A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864081#post864081][b]Layla Robillard - 2023.05.15. 13:07[/b][/url]

Fáradtan lép ki a gőzből, derékig érő hajára törölközőt csavar, ahogyan vékony testét is puha textilbe bugyolálja. Lafayette bármelyik pillanatban megérkezhet, ő pedig késve indult el az edzésről, így most minden terve borul. A főzéssel ugyan elkészült, a meggyes-cseresznyés piskóta még épp langyosan várja, hogy végre megkóstolhassák, a brassói pedig a sütőben pirul tovább. Nem kimondottan francia ételek, de a fiúval eldöntötték, hogy minden alkalommal olyan ételeket próbálnak ki, amik a legkevésbé sem franciák. Így történhetett, hogy a legutóbb pukkadásig nevették magukat Lafayette túlzottan csípősre sikeredett pad thai-án, vagy épp Layla agyonsózott rántott húsán. És még azt mondják, van, amit nem lehet elrontani - cáfolom, el lehet!
Épp csak mezítláb sétál a konyha irányába, hogy ránézzen vacsorájukra, amikor hallja a kulcs csörgését, ezek szerint párja rendkívül pontos ma. Kikapcsolja a sütőt és rögtön szalad is, hogy a levitás nyakába ugorhasson. - Időben jöttél - karjai a fiú nyaka köré fonódnak, amikor pedig rájön, hogy még mindig turbánban van, egy laza mozdulattal lehúzza a törcsit hajáról, hogy az nedvesen hulljon a hátára. - Ne haragudj, sokáig tartott az edzés, még nem vagyok kész... legalábbis magammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864087#post864087][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.05.15. 19:05[/b][/url]

Mondjuk úgy, hogy az elmúlt egy év kaotikus volt. Összefutottak az apjával, megejtette azt a fajta bemutatást, amit még nem biztos, hogy akart volna. Az apja nyilván faszra vette, ehhez képest Michelle vérszívásai bájos kedvességeknek tűnnek, lehet azért, mert azokat már megszokta és szereti. Az apja mégis csak valamennyire túlmisztifikált alakká vált az életében az inkább hiánya, mint jelenléte miatt, ebből kifolyólag Mihael kritikája, apai incselkedései is mélyebben érintik, no nem annyira, hogy szívére vegye, de eléggé ahhoz, hogy zavarba hozza.
És igen, főleg anyagi megfontolásokból kifolyólag elmondhatja azt, amit kevés korabeli tinédzser: van egy lakás a nevén, a párizsi. Miért? Valószínűleg abban a pillanatban lakat kerülne az ajtóra, amint Mihael neve a tulajdoni lapot érné, így eddig Michelle nevén volt, amint pedig a gyerek betöltötte a 18-at, átíratták rá, a költségeket pedig apu állta. Így aztán Laylával elmondhatják, hogy élnek, mint Marci hevesen, elvégre hány fiatalnak tolják a segge alá a saját lakást a mai világban? Na ugye! Ide visszatérni most már szó szerint egyenlő a hazajövetellel, és most, hogy hétvége van, és eltávot kaphatott az iskolából, természetesen Michelle-éktől ide vezetett az első útja.
Ismerősen nyikordul a bejárati ajtó (ne felejtse el megolajozni majd a zsanérokat), és néhány másodpercen belül már landol is a nyakában egy darab frissen zuhanyzott Layla. Nos, nem lenne ember a talpán, ha nem biztosítani kellő stabilitást mindkettejüknek- ez persze együtt járhat némi szigorúan véletlen csípő/fenékérintéssel, de nem ő használja mászófalnak a másikat, tegyük hozzá!
- Michelle kitett a közelben, aztán ment tovább munkaügyben. - Ilyenkor tényleg nem késik. Ha a suliból jön a kandallón át, akkor megeshet, hogy elalszik és később esik be. Meg az is megtörténhet, hogy elfelejtette Laylát elengedni úgy en bloc. A hormonjai azt súgták, hogy túl jó a látvány ahhoz, hogy úriembert játsszon, ma jön el az ő napja!
- Leszavazlak, nálam ez 10/10-es külső. - Se-hall-se-lát Benedek tekintete már valahol odalentebb jár a domborúbb vidékeken, de becsületére legyen mondva, még tartja a kulturált álcát.
- Ez egy nehéz helyzet, Layla. Vagy a kaja, vagy te, és mindketten tudjuk, hova kerül a szavazatom. - Talán menti a róla alkotott (eddig) pozitív képet, hogy a kisfiús vigyora igazán cuki. Az idióta rámenőssége már annyira talán nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864096#post864096][b]Layla Robillard - 2023.05.16. 11:48[/b][/url]

Az arcán pihenő mosoly még most is ugyanolyan ragyogóan édes, mint hajdanán, amikor csak kerülgették egymást. Azt mondják, a szerelem legfeljebb fél évig tart, utána elmúlik, Layla-ban mégis zavaróan hangosan kavarog a gondolat, hogy náluk ez egészen másképp van, legalábbis nála biztosan. Annak ellenére, hogy korukból fakadóan akad érettségi különbség egyes területeken, a fiú mindig tisztelettel bánik vele, odafigyel rá és ennél szuperebb társat nem is tudna elképzelni, talán ezért is van az, hogy a rózsaszín felhőben fel sem tűnik neki, hogy a kezek illetlen helyekre vándorolnak.
- Óóó, pedig beugorhatott volna, megígérte, hogy hoz nekem egy titkos receptet, amit nem ronthatok el - töprengőn réved a távolba, mielőtt kisvártatva folytatja. - Bár, ha mélyen a szívünkbe nézünk, mind tudjuk, hogy nincs ilyen - a mondat befejeztével elkezd nevetni saját magán, ami igen gyakran előfordul, amióta Lafayette-el jár. Nem tudja pontosan, miért, de könnyedebben vállalja fel hibáit és szórakoztatóbbnak találja csacska, ügyetlen tetteit, mint annak előtte. A szégyen, mely ezekhez társult, köddé vált, s bár kár tagadni, hogy ez érettségéből és korából is fakad, azért igencsak nagy szerepe van benne a franciának.
- Dehogy is, akkor lenne 10/10, ha a törölköző se lenne rajtam - huncut kacagása, akár a méz a madzagon, úgy csábítja a másikat még messzebbre, s bár érzi, hogy pulzusa emelkedik, igyekszik tudatosan kizárni ezt elméjéből. Nem retteghet örökké és nem hagyhatja, hogy az emlékei gúzsba kössék. - Lafayette David Saint-Venant, nagyon pimasz vagy ma, ráadásul hiába szánod bóknak a testemre, mi a helyzet a főztömmel?! Tán csak nem kritika lenne? - felháborodást tettetve eltolja magától a másikat, ám szemeiben játékosság csillan: le sem tagadhatná, hogyha lassan is, de tanul a levitástól. Imádja ugratni, mert ugrik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864124#post864124][b]Adele Nadia Krise - 2023.05.19. 17:19[/b][/url]

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

- Milyen rejtelmes, vajon hogy történhetett? Hmhmh. - Ott bujkál a mosoly a hangjában, az arca ironikus vigyorba fordul, miközben a fejét ingatja. Will és a gnómok iránt érzett mélységes ellenszenve. Másfelől nézzük a jobbik oldalát: nem emberekkel teszi ugyanezt. Két rosszul közül a kisebbiket mindenképp jobbnak fogja fel.
A váratlan felvetésre megáll az ő ujja is a haja csavargatásával, és nem válaszol azonnal, csak két-három másodperc múlva.
- ... Nem nem. Maradunk az eredeti tervnél. Hiányolj még egy kicsit, annál édesebb lesz viszontlátnod. - Igazából nem biztos benne, hogy ha most Will felpakolná és elvinné, ne hódolna be az akaratának megint. És ezt nem akarja, tudja, de ahhoz, hogy ismét ellenállást tudjon tanúsítani, szüksége van még egy kis felkészülésre és időre.
- De két hét múlva várlak. Addig pedig vigyázz, mit csinálsz, mert mindenhol van szemem. Tudni fogom, ha rosszat tettél, és leverem rajtad. - Azért, mielőtt kinyomja a telefont, dob egy csókot a mikrofonba, mint valami Dr. Szöszi, aztán maga mellé ejti a készüléket az ágyra.
Igen, mindenképpen kizárja a házból egy napra Willt. Büntetni kell most már a túlkapásai miatt, és ideje megtanulnia, ki a főnök a házukban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864335#post864335][b]Návay Regina - 2023.05.28. 19:47[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Na, mi van, nagymenő? Megterhelő az emelkedő? - kérdezem csipkelődve, ha már Kristóf lemarad mögöttem. Meredek hágón kaptatunk felfele a hegyoldalon, hogy elérjünk a sziklás csúcsig, ahol a menedékház található. Majd ott verünk tábort, addig viszont ki kell cipelni a hátizsákot mindkettőnknek. Tudom, tudom, boszorkány vagyok, az egészet összezsugoríthatnám és zsebre vághatnám, hogy fütyörészve sétáljak fel a hegytetőre, de abban mi lenne az edzés? Túrázni úgy szeretek, hogy közben minél kevesebb mágiát használjak, és minél többet abból a tudásból, amit a túlélési alapismeretek óráimon a diákjaimnak átadni igyekszem. Ennek szellemében Viktor katonai hátizsákját cipelem a hátamon, benne hálózsákkal, váltás ruhával és minden szükségessel, amire egy ilyen túrához szükség van. A sziklát is szeretném megmászni, ha már nyaralás címszóval sikerült ide eljutni. Fanni ilyesmire nem vevő, Kristófot viszont sikerült meggyőznöm, hogy mennyire jó lesz ez, hiszen ilyen kirándulásokra mindketten a bátyámmal jártunk régen mindenfele a Mátrától a Kárpátokig. Megállok én is közben, hogy felmérjem a terepet. Kezemet a szemöldökömig emelem, hogy árnyékot tartsak magamnak, ahogy felfele bámulok és azt próbálom betájolni, milyen messze van még a csúcs.
- Még vagy ötszáz méter, saccperkábé - állapítom meg, de nem indulok tovább egyelőre. Helyette csípőre teszem a kezem és visszafordulok felé, hogy lássam, mi történt. Vajon tényleg kifulladt, vagy csak talált valamit, ami leköti a figyelmét, merthogy lássuk be, a táj gyönyörű. Egy fenyőerdő közepén vagyunk gyakorlatilag, egy köves, sziklás földúton, alattunk pedig ott húzódik több falu, sőt még egy egykori bányaváros is a maga sajátosan szürke, de bájos összképével. Előttünk pedig ott a sziklás csúcs, ide már a térkép sem kell, úgyhogy összehajtogatva el is rakom a nadrágom farzsebébe.
- Szerinted is szeretné? - kérdezem meg végül halkabban, a bátyámra gondolva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864359#post864359][b]Návay Kristóf - 2023.05.29. 00:49[/b][/url]

Regi a tanár. Úgy érzi magát, mintha kutyaként loholna utána az ösvényen, s ahogy néha lepillant az alattuk elterülő tájra, eszébe jut, hogy ő sem a régi már. Feléled benne a versenyszellem ugyan, de nem azért akart csatlakozni hozzá, hogy saját magán kívül bárkit is legyőzzön. Teljesíteni, bizonyítani akar - önmagának. Benne van ebben egy adag spiritualitás, amiért a csúcsra tör, de felfogható kompenzációnak, ha már az élete nem teljesen úgy alakult, ahogy azt eltervezte annak idején, akkor legalább máshol, másban legyen a toppon. Kifejezetten örül, hogy az unokatestvérével van, akivel az elmúlt hónapok során olyan jól megbékélt. Prózai oka van ennek. Bérbeadója férjhez ment, a házrész kapcsán adódott némi kavarodás, na meg egyébként sem volt a legjobb bérlő Kristóf. Ez persze nem meglepő hír annak, aki őt ismeri. A Návay otthon adta magát költséghatékonysága miatt, mert ő meg megszorult anyagilag, úgyhogy aztán úgy alakult, hogy birtokba vette a neki felkínált szobát. Ehhez először illemből vágott jó pofát, aztán számára is váratlan gyorsasággal enyhült köztük a viszony valami olyanná, ami így, hogy újra a családtagjai között van, végre azt ébreszti fel benne, hogy tartozik valahová. Nem volt könnyű, és most sem könnyű neki. A makacssága ugyanúgy dolgozik benne, mint eddig.
- Ne kezdd - csitítja le rögvest, tenyerével pedig megálljt mutatva tolja ki karját maga elé védekezően. - Valami szar kavics belement a cipőmbe - morog hangosan, hogy az előtte igyekvő is érthetően hallja, bár ilyen magasan a szél könnyen viszi a hangot. Kihasználva a megállót, megtörli homlokát, szapora lélegzetvételek közepette pedig fél lábon kezd el egyensúlyozni, hogy leszedje magáról lábbelijét, kirázogatva a haladást akadályozó kavicsot.
-  Akkor minek sietünk? Időben odaérünk... Vagy éhes vagy? - értetlenkedik. Aztán ránéz, és egy pillanatra szemmel veri, amiért már megint Őt képes felemlegetni. De nem tud haragudni valami olyanért, amivel nincs egyedül. Maximum azért, hogy vele ellentétben Regi ki is mondja, hogy kin jár olyan gyakran az esze. - Hülyeséget kérdezel - mosolyodik el. - Amúgy meg, lány létedre tényleg nem bántak veled kesztyűs kézzel az aurorképzőn - bókol egyet végül a maga módján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864377#post864377][b]Návay Regina - 2023.05.29. 15:48[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Nem gondoltam volna egyébként, amikor visszaköltöztem, hogy leszünk mi még olyan jóban, hogy együtt vágjunk neki ennek a nyaralásnak szánt túrának például. Az első találkozás a pizzériában csúnya veszekedésbe torkollott, ahogy aztán sorban még a következő néhány alkalom is. Sőt, a beköltözése után se volt még egy ideig súrlódásmentes a kapcsolatunk, inkább mondanám nézeteltérésekkel telinek, de végre már nem akarjuk leharapni egymás fejét napi szinten. Örülök neki, és biztos vagyok benne, hogy Viktor is örülne, ha ezt látná.
- Kavics, naná... jó kifogás - folytatom a csipkelődést, nyelvet öltve rá, ahogy megfordulok, de nem megyek tovább. Úgy tűnik, mégiscsak van kavics, legalábbis a cipőjét rázogatja már, úgyhogy nem is piszkálom ezzel tovább, helyette ő kezd kötekedni máris, amint visszahúzza a cipőjét.
- Csak nem akarom, hogy itt esteledjen ránk - válaszolom megvonva a vállam, habár nincs már nagyon érvem. Azt az ötszáz métert már négykézláb is meg tudjuk tenni vagy ugrálva éppenséggel, szóval azt is lehet, hogy nem rohanok úgy, mint akinek azt mondták, tessék erőltetett menetben letolni az egész hegymászást. Elmosolyodom én is, igaza van. Hülyeséget kérdezek. Viktor biztosan szeretne itt lenni, elvégre velünk is ő szerettette meg a túrázást és imádott minden ilyen helyet, mint ez is.
- Senkivel se bánnak kesztyűs kézzel - felelem neki, aztán ismét elindulok az ösvényen felfelé. - De ha akarsz, csatlakozz hozzám néha az erdőben futni, az is eléggé kondiban tart. Most meg mit szólsz, ha az gyújt tábortüzet, aki másodiknak ér ki? Hogy szórakoztatóbb legyen, varázslat nélkül. Benne vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864416#post864416][b]Návay Kristóf - 2023.05.31. 18:29[/b][/url]

Kristófnak több se kellett. Arcizma megrándul, s amint a kavicsdarab a földre koppan, nem téveszti azt szem elől, úgy bújik vissza a cipőjébe. Ha ennyire nem hisznek a szavának, beszéljenek hát a tények - azok is legalább annyira makacs dolgok tudnak lenni, mint amennyire ő az. Egy fürge mozdulattal felkapja a földről a kavicsot, és nagy erővel, derékmagasságban elhajítja Regi felé, azzal sem törődve, hogy esetlegesen célt téveszt. Utóbbi is annak köszönhető, hogy alapvetően bízik a reflexeiben, talán túlságosan is. Amikor még aktívan űzte az átoklövészetet, jó készségei alakultak ki.
- Nesze - morogja oda cselekménye után bosszúsan. - A naplemente azért elég pazar innen - mutat maga mögé. Aztán megfordul, és ha már amúgy is megállt, kiélvezi egy kicsit a kilátást. A fenyőket körülöttük nemrég ültethették. Szerencsére jók a látási viszonyok, ellátni a környező hegyekig, melyeken végigfut tekintetével, majd az alattuk elterülő településeket kezdi el pásztázni. Innen olyan az egész, mint egy nagy terepasztal.
- Legalább lett eredménye - folytatja nem titkolt vágyakozással a hangjában. - Kösz, inkább az alvást választom. Esetleg késő délután, kora este jó lehet - vonakodik el egy pillanatra. - Oké. Három, kettő... - és már sprintel is felfelé, Reginek úgyis helyzetelőnye van, hiszen valamivel előtte állt meg. Az első néhány méter után már magában káromkodik, amiért ennyire telepakolta a táskáját, ami most rázkódik a hátán. A menedékházra fókuszál, félretesz minden fáradtságot. Mégis, talán pont az imént említett futások kihagyásából, vagy a túl gyors indulásból fakad, hogy Regibe több szusz szorult, így a kimerítő küzdelem végén ő ér oda hamarabb. Kristóf egyetlen vigasza, hogy nem sokkal marad le mögötte.
- Basszus... Csak szerencséd volt! Még jó, hogy nem látta más - pislog körbe elpirultan. - Na, akkor lepakolunk előtte, vagy mi a program? Én amúgy ennék is lassan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864448#post864448][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.06.02. 14:25[/b][/url]

Valószínűleg Michelle hathatós nevelése és Mihael komolytalan példája nélkül elkanászodott volna és a 'tisztelet' szónak még csak a közelébe se érne.
- Haha. Ha. Neeeem, az olyan lenne, mintha az anyós tartaná a gyertyát nekünk. Inkább... majd a családi ebédeken cserélgessétek a recepteket, mit szólsz hozzá? - De komolyan, ha anyád mindenhova utánad jön, az olyan, mintha még mindig ötéves lennél és a szoknyájához volnál ragasztva. Ha már kettesben töltött időről van szó, sokkal inkább szeretné azt tényleg kettesben tölteni. A három már tömeg.
Jajj, az a törölköző; csak emlegetni kellett, máris olyan kigúvadt szemekkel bámul Laylára, mint valami megsebzett vad. Miért van még mindig rajta az a plusz cucc? Ez az igazi kérdés! Csöppet sem rest elkezdeni húzogatni finoman a törölköző szélét, mint valami türelmetlen kiskutya.
- Tényleg, minek is van az még rajtad? Igazán nincs rá szükség. - Tisztán kiérezhető a gyerekes türelmetlenség és izgalom a motyogásából, Layla ismeri már annyira, hogy tudja, milyen egyszerű a jó gombokat megnyomogatni a szimpla kis lelkén. Ha egy rétegnyi ruha választ el a meztelen barátnődtől, nem a kaja lesz a legelső kérdés a fejedben, főleg ha egy kanos tini vagy.
A kaja, fú, igen, enni is akartak. Mikor is? Valamikor... A türelmetlen szusszanás és Layla kitartó stírölése kimondatlan válasz arra, hol jár az esze. Nem a kaján.
- Ha egy darab fát adnál enni, azt is szívesen megrágnám, igazán! - Mintha Vasiltól hallotta volna, hogy a nőnek mindig igaza van, akkor is, ha nincs, és jó, ha a kedvére tesz az ember fia, sok konfliktust elkerülhet. Például egy menzeszes, ámokfutó boszorkány haragját, mert Michelle sem egy matyóhímzés olyankor. Hülye volna nem tanulni a már sok éve boldog házasságban élő nagybátyjától, így ez a vak elkötelezett szöveg szerinte pontosan illik a narratívába. De még mindig ott az a hülye törölköző...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864526#post864526][b]Návay Regina - 2023.06.04. 20:05[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Héé... héééé, mit művelsz? Viselkedj - közlöm vele összevonva a szemöldökömet,  miközben magam elé emelem a kezem, mintha tényleg engem célozna. Alig bírok nem nevetni. Csak úgy nagy általánosságban az irányomba dobni a kavicsot mégsem olyan veszélyes, és ha már viszonylag remekül megbarátkoztunk egymással, aligha tenne ilyet egyébként is.
- Naná - válaszolom a naplementére, egy hosszú pillanatra el is gyönyörködve benne, majd felvetem a versenyt. Vállat vonok arra, hogy inkább alszik futás helyett, ő tudja. Ami engem illet, inkább szeretek formában maradni. A rajtot követően egyenletes tempóban vágok neki a hátralévő távnak, nem látom értelmét olyan vadul rohanni, mint ő teszi, mert mint a mellékelt ábra mutatja, hamar ki is fullad. Sikerül megelőzni, majd előbb célba érni. Elégedetten húzom ki magam, amint a tetőn megállok és lerakom a telepakolt hátizsákom a fűre. Kezemet csípőre téve nézek körbe. Csodás a kilátás.
- Ez, kérlek, nem szerencse. Ez a gyakorlat - közlöm nyelvet öltve rá, de azt már inkább nem teszem hozzá, hogy el van tunyulva. Már felajánlottam, hogy ha akar, jöhet velem futni az erdőbe, de ha nem, hát nem. Nem veszekedni jöttünk ki ide.
- Lepakolhatunk, aztán tied a tűzgyújtás öröme, mugli módra - válaszolom neki. Fel is emelem a táskám a földről, hogy becipeljem a menedékházba. Egyelőre csak a hálózsákomat szedem le, ha már a csomag tetejére erősítettem fel a zsákjában, aztán meg a kaját.
- Kérsz szendvicset? Szalámis-sajtos. Vagy majd sütünk szalonnát, ha sikerül meggyújtani a tüzet? - kérdezem máris, amint sikerül kipakolni kis toronyba a maradék három szendvicset, ami kissé ugyan összenyomódott, de még azért ehető.  Leülök az ágyra, hogy végre kifújjam magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864766#post864766][b]Návay Kristóf - 2023.06.19. 13:17[/b][/url]

- Na tessék, előhoztam belőled a tanárnőt - először felmordul ugyan, de ezen megállapítása után már csak mosolyogni tud. Vicces dolog a rend őrének bajuszát húzogatni különösebb következmény nélkül, aki ráadásul még oktat is valahol, mondhatni túlélési alapismeretek különórára iratkozott be, amikor elvállalta Regivel a páros túrát. Szerencse, hogy nincs köztük akkora korkülönbség, na meg persze hogy nem bukdácsolt a Bagolykőben, mert egy pillanatra elképzeli azt, hogy milyen lenne most a rokona óráira járni. Pontosabban aludni. Amúgy meg, ha tényleg bántani akarná, ezerféle hatékonyabb módot ismer rá, vitából viszont elég volt egy időre.
A versenyben alulmarad. Nem gondolta végig a stratégiát, hagyta, hogy az agy helyett az indulatai vezéreljék. Emelkedőn, hegyi úton, ennyi megpakolt cuccal nem gondolt bele abba, hogy ez a szokásostól eltérő futási körülmény. Kénytelen volt beismernie a bukást. Persze a lány szemkontaktját igyekezett elkerülni, amikor az nyelvet öltött rá, gyorsan elkapta a fejét, és inkább a menedékházat méregette, mintha levegőnek nézné a másikat. Egyik fülén be, másikon ki. A kommentárjával együtt.
Kijelentését előbb nyugtázza, majd maga is elindul befelé, hogy lepakoljon. Aprócska szoba jutott nekik, emeletes ággyal, aminek fenti részére csap le. Kivesz mindent, ami a tűzgyújtáshoz és az evéshez kell, aztán a tábortűz helyét indulna megkörnyékezni.
- Úgy érzem magam, mintha vizsgán lennék - vakargatja meg a fejét. - Nem kell, csomagoltam én is magamnak. Tudod, én most nem érek rá enni - nyomja meg az utolsó mondatot sértetten, mintegy enyhe célzásként. Kimegy, körbejárja a nomád jellegű tűzrakóhelyet, aztán elindul fáért. A ház körül könnyen talál aprítva, nincs is baja azzal, hogy pálca nélkül gyújtson tüzet, erre a nyári táborokban is kapott nevelést. A kisebb ágakat gyújtósnak a gúla alakú rakás belsejébe helyezi, papírnak pedig az egyik korábbi Edictum szám interjú-rovata szolgál. - Ha hozok gyufát, vagy öngyújtót valahonnan, az ér? Vagy kövekkel kell bajlódnom, mint az ősemberek? Ennyire azért a muglik se primitívek - érvel Reginek, aki talán közben csatlakozik hozzá, hogy kíváncsian szemlélje a folyamatot, hátha lerövidítheti a tortúrát. - Van a táskámban kenyér, meg még kolbász is, azokat kihozhatod, ha gondolod. A kisebbik zseb, a nagyot ne nyisd ki! - utasítgatja. - Aztán majd mesélned kell, nem úszod meg. Te jártál már errefele korábban, nem? - kérdezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864850#post864850][b]Návay Regina - 2023.06.23. 22:08[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Szemtelenkedjél. Ha így folytatod, mindjárt mehetsz is a menedékházat takarítani - közlöm nevetve. Azért én nem vagyok az az igazán tanáros tanár, vagy hogy is mondjam. Ha nem aurori egyentalárban mennék órát tartani, biztos azt hinnék, valami eltévedt diák vagyok, aki még nem kapta meg az egyenruháját. Most tanulom még csak egyébként is az egészet. Csak éljem túl, mert már így is úgy érzem, sose lesz vége, és még éppen csak elkezdtem. A versenyt közben sikerül megnyerni, mert bár Kristóf hevesebben lendül neki kezdetben, hamarabb ki is fullad, mint én. Közlöm is vele, hogy ezek szerint az ő tisztje ma a tűzgyújtás. Kíváncsi vagyok amúgy is, hogy boldogul-e vele.
- Mindjárt kiderül, megy-e kiválóra vagy megbuknál. A tűzgyújtás gyakorlatilag beugrónak számít - mondom neki nyelvet öltve, de azért megkérdezem azt is, nem kér-e a maradék szendvicsemből. Legyintek is a kifogására aztán, annyira azért nem sürgős ám a tűzgyújtás szerintem, hogy ne tudnánk megenni előbb a szendvicset, ha már sikerült kimásznunk ide. Én legalábbis meg fogom enni most a magamét, miközben leülök az alsó ágyra és a túrabakancsomat lerúgva magam alá húzom a lábaimat.
- Megvár az még, nincs rá határidő, hogy ha most nem csinálod meg, tíz perc múlva már nem lesz jó - mondom is, és a másik szenvdicset lerakom az ágyra, ha mégis meggondolná magát. A sajátomat kihámozom a szalvétából és neki is látok jóízűen. Ennyi fáradtság után tényleg jól is esik. Csak belelépek aztán újra a bakancsaimba, hogy a lógó fűzőt a szárába tuszkolva kövessem, de még előtte kihorgászom a táskám zsebéből a csomag vízálló gyufát, ami a saját túlélő felszerelésem egyik alapeleme. Zsebre dugom arra az esetre, ha kellene, és lehuppanok a lépcsőre, onnan figyelem tovább lakmározva a szendvicsemen.
- Mmm... tessék, hoztam - szólalok meg, amint sikerül lenyelni is a falatot, hogy ne fulladjak bele a nevetésbe, és felé dobom a dobozkát. - A diákjaimnak meg szoktam tanítani a kova használatát is, de amúgy többe kerül beszerezni manapság, mint ha az ember beruház pár doboznyi vízhatlan gyufába. Az se rossz megoldás, ha viaszba forgatod a rendes gyufát, de ezt jobban szeretem - válaszolom neki megvonva a vállam. Újabbat harapok a szendvicsből, a kolbász meg a kenyér még kicsit várhat úgyis, mire tényleg lesz itt tűz. Hümmögve tudomásul veszem a kérését, de még jólesik itt ücsörögni kicsit. Az a helyzet, hogy azért elfáradtam. Nem kis út volt kimászni ide.
- Mert mi van a másikban? Egy fél hulla? - kérdezem csípkelődve, aztán mégiscsak felkelek. Nehezemre esik megállni, hogy ne tegyek valamit, amiről azt mondták, ne tegyem, de végül csak a kolbászt és a kenyeret bányászom elő, meg a másik szendvicset is hozzácsapom, sőt a szalonnát is, amit én hoztam. Mindezt magamhoz ölelve egyensúlyozom ki, miközben újabbat harapok a szendvicsem maradékából. Kisebb kihívás, de végül sikerül nem elejtenem közben semmit.
- Erre? - kérdezek vissza. - Itt pont nem jártam, csak a Hagymásban, de azt mondta az erdész, hogy ne nagyon császkáljunk be a fák közé, mert vannak medvék. Viszont szerintem szép a kilátás. Szerinted is? Holnap meg megmászhatjuk a sziklafalat. Én legalábbis szeretném. Hallod, nyársnak valót is hoztál? Vagy mindenki szerezzen magának? Hoztam szalonnát, meg valahol a táskám alján pillecukor is van, de azt most nem horgásztam ki, később is ráér, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865169#post865169][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:00[/b][/url]

Botond  

Féltem a dologtól, mert soha senkivel nem voltam ennyire messze az otthontól, csak a családommal. Persze már bízok Bánkiban, de nekem ez így akkor is marha nagy dolog. Szóval, a legelső napon olyan voltam, mint egy golden retriever, tudjátok.. mindennek örül, le-fel futkos, kihajol a mozgó járműből és a többi. Jó, mindig ilyen vagyok, de mikor megérkeztünk különösen. Aztán szépen lassan nyugodtam le, s most a harmadik napon már ki merem jelenteni, hogy visszanormalizálódtam. Mármint, Sárásodtam. Ma már nem keltettem hatkor szegényt Botondot, hogy nézze meg, itt sokkal másképpen néz ki a nap. Pedig akartam! De csak ültem és néztem, aztán rá vártam és ezután a nap csak úgy elreppent.
- Nem gondoltam volna, hogy kibírjuk eddig anélkül, hogy leharapjuk egymás fejét - csússzanok be mellé az ágyba, a tőle lenyúlt pólóban. - Mit nézünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865171#post865171][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:02[/b][/url]

Az biztos, hogy nem alkottam osztatlan sikert, amikor nyilvánosságra hoztam a tényt, hogy elviszem Sárát nyaralni, külföldre. Valószínűleg a dolog váratlansága miatt volt egész jó az első két nap, nyilván ennyi idő kell a tökéletes woodoo baba elkészítéséhez, mert így a harmadik estén valahogy hirtelen megérzem, ahogy fájni kezd a testem. Nyilván nem a megtett több tízezer lépés az oka, hanem Bontovich Miksa,  köszi szépen, haver.
- Ez valami vetélkedő lehet. De vannak hírek angolul.
A többi csatornát nem ismerem fel, így átkattintok oda, és hümmögve konstatálom, hogy valami pletykától van éppen szó.
- Ó Shakira valami versenyzővel kavar. Nem is tudtam. Na de, a lényeg, milyen programunk van holnapra?
Amikor bejelentkeztünk, a kezébe nyomtam egy füzetet, hogy ikszelgesse be, amire elmegyünk, így ő a főnök a programokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865172#post865172][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:05[/b][/url]

- Hát, ezek felettébb érdektelen és unalmas dolgok - sóhajtok egyet, majd elveszem tőle a távirányítót, mert el nem hiszem, hogy tényleg csak ezek léteznek. - Egyébként, varázsló vagy. Törd a buksid, hogyan oldod meg, hogy értsd, amit mondanak - kérem szépen, hát nehogy már itt az albánok karattyolását hallgassuk. Ennyire ne legyünk amatőrök.
- Az Osumi-kanyonhoz és Apolloniához most már elég erőt érzek magamban - a képeken jól nézett ki és remélem, hogy élőben is ugyanaz a lélegzetelállító érzés fog hatalmába keríteni. - Na, tessék, találtam valami halál unalmas filmet. Fú mi is a címe? Segíts már - pedig tudom, hogy tudom, csak most valamiért nem jut eszembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865173#post865173][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:05[/b][/url]

- Áh, nem akarom tévézéssel tölteni az estét, amikor csinálhatunk mást is.
Villantom rá az ellenállhatatlan vigyoromat, azt a félszeg fajtát, amivel tudom, hogy sikeres van.
- Hoztam fel monopolyt.
Gondolom, hogy nem ezt a mondatot szerette volna hallani tőlem, vagy nem hitte, hogy ezzel fogom folytatni. Nyilván mást csinálnék vele, főleg, hogy ilyen szexin közlekedik a pólómban. A legtökéletesebb viselet egy nőn, kivéve a meztelenséget, az egy fokkal jobb. És bár jelenleg cölibátusban élek, nem kerültem közelebb ahhoz, hogy megértsem, miért lesz valaki pap.
- Jó kis túra lesz. A legnehezebb napunk. Akkor holnapután csak lazítás, ugye? Víz, koktélok, nap. Ígérd meg.
Nyújtom felé a kisujjamat egy kisujj esküre, hogy biztosra menjek.
- Valamilyen égbolt. Nem csokoládé, hanem az izé, na, sárga. Mi az…ahj, vanília.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865174#post865174][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:06[/b][/url]

Én ismerem már ezt a mosoly, egyetlen egy baj van vele.. Rám nézve már nem azt jelenti, mint a legelején. Most már átestünk oda, hogy Botond rohadtul képes arra, hogy visszafogja magát. Ami, hízelgő, lehengerlő és komolyan mondom, hogy istentelenül idegesítő. Mert ahogy ő egyre kevésbé akar, én annál jobban és ez így veszett ügy.
- Persze, menjünk - és elharapom azt, hogy legalább ott láthatsz majd nőket, akik érdekelnek. Mert hiába bosszant a dolog, tudom, hogy miattam lett ilyen. Szóval nem kérhetem ki magamnak, ha más nőt mustrál, igaza van, mindenki ezt tenné.
- Áhh igen az, nem jutott volna eszembe. Az agyam szita néha - főleg, ha az unalmas dolgokról van szó, totál kitörli őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865175#post865175][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:07[/b][/url]

Tudom, hogy idegesítem, mert az arca elárulja, megváltozott, egy ideje már feltűnt, és az a nagy helyzet, hogy én ezt nagyon is élvezem. Mondtam már, hogy tanulékony vagyok? Kiválóan tudok ellesni dolgokat másoktól. Alberttől például azt, hogy hogyan nézzek ki ártatlannak. Jó, rendben, elképzelhető, hogy ezt ő komolyan is gondolja, de nekem az volt a lényeg, hogy le tudjam másolni. Nem nyomulhatok, hiszen várni akar, ő mondta, én pedig partner vagyok benne. Jó, nem, ez inkább Miksás lépés, mert gyakorlatilag kicsalogatom a bokornól a nyulat, de nem baj. Ha eljön az idő, hát majd szépen beáldozom magam. Csak jönne már el!
- Jól érezted ma magad?
Kérdezem kedvesen, az oldalamra fordulva, a fejem megtámasztva a jobbomon, míg a bal kezemmel elkezdem a karját simogatni, miközben érdeklődő-kíváncsian pillantok fel rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865176#post865176][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:12[/b][/url]

Monopoly. Miért pont azt hozta? Hát tudja jól, hogy pénzügyi téren totál gyökér vagyok, még akkor is, ha csak játszunk. Nos, Monopolyban is így van. Mindig rossz ingatlant veszek és tuti, hogy úgy dobok, hogy az ötödik körben ár vehetek fel hitelt.. Egyáltalán legális hitelt felvenni abban a játékban?
Ebből a gondolatmenetből ránt ki Botond és ahogy fordul és néz és hozzám ér. Hozzám ér! Én pedig totál libabőrös leszek ettől és kislányos zavarral süllyedek bele az ágyba.
- Igen, jó egy kicsit távol lenni az otthoni dolgoktól - nem is kicsit. Nagyon jó nem azt követni, hogy most akkor ki van kivel jóba és merre lakik. Kellett ez, nagyon. - Te jól érzed magad? - kérdezek vissza, miközben úgy mozdulok, hogy arcunk pár centire legyen csak egymástól. Nem kell az a hülye Monopoly, mikor magamba szívhatom az ő jellegzetes, bódító illatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865177#post865177][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:13[/b][/url]

- Igen, én is.
Éppen, hogy csak nem suttogok,  a helyzet valahogy azt kívánja, hogy halkabban beszéljek, mint ezelőtt. Olyan közel van, hogy egyetlen halvány illatfelhő is elég ahhoz, hogy elfelejtsem, egy kicsit az idegeire akarok menni, és finoman törekedni arra, hogy engedjen nekem. Mint a farkas, csak az egyik lábam tenném be, én is csak egy pontig mennék el.
- Jó itt lenni, veled.
Mozdítom egy kicsit a fejemet, hogy apró csókot adjak az ajkaira, majd még egyet végül, ha engedi, hosszabban is megcsókolom, magamhoz húzva őt.
- Vegasba kellett volna mennünk, már a feleségem lennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865178#post865178][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:14[/b][/url]

Lehunyom szemeim, mikor ajkaink összeérnek. Érzem, hogy a szívem ki akar ugrani a mellkasomból. Tudjátok mi a szép ebben? Hogy akárhányszor csókolózunk, ezt érzem és ebből tudom, hogy nekem ő tényleg a minden. Végre nem csak messziről, plátói formában csodálok valakit, hanem tényleg ott van mellettem, ez pedig iszonyatosan jó érzés.
Egyik kezem a tarkójára csúszik, másikat a mellkasán pihentetem, míg el nem szakad tőlem és szavait meghallva, elnevetem magam. - Nem kell elvenned - búgom neki oda halkan, s még mielőtt bármit is mondhatna, most én kezdeményezem a csókot, ami közben próbálok úgy mozdulni, hogy ő hanyattfekvésben legyen, én pedig fölé kerekedjek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865179#post865179][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:15[/b][/url]

Megdöbbenek azon, amit mond, így könnyen fölém tud kerekedni, és amikor felnézek rá, akkor se tudok hirtelen mit mondani, és kell egy pár pillanat, mire felfogom, hogy mit is mond.
- Bi…biztos vagy benne? Mármint, biztos biztos? Most olyat készülünk tenni, amit nem lehet visszacsinálni.
Teljesen megdöbbenek, és nyilván akarom, nagyon akarom, de nem akarom elvenni tőle. Az első csókját is elvettem, és hetekig nem tudott napirendre térni felette, a szüzessége még riasztóbb lehet.
- Vigyázni fogok rád, de nem biztos, hogy minden pillanata jó lesz, de tényleg vigyázni fogok rád.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865180#post865180][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:16[/b][/url]

- Ühm - bólintok. - Biztos - igen, teljesen biztos vagyok abban, hogy Bánki miatt hajlandó vagyok minden eddigi elképzelésemet félretenni. Pontosítok, nem mindent, de ezt speciel igen, hiszen szerencsétlen mennyit szenvedett már miattam. - Nem kell azért elvenned, hogy szexelhess, nem kényszeríthetlek bele ilyesmibe.. Majd azért vegyél el, mert tényleg azt akarod. Mint én, most, itt, téged… - hetek óta nyüstölöm őt “véletlen” mondatokkal, érintésekkel és ő kitartott. De bennem egyre inkább megfogalmazódott valami. Miért venném el tőle azt, ami elméletileg mindkettőnknek jó lehet? Badarság, főleg, hogy az eredeti gyűrűt el is hagytam. Azt hiszem az univerzum ott és akkor jelzett, hogy hagyjam a fenébe ezt és kezdjek el élni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865181#post865181][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:16[/b][/url]

- Amikor megkérdeztem, Saci, én akkor is biztos voltam benne, hogy akarlak. Nem szexuálisan.
Ezt furcsa így kimondani, de szeretném, ha tudná, hogy komolyan gondoltam, és igen, egy nap, reményeim szerint ugyanígy fogom tudni, amikor felteszem a kérdést.
- Rendben, csak, adj egy pillanatot, hogy felfogjam. Oké, um, csak csókolózzunk, és majd kialakul, rendben? Elmegyek egy pontig, majd még egyig, és mindegyik alkalommal leállíthatsz.
Megjegyzem, fogalmam sincs, hogyan kell elvenni egy lány szüzességét, de gondolom, azért jó, ha megnyugtatóan beszélünk hozzá. Miksa is biztos, hogy ezt csinálta. Albert meg tuti, hogy a hozzá járó prostikkal is ilyen. Én pedig jól akarom csinálni az első és reményeim szerint utolsó ilyen alkalmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865182#post865182][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:17[/b][/url]

- Igen Bánki, minden nő vágya, hogy azt hallja a párjától, hogy akarlak, nem szexuálisan - nevetem el magamat kissé zavartan. Értem én, hogy mit mond, csupán csak húznám egy kicsit az agyát.
- Sokat beszélsz és agyalsz - kedvesen mosolygok rá, majd nyomok az ajkaira egy apró csókot és ledőlök mellé. - Nem vagyok porcelán baba, oké? - pillantok fel rá, miközben fészkelődök egy keveset, hogy megtaláljam a tökéletes pozíciót a csók csatához. - Csak sodródjunk - és úgyis meglátjuk mi lesz. Egyébként is, miért ő agyal? Nekem kéne folyamatosan kattogni és kételkedni, kérdéseket feltenni, amikkel elbizonytalanítom. Hát mikor vettük át egymás szerepét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865183#post865183][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:18[/b][/url]

- Egy nap Bánkit csinálok belőled, és megtudod, hogy milyen nehéz is ez.
Szerintem a családnév kötelez. Barni is elszúrta mindig, Anna sem jobb, ő is tök rosszul fogalmaz, és ezek ketten házasok. Milyen lesz, ha egyszer gyerekük lesz? Elképzelni se tudom szerencsétlent.
- De nagyon szeretlek. Saci, nekem te vagy az első szerelmem.
Senkibe se voltam még soha szerelmes, és most itt van ő, én meg egy idióta leszek rögtön. Félig fölé hajolva csókolom meg, ujjaimmal a combját simogatva, és ki tudja, ma éjjel talán tovább is jutva

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865184#post865184][b]Bontovich Sára - 2023.07.07. 22:19[/b][/url]

- Micsoda fenomenális párosítás lesz a Bánki név a Bontovich-val - nevetem el magam. De komolyan, hát átok ül mindkét családon, jó nem átok,  hanem nem is tudom minek nevezzem. És akkor ez az egész bennem fog kereszteződni? Te jó ég, mi lesz a világgal? Mi lesz velem?
Egyre cikázó, bennem pánikot keltő gondolataim hadából, Botond egyetlen egy szóval úgy ránt ki, hogy hirtelen levegőt is elfelejtek venni. Ennek köszönhetően totál meredten bámulok rá vagy fél percig, aztán rájövök, hogy lélegezni kéne, szóval marha hangosan eresztek  be tüdőmbe egy nagyobb levegő adagot és kezdek el köhögni. Hát szeret. Jó, tudtam én, de így nyíltan sosem mondtuk egymás arcába, de ő kimondta és ráadásul azt mondja, hogy én vagyok az első. Most akkor erre mondjam azt, hogy ajánlom, hogy az egyetlen is én legyek? De az olyan furán hangzik, még ha igaz is. Visszadobni se szeretném, hogy én is téged, s nem azért mert ne lenne igaz. Ó, de még mennyire, hogy az. De, ha most kimondom, akkor azt hiszi majd, hogy csak azért teszem, mert ő is.
Sóhajtok, s nem szólok, hanem inkább tettel válaszolok. Így mikor fölém hajol, olyan közel vonom magamhoz, amennyire az lehetséges és csókját nem finomkodva, követelőzve viszonzom, hogy szavak nélkül adjam át neki, mennyire szeretem, mennyire akarom, mennyire kell nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865185#post865185][b]Bánki Botond - 2023.07.07. 22:19[/b][/url]

- Ez legyen a világ problémája, Bánki-Bontovich Sára.
Remélem, hogy kötőjellel viseli majd, és a gyerekeinknek is így adjuk, hogy utánunk, és persze Zorka meg Miksa után sok évvel a tanáraink újra rettegni kezdjenek, amikor a két család egyedülései megkezdik az iskolát. Persze, mindez még évtizedekre van, de azért vicces erre gondolni, elképzelni az arcukat.
Egészen addig, amíg a történet másik irányt nem vesz, egy olyan irányt, amiről már álmodni se mertem, és amiről azt hittem, hogy a bennem élő jó és rossz közül legalább az előbbi ellenezni fogja majd, és addig nem nyugszik, amíg meg nem állok, ám, most mintha ő is hallgatna, és élvezné az eseményeket. Én pedig nem állok meg, figyelek, próbálok észnél maradni, hogy Sárának igazi élményt adjak, azonban tudjuk, hogy a vér egy idő után kicsordogál az agyamból, mert máshol van rá szükség, és reményeim szerint holnap reggel, mikor felébredünk, egyikünk sem bán meg semmit, ami az éjjel történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865207#post865207][b]Adele Nadia Krise - 2023.07.08. 12:46[/b][/url]

Will
- Harmadik házassági évforduló, Olaszország, Palermo -
Sweet sweet summertime

Az utolsó meglepetések között tartotta számon, hogy a szülei egy ajándék kirándulással lepjék meg őket a harmadik házassági évfordulójukra. Őszintén szólva kisebb gondja is nagyobb volt ettől, egyrészt a vizsgálat kétes eredményei miatt (hála ennek már több hete így vagy úgy, de mindig visszafogja Willt a durvulástól, és ez szinte biztos ki fogja verni a biztosítékot a férjénél egy adott ponton), másrészt az eredeti egyezségük szerint a harmadik évükben... elválnak. Elengedik egymást. Hazudna, ha azt mondaná, nem rettegett ettől már egy ideje, tekintve az előéletüket, az állandó veszekedéseket, kirohanásokat, a hullámzó kapcsolatukat. Valahol nem is olyan mélyen iszonyodik a gondolattól, hogy Will magával hozta a válási papírjaikat az útra, de amikor áttúrta a holmiját, miközben Will zuhanyzott, nem talált semmit. Egyelőre, hiszen az is lehet, hogy már megint álcázza a papírokat is, mint a pálcát.
Ideges, és pont erről tiltották le. Szerencsére a kezében tartott alkoholmentes koktél megakadályozza, hogy feleslegesen ropogtassa az ujjait a tengerpart kellős közepén a napernyő alatt.
- Bekened a hátam? - Választ sem várva átadja az üveg naptejet Willnek, hogy mozgósítsa, és háttal fordul felé, egyúttal ledobva a vékony kendőt is a hátáról.
- Azt hiszem, valami rosszat ehettek, hogy ilyen ajándékot adtak nekünk, de én leszek az utolsó, aki ezt a szemükre veti. - Kicsit megroppantja a nyakát, miközben átmozgatja az izmait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865209#post865209][b]William Martin Krise - 2023.07.08. 14:09[/b][/url]

Mindig gyűlölte a forróságot. Az égető napfényt, a homokot, az izzadtságszagot, a langyos kútvizet, mindent. Szenvedett Mexikóban, majd pedig Venezuelában is, a kötelessége azonban megkívánta a jelenlétét, így kénytelen volt megbirkózni vele.
Ahogy, nos, most is. Ilya ajándéka mostanában ritka kincs, amit nem fogadhatott szájhúzással, pláne, hogy Adél arca is olyan helyesen felderült a nyaralás hírére.
   -  Üüüühümm - hümmög bele a whisky- highballba, mielőtt a poharat letenné a napozóágyhoz tartozó asztalkára a napszemüvege mellé. Átveszi a naptejet, ő is felül és szembefordul a lánnyal.
   -  Ha apádnak túl sok pénze van és nem tudja mire költeni, akkor nálunk még mindig jobb helyen van, mint nála. Lehet, hogy csak elfelejtették, hogy utálnak. Vagy újfent Dominikot jobban rühellik, mint téged.