A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704207#post704207][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 23:50[/b][/url]

Tényleg próbálkozom, azt hiszem legalább annyira, mint annak idején az első táncórákon. Az pedig nem kevés volt. Zavart, mikor úgy néztek rám, mint valakire, akinek ott semmi keresnivalója az egészben. Botladoztam, sokat rontottam, és még ma is megesik, hogy hibázok. De valahogy néha csak úgy előjön, hogy most sem vagyok másként. Az életem nagyobbik felében, mintha a saját lábaim hagynának cserben, hiába ismerem a jó lépést, ha nem tudom megcsinálni, mert nincs meg az egyensúlyom, vagy valami egészen más. Csak botladozom, néha azt sem igazán tudom, mit csinálok. Azt általában elmondják, vagy érzem, ha valami rossz, a jó meg nem is fontos, mikor az embernek tanulnia kell a dolgaiból. Nagyon nem éreztem magam ettől jól, de ezt nem szerettem volna tovább vinni vagy csak így teregetni a hajas incidens után. A teát is jobbnak éreztem csak annyiban hagyni, hogy majd valamilyen lesz. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy az ablakon figyelgettem, merre is megyünk. A disneys dolog azért egy picit felkeltette az érdeklődésem és addig talán sikerült erről a sok butaságomról is elkalandoznom, de nem ment, hogy úgy szálljak ki innen, lehet, tényleg baj van. Ha nem is nagy, de valami van, ebben biztos vagyok.
- Én csak tényleg nem akartam így. Nem szeretem, mikor olyan minden, mint mikor Stitch meg Lilo összevesztek azon a kis rózsaszínen. Mindenki csak szomorú volt és nem is figyeltek egymásra. - A végét igazából csak már halkan mondtam magam elé, szinte motyogva, de mást nem akartam, illetve nem volt, amit tudtam volna. - Lehet, csak köszönni akart. Nem tudom. Jó.
Miután beleegyeztem szépen kikapcsoltam magam és kimásztam a kocsiból, kicsit megigazítottam a csúszkáló nacim és a kabátom, aztán megvártam még ő is bezárja a kocsit, hogy aztán mellé sétáljak és mutassa, merre megyünk.
- Te is iszol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704313#post704313][b]Hannah Schwarz - 2017.09.29. 16:04[/b][/url]

- Az enyémek külön se próbálkoznak nem azok lenni. Bár emberfüggő, veled apám sem szeret és akar az lenni, de nézd meg azt a terelőtöket, őt nem igen kedveli.
A családomban a házasság kérdése mindig presztízs és üzlet volt. Anya egy darabig a cég partneri kapcsolatainak erősítéséért művelte, hiszen, ha exférj is valaki, már ott a név és a pénz az egészben. Kénytelen-kelletlen el kellett viselni ezen férfiaknak, hogy anyámnak több esze van, mint hiszik. Innen a fene nagy üzleti kénszeresség, még a tekintély az inkább apám számláján gyűlt. Ő nem azért talált újabb és újabb nőt, inkább lányt - már ha a kort nézem -, mert szüksége lett volna rá, hanem mert így volt hírértéke, maradt köztudatban és volt képes megmutatni, hogy igen, nem csak pénze és tehetsége van, de máshol is remekül ért a „gólokhoz”. Ennek a keverékének születtem, aztán mégsem tettem még tönkre az életem teljesen. A statisztikák alapján a harmadik férjemnél kéne minimum tartanom, valahol a válás küszöbén. Gyakorlatilag egy meg is volt. Hali, Bojarski.
- Tesz vagy sem, néha meg kell lépni, hogy előrébb legyenek, mint a többi. Csak azokkal ellentétben én nem megyek ki a divatból - vigyorogtam rá, majd még dobtam is egyet a hajamon, jelezve, hogy abszurd lenne azt hinni, hogy szükségem van változásra. Nem, egyáltalán nincs itt ennek az ideje és vélhetően nem is lesz. Túlságosan elégedett vagyok magammal. Ellenben az új lányokkal úgy általában. Kevés kap a külseje miatt nagy lehetőséget szinte azonnal, most viszont valami babahullám lehet, vagy isten tudja, de a legjobbak felére csökkentek, és kell az utánpótlás. Így már csak a külső paraméterekkel be lehet jutni, közben meg a fejük gyakorlatilag héliummal van feltöltve.
- Most mélységesen elszomorodtam. Hogy fogom én ezt kiheverni? Most vigasztalj meg - bigyesztettem le a szám, ahogy a kékjeim meresztettem rá nagy csalódottan. Mindketten tudtuk, ha én a melóban barátkozom, annak marha jó oka kell legyen, de ilyen ritkán van. Szomorkodhatnék jobban is, de nem menne.
- Akkor vetkőzz. Én is megyek, 5 perc múlva a pezsinél? - A fejem jobbra és balra forgattam a helyen, mert ugyan nagy változások nem voltak, de láthatóan az öltözők lejáratai elvándoroltak, viszont megleltem azt is elég hamar. - De gondolom azért hiányzik, nem? Mármint én nem bírnám ilyen kötelező szabin túl sokáig, érted…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704392#post704392][b]Lewy Bojarski - 2017.09.30. 06:25[/b][/url]

Azt hiszem, hogy megint elkommunikáltunk egymás mellett, ami néha bizony megtörtént, de ez így van a legjobb helyeken is, nem? Ő azt mondta, hogy ne haragudjak, amiért furcsa, én meg hogy nem haragszom, és mégis minden maradt ugyanabban a szar mederben, amiben pár perccel ezelőtt volt. Talán azért, mert az ilyesmit nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Most hivatkozhatnék az emberi viselkedésformákra, meg, hogy a kutatások nagy részében arra az eredményre jutottak, hogy... de az már nagyon kocka lenne és ahhoz nem érzem a helyzetet kellően felhőtlennek.
Legalább a disney cucc egy kicsit enyhített a hangulaton, bár látható, hogy az sem volt elég. Meg jöhetnek a szöveggel, hogy ilyen helyre menni gyerekes, szeretni a meséket éretlen, ésatöbbi. Akkor mit keres ennyi felnőtt az ilyen boltokban, látványosan gyerek nélkül? Csak érdeklődöm. Melegnek lenni társadalmilag elfogadott, de szeretni a rajzfilmeket nem?
- De, mi nem is... - kezdtem bele, aztán a mondat közepén elhallgattam és becsuktam az amúgy is hatalmas számat, mert éreztem, hogy ezzel most nem segítek. Aprót sóhajtottam, miközben kikapcsoltam az övemet. A hasára pillantottam pár másodpercre, majd inkább ki is szálltam a kocsiból, mielőtt még tényleg valami olyat mondok, amit nem is gondolok komolyan.
Az ajkamba harapva zártam be a kocsit, hogy aztán a mellettem ácsorgó lánykára nézzek zsebre vágott kézzel. Nem volt ez így jó.
- Nem tudom. Talán... - biccentettem elgondolkozva, de aztán mielőtt elindultunk volna, csak kicsit széttártam a karjaim. - Egy ölelés? Lehet róla szó? Ne szomorkodj, babygirl...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704393#post704393][b]Lewy Bojarski - 2017.09.30. 06:57[/b][/url]

Kicsit nehezebb volt most rendbe kapni az arcvonásaimat, mint amennyire máskor ment. Tényleg jó voltam benne, meg a pókerarcban is, mert a firkászok mellett ez volt a minimum, de most csak úgy maradtam. Sokkosan, lefagyva, de legalább kaptam egy csomó puszit. Vannak helyzetek, amin az sem segít, de ez nem olyan volt. Mert hát, ez egy nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt, csak tudatosította bennem, hogy lesz egy lányunk. Az ilyesmit azt hiszem, hogy nem egyszerű feldolgozni és talán jobb is, hogy mikor a dokinál voltunk, nem tudták megmondani.
- Nem? Akkor mi volt, hercegnőm? - érdeklődtem, de aztán a pillantásom ismét a hasán nyugvó kezemre csúszott és muszáj volt elmosolyodnom. Szerettem mikor vágta az arcokat, bár leginkább akkor, mikor különösebb oka nem volt rá, csak megint nem azt a választ kapta, amit illett volna. Figyeltem, ahogyan hátradőlt, majd még egyszer, utoljára megtöröltem az arcom. Csak utána néztem rá, hasonlóan kérdő fejjel. - Nem lenne kényelmesebb a kanapén?
Közben közölte, hogy a doboz azért nem minden, én pedig nem teljesen értettem a dolgot, mert hát... mi lehet még? Így is bőven többet kaptam, mint amennyit kértem, vagy megérdemeltem volna. Pedig hát, ez a kettő általában reálisan is közelebb állt egymáshoz. Lassan az enyémnek döntötte a buksiját, én pedig elmosolyodva simítottam végig az állán finoman, elvéve a kezem a hasáról.
- Nem minden? Kezded egészen felcsigázni az érdeklődésem... - mondtam, majd apró csókot nyomtam az arcára, mielőtt a kabátom zsebébe nyúltam volna. - Nos, igazából ezt kaptam ma az egyik ismerősömtől.
Azzal át is nyújtottam a boldogság egy kis részét. Bee happy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704524#post704524][b]Maja Bojarska - 2017.09.30. 23:16[/b][/url]

Bizonyára nem csak velünk esik meg, hogy rosszul sül el egy beszélgetés, hogy nem kerekedik jó hangulat, esetleg összeveszünk. Bár utóbbi lehet egy picit túlzás, mégis kellően rosszul éreztem magam most ezt hinni. Nem volt jó. Ott ültünk egymás mellett, de mintha besötétedett volna a kocsiban, épp csak ne sírták el magukat velem egyetemben a felhők és szakadt ránk az ég. Egy szóval rettenetes volt. Én csak csendesen simizgettem kicsit a hasam, amibe lassan nyugalom költözött, biztos elfáradt a breki is, én meg csak szomjas maradtam. Így azzal próbáltam valami beszélgetést alakítani, de az sem sikerült. Így már a boltnak sem tudtam örülni rendesen, pedig más esetben biztos ment volna, hát tutira egy csoda a hely, most mégsem ez volt előttem.
A fejem felé fordítottam, mikor beszélni kezdett, aztán csak az övcsatot figyeltem csendesen. Nem kérdeztem rá mit akart, azt hiszem itt már tényleg jobb, ha mint mindig, csendben kivárom a dolgokat. Inkább lassan kikászálódtam, hogy ott mellé tipegjek. Nem nagyon tudtam a kezeimmel mit kezdeni, így csak a hasam alatt összefűztem az ujjaim, úgy néztem hol a földet, hol az autót, hogy most akkor merre. Csak a már széttárt karjaira pillantottam fel.
- Üüühüm. Szeretném, lehetne kettő is, talán… - mondtam kissé halkan, aztán lecsökkentve köztünk a távolságot karoltam át a derekánál, óvatosan simulva hozzá, mert azért nem voltunk tökéletesen összeilleszthetőek mostanság ugye. - Szeretlek, nem akarok veled soha ilyenben lenni, bármi is volt ez. Jó?
A fejem óvatosan fordítottam felfelé, közben még nem engedtem el, csak ha már muszáj volt. Nem a szomorkodás volt itt a baj, sokkal jobban zavart, hogy már lassan bűntudatom volt, nem pontosan tudom, miért, de biztos nem magától lett neki sem rossz kedve. Egy nagyobb sóhaj után sikerült picit mosolyognom is rá, aztán csak kinyújtottam a kezem, hogy azért megfogja-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704535#post704535][b]Maja Bojarska - 2017.10.01. 01:31[/b][/url]

Kicsit rosszul éreztem magam igaziból, mikor nagy lelkesen feltéptem reggel a borítékot, mert eszembe jutott a drága. Lehet megvárhattam volna, talán odaadhattam volna azt, hogy akkor ő is tudja meg legeslegelsőre. De nem ment, mármint, lehet sikerült volna, ha kicsit jobban akarom, de tudni szerettem volna én is. Szóval megtörtént, most pedig én lehettem az, aki hát elmondta. Nem igazán tudom mire számítottam, talán semmire, csak látni akartam, hogy boldog lesz ettől is. Tudom, hogy a breki tényétől azok vagyunk, de ez egy egészen más infó, egy olyan, amitől már egy fél lépéssel közelebb vagyunk ahhoz az anyu és apu dologhoz. Próbáltam őt kicsit a jelenbe visszahúzni, de vártam türelmesen, hogy mikor olvad ki az egész sokkból. Azt hiszem sikerült is, mert a válasza már nagyon ő volt én meg csak megráztam a fejemet, hogy naagyon nem leszünk jóban. Pedig de, abban vagyunk és leszünk is. Szóval én csak hagytam, hogy simizze a pocim, én meg igyekeztem nem kitörni a derekam. Nehéz megtalálni hogyan jó. Úgy bármi.
- De, lehet, vagy az ágyikóban, a szőnyegen, a kádban… szóval ezen kívül talán bárhol - nevettem fel, pedig ennyire nem is szenvedtem. Vagyis én elhittem, hogy nem, de ezek szerint rám volt írva, hogy itt éppen nem a legkényelmesebb. Inkább csak közel hajolva dőltem neki, aztán meg elmondtam, hogy bizony még nem végeztünk mára.
- Nem bizony, tudom, hog mit szeretnél. Gondolom. Szóval nagyon csinisen szeretnék veled ünnepelni - fordítottam a buksim picit felé, így a homlokom a halántékának nyomódott, én meg jó nagy puszit tudtam adni a pofijára, hogy aztán kuncogva húzódjak el kicsit. Csiniség, bizony. Azt még dinókra gondolva is gyártanak, ezt megtudtam Hannahtól. Végül figyeltem, hogy mivel babrál, nem igen értettem, milyen híre is lehet. A mondatától se lettem okosabb, aztán néztem csak mi van nála.
- Vuuu, ez komoly? Ez…de…. hogy? És milyen? Az első?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704540#post704540][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:44[/b][/url]

Valahogy érezni lehetett, hogy valami nem stimmel, kisiklott a megszokott, békés mederből és nem is igen akar oda visszatelepedni a beszélgetést illetően. Mert hogy leginkább úgy, ahogy volt, megszűnt és azt hiszem, ez nagy részben az én hibám is volt. De mégis mit mondhattam volna? Nem úgy alakult ez a nap, ahogyan indult, eléggé hullámvölgybe telepedett és úgy látszott, már nem akad benne elég erő ahhoz, hogy ki is kepesszen onnan, nagyfiúhoz méltóan. Helyette csak fetrengett a gödör alján és nyűgött.
A szavaimra sem láttam akaratot, hogy esetleg megszólaljon, leginkább csak olyan volt, mint aki szeretné, ha végre vége lenne a napnak és nem is kéne beszélni egymással.
Ahogy kiszálltunk, végül tettem még egy apró próbálkozást, hogy rendbe pakoljam az amúgy siralmas hangulatot és az ölelés-kezdeményező mozdulatra már hajlandó is volt elszakítani a tekintetét a pocakjától.
- Talán - tettem hozzá, aprót szusszanva, mikor végre a karjaim közé simult, már amennyire ez még lehetséges volt a kicsi brekitől. Nem is volt már annyira pöttöm, így az ölelés dolog is kicsit necces volt, de nem zavartattam magam miatta. Kissé sután fontam köré a karjaim, az arcom pár pillanatra a tincsei köré temetve. - Én sem, Zajaczek.
Több apró puszit is nyomtam az arcára, mikor felpillantott rám, részben azért is, hogy ne legyen annyira elkámpicsorodva, másrészt, hogy éreztessem, semmi baj nincs. De végül csak elengedtem, a halvány mosolyt nagy nehezen viszonozva és az ujjaim az övéi közé fűzve kalauzoltam be az apró, színes üzletbe, ahol megannyi bubis-tea komponens neve díszítette a táblákat.
- Akkor milyet is szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704580#post704580][b]Maja Bojarska - 2017.10.01. 19:01[/b][/url]

Elég nyilvánvaló volt, hogy valami nagyon nem jó, de sehogy nem mozdult a dolog, hiába próbáltam tényleg mindenért, ami sikerült bocsánatot kérni, vagy inkább hallgatni. Ilyenkor mindig éreztem, hogy mennyivel jobb, mikor semmit nem beszélek, és azt is, miért is nem szeretek a suliban se, a boltban se, a meccsek után, a lelátón vagy éppen táncversenyeken nagyon beszélgetni. Akkor nincs esély félreértésre, vitára vagy sértődésre. Nem szeretem, hogy teljesen akaratlanul is megtörténhetnek ezek. Ilyenkor legszívesebben megint csak csücsülnék otthon és várnám a másnapot, hogy az majd jó lesz. De Lewyvel ez egészen más.
Szeretem őt és biztos vagyok benne, hogy ilyen előfordul, ha az ember valakivel sokat van együtt és nagyon imádja. Ettől még szeretném, hogy ne legyen. De úgy tűnik ez igen kevés volt. Inkább már tényleg csak magamban csevegtem arról, hogy a breki miért is mocoroghat, hogy otthon mit tudok csendben, szó nélkül csinálni, amiből nem lesz hasonló, mint a fodrászosból, vagy szimplán azon, hogy miért nem tudok néha tényleg rendes barátnő, feleség, bármi lenni. Vettem pár szipogósabb levegőt, aztán csak néztem rá meg a széttárt karjaira.
- Legyen kettő - kértem, azt hiszem, legalábbis a hangom olyan volt, mint mikor szoktam a télapónak is a levélírásra gondolni és éppen a világbéke meg a papáék egészsége közé még egy kindertojást kívánnék. A buksimat csak az ingébe fúrtam, elmosolyodtam a jól ismert illaton, szeretem, aztán csak amennyire tudtam szorongattam, magunk közt a brekivel. - Akkor jó, majd ügyesek leszünk.
A puszikra sikerült kicsit rendesebb mosolyt kicsikarni, aztán elengedtem, de még kicsit megsimiztem az oldalát mielőtt a kezem nyújtva vártam volna az övére. Az meg is érkezett én meg kicsit felszusszantam. Követtem őt befelé, aztán kicsit megbújva mellette - bár ez egy dinónak nem túl sikeres művelete - lesegettem milyenek vannak.
- Hááát. Öhm - néztem rá kicsit tanácstalanul. Nem mindig van meg még mindig az önálló döntés, és esküszöm nem direkt csinálom. Lassan figyeltem a gyümölcsöket, meg hogy van zöld, meg fekete, meg tejes tea. Hát, sokkal előrébb nem jutottam. Volt valami piros gyümis bogyós, vaníliás, az úgy tetszett, meg a mangós. De csak sóhajtva néztem rá. Végül az előbbi dolgainál maradva, egész halkan kezdtem bele, mi is legyen. - Talán ilyen epres, fehérest gyümisbubikkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704590#post704590][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.01. 20:17[/b][/url]

Ha nem lett volna a kezemben értékes holmi, végignéztem volna rajta. Nem mintha kételkednék abban, hogy igazat mond, elvégre nem szokott hazudni. Talán emiatt is kedveltem meg olyan gyorsan, mert mindig hihetetlenül őszinte volt.
Pár pillanatig gondolkoztam, hogy mit csináljak, előbb engedjem be, vagy az új seprűfáimat helyezzen biztonságba, de egész gyorsan az utóbbira szavaztam.
- Sajnálom, nem számítottam senkire sem. Persze nem akarok ezzel arra célozni, hogy jelentkezz előre, nem akarlak megkötni, meg semmi ilyen... - Lakatot akartam tenni a számra, hogy ne beszéljek többet.
Nem is tudtam, hogy mi lett velem, nagyon nem így szoktam viselkedni. Általában magabiztos vagyok, nem pedig ilyen össze-vissza fecsegős.
Megcsóváltam a fejem, miközben a folyosón bent raktam le újra a holmikat, hogy utána újra kulcsra zárhassam a bejárati ajtót.
- Nem, köszönöm, elbírom egyedül is. - Nem néztem rá továbbra sem, csak magam elé nézve válaszoltam. Jól esett a felajánlása, de a büszkeségem nem engedte, hogy elfogadjam.
Szóval bejárati ajtó pipa, a lakás ajtaját kellene végre kinyitni. Zavarban éreztem magam, a délelőtt történtek miatt, még a semmi komoly nem is volt. Ha más nem is, Sebby megérdemelte, hogy őszinte legyek vele.
- Milyen napod volt? - kérdeztem könnyedén. Csak nem kezdhetek azonnal ezzel...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704657#post704657][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.10.02. 12:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704828#post704828][b]Sebastian Sieger - 2017.10.04. 10:44[/b][/url]

Teljesen bőrig voltam mostanra már ázva, ha ilyen lehetséges a bőrkabát alatt. Az biztos, hogy kirázott a hideg, ahogyan a hajamból az esőcseppek lassan, jeges kis gömbökként leszáguldottak a hátamon. Kissé összerezzentem, de igyekeztem megőrizni a lazaságomat, amennyire lehetett, előre is engedve, hogy az alapanyagnak kinéző fakupaccal bevonuljon a folyosóra. A neveltetésem akkor is előre tessékelte volna, ha csak egy retikül van nála.
- Nem, értettem. Csak hagyd - legyintettem, jelezve, hogy én emiatt nem zavartatom magam és egy kis vizet facsartam ki a szőke tincsekből, valamennyire előrehajolva, hogy ne magamra csavargassam. Leginkább csak a kabátomra.
- Ahogy érzed - tartottam fel megadóan a kezeimet, mert nem akartam én semmit erőltetni, ha úgy érzi, hogy nem boldogul, gondolom majd úgyis szól. Vagy látszani fog abból, ahogy szerencsétlenkedik a kupaccal.
Lassan a lakás ajtajához mászkáltunk, mint valami hatékonytalan karaván, de nem bántam, csak vártam, hogy sikerüljön megoldania egyedül is, mert ő ugyebár már nagylány.
- Nem tudom, nem túl hosszú. Vennem kellett egy új inget, a tavalyi kék-fehér kockásom látott már szebb napokat is - vontam meg a vállamat, mert mégsem reklámozhattam, hogy Lewy sikeresen lehányta, miután Kevével kimentek cigizni. - Neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704868#post704868][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.04. 21:17[/b][/url]

Aznapi cuccomra egészen addig vigyáztam, ameddig nem láttam meg, ahogy Sebby kicsavarja a hajából a vizet. Enyhén elnyíltak az ajkaim, aztán be is haraptam az alsót. Nem, nem, nem, ez így nem lesz oké.
Elfordultam tőle, nem akartam még mérgesebbé tenni. Azt mondta, hogy nem volt gondja, de azért mégiscsak jobban örülne, ha végre meleg lakásba juthatna és esetleg lenne esélye megszáradni. Legalábbis én így gondolkoztam, az ember meg ugye magából szokott kiindulni legtöbbször.
- Ó, pedig az nagyon jól állt neked. A világosabb cuccok passzolnak hozzád.Határozottan így gondoltam, de kicsit furának éreztem, hogy ilyenekről csacsogok. Egy rövid pillanatra hátra néztem, hogy lássam, mit reagál a sok butaságomra.
Az ajtóba illesztettem a kulcsot, közben próbáltam természetes maradni.
- Magyarországon voltam ma, Bogolyfalván. Pici gyerekeket láttam játszani, onnan jött az ihlet, hogy milyen seprűt szeretnék csinálni. Lenne kedved kipróbálni? Persze majd csak akkor, ha tökéletes lesz, addig semmiképp sem - apót sóhajtottam, a következő gondolatmenetemre. - Még nem is kerestem olyat, aki elvállalná a prototípusok tesztelését.
Nem akartam kerülgetni a forró kását, tényleg nem. Aztán rájöttem, hogy nem is kell, egyáltalán nincs mitől félnem.
Bevittem mindent a lakásba, a műhelyben a helyükre raktam őket, közben szólaltam meg hangosabban, hogyha távol lenne, úgy is halljon.
- Találkoztam ma egy férfival, Ericnek hívták.
Nem folytattam, előtte kivártam, hogy mit reagál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704964#post704964][b]Lewy Bojarski - 2017.10.06. 03:22[/b][/url]

Kicsit tovább tartott a sokk, mint azt szerettem volna, de Maja türelmes volt és kivárta, csak egy-egy puszival szakítva meg azt a bizonyos folyamatot. Bootholnom kellett, de nagyon durván, mert csak ültem ott lefagyva és próbáltam realizálni, hogy nekem lesz egy saját kicsi lányom.
Végül a nagy pocak-simogatás közben leesett az is, hogy esetleg ez a póz annyira nem kényelmes az asszonykának, javasoltam is a kanapéra való átköltözést, lehetőleg azelőtt, hogy kitöri a derekát.
- Utcai cuccban vagyok, nem fetrengek ilyenben az ágyban - közöltem enyhén rosszalló pillantással, meg is ingatva a fejemet. Rosszul érintett volna, ha megteszem, mert hát, egész nap ebben korzóztam. Fúj. Félúton voltam már a megmozdulás felé, mikor azért az asszonyka hintelt, hogy ennyivel ne akarjam letudni a szülinapot.
- Tudod? - kérdeztem, elmosolyodva, talán egy egész kicsit még a nyelvem hegyét is kidugtam, mintha muszáj lett volna. A hajamba túrtam, majd felkuncogtam, azon gondolkozva, vajon mit is érthetett a csini pizsi alatt. - Mennyire nagyon csinin?
A puszira talán még egy kicsit jobban kiöltöttem a nyelvem, de aztán csak megvontam a vállamat és előadtam, hogy bizony, nem csak ő gondolt rám. Ránk. Elég meglepett volt, talán kicsit sokkos is, de ez nem volt annyira ütős, mint a kicsilány. Nem is szántam annak.
- Hát, nálam van, szóval gondolom elég komoly. Öm, az első, ami kész van, minden teszten átment és elvileg passzol. Vanília-karamell - adtam meg minden információt, aminek birtokában voltam, lassan, de biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705038#post705038][b]Maja Bojarska - 2017.10.06. 23:49[/b][/url]

Egészen kellemes és napocskás szombat ez a mai, annak ellenére is, hogy nem aludtam túl fényesen, mert olyan volt, mintha valaki apró tűcskékkel böködné a talpimat meg a derekamat. Nem szeretem ezt, néha csak úgy jön az érzés, én meg nem tudok tenni ellene. Nagy nehezen sikerül valamikor hajnali öt körül elaludnom, de nyolckor már ébresztő volt. Kipihent nem voltam, de lelkes igen, mert vártam már a napot nagyon, hiszen Lewynek edzése van, aminek az elejét nézni is szabad, meg még Alíz is jön. Minden szépnek tűnt.
Reggeli, fél órás ruhapróbálás, miben nem vagyok olyan, mint egy bolygó, majd Volt hamijának kitétele volt, aztán szépen bedobtam a popómat Lewcsi mellé a kocsiba egy hatalmas puszi dobása kíséretében, hogy mehetünk. Ő kirakott engem az Alízzal megbeszélt helyen és indult is tovább, mi majd odatalálunk valahogy alapon. Vagyis én állítottam, hogy megoldjuk. Végül is sikerült is. Ott csücsikéltem a szöszi társaságában, néha integetve befelé, még ha nem is kellett volna se a férjemet, se a Pandácskát zavarni, nekem szokásom. Rossz szokásom. Azonban egész gyorsan elment az idő, ők elvonultak a zárt edzésre én meg a barátnőmbe kapaszkodva vonultam ki az edzőközpontból, majd fogtunk egy taxit és a belváros felé vettük az irányt.
- Nem vagy szomjas vagy éhes? Esetleg előbb még nézelődjünk kicsit? Közben mesélhetnél, mi újság a suliban?
Elég sok idő eltelt, utoljára a szünet elején találkoztunk még talán futólag, mielőtt kiköltöztünk ide Lewyvel. Furcsa volt, máig az ez a távolság, de igazából szeretek itt lenni. Meg nem is olyan sok a furi és lenéző bámuló szempár, itt inkább érdeklődőek és kíváncsiak csak.
- Mesélte Lewy, hogy maradtál prefektus Luca meg az ő vezetése alatt is, örülök neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705053#post705053][b]Maja Bojarska - 2017.10.07. 01:31[/b][/url]

Ugyan kicsit nagyobb csend és várakozás telepedett ránk, egy percén sem kellett olyan gyomorgörcsösen aggódnom, inkább csak picit bárgyún vigyorogtam magam elé. Ezt csak a puszik szakították meg és a fészkelődésem, ugyanis valahogy nem akart semmi az igazi lenni. Még egy aprót sóhajtottam is, mikor már ő is észrevette, azt hittem kicsit kevésbé láthatóan vergődök, mitn a partravetett halacska.
- Jóó, nem is ezt mondtam, csak hogy bárhol kényelmesebb, de lehet sehol, nem mindig találom el, majd elmúlik - rántottam a vállamon mosolyogva kicsit. Nem aggódtam ezen általában elég gyorsan minden a helyére szokott csusszanni. Szerintem most csak azt viseli rosszul a testem, hogy sokat hajoltam be a sütőbe, még lestem a lapokat, meg még fel és le járkáltam a lakásban, mert nem bírtam megmaradni a kis szusziidőn kívül. Vele ellentétben én a kis megjegyzésem után már talpikon voltam, és tettem is egy lépést, de még kapott egy puszit, csak ezek után reagáltam egy hamiskás mosollyal kicsit billegve a praclijaimon.
- Hát remélem, hogy tudom. És ühm, csinibb, mint a tavalyi, szerintem - mondtam egészen elgondolkodva. Igazából az egész más méret, legalábbis a felső része is igaz lett volna, de ezt nem fejtegettem volna. Elég volt a furi párbeszéd a szőke német lánnyal, mikor elkérte a méreteim.
- Szeretnéd most megnézni? Persze nem baj, ha nem, de tényleg van dinóknak is. És mi?- A tekintetem hol őt vizslatta, hol már picit elakadtam a folytatáson, és a kezében lévő tubust lestem. De végül egyelőre nem lett költözés, vagyis úgy tűnt. Én azért felé nyújtottam a kezem, hogy jön-e velem. - Úúúúú, az az egyik legjobb páros. Várj, akkor ezt már…. szabad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705164#post705164][b]Lewy Bojarski - 2017.10.08. 00:14[/b][/url]

Az ölelés, ha nem is hozta rendbe teljesen a fodrász okozta problémát, azért sokat segített rajta. A kijelentésre, hogy legyen inkább kettő, az ajkamba haraptam, köré fonva a karjaim, majd hagytam, hogy az arcát az ingembe fúrja. Kicsit ugyan furcsa volt ez az egész, de sokkal jobb volt, megnyugtatott, hogy összességében nincs akkora gond.
- Mi mindig, szerintem képesek leszünk ezt is megoldani - közöltem nyugtatóan, finoman végigsimítva a hátán párszor. Pár puszit is nyomtam az arcára, hogy éreztessem vele, hogy semmi baj nincsen, nem kell ezen aggódjon. Végül megfogtam a kezét, hogy együtt indulhassunk a teás üzletecske felé. Nem volt túl nagy, éppen ezért máskor többnyire tele is szokott lenni középiskolásokkal, akik az állandó locsogásukkal elég hamar monoton, de barátságos háttérzajt keltettek. Most csak páran múlatták itt az időt és nem is igazán voltam hajlandó foglalkozni velük.
A határozott válaszra halkan felnevettem és megráztam kicsit a fejemet, majd a szám elhúzva olvastam a tejes alapokat. Több is volt, ami elnyerte a tetszésemet, de végül a vaníliás mellett döntöttem.
- Legyen a vaníliás, azzal a tápióka bigyóval, meg ugye a gyümölcs-gyöngyökkel - kértem ki mind a kettőt, majd kicsit előre-hátra dülöngéltem a lábaimon. Sajnos nem az új, furcsán hajlított talpú Nike volt rajtam, de azért jól esett kicsit aktivizálni magam. - Ihatsz ám az enyémből is, ha szeretnél.
Aztán figyeltem, ahogyan beleporciózzák a gyöngyöcskéket a poharakba. Elég jól nézett ki, határozottan tetszett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705169#post705169][b]Sebastian Sieger - 2017.10.08. 04:54[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Tudtam, hogy Helmut sokkal inkább próbálkozik nem morogni velem, mint amennyire ez a csapat többi tagjára igaz volt. De a legtöbben már tudták, hogy nekem nem csak a főnököm, nem mellesleg amolyan apafigura is volt a számomra.
- Jó, de őt nagyon sokan nem, mert egy s-fej - közöltem felhorkanva, mert hát, szegény srác sok inden volt, de népszerű az igen csak bajosan. Helmut talán nem genyózott volna vele, ha nem szól be az egyik edzés elején, hogy ő nem fog bemelegítőköröket futni. Így lehet, hogy még én is odavágtam volna neki, hogy lassan csak kussoljon el, ha lehetséges.
Tény, voltak olyan égek, amiknek kellett a modernizálás időről-időre, különben elavultak és fuccs a vevőkörnek is, csak az elfogultak maradtak meg, mert azok már megszokták. Hannah nem ilyen volt.
- Jó, tudjuk, hogy te ilyen Überfrau vagy, de azért néha igazán kisebbre vehetnéd az arcod! - Csak a szokásos piszkálás volt, nem zavart a stílusa, különben nem maradtunk volna meg egymás mellett, de szerintem ezt tudta ő is.
Elmesélte a butácska újoncot, én pedig elég gonoszan, de rávilágítottam, hogy vele már sosem lesznek legjobb barátnők. Elmélázó fejet vágtam egy pár pillanatig, az ajkamat ütögetve kicsit a mutatóujjammal, majd ismét rápillantottam.
- És mégis hogy vigasztaljalak meg, szöszi? - érdeklődtem, talán egy kicsit provokáló mosollyal az arcomon. Mostanság lettek volna ötleteim rá, de azt hiszem, hogy nem pont azért jöttünk ide, hogy meghökkentsük a személyzetet.
A lejáratok eléggé elkeveredtek, de nem különösebben bántam, kicsit jobban el voltak így választva az öltözők. Bólogattam a kérdésre, hogy nekem az megfelel, mint találkozó-pont. Kicsit elgondolkoztam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Igazából, igen, de ez a kis szünet már nagyon kellett nekem - láttam be, majd még vetettem a szöszire egy pillantást és elügettem a férfiak öltözője felé. Elég hamar megszabadultam a cuccaimtól, amiket bezártam a szekrénybe, túl estem  a kötelező 20 másodperces zuhin, majd  a törölközőt a derekam köré csavarva slattyogtam fel a pezsgőfürdőhöz. A puha anyagot biztonságba helyeztem és nem sokkal később már el is mélyedtem a habokban, Hannaht várva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705277#post705277][b]Lewy Bojarski - 2017.10.09. 02:01[/b][/url]

Gyakorlatilag látható volt, hogy igen szenved a helyezkedéssel, még ha szándékosan nem is mutatta. Legalábbis, próbálta a nyüglődési-faktort a minimumra venni, több-kevesebb sikerrel. Nem mintha mondtam volna, hogy üljön le ide, nekem csak megszokás volt, hogy Volttal is legtöbbször a földön játszunk, akkor minek másszak fel a kanapéra?
- Általában meg szoktad oldani, szerintem most is menni fog. - Mostanság elég gyakori volt, hogy csak dobálta magát, mint egy fóka, keresve a megfelelő helyet és pózt. Most mégis ő volt hamarabb talpon, én meg ott, már a dobozt az asztalra helyezve, a tenyeremen támaszkodva gyűjtöttem az energiát, hogy végre rávegyem magam a felkelésre. Kissé billegett a lábikóin előre-hátra, azzal a hamis mosollyal az arcán, mire felszusszantam. A levegővétel-procedúra itt félbe is maradt, enyhe meglepettség ült ki rám.
- Szebb? Igazán? Most már érdekel - hatalmas szemeket meresztettem rá a mondanivalóm közepette, még csak nem is pislogtam. Azt sem tudtam, honnan vett pizsit, mikor el sem hagyta a házat legjobb tudomásom szerint.
Mielőtt a nem muszáj kicsúszott volna a száján, már lelkesen billegtettem a fejemet fel-le, hogy igen, lehetőleg most azonnal, miattam igazán nem szükséges halogatnia.
Miután felmutattam a tubust, a kezem az övébe csúsztattam és várakozón néztem, hova is szeretne most tovazötyögni, ha a kanapé ötlete el lett vetve. Még jó, hogy nem ültem le.
- Igen, az. És ömmm... ha nem lenne szabad, akkor nem kaptam volna meg,
 csak mesélnek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705288#post705288][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.10.09. 11:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705291#post705291][b]Yarista Palarn - 2017.10.09. 11:52[/b][/url]

Alig tért vissza Magyarországról, máris visszazökkent a dolgos hétköznapokba. Ennek az lett a végeredménye, hogy az egyik lazítós estén, újra találkozott egy lánnyal, aki szintén a Bagolykőbe tanult, és kviddicsezett is, tehát jó alapokról kezdte. Mivel Yarista továbbra is követi a híreket, elég sok mindent tud más játékosokról is. Persze az, hogy egy ifista majdnem meghal, még önmagában nem nagy hír, de az, hogy ennek ellenére szeretne visszatérni és pont az ő segítségét kéri, már valami. Ráadásul Myra nem az első buli után kérte meg, persze, ez akár lehetett volna a terve része is. Ezt pontosan nem tudja, de nem is bánja, mert a lány indulhatna modellként is, megállná a helyét szinte bárhol. Egy rajta landoló nadrág ébreszti fel, mégsem lát semmit, Myra pontos dobás eltakarja tőle a külvilágot. Eléggé lefárasztotta Yaristát a tegnap éjszaka, mindent egybevéve több edzése is volt. Gyorsan félrehúzza a nadrágját a fejéről és a távozó irányába néz. Amikor meglátja Myrát, a szavai elakadnak és csak néz utána, aztán persze összeszedi magát.
- Korán van még nem? Hagyhatnál aludni, én úgyis sokkal gyorsabban kész vagyok - panaszkodik egy keveset. Kijelentése akár kétértelmű is lehetne, de nem erre gondolt, hanem a reggeli rutinra. Szóval ma is edzeni mennek, és Yarista eddig nagyon elégedett vele, látszik, hogy tényleg vissza akar térni. Egyetlen gond, hogy a lány még nem hisz annyira magában, hogy ez meg is történhessen, plusz van néhány hiányossága is, ami szinte csak tapasztalattal és jó mentorokkal küszöbölhető ki. Ezt Pedig a Yarista akarja megadni a lánynak. Lassan felül az ágyon, és az éjjeliszekrényen tapogatózva előveszi a pálcáját.
- Itt nincs kávé, csak lent, igaz? - szól inkább magának, mint a lánynak, aki közben már elérte a fürdőt is. Sóhajtva dobja maga mellé a pálcát, majd fejét vakarászva keresni kezdi a ruháit. Aztán felpolcolja a háta mögé a párnát, és félig hunyva egyet várja, hogy Myra elkészüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705358#post705358][b]Maja Bojarska - 2017.10.10. 03:06[/b][/url]

Nem igazán tudtam, hogy mi is van most. Éreztem, hogy rossz, hogy fáj, amit érzek, mert azt hittem, hogy most haragszik és utálni fog érte. Ezért is kerülöm tényleg szinte mindig, hogy nekem bármiben is szavam legyen. Sokkal-sokkal jobb, ha csak csendesen csücsülök, tudom én. Most mégsem ez lett, meg is látszik.
- Szeretném, hogy sikerüljön. - Olyan volt ez az ölelés, mintha valaki kihúzott volna a hideg vízből, mert nem tudtam úszni. Pedig tudok amúgy, de képletesben nem, mindegy is. Én csak bújtam hozzá, jól esett a simogatás is, de tudtam, hogy ez még azért mindent nem fog megoldani. Azt hiszem szomorú voltam amiatt, ahogy kinézett a helyzet és nem tud ez kimenni a buksimból. Pedig még mosolyogtam is rá már, ahogy befelé tartottunk a teázóba, majd meg is érkeztünk.
- Merre megyünk akkor? Az is jól hangzik - motyogtam felé, ahogy még mindig nézelődtem és vártam, hogy megcsinálja a néni, amit kértünk. Nem voltam türelmetlen, igazából csak úgy álltam ott, nem szokott ilyen se lenni. Kicsit bizonytalanul szorongattam Lewy kezét a másikat meg a zsebecskémbe csúsztattam. El is bambultam a lábaimat lesve.
- Hüm? Ja, öhm, jó, lehet megkóstolnám - bólogattam is mellé, ahogy kicsit összeszedtem magam, mostanság túl sok idő kellett ehhez. Kicsit olyan volt, mintha valaki rácsücsiztetett volna egy forgószékre, amin jobbra pörögve jó, balra meg hányingered lesz és félsz is. Aztán össze meg vissza forgatnak vele. Már a gondolattól is szédülök, de tényleg. Ami azt illeti egy pillanatra lehet meg is inogtam de elmúlt. Nincs itt semmi gond, nem vagyok tengeribeteg hajón sétikáló. Igaz? Jó lesz minden, tudtam és hittem is, de nem szeretem, mikor nem vagyunk boldogok, ettől pedig úgy tűnt nekem. Inkább csak a kezét fogva ácsorogtam mellette, amíg kicsit elgondolkozva meg nem böködtem a szabad kezem mutatóujjával a felkarját.
- Nyuszkó, hogy is kellett mondani a szeretleket lengyelül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705359#post705359][b]Maja Bojarska - 2017.10.10. 03:25[/b][/url]

Nem éreztem bajnak még leüléskor a helyet, ahogy közben sem nagyon, mert lefoglalt úgy minden, így mire ő kiolvadt a sokkból kezdtem a derekamnál érezni a pici tűszúrásos dolgot, hogy ez nem éppen az a pozíció, amiben lenni szeretne a testem pocistól, mindenestől. Apró sóhajtás mellett bólogattam, mert bizony megoldom, legfeljebb hoztam volna a popóm alá, meg a hátam mögé párnát és máris minden jó. De a terv egészen más volt, én felhoztam, hogy azért még nincs vége, csak ez volt legeslegfontosabb ajándék. Mire felegyenesedtem és pillogtam rá, addigra már érkeztek is a visszakérdések, amire csak kuncogva haraptam az alsó ajkamra, majd gondolkodva csücsörítettem a számmal.
- Hát igen, szerintem eléggé. Olyan nagyon csini pizsis ez most - közöltem végül, aztán a keze után nyúlva elindultam ugyan a kanapéhoz, de nem csücsültem le rá, hanem csak megtorpantam vele szemben. Nagyon szépen mosolyogtam rá, aztán a kezeimmel az arca felé nyúltam, hogy közelebb húzhassam a nagyon lelkes bólogatása után. Nem igazán volt már a pipiskedés olyan jó móka, de így az övéire tudtam tapasztani az én ajkaim, aztán egy kicsit elnyújtott puszi után még az ajkainak mondtam a magamét.
- Akkor én most… mondjuk… felveszem. Megvársz itt, vagy…? - Nem voltam teljesen biztos benne, hogy azért fogja ő is a kezecském, mert szeretne még öltözködni is jönni, vagy csak úgy maradtunk mert én szeretem, ő meg engem és ez így jó. Meg az sem volt tiszta, hol szeretné, ha odatipegnék csinosban. De hát itt ma a férjecském a szülinapos, szóval picit értetlenül pillogtam rá. Mikor elmesélte, hogy bizony ez már egy teljesen jó termék csak összepréseltem a szájacskám, aztán néztem rá hamiskás vigyorral. Választ vártam, de úgy éreztem kérdeznem sem kell ezzel kapcsolatban, hogy szeretné-e ma kipróbálni.
Lassan elengedtem a kezét, aztán elindultam a szoba felé a ruháért, mert nekem mindenképpen oda kell menni, hogy legyen mit felvenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705363#post705363][b]Lewy Bojarski - 2017.10.10. 07:13[/b][/url]

A kijelentésre már nem válaszoltam, éppen elég volt hallani is. Nem szerettem reménykedni, sok energiát emésztett fel és a legtöbbször rossz vége lett. Tehát elengedtem a reménykedős részét, helyette csak öleltem még pár pillanatig. Aztán el kellett engednem, mert nem állhatunk itt örökké összebújva, mint valami reménytelenül szerelmes szoborpár.
Bent elég rendes volt a fogadtatás, a nő kedves volt és segítőkész, bár ez a minimális, ami elvárható tőle, ha már egyszer itt dolgozik.
- Öm, még mindig a disney storera szavazok, nincsen messze innen, talán két-három perc gyalog. Utána ráérünk minden másra - vontam meg a vállamat, aprót biccentve a kijelentésre. A néni lassan elkezdte megcsinálgatni a teákat, Maja meg a kezem szorongatta, míg én figyeltem azokat a kis bogyókat. Elég jól nézett ki, azért is kérdeztem, hogy van-e kedve megkóstolni.
A válasz ugyan kis hezitálás után érkezett, de nem lepett meg.
A teát végül elénk csúsztatta a nő a pulton, én pedig a tárcám után nyúltam, hogy kifizessem. Nem volt vészes ára, sokkal rosszabbra számítottam.
A poharat végül a kezembe vettem és csak aztán pillantottam rá, kissé értetlenül a bökdösés miatt. Elvégre nem számítottam rá.
- Kocham cię. Miért? - kérdeztem enyhén oldalra biccentve a fejemet, különösebb gondolkodás nélkül adva meg a választ. Még mindig sokkal könnyebben beszéltem lengyelül, mint magyarul és asszem ez nem is fog változni. Inkább a teámba kortyoltam, majd a golyóbist rágcsáltam kicsit, azon gondolkozva, ki találhatta ezt ki. - Akkor megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705378#post705378][b]Maja Bojarska - 2017.10.10. 14:26[/b][/url]

Ha nem is lehet, én azt hiszem szívesen ácsorogtam volna még csak így. Ha nem illik a helyhez, az időhöz vagy úgy semmihez, akkor is. Bár már megtanultam, hogy kicsit fogjam magam vissza, vagy igyekezzek. Szóval megelégedtem a kézfogós boltba menéssel és a tea ígéretével. Az is bőven több volt, mint amit lehet érdemelnék azután, hogy nem voltam túl rendes. Szépen összeraktam talán mit szeretnék, aztán még készítették meg is érdeklődtem, hogy akkor mi is lesz most. Bár a kocsiban próbáltam az ötletekre figyelni, de eléggé elvesztem másban, most kicsit jobban fel is fogom.
- Jó, menjünk, szeretek sétálni. Oda be szabad vinni a teát, vagy azt addig meg kell inni? - kérdeztem picit megdöntve a buksimat, mert ez fontos. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen nagy pohárral meg lehet inni pár perc alatt, amúgy is csigusz vagyok, meg közben eszem is ki a gyümiizéket, az úgy nem két perc lesz. Közben azt is mondta, hogy az övét is szabad kóstolni, az meg úgy érdekelt is, szóval picit várva de mondtam, hogy szeretném. Aztán a poharakat figyeltem még ő fizetett, és a böködés után a sajátom is elvettem.
- Ühhü, tényleg - helyeseltem, de nem azért mert hű, de jól mondod, hanem mert valahol emlékeztem, csak kimondani nem mindig mennek jól ezek. Mármint úgy az idegen szavak, amiket nem tanultam. A németet csak nem szeretem annyira használni, mert félek, hogy valami nagy butaságot mondok, az olaszt meg Liv nénin kívül senkivel nem is próbáltam soha. Angolul meg nem tudok igazából, bármennyire hiszik… mindegy is.
Aprót bólintottam, hogy iigen, de aztán nem kiindultam, illetve nem csak. Picit lassan húzódtunk el a pulttól, aztán még mindig fogtam a kezét, ahogy szembe fordulva vele néztem fel rá, egyelőre csak megvártam, még rám figyel.
- Ühm, akkor köszönöm a teát éés... - hajoltam közelebb egy puszira amit az arcára kapott, aztán visszafelé szólaltam meg újra. - Kocham cię.
Nem vagyok túl penge kiejtésekben, sosem voltam, de két szót még csak sikerül majdnem jól mondani. Sem, de azt hiszem most a szándék volt a lényeg, ettől ha nem is sokkal, de jobban éreztem magam. Végül csak még mindig a kacsóit fogva indultam kifelé a boltból, de ott megvártam merre is megyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705382#post705382][b]Hannah Schwarz - 2017.10.10. 15:46[/b][/url]

Pont Sebby volt az, akinek apát be se kellett mutatni, bár egymás családjait elég jól ismertük, már legalábbis a stikkeket bőven. Ennek ellenére mertem volna a sajátom hülye döntéseinek magasabb százalékarányára nagy téteket tenni, mert bizony az évek csak többszörözték az idiótizmust a családban. Persze ez nem feltétlenül reprezentálja apám döntéseit a csapatnál vagy az emberek kapcsán mindig. Ha valaki mindent elkövet, hogy ne kedvelje, akkor azt gyorsan száműzi olyan zónába, ahova még holtan se szeretnél kerülni. Bólogattam csak a szőke megállapításán, tudom én, hogy nem egyszerű, ettől még hiszem, ha egyik napról a másikra Sebby behisztizne, apám vele ettől még elnézőbb lenne, mint bárkivel. Vegyük csak figyelembe, hogy reagált, mikor szabit kért ő, vagy mikor Bojarski. Még az is ég és föld.
De velük ellentétben, nekem ez a kivételezés a legtöbb esetben és helyen megjárt, amit nem is mindig élveztem, voltak szakemberek, akikkel még így sem dolgoztam szívesen, ráadásul bármilyen meglepő egy idő után, ha nincs elég elvárás és küzdelmi lehetőség bele lehetne fásulni és teljes motiválatlaságba zuhanni.
- Hé, ehhez a pofihoz bizony egy szike csillanás se fog soha érni, nem még kisebbíteni. Pont ideális, az orrom az egyik legkeresettebb az arckozmetikumpiacon. Látnád azt az ázsiai lányt, valami J betűs neve van, akkora orra van, a cikesz elveszne út közben az elejétől a végéig - közöltem minden átéléssel. Egyébként talán ő az egyetlen, akinél hajlandó vagyok belemenni a sport témába úgy igazán. Sosem állítottam, hogy nem érdekel. Egyszerűen a játék tényével apám nyomást helyezett rám, amit sosem kértem és mindig is tudtam, hogy én nem szeretném csinálni. A szurkolás más kategória. Közben kifejtettem sértettségem, ami amúgy nem létezett, a kérdésre pedig csak széles vigyorral rebegtettem rá a pilláim. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne megbékélnem, ó, ugyan.
- Meglátjuk azt még.
Megbeszéltük hogyan is tovább, én még gyorsan azért rákérdeztem arra, ami érdekelt, aztán mielőtt elvesztem volna az ajtó mögött még a tenyerembe csókoltam, majd kinyújtva azt fújtam felé a puszit kacsintva egyet. El is tűntem az öltözők forgatagába. Nem siettem el a készülődést, de azért nem kellett rám órákat várni még átöltöztem az egyik nem olyan régen kapott bikinibe, megigazítottam, megkötöttem, majd túlesve mindenen a törülközőt szorongatva sétáltam ki mosolyogva tudomásul véve, hogy már csak én hiányzom onnan, szóval hamar a vízbe keveredtem aztán egy nyújtózkodás után óvatosan siklottam a vízben mellé, a szélének döntve a hátam és a fejem hátra döntve a peremnek.
- Túl régen csináltunk ilyet együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705460#post705460][b]Sebastian Sieger - 2017.10.11. 22:05[/b][/url]

Megszabadultam a víz egy részétől, aztán csak oldalra fésültem az ujjaimmal, hogy legalább útban ne legyen, ha már úgy nem akar állni, ahogyan azt én akarom. Helmutnak biztosan tetszett volna ez a fazon, de ő most nem volt itt, hogy megdicsérjen. Szerencsémre, azt hiszem.  
Még azt is megemlítettem, hogy vásárolni voltam, mert hát, holnap ki akarok menni az Oktfestre, oda pedig nem fogok kockás ing nélkül. A tavalyit már aznap kidobtam, mert undorodtam tőle, így nem volt más választásom.
- Majdnem ugyanolyat vettem, meg egy ugyanolyat pirosban is, de még nem tudom, melyiket veszem majd fel - rántottam egyet a vállamon, szinte már olyan gyerekesen szendén, mert hát, ötletem sem volt. Talán kicsit attól is függött, a társaságom milyen ruhában jön. Azért értékeltem, hogy megjegyezte, talán egy félmosolyt még meg is engedtem magamnak.
Az új seprű említésére kicsit megint olyan lettem, mint a prérifarkas. Az arcvonásaimért folyó küzdelmet az értelem elvesztette, 1-0 a zavarodottság javára.
- Öm, persze, természetesen. Biztos találsz, érdemes az akadémiásokkal beszélni Münchenben, ha gondolod majd adok egy telefonszámot, vagy címet, vagy akármit... - intettem, hogy ganz egal, részemről mindegy, melyikre van szüksége, abba a részbe már nem akartam belefolyni.
Ugyan bementem én is a lakásba, de a cipőm, meg a kabátom levételével voltam elfoglalva, így nem mentem egyből utána. Sőt, még vissza is mentem a folyosóra, hogy kifacsarjam az ingemet.
A találkoztam egy férfival kezdetű mondatokat nem igazán tőle vártam, de aztán nem akadtam fent rajta különösebben.
- Igazán? Ééés mi történt? - érdeklődtem, miközben a ruhám megigazítva beljebb indultam.
Még megvártam a válaszát és csak a rövid elbeszélés után éreztem úgy, hogy a döntésem helyes volt. Nem kellett ez senkinek, így hát az eredeti szándékom szerint, kevés idő elteltével és a gyűrűvel a zsebemben távoztam, úgy,
ahogyan érkeztem. Viharosan és elszántan. Az út hazáig még életemben nem volt ennyire hosszú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705513#post705513][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 19:21[/b][/url]

Mire nagyjából feltápászkodott, nekem addigra sikerült összeraknom a kérdéseimet, amik egyelőre válaszra vártak. Méghozzá türelmetlenül, lehetőleg hamarosan bekövetkező válaszra. Erre képes volt kis híján kinevetni, én pedig rosszalló pillantást vetettem rá, de a szám szélében ott ült a mosoly, szóval végül nem is zavartattam magamat.
- Nagyon csini? Hmmm... várni akartam vele, de most már nem sok kedvem van hozzá... - húztam el a számat végül. Ha már egyszer a tortáról úgysem sikerült meggyőznöm, hogy jobb, ha nem kapok, legalább erről illett volna. De erről meg én nem akartam. Bocsi, hogy nem sajnálom?
A kanapé előtt megtorpantunk, ő meg nagyon szépen nézett rám, miután befejeztem a bólogatást és már nyújtózkodott is, hogy az ajkát az enyéimre  tapassza, én pedig készségesen hajoltam előre, hogy tényleg ne kínlódjon ezzel. Igazán jó érzés, de nem vicces, ha neki kell erőltetnie magát miatta. Kinek jó az?
- Hm?... Mondjuk... akkor... megvárlak... itt - nyomtam minden egyes szó után egy puszit az ajkaira, az utolsónál még egy egészen kicsit meg is harapdáltam, de aztán összekaptam magam. Ártatlan fejjel pillogtam rá, mielőtt ledobtam volna magamat a kanapéra és elkényelmesedtem, de csak miután levettem a kabátomat. - Ne tűnj el!
Még muszáj volt utánaszólnom, pimasz vigyorral a képemen, amit már nem láthatott, de azért nekem még jól esett. Aztán Voltot kezdtem addig is dögönyözni, ha már egyszer életem női éppen másfelé tipegtek el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705516#post705516][b]Sebastian Sieger - 2017.10.12. 19:41[/b][/url]

München, Németország | kinézetecske

Nem igazán értettem hozzá, hogy milyen orr is kell a kozmetikusoknak, de nem is zavartattam magam rajta. Ha ő azt mondja, akkor biztosan így van, én meg majd csak bólogatok, mint a rajzfilm-figurák. Annyit tudtam biztosan, hogy szerintem nagyon szép nő, mások pedig ezzel bőszen egyetértenek, vagy sipákolnak, mert ők nem azok.
- Nagyon szemét tudsz lenni, tudod? - nevettem fel kissé, de tény, vannak olyanok is a modell szakmában, akiknek alapvetően semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Vagy csontkollekciók, amik zörögnek minden lépésre, aztán teleaggatják őket smukkokkal, hátha akkor azt hiszik, az ékszer zörög és nem a nő bordái ütköznek össze a csípőjével.
Nem úgy nézett ki, mint aki komolyan meg van sértődve, de ugye én egy labrador-panda keverék vagyok, hát egyből felajánlottam, hogy nagyon szívesen kárpótolom, ha úgy érzi. Azt nem árulta el, hogy mégis hogyan. Tipikus Hannah.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, aztán a felém hajított csók láttán elmosolyodtam, csak aztán szedtem a lábaim, hogy átöltözzek. A női öltözővel ellentétben itt nem volt sor, meg tolongás a tükör előtt, szóval a hiú hajlamaim ellenére is előbb kötöttem ki a pezsgőfürdőben, mint Hannah. A csuklóm még mindig heges volt, nem is hiszem, hogy külön főzet nélkül valaha is elmúlna, de nem zavart.
Aztán megjelent a szőkeség, én pedig érdeklődve figyeltem, ameddig be nem mászott a vízbe, hogy tőlem nem messze elterüljön, a fejét hátradöntve kissé.
- Hát, kicsit hosszabb időt hagytunk ki, mint ahogyan azt illik, igen - biccentettem, aztán finoman oldalba böktem. - De nem lesz több ilyen,
 ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705519#post705519][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 19:59[/b][/url]

Pár pillanatig hezitáltam, mert hát, általában ennek lefóliázzák a tetejét, úgy meg talán be lehet vinni. Az üveget sem szokták kitiltani mindenhonnan, de ki tudja, mennyire hisztisek. Bár, egy tizes láttán úgyis tutira elhallgatnak, az meg nem pénz, hát csak vontam aprót a vállamon.
- Nem hiszem, hogy gondot okozna nekik a dolog, ne siess vele sehova - közöltem nyugtató hangon. Ismertem eléggé már ahhoz, hogy tudjam, ha az egészet betörli most, olyan lesz a fél délután, mint egy törpevízmű, az meg egyikünknek sem lenne előnyös. Nekem azért, mert folyton meg kéne állni, neki, mert mosdótól mosdóig lenne a haladás.
- Tudom, furcsán hangzik - mosolyodtam el, miközben eltettem a tárcámat, aztán elvettem a saját teámat is, ha már egyszer kikértem. Emiatt holnap megint több lesz a felülések száma, amit csinálni kell. Különben fuccs a kockáknak.
A bólintásra kissé felvontam a szemöldökömet, azaz, már inkább arra, hogy besorolt elém, a kezem fogva. Nem igen terveztem sokáig topogni a teázó közepén, mert még a végén valaki felismer, vagy csak elkönyvelnek nyálgombócnak, az meg még mindig nem vagyok.
- Nincs mit, Prinzessin - rántottam egyet a vállamon, mert tényleg semmiség volt, de aztán kissé elmosolyodtam ismét. Jól estek az ilyesfajta próbálkozásai, még ha nem is ment neki tökéletesen. Határozottan haladás volt ez már.
A boltból kiérve a teámba szippantottam és egyből jött vele valami bogyó is, amit furcsa fejeket vágva elrágicsáltam, aztán a jobb oldali kis sétálóutca felé tereltem az asszonykát.
- A tiéd milyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705539#post705539][b]Maja Bojarska - 2017.10.13. 01:48[/b][/url]

Éreztem, hogy nem értékeli a nevetgélést, ettől meg csak még szebben vigyorogtam rá. Igazából nem akartam én semmi rosszat, csak mindig olyan kis megmosolyogtató, mikor őt látom valamiért lelkesedni. Azt hiszem egy picit ezt is szerettem volna. Tudtam, hogy nem elvárás se ajándék, se torta, talán ez sem, ettől én még így akartam. Szerettem volna örülni látni, mindennek.
- Várni? Én nem sietek most sem sehova, tudod - mondtam picit elhalkulva a földre pillantva, ahogy megigazgattam a felgyűrődött szoknyám, aztán vissza rá. - Nem sok? Akkor akár lehetne most is. De várjál, van kettő is, egy fekete, meg egy krém színű vagy olyasmi. Melyik legyen, Szívecske?
A kezét fogva indultam a kanapé felé, de ott én megálltam, semmi csücsike vagy forgolódás jó helyet keresni. Csak néztem rá fel nagyokat pislogva, még meglelte magában, hogy mit is szeretne úgy igazából. Őrültem a csókokból járó repetának, el is vigyorodtam az utolsó után, majd szépen kikerülve a bútorokat, amik az oldalammal kölcsönös vonzásban szoktak lenni és ezt kék foltokkal jelezni, becsámpiztam a hálóba. A szavait még hallottam ugyan, de sokat nem értettem a dologból, hát hova mennék? Szerintem ki sem férek az ablakon. Jó, ennyire nem is rossz ám a helyzet. A hasam sem olyan haaatalmas, mint lehetne. Még simán lelátok a lábaimra, és nem ér előbb be a szobába, mint én. Leginkább a nehézségeket az okozza, hogy minden plusz kilócska a pocimba szokott, meg centikkel feljebb. Ez az, amit szerintem a hátacskám se díjaz úgy. Sok lány biztos örülne, hogy csak oda, de nem kényelmes mindig. Most hálát is adok, hogy már jobb, mióta feltápászkodtam a földről.
Nem siettem el az öltözködést különösebben, de nem is kellett, a ruhából nem volt nehéz kibújni, aztán váltani. A bonyibb rész a szépre igazítással volt a tükörben, meg azzal a combharisnyával. Ami egyébként csini volt, de nem értettem egészen Hannah szerint ez miért illik egy pizsihez. Talán még nem voltam egészen felvilágosodva erről.
- Ugye nem aludtál el még? - kiabáltam kifelé, bár nem voltam túl hangos. Igazából majdnem készen álltam. Furcsa volt kicsit, akaratlanul is folyton a pocim meg úgy a felső testem bámultam a ruhában és próbáltam eldönteni, hogy úgy az mennyire csinos. - Mert amúgy készen vagyok.