magam össze. Az egyik kezemmel még mindig a hasam szorongattam inkább.
- Nem tudom. Csak a szokásos dolgok. Egyedül voltam… maradtam. Meg mérges is voltál rám. Meg volt egy csomó apróság, amitől csak féltem. Biztos ettem valami rosszat…
Anya mindig mondta, hogy ne egyek össze-vissza lefekvés előtt, mert attól jönnek Álomországba a szörnyűségek. Nem hittem neki soha, mert teli hassal mindig szép nagyokat aludtam, üressel meg pocikorgásra ébredtem. De hát semmi nem biztosíték. Mondjuk így, annak ellenére, hogy volt piszkálgatott, kicsit fényesebbnek láttam a dolgokat. Nem bírtam elviselni magam, mikor félúton elhagytam a teli pohárkámat. Hiányzott.
- Biztos? Legalább már nem olyan kis izék a többiek?
Próbáltam megfogni a dolgot, ami zajlott körülötte korábban, biztos nem voltam mindennel tisztában, azzal viszont igen, hogy ez sok minden, csak építő jellegű nem. Minden csapatnak ad egy haaatalmas pofont, ha széthúznak, egymás piszkálása meg mi mást hozhatna? Különben amíg vele nyünnyöghettem és az ő dolgain agyalhattam, legalább nem voltam elviselhetetlen. Nem sírtam, mint reggel azon, hogy leesett a fogkefémről a fogkrém a mosdókagylóba. Az tragikus volt. A bal kezemmel felé nyúltam, hogy a pofija távolabbik felén végigsimítva közelebb húzzam magamhoz. Egy óvatosabb puszi után az arcára elengedtem, ezzel már én is lógtam neki, pedig nem is akartam nem odaadni, csak így lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685598#post685598][b]Lewy Bojarski - 2017.06.14. 01:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685601#post685601][b]Czettner L. Maja - 2017.06.14. 01:34[/b][/url]

Annak ellenére, hogy mennyire nem volt sokszor Maja a helyzet magaslatán, ma nagy dicséretet érdemelne, mert egészen ügyesen feltalálta a dolgokban magát. Annak ellenére, hogy érezte, nincs rendben Lewy, próbált a célra koncentrálni és eszerint cselekedni. A hazaút alatt, a kiszállásnál, a hazarángatás közben és már bent a lakásban is. Észlelte, hogy még odakint kérdezett valamit vissza, de nem sikerült felfognia, hogy mi volt ez, így elengedte maga mellett. Máskor majd sokkal figyelmesebb lesz, meg igyekszik átgondolni, de most már fájt volna a buksija, ha még valamiben okosnak kell lenni. Csak ne.
- Ő is jön, vagyis már megy is, ahogy látom… De én is fogok! Miiindjárt.- Mire kimondta volna, amit akart, a fehér szőrmók már nagyban apuci felé topogott őt magára hagyva a hűtőnél a sütikkel. Elrendezte szépen, tett vizet ki a kutyusnak, meg némi falatkát a jutis csomagból, aztán megmosta a kezét és elindult utánuk. Csak még megejtette az apróságokat, mint a cipőtől való megszabadulás, meg ékszertől. De mire a szobába ért, élete férfijai már szuszogtak a párnákba. Elvigyorodva figyelte őket kicsit, aztán a ruháit levetve egy pólóval meg gazdagodva bemászott melléjük.
- Na, az enyém is. - Volt kicsit nehezen viselte a kiszorulást, de aztán vinnyogva kicsit arrébb pakolta a mancsait, így Maja átkarolta a vőlegényét és simizve őt hamarosan maga is elaludt. Bár még az utolsó gondolatai egy kis grimaszt vonultattak az arcára, belegondolva, hogy nem biztos, hogy annyira kellemes lesz itt valakinek a reggel…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685602#post685602][b]Lewy Bojarski - 2017.06.14. 01:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685603#post685603][b]Czettner L. Maja - 2017.06.14. 02:42[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy kis hezitálás után bólintottam párat, hogy hát igen, tudom, mások ezt is szoktak. Én az idő alatt inkább fontos dolgokkal kötöm le magam, olyanokkal, amik érdekelnek is. Mint mikor anyu összes virágcserepének rajzoltam szemet meg szájat. Tiszta aranyosan néztek mindenkire. Meg a lakásban lévőket is kidekoráltam, azok is. Volt boldog, álmos, puszit küldő, meg egy mérges is. A nagykaktuszé lett ez utóbbi, olyan szúrós, érthető nem? Szerintem az, így volt jó.
Kicsit jobb kedvem lett a mosolygó muskátli gondolatától, de ez nem volt valami hosszú ideig kitartó. Éreztem ám, még ha bizonytalan és elveszett is voltam a dologban, hogy nagyon nem jó, amit produkálok. Ha lehetett volna én is kidobtam volna magam, a hormonjaim kíséretében. Rosszul éreztem magam, hogy én szomorítom el. Tényleg az utolsó, amit szeretnék. De még nekem is sikerült a válaszából az igent kiszűrni. Leginkább a saját lábaimat bámulgattam éppen ezért csöndben elsőre. Mondjuk jelenleg az kicsit jobban fájt, hogy a medencém költözni készült valaki máshoz… gondolom. Az erejéből meg a tempóból ítélve…
- De, baj. Tudom én is hogy az, éppen nagyon csúnyán viselkedtem, nem tudom miért, csak… így keltem, pedig nem szerettem volna. Tényleg nem…
Nem kezdtem bele a sok ne haragudjba, pedig minden mondatrészem után odakívánkozott volna a dolog, viszont tudom, hogy mennyire dobálózok vele, most viszont csak próbáltam összekapni magam és helyrehozni a dolgot. Le kellett nyelnem azt hiszem megint azokat a dolgokat, amik már évek óta előjönnek, hogy megrémisztenek vagy éppen próbáljanak letaszítani valami jóból. Nem jöttem még rá, hogyan lehetne kikapcsolni. Kezdem azt érezni, hogy sehogy.
- Sejtettem, nem akartam rád is szomorúságot hozni. Csak szeress és minden jó lesz…
Tudom, hinni akarom, remélem. Nem igazán érzem most a három lehetőség közt a határokat, valahogy egyszerre mind. De legalább azzal, hogy így itt hozzábújva nyökögöm ki, mi is volt az egyik kiváltó ok, valamennyit segít a dolgon. Nem érzem magam egy darab kidobott, megtaposott koszos zsepinek. Már csak megtaposott koszos zsepi vagyok. Sokkal jobb. Azért helyeseltem a rossz passzra, miközben megsimizgettem a még mindig színes porokban gazdag gyerkőcöt. Már nem volt olyan apróság, de azért ő mégiscsak babakutya.
- Azért remélem majd minden rendben lesz ott is. - Tudtam, hogy ez a mondhatjuk inkább egy „kezdenek”-nek felelhetett volna meg, pontosan ezért, meg mert én nem igazán tudtam tenni semmit, csak meghallgatni vagy mikor hazaér megölelni, inkább csendbenmaradós támogató voltam. Azt hiszem. Bár ma ebben is igen alulteljesítettem, el is hagyta a szám egy nagyobb sóhaj aztán az átkarolós keze felé nyúltam, hogy a pocimhoz húzzam. Azt hiszem gyakorlatilag semmin nem tud ez segíteni, de jobb érzés volt és már majdnem elhittem, hogy így nem szenvedek annyira. Magam alá szerencsétlenkedtem a lábaimat és egy kicsit még jobban felé fordultam. Még egy mosolyt is összehoztam a végére, nem is igazán tudtam, hogy erre szükségem van, de sokkal könnyebb így minden. Igazából álmos voltam, éhes, fáradt, lelkes és lusta egyszerre, azt sem tudtam éppen, hogy csak azt szeretném, ha simizne meg velem maradna úgy bármeddig én meg agyonpuszilnám, vagy csak ne legyen szomorú.
- Annyira szeretlek… ugye tudod? - azokat a puszikat végül meg is ejtettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685759#post685759][b]Lewy Bojarski - 2017.06.15. 02:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685799#post685799][b]Maja Bojarska - 2017.06.15. 17:39[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Nem, meg éppen nem evett engem, de ettől nem lett varázsszóra kevésbé elkeserítő a tény, hogy szomorúvá teszem őt. Bármennyire igyekezhetek én, ha egyszerűen nekem ezt nem megy olyan könnyen venni. Bántottam már meg embert akaratlanul biztosan, és szomorkodásra is késztethettem, mondjuk most nem nagyon emlékszem anyuval való vitákon kívül komolyabbra, de akkor is rettentően szoktam magam érezni. Mindig félek, mit hoz ez. Megutálnak vagy csak elfordulnak esetleg, szóval a szokásos pontoknál lyukadok ki újra és újra. Ezt pedig nem szabadna.
- Nem, nem lettem megrágcsálva. Se kóstolva. Se semmi, tuuudom. Mondjuk nem zavar, ha nem olyan nagyon vagyok… Csak… miindegy.
Sikerült ezt legalább kicsit mosolygósabban és vicceskedve előadnom, igyekszem és nem szeretek rosszkedvű sem lenni. Ugyebár, ha nagyon lennék harapva meg megéve, az fájna, abból meg köszönöm, adatott ma már elég és egyelőre ebbe is látványosan akarok megpusztulni. A lehető legerősebb hasonlatom ehhez az érzéshez azt hiszem a vizsgaidőszak lenne. Na, ennyire élvezem azt is. Ennek ellenére ez ezzel jár, tudom, hogy mindig szépen elérkezem a nagylányság zen lépcsőjéhez, ettől még nagyon nem szeretem ilyenkor magam. Ebből mért nem lehet szabit kivenni? Márhogy… mindegy. Ennek ellenére a puszikra sikerült elmosolyodnom legalább, hiába követte a számomra kényesebbnek tűnő téma, igen, még annál is, hogy éppen szeret-e vagy sem a hisztimmel. Nyussz. Inkább csak odabújtam a kezét meg a hasamhoz húztam és a simizést nagyon tudtam értékelni. Nem szeretem a gyógyszereket, meg el is szoktam felejteni, hogy az is egy megoldás, ezért is késtem el például a fájdalomcsillapítóval is, de fog az hatni…szeretném.
- Én azért nagyon szurkolok majd nektek legközelebb is. - Azért vannak dolgok, amiktől nemhogy eltántorítani, de elzavarni sem nagyon lehet engem. Persze ez nem mindig jó, de azt hiszem azért, mert ott állok a vőlegényem mögött és támogatom nem lehetne rám azt mondani, hogy rosszat csinálok. Remélem legalábbis, úgy is, hogy én nem vagyok lengyel, ez a válogatott meccseire is teljesen igaz. Én boldog vagyok, ha látom őt nyerni, mert tudom, hogy ő is az ettől. Így kerek, hiába van most ez a sok mufurckodás, amiben nyilván az se túl jó pont, hogy én is itt vagyok.
- De el se felejtsd, akkor se, mikor éppen szomorúvá teszlek, jó?
Csak szépen néztem fel rá, bár ez most nem volt az a „hű, de vidám” időszak a napomban, mégis azért jobban éreztem magam vele, velük. Volt láthatóan vagy beszundizott, vagy teljesen érdektelen lett, mert úgy elfogyott a piszkálódással és a mozgással is, mondjuk az én figyelmem meg a kék szemek kötötték le. Kicsit kiemelkedtem a fekvésből és a nyomoromból is, ahogy az ajkaim az övéire találtak a kezemmel a kezét szorongattam, ami a hasamon volt és nem szerettem volna, ha most ez a kicsi jó a napból huss elsuhan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685838#post685838][b]Lewy Bojarski - 2017.06.15. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685857#post685857][b]Maja Bojarska - 2017.06.15. 22:25[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy halovány vigyor, annyi azért csak kikívánkozott belőlem, de aztán megráztam a fejemet, hogy nem kell, nem azért mondtam én, hogy ilyeneket kérjek. Amúgy is, ismerem már ahhoz eléggé, hogy most már ráharapjak a nyelvemre egy kicsit. Pláne, ha nem vagyok feltételezése szerint finom, na szép. Oké, a samponommal nagy összhangban a testápolóm sem finom, csupán jó illatú - hagyjuk, honnan vannak az ismereteim, de vannak. Jelenleg mondjuk nem is érzem magam annak, sőt. Nyöh.
- Akkor keresel valamit, ami finom, gondolom. - A mondandóm ellenére nem ment, hogy ne maradjon az iménti vigyor az arcomon ahogy megláttam milyen fejet vág itt nekem. Végül egy sóhajjal csak tentiztem mellette, meg félig neki dőlve, hogy közben kifejezzem a támogatásomat. Fogalmam sem volt tényleg, mit tehetnék és amennyit tudtam a helyzetből most úgy tűnt rendben van, de persze az sem kizárt soha, hogy én vagyok lemaradva pár körrel. Ez elég gyakran megesik velem.
- Jó, de tényleg ám! Ez mindig így van és így is lesz, én tudom. - Persze, hát én mondtam, hogyan ne lennék vele tisztában? Ellenben ez már lassan lehetne másként mert éppen tényleg nem tudom én sem eldönteni, hogy mit szeretnék. Ahogy kigondolnám, hogy jobbra fordulok, balra lenne kényelmes. Amint az evésre asszociálok, éhes leszek, aztán eszembe jut, hogy mennyire fájt a pocim reggeli után is. Ah, csak semmi se akar jó helyre csusszanni. Vagyis ez most nem igaz, mert bárhonnan nézem, Lewyt mindenképpen itt szeretném tudni, csak néha ez sem kívánságműsor. Sajnos. Vettem pár nagyobb levegőt, mire összeszedtem magam valami normálisabb ülő helyzetbe, de mire kettőt pislogtam vagy válaszoltam volna, már észleltem a mocorgást és a húzást, és az ölében találtam magam. Egy picit összehúzva magam borultam a mellkasának, aztán kis dünnyögés után megölelve őt néztem fel rá mosolyogva még egy puszit is nyomtam az állára.
- Most nem vagyok olyan bleh. Jó, nem nagyon tudom mit csinálhatnék, amitől vuu meg huuu de jó lenne, viszont most így... szeretem. Ma még úgy sem nyomtalak agyon, pedig Volttal együtt kellett volna neked szaladnunk, mikor megjöttél…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685935#post685935][b]Hannah Schwarz - 2017.06.16. 17:23[/b][/url]

Nem tudtam nem imádni, ahogy megláttam a rémületet a mosolyomra, vagy inkább a mondanivalómra adott reakciójában. Nem, a kislányt még mindig hasonlóan nehezen viseltem, ennek ellenére nagyon jól esett a lelkemnek, hogy a jelek szerint kicsit sem jöttem még ki a gyakorlatából az emberek rettegésben tartását tekintve. Szerettem nyomást gyakorolni és kifejezetten jól is ment, mi tagadás, most jó cél érdekében is tettem ki a lábamat Európán belül. Mondjuk úgy, hogy az erősen ajánlott tanácsaim sikerült egész nap alaposan a fejébe verni, így némi büszkeséggel vettem tudomásul, hogy a végére egészen ráérzett merre érdemes magának válogatnia. Persze azért még lett volna mit csiszolni, de Róma sem egy nap alatt épült fel ugyebár.
- Helyesebben melyik, és pontosabban melyik kettő.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem helyre a szavait, a szemem is megforgattam kicsit, de végül csak mosolyogva elfordultam, hogy egy teremmel arrébb menjünk. Ott az egész rész maga egy különleges próbaterem, volt már szerencsém hozzá párszor. Amíg pedig azt a két meglepetésemet megnézzük, addig minden mást össze is csomagolnak nekünk.
- Egy nő szekrénye üres a tökéletes alkalmi ruha nélkül. - Vezettem be a dolgot, mire a meglepően egyszerű, de a maga nemében csodaszép fekete darab mellé léptem, ami a próbababán pihent. Végigsimítottam az anyagon, az előtte pihenő fekete körömcipőre nézve és a kipakolt kiegészítőkre. Aztán pedig a lány mögötti kis kanapéra mutattam.
- De mégis csak kislány vagy még, vettem a célzást a kiszórt darabokból…
Igen, valóban nagyot kellett nyelnem, hogy az a becsomagolt doboz is hozzám köthető, de az eladóhölgy meggyőzött, hogy ez is a lehető legjobb, sokan jönnek kisgyerekkel vásárolni, fel vannak készülve. Innen a nyáriruha, amin azok a bizonyos unikornisok is felbukkannak. Ezt azért majd letagadom a későbbiekben.
- Azt hiszem, ha ezeket is összecsomagolják, lassan indulhatunk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=685980#post685980][b]Lewy Bojarski - 2017.06.17. 03:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686052#post686052][b]Czettner R. Luca - 2017.06.17. 22:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686069#post686069][b]Maja Bojarska - 2017.06.18. 01:51[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

A lehető legértetlenebb buksimmal hallgattam őt, amint fejtegette, hogyan meg miként zajlana, ha én lennék a desszert. Ezt egyrészt tök aranyosnak gondoltam, mert hát na, a desszert jó dolog, mindenki várja és szereti is, én is, és szeretek jó dolog is lenni. De kicsit összezavart ez a sok mondat, meg a kérdések, meg a szavak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenre figyeltem és meg is értettem. Annyit sikerült felfogni, hogy utánam kellene neki valami más, mert már belejött.
- De ugye nem Voltot? Ne bántsd Voltot, akkor inkább kóstolgass, nem baj, ha az is fáj kicsit. Mondjuk amii nem fáj, azzal nincs gond, azt lehet szeretni.
Na jó, ez talán még szerintem is hihetetlenül képtelennek hangzott és viccesnek, ettől még teljesen kétségbeesett fejjel néztem a vőlegényemre, majd ahogy az enyhült kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ez úgy megint elveszett nálam valahol. Látszik, hogy ha az állatokat néznénk, inkább lennék egy aranyhal, mint egy cica. Még a gombolyagot se tudnám jól kergetni. Már éppen visszatértem volna a kiskedvencektől, amikor Lewy naaagyon közel jött, aztán végig is nyalt egy részen, én pedig elnevettem magam. Sikerült megtalálni elég gyorsan azt a pontot, ahol csikis is vagyok. Egyből be is húztam a nyakam, ahogy elhajolt. Ez a támadás nagyon nem volt fair. Még a rossz ízű testápolóm okán se. Lebiggyesztettem az ajkaim és még a kezemmel is intettem, hogy hát ez ilyen, nem tudok mit tenni vele, pedig én esküszöm kerestem a boltban olyat, aminek nem csak az illata jó. Mikre nem vagyok már képes, pedig vásárolgatni se nagyon szoktam amúgy. Ellenben szurkolni, na azt nagyon. Szeretek is és tudom, hogy örömet szerzek, mi mást tehetnék hát?
- Ne legyél szomorú, mert nagyon szeretünk, csak nem sikerült. Tegnap kiszaladtuk ám a lelkünket is. - Nem használtam kifogásként persze, inkább csak úgy elmeséltem, hogy nem mellesleg nem az aszfalton hempergett meg a babu sem felrajzolt képeken, hanem elvittem magammal a már korábban elcsicsergett szalamantoni fesztivál nyitására. Közben csak sikerült a mosolyomat megtartani legalább. Viszont nem nagyon bírtam megülni a fenekemen, valamivel jobb volt, fájt még kicsit, de már nem mindenem. Aztán a szeretlekre egy nagy puszit nyomtam az arcára és a kanapéba kapaszkodva segítettem magamon, hogy szembe forduljak vele, és átemeljem az egyik lábamat. De mivel nem akarom én a gyomrát kitaposni, meg a szép, új és színes pulcsiját még maszatolni kicsit hátrébb csúsztam helyet hagyva köztünk, de aztán csak előre dőlve az arcommal a vállába nyünnyögtem kicsit, aztán átkarolva a nyakába bújtam. És igen, tudtam, hogy ezt nem igazán kell, így kis idő után azért elfordítottam a buksim Volt irányába inkább.
- Tudod, hogy jövő szombaton már mindenki előtt ohana leszünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686272#post686272][b]Egressy Auróra - 2017.06.18. 22:11[/b][/url]

Hát persze, hogy nem felejtette el az érkezését, volt bőven ember, ki erre figyelmeztesse, jószerével mindenki tudta, hogy jön, és mindenki várta, főleg miután az édesanyja elmesélte ki is ez a férfi. Két unokafivére ki is nevette, nem hitték el, hogy szeretheti őt meg a nagy orrát ilyen hírhedt és gazdag üzletember. Pláne, hogy el is akarja venni és a gyűrű mintegy hatalmas bizonyíték csillogott az ujján. Az életében nem látott még ekkora követ, úgyhogy meg is bűvölte a gyűrűt, hogy le ne essen az ujjáról. A legidegesítőbb azonban Tíra volt, hiába volt tizenkilenc, úgy viselkedett mint egy óvodás. Mikor Rora az étteremben dolgozott folyton követte és kérdésekkel zaklatta. Most sem egyedül jött, mielőtt bármi mondhatott volna a húga bevetette magát a taxi hátsó ülésére és végigcsacsogta az utat. Fülled nyári délután 30 fok, a tenger mellett volt egyedül elviselhető, így mikor beértek a reptérre a nőt egyből kirázta a hideg hála a légkondinak.
- Csak fogd be! Ne hozz rám szégyent...Allah.
Égnek emeli a tekintetét, direkt magyarul beszélt, hogy a közelében lévők ne értsék, de az utóbbi időben egy magyar szó sem hagyta el a száját, nem csoda, hogy az 'istenem' hamar lecserélődött. Megállnak a kapu előtt, Tíra a nyakát nyujtogatja, még lábujjhegyre is áll, de Rora egy egyszerű mozdulattal megfogja a vállait és lenyomja a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686274#post686274][b]Drávecz Bálint - 2017.06.18. 22:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686282#post686282][b]Egressy Auróra - 2017.06.18. 22:44[/b][/url]

Ő is hamar kiszúrja a férfit, de szándékosan nem szól semmit. Egyrészt nem akarja felhívni Tíra figyelmét felhívni rá, továbbá szeretne Bálinthoz méltóan viselkedni. De ez baromi nehéz, mivel régen találkoztak és hiányzott neki, jobban, mint azt gondolta volna. Így nyugodt marad, csak a kezeit tördeli. Mikor a férfi odaér hozzájuk, egy pillanatra karolja át, hogy viszonozza a csókot, majd egy küld egy 'én megmondtam' pillantást a húga felé, miközben az egyik szemöldöke a magasba szökik.
- Bálint, ő a húgom Tíra. Tíra, ő Bálint.
Inkább átveszi az irányítást, mert a húga egyelőre megszólalni se tud, csak vigyorog, mint a vadalma. A húgának sokat jelent ez, mindig is odavolt a "celeb" életért, amit az újságok hamisan festettek meg, s mivel Bálint ennek a közepén volt, Tíra végre közelebb érezhette magát hozzájuk.
- Tudod..nagyon otthon van bulvárban. Sokat olvasott rólad.
Megfogja a férfi kezét, fejével int a láynak, hogy induljanak. Nem akar erről beszélni mégis úgy érzi, szabadkoznia kell a testvére viselkedése miatt.
- Felkészültél a hőségre?
Inkább tereli a témát, választ valami közömböset, míg  nem ketten vannak.