37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 133 134 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 02:53 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Maja láthatóan elkalandozott másfelé fejben, de nem zavartattam magamat, elég jól éreztem magam így is vele. Mármint komolyan, az összes tikkjére szükségem van vele együtt, különben a nő nem is lenne teljes. Aztán mit csináljak egy olyan nővel, akit nem is ismerek? Na, ugye.
A csókot követően halvány vigyorral megcirógattam az arcát, hogy aztán valami kellemesebb víz felé evezzek gondolatban és elűzzem azt a bizonyos emléket, ahogy végigcsúszott a kezem a gyógyuló csontokon.
- Igen, határozottan... - bólogattam kicsiket pár pillanatig, hogy aztán nagy nehezen rávegyem magamra a bizonyos mozdulásra és még némi ruhát is felöltöttem, mielőtt a lánykámmal a konyha felé botorkáltam volna a sötétben. Ebben mindig van valami vicces, valami ami a régi időkre emlékeztet. A félhomály, az a delírium közeli állapot, valahogy alig bírtam komoly maradni.
Az ellopott epret nem nehezményeztem, pont belefér, csupán arra vette a fáradtságot, hogy az ajka széléről letöröljem a leheletnyi tejszínhabot, majd lenyaljam az ujjam egy kacsintás keretében.
- Hm, mit szeretnél? Gyümölcslevet, kólát, epres vizet, pezsgőt? - kérdeztem elgondolkozott arccal, aztán nem sokkal később kinyírtam a tortát, majd vágtam két szeletet és a tányérokat az asztalra pakoltam. Amennyiben választásra jutott az üdítőt illetően, azt is szervíroztam egy nagy pohárban, nehogy nekem kiszáradjon. Csak ezután raktam oda mellé még egy széket, hogy aztán az ölembe húzzam a menyasszonyom. Csak sikerült eljutnom odáig, hogy megkóstoljam a sütit.
- Finom... határozottan rohadtul jó lett - bólogattam elégedetten, a szabad kezem a dereka köré fonva. A süti nem igényli mindkettőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 28. 03:39 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Az elképzeléstől is próbál mereven elzárkózni, hogy esetleg valami nagyon-nagyon-nagyon komoly történik egyszer odafent a magasban. Olyan, amihez kevés egy csúnyán nézős doktor néni vagy éppen bácsi; esetleg a varázsvilág legtöbb csodája is. Ez elborzasztó és marhára lehangoló is, ami most biztosan nem a legjobb lenne. Próbál ó lelkes maradni, de egyre több olyan jut néha eszébe, amitől inkább megrémül, mintsem örül, hogy hopp, ilyen is van. Bár most talán a helyzetnek, vagy az igyekvésnek hála, a koncentrációja nem tud erre kiterjedni, így minden porcikájában boldogan lépeget mezítláb a padlón egészen a konyháig. Egy tanácstalan sóhaj kíséretében ráncolta össze a homlokát és pillogott Lewyre. A kacsíntásra szélesen elvigyorodott a fogait is megvillantva, csak aztán kezdett bele.
- Hátőőőizé. Epret már csóriztam. Kóla, pezsgő? De azt csak saját felelősségre adhatsz, mert aludni akkor tuti nem fogok, és akkor te se tudsz.
Milyen kis okod okfejtések hagyják el néha Maja száját, az az igazán meglepő. Bár előbbi felpörgeti, utóbbival még mindig nem tudja hányadán áll. Olyan ritkán van ilyenekhez köze alapesetben. Bár Lotti meg mindig azt mondja, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. Sosem érti igazán. Látványosan bizergálja az asztalt aztán végül, ha nagyon kell, rábök a kólára. Amúgy is, ha Lewy csak eszik, így a jó.
- Boldog születésnapot még egyszer.
Közben mosolyogva figyelte, ahogy megérkezik mellé, majd segítve magukon emelkedett meg, hogy az ölébe ülve lóbálhassa a lábait. Közelebb húzta a másik tányért és a villát, aztán az első falat után rábökte volna az egyik fél eprecskét, ha az nem csúszkált volna arrébb minden alkalommal. Kezdte feladni ezt az együnk szépen villával dolgot, végül nem zavartatta magát és kézzel megfogta, aztán hám, elpusztult. Lenyalta az ujjáról a tejszínt aztán a drágára pillogott, mert büszke volt magára. Azt mondjuk csak remélte nem lélekkímélő dicséret ez. Hitte, hogy nem az. Szeretettel készült, az meg finom dolog, ugye?
- Szeretsz itt lenni Münchenben? Vagy hiányzik Lengyelország? Mármint... hol a legjobb lenni? - Nem csak üres fecsegésnek szánja, tényleg érdekli Maját a dolog. Jól körülnéz, kíváncsi, vannak dolgok, amiket nem igazán tud még, pedig szeretne Róla. Ő nem különösebben volt soha röghöz kötve, mindig volt egy hely, ami az "otthon" jelentést kapta, de... de itt mintha több is lenne, közben meg egy igazi se?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 04:08 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Végül a hölgy a kólára voksolt, én meg nem vagyok az apja, hogy azt mondjam, ilyeneket nem kéne éjszaka inni. Pláne nem, hogy néha még a redbullt is hajlandó vagyok kikapni a polcról hajnali háromkor, csak mert arra érzek indíttatást. Szóval öntöttem neki pohárba, az a bizonyos pezsgő kérdéses, mennyire tenne jót neki és mennyire nekem.
- Danke dir, Schatz - jegyeztem meg szórakozottan, mielőtt még a nyakába nyomtam volna egy csókot. Persze, csak az után, hogy az ölembe ült. Régebben túlságosan is irtóztam az efféle közelségtől, a barátnőimet odébb szoktam paterolni, hogy azért hagyjanak nekem életteret... Tőle viszont nem bántam, olyan természetesnek tűnt az egész, bár néha még mikor Lewy-a-sztár a közelben volt, képes voltam elég nagy hülyét csinálni magamból. Ő túlságosan gyökér hozzá, hogy az emberi kapcsolatokra alkalmas legyen és azt hiszem, ezen semmi nem igen tud változtatni.
Az epervadászaton csak halkan felnevettem, majd a vállának döntöttem kicsit a fejemet, végül aztán kivadásztam egyet a saját szeletemből és felajánlottam a kisasszonynak, ha már annyira szereti.
- Mindenhova más köt. Varsóban voltam gyerek, ott kezdtem el a kviddicset, egyfajta szál mindig hazahúz majd... München más, szeretek itt. De, hogy hol vagyok otthon...? Nem tudnám megmondani. Veled - az utolsó szó már annyira halkan hangzott csak el, hogy nem voltam biztos benne, egyáltalán hallotta-e. Persze, ez egyáltalán nem baj, hiszen nem voltam túl büszke. Nem szégyelltem csak furcsán gyengének éreztem magam tőle. - Miért, te hol vagy otthon? Pécsen vagy a Bagolykőben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 28. 04:36 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Az már biztos, hogy a mai sem lesz az a nap, mikor Maja egy kicsit összekapva magát határozott nőként elkezd válaszolgatni, úgy bármire. De semmi gond, majd egyszer annak is eljön az ideje, hogy valamiben teljes bizonyossággal, riadalom és megállás nélkül döntsön. Vagy legalábbis ezt az utópikus célt kitűzte már ő is magában, egyelőre elég gyérül áll viszont. Az már sokkal jobban ment, hogy kedveskedjen, így a köszöntés is. Szóval csak szépen kivárta, még minden a helyére kerül. A torta a tányérra, a villa a kézbe, ő meg Lewy ölébe. Hát, ha valaki mondjuk az év első napján ezt mondja neki – nem pedig azt, amit akkor kapott – vélhetően csak még inkább elsírja magát, és megkéri az illetőt ne beszéljen zöldséget meg gyümölcsöt, nem a piacon vannak.
- Ez érthető, ahol sokat van az ember, az azért mély nyomot tud hagyni. - És ezzel valahogy ő is így volt, közben az epren nyammogva elvette egy teliszájat összecsukós nagy mosollyal a felajánlott gyümölcsöt. Nagyjából egy hörcsög is megirigyelte volna, ahogy a tömött pofival próbált vigyorogni. És az evésnek hála, meg mert átment az alatta ülő motyogóba csak pillogott, kicsit München után. Nem süket csak… furán hangzott az egész végül. - Hm?
Aztán el is gondolkodott, mert mint mindenben, ebben sem tudna dönteni. Aztán sóhajtva nyelte le az utolsó falatot és az egyik kezével a poháron dobolt, a másikkal beletúrt Lewy hajába, de csak egy kicsit.
- Nem igazán tudom már. A suliban nem érzem se otthon, se feltétlenül jól magam. Az egyszerűen eddig egy szükséges plusz volt. Pécs nagyon jó hely, de mióta ott lakunk, azóta ingázok még többet városok, házak, emberek között. Tihany az volt, de az már csak múlt idő. Szóval csak így van valahol biztos…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 05:12 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Valahogy kezdem megszokni, hogy ő sosem lesz az a nő, aki egyből rábök valamire, majd szilárd hangon közli, hogy "nekem az kell, Lewy!". Szóval mikor bizonytalan volt, hogy a pezsit válassza, vagy a kólát, a kisebb rosszat választottam a nevében is és végül elé helyeztem a poharat, mielőtt még minden a helyére került volna.
Kissé jobban is figyelhetnék rá, hogy mi minden ki nem csúszik az ajkaim közül, mert hát kaptam egy elég érdekes pillantást a leányzótól a válla felett.
- Persze, ez ilyen. Te kis hörcsög - ráztam meg a fejemet kis mosollyal, mielőtt még egy újabb falat sütit lapátoltam volna az arcomba. Lehetnék kis kulturált és ehetném kis madárkaja méretű csipetekbe, de kinek jó az úgy? Legalább a rágás is kis időt hagyott nekem arra, hogy átgondoljam, amit az imént mondtam. Hiába futottam végig még párszor a gondolatmenetet, ugyanez maradt a lényeg. - Hallottad...
A keze után kaptam már majdnem nyüsszögve, de már pont késő volt és nevetve ejtettem a homlokom óvatosan a vállára. Ennek annyi, kész, nem úszom meg a hajmosást. Valami "wááá"-ra hasonlító hangeffektet is csatoltam.
- Schatz, összenyálaztad a hajam... - közöltem majdnem nevetve, mert most ez a mondat már megint mi? Aztán persze összekaptam magamat, hogy a kitüntető figyelmemmel ajándékozzam meg a mondandója alatt.
Alapvetően elég elkeserítően hangzott a mondandója, hisz azt mondta, sehol nincs otthon olyan mértékben, ahogy azt illene. Aprót szusszantam a nyakába, elvégre ebben nem tudtam segíteni.
- Hozzám bármikor jöhetsz, tudod... - böktem ki végül, apró puszit nyomva az arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 28. 21:56 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Figyelte, ahogy a pohár lassan közelebb csusszan az asztalon, miközben húzta, aztán ivás helyett inkább villáért nyúlt és viszonylag kulturáltan próbált enni. Amúgy tényleg nagyon szépen és illedelmesen szokott, rá lett nevelve, csak nem, mikor egyedül van sem szokta magát visszafogni. És egyre megdöbbentőbb, hogy Lewy mellett se kellett kénszeresen megfelelni, túlzottan alkalmazkodni újhoz, vagy éppen változni. Ezért, ha sosem mondta, akkor is hálás volt. Tényleg, akárhányszor hallotta, hogy nem baj, hogy ilyen, vagy, hogy tudja és nem zavarja, a lelke mindig nyugodtabb lett a szíve meg egy nagyobbat dobbant. Még a hörcsög jelzőre is csak szenvelgett egy kört, aztán inkább lenyelte a falatot, és a villával a tortának állt neki.
- Ühhüüüm - nyújtotta el a hangadást, miközben már meg is kezdte a hajtaperoláshoz mozdulást. - Szeretlek, és nem szeretem, mikor nem lehetek veled, de nem lóghatok rajtad folyton. Milyen fura lenne már.
Még grimaszolni is próbált kicsit, bár egyáltalán nem gondolta komolyan, ami azt illeti ő képes lett volna csak úgy bárhol és mindenhol ott lenni, ha nincsenek olyan fölösleges kötelességei, mint az iskolába járás. Hogy ki találta ezt ki? Szörnyű. Másfelől eléggé rá is szokott, ha elég konkrétak akarunk lenni, hogy Lewy van, szeretet van, boldogság van, ölelés van és minden.
- Még csak végig se nyeh - a hanghatás mellé nyelvét kidugva nyalt a levegőbe látványosan a buksija mellett - nyaltam, hogy olyan legyen. De megmosom neked szívesen, ha akkora proooobléma.
Vigyorgott rá angyalian, különben tényleg képes lett volna rá, borzalmas mik fel nem merülnek benne. Aztán szépen lassan picit elkomolyodott, mert szomorúnak nem mondaná magát, de azért annyira nem is jó, amiket most így kimondva magában is tisztázott.
- Hogy akkor már ketten keressük hol van az otthon? - Mennyire kis kompatibilis emberek léteznek, hihetetlen. Nevetgélve kérdezte, mert nem akart valahogy erről negatívat kerekíteni. - Vigyázz az ilyenekkel, mert egyszer megjelenek és bumm, nem tudsz kidobni… mondjuk jó, erős vagy, ez lehet fizikailag megkérdőjelezhető… de azért mindent megtennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 23:28 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Közölte, hogy bizony nem lóghat folyton rajtam, mire a legszomorúbb kiskutyafejemet vettem elő. Azt hiszem, hogy ennyire kb 9 éves korom óta nem próbálkoztam vele, ez meg még azelőtt volt, hogy elkezdtem a kviddicset komolyabban. Mert hát mégiscsak nehezemre esett, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki éppen nyünnyög azért, mert nem lehet a másikkal napi 0-24-ben. Fordult a kocka?
- Jó, jó, értem én... - szusszantam fel, miközben a buksim a vállának támasztottam, hogy aztán kissé elterelődjön a figyelmem, hiszen éppen most kaptam egy adag tejszínhabos nyálat a hajamba. Összevont szemöldökkel bámultam a nőmre, egészen addig, míg nem modellezte, hogy hát még csak komolyabban össze se nyálazott. Egy komoly grimasz volt a válaszom rá, hogy aztán azzal a bizonyos pillantással mérjem végig.
- Azt hiszem boldogulok. De ezek után kénytelen leszek viszonozni a szívességet - nevettem el magam, hogy aztán a nyakába csókoljak. Nem, a haját valahogy nem volt indíttatásom megcsócsálni, mert hát szerencsétlen, mire megmossa, szerintem öt évet öregszik bele. Szóval helyette csak a nyakán hagytam egy fénylő foltot, hogy aztán nevetve rázzam meg a fejem.
Az a feltételezés azonban, hogy ki akarnám dobni, nem igazán tűnt helytállónak. Szóval egy hajtincsével szórakoztam pár pillanatig, mielőtt újabb falatnak álltam volna.
- Hm... - a mutatóujjam feltartva jeleztem, hogy hát pillanat, ami késik, nem jön időben. - Nem dobnálak ki, szerintem inkább az lenne a probléma, hogy hisztiznék, mikor haza akarsz menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 00:34 | Link

Vikike 🦄
így ni
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
március 29. München, Németország


Mondhatta volna, hogy furcsán érzi magát, de ez jelenleg kicsit sem igaz a helyzetére. Bár nem éppen a legmenőbb ember a társalgásban, azért, ha nem sokan, é nem rossz emberek kerülnek mellé, egy idő után megy az. Itt is ez a helyzet. Ismeri már a háztársát, szurkolt nekik, járt az öltözőben gratulálni az egyik meccsük után, szóval azért nem csak úgy lézengenek itt.
- Iiigen, a kiscsapatnál, ifi tudod. Még októberben kaptam a lehetőséget, amivel éltem, ezért is nem maradhattam kapitányként a navinében.
Amit amúgy őszintén sajnált is, ez hallatszott a hangján. Szerette a csapatot, onnan indult minden, azért ez minden emberben mély nyomot hagyna, pláne Majában. Lévén nehezen visel minden újat, azt meg sikerült megszokni és meg is szeretni. De ilyen ez, nem hozott rossz döntést, tudja ő, sokat fejlődött és a lehetőségei is megszaporodtak, mondjuk nem is könnyű.
- Ugyan, én se gondoltam, hogy bármi van bennem, mikor hirtelen belecsöppentem a javába, aztán a munka meghozta a gyümölcsét. A tehetség is kevés, ha valaki nem akarja eléggé.
Mintha olyan bölcs lenen, pedig nem, csak ezt belé is annyit táplálták már, ne adja fel, hogy megragadt. Bár nem a kviddics terén, ott ilyen mély gondolatok sosem gyötörték, de a tánc… az túl sok álmatlan éjszakát követelt tőle már. Közben bemutatta a csapat apraját és nagyját. Mire pedig kifejezte vágyait, a sípszó is elhangzott, mire egyből keményen oda is tették magukat a hajtók. Az első pontok is megestek mindkét oldalról, szoros kezdésnek tűnt, és mintha a hazaiak terelői aludnának, vagy az öltözőben felejtették volna magukat, csak lebegtek.
- Remélem, hogy az lesz, mert ez a kezdés nagyon elszomorító, sokkal jobban szoktak teperni… - Maja az arcát a kezébe temetve fújtatott, mikor a gurkókat elvesztette tekintetével. Bah, amúgy mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarná kikaparni annak a játékosnak a szemét is, aki csak csúnyán néz. Aztán mire felnézett ígéretes támadásban voltak Lewyék, amit a lengyel értékesített is ő pedig egyből fel is pattant éljenezni a környezettel együtt. A kviddicses hullámvasút elindult.
- Ú, láttad ugye? Imádom. - Már nem a gólt, nyilván a vőlegényét, de az neki tökre fel se tűnt, hogy erre nem is utalt, csak beszél itt össze meg vissza. - Van amúgy kedvenced köztük? Vagy ennyire nem néztél még utánuk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 03:36 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


- De most miért nézel így? Ne nézz így… - mondja már majdnem kétségbeesetten. Pedig nem akart ő rosszat mondani, és most rávágná, hogy nem, nem érti. De, az olyan rossz. Sosem tudja ő maga sem, mit szeretne, pláne nem mit akar, így ezeket olyan nehéz kipréselnie magából szavak formájában. Nem is foglalkozott vele, hogy ragacsos vagy tejszínes a keze, csak mikor megállt a mozdulatban, hogy megsimítsa az arcát, a haja után nem akarta, csak na, úgy sikerült. Így inkább elhúzta, aztán sóhajtva mosolygott rá. - Én szeretnék a világon a legeslegjobban veled lenni minden percben, de így is van egy csomó dolgod, ami mind-mind sokkal fontosabb. Ha mindig ott lennék, most még csak a terhedre lennék, ha nem is mondod.
Mert ezzel még Maja is tisztában van, hogy félre löködne pár dolgot a drága, ha arról van szó, a navinés lányka meg aztán mindent képes arrébb pakolni, vagy majdnem mindent, de ez nem így működik. Sajnos. Ezt még neki is realizálnia kell. Ennek ellenére azért azt a boldogságot, amiben most úszkál, így sem sikerült letörni.
- Boldogulsz? De szívesen mosom meg, tök buli lehet, meg ha már összekentem… Visszaadni? Naaaaaaa.
Próbált egy picit elhúzódni nevetve, de már mindegy volt, csak átkarolta a nyakát, és amíg éppen nem volt a szája elfoglalva mással közelebb hajolt, hogy megcsókolhassa. Csókból születik a boldogság s abból, hogy valaki gondol rád.
- Hát azért nem lenne jó úgy járni, mint múltkor. Egyszer elfogynak a ruháim, muszáj hazamenni… Hát nem nálad lakom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 29. 04:40 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Jó, bármennyire is imádtam vele lenni és tud néha szőke lenni, az érvelése teljesen helytálló volt. Nem lóghattunk mindig egymás nyakán, mert abból vagy besokallna az egyik fél egy idő után, vagy a másik opció, ami megint csak valószínű, hogy útban lennénk egymásnak. Mégsem asszisztálhattam végig minden egyes lépését!
- Hjaj Maja, hagyj engem a fontosabb dolgaimmal! Te is tudod, hogy nem lennél útban, így is kint vagy szinte mindig, ha számít a dolog. De neked is vannak fontosabb dolgaid - néztem rá sokatmondó pillantással. Mert hát neki még tanulni kellett. Volna. Ha szán rá időt. De mivel az én nőm és ismerem, tudom, hogy jobban lefoglalná, ha post-iteket ragaszthatna a kockáimra, mint maga a számmisztika amúgy.
Két nappal korábban még határozottan ragaszkodtam volna hozzá, hogy felejtse el, csak semmi pancsi, meg hajmosás, de azt hiszem, hogy a mai este után kevés olyan dolgot tudnék mutatni, amit nem látott.
- Jó, jó, bánom is én, segíts! - kuncogtam a nyakába, a derekát átkarolva, nehogy nekem meglépjen, mielőtt viszonozhatnám a szívességet. Azonban miután a dolgom bevégeztetett és ő közelebb hajolt, nem igazán ellenkeztem a csók ellen. A szabad kezem a hajába futtattam finoman és mielőtt elhajoltam volna, még lágyan az alsó-ajkába haraptam.
- Még. De ez sem miattam van - jegyeztem meg szórakozottan, hogy aztán a pólóját feljebb gyűrve simítsak végig a hasán, majd a tenyerem megállapodott a bordái vonalában, ott tartva azt a bizonyos anyagcsomót. Hát, hogy hogyan, vagy hogy nem, de alig egy perccel később a leányzó háta finoman az asztal szélének volt döntve, én pedig lelkiismeretesen tüntettem el az érthetetlen módon odakeveredett tejszínhab-foltot a hölgy hasáról. Az ajkam még utoljára súrolta a bőrét, az utolsó nyomát is eltüntetve a kis incidensnek, mielőtt felegyenesedtem volna, hogy elégedett mosollyal vegyem szemügyre.
- Azt hiszem, hogy egálban vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 05:30 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Kicsit megrázta a fejét, mert attól, hogy valamit szeretnének, nem jöhet rögtön. Ezt ő sajnos nagyon jól ismeri, azt is, milyen mikor az a majd se jön el. Legalábbis nem a jó értelemben. Talán azt lehetne mondani, hogy a nyugodtsága mellé ettől még van némi türelmetlensége, de nem most és nem ebben. Nem akar rosszat, és tart tőle, ha valami hiba csúszik a folyamatba, vagy elszúr valamit, akkor baj lesz.
- De ha vannak, nem lehet őket csak úgy betenni a fiókba, becsukni azt és eldobni a kulcsot. Hú, mondjuk bárcsak lenne ilyen, de nincs. - Az a pillanatnyi kitérője hirtelen nagyon sok dolgot lezárna magában és az életében. Csak betenné mondjuk a gyógynövénytan óra látogatását és többet ki se venné. -  És ezentúl is ott leszek, tudod te is. Fontos vagy nekem. Viszont ami engem illet, fele ennyi dolgom sincs. Vagy jó, mondjuk a fele, de ismersz…
Lesütötte a szemeit, aztán át is lépett ezen. Azért nem teljesen igaz ez, ha úgy rendesen tartana minden kötelességet és hobbit számon, rájönne, hogy marhára nincs annyi ideje, mint hiszi, de ez korábban sosem tűnt fel neki. Hiszen nem kellett mire legyen. Nincs nagy szociális élete, és Lewy előtt nem is volt kire szánni. Aztán… Nem igazán van még képben, hogy tud ez jól működni, de nem is akar például az iskolarésszel foglalkozni. Sokkal inkább a vőlegényével.
- Úúú, jó. A pancsi jó. - Ennél többre nem futotta, mert már egészen másra figyelt, nagy nehezen akart csak elszakadni, csak vigyorgott, még végül felvetette a problémáit. A reagálás meg is lepte, meg nem is. Tény, hogy bárminek a legnagyobb akadálya Vesznától indul, aki jelenleg úgy érzi Maja, a rosszullét és a klinikai halál beállta között fog ingázni pár napon belül. Viszont az is, hogy fogalma sem volt, hogy állna ehhez Lewy. Hát nem olyan régen még ott tartottak, hogy senki nem tudja, hol is lakik igazán. Nem még közösen menjen. - Még?
De a figyelme elég hamar elterelődött, megint sikerül nagyon elcsendesednie, ami hirtelen jön és megy nála, pláne ma. Aztán a hirtelen váltást érezte, hogy az asztal széle a hátának feszül, bár nem volt különösebben zavaró. Az első érintésre csak beharapta az alsó ajkát, aztán lévén enyhén – vagy nem is annyira enyhén – csiklandós, hamar kacagni kezdett. Finoman a lengyel hajába túrt, majd végigsimított annak tarkóján. Mintha játék lenne az egész, lehet, hogy az is. Fogalma sincs, de tetszik neki, vicces.
- Most ragad az egész hasam… szörnyű vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 29. 05:54 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Inkább nem is akartam jobban belebonyolódni abba, hogy kinek milyen problémái vannak, mert úgysem született volna egyetértés a dologban. Én úgy gondoltam, jól megfér a dolgaimmal egy kalap alatt, ő pedig úgy, hogy neki igazán nincsenek is tennivaló, a legfontosabb az, hogy nekem ugráljon kint a lelátón. Oké, lehet, hogy egy kicsit túloztam, de a dolog lényege ebben állt.
- Igen, a pancsi határozottan jó - biccentettem aprót, halvány mosollyal a szám szegletében. Nem akartam vele ilyesmin összekülönbözni, ha annyira asszisztálni szeretne ahhoz a hajmosáshoz, ki vagyok én, hogy lebeszéljem róla? - Még. Persze, hogy még.
Nem is értem, hogyan is gondolta. Hogy majd elveszem és akkor hitvesi látogatást teszek Veszna házába, kopogva, hogy "hahó, esetleg megnézhetném a feleségemet?". Azt hiszem, elég érdekes szituációkat szülne, de Maja részéről ez sem lepne meg, ha nagyon őszinte akarok lenni.
Azonban a gondolataim valami sokkal érdekesebb és élvezetesebb felé kalandoztak, amit nem is igazán halogattam sokáig. Maja mindig olyan kis segítőkész és együttműködő tud lenni, semmi időbe nem telt rávenni, hogy kicsit dőljön hátrébb. A nagyobb feladat inkább az volt, hogy nyugton maradjon. Az egész műveletet sikerült annyival letudni, hogy elnevette magát és még inkább összeturkálta a hajamat.
- Nem tetszik? - érdeklődtem szélesen elmosolyodva, hogy aztán kissé megnyaljam az ajkam még, majd elgondolkozva beharapjam. - Lehettem volna szörnyűbb is. Lenyalhattam volna mondjuk innen... vagy innen. Esetleg innen?
A szavaimmal egy időben a jobb kezemmel finoman végigsimítottam a nyakán, onnét lágyan a kulcscsontjára vándorolt az érintésem, az utolsó, már-már kérdő jelzőnél pedig egy pillanatra megállapodtam a kebleinél. Kósza pillanat volt csak, de a hangom is kissé mélyebbre vettem, már-már dorombolósra, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, az arcára pillantsak. - Jobb lett volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 06:18 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Felvillanyozódott teljesen és ezer wattos vigyort villantott a viszont kijelentésre, legalább ebben biztosan egyet tudnak érteni. Nem félt tőle, hogy másban előbb-utóbb nem, csak inkább jó ez így, amúgy sem a nagy, komoly beszélgetéseket kell most lefolytatni, érzi ő. Meg nem mellesleg túl komolytalan ehhez. Szülinap van, ő meg kívánságokat akar teljesíteni, vagyis próbál, nyilván van, amihez tuti kevés lenne. Nem baj.
- Csak furcsa volt, nem megcáfolni akartam ám. Nem tudtam, hogy már eszedbe jutott-e valami módon.
Aprót rántott a vállán a dologra, valóban nincs képben szinte soha, mi jár Lewy fejében, pedig úgy fordul velük néha a világ, hogy nem tuja mellette merre van az előre, vagy a balra. Bár ezek leginkább szórakoztatják, vagy boldoggá teszik, vagy jó értelemben meg is lepik - mikor és mi. Kicsit elgondolkodott azért azon, hogy eddig hosszabb távon az anyukáján kívül csak Ririvel lakott együtt, aki el is viselte őt, azért nem nagyon tudja ebből eldönteni mikor és mi ideális.
- Igazából… de. Viccesnek tűnik. De ettől még az vagy. - Nem tehet róla, de nem tudott rá, az arcára, a tekintetére figyelni, teljesen elvonta azt a keze, ami éppen szemléltette is, aminek hangot adott. Aztán nagyobbacskát nyelve nézett fel, még levegőt is máshogy vett talán, mint addig. Nagyon szépen tudott pillogni, mikor éppen nem nagyon tudta hogyan, meg mi jöjjön ki a száján. Mármint szavakon kívül. Magánhangzók mellé mássalhangzókkal vegyítve. - Öhm, üh… hát nem tudom, de most már úgy is ragadok. Szóval… szeretnéd?
Kicsit bátortalan volt a kérdés, csak a végére sikerült újra mosolyognia, ahogy végigsimított a vőlegénye alkarján. Nem voltak fenntartásai, ha kettesben voltak, akkor meg még annyira a zavartsága is kezelhető volt. De azért érezte ismeretlen terepen mennyire nehéz lavírozni. Pedig érdeklődő volt, nem csak segítőkész elég sokszor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 29. 06:36 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Valahol meglepett, hogy nem is gondol arra, hogy én tényleg komolyan veszem magunkat, legalábbis ezen a szinten biztosan. Aztán meg mégsem ért váratlanul, mert hát jobban belegondolva én sem filozofáltam eddig azon, hogy azt akarom, hozzám költözzön. Csak úgy jött, látott és győzött egy röpke eszmefuttatás, végem volt. Ilyen sem volt még! Pimasz gondolatok!
- Ráérünk még ezzel, egyelőre van más is, ami lefoglalhat... - közöltem megrántva kicsit a vállamat, de eszem ágában sem volt végleg ejteni a témát. Csupán adtam neki egy kis időt, hogy emésztgesse a gondolatot, illetve ez az international break nekem is szólt ugyanúgy.
Egyszerűen odavoltam érte, mikor megpróbálta feldolgozni a történéseket, de szemmel láthatóan rosszul ment neki. Mert hogy ahogyan éppen csak szórakozásból további fejtegetésbe kezdtem, neki lefagyott a rendszere és meredt a kezemre hatalmas boci szemekkel.
- Nem értem miért mondod... - közöltem ártatlan arckifejezéssel hajolva kicsit közelebb hozzá és hát a kicsi szíve a kezem alatt majd kiugrott a helyéről. Pedig tényleg, becsület szó, nem pont ezért csináltam.
A kérdésére pár pillanatig hezitáltam, addig is az ajkam végigbarangolta az utat a kulcscsontjától a füle tövéig, hogy aztán apró sóhajjal simítsak végig az állán.
- Én igen, de az részletkérdés. Szerintem a ma esti keretedet már bőven így is túlterheltem - nevettem fel halkan, hogy aztán a szemébe pillantsak szikrázó mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2017. március 29. 17:38 | Link

Tánya | Bornholm szigetén | január eleje |


Addig húzta maga fele a lányt, amíg csak merte, nem akarva fájdalmat okozni. Frusztrált szusszanással engedi el a kezét; ez így nem megy.
- Oké - borostás arcát vakargatva végigméri a lány körüli havat. - Azt hiszem, a legjobb lesz, ha megolvasztam a havat körülötted, aztán ha kijutottál, megszárítlak. A biztonság kedvéért fogd közben a szabad kezem - kinyújtja felé a balját, aztán a másikkal előveszi a kabátzsebéből a pálcáját és óvatosan, kizárólag a hóra koncentrálva, olvasztani kezdi azt. Biztosan találhatott volna erre okosabb megoldást is, hisz így nem látja, mit olvaszt, a hó meddig tart, nincs-e alatta egy hatalmas gödör. Erősebben kezdi tartani Tányát, de aggályairól nem szól egy szót sem. Nincs értelme fölöslegesen bepánikoltatni, csak azért, mert ő mindig a legrosszabbra gondol. Miért is lenne itt egy gödör? Gyakran sétálnak erre a helyiek, ahogy azt a közelben kikötött halász csónakok is jelzik. Nem, nincs gödör, minden rendben lesz.
A hó már lassan egy nagy latyakos pocsolyává kezd alakulni, ahonnan már nyugodtabban próbálja meg kimenteni a lányt - aki most térdig vizes, de két varázsló csak megoldja ezt a kis problémát. Bíztatóan rámosolyog Tobias, mielőtt nekifogna a mentési akciónak.
- Megpróbáljuk megint, jó? - zsebre dugja a pálcáját, hogy a másik kezével is húzhasson. - Szólj, ha nem mozdul, vagy ha fáj - igyekszik olyan magabiztosan és nyugodtan nézni, ahogy csak az ő nyúzott arcával egyáltalán lehetséges. Kutyatekintetével is rásegít kicsit a helyzetre. De a lányból zsugárzó aggodalom összefacsarja a belsejét és össze kell szorítsa a fogait, hogy legyűrje a pánikot. A sajátja is bőven sok.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 17:52 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Egyetértően bólogatott, most valahogy egyébként sem tudott volna ehhez hozzátenni vagy éppen elvenni belőle. Ez azért olyan dolog volt, ami csak nem dőlhet el egyik percről a másikra - bár sok dologról hitte már ezt, aztán bumm. Azért jó alaposan megjegyezte a dolgot, de egyelőre még nem tudott különösebben átgondoltat nyilatkozni, és úgy is volt vele, hogy lesz erre még idő. Kicsit azért a meglepődése megmaradt, de emésztgetve alábbhagyott. Illetve teljesen kikapcsolt a buksi, a kerekek kihagytak pár fordulatot, mire a beszédig ért. Baj az nem volt, csak Majánál a szokásos pause gomb aktiválódott, és mintha lassítva esne bele egy eseménybe. De ott van, jelen van, érzékeli.
- Én sem… - ingatta meg rosszallóan a buksiját, de nem tartott ez olyan sokáig. A mellkasában való dübörgés minden próbálkozását elnyomta, kicsit a már jól ismert bambaság ült ki az arcára, aztán közelebb húzódott, immáron szemben vele. Pár pillanatig hezitálva hol Lewy szemébe nézet, hol a kviddicses vállán pihenő saját kezére, végül picit megemelkedve egészen közel csúszott, a homlokát az övének döntötte, aztán csak vigyorogva simult hozzá úgy karolta át a nyakát és adott egy rövid csókot neki.
- Nem részletkérdés, komolyan mondtam. Maaajd, ha elfogy a kívánságot teljesítő tündérporadagom, szólok, jó? - Igen, ez Maja nyelvén felért azzal, hogy most legalább biztos volt magában és abban is, hogy ezzel teljesen jól van. Szusszant egyet, aztán picit félrebillentette a fejét, tudja ő is, hogy nehéz vele. Biztos elég bizarr lehet, ha valami újabb dolog jön jó lassan boothol be, pedig igekszik.
- De én is kérek még a tejszínből!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2017. március 29. 19:46 | Link


| Bryggen, Berger, Norvégia | március eleje |


Örömmel fogadja, hogy a lány is azt tartja érdekesnek, amit ő. Nem mintha meglepődött volna. Anne lelkesen csillogó tekintete ugyanazt tükrözi, amit az ő kékes zöldjei, amelyek jelenleg inkább napsütötte, tavaszi ég kékjébe hajlanak.
- Vannak még errefele izgalmas helyek, de gondoltam, inkább ennél s innál előtte - meg ő is éhes, de az mellékes. A reggelit kihagyta, a hoppanálás mindig jobban megviseli a gyomrát, ha van benne valami. Most viszont nem bánja annyira, hogy mindjárt érkezik eléjük valami táplálék, bármi legyen is az.
- És két teát - kiált meg a férfi után annak anyanyelvén. Tudja, hogyha italt kért volna, akkor azt is kapnak. Jó erős sört, vagy jobb esetben lágyabb almabort. A helyiek csak akkor isznak teát, ha betegek, de szerencsére ismerik a fogalmát, és mindig van kéznél egy-két teafű. Már csak a konyha ajtajából kap egy morgást válaszképp, amivel be is éri.
A kérdés kicsit kibillenti ebből a kellemes kis hangulatból, amibe engedte magát belesüppedni. Válasz helyett inkább megszabadul a kabátjától és táskájától, mindkettőt lepakolja maga mellé az asztalra, aztán előbányássza a pálcáját s leteszi az asztalra, hogy kézügyben legyen.
- Két éve jártam itt először - kezd aztán bele a történetbe. Nem egy olyan történet, amire különösképp büszke lenne, de ez nem is volna az első eset, hogy olyasmit osztanak meg a másikkal, amit jobb szeretnének maguk is elfelejteni. - Kerestem valakit… de aztán nem találtam meg. Egy hetet töltöttem a városban, ki-be jártam a mugli és mágus negyedek között, reménykedve. A második estén tévedtem erre, éneklés és egy lantkíséret szűrődött ki az utcára. Olyan… mesebeli volt. Öntudatlanul behozott a lábam s hajnalig ültem, hallgatva az éneket, az idegenek történeteit, a nevetést… - merengve elpillant a parázsló sziget felé. Azon az estén vidáman táncoltak a lángok, körülötte emberek ültek, beszélgettek. A hely tele volt. Ő már csak egy hátsó asztalnál kapott helyet, de nem is bánta, magától is oda ült volna. Egy idegen arra gondolhatott volna, hogy valamilyen ünnep van. Vagy valaki fizeti sorra a köröket. De nem. Egy egyszerű este volt, semmivel sem különb a többinél. Az emberek mégis úgy ittak, nevettek, szerettek, mintha az utolsó este volna a világon. Ábrándos kis mosoly gyúl ki az arcán.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 31. 02:23 | Link

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


A lánykám meglehetősen offra kapcsolta magát egy pillanat alatt. Hogyan történt? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi közöm hozzá és sejtelmem sincs. Ennek ellenére mégis megteszem, mert valahogy semmi kedvem biológia órát tartani.
Halványan elmosolyodtam amikor hozzám simult és a hajába markoltam finoman, viszonozva azt a bizonyos csókot. Persze, nem bántottam, egyetlen alkalom kivételével soha nem akartam, hogy rosszul érezze magát, mert egy csoda. Szóval mikor megint ellent mondott nekem, a fejem a mellkasának döntve sóhajtottam fel, hogyan is magyarázhatnám el neki a probléma gyökerét? Elvégre az pont hogy én magam vagyok!
- Csak nem akarom, hogy egy este alatt... túlzásokba ess, csak mert szülinapom van. Így is legalább negyvenszer inkább adtam önmagam, mint eddig bármikor - nevettem fel kissé, hogy aztán ismét a nyakába csókoljak, egy apróbb kék foltra tapasztva az ajkaimat. Nem volt tervben semmi ilyesmi, aztán most nézd meg szegény lányt!
A következő kérésének viszont határozottan könnyen tettem eleget. A kacsóját elemeltem a vállamról, hogy aztán a kézfejére halmozzak egy adag habot, majd kifiús lelkesedéssel elvigyorodjak.
- Parancsoljon, Prinzessin! - emeltem  kb az álla magasságába a kezét. Nem kell ezt túlragozni. Még van időm összeragacsozni később is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. április 1. 01:52 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Próbálkozik ő, bárki bármit is mondjon, egyszerűen csak néha erején, de inkább gyakorlati tudásán felüli minden, ami éri őt. Két szusszanás között próbálta az agyát sebességbe tenni és valahogy a testi reakcióival összehangolni, de rövid úton belátta, tuti gyárihibás. Egyszerűen nem ment ilyenek mellett a gondolkodás, persze amúgy sem szereti ezt a tevékenységet nagyon űzni, de most elővette volna, hogy ne csináljon bajt. Aztán… Legalább nem keseredett el a ténytől, kapacitása se volt rá mondjuk. A csók után csak figyelmesen várta a már előre megérzett helyesbítést, aztán inkább csak lehunyta a szemeit és úgy pillogott, mint aki minimum most törte össze a nagyi nyolc generáció óta öröklődő étkészletét. Pedig csak egyszerűen tényleg jót akart és adni, de ilyenkor mindig jön a friss szellő ébreszteni. Hogy ne. Nem szereti ezt a szót, egyre jobban érzi.
- De miért nem akarsz önmagad lenni? Én sem szeretem, ha azt kell végig nézned mennyire béna vagyok, vagy éppen lusta, vagy elkeseredett, mégis azt mondod nem baj.
Legalább azzal felhagyott, hogy meggyőzze, ő itt van és bármihez szívesen asszisztál. Viszont azzal akadtak fenntartásai, hogy miért ne lehetne önmaga. Ő sosem akarta azt, hogy miatta más legyen, és ez azért most megütötte a buksiját. Csak akkor mosolyodott el jó szélesen újra, mikor a hab a kacsójára került. De mielőtt valami kismacska módjára lenyalta volna, inkább a másik kezét oda húzva az ujjával kanalazta fel. Elég jól elvolt vele, evés közben amúgy sem illik beszélni, meg a hallgatásban, ha csak Lewy mellett nem nyílt ki a csap, igen jó.
- Köszönöm, te nem kérsz? - Tolta felé a kezét, mert még maradt egy kicsi azért, aztán hirtelen nézett a plafonhoz valami hihetetlen rémült arccal. - Bakker. Elfelejtettem. Úúúú, mindjárt, várj.
Azzal a lendülettel mászott ki az öléből, és indult - volna - el, csak előbb még megfordult, hogy a kóláért nyúlva igyon egyet, aztán a pólójába törölgetve a kezét kicsit bizonytalanul bebotorkált a szobába és kihalászta a táskájából az ajándékdobozt, majd vissza szökdécselve beforgott a konyhába és Lewy ölébe tette vigyorogva a csomagot.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 1. 02:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 1. 12:37 | Link

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Legalább az a bizonyos csók egy pár pillanatnyi szusszanást engedett, jobb szerettem, mikor nem kell szavakkal kommunikálnom. A mai napig nem jutottam el odáig, hogy a nőket teljes mértékben megértsem, pláne nem ezt a példányt, így folyamatos volt a rizikó, hogy valami olyasmit mondok, amit nem igazán kéne. Még így is necces volt, mert amint kiböktem, hogy nem így terveztem, rögtön átváltott a szomorú kiskutyába, ami engem zavart.
- Mert tényleg nem baj, Schatz, jó vagy úgy, ahogy vagy. Az, hogy esetleg nincs kedved megmozdulni péntek délután, az nem ugyanaz, mint az, hogy én puszta szórakozásból összemintáztam a nyakad - közöltem elgondolkozva kissé, odébb libbentve pár tincsét, csak hogy jobban szemügyre vegyem. Ezzel mindenképpen kezdeni kell majd valamit, mert Veszna azt hiszem, hogy bannolni fog a ház öt kilométeres körzetéből is. Minimum.
Már éppen hogy rábólintottam volna a maradék tejszínhabra, de a leányzó már-már pánikszerűen felpattanva rohant el a szoba irányába. Hátrébb toltam a székem kicsit, hogy utána bámuljak, de meg kellett állapítanom, hogy annyira nem strapáltam le, ha ilyen fürge még most is.
- Öööööö... hát rendben, bár nem... kellett volna, de köszönöm - néztem a dobozra, igen nagy volt a kísértés, hogy megrázzam, de tapasztalatból tudtam, hogy nem igazán célszerű. Szóval helyette csak lelkes bontogatásba kezdtem, majd kivettem először a lapot, hogy aztán fülig érő vigyorral vegyem szemügyre, aztán hálás pillantással néztem Majára. Aztán komolyabb keresgélésbe kezdtem, ami egy bögrét és egy álomfogót eredményezett.
- Nagyon tetszik. Édes vagy - közöltem oldalra biccentve kicsit a fejem, az álomfogót visszabiggyesztve a dobozba, mielőtt még összeretkelem itt a tortám maradványaival. - Most visszajössz, vagy nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. április 2. 00:24 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Technikailag majdnem lehetetlen lett volna, hogy most megnézze a saját nyakát tükör nélkül, így próbálta csak a hallottakból elhinni a probléma forrását. Bár ami azt illeti, ő megpróbálta volna szívesen, de csak a vállára volt képes pillantani, aztán csak vissza a drágára. Továbbra is a magába fordult kiskutya szemekkel meredt, de azért elmosolyodott egy picit. Elhiszi ő, de egyszerűen képtelen ezen fennakadni, haragudni, vagy problémázni. Nem is érti miért kellene.
- Nem is gondoltam, hogy egyenlő, csak nem hiszem, hogy ha nekem elnézel lassan bármit, nekem ilyenekből nagy gondot kéne csinálni. Nem bántottál, nem tettél semmi rosszat...
Már persze erre értendően, igazság szerint Maja próbálta megértetni, hogy nem tett benne szerinte kárt. De nem próbálkozott tovább, inkább szépen elcsendesedett a habba felejtkezve. Egészen addig, amíg nem jött a megvilágosodás. Ajándék! Nem is nagyon volt ideje magára figyelni, vagy bármire, csak szedte a lábikóit, aztán sietett is vissza. Megirigyelnék néha a random felmerülő aktivitását, ebben egészen biztos.
- Na, csssss. De, jó ez így. - Nem nagyon szereti, ha nem örülnek, vagyis inkább csak nem nagyon akarják a kis apróságait. Bár itt nem ez a helyzet és nem is apróság, egyszerűen csak szeretetből jött és azon van, hogy úgy is adja. Ehhez pedig fölösleges a plusz kör holmi "nem kellett volna" körítéssel. Vigyorogva figyelte a bontogatás még közelebb araszolt, meg persze Lewy arcát, aztán mikor a várt reakció is megjött, tenyereit összeszorítva emelte az arcához és vigyorgott rá. Úúúú, örül és tetszik, totálisan célt ért.
Aztán nagy boldogan sétált oda, belecsókolt a hajába. Igen, az a tejszínes dolog őt nem hatotta meg, majd szépen visszacsücsült az ölébe, vele szembe, közelebb csúszva átkarolta a nyakát aztán kicsit bambán meredt rá.
- Azért finom lett a hajad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 2. 00:52 | Link

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Ez azt hiszem kettőnk között sosem lesz egy letisztázott ügy. Én úgy gondolom, hogy esetleg nem ártana kicsit vigyázni a lelkivilágára, egy cica puha lépteivel igyekeztem megtenni minden szükségeset, aztán még én vagyok érte leszúrva. Így legyek én figyelmes és gyengéd pasi, aki vigyáz a barátnőjére, mert hát mondjuk a csaj virágoskertjében még nem járt senki. Mármint... tegnapig.
- Azt hiszem, ezzel anyád nem értene egyet... de tény, hogy rettenetesen élvezem - közöltem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, rögtön a levegővétel után. Már éppen elkalandoztam volna, hogy esetleg megkóstolnám a habot a nyakáról, vonzó gondolat, erre nem felkelt? Ilyen az én szerencsém... Szóval csak hagytam, hogy sodorjon a dolgok alakulása, illetve némileg be is avatkoztam, hiszen ki kellett bontanom az ajándékot. A legmeggyőzőbb azonban még mindig ő volt, az ölemben ülve, szóval finoman, de határozottan húztam közelebb.
- Meghiszem, de megtennéd, hogy nem kóstolgatsz? Arra van más lehetőséged is...- szinte öntudatlanul nyaltam végig az alsó ajkam, hogy aztán csak beharapjam, elfojtva egy mosolyt. - Deee mindent a maga idejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. április 2. 06:12 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Veszna említésére csak egy pillanatra elhúzta a száját és gondolkodóba is esett. Persze, nagyon sok dolgot tudna ő is felidézni, mai az édesanyja számára világi probléma, mégsem teszi. Kicsit kezdett úgy lenni mindennel, hogy ez a kettejük dolga kellene legyen. Nem azért mert elzárkózna, nem azért mert ne viselné el a szülőanyját, egyszerűen csak így tűnt normálisnak. Nekik kell a másikkal lenni, létezni. Ehhez azért vannak elképzelései, de azt is tudja, hogy az anyukája elég erős tényező, hiába majdnem tizenhét éves. Neki ezzel még semmit nem mondtak, sőt, eléggé el tudja képzelni, mi vár majd rád.
- De nem ő kell, hogy veled legyen, hanem én. Én meg örülök, ha neked jó.
Mert tényleg így van, és ezt nem tudja már másként kifejezni, vagy elmondani. Egyszerűen csak nem. És bár mielőtt a tejszínfelajánlás célba ért volna, ő elsuhant, a visszatérése jóval kellemesebbre sikerült. Önmagát is meg sikerült lepni, hogy ez ilyen lett. Bár a buksijában kicsit elkalandozott a tényen, hogy talán egy kicsit össze kéne szedje magát végre.
- Csak egy kicsit? Milyen más? - Nagyon nagy vigyorral érdeklődött, végül egy kicsit halványult, miközben rábólintott a végére. Hát ha így akarja. Bár igazából most már túl kíváncsi volt ahhoz, hogy teljesen csendben maradjon láthatóan. - Szeretlek Szívecske, mi legyen akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 3. 01:14 | Link


- Milánó, Olaszország -
külcsín


Még mindig nehezen békéltem meg a gondolattal kivel is vagyok itt, mit is csinálok éppen és hogy mi fog ebből kisülni. Párszor csak lemondó sóhajjal ráztam volna a fejem, majd egy vagy két övön aluli beszólás után megvártam volna még elszalad sírva, mégsem tettem. Azt hiszem érthetetlen módon kezdtem ő utána magam is tolerálni. Legalább részben sikerült átlépnem azon az instant agyi görcsön, amit kaptam a legjobb barátom bejelentésétől. Nem bejelentésétől. Inkább a ruhadarabokra koncentráltam, igyekeztem olyan színeket találni, ami a típusának jó lesz. Szerencsés is vagyok, meg nem is, hogy dolgoztam hasonló kaliberű lánnyal már életem során, láttam miket aggatnak rájuk, hogy mutassanak is valahogy. Ebből építkezve kerestem egy-két szimpatikus darabot, majd mikor hirtelen megjelent mögöttem a kissé lecsúszott napszemüvegem felett néztem ki rá.
- Hát... nem vészes, megnézhetjük. Rosszabbra számítottam volna. Többivel is haladtál? Ezeket is visszük. A szoba ehhez ott van hátul és balra. Menjünk.
Rutinosan mutattam meg ujjammal az útvonalat, aztán noszogatva őt a vállainál fogva kezdtem kicsit tolni, hogy mozogjunk. Határozottan ahhoz a részéhez értünk a napnak, amit imádtam. Vásárlás, ruhák, próbák, válogatás, kritizálás. Mintha a Mennybe mentem volna azelőtt, hogy át kellett volna élnem valami szörnyű halált. Bár ha megkérdeznénk pár ismerősömet, bármennyire is angyali tudok lenni, és jól állnak a szárnyak, biztos hogy a pokolban fogok sörözni pár ismerőssel. Ilyen ez.
- Megleszel odabent, vagy segítsek összerakni is a szetteket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 3. 21:02 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Bele kellett gondolnom, hogy nem vagyok piskóta, és hiába vagyok tisztában vele, hogy nem vagyok a legjobb passzban, semmit sem tettem ennek ellenére. Heves, bár gúnyos bólogatással tudtam le az egészet, mert vérig akart a lelkecském sértődni a ténytől, hogy jótékonyságnak fogná fel azt, amit rá szánok. Nem így értettem, egyszerűen kényszeresen elcseszem az összes beszélgetésünk az elmúlt hetekben, vagy ha nem én teszem, neki sikerül olyan szemeket mereszteni, amitől a falnak megyek. Leginkább ha a téma az esküvő, a menyasszonya, az én magánéletem, vagy az, hogy nekünk mi bajunk is van éppen. Ezen kívül aztán semmi gondunk, tök normális, nem? Ha az egész életünk ignoráljuk, teljesen működik a dolog.
- Nem akarok, nem igazán hiszem, hogy szükségem van ott bárkire. – Illetőleg de, de a vendéglistán már szerepel mindenki, egyelőre ezt azonban jegeltem. Ha lehetne az egész akkori napra nyomnék egy továbbot és megvárnám, még kiheveri mindenki ezt a természeti csapást. Másnap amúgy is mehetek temetésre, ha nem így lesz. De ezen már csak akkor agyaltam, mikor ő visszavonult öltözni. Nem hagyott sok dolog nyugodni, ilyenkor meg nem vagyok rest beszélni, ami szüli az érdekes kérdéseket. Azonban egy percre csak elhallgattam, ahogy megjegyzést tett a modoromra. Tipikus hisztis nőként fontam össze a karjaim magam előtt, még grimaszoltam is mellé. Mintha visszamentem volna tíz évet az időben és a szüleim lecseszését hallgattam volna.
- Nem morgok, egyszerűen nem értek egyet sok dologgal. Ennyi a dolog nyitja.
Bár sajnos a nem egyetértésnek még csak kis szelete volt milyen is a kedves hölgyike, igaz én sem akarom inkább átgondolni, mi lehet még mögötte. Egy mély sóhajjal megint inkább odaléptem mellé, hogy a nyakkendő csomózására ingassam a fejem, majd helyre tegyem azt.
- Sok a változás, majd elmúlik. Ne foglalkozz vele. Sajnálom. - A végét már inkább csak halk suttogás formájában mondtam, nem volt kenyerem ilyeneket lépni, ha úgy éreztem igazam van, viszont nem bírtam volna nézni a megbántott kiskutyaszemeket, ha tovább folytatom. Közben még beszéltem hátrébb léptem, majd a mutatóujjammal jeleztem is a kérésem. Még vigyorogtam is rá, ami azért nem volt egyszerű, de vásárolni vagyunk az vidám elfoglaltság kéne legyen! - Fekete akkor, az kellőn elegáns. Te pedig nagyon jól festesz ebben… fordulj csak körbe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 3. 22:22 | Link


Otthon, München


Ez azért meglepő kijelentés volt a részéről, mert hát, soha nem igen látta az ember egyedül még a bemutatók után sem, nem hogy eseményen, ahova meg van hívva! Felhánytorgatni viszont nem fogom neki, mert nem hiányzik semmilyen újabb vita, abból így is többet sikerült összehoznunk az utóbbi pár hétben, mint az utóbbi egy évben. Ameddig nincsen szó lényegi eseményekről, emberi lények módjára el tudunk kommunikálni egymással.
- Én sem értek egyet az esőerdő irtásával, az atomkísérletekkel vagy azzal, hogy a kviddicsben lehet eltiltás sérülés miatt. Mégis nyugodt vagyok, nem? - forgattam a szemem, de csak pár pillanat volt a fejvagdosás. Nem megy ez nekem hosszú távon. Valamilyen szinten megértettem, hogy mi olyan idegesítő a számára hirtelen. Hiszen ez volt a cél, nem? Valahogy mégsem éreztem magamat elégedettnek.
Közben inkább azt figyeltem - már amennyire ez fizikailag lehetséges volt, hisz nem vagyok sem kaméleon, sem zsiráf -, ahogyan megkötötte a nyakkendőmet. Nekem sem lett volna vele gondom, ha egyszer leülnék és valaki elmagyarázná, én pedig képes lennék végighallgatni, de az esetek nagy részében ez nem jön össze.
- Biztos? - kérdeztem meglehetősen bizonytalan, már-már szomorkás arckifejezéssel, de aztán csak az ajkaim összepréselve biccentettem aprót és körbefordultam, figyelve, hogy azért alaposan megcsodálhassa minden porcikámat. Volt már benne gyakorlatom, nem ez volt az első közös vásárlásunk.
- Fekete. Lehetek én is feketében? Van már otthon egy szép fekete összeállításom - kaptam fel a fejemet, immáron sokkal több lelkesedéssel és aktivitással, mint akit hirtelen töltőre raktak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2017. április 4. 00:26 | Link

Ian
- Luxemburg| ispotály| nem mostanában -

És akkor Ian az orra előtt hullik apró darabokra.
Nos, erre aztán végképp nem volt felkészülve. Hogy bűntudata van- e? Végtére is, ez miatta van. Legszívesebben látványosan facepalm-olna egyet, amiért Mr. Tökéletesnek durván húsz év kellett, hogy rájöjjön, AZTA! Ő is tud hibázni.
Azért a fiú arcán tükröződő érzelmeket és a neki szánt pillantást látva öklömnyire zsugorodik a gyomra, és hirtelen az egész teste nehézzé válik – legfőképp a légzés, mintha valami (mondjuk egy gurkó?) apránként nyomná össze a mellkasát. Hogy aztán hirtelenjében végigbizseregjen a gerince mentén a tehetetlen düh jól ismert hulláma.
Ah, Ian, te idióta! Legszívesebben felpattanna, és a fiúhoz hasonlóan hisztériázva felborítana mindent, ami a keze ügyébe kerül, sőt, süket fülekre találó szavak helyett inkább valami keményebbet vágna a másik fejéhez. A szék pont megfelelne a célnak. A párna túl puha, a többit meg már elpocsékolta Őrokkantsága. Állkapcsa megfeszül, száját szorosan összepréseli, még mielőtt valami meggondolatlanságot tenne. Vagy annak már végül is... mindegy?
A kicsapódó ajtó hangja egy egészen józanító pofonnal ér fel, Ian szavait csak megkésve rakja helyükre; automatikusan fel is kel az ágyról, és egészen határozottan indul el, kivételesen mintha szót fogadna. Végül persze megáll a fiú mellett, keze mozdul, hogy háztársa ép felkarjához érve magára vonja a figyelmét, de tudva, hogy az érintése, sőt még a jelenléte sem kívánatos, hamar meggondolja magát.
 - A sérülésed nem a világvége. Szedd össze magad! Nem ismerek olyat, aki nálad jobban utálná a mártírkodást. - Mindeközben hallja a folyosóról érkező lépteket, úgy fest, ha az ordibáláshoz egészen hozzá is szoktak az ápolók, az ajtócsapkodás már felkeltette a figyelmüket. Nem tervezi kivárni az esetleges érkezőt.
 - De hát, honnan is tudhatnám... Ennyire azért nem vagyunk jóban.
Keserűen idéz a fiútól, le is zárva ennyivel az egész, láthatóan teljesen felesleges parádét, és magára hagyja a fiút önsanyargatásban bugyborékolva. Az elkeseredett indulat hajtja, a hopp-állomásig feltehetően meg sem áll. Marhára nem így tervezte, talán jobban tette volna, ha be sem jön. Ez van. Ha az egekig magasztalta volna, sem végződött volna szebben ez az ártatlannak induló látogatás – vagy csak szeretné ezt hinni. Nem érzi úgy, hogy egy percig is bizonygatnia kellene bármit, valahol mégis frusztrálja az egész. Nem szereti, ha kiesik a kezéből az irányítás – nyilván csak ennyi. Ettől függetlenül a családja teljes vagyonát tenné arra, hogy Ian merészsége sokkal többet fog számítani leigazolásnál, minthogy szimplán nagyszerű játékos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 4. 02:03 | Link

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Ezzel mondjuk nem vitáztam volna, mert pontosan tudtam, mennyire adakozó jellem a drága. Ez mondjuk alapvetően nem is hátrány, mert senki nem mondhatja rá, hogy önző kis ribi lenne... de azért csak óvatosan, mert más már lehet, hogy csúnyán visszaélt volna vele.
- Tudom, édes... - jegyeztem meg szórakozottan, miközben az arcom kicsit a nyakába fúrtam, mélyen beszívva az illatát. Ez így pont jó is volt, kis nyugalom, csak ő, meg én.
Maga a meglepetés pedig halálian cuki volt, ahogyan az is, hogy tisztára kiment a fejéből az egész. Nem mintha ez gond lett volna, sőt. Így utólag talán jobban fel is keltette az érdeklődésemet, mintha akkor adja oda, mikor éppen azon kattog az agyam, hogy milyen is az a bizonyos pizsi.
- Esetleg egy kicsit... de ne ess túlzásokba! És... - nevettem fel halkan, hogy aztán a kezemet a derekán nyugtatva öleljem át. Most kivételesen még arra is figyeltem, hogy a kezem ne csússzon lejjebb, pont jó helyen volt ott. - Nagyon más.  
Ez is olyasmi volt, amit nem feltétlenül az étkezőasztalnál kellene megvitatni, legalábbis nem most. Halvány vigyorral túrtam a hajába, hogy aztán közelebb hajoljak, az ajkaim pedig már majdnem súrolták az övéit.
- Én is, Prinzessin... Azt hiszem, ideje leszedni rólad azt a ragacsot... - közöltem oldalra biccentve kissé a fejem, majd rövid puszit nyomtam az ajkára, aztán a mellettem lévő székre pakolva őt felkeltem és a fürdő felé  indultam. - Akkor jössz...?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. április 4. 17:23 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Mosolyogva bújt csak még egy kicsit, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit jobban bele abba az utolsó ölelésbe, mielőtt elszelelt. Igazság szerint, ha nem ilyen ultra-hiper-mega-giga fontos dolgot felejtett volna el, lehet nem jut eszébe rohangálni. De így azért pörgették őt a gondolatai is, ami nem volt sűrű eset, így inkább igyekezett élni ezen ritka alkalommal. Boldog volt, hogy minden ennyire szépen sikerült, és hogy végre ha jól számolgat magában minden előre tervezett meg nem is ajándékként átadásra került. A lelkiismerete elismerően simogatta Maja buksiját, hogy ügyes volt, pedig máskor is az ám, de azért jól esik neki, hogy tényleg nem rontott úgy el semmit. Pedig azon azért izgult kicsit, hogy a tortát fel ne kenje a földre idefelé, vagy össze ne törje a bögrét.
- A kicsi pont elég nekem. - Nem egy nagyravágyó lányka, tény, és nagyon kis minimálissal beéri, bár van amiből el tudna viselni még. Néha nyünnyög a kismanó a fejében is, hogy: Karolj, ölelj, szeress, etess méééég, és ne hagyj el. Viszont egy picit sikerült megint a zavarba jött Majával szembe találkozni, hogy ő maga is a kék szempárt kereste a válaszra. Nem nevetett vele, inkább csak úgy kezdte érezni, hogy ezen a máson nem most kell törnie a fejét, mert biztos, hogy megint belemászik valamibe. De azért még beszéd közben a becézés után egy percre bele mert kontárkodni, hogy gyors puszit nyomjon az ajkaira, aztán vigyorogva figyelje.
- Iiiigen, most már a kezem is olyan, mintha sziruppal kenegetném testápoló helyett. - Engedelmesen és segítőkészen mászott arrébb, aztán a felszólításra átkecmergett - mert minek átlépni, könnyebb mászni rajta - a köztes széken, hogy kövesse őt. Csak előbb még a kóla, mi más! Na de a fontossági sorrendbe miután ivott villámgyorsan alulra csúszott és Lewy került legeslegelőre.
- Azért itt el fogok tévedni előbb vagy utóbb. - Jegyezte meg ahogy nézelődne, ha többet látna. Otthon is képes néha magát Veszna szobája előtt felejteni, bár az inkább attól van, hogy nem tudja miért indult. Itt csak a hova a probléma, jó az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 4. 17:42 | Link

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország



Viki megpróbált belegondolni Maja helyzetébe, és már akkor furcsán érezte magát. Nagy váltás lehet a saját csapatodtól elbúcsúzni, hogy egy teljesen idegen környezetben újra felépíts mindent. Imádta a csapatát, azt a félig sárga, félig kék kis családot.
- Ez nagyszerű! - bólogatott végül. - Még ha nehéz is volt, biztos megérte.
Eleinte nagyon nem füllött a foga az egész sporthoz, csak azért szállt be, mert tudta, hogy szükség van rá. Vagyis nem éppen rá, de nem akarta cserben hagyni a házát, ezért is ment el a válogatóra. Ő lepődött meg a legjobban, mikor felvették és még játszhatott is az első meccsen. Csak abban az idényben akart játszani, de megváltoztak a dolgok. Kérdés nélkül el fog menni a következő évi első megbeszélésre is, mert... szereti. Fura volt beismernie, de nagyon megkedvelte, ahogy a levegőben szállva küzdhet a piros bőrért a másik csapat ellen. Hogy mi lesz vele a továbbiakban, azt pedig majd eldönti.
Szinte pislogás nélkül nézte a hajtók párbaját, a fogókra jóformán oda se figyelt. A müncheni hajtók úgy tűnik kezdtek magukra találni, egy lendületes támadás után sikerült átdobni a kvaffot a karikán. A legtöbb néző egy emberként kezdett el éljenezni, mire Viki összerezzent. Zavartan mosolygott, miközben összébb húzta magát.
- Nagyon szép csel volt - Egyetértett Majával, bár nem értette, hogyan lehet egy rádobást imádni.
Miután a berlini medvék megkezdték a támadást a kidobást követően, kicsit lenyugodtak a kedélyek, így tudott válaszolni is.
- Nem igazán ismerem a csapattagokat - ismerte be félénken. - De mindegyik hajtó úgy tűnik, nagyon ügyes.
Továbbra is figyelte azt az egy tagot, aki ismerős volt neki, hátha beugrik valami. Hiába hunyorított, akkor sem tudta kivenni a férfi arcát, de nem is figyelt rá sokáig, mert egy berlini terelőnek köszönhetően a gurkó eltalálta a müncheni hajtó seprűjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 133 134 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek