36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 92 ... 100 101 [102] 103 104 ... 112 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 20. 13:25 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

A lakásom közepén állok, mint fasz a lakodalomban, ujjaim tincseim között vergődnek, mert sem velük, sem magammal nem tudok mit kezdeni. Ahogy leesik mit tettem, meglepve állok az egész előtt. Talán az motivált erre, hogy kimondta. Megerősítette a választ, majd rendesen kimondta, azt az egyetlen szót. Zsibongó fejjel sétálok a pulthoz és veszem kezembe ismét a vizet. Az legalább biztos pont, mert a jelenlegi helyzetben semmit nem érzek annak. Nem tudom mi történt: mi késztetett arra, hogy gondolkodás nélkül megtegyem? Nem volt hozzá jogom, főleg nem úgy, amit a legutóbbi levélben leírtam neki. Hagyjon békén. Ő ennek ellenére kijött, várt az ajtómban és most itt tartunk, amit senki nem tud követni. Semmi értelme nem volt annak, amit eddig beszéltünk és tettünk, ha itt kötünk ki - nem volt jogom ezt megtenni. Majdnem egy éve jöttem el otthonról, talán vissza sem megyek, hiszen mindennek a tudatában, már jogos volt a félelme. Háttal neki támasztom a pultot mindkét kezemmel, ujjaimra folynak rá a palackról a vízcseppek. Lehunyom a szemem a kijelentésre, veszek egy mély levegőt és nem zsigerből azt felelni, hogy nagyon jól látja. Erősebben markolok a palackra, majd fordulok felé lassan. Hogy jöjjön a kérdés. Kékjeim kerekednek ki kissé, ajkaim elnyílnak egymástól, de tudom, válaszolnom kell. Ez most nem az a helyzet, amikor csendbe burkolózhatok.
- Akartam - felelem határozottan. Akkor is akartam, ha nem tehettem volna meg. Akkor is akartam, ha tényleg csak a helyzet adta. Akkor is, ha a stressz, a honvágy, amit Amélia lénye hozott magával, a családdal való viszályoktól való menekülés miatt vagy bármi okán is tettem meg. Nem érdekel. - És továbbra is akarom - döntöm csípőmet a pultnak, ahogy elkapom tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 20. 14:16 | Link

Kedves Tökfej,
[Móric / Róma]

A felhők felett jó szelet vár az ember, de én egyelőre azt tudom, hogy mindenre számítottam, csak csókra nem. Nem is tagadhatnám régen mennyire reménykedtem ebben. Hirtelen annyi emlék jut eszembe, amikor kíváncsian eltöprengtem a helyzetben: Móric csókja biztosan olyan lenne, mint a személyisége. Olyan régen jutott ez utoljára eszembe. Aztán ahogy alakultak a dolgok, majd most, az utóbbi napok után... pokolba az egésszel, amikor éppen teljesen meglőve zizzen tekintetem a hátán. Valamiért megtette és jelenleg nem érdekel más, csak hogy őszintén akarta-e?
Nem változnak vonásaim, ahogy megfordul és rögtön látom rajta, hogy talán ő sem erre várt. Márpedig, nagyon figyelek. Mert megtörtént, már sejtem milyen és... nem elég. Határozott válasza hallatán engednek el vállaim és sóhajtok halkan, ahogy a bent tartott levegőt kiengedem. Majd kontrázik. Remek. Értem. Végig pillantok rajta, ahogy fene nagy magabiztossággal a pultnak dől, majd tekintetem a kék pillantásánál köt ki. Magamnál tartom mielőtt megszólalok. - Jó.
Fogalmam sincs mi szalad végig egész testemen, amikor elindulok, gyorsuló léptekkel átszelem kettőnk közt a távolságot és kerülök elé. Szemébe nézve mosolyodom el, míg kezem szalad tarkójához és lépek közelebb. - Akkor csókolj meg igazán - hangom olyan halk, hogy csak azért biztos, hogy megszólaltam mert elég határozottan szóltak a szavak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 20. 14:38 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

Akartam. Tényleg akartam és tényleg meg is tettem. Az okát még mindig nem tudom, de ez most aligha számít bármelyikünknek is. Nem gondolnám, hogy olyat kezdtünk el, amit nem hagyunk itt abba - a fele sem lett megbeszélve annak, amiért idejött. Még mindig értetlen állok az egész helyzet előtt, de ez most rohadtul nem számít. A szűkszavú feleletre érzek pillanatnyi értetlenséget, megemelkedett szemöldökkel nézem végig, ahogy mozdul. Erősebben szorítok a palackra, akaratom ellenére, ahogy elindul felém. Csoda, hogy nem csapódik nekem, amilyen lendülettel jön, de figyelemmel arra, ahogy mozdul és amit mondd, talán nem is baj.
Kezem hirtelen mozdul, a palack repül a padló közepére hangosan, ahogy mindkét kezemet Amélia derekára teszem és csókolom meg. Az előbbi gyengédségnek nincs nyoma, olyan hévvel csókolom meg, ami egyetlen pillanatra még engem is meglep, de nem törődöm vele. Nincs rá okom. Felegyenesedem, derekáról csúszik lejjebb kezem, hogy combjai alá nyúlva rántsam fel magamhoz. Fejemet hátra biccentve csókolom tovább, és valóban úgy, mintha nem lenne holnap.
Tudom, hogy kellene vele. Nem így és nem itt. Ő nem olyan, mint azok a lányok, akiket eddig összeszedtem pár éjszakára. Vannak elvei, tudja a határokat - de hiába tudom mennyire nem helyes ez ebben a formában, nem tudok megállni. Már nem, mikor tényleg akarom. Mindent akarok, amit nyújtani képes nekem itt és most. Legyek önző, ahogy mondta, legyek gátlástalan, de úgy simulok a helyzetbe, mintha csak sodorna az ár és nem miattam tartanánk itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 20. 15:12 | Link

Olyan Ő
[Móric / Róma]

Azt írta elege lett a huzavonából, megunta a reménykedést és várakozást. Nem csodálkozom. Akkor sem ha Móric egyetlen évre gondolt, arra hogy nem jöttem ki, akkor sem, ha többre, mert négy éves rutinnal túl jól meg tudtam érteni amiket papírra vetett. A csókja pedig belelökött abba, hogy ne csak okoskodjak az érzelmeimről, hanem átéljem őket. Mert jó. Túlontúl jól esik. Semmi nem tart vissza csak elindulok hozzá, amikor mindketten akarjuk.
Határozott hangom ellenére, a bizonytalanság még megbújik bennem, mert nálunk sosem lehet tudni mikor fordul meg fenekestül a helyzet. Viszont ahogy mozdul és megragad, belül megbizsergek. Ajkaim mozdulnak a hevességre, ami hatására sóhajtok halkan, arra a pillanatra amíg elhúzódik. Szemem kikerekedik, ahogy felkap, halkan nevetve söpröm félre a haját, másik kezem kapaszkodik míg felé hajolva újra visszacsókolom. Már bátrabban, mégis kíváncsian, mintha Móric most is belerángatna valamibe és én csak követném. Pedig most egymást rángattuk bele ebben az egészbe. Bármi is történik.
Ujjaim hajába markolnak, hogy kicsit közelebb húzzam, ha még lehetséges volna. De ahogy a lehunyt szemeim mögött színek játszanak és egész testemen eluralkodik valami. Nem tudom miért történik. Nem tudom helyesen cselekszem, vagy sem, csak ismét megsimítom ajkát ajkammal. Csak az ízét és a közelségét szeretném érezni, puha tincseit kezem alatt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 20. 15:50 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás

Pár tizedmásodpercre válok el tőle, így megadva mindkettőnknek az esélyt, hogy oxigén jusson az agyunkba. Nem mintha ez nekem bármiben is segítene. Nem állok le, mert tudom, ha most megszakad az egész, akkor soha többet nem fogom folytatni. Erősebben markolok a combjára, ujjperceim fehérednek bele, ahogy ujjai markolnak tincseimre és mintha csak még közelebb akarna vonni magához - ami már képtelenség. Ismét elválok tőle, nyakát kezdem el csókolni, ahol érem, miközben a pultot kikerülve indulok a háló felé. Aprót dobok rajta, kezem csúszik fenekére, hogy megtartsam valahogy, miközben esetlenül, de a leggyorsabban próbálom lenyomni a hálószobaajtó kilincsét.
Lábammal lököm be az ajtót, ami kicsapódik. Amélia hátára csúsztatom kezemet, és kezdek el előrefelé dőlni, óvatosan fektetem az ágyra, gondolkodás nélkül mászok is utána, hogy ismét birtokba vegyem ajkait. Alkaromra támaszkodom, másik simít rá oldalára a pólón, majd lassan, óvatosan a póló alá, hogy végig cirógassam bőrét, amennyiben nem állít meg. Ha megteszi, tényleg ennyi volt, és valószínűleg nem fog még egyszer megtörténni ez köztünk. Ez nem a büszkeségemről szól - nem tudom miért érzem így, de tudom. Egyszerűen csak tudom, hogy nem fog, ahogy azt is, most mennyire akarom ezt az egészet.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2022. augusztus 20. 15:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 20. 22:10 | Link

Olyan Ő
[Móric / Róma]

Ajkaink szétválásakor is érzem még a bizsergést mielőtt újra találkoznának, ugyanazzal a fejvesztett hevességgel. A levegőhiány és az izgalom hatására szívem egyre gyorsabban ver mellkasomban, és az egészet fokozzák Móric combomba mélyedő ujjai. Mélyebben szusszanok meglepetten amikor nyakamra csókol és fejemet billentem félre a folytatásra.
Szemeim nyitom fel, annak hatására, ahogy dob rajtam, majd combjaimat szorítom jobban köré, és simulok hozzá, hogy segítsek neki. Apró csókokat adok álla vonalára, épp ahova sikerül, mielőtt a kilincs hangjától bensőm remeg meg. Már nagyon nem a pultnál vagyunk. Sőt, testem az ágyba süpped, és fejem alól tolom félre a bármilyen ágyneműt, ami éppen sikerül mielőtt kezeimet tarkója köré fonom és újra csókol. A pólóm alá simuló érintésekre eddig ismeretlen forróság jár át és egyszerre libabőrözöm, attól, hogy… nem csupán csókolózunk.
Tisztában vagyok vele mit teszek, amikor elengedem és keze mellett elnyúlva megfogom a póló szegélyét. Kissé fészkelődök miközben feltűröm, majd vonakodva válok el ajkától, hogy levegyem magamról a ruhadarabot. Aprókat sóhajtva kapkodom a levegőt, ritka mosollyal arcomon simítom kezem Móric széles vállára és húzom magamhoz, hogy hosszasan megcsókoljam.

Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 20. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 20. 23:39 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás
that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2022. augusztus 20. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 21. 10:08 | Link

Olyan Ő
[Móric / Róma]

Parfois moins, parfois plus
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 21. 15:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2022. augusztus 24. 22:01 | Link

Greg

A becsüs említésére Sebby csak a szemét forgatta, mert nagyon is jól el tudta képzelni, hogy Greg mégis milyen becsüsöket ismer. Persze semmi jóra és legálisra nem számított, hiába volt auror a mellette álló - eddigi ismeretségük minden napja arról árulkodott, hogy a másik ott talál kibúvót a törvények alól, ahol csak lehet.
Az italokkal kapcsolatos magyarázat viszont annál jobban érdekelte.
- Ismerem a szokást, de nem gondoltam, hogy apám alkalmazta volna - szaladt ráncokba a szemöldöke. - Bár valójában nagyon is rávall.
Ezután kezdett csak el foglalkozni a jelenben nagyon is égető kérdéssé vált problémával, nevezetesen, vajon mi lesz, ha nem kap Greg egyik feltételezett italból sem. Az első röpke gondolata az volt, hogy bizonyára van még a házban whisky és némi molyos tea is, hát kever valamit a másiknak belőlük, de aztán eszébe jutott, hogy alkoholt nem ihat a másik. Persze az alkohol a kisebb probléma, attól meg lehet szabadulni.
- Mindegy, hogy milyen italt kapsz, vagy egy bizonyos típusnak kell lennie? Ha igen, akkor szerinted lehet még belőle a házban..? - Majdnem megkérdezte, hogy merre kéne keresnie, de eléggé furán jött volna ki a saját birtokán. - Vagy hogyan lehet kikapcsolni ezt a védelmet? - kérdezte még, egy következő gondolatra ugorva. Végül is ő is Selwyn, lehet, hogy meg tudja szüntetni a varázslatot. Most azért nagyon bánta, hogy nem igazán szentelt figyelmet a múltban a hasonló típusú mágiának. Seth sokkal jobb volt a védelmi varázslatokban, viszont ha tudott volna erről, akkor azért valószínűleg figyelmezteti. Vagy nem... hiszen nem szólt Gregről.
Mennyire is lenne kínos most felhívni telefonon a bátyját..?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 27. 12:49 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás
that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2022. augusztus 27. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 28. 20:30 | Link

Olyan Ő
[Móric / Róma]

Parfois moins, parfois plus
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2022. augusztus 31. 21:35 | Link

Sebby

Kikéri magának, egyáltalán nem csak illegális üzletei vannak - még csak azt sem állítaná, hogy többségében a törvény háta mögött intézné a dolgait. Tény, hogy a kapcsolati hálója roppant kiterjedt, azonban igazán szíven ütné a gyanú, hogy kizárólag kétes elemek akadnának bele. Mármint színpadiasan eljátszaná, hogy halálos sebet kap, aztán menne is tovább dolgára.
Főleg, mert esetében az a kérdés, "mi a legrosszabb, ami történhet?" sosem költői.
- Nekem konkrét italhoz vagy tárgyhoz kötött valaminek tűnik. De nem tudom biztosan, milyen változtatásokat eszközölt rajta,-*ismeri be, mert az egyedi varázslatok problémásak, főleg a Selwynek kezében - ezt ugyanis nem feltétlenül Sacheverell papa buherálta meg, bár nem zárná ki a lehetőséget.*- Az eredeti varázslatnál bármilyen étel-ital megteszi, eszed-nem eszed alapon. Itt azt látom, hogy kettő helyett három szál van és a plusz szál meglehetősen furcsa. A rítus ősi, nem tudom, van-e kettőnél több ember, aki még ért hozzá, de mivel általában a ház építése közben fektetik le az alapjait, bitang nehéz megszabadulni tőle,-*fejével a falban tátongó lyuk felé int, hogy na, nagyjából az a megfelelő módszer. Persze ott a lehetőség, hogy a családtag immunitást élveznek, de nagyon mélyen el kell gondolkodnia, szereti-e annyira az életét, hogy beházasodjon ebbe a famíliába. No offense.
Mindenesetre elmélyülten nézegeti az ajtófélfa többi részét és a küszöböt, egyre lejjebb hajolva, majd guggolva, hogy a könyvekben leírtakkal összevesse a látottakat, amennyire lehetséges. A szemébe lógó haját kirázza az arcából, amikor végül feláll és leporolja a tenyerét, mert meg kellett támaszkodnia.*
- Amíg csak nézelődöm, elméletileg nem kellene aktiválódjon. Megpróbálhatunk valami fogyaszthatót keresni. Kérdés, mit tekint ellenséges szándéknak, nem tenném rá a nyakam, hogy a vizsgálódás nem került tiltólistára,-*jelenti ki, kézfejével megdörgölve az állát.*- Mennyire vagy jó medivarázslatokban?-*sandít aztán Sebastianra, mert ha ő most itt nem hivatalos minőségben balesetet szenved, akkor roppant kínos lenne egy ispotályban magyarázkodni - már ha egyáltalán eljut odáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. szeptember 4. 20:03 | Link



Bármennyire is szokatlan a tengerparton ücsörögni, akárcsak az, hogy minden ruházata a majdnem a térdéig érő sötétkék fürdőnadrág, örül, hogy itt vannak. Ráadásul kettesben. Egy egész hétre. Anna Liliéknél van Szalamantonban, a hazaúton pedig majd ők is benéznek, bármennyire is ódzkodik egyébként attól a falutól az ott élő rokonai miatt. Most azonban erre igyekszik nem is gondolni. Az utóbbi évek nem feltétlenül voltak kellemesek, sőt, valahogy sok volt a megoldandó probléma és túlélendő nehézség, több, mint várta volna. Miközben ezeknek a megoldásával és túlélésével foglalkoztak (vagy éppen nem, mert az is előfordult, és ebben cseppet sem ártatlan), sok minden háttérbe szorult, többek között évek óta először nyaralnak. Ha őszinte akar lenni, azt is mondhatná, hogy ez a nászút, ami annak idején elmaradt. Inkább azzal foglalkoztak, hogy igényeikhez alakítsák a budanekeresdi házat és felkészüljenek Anna érkezésére is. Aztán meg mindig akadt valami egyéb, amiért nem pótolták be, és talán még most is így lenne, tologatnák, ha nem dől össze minden. Már érezte, hogy változtatni kellene, még mielőtt Veszna megemlítette volna a válást, majd adtak egy esélyt Zójának, és bár messze még az út vége, megnyugtatónak érzi, hogy az utóbbi pár napban mintha igazán jó irányt vettek volna a dolgok. Az, hogy őszinték voltak egymással a Pillangóvarázsban, hogy a felesége kimondta, mi bántotta és bántja, és még a bajuszát is hagyta leborotválni - a gondolatra önkéntelenül is megdörzsöli a helyét, még nem szokta meg teljesen a hiányát, hiszen csak harmadik napja vált meg tőle -, na meg ez a hirtelen megszervezett nyaralás is azt mutatja, hogy alakulnak a dolgok. Nem dől azért hátra nyugodtan, hogy most már minden rendben lesz, sok munka van még hátra, de alakul és ezt biztatónak érzi. Na meg ha már a felesége kimondta, hogy mennyi ideig hitte, hogy megcsalja, ő úgy döntött a maga részéről, hogy Veszna is megérdemli, hogy tudja minden titkát. Ugyan a naplói sosem voltak elzárva, de azt mondják, a dolgok elrejtésének egyik legjobb módja, ha szem előtt hagyja az ember. Ezek is ott voltak az íróasztalán. Amióta csak Zójához jár, írja őket, így végül öt bőrkötéses füzetet adott oda a nőnek, ebből négy és fél sűrűn tele van írva és rajzolva, hogy nyugodtan olvassa el, és ha kérdése akadna, arra is válaszol majd. Azt még nem sikerült eldönteni, mennyire várja ezeket a kérdéseket, egyelőre nagyon csendben vannak, ahogy a tengerpartra is viszonylag csendben sétáltak ki, így egyelőre hol a horizontot kémleli, hol pedig Vesznát.
- Fura, hogy Anna most először nincs velünk valahol - jegyzi meg inkább, csak hogy megtörje a csendet mégis, és nem csak rámosolyog a nőre, de közelebb hajol, hogy az arcára is csókot nyomjon. - De örülök, hogy itt vagyunk. Csinálhatnánk rendszert is a nyaralásból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. szeptember 6. 14:50 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás
that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 7. 11:55 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Mindig elfelejteni, hogy Álmos mennyire nem veszi magára a dolgokat, amiket kérdez. Valamikor még neki is megszólal a belső csengője, hogy ezt nem kellett volna - és valószínűleg mással nem is, azonban a férfivel teljesen más a kapcsolata, mint bárki mással. Válasz gyanánt csak megrázza a fejét. Nem fontos. Lassan fordul meg, állát támasztja a szálkás mellkasnak, halványan mosolyodik el.
- Testvérek vagytok. Mindig szükségetek lesz egymásra - mondja határozottan. Bár az ő kapcsolata kissé különös volt a nővérével, de nem hibáztatja érte, hiszen édesapja kegyeibe sem lopta be magát kislányként. Nővérét sokkal jobban kedvelte a férfi, mint őt, és ezt mindennek a végére el is tudta fogadni. Amint megtudta az okot.
Szélesen mosolyogva fogadja, hogy valóban hívhatja így. Lábait veti át a másik csípőjénél, így ül rá lovagló-ülésben, és érezhető mennyire büszke magára, amiért hívhatja Vladislavnak. Teljesen mindegy, hogy hívták már így, és a férfit nem zavarja egyáltalán, akkor is büszke. Akár egy gyermek. - A saját bejáratú játszóterem vagy, ha mindent megengedsz - nevet fel halkan, de őszintén, ahogy előrébb dőlve fekszik el a férfin. Szeret Álmos közelében lenni, mert másokkal ellentétben ő már teljesen hozzászokott ahhoz, mennyire nem tiszteli a személyestér fogalmát, és így százszázalékosan kihasználhatja bőrének melegét. Ujjai csippentik össze a póló anyagát, majd simítják el végül, hogy csak absztrakt mintákat rajzoljon a felületre, mielőtt elmosolyodna szélesen, amit ki is tartok. Aprót bólintok, miért nem jött vele Luficer. - Megértelek. És nem volt nehéz dolgod, hogy a szívem csücske legyél: elfogadsz úgy, ahogy vagyok - a legtöbben tartanak, félnek vagy akár rettegnek attól, ami. Álmos más. Ő az első pillanattól elfogadta olyannak, amilyen, és ebbe beletartozik a faja is. Fejét mozdítja kicsit feljebb, hogy a férfi arcára nézhessen, és mikor érkezik a csók, lehunyja szemeit. - Én is örülök, hogy itt lehetek veled - érinti meg arcát óvatosan, majd simítja rá ujjait, mielőtt visszahelyezkedne hátára, Álmos mellé. Lassan helyezkedik, mikor a könyv lebegni kezd és érdeklődéssel figyeli az összes képet, ami elé kerül. - Nagyon szívesen találkoznék a nővéreddel. Biztos megtalálnám vele a közös hangot, hiszen tündéri teremtésnek hangzik - szólal meg lágy hangon, ami gyorsan vált át szemtelenné. - Milyen büszke fejed van - böködi is meg arcát, majd fordul vissza a könyv felé, és hangosan tör fel belőle a nevetés. Hasát fogva görnyed felfelé, előre, majd dől inkább oldalra, ahogy az agyába ég a félig leégett hajú fiúról a kép. Nevetése tölti meg az egész szobát, másik oldalára fordul, fejét fúrja Álmos oldalába. - Nem kérek bocsánatot, mert ez fantasztikus - mondja, mikor éppen van lehetősége levegőt venni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. szeptember 7. 22:05 | Link


Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

- Én tudom - válaszolja egy kurta bólintással kísérve. Csak azt nem tudja, hogy ezt a nővére is tudja-e, vagy már túlságosan beleélte magát az önként vállalt anyaszerepbe. Az elmúlt tizenegynéhány évben megpróbálta mindig elrendezni a dolgokat körülötte, talán tényleg meg kellene mutatnia, hogy most már pont tökéletes lesz az is, ha csak a nővére lesz, és magára is fordít időt. Itt lenne az ideje, hogy élje az életét.
- És most teszteled a határaimat? - kérdezi meg, amikor a nő már a mellkasán fekszik. Leheletnyit még neki is fura, hogy mennyire nem zavarja. Utoljára Lillát engedte ennyire közel, sőt, még ennél is közelebb, Adelinában viszont az a különleges, hogy nem veszítheti el. Legalábbis úgy nem, mint bárki mást. Ha netán sikerül, az véleménye szerint 99 százalékos eséllyel lehet olyasmi, amit a saját számlájára írhat, nem valami tőle teljesen független, de mégis végleges. Megsimogatja a haját, arcára pedig kiül egy félmosoly. - Olyan vagy, mint egy óvodás, aki új játékot kapot. Aranyos. Csak ne cserélj le szó nélkül, azt nem feltétlen viselem jól - közli kuncogva. Fura, mit lehet kihozni belőle, és még furább, hogy ilyen volt valaha, sok évvel ezelőtt. Nem tudná megmondani, mitől vagy hogyan, de olyan, mintha a nő elaltatná az egyébként gyakran tomboló dühét, és ha az nincs a képben, olyan, amilyen mindig is lehetett volna, ha nem veszíti el váratlanul az anyját.
- Kedvellek - mondja ki. Ez ilyen egyszerű szerinte. - Ítélkezni különben sem az én dolgom - teszi hozzá, és ha tudná, talán a vállát is megvonná. Tényleg nem szokása eldönteni senkiről, hogy jó-e vagy rossz, igaz, többnyire esélyt sem ad. Megvan egyedül. Az, hogy hónapokkal ezelőtt beszélgetni kezdtek részben talán annak is betudható, hogy éppen a csárdából indult haza, de ki tudja, lehet, hogy anélkül is szóba állt volna a nővel. Érdekesnek találja és jó társaságnak, akivel szívesen tölt időt. Elvégre ide is ezért hívta meg, mi több, a titkai egy részét is megosztotta már vele, önszántóból. Oldalára fordul, amikor a nő már ismét a hátán fekszik mellette, a könyvet pedig lebegésre bírja, úgy egyszerűbbnek tűnik képeket mutogatni.
- Tényleg az, bár lehet nem hinné el, hogy ezt gondolom róla - válaszolja kissé rezignált mosollyal. Az elmúlt tíz évet nagyrészt egymás piszkálásával töltötték, elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen jelzők, mint a tündéri meg aranyos, hihetetlenül hangozhatnak az ő szájából. - Majd beszélek vele, szerintem ő is biztos szívesen megismerne - teszi még hozzá, majd ő is elneveti magát, még ha nincs is rá olyan hatással a kép, mint a nőre.
- Abszolút - válaszolja, fektében is kihúzva magát. - Naná, hogy büszke voltam. Az volt az első varázslat, amivel megpróbálkoztam.  - közli, aztán vállat von. - Nincs miért, tényleg vicces volt, azóta meg már amúgy is sokkal jobban megy, szerencsére. Vagy a Minisztériumnak még kínos lenne bevallani, hogy rajtam tartják a szemüket. Egyébként azt hiszem, még sose hallottalak korábban nevetni. Tetszik - állapítja meg, aztán lapoz még párat, de a többi kép javarészt születésnapi vagy csak egyszerű családi kép, aztán már nincs is több. - Sajnos több ilyen nincs, további baklövésekről csak mesélni tudok.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 7. 22:43 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Szemeit forgatja meg arra, hogy ő tudja. Akkor ebben a korban is mindent tudnak a férfiak már. Véleménye szerint egyszerű lenne a megoldás: leülni beszélni a nővel és elmondani neki mindent, amit Álmos neki is. Valamiért biztos abban, hogy megértené. Mindig szomorúsággal a szívében hallja, ha egy ember véleménye az, hogy a másik elvesztegeti az életét. Márpedig ő ezt veszi ki a férfi szavaiból. Ennek hatására bújik hozzá közelebb, egyáltalán nem szégyellve magát.
- Vannak határaid? - kérdez vissza szemtelenül vigyorogva, egyetlen pillanatra szemfogai is láttatni engedik magukat. Mindennek ellenére helyezi magát még kényelmesebb pozícióba a férfi mellkasán. Eszébe sem jut, hogyha valaki esetleg látná őket így, vajon mit gondolhatna. Először is róla, amiért van képe egy halandót maga mellett tartani, de valószínűleg ennyire nem is kellene belemenni: szinte biztos abban, hogy intim kapcsolatot vélnének kettejük között. Tulajdonképpen nem tévednének. Álmos és közte intim kapcsolat van, azonban nem a szó szexuális értelmében. - Soha nem cseréllek le - erősíti meg a férfi kérését. Eszébe sem jutna. Olyat kap Álmostól, amit már régen - törődést. Feltámaszkodva fürkészi a másik arcát, ahogy kuncog. Szereti hallani ezt a hangot.
- Én is kedvellek téged - bólint aprót. - Még nem döntöttem el hogyan. Lehet elérem, hogy elvegyél feleségül. Ki tudja? - veszi maga elé a kezét, hogy ujjaival kezdjen el játszani teljesen komoly arccal, mindössze annyi árulhatja el, hogy alsó ajkába harapva igyekszik visszafogni jókedvét. Pedig mennyire édes történet lenne. A halandó és a vámpír szerelmi története. Biztosan nem csináltak még ilyen mozgóképes előadást az emberek.
- Akkor majd megerősítelek - fészkelődik kicsit boldogan, ahogy az albumot figyeli. - Azt mondod? Sokan mondták már ezt, mert mennyire jó dolog vámpírral találkozni, de a legtöbbjük barátja inkább elfutott előlem - vonja meg vállait, ahogy a képeket nézi tovább is, ujjaival játszva, mígnem elérnek a kedvencéhez. Őszintén és hangosan nevet, igyekszik minél előbb moderálni magát, hogy hallhassa a másik szavait.
- Volt is rá okod! - viszi tovább a büszkeség kérdését, még ha a kép így is vicces marad és örökre agyába égett. Halkan nevetgélve hallgatja, majd lesz hirtelen csend. Lesüti tekintetét. - Idejét nem tudom mikor nevettem így utoljára - suttogja a csendbe, szomorúan mosolyodik el. - Kihozod belőlem az embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. szeptember 8. 16:51 | Link



- Kinek nincsenek? - kérdezi szemöldökét megemelve, egy kissé szemtelen mosoly kíséretében. Általában olyan, mint aki egy egész tornyot emelt maga köré, és még betekintést is ritkán enged, bejárást meg aztán végképp nem, viszont Adelina nem csak a természet törvényeit írja felül, de az ő játékszabályait is. Végtére is nem halandó, és éppen ezért kapott nem csak betekintést, de szabad bejárást is. A falon túl pedig a határ ott húzódik, hogy csak azt osztja meg, amit szeretne. Szerencsére a nő mintha ezt érezné, sosem erőlteti, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, amit éppen nem akar, úgyhogy ez így szerinte tökéletesen működik.
- Akkor jó esetben még pár évtizedik eljátszogathatsz velem. Majd megpróbálok nem idő előtt elromlani - válaszolja kuncogva. Ugyan ez nem garancia még semmire, tekintve például az átlagos éves alkoholfogyasztását, de egyébbel nem él mellé, az is számít, nem? Ha egyszer ráveszi magát, talán még azt is csökkentheti, elvégre mondhatjuk, hogy a motiváció meglenne. Örökké élni nem fog, de nem lenne baj, ha nem vinné el a májzsugor harminc éves korára. Még alszik rá párat azért, és mérlegeli, mit is szeretne pontosan.
- És végignéznéd, ahogy megöregszem? Biztos jó kis könyv lenne belőle, de legalábbis pár cikk biztosan, nem csak az Edictumban - jegyzi meg nevetve. Olyan abszurdnak tűnik a kép. Igaz, a barátságukról is könnyű azt gondolni, hogy teljességgel abszurd, hiszen normális esetben ő legfeljebb a vacsora lenne, vagy vérszolga vagy minek hívják azokat, akiket egy embervérrel táplálkozó vámpír nem öl meg. Nem olvasott utána ezeknek sohasem pontosan, és az igazat megvallva nem is nagyon tervezi, majd legfeljebb rákérdez a nőnél, ha valami nagyon érdekli. Eddig is megtette, és se ki nem nevette, se meg nem sértődött a kérdéseiért.
- Azért Zenkő a nővérem, pont olyan fából faragták, mint engem. Meg tud rólad. Tulajdonképpen azt hiszi, hogy... á, nem is tudom. Azt nem tudja, hogy vámpír vagy, de elég sok mindent érez, és azt mondogatja, hogy változom - válaszolja. Szinte biztos benne azért, hogy Zenkő nem menekülne el, sőt, inkább az az érzése, hogy talán még csak meg sem lepődne, hogy a fura öccsére éppen egy vámpír van jó hatással.
- Te is belőlem - jegyzi meg lakonikusan egyszerűen, mintha ez amúgy a világ legtermészetesebb dolga volna, aztán csókot nyom a nő homlokára, mielőtt még feltápászkodna. - Jók vagyunk. Tényleg meg kellene írni azt a könyvet. The unlikely and beautiful friendship of a vampyre and a dreamer, vagy mittudomén, kell egy kreatív cím, aztán ebből vehetünk nyaralót a Bahamákon vagy ahol tetszik. Egyébként nappalra időzítettem az alvást és ha szeretnéd, maradhatsz itt is.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen-Révay Franciska
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2022. szeptember 9. 20:46 | Link

Farkasom Love

Volt már olyan érzésed, mintha végtagvesztésed lenne? Amikor egyszerűen nem érzed a karodat vagy a lábadat, mintha nem lenne ott. Én ezt érzem most úgy, hogy Anna nincs itt velünk. Tudom, hogy nem az én gyerekem sír fel, nem ő mondja, hogy anya, mégis, minden ilyen pillanatban felkapom a fejem. Tegnap azt hittem, elvesztettük őt, mert nem találtam sehol, nem volt a szálláson. Nincs itt, mondtam magamnak vagy százszor, nem azért nem látom, mert elvesztettem, hanem mert otthon van, jó helyen, biztonságban. Tegnap még nem szerettem volna beszélgetni, de ma már nem tudok úgy tenni, mintha nem tudnék semmit. Tegnap kimerült voltam, ma már túl sokat jár az agyam.
- Nagyon hiányzik, pedig vártam, hogy kicsit nélküle legyünk. De jó így, kettesben.
Amúgy is, szóba került, hogy mi lenne, ha lenne lassan kistestvére, és hát mind tudjuk, hogy innentől a kettesben újra ritka öröm lesz számunkra. Pontosabban egy pár év múlva, ha a kisebbik is elkezdi az előkészítőt, és nekünk lesz olyan napunk, amikor össze tudjuk egyeztetni a szabadságunk. De most jó itt lenni, csak ez a sok gondolat, nem tudom, hogy jó-e, hogy végül így alakult. Nyilván jobb, hogy távol vagyunk mindentől. Csak nem tudom, azt hiszem, nem számítottam ennyi mindenre. Ezért is vagyok csendes, ahogy megpróbálom kizárni őket, de végül nyernek, és nagyot nyelve rápillantok.
- Elolvastam őket. Csak egyszer, de elolvastam. Képtelen lennék rá, hogy megint megtegyem. És annyira nagyon sok mindent mondanék. De közben meg nem is tudom, hogy hol kezdjem. Um... milyen érzés volt tudni, hogy mit adsz oda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. szeptember 9. 22:25 | Link



- Nekem is - vallja be. - De hétvégén meg már mi is ott leszünk vele Szalamantonban - teszi még hozzá, és ugyan neki még némileg fura, de már majdnem lelkes, hogy elutaznak oda is. Hiába él ott a rokonsága, akiket a háta közepére se kíván, kis családja sokkal fontosabb annál, minthogy egyáltalán törődjön a Bánffyakkal. Meglepően egyszerű volt ezt eldönteni, amikor végül eljutott addig, hogy komolyan mérlegelje. Addig pedig élvezi, hogy itt vannak kettesben. A nő keze után nyúl, két tenyere közé fogja a jobbját, és csókot nyom rá, miközben hallgatja, mit is mond. Már voltak elképzelései, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés, de ő döntött úgy, hogy vállalja minden kockázatát.
- Őszintén? Felszabadító. Megkönnyebbültem - mondja ki. - Tudom, hogy tudtad, hogy vannak titkaim, de nem azért nem osztottam meg, mert nem akartam, hanem mert leginkább nem tudtam, hogyan mondjam el. - Elhallgat egy pillanatra, maga elé bámulva, aztán újra felnéz a nőre. - Minden mást már inkább elmondani szeretnék ezentúl, majd megtanulom, hogyan. Most legalábbis úgy érzékelem, hogy lesz rá lehetőségem, és nem arra jöttél rá, hogy valaki más vagyok, mint akinek hittél. De javíts ki nyugodtan, ha tévedek - mondja még kissé zavartan nevetve, merthogy ettől a gondolattól némileg feszült lett. Sebaj, legalább abban már biztos lehet, hogy az világos, soha nem csalta meg, még csak eszébe sem jutott ilyesmi.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. szeptember 9. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 11. 16:12 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Majdnem reflexből rávágná, hogy neki, azonban egyértelműen hazudna. Már ott a határ, hogy nem iszik - csak ritkán - emberi vért. Fejét ingatja meg végül mosolyogva. - Igazad van - ért végül egyet barátjával. Bár ő szereti átlépni, ha nem is a saját, de mások határait mindenképpen - ezért nem veszi figyelembe a személyesteret, ezért kérdez olyat is, amit mások nem feltétlen mernének, azonban még így is tiszteletben tartja az Álmos által, kimondatlan ugyan, de meghúzott határokat. Nem erőltet rá soha semmit, pedig tudja, hogy megtehetné, így viszont csak elveszne az egész kapcsolatuk pikantériája.
- Ezt nagyon értékelem - hallgatja mosolyogva a másik kuncogását. Nem tudja mi játszódhat le a másikban ezekben a hosszabb másodperc csendekben, de mindig úgy van vele, majd beszél róla, ha szeretne. Persze, könnyedén kideríthetné, mi jár Álmos fejében, hiszen megadatott neki a gondolatolvasás képessége, de soha nem lenne képes visszaélni vele. Halkat szusszan.
- Erről ne beszéljünk - lesz egy pillanat alatt kedvetlen. - Így is végig kell néznem, ahogy megöregszel. Nem véletlen tartottam magam távol az emberektől eddig - szinte már suttog, ahogy szavai elhagyják száját. Ez volt az ő védekezési mechanizmusa, de ahogy Álmost beengedte, úgy érzi, képes még több halandóval megtenni ugyanezt. Ha odáig fajul, kénytelen lesz Bogolyfalvát is elhagyni rövid időn belül. Már csak a gondolattól szakad meg a szíve, hiszen itt valóban befogadták pillanatok alatt. Hazudna, ha azt mondaná, nem fogalmazódott meg a gondolat benne, hogy Álmost örök időkre maga mellett tartja, de aztán mindig csak ránéz a férfire és eszébe jut: mennyire szereti.
Kíváncsian emeli rá fekete tekintetét. Mosolya végül visszatér ajkaira. - Mit hisz? - kérdez vissza gondolkodás nélkül, tekintetében csillan meg a kíváncsiság. - Nem félek Zenkőtől. Remélhetőleg ő sem fog tőlem, mert nagyon szívesen megismerném azt, aki miatt még lehetőségem van téged ismerni. Ha ő azt mondja, változol, akkor valószínűleg tényleg így van - és szinte biztos abban, hogy ez csak és kizárólag Álmos érdeme. Lehetséges, hogy van szerepe benne, de tartja, hogy az ő döntése változni, amit meg is tesz. Aligha van ehhez a részéhez köze, és nem is szívesen szólna bele.
Elmosolyodik, szemeit hunyja le, amíg érzi a meleg ajkakat hideg bőrén, majd lesz azonnal elégedetlen arckifejezése, amint Álmos eltűnik mellőle. Oldalára fordulva figyeli minden mozdulatát, majd nevet fel. - Most is tudnánk venni nyaralót a Bahamákon, ha szeretnél - vonja meg vállait. - De ha mindenképpen szeretnéd, akkor megírhatjuk a könyvet is - kuncog fel. Ő aztán nem fojtja meg Álmos írói hajlamát. Tegyen úgy, ahogy szeretne. - Mármint itt itt? Veled? - ül ki az ágy szélére, majd szélesedik ki mosolya. - Ez azt jelenti, hogy sétálsz velem az erdőben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. szeptember 11. 18:33 | Link

Olyan Ő
[Móric / Róma]

Parfois moins, parfois plus
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. szeptember 12. 18:13 | Link



Tudatában van, hogy a nő képes lenne olvasni az elméjében. Hogy sem ezt nem teszi, sem nem kérdezősködik kitartóan olyasmiről, amire ő érezhetően nem szívesen válaszol, azt viszont úgy értelmezi, hogy igenis tiszteli a határait. Mindezért pedig hálás. Ki nem mondja, szókincsének egyébként sem képezik olyan szavak a részét mint a kérem, bocsánat, sajnálom, vagy a jelen esetben esetleg használható köszönöm, ehelyett inkább csak rámosolyog Adelinára.
- Na - szólal meg aztán, amikor a nő elkedvtelenedik egyik pillanatról a másikra. Mindent egy kurta szótagba sűrít, és ahelyett, hogy tovább beszélne, inkább átöleli magához húzva, állát megtámasztva a nő feje búbján. Nem kell erre most gondolni sem. Bár egyébként ő nem csak megbékélt a saját halandóságával már régen, de még siettetni is igyekszik időnként az elkerülhetetlent, most azonban valami teljesen máson jár az esze. Mi lenne, ha ezzel felhagyna? Végülis egyáltalán nem hangzik lehetetlennek, hiszen mióta összebarátkoztak, már így is ritkábbak lettek például a pubban és a csárdában tett látogatásai, több időt tölt az erdőben helyette. Elgondolkodik aztán azon is, hogy mi a válasz a feltett kérdésre. Egész sokáig hallgat, próbálja megfogalmazni mindazt, amire Zenkő megjegyzéseiből következtetni lehet, merthogy egyébként egymással nem igazán kommunikálnak nyíltan sok esetben, pusztán célzásokkal élnek.
- Azt hiszem, azt, hogy van valakim - mondja ki. Zenkő pedig talán nem is téved nagyot. Mióta ismeri a nőt, már ő sem tudja tagadni, hogy változott. Adelina beette magát a bőre alá, és akarva-akaratlanul is olyan dolgokat hoz ki belőle, amikről nem is gondolta volna, hogy egyáltalán lehet. Beengedte a házba, ahol felnőtt. Megosztja vele a gondolatait, sőt ebben a pillanatban még az ágyát is. A szíve csücske lett a vámpír, ez tagadhatatlan. Sőt, már nem is akarja tagadni. Felül közben az ágyon, és máris egy elégedetlen arckifejezés lesz a jutalma érte.
- Ne nézz így rám - mondja fejét oldalra döntve, elmosolyodva, és mint ahogy azt már nagyon sokszor csinálta ismeretségük kezdete óta, ujjára csavarja az egyik sötét hajtincset.
- Igazából itt is remekül megvagyok. Ha elköltöznék, hegyvidéken szeretnék lakni, valahol egy erdő közelében - válaszolja a hajtincset figyelve, ahogy szépen lecsúszik ujjáról. A könyv megírásához meg nem ragaszkodik, egyszerűen csak viccesnek találja az ötletet, majd szóba hozza, hogy akár itt is maradhat a nő, ha szeretné, ebben a szobában.
- Igen, itt. Velem - válaszolja, még bólint is mellé egyet, aztán egy kurta szusszanással széles mosolyra húzza a száját. - Már vártam, mikor kérdezed meg. Persze, ezért is nem akartam éjszaka aludni. Most azonnal? Vagy előbb még mutathatok valamit? - kérdezi. Nem sürgős, ami azt illeti, így megvárja inkább a választ a kérdésére először is.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 12. 20:26 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Durcásan forgatja meg szemeit az egyetlen szóra. Utálja, ha eszébe juttatja ezt bárki. Álmos halandó. Már holnap lehet, hogy elveszti, és azt az űrt, amit a férfi maga után hagy, senki nem tölthetné be - ezt már most tudja. De végül csak nem bírja ki, és ahogy a férfi karjai körbeölelik, megérzi az állat feje búbján, felnevet. Karjai simulnak a másikéra, kicsiket dől ide és oda, majd áll meg, ahogy csak hátrébb dől a férfi mellkasára és élvezi a helyzetet. Most is pontosan olyan, mint egy óvodás, aki éppen megkapja azt, amit akar.
Nem türelmetlenkedik, ahogy mindig, most is megvárja, míg Álmos összeszedi a gondolatait, és ha úgy akarja, akkor válaszol, de ha nem, az sem volt probléma soha. Amíg csendben ülnek, addig zavartalan kezd el játszani ismét ujjaival, míg a végére már csak fel s le simogatja a meleg bőrt a köré fonódó karon hosszú, fekete körmeivel.
- És szerinted is? - pillant rá, amennyire tud. Nem tudja milyen volt előtte a férfi, de abban biztos, hogy mióta az élete része lett, sokkal többet látja mosolyogni, mint az elején. Az erdőben lévő meghitt kis találkozók órák hosszat tartó beszélgetésekké nőtték ki magukat, és nem bánja. Az elején az alkohol orrfacsaró bűze azonnal megcsapta orrát, de azóta, ha érzi is, egyáltalán nem akkora mértékben, mint akkor. Fél arcát mindennek ellenére felfújja, mikor felkel mellőle. Elfordul tőle, mikor megszólal, és csak akkor pillant vissza rá, mikor tincse már ismét vállára hullott.
- Lucifer biztosan imádná - mosolyodik el óvatosan. Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal terem a férfi mögött, nyakát érintik ajkai, miközben megszólal.
- Meg ne bánd ezt az ajánlatot - figyelmezteti kedvesen. Aprót lép hátrébb, és mintha mi sem történt volna kulcsolja össze ujjait háta mögött, hogy elnyílt ajkakkal bólogasson. - Tudod mennyire kíváncsi vagyok, úgyhogy mutass meg mindent, amit szeretnél. Még rengeteg időnk van az éjszakából - lapogatja meg fenekénél és combjánál a hosszított pólót, ami már az egész öltözékét képezi. És mennyivel kényelmesebb is ez így, mint ahogy jönnie kellett idáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. szeptember 13. 14:57 | Link



- Ühm... szerintem is - válaszolja. Azzal tisztában van, hogy amióta ismeri, változott. Például most már napok óta nem is ivott, és bár ezt nem mondja, hiszen nem azért csinálja, hogy aztán érdemrendet kapjon érte meg buksisimit, mégis biztos benne, hogy nem számít titoknak. Végtére is nem árad belőle az alkoholszag. Egyszerűen csak nem érezte szükségét, hogy a gondolatait megpróbálja sörbe fojtani. Már úgyis kiderült rég, hogy a kis mocskok tudnak úszni, és ő meg végül arra a megállapításra jutott, hogy ha egyszerűbb nem is lesz, de hatékonyabb talán igen, ha szembenéz velük. Ezt a lépést még halogatja, de már tudja, merre fog majd elindulni, ha végre ráveszi magát.
- Szerintem te is imádnád, jobban, mint a Bahamákat - válaszolja elmosolyodva. A nő hihetetlen gyorsasága mindig meglepi, most is. Megrázza a fejét, közben szája szélét beharapva, hogy elnyomja az előkívánkozó vigyort. Hihetetlen. Néha olyan, mint egy macska, ami a vacsorára kinézett egérrel játszik.
- Tartanom kellene tőle, hogy egyszer megkóstolsz? - kérdezi válla fölött nézve a nőre, majd ha már megbeszélték, hogy nem siet olyan nagyon sétálni, tekintve, hogy hajnalig is akadt még pár órájuk, bármilyen korán is kel a nap még így nyáron, felkel az ágyról és néhány hosszú percre el is tűnik, hogy végül egy kartondobozzal térjen vissza. A dobozban a leginkább papírok kaptak helyet, meg néhány egyéb apróság, például földgömbök különféle méretekben. Az ágy mellé teszi a földre, majd letérdel mellé és némi keresgélés után egy összehajtogatott pergament húz elő.
- Egy ideje érdekelnek a térképek. Mármint, az, ahogyan készülnek. Sajátot még csak rajzoltam, a bűvölése bénán sikerült, mert még nem megfelelőek a bűbájaim. Sokkal több időt vesz el az, hogy a minisztériumnak megfelelőeket alkossak, vagy tökéleteset alkotok vagy semmit... ezt viszont álmodtam. Az elején véletlen sikerült csak, de már rájöttem a titokra. Ha úgy fogom meg a tárgyakat, mintha igaziak lennének, át tudom hozni őket. Ezt tegnap sikerült - magyarázza, remélve, hogy a másik nem hiszi azt, hogy amúgy valami hallucinogén gombát vacsorázott. A térképet is kihajtja végül kiterítve a szőnyegen. A pergamenről máris úgy emelkednek ki a környék domborzati formái, meg a fák, a ház, mintha makettet hajtogatott volna össze. Jobb kezét a térkép fölé emelve olyan mozdulatot tesz, mintha lapozna, és már be is látnak a ház felső szintjére. Az erdőben is eltűnik a fák koronájának egy része, jobban látni a tisztásokat. Egy újabb mozdulattal már csak az alsó szintet látni, meg a környező vidék bokrait, aztán már azt sem, csak azt, ami talajszinten van. - Leköveti a valóságot, és nem tudom még, hogyan csinálja, de eddig minden, amit áthoztam, csak úgy egy évig létezett. Nézd, ha visszahúzom a szinteket, ott vagyunk - mutatja a kis alakokat a házban. - Néha rájövök a logikájukra, néha képtelen vagyok leutánozni.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 13. 15:32 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


- Végül is... nem nyúlt mellé - elképzelése sincs arról, mégis mekkora szerepet tulajdonít neki Álmos abban, hogy változott. Talán ez így is van jól. Fogalma sem lenne arról, hogy kezelje, hogy valaki ennyit kinéz belőle, mint a hosszú évek alatt soha. Nem tudja, mit kellene mindezek után mondania vagy tennie, még ha nem is várják el tőle. Ő csak... ő. És soha nem is lesz más.
- Ez valószínű - suttogja nyakába szavait, miközben fülében dobog Álmos minden egyes szívverése és vérének mozgásának hangja. Lehunyja szemeit egy pillanatra, ahogy kiélvezi a hangokat, amiket már régen hallott - direkt nem koncentrál erre, szándékosan tereli el a figyelmét az emberi test adta minden hangról. Főleg azért, mert gerince mentén fut végig a jóleső borzongás a vér gondolatára. Milyen régen is volt.
- Tartasz tőle? - kérdezi rekedtes hangon. Ilyen alkalmakkor hasonlít talán a legjobban egy ragadozóra. - Nem mondom, elég hivalkodó ez az ér a nyakadon - húzza végig rajta hideg ujját, majd helyezkedik úgy, mintha nem tett volna semmi rosszat. Csak várja kíváncsian a férfit, mit szeretne mutatni. Az ablaknál állva várja, hogy visszatérjen és még többet megtudjon róla. Kíváncsi természet, de Álmos az, aki a mai napig fenntudja tartani az érdeklődését. Egyik beszélgetésük sem ugyanolyan, sőt, ha mondhatja, mindig meg is tudja lepni őt - akár csak a hangjában lévő nyugodtsággal és játékossággal, ahogy megkérdezi tartania kell-e attól, hogy belé kóstol. Hogy ne fordult volna meg a fejében?
Vidáman fordít hátat az ablaknak, mikor a férfi végre visszaér és gondolkodás nélkül vetődik az ágyra, hogy azon hasaljon el. Álmos feje mellett néz el, a kirakott pergamenre, amit elnyílt ajkakkal vizslat. Feje billen balra, majd jobbra és ahogy variál is vele, hirtelen ül fel. Ez hihetetlen. Lassan merészkedik közelebb, Álmos mellé ül, de megtartja a tisztes távolságot a térképtől, ami nem elég, hogy valósághű, de még a jelent is mutatja. Ezért kapja háta mögé a fejét, mikor meglátja magukat. Tizedmásodpercek alatt terem az ablaknál és tárja ki azt, hogy körbenézzen, majd vissza a térképre. - Ez lehetetlen - leheli maga elé, végül kerül ismét Álmos mellé. - Mégis hogy lehetséges? - óvatosan nyúl a térkép felé, és ha csak a férfi nem akadályozza meg benne, ér hozzá bizonytalanul. Pedig ott a térkép. Látja. Teljes valójában a ház és a környező erdő, a fákkal és bokrokkal, ahogy immár megint mellette ül. - Tehát mindent át tudsz hozni az álmaidból, ha úgy érsz hozzájuk, hogy igaziak. Ez igazán érdekes - hajol közelebb a térképhez, majd fordul teljesen a férfi felé: burkolt jel arra, hogy várja a folytatást. Meséljen még. Mindent tudni szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. szeptember 13. 18:21 | Link



Tulajdonképpen izgalmas játéknak fogja fel, hogy milyen közel is van hozzá éppen a vámpír. Vacsora tálalva. Megharaphatná. Ő mégis bízik benne, hogy nem fogja megtenni, bármilyen csábító is legyen a nyakán az az ér. Újra beharapja a szája szélét, fejét pedig először oldalra dönti, majd kicsit előre, és kurta szusszanása arra enged következtetni, hogy nem hiszi el, hogy éppen ezt játsszák. Akkor nem kellene végignézned, ahogy megöregszem, gondolja, de inkább a nyelvére harap ahelyett, hogy kimondaná és tagadólag megrázza a fejét. Most nem szeretné ezt a témát tovább feszegetni, hiszen ez a téma nyilvánvalóan zavarja a nőt, ő pedig egyelőre nem kíván megválni halandó mivoltától. Inkább úgy dönt, megmutat még egy darabot magából, amit eddig olyan kevesen láttak, hogy egy kezén meg tudja számolni. Sőt, még Adelinát hozzávéve sincs szükség többre egy kezénél a számolgatáshoz, mert nemhogy nem mutogatja, beszélni sem nagyon beszél az álmairól. Előszedi a legújabb megálmodott tárgyat, a környék meglehetősen interaktív térképét és kihajtogatja.
- Vicces azt mondani rá, hogy nem álom, mert szó szerint az. Csak nem álmodunk, de onnan hoztam - válaszolja féloldalas mosollyal. - Lapozz benne nyugodtan. A házból kiindulva olyan három métert jelent egy-egy szintje - mondja, kissé hátradőlve, tenyerével combjára támaszkodva, amikor a nő a térkép felé nyúl. Beletelt egy kis időbe tegnap, mire rájött, hogyan is működik, de sikerült.
- Nem mindent - válaszolja aztán megrázva a fejét. - Kísérletezem, de olyasmit, ami él, vagy amit amúgy nem bírnék el, nem sikerült soha áthozni. A legközelebb ezekhez egy szál virággal jártam, amit előtte leszakítottam, meg egy ládával, amit bonyolult mechanizmusok zártak - osztja meg a részleteket. - Mondjuk nem is hiányzik, hogy bármi élő átjöjjön velem. Megtölteném a környéket szörnyekkel a végén - közli még, és a nevetése enyhén keserűnek hangzik. A rémálmok sosem hagyták el, csak ritkultak kicsit, főleg, amióta képes tudatosabban álmodni.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 21. 15:48 | Link


Schwerin

Miután annyi éven át dolgozott velük, cseppet sem volt különös, hogy meghívták a Schwerini Toxikológiai Hivatalban rendezett éves konferenciák egyikére. Szerencsére, mivel az elmúlt évet a tudományos élettől távol töltötte, idén sem előadói, sem moderátori kötelességet nem kellett vállalnia, egyetlen feladata volt csupán: hogy élvezze a rendezvényt. No, ez így leírva a nagykönyvben gyönyörűen hangzik, de ez így túl egyszerű lett volna; ártatlan kérdésére, miszerint lenne-e olyan diák, aki jönne szívesen, hárman is lelkes igennel feleltek. Úgyhogy a konferenciát végül nem egyedül figyelte végig, pláne, hogy egy találkozásuk alkalmával Eleanora előtt is elejtette a megjegyzést az eseményről - innentől kezdve meg már nem is tudja, melyikük csavarta úgy a témákat, de meglepően (valóban meglepő lett volna?) hamar eldőlt, hogy a nő is velük tart.
Így, a nyolc órás program után valami büszkeségfélével a tekintetében engedi szabadjára zsongó diákjait a kastélypark szélén, hiszen zsupszkulcsuk indulásáig még órák vannak hátra. Had fedezzék fel maguknak a várost.
Ez még akkor is ott csillog tekintetében, amikor már egy tóparti asztalnál üldögélnek Eleanorával. A trió messzire távolodott, a nap búcsúzóan tükröződve ragyogja be a hangulatos teraszt. "Vacsoráznál velem? Kettesben" - saját szavai még mindig vissza-visszatérnek, töprengve, forogva, ahogy a pincér is sürgölődik az asztalok között. Bár megígérte anno, hogy az iskolán kívül is találkoznak majd, jócskán kivárt, mire ezt az ígéretét teljesítette volna, és megejtette volna a meghívást. Még most sem biztos benne, hogy teljességgel jól döntött, de az elmúlt hónapokban túlságosan sok volt köztük az olyan felforrósodó pillanat, amellyel... Irving talán valami többet is kezdett volna, ha úgy érzi, valóban helyénvaló cselekvésre szánnia el magát. Így csak hagyta, hogy a nő közel csalogassa a lánghoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban táncolt vissza, épp elég illedelmesen ahhoz, hogy ez ne legyen bántó, de Eleanora önérzetét... Nőiességét... Hogy hívják kultúráltan? Női büszkeségét? Szóval őt és céljait, kíváncsiságát minél kevésbé ingerelje. Mit ad Merlin, Eleanora nem igazán könnyítette meg a dolgát, de Irving igyekezett megtartani biztonságos viszonyukat. Most beadta a derekát, és úgy döntött, tesz egy próbát. Ha mást nem, legalább a gondolatai és érzései között rendet tehet, ha tisztázzák, miért is húzzák a médzes madzagot el újra és újra egymás előtt. (Eufemisztikus királyi többes, nyilván nem Irving játssza a csábítót, ha így lenne, már rég nem lenne miről kétségként beszélni.)
Utoljára módosította:Dr. Irving Schnelsen, 2022. szeptember 21. 16:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleanora Savannah Vila de La Rosa
Független boszorkány


Queen of Poisons
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 328
Írta: 2022. szeptember 21. 16:06 | Link


outfit | az első vacsora kettesben

Eleanora az elmúlt egy évet visszahúzódva töltötte: kutatásokban vett részt, konferenciákra járt, ám mind az iskoláktól, mind a diákoktól jócskán távol tartotta magát. Természetesen a Bagolykőbe visszajárt, leginkább a férfi kérésére, hogy segítse első gyermeklépéseit, majd később megadja neki azt a magabiztosságot, amivel akár magától is rendelkezhetett volna. Mindeközben nem felejtette el folyamatosan csábítani, édesgetni, szédíteni, s bár míg az elején inkább a hiúsága által generált akció volt ez, az idő múlásával egyre komolyabbá vált. Azon kapta magát, hogy már nem csak flörtölés miatt téved tekintete a férfi ajkára, talán nem csak azért simul hozzá, hogy reakciót csikarjon ki belőle, s amikor megérezte valahol máshol a férfi visszafogottan markáns kölnijét, akkor automatikusan pillantott fel, hátha vele találja szemben magát. Teljesen új terep volt ez számára is, ám elkönyvelte pusztán annyival, hogy Irving érdekesebb eddigi partnereinél. Még azt is hozzá merte fűzni, hogy a nehezen elkapott préda édesebb, mint az aranytálcán érkező.
Az, hogy a konferenciára való érkezésük mennyire volt a véletlen műve, már más kérdés. Eleanora lemondta a megjelenést, hogy pihenhessen egy keveset ezen a hétvégén, azonban mikor a férfi elejtette, hogy részt vesz rajta, hirtelen a nőnek is megjött a kedve. Erről persze Irvingnek nem kellett tudnia, a nő szépen elintézett mindent, s az ezért járó jutalma nem is váratott sokat magára. A vacsorameghívást természetesen esze ágában sem volt visszautasítani, így a fiatalok szabadon engedésével, igyekezvén mérsékelt elégedettséget mutatni, be is vetették magukat egy tóparti étterembe. Mivel a hivatalos részen túllendültek, így haja leengedve omlik vállára és hátára, pusztán azért, hogy teret engedjen könnyed mozdulatainak, ahogy félresöpör, vagy éppenséggel füle mögé tűr egy-egy rakoncátlanabb tincset. Csábítás, második lecke.
- Azt hiszem, most, hogy kiszakadtunk a hivatalos környezetünkből, feltehetem a kérdést. Valóban közömbös vagy irántam vagy ennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy kollégák maradjunk? Mintha csak tartanál valamitől... - megtörölve ajkait hátradől székén és boráért nyúl, hogy egy aprót kortyoljon belőle. Hamarosan indulnak, ám mivel eddig semleges terepen voltak, itt az ideje beleugraniuk a mélyvízbe. Egy éve már, hogy Eleanora minden báját és tehetségét beveti, hogy aztán lepattanjon Irving páncélzatáról. Ideje okokat rendezni a jelenség mögé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Irving Schnelsen
Tanár, Mestertanonc Tanár


i.schn.
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 35
Írta: 2022. szeptember 21. 17:06 | Link


Schwerin

Nos, ezek szerint hasonló elképzeléseik lehetnek a kellemes vacsoratémákról. Irving szándékosan hallgatott eddig, de épp ennyire állt szándékában beszélgetést kezdeményezni az elmúlt egy év macska-egér játékával kapcsolatban. Amolyan visszatekintésként, természetesen. Meglepődik, amikor hirtelen hasonló kérdések szegeződnek torkának, de egy pillanatra sem esik kétségbe, szalvétáját élére simítva teszi félre, csak hogy könyökeivel a karfán megtámaszkodva dőlhessen hátra, teljességgel beleereszkedve a feldobott témába.
- Sosem voltam közömbös - válaszol kertelés nélkül, felszegett állal, a nyugalom mintaképeként tekintve vacsorapartnerére. - De nem szeretek játszani a lehetőségeimmel, és ha teljesen őszinte szavakat szeretnél hallani: sosem kockáztatnám meg, hogy egy ilyen kiemelkedő személyt haragítsak magamra, bármilyen módon.
Irving nem az az ember, aki elsősorban nőként tekint Eleanorára. Nem helyezi fontossági sorrendjében hátrébb vagy előrébb csak azért, mert térde, egyetlen csábos mosolyától elgyengülne; ötleteit, eredményeit azok tartalmáért, nem hangzásáért hallgatja érdeklődve. Az együtt töltött idejük kilencven százalékában Irving saját maga szúrja ki a szemét, hogy a lehető legtisztességesebb és korrektebb viszonyt tartsa fent kettejük között, azonban kezdi elveszteni a csatát az árral pontosan szemben evező nővel szemben.
- Mégis, néha úgy érzem, minden ilyen irányú törekvésemet szánt szándékal söpröd félre. Miért játszol ezzel a törékeny egyensúllyal? - vált át ezúttal az őt érdeklő kérdésre, miközben a mellé lépő pincérnek udvariasan jelzi, hogy egyben szeretné kiegyenlíteni a számlát, mielőtt indulnának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 92 ... 100 101 [102] 103 104 ... 112 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek