36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. december 29. 21:32 | Link


Izland | Karácsony után |


Olyan békét érez magában, mint régóta nem. Valójában nem emlékszik, hogy valaha érzett volna ilyet. Talán igen, hisz az érzés úgy csúszik fel a lelkére, mint egy jól kitaposott, meleg cipő. Pontosan az ő mérete. Mindig lecsupaszított, védtelenül vacogó belsején ezúttal nem zord vihar robog keresztül, hanem nyugodt, sárgás fényű, puha melegség önti el. Mintha egész életében szaladt volna valami láthatatlan veszély elől, olyan régóta és olyan sokáig, hogy végül már nem is volt tudatában menekülésének, a mozgás rutinná vált. Most végre megállt, és a megkönnyebbüléstől sírni tudna, lerogyva a hóba, mélyeket lélegezve, fulladozó hullajelölt a parton, ahova a tenger végül kivetette, megsajnálva áldozatát.
Megérzi, hogy a mellette álló férfi őt nézi, lassan felpillant rá és elmosolyodik. Olasz reneszánsz festők művein találni ilyen mosolyokat. Éteri és tiszta, mint egy hegyi tó kristályos felszíne, mely alatt minden apró kő részletesen kivehető. Mintha az Uffizi-galéria faláról lépett volna le, lerázva magáról az olajfesték-darabokat, élő, hús-vér alakká válva.
Az ő hideg keze még mindig forrónak tűnik a vámpír jeges tenyerében. Mégis jólesően fonja ujjait az övéire, a mozdulat természetes, megnyugtató. Az apró jelzésre felemeli a földről a táskáját és hagyja, hadd vezesse tovább, távolabb a civilizációtól, távol mindentől és mindenkitől.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. december 30. 20:19 | Link

Eördögh Lars Tobias
délután | The Arctic Henge (Raufarhöfn , Izland) | x

Alig sétálunk egy keveset a hóban, és máris egy kőépítmény csoportnál találjuk magunkat. Amilyen ősinek tűnik elsőre, az Arctic Hange annyira mai. 2008-ban emelték, elrendezését a skandináv mitológiára alapozva. Hiába nem régi, a hely, az, ahol van és a szellemiség, amit képvisel, áthatja mindenét. Figyeljük kicsit, aztán haladunk tovább, be oszlopai közé. Komótosan lépkedünk a fölénk magasodó kőhalmok között, mikor is megállok, tekintetem felfelé emelve.
A kissé még szürkés, ám már csillagokkal tarkított égbolton különös jelenség kezd derengeni. Mozdulatlanul figyelem, fogva tovább a fiú kezét. Türelmesen várok, és mindezt koránt sem hiába. Ami a mennybolton kirajzolódik, nem más, mint maga a sarki fény. Aurora borealis. Zöldes, sárgás, lilás szalagok együtteseként tűnik fel, begagyogva a vidéket. Eszményi látvány.
Lélegezni is elfelejtek. Pedig szoktam. Csak úgy. Most azonban egyebet sem teszek, mint pislogok felfelé a tüneményre. Nem voltam biztos benne, hogy láthatjuk. Csak reménykedtem. Hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy megjelenjen, hiába itt az egyik legnagyobb az esély rá. Kedves tőle, hogy eljött. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy itt találkozunk. Ha ilyen pillanatokban nem nyílnak meg a kilenc világ kapui, akkor talán soha.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 30. 21:46 | Link

Lotti
- Johanson birtok, Anglia -


- Nem fog menni. - Szakad ki belőle az elkeseredéssel egyenrangú sóhaj. Tényleg, nem érzi magában azt a dúló elköteleződést, hogy felelősségteljes szerepet vállaljon a normális, hétköznapi társadalomban férjként, apaként. Egy lassan huszonkét éves suhanctól ez nagy elvárás, noha az ő korában egy századdal ez előtt már kőbe vésett tényként kezelték a nagy család és a munka jelenlétét, de ez könyörgöm, a huszonegyedik század, nem a múlt. Változtak az idők, az értékrendek, de a gyerek és a család még mindig létező ... hát jelenségek.
Úgy látta jónak, ha gyorstalpalót kér egy gyakorló anyától, hogy tudja, mire számítson, ha megszületik a gyereke, mennyit fog szitkozódni és mennyire örül majd a jövevénynek, bár az nyilván helyben, gyakorlatban dől majd el. Mégis, Lotti jelenléte most, ezen a délutánon nagyon megnyugtatja, ahogy a tudat is, hogy Lotti kétgyermekes édesanya, szóval nem légből kapott tanácsokat kap tőle, ha egyáltalán tud a lány valami tényleg használhatóval szolgálni azon túl, hogy törődjön bele.
- A helyzet az, hogy váratlan volt az egész, ahogy már meséltem neked. És egyre nehezebb. Próbálunk beleszokni a "normális" szerepbe, de... nézz rám. - Kelletlenül elfintorodik. Lotti pontosan értheti, mire gondol. Ő és a felelősségteljes szülői szerepkör, hááát... nem járnak kézen fogva. Csak nehezíti a dolgokat, hogy Roxy sem egy ösztönös kismama. A rossz szokásaikról mintha az istennek sem akarnának lemondani. Egyikük sem. Mégis szinte napi szinten veszekednek olyan alapvető dolgokon, mint a kávé ártalmassága a gyerekre nézve, vagy miért nem jó sört inni terhesen. Vagy a cigaretta. Szóval vannak itt gondok. Bőven.
- Te hogy élted mindezt túl? Ráadásul kétszer, Lotti, kétszer! - Olyan hangsúllyal ejti ki másodjára a "kétszer" szót, mintha mázsás súlyt emelgetne. Sokat lovagol mostanában ezen az egész családalapítás dolgon. Hogy jobban megértse (és javítson a jegyein), még egy életvitel projektbe is belefogott Mizával, hátha közelebb kerül a témához. Egyelőre nem érzi azt a frenetikus javulást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. december 30. 22:55 | Link

Misi
Johanson birtok, Anglia


Ha a fiú nem mondana semmit, Lotti akkor is tökéletesen megértené a helyzetét. Tapasztalatból tudja is, hogy milyen, bár néhány pontban azért eltér az övé anno, és Misié most.
- Én is azt hittem - ezt pedig a mellette lévő nagyon jól tudhatja. - Nem akartam magamért sem felelősséget vállalni, nemhogy egy olyan férfi gyerekéért, aki iránt semmit sem éreztem - és az igazat megvallva nem lett volna ez másként akkor sem, ha történetesen szereti a fia apját.
Tudja, hogy ezzel jelen pillanatban semmi biztatót nem sikerült mondania, hacsak nem nyugtatja meg némiképp a fiút, hogy mindezek ellenére Jace után még egy gyermeke is született a lánynak.
- De hiába nézegetlek, és mondom, hogy ezt nem neked találták ki, nem fog rajtad segíteni - persze még mindig nem megy neki a jó tanácsok osztogatása, de valami lelkesítőt az összes mondatába próbál belecsempészni. - Tudod, hogy kezelés alatt álltam, mikor Jace-szel voltam terhes. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal és nem is olyan sokára egy gyerekkel tök egyedül. Te pedig nem vagy egyedül - akárki akármit mondjon, tényleg segít, ha az ember mellett áll valaki egy nehéz időszakban. Mellette senki sem állt, és bár valószínűleg számíthatott volna a családjára, eltűnt. Így legalább az erejével nem tett kárt semmiben és senkiben.
- Nehezen. De neked legalább szülni nem kell - ez pedig határozottan pozitívum. - Csak azt kell elfogadnod, hogy lesz valaki, aki sokkal fontosabb, mint az, hogy te épp mit akarsz. Bár gondolom próbálták már neked elmagyarázni, hogy a kicsi akarata úgyis felülír majd mindent - legyen szó bármiről. A szülő akkor eszik, iszik, alszik, és csinál bármit, ha a gyerek megengedi. Azt pedig Lotti sem tudhatja, mennyire nehéz lesz megbirkóznia Misinek a felelősséggel, azzal, hogy az a kicsi teljesen rájuk lesz utalja, és hogy apaként fel kell adnia a függetlenséget.
Mire mondandóját befejezné, a szomszéd szobából sírás hallatszik, ezért egy sóhaj kíséretében felpattan és rohan a kislányhoz. Nem vágyik rá, hogy felébressze a bátyját és akkor ketten sírjanak egyszerre. Ki is hozza a picit magukhoz, próbálja nyugtatni, valószínűleg éhes is.
- Szerintem azzal a részével nem lesz gondod, mégis hogyan kell a picivel bánni. Így előre van róla valami fogalmad? - ezt a témát, pedig azért jó felhozni, mert aztán kihozhatja belőle, mégis mi lesz a probléma, és szerinte mi a megoldás. Nem mintha az első kérdésre nem tudnák mindketten a választ, de a második megfejtéséhez még kell neki egy kis idő. A kis idő alatt pedig már a cumisüveggel ügyködik, Lindsay-vel a kezében, hogy ennivalót csináljon a kis hercegnőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 31. 16:22 | Link

LLG

A kis navinés sosem volt oda a legendás lényekért, kivéve, ha az madár vagy kutya. Többnyire azért nem azok, úgyhogy nem is nagyon nézte a hirdetést - hanem hát sárkányok, hát ki ő, hogy kihagyja a lehetőséget, hogy öregen és roskatagon az unokáit szédítse majd ezzel az élménnyel? Hát ki nem hagyná. Amúgy is, sárkányok, gyerekek, sárkányok.

Az utazás fárasztó volt, legyen akármilyen kényelmes is ez a mód, és szokás szerint mire odaér valahova, szíve szerint ott egy helyben fordulna is vissza. Sose teszi mondjuk, de szeretne. Most is, engedelmesen megy a többiekkel, áll a saját csoportjába, és erőteljesen bámulja a talpa alatt a földet. Nem gondolta ezt végig rendesen, itt csinálni is kell majd valamit, ami magában is izé, de itt sárkányokkal kell majd mindenféle dolgokat csinálni, és habár tudja, hogy vigyáznak rá, azért sose szerette még ennyire a végtagjait. No de mindegy már, jöjjön, aminek jönnie kell.

Legalább a csapata is érdekes - van egy ismeretlen eridonos meg egy ismerős háztárs. Hamar megjegyzi a nevüket - mindig tudd, kit kell hívnod, ha egy sárkány sütögeti vacsorára a karodat. Hé, Maris, hozzál sót is!

Ő nem kérdez, és fél füllel figyel is a válaszokra - lelkiekben készül a sárkányokra. De ahogy elnézi a számára kiosztogatott ruhákat, legalább dizájnosan megy sárkányt befogni. Az is fontos.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti A. Krisztof
INAKTÍV


Varázsgenetikus
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2015. december 31. 23:56 | Link

Renée, Marseille-ben, 2015 szilvesztere


- Mindenki téged néz. - Nem mintha ő nem így tenne. Van az a pont, amin túl az udvariasság már csak egy kendő, amit a férfiember eldob, s megmutatja igazi valóját. Hogy legyen akármilyen fess és jól nevelt, az éhség tüze ugyanúgy ég az ő szemében is, mint az utolsó tajtparaszt hímegyedében, aki csak annyit tud kinyögni "Mú" . Renée-vel már túlestek a holtponton, de a táncparketten keresztül szerencsére még nem. A Marsellie-i szórakozóhely lármás, tele van, készül a francia város az új esztendőre. Ők sem tettek különben, csupán az indíttatás volt hirtelenszerű. Néhány órája még enyhén lenyúzottan szállingóztak ki a budapesti minisztériumból, miután őt konzultációra hívták be, Renée-t pedig szakmai vonatkozásban tartották ott az év utolsó napján. Nem mondhatni, hogy túl boldogak voltak, de úgy gondolták, megérdemelnek egy kis kikapcsolódást.
A közös szórakozás egyik hasznos mellékhatása, hogy az "Ökör iszik egyedül" mondás nem léptethető érvénybe, vagyis mikor kikéri az abszintjaikat, alkalmuk nyílik koccintani- az este folyamán sokadjára.
- Egészségünkre! - A pohár pereme fölött egy pillanatra ereszti el csak Renée tekintetét, ameddig legurítja az igen erős italt, de azután a keze már ismét a nő felé nyúl, s áll meg kényelmes magasságban előtte, hogy elfogadhassa.
- Remélem, bírod még az iramot. - Enyhe félmosolyt ereszt meg felé abból a játékos fajtából, amivel csíntalanságra csábítják egymást az emberek. Semmi szemtelen, semmi vérlázító, egyszerű üzenetet hordoz: érezzük jól magunkat. A táncparkett úgyis az övék lesz, ha úgy akarják. Elég karizmatikus páros ők ketten.
Utoljára módosította:Maróti A. Krisztof, 2016. január 1. 05:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2016. január 1. 01:38 | Link

Krisztof
Marseille, 2015 szilveszter

Renée persze csak huncutul elmosolyodik a kijelentésre. Mikor is érezte magát ennyire fiatalnak utoljára? Idejét sem tudja, pedig nem egy Stonehenge korú kövületről beszélünk, mikor az auror kerül szóba. Éppenséggel egy ereje teljében lévő, hamvas és friss huszonévesről, akinek ugyan van egy gyereke, de ez mit sem dobott rajta a korát illetően.
A napja pocsék volt. Annyira pocsék, hogy én magam említést sem teszek róla, mert egyszerűen semmi értelme nem lenne, meg különben is. Ha Renée nem gondol rá, nem az én dolgom, hogy emlékeztessem. Aztán persze Krisztof élete sem egészen úgy alakult, ahogy azt eltervezte. És hogy tisztába tegyük a dolgokat, ilyen az, amikor két minisztériumi megfáradtan és elnyűtten találkozik és úgy döntenek, itt az ideje szórakozni és méltó mód búcsúztatni az óévet egy jobbért cserébe.
A felé nyújtott italt könnyeden fogadja el, a "ki fizet?" gátlások rég elmúltak már. Aki épp rendel, az állja, meg hát, ez a mennyiség lassan közelíti a vödröt, így nem számolják egy ideje.
- Egészségünkre! - és igen, tartja a szemkontaktust, ameddig lehet, majd egyetlen húzásra eltünteti a pohár tartalmát. Kezét a férfiéba csúsztatja és az ő arcán is megjelenik az a kis csíntalan mosoly, ami zöld utat enged a további szórakozásnak.
- Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy kifulladjak - és igen, ez a végszó egész egyszerűen tökéletes. A táncparkett felé indul és valószínűleg Krisztof sem tesz másképp, úgyhogy nagyjából középre érve szembe fordul vele, karjait a nyaka köré fűzi és úgy kezd el táncolni, ahogy azt a tizenévesek bőven megirigylik. A férfi már önmagában sem nyújt egy akármilyen látványt és hát, valljuk be, Renée-nek is van mit a tejbe aprítania, de így együtt... Nem csoda, hogy a kíváncsi tekintetek megtalálják őket.
- Nos, azt hiszem még pár tánc és komplett közönségünk lesz - kuncog egy kicsit, ahogy ezeket a szavakat megpróbálja érthetően eljuttatni a másikhoz. Hangos a zene, itt a suttogásnak semmi haszna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti A. Krisztof
INAKTÍV


Varázsgenetikus
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2016. január 1. 07:33 | Link

Renée, Marseille-ben, 2015 szilvesztere


Renée nagyon kellemes társaságnak bizonyul, de erről már korábban is voltak előérzetei. Elég végignézni a nőn, és egy-két alapkövetkeztetést mindenképp le lehet vonni indulásból. Például rendkívül energikus kisugárzással rendelkezik, lendületes a mozgása, ráadásul a néhány órával ez előtti unalmas-vontatott megbeszélésen Renée egész testtársa burkoltan árulkodott a benne burjánzó "frenetikus" munkakedvről. Már akkor csöppet elmosolyodott a dolgon, mert hasonló gondolatokkal viseltetett ő is az egész rögtönzött megbeszélés iránt. Még csak nem is minisztériumi dolgozó, ettől függetlenül a felmerült körülmények szükségessé tették egy varázsgenetikus jelenlétét is. Szerencsére nagyon ritka alkalom, hogy bárkit konzultálni hívjanak az intézetüktől, mi több, neki ez volt az első jelentős "mítingje" a magyar minisztériumi szekcióval. No de sebaj, túl kellett ezen esni, s az igazat megvallva noha semmi kedve sem volt szilveszterkor munkával bajlódni, végül igazán jól sült el az egész, hisz most épp egy Marseille-i pub táncparkettjét égetik fel Renée-vel a szó képletes értelmében.
Zselyke idén az iskolájában maradt az óévet búcsúztatni, s bár hiányzik a húga, saját életének ettől még nem szab gátat, a kikapcsolódásra adódó lehetőséget kihasználja, mint mindig.
- Nem csodálkoznék, ha azt mondanád, elkérték a személyidet a bejáratnál. - Megereszt egy szélesebb, már vigyor kategóriás fogvillantást a nő felé, aztán irány a táncparkett. Egyikükről sem mondanák meg, hogy már bőven benne járnak a húszas éveikben; belőle a huszonnyolcat is nehézkesen olvassák ki, nem hogy Renée-ből a nagykorúságot. Egyébként is, a mai fiatalok között a tizenévesek sokszor egyetemistákként festenek. Szinte betájolhatatlan a valós koruk a sok festék, vagy épp a genetika ördöngös mutatványának hála.
Kezei magabiztosan siklanak végig Renée oldalán megőrizve azt a finom, de jelentős kis különbséget a tapogatás és a természetes reagálás között, a teste pedig könnyedén, magától veszi fel a nő ritmusát minden erőlködést mellőzve. Igazából nagyon könnyű olyan partnerrel táncolni, aki nem küszködik a mozdulatokkal.
- Helyes, teljes mértékben megérdemeljük. - Csak egy leheletnyivel húzódik közelebb Renée-hez, miközben fél szemmel vet egy pillantást a látóterébe eső néhány bámészkodóra. Nem túl sokan, de valóban nézik őket páran. Akarva-akaratlanul is ezúttal széles vigyorra húzódik a szája, elégedetten konstatálja, hogy megkapják a kellő figyelmet, ezért fokozza kicsit a tempót egy-két merészebb mozdulatot is belecsempészve kisebbfajta show műsorukba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 1. 20:22 | Link


magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

Izgalmasnak ígérkezett a mai nap. Tulajdonképpen soha nem voltam az a buzgómócsing típus, aki önszántából tanulmányi kirándulásokra jár, de valahogy mégis azon kaptam magam, hogy Rachellel belehergeltük egymást az ötletbe, egészen addig, amíg a kezdeti lanyha lelkesedésből végül valós döntés lett. Hiszen mi az, ami még egy Rellonosnál is menőbb? Semmi. A Rellon jelképállata, a sárkány. És mi máshoz vonzódna jobban az ember, egy megzabolázhatatlan, hatalmas gyilkológépnél? Egy pici, cuki, baba-gyilkológéphez, bizony. Éppen ezért aztán felcsillant a szemem, amikor fény derült rá, hogy a mi csapatunk a tojásokhoz fog menni. Persze senki nem ígérte előre, hogy a tojásoknál az ember babasárkányt is fog látni, de az esélyeink legalább jobbak voltak, mint bárki másnak... Én pedig tápláltam magamban a hiú reményt, hogy ez a találka meg fog történni. Elvégre nőből vagyok, vagy mi, és le mertem volna fogadni, hogy egy babasárkány irtó édes. (Az anyukájával való találkozáson már nem morfondíroztam ilyen szívesen, ezt a gondolatot csak szépen elnyomtam, ahogyan azt már csak az ilyen kellemetlenségekkel szokásom volt tenni.)
Rachelre vetettem egy fancsali pillantást, ugyanis a beosztás alapján most nélkülöznünk kell majd egymás társaságát egy kicsit. Miután a pillantást pár másodpercig kitartottam, kivárva, hogy viszonozza azt, elmosolyodva megvontam a vállam, és a tanárnő felé fordultam. Rekordsebességgel tettem túl magam a dolgon, távol állt tőlem, hogy most végig ezen bosszankodjak.
- Köszönöm. - vettem el a kesztyűt, és kezdtem készségesen a mancsaimra húzni. Közben egy utolsó pillantást még vetettem a barátnőmre, aztán határozott léptekkel megindultam abba az irányba, amelyet a tanerő saját lépteivel kijelölt számunkra. Elgondolkodtam rajta, hogy mi vár majd vajon ránk a keltetőben. Sok életveszély biztosan nem, inkább sárkánykaki, de ki tudja... Igyekeztem nem belelovalni magam a babasárkányok gonolatába, mert tudtam, hogy annál nagyobb lesz majd a csalódás, ha csak a tojásokon keresztül barátkozhatok majd velük, vagy esetlen még azon keresztül sem, mert valami teljesen mást fogunk csinálni.
Lassan végignéztem a csoporttásaimon, egyikőjüket sem ismertem, sőt órán sem találkoztam velük. Elgondolkodtam rajta, van-e értelme külön bemutatkozni, amikor most hangzottak el a neveink az előbb... Egyelőre úgy döntöttem, nem erőltetem a dolgot, inkább szépen vártam, hogy mi lesz a sorsunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2016. január 2. 17:53 | Link

Mindig is vonzottak a sárkányok. Ezért is örültem, hogy az idén mélyebben belemerülhetek a témába a sárkánytan felvételével. Amikor meghirdették a kirándulást, azonnal tudtam, hogy jelentkeznem kell. Hűvös, de napsütéses nap volt. A helyszínre hop-porral utaztam. Ezt az utazási formát még szoknom kell, de nem volt olyan vészes. Amikor odaértem együtt sétáltunk tovább. Pár perc után a környezethez illő faházhoz értünk. Itt találkoztunk vezetőinkkel. A csapatot három csoportba osztották. Amelyikbe én kerültem egy Évi nevű nő lett a vezetője. Miután bemutatkozott, mindenki kapott egy zöld pólót. Én a pulcsimra vettem rá. Amikor mindenki elkészült, megkerestük a faházat, majd Évi elmesélte, hogy nemcsak sárkányokat, hanem más sérült állatokat is. Most pedig várom a folytatást. Egyenlőre minden világos és majd később kérdezek, mert lehet, hogy elhangzik a válasz.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. január 14. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 2. 21:48 | Link



Kezdi úgy érezni, hogy nem volt élete legjobb ötlete jelentkezni erre a kirándulásra. Nagyot nyelve pislog a kezébe nyomott zöld köpenyre és meg se tud mukkanni a döbbenettől, olyan hatással volt rá Miroslav iménti kijelentése. Sárkányt befogni? Mi van? Ő még egy holdviolától is majdnem kiszaladt a világból, pedig az aztán teljesen ártalmatlan teremtménye az anyatermészetnek. Megfordul a fejében, hogy nem értette jól a feladatot, erre azonban nem sok remény van egy sárkányrezervátum területén. Mibe keveredett? Hála az égnek, hogy legalább nem kell még Bátort is elviselnie eközben, vagy meggondolná, hogy önkéntes vacsorája lesz valamelyik bestiának, bár lehet, hogy így is úgy végzi. Felveszi a köpenyt, nem túl nagy lelkesedéssel mozogva, ahhoz képest, hogy a jelentkezés önkéntes alapon működött, és elindul a többiek után.
Az egész annak köszönhető egyébként, hogy amikor egyetlen szerencsétlen alkalommal sikeresen eltévedt az erdőben az iskola közelében, rájött, hogy nem is tudja, mi támadhatja meg. Valami azonban sikeresen rá hozta a frászt, hát úgy döntött, biztosabb, ha szakavatott tanáris segítséggel megismerkedik az esetleges veszélyforrásokkal, amikkel szembetalálhatja magát séta közben. Arról nem volt szó, hogy sárkányeledel lesz. Sárkányokról eddig csak órán esett szó, és nem is tudja, mire gondolt, amikor abszolút határozottan a levegőbe lendítette a karját a kérdés elhangzását követően, hogy ő márpedig megy tanulmányi kirándulni, lásson legendás lényeket közelről. Gondolta, hogy majd valami kis bolyhoskákat simogatnak, megnézi, hol élnek, ilyesmi. De sárkányok? Nem figyelt eléggé. A hideg zuhany akkor jött, amikor megkapta a részletes leírást és elolvasta, mire is vállalkozott. Na most vállon veregetheti magát. Legalább még a jópofa, normális kísérő tanárhoz van szerencséje. A navinéseket sem ismeri, de a névsorolvasásnál vagy a Maris vagy az Annamária neki szólt - mindkettőre hallgat, így édes mindegy -, hát csatlakozott hozzájuk. Túlságosan beszélgethetnéke nincs egyébként, csak bólogat, és próbál lenyugodni, hogy ha már szervezett iskolai kirándulás, akkor mégsem arról szól, hogy csoportosam hozzák őket egy nagyra nőtt ukrán vasgyomornak vacsorára, mert jól viselkedett. Várjunk csak, van itt egyáltalán olyan? Vagy csak román hosszúszarvú akad? És egyáltalán jól tudja a fajtákat? Ez ma nem az ő napja, úgy érzi, miközben a zöld kabátba kapaszkodva lépked a többiek nyomában. Vajon, mi lesz még ebből?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. január 3. 13:15 | Link


Izland | Karácsony után |



A zsupszkulcs közel repítette őket úti céljukhoz, egy rövid séta után meg is állnak egy különösen elrendezett kőcsoport előtt. Tobias látott már hasonlót, bár tény, hogy ilyen hibátlant még soha. Mintha csak tegnap görgették volna oda a köveket. Ami valószínűleg így is történt. Ez azonban mit sem ront a hely varázsán. A mennyek földi tükre, a skandináv mitológia és hitrendszer leképeződése. Varázslóként tisztában van vele, hogy ezek az ősi mítoszok egyáltalán nem alaptalanok, egy szent helynek ereje van. Néha tündérek, gnómok bújnak elő a föld alól, a köd ráncaiból és gurgulázó nevetésüket visszaverik a bölcsen mosolygó kőtömbök öblös hasai. Egy ilyen helyen léteznek még csodák.
Amint lassan befogadja a látványt, az egyre sötétedő tintakék égbolton fényívek bukkannak elő, mintha csak arra vártak volna, hogy ők oda érjenek és megmutathassák nekik csodás valójukat. Tudata mélyén tudja, hogy ez csupán protonok és elektronok által keltett jelenség, melyek a Napból és a naprendeszerünkön kívülről érkeztek el a Földre - ám ki mondaná, hogy ez nem egy csoda? Hogy egy ekkora univerzumban, egy végtelen világban úgy álljanak össze az apró részletek, a megfelelő számú részecske épp akkor érkezzen el a légkörbe, amikor ők ketten pontosan ott állnak alattuk? Racionális, tényszerető énje is gyermeki áhitattal emeli fel tekintetét az égre, szája kissé kinyílva, egy ideig nem száll fel előle pára, lélegzetet is elfelejt venni. Valhalla csarnokainak függönyei, melyeket meg-meglebbenti a huzat a két világ közti ajtón beszökve, ők meg a réseken beleshetnek az istenek lakomájára.
Tisztán csengő hangon felnevet, olyan könnyűnek érzi magát, akár repülhetne is, ha akarna. Az árnyak súlya eltűnt mellkasáról, szabadon, mélyen lélegezhet végre. Az örökösen gondterhelt vonások kisimultak, a világ elől rejtőzködő arc nyíltan az ég fele fordul, rajta visszatükröződnak az ég zöldes-sárgás fényei. Lassan a Adam felé fordítja a fejét, nem szól semmit, de a békés, hálás mosoly és a csillogó tekintet mindent elárul. Némán megszorítja a kezét.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2016. január 3. 23:27 | Link

LLG kirándulás

 Szerencsére sikerült időt szakítania egy ilyen kirándulásra is. Elvégre úgy van vele, hogy mikor menjen, ha nem az iskolás éveiben? Nem hiszi, hogy később lenne rá lehetősége, hogy ilyen helyekre látogasson, maximum hogy ha jó sok pénzt leperkál, így viszont minimális összegért kapja meg ugyanazt az élményt, ráadásul Emmával is eltölthet egy kis időt. Nem sokat szoktak mostanság beszélgetni, pedig eléggé jóban lettek, amikor a fiatal nő segített neki anno süteményt főzni a bájitalához. Ma már nagyon cikinek érzi, hogy akkoriban csak úgy tudta bevenni azt a bájitalt, hogy valamilyen erős ízű süteményt átitattak vele. Persze, borzasztó az íze, de végül is csak 5-6 korty,valahogy le kellett volna már csússzon.
Izgalommal várta már az indulást, előtte este összekészítette a dolgait. Egy elég nagy táskát készített össze, benne olvasnivalóval, jegyzetelni való dolgokkal, illetve sok-sok meleg ruhával, zoknival. A lábai nagyon könnyen átfagynak – ez meccs közben is előjön, úgyhogy akkor is legalább két meleg zoknit húz a bakancsa alá.
Reggel korán felkelt, gyorsan még zuhanyozott egyet, mert fogalma nem volt róla, hogy milyen körülmények között lesznek.  Pontosan időre megérkezett, ahogy szokott – bár meg kellett szaporáznia ezért a lépteit.
Csendben, másokra nem nézve, de azért mégis figyelve várta az indulást.

*

Miután megérkeztek csöndesen, érdeklődéssel a szemében várakozik, hogy valami izgalmasba fogjanak. Roppantul megörül, amikor megtudta, hogy Emmával lesz egy csoportban, mert nem igazán akar idegenekkel ismerkedni. Sejti, hogy a betegségére mindenképp ügyelni fognak, úgyhogy nem vágyik rá, hogy az idegen rezervátumi dolgozók felhozzák neki, hogy jelezze, ha bármi van.
Szemmel láthatóan fiatalabb nebulók lesznek a társai, akiket még látásból sem igazán ismer. Fogalma nincs, hogy melyikük melyik – igazából az egész kirándulásról talán két ember, ha ismer látásból. A háztársain kívül nemigen foglalkozik különösebben másokkal.
A kérés szerint követi Emmát és a két ismeretlen lányt. Valószínűnek tartja, hogy sárkányok tojásaival fognak foglalkozni, elvégre a hely fő profilja- a neve alapján a sárkányok. Sárkánytanon tanulták is, hogy sok sárkánytól elveszik a tojást, nehogy megsérüljön, úgyhogy ez is idevág. Aztán persze lehet, hogy egy streeler petéit fogják megnézni.
Némán elpakolja a táskájába a jegyzetfüzetét és a tollait, majd a kiadott kesztyűt felhúzva Emmát követve várja a következő utasítást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 4. 01:28 | Link

Családi sokaság
Anglia
Egy varázslat által védett birtok


Hihetetlen, hogy egyszer ez a pillanat is eljött, de mégis, le kell írnom. Nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy szívesen töltsem az időmet akár csak egy élő emberrel is. Egyszerűen nem akartam senkit magam köré. Anyám ezt megérti, két vállvonás után hagyta, hogy kiszenvedjem magam kedvemre, majd tudta, hogy úgyis előbújok és elmondom neki, hogy mi bánt. Valóban így lett. Megjelentem nála egyik este, elmeséltem, hogy mi volt Lucyvel, hogy gyakorlatilag egy hülyeség miatt mentünk szét, hogy a kapcsolatunk egyetlen veszekedést sem élt meg, és hiába akarom visszacsinálni, egyszerűen azt se tudom, hogy vissza lehet-e. Az az este más volt, mint eddig bármikor, és komolyan nem hittem, hogy tudunk mi ilyen őszintén beszélni egymással. Mármint mindig őszinték voltunk, de most olyan mély volt a beszélgetésünk, mint eddig soha. Nem is sejtettem, hogy ekkora élmény ezt átélni.
Aztán, amikor már minden kezdett pozitív irányba terelődni, akkor jött az újabb csapás, vagyis, hogy igenis karácsony utolsó napját töltsük együtt mind. Nem igazán akartam menni, sőt, még most is, miközben a bérelt ház felé haladunk, utálom az egészet. Nem szeretnék most nagycsaládi összeröffenést, főleg nem úgy, hogy nem csak mi, gyerekek vagyunk itt, hanem jönnek az anyáink is. A jó öreg Max úgy gondolja, milyen mókás is lesz az, ha majd hat felesége és kilenc gyermeke együtt ül le a vacsoraasztalhoz.
- Menjünk inkább haza.
Dörmögöm az orrom alatt, miközben elhajolok Ariana hógolyója elől. Hihetetlen, hogy nekem ehhez jó képet kell vágnom. Viszont ellenkezni nem ellenkezhetek, főleg mert az anyám már nyitja is az ajtót, amin túl még csak Edith és Milan, meg az anyukájuk integetnek felénk. Hohohó, de sok van még vissza ebből az egész cirkuszból.


A ház
Család
Utoljára módosította:William Eric Payne, 2016. január 6. 17:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:42 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Évi könnyedén vezeti az imént „munkatársának” fogadott három lányt az istállók és elkerített legeltetők felé. Igazság szerint nagy szerencséjük van itt, az egész intézmény területén talán a legkönnyebb az eligazodás és a tényleges munkáig a leg veszélytelenebb is. Általában az ápoláson és állapotfelmérésen túlvannak már az állatok, és nem is teljesen kicsik és extra gondozást igénylők már, bár így is van velük munka. Még beértek figyelmes volt és nem felejtette el a barna hajú lány kérdését. Miközben kinyitott egy első látásra üresnek tűnő nagyobb karámot válaszolt is.
- Ha nem akarunk nagy dolgokra gondolni egyszerű, elkóborolt vagy kitett crupok és kneazle kölykök is kerültek már ide. De a profilunk inkább a veszélyesebb vagy nagyobb testű állatokat érinti. Átmenetileg időzött, vagy időzik akár jelenleg is itt hippogriff, granian, abraxan vagy éppen thestrál. – Mondja végig, mire egy kis mozgolódás hallatszik, de elő semmi nem jön. – Ma egy visszatérő vendégünkkel fogunk foglalkozni, Emmától ha jól tudom nem nagyon volt még ilyenben részetek, de majd segítek mindenben. Nem nagyon akar előbújni. Megnézzük?
Zárja le végül a beszélgetést, majd int a lányoknak, hova is álljanak, hogy belássanak, ő pedig a lábait maga alatt tartó, a földön fekve éppen csak a fejét megemelő lényhez sétál be. Sasra emlékeztető fej, lótest, nagybestia. Valószínűleg, ha még nem is találkoztak vele a hippogriffre hamar ráismernek ezekből ők is. Egész csendesen és határozottan közelíti meg Évi. Elé guggol, megvárja, még felé emeli a lény a fejét, a szemébe néz és kivárva emeli a kezét a bekötözött láb felé, hogy felszínesen megnézze mi a helyzet.
- Először meg fogjuk etetni és nekiadjuk a szükséges gyógyszereit. Csillag néven talál egyikőtök egy dobozt, balra a kis helyiség asztalán, ketten pedig be tudjátok hozni a vizet és a neki szánt táplálékot, az ajtó mellett van ahol bejöttünk. Együtt pedig ezeket mind nekiadjuk majd.
Ezután még megnézte az állatot, majd kiadta az utasításokat, hogy a dobozból a port a vízben oldják fel, majd egyikük, egészen bátran, de nyugodtan sétáljon be a tállal és tegye le elé, aztán jöjjön ki, a második lány a jelenleg vitaminokkal teli tápot kellett bevigye ugyan így. A harmadiknak jut a neheze, a dobozban marad bájitalt a sérült lábra kell majd önteni, viszont ehhez előbb meg kell majd közelíteni, ha a többiek megtették a magukét.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:43 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Végigmérte új embereit, ezután pedig vigyorogva csapta össze tenyereit, ahogy elindultak végre. Nem volt kérdést, ezt valahol szereti, jobb, ha a tényleges munka, mintha az elmélet hozza elő a kételyeket és érdeklődést. Abból mindenki többet tud tanulni. Pontosan tudta mi vár rájuk odabent, a kérdés csak az volt, erre fel vannak-e a lányok készülve. Mielőtt a kezelő rész felé fordultak volna megállt, és mikor mindenki tekintetét magán érezte beszélni kezdett.
- A napokban volt egy nagyobb rajtaütésünk Romániában. Egy úriember úgy gondolta sárkányszaporító lesz a szakmája és valahogy hozzájutott két fiatal Román Hosszúszarvúhoz. Az egyik sajnos belehalt a tartásba és szakszerűtlen kezelésbe, valamint az ellenállása miatti támadásokba, a másikat idejében idehoztuk még, de elég rossz állapotban van. A szárnyait képtelen használni, leginkább csak füstöt tud fújni és a hirtelen, támadónak érzékelt mozdulatokra támadóan reagál. Kérlek benneteket, a lehető legnagyobb nyugalommal gyertek utánam, beszélni nyugodtan lehet, csak ne kiabáljatok, valamint ha közelíteni akarjátok, a kezelés után akár a simogatásnak sincs akadálya, mert úgy egy óráig kába lesz.
Miután végzet, megvárta, ha volt kérdés, hogy még odafelé felelhessen, aztán bevezette őket a már vázolt helyzetben lekötözött és szenvedő fiatal hímhez. Mindig jól jönnek a plusz kezek, így most sem hagyja, hogy csak nézőként unatkozzanak. A két hasonló nevű lányt a hatalmas méretezésű kötszerek felé inti, ahol ki vannak készítve, csak ide kell őket hozni, a harmadik, fiatalabb lányt pedig két bájitalos üvegért, amire szükség lesz. Ő maga a sárkányt közelíti meg, akin már elkezdett hatni a nyugtató, de mintha alig kapott volna, még próbálna verdesni, de már nem fújtat.
Amint elszenderedett, közelebb inti a lányokat, az egyiket a bal, a másikat a jobb oldalára, a harmadikat pedig szembe velük, aki nyújtott szárny másik oldalára. A feladatuk egyszerűnek tűnik, a néha még mozduló szárnyról le kell az eszközök segítségével fejteni a régi kötést. Ezután aki a bájitalokat hozta azzal kezelni a részt, majd átkötözni. Úgy gondolja, miután elmutogatja és magyarázza menni fog a lányoknak így várja őket.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:45 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Rutinosan szelte Emma, maga mellett segédjével és diákjaival az utat. Valahol azért hiányzik neki az ilyen élmény, a hely, a munka, de jelen helyzetében nem nagyon kéne ilyen munkahelyben gondolkodnia. Egyelőre még érzi a levegőben a férje és maga közötti parázsló kis ellentétet, hiszen lelépett, sárkányok közé, terhesen. Mindegy, a legkevésbé megerőltető, ám ezzel ellentétben is érdekes részének bemutatását választotta a rezervátumnak. Egyelőre a kíváncsiságot a szemekben látta, szavakkal nem tapasztalta, de ő is valahogy hasonlóan szótlan volt annak idején az első alkalommal.
- Szóval, azt tudjuk hová tartunk, de a feladatot és azt mit fogunk csinálni ma, még nem egészen. Most először tojásokat fogunk rendezni. Bűbájokkal és folyamatos felügyelettel érik el számukra a megfelelő hőmérsékletet, valamint ellenőrizni kell, nem-e sérült, törött, vagy kezdett el repedezni. Az is fontos, ha a tojáson bármi furcsa jel van, kiderüljön. Elszíneződés, eltérő a megszokottaktól és így tovább.
Sorolja, miközben megérkeznek a kis kifutókon rendszerezett tojásokhoz, a helyiségben jelenleg 5 működő van, kettő tojás elkülönítve, amiről Emma hamar elmondja, hogy nem az ő dolguk lesz, ezt a hármat kell megvizsgálják, mielőtt elárulja majd nekik hova tovább. Hiszen… a keltetőből a kissárkányok nem reppennek ám csak úgy ki…
- Egyszínű, mintátlan fekete tojásoknak kell lenniük, hiszen mindet egy elhagyott Norvég Tarajossárkány fészkében találták. Meg kell őket vizsgálnotok rendben vannak-e, van kérdés?
Emma sorban elé állítja őket, ahogy követték őt, majd a védőbűbájokat levéve int, hogy vizsgálják meg őket, minden rendben van-e, jó alaposan, hogy aztán mehessenek tovább. Ha ilyen egyszerű volna… Az első tojás teljesen rendben van, leszámítva a nekik jelenleg hátul lévő hajszálrepedést, mai a kelés közeledtét jelzi. A második alján, ha megemeli, van egy kis elszíneződés, szürkés, jele, hogy a tojás rossz hőmérsékleten volt egy ideig, amin szükséges változtatni. Végül a harmadik, ahogy egészen egyszerűen nincs hiba, de ha megfogja, érezheti mennyire kihűlt a tojás, ami nem jó jel.
Megvárja, még mindenki kielemzi a magáét, és ha ez sikerül, feljegyezteti velük egy papírra, majd Đomit segítségül hívva megkezdik a tojások gondozását is remélhetőleg.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 6. 22:07 | Link

LLG kirándulás


Rachel akaratlanul is választ kapott a kérdésére, hogy egyáltalán befogadnak -e veszélyes lényeket. A Rellonos örült ennek, mert legalább nem kellett így külön rákérdeznie a dologra, de remélte, hogy nem az egyik legveszélyesebb teremtménnyel kell majd foglalkozniuk. Amikor odaértek a helyszínre és meglátta a hippogriffet, kicsit megrökönyödött, mert tartott tőle, már csak a mérete miatt is, bár igazából nem nézett ki emberevőnek, azért a megjelenése hagyott valami erre utaló jelet maga után...
Miután Évi elmesélte a történetét és felsorolta a feladatokat, a lány úgy gondolta, hogy jobb minél előbb túlesni a dolgon, amúgy sem szeretett utoljára hagyni semmit sem, eldöntötte, hogy megteszi az első lépést a lény felé és ő fogja odaadni neki a vízben oldódó port. Miután eljutottak odáig, hogy elkészült az "első fogás", Rachel megmarkolta a tálat és elkezdett a hippogriff felé közeledni.
~ Nyugi Rach, nem fog megenni, nem kaparja ki a szemed, nem nyír ki, minden a legnagyobb rendben lesz...~ -nyugtatta magát a Rellonos, akinek igazából nem volt ínyére, hogy közel kerüljön ehhez a furcsa lényhez, de tudta, hogy el kell végeznie ezt a feladatot és jó esetben nem hagyják, hogy bármi bántódása essen.
A lány erősen megmarkolta a tálat, majd magához szorította, vett egy mély lélegzetet és a nagybestia felé vette az irányt. Ahogy közelebb ért hozzá, egyre hevesebben vert a szíve, de próbált nyugodtnak mutatkozni, már amennyire tudott. Amikor odaért hozzá, nem nézett rá, hanem arra koncentrált, hogy legalább látszólag megőrizze a hidegvérét és közben próbálta elterelni a gondolatait más felé, de az nem igazán jött össze neki. A hippogriff közvetlen közelében erőt vett magán és egy óvatos, lassú mozdulattal lerakta a tálat a lény elé. Gondolatban gyorsan elfutott volna, de erőt vett magán és egy határozott mozdulattal megfordult, majd lassú léptekkel visszasétált a többiekhez. Nagyon örült, hogy egy darabban távozott a fura teremtménytől, majd kíváncsian fürkészte a többieket, érdekelte, hogy milyen eredménnyel fogják teljesíteni a feladatot, ami látszólag könnyű volt, de a hippogriff közelében azért kicsit félelmetes volt számára saját jelenléte, de tudatában volt annak, hogy talán a többiek nem éreznek semmilyen ijedelmet és teljes higgadtsággal fogják megoldani a rájuk kitűzött küldetést. Rachel látta, hogy a tanárnő nagyon elégedett a teljesítményével és azzal is, hogy felül tudott kerekedni félelmein és bátran elvégezte a rá kiszabott feladatot, ezért a pontokon túl Emma egy Várakozáson felüli jegyet ajánlott meg neki, aminek nagyon örült és szívesen el is fogadta ezt az ajándékot.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. február 27. 14:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. január 9. 20:58 | Link

Eördögh Lars Tobias
délután | The Arctic Henge (Raufarhöfn , Izland) | x

Egy önfeledt nevetés és rám emeli tiszta tekintetét. A szemébe nézek, csodálva benne a gyermeki örömöt és a végtelen megkönnyebbültséget. Nem nyomja teher, nem takarja árnyék. Hiába a kietlen, havas mező, a hideg és a sötét, a káprázatos északi fény és a hely varázsa körbeöleli őt. Ahogyan kezem a kezét és lényem a lényét. Mind megnyugtatja. Mindben elveszik. Nem fogom vissza magam én sem. Hagyom, hogy befedjen. Hagyom, hogy átjárjon. Kizárom a nagyvilágot, miközben magaménak tudom az egészet.
- Az egyik fényszalag lekúszik hozzánk... - susogom mély hangomon, felpillantva az égre. Ezzel tárom ki közös tudatunk kapuját. Képzeletünkben, saját valóságunkban az aurora borealis egyik íve elhúzódik a többitől. Mintha csak észrevett volna minket. Célba vesz. Könnyeden hullámzik le hozzánk. Először az Arctic Henge kőtornyain, oszlopain kúszik át a légben, aztán körbejár minket. Csak állok a fiú mellett nyugodtan. Figyelem a jelenséget, amely végül belém merül. A mellkasomba bújik, mozdulatlan szívemre tekeredik és rászorít. Felfénylik és kiüt. Újraéleszteni próbál. Csak segíteni akar. Fújva nyögök, jobban Tobias kezébe kapaszkodva és várom az eredményt. Kíváncsi vagyok, mire jut. Vajon be tudja indítani több száz éve rezdületlen szívemet akár csak egy pillanatra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. január 9. 23:27 | Link

Családi nyűg
Ott és azok akik Willnél vannak

A levelet, amiben apám összehívja az egész (!!!) családot, legszívesebben kidobtam volna, és nem foglalkoztam vele. Oké, Willen kívül mindenkit nagyon rég nem láttam, de attól még nincs kedvem az ilyesmikhez, főleg, mert kötelezőek. Csevegni apám későbbi feleségeivel, és a mostani nőjével, akivel nem tudom hányadán áll, hát ezekhez semmi erőm nincs. Inkább aludnék a meleg ágyamban, vagy csinálnék valami olyasmit, ami megéri az energiát. De nem csak a fater ragaszkodik ehhez az egészhez, hanem anyám is, aki a múltkori ellenkezésemet egy rivallóval jutalmazta meg és az lett az eredménye, hogy elmentem. EZ most sincs másképp, sőt még ahhoz is ragaszkodott, hogy elegánsan nézzek ki, ne csak egy szakadt póló, meg egy farmer legyen rajtam. Az utóbbival nincs annyira baja, de a felsőt ő választotta ki, szerinte én nem tudok felöltözni. Inkább ráhagytam a dolgokat, nem akartam újabb veszekedést vele.
Az utazás, rövid volt, ugyanis velem ellentétben Ő tud hoppanálni, amit nekem is meg kéne, tanuljak, ha nem akarom mindig a központi hálózatokat használni. Kopogni nem kopogok az ajtón, emiatt anyám egy rosszalló pillantással sújt, de ez van, nem most kezdem el tanulni az illemet. Miután belép az előszobába én is követem, majd észreveszem az eddig megjelenteket. Will, Edith, Milan és Estette. A többiek még nem értek ide, de amint beljebb lépünk és köszönök, újból nyílik a bejárat és belépnek az utánam érkezett tesók és Monigue. Odaintek, feléjük majd ledobom magam a kanapéra és figyelem a sokaságot. Szép lassan mindenki megjelenik, végül apám is felbukkan, megkocogtatva egy poharat, mintha mondana valamit és maradjunk csöndbe. Már csak ez kell ide, más nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 10. 11:27 | Link

LLG kirándulás

Annak örülök, hogy nem kellett sokat sétálni, hanem szinte rögtön odaértünk, ahova kell. Sőt, a kérdésemre is hamar választ kaptam, ezért elmondhatom, hogy itt aztán nagyon rutinosan, gyorsan kezelik a dolgokat, ami igazán lenyűgöző, és egyben megnyugtató is. Évi nagy szakértelemmel meséli, hogy milyen állatok húzzák meg itt magukat kisebb-nagyobb időre, és közben egy karámot is kinyit, amiben gondolom, egy olyan állat lakozik, mint amelyekről épp most beszél nekem. Igyekszem nagyon figyelni, és a felsorolt állatokat beazonosítani, de szerencsére jó pár ismerősen hangzik az órákról, így hát nem kell elszégyellnem magam, hogy nem tudtam értelmezni a lány mondandóját.
- Ó nézzük! - lelkesülök fel. - És persze köszönöm a válaszodat.
Kicsit elpirulok, hogy majdnem elfelejtettem megköszönni, hogy reagált rám, ugyanis arra tanítottak otthon, hogy az a normális, hogyha mindig kifejezzük a hálánkat annak, aki időt szakított ránk. De most túlzottan fellelkesültem, mivel a karám irányából kisebb mozgolódás hallatszott. Most aztán tényleg igazból elkezdődött a program.
Évi int nekünk, hogy jöjjünk közelebb, és miután ez megtörténik, megláthatjuk a hippogriffet, amint ott fekszik. Vezetőnk nyugodtan, de persze óvatosan sétál oda hozzá, és megvárja, amíg az állat megengedi, hogy megvizsgálja a sérült lábát. Ezután elmondja nekünk a feladatot. Meg kell etetünk, aztán oda kell neki adni a vitaminjait, legvégül pedig egy bájitalt kell önteni a sérült lábára. Az egyik lány (talán Rachel) szinte rögtön elindul, és megeteti, ezért én úgy döntök, hogy majd én adom oda a vitaminokat. Biccentek a harmadik társunknak, hogy ez biztosan rendben van-e így, utána pedig megragadom a gyógyszereket, és érdeklődve, de azért lassan megközelítem a bestiát. Lenyűgöz a nagysága, és a varázslatossága, hiszen ez az első alkalom, hogy ilyen teremtményt látok.
- Meg lehet amúgy esetleg simogatni? - érdeklődöm félénken Évitől, miután visszaértem a többiekhez. - Ne haragudj, ha butaságot kérdezek - teszem gyorsan hozzá.
Utoljára módosította:Kiss Veronika , 2016. január 10. 11:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2016. január 10. 14:04 | Link

Llg kirándulás

Amíg sétáltunk Évi elmesélte, hogy milyen állatokat is gondoznak. Amikor megérkeztūnk Évi véletlenszerűen kiválasztott egy karámot, ami első látásra ūresnek tűnt. Először Évi ment be, majd kiderūlt, hogy egy hippogriffel van dolgunk. Amíg Évi a sérūlt lábát vizsgálta, elmondta, hogy mi is a feladatunk. Egy vízben feloldott port, egy adag vitaminos tápot és egy bájitalt kellett odaadnunk a lénynek. Rachel vállalta a poros vizet. Nagyon figyeltem, a mozgását, hogy amikor én következem én is ilyen megfontolt legyek. Mikor kijött, Veronika megfogta a tápot és felém biccentett.
"-Persze! Semmi gond, nyugodtan vigyed csak!-" Mondtam neki. Majd miután kijött én következtem. Gyorsabban kezdett verni a szivem, de ha már bevállaltam muszáj volt megtennem.
Kezembe vettem a dobozt a bájitallal, majd szépen lassan elindultam a hippogriff felé. Amikor odaértem elé, majd leguggoltam és belenéztem a szemébe. Óvatosan a lábához nyúltam és ráöntöttem a bájitalt. Majd felálltam és kimért léptekkel kisétáltam a karámból a többiekhez.
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2016. január 10. 14:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 10. 14:21 | Link

Családi banzáj

Szépen lassan gyűlik a család, mindenkivel váltok egy-két szót, nem igazán állok meg hosszan senkivel. Engedem Edithnek, hogy hozzámbújjon, majd teljesítem a kérését is, hogy körbepörgessem. Jól elvagyok a kölykökkel, de ez mindannyiunkra jellemző. Annak ellenére, hogy csak féltestvérek vagyunk, mégis megtaláljuk egymással a hangot, számíthatunk egymásra, és nem nézzük egymást komplett bolondnak, csak mert máshogy vélekedik valamiről. Ezt szeretem ebben a családban.
A feleségek hamar egy kupacba verődnek, és kezdenek el beszélgetni. Jóban vannak egymással mind, hiszen apánk egyik házassága sem csalással ért véget, és minden következővel csak a válása után ismerkedett meg. Jeannie, Ariana és Helena az asztalnál ülnek, sminkekről és mindenféle lányos dolgokról beszélgetve, amiket úgysem érthetek, Mariana, Edith, Milan és Christian a szőnyegen játszanak egymás anyukáitól kapott játékaikkal, így evidens, hogy Jason és én Travis felé orientálódjunk.
- Szerintetek miért olyan fontos, hogy itt legyünk?
Jason kérdésére csak vállat vonok, nézem, ahogy apánk köszönti a volt feleségeit, majd újra eltűnik, hogy pár perccel később egy szőke lánnyal térjen vissza.
- Na nézd mág Trav, úgy néz ki, apa feleséget hozott neked.
Van már Travisnek egy ilyesféle helyzete, ám úgy néz ki, az előző lány mégsem a megfelelő számára. Kár, pedig bírom, egész normális csaj. Az meg persze megint más, hogy elméletileg mindegyikünknek megvan a maga párja, sőt, Jason már másfél éve jegyben jár Annaval, aki cserediák volt náluk akkoriban. Idén a lány befejezi a tanulmányait, nyáron pedig el is veszi férjül a mi Jasonünket. Úgy tűnik, neki könnyen ment. Vigyorogva nézek az elsőszülöttre, majd apánk felé fordulok, aki megkocogtatja a poharát.
- Köszönöm, hogy eljöttetek mind. Szeretném bemutatni nektek Bridgetet, a menyasszonyomat.
Elképedek, ahogy szinte mindenki, még a kicsik is a szobában. Edith az első, aki megszólal a maga gyermeki ártatlanságában.
- Olyan, mint Barbie.
- Hány éves vagy?
A szőke nő kuncog az összehasonításon, majd Ariana húgom felé fordul, aki a kérdést intézte hozzá.
- Lassan huszonegy leszek.
- Az igen.
Jegyzem meg csendesen, miközben az én édes húgocskám tovább kérdezősködik. Sejtem én, hogy mi lesz ebből, de csak figyelem a jelenetet.
- Melyik hónapban?
- Decemberben.
- Az nem semmi. Apa addigra már apa volt.
Durcásan pillant anyára, nem mintha ő tehetne bármiről is, majd megfordulva a hármasunk felé, és azon belül is Travis felé.
- Kapsz egy hugicát még Trav.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. január 10. 16:07 | Link

Családi sokaság

Szép lassan mindenki megérkezik, anyáink egy kupacba gyűlnek, és a gyermekeikről társalognak, a testvéreim is megtalálják a játszótársaikat, illetve fél füllel, hallom, hogy a lányok a sminkekről beszélnek. Kicsit még fiatalok hozzá szerintem. Nem vagyok jártas az ilyesmiben, de később kéne az arcukat telemázolni. És ilyenkor szólal meg bennem az aggódó nagytesó, de szerintem még azok. És talán emiatt jó, hogy nem találkozunk minden nap. Így nincsenek hosszú viták,"haragszom rád"-ok és a többi hasonló dolog. Persze vannak összeröffenések, de azok nem tartanak sokáig, mert tudjuk, hogy sokára látjuk újra a másikat és nem szeretnénk haragban elválni. Inkább kérünk bocsánatot, még akkor is, ha nem a saját hibánk volt. Jason kérdésére nem tudok értelmes választ adni, így most is elviccelem a helyzetet.
- Kell az összetartás, meg az ehhez hasonló dolgok, szóval apa havonta fog ilyesmiket szervezni - vigyorodom el, ezzel elárulva, hogy hülyéskedem.
Közben apánk visszaér a szobába, egy hozzám hasonló korú nővel. Említette, hogy van új felesége, de azt nem, hogy lánya is van, aki a mostohatestvérünk lesz. Legalább megemlítette volna nekem, így még én meglepődöm. Jason máris jön a barom kijelentésével, miszerint kapok egy újabb menyasszonyt. Én csak egy szúrós pillantással válaszolok neki, ha lehetne így ölni, már nem élne az öcskös. Will meg megy utána és hatalmas mosollyal pillant felém. Neki is, csak egy pillantással, majd egy szemforgatással válaszolok.
- Nem is értem, hogy bír elviselni titeket Anna meg Lucy - válaszolom, de most már nekem is olyan az arckifejezésem, mint nekik. Kisfiúk ők még, a házassághoz, és nem vallanám be, de én is. A mostani menyasszonyommal sem kedveljük egymást, de őt anya szerválta számomra, ha apa most bejelentené ugyanezt, családi perpatvar lenne, amilyen makacs mind a kettő. A bejelentés még inkább sokkol mindenkit, hiszen nem a testvérünk lesz, hanem apánk felesége. Elgurulhatott a gyógyszere, hogy egy ilyen fiatal nőt találjon, de lehet, hogy sok volt a ráncfelvarrás meg a többi dolog és azért néz ki így. De Ariana kérdésére adott válasza nem így mutatja. Ez a nő fiatalabb, mint én, bár csak egy hónappal. Apám mit képzelt, amikor megkérte a kezét? A húgi felém fordul, ahogy szinte mindenki, én meg egy tarkóvakarás közben válaszolok, de a mondat második felét, már mosollyal az arcomon mondom.
- Úgy tűnik, bővül a család, de akkor ti is kaptok még egy nővért - még, ha csak az lenne. Remélhetőleg nem akar mást mondani az öreg és folytathatjuk az eddig megkezdett beszélgetést. A sokk mindhármunkra kiül, de én szólalok meg először.
- Szerintetek mikor jön a következő kistesó? - lehet hülye kérdés, de  ismerve egy bizonyos valakit, jogos. Az újonnan bemutatott nő odasétál hozzánk, majd leül a körünkbe. Összenézünk a fiúkkal és várjuk, hogy ő szólaljon meg.
- Te vagy Travis, igaz? Sokat hallottam rólad. Ti pedig Will és Jason.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2016. január 11. 18:30 | Link

LLG kirándulás


Fárasztó a tanárság… még ugyan nem fejeztem be a képzést, de a gyakorló tanári rész is bőven leszív, ha arról van szó. Legnagyobb szerencsémre egy régi kedves ismerős lett az, aki mellé beosztottak, és az illető nem más, mint Emma. Egész jó kis történeteink vannak, hála annak, hogy elsős koromban ő volt az első személy, akit megkedveltem. Fura… mennyire régen volt, most meg már a társának mondhat. Annak a társának, aki nem csak a munkában, de a magánéletében is mellette van. Most, hogy Emma terhes, különösebb figyelmet igényel, és ki más fordíthatna rá nagyobb figyelmet Kornél után, ha nem én? Ez is nyomott a lantba, hogy elkísérjem a kirándulásra, amit már elég régóta szerveztünk. Nem lenne jó, ha bármiféle komplikáció fellépne, de nem tudom megakadályozni a hopp-hálózat használatában. Így, mikor már az össze tanuló eltűnt a lángok között, én következtem az utazásban. Mirot és Évit mosolyogva köszöntöttem, régi kedves ismerősként természetesen. Megkedveltem a két tagot, mikor jöttünk egyeztetni a dolgokat. Emma közben elkezdte a beszédet, amit jó volt nekem is megjegyezni. A csapatosztás után, követtem a kolleginát a megfelelő helyre.
Hátul lépkedtem, terelgetve a diákokat, ha netalán eltévednének, illetve így jobban rájuk láthattam. Nem lenne jó, ha elveszne valamelyikünk, mert Portnipper professzor biztosan kitér a hitéből, ha pár fővel kevesebb tér vissza, mint az indulásnál lévő létszám. A keltetőhöz érve Emma ismételten elmondja a feladatokat, és én, mint jó TS, learatom a sikert. Noha, ez ilyen könnyű lenne, akkor nem lenne rám szükség. A tojásokat nézve, az egyikről máris meg tudtam állapítani, hogy mi a gond vele, de mivel először a diákok feladata volt a vizsgálódás, csak figyeltem, illetve válaszoltam, ha érkezett felém kérdés. Amint megvolt mindenki a maga feladatával, és Ems jelzést adott, odaléptem ahhoz a tojáshoz, amelyik rossz hőmérsékleten volt tartva, az elmondottak alapján. Azért vetettem rá egy pillantást, nehogy valami más gond legyen, vagy másik gond is legyen, és az információk alapján hozzáláttam a tojások gondozásához. A hajszálrepedésest nem mozdítottam, ennyire tapasztalt azért nem vagyok még a sárkányok terén, hiába keresztanyu az ST tanár, meg van is egy példányom.
– Te Ems! Az itteni kis lakó mindjárt napvilágot lát. Szerintetek hím vagy nőstény lesz? –intéztem a kérdést elsősorban a diákok felé, de igazából Ems véleménye is érdekelt. Felkeltem a guggolásból, és hátrébbléptem párat, de ha kaptam információt, hogy mit csináljak, hát megcselekedtem, amit megkövetelt a haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 11. 20:25 | Link


magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

Miközben lépkedtünk a tojások irányába, ide-oda forgattam a fejem. Elvégre az ember nem minden nap jár ilyen helyen, és egyébként sem hasonlított túl sok mindenhez, amivel eddig találkoztam.
Mikor odaértünk, figyelmesen hallgattam az utasítást, közben pedig próbáltam előhívni azzal kapcsolatos emlékeimet, hogy egy ilyen tojásnál mi számít "normálisnak". Elvégre azért ezek mégsem egyszerű tyúktojások, amivel az ember gyakran találkozik, szóval az, hogy esetleg arra nem hasonlítanak, még nem jelent semmit. Szerencsére ezzel kapcsolatban nagyjából informálva lettünk, ám még így sem éreztem magam teljesen biztosnak.
Tétován léptem oda az egyik tojáshoz, miközben vetettem egy gyors segélykérő pillantást a másik két lányra. Látszólag semmi baj nem volt a tojással, és egyelőre nem voltam túl bátor, hogy nekiálljak emelgetni, vagy egyáltalán fogdosni... De aztán látva a többiek határozottságát, úgy döntöttem, én sem leszek beszari.
Gyerünk Lilla, nem harap. Legalábbis most még...
Azért élveztem volna, hogyha tényleg végignézhetjük egy kissárkány kibújását a tojásból, ám egyelőre igyekeztem a feladatra koncentrálni.
Először csak két ujjamat, majd az egész tenyeremet a tojásra tettem, végigsimítva gyengéden a tetején. Valahogy mindig az volt a benyomásom, hogy egy ilyen tojás meleg. Emlékeim szerint épp az imént Emma is említette a fontos megfelelő hőmérsékletet, így aztán kissé ráncolva a szemöldököm, a tanárnőhöz fordultam.
- Ez a tojás nem túl hideg? - érdeklődtem, mivel azért tekintettetel a hozzá nem értésemre, nem akartam halálbiztos következtetéseket levonni. Inkább igyekeztem hangsúlyozni, hogy ez csak az én véleményem. Éppen azért aztán azt reméltem, hogy esetleg más is megtapogatja kissé, hogy biztos legyen a diagnózis a hőmérsékletet illetően.
Közben felcsillant a szemem, mikor a tanársegédünk azt mondta, lehet, hogy nemsokára tényleg elő fog kerülni egy új kis jövevény is.
- Kislány! - vágtam rá, sokkal nagyobb bizonyossággal, mint az előbbi megállapításomat, holott erről sokkal kevesebbet tudtam. De na, akkor is éreztem, sárkány-hölgyemény lesz. Egy pillanat alatt teljesen elfogott a lelkesedés, hirtelen még a túl hideg tojásom problémájáról is megfeledkeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 11. 21:50 | Link



Sárkányok? Még a gondolattól is égnek áll a haja is, de nincs mit tenni. Visítva menekülni elvetendő ötlet. Egy életen át nem mosná le magáról, hogy megfutamodott az llg tanulmányi kirándulásról. Már van elég baja anélkül is, hogy esetleg valami csodaszép becenevet is kiérdemeljen, amin aztán egy fél kastély röhöghet, ha kedve tartja. Nyel egy nagyot, és bár nem tűnik el arcáról egy-kettőre az a kétségbeesett arckifejezés, amit az imént előcsalt belőle a feladat részletezése, felveszi azt a zöld köpenyt és a többiek után ballag. A lelkesedés hiányzik. Túlságosan is. Mozdulatai olyan erőltetettek, mintha legalább pálcát tartanának a tarkójához. Őt még a baglyok is összecsípik folyton, akkor is, ha már nem retteg tőlük. És akkor most ez a tűzokádó óriásgyík... ez fel fogja falni. Pánikol magában egész rendesen ezen az egészen, de aztán eljut a füléig, amit Miroslav mond. Meglepetten pislog a szerencsétlen sárkányra, rajta is felejti a tekintetét hosszabban, mint amúgy tőle várható lenne. Megesik szerencsétlenen a szíve. Hogy lehet valaki olyan eszement, hogy sárkányokat akarjon tenyészteni? Egyáltalán minek őket tenyészteni? Van belőlük elég amúgy is. Az eredmény meg aztán ehhez hasonló. Agyongyötört szerencsétlen állat, ami sose lesz a régi. Felhorkan a gondolattól, akármennyire is nem akar sárkányt ápolni, aztán vesz egy nagy levegőt és közelebb megy. Araszol, hogy egész pontosak legyünk. Ő aztán nem tesz semmilyen fenyegetőnek vélhető mozdulatot. Több időbe telik közelebb jutni, mint bármikor máskor kellene, de mégiscsak egy olyan állat fekszik tőle pár méternyire, ami normál esetben estére konzervként fogyasztja a páncélos lovagokat, ő meg se kottyanna neki. Igyekszik nem túl látványosan félni sem, állítólag azt is érzik az állatok, és prédának tekintik az embert tőle, vagy hogy magyarázták. Sose értett ehhez, csak az biztos, hogy a legbarátságosabbnak mondott állatokból is képes kicsikarni valami fura reakciót. Amikor még a teknős is megharap, na már nem semmi. Remélhetőleg a kába sárkány nem elevenedik meg hirtelen, miközben remegő kézzel és kavicsméretűre zsugorodó gyomorral igyekszik leszedni a sérüléséről a kötést. Nesze neked, jellemfejlődés. A végére már egészen megnyugszik, és nekibátrodik, annyira, hogy futólag még végig is simít néhány pikkelyen, aztán átengedi a terepet a navinéseknek, jöhet az a bájital, meg az újrakötözésnek is ideje lesz lassan. Nem ígéri, hogy segít is, ha kell, de szurkol. Mondjuk. Megkönnyebbülten lép hátra, hogy ezt túlélte. Gergő el se fogja hinni. A gondolatra egész elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Most komolyan egy sérült sárkányt gondoznak éppen. Még el kell ezt ismételni ma vagy százszor, mire el is hiszi rendesen, de sebaj, lassan csak felfogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Mondhatni, hogy a legidőigényesebb feladatok egyike az, mikor új emberekkel kell közösen felvenni a munkát, mindeközben ügyelni mindenre. Évi azonban szerencsésnek mondhatja magát, mert a lányok bármennyire is fiatalok, nem iszkolnak a munka elől és érdeklődőek is. Neki a legnehezebb a saját kis betegeihez mást odaengedi, de most egy közös jóért teszik, és mikor már látja a lányokon is, hogy a hozzáállásuk is becsülendő, nagy kő esik le a szívéről a feladatok kiosztásával egy időben.
Nem is olyan meglepő módon az első ránézésre leghatározottabbnak tűnő lány, aki karizmatikusan lép fel kezdeményez. Magára vállalja az itatós részt, ezzel együtt megtöri a jeget is maga és az állat között. Fogja a tálat, közeledik, Évi pedig tisztes, de biztonságot adó távolságból figyel és segít ha szükséges. Nem lett azonban szükséges még. Bárlátszott némi idegesség, amire a griff is fel-felmordult, de ügyesen és megfelelően oldotta meg a hölgyike. Ezután jött a vitamingazdag táplálás rész, amikor a helyi tápot kellett elvinni neki. az aranyos, korábban kérdezősködő és érdeklődő lány fogott neki. Nem jegyezte meg a neveiket, de ő elsőre is kellően előzékenynek és édesnek tűnt, le merné fogadni, hogy vagy navinés vagy levitás. A csendes tevékenykedést egy kérdés töri meg, amin elmosolyodik, majd még mielőtt a harmadik személy is belefoghatna, gyorsan megállítja, hogy még kint feleljen nekik.
- Ha a sérülést is kezeltük, olyan negyed óra múlva elfog pihenni, de éberen fog figyelgetni. Mivel sérült és a mozgásában is korlátozott, mondhatnánk, hogy nem olyan veszélyes, de azért az. Szóval, ha komolyan gondoljátok, és szépen betartjátok, amit kell, mikor elpihent megpróbálhatjuk a simogatást. Mit szóltok?
Mondja végig, majd a válaszok után útjára engedi az utolsó csapattagot, aki nagy bátorságot tanúsít, hiszen ellátja a sebet. Büszkén és elismerően bólogat mindhármuk munkája nyomán, aztán visszatérve a karámot nyitva hagyva kijjebb sétálnak, hogy ott beszélhessék meg a továbbiakat. Hiszen ez sem volt egy rövid idő, még kivárták és végignézték, ahogy eszik, majd elkezd elfeküdni.
- Biztos vagyok benne, hogy tanultatok már az unikornisról, ha a hippogriffről részletesen még nem is. Csillag is különösen nehéz eset, nagy tisztelettel, összeszedettséggel és pozitivitással kell megközelíteni. Simogatni pedig… nem szabad hirtelen és meg kell várni, még ő közelít a kinyújtott kezedhez, irányíthasson ő ezáltal. Várunk még egy kicsit, aztán előre megyek, megmutatom, hogy is mehet, aztán ha szeretnétek, egyesével odajöhettek ti is megpróbálni…
Ezután pedig fogta magát, majd z imént elmondottak szerint elindult be, leguggolt az állattal szemben, megvárta, még felé néz, előrenyújtotta kezét, majd várt. Kis idő után fejét Évi végtagjához simította…


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Szerencsére semmit nem kellett kétszer elmondjon, és minden tanácsát figyelembe véve cselekedtek mai tanoncai. Örült neki, hogy legalább ez a része simán ment, bár voltak kételyek benne, meg merik-e majd tenni. Végül a vöröshajú lány nekikezdet kisebb hezitálás mellett, amit bár kiszúrt nem tett szóvá, elismerően bólintott, mikor eltávolította a kötést, majd a rázósabb részeknél besegített a másik két lánynak. Fogalma sincs meddig tartott, nem szokta ilyenkor az időt figyelni, vagy azt, hogy sietni kéne. A bájitalra mintha önkénytelen mozgásban a sárkány megrázkódott volna, de Miroslav higgadtsága a lányokat is igyekszik átlendíteni ezen.
- Köszönöm a közreműködést.
Gyorsan zárta ezzel, az utolsó mozdulatok után pedig a közeli kis helyiséghez indult, ahol kimosakodhatott, ahogy a lányok is. Lassan a páciens is annyira elpihent a nyugtató hatása alatt, hogy még a mozgásra se riadt körülötte, pedig valaki egy egész tálat borított le a teremben. Intett a lányoknak, hogy ha gondolják, meg lehet simogatni. Ha élnek vele, ha nem, lehetőséget hagy, csak eztán indul tovább.
- Tudom, hogy sokan tartanak a hasonló munkáktól, azt is, hogy nem leányálom. De fontos tudni, hogy az egyik leghálásabb munkakör, ha látjátok… - Kis szünetet tartva vezette ki őket egy hátsó ajtón, ahol egy nagyobb udvarra volt kilátás. Az imént ellátott sárkányhoz hasonlóak, de felépült, egészséges, példányok voltak. Miroslav meg mert volna esküdni rá, hogy ezek „boldog” sárkányok, legalábbis vidámak. De végül csak befejezte a mondatot feléjük intve. – milyen eredménnyel jár. Én ezért csinálom végig minden nap, ettől van erőm, és ha egyszer bármelyikőtök úgy döntene, ez lesz a hivatása, én csak biztatni tudom.
Mondja végig egész vidáman, igazából a tény önmagáért beszél, nem is pazarol egyelőre több szót rá, megvárja, hogy lesz-e bennük érdeklődés vagy sem, mielőtt visszatérnek a betegükhöz.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Emmának volt jelenleg a legegyszerűbb dolga, ha azt vesszük, hogy nem is életveszélybe vitte a csoportját, ráadásul még Đomi is itt volt, hogy segítsen neki. Valahogy, anno mikor ő volt gyakorlótanár Véda mellett is így volt ezzel, nem tud rá már diákként tekinteni, meg eleve még mindketten a padot koptatták, mikor megismerte. Valahol örült is neki, hogy először megoszthatja kicsit a felelősséget, bármennyire is utál hárítani. Elfoglalta az odafigyelés és a feladatkiszabás, amiben már egy ideje nem volt ilyen gyakorlati része neki sem. Na meg így egyszerűbb volt jegelni azt az aprócska tényt, ami otthon vár majd rá a kiruccanás mivolta miatt…
- Csak bátran vizsgáljátok meg őket…
Bátorította, aztán amint látta előbb a rellonos lányt, Lillát, úgy tűnt, baj már nem lehet, mert mindenki teszi a dolgát. Összemosolygott az imént említett lánnyal, mikor az felvetette, hogy hideg a tojás. A felmérő lapra be is írta, majd megvárta a másik két lányt is, hogy megkeressék, ha van gond. Mikor vége szakadt, éppen beírta volna, hogy rendben van már, Adri tojásához értek, amire Đomi fel is szólalt.
- Úgy tűnik, eggyel többen lesznek már a napokban. Hát… jó kérdés, ritka, hogy pontosan tudják a gondozók a fajtán kívül, mi várható. Egészséges-e aki előbújik és így tovább. Ezért is fontos, hogy gondosan figyeljenek a tojásokra, minél jobb állapotban kelhessenek ki.
Mondja, mintha teljesen hétköznapi dolgokról beszélne, ahogy vidáman közelebb lép ő is, hogy megvizsgálja a repedést. Mikor felmérte a dolgot, látta, hogy bizony-bizony eljött az idő, így a protokollt ismerve át kell tenni egy másik, külön helyre, azonban nem venné el a diákok elől a lehetőséget, és mivel a barna hajú rellonos lány volt a legelső reagálója is, neki szánja a lehetőséget. Megmutatja, hogy hogyan emelje fel a tojást, nem bántva azt, majd teheti át egy egyéni megfigyelő részbe. Ez jóval alacsonyabban van és a környéke úgy van berendezve, ha nincs gondozó a közelben, se lehessen baja a kissárkánynak. Mikor sikerül végrehajtani, a helyiség közepén megvárja Đomit is, ha visszatette a védőbűbájokat is a másik két tojásra, majd elmondja mi is jön.
- Arra gondoltam, ha már tojások, biztos érdekelne titeket az, hogy az első pár hétben mi történik a kicsikkel, főleg azokkal, akiknek az itteni gondozók lesznek a szüleik, mert találtak.
Belekezdett, de többet nem is árult el, csak kivezette őket egy udvari részre, ahol pontosan lehetett látni négy, egészen fiatal egy és három hét közötti, szárnyukat bontogató lényt. Egymással viaskodtak vagy éppen pihentek. Annyira nem kicsik, mint mondjuk egy kölyökkutya szokott születés után, de a monstrumokhoz képest egészen. Innen lehetősége nyílt őket megfigyelni a kis csapatnak. Emma már várta azt a bizonyos kérdést, ami minden diákban ilyenkor motoszkál, ha már majdnem ott van, hogy találkozhasson velük testközelből, de egyelőre nem lőtte le a poént, merre tartanak, amíg nézik őket.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek