36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 91 ... 99 100 [101] 102 103 ... 111 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. augusztus 15. 15:26 | Link


Temesvár, Északi pályaudvar


Az egyik barnára festett padon fekszik, lábait a pad támláján pihenteti, miközben a közvilágítás fényénél olvas. Úgy hajnali három óra körül járhat az idő, de órája úgysincs, hát nem nézi. Fölöslegesnek tartja, hogy folyton azt lesse, hány óra, hány perc is van éppen. Otthon a nagy falióra úgyis jelzi, mikor van ideje annak, hogy elinduljon, és mindig úgy számol, hogy nyugodtan oda is érjen, ne rá kelljen várni. Ezen felül az idő nem igazán érdekli. A telefonokat még annál is jobban gyűlöli, bár a nővére ráerőltetett egy rúnázott példányt, mert állítólag az megnyugtatja, hogy így elérhetőbb, mint ha egy bagollyal küldözgetnének leveleket, ahányszor csak hazajön a világnak ebbe az Isten háta mögötti sarkába. Na nem az állomást érti rajta, hanem a birtokot, ami még jó pár órányira van innen gyalog, seprűvel úgy huszonöt perc, viszont az alkalomra hozott zsupszkulcsot is. Annyira rendes volt, még a megfelelő hivatalból is kért engedélyt, hogy egy vámpír is használhatja, biztosítva arról az illetékest, hogy Adelina nem veszélyes, na meg akkor már azt is lejelentette, hány napot lesz itt és hol is pontosan. A bürokrácia valami förtelmes kínzóeszköz, de ha már az ember szembetalálja magát vele, kénytelen átvergődni rajta, hiába ér fel egy foghúzással. Még szerencse, hogy egyébként az itteni hivatalnokot ismeri, időnként készít neki egy-két apróbb varázstárgyat is, így nem kellett kivárnia, hogy hetekig küldözgessék egyik részlegről a másikra. A Román Mágiaügyi Minisztérium pecsétjével ellátott papír is ott lapul egyébként a könyv lapjai között, de addig is, mire megérkezik a dieselmozdony vontatta vonat - tiszta szerencse, hogy ez már nem gőzös -, még olvasgat kicsit a térben lokalizáló bűbájokról. Mostanában azt találta ki, hogy a mágikus kartográfia roppant érdekes ága a varázstárgykészítésnek, és nagyon is kíváncsian vetette bele magát a létező szakirodalomba. Talán még akár alkotni is tudna valami bűbájt, amivel egész területeket vetíthetne át papírra méretarányosan, anélkül, hogy azt méricskélni és rajzolni kellene hetekig. Bele is merül a gondolatba annyira, hogy fel se tűnik, amikor az egyébként több vágánnyal is rendelkező állomásra az a vonat is beáll, amelyikre ő vár, merthogy azzal érkezik kedvenc vámpírja látogatóba.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 15. 16:53 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Az a kérdés, hogy készül fel egy vámpír egy nagyjából nyolc órás vonatútra? A válasz nagyon egyszerű: sehogy. Összepakol egy kis táskát, aminek a tetejére dobja kedvenc könyvét, hogy ne vegye elő az úton, mert minden érdekesebb. Szeret utazni, és ahogy Álmosnak is mondta, a vonatot mindennél jobban preferálja. Éjszakai járatokon ritkán, vagy senki nem tartózkodik, így - mint most is - az egész kocsi lehet az övé. Táskáját hagyja a jegyén feltüntetett széken, hogy nyissa az ablakot, és fellendüljön a vonat tetejére. Most nem kell attól tartania, hogy a menetszélben szoknyája sokat mutatna, mert nem úgy öltözködött. Igyekezett olyan szettet összeállítani, amit egy ember is hordana, hogy véletlenül se kapjanak frászt tőle, mikor meglátják mezítláb és igencsak régies ruháiban, így megerőltette magát.
Az egész utat a vonat tetején fekve, a csillagokat bámulva tölti. Sokkal gyorsabban megy az idő így, mint bárhogy máshogy, és mikor figyelmeztetik az érkezésre, nem akaródzik megmozdulnia, egészen addig, míg tudatosul benne, hogy ki várja a célállomáson. Ruganyosan, akár egy macska ugrik be az ablakon, nyalábolja fel a holmiját és kerül vissza a tetőre. Széles mosollyal figyeli a férfit, aki kényelembe helyezte magát. Pillanatok alatt hajol fölé széles mosollyal.
- Könnyű préda vagy, kedvesem - hajol lejjebb, csókolja homlokon gyorsan Álmost, majd egyenesedik fel és izgatottan fordul meg tengelye körül. - Mit szólsz? Egészen emberien nézek ki, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. augusztus 15. 18:24 | Link



Ugyan nem a legkényelmesebb a pad, de legalább nem alszik el a bágyadt lámpafényben véletlenül sem. Időnként meg is mozdul kicsit, hogy ne vágjon annyira hátába az öntöttvas kartámla, aztán meg ismét belemerül az olvasásba. Vonatok sípolnak, érkeznek és indulnak, de nem igazán figyel arra. Épp egy lábjegyzetet vizslat, az apróbetűs rész ugyanis még annál is érdekesebbnek tűnik, mint amit a tényleges szöveg taglal, amikor meghallja az ismerős hangot nagyon is közelről. A következő pillanatban pedig már a nő ajkait érzi a homlokán. El is vigyorodik, közben meg becsukja a könyvet, majd fel is ül a padon, így már a nőnek is jut hely.
- Helló - közli szívélyesen megütögetve maga mellett a barna festékkel bevont léceket, nyugodtan le lehet ülni. Bár azért előbb megszemléli, miről is kell véleményt mondania. Valóban, ezúttal kitett magáért a nő, bár őt egyébként sem zavarja az egyébként nagyon is egyedi öltözködési stílusa, itt nem árt, ha nem tűnnek ki túlságosan a tömegből. Ez egy muglik által is frekventált terület, nem baj az, ha nem merülnek fel különös kérdések.
- Abszolút. Kitettél magadért - válaszolja egy bólintás kíséretében. - Na és élvezted a nyolc órányi zötykölődést? - kérdezi meg, majd előveszi a hivatalból kapott román nyelvű igazolást és a nő felé tartja.
- Ezt beszereztem. Vajákoson nincs túl sokat nyitva a hivatal, és még azt is csak nappal - mondja még amolyan magyarázatként mellékesen, véletlen se tessék azt hinni, hogy ő ilyen lovagias rendes ember lenne, aki csak úgy szívességeket tesz, főleg, ha nincs rá nyomós oka. - És van egy zsupszkulcsom is, csak keresnünk kell valami félreesőbb zugot, ami nincs felkamerázva, és ahol tényleg könnyű préda lennék - kuncog felkelve a padról, aztán még a kezét is kinyújtja a nő felé. - Gyere, tudok egy sikátort a közelben, az pont megfelel majd a célnak. Vagy megnéznéd a várost éjszaka?  
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 15. 22:20 | Link

Idióta
[ Móric / Róma]

A dátumot bámultam. Hosszasan és forrongva. Onnan újra a levélre néztem, és olyan érzelmi kavalkád szaladt végig bennem, mint még soha. A szívem hevesen vert, a mellkasom járt, a fejem majd szét hasadt - egyik sem túl kellemes érzés. Úgy felkaptam a vizet, hogy mindenki elcsendesedett a szobában.
Pár nap telt csak el, mielőtt megérkezek a zajosabb, macskakővel végig pakolt úthoz. Kezemben a levél, másikban a telefonom térképe, tekintetem zizeg fel a házak falának oldalán. Cipőm alatt a kavicsok halkan morrannak nem tetszően, végül megállok az egyik épületnél, amiről potyog a vakolat. Az ablakokra nézek fel, majd tanácstalanul pillantok körbe. Fogalmam sincs melyik lesz az, nem tudom egyáltalán mit művelek. Azt sem hogy miért. Ez pedig egyáltalán nem tetszik.
Terveim szerint keresek valakit, akit esélyesnek látok arra, hogy beszél angolul, ebből csak a földszinti néni maradt, akivel activityizve térnék a göndör és rám jelenleg igen mérges lényegre. Nem egyszer írta meg, hogy mennyien ismerik a környéken, mégha ezt magamtól is kitaláltam volna… Szemöldököm rebben meg a furcsa akcentusba csomagolt válaszra, amire szükségem volt. Megköszönöm, hosszasan sóhajtva fordulok a lépcső felé és bár a kezdetleges lendületem hatalmas volt, most belassítva a lépteimen állok meg az ajtó előtt. Mellkasomból a szívem mindjárt kiszakad, akkorákat dobban. Borzalmas idegességem érződik meg azon is, ahogyan jelzem érkezésemet. Hirtelen mozdulattal, tenyérrel kezdem csapkodni két kézzel az ajtaját. Ha már itt vagyok, csináljam rendesen.
Ha nincs itthon, megvárom. Ráérek... nem mintha vizsgaidőszak lenne. A VAV előtt. Én nem vagyok normális.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 15. 22:50 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás

Ha ennyi szívatós nap után végre van két nap szabadnapod, úgy kihasználod, mint annak a rendje. Flavio sokkal jön nekem így is, de mivel Lorenzo imád, és észrevette mennyire rottyon vagyok, elküldött kicsit pihenni. Ennek eredményeként szedtem össze Alfredot és a krút, hogy csapassuk lefelé a kis testünket a közelben lévő kosárpályára. Azért vicces ez, mert senki nem tud kosarazni, de a kosárpálya mellett ücsörögve, másfél óra alatt elsajátítottuk az alapokat jutubról, úgyhogy nagyon pöpi meccset toltunk. A végére annyian lettünk, hogy Alfredo beközölte: a meccs utáni fagyimeghívást elhalaszthatjuk, mert nem akarja, hogy csődbe menjek. Az anyád kiskésit. Azt. Szeriből. Küldtem a dudinak szelfit, hogy büszke legyen rám, majd remélhetőleg azokkal a kölykökkel indultam visszafele röhögve, akikkel el is mentem. Ha valakinek hiányzik valaki, ne rajtam keresse, ez a lényeg, úgyhogy taktikusan letettem Alfredot a szüleinél, váltottunk pár szót, végül hátrálva indultam hazafelé.
Hajamat hátratűrve lépek be a kapualjban, köszönök a földszinten lakó néninek, aki nyújtja felém a szokásos sütit, de összeszűkült szemekkel méreget. Visszaméregetem. Ezzel el vagyunk egy ideig, míg megunom és lépek kettőt, hogy meghalljam a hátam mögül a kedvenc MERIC nevet. Az enyém. Csaxólok. A lépcső aljáról fordulok vissza, röhögve pillogok Alfredora és a kétszer akkora pizzás dobozra, mint ő. - Lo manda papà Lorenzo - közli az egyértelműt. Lorenzo és a hülyeségei. - Grazie - felelem, bármennyire is szokatlan a hatalmas pizza.
A labdával hónom alatt, tenyeremen a dobozzal, rajta a frissen sült süteménnyel dzsalok fel az emeletre lendületesen. Ami elmúlik. Nagyon hamar. A labda csattan a földön, pattog párat, majd a korlátról csapódik vissza lábamnak. És csak nézem. A szőke tincseket, a vékony alakot, a túl jól ismert vonásokat. Képtelen vagyok megszólalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 10:42 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Tekintete zizzen azonnal a padra, hogy nemes egyszerűséggel Álmos ölébe vesse magát, miután adott lehetőséget megszemlélni az öltözékét. Nyakát átkarolva dől hátra, lábait az égnek emeli, miközben vidáman nevet. Nem tudja leplezni izgatottságát.
- Köszönöm. Nagyon embernek érzem magam - simít végig a másik fejének hátsó részén szeretetteljesen, végül pattan fel és kezd el nézelődni mindenfelé. - Persze! Mindig a vonat tetején utazom és augusztusban különösen gyönyörűen látszanak a csillagok éjszakánként - nem mintha értene hozzájuk. Ismeri a Nagy Göncölt, amit máshol másképpen hívnak, és még azt sem találja meg mindig. Valamikor teljesen rossz helyen is keresi. Ez valahogy nem az ő területe, bármennyire érdekesnek is találja. Megszeppenve pislog párat, elveszi az iratot. Ellágyult tekintetét emeli a férfire, halvány mosolyából egyértelműen látszódik a hála. Kijött elé, beszerezte a szükséges papírokat, és még zsupszkulcsot is intézett. Bólogat a szavaira, de csak figyeli az arcát. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire leszögezte, ő nem kedves, nem lovagias és előzékeny, teljesen kimaradt illemtanból: elintézett mindent, hogy ne neki kelljen sokkal nagyobb tortúrával megtennie ezt. Csak magában mosolyog az egészen, de nem említi meg neki. Talán soha nem is fogja, hogy mennyire jól esik a törődése.
Ujjait azonnal ujjai közé kulcsolja. - Köszönök mindent - milyen meleg. Emeli kézfejét ajkaihoz, lehunyt szemekkel érinti neki. - Megnézem máskor - engedi le kezüket. - Hozzád jöttem, nem a városhoz. És jelenleg nem érdekel jobban, mint ez az egész. Nagyon izgulok - szorít rá kicsit ujjaira, majd másik kezével karol bele ugyanabba a kézbe és simul hozzá kicsit jobban Álmoshoz, mintha a legtermészetesebb dolog lenne. Neki az is. Szélesen mosolyogva pislog fel rá, hogy részéről indulhatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. augusztus 16. 13:18 | Link



Nem így gondolta, hogy foglaljon helyet, de még éppen sikerül a könyvet a padra tenni, mielőt ráülne a nő. Ritka példány, na meg amennyire érdekli a téma, elképzelhető, hogy ez lesz az egyik fő olvasmánya, főleg, ha tényleg bele is veti magát a térképészet rejtelmeibe és nem csak elméleti síkon foglalkozik vele. Szabad kezével lazán átkarolja a nő derekát arra a pár percre, amíg az ölében ül, mint valami nagyranőtt óvodás. Így tűnik természetesnek. Másik kezében meg úgyis ott a könyv még mindig. Érdeklődve hallgatja a választ, és ezt kissé megemelt szemöldökéből látni igazán, na meg a szája sarkában megjelenő mosolyból. Néha tényleg úgy érzi, mintha egy óvodással barátkozott volna össze, nem egy száz évesnél is idősebb vámpírral. Hogy lehet ilyen lelkesedéssel beszélni csillagokról? Azok csak fénylő gázgömbök az univerzum egy távoli pontjában. Ezt azonban megtartja magának inkább, és egy lelombozó válasz helyett csendben bólogat. Majd odaadja a beszerzett iratot, aminek birtokában Adelinát senki nem kérheti számon, mit is keres itt pontosan és végképp nem róhatják fel neki, hogy itt van. Habár Románia amúgy is viszonylag vámpírbarát környezet, Erdélyben meg aztán végképp hagyománya van az együttélésnek, leginkább csak szeretik a bürokráciát.
- Nincsmit - válaszolja megvonva a vállát egy féloldalas mosoly kíséretében. Szóra sem érdemes. Pusztán gyakorlatias ember, és mégis miért hagyná a nőt ezzel szenvedni, ha tudja, hogy a verőfényes délelőttök valamelyikén lenne csak alkalma tiszteletét tenni a hivatalban. Nem túl ideális. Ugyan lehet egyeztetni Vasilével, ha nagyon muszáj, nem szalad ki a világból ettől, de egyszerűbb volt ez így mindkettejüknek szerinte.
- Rendben. Majd máskor megmutatom. Most akkor gyere - válaszolja, és ha már a nő úgyis megfogta a felé nyújtott kezét, sőt, még bele is karol, elindul vele az említett sikátor irányába. Ott nincs egy szál lélek sem, csak kukák és sötét, de ez pont ideális ahhoz, hogy a kabátja feneketlennek tűnő zsebéből előhalászott tollnak köszönhetően pillanatokon belül az Ohridszki-birtokon találják magukat. Az nem is baj, ha közben fogják egymás kezét még.  
- Ebbe mindig beleszédülök - állapítja meg elnevetve magát, miközben éppen feltápászkodik a fűről. - Olyan, mintha valami beszippantana, hogy aztán kiköpjön. Na de... üdv az Isten háta mögött - mutat körbe. A területből sokat nem látni így sötétben, világítás híján főleg, de az emeletes ház fehér fala szinte vakítóan tűnik ki a környezetből. Lucifert ezúttal előrelátóan Zenkőnél hagyta, a kutya ugyanis nem találkozott Adelinával, úgyhogy csak ketten vannak. Pár lépésébe telik a házig eljutni, ami mindig nosztalgiával tölti el, és már nyitja is az ajtót, hogy megmutassa igazi otthonát, az álmok maradványaival teli világot, merthogy itt tényleg a legkülönfélébb tárgyakba lehet botlani.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 14:45 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Amúgy sem képes visszafogni magát, ha túlságosan izgatott lesz, de vannak olyan esetek, mikor tényleg borzasztóan tud viselkedni. Ha Álmos ki is mondaná, hogy óvodás, valószínűleg sértődés helyett heves és egyetértő bólogatást kapna válaszul, mert tudja. És tényleg teljesen egyetért vele. Minél több új dolgot van lehetősége megtapasztalni, annál többre vágyik. Az, hogy összefutott Álmossal akkor éjszaka, mindennek a táptalaja, mert a férfi különleges, és ez már az első alkalommal is tökéletesen kivehető volt.
Az iratokat gondosan helyezi el táskájában, még véletlenül se veszítse el őket. Amennyire képes saját és mások tengelye körül is pörögni, nem lenne csoda, azonban ezt a kellemetlenséget nem szeretné megtenni Álmosnak.
Szótlan, csillogó tekintettel követi őt, ujjaiba kapaszkodva, valóban, mint egy gyermek. Orrát azonnal megcsapja a bűz, ami a kukákból árad, akaratlan kap is oda, hogy valamennyire csökkentse szaglóérzékét, de tudja: mint halottnak a csók. Pillanatokon belül azonban a szag megszűnik, ugyanúgy a kezét fogva állok egy füves rész közepén, míg ő feláll. Megszeppenve, érdeklődve és látásomat teljesen kihasználva nézek körbe. - De jól vagy? - pillant végül aggodalmasan fel rá. - Imádom - engedi el kezét és lép arrébb, hogy körbeforduljon. Mintha minden fűszál mágiával lenne töltve, hatására meg is borzong, a hideg jólesően fut végig gerince mentén. Legalábbis ő szeretné azt hinni, hogy ez történik. Öles léptekkel követi Álmost a ház felé, majd torpan meg az ajtóban. Zavartan pislog rá, elfordul, majd füle mögé tűrve egy tincset helyezi át testsúlyát másik lábára.
- Nem tudok bemenni anélkül, hogy behívnál... - az egyik hátránya lényének, ami igen sok kellemetlenséget okozott már neki. Nem mondaná, hogy szégyelli, de... zavarba jön. Nem is néz a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 16. 17:33 | Link

Idióta
[Móric / Róma]

Alszik? Dolgozna? Tenyerem halkabban koppan egy utolsót mielőtt magam mellé ejteném őket. Valami hajt, de valószínűleg ugyanaz, ami miatt ajkam nyílik el, majd préselem össze, ahogy csak szemezgetek a csukott ajtóval. Rómában. Ebben az a legrosszabb, hogy az agyam megállt működni, fel sem fogom mit teszek, azon kívül, hogy nyilván nem fogok betörni hozzá. Csípőre tett kézzel lépek hátrébb, hogy megtaláljam a lakás számát, mert nagyon úgy fest, hogy később kell visszajönnöm, amikor a visszhangot verő csattanás megtöri a lakóházi csendet. Fejemet kapom arra, tekintetem a hangforrást követve a labdára ejtem, onnan hirtelen jóval magasabbra. Ő pedig előttem áll. Tessék, nekem volt muszáj látnom. Itt van.
Tekintetem lassan issza magába a göndör tincseket, az arcát, ami most férfiasabb, mint emlékeztem és a szemeit. Ajkam széle mosolyra rezzen. Ahhoz képest amennyi mindent mondani akartam, most hirtelen csak annyit tudok, hogy meg kellene szólalnom. Elnézve az arcát, pláne. Egy kósza tincset simítok fülem mögé.
- Jövök eggyel a hölgynek, aki a földszinten lakik - mozgatom át ujjaimat magam mellett, mielőtt a rövidnadrág hátsó zsebébe akasztanám őket. - Mondtam neki, hogy egy szemtelen göndört keresek. Nagyon gyorsan tudta, hogy rólad van szó - az ajtó felé pillantok, majd felé fordulok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 16. 18:07 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás

Biztos vagyok abban, hogy álmodom. Annyira meghúztam az elmúlt napokat és éjszakákat a melóban, hogy kidőltem és most egy ispotályban fekszek totál kiütve. Kicsit creepy, hogy Alfredoval és a földszinten lakó nénivel álmodom, de ezen már ne múljon, ha ott a lehetőség, hogy felébredjek és ez az egész véget érjen.
Egyetlen szavát sem hallom meg. Tekintetem fel s le jár rajta. A rövidnadrág alól kibukkanó hosszú lábain, a szőke tincseken, amik mintha nőttek volna, a kissé barna bőrén, mindent tudó kék tekintetét pár másodpercre fürkészem, arcán állapodik meg végül tekintetem.
- Mit keresel itt? - szólalok meg végül a szavába vágva. Nem érdekel az öreglány, az sem, hogy talált meg. Mert már egyértelmű, hogy tényleg itt áll előttem, ami mindezek után rohadtul indokolatlan. És szükségtelen. Mindent leírtam a levélben, amit pár napja küldtem neki, erre komolyan mindezek után jelenik meg? Mintha meglepne. Pedig ez a nap olyan jól indult, és olyan jól ért volna véget: mentem volna Lucival Flavio vérét szívni a bárba, hogy éreztessem vele diszkréten mennyire sokkal jön. Erre? Erre baszdmeg szemtől szemben kell állnom Améliával, aki Rómában van a vizsgaidőszak legelején. Komolyan: mindenki meghülyült?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. augusztus 16. 18:08 | Link



Azt mondaná, aranyos, ha használna ilyen szavakat egyáltalán. Pedig egyébként szókincse részét képezi ez is, legalább az egyik nyelven abból a néhányból, amit az elmúlt évek során magába szívott. Ki viszont akkor sem mondana ilyesmit, ha fizetnének érte. Mi tagadás, a pénz sem érdekli különösebben. Övé a birtok, a nővére nem tart rá igényt, ahogy az apja sem, és itt mindene megvan, ami csak kell. Ha nem lennének annyival elevenebbek az álmai is, talán még maradna is, mint valami remete. Éppen az álmok miatt örül egyébként némán annak, hogy a nőt aligha kell tőlük féltenie, mert ha be is engedte az életébe, ő nem álmodik. Legalábbis nem úgy, mint ő. Ez a tudat pedig hihetetlenül megnyugtató számára.
- Persze - feleli nevetve. Mintha még inkább önmaga lenne itt egyébként, mint a birtok határain túl, és ha a nő ismerte volna tizenpár évvel ezelőtt, bizonyára ő is úgy vélné, hogy az a régi Álmos bukkan elő ebben a szinte már önfeledt nevetésben. Nincs benne semmi abból a dacból, amit alapvetően a világ felé mutat. - Még mindig jobb, mint fél napot idáig - teszi hozzá, aztán már csak elégedett mosollyal nézi, ahogy a nő körbefordul. Szívének egyik csücske ez a hely, szerinte csakis imádni lehet. Minden kis zugát tömény mágia itatja át, ettől szó szerint is varázslatos. Kinyitja aztán az ajtót, ütközésig tárva ki. Bent kicsit sötétebb is van, mint kint, ahol még a csillagok adnak némi fényt, de ezt is megoldja egy pálcaintéssel. A teret máris enyhén kékes árnyalatú fehér fény ragyogja be.
- Azt hittem, ez is csak olyan mendemonda, mint a fokhagyma - jegyzi meg a vámpír felé fordulva, aztán felé nyújtja a kezét. - Légy a vendégem, gyere be - mondja ki, ha már ez így áll, mégiscsak bemehessen a házba a nő. Igaz, eddig mindig az erdő mélyén találkoztak, ott sose volt ilyesféle formalitásokra szükség. A nappalinak minősülő szobában egyébként régi, de szép, faragott fabútorok találhatók - szekrény, asztal, pad, székek - és itt-ott álmaiból mentett tárgyak, egy üveggömb benne különösen gomolygó köddel, egy másik pislákoló fénnyel, egy sétáló doboz, egy másik szárnyakkal, ezer és egy mágusoknak nem is túl olyan feltűnő tárgy, amiket ő az álmaiból hozott és tanulmányoz. Némelyiknek lassan lejár az ideje és majd eltűnik nyomtalanul. Tele van velük viszont a ház, nem sajnálja őket. A szobája az emeleten van, akárcsak az összes többi, ahol aludni lehet, úgyhogy vezeti is tovább a nőt fel a lépcsőn, majd benyit az első ajtón balra. - Pakolj le nyugodtan. Ez meg itt az én birodalmam - mondja, kinyitva az ajtót jobbra is. Itt van csak igazán szép gyűjteménye mindennek, ami még az álmaiból létezik. Kabátját a szobában található szék támlájáta akasztja, kilép a bakancsaból is - szigorúan a sarkára lépve és küszködve vele, mert egyszerűbb lenne a fűzőt kioldani -, és az ágyára telepszik. Ráér. Hadd fedezze fel a nő a helyet. Nem zavartatja magát.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 18:56 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Hangos és önfeledt nevetése tölti meg a körülöttük lévő csendet, ami csak és kizárólag a szurkálódásnak szól, hogy mennyit utazott idáig. Kövezze meg érte bárki, de nem tud lemondani róla. Még arra sem panaszkodhat, hogy sokat kell ülnie, mert megoldja. Sok emberi dolgot kellett maga mögött hagynia, de a vonatkozás nem tartozott közéjük, aminek örül és még hálás is érte.
Sápadt, hófehér arcát világítja meg a felvillanó fény, amin tökéletesen látszik a zavar. A szavakra csak megvonja a vállát. Bárcsak az lenne, de ez a része sajnos igaz. Valóban nem tud úgy belépni valahova, ha nem hívják be oda. Meglepetten néz először a felé nyújtott kézre, majd széles mosollyal fogja meg ugyanúgy, ahogy eddig tette - ujjaikat összekulcsolva -, és nevetve libben be a házba. Vállára támaszkodva csókolja arcon, majd lép is el tőle, hogy tátott szájjal nézzen mindenfele, mint egy gyermek. Az emeletre indulva karol belé ismét, úgy követi, végül táskáját ejti le a padlóra, mikor megmutatják a szobáját.
- Lepakoltam - jelenti ki féloldalas és szemtelen mosollyal, hogy kövesse ismét saját szobájába. Szem forgatva nézi végig, ahogy szenved a bakanccsal, de nem szól közbe, mert tudja, nem érne el vele semmit, és amúgy is csak vendégként van jelen. Halkan nevet fel, hogy házigazdája mennyire szabad kezet ad neki, és mire észbe is kapna, már felfedezőútra is indul. Nem zavartatva magát hagyja cipőjét a ház előtt, miután abban megnézett mindent, kabátját a földre dobja, zoknija és nadrágja is mellette kap helyet, így csak a hosszabbra szabott, fekete felső van rajta. És mennyivel komfortosabb is így. Szélesen mosolyogva néz el balra, majd jobbra, végül indul el az erdő fele.
Nem telik el harminc perc mire visszaér. Egy gyermek a játszótéren - ha szabad kicsit őszintébbnek lennem. Egy fa ágáról figyeli Álmost, ahogy még mindig az ágyon fekszik. Meglepő, de szeretetteljes mosoly kerül fel vonásaira, amik akkor is kitartanak, mikor - immár tiszta lábbal - visszatér a szobába. - Mesélsz nekem a családodról? - fekszik le az ágyra hasra, ahogy tud, könyökére támaszkodik, arcát támasztja két oldalról kezeivel, miközben pislog felfelé rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. augusztus 16. 19:39 | Link


Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

Ha már behívta, nyugodtan fel is fedezheti a házat. A konyha valószínűleg nem érdekli, fent meg a szobákat javarészt raktárnak használja amellett, hogy szinte minden egy letűnt élet emlékeit őrzi. Amikor az anyja meghalt, az apja Temesvárra költözött, ők pedig a nővérével Durmstrangban töltötték idejük nagyrészét. Először hat éve tette be ide a lábát, amikor megelégelte a munkát a Bagolykőben és felmondott. Ide vonult vissza. A családi ház mintha várta volna, a birtok mágiája pedig tovább rontott az álmain, vagy ki tudja, javított. Lehet, hogy van, aki áldásnak érezné azt, amire ő képes. Ő csak megvan vele, mert nem tud megszabadulni tőle. Itt körülveszi ennek minden látható nyoma, és nem bánja, hogy ezt végre valaki látja is. Ettől még valóságosabbnak érzi az egészet maga is. Egy megsárgult papírt tanulmányoz éppen, amikor a nő visszatér rövid felfedező körútjáról, majd hason fekve nyúlik el mellette az ágyon. Leteszi a papírt az éjjeliszekrényre, és oldalára fordul, fejét tenyerébe támasztva. A bakancs és a bőrkabát nélkül a kissé gyűrött pólóban máris kevésbé marcona a kinézete.
- Mire vagy kíváncsi? Apám muglik gyereke, akik nem kifejezetten voltak elragadtatva a ténytől, hogy egy szem fiúk varázsló. Van két nővére, de nem különösebben ismerem őket. Apával néha találkozunk, nem szeret ide kijárni, úgyhogy időnként bemegyek én és megnézem, hogy van. Anyám családja régi bolgár família, és a nővérem meg én vagyunk az utolsó élő tagjai. Vagy a családfám érdekelt volna? Valahol megvan, bár nem valami ominózusan híres emberek gyülekezete - mondja, aztán ha már szóba hozta, úgy dönt, bepróbálkozik egy begyűjtő varázslattal, és csodák csodájára, hatásosan. A vaskos bőrkötésű könyvnek por és régi papír illata van. Egy felületes mozdulattal töröl egyet rajta alkarjával, majd kinyitja. Cirill betűk sokasága borítja a lapokat, meg eleinte rajzolt képek, később már beragasztott fotók.
- Már el is felejtettem, hogy nem magyarul íródott. Úgy kétszáz éve kezdték, amikor ide költöztek. Azt hiszem. Velünk meg véget ér - mutatja oldalakkal odébb, ahonnan még az is kiderül, hogy soha sehol nem használt bolgár keresztneve mellékesen a Vladislav. A képen meg tíz éves önmaga játszik egy agárral. - Az ott meg Lompos, az utódja Lucifer pedig most a nővéremnél van. Szeretem az agarakat.  
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 19:54 | Link

🜃  :Álmos  🜃
bite


Tenyérrel lefelé teszi kezeit, kézfejére támasztja állát, ahogy hallgatja a család történetét. Elhúzza a száját, mikor kiderül, hogy édesapjuk nem volt itt hosszú évek óta. Megérti, így nem is kérdez rá, mert vele ellentétben érezhető, hogy Álmos nehezen viseli édesanyja halálát. Felemelt fejjel követi végig a vaskos könyv útját Álmosig, majd evickél feljebb, hogy hátára fordulva simuljon jobban a férfihez, fejét a válla és a kulcscsontja közti területen pihentetve.
- Nagyon izgalmas a családod. A testvérednek nincs gyermeke? - kérdezi felelőtlenül, hiszen nincs köze hozzá. Észbe kapva fordítja felé fejét. - Bocsáss meg - fordul vissza a könyv felé inkább, amit óvatoskodva vesz el tőle, hogy a nevüket és a mellé ragasztott fotókat vegye szemügyre. - Tetszik a Vladislav név. Ha így hívnálak, megharagudnál? - vigyorog felfelé rá szemtelenül, majd fordul ismét előre. - Borzasztóan édes vagy ezen a képen, a kutya pedig gyönyörű. Ahogy elnézem, ők is szeretnek téged. Lucifer miért nem jött veled? Vagy nem szokott idejárni? - különös érzés más házában lenni. Évek óta nem történt olyan, hogy más beengedte volna bárhova is, amit a sajátjának mondhat. Az emberek legtöbbje - érthetően - tart tőle, míg a másik fele kihasználni szeretné, így mára már megválogatja kivel áll le egyáltalán csak pár szót váltani. Vannak különleges esetek, amikbe éppen a mellette fekvő férfi is beleesett, és amikért hálás. Mindig elhiszi, hogy számára már nincs esély normális kapcsolatokat kialakítani, de szerencsére mindig jön valaki, aki megcáfolja ezen gondolatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am an old breed rising
with fire in my eyes,
I don't fear anything,
because I've already died.
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 16. 21:34 | Link

Idióta
[Móric / Róma]

Az Edictum megjelent, a szorgalmi időszak véget ért. Általában ilyenkor átszaladom a jegyzeteimet és a könyvtárba a kényelmes helyemen, a csendben, teával és valami rágcsával nekiülök a vizsgákra való készülésnek. Hogy évfolyamelső legyek. Ezt idén már év elején elengedtem, amikor rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb, ha csak arra fókuszálok ennyire, ami igazán én vagyok. Akkor még nem tudtam, hogy a VAV előtt mit fogok művelni. De véletlenül sem tartok attól, hogy lekésem és nem sikerülne a magán akcióm miatt. Ámbár, jelenleg ismét megkérdőjelezném mennyire vagyok valójában okos.
Merlinre, de régen láttam utoljára… és mégis tudom mit fog kérdezni. Hogyan fogja kérdezni. Főleg a levele után. Aztán a szavamba vág.
Fejem billen oldalra, ahogy fürkészem.
- Téged -azzal ismét az ellenkezőjét csinálom annak, amit mondott. - Elkezdtem válaszolni a leveledre, de valahol a felénél elakadtam. Nem tudtam neked leírni… - nem emelem meg a hangom miközben beszélek, végül fejemet rázom meg egy visszafogott mosollyal. Nem érdekel, hogy a folyosón állunk csak, hogy végre beszélhetek hozzá. - Az útra spórolt pénzem hónapok óta megvan, szóval itt vagyok, hogy helyette elmondjam. Nem veszekedni jöttem, oda szúrni ahol fáj, és a szőnyeg alá söpörni, hanem leülni veled. Ezúttal én voltam az idióta, az én dolgom rendbe hozni, de nélküled nem megy, szóval - lassítok - bemehetnénk?
Tény, hogy a levele adta meg a lökést, viszont nem csak amiatt jöttem. Ha elküld, szíve joga. Én utoljára megpróbálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. augusztus 16. 21:38 | Link


Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

- Miért? - kérdezi. Nem igazán érti, miért kér bocsánatot a nő. Csak egy kérdést tett fel, és ő is ugyanígy szokott kérdezni bármiről. Nem érzi úgy, hogy bárminek is tabunak kellene lennie. Ha valami kellemetlen, azt úgyis szóvá teszi. Ha meg azért kérne bocsánatot netán, hogy ráébredt, nem ismeri a személyes tér fogalmát, akkor sincs miért. Már megszokta. Sőt, igazság szerint nem is bánja, hogy ennyire nem távolságtartó. Ellensúlyoz mindenki mást, akiktől viszont többnyire ő is legalább karnyújtásnyi távolságot tart, ha nem is azonnal három lépésnyit.
- Ahogy ismerem, szeretne, de eddig fölöttem anyáskodott, meg kellene győznöm, hogy élje a saját életét. Csak még nem tudom, hogy mondjam el, hogy ne érezze úgy, nincs már rá szükségem - válaszol a kérdésre is futólag a vámpírra pillantva, aztán sóhajt egyet. Olyasmi ez, ami már egy ideje nyomja a szívét, és arra is rájött, hogy attól, hogy folyton piszkálja a nővérét, ez nem lesz jobb. Egy normális felnőtt beszélgetés kellene inkább. Talán majd megpróbálkozik vele, amikor legközelebb együtt vacsoráznak.
- A Durmstrang óta nem használtam, de nem. Használd csak - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy úgyis használná. Mindketten meglehetősen öntörvényűek tudnak lenni, de valahol ezt is kedveli benne. Nem játssza meg magát, nem manipulatív, egyszerűen csak azt teszi, amihez kedve van. Könnyű követni és nem kell találgatnia, vajon mire is gondol éppen. Nem rossz ez így. Elneveti magát arra, hogy a nő szerint édes a képen, és szemöldökét hitetlenkedve emelve meg néz le rá.
- Nem mondod, hogy most nem vagyok az. Hogy lettem így a szíved csücske mégis? - kérdezi kuncogva. Lapoz egyet aztán, újabb képeket tárva fel. - Lucifert most azért nem hoztam, mert még nem találkoztatok és mert amúgy is azt ígértem, hogy megmutatom az álmaimat. De majd kiviszem legközelebb az erdőbe - válaszolja röpke csendet követően. Nem érzi úgy, hogy ne mondhatná el, miért nincs itt a kutya. Majd első adandó alkalommal összeismerteti őket cserébe, úgyis szeret Lucifer is az erdőben sétálni vele. Nyom egy csókot a nő homlokára, mielőtt újra megszólalna. A könyvet most egyelőre becsukja és mellkasának dönti, szabad kezével lazán tartva, hogy ne dőljön el. - Örülök, hogy itt vagy. Azt hiszem, annak is, hogy látsz - dünnyögi. Rég nem mesélt ennyi mindenről senkinek sem, és meglepően jó érzés tud néha lenni. Mintha évek terheitől szabadulna meg. - Na mutatok még képeket, ha érdekel. Van még... - nem fejezi be a mondatot, miután ismét témát vált, és mivel lusta éppen, úgy dönt, nem lapoz, átengedi a teret a mágiának. Egy kis bűbáj, és máris lebeg a könyv, csak intenie kell, hogy újabb oldalra lapozzon. Így már nyugodtan elterül a hátán. - ... szóval az ott a nővérem a könyvekkel. Igazi könyvmoly. Az meg az első meccs után készült, amit megnyertünk. Abban az évben én lettem az év terelője - mutatja büszkén a képet, amin kviddicstalárban feszít a seprűjével. - Az meg az első kísérleti bűbájom eredménye - magyarázza a következő képről, amin félig kopasz, mintha áldozatul esett volna egy fűnyírónak. - Göndör a hajam, gondoltam, alkotok valamit, amitől majd egyenes lesz. Nem úgy sikerült, ahogy terveztem.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. október 1. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 16. 21:55 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás

Lassan eltelt egy év, mióta eljöttem. Kende volt az egyetlen olyan, aki gyakrabban jött az első alkalom után, meg a testvérem, de ő aligha számít, mert csak rám rúgja az ajtót és mire hazaérek melóból, már szét van szedve a lakás és be van burritózva a kanapéra. Mintha csak hazajárna.
Ez nem mondható el az előttem állóról - ezért remegnek meg ujjaim a doboz alatt és szorítom ökölbe a másikat, mikor válaszol. Miket nem mondd. Nem reagálok és mondok semmit, semleges arccal nézem tovább és várom, mivel fog előrukkolni. A végén pillantok az ajtó felé, ami előtt áll, majd vissza rá. Elpillantok róla, a közös udvar közepén álló csicska kis fát nézem és rögtön az jut eszembe, neki mennyire egyszerű. Lassan nézek vissza rá, és ugyanilyen megfontoltan indulok el az ajtó felé, hogy pálcámat előkapjam, és... és megálljak a zártól pár centire. Kékjeim kerekednek ki, szívem dobban hatalmasat. Amélia látni fogja a lakást, amiben tengetem a mindennapjaimat. A lyukat, amiben élek.
Alsó ajkamba harapok, végül a zárhoz érintem a fadarabot, és tárom ki az ajtót. Ellépve onnan engedem magam elé, majd lépek be utána hangosan, mivel csuklóból csapom be az ajtót magam után. A mellette lévő ablakban haldokló növény még egy levele leesik, miközben én az aprócska előtér egyetlen szekrényére dobom a pólómat és indulok a konyha felé. A pultra csúsztatom a dobozt, a hűtőhöz lépek és veszek ki belőle egy üveg vizet. Pálcám mozdul, hogy a szanaszét hagyott festmények és a rajzok rendeződjenek egy sorba, végül lebegjenek a kanapé mögé. A pultnak támaszkodom, de megszólalni nem vagyok hajlandó továbbra sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 17. 14:34 | Link

Idióta
[Móric / Róma]

Beállt közénk a távolság, minden szempontból, így aztán arra is felkészültem, hogy valóban elküld. Mikor nem így dönt, a fal tövébe dobott táskámat veszem magamhoz és még csak véletlen sem pillantva fel rá, belépek előtte. A szívem dobban a lépésemmel és a mögöttem csapódó ajtóval. Nem torpanok meg, akkor sem amikor dobálozik tovább, és ahhoz illik a táskám tompa puffanása is a kanapén. Ekkor már tekintetem jár körbe a teren, a falakon, a bútorokon és a megbújó ajtókon. Egy-egy festményre pillantok rá, van amelyiket jobban megnézem, ahogy megmozdulnak. Itt él. Halkan hümmentve somolygok, hajamat két kézzel a vállam mögé igazítom, így nem zavar amikor még egyszer körbepillantok, majd onnan, ismét nem elkapkodva lépek oda a velem szemben lévő falhoz. Egyrészt valószínűleg majd megeszi a fene, hogy nézelődöm és nem a lényegre térek rá, de úgy érzem rámszólni nem most fog. Másrészt ha már eljöttem, nagy elánnal élni az életem, akkor igazán nem sietek sehova. Jut eszembe...
- Ma kell menned dolgozni? - felé nézek, hátha a nagy szótlanságba legalább a fejét megmozdítja valami reakciónak. Megfordulva találom szembe magamat egy növénnyel, akit szegényt jól megviselt az elmúlás. Remek.
- Abban sem vagyok biztos, hogy segít ha megszólalok. Mondjuk ez eddig sem volt visszahúzó erő… - mondom ki végül a szavakat. Csak kezdj bele. - Kerestelek. Egy baglyot írtam, amit - minden jel arra utal -, hogy nem kaptál meg. Én pedig erre nem gondolva, nem hívtalak. Sajnálom. Készültél, vártál, én pedig nem jöttem, és technikailag valóban le sem mondtam - összegzem, majd karomat összefonva fordulok vele szemben, vállammal az ablak melletti falnak dőlve. - Az az igazság, hogy meghátráltam attól, hogy…  Lennél szíves felvenni egy pólót? - teszem csípőre a kezem. - Komolyan. Ha így mászkálsz, mióta itt vagy nem csoda ha a szomszéd néni és a fél utca ennyire tudja ki vagy - kezem lendül az ajtó felé. Nem tudom miért, talán mégis inkább lennék a másik oldalán.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 17. 14:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 17. 15:04 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás

Tekintetem követi mindössze, ahogy nézelődik. Amilyen kicsi a lakás egész hamar végezhet, úgyhogy nem szólok érte. Őszintén szólva, nem feltétlen érdekel mit csinál jelenleg. A hálóajtó zárva, ahogy a fürdő is, a nappalival egybe nyíló konyha sem valami nagy, a minimális előtérről, ami inkább egy belépőhelyiség, már nem is beszélve. Így várom meg, amíg kinézelődi magát, vizemet kortyolgatva.
- Nem - felelem szűkszavúan a kérdésre. Van egy olyan sanda gyanúm, hogyha dolgoznék sem változna sok minden, úgy is meg kellene hallgatnom miért ette ide a fene.
Szemöldököm emelkedik meg: küldött baglyot, csak nem ért el hozzám. Nem mintha ez az aprócska információ változtatna azon, hogy felszívódott hetekre. A vizes palackot teszem le magam mellé, visszatámaszkodom a pultra és várom, hogy folytassa, mikor jön a kérés. Mindkét szemöldököm megemelkedik, gonoszkásan mosolyodom el.
- Igen, arra van az ajtó, amin kimehetsz, ha végeztél - mert végre elértünk a lényeghez, de képes azzal foglalkozni, nincs rajtam egy kurva póló. Akkor annyira nem lehet fontos a mondandója, ha mindössze ennyivel meg tudom zavarni, és jelenleg még csak azzal sem vádolhat meg, hogy közbepofáznék, mert meg sem szólalok a kötelezőkön kívül. Nem kell tudnia, hogy mennyit küzdöttem azért, hogy a végére a néni sütit süssön nekem, hogy Lorenzo munkát ajánljon, hogy Alfredo és a barátai kedveljenek - hogy az utcában senki ne úgy nézzen rám, mint egy véres rongyra, hanem mint egy itt lakó, fiatal srácra, aki dolgozik, és szenvedélye a művészet. Mindössze Kende tudja a hátulütőit az egész római útnak, és nagyon úgy tűnik, hogy ez így is van jól. Arról nem is beszélve, hogy rohadtul nincs joga ilyeneket mondani: amúgy sem lenne, mert mi jogon ítéli meg a helyzetemet ennyiből, de ebben a szituációban végképp nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 17. 16:01 | Link

Idióta
[Móric / Róma]

Aprót bólintok a válaszra miközben mozdulok. Szóval nem. Nem dolgozik, tehát teljesen ráérnék elmondani a dolgokat, de a gondolataim még mindig nem sejlenek fel. Bármennyi időt nyerek nem segít. És az sem, hogy bár tényleg nem veszekedni jöttem, elég hamar átbillent oda, hogy elkezdjen felidegesíteni. Még csak nem is a mosolya, tudom jól mit csinál, így is csillan rá vissza a szemem, hogy tudja ez most úgy pereg le rólam, mint a tetőcserépről az esőcseppek. Nem kérdezem meg, hogy fordított helyzetben nyilván tudna ilyesmiről csak úgy beszélni. Aztán a szavaira mosolyodom el.
- Nem sokat változtál - közlöm, amíg a fejemen rázok. Mintha nem esne rosszul amit mond. - Én pedig még nem végeztem - teszem hozzá határozottan. Magam előtt összefonva a karomat helyezkedem vissza a falnak dőlve. Felpillantok rá, fejem billen oldalasan.
- Meghátráltam, amikor arra gondoltam, hogy túl hamar megszokom majd, hogy ismét mellettem vagy, aztán amikor nem leszel, újra végig kell csinálni az egészet. Mindent. Érted? Értened kell, mert a változás sehogy nem könnyű és hátrahagytál mindent - nézek rá és próbálom kivenni bármit az arcáról, annak ellenére, hogy a lakás szinte két pontján ácsorgunk. - Önző módon viselkedtem. Szerettem volna látni is és nem csak olvasni róla milyen neked itt de a gondolata, hogy ismét végig kell csinálni… - rázok a fejemen. - Írtam neked, nem jött válasz, aznap sem amikor tizennyolc lettem. Gondoltam mosolyszünet van, amiért lemondtam, de rosszul esett, aztán… hagyjuk - a többi nem fontos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 17. 16:36 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

Aprót biccentek. Nem volt szükségem arra, hogy változzak, és megmondom az őszintét, senki kedvéért sem tettem volna meg. Ha így nem szerzek munkát, megoldottam volna máshogy. Ha nem fogadnak el az itt lakók, így is jó. Van, amikor amúgy is csak aludni járok a lakásba és másnap már megint hűlt helyem van. Talán ebben az esetben fontoltam volna meg, hogy hazamegyek. Hogy anyámnak igaza volt, és az egész időpocsékolás, csak a tanulmányaimat hátráltatom - semmirekellő vagyok valóban. De nem így van. És egyelőre, minden kezdeti nehézséggel együtt, életem egyik legszebb évét tudhatom magam mögött lassan.
Fejemet ingatom meg. - Életem legjobb döntése volt otthagyni mindent - jelentem ki szemrebbenés nélkül, bármennyire is nehéz volt akkor. - Míg te attól félsz, hogy nehéz lett volna itt hagyni engem, amikor bármikor visszajöhettél volna kérdés nélkül, addig én a szüleimet hagytam magam mögött. A barátaimat. A testvéremet. Az illúziót, a nekem kedves tanárjaimat, a Művészetit, egy határozatlan idejű szerződést a képeim kiállítására - lököm el magam a pulttól faarccal. - Értem a párhuzamot, de nem értem meg. Önző voltál és vagy is - valóban megértem, mire gondol. A változás mindig nehéz, de szükséges és kell. Hogy magyarázzam el egy olyannak, aki a csigaházából szökő évente egyszer jön ki, akkor is vizsgaidőszak elején hozzám, Rómába, hogy elmondja mennyire önző. Mondjon újat.
Pálcámat fogom ujjaim közé, egyet fordítok rajta, majd intek vele: a kép lassan emelkedik ki a többi közül és lebeg hozzám. Halvány mosollyal fogom meg és nézem pár másodpercig, míg a pálca a pulton koppan, én meg elindulok Amélia felé. Előtte állok meg. - Amikor tizennyolc lettél. A válasz levelemmel küldtem volna - fűzöm hozzá ismét baltaarccal, végül hátrálok pár lépést. - Ne hagyjuk. Folytasd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 17. 18:03 | Link

Idióta
[Móric / Róma]

Szemem kerekedik el. Pontosan arra utaltam, amit elmond hangosan és tisztában vagyok vele, hogy nem lehet összehasonlítani a kettőt. Cseppet sem. De ha szerinte képes lennék ezt a kettőt egy szintre tenni, talán már én sem tudom mit keresek itt.
- Bármikor visszajöhettem volna? - fojtott hangon kérdezek vissza miközben még beszél. Bárcsak lehetnék olyan anyagi helyzetben, hogy ez igaz legyen. Mindegy, hogy mágikus úton vagy máshogy oldottam volna meg, ha az idő és a felelősség érzetem engedte is volna - nem telik többre. Múlt hónapig a családom beelegyezése is kellett volna hozzá, amit nem kaptam volna meg mindkét oldalról. És… - Nem mehetsz haza?- hirtelen szalad ki a kérdés. Ajkamba harapva lépek egyet felé. - Tudod, nem tudtam elmenni a felett sem, amit a levélben írtál - tekintetem kíváncsian vezetem rá. - Hogy értetted azt, hogy még anyukád is hamarabb írt, mint én? - teszem fel a kérdést óvatosan. A szívem dobban nagyobbat, ahogy ránézek. Főleg mert, nem ez lenne az első, ha félreérteném őt.
Csendben állok és figyelem mit csinál. Csak nézem, majd pillantásom lassan vezetem a keretre és érintem meg óvatosan, hogy a kép szélére fogva átvegyem. Szemeim járják be minden szegletét, miközben a párja jut eszembe, ami a falamon van. Mindkettő gyönyörű, de ez… rengeteget fejlődött. Pillanatokig nem szólalok meg, aztán felpillantok az arcára. A képre, és ismétlem az egész mozdulatot újra. Torkomon köszörülök, amikor megszólalok szinte suttogva.
- Ne. Tényleg inkább hagynám - mondom mellékesen, még mindig a képet figyelve, majd óvatosan engedem lentebb. - Önző vagyok, legalább felvállalom. Te is önző voltál Móric - akadozva nézek fel rá. - Ezidáig eszembe sem jutott volna a fejedhez szegezni, mert ez Róma. Mert tudom, hogy akartad. Most azt mondod életed legjobb döntése volt, és Merlinre, örülök neki! De te jöttél el. Hónapokat adtál magadnak, amíg másoknak, akik szeretnek, alig valamennyi időt. Talán nekik akartad megkönnyíteni… nem tudom, de önző döntés volt, és másoknak is hozzá kellett ehhez szokni. És tudod mit? Úgy is elmondom a véleményem, jól döntöttél, mert erre volt szükséged -nem akarom bántani, mégis megteszem. Mert ez egy érzékeny téma, már akkor is az volt. De szükséges, mert folytatnom kell. - Megérte, mert ez eszméletlen - óvatosan billentem felé a rajzot. - Rengeteget fejlődtél. Több felelősség van rajtad, mint valaha, egy olyan lakást tartasz fent, amit én ketten az anyámmal, mégis élvezed. Jót tesz neked, én pedig tudtam, hogyha idejövök többé nem reménykedem, hogy hazajössz -érdekes lesz ezzel a helyzettel megbirkózni mindezek után. - Nem érdekel, ha önző vagyok és az sem, ha valamiért te az vagy.
Lassan emelem magam felé a festményt, hogy még egyszer végig pillanthassak rajta. Minden emlék, amit kivált belőlem az, amikor tényleg éltem az életem. Vele és aztán Párizsban. Egyszer visszamennék.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 17. 18:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 17. 19:16 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

- Bármikor. És meg ne próbálj hivatkozni nekem az anyagi helyzetre, mert tudod jól, hogy megoldottuk volna - fordulok el tőle immár hallhatóan és láthatóan mérgesen. - De megint a büszkeséged volt az erősebb, mintsem segítséget kérj bárkitől is - dugom zsebeim mélyére kezeimet, ahogy azzal együtt lépek hátra egyet, ahogy ő felém. Utólag mindig okosabb az ember: így esik le, mégis kivel beszélek és miket mondok. Nem hülye. Túl hamar rakja össze és végül is beletrafál a lényegbe. Ha haza is megyek, annak feltételei lennének, amiket nyilvánvalóan nem tennék meg, így nem mehetek haza. Nem lettem kitagadva, de igencsak közel állok hozzá. - Semmi közöd hozzá - felelem ismét semleges arccal, olyan megkeményedett vonásokkal, amiket még soha-senki nem láthatott rajtam. Ez most komoly, és nem tudom meddig vagyok hajlandó elviselni ezt a beszélgetést.
- Mindig van egy de - mosolyodom el. - Örülsz, amiért kijöttem, mert számít a művészetem, de azért baszódjak meg, amiért kint vagyok, mert neked nehéz volt. Akkor elmondok egy titkot, Amélia - hajolok lejjebb, így esnek előrébb tincseim. - Rajtad kívül mindenki tudja kezelni a jelenleg fennálló helyzetet - egyenesedem fel. Senki nem jött nekem azzal mennyire önző vagyok, amiért helyet adok az álmaimnak és megyek utánuk, amint lehetőségem nyílik rá. Hónapok, sőt évek kellettek ahhoz, hogy végre megtehessem, az idő csigalassúsággal telt, mire végre eljutottam odáig, hogy valóban belevágok. És ha ez azon múlik, hogy néhány ember önzőségnek fogja fel, akkor elfogadom.
- Legyen így. Önző vagyok, és leszarom - tárom szét karjaimat, nevetésem tölti meg a kis lakást. - Mert minden, ami itt történt és történik, életem legcsodálatosabb időszaka - engedem le karjaimat, aprót lépek közelebb hozzá. - Eljöttél csak azért Rómáig, hogy közöld: elengedsz? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn: mi mást jelentene, hogy nem reménykedik tovább abban, hogy hazamegyek? Egyáltalán eddig miért tette? Amélia pontosan azon emberek közé tartozik az ismeretségi körömben, akik még maguk sem tudják eldönteni, mit szeretnének és miért? A legfontosabb: miért olyan fontos... - Miért olyan fontos, hogy maradok-e vagy visszamegyek?
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2022. augusztus 17. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 17. 22:53 | Link

Idióták
[Móric / Róma]

Kezdek attól tartani, hogy gondolatolvasó lett. Komolyan. Hangosan nevetek fel, mert ez kész. Meg ne próbálj… soha nem tettem volna. Soha nem hoztam fel neki a helyzetemet. Hamar tartunk újra ott, hogy én vagyok a rossz. Mert most éppen túl büszke vagyok, más oka nem lehet, csakis ez. Hát és aztán? Ő sem lát tovább az orránál, mert legyen annyi hibám, mint csillag az égen, de ennél sokkal több van bennem. És ahogy hallgatom, csak nézem mikor velem egyszerre mozdul, de ő hátrébb lép. Annak és a mérges tónusa ellenére kérdezek, mert nem tetszik nekem ez az egész, ahogy a családjáról beszél. Nagyon nem. Végül ajkaimat préselem össze, amíg fürkészem. Rendben. Olyasmit érintettünk, amit nem szabadna, csak azt remélem, hogy legalább egy valaki van, akinek beszél róla.
Mindezek után van képe odaadni nekem a rajzot. Párizs. Közben hallgatom tovább. Régen történt, hogy a vízesésnél voltunk, miután apám elhagyott minket, utána sem voltam senki előtt annyira sebezhető, mint akkor Móric előtt. Amikor a változásról beszéltem neki és a félelmeimről. Olyan feledékeny, hogy eszembe sem jutna feltételezni, hogy ez eszébe jut. Azt nem tudom: miért éreztem, hogy megoszthatom vele, hogy nehéz volt és meg fogja érteni? Nincs így. És ezt az első négy szavából kiérzem, és még csak aztán jön a folytatás, amivel mintha erőteljesen a gyomromba vágna ahogy ilyen hangon idéz. Ez már nem a mérge, csalódottság vagy szomorúság. Nem úgy arrogáns. Lassan húzom ki magam, nem mozdulok el tőle. Ha az arcomba akarja mondani, tegye úgy. A hasam megremeg, állom minden szavát. Nem azért mondtam el neki, hogy nem tudom kezelni, hogy utána azzal belém szúrjon újra. De nem érdekli. Csak elmosolyodom, tekintetem nem követi, ahogy felegyenesedik. - Sejtettem a titkot, nem ez lenne az első alkalom. És aztán? Messze nem vagyok tökéletes, és én nem vagyok mindenki - kapom fel rá a pillantásomat, ahogy szabad kezemmel megbököm a mellkasát. - Pontosan ezért tudtam megérteni mit érezhettél, amikor elutaztam Franciaországba - végig tartom a pillantását.
Kalapál a szívem, amíg túl sok minden jut eszembe a fekete vonalakat pásztázva. Élete legcsodálatosabb időszaka. Elengedsz? Nem érintem, csak óvatosan nyúlok a torony íve felé, ami minimálisan mosódik el. Inkább elfordítom a rajzot, hogy valójában ne történjen meg, közben nézek fel Móricra, ahogy a második kérdés elhangzik.
Visszajövök.
Őszinte mosolyra húzódik ajkam, szélesebbre, mint hittem.
- Mert soha nem kérném tőled, hogy hagyj ott valamit, ami ennyire boldoggá tesz téged. Mindent, ami itt történik veled, amire azt mondod csodálatos. El fogom fogadni, ha maradsz, akkor is ha cseppet sem szeretnélek elveszíteni. Jajj, Móric, ezért jöttem Rómába. Kénytelen voltam összeszedni magam, mert elfelejteni biztosan nem foglak - kezem külső részével söpröm félre a hajamat, hogy elkaphassam pillantását. - Te idióta, szerinted, komolyan idejöttem volna éppen most, éppen én, azért, hogy közöljem elengedlek? - ráncolom szemöldököm.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 17. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 18. 20:22 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

- Persze, hogy nem vagy tökéletes és nem vagy olyan, mint mindenki! - emelem meg hangomat. - Nem véletlen voltam veled majdnem a kezdetektől! Mert rohadtul nem úgy kezeltél, ahogy mindenki más! Kurvára nem voltak felém elvárásaid, bár ha lettek is volna, kurva mindegy lett volna, mert nem foglalkoztam volna velük. De nem voltak. Csak hagytad, hogy belerángassalak a baromságaimba, mert tudtad, hogy neked ez jó! Kijössz a csigaházadból, mert változni szeretnél! - karjaimat mondandóm közben tárom szét, mert már tényleg a tököm ki van azzal, hogy erről beszélünk. Azt sem tudom már miről tesszük, de halad a beszélgetés, én pedig jó szokásomhoz híven, csak megyek a flow-val.
Hangosan szusszanva túrok tincseim közé, felciccenve fordulok el tőle és hátrálok a háló és a fürdőszoba közti falig, hogy hátamat neki vessem. Lassan ereszkedem le annak mentén, mikor beszélni kezd kezem alól sandítok fel rá. A végére már térdeimen pihen mindkettő, ahogy értetlen pislogok.
- Te miről beszélsz? - ráncolom szemöldököm. - Akkor most azt közlöd, nem baj, ha nem megyek vissza? Elfogadod, ha maradok? Vagy mi a fasz? Merlinre, Amélia, kurvára nem tudom miről beszélsz! - egy kibaszott levéllel indult az egész, amire nem válaszolt, hoppon maradtam, majd kiderült, hogy a bagoly csak nem ért el hozzám, de megint veszekedésbe torkollott az egész, és most olyanokat mondd, amiket nem tudok hova tenni. Miről beszél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 19. 14:03 | Link

Kedves Tökfej,
[Móric / Róma]

- Épp erről van szó! gondolkodás nélkül mozdul szabad karom, majd mutatok rá. - Nem foglalkoztál volna velük és élveztem! Partner lettél benne! De könyörgöm, Móric, nem csak azért kerestem a társaságod, hogy belerángass bármibe és hasznot húzzak! Éreztem, hogy más vagy. Milyen ha őrült mód nevetsz vagy haragszol. Hogy mit jelent neked a testvéred, vagy a barátaid. Később az, hogy alkoss! - billentem felé a képet, másik kezem mutat a kanapé mögötti festmények irányába. - Amiben támogatni szeretnélek tovább, hiába bánt téged, hogy hatással van rám a távolság... Kiscsibének hívtál. Már szinte nem is szólítanak a nevemen, pedig azt akitől szerettem hallani hiába várom, hogy felbukkan a semmiből! Szóval, Merlin bocsássa meg, amiért mostanra nehéz megélnem, hogy messze vagy egy idegen országban, ahol nem vagyok melletted -szusszanva pillantok félre és fordulok el oldalasan.
Gondolhattam volna, hogyha rólunk van szó, nyakig merülünk a veszekedésbe. Örülhetek, hogy meglepően sokáig húztuk anélkül, hogy megemeljük a hangunkat, de persze ismét itt tartunk. Ahogy beszélek és Móricra nézek nem könnyű elpillantanom arról, ahogy ül a padlón. A képet óvatosan támasztom a falhoz, miközben még záporoznak a kérdések. Halkan sóhajtok.
- Zavaros, tudom jól -puhán lépek Móric felé, hogy vele szemben, valamivel távolabb törökülésbe üljek. A göndör tincsek felett a falra pillantok, majd le rá.- Igazából nem az a fontos, hogy maradsz vagy visszajössz. Hiányzol és elhittem, amikor azt mondtad visszajössz, viszont a legjobbat szeretném neked, ami úgy tűnik itt van. Bárhogy lesz, megoldást találunk. És ezek szerint el kell mondjam, hogy mindegy hol vagy, bennem nem változik semmi - ennyi minden után ez nem ilyen egyszerű. Fejemet hajtom hátra, hogy a plafont nézzem, amíg csak egy pillanatig vagyok csendben, majd ejtem vissza előre egy szemforgatással.
- Tudod, ha nekem csigaházam van, neked színfalaid. A legszebb az egészben, hogy korábban láttam meg, több van benned is annál, amit mutatsz. Mert érzékeny vagy és hatalmas szíved van Móric, ami hajt. Persze, hogy vigyázol rá. Gondolkodás nélkül éreztem, hogy ide kell jönnöm, mert személyesen más látnom, hogy mi van benned, mint akkor ha írsz. Sajnálom, hogy nem jöttem korábban, csalódást okoztam és azt hitted elengednélek. Nincs így - csóválok a fejemen, aminek hatására hajamat ismét hátrébb söpörhetem. Az a pazar hírem van, hogy nem fogok csak úgy eltűnni az életéből. Talán elkéstem, mégis itt vagyok.
- Elkéstem?- akaratlanul is az ajtó felé fordul a fejem, mielőtt visszapillantok rá. Részemről folytathatjuk, hirtelen tényleg ráérek, de túl sok mindent nem tudok megmagyarázni neki, bármennyire szeretném. Ahhoz tudnom kellene gondolkodni a közelében. Vagy ha róla van szó.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 19. 14:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 19. 15:33 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

Komolyan próbálom követni, hogy miről folyik jelenleg a vita. Nemhogy azt nem tudom, ő miről beszél, de már én sem tudom miről beszélek. Nem értem az összefüggéseket, hogy hogyan kerültünk idáig, és van egy olyan érzésem, nem is fogok rájönni. Sóhajtva dörzsölöm meg szemeimet, mikor ténylegesen elvesztem a fonalat.
- Eszembe sem jutott, hogy hasznot húznál belőle - csóválom meg fejemet, miközben arcomat dörzsölöm meg. Fejemet vetem a falnak, nagyobb a hangja, mint amekkorát tényleg koppan a falon, mikor közli, hogy nincs mellettem. Azt viseli nehezen, hogy távol vagyok és nincs mellettem. Hogy nem lehet mellettem. A villanykörte gyúl fel a fejem felett, és ez nagyon vicces lenne, ha valóban megtörténne, de inkább csak közlöm, hogy fogalmam sincs miről beszél. Általában itt van az a rész, ahol az ember megért mindent, de szavaival párhuzamosan bennem csak egy részlet lesz sokkal erősebb, és jövök rá valamire. Hiányzom. Megoldást találunk. Nem változik semmi. Fejemet lassan biccentem előre és nézek rá kissé kikerekedett kékekkel, de persze, hogy még mindig képtelen befogni a száját. Már majdnem elmosolyodom, ahogy hallgatom, de az a pár másodperc szünet csak arra elég, hogy felfogjam az utolsó kérdést és úgy maradjon az a mosoly ott, ahonnan indult volna, mint a gondolataim. Lejjebb engedve magam ülök le rendesen, lábaimat kinyújtva döntöm hátra ismét a fejemet. Kurva életbe. Erre most mégis mit kellene mondom? Elkésett? De azt sem tudom ő mire gondolhat, amikor nem kellene itt lennie. Egyáltalán nem. Azt sem tudom, a címet honnan tudta meg. Nem mintha számítana, mikor itt van. És azért nem akarja, hogy hazamenjek, mert itt vagyok boldog. Szemeim elé teszem tenyeremet, halkan nevetek fel.
- Amélia - mondom ki nevét halkan, végül ránézve kapom el tekintetét. - Te szerelmes vagy? - minden eddigi szava alapján nem tudok másra gondolni. Nem véletlen jött ki, nem véletlen mondta, hogy hiányzom, nem véletlen akarja megoldani ennyire, nem véletlen érdekli ennyire, hogy elkésett-e. Pedig a barátságok véget érnek: mégis ragaszkodik ahhoz, ami kettőnk között van. Maximum mellényúlok és ismét visszatérhetek oda, hogy elkésett-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 20. 01:09 | Link

Kedves Tökfej,
[Móric / Róma]

A koppanás hangjára pillantok vissza rá, majd amikor látom, hogy túléli, elfordulok oldalasan, hogy inkább a konyhát pásztázzam. Ő mondja a magáét, és én is. Gyanítom, hogy elege van belőle, én pedig kissé kipirosodom a sok beszédtől. Kezdek elfáradni, ahogy végül felteszem a kérdést.
Látom szája íve hogyan mozdul mielőtt elpillantok. Vállam felett a falnak támasztott keretre sandítok, a ránk telepedő csendet is válaszul tudnám venni, de kivárok.
Erre nevet. - Most mi az? - Visszafogott mosollyal fürkészem kíváncsian, mielőtt… rákérdez. Három kiejtett szótól képes körülöttem minden megállni és csak Ő ül velem szemben egy karnyújtásnyira. Vajon felfogta mit kérdezett? Szívem dobban úgy, mintha eddig kómás lett volna, ajkaim elnyílnak, de némán hiába mozdulnak. Válaszolnom kell. Móricról van szó. Egy pillanatig szájára ejtett tekintetem újra kékjeit keresi, amíg kósza tincsem szabadul előre az apró bólintással.
- Igen, Móric. Elvetted az eszem - lágyan, kikívánkozva görbül le ajkamról a válasz. - Attól még néha az agyamra mész… de olyankor is szeretlek - nevetés kúszik ki ajkaim közül, majd préselem össze őket egy halvány mosollyá. Mellkasom jár gyorsabban, és pillanatnyilag csak azt szeretném tudni hogyan fogadja és mindezek után mennyire borul ki. A háta mögött lévő ajtó hirtelen nagyon érdekes lesz, mielőtt óvatosan nézek vonásaira.
- Nem kell mondanod semmit - biztos voltam benne, hogy amíg itt vagyok, valahogy elmondom neki. Csak nem így szerettem volna, hogy megtudja. De minek is képzeltem el? Amikor vele szinte sosem alakul úgy, ahogy tervezem. Most még csak terv sem volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. augusztus 20. 11:10 | Link

A M É L I A
u fckng kidding me | mood | kukkantás | almost in time

Lehet nem így kellett volna. Valószínűleg ennek van egy visszafogottabb módja is, hogy kiderítsd. Esetleg óvatoskodva jössz rá a jelekből, a másik fél mondja el maga - mint megannyiszor eddig -, vagy csak tudod. Sejtettem. Mióta elmondta, hogy kedvel, nem láttam bele többet, de a levelek hosszúsága, a gyakori jöttük, az érdeklődés, hogy örül nekem - minden erre engedett következtetni. És a válasz sem lep meg annyira, mint kellene neki. Felhúzom a térdem, azzal párhuzamosan túrok hajamba és könyökölök térdemre. Hangosat szusszanok, szemeimet hunyom le, ahogy kimondja azt az egyetlen szót, amitől menekültem egész életemben. Hazudok. Nem menekültem. Nem volt rá szükségem. Ott voltak a szüleim, a testvérem, majd Rin, végül jött Kende. Szerelem... mint valami képlékeny illúzió.
- Nem is tudnék - emelem fel fejemet. Félrebiccentve fürkészem arcát, tincseim csikálják meg homlokomat. Felhúzott lábam remeg meg, mielőtt mozdulnék: kezem csattan a padlón, ahogy előredőlök, féltérdemre érkezem, míg másik kezem csúszik arcára, hogy hüvelyk- és mutatóujjam között legyen a füle, így tudom magamhoz közelebb húzni és megcsókolni. Nem húzom és mélyítem el, szemeimet összeszorítom, mielőtt elválnék tőle. - Amor vincit omnia - suttogom kettőnk közé mosolyogva, holott ezeknek a szavaknak csak Amélia részéről lenne értelme jelenleg. Halkan sóhajtok. - Bocs. Nem kellett volna - lendülök guggolásba, majd állok fel hajamba túrva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. augusztus 20. 13:03 | Link

Kedves Tökfej,
[Móric / Róma]

A minimális megkönnyebbülés olyan édes, amire nem is számítottam. Tizennyolc évesen kételkedem, hogy valóban tudnám tudom mi a szerelem, de érzem. Nekem ez az. És az, hogyha rápillantok, nem borul ki, nem szükséges megmagyaráznom, sőt eleve ő adta a hátszelet. Igazán meglepettséget sem látok vonásain. Heves szívverésem lassul és csak hagyom, hogy legyen. Tényleg nem kell mondania erre semmit, tudom, hogy benne más van. Mégis, úgy néz ki valahol mindketten tudtuk, nyilván okkal nem kaptam volna meg a legpazarabb barát címet.
Ajkamba harapva bólintok aprót. Semmi baj - mondanám, amikor fürkészésére kérdőn billentem félre a fejem. Jaj. Talán mégis kiborul, de mielőtt tovább találgathatnék elég gyorsan cselekszik. Mozgolódásának zajai ellenére alig hallok valamit a dobogáson kívül, mielőtt megérint, magához húz, végül szemtelen ajka összeér az enyémmel. Szempillám rebben, behunyt szemeim alatt, míg fel nem fogom, csak viszonzom a csókot. Közelségétől borzong végig bőröm, mielőtt megszakad és elnyílt ajkakkal, teljesen hitetlenül ott maradok a kezében, ujjaim fogalmam sincs mikor kerültek a csuklójára. Suttogjon bármit a hangján hallom, hogy mosolyog én pedig végleg nem tudom mi történik. Itt is hagy, így meg pláne. Lassan nyitom fel a szemem, ujjbegyem akaratlan is érinti ajkamat, de nem nézek utána, csak magam elé. Egyszer azt mondtam semmilyen tettén nem tudnék csodálkozni, hát
- Te megcsókoltál... - szólok, ahogy eljut tudatomig. Felkelek, aprót lépek arrébb, ahogy felé fordulok és tekintetét keresem. Elnyílt ajkaim közt mélyen veszek levegőt, amit hanyagoltam mióta feltette a kérdést.
Miért csókolt meg?
- Akartad?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. augusztus 20. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: « 1 2 ... 91 ... 99 100 [101] 102 103 ... 111 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek