36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 ... 77 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 28. 00:25 | Link


Breki és één Új breki és új anyu| május 22. | Hotel Perla

Nagyokat bólogattam arra, hogy erre később visszatérünk, szerintem ők is örülni fognak a levélnek, meg mégis csak jobb, ha Lewy mondja meg, mit is írjunk bele. Én amúgy se vagyok túl jó még a saját nyelvemen sem az ilyenekben. Sokszor meg sem értenek, nem még majd egy másikon. Nem volt egyszerű az élet soha. De nekik kell, ők rendesek, meg a rucis shop is, a nyuszis pulcsikkal, amikben szurkoltunk is nagyon szuperek, szeretem őket, családi ruha.
- Akkor miért mondasz ilyeneket - meredtem rá nagy szemekkel, ahogy felemelte kicsit a buksimat, de azért az a csókocska jól esett, el is mosolyodtam a végére, bár nem voltam elégedett, hogy csalónak néz. Én sose nem szoktam. Jó, egyszer talán tavaly, jengázás közben, még nem figyelt megigazgattam a tornyot két kör között, hogy ne essen szét, de akkor se én nyertem, így tulajdonképpen nem történt semmi, nem?
Nehéz volt a kívánós kérdés, kicsit meg is szenvedtem vele, de aztán csak összefűztem a kezem magam előtt elnyújtva és a fejem is kicsit oldalra biccentettem, mikor végül meg lettem dicsérve, hogy azért csak ment. Nem volt zökkenőmentes, de csak kint volt az a válasz. Ezzel meg persze át is adtam a stafétát mindaddig, még megint nem húztam. Klaracskának segítettem arrébb húzni a nyulait, és kettőt karolva feküdt a lábikóim közé, én meg csak simizgettem őt végül félkézzel, ahogy a másikban a friss problémám szorongattam.
- Uhf - szaladt ki a sóhajjal a hang, aztán kissé tanácstalanul motyogtam érthetetlenül magam elé. - Nem tudom, hogy a leglegleg melyik lenne, de az egyik kedvenc legszebbem, aaaaaz... mikor kiderült, hogy Klara picilány lesz - mert örült. Nagyon, én is, de ő meg pláne. Akkor már beszélgettük, hogy szeretné, ha nem kék zoknis lenne, és ott.. hát még a szeme is izzadt meg ilyesmi. Meg úgy előtte meg utána is szeretem minden emlékünk persze.
- Te jössz, apuuu - vigyorogtam rá, aztán csendesen vártam, hova tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 1. 13:20 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Egy igen óvatlan férfi nekiütközött a babakocsinak, amire elég ijedten néztem, a brekim meg nagy szemekkel hajolt ki, hogy ki kopogott. Azt hiszem ő valami ilyesminek érzékelte, de legalább pont nem rágcsizott és nem nyelhet félre. Akkor biztos nem lennék boldog. Nem szeretem a kapkodást és azt, mikor nem tudnak viselkedni. Én se vagyok olyan jó mindig, múltkor kicsit ügyetlenül halásztam le a felső polcról a mézet és lelöktem a cicimmel egy dobozos lekvárt. Még jó, hogy nem tört el. DE miért teszik magasra, amit nem csak jetik vesznek?
- Nem hozzánk jött a bácsi - néztem a pindúrra, miközben kicsit kihúztam az epret a szájából. Az enyémbe is tökre beférnek egészben, több is, de ezzel neki még nem illene versenyezni, sőt, jobb is ha nem. Közben megjött a néni és elhúztam tőle a pingvines és a kacsás könyvet is és a babakocsit elfordítva lapozgattam beléjük. Az egyik hiába volt lengyel, még nekem is majdnem jól érthető volt, a másikat meg majd az apu olvassa nekünk meg meséli és minden jó lesz.
Valahol éppen két pingvin nézésébe fagytam bele a felismerésbe és a könyveket szorongatva félreálltunk Klaraval én meg oldalról pár lépést közelebb araszoltam az integetőhöz. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nem tévedek.
- Úúú, tökre nem is tudtam, hogy te jársz ide. Vagyis… - néztem körbe a vele szemben álló sorra, akik rám csúnyán néztek, amiért hátulról idejöttem és tökre nem is jó nyelven beszélgetek szerintük. Még nem állt össze nekem a kép, miért is van itt, azt hiszem sose voltam gyors. - Miért színezel a könyvekbe?
Kissé tanácstalanul méregettem, amik előtte hevertek kinyitva, se ismerős nevet, vagy éppen feliratot nem láttam bennük. Meg általában mérgesek, ha idegenek firkálnak abba, ami az övüké, ezek az arcok meg - kivéve most - elég vidámak voltak. Még az a csinosan kiöltözött néni is, aki levelet adott éppen neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. július 1. 16:34 | Link


- Tényleg? Kicsit sem? - kérdeztem vissza felvonva a szemöldököm, de a szám sarkában már ott virított a mosoly. De, pontosan tudta, vagy legalábbis igencsak közel járhatott, különben most nem lennénk itt és közel sem érezném úgy magam, mint Deadpool a nyalókával. Vagyis csak nagy vonalakban sejtem, benne mi motoszkált, mikre gondolhatott, egyáltalán mikor beállt fizetni a közértben, akkor éppen hogy zajlott le benne. Mindenesetre én azt tudtam, éppen mit akarok látni és hallani, így várakozóan néztem rá a gyűrűt már az ujja előtt tartva.
- Sokkal jobb - mosolyodtam el, aztán a kézfejét nézve az ujjára csúsztattam a batmanes designban pompázó karikát, majd közelebb lépve átkaroltam s nem spóroltam ki semmit abból a csókból, amit kapott és adott. Ha más a helyzet és nem érzem a tapsikoló nézőközönség minden szempárját a tarkómon, akkor még egészen bele is feledkeztem volna ebbe, de így ki kellett pillantsak a nevetgélő hármasra, majd a másik irányba a lassan kajájába alvó fiamra. Azt hiszem ez most nem ez a perc.
- Fogalmam sincs, de szerintem is jól sikerült, de majd a következő nagyobbat fog szólni - vigyorodtam el, ahogy hátrébb léptem kicsit és megtámaszkodva a pulton görnyedtem kicsit előre a hajóra nézve, még látványosan grimaszolva is. - Azt hiszem ezt le kell meccseld a dinamitduóval - pillantott Grace gyerekei felé, mert ők már nagyjából onnantól lestoppolták, hogy az első, szürke legódarab kiesett a dobozból. Nyilván értették, hogy nem nekik lesz, de azt hiszem arra is rájöttek, hogy főleg a batman volt az anyjuknak lényeges. - Még majdnem a Batmanből is akadtak problémák...
Utoljára módosította:Daisy Blue Berry, 2018. július 1. 17:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 2. 01:03 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


- Hát... jó, egye fene, ezt a felállást még esetleg elviselem - biggyesztettem le az ajkamat, mert ritkán hagytam, hogy háttérbe szoruljak... de most a nőimről volt szó, egye fene. Amúgy sem hiszem, hogy a Bohemian egy olyan lenne, amiben nincs laktóz. Most nem hiányzik egy kör haldoklás itt, attól tartok.
- Szerintem semmi, én szeretem a pizsidet, de te is tudod, hogy ez nem igazán mérvadó... már hogy az, amit én gondolok... - Mert a doki jobb, ha nem azt gondolja, amit én, ha meg akarja tartani még a golyóit egy darabig, a helyükön. És nem mondjuk egy befőttes üvegben a polcon az élete hátralevő részére. Közben teljes lelki nyugalommal kanalaztam a fagyimat tovább, mintha ez az eszmefuttatás nem történt volna meg.
- Tudom, hogy nem, azért vagyok itt - szusszantam fel kicsit hangosabban, mint terveztem, de ha egyszer nem akartam én sem rosszat neki? Hogy mondod meg a terhes nőnek, hogy figyike, szeretlekimádlak, de a doki azt mondta, ezt nem szabad én meg szót fogadok? Felnőtt ember leszek, pár éven belül harminc - te szent isten, meg fogok halni - erre egy vén trotty mondja meg, mit csinálhatok és mit nem?  - Hááát jó...
Azzal fel is ültem az ágya szélére, de csak oda, nem feküdtem mellé, meg semmi. Kicsit tartottam tőle, mert a cuccom se volt valami steril, meg amúgy is... Láttam, ahogy nézeget és tudtam, hogy szeretne valamit, örülne, ha tényleg idefeküdnék, szóval végül lemondó sóhajjal rúgtam le a cipőm és pakoltam be magam mellé óvatosan, minire összehúzva magam.
- Csak ne mondd meg senkinek, mert ki fogok kapni.. - biggyesztettem le az ajkaim kicsit
.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 2. 14:55 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


- De azért hagyunk ám biztos - tettem még hozzá, ahogy kicsit nyalogattam a hideg kanalat. Ehhez legalább nem fagy oda az ember nyelve, mint más dolgokhoz tud. Nem lehet kellemes. Egyik évben, mikor még együtt táncoltunk Keve egy téli edzőtáborban megnyalogatta azt a fémkorlátot, ami ilyen kapaszkodó volt az ebédlőbe menet. Ő majdnem ott maradt! Akkor vicces volt, de utólag elég rossz lett volna és sírás, ha nem lesz jó a vége.
- Miért nem? Nekem fontos - mondtam kicsit a fagyimba fordulva, ami elég közel volt, lévén tartani se kellett, elég volt a pocimra tenni. Mondjuk lehet nem kéne hűteni a picilánykát, de eddig sose panaszkodott a fagyik miatt. Volt már itt hideg pedig! A bácsi említése ettől még nem tett boldoggá, tudom, hogy estére már itt lesz a néni, aki az előző brekit segítette megszülni, de ha addig kezdődik meg csak ő marad. Én meg ettől is tartottam. Rossz érzésem volt tőle és éreztem azt a kellemetlen szúrást az oldalamban. Inkább csak simizgettem a tojást tartogató kézfejemmel a hasamat, hátha legalább választ kapunk mi újság van vele. Már mindenki várta, de ő tényleg nagyon kis kényelmes. Nem úgy, mint ez az ágy egyedül.
- Nem kellene neki szólnunk, hogy tényleg kijöhetne már? - néztem a szívecskére, aztán vissza a pocimra két falat fagyi között, mielőtt letettem volna azt inkább a szekrényre. Éreztem a pici talpakat - vagy mancsokat - amire el is mosolyodtam és apuci keze után nyúltam ha hagyta, hogy odahúzzam.
- Én nem fogom, senkineksenem - ingattam meg a fejemet, aztán picit kitoltam a popsim, így befelé dőltem valamennyire felé, pont a vállának tudtam dönteni a fejem meg átkarolni a kezét. Félbe is hagytam addig a tojásbontást. - Kicsit azért félek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 4. 14:59 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


- Ja, annyira nem fontos, eszegess csak, piszkállak - vontam meg a vállamat, kicsit törölgetve a vízcseppeket a poharam pereméről. Nem szerettem, hogy ilyen undi szottyos lesz tőle a papírpohár, ha rajtam múlt volna, tuti tervezek ez ellen valami megoldást.
- Igen, de én egy szál bugyiban is ugyanannyira imádlak, mint egy többezres estélyiben. Azért - mutattam rá a dolgok lényegére, kezemben a kis műanyag kanállal hadonászva. Persze, nem vészesen, csak úgy kifinomultan ide-oda. Figyeltem, ahogyan a pocakján tartja a kezét, meg a fagyis vödröt is. Kicsit hihetetlen volt, hogy a kicsi lányunk bármelyik pillanatban itt lehet és kalimpálhat nekünk a kicsi kacsóival, hogy sziaanyu, sziaapu.
- És azt mégis hogy szeretnéd, kicsim? Beszéljek nonstop a hasadhoz, hogy "Ania, nem illik megváratni az ohanát?" - kérdeztem felvonva magasra a szemöldökömet. Mert ezen kívül egy módja volt, amit az előző körben sikerült is elsütni, nem feltétlenül direkt. A keze az enyémre csúszott, majd a pocakra húzta, aminek a másik oldalán ott volt határozottan a kicsi kacsó.
- Helyes, ameddig nem mondod el, maradhatok. Aztán kidob a buta bácsi... de talán estére már megjön a doktornénid és akkor megint nem lesz ránk furcsán nézve... - cirógattam meg az állát finoman, miután letettem a saját fagyimat az ágy mellé. Remélem nem olvad oda... - Nem kell félned, littlegirl, itt leszek, végig és nem hagyom, hogy bármi baj legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 4. 20:09 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


- Tudom - dörmögtem leginkább a számban lévő kanállal, sokat amúgy sem érthetett, ettől még így volt. Én se éreztem jól magam, hogy nem megy a hamizás, attól sem, hogy a breki még odabent van. Sok ijesztő és fura dolgot olvastam arról, ha a baba nem tud megszületni, én ilyet nem akarok. Sem azt, hogy még több cuccot folyassanak a kacsómba. Ki fogok ennyi víztől, vagy mi ez durranni. Undi volt és a kezemen is csúnya, lila folt éktelenkedett már a kötés alatt.
- Nem szabad annyit költeni egy ruhára. Meg bugyira se, de Hannahnak szerintem csak azok a pici masnii a cicitartóin annyit érnek, nem még a többi - magyaráztam kicsit ide meg oda tologatva a fagyispoharam, hogy aztán jól végignézzek magamon és a pizsimen. Nem éltem ilyenekkel. Mármint vannak, csak nem szeretem, főleg az említettet. Csak megnyomja a pánt a vállam és a hátam, kényelmetlen, bele se férek a régiekbe. Jobb nélküle.
- Hát… az segít? - sandítottam rá, kicsit hunyorogva aztán a pocimra is, de nem tűnt valami hatásosnak semmi. Sóhajtottam is egy nagyot és mintha minden levegő is ki jött volna, olyan nagy hanggal járt. Nem szeretek várni és hiába mondták, hogy türelem, én csak szeretném már őt is a kezemben megfogni, bemutatni Klaranak, szétpuszilni, megölelni, mert az enyém, a miénk, ohana. De még csak ott van bent és élvezi.
- Akarom, hogy maradj, senki nem tudja meg - ingattam is a fejem, nehogy itt félreértés legen, hogy nem gondolom komolyan. Pedig de. Nekem kellett,hogy itt legyen, az én apucim. A miénk, és ez nem olyan, ahol nagyon egyedül szeretnék lenni. Nem is tudom mi lenne akkor. Persze mondták az anyáék, hogy megkérdezhettem volna itt szeretne-e lenni, de én nem lennék jól, ha most egyedül maradnék. Vagy akkor, mikor a rossz része jön. - Csak fogd majd a kezem, jó? Tudom, hogy nem mész el, de… azért ha bármi lesz, majd a az összes tsum tsumom add oda a brekiknek, meg a dobozt, amibe a kinderfigurás hercegnők vannak, meg a színezők és a rajzok…tudod, ott vannak a cipők alatt és mögött a szekrényben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 9. 16:27 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


- Jó, de tudod, hogy Hannah klinikai eset, engem meg jóformán ő nevelt fel, jobb, ha minket nem veszel alapnak - forgattam kicsit a szemem, mert akármilyen bizarrul is hangzott, a szőke ott volt mellettem, mióta az eszemet tudom és nagyban rányomta a bélyegét a személyiségemre. Bele sem akartam gondolni, hogy ezzel a lendülettel Helmut egy apafigura volt, aki most csak kezdte kicsit komolyabban venni a szerepét. Bah!
- Nem hiszem, eleget beszélgettem vele az elmúlt napokban és még mindig ott van bent - világítottam rá a lényegre nagy elgondolkozva, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy összességében elég mindegy is, mert most itt vagyunk, aztán a napokban muszáj lennie valaminek. Különben lehet, hogy nem leszek soha többé barna. Lássuk be, jól áll a fehér, de kicsit még fiatal vagyok ahhoz,hogy életem végéig a tükör előtt varázsolgassam barnára a frizurám. Hiú kis...
- Akarod? - doromboltam vissza, ez egy olyan szó volt a szájából, amit nem lehetett sűrűn hallani éppen ezért nagyon meg is becsültem. Kicsit talán jobban is, mint az normális lenne, valahogy a gyengém volt, mikor ilyen határozottság félét mutatott ki. Szóval apró szusszanással feküdtem el mellette az ágyon, ugyan eléggé nagyon figyelve mindenre, de megtettem, csak elnyúltam, majd apró csókot nyomtam a hajába, hogy éreztessem, minden rendben lesz itt.
- Serduszko, úgy hangzol, mint aki éppen végrendelkezik. Inkább ne csináld, jó? Itt leszek és nem lesz semmi baj. Fogom a kezed és túl leszel rajta és itt lesz a csodaszép kicsi lányunk. Ne aggódj! - csúsztattam a kezem az arcára, lágyan végigsimítva rajta párszor a hüvelykujjammal, a tekintetét keresve a sajátommal. - Vigyázok rád. Mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 9. 18:57 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

- Mert egy seggfej vagyok, de azt hittem, hogy erre ennyi idő után, amit  a férjedként töltöttem, már sikerült rájönnöd - néztem rá sokatmondó pillantással. Mert ha másnak nem is, neki tudnia kellett, hogy nem vagyok mindig aranyos és cukormázas és vannak szar időszakok, amik sokszor nem múlnak el maguktól, de itt van nekem ő, a kicsilányunk, a team és a kviddics és valahogy mindig kihúznak a szarból, bármennyire is hiszem, hogy túl mélyen vagyok. Remélem, hogy ez így is marad.
Szerettem ezt a játékot, elég gyakran használtuk a kis készletet, mióta megkaptam, de ugye a dolgok változtak, volt amire több válasz létezett és nem játszottunk még eleget, hogy mindenkinél járjon minden kocka. Szóval asszem ez olyasmi, amivel még elleszünk egy darabig a jövőben.
- Mindig ilyen szívatósak jutnak a kezedbe, kisszerelmem? - érdeklődtem, felvonva a szemöldökömet, de aztán csak felkuncogtam. Nem akartam én kinevetni, de kissé komikus volt a helyzet, hogy mindenen annyit gondolkozik, mintha számmisztika házit iratnék éppen vele. - Igen? Ezt látod, nem tudtam. Mármint... Furcsi.
Jó, persze, ő is tudta, hogy jobban örülnék egy kislánynak. Ez teljesen egyértelmű volt. Nem azért, mert a fiúk nem aranyosak, vagy nem szeretnék egyszer majd egy kissrácot, de... nem vagyok felkészülve rá, nie.
- Tuudom - sóhajtottam, majd kihúztam egy oldalsót, amitől ha lehet, még instabilabb lett az ingatag torony, de ha nem tenyerelek bele a szarba, túl nyugisak lesznek a dolgok. - A kedvenc dolgom, amit együtt csinálunk, a...
Itt kitört belőlem a nevetés, a nyelvem hegyére harapva próbáltam elfojtani, de egyszerűen nem ment, csak rázkódtam és nyerítettem, mintha muszáj lenne, az arcomat a kezembe temetve. Hát...
- A jengázás!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. július 12. 17:48 | Link


me, myself and I

Jé van egy képviselője a hímnemnek is. Eddig asszem csak lányok toppantak ide elém. Meg középkorú nők. Belőlük aztán jó sok. De nem csodálkozok. Ha nem krimiponyvát írnék, talán mást mutatnának a statisztikai indexek. Igazából én írnék mást is… meg írok is. Csak az nehezebb. Nem tudom, rossz lenne-e. Megpróbálnám a szerencsém. Aztán legfeljebb nem válik be. Jó is volna, ha beválna… izé, hol tartottunk. Igen, aláírás. Mosolyogni, aláírni, bólogatni, következő.
A csajok közelebb araszolnak babakocsistól, mire néhányan csúnya pillantásokat küldözgetnek feléjük. Intek a már induló segédemnek, hogy chill, ők barátok, nem mezei rajongók.
- Mert fizetnek érte? - felelem kérdezve. Látom lassan esik le a tantusz Majának. Közben félszemmel követem a sorban állókat is, rámosolygok a következőre, aki ad egy levelet, ami… lengyelül van, oké. Ezt majd eltesszük későbbre, de jó látványosan teszem be az ingem zsebébe, hogy ne gondolja, hogy majd kávéscsésze alátétként fogja végezni.
- Ti itt laktok. - Ez a kérdés meg kijelentés formában érkezik, mert mire kiejtem, én is rájövök, hogy hát persze. Ne menj másokhoz haza, ha nem akarsz velük találkozni. Mondjuk nem arról van szó, hogy nem akarok velük találkozni. Csak hogy volt ez a tökjó kettős életem és most puff, nincs többé. Mert ha tudja Maja, akkor tudja Lewy, meg a következő pillanatban az egész egyetem. Nem rosszindulatból tennék, csak a titkoknak van egy olyan rossz szokásuk, hogy járványként terjednek. Kibújt a dzsinn. Nah, hát ez van. Csak ne kezdjék el terjeszteni a mugli körökben mozgók, hogy varázsló vagyok. Féltem a szaros életem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 13. 23:05 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


- Nincs bajom Hannahval, tud ő szerintem aranyos...abb lenni, mint amúgy. Csak furi, hogy többe kerül a harisnyája, mint nekem az egész ruhatáram. Mármint amit egyedül vettem - gondoltam át kicsit a dolgot. Nyilván már van sok másik ruhám is, amiket ajándékba kaptam, vagy éppen a szőke meg Lewy vettek nekem. Olyan is, amit én választottam de régebben biztos nem vettünk volna anyuval, mert másra költöttünk.
- Nem vagy valami hatásos - ingattam a fejem egy lemondó sóhajjal, aztán csak megsimogattam a pocakom egészen elmosolyodva. Hiába félek és aggódok, tudom, hogy mennyire jó lesz, mikor már itt fekszik a kis mini ágyikójában és figyelhetem, várhatom mikor sír és szól, hogy engem szeretne, vagy enni, vagy csak úgy. Nincs már sok, akkor sem, ha elég kényelmesen ücsörgél odabent. Talán pár órája fájt elsőre picit a pocim, de mivel nem történt egy órán át semmi, nem is szóltam senkinek, biztos csak nem kellett volna a joghurt a céklás leves után, amit Levendula csinált nekem. Erre a gondolatra bele is kanalaztam egy utolsót a fagyimba, hogy aztán letegyem a szekrényre és szépen helyet csináljak neki. Ameddig vissza nem kérdezett, észre sem vettem, hogy is szólaltam meg. Be is szívtam az ajkaim kicsit elpirulva ahogy ránéztem.
- Igen, eléggé nagyon - még bólintottam is egy picit, ahogy megpiszkáltam a takarónak eladott huzatot magam mellett. Az oldalam felé dőlve fordultam kicsit el, de azért vigyáztam a kezemre, mert ha kicsúszik ez az izé, megint megbökdös a néni, és így is majdnem lehánytam, mikor csinálta. Nem szeretem a tűket. Ő is elhelyezkedett és egy puszit is kaptam, amire kicsit nyugodtabban szusszantam mellette hozzá is bújva.
- Azt csinálják halál előtt? - kérdeztem kicsit bután, bár a cél az volt. Mármint hogy meglegyen mindennek a maga helye, ha a ma nagyon rossz lesz. Amikor olyan nagyon fájt Klaranál is én tényleg azt hittem sose múlik el és nem bírom ki. Szóval már az emléktől kiráz a hideg és lesápadok. - Jó, majd igyekszem - sóhajtottam kicsit, aztán csak nagyon erősen karoltam őt át és bújtam hozzá. Kicsit még a kindertojást is túlszorongattam, de végül a Nyuszó hasára tettem a szépen ketté szedett papírt, majd szétnyitva az elpuhult csokit mindkét darabba tettem egy felet. Aztán szenvedni kezdtem a sárga műanyaggal mert sehogysenem akart kinyílni. Pedig ez hercegnős tojás, mindig menni szokott és aranyos meg lányos dolgok vannak benne.
- Tudom. Mert te vagy a legjobb... de... tojást is tudsz nyitni? - tartottam felé kicsit elkedvetlenedve, ahogy nem igen jutottam semmire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 14. 00:42 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


- Remélem a jövőben nem lesz ennyire szófogadatlan, utálok szigorú lenni a családban - sóhajtottam fel, mert hát, a csapatban ment, de az egy külön lap, nem ide tartozott, ott mások is voltak az erőviszonyok. De hogy mondjam akár Klaranak akár Anianak, hogy ezt meg azt nem csinálhatnak, ha nem fogadnak szót? Szívtelennek érezném magamat miatta.
Aztán kicsúszott a száján, hogy bizony, ő akarja, mire visszakérdeztem dorombolósan, majd nagy nehezen beügyködtem magam mellé az amúgy nem valami hatalmas ágyba. Hogy fér el ezen egy nagyobb darab ember? Vagy nekik szélesebb ágy jár? Diszkrimináció.
- Édes vagy, amikor ilyeneket mondasz - vigyorogtam elragadtatott mosollyal, mielőtt még inkább csak őt figyeltem volna. Jó volt látni, hogy ő is figyel, nehogy valami benézzen a mancsával kapcsolatban, mert a nővérek közül se volt mind aranyos, nem hiányzott volna, hogy kicsússzon, fel kelljen kelnem és még meg is bökjék. A-a.
- Aha... - Nem volt egy vidám téma, én nem éreztem annak és nem is akartam, hogy ennyi idősen ilyet csináljon. Rosszul tolerálom az ilyet, főleg azoktól, akik fontosak és ez nem az első eset lenne. Khm. - Nem csinálhatsz belőlem szingli apukát. Felejtsd is el!
Még a kisebb baj lett volna a szingliség, itt az volt a baj, hogy nem akartam olyan életet élni, amiben ő nincs ott mellettem minden reggel. Nyálas, tudom, és nem érdekel. Inkább óvatosan simogattam és hagytam, hogy nagyon közel bújjon hozzám, majd a hasamon boncolgassa az olvadt kindert. Bár, ha összeken, olyan leszek, mint aki elcseszte a pelenkázást.
- Bizony! Abban vagyok a legjobb! - vettem el tőle a golyóbist, majd egy erősebb szorítással ketté pattintottam, így már nyugodtan hozzáfért a benne lévő ajándékhoz. - Jó lesz? Mi van benne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 14. 19:49 | Link


Breki és één Új breki és új anyu| május 22. | Hotel Perla

- Fogalmam sincs miről beszélsz - csóváltam a fejem, ahogy az építményt méregettem kicsit helyezkedve, mert fájt a hátam, mikor rosszul csücsültem ekkora pocival. Ami meg azt illeti, szerintem nem is popsiarc, az ohanában legalábbis nem. Néha piszkálódós anyáékkal, vagy éppen a pandáékkal, meg Lucáéknak is kijut a jóból, de amúgy nem. Másokkal lehet, de az meg annyira nem fonts. Biztos vagyok benne, hogy ők megérdemlik, hiszen ha nem így lenne, csúnyán állna a sorsa, de nekünk jól megy eddig a sorunk.
- A kockák bántanak - közöltem egy nagy sóhajjal, mert így is éreztem. Persze ez csak játék és biztos vagyok benne, hogy ennyire komolyan sem kellene venni, sőt, egyenesen fel sem kéne vegyem problémának. Mégis megteszem rendszeresen. Meredtem a kockácskára mielőtt a saját részemhez húztam volna az asztalon összeeszkábálva a válaszomat rá. - Fura? Micsoda? Hogy ezt szeretem? Vagy hogy ezt választottam?
Nem annyira értettem mi olyan különös benne, hogy szerettem látni azt rajta, amit. Tudtam hogy ott, akkor nagyon boldog volt. Persze azt hiszem attól is, hog kiderült, lesz a brekink, de ott kicsit nehezebb volt. Elég jól emlékszem, mennyire rossz napja volt én meg meg is voltam ijedve. Annetől is, amit mondott és attól, hogy egyedül kellett bemennem abba a boltba. Még mindig éreztem azt a gombócot, mintha azóta is ott lenne. Fogalmam sem volt róla, hogy jól leszünk-e ha az kiderül, de aztán igen. Tényleg ohana lett, olyan legeslegszebb.
- Akkor gyeeerünk, lassú vagy - jegyeztem meg a megingó toronyra nézve és a számat rágcsizva méregettem, honnan kéne belőle kivenni, mert ez így nem valami baba. Közben Klaracska feltérdelve tapsikolt, én meg tudtam mit szeretne, így bekapcsoltam neki a zenét, ő meg egyből billegette magát, majd leülve a nyulait is. - A keeedvenc? - kérdeztem majdnem nevetve, de aztán a válaszánál csak összehúzva a vállaim somolyogtam, mielőtt a közeli kistáskából kiturkáltam volna azt a nagyfejű, pirossárgás lényt és az asztalra tettem volna. Pont mikor a plüss lábikók a lapot érték rá is néztem. - Bíííííp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 14. 22:56 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Kénytelen voltam kicsit elnevetni magam, ahogy aggodalmaskodott rajta, mi van, ha  a pindurka majd nem úgy akarja a dolgokat, ahogy kellene. Nem tudom azért, mert én ennyire nem voltam ilyen, vagy mert szerintem Klara ebben talán rám hasonlított, de nem tudtam elképzelni olyan brekit, aki majd csúnyán néz apura és komolyan azt mondja neki én nem eszem meg a spenótot. Még nekem is le kell ülni megenni. Undi, olyan trolltakonyszerű és jaj, nem szeretem az illatát. De meg kell enni, ha ő azt mondja és ez elég kellemetlen mégse mondtunk soha rosszat. Maximum utána Klara tejcizett én meg megettem a fagyiadagom.
Közben nekem is feltűnt, hogy nem éppen a méretünk az ágy, az, amibe költöztettek legutóbb a szörnyű délután után, kényelmes volt és puha és sokkal szélesebb. Ott pont oda tudott jönni mellénk és együtt nézhettük a minikénket, az első csodánkat ahogy éppen hamizott vagy csak nézelődött éjjel fel a fényekre.
- Én csak... tényleg nagyon szeretném. Nem érzem jól magam - böktem ki végül pici sóhajjal. Attól se igazán, hogy ilyeneket beszélek, mert most milyen az, ha ráparancsolok valamire, hogy de én ezt akarom. Kicsit a kelleténél jobban meg is szorongattam a huzatot, hogy aztán rá tudjak nézni. Közben meg a kezemmel az oldalát simizgettem, aztán csak elnyújtottam a kezem a combjáig és ott is felejtettem kicsit.
- Nem mondok többet ilyeneket. Megígérem, de tényleg... egyszerűen tudom, hogy rossz lesz - piszkálgattam a saját ujjaim a pocimon, hogy előbb a plafont nézegessem, majd oldalra kifelé fordulva az infúzió helyét. Tudom, hogy lassan az is jön és undi lesz. - Én nem szeretnék ilyet, semmit, ami nem egész ohana. Sosem lenne jó, ha szétesne - még ingattam is kicsit dünnyögve beszélve az egészet leginkább az oldalába, amihez hozzábújtam. Bár attól a nagy dinnyétől nem igazán ment. De szeretem.
- Csaaak abban? - kérdeztem egészen elpirosodva, ahogy beszívva az alsó ajkam felpillogtam rá. Még a mutatóujjam is a számhoz emeltem mielőtt lehunyva a szemeim inkább rá billentettem a fejem. Megvártam, hogy kinyíljon a buta műanyag, de addig valami rejtélyes módon az egyik fele a tojásnak egészben eltűnt. Éppen a számban. Hopp. - Méf nemf tufom - mondtam kicsit teli szájjal, aztán mikor leküzdöttem a tenyerembe borítottam papírostól a tartalmát. De béna voltam és valahova begurult közénk, ami benne volt. - Nyeh... még mindig nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. július 15. 01:20 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

- Nekem sincs - forgattam a szemem, mintha tényleg nem lenne. Persze, ez nem változtatott a tényen, hogy találhatott volna olyan pasikat, akik értelmesen kezelik, gondolom. De nem akartam ezen gondolkozni, az én feleségem volt, ez pedig így is marad.
- Biztosan nem direkt csinálják, na... - simogattam meg egy kicsit a hátát, oda hajolva, majd nyomtam egy puszit az arcára is. Nem kell, hogy elkeseredjen itt most csak amiatt, mert játszunk éppen és nem ő kapja az egyszerűbbeket. Szerettem, hogy ennyit gondolkozott a dolgokon. - Nem tudom, csak nem gondoltam volna, hogy pont ez az a nagybetűs különleges.
Nem mondhatjuk, hogy az egész zökkenőmentesen ment kettőnk között mindig, de az esetek nagy többségében szerintem elég jól álltunk más párokhoz képest. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de hálás voltam érte, nincs fölösleges idegszálam és energiám arra, hogy öldököljük egymást a nővel, aki fontos nekem. Elég leterhelés a munka és az egyetem egyszerre.
- Máskor erre egy rossz szavad sincs - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal, a pillantásom a kockán tartva, mielőtt egy csábító félmosollyal felpillantottam volna rá, de aztán csak felkuncogtam és visszanéztem a kezemben pihenő fahasábra. Nem tudtam magamat komolyan venni, akármennyire is próbáltam, így nagy visogatás után válaszoltam csak neki. - Mit akarsz a Lucával? Miér' bípelt rám? Olyan izé vagy. Beszélgetni szeretek veled a leginkább. Lame. De ez van. Holtversenyben volt mással, de... az csak plusz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 16. 20:44 | Link


Breki és één Új breki és új anyu| május 22. | Hotel Perla

Úgy gondoltam, hogy ezzel be is fejeztük a fölösleges butaságokat, mint annak a témáját, hogy ő most mennyire nem kedves. Egyáltalán nem igaz, hogy nem aranyos, teljesen rémeket lát, meg kerget. Nem olyan aranyosakat, mint Casper, inkább retteneteseket, mint amik mondjuk az iskolában is voltak. Nem szépek és nem is kedvesek.
- Remélem, eléggé nem kedves ez tőlük - ingattam meg a fejem, aztán a puszira el is terült a vigyor az arcomon. A simogatás jól esett, de ettől még nem múltak el az aggodalmaim a következő kör előtt. Kihúzok valami jó nehezet, aztán várhatunk reggeli. Klaraval egy kupacban alszunk itt le hárman a szőnyegen. Fel se tudnék kelni pisilni! Mondjuk az az ágyból se egyszerű, de még csak megoldom viszonylag csendesen, ellenben itt nem annyira.
- Hát, sok nagyon kedvencem van. Ez meg olyan... jó, meg szép. Tudod, boldogos és olyan ohana - vigyorodtam el nagyon, miközben kicsit piros pofival pillogtam felé. Persze mint mindenhol, nálunk is vannak kevésbé szívecskét dobbantó pillanatok és emlékek, de örülök neki, hogy nem abból van több. Van, ami sose lesz jó emlék, vagy rá gondolva leginkább eléggé rosszul érzem magam, de ezek sose kerülnek többet elő. Nem is szerettem szólni értük se akkor, se azóta.
- Uhm, nem baj, mikor lassan... adsz puszit, vaaagy ráérünk elindulni, meg ilyesmi. Deeee most nem ilyen van! Most figyelni kell! És sose tudom meg, miket szeretsz éppen, ha nem húzol - mondtam kissé türelmetlenül. Aztán arrébb csúsztam, majd miután meglett a kis lény, vissza is. - Szólt, hogy nem igazat mondtál. Még ő is tudja.
Igazából mindannyian tudtuk és egyszerre volt vicces meg nem annyira. Nem értettem, miért poénkodik, mikor nekem is azt mondta, nem ér, ha nem válaszolok rendesen. Néztem is rá nagy szemekkel, még meglett a válasza, aztán csak a számra harapva nevettem el magam.
- Én is szeretem ezeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. július 18. 02:29 | Link


Somethingjustlikethis | Nálunk

- Kicsit sem - felelte a nő, de általában ilyenkor hazudik és ez most sem volt kivételes eset. Többnyire a tevéjének nem szokott kamuzni, csak ha egyértelmű volt, hogy viccel. Ennél azért jobban féltette a dolgokat kettejük között, hogy komolyan kockára tegye akármi miatt is.
- Sokkal? - kérdezett vissza, mielőtt még a karika az ujjára csúszott volna, az ajkai pedig Kevéére. Most már nyugodtabban állt hozzá, bár a lelke egy egészen kicsi, cinikus része még mindig huhogott a háttérben jó hangosan, hogy 'még mindig visszakérheti éjfél után'. Nagyon tudta magát utálni az ilyenekért, de ezért nem csak ő volt a felelős. Sokkal könnyebbnek érezte eltolni magától az embereket, mint hogy közel engedjen mindenkit és aztán pofára ejtsék.
- Megkérdezném, hogy milyen lesz legközelebb, de úgysem válaszolnál rá - állapította meg a nő, kissé elvigyorodva. Aztán utána a kissé görnyedő Tevét nézte, mielőtt még az etetőszékben félig-meddig alvó kissrácot figyelte pár pillanatig. Úszott az álla a zöldségmaradványokban, de olyan békésnek tűnt, szerette őket nézni ilyenkor. - Valahogy nem lep meg. Örülj neki, hogy Peggy nem csapott le rá, hogy 'enyémenyémenyém'. Csini bizsu, majd elhordja az előkészítőbe, jó lesz!
Ismerte a lányát, tudta, mennyire odavan Kevéért, meg mindenért, ami tőle van, vagy csillog. Ő a maga részéről megelégedett volna azzal is, ha csak az urát megtarthatja, anélkül, hogy aggódnia kéne, mi lesz két nap múlva.
- Lerakom a gyerekeket aludni, addig fújj egyet! - Próbált optimista lenni, adott is még egy futó csókot is Kevének, mielőtt lemászott volna a pultról és óvatosan kivette a kisfiút az etetőszékből, majd elindult a szoba felé, időközben összekapva a csipet-csapatot. Mindeközben pedig egy bizonyos zűr egyre közeledett a kertkapuhoz, de Green szerencsére erről mit sem tudott.


// Love Love Love Love Love Love Love //
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. július 18. 04:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 24. 12:23 | Link


#Méhi és #Breki | Varsó | április 20., péntek


Nagyon furcsa volt látni a kígyózó sort, az még inkább, hogy folyamatosan beszélgettek és voltak szavak, amik mintha elsőre kerülnének elő, nekem legalábbis. Össze is húztam magam, még azelőtt, hogy valaki megszólít, vagy esetleg eszébe jut hogy ó, ő itt a babakocsiban a szívecskémhez tartozik és majd beszélgetni akarnak meg mindenféle. Ezt nem annyira szerettem, és nem azzal volt a gond, hogy örülnek a brekimmel, neki én is nagyon, meg mikor az instán a fanoldalaira új képek jönnek én is mindig megyek teleszívecskézni, csak tudom, hogy ilyenkor a következő az, hogy ők amúgy Lewyt akarnák. Képre, ölelésre meg mindenre. Ezek meg nem jók, nagyon nem. Undik.
- Kifiz... Ó! - Addigra, hogy visszakérdeznék, rájöttem, hogy ez olyasmi, mint mikor a drága aláír egy mezt. A sajátját, szóval a könyvnek az övének kell lenni. Ami fura, nem is tudtam hogy ír, azt se, hogy azt itt olvassák, pláne nem, hogy ilyen furi neve van. Valami nem stimmel, mert ahogy közelebb hajoltam picit, a könyvön nagyon nem dimitri volt ráírva, szóval néztem rá, meg vissza a lapra, aztán hümmögve inkább becsuktam, ami a kezembe akadt és visszacsúsztattam mellé.
- Ühhüm, itt is, most egy ideig maradunk is, majd jön értünk Lewy ha kiválasztottuk a mesekönyveket - mondtam mosolyogva, hogy közben leguggoljak a pindurkám mellé, aki lelkesen nevetett bele a mondandóm közepébe, valószínűleg az apu nevére. Ezt is hallja eleget, főleg a Kevuéktól meg a szőkééktől, pontosan tudja, mert okos kislány, hogy kiről is van szó. - De te nem itt laksz - tettem hozzá oldalra billentve a fejem, ahogy érzékelve a sor kisebb ellenszimpátiáját, főleg a csinosan kiöltözött nénitől, aki szerette volna, ha rá is néz akinek a kis borítékját adja.
- Szerintem tetszel a néninek.... mármint... ráírta a borítékra, hogy Kochanie. Az ilyen becézés, mint a drágám meg életem... - vigyorodtam el picit lefelé bámulva, aztán a brekim kezecskéjét szorítottam.
- Milyen könyv ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. augusztus 1. 03:33 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla

- Pedig általában jól neveltek, rájuk szoktam szólni, ha valami nem oké - bólogattam meggyőzötten, hogy bizony, a mi kockáink azok mind jól neveltek. Az összes, az is, ami az asztalon, az is, ami kezecskékben, meg azok is, amik rajtam. Utóbbiak túl kimerültek a nap végére, hogy bántsanak bárkit is, mert sokat dolgoztatom őket. Azért reméltem, hogy ebből nem lesz rendszer, hogy az ilyen szívatósokat húzza ki, mert még egy ilyen és lehet, hogy itt fogok megőszülni. Rosszul hangzik.
- Ebben mondjuk igazad van, tényleg eléggé nagyon Ohana. Olyan szerelmetes - bólintottam is rá, hogy nyomatékosítsam az ő szavaival élve. Nekem is nagyon boldog volt az az emlék, de mégis csak akkor materializálódott rendesen, mikor Maja kezében volt először a kicsi. Ott már semmi rossz nem történhetett, velünk volt, épen, egészségesen.
A lassúságot illetően még rám is szólt, amire kénytelen voltam egy egészen aprót kuncogni, hiszen  általában nem én vagyok, akit noszogatni kell. És most mégis megtörtént, what a shame.
- Ja értem, a lassú puszi belefér, de a lassú kockahúzás meg nem? Ezek amúgy sem kockák, hanem hasábok... Azt hiszem - állapítottam meg, meg s forgattam volna egy darabot az ujjaim közt, de épp egy sem volt kéznél, így a mustra valahogyan elmaradt. - Nagyon kotnyeles egy kis lény, őt senki nem hívta játszani!
Mutattam rá felháborodottságot tettetve, de aztán csak egy széles, colgate mosolyt villantottam rá és rántottam egyet a vállamon. Ő is tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Mert jók, még szép, hogy szereted... merted volna nem szeretni! Húzz, királylány, mielőtt kinő alattunk a fű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. augusztus 1. 04:00 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


A kórházi ágyak akárhogy is nézem, nem két emberre lettek méretezve. Ezek, a normál ágyak legalábbis biztosan nem. A VIP-ben persze akadtak olyanok, amik kényelmesek és puhák voltak, olyan hívogatóak, hogy az ember maradjon, de ez nem az volt még és Ania nem is igen siette el az érkezést, nehogy hamar elkényelmesedjünk.
- Tudom, Kochanie, tudom, de majd minden rendben lesz megint, nemsokára - nyomtam nagy csókot a hajába, ahogy közelebb bújtam hozzá egy egészen kicsit. Be is feszültem rendesen, mert butaságokat beszélt arról, hogy mit csináljak, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy kéne nekik. Gyakorlatilag végrendelkezett nekem a Tsumokról meg a kirakókról és ezt annyira nem viseltem jól, az agyvizem pillanatok alatt szökött fel az egekbe és le se akart onnan nagyon jönni. De nem akartam, hogy ez rajta csattanjon, mert bár ő az oka, nem direkt csinálta.
- Rossz lesz. De te erős nő vagy és meg tudod csinálni és minden rendben lesz. Tudom - azzal a kezemet az övére csúsztattam, am a pocakján pihent és finoman megsimogattam. Hozzám tartozott és nem akartam úgy elképzelni az életemet, hogy ő nincsen benne, főleg nem a kicsi brekikkel, mikor nekik talán még nálam is nagyobb szükségük van rá. - Nem is fog, nem, ha rajtam múlik.
Afféle ígéret volt, neki, nekem, mindenkinek, aki ismert minket, hogy jóban és rosszban ott leszek mellette és fogom a kezét. Mert ez a dolgom, ezt fogadtam meg neki.
- Mi másban kéne még jó legyek? - kérdeztem vissza álszerényen, miközben átnyújtottam neki a műanyagot. Persze, volt pár dolog a fejemben, amiben szintén hasonlóan tehetséges voltam, de egyik sem volt olyan kiemelkedő, mint ez a bontás. Aztán Maja kis szerencsével beborította közénk, én meg felnevettem és felültem, de csak addig, hogy ki tudjam szedegetni a darabkákat és a markomba zárva őket tartottam fel a kezem, hogy akkor nyújtsa a tenyerét, én meg odaadom. - Majd most kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. augusztus 3. 01:57 | Link


Keve 2.0 | Az izé háza előtt | Majd-nem Grace



Igazából nem nagyon tudott volna olyan embert mondani, aki Mülleren kívül egyetértett vele, de róla azt illik tudni, hogy nem normális, sosem találkozott a nővel és Max rokona, nem tartható különösebben független és megbízható forrásnak.
- Nem lényeges, de ha a helyemben lennél, értenéd, hogy miért csinálom azt, amit, Keve - csattant fel Max, mert ő minden egyes lépését logikusnak és ésszerűnek látta a mai napon, talán azon kívül, hogy elbeszélgetett Majával, amit biztosan nem kellett volna megtennie Keve bőrébe bújva.
A gyűrűs kijelentés teljesen kivette az észből Maxot, a gyomra egy egészen apró, tömör gombócba ugrott össze, volt egy olyan nagyon rossz érzése tőle, hogy neki ehhez az egészhez köze van. Volt is, de jobb volt, míg ezt nem tudta biztosra.
- Mit műveltél?! - fakadt ki, még pár másodperccel azelőtt, hogy a fiatalabb férfi elkattant volna teljesen. Annyi biztos, hogy egy nagyon szépen kivitelezett ütéssel, csípőből lendült Keve és törte be, gyakorlatilag a saját orrát. Egy pillanatra a látása is elinalt, egy fehér villanással, aztán a füle is zúgott, ahogy lassan, homályosan pillogva igazította vissza a helyére az orrát. Az egész keze úszott a vérben, sőt, a ruhái nagy része is, az udvar hirtelen kezdett olyan lenni, mintha valakit megpróbáltak volna megölni ott. Max önbecsülését.
- Bert szerinted attól jobb lesz? Deve, deb lesz jobb, csak egy papírt kapsz róla, hogy gyuhu, a feleséged. Átgondoltad te ezt? A válás fos dolog. Drága és macerás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 3. 21:58 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Egyre kényelmetlenebbül és rosszabbul éreztem magam, ahogy a szobát újra és újra felmértem, vagy csak éppen megint az ágyat vizslattam. Nem szeretek kórházban lenni, egyedül sem, most meg fogták és összemixelték nekem ezt a kettőt. Mintha Stitchtől a kávé után a sárga lasztit is elvették volna. Éreztem a gyomromban a gombócot, mert tényleg el voltam keseredve ettől meg mérges. Nem a kislányra, tudtam, hogy neki jó helye van és rendben is lesz. Vagyis hittem ebben, ezért is simogattam őt lelkesen a pocimon keresztül, néha még érezve is, hogy éppen rúg vagy taperol. Eleven volt, de annyira nem, hogy elinduljon, ezzel meg nem segített nekünk. Inkább csak eldőltem a párnákra miután arrébb csúsztam, hogy odaférjen a férjecske is.
- Már egyszer sikerült, most se lehet olyan nagyon nehéz, ugye? - néztem rá, bár szerintem én nem vártam választ, ő meg úgyse mondana mást, mint eddig. A sóhaj is kint volt azért, de a kindertojás kicsit segített a hangulaton meg az a puszi is. Most már Klara is hiányzott. Szerettem is hogy itt van velem, meg nem is. Neki se kórházban kéne lenni, hanem otthon játszani a kis sátrában vagy a puha szőnyegén a nyuszicsaláddal. Meg firkálni, mert már ügyes és tud ilyeneket. De most nem tudunk együtt, mert nem lehetek ott még, majd később.
- Neeem tudom, hm. Strasszragasztásban, hajbogozásban, cipzárfelhúzásban, fürdésben, főzésben... - aztán egy darabig még sorolgattam, de ez eleve mind olyan volt, amit ő csinált vagy ő segített benne, szóval csak elnevetgéltem rajta, mielőtt eltüntettem a kindert, és nekiestem a másik felének is. DE azért egy harapás után eszembe jutott ő is. Mármint amúgy is, csak ez tojás, nehéz ilyenkor gondolkodni. - Kérf?
Ameddig válaszolt, addig rásóztam a sárga műanyagot is, mert nem akart kinyílni, utána meg megadta magát és elszóródott az ágyban. Találtam valami rózsaszín, szívecskés dolgot, ami kinyitható volt a popsim alatt, a többit csak vártam, még összeszedi. Feljebb tornáztam magam hogy oda tudjak hajolni és megnézni, ha kinyitja a tenyerét mi az.
- Meg is mutatod, vagy csak te fogod megnézni? - kérdeztem kicsit talán türelmetlenül, aztán még egy grimasz is kicsúszott, de az nem neki szólt, az a pocim volt, és valamit vagy nem jól csinál Ania, vagy nem olyan baráti, de éppen nem volt jó érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 3. 22:27 | Link


Breki és één Új breki és új anyu| május 22. | Hotel Perla

- Rájuk szólni? - néztem bután, a fejem egészen a vállamig dőlt oldalra, hogy a számmal csücsörítve nézzek hol rá, hol a kockára. Gyanús volt ez nekem, mert ha szólt neki, nem jót vagy nem jól tehette. Nem volt fair, hogy ő ilyen egyszerűen haladt. Meg még viccelgetni is van ideje! Lehet csal. Már majdnem azon is elgondolkodtam, hogy benézek a nacija alá, hogy nincs-e ott a pálcája. Amivel meg tudta bűvölni ugye. Én nem értek hozzá, de ő tuti igen.
- Pontosan. Ő fontos, megkapta a munkát a gólyánk és nagyon szép babát kaptunk, aki egészséges is - bólogattam is kicsit magam elé, ahogy megsimogattam a picilány fejét, amit a nagy pocimnak döntött. A kezecskéjét a hasamhoz emeltem, bár most nem rugdosott, csak szerettem, ha tudja, hogy jön a tesó. Nem csak ketten leszünk itthon táncizni meg játszani, hogy lesz kivel barátkozni és örülni. Majd a nyár végén lehet nekik kis közös medencéjük is.
- Naaaaaaaa - morogtam fel, még be is fogva Klaracska fülét - legközelebb már azt mondod, hogy puszi meg semmi nincs, ha lassú vagyok? - néztem rá nagy szemekkel, hogy aztán levegyem a kezeim, amit még a pici hajasbabánk is szeretett volna. Nézett rám fel nagy szemekkel, mert nem értette mi is a helyzet. Megfogtam a kezeit, hogy segítsek neki a talpijaira állni, és aztán meg is öleltem, mikor a nyakamba kapaszkodott jó nagy puszikat adva neki.
- Okos lény, tudja, hogy nem szabad nem igazat mondani, senkinek se. Aki egyszer elkezdi, rászokik - ingattam rosszallóan a fejem, hogy aztán a hasábokra koncentráljak. Mert nem kocka, most mondta. Nekem akkor is fakocka.
- Mert mi lenne, ha nem szeretném... ezeket? - kérdeztem értetlenül, hogy közben kihúzzak egy kockát a felsőbb régióból, bal szélről. Ugyan ingott, de még nem borult le. Stabil tornyocska. - A kedvenc szavam tőled... Ezt tudom! Jó, több is van...de jegessmaci!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. augusztus 4. 17:32 | Link


így | A Nőnél

- Gyerekes vagy Max, rettenetesen - közöltem a szemeibe, vagyis a sajátjaimba nézve. Sosem kellett még magamat leb*szni semmiért, így ez a remek új élmény pont jól jön majd az önéletrajzomba. Ahogy a válasza erre is, mint mindenre, olyan esetlen és egyértelműen hárító volt, keserédesen felnevettem rá, majd megcsóváltam a fejemet a tarkóm dörzsölve meg párszor. Rendesen migrénem van az embertől.
- Ha... túl sok a ha. Te is lehetnél az enyémbe, hogy végre felfogja az agyad azt, amit nem akarsz látni más szerveidtől. Boldog vagyok. Vagyis az lennék, ha nem próbálnád meg mindenáron szétb*szni ezt az egészet - tártam el a kezem és igen, szerintem eddig nem vágtam még ezt hozzá. Soha, senkihez, hogy van ebben boldogságom és éppen azt venné el tőlem, de ezt teszi, és nagyon gyúr a pofonfánál is. Már nem rázza, egyenesen kifeszegeti a helyéről. Nagyot sóhajtottam majd egy félmosollyal néztem körbe, mielőtt rá emeltem volna vissza a tekintetem.
- Eljegyeztem - jelentettem ki, ahogy éreztem, amint az a negatívtól felgyűlt hidegrázás végigfut rajtam, az idegeim megfeszülnek és a kezem ökölbe szorul. - Ahogy javasoltad is.
Gyakorlatilag a pillanat sincs meg, mikor indult el a kezem és hogy lehetett ennyire pontos, de azt hiszem őt a gyűrű engem meg a tény, hogy saját magam képelem fel fagyasztott meg. És fájt, nem kicsit, már a kezem fizikailag. A másikkal rá is szorítottam az öklömre, mintha attól jobb lenne és még rázogattam is kicsit, de egyszerűen elégedettséget éreztem. Túl rég volt erre szükség, hogy végre figyeljen is arra, amit mondok.
- De az enyém, a többi leginkább nem érdekel - szűrtem a fogaim között, de nem léptem közelebb, nem biztos, hogy nem támadásnak vette volna és nem volt kedvem kergetőzni, mintha fogócskáznánk ma. A cigim akartam, jeget a kezemre és hogy felfogja végre, nincs mit helyrehozzon, mert minden jól van.
- Át Max, legalább egy hónapot ültem rajta, és lám - néztem körbe - én ott vagyok, ahol lennem kell. Különben bármire is készültél, azt most tennéd...és tudod... akkor lenne szarban a haza. Mert nem lenne már arra gondod, hogy felkapargass. Nem lenne többet gondod neked rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. augusztus 8. 14:46 | Link


#apuci | május 22 | Hotel Perla


- Apu vagyok. Ez a dolgom! - horkantam fel, mert ha én nem szólok rá ebben a háztartásban senkire, akkor bizony más sem fog helyettem, ezt pedig nem fogja tudni senki megmagyarázni nekem, hogy nem így van. Maja csak végsőséges esetben hajlandó beleavatkozni a dolgokba és ha nem muszáj, akkor sem különösebben drasztikusan. Nagyon méregetett is, mire a szám elhúzva dobtam be a kedvenc alpakka-arcomat, hogy hát ha akarja, megnézhet közelebbről is.
Szerettem nézni, ahogyan Klara a pocakjának döntötte a buksiját, valahogy úgy éreztem, hogy összeáll a kép és a nagy család rendben lesz. Máskor persze voltak felőle kétségeim, vajon tudja-e egyáltalán, hogy nemsokára még egy kicsilány fog itt topogni a közelében. De most inkább csak éltem azt a boldogságot a mellkasomban és elmosolyodtam büszkén.
- Nem fenyegetőztem, érdekelnek  a pontos tényállások. Baj? - kérdeztem kissé provokálóan, felvonva a szemöldökömet, de az arcomon ott maradt a pofátlan vigyor, ami általában a kapott pofonokat előzte meg. Azzal a kis eltéréssel, hogy Maja soha nem bántott, akkor sem, ha lehet, hogy éppen megérdemeltem volna. Klara nem igazán értette ezt az egész fülbefogást, mert hát, ő nem csinált semmit, meresztette is a nagy szemeit anyura.
- Azt hiszem mondhatjuk, hogy ezen már túl vagyok - vontam meg a vállamat kis mosollyal, mert ennek ellenére valahogy nem tudott ez meghatni. Közben ő a toronyra meredt pár pillanatig.
- Nem tudom, nem lennénk házasok? Valószínűleg - meredtem a toronyra, ami egyelőre stabilnak tűnt, de ugye a kérdés az volt... meddig? Mert már nem sokáig maradhatott így.  - Mi baj a Jegessmacival?
Kicsit eltűnődve meredtem a toronyra, mielőtt apró szusszanással nyúltam volna a következő kockáért. Az első pár milinél nem is volt baj, de aztán az egész az ölembe borult, én meg nevetve ejtettem a fejem a két vállam közé.
- Valahogy éreztem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. augusztus 8. 15:02 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


Azt hiszem, egy nem túl széles ágy a legkisebb kellemetlenség kell legyen, amit elvállalok azért, hogy az asszonykám jobban érezze magát. Mert ugye kettőnk közül ő nézett elébe nehezebb napoknak és én nem igen örültem ennek, a minimum, amit megtehetek, hogy támogatom és segítek, amiben tudok. Még ha ez azt is jelenti, hogy beleáll egy ágykeret a hátamba.
- Pooontosan - helyeseltem lassan és megnyugtató hangon, kicsit bólogatva, de azt is csak leginkább amolyan komótos tempóban, nem sietek sehova. Bár a fagyim lehet, hogy megolvad, ha így folytatom.
Azt hiszem, nem kellett volna megkérdezzem, hogy miben legyek még jó, mert felsorolt egy rakás dolgot, amire elnevettem magam kicsit. A pasik nagy része asszem ettől egyből plafonon lett volna, hogy kikérik maguknak, ez nem az ő dolguk.
- És mi van, ha ezekben nem vagyok jó? - kérdeztem kíváncsian, miközben a mutatóujjammal rajzolgattam a vállára. Nem is hiszem, hogy volt olyan benne, amiben kiemelkedően szar lettem volna, de azért... nem lehettem mindenben ügyibügyi. - Nem, nyuszika, edd csak meg.
Aztán inkább kibontottam neki a sárga műanyagot, de nem valami profin, mert szétszóródott a tartalma, én meg elnyomtam magamban egy hangosabb káromkodást. Nem ez a mai az én szerencsenapom, azt hiszem.
Végül szétnyitottam a tenyereim kicsit, hogy megnézhesse, mielőtt még elkapja a gallérom és megrángat, hogy nem is látja.
- Szerintem... fogalmam sincs, mi ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 8. 18:24 | Link


Breki és één Új breki és új anyu| május 22. | Hotel Perla

Ki kellett nevetnem azt, hogy neki a kockák fegyelmezése lenne a dolga, de azért örültem is neki. Nem konkrétan ennek, de tudtam, hogy figyel és vigyáz az ohanára, mert neki is fontos és ennél több vagy lényegesebb nem is kell. Azt hiszem ha nem is mondtam soha, mindig féltem, hogy ő is, ahogy sokan körülöttem csak majd gondol egyet és keres másikat, vagy legalábbis ettől megválik. Én nem szeretek semmit, ami ehhez vezethet, inkább csak leírom valahova, aztán ahogy a papi tanította szépen elégetem a kis papírkát, elszáll és nincs tovább. Anya mindig mondta, hogy ez nem megoldás, de nekem segített. Sok fényképem is így járt, de másképpen nem jutottam volna idáig, én tudom. De ezekről csak nem kell beszélni, meg arról sem, ami rossz az ohanának és minden működik.
A pindurkára pillantottam magam előtt meg lopva a pocimra, amit meg is simogattam a kis hajasbabával egyszerre, de aztán nagyon csúnya dolog hangzott el, én meg morcosan ingattam a fejem.
- De az a kettő nem ugyan az, a puszikat nem hasonlíthatjuk ilyenekhez - mondtam végül, el is véve már a kezem a picike füleiről, aki érdeklődve méregetett még engem, majd inkább ráharapott valami csörgős rágókára és a pelusos popsiját a combomnak tolva négykézláb elindult az apuhoz inkább. Azt hiszem unalmas lettem, vagy nem tetszett a jelenetem.
- Attól még nem kell gyakorolni - mondtam neki a lényecskét arrébb húzva az asztalon és a kockáimból, amik szerinte hasábok, építettem neki egy kis helyet, amibe be tudtam tenni. - Értem, úgy nincs ohana.
Sosem gondoltam igazán bele, miért is történt minden, már persze én tudom, hogy mennyire megszerettem és csak örültem mindennek, ami ő. De nekem nem kellett soha külön ehhez semmi. Mármint beszéd, tettek, akármi. Csak ő ott volt és nem volt rossz. Mert tudtam, hogy ő nem lehet az, csak megérzés. Aztán meg mindegy volt. Ha nem jött volna el a meccsemre, vagy kirak a koliból, azt hiszem akkor sem jutok más boojiboohoz. Legalábbis én biztos, aztán ki tudja akkor mi lenne. De most van és ez jó így.
- Mert az baj, ha szeretem? Nem értem a kérdésed - fordultam felé értetlenül, aztán a sarkaimra ülve néztem az oszlopot, vagyis mai még volt belőle, és aztán bumm. Én meg próbáltam nem nevetni le is hajtottam a fejem, de Kalra megtette helyettem hangosan és még meg is tapsolta.
- És mi volt rajta?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. augusztus 8. 18:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 8. 20:07 | Link


#angyalosanyuka | június 25. hétfő


Egy sóhajjal süppedtem a párnákba, ahogy próbálta megerősíteni a kételyeim valótlanságát, vagy legalábbis biztatni, azt hiszem. Tudom, hogy ilyenkor mondja anya, hogy ez csak hiszti, de tényleg érzem mennyire feszült vagyok és már attól fáj furán néha mindenem, hogy olyan sokat gondolok rá, mikor történik végre valami. Még a fagyim is félbehagytam, pedig nem szoktam ilyet tenni.
- Olyan nincs - fordultam felé meglepetten, mert tényleg. eleve többnyire olyat sikerült szerintem felsorolni, amiben már tudom hogy jó, akkor is, ha ő nem figyelt oda, én igen. Tudom mennyire szeret mondjuk Klara vele ülni a konyhában, mikor főz, vagy azt, hogy Volt mennyire éli a futós sétákat. Velem is szokott, de abba azt hiszem nem fárad el úgy és ezt nehezményezi is. Meg velem jó kis ideje nem tudja csinálni, más kérdés. - Bivtov?
A szám éppen tele volt, bár az így való beszéd nem újdonság, de én azért mindent elkövettem, hogy értse. Végül azonban a maradék csoki is a számban találta magát én meg elég gyorsan eltüntettem. Átruháztam rá a nemes feladatot, így ő nyithatta fel a műanyagot, az azonban még nem derült ki, mi is van benne. A csomagolása szerint valami hercegnős, mert hát nem simát kaptam ám, de ettől még bármi történhet. A kis rózsaszín, szívecske alakú tokot én szedtem össze, de ami bele való, azt még nem tudtam micsoda. De lehet nem is bele, hanem rá. Honnan tudhatnám? Volt benne egy kis mélyedés, lehet oda pattintható minden. Nem értek hozzá.
- Ühm.. na, nem látom - nyitottam ki az ujjait jobban, mert így aztán nem megyünk semmire, kicsit meg is emelkedtem, mire össze is kellett szorítanom a fogaim, mert nagyon rosszul kezdett fájni a hátamban egy ponton. Illetve tudtam mi ez, találkoztam már vele, még mielőtt Klara megszületett is volt ilyen előtte nap. Meg is álltam a mozdulatban, aztán csak kimarkoltam a kezéből és feltoltam magam ülő helyzetbe. - Ez Sziporka. Pindurpandúr. Van egy Csuporkánk otthon, amivel festeni lehet, de ez nem tudom mit csinál - nyökögtem végig, hogy aztán az egyik lábam magam alá húzva billegjek kicsit jobbra meg balra. Amúgy is rossz már ez az állandó várás. Utálom.
- Nyuszi, fáj.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. augusztus 21. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 14. 20:09 | Link


me, myself and I

A sorban ácsorgók közül sokan figyelni kezdik a beszélgetésünket. Nem hiszem, hogy bárki is értené, de azt lehet, hogy sokan felfogják, milyen nyelven is hablatyolunk. Egy páran talán mágusok is, ők pedig könnyedén felismerhetik Maját. Legalábbis a reakciókból erre következtetek. Meg persze a breki. A breki rögtön a sztár, mindenki látni akarja, meg kell simogassa, gügyögjön neki. Ez történik, ha egy rakás nő közé beviszel egy kisbabát. Kérdőn pillantok Majára, hogy mentsem meg? Van hely itt mellettem, az asztal innenső felén relatív biztonságban lennének a túl kíváncsi emberektől. Meg le is lehet ülni.
Közben látom, hogy próbálja összeegyeztetni a könyvön szereplő nevet az általa ismerttel. Kacsintok egyet, további magyarázatra majd később kerül sor.
Közben hangosan bejelentik, hogy tíz perc múlva véget ér a közönségtalálkozó, mire a hátul lévők hangosan lázongani kezdenek. Jó-jó, szaporábban írok. Elveszem a következő személytől a könyvet s miközben fél füllel Maját hallgatom s figyelem, hogy ne rohanják le őket túlságosan, gyorsan aláírom az első oldalt, s mosolyogva felnézek, várva a következőt.
- Én bizony nem itt lakom - felelem, de ezt ő is tudja. Bár szokásunk mindenfele összefutni, olykor szándékosan, olykor véletlenül, azért az ismert tény, hogy már szépen berendezkedtem Bogolyfalván.
A borítékos megjegyzésére csak vigyorgok. Mármint fogalmam sem volt, hogy mit írt rá, de nem az első eset, hogy ilyet kapok. Aztán fordítópennával otthon megbogarászom.
- Ez ilyen… nyomozós, rendőrös sorozat - nézek le az épp elém helyezett példányra. Ezt is szépen összefirkálom s adom is vissza. - Borzasztóan szórakoztató írni, az emberek meg veszik, mint a cukrot. - Mondandómat szépen illusztrálja az előttem ácsorgó nő, aki nem egy, hanem egyszerre legalább két tucat könyvet csap le az asztalra. Az asszisztensem hallhatóan felnyög, de leintem s húzom is magam elé az első darabot. Már fáj a csuklóm és nagyon-nagyon nehéz megállnom, hogy ne bűbájjal irányítsam a tollat, én meg csak fognám s tenném magam. Nehéz ez a mugli élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. augusztus 20. 14:58 | Link


Mindjárt megőrülök... | München, kórház | Júni 25


Szerettem, hogy ennyire pozitívan állt a dolgaimhoz, egyike volt azoknak a keveseknek, akik feltétlenül bíztak abban, amit csinálok, akkor is, ha éppen orbitális baromság volt. Kivéve, ha spenóthoz volt köze, akkor ugye azért fenntartásokkal kezelte a dolgokat.
- Én sem vagyok jó mindenben, te is tudod. - Egy szó. Tánc. És ezzel mindent elmondtam, amit rólam és a tehetségtelenségeimről tudni érdemes. Mert ez volt az egyik olyan dolog, amit ha lehet soha nem csinálnék, pláne nem emberek előtt. Mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Teljesen - bólintottam rá, mert ha szerettem volna, akkor egész könnyen veszek még egyet a polcról, belerakom a kosárba és kifizetem, de nem történt semmi ilyesmi. Nem kellett, hogy visszaöklendezze a tenyerembe a félig megrágott csokit. Nem a higiéniával volt a problémám, csak nem lett volna anyagi csőd, ha veszek még egy tojást.
- Szeretem, hogy milyen kis türelmes tudsz lenni - nevettem el magamat, de aztán hagytam, hogy szétnyissa az ujjaimat és megnézhesse jobban a benne lapuló kindertojásos ajit. Már csak ez hiányzott. Pindúrpandúrok. - Akkor már csak puszedli nincs. Melyik puszedli?
Sose tudtam megmondani, hogy melyik-melyik, azt hiszem, hogy nem érdekelt hozzá eléggé.
- Mi fáj, kicsim?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 57 ... 65 66 [67] 68 69 ... 77 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek