A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656269#post656269][b]Lewy Bojarski - 2017.01.19. 05:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656270#post656270][b]Czettner L. Maja - 2017.01.19. 05:47[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ez egy nagyon elcseszett módja volt a kommunikációnak, amit itt valamennyire sikerült lefolytatniuk. Maja szépen lassan esett egyre jobban kétségbe, hogy Lewy tényleg teljesen komolyan gondolja és vissza akar menni, akár sokkal-sokkal rosszabbat is téve magával. Komolyan úgy tűnt, hogy a fejében legalább száz pontos hátrányban volt a csapat és a fogójukról még szó se essék akkor. Ahogy meglátta a látványos karok széttartását, csak egyre jobban ellepte a méreg és az aggódás furcsa és mindeddig nagyjából teljesen ismeretlen elegye. Nem akart vitázni és a legkevésbé sem feltűnősködni, nagyon nehezére esett a száját inkább összecsukni, mikor máskor a hallgatás az elsődleges nála. Most mégis megerőltetően, de sikerült.
De ahogy ott guggolt, félig átbújva, nem mozdult. Nem állt fel, nem hirtelenkedett, egyszerűen csak idegesen kapaszkodott egyik kezével még a másikat maga elé húzva szorította a hasához. Egyre jobban nőtt az a gombócka és semmi jót nem érzett. Már azzal sakkozott fejben – igen, kivételesen azt az okos fejecskéjét is használgatta -, hogy inkább megér egy kis mosolyszünetet az egész, ha cserébe itt marad lent a fenekén és hagyja, hogy a keze majd teljesen rendbe is jöjjön.
- Aggódok! - Ez annyira furcsán hangzott még saját maga számára is, pedig ez volt az igazság. Fent is rághatná a körmét, de arra képtelen lett volna. Ki tudná ezt csendben nézni, pláne, hogy nem is lehetett pontosan tudni, mi a fene a baj. Az talán kicsit nyugtatott az egészen, hogy nem a bordáinak lett annyi, vagy éppen a medencéjének – nem, nem egy kertinek, hanem a testrészének. Végül ugyan nem értette tisztán, de sejtette mi lenne a parancs, ő azonban csak figyelte, ahogy mások is okos módon próbálták lebeszélni erről a marhaságról.
- Visszamenni, ha te meg... - Inkább elharapta a mondat végét, és lemondóan lehunyta a szemét, majd arcát a szabad kezébe temette, aztán visszalépett párat, de egy tapodtat sem mozdult többet ezen kívül. Ő aztán el nem akar menni innen, amíg egészben és viszonylag épen vissza nem kapja Lewyt. Még ha ez most sokba is fájhat. - Itt kellene lennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656271#post656271][b]Lewy Bojarski - 2017.01.19. 06:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656293#post656293][b]Czettner L. Maja - 2017.01.19. 14:13[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Hamar be kellett látnia, hogy közel és távol nem ugyan azt látták, amiért nem hibáztatta Lewyt, egyszerűen próbált valami kézzel fogható hatást elérni az érdekében. A kviddics amúgy is elég mazochista sport, hát még annak, aki makacs, maximalista és igencsak háklis is arra, hogy bárki, bármit jobban tudjon nála. Maja pontosan ezekkel együtt imádta a fiút, most mégis közel volt, hogy átvesse magát azon a kordonon, hátha akkor végre figyel rá ésszel is. Hé, kettejük közül Maja volt a butusabb, most mégis tökre nem tűnik logikusnak semmi. Teljesen kezdi elveszteni szerencsétlen lány a fonalat, csak a görcsös rosszérzés növekszik benne. Eleve nem érti a felét se annak, ami lent elhangzik, de feladni sem fogja, ez azért nem egy olyan könnyen elengedhető dolog.
- Élsz, élsz… ahj.
Már hozzá se tette, a meddig kérdést, de a fejében egész kis hadsereg formálódott még ennek kapcsán, amire jobb, ha most nem szentel élő szót. Mindkettejük érdekében. Közben próbálta figyelni mennyi idő is van vissza a szünetből, és a többi játékost is, bár esetükben közel sem az érdekelte, velük éppen mi van, inkább az, hogy van-e bárkinek esze még itt, hogy ezzel most pont nem kéne játszani, hiszen se vesztésre nem állnak, se rosszul ahhoz képest, hogy ez megesett. Akkor akadt össze a tekintete a terepszemle alatt újra a lengyellel, ő pedig ugyan nem értette, de pontosan látta rajta mit akar, amire csak megemelkedtek a szemöldökei és még hátrébb húzódva figyelt, de véletlenül se fújt visszavonulót. Ha visszatérne a pályára a barátja, akkor se lenne képes tovább onnan fentről nézni, itt várná a végéig mikor száll le végre és látja, hogy rendben van. Vagy legalább egyben és javíthatóan. És abból kiindulva, hogy ugyan most ez véletlenül sincs a fejében, de ő is visszamenne elég nehéz menet ez, amire nem mellesleg idő sincs.
- Mit csinálsz? - Ledöbbenve nézte végig, ahogy elindult felé a fiú és csak nézett oldalra annak csapattársaira, akik közben igen tevékeny egyetértésbe kerültek Majával, aminek őszintén örült. Annak kevésbé, amit maga előtt látott. Ahogy nyúlt felé a kar, inkább magától visszamászott arra az átmeneti szakaszra, még jó, hogy ide nem ültetnek szurkolókat, hát hol az istenbe sikerült volna másként így előre törnie. A szemeivel a kezét vizslatta, ami kinézni sem nézett ki jól, nem még a fájdalom. Amíg az adrenalin meg az a lötyi él, biztos nem a legrosszabb, de aztán mit csinál, pláne, ha ott fent múlik el? Csak rázta a fejét, aztán nézett rá. - Szereted úgy látom, ha fáj…
Ezt inkább félhangosan és magának mondta, de nagyon nem arra volt kíváncsi milyen az idegállapota, az egyébként sem a legreálisabb, minden biztosan ott táncikál az összes idegszálon a fejében.
- Ne tedd tönkre magad éppen most…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656420#post656420][b]Lewy Bojarski - 2017.01.20. 02:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656422#post656422][b]Czettner L. Maja - 2017.01.20. 03:08[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Az elmúlt percekben talán életében először csapódott ki a navinés lánykán az, hogy mennyire is ért a makacskodáshoz, az ellenkezéshez és az aggódáshoz. Igazán kellemes, hogy eddig ezeket az opciókat ilyen mértékben nem ismerte. Nem igazán tesz jót az az embernek, ha még magában is ismeretlen terepen kalandozik, ezzel a környezetére sem gyakorolva túl sok jót. Elkerekedett szemekkel figyelte tovább, hogy mégis miért, miért kell mindig hősnek, erősnek, önfejűnek lenni! Hát komolyan, Majában még élt ám a remény, hogy ez nem lesz ilyen vészesen nehéz, vagy nem jön majd olyan pillanat, amibe bele akarna szólni, de most sem a saját érdekei miatt teszi, de ezt képtelen kifejezni úgy tűnik. Egy pillanatra felkúszott a szemöldöke a válaszra, de úgy érezte ezt nem ebben a percben fogja megtudakolni, hogyan is értette, jobb a békesség.
- Soha? Ha én vagyok a csökönyös, akkor te mi vagy? Nézz oda le, ni, látod őket? Te aztán pontosan tudod mennyire jók, akkor miért nem hiszed el nekik is, hogy ez így lenne jó? Ahj. Mindegy, nem az a baj, hogy ne érteném…
Bocsánatkérően nézett rá, mert tényleg nem így szánta, persze, hogy megérti, de közben meg itt lázad. Magát sem érti, nem még azon filozofálni, mit és hogyan kéne átérezni pontosan. Teljesen elcsúszott megint a gondolataiban, jobb volt még csak kiabálhatott, komolyan. Ugyan a kezét megfogta, de véletlenül sem volt hajlandó elindulni.
- Nem is kell, elég volt a gyógyítót… - Elfojtotta azt a mosolyt, bár kicsit sem volt ez felszabadult, még mindig nem tudott őszintén odaállni. Támogatja ő igen, ezért van itt, de… mint egy elhagyott nyuszi olyan magányos tekintettél és olyan hatalmas könnyekkel fog itt bőgni, ha visszaszáll, valami baja lesz, meg még itt sem lehet lent, ahol elsőként látja épen jön-e le.
- Inkább három perc. De ha visszamész, akkor én meg itt maradok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656424#post656424][b]Lewy Bojarski - 2017.01.20. 03:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656425#post656425][b]Czettner L. Maja - 2017.01.20. 04:30[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Érezte, hogy ez sem lesz egy olyan dolog, amit igazán könnyen és higgadtan le lehet tudni, sőt. Most vált számára egyértelművé, hogy ez a kölcsönös - egészen hangyányit talán agresszív - gondoskodás az emberi idegszálakat úgy pengeti, mint szóló közben Slash a gitárhúrt. Bár ő maga már nem volt annyira ideges és ingerült, ezt Lewyről nem tudta elmondani, aztán mikor borult a bili, nagyjából úgy húzódott vissza, mint mikor a süni ijedten gömbölyödik össze és a tüskéit maga köré vonja. Talán ezért is mert így ellenkezni. Csak elhúzta a száját, aztán harapdálva ajkait kicsit figyelte a fiút, a sérült kezet, a földet, és egy pillanatra a pályát, ahol látszott, hogy már készülgetnek visszaszállni. Ez egy elszúrt helyzet minden téren, és nem akart még rosszabbat belőle.
- De megcsináljátok, mint mindig! Na! Utálom ezt a pesszimizmust…
Amikor távolodni kezdett, már azt hitte Maja itt a vége, elbukta, csúnyán ráparancsol, vagy rálegyint és visszamegy a pályára, de amikor elhangzottak a szavai, értetlenül pislogott, aztán csak követte a tekintetével a fiút, megadóan feltartotta a kezeit, és ezzel jelezte azt is, hogy bármit megadna, szóval ezzel esze ágában sincs vitába szállni. Végignézte ahogy kiszáll és a többiek nekiindulnak, visszafordult a korláthoz, bele is kapaszkodott, de aztán mikor látta az intést, egy kisebb hezitálás után elindult le, aminek annyira nem örült a két irányítótorony méretű hapika, de csak átengedték végül. Biztos nagyon csúnyán nézett rájuk Lewy felfelé menet. Vagy lefelé. Vagy csak rendesek, mint a portás bácsi, csak ijesztőbbek. Mire odaért kérdőn pillantott, hogy segíthet-e vagy valami, mert nem biztos benne, hogy olyan könnyen lerángatná félkézzel ezt a sok hülyeséget. Igen, Maja sem kedveli, hogy mennyi cucc van rajtuk. Mintha hízna az ember lánya vagy 10 kilót minden meccs előtt, és azzal repülne.
- Adhattál volna egy ütőt, elmentem volna kicsit megsimizgetni azt a terelőt szívesen.
Ezt inkább csak motyogta ott maguknak, miközben, ha kellett, ha nem elkezdte kibontogatni a védőfelszerelést Lewyn, hogy segítsen és óhatatlanul is folyton a törött kezet nézte, nagyon nem volt szívderítő látvány és egyáltalán nem volt boldog továbbra sem, hiába maradt a földön vele.
- Mennyire súlyos? - Kérdezett rá végül, amikor felnézett rá, de közben a meccsen éppen pontok kezdtek megint záporozni, és leeshetett a kő a szívéről, mert bizony csak az előny növekedett. – Tiéd az egész hétvégém, mert inkább nem megyek vissza vasárnapig, majd behajthatod…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656597#post656597][b]Lewy Bojarski - 2017.01.22. 00:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656598#post656598][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 01:49[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Arra azért nem számított Majácska, hogy ezek után még a pályára is le fog topogni, sőt, kicsit meg volt illetődve és nem tudta eldönteni, mivel tenne jobbat. Ha menne, ha maradna, ha befogná, vagy ha megpróbálná legalább jobb kedvre deríteni. Kicsit lassacskán ment ugyan, de végül átérve azokon a biztonságiakon beérte Lewyt, illetve a láthatóan megnyugodott és boldogabb gyógyítót is. Eleve furcsán néztek rá amiért itt kavar, amiért Bojarski felment hozzá, meg úgy minden.
Maja nem az a feltűnő jelenség, ha nem ilyen színes a haja és nem akar éppen szívrohamot kapni attól, hogy akit szeret, éppen hány módon teheti tönkre saját magát, a karrierjét, az életét. Szóval valami elindult a lánykában, aminek egyszerre lehetett örülni és küzdeni vele. Kezdte kapizsgálni kicsit azt is, miért nem volt cseppet sem boldog a fiú, mikor elmesélte a sulis kiszúrást, de talán kicsit többet is, bár inkább hallgatott erről egyelőre. Beharapta az alsó ajkát, mielőtt nagy vigyorgásba fogna itt, egyrészt mert el tudja képzelni, ahogy ütővel megkergeti és nem hagyja, még ki nem purcan szerencsétlen ipse, másrészt a megjegyzésre is felkapta a fejét.
- Te viszont néztél már ki jobban is… - Nem panasz volt ez, vagy éppen beszólás, inkább az állapotára akart utalni Maja, amivel ő maga nagyon nem volt kibékülve. Közben legalább megszabadította a fiút a felszerelés többségétől, még a lábán volt, na meg a ruha, amitől nem kéne nyilván megszabadítsa, így amint az alsó meznél járt, csak leguggolt, hogy levegye a lábáról is, figyelve mit mond. Bólintott egyetértően, neki is pihi volt a találat után 1,5 hétig edzések trén… vagyis majdnem, mert a tánc közbejött, de erről pssz. Ez a mazochista páros valamit nagyon tud, na mindegy is.
- Fájdalomcsillapításra, vagy csak a csontra? - kérdezte, bár nem tudálékoskodott, csak lévén járt már ilyen cipőben, most meg nem is magáért kéne aggódjon, az is érdekli, ami nem fontos. Reggelig amúgy se árt, hogy legalább aludni tudjon.
- Halálosan komolyan gondoltam ám, de igazad lehet, nem jó ötlet.
Maja csak rázta a buksiját még felegyenesedett dolga végeztével, még egy sóhaj is elhagyta a száját, de nem volt mit tenni, ezt kellett mondania. Egyébként is nagyon furcsa érzése van a kettesben töltött perceik kapcsán, nem akar rosszat, inkább távol marad, ha úgy jobb mindenkinek. Nem tudta megmondani, hogy kellemetlen volt-e Lewynek, de talán így írná le, és annak fényében, amit a fejecskéjével mostanra végre sikerült felfognia, érti is talán miért… Lassan, de biztosan ébred az erő. Is.
- Leeewy, megint össze-vissza fogok beszélni, ha ilyeneket csinálsz…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656599#post656599][b]Lewy Bojarski - 2017.01.22. 02:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656600#post656600][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 02:59[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

A lehető legnagyobb segítőkészség bujkált Majában és teljesedett ki, amivel a saját véleménye szerint nem is volt az ég egy adta világon semmi gond. Addig biztos nem, még a nagy tevékenykedés közben neki is beindultak a kerekek az agyában, ha nem is túl olajozottan. Csak a felszólítást sikerült felfognia, amire nagy hevesen bámulta a gyepet vörössé változva, és csak dörmögött érthetetlenül szavakat. Próbált érdeklődni a kezére, addig is kicsit az aggodalma felülírta a többi benne tomboló kavarcot, amivel ott, abban a pillanatban a legkevésbé sem tudott mit kezdeni. Bár ettől még nem lett újra emberi színe.
- Az jó egyelőre szerintem, majd mikor már nem érzed, az lesz kellemetlenebb… nekem az volt legalábbis.
Próbált válaszolni, de egy kicsit hebegőre sikerült az előzőek után. Sajnos nagyon is leesett neki a tantusz és elég cikin fogta fel szerencsétlen, amiért éppen magában tartott kiselőadást, hogy miért kellene jobban figyelnie, vagy legalább végre kinyitnia a szemét jobban és látni is, nem csak nézni.
- Nagyon mókás lettél hirtelen. Készülj fel, mert hátrányból indulsz, csak a bal kezed használhatod a joystick irányításához!
Még mindig nem nézett rá a hajtóra, inkább kémlelte a kezét, a tájat, a száguldozó embereket a levegőben, az eső pontokat és a fogókat, akik… hé, mintha életre halálra nyomkodnák egymást éppen. Látott már ilyet, akkor cikesz volt a dologban, és most mérhetetlenül jól jött, hogy inkább erre nézhetett.
- Most már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy te ezt nagyon is élvezed…
Azzal pedig feladva sóhajtott, nem ellenkezett ő eddig se, csak próbált picivé és jelentéktelenné zsugorodni Lewy karjába és a kapott csóktól nem szétfolyni a pályán. Szép lenne, ha még őt is fel kéne innen merni. Aztán a sérült kézről végül felpillantott a lengyelre.
- Majd adok rá gyógypuszit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656601#post656601][b]Lewy Bojarski - 2017.01.22. 03:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656602#post656602][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 04:16[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ideje volt a több heti alsziból magához térni, mert lassan már a brummogást is hallani a téli álmából ébredő medvének, mire Majához bármilyen célzás elér. Szerencsétlen lányt már totál fogyatékosnak fogják lassan nézni, nem csak hülyének. Pedig ez egyáltalán nem igaz, tulajdonképpen ő kifejezetten művelt részben, de ezt a skillt még nem lőtte el, és nem is igazán van erre alkalma. Majd, egyszer. A bizonyítványában egyébként is virítanak a hozzá közel álló tárgyak viszonylag jó értékelései, a gondot a többi jelenti… meg az élet.
- Majd segítek, amiben tudok, azon ne aggódj.
Bármennyire is érezte, hogy nem ennyi az egész, mint mindig, most is csak optimistán támogatni akart, csak valami olyat mondani, ami szerinte helyes. Az ő buksijában nem léteztek hátsóajtók és átvitt értelmek, éppen ezért nagyon nehéz erre ráállnia, bármennyire is szeretne kevésbé… Maja lenni. Nagyon tinilány ehhez még, mondjuk próbál felnőni minden feladatához is, meg úgy Lewyhez is.
- Hááát, mondjuk nekem az is jó, addig is pihensz, én meg leszedek pár katonát, akik rossz fát tettek a tűzre. - Még bólogatott is a mondandója mellé, miközben fejben már kalandozott az egyik pályán, figyelte a kistérképet, merről jön ellenség… előfordulhat, hogy Maja egy kicsit agresszív játékokkal is játszik. De csak lehet, biiiztos nem ettől tud néha bepörgő pukkancs lenni. Bár egyébként érthetetlen módon a sportokkal és az autókkal van a leginkább kibékülve, ha játékról van szó. Ki érti ezt a lányt?
- De… de… Csak nem szoktam meg.
Mit is pontosan? Hogy ott van, hogy van, hogy közel van, hogy Lewy. Mindig újra meg kell csipkedje a karját, mint anno az ablakánál, hogy elhiggye, ez még mindig a valóság. Nem akar lassan az ébresztő csipogására kelni úgy, hogy mindennek vége, érthető, nem? Mosolyogva rázta meg kicsit a fejét hitetlenkedve, hogy ezt komolyan eljátssza. Aztán nevetve fordult felé egy kicsit megemelkedve, bár a magas sarkaknak hála most nem volt akkora gond, aztán összetapasztotta ajkaikat finoman, ép csak egy pillanatra, elhúzódott, várt egy picit, majd rávigyorogva csókolta meg.
- Ahol csak fáj… de később, most inkább nézzük mi lesz a vége.
Jó, azért aki szereti a kviddicset, az képtelen egy ilyen jó helyről nem erre figyelni, nem mellesleg pedig annak ellenére, hogy Lewy itt van lent, Maja még tökre izgul, vajon mi lesz a vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656605#post656605][b]Lewy Bojarski - 2017.01.22. 04:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656606#post656606][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 05:17[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Úgy tűnt Majának, hogy a kezdeti kisiklások ellenére sikerült rendbe szednie magát és a szavait, bár ebben sosem lehet biztos. Nem ismeri a férfiakat, még csak hasonlítási alapja sincs azon a minimális előítéleten kívül, amit az apja miatt felhúzott, és amivel a legtöbbet beskatulyázta. De mivel is? Hazugok, csalók. És közben mégsem. Lewy esetében nem élnek a fenntartásai, vagy ő nem érzékeli, fogalma sincs mit és mennyire tesz jól, de a bizalmát már rég átadta, és innen nem volt vissza út.
- Azt jól teszed, majd megsimizlek téged is, mint az előzőmmel tettem, mielőtt indul a menet.
Tette hozzá nagyon komolyan, miközben nagy levegők mellett próbálta elérni, hogy í szíve ne repessze szét a bordáit és a vére se szökdössön a teste különböző szakaszaira. Nem szeretett zavarba jönni, kellően kínosnak tartotta már, nem pedig kedvesnek, vagy éppen hízelgőnek. Igen szomorú ez.
Közben persze hála a kis közjátéknak teljesen kiillant a fejéből minden, és boldogan jutalmazta csókkal a hercegét, a harapásra, amit érzett pedig csak pislogva nézett a kék szemekbe, aztán vigyorogva hallgatta, hogy bizony nem fogja elfelejteni az ajánlatát.
- Elhiszem én, elhiszem. Felkészültem! Szóval készítsd a listád...
Vagy nem, lehet elhamarkodott, lehet sem, de tényleg így gondolja és határozottan kitart emellett. Közben a figyelmét a fogópárharc kötötte le, mint szinte mindenkiét. Ugyan akadt egy kis fennforgás, lassan úgy látszott, hogy bizony a Majáék számára fontosabbik fogó összeszedte magát és előnyt kovácsolt a sok lökdösődésből. Szépen követte le a cikesz útját, miközben kezdett róla leszakadni a láthatóan problémába ütköző kéktaláros. Már olyan közel voltak, mindenki hangosan üvöltött, pattanásig feszült a hangulat. Maja Lewy mögé lépett, átkarolta a nyakát hátulról, majd egy puszit adott az arcára, aztán füléhez hajolva motyogott még figyelte mi fog történni.
- Meglesz az, sikerülni fog…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656608#post656608][b]Lewy Bojarski - 2017.01.22. 05:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656609#post656609][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 06:12[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Lehet, hogy ideje lenne Majának megfontolnia azt, amit legutóbb Ririke javasolt neki a meditációval kapcsolatban. Kevesebb lenne a béna beszéd, ha kicsit nyugodtabban tudna lenni és tiszta fejjel. Bár kezdi úgy érezni ő annak már nem igazán lesz a saját életében tanúja, és egy egész picit talán baj az is hogy nem is akar másmilyen lenni. Jól érzi magát így, és talán ezen azok se sértődnének meg, akik szeretik. Persze fejlődni lehet és kell is. Mosolyogva húzta ki magát, éppen csak arról nem tartott kiselőadást, hogy neki mennyire nem lehet elvonni a figyelmét, amikor sikeresen elakadt a tekintete máson. Csúnya öngól lett volna ez most, jobb is, hogy hallgatott és csak jelezte testbeszédével, hogy állni fogja a sarat.
- Ott csücsül a szekrényemen az egyik kupámban. Jó dolga van, meg arany élete…
Hát ez már majdnem erőltetetten is hangozhatna, ha nem használná ilyen természetesen ezt az összefüggést. Egy időben nagyon jól ment a risza, aminek sok-sok bizonyítéka van a szobájában és a nappalijukban is, sőt, még a régi otthonukban, Tihanyban is, ami most családi nyaraló lett a nagyszüleinek hála. Szóval minden túlzás nélkül jól tartja a kabaláit, ő is 13 év után lett nyugdíjazva és nem azért, mert ráunt volna, csak itt van neki Lewy is. Bőven el van kényeztetve.
Bólintott, majd feszülten figyelt, érdekelte ám őt, és sokkal könnyebb volt így azért azt is be kellett vallja, hogy nem azt kellett néznie leszedik-e a lengyelt az utolsó pillanatban, vagy sem. Ahogy a karjait köré fonta olyan boldog volt, és tényleg őszintén remélt. Drukkolt is a srácoknak, nagyon örült volna a győzelemnek, de tudta, hogy kettejük közül ez a nagyon Majától még semmi, nem is kifejezés.
- Már nincs messze, meglesz az…
Ezt inkább amolyan kommentálásnak szánta, miközben összeszorított fogakkal figyelt. Kereste a szemével a kis aranyost, de ő aztán nem látta… nem is fogó és messze is van, tanácstalanság a köbön. Aztán akkor eszmélt igazán, mikor a hajtó majd kiugrott a bolygóról is, egy pillanatra meg is ijedt, persze semmi komoly, csak vigyorogva figyelte ahogy örül, természetesen boldogan viszonozva a csókot és az ölelést és szinte a szájába suttogva.
- Látod, mondtam! - Kicsit hátrébb húzódott, és aggódva pillogott a bekötött kéz felé, azért ezt sem kéne ám, ejnye Lewy. Maja lassan ügyeletbe helyezi magát, mint nővérke is. Rosszallóan pillogott emiatt, de persze ő is nagyon örült és tudta, hogy most még jön a fiú a csapatának egy nagy gratulációval, aminek egyáltalán nem akart útjában állni. De előtte még elkapta egy kérdésre a kedvesét. - Akkor… hazavihetem a sérültet pihenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656649#post656649][b]Lewy Bojarski - 2017.01.22. 15:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656680#post656680][b]Czettner L. Maja - 2017.01.22. 16:40[/b][/url]

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Maja szemöldökeit összehúzva pillogott, ami nagyjából egy-két másodpercig tarthatott, mielőtt határozottan elnevette magát és nem igazán jutott emiatt szóhoz. Azt az őszinte és megértős kétségbeesést, ami legtöbb esetben az anyja említésén előjön belőle simán felülírta a dolog és neki is sikerült elképzelni. Igazán vicces volt ezt így hallani, de elég sajnálatos, hogy Maja tényleg kinézi ezt ebben a pillanatban a saját anyukájából. Egyrészt nem kapott kielégítő válaszokat például a munka és hivatás témakörében – mert szerinte az extrémsport nem lehet az, a kviddicset pedig mióta ismeri, ide sorolja -, másfelől lehet nem örülne a szekrényben egy fiúnak, semmi módon, aminek hangot is adna.
- Hé, a szekrényben nem szoktam senkit eldugni, az az én felségterületem! Te majd az ágyamon csücsikélsz, még szenvedek mondjuk a tanulnivalóval, ami sokszor van, bár hasztalanul. És akkora kupám még nekem sincs, sajnos.
Lebiggyesztette nagy szomorúan az ajkait, de nem igazán az lett volna a szándéka az ellenkezővel, hogy Lewyt beleültesse. Különben is, az előző kabalája is jött vele mindenhova, szegény párát annyit hurcibálta, eléggé meg is viselődött az évek alatt. Mikor kapta, három vagy négy évesen meg még tuti meg is csócsálta, szóval volt baja. Azóta nagyobb lett, ideje a kabalabizniszt véglegesíteni. És nem, nem szeretné a drágát itt megrágcsálni.
Viszont most úgy érezte itt több kell, mint holmi kabala, izgult is rendesen, lélegzetvisszafojtva várta az eredményt, ami az utolsó utáni percig húzódott, hogy kiderüljön. Lehet, ha még lett volna pár perc, mindenki idegei elpattogtak volna és egy rakás krumpli ünnepelhette meg a győzelmet csak bármelyik részről. Szerette ezt a hangulatot, tudta milyen ilyenkor ott fent lenni és a páholyban is. Az a hidegrázós, libabőrös érzés, amit nem lehet nem szeretni. De ettől még ugyan ilyen könnyen teheti is tönkre az embert. Most azonban az égiek, és a fogók kacsói is kedveztek Maja elképzeléseinek, mikor elhangzott a meccs végét jelző sípszó és az eredmény is megjelent. A csók végén, amikor ránézett, olyan kellemes borzongást érzett a navinés lány, majd lehunyt szemmel mosolyodott el.
Együtt örült a lengyellel, de nem akarta ezzel feltartani, majd később még össze meg vissza ölelgeti érte, inkább hagyta, hogy tovább lebbenjen a társaihoz, ő pedig visszahúzódott, mielőtt egy repülő kesztyű vagy seprű rajta végzi. Nagyon sok, őrjöngő és csalódott arcot is látott, annak ellenére mennyire idegen helyen, országban és közegben volt, pontosan tudta mi zajlik a szeme előtt. Jobban ismerte, mint a tenyerét, és sajnos ez a vesztes oldal érzéseire is igaz. Hát, nem sikerülhet mindig, minden. Idő közben kicsit eltűnt, még összeszedte a táskáját, ugyanis otthon még nem volt, egyenesen ide jött a suliból, így azt még cipelheti. Mire visszaért, éppen elkapta a barátja tekintetét, vigyorogva billegett a lábain még bevárta, hogy odaérjen hozzá.
- Ha neked is megvan mindened, akkor igen. – végignézett rajta, meg kereste van-e valami, amit segítsen hozni, ha volt, igazából kérdés nélkül vette magához, aztán a derekán pihenő kézre csúsztatta a sajátját, majd mikor elindultak Lewy kezét maguk közé irányítva elkapta a saját jobbjával. Hála a varázsvilágnak legalább tényleg nem nagy út a hazamenetel…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656862#post656862][b]Szelniczky Mínea - 2017.01.23. 00:51[/b][/url]

Ujjai tétován fonódnak a kilincsre; menjen be? Ismeri a fiút, el tudja képzelni, milyen pocsékul érezheti magát – és akkor ez nyilván közel sem írja le, valójában min mehet keresztül. Tisztában van vele, mi volt a tét. A meccset megnyerték ugyan, igazolásról még szó sem volt azóta, hogy Iant az ispotályban ápolják. Tegnap óta.
Szörnyű volt egyébként az egész, még végignézni is fájt. Már akkor felpattant a páholyban, mikor egyértelművé vált hajtótársa mozgásából, hogy vagy nem vette észre a felé közeledő gurkót, vagy ha mégis, hát tojik rá. Túl nagy a kockázat, kívülről is teljesen egyértelmű. A korlátot markolva sápadtan... nos, szeretett volna a fiúra ordítani, mintha elérhetett volna vele bármit is, de egy tehetetlen nyüszítésnek is alig csúfolható nyikkanáson kívül nem jött ki semmi a torkán. DURR.
Ethan kapcsolt előbb, a lánynak ütköző válla rántotta vissza őt a jelenbe, egyébként még biztos bámult volna pár másodpercig a pályára, újra és újra visszajátszva az előbb lezajlódó fájdalmas becsapódást.
Mire leértek a páholyból, a gyógyítók már egy ideje sürgölődnek az eszméletlen fiú körül. Csak pár szót tudott kivenni a gyors elsősegélynyújtás alatt elhangzottakból, de azok semmi jót nem sejtettek. Látott már egy pár sérülést, és nagyon jól ismeri a játék veszélyeit, ugyanakkor... Nem is tudja. Sosem gondolta volna, hogy pont Ian lesz a soron következő, vagy, hogy valaha is elszenvedője lesz egy komoly találatnak.
A hajtó legjobb barátja figyelmeztette már, hogy semmi jóra ne számítson. Pedig már majdnem azt hitte, hogy Ian a törött... fél testével örömében ugrál, mert hát, legalább nyertek. Az előző este, miután végre engedélyt kaptak a látogatásra, az ajtófélfának támaszkodva csendben figyelte pár percig, ahogy a fiú alszik, aztán a másnapi újrapróbálkozás mellett döntött.
Most pedig itt áll az ajtó előtt, keze a kilincsen, fogalma sincs mit fog mondani. Bár elég nagy a kísértés, hogy az előzetes figyelmeztetés ellenére nyisson egy „Hogy vagy”-gyal, kockára téve ezzel saját testi épségét is (a rellonos csapat biztos repesne az örömtől). Belép végül a kórterembe, a fiú láthatóan alszik – biztos ki van ütve a fájdalomcsillapítóktól. Halkan közelebb lépdel, ha már itt van; az ágy mellé helyezett szék támláját támasztva tekintete azonnal a kötés alól itt-ott kivillanó véraláfutásokra terelődik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=656868#post656868][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.01.23. 02:32[/b][/url]

Természetesen menjen mindenki a fenébe.
Ian arca akkor komorult el először, amikor felébredt a kispadoknál. Kába tekintettel bámult felfelé a levegőben repülő játékosokra, akik között ott kellett volna lennie. Hogy mégse volt, az őt magát is olyannyira meglepte, hogy rögtön újra elájult.
Legközelebb már az ispotályban ébredt, nagyjából úgy, mintha ráragadt volna az utolsó durva arckifejezése. Csak a vér szállt ki a buliból; hullasápadtan és fátyolos tekintettel járt körbe a kórteremben. Szelíden érdeklődő morgására meg is kapta a kellő információt; hogy miért fáj ennyire rohadtul a fél oldala és hogy miért érez magában ekkora zavart dühöt - hogy elájult a meccsen!
Á, hogy a gurkó...meg a győzelem.
Két középső és gyűrűsujja közé vette az orrnyergét és szorosan összezárt szemekkel kívánta jelezni a magányra való igényét, ehelyett a következő pillanatban csak felszisszent - megmozdított dobókarja kínlódva állt ellen mindenféle helyváltoztatásnak. Ennek fő oka a rögzítősín volt, ami a lapockájától a felsőkarjáig volt rákötözve, biztosítva ezzel a sokféle csont-szalag-izom-izületnövesztő lötyedék, krém, kenőcs, anyai puszi zavartalan munkáját. Ezután már a puszta arckifejezését használta első, teljesen indokolatlan, ámde azóta egyre sűrűsödő magába zárkózásához - és némán az oldalára fordulva igyekezett úgy tenni, mintha nem fortyogna benne a tömény undor és harag.
Határozottan kijelenthető, hogy nem Ian a legsúlyosabb beteg az intézményben. A szilánkokra hasadt vápa, a végigrepedt lapocka, megtört kulcscsont, a felkarcsont érdekes átpozícionálása, ami a bordákkal történt, meg a számtalan sérült rózsaszín szmötyi benne mind fájdalmas és nem három pillanat alatt javítható alkatrész, de se nem egy elhúzódó vírus, se egy örök életre benyelt átok, mágikus sebesülés. Határozottan kijelenthető viszont az is, hogy bár Ian nem a legsúlyosabb beteg, biztosan a legrosszabb fajtából való.
- Én ezt nem eszem meg.
- Mert nem.
- Idióta. - És dühödten újra az ágyra vetette magát, hogy újdonsült gyerekké válását tökéletesen kiélvezhesse a karjában rohangáló, meg nem szűnő, bosszantó, letépni való bizsergéssel. Ha megmozdul, fáj. Ha nem mozdul meg, fáj. Ha nyúl, húzódik. Fáj a feje. Megérdemelt büntetésnek érzi a fizikai kellemetlenségeket és a legkevésbé se igyekszik úgy tenni, mintha vigyázna magára. Legszívesebben felkelt volna és elindult volna valahova - de akárhányszor megpróbálta, mindig találkozott egy látogatóval. Vagy az apja jött be, vagy Ethan, de ami a legrosszabb volt, az kétségkívül a mai, a csapat látogatása.
Kár is róla szót ejteni. A következő érdeklődő néhány órával később bukkan fel - ennyi idő tehát bőven elegendő lehetett volna arra, hogy Ian kiheverje azt a fél órát, amikor újra és újra erőszakot követtek el a hiúságán, de ő úgy döntött, mégse teszi.  
Éppen csak sikerül elbóbiskolnia a nemrég megivott újabb bájital -ami egyben az ebédje is volt- kellemes mellékhatásaként, mikor két bizonytalan pislogás között feltűnik előtte Mini.
- Öhm. - Visszafogott kezdés ahhoz kéepst, hogy a leütése óta kevesen léptek ki ebből a szobából vita nélkül.
- Mit akarsz? - Először nem veszi a fáradtságot, hogy feljebb tornázza magát az ágyon, végül ez mégis megtörténik türelmetlen, feszült mozdulatokkal. Merev tekintettel nézi a lányt.
- Élek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657041#post657041][b]Szelniczky Mínea - 2017.01.24. 01:17[/b][/url]

Kitapint a szék támláján egy karcot, kis ideig azzal szórakozik, majd tovább siklik a keze, hogy újabb sérült területet találhasson az anyagon, amivel legalább fél kezét lefoglalhatja. Pótcselekvés, nyilvánvalóbb nem is lehetne.
A súlyos, túl sok mozgást nem engedő kötések alól néhány helyen éppen csak látható elszíneződéseket látva rögtön visszaidézi a vas találatát; közelebbről elképzelve a balesetet, mint ahogy az a valóságban szemtanúja lehetett. Ajka fájdalmasan rándul egyet, majd körülnéz a teremben, bármiféle diagnózisra akár csak kicsit is utaló nyom után kutatva. Nem, mintha konyítana az orvosláshoz, ugyanakkor a nagyon alap latintudása talán elég lenne a szöveg egy részének megfejtéséhez. Ugyanakkor ez is csak terelés – pontosan tudja, hogy a fiú jobb vállának közvetlen környezetének lényegében egyetlen kis porcikája sem maradt épen.
Összerezzen Ian hangjára. Meg volt róla győződve, hogy a fiú alszik, és a nézelődés következtében ennek ellenkezőjére utaló bárminemű jelzésről is lemaradt. Oké, ez jóval enyhébb üdvözlés, mint amilyenre számított – némileg meg is nyugszik. Még egy keserű mosolyt is megejt; igazából ez egy teljesen átlagos megnyilvánulásnak számít.
 - Nézzenek oda, milyen rutinosan kíméli magát a felesleges kérdésektől; végül is, érthető, a „hogy vagy” és társai elég unalmasak lehetnek már – csak nagyon enyhe csipkelődő él van szavaiban. Valószínűleg feltette volna a kérdést, amit hasonló helyzetben mindenki felettébb imádhat. Mégis hogy lenne? Soha jobban, bingó.
Ha Ian hagyja, hogy segítse a helyezkedést, akár csak a párna megigazításával, megteszi, ha nem, akkor megmarad ártatlan szándéknak egy óvatos mozdulatot követően, amivel kipuhatolni igyekszik, vajon a két opcióból melyik a nyerő.
 - Csak megbizonyosodni arról, hogy valóban megmaradsz – érkezik a némileg megkésett válasz a feltett kérdésre. Jóval enyhébb a hangnem, mint a korábbi piszkálódásnál, süt belőle, hogy törődik a fiúval és igen, aggódott. Elképzelni sem tudja, hogy mennyire – önmagát is meglepte a dolog, és be nem vallaná, úgyhogy talán jobb is, ha ennyiben marad. – Nem kérsz inni? Enni? Ettél már valami értelmeset a beléd nyomott gyógyszeradagon kívül? – Ha már itt van, akár hasznossá is teheti magát, nem igaz?  Bár mintha egy kicsit túlpörögne. Nem gond, Ian két szóval úgyis mindjárt elcsendesíti minden bizonnyal, vagy így, vagy úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657297#post657297][b]Dasha Fresmoon - 2017.01.25. 14:18[/b][/url]

Azt hiszem, nem csak nézelődni jöttünk ide, vagyis gondolom, mivel egy vásárra többnyire azért mennek az emberkék, hogy vegyenek egy-két apróságot. Nekem sem érdekem üres kézzel hazamennem, feltételezhetőleg JiByung ki is akadna, ha nem vennék valamit neki Bécsből, úgyhogy ez még előttem áll. Viszont én élvezni szeretném a levitás utat és elsősorban fogyasztható termékeket vennék, mint italt és finomságokat. Nem mintha akkora evő lennék, de a hidegben jól esik az ilyesmi. Talán ez vezérel akkor is, amikor felkiáltok és Gracenek szinte parancsolom, hogy menjünk puncsozni. Nagyon rég ittam már az italt, ezért is örülök, hogy barátnőmnek sincs ellenére és pontosan úgy érti a határozott szavakat, ahogy én szánom őket. Beállunk a sorba és kis várakozás után megkapjuk a téli kedvencemet a bögrével együtt. Kesztyűs kezemmel szorongatom a szépséget és próbálok belőle inni, ami még megy, viszont azt nem tudom elkerülni, hogy ne forrázzam le a nyelvem. Okos Dasha, már megint elhamarkodott vagy! Az ízét persze még így is érzem, amit egyértelműen jelzek Grace felé is: elmosolyodom vele együtt. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek vele, már nagyon hiányzott nekem a csajszi. Szavai is lelkesítenek, noha ez most úgy hangzott tőle, mintha nem akarta volna és annyira kényszerítenem kellett őt. Tudom, hogy hogyan érti és örülök, hogy elégedett, nekem is jól esik a puncs.
Amíg sorban állunk, bár gyorsan halad, mégis elveszítjük a csoportot. Én nem különösebben ijedek meg, mert úgyis itt a vásáron vannak, akkor meg minek egy helyen tömörülni, de tudom, hogy a házvezető külön kérte, hogy maradjunk együtt és nem én akarok lenni az, aki törtvényt, vagyis szabályt szeg. Természetesen Grace-szel mindig jó kislányok vagyunk, mi sosem csinálunk semmi őrültséget. Na de most tényleg nem kéne rossz példát mutatni, a barátnőm is beleegyezik, hogy érjük utol a csapatot, ezért megindulunk az általunk feltételezett irányba, ami mint utólag kiderül, jó útvonal. Grace előbb ismeri fel őket, de én sem megyek el a megfelelő személyek mellett. Berci bácsi tűnik fel először, mint biztos személy és ha jól látom, ő is épp az elcsatangolt diákokat keresi. Nos, mi megvolnánk. Iszok megint a bögrémből, már nem annyira forró és így gyorsabban csúszik az ital.
- Jól, mondjuk kicsit most futkosósak a napjaim, mivel még nem sikerült teljesen beköltöznünk és folyton mászkálok a boltba, az egyetem is sok újdonságot rejt, amit meg kell szoknom és hát tudod, hogy hirtelen mindenkivel akarok találkozni, mert mind nagyon hiányoztatok. De boldog vagyok, hogy sikerült elhatározom magam és visszajönni ide, nem is egyedül - mesélem a kérdésére és nem is szeretnék semmit kihagyni, amiről ne illene tudnia. Talán egy-két témát jobban is kifejthetnék, de jó ez így, ha valamire felcsillan a szeme, úgyis rákérdez, ismerem már annyira, ő sem az a típus, aki félne megérdeklődni bármit is.
- Na de mesélj ám te is! Hogy teltek a napjaid, éveid? Hogy van az én kedvenc babám? - támadom le nem egy kérdéssel és csak reménykedni tudok, hogy nem térek rossz vizekre. A csapat közelében haladunk és közben azért nézelődünk is. Még nem látok semmi érdekeset, aminek esetleg JiByung örülne, de nagyon rajta vagyok az ügyön. A barátnőm szavaira figyelek elsősorban, persze ha netán valaki csatlakozik hozzánk, szívesen fogadjuk.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657350#post657350][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.01.25. 20:36[/b][/url]

A vidám hangvételre reakciónak csak egy fintorra futja, Mini közeledő kezére viszont úgy rántja odébb magát, mintha forró vassal közelednének.
- Mi a f*sz bajod van? Mivan? - Fröcsögi hirtelen, az ordítás haragjához hozzátesz a fájdalma is. A nem tervezett mozdulattal együtt, amivel arrébb csúszott tíz centit és az ölébe emelte a karját, sikerült megrántani az izmait. Ha Mini nem is érti, mi ez a hirtelen támadt aggódás iránta, Ian mindjárt segít a dolgon.
- Képes vagy kibírni öt percet anélkül, hogy hozzám érj?! - Hogy kezdeni tudjon valamit a hirtelen jött ideges remegésével, lerántja magáról a takarót, ami félig a padlón köt ki, és leteszi a lábait a földre - úgy, hogy hátat tudjon fordítani a lánynak.
- Nagyszerű. - Ömlik a szájából a folyós gúny, amivel Mini törődő-finom hangját igyekszik semmissé tenni.
- Ne aggódj, továbbra is képes leszek tanácsokat adni azoknak az idiótáknak a Rellonban. - Minden érdemleges helyen megbukott...Elfordítja a fejét, hogy még a szeme sarkából se kelljen látnia a bűbájoktól és krémektől kőkeménnyé vált géz-csomagolását, de mikor nyúl az éjjeliszekrényére rakott poharáért, csak azért is mozdulattal a sérült kezével teszi. Úgy issza meg a gyógyszer maradékát, hogy közben már felállva szembefordul a lánnyal - daccal és haraggal. Nem fog itt feküdni Mini előtt, miközben kiszolgálják.
- Már a jelenléted is elég ösztönző. - Minden megszólalása amit különben lehetne normális hangsúllyal is mondani, az most olyan tömény rosszindulattal pereg a száján, hogy az már provokációnak is felfogható.
- Kösz, hogy kinéztél a meccsre. Gondolom megérte. - Az egyetlen gondolat, amit most elő tud állítani úgy, hogy az nem teljesen önmagáról szól, az valahogy úgy hangzik, hogy még Minit és megkímélhette volna ettől a szerepléstől. Akkorát bukott magában, hogyha egy kicsikét is többet adna az emberek véleményére, sarokba szorítva mindenki tekintetében a maga iránt érzett haragot keresné - de így csak alig bír megmaradni önmagával egy szobában. Mint az elmúlt napokban kiderült, ez az érzés legalább kivetíthető. Hosszú a listája annak, hogyan tudja megbüntetni magát, ebbe sajnos nem fér bele semmiféle dühkezelés. Izzik körülötte a levegő.
- Nem kérsz inni? Enni? Ettél már valami értelmeset a beléd nyomott gyógyszeradagon kívül? - Ismétli el Mini szavait affektálva, utána lecsapja az üres poharat az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657403#post657403][b]Szelniczky Mínea - 2017.01.26. 01:13[/b][/url]

Elhúzza a kezét, ő maga is hátrál egy lépést. Nem igazán éri meglepetésként a kirohanás, gyanúsan könnyed volt a kezdés – a hirtelen mozdulat, és az ordibálás tényleg nem sokkolják különösebben; felkészítették, számított rá. A hozzávágott szavak már jóval kevésbé simogatják kicsiny lelkét, de hát hogy is gondolhatta, hogy megússza? Ha csendben maradt volna, sem járt volna sokkal jobban, ebben biztos, de hogy még segítőkész is legyen?! Ah, Mínea, mégis mit képzeltél?
Azt kívánja, bárcsak férfiúi büszkeségről lenne szó, azzal még talán tudna mit kezdeni, de egy önérzetében mélyen sértett férfi? És valószínűleg még mindig nem realizálta, valójában mibe vágta fejszéjét. A felhangzó ingerült kérdésre akaratlanul is rándul egyet ajka, mintha valami mosolyszerűt igyekezne elfojtani, bár az épp duzzogva hátat fordító Ian ezt minden bizonnyal nem veszi észre. Kihasználva az időt, sóhajt egyet.
És csak ezután jön a feketeleves. Halál nyugodtnak tűnő vonásain csak a pillanat törtrészéig látható a kérdő él, szemöldöke alig láthatóan megemelkedik – hogy jön ide most a csapat? Kit érdekel most a csapat..?
Szenvtelenül néz fel a fiúra. Mintha a legkevésbé sem hatná meg a tombolás. Igazán bosszantó lehet. Szempillája sem rebben, miközben rajta csattan a fiú másfél napja elfojtott minden dühe. Nyilván ma látogatta meg mindenki, hát ő sem tudott szerencsésebben választani, miért is ne. Pislogni is alig pislog, csak nézi, ahogy Ian teljesen kivetkőzik magából – ha őszinte akar lenni, egy kicsit megijeszti. Nem az emelt hangnem, kiabálni hallotta már korábban. De sosem látta ilyennek.
 - Gratulálok, egy kicsit még erőlteted a karod és még két hét kényszerpihenő. Csak így tovább! Egy pár karkörzést nem akarsz esetleg csinálni? – csendes, bár szavaiból legalább úgy csöpög a gúny, mint Ianéből, mégis egészen máshogy hat a kimért, teljesen átlagosnak, egészen nyugodtnak minősíthető hangnemmel.
Összefonja mellkasa előtt karjait, csípőjét oldalra billenti. Szemeit le sem veszi a feldúlt arcról, a villámló tekintetről. Leplezetlen, keserű félmosolyra húzódnak ajkai; nehéz a vonásairól bármit is leolvasni. Egy másik szituációban biztosan jót mulatna a béna imitáción, most azonban az égvilágon semmi szórakoztatót nem lel benne.
 - Folytasd csak – szólal meg, mikor a pohár csörrenését követő csend kezd fülsiketítővé válni. Apró ösztökélő mozdulat szabad hüvelykujjával és fél vállával, kihívó pillantást vet a fiúra, mintha még egy kis csalódottság is kihallatszana hangjából, amiért csak ennyi volt az egész. Bőven odaképzelhető legalábbis; enyhén oldalra biccenti fejét. Vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657583#post657583][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.01.27. 17:43[/b][/url]

A partot figyeli, távoli mozgó pontokat keresve, de néhány összegömbölyödött madaran kívül mást nem lát. A helyiek ilyenkor a településeken belül maradnak, csak oda menve, ahova épp muszáj. Estefele aztán megindul az élet, legalábbis ha még minden olyan, mint régen volt. Most mindenesetre még csend van, senki nem fogja megkérdezni tőlük, mi járatban vannak. Egy ilyen kis helyen elkerülhetetlenül akadnak minden lében kanál-típusú némberek és tamáskodó bácsik, meg persze a helyi megfigyelők, akik személyes küldetésüknek vélik kifaggatni minden idegent. Nyáron ez kevésbé jön össze nekik, olyankor túl sok a látogató, de télen minden jött-ment gyanús lesz rögtön.
Legyen akkor a part. Szelesebb ugyan, de szebb. Már csak a lányt várja be, aki hamar megérkezik mellé, és megindulhatnak előre. Lassan battyognak, van idejük bőven, s úgysem vár rájuk senki.
- Még az Erikbe jártam, amikor egy hétvégén elhoztak minket ide. Az egyik legősibb varázslótelepülés Dániában, de gondolhatod, mennyire érdekelte egy rakás tizenöt évest ez? - halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában, bár az emlék annyira nem boldog, inkább csak nosztalgiát érez most, hogy itt van újra. - Mindenesetre megszerettem a helyet, azután még visszajöttem, amikor csak tehettem.
A kivel és a mikor már olyan részletek volnának, amiket nem szokott senkivel se megosztani. Ettől az emléktől a korábbi mosoly teljesen leolvad az arcáról. A belseje zsugorodni kezd, öklömnyire, egyre szűkül, légzésre nehézkessé válik, végül úgy érzi, teljesen üres, olyan, mint a legnagyobb matroska baba, miután a többit kiszedték belőle.
Ráveszi magát, hogy a tájra figyeljen, a jobb kéz felől húzódó bokrokat, a távolabbi fákat nézegeti. Fák, bokrok, homokbuckák. Né, egy sirály. Mindent mantraként skandál magában, saját hangjának mormogásával tölti ki fejének összes zúgát. Amikor a lány tovább érdeklődik, hálásan pillant felé.
- Arrafele a buckákon túl toronyiránt fekszik egy kis varázslófalu - elmutat hozzávetőlegesen abba az irányba, ahova majd tartanak egy kis partmenti kitérő után. - Borgundarholmról azt tartják, a söntésénél maga Odin mesélt hősi tetteiről és hallgatta meg a helyiek meséit, elfogadva tőlük italukat és ételüket. Egy öreg vándor képében jelent meg, de mindenki egyetértett abban, hogy ez nem lehetett más, mint a legnagyobb isten. Két varjú volt vele, amelyek egyáltalán nem féltek az emberektől, sőt, a tenyerükből tudták etetni őket. Még a levegő is mintha megváltozott volna...
Egy ideig bámulja a fölöttük köröző sirályokat - nem épp varjak, de lehet, hogy azóta Odin beszerzett másféle házikedvenceket is. Nem hisz a létezésében, de azt elfogadja, hogy mások életének mennyire fontos eleme volt, meghatározó pontja, tetteiknek mozgatórugója, boldogságuk forrása. Abban hisz, hogy ők hittek benne, és hogyha valahol mégis léteznének csodák, az itt, Északon lehet.
- Apró falu, elzárt világuk különös, egyedi, számukra az elmúlt pár száz év lassabban pergett le, így ők még valahol a középkorban járhatnak - nyilván nem kell mindent szó szerint venni, amit mond, viszont nem tudja jobban érthető szavakba önteni benyomásait. Abban mindenesetre biztos, hogy tetszeni fog a lánynak a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657758#post657758][b]Benedict Ian Lloyd - 2017.01.28. 23:59[/b][/url]

- Folytassam? - Ösztönösen tesz egy lépést Mini felé. Miközben elcsendesül a hangja, az ágy széléhez ér - tovább már nem tud menni. Igyekszik megkeresni Mini tekintetét, hogy egyenesen a szemébe tudjon nézni - ha bárhová máshová néz a lányon, annak kihívó és uszító testtartása túl sokba kerülne.
- F**k d**h. Verpiss dich! - Mondja hirtelen, miközben némi csendes szemezés után, ahol csendesen vált a tekintete is egyre sötétebbé és üressé, oldalra fordul és egyúttal egy pontos ütéssel le is veri az éjjeliszekrény teljes berendezését. Azok hangosan csattogva-puffanva befogadják a nem értük felgyülemlett energiát és végrehajtják az érkezést, Ian pedig nekik is hátat fordít és megkerülve az körbe-körbe kezd sétálni Mínea mellett.
Nem jött be, hogy egyenesen a lány szemeibe nézzen. Még nagyobb távolságot ékelve maguk közé, néhány pillanatig azt is igyekszik elkerülni, hogy egyáltalán felé forduljon. Nem jutnak már eszébe magyarul a szavak, így véglegesen vált is.  
- Mondd, van bármi, amit el akarsz érni ezzel? - Nem néz rá.
- Megkerülve a nevetséges taktikákat, beszéljünk egyenesen. Nem csak én tudom, hogy ez...amit csinálsz, hogy mennyire tudatos minden mozdulat a részedről. - Befordul és meg is áll előtte. Némileg szaporábban veszi a levegőt. Mínea képmutatónak és önzőnek érzett viselkedése új pontot talált felhevített érzékenységén. Minden, ami máskor talán nem nyeri el a tetszését, de nem érdemel tőle reakciót, mint a felsőbbrendű viselkedés, a női vitastílus, az álszentség, azok most igen határozott ütést mérnek mentális állapotára.  
- Most hunyászkodjak meg? Szégyelljem el magam, amiért az előbb durván beszéltem?
- K**rva sokáig tartott anyai türelmed. Mit akarsz? Hogyan folytassam? Lássam be, mennyire igazad van, mert te annyira marhára érted, miről van szó?! Boldog vagy ettől? Ezt jelenti a kar és az undorító vállrángatás? Vagy megint csak arról van szó, hogy provokálsz? Mert veled bizony nem lehet így viselkedni. ENNEK MOST VAN ITT AZ IDEJE? B***dj meg! - Láthatóan nem tervezett megint felemelni a hangját, de heves légzése végül egy felcsattanó ordításban ér véget. A nyaka egy pillanatra megfeszül, dobbant egyet, majd újra visszahúzódik.
- Ha ez egy rafinált taktika arra, hogy megnyugodjak, remélem sikerül, mert most...Örülnék, ha nem rajtam kísérleteznél. Nem vagyok a játékszered, mint tudod. - Közben olyannyira sikerül a visszahúzódás, hogy néhány lépésnyire el is távolodik a lánytól - az előbb már aggasztóan közel kerültek egymáshoz. Most úgy tűnik, mintha legalábbis pórázon vezetné magát vissza. Egyenes háttal áll néhány méterre tőle.
- Ennyire nem vagyunk jóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=657770#post657770][b]Szelniczky Mínea - 2017.01.29. 01:58[/b][/url]

Nem ringatja tévhitekbe magát, a kettejük közt lévő ágy, ami most biztosít egy egészen megnyugtató távolságot – váó, és ezt komolyan gondolta.. –, biztos nem lesz túl sokáig igazán akadály a fiú számára. Bejött a terv, sikerült eléggé kihoznia a sodrából, eddig úgy alakul minden, ahogy szerette volna. Talán túlságosan is.
Az éjjeliszekrényről a földön kikötő tárgyak csattanásakor láthatóan összerezzen; tettlegességre nem számított, ugyanakkor Ian fizikai gyengepontja nem is lehetne elérhetőbb, igazából abszolút meggondolatlanság lenne részéről, ha így a lányra támadna. Nem gondolná, hogy valaha képes lenne ilyesmire, de azért nem árt még a baj megtörténte előtt megkeresni a kibúvót. Just in case, you know.
A kérdésre nem válaszol, érzi, hogy van még itt mit kiadnia magából a fiúnak, úgyhogy továbbra is csendben követi minden mozdulatát, a kihívó tekintet megint közönyösre vált, mintha egyáltalán nem hatnák meg az éles szavak, az egyre hevesebb mozdulatok. Őszintén? Marha nehéz megállnia, hogy ne hasonló vehemenciával vágjon vissza, mert bár egy provokatív pofátlan dög volt az imént, egyetlen szót sem érez igazán jogosnak vagy megérdemeltnek. Ennek ellenére rándul egyet fél szemöldöke, ajkai is mozdulnak – nem konkrétan, de épp elég határozottan igazat adva arra, hogy maximálisan tudatos, amit csinál. Annál kevésbé átgondolt, ugyan.
 - Lenyűgöző, hogy még mindig ilyen figyelmes vagy – bezzeg más helyzetben a szemét is kiszúrhatná egy-egy egyértelmű jelzés, most elég egyetlen apró mozzanat és máris azt hiszi, mindent tud.
Szemöldöke kérdőn emelkedik – komolyan? Mikor zavarta őt a durva beszéd? Bár nincs oda érte, hogy most ő van célkeresztben és Ian végeláthatatlanul sorozza, tudta, mit csinál, amikor elindította ezt az egészet. Szinte pislogás nélkül tűri tovább az arcába köpött káromkodást, és nem teszi szóvá, milyen tehetségesen csavarta ki szándékát a kviddicses. Egyelőre. Legfeljebb enyhén felgyorsult szívverése tudná leleplezni, mikor Ian alig pár centire áll tőle, a légzésére odafigyel. Amíg el nem távolodnak, egyetlen vonása sem rezzen – nem kockáztat, nem hülye ő, csak... indokolatlanul vakmerő.
 - Aztán kiderül, hogy mégsem annyira – reagál saját korábbi kijelentésére. Leül Ian ágyára, egyik lábát maga alá húzva, hogy dühös háztársa felé tudjon fordulni. Úgy mondja ki a fiú konkrét problémáját más köntösbe csomagolva, hogy az inkább tűnhet bármi másnak, legfőképp valamiféle totál ide nem illő zagyvaságnak, összezavarásnak, mintsem annak, amit valójában jelenthetnének.
 – Ah, kérlek... a lelkembe taposol – bár elnagyzolja, nem könnyű komolyan venni, avagy átlátni rajta, ez az egyetlen mondat túlszárnyalta az összes eddigi fejéhez vágott dolgot. Ha Ian tényleg annyira figyelmes, mint gondolja, még törést is találhatna a lány álarcán, ebben az állapotban azonban aligha erre lenne kiéleződve. Vet egy kósza pillantást a kórterem ajtajára – csodálja, hogy még nem érkezett egyetlen nővérke sem a nagy hangzavarra, ugyanakkor ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy pár percen belül kitessékeljék a betegre való rossz hatás miatt.
Hm, vajon igazuk lenne, vagy actually hosszútávon jót tesz, hogy kiadja magából?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=658524#post658524][b]Grace Erin Green - 2017.02.05. 17:17[/b][/url]