33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 85 ... 93 94 [95] 96 97 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Radetzky Bernárd
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


ardo
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 66
Írta: 2022. január 16. 10:31 | Link

b e l i á n
kösz, hogy jöttél


Belián szavaira nevetősen bólintok egyet, igaza van. Az ember általában nem az ilyesmiből - mint végtagelfagyás vagy vadállattal vívott közelharc - szokott repetáért rohanni. Ha anyám itt lenne, most egészen biztosan a másik hátán tartaná munkát sosem látott kezét, csak úgy jelzésképpen, hogy jobb volna hallgatnom erre a fiúra, és nem újra meg újra próbát tenni a halállal. Az ő szemében a katonaság szitokszó, a katona pedig nemzeti cseléd. Nekem tehát, már csak születésemből fakadóan sincs semmi keresnivalóm közöttük. Egy Radetzky mások szolgálatában?! Hát ki hallott már efféle badarságról?
- Jó így - mondom, és a lavórban megállás nélkül mozgatva a lábam Belián felé fordulok. - Bele lehet jönni. Most jársz először ilyen vidéken?
Mondják, hogy hülye, aki nem ítél azonnal, de én láttam csont és bőr srácot maga mögé utasítani a teljes egységét. Az, hogy az ágy végében ülő Beliánnak túl, már-már lányosan szépek a vonásai vagy, hogy láthatóan nem keménykötésű ember, nem jelent semmit. Végül is, valahogy fedél alá hozott.
Pillantásom végigkíséri a szavait, fürkészőn figyelem az arcát, és azontúl, hogy még mindig süt róla a jóindulat, megüti a fülem valami, ami nem igazán illik a képbe.
- Heti kétszer dzsúdóedzésed van, hogy ilyen kenőcsöt tartasz magadnál? - kérdezem, ráadásul itt, a világ vége után még egy sarokkal, és bár modortalannak hathatok, amiért kendőzetlenül rákérdezek, nem faragatlan tuskó vagyok, én csak így beszélgetek. Vagy mindenről, vagy semmiről. A felszínes szarokkal nem tudok mit kezdeni. - Összebalhéztatok?
Frissnek tűnik a dolog. Mikor a kívül-belül rádtelepvő, tested-lelked megnyomorító érzésektől létezni sem tudsz. Nincs egy épkézláb gondolatod se, ami ne a másikat lengené körbe. Megszűnik a szabad akaratod, és csupán egyetlen lehetőséged marad: menni. Minél messzebb. Aztán rájössz, hogy hiába vagy távol, ott se jó, így hát továbbállsz. Ismét. És végül megint.
- Nem tudom. Csak koordinátákat küldött - mondom, miközben a számmal együtt az arcom is mosolyra húzódik. - Tudod, Billyt egy kissé gyanakvóvá tették az évek. Ha igaz a hír, rávették, hogy járjon csoportterápiára, ahol leszerelt katonáknak segítenek feldolgozni a poszttraumás stresszt, de őszintén, nem tudom, lesz-e eredménye a dolognak. Leszakadt a fél lába aknamentesítés közben.
Nem mintha azt gondolnám, hogy ez lehetett a legrosszabb élménye akkoriból. Elvéve a felém nyújtott bögrét, lassan belekortyolok a meleg teába, és az érzésre végigdidereg a testem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. január 16. 15:41 | Link

hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.


Bizonyára megvan az oka annak, amiért többszörösen futott a helyzetbe, majd mászott ki és fog is, mint jelenleg. Ahogy figyeli, egyre jobban tér vissza belé az élet és ez, feszült, ugrásra kész idegeit lassan ereszti el és sodorja más felé. Bólintva hallgatja, hogy se meleg, se újabb hideghullám nem szükséges a lábáztatáshoz, bár gyorsabban tűnne el a haragos szín, hogy ne is legyen rá szükség. De a valóság már csak ilyen, jeges, fájdalmas és fojtogató. Mindegyiket ismeri, noha a fagy még sosem marta fel teljesen bőrét és lelkét, lényegtelen licitálni kinek jobb és rosszabb.
- Igen. A többi helyen könnyen megtalálnának – már ha bárki tenni akarna ilyet. Motoszkál benne a gondolat, vajon bárki keresné, indulna arra, amerre ő, ha olyan helyre ment volna, amiről mindig magyarázott? Nem javít a helyzetén egy ilyen gondolat sem, kerüli és tesz-vesz, olvas, hogy elkerüljék, illetve a hideg birodalmába száműzi magát. Hogy valaha visszatér-e vagy hasonló helyre megy? Talán. Talán neki mindig lesz egy pont az élete adott szakaszában, amikor eltűnik egy időre, vagy végleg. Sokat foglalkoztatja az, hogy feladja bogolyfalvi életét és máshol boldogul, fájóan többször jutott eszébe, mint kellene. Vannak, akik várják vissza, de jó kérdés, a fájdalom, az, amivel oda-odaláncolja magát, akkor is elmúlik vajon?
- Hááát… valami olyasmi. Járok edzésre meg… néha akadnak balesetek. Inkább előre látásnak hívnám – von vállat egy suta mosollyal, amiről süt, hogy füllent, mint valami gyerek. Nem tud jól és nem is szeret hazudni, azonban most inkább kihagyott dolgokat. A mosoly eltűnik az arcáról, ahogy a férfiről maga elé mered. Bárcsak balhé lenne, annak mindig akad megoldása, újabb fejezete. Lágyan rázza meg a fejét, miközben az ujján lévő apró sebed piszkálja.
- Felejteni és elengedni jöttem – böki ki a dolgot, most teljesen igazat szólva. Eddig annyi mindennel takarta azt, hogy miért van itt, most szúr be igazán. A hó látványa, a csend, a kényelmes zug, minden, csak a valóság nem. - És feladni az álmaimat – fejezi be végül, mielőtt belesüpped. Visszafordul felé, mintha semmit sem mondott volna és figyel, mint eddig. Arca kissé komor, a témához illő, ahogy végül megismer egy darabot a másik világából.
- Katonatársak voltatok? - érdeklődik halkan. - Talán segít neki, idővel. Sajnálom, ami történt. Biztosan nem kellemes emlék. Remélem, hogy Billy megleli a békét végül a világban – nem akarja bolygatni, de meg is érti. Nem könnyű. - Én is terápiára készülök, csak előtte el akartam jönni kicsit. De most már tanácstalan vagyok – sóhajt egyet. - Csinálok levest inkább – áll fel, hisz addig sem beszél. Csak temet és temet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


ardo
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 66
Írta: 2022. január 16. 16:51 | Link

b e l i á n
kösz, hogy jöttél


Biccentek; érv elfogadva. Nem tudom, és amíg másként nem dönt, nem is az én dolgom, hogy tudjam, ki elől bujkál, hogy pontosan miféle érzés rabja. Csak azok alapján találgathatok, amit elmond és amilyennek az első benyomásom láttatja: saját magát túl gyorsan kiadó, érzékeny művészlélek, aki az utolsó percig hű marad választásához - még akkor is, ha egyébként a szíve mélyén tudja, rosszul választott.
Érzek némi szánakozást, úgy általánosságban, azok iránt, akik a világot a szívükön keresztül szemlélik és élik meg, akik minden helyzetben érzéseiknek engedve döntenek. Nehéz lehet ez, az önként vállalt menny és pokol váltakozása. Ugyanakkor fel is nézek rájuk, páratlan erejükre, a tekintetükből úgy sütő tisztaságra, a szájuk szegletében ücsörgő mosolyra, ami akkor sem tűnik el, mikor nagyon-nagyon fáj.
Azt hiszem, valaha én is ilyen voltam. Aztán megértettem, hogy szerelem és szerelem között is különbség van. Az álmom fontosabb lett, mint amit Irina iránt éreztem. Az, hogy hivatásos katona legyek többet jelentett egy nőnél. Jól döntöttem? Nem biztos. De ma sem tennék máshogy.
- Miért is adnád fel az álmaid? - nézek fel rá komoran. Homlokomat súlyos ráncok keresztezik, szemöldökeim egymásba húzódnak. Nem mondom, mert nem illik, de most azt gondolom, Belián legnagyobb baja az, hogy maga elé helyez másokat. Alig néhány órája ismerem, de biztos vagyok benne, hogy ha nem tud behozni engem, ott fagy meg velem együtt a hóban. Még az is lehet, hogy egy nap hallja majd ezt tőlem. Legyen eszed!
Hallgatom, bólintok, a lábam irányába dünnyögök valamit, aztán rápillantok, figyelem ahogy feláll.
- Belián - szólítom meg néhány pillanattal később. A tekintetem mást sugall, mintha valami fontosat akarnék mondani, végül csak ennyit kérdezek: - Tudnál adni egy törölközőt?
Utoljára módosította:Radetzky Bernárd, 2022. január 16. 16:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. január 16. 17:14 | Link

hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.


Hiba volt belekezdeni a szavakba, kiadni akár egy darabot is abból, ami benne kavarod. El kellene játszani a laza valakit, aki csak kiruccant, pihen és ennyi, ezzel szemben, mintha muszáj lenne, úgy tárja ki a valóságot. Valahol ostoba, valahol pedig úgy érzi, ennyi őszinteséget talán nem is a férfi, hanem saját maga érdemel meg. És nem, akkor sem kellett volna ennyire. Szemeit süti le, szeretne visszamenni a kis falai mögé, amely mögül bármit játszhat és bármit kiálthat. Bele nem is akar abba gondolni, hogy ezek után miképp látja a másik: egy bolondnak, gyengének, szánalmasnak? Olyannak, aki képtelen csak úgy előre lépni és folyton csak magát kínozza. Egyszer jó, máskor nem, nem számít, mert a vége mindig ugyanaz. Itt köt ki és ott, hogy tépkedi magából kifelé az érzéseket, azt várva, mikor fogynak el.
- Mert egy része lehetetlen, a másik részét darabokra törték. Keresek kisebbeket, kellemesebbeket – von végül vállat, mintha ez egyszerű lenne, amin könnyen tovább is kell lépni. Mert a magamfajtának nem jár a boldog vég. - idézi fel gondolatban azt, amit már rég ismétel újra és újra. Ismét játszik, megemberelve magát, visszacsusszanva a határ mögé, amelyből csak egy srácot látnak a hóban. Miért akarja ennyi kikiáltani neki azt, mi bántja? Talán az, hogy a másik a halállal táncolt, felhatalmazná arra, hogy ilyet tegyen? Nem. Nyelvére harap, hallja, hogy valamit dünnyög, de nem érti és nem kérdez rá. Csak kifutna a súlyos levegőjűvé vált szobából, hogy lenyelje a gombócot a torkában. Csak pár perc, hogy összekapja magát, hogy megint csak figyeljen és őrizzen.
- Igen? - torpan meg nevét hallva, majd vonásait rendezve fordul hátra. - Persze, máris – lép oldalra, ismét a táska mélyére, ahol kikeresi a tiszták közül. Sötétzöld, puha, elég nagy, mikor lemossa magáról az átalakulás mocskát és eltűnik benne. Felállva lép oda és teszi mellé, majd tűnik el, de leves helyett csak teát önt magának és a tűzbe bámul. Csak pár perc.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2022. január 16. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


ardo
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 66
Írta: 2022. január 16. 18:14 | Link

b e l i á n
kösz, hogy jöttél


Csendben nézem; egészen addig figyelem, míg el nem hallgat. Akkor pillantásomat elválasztom tőle, azt a padlóra sütöm.
- Olyan, hogy lehetetlen, nincs - sandítok vissza rá végül, számsarkában halvány félmosollyal, majd a törülközőt átveszem tőle, s elfordulok. Hagyom, hadd menjen és legyen kicsit egymaga. Eredetileg is így tervezte: azért van itt, hogy kettesben maradhasson gondolataival, csak hát... pechére közbejöttem.

Ő kint, én meg takaróbacsavarva dőlök előre, nézegetem a sötét színekben pompázó lábfejem. Az ujjaim mintha mozdulnának. Jó, már épp ideje volt, gyerekek. Halkan, az orrom alatt dünnyögve dúdolok, közben erőt veszek magamon és szárazra törlöm a lábam. Míg a mellkasi fájdalom miatt visszatartott lélegzettel és grimaszba préselődő fejjel zoknit húzok rájuk, a pokróc lesiklik a vállaimról.

A kikészített fehér pólóban és nadrágban az ablakhoz sántikálok. Odakint még mindig sűrűn hullik a hó, a szél talán északi irányú lehet. Kizárt, hogy ma éjjel továbbálljak. Arcomat a kandallóban pattogó tűz felé fordítom, hümmentek, végül elindulok az ajtóba pakolt cuccaimhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. január 16. 18:31 | Link

hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.


Bárcsak tudna hinni abban, hogy valóban nem létezik lehetetlen. De nem tud, már nem és egyelőre nem is akar. Aprót szusszanva hallgatja, nem száll vitába, eszébe sincs ilyesmit tenni, mert valahol mégis igaza lehet. Akkor pontosít: jelenleg, számára igenis létezik. Hogy később mi lesz? Jó kérdés. Nem jósolgat előre.
- Úgy néz ki a szerencsém, hogy mégis belefutottam – enged meg magának egy apró, halovány mosolyt, semmi többet. Nem enged magának több szót, csak kisétál, hogy a forró italt tartalmazó bögrét ujjai közé vehesse. A kabáthoz sétál, meg a többi ruhához, amelyek még mindig súlyosak és nedvesek, kell még nekik idő ahhoz, hogy újra használhatók lehessenek. Neki vajon mennyi kell? Egyik része soha többé nem akar senkit szeretni, a másik fele fulladozik és vár valakire, aki mellette lehet. Ez talán nem a gondolatokról szól, hanem egy csatáról, amit önmagával vív és amelynek mindegy mi lesz a vége, ő csak egyet akar: csendet.
Hallja a mocorgást bentről, nem zavar közbe. Ahogy a tea fogy, úgy érzi magát hasztalannak és tehetetlennek ismét. Az apró, konyhának is alig csúfolható zugba költözik, kipakolja végre azokat, amiket szerzett és nekilát a levesnek. Mintha mi sem történt volna, mintha nem bukott volna ki belőle a keserű fél.
- Van étvágyad? - kellene még valami, egyelőre azonban vár, fogalma sincs, mennyire érzi magát jobban. Visszasomfordálva pillant arra, ahogy saját lábán sétál a rögtönzött vendége.
- Örülök, hogy jobban vagy. A lábujjaid is? - fájhat, ha így áll rá. - Nyugodtan szólj, ha kell valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


ardo
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 66
Írta: 2022. január 23. 09:18 | Link

b e l i á n
kösz, hogy jöttél


Arcomat a hang irányába fordítom, és hümmögve valamit megbiccentem a fejem, mintha azt mondanám jól vagyok, de pillantásom azzal a lendülettel el is szakad Beliántól, hogy ismét az ablakon túli hófehér világot bámulhassam. Hunyorgósan, elgondolkodva figyelem a sűrű, széltől zavaros hóesést, homlokomat végighasítja néhány, az évek alatt jócskán elmélyült ránc. Arról, hogy a lábam vagy a mellkasom fáj, teljesen el is feledkezem. A nyillaláshoz, szúráshoz, hasogatáshoz hozzá lehet szokni. A görcs és sajgó kín egy idő után jóformán inkább barát már, mintsem ellenség. Előfordulhat, hogy csak általuk tudod: élsz.

Gondolataim újra meg újra visszatalálnak a mögöttem lévő fiatal férfihoz, a vendéglátómhoz, nem, ez így nem valós. Azt kellene mondanom, hogy a megmentőmhöz, aki körülugrál, gondoskodik rólam és aggódik értem - egy idegenért -, akinek ha a szemébe nézek tisztaságot látok. És egy csomó mást is. Félelmet? Bűntudatot? Űzöttséget?

A mozdulatra, hogy egész testemmel elfordulok az ablaktól, persze egyből eszembe jut, miért is vagyok itt, hirtelen megindulnak talpamban a hangyák és égni kezdenek a lábujjaim is. A sarkamra nehezedve sántikálok lassan arrébb, a melegségével hívogató kandalló felé.
- Mi a legrosszabb dolog, amit valaha tettél? - érdeklődöm lépteim közben erősen visszatartott lélegzettel. Elképzelésem sincs, miért büntetheti magát ilyen mérhetetlenül ez a srác, de szívesen venném, ha elmondaná. Utána, ha szeretné, én is elmondom majd, mi mindent tettem, amiért még csak lelkiismeretfurdalásom sincs, és mi az, ami az éj leple alatt a legtöbb álmomban rám talál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. január 23. 22:21 | Link

hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.


Nem hisz istenekben, bálványokban, abban valahogy mégis, hogy oka mindig van annak, ami történik. Akkor is, ha az fáj, ha örül, ha bármi. A hóviharral azonosulni tud, hirtelen csap le, zavaros, nem látni tisztán, miközben csapdába ejt és nem ereszt. Fagyos ölelése, vad szelének csapkodása, mintha csak elméje illúziója vetülne ki a világra. Gyerekként látott utolsónak ilyet, akkor örült, mert tudta, másnap nincs iskola és kint bohóckodhat egész nap, míg el nem kékül a szája. Most nem örül, szimplán elfogadja és beleül, a fala közé rejtve magát, egy idegennel, akinek csak a nevét tudja. Kizárta a világot, neki lassan mindenki idegen, főleg, ha félelme beigazolódik, és türelme azoknak lejár, akik még mellette vannak. Egyre kevesebben. Nem vágyik tömegre, de nem szeretne még többeket elveszíteni, de fog. Érzi. Ha hazatér valamikor, szembe kell ezzel is néznie, de legfőképp, önmagával. A düh, a szomorúság és az indulatok, vihart hoznak. Kérdés, mit rombol le annak érdekében, hogy végre megbékéljen. Talán a hóban van a válasz.
A levessel bajlódik, de gondolatai nem ott járnak. Lehunyt szemei előtt arcok táncolnak, akiknek „láttán” összeszorul a szíve. Egy részük hiányzik neki, a másikat felejtené, de valamiért még mindig képtelen. Az újra felhangzó szavakra nyitja ki szemeit és pillant a másik felé. Járkál, sétál, jobban van és most csak ez a lényeg. Mindig is volt egy „tyúkanyó” effektus az életében, gondoskodni, etetni, szeretni, most is jelen van, csak óvatosabb, lágyabb. Ezt is fél kimutatni, fél már mindentől, fél szeretni. A kérdésre csendben pillant vissza a levesre, majd sóhajt. Hogy túléltem. akarná mondani, de lenyeli a szavakat.
- Hogy hittem és bíztam valamiben és valakiben. Amiért ide kerültem és még most is van részem, amely hisz – fogalma sincs, mi a legrosszabb. - És a legrosszabb, amit most teszek. Menekülök, mindenki elől – fejezi be végül. Nem érdekli, de a tény, mi miatt történt minden és még mindig nem állt teljesen talpra, épp elég. Nem élhet ebben tovább. Nem hihet többé.
- Neked? - kérdez vissza, mintha muszáj lenne, vagy talán csak az illem. Nem tudja már. Ahogy lelke apránként lebomlott, úgy nem ismeri azt, mik a határok és mire képes. Megint. És nem tudja, mit akar visszakapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


ardo
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 66
Írta: 2022. január 26. 16:11 | Link

b e l i á n
kösz, hogy jöttél


Láthatja is: meglep, hisz egyáltalán nem ilyen válaszra számítottam. Azt gondoltam sokkal gyakorlatiasabb, sokkal valóságosabb emléket idéz majd fel nekem, hogy azt mondja puskázott kémián vagy hogy néha kicsórt egy-egy ötöst az anyja tárcájából. Tessék, ennél rosszabbat még csak elképzelni sem tudok róla. És miért is nem? Mert ahhoz túl szép az arca. Ugye, ugye, sokat elmond ez rólam, pedig rúgta már ki alólam a talajt bájostekintetű kadét. Hirtelen ítélet, téves kiindulópont. Ő érzelmekről beszél, máris érzelmi síkon közelíti meg a kérdést.

Mintha a mágnes két pólusa lennénk, elmélet és gyakorlat, a szív meg az ész, gondolom, miközben tekintetem arcára fagy, de nem mondok semmit. Magamban mélázgatok, újraértékelek, próbálom másként megközelíteni a saját kérdésemet. Hosszú másodpercek telhetnek el így, míg őt nézem és azon gondolkodom, az én szívemben ugyan mégis mi újság. De csak azok a kurva kutyák jutnak eszembe.
- Lenyúztam és megettem pár kutyát - mondom ki végül továbbra is őt nézve. Aztán persze a csendes szörnyeteg, a lelkiismeretemben dolgozó szégyen, amit a felelevenített emlékképek által újra átélek elfordíttatja velem az arcomat. Nem sokkal később bólintok s cuppantok egyet, majd reszelős hangon folytatom. - Ez a legrosszabb, amit tettem.
Már ha engem kérdez. Újra felé pillantok, érdekel, vajon most mit gondol rólam, az idegenről, akit ő maga cipelt be hajlékába. Homlokomat ráncokba hasítja a kíváncsiság, alulról, mintha nem számítana nézek fel rá.
- Kínoztunk embert is. Amiatt semmit sem érzek.
Utoljára módosította:Radetzky Bernárd, 2022. január 26. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1107
Írta: 2022. január 30. 21:51 | Link

Belián
megkerestelek / Montenegró, Sveti Stefan / hamarosan

Esélyes, hogyha más tenné meg azt, hogy bealszik mellettem, míg vezetek és egy ki tudja hány órás út van előttünk, nem feltétlen úszná meg egy kedves ébresztéssel. Ez a különbség mások és Belián között. Félek, hogy soha nem fogom tudni úgy elengedni, ahogy azt kellene. Ahogy elhatároztam magamban otthon. Biztosnak éreztem akkor és ott, utána is, mikor megcselekedtem az elhatározásomat, de van valami, ami mindig visszahúz hozzá. Egy olyan láthatatlan kötelék, amit félek, soha nem fogok tudni megtapasztalni mással, mint vele. Az érzése annak, hogy valóban lehet szeretni, és nem csak a bennem lakozó lény miatt képes erre valaki, hanem mert: én én vagyok.
Fejemet ingatva hagyom figyelmen kívül minden szavát, mert feleslegesen beszélgetünk még mindig az autóban, amikor nem mindennapi látvány tárul elénk. Csak haladjunk, és élvezzük egymás társaságá... inkább egymást. A másik társaságára és a többi sallangra ráérünk még. Mosolyogva, aprókat bólintva hallgatom, ahogy ismét beszélni kezd, mert be nem áll a szája. Ezért bátorkodom egy csókkal kicsit belé fojtani a szót, mielőtt nagyon belendülne, mert akkor soha nem fogunk haladni sehova.
- Kapni fogsz mindent - morgom ajkaiba, majd egyenesedem fel. Halványan mosolyodom el. - Ne köszönd. Megérdemled - csúszik lejjebb csuklójáról kezem, összefűzöm ujjainkat és csókolok rá kézfejére. Lassan lépek el előle, hogy elinduljak a híd felé. Nagyon ajánlom, hogy mire a hotelbe érünk, a csomagjaink a szobában legyenek.
- Tehát... - engedem el kezét, hogy vállán átdobva húzzam közelebb magamhoz. - A semmittevés a középső neved? Akkor beavathatsz, hogy kellene csinálnom - nevetek fel halkan, napszemüvegemet húzom vissza orromra, szabad kezem borzolja össze tincseimet, ahogy lassan sétálok a hotel felé. Mély levegőt veszek, a csend átjárja minden porcikámat. Nincs turista szezon, így nagyon jól megúsztuk a hangoskodó kölyköket, de rá kell jönnöm, ha akkor jöttünk volna, képes lettem volna az egész hotelt magunknak lefoglalni, hogy tökéletesen legyen ez a pár nap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 2299
Írta: 2022. január 31. 21:24 | Link

Kisasszony

A bécsi filharmonikusok magányos élvezetei közé tartozik, mióta Kinsey...nincs. Mégis, talán sosem tud majd úgy ülni be a közönség soraiba vagy hallgatni komolyzenét, hogy ne jusson eszébe Matthew. Lassan tíz év távlatából is iszonyatosan hiányzik neki, a mellkasába fészkelő szorító ürességet régi ismerősként üdvözli s ha teljesen őszinte magával, nem akarja, hogy enyhüljön. Retteg a felejtéstől - mint más imagyöngyeit, úgy morzsolgatja egyesével emlékeit, míg körötte fészkelődnek és cseverésznek. Sztoikus, szoborszerű alak a tömegben, mozdulatlanságában is erőt sugároz egyenes tartásával. Ezüstöskék szeme a színpadra szegeződik, bár valójában semmit sem lát épp belőle. Muglikkal körülvéve elengedi magát, hiszen elenyésző az esélye, hogy felismerje bárki; ettől azonban elméjét vastag falak ölelik és alkarjához simul öltönye rejtekében pálcája.
Amint kihunynak a fények, tekintete megélénkül és visszatér a jelenbe - ahelyett, hogy kényelmesebben simulna ülésébe, előre dől, minden idegszálával az előadásra hangolva. Kivételesen az sem érdekli, hogy valaki az arcát tanulmányozza, figyelme máshova irányul és így Adél észrevétlen fürkészheti. Vonásain át-átütnek érzései, ám egy idegen számára ez felszínes, semmitmondó arcjáték.
A szünetben akkor emelkedik fel helyéről, amikor már a terem java kiürült - mióta leszokott a dohányzásról, ráér merengeni, hagyni lecsengni az utolsó szólamokat magában. Egy pohár frissítőért indul, s aztán italával az egyik oszlop takarásába húzódik, megszokásból. Mégis, kisvártatva megszólítják, mi több, nevén szólítják, amitől a pálcája után nyúlna legszívesebben.
Általában olyanok találják meg, akiknek valamiféle anyagi érdeke fűződik ehhez, vagy - ritkábban - perverz kíváncsiság vezérli azokat, akik megkörnyékezik. Az előbbit kifejezetten gyomorforgatónak találja - az újságírók, firkászok, bulvárfotósok elől nemes egyszerűséggel azonnal elhoppanál vagy illúzió mögé rejtőzik, ha csak megneszeli jelenlétüket. Semmi sem kötelezi rá, hogy eltűrje őket; ha valaha hiúság vagy büszkeség azt kívánta volna tőle, hogy kiállja vagy egyenest szembeszálljon a média hiénáival, kikopott belőle. Az utóbbi viszont veszélyesebb, semhogy hátat fordíthasson neki.
Szürke szempárja az ismeretlen lányra vándorol, sietség és meglepettség nélkül fordul hozzá.
- Üdvözlöm. Miben lehetek a szolgálatára, kisasszony?-*meghajol, precízen és mellőzve az olyan gyerekes szokásokat, mint a sarkak összeütése. Rendhagyó helyzet, mert nem egymásnak mutatják be őket és az ismeretlen megfosztotta a lehetőségtől, hogy bemutatkozzon. Ettől azonban még Seth illedelmesen a hölgyre bízza a kéznyújtás kezdeményezését.  


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. február 1. 22:18 | Link

hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.


Hazudhatott volna bármit, hisz nem ismeri, nem tudja, nem kell elhinnie. Nem tartozik semmivel. Mégis valóságosabbat mond, annál, amik még felbukkannak benne. Hogy tétovázott, hezitált, amikor akkor éjjel Sonja-t megtámadták és későn lépett közbe. Vagy ami rosszabb: közbe akart lépni, vért akart érezni és végül meg akarta ölni azt az idegen farkast, mert arra emlékeztette, aki ezt tette vele. Aki miatt ebben a tetves, mágikus világban kénytelen lenni és ami miatt teljesen megváltozott. Hogy hagyta magában meghalni többször azt az életvidám valakit, aki csak élni akart. Azt nem bánja, hogy szerelmes bír lenni, hogy az lehet férfi vagy nő, hogy sírni tud, mégis, nem érzi még most sem annak, aki a tükörből néz rá. Talán meghasadt az elméje. De nem mondhatja ki. Ölni akart. Mégis, mintha a másik mindent látna. Zavarba jön a néma tekintettől, elfordítja sajátját és egy, fene tudja merre álló tincsét rendezi oldalra. Talán látja? Hallja?
Felszisszen. Nem a mozdulatra, hanem a hirtelen csendet elvágó szavakra. Ekkor néz csak vissza rá, kezét leeresztve. Szükség. Ez ugrik fel benne, az életösztön, ami bizonyára erre sarkallta és ami miatt meg kellett tennie. Harcolt, mintha rémlene neki a bajtárs szó és így értelmet nyer. A földi poklok sokszínűek, kinek egy üres szoba, kinek egy lángoló, harsogó csatatér. És ez a férfi a kutyákat sajnálja jobban. Valahol megérti, mert kevés ritka, tiszta lény van több náluk. Nem ítél, tekintetében nincs undor, vagy harag.
- Talán sokan mások sem éreznének értük semmit - utal az emberekre, szavai után elhagyva a beálló csendet. - Mert részben miattuk kellett megtenned azt, amit a legrosszabbnak nevezel. Megértem, miért érzel így - nem, fel nem foghatja, mert soha, a közelében sem volt annak a helynek és helyzetnek. De átérzi, amennyire tudja. - Bántani akartam egyszer valakit, nagyon. Ösztönből és meg is tettem. De jobban akartam - kezd bele végül, ujjait tördelve, kihagyva részleteket, a karmokat, fogakat, a vért. - Aztán egy időben magamat bántottam. Hogy fájjon - emeli fel jobb öklét, ahol haloványan ott vannak az apróbb hegek. - Hogy ködös és mámoros legyen, hogy elmúljon. Gyenge vagyok ehhez a világhoz. Hol... hol jártál, ahol ez a pokol várt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. február 2. 23:33 | Link

megtaláltál. itt vagyok. valahogy


Oda és vissza. Messze érzi magát tőle, el nem múló álomnak és emlékképnek, hogy aztán ismét valóságossá legyen. Újra és újra, mintha a szalag végtelen lenne, hiába vágta át Mihail, az csak egy fejezet volt, egy képkocka, most viszont másképp ugyan, de pörög. Úgy néz ki, egyikük sem tudja úgy elengedni a másikat, mint ahogy annak lennie kellene. Hiába a szavak, a fájdalom, ami benne van, mint az epe, marja a torkát, hogy létezik, megtörtént, átlépve kicsit mégis elhiszi, hogy sose történt meg. És közben a jelenben van, a valóságban, ahol tudja, mi is a helyzet. Szeretne önző lenni és akaratos, hogy visszakapja, hogy sose engedje el, de nem teheti, nem lehet. Más utakon járnak, másra vágynak, még ha abba beletartozik, hogy közben még egymás társaságára is. Ahogy megcsókolja, újra fellobban benne az önzőség, ahogy erősebben markol a felső anyagába, majd ujjai szinte azonnal el is ernyednek. Nem kérhet többet annál, amit kap és ha még most nem is, fel kell készülnie, hogy egyszer végleg elillan, eltűnik az életéből. Kérdés, hogy akarja-e. Hisz most is jött, mindig válaszol, nem engedi el és nem lép tovább, még ha közben éli is az életét. Furcsa ez és közben annyira jellemző rá; a végletekig kitart. Szüksége van erre valahol és közben mégis, elveszik.
Mindent. Beleborzongva szusszan egyet a szavaira és lágy mosollyal csóválja meg a fejét. Mindent nem akar, el sem bírná, mégis, el fogja fogadni, bármi is az. Beszélni kellene erről? Bármiről? Nem tudja eldönteni, beleül a helyzetbe és csendben figyeli, ahogy kezét megfogva lehet csókot rá. Ajkai nyomának helyén szinte bizsereg a bőre. Már hiányolta.
- Ugyan, miért érdemelném meg – értetlenkedik egy sort elindulva, mert semmit sem tett. Azért senki sem érdemel egy ilyen helyet és pillanatot csak úgy, mert létezik. Ha egymáséi lennének, akkor indokolt lenne, így még mindig tele van kérdéssel. Remény? Valahol talán, talán összetörik az egész után megint. Most mégis mosolyog és aprót nevetve bólint.
- Az – nem feltétlen, de ennyit szépíthet. - Tökre egyszerű, amúgy. Benne van a nevében, hogy mit csinálj: semmit. Semmi olyat ami kötelesség, munka, bármi, csak pihenés és élvezet. Amire vágysz – magyaráz, mintha annyira hozzáértő lenne. Körbepillant, hagyja megülni a város csendjét körülöttük, miközben megint rácsodálkozik a világra. Annyi mindent nem látott még… és annyi mindent szeretne. - Kezdetnek mit szólnál egy forró fürdőhöz? - billenti felé kissé a fejét, majd tekintete halad előre a hotel irányába. Csillogó íriszei árulják el, hogy valójában ő nagyon is sokat tenne, de egyelőre csak csodálkzik a világra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adele Nadia Krise
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 666
Összes hsz: 676
Írta: 2022. február 9. 00:16 | Link

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -


Néha elereszti a füle mellett az illemtani szabályokat, ha tudja, hogy nem olyan környezetben mozog majd az elkövetkezendő időszakban, ahol szentírásként kell kezelni azt. Mint például a mugli hangversenyeken- noha az elegancia és a jólneveltség követelmény, sokkal lazábban kezelik a szabályokat például hozzájuk, aranyvérűekhez képest. Mondjuk az az ő mulasztása, hogy nem számított rá, Mr. Selwyn eleve diszkrét meghajlással fogja viszonozni a hirtelen támadt leszólítását. Egy pillanatra összeszalad az a szépen ívelt szemöldöke, csak hogy utána ellágyuljon és újból végigterüljön az arcán a kellemesebbik mosolya. Még ezzel együtt is lerí róla, milyen szörnyen fiatal, tényleg csak egy fiatal lányka. Előre nyújtja a gondosan manikűrözött kezét az üdvözlés gesztusaként.
- Ne haragudjon, a jómodor nem ezt diktálta volna. - Gyorsan bocsánatkérőbe olvad az a mosoly. - A nevem Machay Adél, nagyon örvendek! - Jómaga is enyhén megdönti a fejét üdvözlésképp, kecsesen, épp csak annyira, hogy ne tűnjön a gesztus behódolónak. A háta egyenes, mint egy deszka egész idő alatt.
- Nem szándékoztam megzavarni a kikapcsolódását, csupán... - De nem fejezi be egyelőre, csak megrázza a fejét, most már semlegesebb, de végig udvarias, kedves arckifejezéssel. Nem szokása tartósan mosolyogni, nem akar nevetőráncokat ideje korán.
- ... nem tudtam nem észrevenni, hogy a szomszédom pont Ön. - Érzik, hogy még gyerek, csintalan a viselkedése, kicsit csitris, mégis ismeri a mértékletesség fogalmát, ami a viselkedését és a szavait illeti. Egy átmeneti zóna a nehezen viselhető tinédzserlány és a fiatal felnőtt nő között.
- Mindig egymagában élvezi a koncerteket, Mr. Selwyn? - Egyelőre esze ágában sincs arrébb állni, a nagynénje sem tűnt fel, hogy begyűjtse őt. Joanna valószínűleg épp egy következő kirándulását tervezi a baráti csoportosulásával. A kedves, de széllel-bélelt nagynénje már csak ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1107
Írta: 2022. február 12. 00:55 | Link

Belián
megkerestelek / Montenegró, Sveti Stefan / hamarosan

- Amiért sokan mások nem - szemtelen vigyoromat meg sem próbálom palástolni. Mert tényleg vannak azok az emberek, akik ennek a fényűzésnek a töredékét sem érdemlik meg, mégis részt vehetnek benne, és vannak olyanok, mint Helvey is, akik csak élik az életüket és valóban megérdemelnék ezt. Csak nem tehetik meg. Ezért adom meg neki én. Mert én megtehetem, és meg is érdemlem. Nap, mint nap megdolgozom azért, hogy megtehessem.
- Ez nem hangzik bonyolultnak - túrom hátra tincseimet, tarkómat dörzsölöm meg a mozdulat után, majd pillantok előre felé. Hamarosan helyszínen leszünk és tényleg jöhet a semmittevés. Amit nem csak ő, de én is megérdemlek. Idejét nem tudom mikor volt olyan utoljára, hogy nem munka miatt kellett utaznom, hanem azért, mert tényleg kikapcsolódtam. Valahol fájdítja a szívemet, hogy ezt éppen vele teszem meg. Félek, hogy elhintem a reményt neki, majd összetöröm a szívét ismét. Egyszer már megtettem, és tudom, hogy képes lennék rá újra, bármennyire is nem szeretném. Mindig fontos lesz nekem - automatikusan húzom magamhoz közelebb, mintha csak még mindig lenne hozzá jogom.
- Benne vagyok - pillantok rá oldalasan. Az ajtó kitárul előttünk, azonnal a hotelhez vezetnek minket, majd a legjobb szobába, amijük csak van. Elégedett mosollyal nézek körbe, megköszönve engedem útjára a férfit. Majd megkapja a pénzét. Kérdezés és minimális gondolkodás nélkül dobom le magamról a vékonyka kabátot, ami inkább mutatóban van rajtam, mintsem haszna lenne, majd az alatta lévő pólót és dobom félre. Helvey elé állok.
- Engedek vizet - somolyodom el, ahogy fentről lefelé kezdem el kigombolni az ingét. - Vagy inkább jakuzziznál? Azt sokkal jobban élvezném, bevallom - legalább ezt még magamnak is bemerem vallani, ha a sokkal fontosabb dolgokat egyszerűbb eltemetnem magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. február 18. 01:12 | Link

megtaláltál. itt vagyok. valahogy


Halkan nevet fel a válaszon, majd fogadja is el ennyiben hagyva. Mert ugye, ennyi erővel bárki lehetne itt vele, mégsem az történt. Megszokta már, hogy nem mindenre van vagy kap egyenes választ, vagy egyszerűen nem érti meg, csak elengedi. Legyen így, gondol úgy rá, hogy különleges személy most, akinek ez a jutalma. Biztosan lennének olyanok, akik meg tudnák fojtani azért, hogy cserélhessenek, de még mindig nem hencegő, beképzelt fajta, aki később majd a tömegbe kiáltja a mostani pillanatokat. Ez  kettejüké, bármi is legyen a jövőben, ahogy a múlt szép pillanatait sem tudja már elvenni senki. Hogy beéri-e emlékekkel? Jó kérdés, de a válasz egyszerű.
- Csinálni pedig még könnyebb lesz, majd csak figyeld meg – mint valami jó oktató, úgy bólogat, innentől elkönyvelve a sikert és azt, hogy semmi sem tesz ennek keresztbe. Pedig talán itt sem kellene lennie, hogy teljesen kikapcsoljon és semmi se vegye el a csendes, pihenésre szánt pillanatokat. Nem érez szorító érzést, sem azt, hogy ez rossz. Az nem hazugság volt korábban, hogy egy része mindig is szeretettel fordul majd felé, ahogy most is, de a kín, a fájdalom? El fog maradni, el fogja fogadni a helyzetet és a világot úgy, ahogy van. Ettől még érezni fogja az űrt, érzi most is és a magány se lesz idegen. Csak meg kell tanulni elfogadni. Apró lépesek, neki így megy.
- Reméltem, hogy nem ellenkezel – enged a húzásnak, majd ismét a hotelre esik a figyelme, ahova végül odaérnek. Nyakát tekergeti, ahogy minden centimétert megvizsgál felületesen. Aprót szusszan, ahogy a fogadóbizottság ér oda és tőle szokatlan mód hallgataggá válik. Ez nem az ő világa. Csillog és pompás, a saját lénye pedig kicsi és szürke, elveszik benne és fel se fogja talán. Mihail éke enne az egésznek, miközben mellette létezve a padlót fixírozza. Hogyan is gondolhatta, hogy egyszer a kettejük világa örökre eggyé válik?
A szobába érve engedi el a másikat és lépdel befelé. Kabátja cipzárával matatva néz körbe, majd bújik ki belőle és a székre hajtja. Kényelmesnek tűnik, de még nem engedett fel annyira, hogy bejárja, felfedezze, az ágyra vesse magát, hogy mennyire kényelmes. Elmerengett pillanatából szakítja ki Mihail, ahogy elé áll. Arca máris vidámabb vonásokat ölt, miközben finoman futtatja végig a tekintetét rajta, majd emeli vissza arcára.
- Rendben van – szórakozott villanás csillan szemeiben, ahogy a gombjait bontogatják kifelé. Lágyan cirógat a karjára, miközben hümmögve „gondolkodik” a kérdésen. – Azt én is nagyon élvezném. Ha már benne ülnék is késő lenne – ujjai feljebb haladnak, mellkasán futnak végig, majd indul lefelé, kedveskedve simítva végig az utat. A nadrág övénél áll meg, és ha már ilyen kedvesen segít neki, viszonozva azt, az övcsatot bontja ki, majd a gombot és a sliccet, de a mozdulat megáll.
- Akkor nem kéne lemenni az emberek közé? Ahhoz nincs humorom – mert honnan tudja ő, mit rejt a szoba, ideje sem volt felfedezni. A válaszra várva addig, a hasfalát cirógatja. – De úgyis most te gyakorlod a semmittevést, így te választasz – vigyorodik el kissé, miközben hagyja végül a földre esni az inget, majd tér vissza oda, ahol eddig játszadozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 234
Írta: 2022. március 9. 13:27 | Link

Jules
Cala Llevado | valahogy így

Sós tengervíz illatát fújja felénk a langyos, késő délutáni szellő. Ma már a harmadik napja, hogy itt töltjük a vacsora előtti órákat. Naptól kissé kifakult, egykor talán bézsszín törölközőn osztozunk ketten, noha – természetesen – hagyom, hogy a nagyobb, kényelmesebb rész Jules-nak jusson. Hátam mögött támaszkodok karjaimon, miközben vaskos ujjaimat a kézmeleg homokba fúrom. Jobbom a nő háta mögött játszik a part porával, és egy kellemes, mély sóhaj hagyja el papírvékony ajkaimat. A tenger egyre bátrabbnak bizonyul; lassan már lábujjainkat csiklandozzák az ifjú hullámok. Smaragdzöld szemeimmel a távolba révedve merülök ismét gondolataimba, fejemet kissé oldalra billentve. Majdhogynem annyira, hogy jobb orcám széles vállamat érje. Kellett már ez a kiskapcsolódás szerintem mind a kettőnknek. Az iskolai hangzavar mintha soha nem is létezett volna, s a hétköznapok monotonitását is elzártam a bungaló széfjébe, az értékeinkkel együtt. Napközben egészen erősen tűzött a nap. Ennek egyértelmű jele orrnyergemen is megmutatkozik, hiszen kissé megharapdálták a napsugarak. Testem többi része egész szépen barnult, s arcomnak is egészséges színt kölcsönöz ez a nyaralás. Zöld szemeim még az átlagosnál is jobban világítanak. A magam elé meredést egy fölöttünk elszálló madárféle szakítja meg, amire megrázom magam, és óvatosan Jules felé fordulok, hogy ajkaimmal egy apró, kedveskedő csók cuppanjon kecses vállán. Kicsit így, arca alá hajolva tekintek fel rá egy halvány mosollyal.
Ezt el tudnám még viselni egy ideig – mondom ideiglenes szótlanságunk után kissé rekedten, majd felegyenesedek, és karjaimat a levegőben kinyújtva mozgatom át testemet. Arcomat a napfény irányába fordítom, szemeimet lehunyom. Távol mindentől és mindenkitől. Egyszerűen tökéletes ez a néhány nap a spanyol partokon. Isteni ételeket eszünk, esténként sétálunk egyet a parton, napközben süttetjük magunkat – illetve én annyit töltök a vízben, amennyit nem szégyellek –, végül este a kényelmes, aprócska bungalóban hajtjuk álomra a fejünket. A nyújtózkodás után kicsavarom termetes felsőtestemet, hogy a mögöttünk lévő tálca felé nyúljak. Fényes, ezüsthatású tálca, amin kettő pezsgőspohár és egy vödör pihen, egy Moët & Chandon Imperial Brut pezsgővel. – Azon gondolkodtam – kezdem, miközben módszeresen felpukkantom az italt, és kitöltöm a két pohárba. – Hogy többször csinálhatnánk ilyet – engedek meg egy kedves mosolyt, majd Jules felé nyújtom a poharat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2022. március 11. 10:46 | Link

Sankó
nyaralás | love my style

Ritkán érzi szükségét annak, hogy nyaralni és konkrétan pihenni menjen, pláne ennyire távol minden munkájától. Igaz, ami igaz, van annyira fiatal, hogy jószerével munkájának éljen, s ebből próbálja kisajtolni, amit csak lehet, hiszen most juthat karrierje csúcsára. Ahogy telnek majd az évek, átrendeződnek prioritásai, már nem az lesz a legfontosabb, hogy ügyfelei elégedettek legyenek és tovább ajánlják, netán megkaparintson egy komoly üzletet. Reményei szerint hamarosan eljön a pont, amikor az elköteleződés és a család áll majd a központban, bár erről jószerével még nem beszéltek Sándorral. Bár a férfival - kisebb súrlódásokat leszámítva - most már évek óta töretlenül együtt vannak és szeretik is egymást (ez azért nem elhanyagolható tény - a szerk.), ez még nem merült fel. Igazság szerint az összeköltözés sem. Mindketten megtartották ingatlanjaikat, ám annak ellenére sem élnek együtt kimondva, hogy általában egymáshoz járnak haza. Olyan ez, mintha a fél lábukat beletették volna az elköteleződés jeges vizébe, de a másikat a napsütötte parton tartanák, megőrizve függetlenségüket. Nem feltétlenül gond ez, hiszen Jules nem érzi úgy, hogy erőltetnie kéne a házasságot, ahogyan azt sem, hogy most és azonnal gyermekre vágyik. Talán pár éven belül... Viszont a tény, hogy szép lassan pörögnek a napok, ám végül nem lépnek tovább, mégis csak ott motoszkál agyának egy hátsó szegletében. Ha jobban meggondolja, ez az első komolyabb közös nyaralásuk - és ez is csupán pár nap.
- Egyetértek. Ez a hely maga a földi paradicsom - napszemüvegét feltolja feje tetejére és lehunyt szemmel hagyja, hogy az izzó napsugarak nevetve simogassák most már nem is annyira fehér bőrét. A vállát érő csók mosolyt csal arcára és arra ösztönzi, hogy incselkedésbe torkolljon ez a pillanat, mégsem hagyja, hogy a hirtelen jövő késztetés elsodorja, főleg mert a pillanat is lassan tovaszáll, ahogy Sándor a pezsgőért nyúl és tölt mindkettejüknek. - Köszönöm - elvéve az italt a férfi felé fordul, lábait törökülésbe húzza és hagyja, hogy a forróság ezúttal oldalát kezdje nyaldosni. Kissé hunyorogva néz a másikra, ahogy próbálja kizárni a túlzottan fényes égitestet.
- Rád bízom, hogy hogyan teszed ezt hozzá, és vagy vagy kíséretében, de esetleg megpróbálhatnánk ezt az együttélés nevezetű mumust is megszelídíteni - igyekszik leplezni mosolyát, ami minduntalan arcára akar varázsolódni. Az ilyen dolgoktól a férfiak mindig megijednek és kimenekülnek a szituból. Annyira viszont ismerheti a másik Jules-t, hogy tudja, noha nem erőltet semmit, úgyis pontot tesz így vagy úgy a téma végére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 234
Írta: 2022. március 17. 11:47 | Link

Jules
Cala Llevado | valahogy így

Van valami báj abban, hogy most nem nála vagy nálam vagyunk, hanem egy teljesen független helyen. Ahol semmi másra nem kell koncentrálnunk, csupán egymásra. Egymás illatára, rezdüléseire. A másikban keltett érzetekre. Ilyenkor valamiért máshogyan látom magunkat. Ezért kellenek ezek a nyaralások. Ilyenkor megkapjátok egymásból azokat a dolgokat, amiket otthon kalitkába zársz és letakarod a hétköznapok szürke leplével, hogy csak hallgasson. A fel-felerősödő szellő egyre erősebben hozza a sós, kissé algás tengervíz illatát, így lehunyom egy pillanatra szemeimet. Arcomra a nyaralás néhány szeplőt varázsolt, amire már kölyökkorom óta nem volt példa, hiszen jó könyvmoly lévén nem is nagyon kerestem a napsütötte részeket. Biztosan a korral jár, hogy egyre inkább becsülöm a természet nyújtotta szépségeket, és már nem csak könyvek leírásai alapján képzelem el magam lakáson kívülre. Hiszen nekem ez jutott gyerekként. Szüleimmel nyaralás nem igazán volt. Táborokra pedig még kevésbé volt lehetőség anyám és apám kanárizsebpénz mértékű fizetéséből. Így én vagy a szobámban gubbasztottam vagy – miután Lenke húgom öntudatra ébredt – a fészerbe kényszerültem, ha olvasni támadt kedvem. Most nincsen ilyen menekülési fészer-kényszer, hiszen úgyis minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, amint hoppanálunk az országból. Szemem sarkából sandítok Jules-ra. Smaragdszín tekintetem lágyan, simogatón szánt végig testén, miközben felém fordul, immáron a pezsgővel finom ujjai között. Hunyorít. S mivel az imént faltam fel a szemeimmel, ezért teljesen más folytatásra számítok. Nem a naptól hunyorít, hanem… ismerem én ezt. Én magam is felveszem azt a bizonyos tekintetet, és ezzel egyidőben nagyot kortyolok a buborékokkal teli italból. Látványosan megmozdul ádámcsutkám közben, ám… félúton mégis megakad, hiszen itt nem arról lesz szó, amire én idióta ösztönlény először gondoltam. De nem ám. Valóban nincsen nap, amit külön töltünk, de olybá tűnik, hogy ez mégsem együttélés. Hívtam én valaha annak ezt az állapotot egyáltalán? Szemeim kissé kidüllednek – habár nagyon próbálok tenni ellene –, állkapcsom pedig jellegzetesen megfeszül, így sokkal kockább arcot varázsolva nekem, mint amit valójában viselek. – Öö…jó kezdés, Szigethy.Mármint… ne haragudj – törlöm meg ajkaimat a félig-meddig kifröcskölt pezsgőtől, és jobb kezemen támaszkodva hajlok át a tálca irányába, hogy a poharat ráhelyezhessem. Szemöldökömet hunyorítva összehúzom, és közelebb húzódok Jules-hoz. Nem akarom, hogy félreértsen; nem maga az összeköltözés rémít meg. Vagy… nem a szó, hanem… oly’ sokszor hallom, hogy elromlik minden, ha címkét adunk neki.
Gondolod, hogy készen állunk rá?készen állok? Bennem akadt a levegő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Harmadikos mestertanonc


ardo
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 66
Írta: 2022. május 2. 10:53 | Link

b e l i á n
kösz, hogy jöttél


Sem velemszületett, sem az elsajátátítás során tőlem vért és verítéket kívánó szuperképesség nincs a birtokomban; nem látok mások fejébe, és hál'isten a gondolataikat sem hallom. Az rögeszmés lenne, és kösz', de nem kell, van elég, ami innen-onnan rámragadt az elmúlt huszonnyolc életévem alatt. A lényeget, Bernárd! Szóval igen, fogalmam sincs, az emberek hazudnak-e nekem, mikor beszélni kezdenek hozzám. Biztosra legalábbis nem vehetem soha, viszont az ösztön belülről súg - van, hogy egészen halkan, mintha altatódalt muzsikálna, aztán van olyan is, hogy dühösen diktál a hang, márhogy a saját hangom, mielőtt rámsütöd az őrültség bélyegét: vedd már észre, te gyökér!
Ez a fiú, fiú? Férfi. Áh, nem. Fiatalember. A fejem jobbra dől közben, ahogy gondolkodom rajta, kit látok magam előtt. Zavaró lehet, ahogy őt nézem; a tiszta tekintetét, amiben még mindig nem találom a megvetést, még azok után sem, hogy kimondtam a legrosszabbat, amivel továbbra is dolgom van, mert még mindig álmodok róla. A kutyák égbekiáltó vonyításáról és tócsába gyűlő vérről. A nyers hús ízéről, el nem sírt könnyekről, meg arról az ordító hidegről, aminek az emléke ma is megvacogtat olykor.
Aztán mintegy köszönetképpen biccentek egy aprót, és elfordítom az arcom. Égni kezd a szemem, pislognom kell.
- Szóval - köszörülöm meg a torkom hirtelen, és visszafordulva Beliánhoz hangosan és illetlenül megszívom párszor az orrom. - Bántottál valakit, méghozzá nagyon. Gondolom, szerelmesek voltatok.
Adott a kérdés, és noha nem teszem fel, azon sem hezitálok, hogy megállapítást tegyek róla. A szerelem ocsmány egy állapot, és ocsmány dolgokra készteti az embert. Rosszabb bármi más létezőnél. Mert felülír mindent. Mert paff, nincs több józan gondolat, nincs több épeszű tett. Szárnyát próbálgató légy vagy a sötét sarokba szőtt hálóban, és tehetetlen várod, mikor zabálja ki belőled az életet az a ronda, szőrös, nyolclábú kisbarát.
Szívogatom a nyálam, szokásom. Nem épp a legelegánsabb, dehát ha akarta, Belián a szarrá fagyott lábujjaimat is láthatta, ilyenkor meg már - feltételezem - ugyan mindegy.
- Szarrágó világ ez, nincs mit szépíteni rajta - felelem, miközben eltorzult fejjel kihúzom magam. Ropog minden porcikám. - Szibériában. Nászutasoknak kevésbé ajánlom, amúgy egész fogyasztható.
Elvigyorodom, pillantásom rátalál a fiatalemberére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 4788
Írta: 2022. május 11. 21:14 | Link

hóviharos nap. hideg. váratlan mentőakció. az osztrák hegyekben.


Érzi, látja, hogy őt nézi, hogy talán olyan mélyre néz, amennyire csak lehet. Beleborzong, manapság a pillantások, mások szavai is húzni tudják idegeit, kellemetlennek érzi. El akart bújni, hiszen itt is azt tette, mindenki elől, mások elől, a világ elől, messzire. Megtette és most még sincs egyedül, nem lehet, mert nem tudta otthagyni. És nem tenné akkor se, ha előbb tudja a szavakat, amiket kimondott. Mert nem érez bennük dicsevést, büszkeséget, inkább csak bánatot, szomorúságot. Olyan dolgokat, amikről sosem gondolkodott, hiszen miért is nézte volna azt, hogy másoknak rossz. Csak neki, csak önmagának lehet rossz, senki másnak. A francokat. A világ mindenkivel elbánik, csak ő vakította meg magát, hogy ne lássa. De már látni akarja, de nem tudja még, hogy mennyire. Hogy akar-e újra bárkit, akit tényleg észrevesz, aki látja és aki reagál. Egyszerre tűnne el és akar lenni a világ közepén. Nehéz. Kavargó vihar, amiből ki akar jutni.
Beszélnek. Ő is, a másik is, mindegyikük mond valamit, mélyről. Ismeretlenek beszélnek fájdalomról és emlékekről. Először bólint, majd lágyan rázni kezdi a fejét. Hagy csendet, kell nekik, viszont nem igaz ez. Nem így igaz.
- Nem, nem volt a szerelmem. Őt sosem bántottam volna – most sem teszi. Nincs haragos szó, már csak bánat és hiány. Nincs már benne lassan semmi. - Amazt nem ismertem. Valakit… megtámadott én pedig meg akartam védeni. Csak aztán ez eltűnt a fejemből és… csak annyi maradt, hogy fájdalmat akarok okozni neki – ennyi maradt meg erősen arról az éjjelről és a vér íze. Megint kiül nyelvére, ott tesped és gyomra kavarodik fel. Mélyen, valahol egész mélyen azonban, valami örül az emléknek. Vagy csak megháborodott az elméje? Elengedi az emléket, mindegyiket és visszaül a jelenbe. Mintha fázna, de tudja, csupán elméje játéka az, hogy hideget érez. Talán nem volt elég séta kint, üvöltés vagy elhullajtott könnyek. Talán más kellene.
- Az. Nagyon az. De mégis szép – mosolyodik el. Ez a táj is szép, a növények szépek és a hajnali, első napsugarak. Az élet. Csak vannak benne ocsmány részek. - Mindig azt mondják, ne legyünk jók, mert azokkal mindig kibasznak. Mégsem tudok más lenni – mégis mindig elviseli. Figyeli, ahogy mozdul, de nem ugrik oda, csak nézi, várja, hogy ha kell, ott lesz. Addig marad a helyén, ujjai megtalálnak egy cérnaszálat és azzal kezdenek el játszani.
- Hasonlóan meleg és napos hely, mint itt. Kötelesség vagy csak látni akartad? - vagy ő is menekült valami elől? Az már nagyon ijesztően véletlen lenne. Az nem lehet. Kihúzza az egyik fiókot és két csokoládészeletet húz elő. - Desszert? - fordul végül vissza felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mark D. McMillan
Bogolyfalvi lakos, Auror



offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 63
Írta: 2022. május 29. 22:27 | Link

Valahol Franciaországban - Hellával
motel , kocsi

Miután ott hagytuk a lányomat, csak nehezen vettem rá magam, hogy visszainduljunk Magyarországra. Egy kicsit még mindig aggódtam a lányomért, noha tudtam, hogy jó kezekbe került, hisz alaposan leellenőriztem az illetőt, mielőtt ebbe az egészbe belementem volna. Hella azonban nem hazudott, és az a kép, amit lefestett nekem erről az illetőről, a valóságot mutatta. Mindezek ellenére mégis még hosszú percekig kattogott az elmém a lányom miatt, már most nagyon hiányzott és aggódtam, hogy bármi baja eshet. Talán ezért sem voltam túl bőbeszédű a mágiával bűvölt királykék Firebird volánja mögött.
Helyettem inkább szólt a zene, egy olyan lemez, amit még Elektrával hallgattam. Ő is az eszembe jutott az út során, de aztán sikerült visszazökkennem a jelenbe, mikor a nap nyugtával egy durva viharba keveredtünk. Nem csak a szél fújt, s dobálta a járművet a magasban, de hirtelen zúdult ránk az eső, és a dörrenésekből ítélve félő volt, hogy talán még jég is jöhet ezzel a zivatarral.
- Van itt egy motel, megállok, itt töltjük az éjszakát, sajnálom - közöltem Hellával elnézést kérően, mert ugyan megígértem, hogy hazajuttatom, úgy tűnt, hogy ez nem fog összejönni.
- Remélem nem nagy gond, hogy elmarad a találkozója - tudtam, hogy volt időpontja, már csak ezért is pech, hogy ki kellett kötnünk egy ilyen félreeső, kövekből épült, kissé ódivatú fogadóépületnél.
***

- Beszéltem a recepcióval, teltházuk van a vihar miatt, vagyis csak egyetlen szobájuk maradt. Azt kivettem Önnek, én meg majd alszom a kocsiban - mondtam kissé vacogva, mert az a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, míg az autótól besiettünk az épület előcsarnokába.
Utoljára módosította:Mark D. McMillan, 2022. május 29. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 71
Írta: 2022. május 30. 20:46 | Link

Mark McMillan
face


Kedvesen fogadták őket az intézetben, melyet egy ódon családi kúriából alakítottak ki, mégsem tűnt ridegnek. Vezetője öleléssel köszöntötte Hellát, aki mosolyogva, viszonozta a gesztust. A hatvanas évei elején járó férfi olyan számára, mintha a nagybátyja volna. Beszélgettek egy kicsit, majd elrendezték Mark lányának ügyét, akit apja láhatóan nehezen hagyott magára. Hella azzal próbálta megnyugtatni az apát, hogy őt magát is itt képezték, amikor tizenhárom évesen, mint kiderült ismét felébredt az ereje. Visszafelé tartottak és az auror szótlanságba burkolózott. Hella sem erőltette a csevegést. Az autó ablakán kinézve hallgatta a zenét. Arra nevelték, hogy a komolyzenét, az opera műfaját kedvelje, s ez így is volt. Azonban Nim megismertette vele a könnyűzenét. Így nem idegenkedett a muzsikától, ami az utastérben szólt. Elmerült gondolataiban, melyekből eleme figyelmeztető felélénkülése húzta vissza a jelenlétbe. - Magam is úgy hiszem, ezt kell tennünk - felel megremegő hangon, ahogy még a felhők előtt járva, távoli égzengés kíséretében kezdenek ereszkedni. - Nincs akadálya, hogy átütemezzem - száll ki a kocsiból, hogy szinte azonnal megidézze kiméra alakú patrónusát, s vele üzenetet küldjön. Ezalatt Mark intézkedett, ám mindketten bőrig áztak a szakadó esőben. Hella elemének hála, most egyáltalán nem didereg. Képes irányítani. Legutóbb a villámlástól való félelem bénította. - Ugyan kérem, szó sem lehet róla, hogy Ön odakinn maradjon. Találunk megoldást - közli elegáns mozdulattal hessegetve el az ötletet, miszerint a férfi a kocsijában töltse az éjszakát. Körbepillant az előtérben. Egyre közelebbről hallatszik a mennydörgés. A vihar java még hátra van, ezt érzi a csontjaiban. Ráadásként nem hozott magával váltás ruhát, ami kellemetlenebbül érinti jelen pillanatban, mint a tény, hogy az aurorral kell megosztania szobáját. Látja rajta, hogy fázik és már neki sincs ínyére, hogy kezd kihűlni vizes haja és ruhái miatt. Eleme viszont izgatottan pezseg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Mark D. McMillan
Bogolyfalvi lakos, Auror



offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 63
Írta: 2022. május 30. 20:54 | Link

Hella

Szerencsére utastársa nem volt egy házsártos nőszemély, nem ragaszkodott olyannyira a találkozójához, hogy kicsikarjon Marktól egy életveszélyes hazautat, ez pedig máris megkönnyebbüléssel töltötte el a férfit, legalábbis egy időre, mert újra és újra visszaköltözött elméjébe a gondolat, hogy magára hagyta a lányát egy idős mágussal. Persze, lenyomozta, tudta, hogy bízhat benne, mégis aggódott a kisebbik gyermekéért, aki elég nehezen fogadta el ezt a helyzetet. A recepciónál is ezen kattogtak tekervényei, míg gondolataiból aztán félbeszakította a boszorkány, aki átnyújtotta felé az egyetlen üres szoba kulcsát. Mark pedig a maga gavallér módján ezt fel is ajánlotta női utastársának, még úgy is, hogy tudta, nem lesz túl kényelmes az autó belsejében, s ott egész biztos, hogy nem pihenheti ki magát.
- De csak, ha tényleg nem zavarja - nem akart tolakodónak tűnni, mivel azonban Hella ezen a téren is kedvesnek bizonyult, végül Mark hálás mosollyal fogadta el a nő ajánlatát.
- Rendben, akkor menjünk is, mert megfagyunk - mosollyal utalt arra, hogy láthatóan a nő is mintha vacogott volna, bár elég volt csak arra gondolnia, hogy ő maga is majd megfagy.
Szedte is a lábait, szerencsére csomag az nem volt, amit magukkal kellett volna cipelnie, hisz nem készült éjszakázásra. A szobába lépve először is felmérte pillantásával a terepet, egy egészen egyszerű, ám viszonylag tiszta szoba várta őket, egy kétszemélyes franciaággyal, meg egy kényelmes fotellel, dohányzóasztallal, és egy szobából nyíló fürdőszobával. Szekrény is akadt a helyiségben, meg egy ablak, ami az utcafrontra nézett.
- Egész otthonos - jegyezte meg Hellának, miközben hajába túrt, hogy nedves tincseit eloszlassa. Még mindig fázott, így előhúzva a pálcáját, először a nőn alkalmazott szárító varázslatot, majd saját magán, ám ez most sem sikerült tökéletesen, mert imitt-amott a ruhái is nedvesek maradtak, és a bőrét sem szárította fel a varázslat igazán.
- Ez sosem ment tökéletesen - elnézést kérő mosoly kúszott arcára, valamiért a támadó-és védő varázslatok terén mindig is ügyesebb volt, az ilyen alap varázslatok meg kezdtek megkopni elméjében, már csak azért is, mert a maga, ódivatú módján, inkább vetkőzött és öltözött, mint sem hogy varázslattal tartsa szárazon magát.
- Van zuhanykabin - nyitott be, hogy lecsekkolja a fürdőszobát, majd Hellára pillantott. - Szeretne zuhanyozni? Úgy értem, hogy külön, mert akkor addig kimegyek a szobából, ha szeretne - ajánlotta fel, talán egy kicsit zavarban is volt a helyzet miatt, mert hát, mégis csak a lánya egyik tanárnőjével kellett osztoznia egy ilyen szobán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 71
Írta: 2022. május 30. 21:36 | Link

Mark
face


Legyen bár aranyvérű és talán kissé sznob, szíve neki is van azért. A diákjai szerint kőből, de ez most mellékes. Ott álltak egymással szemben, ázva-fázva. Egyszerűen nem tehette meg, hogy kitúrja. Az Erdődy család mindig is a nagylelkűségéről volt híres. Ezt felmenőinek legendáriuma is bizonyítja. Egyik őse a világégések idején a harctéren mentett életeket. Míg egy másik, az első közülük, magát I. Károly királyt óvta meg a biztos haláltól. Hella mindig is méltó kívánt lenni hozzájuk, minden látszat ellenére. - Biztos lehet benne, ha valami zavar, azt a tudtára fogom adni - válaszol enyhe sértettséggel, de aztán biccent egyet, majd követi Markot a szobába. Belépve egy kicsi, de kellemes szoba tárul eléjük. Egy éjszakára teljesen megfelelő. Ez jut Hella eszébe, ahogy körbe pillant. Régen lakott persze ennél jobb helyeken amikor ékszereket vizsgált, de az igazság az, hogy rosszabbakhoz is volt szerencséje. Azt hihetné az ember, hogy a drágakőbecsüs szakma nem garasoskodik. Lakosztályt bérel, ha alkalmazottját kiküldetésre meneszti. Nos sajnos, ez nem így van. - Módfelett kellemes - jegyzi meg és biztosítja a férfit egyetértéséről. Ezután megint beveti az auror a szárító bűbájt, több-kevesebb sikerrel. - Ne szabadkozzon, más varászlatokban biztosan remekel - viszonozza a mosolyt, mely belül is átmelengette az imént, aztán felkapja fejét ahogy Mark tovább beszél - Láttam már ing nélkül, dínós sebtapasszal az oldalán és van egy öcsém, így azt hiszem el fogom viselni a jelenlétét...Amennyiben megígéri, hogy hét lakat alatt őrzi a titkot, miszerint hydromágus létemre én is szoktam zuhanyozni - incselkedik megfeledkezve a tényről, hogy egyik tanítványa apjával beszél. Még arcáról és tekintetéből is eltűnik az a felsőbbrendűnek ható, kimérten előkelő kifejezés. Magát sem érti igazán, de kedvére való ez a helyzet. Viszolygás és rossz érzések nélkül képes utazótársára nézni. Valóban úgy tűnik, nem minden férfi aljas erőszakoló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Mark D. McMillan
Bogolyfalvi lakos, Auror



offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 63
Írta: 2022. május 30. 21:55 | Link

Hella

Sosem értett úgy igazán a nőkhöz, az is csoda, hogy a felesége hozzá ment, vagy hogy Elektra elviselte a férfit gyakorta átszövő komorságot, ám most is bebizonyosodott számára, hogy még mindig lenne mit tanulnia, mert úgy érezte, mintha szavaival egy kicsit megsértette volna a nőt. Persze nem értette, hogy miért, vagy pontosan mivel, de Hella hanglejtéséből valamiért megérezte. Ennek ellenére nem szólt egy szót sem, hogy faggatózzon, ha a nő akarja, majd úgyis az orrára köti, hogy mi is a probléma. Ha meg nincs probléma, az még annál is jobb.
A szoba tényleg kellemesnek bizonyult, ennek ellenére Mark egy kissé feszengett, részben azért, mert még nem ismerte kellően Hellát, másrészt, mert tudta, hogy együtt fogják tölteni az éjszakát. Ez a két dolog pedig frusztrálta, akárcsak máskor, mikor kiszakították a komfortzónájából.
Halovány mosolyt azért elengedett a nő irányába a varázslatokat illetően, de aztán megint előtört belőle a feszengés, mikor szóba jött, hogy akkor hogyan is kéne megoldaniuk a dolgokat. Ő maga szívesen zuhanyzott volna, de az első kört a nőnek ajánlotta fel, csak aztán abba is belegondolt, hogy ezzel vajon nem-e sérti meg a gyengébbik nem határait. Az viszont meglepte, hogy a nő nem húzta erre a száját, mi több, mintha még flörtölt is volna vele. Valóban? Vagy csak kezd agyára menni a magány, mióta Elektra úgy döntött, hogy más utakra téved. Persze, biztosan csak képzelte. Ennek ellenére azért elmosolyodott, felvéve a beszélgetés fonalát. - Hát emlékszik? Nem gondoltam volna, hogy így ragadok meg az emlékezetében - nem is tudta, hogy ez ciki, vagy nem ciki, mindenesetre nem firtatta tovább. - Megígérem - mosolygott vissza cinkosan, egyben fogadva a nő humorát, aztán illendően kivonult a szobából, hogy a nő nyugodtan elvégezhesse az esti rituálét, közben odakint ezen mosolygott, igazán jó poénnak találta.
Sétálgatott egy ideig, lement a portára, sikerült szereznie csokoládét és ropogtatni valót, azokkal tért vissza, s remélve, hogy már szabad, két kopogtatás után nyitotta is az ajtót.
- Opp, bocsánat, sajnálom - elnézést kérően már fordult is arccal az ajtónak, érezvén, hogy kicsit korán érkezett. Kínosnak érezte, nem akarta, hogy a nő rosszat feltételezzen róla, még akkor sem, ha lényegében nem tett rosszat, csak meglátta fedetlen hátát néhány másodperc erejéig.
- Hoztam rágcsát - törte meg a csöndet, csörgetve a zacskót, még továbbra sem megfordulva, míg meg nem kapta az engedélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 71
Írta: 2022. május 30. 22:50 | Link

Mark
face


Hogyan felejthetné el azt a jelenetet? Írók garmadája tipródna egy ilyen helyzetkomikumért és a végkifejlet csattanójáért. Abba már bele sem mer gondolni, hogy hány nő omlana az auror irodájának küszöbe elé a látványért. Miféle botor képzetek ezek? Így berzenkedik magában, de ez nem látszik rajta. - Nem csak erre emlékszem - rázza meg fejét - Arra is, ahogy kishíján odakozmálta a pizzaszószt - folytatja annak a néhány jelentős pillanatnak a felelevenítését, amit rövid ismeretségük alatt átélt a férfi mellett - Viszont a személyes kedvencem, az a kifejezés volt, ami akkor ült ki az arcára, amikor letartóztattam - beszél merészen, mégis vidáman - Igen, az határozottan belevésődött a memóriámba - mosolyog szívélyesen, majd hűvös tekintetét ösztönösen elkapja a férfiról. Mellkasában valami összerándul. Úgy érzi, túl messzire ment. Talán jobb is, hogy az auror igazi úriember módjára kisvártatva magára hagyja. Kellemesen meleg vízben zuhanyozik le ezután, ügyelve arra, hogy hálótársának is maradjon. Míg a cseppek bőrére hullnak eleme elcsendesedik, nyugalom járja át egész lényét. Ilyenkor támadnak a legjobb ötletei. Végezve kisétál a helyiségből és miután megtörölközik leszedi az egyik paplanról a huzatot, s igyekszik maga köré csavarni, egyfajta hálóruha gyanánt. Annyira koncentrál, hogy nem hallja meg a kopogást, melyen a megint erőssé váló vihar hangjai is tompítanak. Háta egészen csípőjéig kilátszik a szövetből, így a férfi, akiről Hella alapvetően feltételezi, hogy jó megfigyelő, láthatja kamaszkori lázadásának egyetlen nyomát hamvas, fehér bőrén. Egy tetoválást a gerince alján. Egy rúnát. - Semmi gond, jöjjön - próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ám most rajta a sor, hogy zavarban legyen. Kapkodva csomózza meg a leplet és ül le a fotelba. Azon a mocskos férgen kívül senki sem látta még pőrén. Felszínre törnek benne annak a szörnyű napnak az emlékei. Eleme felbuzog vérében, de akarattal elcsitítja - Hagytam bőven forró vizet magának - próbálja valahogyan elterelni a férfi figyelmét magáról, még akkor is ha talán csak neki lett arcra pírt festő a helyzet - Oh...Valóban nem ettünk ma még szinte semmit - pislog hálótársára kizökkenve gondolataiból, amik teljesen más nyomon jártak. Kinyújtja kecses kezét a csemegékért, hogy letegye őket a dohányzóasztalra, amitől a szövetre kötött csomó elmozdul, s láttatja karcsú vállait. Villámgyorsan kap az anyag után, hogy azonnal meg is igazítsa. Tisztában van vele, hogy nem Mark becstelenítette meg sok évvel ezelőtt, ezért csupán a tekintete válik ridegebbé, de arca rezzenéstelen marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Kyle Donovan
Független varázsló


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 370
Írta: 2022. június 1. 17:00 | Link

Nette


Mondanám, hogy csak úgy rohan az idő, de ez igazából nem is igaz. Az egyik lábam itt, a másik ott, jó hosszú ideig voltam úton, sokat láttam és sokat tapasztaltam meg. Nagyon tetszett Ázsia, Japán is, meg Brazília, de az amerikaiak annyira arrogánsak voltak, így hozzájuk nem túl szívesen mennék vissza. Szerintem az emberek bele sem gondolnak, hogy az idejük milyen nagy hányadában rostokolnak a négy fal között, mikor odakint annyi minden vár rájuk! Persze, vannak dolgok, amiken túl kell lenni, mint a kelpi-les a tengerparton, abban semmi élvezetes nincs, de ezen kívül ki kéne hoznunk az időnkből a maximumot.
Viszont azt hiszem, éppen eleget láttam a világból egy időre, szóval ideje volt hazajönni a felfedezőútról. A kutyusok szokás szerint ott voltak a lakásban, ha minden igaz, Myra is. Bár neki elfelejtettem szólni, hogy most már végleg hazajövök, így azt hiszem egy kis meglepetés várja majd őt. A cuccaim már ki voltak pakolva, tegnap este már nagyjából elrendeztem ezeket. Szóval csak beléptem a lakásba, remélve, hogy Nette legalább valami köcsögöt nem hozott haza. Azt hiszem, ezt megbeszélhettük volna előre, de eddig valahogy sikeresen elmaradt.
- Myra? - kérdeztem levéve a cipőm a bejáratban. Nem mintha annyit takarítottam volna az elmúlt időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 455
Összes hsz: 5658
Írta: 2022. június 1. 21:29 | Link

Kyle

Mostanság többet vagyok itt, mint otthon, de nem bánom. Valakinek vigyáznia kell a kutyákra, ha már az apjuk úgy gondolta, világot lát, engem meg itt hagy velük. Hazugság lenne azt mondani, egyszerű volt, de legalább most egy ideje nem érzem magam magányosnak, mint abban a nagy házban egyedül Pécsett. Már egy ideje felhagytam a társaság hajkurászásával, a partik már nem azt jelentik, mint régen. Megöregedtem, vagy mi a szösz.
Furcsállok néhány dolgot a lakásban, mintha több holmi lenne kipakolva és az a könyv...azt tuti nem én hoztam. Kyle-nak viszont nyomát sem láttam itthon. Szóval ennek mi az oka? Biztos vagyok benne, hogy a tudtom nélkül küldte ide a másik "kutyák mamiját". Oké...nem. Az itt eltöltött hónapok során szerencsére egyszer sem futottam női fehérneműbe a lakásban.
Éppen a konyhában teszek-veszek, készítem a vacsorát, amikor hallom az ajtó nyitódását, majd a jól ismert hangot. Nagykéssel a kezemben, mosolyogva sétálok ki hozzá. Akkor tehát nem idegenkezűség van a dologban, egyszerűen csak a ház ura tért haza vége.
- Nem veszünk semmit - ingatom meg a fejem. - Remélem éhes vagy... - fogadom a lehető legromantikusabban négylábú gyermekeim apját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kyle Donovan
Független varázsló


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 370
Írta: 2022. június 2. 17:15 | Link

Nette

Be kell lássuk, fasz megmozdulás volt tőlem, hogy elhúztam bele a nagyvilágba mindenféle különösebb jelzés vagy bocsánatkérés nélkül, de van, amikor az embernek menni kell. Én éppen egy ilyen fajta időszakot éltem át, mikor úgy döntöttem, búcsút intek Európának és őszintén, nem is bántam meg. Fejben sikerült kicsit átrendeznem magamat is, meg az élethez való hozzáállásomat is, amire mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy most itt lehessek újra. Nem azért, mert közveszélyes lettem volna, vagy ilyesmi, de itthon annyi szar történt, hogy már nem győztem cérnával, kellett a levegőváltozás. Még mindig nem vagyok jó a jelenet-rendezésben, így nem szóltam előre Myrának, hogy most már nem megyek sehova, csak beállítottam a dolgaimmal, aztán remélem, hogy nem vág pofán egy serpenyővel. Amilyen kedves és megbocsátó tud lenni, még ezt sem tartom teljesen kizártnak a részéről.
- Nem? Kár. Akkor visszaviszem, amit hoztam - forgattam meg a szemem látványosan, bár ezt még pont nem látta. - Whoa, tigris, tudom, hogy örülsz, hogy látsz, de a konyhakést túlzásnak érzem.
Megadóan felemeltem a kezeimet a levegőbe, jelezve, hogy fegyvertelen és teljesen ártalmatlan vagyok.
- Attól függ. Csokitorta? - mosolyodtam el pimaszul.
Utoljára módosította:Kyle Donovan, 2022. június 2. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 85 ... 93 94 [95] 96 97 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek