36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 73 ... 81 82 [83] 84 85 ... 93 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. október 31. 09:14 | Link

Ricsárdka
Dédi háza
Amikor már csak én vagyok itt
A helyszín
Kinézetem

Egy Beatles számot dúdolgatva sétálgatok a növények között, már tíz is elmúlt mire felkeltem, most már lassan egy óra van, és egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Nem gondolkozom, ma először úgy érzem, hogy teljesen kikapcsolt az agyam. Nincs kávé, napok óta csak sima vizet és zöld teát iszok. Meditálok, nyugtatom az elmémet. Muszáj mindent lezárnom magamban, mert egyszerűen túl sok volt már ez az év. Ez pedig igazán akkor ijesztett meg, amikor az illúziómágiám nem működött rendesen.
Szerelmes vagyok a képességemben, és bármennyire is fájt és megviselt a tanulási folyamata, itt vagyok a végén, sikerült, és legyőztem mindent, amit csak legyőzhettem. Nem fogom veszni hagyni, nem fogom azt mondani, hogy akkor ennyi volt, csak mert érzelmileg nem vagyok rendben. Nem hagyhatok mindent veszni, így is eleget kockáztattam azzal, hogy mindenkitől időt és teret kérve, eljöttem ide, amíg a dédike Arianaval szervezkedik Bogolyfalván. Amúgy sem lennék a Dédim közelében, mert ő mindent tud, és mindent lát, rosszabb, mint Jason, szóval nagyon nincs szükségem arra, hogy még egy ember a vesémbe lásson. Szóval amikor azt mondta, hogy Bogolyfalvára helyezi át a székhelyét, felém dobta a kulcsát, és most itt vagyok, én vigyázom a házát. Tudta ő is, hogy ez lesz a legjobb megoldás mind a kettőnk számára. Csak kell egy kis pihenés.
Smink nélkül, fehér hajamat magas kontyba fogva, egy elnyűtt magasderekú jóganadrágban, fehér ujjatlanba, és egy hoszú, vastag, flamingószínű kardigánban sétálgatok, sprickával a kezemben, és fúkodok a virágokra. Imádom ezt a helyet, a fél gyerekkoromat és a tinédzser éveim jó részét is itt töltöttem. Csendben, nyugalomban, ahogy most is. Az illúziómágiám működik, sok kis képzelt tündér repked a teremben, olyanok, mint Csingiling a mesében, és csillámló port hagynak mindenhol maguk után. Nyugalom, csend és béke.
Utoljára módosította:Catherine Hope Brightmore, 2019. október 31. 09:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. október 31. 16:51 | Link

Hope
biggranny's house in the UK


Azt kell gondolnom, hogy ha már Ariana veszi a fáradtságot és félreteszi a múltban közöttünk esetleg megeshetett sérelmeket - amelyek egyébiránt sohasem nyertek bizonyosságot -, aztán fogja a telefonját, és ha puffogva is, mint a bolháitól viszkető ázott, kóbor macska az utcából, de üzenetet ír nekem, az már szint. Nem. Bocsánat, visszavonom. Inkább úgy fogalmaznék, az már szint alatt van. Catherine a szakadék szélén, again, és mivel amúgy magától baszik szólni, kénytelen vagyok a másik Payne-nel csevegni róla. Azt már kár is volna részleteznem, Lili milyen örvendetesnek találja a szituációt. Kellemes.
- Mi ez a hipszter Bíró Ica paródia sztiló, facsiga? - nyakamat behúzom, és az új cipőmet kissé féltve ugyan, de határozottnak tűnő mozdulattal belépek a dzsindzsásba, majd fémszínű csikktartómat összepattintva megállok a leharcolt hippivel szemben. A dobozkát a farmerom hátsózsebébe csúsztatom, és körbenézve ráncolni kezdem a homlokomat. Mi ez a reteksok manó mindenhol, de komolyan?! - Azt ne mondd, hogy azzal a szarral fújkodsz itt mindent fel-alá, mer' lezsibbad a maradék agyam is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. október 31. 17:19 | Link

Ricsárdka


Szintek.
Az embernek van egy alap nyugalmi szintje, normális emberi interakciók, mint elmenni a boltba, veszekedni azon, hogy mit is jelent egy lehúzott gyűrű - Brightmore, ha ilyen messze is a fejemben látsz, üzenem, hogy még mindig nem vettem le -, főzni, adni cukrot a furcsa szomszéd bácsinak, és közben Jasont sasolni, hogy mentsen meg.
Aztán van az a teljes nyugalom, ami itt is jelen van, amikor csak én vagyok, meg a tündérkék. A nagyi még az állatait is elvitte, csak a lovakat hagyta itt, de hozzájuk egy lány jár, teljesen rendben vagyunk. Elvagyok a növények között, és béke van.
Aztán van az ezek feletti állapot, amikor a nagy békébe meg csendbe betoppan a Vajda Ricsi nevezetű jelenség, aki, legyünk bármennyire is gazdag és előkelő birtokon, pöpecebben néz ki, mindig. A dédike is mindig azt mondta, hogy "Jaj neked, ha Vajdával kezdesz!", aztán amikor mondtam neki, hogy a legjobb barátnőm Eszter, csak sóhajtott. Ariana nem is tudom, hogy bevallotta-e Ricsit. Állítólag a dédike első férje egy Vajda volt. Vagy az első szeretője, sosem tudom a pontos sztorit, de nagy családi cirkusz lett belőle, aztán azért nem nagyon jön be neki a Vajda família.
- Nem szexizni jöttem.
Vonom meg a vállam, de amikor kritizálja életem értelmét, a sprickát - tuti van ám rendes neve is -, akkor megráncolom a orrom, felhúzom a szám, mint egy durcás kacsa, és felé sprickálok egyet a tápoldatod vízből, ami nagyon finom illatú.
- Kidobott az asszony? El se hiszem, hogy végre megjött az esze.
Bántotta a sprickát, így hogyan legyek vele kedves?!
Utoljára módosította:Catherine Hope Brightmore, 2019. október 31. 17:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. október 31. 17:43 | Link

Hope
biggranny's house in the UK


Nevetnem kellene, legalább egy kicsit, mintha-jelleggel, elvégre biztos vagyok benne, hogy Hope félig-meddig humornak szánta a megjegyzését, de az arcom olyan mimikátlan marad, mint mikor a polgármester urat kísérem kockázatos tárgyalásra. Fakón, vonástalanul meredek a lány tekintetébe, aztán a kanapé felé fordulok. Megkérdezhetném mondjuk, hogy helyet foglalhatok-e, már csak úgy illemből is, de tudom, mit felelne, és egyébként is otthon érzem magam. Csettintek egyet a nyelvemmel, majd a rohadt kis illúziótündéreket kerülgetve nekifutásból vágódok le a krémszínű kanapéra. Aztán ezt a nagyon hülyét kezdem figyelni, miközben a fejem alá gyűrök egy párnát, lábaimat engedem túllógni a fa karfán.
- Szeretnéd, mi? - vigyorodok el szélesen, mire szemeim körül elmélyül néhány finom ránc, és a fogaim is előbukkannak ajkam takarásából. - Amúgy nem. A húgod írt rám. Vagy a nővéred? Tudod, amelyik megsértődött, mert...
Elhallgatok, homlokomon keresztben végigfut egy-két ránc, és míg hatásszünetet tartok, a plafont kezdem bámulni, majd színpadiasan megcsóválom a fejem. Őszintének ható tekintettel, kérdőn fordulok Catherine-hez, de tudom, hogy tudja, mindez csak valami furcsa játék. Tőlem, neki.
Egyik percről a másikra folytatom.
- Miért is? - tűnődöm hangosan, már a szemöldökeim is összeérnek. Végül, kivárva a megfelelő pillanatot, a semmiből csapom össze tenyereimet, és mint aki éppen most fejtette meg a világegyetem minden tetves titkát nézek bele a másik tekintetébe. - Ja, hát persze! Mert voltak bizonyos fenntartásaim - sóhajtok egy hatalmasat, hogy Hope érezze a belőlem áradó létezés-fájdalmat, aztán tapsolok egyet meg még egyet aztán még egyet, és orromat felhúzva, már ismét a témára fókuszálva vigyorogni kezdek. - Mondjad inkább, miért játszod a westminsteri Buddhát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. október 31. 18:00 | Link

Ricsárdka

Felvonom a szemöldököm a megállapítására, miszerint én azt szeretném, hogy őt elhagyja Lili. Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Komolyan gondoltam, mit akkor és ott a hülye sértődött elvándorlásában mondtam neki, hogy miattuk, kettejük miatt hiszek a szerelemben. Persze akkor még azt hittem, hogy majd Denis és én megoldjuk a dolgot, hogy elég jó leszek, és hiába mondja, hogy elég jó vagyok, ez nem igaz. Santos az, aki elég jó volt, aki mindvégig elég jó volt, én csak egy piszok jó alternatíva voltam.
- Átgondolandó, de azt hiszem, ha leszbikus lennék, a nővéredet vinném ágyba. Lili és én is szubok vagyunk. Az meg csak ilyen nyeeeh lenne.
Még a kézfejemet is megingatom a levegőben, hogy kifejezzem, nem húznánk együtt sokáig. Mondjuk tény, hogy egy olyan kaliberű ember megtartásához, mint Ricsi, valahogy a kettő között kell mozogni, és jól kell tudni domináns és alárendelt szerepet is vállalni, de én nem vagyok vevő ennyire ezekre a dolgokra. Eszterben sokkal több a potenciál arra, hogy ledomináljon, szóval ja, ha nővel mennék tovább, biztos, hogy Esztert választanám.
- Mert elérted, hogy belédszeressen, de dobtad, amikor kiderült, hogy elvetette a gyereket, akivel tizenévesen lett terhes, aztán mérges voltál, Lili felmérgesített, lefeküdtél vele, majd nem beszéltetek róla, aztán csóró próbálkozott, de te hárítottál, én fogtam a fejem, hogy mekkora egy hülye vagy, megmondtam a kislánynak, hogy tegye oda magát, vagy csak ez a pancsolt puncs állapot lesz, mert hát ti "neeeem vonzódtok egymáshoz meg ti csak baráááátok vagytok" maszlagot tolta, aztán végre lépett, és rájöttél, hogy az égiek ezt a lányt neked rakták össze.
Egy szuszra mondom el a sztorit, szusszanva egyet a végén, mert igen, és végig ott voltam. A fodrászok mellett a varrónők is remek hallgatóságként vannak feltüntetve.
- Ariana a nővérem! Nem hiszlek el Ricsárdka. Jeannie, Helena, Ariana, majd Cath, csak a negyedik vagyok, sőt, Jeannie, Helena, Faith, June, Ariana és csak aztán én. Tök sok nővérem van.
Borzalmas, pedig az olyan mágus nyünyöknek mint ő meg én tisztában kell lenniük a naaaagy máguscsaládokkal, mert ha összepároztatnak minket, csak félbolond gyerekeink születhetnek.
- Gyászolok és az elengedés művészetét tanulom. Szakítottam a pasimmal, távolságot kértem a férjemtől, és mivel mind a ketten Bogolyfalván vannak, leléptem ide.
Mutatok körbe a csodás környezeten, aztán homlokráncolva fordulok vissza.
- De te, te mit keresel itt, de komolyan? Megmented a lelkem, vagy mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 31. 20:41 | Link

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

A hülye is láthatja, hogy a mi barátságunk Arie-val... nos, meglepően furcsa. Denis Albert Brightmore egy olyan cukorka emberrel barátkozik, mint Arie? Hát ember! Arie a neve, érted? Ki ad ilyen nevet a gyerekének, bassza meg? Mindegy, szóval ő hipercukkancs, én meg köztudottan egy fasz vagyok, így a barátságunk - már csak külsőleg is - elég vicces, de akik külső szemmel figyelnek minket, nem tudják mi van a mi kapcsolatunkban. Ariet hoppon hagyták, megelégelte az egészet és most olyan életet él, amit én éltem, amióta az eszemet tudom, és mennyire jól teszi! Ha úgy tetszik szerepet cseréltünk, mert ő falja a nőket, én meg hősiesen kitartok a kamu feleségem mellett. Akit szeretek, mégis el kell, hogy engedjem. Aki azt hiszi, szexelni jöttem el egészen Walesig. Nevetséges.
- Mert talált egy kétgyerekes családapát - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. - És neki az megfelel - magasra emelkedik a szemöldököm, ahogy Arie száját elhagyja a következő mondat, és most jönne az a rész, hogy gondolkodás nélkül útjára engedném a dühömet, a démonjaimat és Arie feje az asztallapban landolna, de nem teszem. Mert a barátom, és bármennyire fájnak a szavai, mert én ezt teljesen máshogy látom, még lehet igaza. Másik nézőpont.
- Így is felfoghatod, de én inkább azt mondanám, hogy nem láncolom magamhoz - annyira. De természetesen ez a mondat az istenért sem hagyja el a számat, mert neki nem kell tudnia. - Figyelj, nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, amíg itt voltam, hogy megkérem a kezét. Mármint úgy, ahogy a normális emberek, de bejött az apuka és ez van - tárom szét a karomat halkan nevetve. - Valószínűleg vele úgyis jobban járt - poharam köré fonom ujjaimat, és meglepően sok energiát felemészt az, hogy próbálod nem összeroppantani a poharat, hogy érezhesd a fájdalmat, amit a tenyeredbe fúródott szilánkok okoznak. Különben elveszted a kontrollt az agyad felett, és már nem te ülsz többet a legjobb barátoddal szemben. Mosolyogva kortyolok bele a pohárba, ami még épségben a kezemben van, nincsenek szilánkok, mert nem lehetnek. Csak az lebeg a szemem előtt, hogyha itt felsülök, akkor nincs Cath, akkor nincs Lorin, akkor nincs elemi vizsga, akkor nincs semmi, én meg megbaszódhatok, bármit is szeretnék elérni az életben. Önmegtartóztatás?
Cortez szinte mosolyogva játszik a lángokkal, ilyenkor meg tudnám zabálni olyan kis édikeh, de nyilvánvalóan nem fogom, mert az esetek 99%-ban meg egy paraszt, plusz, ha Niamey nem lenne talán már egy halott paraszt lenne. Túl fontos nekem ez a kék kis köcsög, hogy elveszítsem. Arie lila szörnyecskéje - mindig elfelejtem a nevét - borzasztó vadászpózban araszol Cortez felé, aki mintha semmit nem venne észre belőle, de mindenki tudja, hogy ez nincs így. A lila hercegnőre emeli tekintetét, majd a farkában lévő tüskét kezdi el villogtatni.
- Fejezd be! - lobbantom nagyobbra a lángokat, hogy azzal legyen elfoglalva, és ne fenyegessen másokat. Rendben, elég képmutató ezt tőlem hallani, de Frankről van szó, meg a kis lilaságáról. - Ja, pedig eléggé hari van - vonom meg ismét vállaimat, fejemet a pad háttámlájának vetve bámulom a plafont. A füst orromon távozik, miután mélyet szívtam cigarettámból. Lehunyom pilláimat, de Frank kérdése annyira meglep, hogy akaratlan biccen előre a fejem, felvéve a szemkontaktust.
- Őszinte választ vársz? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de mielőtt válaszolna, halovány, féloldalas mosollyal válaszolok. - Payne mellett. Akárhol is van - nemrég felbontott testhelyzetemet veszem fel ismét, annyi különbséggel, hogy másik kezembe a whiskys pohár kerül, melynek tartalmát egy húzásra eltüntetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. október 31. 21:10 | Link

Hope
biggranny's house in the UK


A nyelvem hegye aprólékosan halad felső fogsorom belső oldalán, így hallgatom Miss Brightmore látens leszbikus mi volna, ha... típusú eszmefuttatását, és közben, ahogy fogról fogra haladok, azon merengek, miért vagyok én most itt, egyáltalán, miért kell nekem ezt a sikamlós gondolatmenetet végighallgatnom, és Merlin szentséges seggére mondom, én ezt tényleg nem akarom - abban a formában és minőségben legalábbis, ahogy idejöttem, semmiképpen sem. Szememet lehunyom egy pillanatra, közben egyfajta meditatív célzattal jobb kezem mutató- és hüvelykujjával erősen végigsimítok orrnyergemen, aztán mély levegőt veszek, azt hosszan bent tartom, végül, mikor Catherine elcsendesedik, szépen lassan kifújom.
- Befejezted? - kérdezem, miután ismét felpillantok rá. A hangom kissé talán ingerültebben cseng, mint azt a helyzet egyébként megkívánja, de ahelyett, hogy megvárnám a válaszát, már fűzöm is tovább a szót. - Nemár! Tudod, hogy vizuális típus vagyok, erre bazmeg elkezdesz nekem a húgomról hadoválni? Egy ilyen szituációban? Beszéljünk rólad meg Liliről, de... legyél már észnél, dzsindzsakirálylány.
De most komolyan, pofám leszakad. És ide a rozsdás bökőt, tuti, hogy élvezi, hát látom a szemén, hiába spriccelget itt ártatlanul a tündérei között jobbra-balra, és beszélget velem úgy, mintha semmi lényegeset nem mondana... persze, persze. Csak, hogy én ismerlek, Payne.
Mondanék még neki valamit, amire még akkor, mikor beszélni kezd, emlékszem is, de minél tovább húzza barokkos körmondatát az elmúlt éveimről, nekem annál kevésbé van fogalmam arról, én mit akartam. Összehúzott szemöldökeim alól, a kanapén felkönyökölve hallgatom, gyanúsan nézek rá meg pislogok, mint hal a szatyorban, és miközben figyelem, amit mond, azon gondolkodom, hogy, ha a mugli középkorban élnénk, Catherine biztosan menő kolostorlakó szerzetes lenne, aki feljegyzéseket készít a jövő nemzedékeinek, mert, hogy ennyi mindent megjegyezni más életéről... imádom.
- Még jó, hogy szeretsz - jegyzem meg bujkáló mosollyal, kimondatlan is arra célozva, hogy aki ilyen mennyiségű információt tud rólam, azzal nem lenne célszerű ellenségi kapcsolatba kerülnöm. - Oké, vettem, Ariana a nővéred. Meg... a fél família is.
Soha nem éreztem késztetést arra, hogy megjegyezzem a pereputty éppen aktuális létszámát, tagjainak nemi identitását, a nevüket és korukat aztán meg pláne nem, még akkor sem, mikor egymás után két Payne gyöngyszem is képbe jött. A-a, nem. Ha kell valami, Hope úgyis kisegít.
- Ezt te akarod vagy más döntése miatt menekültél ide? - kérdezem visszakényelmesedve a kanapé puha szövetébe. Ha sokszor ez nem is tűnik úgy, de engem őszintén érdekel, mi történik Catherine-nel, hogy mit érez és gondol a világról és személyes dolgokról. Az pedig, hogy most mindkét embert hátrahagyta, és bánatában virágokat öntöz, nemt'om, egy kicsit bűzlik. Nem így ismertem meg. Kérdésére ráérősen megvonom a vállam. - Nem értelek el messengeren, ilyen meg szökőévente egyszer van, szóval gondoltam, szükséged lehet egy barátra. De... - pillantok körbe látványosan - ...ha zavarok, szólj. Láttam a közelben egy cicibárt. Elég izgi színekben villogott a cégére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. október 31. 21:53 | Link

Ricsárdka

Ez is egyfajta pszichológia, amíg te beszélsz, addig a másiknak esélye sincs rákérdezni, hogy mi a francot művelsz, mert hát nálam a dédin kívül mindenki azt kérdezi, hogy mi a francot művelek, és őszintén, nem tudom rá a választ.
- Az van Ricsi, hogy csinálhatnánk hármasban, de egy idő után kirúgnánk az ágyból, de nem ezért nem csináljuk, hanem mert nem tudod elviselni, ha bárki hozzáér a tulajdonodhoz.
Ezért nem hozza Lili magával, amikor méretet veszek róla, hiszen nem egyszer, szinte meztelenül áll előttem, miközben én a combjait méricskélem, vagy éppen a derekát. Azt mondta, szerinte Ricsit ez is furcsán érintené, és nem akarja, hogy furcsán érintse.
- Irigylem őt.
Vallom be csendesen, mert mi ilyen dolgokról ugye nem beszélünk, mert Ricsinek nincs gyenge pontja, kivéve Esztert, de el tudom képzelni, hogy ha egy olyan helyzetbe kerülne, mint Denis, amikor a legilimencia vizsgáját csinálta, akkor ő is elveszítené a fejét, hiszen a barátnője is ellenkezne az elrablás ellen, őt is bántanák, ahogy engem bántottak.
- Nem tudom.
Felelem őszintén, gondolkodás nélkül, miközben lassan közelebb lépkedek a kanapéhoz, és vigyázva, hogy ne lépjek rá a fekvő fiúra, felülök a háttámlára, és a tarkómat simogatva nézek rá, ismer, tudja, hogy zavarban vagyok, hogy frusztrál ez a téma, túlontúl. De ugyanakkor hálás vagyok azért, hogy ő van itt, mert ő Ricsi, aki olyan tanácsot tud adni nekem, amit más nem.
- Szerintem én tizenévesen megőrültem, csak senki sem meri kimondani, hogy egy ideggyenge bolond vagyok.
Zavart mosollyal pillantok le Ricsire, miközben finoman megvonom a vállam, és érzem, ahogy a zavar már az arcomra is kiült, egyre pirosodom.
- Tényleg elmennél egy ilyen bárba? Szerintem már azzal is kiakasztod, hogy velem vagy.
Ezzel pedig nem elküldeni akarom, csak tényeket közölni. Ismerem a féltékenységet, és úgy ismerem, hogy nekem el kellett engednem azt, akit a világon mindennél jobban szeretek, azért, hogy boldog legyen valakivel, akit boldoggá akart tenni. Denis, amióta csak rájött, hogy Santost szereti, azon dolgozott, hogy a nő boldog legyen. Vele lett volna, felvállalta volna a szerelmüket, a feleségének akarta, és idővel családot is alapított volna vele. Én pedig támogattam, miközben éreztem, ahogy a szívem és az elmém is megroppan. Csak remélem, hogy Ricsi nem fogja ezt a végzetes hibát elkövetni, bár nagyon jó úton halad, ha minden igaz.
- Umm. Ami biztos, hogy szeretem Denist. Hol szerelemmel, hol szomorú szerelemmel, hol barátilag, hol társként, de szeretem őt. Az életemnél is jobban. Tudom ostobaság, de amikor a műtőasztalon feküdtem, kétszer is feladtam, mert nem akartam végignézni, ahogy már nem az életem része, de visszajöttem, mert nem akartam, hogy feleméssze a bűntudat, hogy ő ölt meg.
Ricsi tudja, hiszen rákérdezett és én nem tagadtam, hogy Denis volt az, de én voltam, aki kiprovokálta. Az én bűnöm. A gyűrűmet forgatom az ujjamon, és közben hosszan kiengedem a levegőt.
- Mindig azt mondja, hogy én nem a szamár vagyok, hogy ne úgy gondoljak magamra, mint a szamárra, aki jó a ló helyett is, de tudod, ha nem fekszel le más lányokkal, köztük a saját feleségeddel sem, mert van egy nő, aki a minden, akkor te szamár vagy. Tehetsz bármit. Annyira szerettem volna én lenni az a kibaszott ló, és esküszöm neked, hogy még az utolsó utáni pillanatban is azt reméltem, hogy engem mond, hogy én többet jelentek neki. Szörnyen ostobának érzem magam emiatt.
A gyűrűt visszahelyezem az eredeti pozíciójába, könyökeimmel megtámaszkodom a térdeimen, ujjaimat összefogom magam előtt, és az orromat támasztom meg rajta, mint valami nagy, öreg bölcs.
- A másik, normális. Túl normális. Rendben, apa. Vannak gyerekei. Egyedül neveli őket, semmi dráma, van anyjuk, de nem igazán anya típus. Sokat beszélgettünk, jó volt vele lenni, minden pillanat jó volt vele. Nem olyan intenzív, mint Denisszel, de békés, nyugodt. Mellette magamat látom, egy tíz év múlvai magamat, de mi van, ha előbb jön az, amit elterveztem? Mi van, ha én most találtam meg azt, aki szeretne egy életen át, és akit tudnék szeretni? Szerethetem, ha nem olyan intenzíven, de őszintén szeretem, mint Denist? Mi van, ha Denis sosem szűnik meg igazán bennem? Mi van, ha elcseszem? Nem akarom elcseszni, vele nem, és félek, hogy ez a távolság és időkérés most éppen az. Nem az a bajom, hogy benne nem vagyok biztos, mert biztos vagyok. Én magamban nem vagyok biztos. Ha azt mondom, hogy őt választom, elveszítem Denist?
Annyit kérdést teszek fel, hogy érezheti, tényleg bolond vagyok, és lassan megőrülök. Megdörzsölve a szemeimet nézek le rá.
- Talán remetének kéne maradnom. Én csak ruhákat akartam tervezni, ez volt a vágyam, meg, hogy huszonkilenc évesen szüljek egy gyereket. Erre itt vagyok húsz évesen a sokadik összeomlás szélén. Hát ezt nagyon nem így terveztem. Elcsesztem, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2019. november 1. 18:04 | Link


Valahol Velencében

Emlékszem, úgy nevettem azon a napon, hogy a könnyeim is kicsordultak. Arra viszont már nem, hogy tudtam-e korábban, hogy boldogságában, felszabadultságában is képes az ember könnyeket hullajtani. Úgy éreztem magam, mintha egy színpadon álltam volna és minden tekintet csakis engem figyelne. És tapsolnak. Mindenki tapsol és mosolyog. Nem értettem miért andalgunk a Szajna partján, majd miért dőlünk el a fűben a Eiffel-torony előtt. De nem is érdekelt. Csak nevettem és a könnyeimet törölgettem.
Különlegesnek éreztem magam.
Ott és akkor olyan egyszerű volt minden. Egyszerű volt nevetni, egyszerű volt hétköznapi történeteket mesélni a hétköznapi történetek után. És egyszerű volt nem szólni az iskoláról, a csárdáról, a levelekről...
Egyszerű volt és különleges.
Olyan furcsa volt túlcsordulni az aznapi élményektől, nehéz volt lépést tartani Nikoval, de mégis, olyan jó érzés volt megosztani vele mindezt. Egy pillanatra csupán, de eszembe jutott a Szanatórium, az egyhangúság és színtelenség, ami ott körbevett. Ahhoz képest Velencében is ordítottak a színek, felemeltek az illatok és a mellettünk elhaladók érthetetlen mondatfoszlányai.
- Tessék? Velem? De Niko, én még nem ittam... - Éreztem, ahogy elvörösödök zavaromban. Sokáig kellett gyógyszereket szednem még, miután kiengedtek, utána meg... igazából meg sem fordult a fejemben ilyesmi. De akkor és ott nem volt olyan, amit ne tettem volna meg szívesen. Olyan energiával telt voltam, mit már rég nem éreztem.
- Jó, menjünk. - Mosolyom még szélesebb lett és furcsa izgalom lett rajtam úrrá.
Mielőtt beléptünk volna a beszélgetésektől terhes helyiségbe, még vetettem egy pillantást az éjszakai városra. Ámulatba ejtettek a fények, a tükörképek. Emlékszem, egy kósza pillanatra megfordult a fejemben, hogy inkább a látványt és az érzéseket kéne megfesteni.
De mégis hívott az ismeretlen izgalom.
Végül tekintetemet előre szegezve léptem be a következő állomásunk helyszínére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV


Payne 5.0 | önző dög
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
Írta: 2019. november 1. 20:41 | Link

Dédike in the house
x ariana

A fejemet rázva mosolyodom el dédi okfejtésén vámpírokról és fokhagymáról, miközben újból a borospohár után nyúlok és kortyolok egyet. Lassan iszom, kiélvezve az ízeket. Nem az a fajta olcsó bor, amit a kocsmában adunk ki, hanem igazi, ami felborzolja az ízlelőbimbókat a szádban.
És ez a körülírhatatlan aroma ebben a pillanatban áztatja meg a tüdőmet. Köhögni kezdek, és eltelik néhány másodperc, mire a fuldoklástól könnyáztatta arccal meg tudok szólalni.
- Tessék? - Érzem, ahogy a düh pillanatok alatt átjárja a testemet és minden porcikám görcsbe rándul. Ezt nem hiszem el. Hát mindjárt visszajön a párolt káposzta. - Megint megzsarolta az egyik zabigyereke? Nem lennék meglepve - törlöm meg a számat a szalvétával, és idegesen az ölembe dobom. Tűkön ülve várom, hogy dédi valamiféle magyarázattal álljon elő a drága egyszem unokája agymenéséről, erre elkezd Zaráról meg a nem létező apjáról hadoválni. Dédike, én itt mindjárt idegösszeroppanok! Képtelen vagyok bármilyen értelmes választ kinyögni, vagy legalább gondolni rá. Csak az zakatol a fejemben, hogy kezdődik minden elölről. Az egész cécó, amin Arie-val keresztülmentünk. Minden. Lényegében kettő oka van, hogy nem kezdem verni az asztalt, hogy én aztán nem, és az az, hogy Maxwell nincs itt, hiába is hisztiznék, és a dédi nyugodt. Kurva nyugodt. Ami azt jelenti, hogy van egy terve, és ezért vagyok most itt.
- Nem vicc kell neki, hanem egy jó nagy fejbekólintás. Akkor talán kimennének ezek az ötletek a fejéből - rázom a fejemet hitetlenkedve - De tudod mit? Ha szobát szeretnél bérelni neki az ELME-ben, akkor benne vagyok! - csapok a térdemre, és makacsul keresztbe fonom a kezeimet magam előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2019. november 1. 22:07 | Link

Ariana

- Tiszteld az apádat.
Finoman, de egy kis nyomással a hangomban mondom ki a szavakat, miközben felemelem a tekintetemet és megvárom, amíg a szemembe nem néz. Azt akarom, hogy lássa, komolyan gondolom a dolgot, hogy komolyan azt szeretném, ha odafigyelne arra, amit mondok.
- Lehet, hogy haragszol rá, de miért is? Mert meg akart óvni?
Ez történt, hiszen az unokám, bármennyire is faramuci módon, de azt tettem ami egy ilyen helyzetben helyes. Menti a családját. Láttam a leggyengébb pillanatában, és ha úgy tetszik, én mondtam neki a házasságot. Persze nem pont úgy, ahogy meglépte, az amolyan színpadi túlzás volt. Én azt javasoltam, hogy kérje meg a gyerekeit, hogy házasodjanak össze olyanokkal, akikben megbíznak, hiszen a családunk hagyományai évszázadok óta szentek. Az egészet Maxwell intézte rosszul, mert ő azt hitte, hogy jobban tudja, mi kell nekik.
- Ha jól emlékszem csupán csak Catherine kötött tényleges házasságot, és ha ő nem haragszik emiatt az apátokra, nem hiszem, hogy neked jogod van hozzá.
A bort a kezembe véve lötyögtetem kicsit, mielőtt beleszippantanék, és végül csupán csak egy apró kortyot innék. Kedvelem a tölgyfa érlelést, igazán finom zamatot ad a meggynek és a csokoládénak.
- Mindazonáltal nem, egyetlen zabigyereke sem fenyegeti. Csupán csak fél, aggódik értetek. Maxwell drasztikus, de nem rosszindulatú, csak egy apa, aki félti a gyermekeit.
Én nem hibáztatom, pusztán csak sajnálom, ahogy látom, hogy szépen lassan eluralkodik rajta az őrület. Nyilván nem szerencsés, ha a szüleid pusztán csak másodunokatestvérek. Talán éppen az ilyen frigyek és elmebajok azok, melyektől a saját gyerekeit próbálja óvni. Mi nem figyeltünk, és meg is lett az eredménye.
- Unatkozom, Ariana. Te nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. november 2. 11:27 | Link

Hope
biggranny's house in the UK

tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. november 2. 13:46 | Link

Ricsárdka

Csak nézem őt, és érzem, ahogy a szívem egy ütemet kihagy, majd hevesebben kezd el verni, és hiába próbálom leplezni, zavarom az arcomra is kiül. Látom, ismerem, tudom, milyen az, amikor egy pillanat alatt idegessé válik, és bármennyire is minimálisan jelenik ez meg akkor, amikor dolgozik, látszik amikor a barátaival van, amikor nem kell takargatnia a benne dúló háborút. Ezt pedig most én indítottam el.
- Így, de nem rossz értelemben. Én tényleg irigylem őt azért, amit látom, hogy neked jelent. Nem vagyok benne a kapcsolatotokban, csak mint küldő szemlélő tudok nyilatkozni.
Talán nem a jó szót használtam rá, de azt hiszem arra, amik ők jelenleg az én meglátásaim szerint, talán nincs is jó szó. Érzem Lilin, hogy megváltozott, sokkal zárkózottabb lett, és máshogy csillan a szeme, amikor róla beszél, már nem olyan, mint volt. Szereti. Szerelemmel és szíve minden szeretetével, mégis, elcsendesedett.
- Lili engem egy kacsára emlékeztet. Mármint konkrétan egy kacsára. Amikor gyerek voltam, apa kivitt az udvarba, oda, hátra, a dédi kacsákat tartott.
Elmutatok a kert hátsó végébe, ahol régen a szárnyasok éltek, volt kis tavuk és minden jó, de már nincsenek egy ideje, amióta a dédi egyedül van, és azt hiszem, ez így van jól.
- Volt közöttük egy nagyon beteg, senki sem tudta, hogy mi támadta meg, minden előjel nélkül. Amikor apa meg akarta szabadítani a szenvedéseitől, elkezdett menekülni. De nem úgy, mint a normális kacsák, játszott apával. Mindig becsusszant a kezei közé, majd kiugrott. A határait feszegette. Aztán eljött egy pont, amikor egyszer csak felállt egy rönkre, és lehajtotta a fejét, mint aki megadta magát. Egy ideje ezt érzem nála is, hogy megadta magát, csak, hogy veled lehessen. Hogy kész bármilyen áldozatot és büntetést elviselni, mert már nem tud nélküled élni.
A végén elcsendesedem, mert tudom, hogy a kapcsolatunk alapja az őszinteség, de nem akarok beletenyerelni olyan szinten, hogy Ricsi hazamenjen, összecsomagoljon és elhagyja Lilit. Nem akarom ezt az egészet összetörni pont akkor, amikor a legtörékenyebbnek tűnik. És csak remélem, hogy Ricsi megérti, amit mondani szeretnék.
- Tulajdon és tulajdon között is van különbség. Vannak emberek, akik szeretnek birtokolni és emberek, akik szeretnek birtokolttá válni. Attól még nem válsz rossz emberré egy kapcsolatban az én nézőpontom szerint, mert birtokló vagy. Nem bírálom a kapcsolatodat, főleg nem negatív értelemben, mert bár lenne olyan ember a Földön, mint aki annyi mindent ki tud hozni belőlem, sőt belőlünk, mint ti egymásból.
De nincs. Azt hittem, tényleg azt hittem, hogy nekem Denis a Ricsim, és még mindig, a szívem egy részében ezt hiszem, de Ricsinél egy ponton túl nem volt kérdés, hogy Lilit szereti és Lilivel marad, én pedig ezt hiányolom az egészből.
Lecsúszok Ricsi mellé, fejemet a támlának döntöm, lehunyom a szemem, és csak hallgatom az összefoglalóját. Más nézőpontok, ugyebár. Mi szerintem jó barátok vagyunk, csak kicsit kegyetlenek egymással. Én egy lelőtt kacsához hasonlítom a barátnőjét, ő meg arra biztat, hogy mindenkit hagyjak el. Mindenkit is.
- Nem vagyok benne biztos, hogy még szerelmes vagyok Denisbe. De ő az én Lilim. Nem tudnék nélküle élni, mert már a részemmé vált. Fejlődtem és változtam általa, és jó irányba. Nem érdekel, hogy más nőkkel van, egyáltalán nem. Volt egy bájital. Ezt még korábban nem meséltem neked. Felszínre törtek tőle az érzései. Olyan volt, mint egy kis nyünny. És azt mondta, két nőbe szerelmes. Meglepetés, az egyik én vagyok. Szó szót követett, és azt mondtam neki, hogy tudom, hogy a másik nő is szerelmes belé, és ha szeretné, akkor mutassa ki, amit érez. Tudtam, hogy el fog menni, mégis, reménykedtem benne, hogy nem.
Mire a történet végére érek, már nyitva van a szemem, és Ricsit nézem. Aztán sóhajtok egyet, és horkatva felülök, elhúzom a lábaimat is.
- Aztán persze a nő terhes lett valaki mástól, és egy ideig szerintem elvárta, hogy Denis, ha már szerelmes belé, akkor örüljön annak, hogy ő terhes. Persze nem így lett, de az érzések nem olyanok, amik könnyen elmúlnak, és szerintem még most is úgy van, hogy bármit megtenne, hogy visszafordítsa ezt az egészet.
És jön megint a szó, szépen körbeértünk, megforgatom az ujjamon a gyűrűt, és megvonom a vállam. Én nem vagyok ilyen emancipanci nő, aki egyenjogú meg önmegvalósító. Én szerettem a házasságom, nagyon sokáig boldog voltam benne. Aztán változtak a dolgok, és tőlem csak annyi kellett, hogy a felmerülő problémákat oldjam meg. Nem láttam egy idő után más hasznomat, és nekem ezért fájt mérhetetlenül az a gyűrű, amikor a tenyeremben landolt.
- Szerinted valaha meg fogsz bocsátani Lilinek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. november 2. 14:50 | Link

Hope
biggranny's house in the UK


Kifejezetten rossz érzéseket kelt bennem az, hogy Catherine egy beteg, magát megadó kacsához hasonlítja Lilit, mindamellett is, hogy pontosan tudom, ő barátként viszonyul hozzám és baráti tanácsot ad. Tudom, hogy akármit is mondok neki, az kettőnk között, ennek a háznak a falai között, biztonságban marad, a szívem mégis összefacsarodik. Mik ki nem derülnek, ha? Van szívem.
- Ragyognia kellene mellettem, nem elcsendesedni - mondom ki az igazságot száraz, kiszáradt torokkal, miközben a másik tekintetét keresem. A számat fanyar grimaszba húzom, ökölformába hajtott ujjaimmal állam alá támasztok. Elbasztam. Tudom, hogy el. - Néha... - kezdek bele, és bár egy pillanatra elnézek oldalra, a semmibe, végül visszafordulok Hope-hoz. Szeretném, ha a bűneimet neki mondhatnám, ha látnám, hogy lát engem, érezném, hogy hall, és nem csak a levegőbe gyónnék. Az menne otthonról is, messengeren. - Néha csak nézem őt otthon, és arra gondolok, hogy milyen boldogok voltunk régen. Mikor még kötött a mágia. Ő tesz-vesz, én meg csak nézem, vagy, tudod, van, hogy csak hallom, hogy zörög valamivel, és belémnyilall a felismerés, hogy már soha nem lesz olyan, mint akkor volt. Elvágtam valami fontosat, mikor szakítottam vele aznap. Aztán meg jött Denis. Illetve... Lili ment Denishez. Részletkérdés.
Fáradtan dörzsölöm meg a halántékomat, aztán én is lejjebb csúszok a kanapén, és fejemet a támlának döntve kezdek az ablakok fele bámulni. Lomhán pislogok, alig tudok nyelni, mert olyan gondolatok cikáznak a fejemben, amiknek egy ideje már nem adok teret. Itt, a béke szigetén viszont nem kérnek tőlem engedélyt. Csak vannak.
- Nem tudom, Cath - szólalok meg később, mikor arról mesél, miért nem vagyok rossz ember. Egyik nap így érzem, másik nap úgy, de az biztos, hogy nem egyszerű velem. Csak, hogy ezt én már az elején világossá tettem Lili számára, akkor meg miért érzem magam rosszul, amiért szenved attól, aki vagyok? - Oké, tehát ha jól értem, azt mondod, hogy ha az embered hazajönne és beközölné, hogy innentől csak téged akar, akkor boldog tudnál lenni vele.
Nem igazán tudok kiigazodni Payne kisasszony gondolkodásán, bárhogy is próbálom kisilabizálni, mit szeretne, nem vagyok benne biztos, hogy sikerül is. Az ő kapcsolata(i) sem könnyebb(ek), mint az enyém, még akkor sem, ha két-három teljesen másfajta kapcsolatról van is szó. Felszaladó szemöldökeim alatt, kérdőn nézek át Catherine-re.
- Várj egy kicsit, ácsi, ácsi, pillanat - csitítom el közénk emelt bal mutatóujjammal, miközben a vállam máris rázkódni látszik a szabadjára nem engedett nevetéstől. - A nő, akiért egyfeszt le lettél pattintva, terhes - húzom összébb a tekintetem, aztán hangosan röhögni kezdek. - De nem a férjedtől. Hát ez fergeteges! Merlinkém, ez nagyon jó!
Jobbommal megvakarom az arcom, majd sóhajtok egyet, és megcsóválom a fejem. Nem lennék a mellettem ülő boszorkány helyében, de ezt kivételesen nem kötöm az orrára. Jobb lenne inkább nevetni látni, mintsem sírni, így átnyúlok a támlára hajtott fejéhez, és azt a pár előrehulló tincsét félresimítva felhívom magamra a figyelmét.
- Én már rég túl vagyok a megbocsátás részén a dolognak - felelem még az előző kérdésére, aztán huncutul elvigyorodom. - Nézzük már meg azt a bárt! Tudod, hogy mindig ki akartam próbálni a sajttorta ízű sört, csak valaki baszott hozni nekem... Na? Na! Tőlem jöhetsz ebben is - pillantok le a Bíró Ica-szettre - ...nem szégyellek, eskü.
Utoljára módosította:Vajda Richárd, 2019. november 2. 14:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. november 2. 15:17 | Link

Ricsárdka

Figyelek rá, minden szavára, és arra, ahogy megnyilatkozik. Pont ez az, amit szeretek benne, bennük, a kapcsolatukban. Hogy vannak problémáik, felvállalják, kimondják, de nem élik meg úgy, minta ezen nem lehetne változtatni, nem verik magukat a földhöz, és nem is játsszák el, hogy minden csodálatos, és ők a legtökéletesebbek, hogy ők egy igazi nyerő páros (haha, tudom - a szerk.), nincs ebben semmi színészkedés. Ez pedig így tökéletes. Ajkaim elnyílnak, hogy válaszoljak neki, de mire megtenném, ebben a felfokozottan szinte már romantikusan őszinte pillanatban, megint beszélni kezd, sőt nevetni is.
- Vagy már meg is szült.
Nem tudom Santos éppen milyen stádiumban van, de igen, a lényeg az, hogy nagyon terhes volt, nagyon mástól és én nagyon ejtve lettem. De a kérdésre, hogy együtt tudnék-e lenni Denisszel, kerülöm a választ. Mert nem tudom. Ricsi az első, aki tényleg felteszi nekem ezt a kérdést, és olyan szinten első, hogy még én magam sem tettem fel ezt a kérdést magamnak, és itt és most, ebbe a kanapéba süppedve jövök rá, hogy nem tudom a választ, hogy fogalmam sincs, hogy képes lennék-e még Denisszel lenni. Szeretnék, ezt tudom. De tudok is? Talán a szerelem nem elég.
- Nem?
Nézek rá döbbenten, és felkászálódva a tenyerem Ricsi homlokára teszem, de az csak kellemesen ember meleg, így közelebb hajolok hozzá, és mélyen a szemébe nézek.
- Elraboltak az ufók? Ki vagy te és hová tetted az én Ricsimet? Még, hogy nem szégyellnél! Felháborító! Öt perc Ricsárdka, öt, és kész vagyok. Maradj itt.  
Ami öt az öt, ilyenkor. Csak egy másik ruha, szempillaspirál és kész is. A hajam leengedem, eléggé feltűnő jelenség vagyok így is, nem kell túltolni. Visszaérve testszínű harisnyát, hosszú combközépig érő, fekete csizmát és smaragdzöld egyberuhát viselek, aminek ejtett válla van, így a bal vállam teljesen fedetlen. Kezemben fekete bőrkabát, így érkezem meg a hozzám illő illatfelhőben.
- Amúgy, létezik olyan misztikum, mint a szeretet nyelv. Öt van belőle. Lilié az érintés, és te pont azt tagadod meg, ami a legfontosabb számára, ami hozzád köti őt. Ha lefeküdt volna Denisszel se lenne akkora bűntudata, mint a csók miatt. Ott mart, ahol a legjobban fáj, csak nem számolt vele, hogy saját magát is megsebzi. Elég szexi ez így?
Fordulok körbe, nem mintha számítana, mert a cicibárok fő ismérve, hogy nem is engednek be oda nőket, de hátha velem kivételt tesznek. Mondjuk még mindig undorítónak tartom a sajttorta ízű sört, ezért is nem vittem neki soha. Viszont ha rendben van, akkor indulhatunk. Maximum máshol kötünk ki.


// Love Love Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 5. 07:41 | Link

Deniske


- Megfelel, vagy daccreakció?
Fogalmam sincs, hogy mikor csaptam fel pszichológusnak, de van abban valami különleges, ahogy a mi dinamikánk a kezdetektől fogva felépül. Az egészet ráfoghatjuk az elemi mágiára, de nem az volt a bizalmunk alapja, ami hihetetlen, hanem a Payne család. Maxwell, hogy egész pontosak legyünk. Mind a ketten belekerültünk egy szerepbe, mely szerint egy Payne-lány férjei leszünk, és együtt ülünk majd a végtelenített családi vacsorákon, amiken azt hallgatjuk majd, hogy mikor lesznek már gyerekeink, és amelyeken talán egymás jelenléte segített volna át minket.
A különbség kettőnk között az, hogy Denis önként vállalta ezt, noha kezdetben Arianat is elvette volna, pontosabban úgy nyilatkozott, hogy neki mindegy, melyik lány. Valóban mindegy volt, Denis? Végignézted volna, ahogy a lány, aki miatt többnyire kétszázas tud lenni a vérnyomásod máshoz menjen feleségül? Ezt nem nagyon tudom elhinni.
- Melletted elég kalandos az élet, de, hogy is mondjam, én is ezt tettem volna, ha fiatal és dögös nő vagyok, aki kell valakinek, míg a férjem inkább más felé kacsingat. Mindig sajnáltam azokat a nőket, akiknek meg kell tanulniuk félrenézni egy kapcsolatban.
Tudom, beszélhetünk arról, hogy ez egy érdekházasság, és hamarosan véget ér, mert márciusban jön majd a válás. De milyen válás jön? Csak lejár két év, senki se mondta neki, hogy el kell kötelezően válnia. Ha őszinték vagyunk, márciusban csupán annyi kötelezettsége van, hogy a középső ujját Maxwell felé tartva közölje, bekaphatja, innentől nincs hatalma felettük. Senki se mondta, hogy el kell válniuk, legalábbis nem láttam sehol ezt a kitételt, csak azt, hogy két évig házasnak kell lenniük, de ha utána még hetven évig együtt maradnak, hát akkor együtt. Denis okos, nagyon okos, de néha olyan nagyon tompának érzem, hogy már-már elkezdek aggódni ennek a nagy szerepcserének a hatásairól.
- Hm. Érdekes.
Az asztallapot vizsgálom egy ideig, gondolkozom, hogy kimondjam-e, ami a szívemben van, vagy sem, de végül úgy döntök, hogy ha megtartom magamban, biztos nem segítek, ha meg kiengedem, maximum megver. Voltam már megverve, és amúgy is, legalább kiadja a dühét. Van nekem is elemem, nem tud Darth Vaderesen megfojtani.
- Egy ideje már azon gondolkozom, hogy hová tűnt a haverom. Tudod volt egy ilyen világcsászára csávó, akinek eléggé irigyeltem a magabiztosságát. Ő biztos, hogy nem vonogatta volna a vállát, és gondolta volna azt, hogy a nője mással majd jobban jár. Nem, ő inkább azt mondta volna, hogy bassza meg, az én nőmet ne csábítgassa más. De hát változnak az idők.
És valljuk be, nekem ez az új Denis nem nagyon tetszik. Olyan minden mindegy, kis szánalmas vagyok, hagyjatok szenvedni típusú. Ez én vagyok, az én szerepem, én vagyok a csendesen szenvedő típus, ő meg az, aki azt mondja, hogy eddig volt vicces a dolog, innentől megállj van. Helyette magára haragít mindenkit, és eljön a világ végére szenvedni. Hát ember, komolyan, ez még tőlem is szánalmas lenne.
- Nálatok ez állandó, nem? Te bosszantod, az ő vérnyomása kétszázas, te nevedsz, ő tovább bosszankodik, de mégis együtt vagytok, mert összetart titeket egy csomó minden.
Azt hiszem, felhagyok a pizzasütéssel, és hivatalosan is life coach-nak állok, azt hallottam, az most nagyon megy. Diploma nélküli megmondó leszek, és majd osztom az észt mindenkinek. Még egy olyan hipster szemüveget is beszerzek hozzá, aztán csak nyomom az ipart és dől a lé. Ja, nem. A kérdésre, hogy őszinte választ várok-e, bólintok egyet, és megemelve a szemöldökömet hallgatom a választ.
- Menj haza Denis, és ne cseszd el. Ti úgyis mindig együtt lesztek, csak nem mindegy, milyen hangulatban. A nő szeret, te szereted. Légy a régi, kérlek. Cseréljük vissza a szerepeinket, mert rossz rád nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2019. november 7. 20:34 | Link


#Tatus | május 18. szombat | Bécs


- "NeM FoNToS". Még a végén megfázol nekem, nem, felejtsük is el - emeltem fel a kezemet elutasítóan, nem voltam hajlandó ezt a forgatókönyvet még csak elméleti szinten sem meghallgatni. Nem azért hoztam ide, hogy utána meg majd hetekig köhögjön otthon mindenki, nem, erről szó sem lehet. A nyár nem erre lett kitalálva.
- Az óvónőkön kívül kiknek tetszik? Fura szerzetek, kicsit olyanok, mint akik nem tudnak maguknak eleget szülni ezért dolgoznak másokéval. - Bár lehet, hogy ezt csak Cel ültette el bennem, akiről nem csak sejtettem, hanem első kézből tudtam, pontosan miért is indult gyerekekkel dolgozni és nem mondhatnám, hogy feldobott, mikor mesélte. Kit igen? - Nem tudom, ovis dolgokat gondolom. Játszanak, színeznek, semmi vészeset, gondolom. Nem ott dolgozom, őszintén, fogalmam sincs!
Mert hát tanultam ilyesmiket, meg mittudomén, de gyakorlatban soha nem foglalkoztam ilyesmikkel és nem is terveztem, az azért tényleg nem a én asztalom. Már hogy, a gyerekek.
Nekem is nagyon furcsa volt azért az egész gondolat, hogy napközben nincsenek otthon, akkor sem, ha én mondjuk igen. Hogy megy ez?
- Nem akarom hogy kviddicses legyen, de egyre rémisztőbben dob a lány - préseltem össze az ajkaimat, aztán kitört belőlem a nevetés, a múltkor is sikerült eltalálnia a mozgó Levendulát, miután az azt mondta, nem szabad vacsikor a süti. - Akkor legyen előbb a körhinta, aztán a labdák.  
Szerettem sétálni velük, az idő sem volt rossz, szóval nagy lelkesen el is kezdett topogni a kiscsalád az említett helyszín felé.
- Út közben vegyünk neked enni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. november 7. 21:43 | Link


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


- Rendben - hajtottam le a fejem egy nagyobb levegővétellel. Eszem ágában sem volt vitatkozni, amúgy sem szeretek, én csak meg akartam oldani, ha nem lenne meg. Nem szeretek beteg lenni, olyankor minden nehezebb és rosszabb, arról nem beszélve, hogy mióta a brekiim is itt vannak, mindenki csak fertőzné a másikat és akkor mindenkinek rossz lenne. Nem szeretnék ilyeneket direkt csinálni soha.
- Micsoda? Nem tudom, mármint... én nem vagyok óvós néni, nem is lennék soha, ahhoz még többet kell tanulni, mint bármi máshoz. De nem hiszem, hogy Emma ezért dolgozik velük, vagy Bence tesója. Vagy szerinted igen?
Egy picit jobban megingatott ez most, mint a tény, hogy bizony nekünk oda hordani kéne a babákat. Ez azt is jelentené, hogy akkor új anyukát kapnak? De az kinek jó? Én nem szeretném, ha mást szeretnének ennyire, vagy anyukáznának. Sehogy nem tudtam szimpatizálni a gondolattal, és bár értettem, hogy ez olyan játszóházasság, csak komolyabban, ettől még nem voltam elragadtatva, így csak nagy sóhajjal inkább kivettem a táskám is és magamra akasztva keresztben elkezdtem tolni a brekiket.
- Miért nem? Nagyon ügyes lenne, múltkor mikor átjött Sebby hozott ilyen pici karikákat és próbálgatták, majdnem mindet át sikerült dobnia - meséltem lelkesen, és tökre ki is illant a fejemből, hogy a Pandával megegyeztünk, hogy ezt nem annyira reklámozzuk Lewynek, mert szerinte nem lesz oda érte. Nem értem a mai napig miért, ez nagyon aranyos és édes. Klara szeretne ügyes lenni, mint az apukája, én is inkább rá szeretnék sok dologban hasonlítani, megértem a brekim.
- Nekem tetszik, Aniacska, ne edd azt meg, undiii - el is húztam a papírt a kezéből, amit fogalmam sincs honnan szedett, de tiszta nyálak voltunk. A fogak, legalább béke van és nincs sírás. Mondjuk azt hiszem hoztam azt a hamis fagyasztósat, azt szereti.
- Nem hiszem - mondtam, aztán ahogy sétáltunk az illatokra a hasam jobban morgott, mint Jacek sírni tud. Duh. Úgy csináltam inkább, mint aki nem hallja és sétáltam tovább. - A legpicibbek oda hogy ülnek fel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 16. 11:33 | Link

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

- Megfelel - egy határozottat bólintok, mielőtt folytatnám. - De ha nem is felelne meg, attól még az ő döntése, amit tiszteletben tartok. Nem szokásom könyörögni senkinek semmiért Frank - különös nem? Frank az első, akinek erről beszélek, akinek simán kiadom magam és az érzéseimet. Salvatore-nak csak megemlítettem, hogy gebasz van, de nem válaszolt még, pedig Niamey még aznap visszatért hozzám, ami nem csoda, tekintettel, hogy egymás mellett vagyunk a faszival. Mindegy. Arie tud erről egyedül. A belső vívódás, ami bennem zajlik, annyira már nem is vívódás, mint inkább már csak a pro és kontra érvek tényként való felsorolása. Elfogadtam, belenyugodtam, Payne azt csinál, amit akar, akivel akar, mert nincs hozzá közöm, és nem is lehet soha. Márciusban mindennek vége, és bár az ötlet nagyon cuki és kedves volt tőlem, hogy megkérem ismét a kezét, azon a napon, amikor válni kéne, de hamar lemondtam róla. Bejött a képbe a férfi. Gondolom ő a férfi, ha a lány simán képes két gyerek mellett csinálni bármit is a pasival, vigyáz a kölykökre, és a többi, és a többi, akkor megéri a határozott névelőt.
- Félrekacsintgatni? - összeráncolt szemöldökkel tekintek Arie-ra, mert nem értem. - Mi az, hogy félrekacsintgatni? Én nem dugtam félre sem itt, se máshol - ha Ivanara céloz, akkor az nagyon övön aluli húzás. Mindenki tisztában van azzal, hogy Ivana egy teljesen más lapra tartozott, na meg már, mit aggódik érte bárki is? Megszületett a gyermek, Ivana boldog anyuka, én leszoktam a drogokról, hát mekkora heppi end, nem? Ivana teljesen más volt, hiszen őt szerettem. Belé szerelmes voltam, és tudtam, hogy életem végéig az lehetnék belé, de máshogy döntött, más kellett neki, így elváltak útjaink. Szomorú történet, ennyit a boldog végről, de ha így kellett történnie - fasz sem hisz ezekben -, akkor így kellett történnie, én meg itt ülök Walesben; boldogan, tisztán, Arie-val és iszok. Milyen meglepő. Na kinek jött be az élet?
- Catherine nem a nőm, Frank. Soha nem is volt, és soha nem is lesz. Elvettem, mert nem akartam, hogy szenvedjen, de ennyi történt. Nem más és nem több - ismét megvonom a vállamat, miközben egy hatalmas - és minden bizonnyal gonosz - vigyort villantok haverom felé. Ez ilyen. Attól még, mert nem küzdök valamiért, vagy valakiért még nem feladtam, nem elengedtem, nem lettem kevésbé határozottabb, egyszerűen elfogadtam, hogy neki ez így jó, így szeretné, így jár talán tényleg a legjobban. A kérdésre bólintok egyet, mert valóban állandó. Én felbaszom az agyát, ő kiakad, röhögök, aztán úgyis a karjaim között köt ki, és hallom, ahogy mélyeket lélegezve beszívja az illatomat, egészen addig akár, amíg el nem alszik. Én erre vele miért nem vagyok képes? Ivana mellett más volt, vele meg tudtam ezeket tenni. Payne-el miért nem?
- Én ne csesszem el? - hitetlen nevetek fel, pár arc felénk is fordul. - Baszódj meg, Frank! Mindent magamra vállaltam eddig, mert tényleg elbaszott vagyok - cigarettámba mélyet szívva folytatom. - De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy szerinte azért vettem le a gyűrűt, hogy mással kúrjak Walesben, mert bárhol megtehetném, nem kell eljönnöm idáig - értetlenül tárom szét karjaimat. - Amikor elmondtam neki, hogy nem, nincs szó ilyesmiről, egyszerűen vigyázzon a gyűrűmre, mert nem akarom elhagyni. Mi olyan kibaszott bonyolult ezen? - szemöldököm kérdőn megemelkedik, és észre sem vettem, hogy a hangom megemelkedett, mire a mondat végére értem, kissé fel is emelkedtem ültömből. - Mindegy, leszarom. Ez így most nekem teljesen jó - elnyomom a csikket, majd Arie-ra nézek. - Tényleg jó. Szeretek itt lenni, megnyugtat - rendben, az előbb nem úgy tűnt, de értitek, ugye? Tényleg a rezervátumnak köszönhetem, hogy leszoktam, hogy rengeteget tanultam, pedig pár hete vagyok itt, hogy kivisznek terepre dolgozni, nem érdekli őket, hogy nemrég jöttem és csak gyakornok vagyok. Gondolataimból Cortez óvatos mozgása ébreszt fel, a lángok eltűnnek, majd végül nyakamba ugrik, fejét arcomnak dörzsöli, majd elhelyezkedik a nyakamban. Érzi, hogy gebasz van, és mivel Niamey nincs itt, így az ő feladata segíteni lehiggadnom. Kösz, haver!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 16. 12:34 | Link

Deniske


Nem igazán rezzenek meg attól, hogy kiakad, vagy, hogy egy pillanatra felénk fordulnak, amikor hangosabban kezd beszélni. Mind elcseszettek vagyunk valamilyen szinten. Én például ezzel a nyugalmi állapottal. Életem során csak nagyon kevés ember hozta ki belőlem azt, ami most előttem van, azt, aki üvölt és igazán mérges. Életemben talán háromszor történt ez meg. Az első határozottan Lunával, amikor megtudtam, hogy táncol. Nyilván egyikünk sem akarta azt az életet, amit akkor éltünk, mégis, én voltam kettőnk közül a fiú, nekem kellett volna megoldanom az életünket, nem együtt. Neki nem kellett volna azt csinálnia, ha eleget kerestem volna akkor. Ezért kezdtem el kártyázni. A második Ariana volt, amikor csak úgy mellékesen közölte, hogy elvetette a gyerekünket. Tényleg jobb lett volna, ha nem mond semmit, ha sosem tudom meg, hogy miért hagyott el annak idején. Már éppen túllendültem volna, és akkor jött a csapás. Igazán csodás időzítést. Aztán Ophelia. A Nő. A minden. Róla még nem tudok beszélni, talán majd idővel fogok, talán sosem jutok el addig. Talán. Nem tudom. Nem is érdekel, és nem is foglalkozom vele. Nem zavar, ha unalmas ember vagyok, és az sem, ha életem végéig csak pizzát fogok sütni. Nagy összességében az életem nyugodt és boldog. Elvagyok.
- A nők máshogy értelmezik a gyűrű lehúzását, mint a férfiak.
Valószínűleg, ha lenne egy feleségem, aki szerelmes belém, és én hasonlóan járnék el, akkor ő is kiakadna, sőt, mi több, ott helyben adná be a válási papírokat, és dobna ki a házból. A gesztus szép, de egy közös tetoválással is jobban jártak volna, ha engem kérdez, mint ezzel. Vannak ma már ezek a varázstintás izék, hogy ha megsimogatod vagy megpuszilod a tetoválást, a másik megéri, hogy tudja, hogy gondolsz rá. Szóval egy nő, az mindenképpen drasztikus, nem kellett volna még drámásítani a helyzetet. De mi férfiak többnyire mindent elcseszünk, szóval talán bármit is tett volna, minden csak elcseszett lépés lett volna.
- Szerintem ő szeretne a nőd lenni. A franc hordaná a nyakában a gyűrűdet. Neki pedig mindig ott van, akárhányszor látom. Szerintem sosem veszi le.
Vittem már ki nekik pizzát is, amikor nem volt kedve főzni, és otthon is, amikor semmi oka nem lett volna rá, viselte. Ezek, amiket mond, nekem csak kifogásnak hatnak, de nem szólhatok bele, nem mondhatom, hogy ezt vagy azt csinálja, mert az, hogy én kívülről mit látok, és ő belülről mit érez, teljesen más, plusz nem én vagyok ebben a kapcsolatban, és talán már ő sincs benne. Mint ahogy az én példám is mutatja, nem lehet mindenkinek tökéletes élete.
- Akkor igyunk arra, hogy jó neked itt. Mesélj inkább az itteni munkádról, miket csinálsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 17. 13:01 | Link

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

Máshogy értelmezik? Rendben értelmezze máshogy, kurvára nem érdekel, de ne a másik fél kárára. Márpedig valamiért minden egyes húzásom, ami Cath-nek nem tetszik az én káromra van írva, hogy én mekkora bunkó vagyok. És mint egyedüli férfi ebben az egészben - pf, hogyne - ezekkel a szarokkal egyedül maradtam, mert még az előttem ülő is teljes mértékben megérti. Remek, tehát mindenki megérti a női gondolkodást, mindenkinek milyen pöpecül jár az esze, csak nekem nem, így megint felsülök és iszom a levét annak, hogy őszinte voltam Cath-tel. Fasza. Akkor igazából mit is basztam el? Mit kellett volna másképp csinálnom? Nem is felelek erre az egészre, csak hátradőlök a padon, pár mélyet sóhajtok. A whiskys üveg pillanatok alatt tölti tele a poharamat, pontosan azért, hogy egy húzásra megigyam. Cortez ficereg kicsit a nyakamban, hogy ne veszítse el egyensúlyát, amiért hátravetettem a fejemet, de ez hamar megoldódik, így ismét Arie-ra emelem pillantásomat.
- Persze, hogy szeretne, mert szerelmes, Frank - forgatom meg szemeimet látványosan, hogy rakja már össze a dolgokat. Vagyis elvileg még szerelmes, gyakorlatilag pedig jött az apuka, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Én meg pont azért vettem el, hogy ne kelljen egy negyven éves fasszal összeállnia, erre tessék! Önkéntesen megy bele egy kétgyerekes családapa keringő felhívására. Remek, megelőztük a problémát, hogy egy újabba csöppenjen, ahonnan már nem fogom kiszedni, mert ő szerette volna. Az ő döntése volt, amit elmondott nekem, tiszteletben tartom, és ha ő a férfi mellett érez boldogságot - rajtam túl -, akkor áldásom. Eddig sem okozott problémát, hogy valaki nélkül éljem az életemet, ezután sem fog, és pontosan az az énem tért vissza, amit Cath miatt dobhattam el. Welcome back old Denis!
- Leginkább mindent - vonom meg vállamat, amíg kicsit összeszedem a gondolataimat. A hirtelen témaváltás most meglepett. Még mindig Cath körül forognak a gondolataim, és nem csak az miatt, mert mennyire dühös vagyok rá, hanem mert mennyire hiányzik az, ahogy rám néz, megérint, hozzám szól reggelente a reggeli rekedtes és álmos hangján. Lehunyom pilláimat, ismét tele töltöm a poharat, de most csak egy kortyot iszok. Miután kinyitom szememet folytatom. - Túlságosan örülnek annak, hogy elemi mágus vagyok, így mindenhova is engem akarnak küldeni - megdörzsölöm arcomat. - Ami nem rossz, csak kibaszott fárasztó. Ezért jöhettem el most pár napra, ami kurva jól jön tényleg - halvány mosoly kerül fel ajkaimra. - A magizoológust, akihez jöttem, szerintem az első napom óta nem láttam két percnél tovább, mert állandóan rángatnak mindenhova. Túl vagyok az első baleseten is, ami a második napon történt már. Szóval... - kissé elgondolkodom, majd egy széles vigyort eresztek meg Arie felé. - Minden király - bólintok egy határozottat, végül tekintetem megállapodik az előttem ülőn.
- Veled mi a pálya? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Mi van a szőke démonnal? - még az előzőnél is szélesebb vigyor terül szét arcomon, mert Arie megmutatta a nőt, és valóban nem rossz. Ráadásul a srác annyira szerelmes a nőbe, hogy kár lenne ezért az érzésért valami miatt elbaszni. Ajj, de szép dolog a szerelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 17. 18:39 | Link

Deniske


Elhúzott szájjal hümmögök egyet, és inkább egy újabb szálra gyújtok rá, hogy ne kelljen felelnem erre. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi mást várna még tőle, meg az egésztől. Vele akar lenni, bárhova is menjen a nő, de azt a tényt, hogy a nő is erre vágyik, hogy vele akar maradni, mint valami bűnnek fogja fel, legalábbis semmi kedves nincs abban, ahogy nyilatkozik erről az eshetőségről. Pontosabban nincs is eshetőség, mert, ahogy én látom, Denis döntött, és a válás mellett, a másik meg majd fejet hajt. Nos, így romlanak meg az ígéretes kapcsolatok. A gondolatra megemelem az újra töltött poharamat, és egy kis forgatás után egyszerre lehúzom. Emelem poharam, én megpróbáltam. Beleszólni ennél jobban nincs mibe, ha Denis így kívánja, hát legyen. Nem való mindenkinek, hogy olyan emberek vegyék körbe, akik érdek nélkül, önmagáért szeretik. Meg aztán, a hülye döntéseink mozdítanak minket előre. A hülye döntésekről meg aztán tudnék mesélni rengeteget.
Azért furcsa az egész, de már nem szólok hozzá a történethez, mert aztán lehet, hogy mindenkinek világos, csak én vagyok éppen gyengeelméjű, de belefér, elvégre az ital jó, a dohány jó, minden jól.
- Szóval ez igazából, hogy most itt vagy velem, egy udvarlási rituálé, hogy maguknak szerezzenek meg, főleg mivel sejtik, hogy te inkább másik hellyel szemezel. Románia fog nyerni?
Nem biztos, hogy tudja, de érdekel, hogy mi alapján hozza meg a döntését. Tudom, hogy sok minden játszik nála, és most tegyük félre a feleségét, vannak szülei és van egy húga, ráadásul egy nagyon beteg húga, akinek nyilván a közelében akar lenni, ha az állapota romlik. Ha esetleg úgy alakul, hogy már nem tud tovább élni. Az ő esetében tudom, hogy ez bármikor megtörténhet. A pontos diagnózist nem tudom, de agyilag annyit felfogtam, hogy mivel jár az ő állapota, és látszik is rajta, mikor van jobb és mikor rosszabb állapotban. Romániából talán könnyebben elengedik, ha eljön az idő, és ilyenkor minden perc számít.
- Gondolom jól van.
Vonom meg a vállam a kérdésére, és nem értem minek a vigyor, hiszen pontosan tudja, hogy mi van velem, a fejembe lát, de gondolom ez is olyan, hogy én kikényszerítettem belőle, hogy elmondja, mit érez a nővel kapcsolatban, aki minden veszekedés ellenére hazavárja, így úgy tisztességes, ha én is szóban fejezem ki az esetet.
- Nem passzoltunk. Persze sírt, és nem mondta ki rendesen, de hát ott volt minden a levegőben. Nem kellettek szavak, elég volt a rezgése, és tudtam mindent. Van más, aki jobb. Ritka az, amikor két ember valóban egymást szereti, és minden klappol. Mi is hárman voltunk ebben, vagy négyen, ha úgy vesszük, hogy mellettem egy másik srác nője is volt. Így kell jól csinálni, gondolom.
Mélyet szívok a cigarettából, és csak lassan fújom ki a füstöt, majd újra szívok, és itt most nem csak kifújom, hanem ijesztően szabályos karikákat eresztek ki az ajkaim közül. Bűvésztrükk.
- Igazából mondhatjuk, hogy szó szerint egy vicc volt az egész. Van az a vicc, hogy egy nőnek négy állatra van szüksége. Egy nerc a szekrényben, egy Jaguár a garázsban, egy bika az ágyban, meg az a marha, aki mindezt fizeti. Mi is valahogy így voltunk szerintem, csak a negyedik még nem jelentkezett. De mindenkinek megvolt a maga funkciója, a végzet asszonya meg úgy fordult, ahogy neki kedvező volt.
Vállat vonok, mintha nem érdekelne, de érdekel, hiszen akkor nevetnék az egészen.
- Most még gyűlölöm őt, de eljön a nap, amikor semmit sem fogok érezni, pont mint Ariana esetében. Addig pedig, nem beszélek róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. november 17. 19:52 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


Ha menni kell, megyek, ha jönni jövök. Szerintem közel s távol így az ismerősi körünkben én voltam a legrugalmasabb. Ennek mondjuk köze lehet ahhoz, hogy évek gyakorlata van bennem bujkálásban emberek elől. Na, ne legyünk ilyenek, csak kerültem őket, sosem rejtőzködtem. De utóbbiban nagyon profin állok mára már. De mostanság nem volt erre okom, azon túl, hogy hétfő van és utálom.
Ma iskolahetem lenne, de beteg vagyok -köhögök is a gondolattól rendesen -, így itthon vagyok a cicákkal, Gabe elment dolgozni és éppen nem olyan régen néztem meg a szerdai meghívót, most Bonnie szervez valamit éppen, de csak a pultra téve álltam neki lefőzni egy kávét. Fáradt vagyok, álmos és minden bajom van. A múltkori dolgon "lebuktattak" így Dustin elszedte a cigis cuccom, így már csak két szálam van a fiókomban meg az öngyújtóm. De ugye sose használnám, hát nem vagyok én olyan lány! De ma jó lenne, rendesen érzem, ahogy ráncok mélyülnek a szép arcomra a sok hülyeségtől, ami mostanában történik. Mindenkinek valami baja van és ezzel másokat cseszegetnek. Kivéve akik olyanok mint én, és kivonják magukat. Azt hittem ezért nem hallottam pár napja a színes hajú lányról, aztán megcsörrent a telefon. A cicák szét széledtek én meg meredtem nagy szemekkel a tükörben magamra, és csak annyit kérdeztem, hova?
Nem volt egyszerű, de felhívtam Gabe-et kivette-e már a szünetét, és elég vidáman ecsetelte, hogy még nem. Azt hiszem talán most az egyszer nem egyre gondoltunk. Benéztem hozzá aztán egy negyed órás örülök neked után kiböktem hogy szerintem nem oké valami, és el kéne mennem Frankiehez. Nem, nem Pécsre. A hely nevét nem tudom kimondani, de ide - google maps a telefonon. Engedjük talán el most a reakciót.
De itt vagyok, álldogálok a szerintem jó kávézó előtt, aztán visszavéve a korsit a hátamra be is nyitok, biztos, ami biztos a napszemüveget feltolom a fejem tetejére és körbenézek Ginny után. Biztos szereti ezt a helyet, különben miért pont ide kéne jönni? Aztán megállít egy hölgy én meg pillázok, hogy nem beszélni emberi nyelv.
- Ehm, tessék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 17. 21:38 | Link

My Tequila
nov 11 | The Lovely Leaf, aka home | #Freaky

Már lassan három napja, hogy fogtam Marley pórázát és kiléptem azon az ajtón. Nem mondom, hogy jobban érzem magam a ténytől, hogy eljöttem, sőt. De fogalmam sincs, hogy mi mást tehettem volna. Attól a pillanattól, hogy realizálódtak bennem dolgok ott, Quinnel, nem volt megállás a lejtőn lefelé. Szóval napok óta mást nem csinálok, mint öntöm magamba egyik Gint a másik után. Anya megkér, hogy vigyek ki egy tálca sört az egyik asztalhoz, meg egy frissen tekertet is, amit meg is teszek, hanyag mozdulattal, meg biccentéssel pakolok mindent az asztalra és vissza is térek a helyemre, a pulthoz. Anya megint elkezd arról beszélni, hogy szerinte nem megoldás, amit csinálok, mire ráemelem a tekintetem.
- Hou je mond! - reccsenek anyámra, aki kissé megilletődve néz rám, az esetek nagy többségében jóval kedvesebben közlöm, hogy legyen szíves elhallgatni, de most... nem megy.
Tekerek magamnak egy újabb cigit, fekete papírba, majd visszatámaszkodom a pultnak. Csak akkor figyelek fel ismét, mikor anyám kedélyesen üdvözöl valakit, aki válaszul nem ért semmit.
- Stella! - eszmélek fel és már át is vágok a helyiségen, kezemben két görögdinnyés tonikkal higított ginnel. - Egészségünkre. Dit is mijn vriend, Stella. Ő az anyám.
Ennyivel le is tudom a bemutatást, a nőre bökve, majd a lány kezébe nyomom a poharat, hozzá érintem a sajátom és egy gyors húzással le is küldöm.
- Korábban ideértél, mint gondoltam volna.
Utoljára módosította:Mitzinger-Yazel Frances, 2019. november 17. 21:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. november 18. 21:31 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


Azt hiszem látványosan eltértem én is, Gabe is, meg úgy ketten is attól, mint amilyen kör körénk került. Nagyon szeretem a lányokat, rengeteg dolog van, amiben másokkal rajtuk kívül biztos nem találnám meg a hangot, mégsem illek teljesen abba, amit ők összetákoltak. Amennyire rendesek vagy éppen makulátlanok a maguk nevében. Van más lány is, akin észrevettem már, hogy néha azért nem érti mi az amit csinálunk, csak csináljuk, mert olyan csapat vagyunk. Sosem voltam sportoló, nem értek az ilyen egységekhez.
- Én - kiáltottam fel a nevem hallva, bár nem tudtam belőni honnan, mert hirtelen kerültek volna meg egy tálcával, meg egy pár próbált elmenni kifelé. Beszorultam a két esemény közé, ilyenkor szomorú, hogy magasságban sikerültem kicsire, nem mellben vagy amúgy. Ezekkel mindig leütközöm valamit, vagy valakit. Duh, mindegy, inkább lassan elfordultam megrángatva a kabátkám, amit azért a Gabe-es találkozás után a lelkemre kötöttek, hogy kéne vinni. Hiányoznak, már most. A cicák is, főleg, hogy szitterük van, szerintem most először vannak mással.
- Mennyit ittál, Ginny? Olyan furán mondod a barát szót - döntöttem oldalra a fejem, mert nem vagyok nagy idegennyelvspíler, de ez olyan angol-német-hablaty hármas volt, amit a fogatlan babák próbálgatnak. - Csókolom - integettem picit a nő felé, ha figyelt, meg mosolyogtam is, aztán hagytam, hogy a barátnőm irányt mutigáljon, meg poharat is kaptam, amire figyelni kell.
- Nem volt nagy dolgom, csak Gabenél voltam meg megvártam a cicavigyázót - vontam a vállamon, aztán a táskám pántjába kapaszkodtam a szabad kezemmel, a másikkal már a koccintáson is túl voltunk, csak lemaradtam egy ütemmel. Sebaj, én is megittam a magamét. Hmm, elég finom.
- Ahogy áll a bál, gondolom nem véletlenül hívtál - néztem rá kicsit oldalra is biccentve a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 18. 23:15 | Link

My tequila

Elég hamar sikerül beazonosítani a hangot, még ha ő nem is lát meg azonnal. Persze, nagy itt a tömeg ahhoz képest, hogy kávézó, büszkén mondom, hogy a környéken a miénk a legjobb. A legjobb kávék, a legolcsóbb csapolt sör, öt féle tonik és vág tíz fajta fű. Mindenki megtalálja, ami neki leginkább a kedvére tesz. Nekem csak az kellett, hogy messze legyek és minél gyorsabban, baj? Ezért is segítek anyának, de nem túl sokat, mert dühös rám, szerinte nem tükrözöm a családi vállalkozás szellemét. Na nem mondod, baszki?
- Gint. A holland már csak ilyen - vonom meg a vállamat, mert a nyelvünk olyan, mint egy csomó másik részeges szerelemgyereke. Nagyon beteg. A lányka integet anyámnak, aki cserébe nagyon furcsán néz, de aztán elmosolyodik kicsit. Ez azonnal lefagy, mikor rám néz, nem boldog tőlem.
- Majd mondd meg neki, hogy üdvözlöm - bólintok lassan, mert semmi bajom az otthoniakkal. Csak nem bírom tovább egy pillanattal sem egyedül, lehet, hogy még egy ilyen reggel és felkötöm magam a zuhanyzóban. Koccintunk, lehúzom az italom és hátradőlök.
- Áll a bál? Hol? - kérdezem felvont szemöldökkel, megnyalva a szemfogam, majd felsóhajtok, megdörgölve a szemem sarkát. - Muszáj volt eljönnöm. Egyedül vagyok szinte egész nap. Kezdtem úgy érezni, hogy megőrülök. Kivagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. november 19. 00:03 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


Nem vagyok egy nagy jó család szakértő, így elég távol áll tőlem az is, hogy értsem a feszültséget, ami így kiüt Ginny anyukájának arcán. Persze, én is vitáztam anyával eleget, bár többnyire támogató volt. Meg elég részletes beszámolója volt tőlem mindenről és mindenkiről. Részletesebben ismerte Gabe-et, mint szükséges lenne az első vacsoránk előtt azt hiszem.
- Ők is tudnak valamit, de azért egy tequilát nem utasítanék vissza - vigyorodtam el, ahogy a popóm utána ringatva elálltam az útból, mert bármennyire is ragyogok én be bármilyen helyet, azt hiszem most nem voltam segítőkész a kiszolgálásban senkinek. - Persze, majd felhívom úgyis később, mondta, hogy csak este tudom hívni - vontam a vállamon, mert nem voltam én ezen kiakadva. Persze szerettem, ha napközben is néha lóghattam rajta, de azért nem szenvedtem olyan durva függésben mint... egyesek. Nem mutogatok, mert a cigi utána  lelkem kobozzák el legközelebb valahol.
- A chaten, a telefonon, Celék nappalijában. Kicsit túl nagy a dráma, három napja még én kaptam az ívet pár szálért, most meg megy a világháború meg a horrorsztorizás. Nem értik, igazából én sem tudom mi történt - néztem rá, ez mondjuk még nem volt kérdés, csak lefektettem, hogy semmi ítélettel nem jöttem, mivel eléggé le vagyok maradva.
- Ezt ismerem, néha bemegyek ugye a suliba, de amúgy... macskák és én, nem rossz ez azért mindig. Bár néha csak...ne - mosolyodtam el, aztán inkább leültem, mert nem akarok én álldogálni és az asztalra könyököltem.
- Miért vagy itt, Ginny? Van tüzed? - nem, ezért s elennék, én sem megdicsérve, de kikapartam az utolsó, crayons szálam. A piros megmaradt, ha már más nem. - Nagyon hangulatos, ez a családodé, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 19. 01:23 | Link

My tequila

Nem is szarozok nagyon, ugyan kicsit furcsa, hogy úgy beszél a hollandokról, mintha egy sem lenne a közelben, miközben magam is az vagyok. Inkább csak feldobom a seggem a pultra, átlendítem a lábaim. Leemelem a kérdéses üveget, két poharat, amit a pultra teszek. A fahéjat is, meg a narancsos bödönt. Anya eltúr egy tincset az arcomból, én meg összepréselem az ajkam.
- Amit csak akarsz, szivi. Mondtam, bármit, csak kérned kell - bököm ki elég hamar, töltök is italt, igaz kissé remegő kezekkel. Talán nem ártana valami kevésbé erős is. De nem most. Felé tolom az egyiket, mielőtt még lenyalom a kezemről a fűszert. Letolom a töményt, majd a narancsra harapok. Az édes lé ellepi a szám. Nem lep meg, hogy felfújták, mindennel ezt teszik. Mélyet sóhajtok.
- Majd lenyugszanak, gondolom. Még én sem tudom, mi fog történni - vonom meg a vállam, nehezemre esik kimondani, de muszáj. Mert őszintén, sejtelmes sincs mi a szar lesz az életemmel. Figyelek rá, ahogy mesél, de ugyanazt éli át, mint én. Velem is ott volt Duplo, de ez nem elég, nem segít, nem leszek tőle... Több.
- Gondolkodni. Van - lököm át a lepkés zippot a lánynak, majd az oldalt dühömben lenyirt tincsekbe túrok. Inkább végigsimitok csak. - A miénk, igen. Szeretem. Itt nőttem fel.
Újabb kört öntök, miközben leülök a pultra, majd veszek egy mély levegőt. Nagyon mélyet, ami reszketegen tör fel a torkomból.
- Nem tudom, vissza kéne e mennem. Egy katasztrófa vagyok. Tönkre fogom tenni az életét. A sajátom sem tudom egyben tartani - vakarok a körmeimmel egy pontot a pulton egyre inkább. Pislogok párat, hogy a forróság eltűnjön a szememből. - Annyi dolgot el kéne mondanom... De nem nézne rám többet ugyanúgy.
A körmeim a pultnál vájom, mielőtt egy dühös mozdulattal megtörlöm az arcom.
Utoljára módosította:Mitzinger-Yazel Frances, 2019. november 19. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. november 19. 17:27 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


- Mert nagyon rendes nő vagy - jegyeztem meg tényleg lelkesen és őszintén. Azt hiszem pillanatnyilag én hiszem ezt el egyedül a helyen. Ennek nem is az a fő gyújtópontja, ahogy nézem a szülővel a feszkót, inkább a tény, hogy itt vagyunk. Én is sokszor futottam már el dolgok elől. Igazából egész életemben kerestem kerülőutakat, hogy ne sérülhessen az, amit szeretek. Vagy akit.
A kezem felemelve végighúzom a narancsot a mutató és hüvelykujjam közötti részen, majd megszórom a barna fűszerrel mielőtt a pohárért nyúlnék. A gold mindig jó döntés, a silver már túl átlagos. Lassan nyalom le a fűszert, a tekintetem meg is ragad egy ránk nézőn, de aztán csak megiszom az innivalót és kényelmesen esek neki a narancskarikának.
- Majd lesz más, aki az új beszédtéma. De nem ez érdekelt. Hogy érted hogy nem tudod? Okkal vagy itt az otthon helyett, nem? - kérdeztem rá, nem volt azt hiszem túl kedves, de tényleg érdekelt mi a helyzet. Gondolom ha inkább hazajött, ahonnan anno el, mert ezzel legalább képben vagyok, nagyon durván el van félre esve pár képkocka.
- Köszimöszi - vettem el és meg is gyújtottam a szálat, aztán pillogtam kicsit a füst után mielőtt sóhajtva néztem volna Ginnyre. - Nem ezért jöttem, márhogy nem azért, amiért ők most rád vetnék magukat, Én is mindig megkapom valamiért az ívet, mások vagyunk - vontam a vállamon, aztán csak közelebb hajoltam a pulthoz az egyik lábam magam alá húzva ülésben.
- Ezért vagytok ketten, nekem se ment egedül. Vagy te nem akarod ezt közösen? - Megérteném valahol azt is. Mit tudok felmutatni egyedül? Egy pasast, aki azt hittem megüt mert nincs a DNS-emben az övéből egy óvoda udvarán, vagy féltestvéreket, akikkel nem is igazán tudjuk mi történik szülő tájon, vagy úgy az egész katyvaszt, amit Gabe előtt feltorlaszoltam? Mindegy is. - Mindenki hazudik néha, vannak titkok is, de könnyebb, ha nem egyedül tudod. Mi például mindent... majdnem midnent megbeszélünk, és nem is állunk úgy, mint múltkor is a filmes után a bál másoknál - forgattam meg a szememet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 19. 20:21 | Link

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

Arie arcáról lesüt, hogy nem tetszik neki, amit mondok, és meg is értem. Nekem sem tetszene valószínűleg, ha fordított esetben lennénk, de nem tehetek róla. Az teljese mindegy, hogy én mit akarok, amikor tudom, hogy az Cathnek nem lenne jó. Lehet, hogy szerelmes, hogy velem akar lenni, de nem érdemlem meg úgy őt, ahogy ő elhiszi, és ezen semmi nem változtathat. Az apuka mellett sokkal jobban meg lesz becsülve, erre pedig idővel ő is rá fog jönni. Ha nem is holnap, de egyszer mindenképpen, amikor visszatekint ezekre az időkre, akkor mosolyogni fog, és hálát ad Merlinnek, hogy nem mellettem maradt, aki nagyon nehezen tud megülni a seggén, és bármit is megadni a nőnek, akit szeret, aki esetleg viszontszereti. Nem várhatok el Cath-től már olyat, amit régebben elvártam, és bár azért a szívem mélyén mindig is el fogom tőle várni, hogy szerelmes legyen, de ezt nem mondhatja egy ember a másik arcába. Nem így működik a világ. Sajnos.
- Úgy bizony - emelem meg a poharamat. Beletrafáltál, Frank. - Valószínűleg. Lorin miatt nem vagyok hajlandó messzebb menni. Az is túl messze van - ingatom a fejemet párszor, mikor végre megállok, és a dobozból elővarázsolva egy cigarettát meggyújtom azt. Amíg élek Lorin lesz mindenben az elsődleges szempont, és nem érdekel, hogy ki mit gondol. Lorin az egyetlen olyan ember az életemben, akiért bármikor tűzbe ugranék, meghalnék, megölném magam vagy másokat, teljesen mindegy. Csak neki legyen jó, csak ő legyen biztonságban és onnantól már semmi nem számít, semmi nem érdekel. Amíg ő a világon van, addig ki kell tartanom és erősnek kell maradnom, hogy ne egy balfasz bátyóval kelljen tetszelegnie, hanem egy olyannal, akire igenis büszke lehet.
- Szóval szakítottatok - emelkedik meg a szemöldököm. - Azért, mert a fejedbe látok Frank, még rá fogok kérdezni. Ha mindent a fejedből néznék ki, akkor nem lennél valami fasza beszélgetőpartner - rázom meg fejemet lassan, poharamat markomba fogom, kortyolok belőle egy jókorát. Tehát szakított vele a nő, és Frank meg gyűlöli érte, ami gondolom érhető, de azért ez a hasonlat valahogy sántít nekem, hiszen, ahogy eddig elmesélte nem hinném, hogy a nő a pénzre ment volna. De ízlések és pofonok, én meg amúgy is leszarom, hogy ki nyúlkál kinek a pénztárcájában. Az enyémben ne nyúlkáljon senki és akkor rendben vagyunk.
- Szerinted csak kihasznált téged? - nyíltan kérdezek rá. - Szeretett téged, ha nem szeret még mindig, ahogy te is őt - mutatok rá a tényre, mielőtt az utolsó kortyot is meginnám, majd újra tölteném Frank, majd a saját poharamat is. - Miért nem szerzed vissza? - szememben őszinte kíváncsiság csillan. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog mások szerelmi élete, de Arie-nak sikerült elérnie, hogy érdekeljen mi van vele meg az aktuális csajával, és baszki! Tényleg segíteni akarok. Az sem utolsó szempont, hogy totálisan ledöbbent, hogy meg sem próbálta visszaszerezni a nőt. Különös, pedig azt hittem, Frank a kitartóbb emberek közé tartozik. - Egy próbát megérne - vonom meg vállaimat. Cortez állát megcirógatva biggyesztem cigarettámat szám szegletébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: « 1 2 ... 73 ... 81 82 [83] 84 85 ... 93 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek