36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 51 ... 59 60 [61] 62 63 ... 71 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 25. 19:00 | Link

Adrian Ivanorovics Black
Anglia, London;



Egész könnyedén vitte véghez, hogy eljusson ide. Még ő maga is meglepődött, mennyire egyszerű volt minden. Csak annyit mondott, hogy Londonban akar vásárolni, kicsit különlegesebb cuccokra is van szüksége, ezért itt aludna egy éjszakát. Az anyja pedig belement, csak a szállás lefoglalásában segített neki. Liza ilyen könnyen még sosem szökött el otthonról.
Persze nem akart semmit sem venni, napközben mégis nézelődött. Nem akart a hotelszobában várni, amíg elkezdődik az esti buli. Csak császkált a mágusnegyedben, megnézte magának a híres Weasley varázsvicc boltot, meg a többi híres helyet. Legalább egy kicsit élvezte, nem szenvedett annyira, mint az előre gondolta. Este felé visszament a szállására, mert csak onnan tudta az utat.
Nehezen bukkant rá erre a "világra". Olyat keresett, ami nem feltétlen legális, és kicsit sem tizenéves lánykáknak való. Mivel azonban nem a megfelelő kulcsszavakat használta, sokszor felnőtt filmekbe illő helyeken bukkant fel. Még most is elfogta az undor, ha visszagondolt azokra a helyekre. Az egyetlen pozitívum, hogy ott beszéltek egy fél mondatban a bunyókról, Liza pedig kapott a lehetőségen. Mégiscsak normálisabbnak ítélte a verekedést, mint ami ott volt.
Szóval fogta magát, nehezen kiderített egy címet, összeszedte rá a pénzt alkalmi munkákból, és most itt van. Egy Temse melletti épületbe szólt a szórólap, ami most a hátizsákjában pihent. Szemrebbenés nélkül akart átjutni a biztonsági ellenőrzésen, de természetesen fennakadt. Mindig fennakad. Nem számít, mennyire volt legális a hely, vagy hogy bárki rátalálhatott és eljöhetett, a béna szőke tincsei miatt mindig megbélyegezték.
Elnyomott egy sóhajt, előkapta a pénztárcáját, majd a személyi megmutatása után tovább is mehetett. A pénztárnál egész kicsi volt a sor, hamar bejutott a küzdőtér elé.  
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. március 25. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 26. 21:43 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


A terhestorna egész biztos, hogy nem arról lett híres, hogy milyen jól összehozza az amúgy romokban lévő szerelmi életet és házasságot. Mert akiknek otthon gondjai voltak, azok itt még genyóbbak lettek egymással és még piszkálódtak is nyilvánosan, amiből asszem otthon még nagyobb hepaj kerekedett. De nekünk szerencsénk volt, nálunk minden rendben volt és azt hiszem, ez ott csak még inkább kiütközött.
- Tényleg nagy feneke volt, de a felesége, azt hiszem, ezt kettesben is meg kéne tudják beszélni! - horkantam fel. Megint más kérdés, hogy engem nem is zavart volna, mert van, akinek jól áll. Majáé sem volt éppen kicsi, attól még formás.
- Hát...? - kérdeztem vissza, apró csókot nyomva az arcára, hagyva, hogy az ölelésbe simuljon, de aztán nem merültem el ebben sokkal jobban. A puszikra egyre szélesebb lett az arcomon az a bizonyos vigyor.
Aztán inkább kivonszolt a szobából, hiába világít a sötétben is a colgate mosolyom, kint sokkal jobban látja és a kicsilányt sem keltjük fel ha esetleg zajolunk.
- Egyet, vagy kettőt? Mit szólnál mondjuk inkább tizenkettőhöz? - kérdeztem az ajkamba harapva kicsit, mielőtt még közelebb húztam volna, az orromat az övéhez érintve egy egészen kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 27. 01:17 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Szerettem a közös készülést a brekizésre, nem is annyira a tornát vagy a gyakorlatokat, meg az sem annyira kötött le, amiket néha a néni magyarázott, de mindig szakított időt rá életem szerelme is és ott volt, és együtt gondoltunk meg hát igyekeztünk a pinduriért. Mások meg… csak furik voltak. Sokat veszekedtek, bántották egymást, főleg szavakkal, meg azért az se kedves, volt, aki egyedül jött, mert el se kísérték. Az még engem is elszomorított, egyszer mellé is ültem és nem a szokott helyünkre, még vártam Lewyt az edzéséről jönni. Rossz lehetett a lánynak.
- Eléggé buták. - A fenekem felé néztem, amennyire lehetséges volt, aztán csak fintorogtam kicsit egy sóhajjal. Már annak, ami rajtam maradt a felét biztos leadtam, de a popsimon és a combomon lett volna még dolgozni való, de még a sok zölddel meg maggal se haladtam előre. Nem mindig voltam ettől boldog, de mit sem számít. Azt hiszem nagy baj nem volt, mert sose volt rám rossz szava, sőt, legutóbb is nagyon-nagyon szépen nézett rám, mikor betáncikáltam lefekvéshez a szobába. Szeretem, mikor úgy néz.
- Hát… - huncut mosollyal felpislogtam rá, de végül a nyelvemre harapva elhallgattam és inkább kivonszoltam magunkat, nem voltunk ott túl jó helyen semmihez sem. Hagyni kell a pindurt nagyot pihenni. A jenga nem hangzott, rosszul de azok a puszik jobban érdekeltek.  A nacija zsebeit piszkálgattam, mielőtt az övét birizgálva rá nem kezdtem figyelni.
- Vaaagy többet, mondjuk mindet is? - Mert ugye a mait ma kell elkérni, holnap már a holnapi lesz, ezt meg nem jó halmozni, csak halomban kapni. A kezeim közben a mellkasára csúsztak és aprókat doboltam az ujjacskáimmal úgy néztem a szemébe billegetve a fejem mielőtt egész közel nem hajolt. Finoman az ajkába haraptam, aztán nevetve dörgöltem a pofim hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 27. 02:06 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


Tudtam, hogy szereti, mikor azt mondom, hogy szeretem, de nem szoktam túlragozni, mert akkor még a végén elunja és tessék, mehetünk a párterápiára, az meg nem valami nagy, boldog Ohanás.
- Hogy lehet valamit biztosabban tudni? - kérdeztem, miközben elkortyolgattam a pezsgőm maradékát. Maja ez idő alatt kettő egész pohárral törölt be, amit nem is értettem, hova tett. Annyi biztos, hogy mielőtt sétálunk, elzavarom a mosdóba, nehogy út közben jusson eszébe, mert mikor ő a bokorban próbálja a dolgát végezni, én meg egy fának dőlve visítok a röhögéstől, az nem túl romantikus.
Hagytam, hogy a kezem simizgesse, most éppen nem volt szükségem rá, jó volt, ahogy volt.
- Hm, ne kísérts nyuszifül, még a végén kiveszek egy szobát és egész éjjel... - Az asztalra támaszkodtam az alkarommal, úgy hajoltam oda, hogy a fülébe tudjam suttogni a mondat hátralevő részét. - nézhetünk Disney meséket.
A majdnemketten sétálás ötlete amúgy tetszett, Pécsen is szoktunk olyat, pedig ott is furán tudtak ránk nézni és még csak nem is mozogtam ott annyira otthon, mint itt.
- Iiigen, valami olyasmi. Bár ez a része még nekem is menne. Most menjek ki és ihlessem meg? - kérdeztem mindkét szemöldököm felvonva, így ráncolva a homlokom. Egyértelmű volt, hogy nem gondolom komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 28. 01:32 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Olyan nagyon gondolkodós fejjel csücsörítettem, ahogy kicsit összeszűkült a szemem még hol rá, hol magunk elé az asztalra néztem. Jó kérdés volt, ezt csak úgy érzem, nem tudom milyen, de van. Csak szimplán jó érzés. Sok olyan alkalommal mondta már, amiből tudom, hogy ez nem olyan elmúlós, kiindulva a gyűrűcskéinkből az ujjunkon például. Vagy a minikénkből, aki most anyuékkal van, és a legpicibb kis boldogságfolttól, aki még csak a pocimban lubickol. Nem valami kellemes módon, az előzőhöz képest legalábbis.
- Hááát íígy - vigyorodtam el rá nézve, ahogy az egyik kezemmel az állam támasztottam meg, úgy néztem rá az asztal másik széléről. Adtam volna neki puszit is, ha ehhez nem kell átfeküdnöm tányérkupacokon és poharakon. Meg a ruhám is csini volt, de elég patent, hogy ebbe ne az ügyes gimnasztikai tudásom csillogtassam. Meg eleve úgy nézek ki, mint aki jól lakott, van egy pici pocim. Nem mintha bánnám, csak már éppen jól álltam, és majdnem megint nem dombon lakott a Stitch. Mondjuk ennek a dombnak eléggé örülök, ilyen jöhet, szeretem. Közben az egyik kezemmel még mindig az övét simizgettem, meg néha megszorítottam picit, mikor éppen nagyon mondtam vagy meséltem a zenéről vagy bármiről. Addig, amíg oda nem hajolt, én meg megborzongtam, mert a beszéd közben sikerült rám is lehelni, ezen fel is kuncogtam.
- És egész éjjel? - kérdeztem volna vissza, de a válasz már megjött én meg fogvillantós vicsorral egy viszonylag halkabb „íí” kíséretében tetszikeltem ezt is. - Kizárólag akkor, ha a Stitch pulcsiban leszel - súgtam neki vissza nagyon-nagyon halkan, még egészen közel is voltam, mert szerintem a homlokom a buksijához ért, a nózim meg a pofijához. Mielőtt naagyon mosolyogva kicsit melegem lett. Mi mástól pirulgatnék.
- Szeretnéd nyomogatni a billentyűket? Van ilyen kis mini otthon, valaki Klaranak küldte, már nem tudom ki, valamelyikünk nagyszülei. Azt lehet - nevetgéltem el a dolgot végül. Nem mintha a játékra akartam volna száműzni, érdekelt igaziból mit tudna csinálni, de nem Lewy volt az éneklési soros.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. március 29. 00:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 28. 14:48 | Link


Varsó


- Én is téged, Babygirl - mosolyogtam rá halványan, olyan tipikus apusan. Azt hiszem, hogy ez olyasmi volt, amit nem a nagy nyilvánosságnak kellett tartogatni, de itt is néha megesett. A pályát igyekeztem kerülni a tekintetemmel, mert bár az imént még ott voltam fent, lentről mindig sokkal aggasztóbbnak hatott a helyzetünk.
- Akkor most mondtam - jegyeztem meg, túllépve végre a kissé pedo öreg tényén és próbáltam inkább a jó dolgokra fókuszálni, amiben az arcomban zsibogó fájdalom csak segített.
Aztán inkább befelé oldalaztam a helyünkre, amit néhányan nehezményeztek, de csak addig, míg rájuk nem pillantottam, meglehetősen szigorú fejjel, aztán hirtelen valahogy mindig csend lett.
- Remélem is, nincs kedvem még a gyógyítóval konzultálni arról is, mi lesz, ha nem igazán eszel semmit - néztem rá, hogy igen, azért feltűntek a kis étkezésbeli szokás-változásai, hiába nem dörgöli az egészet az orrom alá. Más esetben lehet, hogy nem aggódtam volna ezen, de nem volt kedvem egy Szofi kettőhöz.
Miután leültünk, lenyúztam magamról nagy nehezen a talárt is, aztán fél kézzel biztosan tartva a brekit a mögöttünk lévő sorban ülő kislánynak nyújtottam azt, aki elég széles, foghíjas mosollyal ölelte magához és szorongatta meg, lengyelül lelkendezve a szüleinek róla, hogy nézzék mije van.
- Ha odaadod, felveszem, csak addig meg kéne fogni a törpenyulam - néztem az ölemben ücsörgő, csendesen nyáladzó Klarara, büszke mosollyal az arcomon, ami azért nem volt jó érzés, de megérte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 28. 17:43 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Szeretünk nyuszik lenni - jegyeztem meg elvigyorodva, ahogy a pindurkára néztem előbb az ölébe, aztán fel rá, ahogy a kezem az övébe csúszott és megszorítottam. Talán a régi szokásaim sosem hagyom el teljesen, ez lehet az oka annak is, hogy akaratlanul lóbáltam picit még kiértünk a főlépcsőhöz, majd felfelé mentünk. Igaz nem örült ennek mindenki, de nem ültünk annyira belül, hogy sokakat zavarjunk legalább. A túl illatos nénit meg így valamennyire elkerülhettem legalább.
- Ez nem igaz annyira, a doboz répacsíkoknak a felenegyedét, vagy mennyit megettem - majdnem. Hiányzott belőle, igaz se nem a reggeli és nem az ebéd, inkább az uzsonna, és nem pótló, de én megpróbáltam. De nem vagyok éhes, meg leginkább vissza akar szökni minden, amit ennék, így nem is szeretek kísérletezni. Szóval látványosan bámultam a sportcipőmet a földön inkább és csipkedtem a saját lábam. Tudom, hogy ez nem teljesen jó, nem is direkt csinálom. Majd elmúlik, el kell neki egyszer.
Csendesen figyeltem, ahogy kivetkőzik a dolgaiból, meg a kezem is feltartottam néha, hogy megfogok valamit, vagy segítek a brekivel, ha kell, aki nagyon megnézte, kihez kerül az apu ruhája, aztán csak kaptuk a bubikat meg azt a szép fogacsi mosolyt. Nagyon szeretem.
- Ühhüm, cseréljünk… - mondtam neki, a táskám elé tolva, aztán kinyújtottam a kacsóim a piciért, hogy elvegyem, ha odaadja. Amennyiben megtörtént, oldalasan az ölembe csücsültettem a hátát megtámasztva. A kis lábikói még apuéra is átlógtak, kalimpált is kicsit, aztán simizgetésre abbahagyta. Elővettem neki a cumisüveget a babateájával és neki adtam, biztos ő is szomjas már.
- Valahol a minden mellett ott van ám - mondtam neki lefelé nézve, néha én se tudom mik vannak a táskámban. Legutóbb volt benne egy pici kaspó… előtte meg egy csomag gyurma, pedig nem is én voltam. Esküszöm!
- Adjunk gyógypuszit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. március 28. 19:04 | Link


London, 03.20.

A legtöbb ember a veszélyesség és a képzelt illegalitás érzetével csöppen bele a kevert harcművészetek irányába. Az igazság ennél sokkal unalmasabb, ha ilyen elvárásaid vannak. A képzelgéseken túl, a valóságban ennek a sportágnak van a legtöbb szabálya, lévén a nyolc harcművészeti stílusnak amik ismeretében száz módon törheted ki valaki nyakát, vagy teheted egy életre nyomorékká. A legtöbbünknek ezért is foglalják szerződésbe, hogy tiltott civilben verekedést szítani, vagy bármire használni a tudásunk, ami nem önvédelem. Egyetlen hirtelen jövő haragból tett mozdulat a megfelelő helyre, csupán ennyi kell ahhoz, hogy valakit megfossz az életétől - ezért pedig nem is tanulhatja bárki. Elképesztő tűréshatár, önfegyelem és uralom kell ahhoz, hogy ne menj neki a tizedik embernek, a kocsmában, aki az anyádat szidja.
A mai meccs miatt nem izgultam annyira, pedig szokásom, mint anno az albán ellen. Ennek nem is volt akkora tétje, és nem is volt akkora ellenfelem, mint a két méteres, két ajtós szekrény. Csak edzésként, barátságos meccsként tekintettem rá, három perces menetek, igazán nem volt egy nagy dolog. Nem szoktam egyébként alábecsülni az ellenfeleim, de túl sem értékelem őket.  Magamhoz hűen meg is nyertem, pár monoklival a szemem alá, és egy szakadással a számra, mert ezeket valahogy soha nem tudom elkerülni. A megszokotthoz képest még ez is elég laza.
Jelenleg épp az öltözőmből nyíló hátsó kijárat mellett cigizek (ne cigizzetek gyerekek, csak besárgul tőle a fogatok, és befeketedik a tüdőtök, komolyan, ne kövessétek a példám) a melegítőpulóveremben, a sportcipőmben, meg a nadrágomban, ami a meccsen is volt rajtam. A kesztyű már lekerült, a fásli még nem, mert mindig ragaszkodom valamennyire hozzájuk, nem szeretem egyből levágni őket. Szóval így vagyok, nyugodtan, hátammal a falat támasztva. Egészen kellemes ez a londoni időjárás, már hiányzott a maga páratartalmával és hűvösségével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 29. 01:23 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


Majának voltak nagyon aranyos dolgai, amiket tényleg szerettem benne. Mint most a kis mosolygás, amivel közölte, hogy pont ilyen, amikor valamit biztosabban tudsz. Én mondjuk nem igazán éreztem még ilyet, de gondolom, hogy nem lehet rossz, ha ennyire jól elvan vele.
Aztán csak áttehénkedtem az asztalon jóformán, megtámaszkodva ott, ahol éppen semmilyen törékeny vagy sérülést okozó tárgy nem volt az útban. Nem volt egy egyszerű fejtörő. Már éppen visszakérdezett, mire a választ a fülébe súgtam és egy hangos ííííí volt rá a válasz. Halkan felkuncogtam, majd az ajkamba haraptam egy pillanatra, csillogó szemekkel.
- A kocsiban van, valahogy éreztem, hogy még kellhet - nyugtattam meg, hogy bizony, a Stitch jó helyen van, nem felejtettem otthon. Elég furcsán néznének Levenduláék, ha most azért még beugranék, asszem. A nózija hegye az arcomhoz ért, egy pillanat erejéig kerestem is a tekintetét, aztán még nyomtam egy csókot a homlokára, majd visszaültem, mielőtt még túlságosan bámulni kezdene a többi vendég. Utálom, mikor a privát szférámban érzem őket és éppen romantikáznék.
- Neeeem, de nekidőlhetnék a zongorának és énekelhetnék. Nem tudok zenélni, túl sok időt és energiát emésztett volna fel a gyakorlása, azt meg mind a kviddicsre szántam. Bocs nyuszó - nevetgéltem, miközben a hajam túrtam odébb. Egy-két napja visszakapta az eredeti, barnás színét, csak hogy meg ne unjam a dolgot, kicsit még furcsa volt. A bocsánatkérés leginkább arra vonatkozott, hogy nem csináltam magamból művészt. Pedig megérdemelne egyet. - De attól még szeretlek, csak kevésbé művelten. Jól sejtem, hogy te már nem eszel mást?
Mert hogy közben megjött a pincér és elvitte a két megüresedett tányért, apró biccentéssel, meg bájos mosollyal az arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 29. 12:05 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Nem mindig vagyok ügyetlen meg béna, ez meg jól is tud jönni, most is, ahogy még időben elhúztam a pezsis poharam, így nem borult az fel semerre. Jobb elkerülni a baleseteket, meg így aztán figyelhettem teljesen és nagyon és szépen rá. Nem tudtam előre, hogy mit is szeretne, szóval kivártam, de aztán lelkes, valamennyire halkabb lelkesedéssel vettem tudomásul az ötletét. Mondjuk nekem az is bőven boldogság, ha csak még egy kicsit velem van, mindegy hol. A hazafelé utat kettesben is ugyan annyira tudom élvezni, mintha az egész, teljes estét velem van és mesézünk vagy csak szeret.
- Jaj, az naaaagyon jó megérzés volt, de így is csinos vagy. Csak az… mégsokkalnagyon - hadartam le gyorsan valami fokozását a jó dolognak, hogy aztán az arcához simuljak egy pillanatra még a puszi előtt, amit kaptam. Még figyeltem, ahogy visszacsücsül, aztán a tányér kicsit arrébb került előlem, úgy támaszkodtam meg az asztalon nézelődve.
- Miért kérsz bocsánatot? - néztem rá elég butácskán, még a fejem is oldalra döntöttem. - Én sem tudok, vagyis a boci, boci tarka első versszaka menne zongorán, de csak kottát olvasni tudok, meg hát a tánci miatt megvan a ritmus, de mást nem hiszem - ingattam meg a fejem, mert be kellett látnom, a zene addig érdekelt igazán, még lehetett rá rázni a popót vagy csak bármit, de táncolni.
- Kevésbé művelten? A boci, boci tarka, az műveltség? - kérdeztem összepréselve az ajkaim, hogy fel ne nevessek, mert ez még szerintem is vicces volt, eléggé nagyon. Voltak dolgok, amik érdekeltek és tudtam másokkal ellentétben, pedig nem is sulis dolog, csak nekem volt rá ingerem, de ettől még a műveltséggel sosem foglalkoztam.
- Ühm. Tudom, hogy kellene, talán a levest még megpróbálom - mondtam neki a terítőt piszkálgatva, majd fel is pillantottam rá, nem valami boldogan és kétségtelenül, aztán újra az ujjaimra néztem. - Ne haragudj rám ezért, én tényleg nem akarok rosszat, de nem tudom miért van ennyire rossz a pocimban, ha eszek… Már nem mondjuk, most már azért jobb, de…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 30. 13:11 | Link


Varsó


Tudtam, hogy szeretnek nyúlnak öltözni, a kicsinek több ilyen pulcsija is volt és a csomagok továbbra is csak jöttek a cégtől. Nem, mintha ellenemre lett volna, de azért eléggé nevettem, mikor Maja előhalászott egyet az én méretemben is. Meleg volt és puha, de mégis nyúl fülei voltak.
- A félnegyedét? A házassággal se vártad meg, míg huszonnegyvenkettő lettél - néztem rá sokatmondó pillantással, mielőtt még ismét a kislányra pillantottam. Láttam, hogy piszkálja a lábát, de nem szóltam egy rossz szót sem, csak odanyúltam és a csuklójára fogtam, figyelmeztető pillantással. Nem szerettem, mikor bántja magát.
Lassan kimásztam a cuccaimból, Maja is segített kicsit, de nem nagyon tudott, ebben már gyakorlott voltam.
- Hát jó - sóhajtottam, átadva a kislányt, aztán elkezdtem kotorászni a feneketlen táskában. Ő kicsit kalimpálva figyelte, ahogyan a táskába kotrok, kicsit fel is nevetett. - IIiigen gondoltam.
Pár elég abszurd dolgot, a pelusos cuccot és a színezőt is odébb tolva végül sikerült megtalálnom a barna anyaghalmazt és elégedett mosollyal szedtem ki, igyekeztem semmi mást nem kiverni onnan.
- Az jó lenne, aztán segíthetnél felöltöznöm, mert zsibbad a vállam és így sokminden csak nem egyszerű - pillantottam a vállamra, majd vissza a nőmre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. március 30. 14:09 | Link

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska



Nagyon szeret összejárni a családja lengyel felével, bár az az igazság, hogy sokszor nem tud mindenki eljönni. Szerencsére az utóbbi időben a nagybátyja már elmozdul a felesége mellől, így legalább vele szokott találkozni, meg pár ilyen távolabbi rokon néha beugrik, de ők főleg Védához jönnek, meg ugye most nagyon menő egy ideje a jaj, kisunokáák. Bár így legalább picit nyugi van, elvannak a nővéreivel. Most épp nincs nagy rokoni átvonulás, hiszen nem a húsvét volt a családi látogatás apropója, így nyugodtan ki tudott lógni. De akar is beszélni a nagymamájával, hogy hogyan tudna pálcát cserélni. Szereti, mert eléggé erős, de picit fáj belegondolni, hogy a magja miatt esetleg megöltek sárkányokat. Azt mondta az anyukája is meg az apukája is egymástól függetlenül, hogy ők oda szokták adni a kimúlt egyedek egy részét a pálcásoknak, jó pénzt fizetnek érte, meg ki is jön belőle pár pálca, de akkor is. Ott is vannak orvvadászok, nem? A bőrüket meg a tojásukat sem azért veszik el, mert a sárkány felkínálja.
- Igeen, még jó, hogy végeztem a vizsgákkal időre, mert akkor maradhattam volna otthon tanulni, itt meg minden nyugis. Te is szeretsz itt lenni? Tééényleg, voltál már Zakopanéban, amikor nem találkoztunk?-
Tudja, hogy barátnője sokat utazik Lewyvel, meg már több lengyel városban voltak együtt kb. egy év alatt, mint ő egész életében.  Mindenesetre nagyon szereti az országot, bár a gyerekkoráról nem sok emléke van, de itt nőtt fel a nagyszülei házában. Picit talán még inkább otthonának érzi ezt a helyet, mint Magyarországot.
- Számolós? Mit kellett számolni?-
Kérdi az arcára kiült döbbenettel, miközben megsimogatja Klara hátán a kicsi lány neveinek betűit. Hiába tanul jól, szinte gyomorgörccsel tölti el a VAV ténye. Mármint minden tantárgyból, annyira részletes dolgokat kérdeznek, hogy mi van, ha nem emlékszik? Egyáltalán honnan tudnak az emberek ennyi mindenre emlékezni?
- Én amúgy félek attól… jövőre.-
Suttogja a száját elhúzva. Vészesen közelít az időpont, pedig nem rég még csak elkezdte a mágusképző falai között a tanulmányait, most meg lassan mesterképzést kell választania.  Ebben a tanévben elkezdett erősen nyitni a pálcahasználatra, eddig ez fogta meg legjobban.
- Átadom. – Csipogja mosolyogva.- Tuti nem, de szerintem ő amúgy senkit.  Mondta, hogy kábé nem érdekli az egész, akinek kell a szakmájához, az úgyis megtanulja. Túlzottan bízik bennük, vagy nem tudom. -
Feleli nevetve. Szépen hangzik, amit a nővére mond, de szerinte a legtöbb diák motiváció nélkül biztosan nem fog felkészülni. Vagyis inkább nyomás. Az anyukájuk biztosan keményebb volt a diákokkal, mint Vivi.
Ruganyos léptekkel besiet a csajszikkal a kedvenc helyükre, ahol csak páran lézengenek.
- Dzień dobry!-
Köszön kedvesen, majd a hűtőknél megállva figyeli, hogy Maja mit szeretne, és ha kell, akkor fordít a legjobb és az eladók között.  Közel sem tökéletes a lengyele, de elég jól megérteti magát, bár a nagymamája elmondása alapján katasztrófa a nyelvtana, ha összetett szerkezeteket kell használni.
- Baba ehet innen már valamit? Ilyenn… kókuszgolyót? Nézd csak, van az a kókuszos nápolyis bigyó. Az olyan finom!-
Csacsogja tovább, miközben tekintetével elidőzik a Kremówka Papieskán. Lehet ez lesz inkább, a kókuszosat meg elvitelre kéri inkább.
Magának így rendel, majd ha szükséges, akkor Majának is, majd elindul egy eldugottabb szabad asztalkához.
- Annyira szeretem a lengyel sütiket. Szerintem jobbak, mint a magyarok. Kérsz egyébként? -
Kérdi az első falattal a szájában. Olyan régen evett már eredeti, lengyel krémest. Az anyukájuk is szokott nagyon ritkán sütni, de a cukrászdai jobb.
A falatot lenyelve tér vissza Maja felvetésére.
- Ó, igen, a suli. Hallod, annyira hamar elment az egész. Tuti maradok mesterre, mert megölnek, ha nem. De amúgy Maja… szerinted… én… én jó auror lennék? –

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 30. 17:01 | Link

Adrian Ivanorovics Black
Anglia, London;


Meglepődött, de élvezte az egészet. Nem tudott kihallgatni semmit, fogadni nem volt pénze, így az egész este kapufa lett volna, ha nem lenne ennyire optimista. Fogalma sem volt, miért volt jó nézni, ahogy két férfi laposra veri egymást, mégsem unatkozott. Kicsit fájt a szíve, amiért ennyit kellett költenie csak erre, de hamar elfelejtette a gondolatot. Nem volt értelme siránkozni ilyen apróságokon.
Mégis megpróbálta kihozni a legjobbat abból, amije van, ezért amint véget ért a mérkőzés, kiment az ajtón, és hátra lopózott. Nem volt valami komoly a biztonság, még ő is egyszerűen a hátsó részhez jutott. Mondjuk bárki szemtanúja lehet, hogy ezek a srácok aztán tényleg nem cukorból vannak, nem kell nekik külön védelem.
Liza lepődött meg a legjobban, hogy a győztes srác kint guggolt és cigizett. Már nem a cigizésen lepődött meg, azt jóformán észre sem vette. Nem, sokkal inkább azon, hogy nem kell tovább settenkednie, máris itt a "főnyeremény".
- Szia, bocsi a zavarásért - amit persze nem gondolt komolyan. -, de nagyon király voltál bent. Liza vagyok egyébként.
Utoljára módosította:Reissner Eliza, 2018. április 19. 11:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 30. 22:06 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Hirtelen nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy meg kellett volna mindet ennem, vagy azért mondta, mert megint nagyon rosszul használom a számokat - amiről tudok. Mindenesetre túl jól nem éreztem magam ettől. Ez egy beteges helyzet, én se szeretném, ha odabent a brekikezdeményem éhezne, meg én se akarok, de semmi nem jó, várunk, talán pár nap múlva, vagy majd a jövő héten, az már nem túl sok. Meg addig se nő a fenekem extranagyra, mert majd kérhetünk a pocis tornán két helyet egy helyett.
- Én csak… - néztem fel rá, mikor megfogta a kezem, de végül csak beharapva a szám lesütöttem a szemem éés picit közelebb csúsztam hozzájuk. A tenyereim a combomra simultak, picit remegtek az ujjaim, nem is tudom mitől, aztán inkább őket figyeltem és a babuért nyúltam.
- Visszaadom, ha szeretnéd utána, de úgy csak könnyebb - mondtam neki, fél kézzel más a tasim oldalából kirántva a cumiüveget. Levettem a kupakját, Klara meg egyből megmarkolta a fogókáját és a szájába is húzta azt. Elmosolyodtam a kis oldalát simizve, aztán vártam, még életünk férfija előhalássza a pulcsit.
- Azt hiszem most csak az én szám szabad - néztem az ölembe, aztán vissza rá, a füleim mozgolódtak is a kapucnimon ide meg oda ettől, amin ivás közben akart a brekike nevetni ezért jött a kuckuc, szerencsére nem sokáig és nem lett baj. - Naaaa, óvatosan, nem nevetgélünk ivás közben… Szívesen segítek is, mit szeretnél előbb?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 30. 23:05 | Link


Varsó


- Jaj el ne szontyolodj nekem, semmi baj nincsen, csak szeretem, ahogy számolsz! - néztem rá olyan tipikusan, engesztelős Lewysen, azzal az apró mosollyal, még ha nem is csináltam semmi rosszat. Nem bántani akartam, de az ilyenek mindig megragadtak a fejemben, azzal ellentétben, hogy a magyar szavakat hogyan is kell felolvasni. Az néha még mindig problémát okozott, meglátszott a kihagyás, amit ejtettem, miután ott hagytam a Bkt. - Nem kívánod, ez normális. Kicsit beborultak a hormonjaid, előfordul.
Nekem mondjuk nem volt még ilyen, de nem vagyok nő és terhes sem, szóval asszem semmi meglepő és váratlan fordulat nem volt ebben.
- Tuuudom. - Hagytam, hogy visszavegye egy kicsit a kislányt, de nem azért, mert már nem akartam fogni, csak mindkét kezem kellett hozzá, hogy a nyulat gyorsan és hatékonyan magamra tudjam ölteni és így volt a legegyszerűbb. Kivettem a nyulat, majd el is kezdtem felvenni, miután visszacipzáraztam a táskát. A bal karomra még csak fel tudtam venni, de a jobb már necces volt, szóval csak arra intettem az állammal.
- Annyi, hogy tartani kéne, míg belebújok, mert nem az igazi ez így - ingattam meg a fejem, elhúzva a szám, már majdnem alpakkásan. De csak majdnem, annyira még nem süllyedtem mélyre. - Jól vagy, csöpp?
Kicsit előre is hajoltam, hogy lecsekkoljam, Klaraval minden rendben-e, de a válasz már csak egy fogatlan mosoly volt. Nem viselte meg annyira a tea ügy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 30. 23:18 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Kicsit olyan csapatépítő tréning jellege volt a babás tornának, még ha nekünk nem is feltétlenül lett volna rá szükségünk, szerintem elég jót tett. Nem a többiek házasságának, az lehet, hogy még rosszabb lett, mint előtte volt, látva minket, de a sajátunknak biztosan.
- Eléggé nagyon - bólintottam egyetértően, hogy az ott lévők bizony nem arról híresek, hogy olyan jó a házasságuk. Mi mondjuk undorítóan szerettük egymást, ami nekik kissé derogált, de én nagyon örültem, hogy ennyire elvoltunk egymással.
A nyelvére harapott, én meg kicsit elvigyorodtam, szintén kissé kiöltve a nyelvem hegyét. A keze kicsit el is kalandozott, mire az ajkamba haraptam, majd az orrom hegyét az övének érintettem.
- Sokáig tart ám, mire mindet odaadom, ugye tudod? - kérdeztem, mielőtt az elsőt nyomtam volna az arcára, majd egyet az orra hegyére, a szája sarkára, a homlokára, s csak aztán a puha ajkaira. Finoman az ajkamba is harapott, mire elnevettem magam kicsit. - Hééé, mi munka ez, Babygirl?
Kissé oldalra is döntöttem a fejemet, olyan tipikus, apus mosollyal, mielőtt még közelebb húztam volna magamhoz egy csókra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 30. 23:57 | Link


#yourotherhalf| március 18. vasárnap | München, Németország


Maja nem annyira volt oda a divatért és ezt nagyon szerettem benne. Persze, néha jól esett kiöltözni, más pasikhoz képest gyakran hordtam öltönyt, inget, mert illett hozzám, passzoltunk és ezzel képben is voltam. Azt meg szeretem, ha jól nézek ki, őszintén, ki nem? De ő ugyanolyan boldog volt attól is, ha melegítőben topogtam be, törölközőben, vagy szakadt farmerban. Stitch külön kategória volt, azt nem ide soroltam.
- Az nekem is, az nem nehéz. Meg valami kis buta valami még igen, de ennél tovább sosem érdekelt - pillantottam a kezeimre, amik most éppen az ölemben pihentek. Persze, volt már, hogy kamuztam, hogy tudok, de mugli csaj volt, annak nem mondhatod, hogy hajtó vagy. Nem értene belőle egy mukkot sem, hogy mi bajod.
- Nem, de az x száz festmény, mint ismersz, már igen - köszörültem meg a torkomat. Persze, a klasszikusokat én is ismertem, a stílusokat is, de nem voltam benne annyira expert, mint ő.
A kaja kérdés kicsit húzós volt mostanában, azaz, hogy magához képest. Volt már rosszabb is, Szofiba mindent úgy kellett belekönyörögni, a helyzet ennyire még nem volt súlyos, de örültem volna neki, ha ez a mostani sem tart sokáig.
- Egy szóval sem mondtam, hogy haragszom, vagy hogy ez baj. Majd ha nem érzed magad rosszul tőle, úgyis enni fogsz. Én nem erőltetek semmit, te is tudod.
Néztem rá, majd a poharamba kortyoltam, amit a pincér időközben újratöltött, sőt, a bácsi is csendesen játszogatni kezdett. Elég kellemes volt a hangulat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 31. 00:11 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Bár a tanulást illetően nem volt nagy soha az egyetértés közöttünk, ráadásul a csapatmunka is Lewy nagy türelmét igényelte, a tornával nem ez volt a helyzet. Azt mindketten eléggé megkedveltük, akkor is, ha egy párt nagyjából kivételnek véve, mindenkihez képest furák voltunk. Én nem néztem.rá csúnyán, nem zavart, ha hozzámért, inkább örültem, nem kiabált velem és nem is mondott csúnyát rám. Az egyik lányt kostehénnek nevezte a férje, az még nekem is szomorúságos volt, pedig nem nekem szólt. Sokan nagyon gonoszak tudnak lenni. Szerencsére Lewy nem, ő egy kincsecske, aminek a papi engem tartott.
Tisztáztuk is elég hamar, hogy buta embereket láttunk és hallgattunk, ettől még nekem tetszett, tény, hogy szerintem kicsit könnyebb volt így az, mikor a brekike érkezett, mert tudta hol simizzen, mikor szorítsa a kezem, vagy csak szóljon, hogy nagyon nagy levegőt kéne vegyek. Azt hiszem ezek egyedül sosem mentek volna.
- Nem baj, itt van az eeegész életem megvárni az utolsót is - közöltem széles vigyorral, ahogy a csípőjébe kapaszkodva kicsit felnyújtóztam és egy puszit adtam az állára. Hagytam, hogy a jóleső puszik lassan megjöjjenek, a kicsi mosoly az arcomon meg egyre szélesebb lett, ahogy közelebb és közelebb ért az ajkaimhoz.
- Nem tudom miről beszélsz - préseltem össze a szám, ahogy nagy és ártatlan szemekkel meredtem rá fel. Aztán megjött az a mosolya én meg a lábaimon billegve húzódtam még egy picit közelebb.
- Nem szabad a puszi, apuci?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. március 31. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 31. 16:16 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Igen? - kérdeztem vissza felé is fordulva, aztán még el is mosolyogtam a dolgot kicsit. Tudom, hogy leginkább nem volt létező, meg úgy nagyon hasznos se, mikor ilyen mértékeket lőttem be, de csak úgy ki szokott csúszni a számon. Mikor kicsi voltam amúgy is azt hittem, hogy a huszonnegyvenkettő, egy jó nagy és létező szám. Most már azért ennyire nem gondolom komolyan.
- Nem tudom, korábban nem volt ilyen, mikor ő volt odabent - néztem előbb a picilányra, majd lassan a pocimra, amit a puhi, nyulas pulcsi viszont jól elrejtett - akkor sokat voltam éhes, nagyon, és mindig tudtam volna enni legalább két adag krumplit mekis fagyival. Meg cukkinit, azt szeretem. De most, mikor kedvem van is pár perc után már morog a pocimban minden.
Egy nagyobbacska sóhajjal intettem le végül a témát, mert semmit nem értettem leginkább. Mindenki mondta, hogy előfordul, meg azt is, hogy megesik, de ez nekem akkor se volt megnyugtató. Más volt, elhiszem én, hogy lehet másmilyen is egy brekivárás, ettől még nem élveztem most ezt a részét. Nem akartam, hogy ő éhen maradjon vagy bármi legyen.
Klara ügyesen ücsörgött rajtam, amíg az apu kutatott, aztán megérdeklődtük, hogy miben segíthetünk, meg előkerült a gyógypuszi és a tea is. Előbbi ajánlat volt, utóbbi meg láthatóan fontos, mert egyből jó nagy kortyoknak fogott neki a törpi.
- Ühhüm, mindjárt - csúsztam kicsit hátrébb, aztán a közelebbi kezemmel a háta mögé nyúltam a pulcsi végét keresve, hogy ki tudjam húzni, ő meg bele is tudjon bújni. Ekkor a néni nagyon furi fintorokat vágott ránk mögötte, de igyekeztem nem rá nézni inkább.
- Azt mostanság sokszor sikerül. Vagy ivás közben próbál beszélni, vagy nevetni, evéskor meg mohó - motyogtam csak úgy magam elé, mert az első pár alkalommal eléggé meg is ijesztett vele, de már tudom, hogy nincs akkora baj, csak kuc-kuc és rendben is lesz.
- Hova is szeretnéd azt a gyógyuszit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 31. 18:43 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Nem tudom, hogy szokás, hogy erre csak egyszer jár az ember, vagy minden brekijével, de összességében lehet, hogy beneveztem volna még egy körre. Nem azért, mert másokat lehet szívatni, csak Maja szerette és igazából asszem segített is neki, mikor jött a kicsi Klara, szóval... Erről ennyit.
- Tényleg minden idődet ebbe akarod beleölni? - érdeklődtem kissé felkuncogva, mert azért érdekes volt elképzelni, ahogy lemondja a családi vacsit, mert éppen puszikat vár tőlem. Ijesztő, hogy nem tartom elképzelhetetlennek. Még egy csókot is kaptam az államra, mire elégedetten morcogtam egy kicsit.
- Pusziról volt szó, nem rágcsálásól. Úgy nézek ki, mint akire az van írva, Orbit? - vontam fel a szemöldökömet magasra, majdnem a hajam vonaláig, épp csak össze nem csúszott a kettő.
Még egy kicsit közelebb is simult, én meg az ajkamba haraptam lepillantva rá és végigsimítottam az arcélén finoman.
- Mondtam ilyet? - kérdeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 31. 19:46 | Link


#whitenight | március 18. vasárnap | München, Németország


Szerintem elég korán világos lett Lewynek, mikor jobban megismert, hogy nem én vagyok az a lány, aki sorban áll, hogy szép ruhás helyekre menjünk és mindig kiöltözzünk, vagy hasonló. Nem voltam teljesen szerelmes a cipőimbe, mint a legtöbb lány, még ha volt is olyan, amit nagyon-nagyon imádtam. Mint az a rózsaszín sportcipő, amit lassan két éve kaptam tőle húsvétra. De ettől még nekem fura dolgoktól dobbant meg a szívem rajta. Csinos volt öltönyben, és túl jól is állt rajta minden ruhája is, de egy Stitches pulcsiban csak olyan még szebben tudtam őt bámulni. Szeretem, hogy szereti.
- Nekem más nem, ez is néha elcsúszik, de én megpróbáltam - emeltem meg kicsit a kacsóim, hogy hát tőlem ennyire telik. Nem voltam emiatt szomorú vagy lehangolt, igazából nem ez volt a kiemelkedő plusz bennem, nem is mindig tudtam, hogy mi mondható annak. A megjegyzésére kicsit zavarban voltam, de csak elvigyorodtam.
- Annyira biztos nem is sok, csak pár, ami úgy megmaradt - vontam meg a vállam végül, hogy aztán a pezsispoharat kiürítve figyeljek rá. Ízlett ez a szőlős, amúgy is szeretem azt a zsiráfos üvegeset is, meg a minionos is finom, valamikor olyat is ittunk, talán az ünnepekben. Nem emlékszem már pontosan, régen volt.
- Tudom, csak… azt is érzem, hogy olyan rossz… mármint te is annak gondolod, tudom - böktem ki végül picit birizgálva a szalvéta szélét, de aztán csak felnéztem rá. - Majd, ha picit békésebb lesz a pocim, csinálhatnánk otthon madártejet, együtt… - mondtam sokkal vidámabban az ajkam beszívva, aztán csak a zene irányába kezdtem én is pillogni picit dülöngélve a székecskémen. Valami ilyen velem született ártalom lehet, hogy zenére sosem vagyok túl nyugis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 31. 20:31 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Nem vagyok szakértő, és az is lehet, hogy csak eléggé elhittem, hogy sokat segített az a közös készülés, valójában meg nem, én azért úgy érzek, hogy ezzel kapcsolatban. Nem igazán tudom, hogy ha lenne még egy brekink, vele is el kell-e ilyenre menni, vagy azt, hogy lehet-e, de én tényleg élveztem. Akkor is, ha néha furinak néztek, vagy nem annyira éreztem azt, hogy örülnének nekem. Mondjuk volt olyan, akinek szerintem csak annyi volt a baja, hogy így nem ők voltak a legügyesebbek. Mi előbb kaptunk kis jelvényt, mint mások.
- Hááát - csücsörítve gondolkodtam el, hogy aztán a szám mozgatva nézzek rá vissza nagy szemekkel. Én teljesen komolyan gondoltam, pont elég időm lenne erre a további életemben. Mert ugye már csak a vizsgáim vannak, aminek remélhetőleg hamar sikerekben lesz vége, és onnantól csaaakis mondjuk a puszikra koncentrálhatok, persze Klara mellett.
- Én nem rágcsiztam, nem vagyok tengericucu - ingattam meg gyorsan a fejem - én csak kóstoltam. Szeretem az epres Orbitot - vigyorodtam el, hogy aztán még egyszer, csak az ajkaimmal bekapjam az ő alsóját, ha hagyta, hogy aztán kuncogva nyomjam a buksim a vállának picit.
- Ha szabad, akkor… - hajoltam közelebb kicsit felnyújtózva a füléhez, hogy suttogva folytassam - meg is kapatom őket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 31. 21:43 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Nagy szemekkel meredt rám, kicsit olyan volt, mint Bambi, aki éppen a kamion elé ugrott, azzal a kis különbséggel, hogy én nem bántom Maját, sem direkt, sem véletlenül.
- Térjünk erre az időbeosztásra vissza, majd ha végeztél a VAV-val, mit szólsz? - kérdeztem, felvonva a szemöldökömet kis mosollyal. Nem kételkedtem benne, hogy menni fog neki, mert nem volt buta lány, azzal ellentétben, amit állított másoknak. Sőt, szerintem néha még maga is elhitte, pedig találkoztam már buta libákkal, azok pedig nem olyanok voltak, mint ő.
- Tudom, hogy nem vagy az, akkor tele lenne a lakás a szőröddel és félnék, hogy rád lépek - még bandzsítottam is kicsit, mint a rózsaszín szörny matrica a Facebook készletben, hogy jelezzem, ez mennyire normáltalan állapot lenne. - Nem hiszem, hogy ez túl epres...
De hagytam, hogy az ajkamba kóstoljon, kicsit érintettem is az övét a nyelvem hegyével, elvigyorodva. Amikor a buksiját a vállamnak nyomta, finoman megsimogattam a fejét, meg csókot nyomtam a hajába.
- Mindet is. Azt hiszem még van epres orbit a zsebemben, azt még lecsekkolhatnád előtte - villantottam ki az összes fogam szinte a vigyorral, miközben a hajamba túrtam olyan tipikus, Lewys mozdulattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. március 31. 22:23 | Link


Varsó | #teambunny


- Persze. Miért, mit hittél? - kérdeztem értetlenül kissé, összevonva a szemöldökeimet. Anno sem bántottam érte, pedig akkor nekem már bőven feltűnt, hogy az a házasságos kor nem stimmel. Magyarul is beszéltem, matekozni is tudtam, de aranyos volt, akkor meg miért kéne bántani? Ez meg így is maradt, csak azóta fejben már rozsdásodtam kicsit.
- Igen tudom, nyuszi, de ha minden igaz, ez nem tart sokáig. Nem merek semmit biztosra mondani, ismersz, nem vagyok nő, meg ismerősi körben sem igen akadt olyan, akinél ezt végigasszisztáltam volna... - fintorogtam, mert hát, az még biztos jót tett volna nekem, nekünk, ha szingli apuka is lettem volna. Pedig sok lap ezt a sorsot jósolta, csak szerencsére egyiknek sem volt megbízható jövendőmondója. - De a dokinénid azt mondta, ezen nem kell izgulni, hamar elmúlik.
Nem elég hamar ahhoz, hogy ne figyeljek rá túlságosan is. De ugye ha egyszer volt egy anorexiás nőd, utána már reflexből mozdulsz arra, ami gyanús.
Kellett a segítség hozzá, hogy nyúllá változhassak, mert ugye igen szexi tudok lenni a haza színeiben, jobb, ha ezt elkendőzöm egy nyúllal. Akinek szemmel láthatóan hatalmas fülei és családja van. Ahogy Maja segített belebújni, fel is vettem, kicsit meg is rángattam, hogy jól álljon és ne legyen sehol begyűrődve, aztán felhúztam a kapucnimat.
- Dziękuję - pillantottam az asszonykára, kis mosollyal, aztán előre hajoltam, hogy a kicsilányunk figyeljem. Persze, minden baba félrenyel néha, főleg, ha nem arra koncentrál, amire éppen kellene neki.
- Életem, át vigyázz magadra jobban, apu megőszül, mire betöltöd a hármat - gügyögtem kicsit, de a grimaszolást elengedtem. Semmi értelme, csak fáj. - Öm. Öm. Öm... oda, először!
Mutattam az arcomra, ahol éppen nem volt sebes és sérült és fájós.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. április 1. 08:14 | Link

Krisztike

- Parancsolsz?
Kérdezem ártatlanul, mintha fogalmam se lenne róla, hogy éppen miről beszél. Azt mondta, csináljuk, de azt nem, hogy ő fizet. Legalábbis azt hiszem, hogy nem. Tetszik ez az összeállítás, és nem akarok akaratlanul is arra gondolni, hogy megvette nekem egy nő. Ez olyan fiús dolog, és bár sokat elvisz az albérlet meg az egyetem, és nem állok most olyan jól anyagilag, hogy bármit megvehessek, és azt is tudom, hogy ez nála a lázadás, hiszen nálam is volt hasonló. Csak amíg én kirúgattam magam egy iskolából, ahová azért kellett mennem, mert anyám terveihez az feküdt éppen, ő pedig elkölti a pénzt, ami a rendelkezésére áll. Mi mocskos kis lázadók.
- Köszönjük. Viszlát.
Még egy kacsintést is megengedek magamnak, ahogy a nőre pillantok búcsúzóul, ő kuncog, és sejtem, hogy feldobtam egy kicsit a napját. Örülök neki, hogy ennyivel hozzájárulhattam egy nő napjának boldogabbá tételéhez. Nem olyan nagy dolog, és valljuk be, ezzel senkit se csalok meg, nem mintha ilyen dolog miatt aggódnom kellene. Furcsa, hogy nem aggódom, egyfajta hiányérzet, de csak egy pillanatra, a levegőre kilépve már feledem is.
- Mi lenne, ha sétálva városnéznénk, mondjuk egy kávéval a kezünkben, aztán vennénk valahol kaját visszafelé, és megennénk a szobában. Aztán egy kis pihi, és jöhet a jelmezbál?
Ebben azt hiszem benne van minden, amit az előbb felsorolt, így azt hiszem, kimaxoltam a rendelkezésre álló opciókat a teljesség igénye nélkül. Jobbról jöttünk, szóval balra indulok el, békésen nézelődve.
- Kár, hogy Pest nem ilyen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 1. 10:41 | Link


#ígyni | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


Eh. Villám gyorsan lombozta le a puszis lelkesedésem egyetlen szóval, így fintorogva szegtem le a fejem egy nagy sóhajjal. Semmi kedvem nem volt a muszájnál többször gondolni rá, ma pedig már így is túl sok volt, ami a tanuláshoz köthető.
- Hogy fúj, már megint ez? - mondtam végül őszintén, és csak megingattam a fejemet. Neeeem kívántam ilyennel foglalkozni. Elég lesz, ahogy elkezdődik az időszak stresszelni ilyeneken. Mert hát be kell látni, hogy vele ellentétben, mert látszólag ő jobban bízott nálam magamban, ő úgy látta nem lesz gond. Szerintem lesz bőven.
- Meg lehet kipurcannék reggelre, ha rajtam alszol - pislogtam nagyokat megállapítva ezt a szomorú és igen fura helyzetet, ami bár nem volt valószínű, hogy valaha is valóssá váljon, érdekes volt elképzelni. Mondjuk most se sokkal jobb velem. A hajam ott van mindenhol, mióta meg Klaraval mászikázni tanulunk, sokat kúszok én is láb alatt. Hm, érdekes.
- Nem, nem túl epres, olyan Lewyíze van inkább - mondtam  elgondolkodva, ahogy próbáltam visszafojtani a nevetést. Lassan hajoltam el a szájától, hogy aztán pár pillanatig hozzá bújva legyek, csak úgy szeretve életem értelmét meg a pillanatot is. Csak a csók után emeltem meg a buksim és figyeltem őt széles vigyorral.
- Szeretném mindet is. Most is lehet? - kérdeztem rá, aztán a számra haraptam, úgy vigyorogtam tovább, még a kezem a pulcsiján lecsúszott a derekára, majd a csípőjére, hogy a zsebei szélébe kapaszkodjak a nacija széle helyett, majd látványosan taperoltam végig őt mindenhol, hogy aztán lebiggyesszem a szám.
- Nem találom azt hiszem... vaaagy - néztem rá, a kezem meg a zsebeibe csúsztattam úgy nyújtóztam fel hozzá egészen az arcába hajolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 1. 12:42 | Link

Ervin Ł



Csak az égre emelem a tekintetemet. Nem állok bele ebbe a vitába, mert nem szeretném elrontani az ittlétünket. Csak hátrébb lépek egyet, s várom, míg lerendezi a dolgait. Búcsúképpen intek egyet én is az eladónak, aztán libbenek is kifelé. Elvégre minek időzzek még itt?
– Ervin, ez így jól hangzik – mosolygok rá. Mindent belefoglalt, amit én összehordtam. Ismét megmutatkozik az, hogy én mennyire hebrencs vagyok, ő pedig hozzám képest mennyivel összeszedettebb.
Kilépve az üzletből megcsap a kinti levegő, tisztább és kellemesebb, mint ami bent felgyülemlett. Indulok Ervin után, két nagyobb lépéssel be is érem őt, hogy mellé kerüljek, s tekintetem végig siklik az utcán. Tiszta, nemes és üdítő látvány ez, messze túlszárnyalja azt, ahol én nevelkedtem.
– Hát igen, Pest ehhez képest egy kissé el van maradva – mosolyra görbül ismét a szám, s a kirakatok mellett elhaladva sasolok, hátha találok valami olyasmit, ami megnyerő lenne ajándéknak.
– Nézd ott van egy kávézó – mutatok nem is olyan messzire. Nem ismerem az itteni helyeket, de reménykedem, hogy nem szolgálnak fel valami rossz löttyöt, melyet kávénak csúfolnak.
– Tetszik amúgy ez a hely, jó ötlet volt kirándulni egyet – nézek fel rá őszintén.  Kellett nekem is egy ilyen kiruccanás, még akkor is, ha azt mutatom, hogy nálam sosincsenek gondok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 1. 14:17 | Link


#kicsitvidámabbanésszürkébben | február 4. vasárnap | Otthon♥, München, Németország


- Olyan kis durcis tudsz lenni - ráztam meg a fejem rosszalló pillantással, mert hát, mi mást mondhattam volna? Hogy most akkor is a VAVra koncentráljon és az összes ideje nem rám kéne elmenjen, szkúzi.
- Nem lenne jó, csak semmi cucuság, jó? - néztem rá bizalmatlanul. Jó, így is voltak hasonlóságok, mert a haja így is mindenhol ott volt és ezt úgy is értem, hogy mindenhol. Meg elég sokat mászkált a földön is, amit nem mindig vettem észre időben, de még egyszer se sikerült rálépnem, szóval ilyen szempontból asszem szerencse.
- Az nem hangzik valami fincsisen - ráncoltam az orrom kissé undorodós grimasszal. Persze, nekem nem volt bajom a saját ízemmel, de mégsem olyan volt, mint mondjuk egy epres orbit.
Megkérdezte, akkor az övé lehet-e mind, mire felnevettem kicsit, megcirógatva az arcát, de nem tiltakoztam. Imádtam, a fura dolgaival és a rajongásával együtt, valahogy így volt a teljes számomra a nő. Szerettem volna, ha nem változik meg. Mondjuk soha.
- Akármikor - kacsintottam rá, mielőtt az ajkamba haraptam volna. A keze lassan lejjebb vándorolt a csípőmre, mire egy kicsit bemozdultam, szerettem az érintését, de aztán hagytam, hogy a zsebem piszkálja. Aztán a zsebembe csúszott a keze, én pedig halkan felkuncogtam.
- Ott kell legyen. Szólj, ha megvan - csúszott a kezem a hátsójára lassan a derekáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 1. 21:02 | Link


benézek | doboz | A Nőnél

Két évvel ezelőtt ez is csak egy húsvéti reggel volt, ma nagyon nem az. A napom valamikor hajnalban indult, amikor kénytelen voltam az ébresztőre magamhoz térni és ahhoz a fényes tündérhez elvinni a seggem, hogy a hajam színt kapjon. Még előző este jött az ihletés, hogy nekem ez most kell, Nap pedig nem kérdezett, csak csinált egy szabad órát, amiben beeshetek hozzá. Imádtam, hogy a nőnek elég volt csak említeni, hogy valami új, és egyből a VIP listán találtam magam. Amúgy se engedném meg sokaknak, hogy a hajammal bármit tegyenek.
Még közben tettem egy kis kitérőt az egyik kis üzletben, majd otthon a sporttáskámba vágtam a holmiim, aztán áthoppanáltam Bogolyfalvára. Ott felvettem a két gyerkőcöt, akik holnap délig bizony velem vannak és már mentünk is a falu hopp-pontjához, hogy nekivágjunk a kicsit kimerítő, de már megszokott utunknak Angliába a két nagyobb prücsökhöz és a barna nehézbombázóhoz. Többnyire gond nélkül. Milán már nyűgösen kaparászta a vállam, hogy ő már enni szeretne, a kislány meg a kengurus hordozóban aludt el a mellkasomnak borulva.
- Heelló, mondanám, hogy a nyúl az, de se bolyhos farkam, se nagy füleim - ami mind relatív persze.
Érkezés után első dolgom volt a fiút lepasszolni Gracenek, persze kicsit sem hálátlanul a legszebb mosolyom elővéve és azt a bizonyos nézést, a kislányt meg az egyik ágyra fektettem, hogy aztán győzzem az ő gyerekeinek rohamát.
- Hoztam valamit, kirakjuk, de anyátoknak egy szót se róla - vigyorogtam rájuk, aztán a kezükbe nyomta a dobozt, hogy mindjárt megyek utánuk, csak még megnézem az éhenkórászt, aki lassan 17 hónapos fiú már. Végül azonban őket magukra hagytam, nem szoktam ilyet, azt hiszem Grace volt az egyetlen Maján kívül, bár ezt se igazán közöltem a Faraday családdal, akire zokszó nélkül bíztam bármelyik kölyköt.
Mondanám, hogy túl nagy csendet csináltunk, de csak lekötötte az exlevitás gyerekeit a kép és az apró figurát. Lassan kezdték el összerakosgatni a darabokat a vázban én pedig a belső részt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 1. 22:47 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


- Nem tudom, csak butaság - vontam meg a vállam, én is tisztában voltam vele, hogy nem igazán stimmelnek, nem vártam, hogy ő majd mást gondol. Nem szerettem soha a matekot, de azért a számokat én is megtanultam és rendes sorrendben is el tudom mondani. Néha még a törteket is. Olyan jó értelemben ért a felvilágosodás, hogy nincs ezzel baj, sőt, szóval elmosolyodnom is sikerült végül, legalább tudtam, hogy nincs tragédia se velem, se a szokásaimmal.
- Igen, tudom, a védőnéni is azt mondta nem kell megijedni, ha kicsit több hétig tart, előfordul. Azt ígérte húsvét körül már biztos rendben leszek, vagy csinálunk egy vizsgálatot, ha nem. De azt nem szeretném - borult le a buksim megint kicsit elszontyolodva, sosem voltam oda ezekért. Amúgy is még mindig van egy kis iszonyom a doktoroktól és a tűiktől, nem hangzott fényesen, hogy ha nem kezdek el enni, mehetek vizsgálgatásokra, mert valamim rosszul működik. Csak reméltem, hogy azért bennem van a hiba és a kis gyümigombócunk rendben lesz. Most először gondoltam bele igazán, hogy jobban is aggódhatnék miatta, de még olyan pirinyó, azt hittem nem lehet gondja.
Közben én segítettem is és a picilányt is ügyesen fogtam, hogy mindenki nyusziskodhasson az ohanából. Tudom milyen furin nézett az apu, mikor Klaraval bontogattuk az új ajándékát, amit valami érdekes lengyel cég küld mindig, és előkerült egy nagy, harmadik, füles pulcsi is. De jól állt neki, akkor is, ha mereven ellenkező fintorgást tolt a tükörbe, mikor a fürdőben megnéztük magunkat együtt. Pont olyan nagyon, mint most figyeltünk a köhécselve nevető törpére. Nem igen hatotta meg, minket jobban megijeszt vele, nem lesz ez így jó.
- Mondd meg apunak, hogy a szürke is pont elég szépen áll neki - hajoltam közelebb a babuhoz, hogy a buksija mellett sutyorogjak, azt tudtam, hogy Lewy ettől még hallja, nem is az volt a lényeg, hogy ő ne.
- Pont oda? - mosolyogtam rá, hogy aztán a füleimmel együtt hajoljunk oda arra a nagy puszira, amit a cumisüveg heves rázásával örömködött meg a kislányunk is. - Szurkoltunk ám nagyon még repkedtél is.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. április 4. 23:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 51 ... 59 60 [61] 62 63 ... 71 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek