36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 20. 19:47 | Link

Artemisia

A tanárnőnek Bárciánnal ilyen értelemben meglehetősen könnyű a dolga. A férfit sok dolog érdekli és sok mindenről van véleménye is, ezért beszélgetni egyáltalán nem nehéz vele. Különösen azért, mert az egyik dolog, ami eléggé foglalkoztatja, az emberi természet. No persze mint semmit, ezt sem viszi túlzásba, de igaz, hogy szeret beszélgetni és érdeklődő ha mások dolgairól van szó, ezért egyáltalán nem nehéz megtalálni vele a közös hangot. Ezt érzékelheti most Artemisia is, Berci pedig örül, mert látja, hogy egyre inkább feloldódni látszik beszélgetőpartnere.
 - Hű köszönöm, ezt az ajánlatot szerintem el is fogadom. Tényleg érdekel, hogyan működik az ilyesmi. - néz meglepődve, ám egy kisfiúsan lelkes mosollyal a nőre. Nem igazán számított erre a felajánlásra, de tulajdonképpen jó ötletnek tűnik. Ha egyedül menne el egy ilyen helyre valószínűleg egyébként is hülyének néznék, hogyha csak úgy megállna ott és elkezdné szemügyre venni a berendezési tárgyakat és a munkafolyamatot... Úgy azonban mindjárt más, hogyha azért megy, mert elkísér valakit.
 - És mi fog felkerülni és hova? - kérdezi érdeklődve, miután újabb pár kortyot eltűntet a forralt borból. Elismerően pillant egyet, majd egy gyors torokköszörülés után úgy dönt, meg is dicséri  a dolgot, még ha nem is biztos benne, hogy nem csak egyszerűen egy sarki árustól van. Bár ha igen, akkor különösképpen finom, ahhoz képest.
 - Nagyon finom. Egészen karácsonyi hangulatom lett. - vallja be őszintén, hiszen tényleg szinte megjelentek a lelki szemei előtt az ünnepi fények és a hó illata. Pár pillanat kell is hozzá hogy rájöjjön, a kép azért ennyire tiszta számára, mert a hó illatát tényleg érzi, a fehérség pedig betölt körülötte mindent. Sután elmosolyodva körbe is néz, majd kicsit lejjebb ereszkedik a vízben, már csak a feje kandikál ki. Az arcát a két kezével kicsit összevizezi, de továbbra sem veszi le a pillantását társnőjéről, akinek éppen a válaszát várja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 20. 20:24 | Link

Bárcián

 Tetszik neki az ajánlatom, már ami a tetoválásra való elkísérésemet illeti. Gondolom férfiként nézelődni egy ilyen helyre nem szívesen menne be saját szakállára, mert az olyan bután jönnek ki, de ha valaki elkalauzolja úgy már sokkal kellemesebb lesz az élmény. Mosolygok és kortyolgatom a boromat, miközben hallgatom lelkesedését és a hozzá fűzött kérdését.

- Remek, akkor majd szólok ha megyek. Hogy a hová fogok varratni legközelebb, hűha...Igazából a csípőcsontomra terveztem egy bagoly és egy viking motívum a Volknut saját rajzolású egyvelegét. Bal oldalra közvetlenül a csontra, az a célom, hogy kilenc minta legyen rajtam a végén összesen.

 Magyarázom miközben figyelem, ahogy felmelegíti magát. Ahogy iszik úgy fest elkalandozik kissé és gondolatban máshol jár. Persze ez az állapot nem tart soká csak épp annyi ideig, hogy hihetetlenül kék szeméből mindezt kiolvashassam. Mikor már épp rákérdeznék jól sejtem el elméjének pillanatnyi eltévelyedését, ő maga adja tudtomra, hogy ráhibáztam.

- Saját recept, és valóban megidézi nekem is a karácsonyt, bár azért nem az a klasszikus utcai bódés forralt bor. Ezek szerint szereti az ünnepeket, vagy csak ezt?

 Kicsit elkezdek fázni, ezért jobban beleereszkedem én is a vízbe, persze a hajam is vizes lesz és nem igazán szuperál a tartó bűbáj sem így derékig érő fürtjeim leomlanak és lebegnek körülöttem a víz színének közelében, egyik másik elér egészen beszélgetőtársamig is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 20. 21:16 | Link

Artemisia

Bólint egyet, jelezve, hogy részéről rendben van és mehetnek ha úgy adódik, mert tényleg érdekli a dolog.
 - Jó, bagolyban tudunk egyeztetni, de az irodám is elég könnyen megtalálható. Az igazgatói mellett van. - mondja, elvégre szóban talán egyszerűbb és gyorsabb egyeztetni. Az irodájában pedig majdnem mindig megtalálható, ráadásul elég központi helyen is van a szoba, szóval egyáltalán nem nehéz a férfit megtalálni, már ha az ember keresi. A kezeit néha leveszi a pohárról, egy darabig még érzi a bőrén pár másodpercig, aztán amikor elmúlik, újra visszateszi őket, ezzel játszik, miközben nyugodtan bólogat a nő szavait hallva.
 - Az nem fáj nagyon? Mármint ha a csontra csinálják? Mindenesetre biztosan szép lesz. - mondja, és igyekszik nem hagyni, hogy a gondolatai túlzottan elkalandozzanak, vagy legalábbis annyira ne, hogy rögvest a valóságban is szemügyre vegye az említett területet a túl sokat nem takaró fürdőruhában. Szerencsére ilyen szempontból férfi létére elég nagy önuralomra tett már szert, márészt pedig a vízen keresztül egyébként sem lenne könnyű dolga, szóval sokáig nem kell magával viaskodnia. Egyébként is tökéletesen biztos benne, hogy a nő rögtön kiszúrná, hogyha a tekintete csak egy pillanatra is rossz helyre tévedne, így ezt igyekszik elkerülni. Kínos lenne utána a találkozás. Egyébként is, mivel a tetoválás készültekor esélyesen ott lesz, valószínűleg fogja látni, hogy miről van szó.
Belepillant a bögréjébe, miközben annak tartalmáról beszélgetnek, majd megvonja kissé a vállát, miközben felel a kérdésre.
 - Komolyan? Nagyon jó. Édesanyám néha próbálkozott vele, de elég csúfos kudarcot vallott általában. - idézi fel magában hirtelen azt a pár régi karácsonyt, amikor a drága anyukája úgy döntött, tesz egy kísérletet az ital otthoni előállítására. Valahogy azonban valamelyik fűszerből egyszerűen mindig egy kicsit túl sok lett, és hiába gondolná az ember, hogy ezt egyszerűen nem lehet elrontani, neki sosem jött össze. Így utólag már nevetnek a dolgon, akkoriban azonban nem volt ennyire vicces.
 - Szeretem, gyerekkoromból nagyon sok szép emlék kötődik hozzá. Mostanában mondjuk ritkán töltöttem a családommal. - mondja, és ez így igaz, hiszen az elmúlt pár évben mindig külföldön volt, amikor éppen a karácsonyt esedékes lett volna ünnepelni. Idén azonban itthon lesz és az anyukájával fogja tölteni, ez már biztos. Hédi pedig biztosan nagyon fog örülni, habár a miértje mindkettejük számára szomorú. Ha nincs a baleset, Berci valószínűleg a következő karácsonyt sem Magyarországon töltené. De ezt mindenesetre nem bánja, ahogy még nagyon sok dologgal békélt már meg, sőt, pozitívumként éli meg őket. Tényleg minden rosszban van valami jó. Például, hogy itt lehet most. Végignéz a nő kibomló fürtjein és magában jót mosolyog a tényen, hogy így sokkal szebbnek találja, mint a pedáns módon összefogott hajjal. Ez meglátása szerint a legtöbb férfival így van, ám erről a nők ritkán tudnak. Kezével kicsi hullámokat kavar a vízben, amelynek hatására a nő egy-két fürtje ringani kezd ide-oda. Pár pillanatig élvezi a látványt, aztán felnevet és a nőre néz.
 - Bocsánat, tudom, menthetetlen vagyok! - mondja, ám tény ami tény, remekül mulat, és reméli, hogy Artemisia sem fog érte nagyon megharagudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 20. 21:54 | Link

Bárcián

 Figyelmesen hallatom a férfit, minden szava kincs számomra, mert fontos információkat ad át nekem. Elmondja merre találom majd az irodáját, ha szeretném személyesen felkeresni és nem csak bagolyban értekezni vele a továbbikban. Valamiért elkerülöm azt a környéket, főleg mióta Ádám lett az igazgató helyettese, tartok a találkozástól, az ő levele más értelmet kapott az eltelt idő során. Elkalandoztam én is egy pillanatra, de gyorsan visszafókuszálok a velem szemben lévőre.

- Igen az fáj egy kicsit, de ez a lényeg az egészben, a vállalt kín és szép is lesz az biztos, főleg mert illeni fog hozzám.

 Mesélem őszinte meggyőződéssel. A férfi nem tudja mekkora polihisztorral áll, illetve úszkál vele szemben. Sokoldalú vagyok mint egy gömb, az más kérdés, hogy mindezt mennyire csillogtatom meg mások előtt. Gyógyítás, főzés, rajzolás, hegedülés, tánc és motorozás. Tele vagyok titkokkal és meglepetésekkel.
 A borra mondott bókjára és rövidke anekdotájára csak kedves mosollyal felelek szavak helyett. Aztán következik a karácsonnyal kapcsolatos mondat, mely mögött számtalan érzelmet és emléket vélek érezni, de úgy döntök, hogy nem faggatom róla, mert azt hiszem még nem tartunk efféle szinten a beszélgetésben, főként miután hullámokat keltve játszani kezd fürtjeimmel.
Teljesen kizökkent, gondolataim fonalát elvesztve nézek rá és nem tudom elfojtani kacagásomat. Olyan egyszerűen banális az egész szituáció, közvetlen és infantilis is egyszerre, mégis kellemesebb mint mostanában bármi amiben részem volt.

- Menthetetlen vagy ez tény, de most az egyszer elnézem, mert tetszik, ahogy elbabrálsz a hajammal.

 Letegezem, úgyis nekem illik kezdeményezni ezt a rituálét kettőnk között. Ha jobban belegondolok ennél többet nem is tudok mondani csak fogom magam és szabad kezemmel lefröcskölöm az arcát és kuncogok. "Tessék egy kis vízpermet, hogy megérezd mit kaptam tőled én az előbb, kedves Igazgató úr!" Mondják beszédes szemeim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 20. 23:11 | Link

Artemisia

Örömmel konstatálja, hogy azért a témával kapcsolatos tudása mégsem olyan szegényes, és jól tudja, hogy a csontos testrészek esetében a tetoválás jobban fáj. Kifejezetten tetszik neki, hogy ez a nőt a szent cél érdekében egyáltalán nem rettenti el. Látszik, hogy tényleg kemény hölgyről van szó, Bárcián pedig önkéntelenül is elgondolkodik rajta, vajon mi tehette ilyenné. Ezt azonban jó eséllyel egy darabig még nem fogja megtudni, ha meg fogja egyáltalán valaha, azonban ez egyáltalán nem gond. Ettől szép az ismerkedés, lehet találgatni.
 - Mágikus módon lehetne érzésteleníteni, bár gondolom akkor nem lenne ugyanaz. - néz egy kicsit rosszalló tekintettel a nőre, hiszen habár egyáltalán nem mondta, a férfi mégis úgy sejti, hogy a fájdalom is hozzátartozik az egész rituáléhoz. Anélkül talán nem is lenne értelme. A karácsonyos témát a beszélgeőtpartnere nem firtatja, habár igazából nem akkora trauma ez a férfi számára, bár nem bánja, hogy nem kell beszélnie róla. Semmiképp sem egy üdítő téma, akkor pedig inkább marad ennél a kedves és bohókás incselkedésnél, ezt ugyanis jobban élvezi, mint régi sebeket tépkedni. Ő már csak ilyen fura alak.
Örömmel csillan fel a szeme, amikor a nő letegezi, illetve annak is felettébb örül, hogy nem vette rossz néven a kis játékát. Furcsa belegondolnia, hogy a nővel tulajdonképpen egészen eddig magázódtak, holott egy csomó diák már szinte az első perctől letegezte... Hát hiába, ezek azok a neveltetési és szokással kapcsolatos kérdések, amelyek generációról generációra változnak, így mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogatva.
Vártalanul vizet kap az arcába. Prüszkölve nevet fel, pár pillanatig pedig nem is tudja, meg kellene-e torolnia ezt a gaztettet. Az egyik szempontból nézve... Artemisia hajának már úgyis mindegy. Márészt viszont, ő egyszer már eláztatta a hölgyet, így aztán most kvittek még csak. Végül csak gyors mozdulatokkal megrázza a fejét, nagyjából egy kutyához hasonlítosan, hogy kijöjjön belőle a víz. Így "véletlenül", de valamennyit a nő is kap belőle, bár tényleg nem sokat. Ártatlan szemekkel pislog a tanárnőre, majd vigyorogva közli:
 - Oh bocsánat, nem szándékoztam... - mondja, bár a vigyorról teljesen egyértelmű, hogy cseppet sem volt véletlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 21. 21:05 | Link

Bárcián
 
 Felhozza ezt az érzéstelenítés dolgot, amihez inkább nem is fűzök verbális kommentárt csak vágok egy elhessegető, de egyáltalán nem sértett grimaszt. Ha megtenném, pont a lényegét veszítené el maga a rituálé, a varrás mivolta. Tehát hagyom, hogy valamerre másfelé alakuljon a beszélgetés a továbbiakban.
 Pár pillanatnyi csend után és azt követően, hogy lefröcsköltem, meg is kapom jogos jussomat Bárciántól. Olyan ártatlanul néz rám, mint aki nem is sejti mekkora slamasztikába keverte most magát ezzel a cselekedettel. Nekem sem kell több, hogy előtörjön belőlem a szemtelen játszadozó és kiürült poharamat az egyik karnyújtásnyira letéve, immár két kézzel kezdjem rá locsolni a vizet.

- Nem szándékoztad, mi?! Majd el is hiszem!? Én viszont szándékozom!

 A civil létnek is van némi előnye, nem kell mindig tanárnak lennem, néha el is engedhetem magam, ezt mostanság kezdem megtanulni és eddig nagyon tetszik. Sok rossz dolgon mentem keresztül amikre eddig úgy reagáltam, hogy bezárkóztam, kőfalalt emeltem magam és a fájdalom, a világ közé, de ez alkalommal másként próbálok tenni.
 Ahogy így locsolkodom akaratlan közelebb jutok a férfihoz, alig egy méter választ el tőle és tetőtől talpig vizes vagyok. A hajam és az arcom is meleg cseppekkel teli, de rendületlenül ostromlom és közben nevetgélek, hiszen igen jól szórakozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. március 25. 00:44 | Link


- Nem kell annak látható helyen lennie...-*leplezetlenül somolyog, mert határozottan viccesnek tartja a gondolatot, hogy Kinseynek bejönnek a piercingek. Katonák és rosszfiúk, huh? Néha ugyan érzi, hogy egyszer még az lesz a veszte, hogy a kelleténél sokkal többet tud Matthew ezen oldaláról, mint az egészséges (mármint, ha kiderül), ennek ellenére valahogy nem érzi úgy, hogy rá kellene szólnia Viktorra. Amíg mások előtt nem jár el a szája, nála jó helyen lesznek ezek a titkok.
A biztatásra felnevet, vállait felhúzva.*
- Biztosan tudod, mire vállalkozol? Olyan labdát készülsz feldobni, amivel órákig el tudok játszani...-*Játékosan fenyegetőzik, vagyis inkább figyelmeztet, mert bár Viktor rém rendes (elvégre Matthew előadásait is angyali türelemmel hallgatja végig, bár ez esetben van némi mentsége), nem szeretné feleslegesen untatni.
- Azt hiszem, tudok élni ezzel a veszteséggel is. Nem lenne jó, ha egy reggelen megkeverném a kávémat - mondjuk a cigarettámmal...-*Vázol egy nagyon is lehetséges forgatókönyvet, már csak ébredés utáni kómái fényében.
Viktor mosolyában ott van, amit nem mond ki, de Seth számára ez inkább biztonságot adó megerősítés - fontosak egymásnak és kölcsönösen igyekeznek segíteni, meghallgatni a másikat, amikor mindenki másnak az idegeire mennének. Persze, ez így tálalva iszonyat nyálasnak hangzik, de a Levitás tanította három éven keresztül és emellett rengeteget beszélgettek mindenféléről, morogtak (ki a makrancos viselkedéselemzőjére meg a kütyüjeire, ki a mufurc öccsére meg a macskájára) és nevettek, úgyhogy sokszor magától értetődőnek vette, hogy bizonyos dolgokat vele oszt meg elsőként. A vörössel éppúgy el lehetett filozofálni az élet dolgairól, mint komplett marhaságokról (lásd a kakaó a csokis csigák szerelmi életében betöltött szerepét) és különbözőségeik csak még érdekesebbé tették az egészet.*
- Egyre inkább aranyszabálynak érzem, hogy nekünk semmi sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük.-*Csóválta nevetve a fejét, bár annyira nem bánta, mert megvolt a maga varázsa, hogy a történéseknek ritkán volt bármi köze az eredeti forgatókönyvhöz. Viktor helyeslésére hirtelen bevillan egy kép és muszáj még figyelmeztetnie, mert ő eddig a Rellonos legjólneveltebb arcát látta csak.*
- Uhh, viszont soha, soha ne hagyd Averyt választani játékot! Ha szabad kezet kap, annak beláthatatlan következményei lehetnek.-*Az a twister-parti, ami miatt máig vasvillatekintettel döfödi őt Kins, könnyed kis séta lenne ahhoz képest, ha a párja nekilátna, hogy pókerezzenek egyet mondjuk.*
- Akkor nem fényezlek nagyon, nehogy gyógyítót kelljen hívni a végén,-*gonoszkodik kicsit, bár komolyan gondolta a dícséretet. Amióta megtehette, hogy szabadon kimondja, amit csak gondol, élvezte, hogy megteheti és végre súlya lehet a szavainak, vagy épp arról beszélhet, amiről és ahogy csak akar. Ez persze elkerülhetetlenül magával vonja azt is, hogy a Rellonos énje néha másokon köszörüli a villás kis nyelvét, még ha szeretetteljesen is. Viktor reakciójára elégedett kis mosolyt villant, aztán őt is magával ragadja a másik felhőtlen nevetése, míg jóformán kifogy a levegőből és kénytelen megregulázni vonásait. Végtére is ő egy felnőtt, egy nemsokára okleveles varázsló meg ilyesmi.*
- Tessék, parancsolj.-*Átadja Viktornak a lapokat, aztán nekilát, hogy visszatornássza magát védőfelszerelésébe, a hajó felé indulva. A kérdésre már a fedélzetről válaszol csak.*
- Szerintem egy ideig nem. Kell egy kis pihenés, ha ez elkészül... Azt hiszem, utazni fogunk, mert van egy rakat hely, amit látni akartunk és akarunk. Titeket is szívesen látunk majd, ha nem zuhanunk le a próbaúton.-*Ennek mondjuk elenyésző a valószínűsége, elvégre nem véletlenül előzte meg a Cloudweavert számos találmány és túl sok időt, erőt ölt bele, hogy ilyen könnyedén szertefoszoljon ez a régóta dédelgetett álom. Még a Minisztérium se talált fogást rajtuk, pedig nagyon, de nagyon igyekezett - valahol megértette, miért viszolyognak egy ilyen repülőalkalmatosságtól, azonban ez a legkevésbé sem tántoríthatta el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. március 28. 16:56 | Link



"XIII. Erik" Mágusképző, a könyvtár |


Az előtte álló képet nézegeti; egy kislány képe, a legutolsó, ami róla készült; sárga pöttyös ruhában kacag teli szájjal valakinek a kép szélén, akit nem látni. Egy farmon éltek az Isten háta mögött valahol a Hortobágyon, csak ők, hárman, meg a tyúkok és két kutya. Könnyű lehetett valakinek onnan elrabolni egy gyereket. A kérdés csak az, hogy miért és ki. És hogyan.
A gondolatmenetéből egy hang zökkenti ki. Zavartan pislogni kezd, mint ki álomból ébredt és hirtelen nem tudja, hol is van. A könyvtár, persze. Ahogy felpillant az előtte állóra, egy halvány mosolyt küld felé és csak bólint. Sóhajtva hátradől a széken, a karjait összefonja maga előtt, a csuklóján láthatóvá válik így a közös időmérőjük, ami gyorsan mozgásba lendül.
A saját papírhalmára egy újabb akta érkezett. Ahogy elnézi, hasonló időből származhat, csak épp hivatalos körökből származik, valószínűleg a Minisztérium adta ki.
- Mennyire vannak jól védve ezek az anyagok otthon? - bök a fejével az iratcsomó felé. Az otthon szó teljesen véletlenül hagyja el a száját, önmagát is meglepve vele. Magyarországot otthonnak nevezi egy dán gyerek egy franciának. Még hogy nem a multikulturalizmus fellegvára az a hely.
A dánok elég jó munkát végeznek ilyen szempontból - még akkor sem tudja elolvasni az iratok tartalmát, ha éppenséggel a kezébe kerül egy, amit szanaszét hagyott az anyja a házban. Ellopni meg esélytelen, még azelőtt letartóztatnák vagy legalábbis kitessékelnék a raktárból, mielőtt annyit mondhatna, hogy "azt hiszem, eltevédtem". De esetleg a magyarok kevésbé végeznek jó munkát. Talán nem védi semmi az iratokat, csak úgy ott sorakoznak a polcon, arra várva, hogy valaki leemelje őket. Mennyivel könnyebb beleütnie az orrát az apja nyomozásaiba - lehet, hogy egy olyat kellett volna keressen. Egy mugli ügyet. És jól kivallatja igazságszérummal és különböző átkok segítségével a gyanúsítottakat, aztán törli a memóriájukat. Tökéletes terv. Miért nem teszik ezt vajon többen? Gyakorlatilag esélyük sincs a mugli bűnözöknek egy aurorral szemben - még egy auror-palántával szemben sem. Sőt, egy úgyáltalán, egy másodéves boszorkány már letörli őket a térképről, ha arról van szó. Persze, a törvények elég nagy gondot jelentenek. És az auror-palánták rögtön elveszítik erőfölényüket, ha egy jól képzett, felnőtt varázslóval találják szembe magukat, akinek az a feladata, hogy az ilyen törvényt lazán értelmező egyedeket egy hivatalos ejnyebejnyében részesítsék, meg esetleg másban is.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 29. 19:19 | Link

Artemisia
Záró

Természetesen egyáltalán nem lepődik meg a nő grimaszolásán. Biztos volt benne, hogy az élményhez hozátartozik a fájdalom is. Ezt már csak önmagából kiindulva is sejtette, ugyanis hasonló esetben valószínűleg ő is ragaszkodna hozzá... Hogyha már hasonló volumenű dolog történik vele, akkor azt érezze is. Ha csak feláll az ember a székből és ott van rajta a tetoválás anélkül, hogy közben bármit érzett volna, az olyan... Üres.
Persze Berci teljesen átlátszó volt a kis fröcskölődésével, a nő pedig természetesen egyáltalán nem hülye, így hamar meg is kapja ami jár neki, hatalmas hullámok és fröcskölés kíséretében. Berci pedig pár pillanatig tétovázik, utána azonban úgy dönt, hogy ezt mégsem hagyhatja tovább. Teljesen elmerül a vízben, addig sem éri több fröcskölés. Gondol egyet, és a hozzá egyébként is nagyon közel álló nő lábát elkapja és finoman kirántja alóla, kicsit meg is húzva őt maga felé. Reményei szerint Artemisia is szépen el fog merülni a vízben. Ha nem is a feje búbjáig, a haja azért biztos elég vizes lesz.
Pár pillanat múlva persze már el is engedi és ő maga is felbukkan a víz alól, hiszen nem gyöngyhalász ő, hogy órákig bírja a víz alatt... Nagy lélegzetvétellel juttatja magát ismét friss oxigénhez, majd az eléggé vizes kolleginára vigyorog, pár rosszalló svéd pillantás kereszttüzében.
 - Na jó, azt hiszem itt az ideje megszárítkoznunk. - mondja a nőnek egy halk kis kuncogás kíséretében, majd a fejével a part felé int, ahova kimegy előre, a nőnek pedig, ha majd ő is kilép, odanyújtja a törülközőjét.
Végül együtt ballagnak vissza a városba, miután mind a ketten jól megszáradtak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2016. március 29. 23:52 | Link

Matthew ♡
még egy svédországi muri vége


Hideg, brr. Borzongató, libabőrös érzés, ami végigszalad az ember egész testén, apró borsódzást eredményezve a karokon, lábakon. Kellemetlen is lehetne, de egyáltalán nem ezt tudja róla például hősnőnk mondani. Kedveli, jó, friss és hazai a hőmérséklet. Anglia is hűvös meg szeles, ami közelebb van a szívéhez, így két tanévnyi magyarkodás után is. Van, ami nem változik. Ha eddig nagy szemekkel bámult, akkor most majd ki esik rajtuk keresztül. Hatalmas pislogások, még nyel is mellé, ahogy elképed Matten. Nem tudja mi történt, és bár hihetetlenül meg van lepve tetszik neki a dolog. Nevetgél is, hiába az adok-kapok, egy pillanatra se sértődik meg ténylegesen, vagy tudna haragudni. Sőt, inkább csak játszik, mert az jó. Így ül rá háztársára és próbál rá mérgesen nézni, amikor viszont Matt nevet, ő is.
A következő mozdulatokon már nem is tudja meg kéne-e lepődnie vagy sem, csak sodródik az árral és a felette, nagyon közel helyezkedő Mattre pislog.
- Ühm...hümühm... - Látványos hümmögésbe kezd, miközben vigyorog, felszabadítja kezeit és a nagyfiú nyaka köré fonja őket. - Rád tapadok, mint a rágó. Nem lesz egy perc nyugtod se! Aztán majd még kitalálom...
Vagyis fogalma sincs, de nem akar vesztes lenni a csatában. Kedvesen simogatja közben a fiú tarkóját, ahogy várja, hogy na mégis mit tartogat nekik a helyzet. Az határozottan különös, de úgy...jó is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2016. március 29. 23:56 | Link

-- Cory --
előzményhez katt ide


Jól esik, hogy tudnak együtt nevetni, felszabadító érzés és valahol meg is könnyebbül tőle a lelke. Szó sincs arról, hogy összevesztek volna vagy bármi hasonló, egyszerűen csak félt attól, hogy mi van akkor, ha ez az egész költözősdi falat von majd közéjük és elszakítja őket egymástól. Ő a legjobb barátja, nélküle nem menne túl sokra az életben, lényegében Cornelia az egyik oka annak, hogy Matthew-t még nem reggelizték meg a lethifoldok. Szóval maradjunk annyiban, hogy sokat köszönhet neki.
Gyorsan felülkerekedik a meglepődésén és máris megfordítja a helyzetet, hogy ő szabadon mozoghasson felül. Cory nem igazán tűnik meglepettnek, lehet még mindig az első sokk hatása alatt áll, hogy a hóban landolt. A lány színészi alakítása nagyon megnyerő, az óriásnak tetszik az előadás, pláne hogy páholyból élvezheti azt. Szóval rágó, huh?
Egyre csak nézi Corneliát, csend feszül közöttük, de nem az a frusztráló, kényelmetlen csend, ez olyan természetes és magától értetődő. Nézi az arcát a szemét, a haját, mindent, ami csak a látómezejébe tud kerülni ilyen közelről. Eddig fel sem tűnt neki, hogy átvizesedett a pulóvere a hóban való fetrengés miatt, hogy ennyire kiszáradt a szája, hogy Cory mindig is ennyire szép volt-e... Furcsán érzi magát, a gyomra mintha lezuhant volna az alhasába és most ott gurulgatna jobbra-balra magányában. Számára fel sem tűnt eddig, hogy egyre jobban csökkentette a közöttük lévő távolságot. Soha nem volt még ennyire közel senkihez, sem testileg, sem lelkileg, mint ehhez a lányhoz, aki most itt fekszik alatta a hóban és a tarkóját simogatja... Minden egyes simításnál újra és újra, mintha apró kis elektromos jelecskék szaladgálnának a gerincén fel-le, akár kellemetlen is lehetne, de nem az, sőt.
A helyzet alig fokozható már, Matt minden idegszála égnek mered és figyel mindenre, ami körülötte történik. Örökké valóságnak tűnő pillanatokig néz még Cory meleg, barna szemeibe, majd lehunyja a sajátjait és ajkát finoman a lányéra helyezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2016. március 29. 23:57 | Link

Matthew ♡


Az évek alatt, amióta Matty a barátja lett, kiismerte már annyira, hogy ha nem is beszél, a rezdüléseiből legalább kiolvassa a válaszokat. Most is ezzel próbálkozik, bár leginkább azért mert fel sem tett kérdésekre keres magyarázatot. Furcsa ez, nagyon. Ahogy itt vannak egymástól milliméterekre, tiszta libabőrös lesz, érzi, ahogy ez végigszalad az egész testén. Igazából ráfoghatná, hogy kezd átázni és átfagyni, de egyáltalán nem a hó, a nedvesség teszi. Egészen más kelti benne ezeket, mégpedig a nagyfiú.
- Sőt! Nem tudsz majd szabadulni se, le se tudnál lőni úgy fogom folyamatosan jártatni a szám és így csipcsipcsirip... majd mondom tovább a magamét. Még rá nem jövök, mivel fogom ezt visszaadni. Lehet majd egy tál tejszínnel az arcodba ébredsz! Igen... biztos. De ahj, ezt most elárultam...
Elneveti magát a saját eszmefuttatásán, igazság szerint közel egyértelmű jele lenne ez annak, hogy picit zavarba jött, ha jobban ismerné őt ilyen helyzetben a másik. Viszont ez nem mondható el, így szimplán csak a szokásos szómenésnek tűnhet. Ezután azonban egy pillanatra se akarja megtörni azt a hallgatást, ami közéjük állt. Kellemes bizsergés járja át, ahogy pedig szép lassan lecsökkent a távolság köztük, hagyta magát sodródni az árral. A csók közben összekulcsolta kezeit Matt tarkójánál, úgy vonta magához még inkább. Pedig egyáltalán nem akart követelőző lenni, vagy rosszat, vagy... fogalma sincs igazából olyan természetes mozdulat volt, olyan könnyű, semmi mesterkéltség. És hát... a fejében inkább nem kavarogtak idegen gondolatok. Vagyis nem idegenek, egyszerűen semmibe nem akart és nem is tudott most belegondolni. Annyi szomorkodás után ezt most hirtelen mindennél jobbnak élte meg. Talán majdnem olyan jónak, mintha kapott volna egy pandát. Csak itt volt, csak magukon forogtak a fogaskerekek.
Ahogy a csók elcsendesült, és ajkaik elváltak egymástól, csak a kellemes bizsergés maradt. Beharapta ajkát úgy figyelte Mattet, de nem engedte el túl távolra. Hát, az biztos, hogy most belefojtották a szót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2016. március 30. 00:08 | Link

-- Cory Pirul Love --


Nevet, ahogy Cornelia egyre csak mondja a magáét, csipcsirip, kismadárka. Néha tényleg olyan mint egy kis széncinege, amelyik énekével a tavaszt köszönti szüntelenül. Órákon keresztül el lehet hallgatni a kismadár dalolását, anélkül hogy frusztrálóvá vagy idegesítővé válna. Matthew is pontosan ugyanígy van Coryval, nevetve mosolyog is rá, miközben ő csak sorolja az ellene készülő merényleteket.
Karjain látható libabőr fut végig, ahogy a lány egyre csak a tarkóját simogatja. Matt nem nagy szakértője a dolgoknak, de azért annyit ő is tud, hogy ez a másik érintésének a hatása, és nem a hűvös környezeté. Nyel egy nagyot, ádámcsutkája látványosan ugrik egyet a torkán, aztán előrehajol és már ott is van, ahova eddig nem gondolta volna, hogy el fog jutni. Ők ketten mindig is barátok voltak, szoros kötelék fűzi őket össze már nagyon régóta. Nem tudná megmondani, hogy a baráti érzések, amiket Cornelia iránt táplált, vajon mikor fordultak át egy mélyebb és bensőségesebb érzésbe, szerelembe. Mert most érzi úgy igazán, hogy erre vágyott, ezt meg akarta tenni már egy ideje, csak soha nem volt meg hozzá a kellő bátorsága és önbizalma. Ott volt Jeremy is, nem tudta hova tenni nagyon a dolgot, nem volt kifejezetten féltékeny a másikra, inkább csak szomorú, hogy Cory több időt tölt el a Rellonossal, mint vele. Aztán ez a probléma megoldódott, így maradt Ő, és az önbizalomhiánya. Nagyot lendített rajta mikor a lány közölte, hogy vissza kell mennie Angliába, így most itt tartanak. Matthew úgy érzi, hogy a fejében felrobbant az egész világegyetem.
Szép lassan húzódik csak el, mintha nem akarná, hogy túl messzire kelljen mennie a másiktól. Cornelián látszik, hogy meglepődött, de semmi vádló nem tükröződik a szemében és nem is lökte el magától Mattet, ez már fél siker. Azonban mocorog az óriás fejében egy gondolat, egy kérdés, amit muszáj útjára engednie a kobakjából.
- És... ilyenkor mi van? Mit kell csinálni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2016. március 30. 00:12 | Link

Matty ♡


Szóval kapni egy pandát, mi? Nem, nem cserélné ezt el arra sem, ami azért hatalmas szó a mániás lánykától. Lassan engedi ki ajkait, nem rágcsálja tovább, ahogy végignéz a fölé magasodó fiún. Elakadt benne minden szó és gondolat, a gyomra, ahogy összeakadt a tekintetük ugrott egy nagyot, és mintha kis pillangók szálldosnának, de ezek a fejét is ellepték, mert értelmes dolog ott bizony nincs. Érzi, ahogy meghűl a háta és teljesen a hóba süllyed lassan. De valahogy egy percig se aggódik a hideg, a felfázás, vagy elázás miatt, mintha kizárta volna mindazt, ami körülöttük van. Nem igazán sikerült semmi értelmes reakció, így zavarodottan és elnézést kérően vigyorodott el a kis megakadása után, viszont csak engedett a szorításon Matt nyaka körül a kérdéskor. Hatalmas szemeit meresztette rá, a száját már nyitotta volna szóra, de úgy maradt pár pillanatra. Erre azok, amik az eszébe jutottak nemigazán minősülnek válasznak.
- Mi? Hogy...?
Értetlenkedik picit, de aztán mosolyogva kezdi értelmezni, hogy a kérdéssorból bebootholt a rendszere: ez bizony ismeretlen terep a másik számára, nem mintha ő szakértő lenne, de az elsőről a második lépésre már elbattyogott egyszer, meg a harmadikra... be lehet ezt hozni, hamar. Igazság szerint őt nem zavarta ez a kis csend, ami beállt a kérdés után, csak nézett Matt szemeibe, fürkészte az arcát, rávigyorgott, aztán lehúzva magához adott egy puszit az orrára, majd visszasüllyedve a hóba elnézett két oldalra, és vissza fel Rá.
- Mondjuk menjünk be valami meleg helyre, mert megfázunk, aztán...aztán folytathatjuk. - Hogy mit, az számára is rejtély, de egyelőre ez tűnt logikusnak és helyesnek. Az biztos, hogy elég egyértelműen nem lett mérges, vagy nem akart elhátrálni, sőt kifejezetten mosolygós volt és alig eresztette el Mattet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2016. április 4. 00:37 | Link

-- Cory Pirul Love --


Matthew fejében bekövetkezett az ősrobbanás, a Nagy Bumm, amiből az ő egész kis világegyeteme megszületett, a bolygók és sok-sok csillag. Ennek fő okozója itt fekszik alatta, igencsak testközelben és mosolyog rá, te szent Isten, el sem meri hinni. Mintha csak ez a mindent megrengető érzés egy újjászületés lenne. Vagy esetleg még csak most kezdődik el az élet igazán?
Meglehetősen megakasztja Corneliát a kérdése, de ezen nem tud csodálkozni, mivel ő maga is csak akkor döbben rá, hogy mi süvített elő a fejéből a száján keresztül, mikor már kiejtette a szavakat. Kicsit ő is döbbenten pislog a másikra, de míg Cory elneveti magát, Matt inkább a rákká alakulást választja - már ami az arca színét illeti. Képtelen zavarát leplezni, ide-oda pillantgat, csak a lányra ne kelljen ránéznie... Fogalma sincs, hogy mit kéne tennie vagy mondania, az előző percig még azt se tudta, hogy létezik a világon olyan érzés, hogy szerelem vagy hogy egy csók lehet ennyire egyszerű. Röviden csak arról van szó, hogy Matthew még soha életében nem szeretett senkit barátságnál jobban és erre az újonnan jött szituációra csak úgy tud pislantgatni, mint örömlány az üdülési csekkre. De talán bele tudna tanulni , hogy hogyan kell ilyenkor viselkedni, mi az általános norma... talán.
Az orrára kapott puszitól csak még inkább zavarba jön, de most már legalább Corneliára pislantgat sűrűn. A válaszul kapott mondatok csak még inkább összekuszálják a fejében és a gyomrában uralkodó káoszt, de annyit azért felfog, hogy fel kellene állniuk innen és visszavonulni egy fedett és meleg helyre. Bekapcsol a menekülési kényszere, nagy testméretéhez képest villámgyorsan pattan fel négykézlábról álló helyzetbe. De azért nem felejti el a hóban fekvő másikat, kinyújtja a kezét és hipp-hopp fel is húzza a lányt talpra. Együtt indulnak el vissza az iskolába, közben Matthew mély hallgatásba burkolózva rágódik a délután történteken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 5. 12:23 | Link

Zoé
előzmények
Svédország, Eljudnir alagútrendszer

Követem, ha már megyünk, akkor ez a legkevesebb. Egyébként sem hagynám magára. Akkor sem, ha nem lenne rám ilyen hatással. Legalábbis gondolom, hogy nem. Kicsit nehéz meghatározni, de hiszem, hogy szimplán azért, mert segítségre szoruló nő, vagyok itt, és nem azért, mert szerelmes vagyok belé. Mert ugyebár nem vagyok. Ez csak egy pillanatnyi illúzió.
- Beszélnem kell az iskolavezetőségével, és ők is itt vannak. De teljesen elérhetetlenek, úgyhogy szerintem hamarosan visszamegyek... - felelem, bár nem kérdezte, csak közölte, hogy nem tudta. Hát mindegy. A többin meg csak mosolygok.
- Igazad van, pánikban nehéz gondolkodni, bár attól még sosem féltem, hogy kaja leszek és családom sincs, akiket látni szeretnék... A hideg jobban zavarna. De jelenleg a társaságod tökéletesen elég, hogy erről is megfeledkezzek. S mielőtt ezt valami rossz dolognak véled, megjegyzem, hogy rám nézve kifejezetten hasznos, ugyanis utálom a hideget.
Persze miután kimondom az utolsó mondatot arra is rájövök, hogy ez nagyon rosszul hangzott. Gyorsan fel is kapom, hátha a sokk elfeledteti vele, hogy tulajdonképpen valami olyat mondtam, hogy kihasználom a félvélaságát. Rosszabb esetben pofon vág, és még meg is könnyítem a dolgát.
Lendületesen lépkedek vele, bár nem tudom pontosan hova. Aztán persze megállít.
- Oh persze. Ne haragudj - mondom gyorsan és le is teszem. Most kicsit zavarban vagyok. - Öhm... Tudod a visszaviszlek... azt hiszem szó szerint vettem.
Hogy ne kelljen ezzel a kellemetlen helyzettel foglalkozni, inkább nézelődök, s tádá! Ott a bejárat. Gondolom én. Mert hát nem jártam még ezen a helyen. Közelebb megyek a sötét lyukhoz, és úgy szólok vissza Zoénak.
- Ezt kerestük? - remélem, hogy igen. Vagyis nem tudom biztosan. Szerintem a falun keresztül visszamenni okosabb döntés lenne, de nem vagyok olyan állapotban, hogy ellent tudjak neki mondani.

Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. április 5. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 6. 23:27 | Link

Mihael (és Michelle)
Jules | Írország | Tullamore | március 31.

A nő csak elmosolyodik. Igen, rá hárul a teher, de ezt a maga módján szívesen teszi. Nem örül annak, hogy meg kell tennie, az viszont fontos számára, hogy ő teheti meg. Különös dolgok ezek.
Mégsincs ideje sokáig töprengeni, mert az átok eltalálja Mihaelt, aki mindent elfelejt. Úgy, ahogyan kérte. Jules egy könnyed mozdulattal leguggol és vár, míg a fiú ránéz. És igen, nincs benne a szikra, hogy tudja, kivel áll szemben, egyszerűen csak... Tudatlan. Az első pillanatok és napok a legnehezebbek, főleg a családtagok számára. No meg ez nem jelenti azt, hogy az emlékei visszahozhatatlanok.
- Mindent sorjában - felkel és tölt egy csésze teát, majd a fiú felé nyújtja. - A neved Mihael Gérard Saint-Venant, jelenleg súlyos amnéziában szenvedsz - azt mégsem mondhatja, hogy épp most küldte meg egy laza felejtésátokkal, végtére is egyelőre kiszámíthatatlan lenne a reakciója... Bármi megtörténhet, most semmiképp sem szabad felizgatni mindenfélével. - Ennél többet nem tudok, ellenben megkérdezheted az ikernővéredet, aki szintén itt van. Ha megengeded, behívom - kedves mosoly ül az arcán, hangja is lágy, s bár stílusa is simulékony, semmiképp sem leereszkedő. Akárhogy is, lassan menniük kell, ehhez pedig meg kell történnie a második első találkozásnak.
Ha a fiú rábólint, úgy az ajtóhoz lép és kinyitja azt, hogy beengedje Michelle-t. Ezek után könnyed mozdulattal lép el mellette, hogy magára hagyja a párost egy időre. Rá egyelőre nincs szükség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 9. 07:52 | Link

S e t h

- Oké, oké, nem biztos, hogy mégis akarom én ezt tudni - nevetem el magam, és a különös, bizsergő érzés, amit tapasztalok, arra enged következtetni, hogy éppen fülig vörösödöm a téma boncolgatásától és továbbgondolásától. Kellett nekem megszólalni.
- Ha mondom... - igyekszem nyomatékosítani iménti kijelentésem, miszerint érdekel eme érdekes készülékek mikéntje és hogyanja. Attól nem kell tartania, hogy ne szakítanám félbe kérdéssel, ha nem értek valamit, vagy éppen ne állítanám le, mielőtt sikeresen halálra untat esetleg. Na nem, mintha ettől egyáltalán tartanék, hisz általában sikerül oly módon számolnia be az őt érdeklő dolgokról, hogy még a lelkesedése is ragad közben kisebb-nagyobb mértékben.
- És nyöszörögnének a kiskanalaid, hogy elhanyagolod őket, te gonosz, szívtelen bagós - vigyorgok rá, bár tény, hogy amióta sikerült valódi, nyöszörgő kiskanalakkal találkoznom, ez a kép már nem is annyira poénnak, hanem inkább nyomós érvnek minősül azt illetően, hogy érdemes választani a kavargatás és a cigaretta nyújtotta élvezet között, vagy még bajok származhatnak a döntésképtelenségből. Ugyan nem tudom, hogy hasonló történések magyarázzák-e a nappaliban talált kiskanalak által megélt traumát, bár inkább arra hajlok, hogy csupán ott felejtődtek és magányukban tört rájuk a súlyos nyöszöröghetnék. Akárhogy is, nem kívánom senkinek, hogy a gondatlanságból elkövetett evőeszköz-bántalmazást követően az illető tárgyak lelki világát kelljen ápolnia. Ki tudja, mik derülnének ki, ha egyszer egy kanál vagy egy kés beszélni is akarna a nyöszörgésen túl.
- Hát hallod, erre csak azt tudom mondani, amit John Lennon, hogy az élet úgyis akkor zajlik, amikor éppen más terved lenne - válaszolom barátságosan vállon veregetve, és nagyon bölcsen mások szavait használva, mert egyébként azért én a magam részéről szeretem a terveimet. Igaz, hogy nem mindig jön össze minden úgy, ahogy terveztem, már csak azért sem, mert macskákkal tervezni elég merész vállalkozásnak tűnik, de azért igyekszem tartani magam a rendhez. Hiába, mégis csak megszoktam, talán túlságosan is. Lehet, hogy kicsit hagyni kéne a komfortzónám? Csak attól félek, ellustulnék a nagy zűrzavarban.
- Miért? Gondosan választja meg, mi az, amiben ő nyerne? - kérdezem ismételten vigyorogva. - Tulajdonképpen még a szenteknek is maguk felé hajlik a keze, bár belegondolva, abban nem vagyok biztos, hogy kell nekem két nap egy esetleg duzzogó mufurc kandúrral - húzom el futólag a számat. Fogalmam sincs, hogyan kezelné pontosan a helyzetet egyébként, mert videójátékhoz még nem volt szerencsém vele, de még egy társasjátékba bevonni is kész művészet. Keresve se találhattam volna furcsább embert, néha az az érzésem.
- Értékelem, hogy törődsz a testi épségemmel - öltök rá nyelvet, aztán észrevételére válaszolva nem bírok nem nevetni, hamarosan pedig együtt nevetünk máris, amíg csak bírjuk szusszal. Már csak az ilyen barátokért is megérte beülnöm ismét az iskolapadba. Amint összeszedem magam aztán, kezembe kapom a papírokat, és egy "köszönöm"-mel nyugtázva neki is látok átlapozni előbb, hogy lássam, mire számítsak.  
- Ilyen alapos munka után? Tudom, hogy beszélünk a legendás egy százalékról, de azért kételkedem benne - válaszolok neki abbahagyva egy pillanatra az olvasnivalóm tartalmának felmérését, majd sóhajtok egyet.
- Amúgy köszi, rendes tőletek, de azt hiszem, ha most beiratkozom Tatára meg még a távozó túlélési alapismeretek tanár helyét is megpályázom, nem nagyon lesz lehetőségem utazgatni. Nektek viszont jó utat előre is, biztos kész élvezet lesz - mondom még, ha már egyszer felajánlja, tényleg értékelem a lehetőséget, és jól is esik. Igaz, amíg befejeződnek a munkálatok, sok víz le fog folyni még a Dunán, úgyhogy majd elválik, de addig is legalább említést teszek róla, mit tervezek jövőre.
- Hallod, néha nagyon tudlak irigyelni, azért, hogy van ezekhez türelmetek meg egyszerűen érzéketek - jelentem ki végül. Valószínűleg mondtam már, de az nem akadályoz meg benne, hogy ismét elhangozzon, ha egyszer ez jár a fejemben. Én tényleg nem látom át ezeket a terveket, kivitelezési lehetőségeket, akármit, franc se tudja miért, de egyszerűen nem.
- Na és a szabadalomról mi hír? Vagy hogy van ez? Igazából sose jártam utána, mert kétlem, hogy szükségem lenne ilyesféle ügyintézésre, de amiatt jár a Minisztériumból a hogyishívják, nem? Sose fogom megtanulni, hogy kell kiejteni a nevét. Szóval talált már valami kifogásolnivalót? - kérdezem úgy egy oldalnyi átolvasott leírással később. Igazából még nem is találkoztam az illetővel, csak az általa használt bögrével, kíváncsinak viszont kíváncsi vagyok, azt nem tagadom.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. április 9. 07:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 18. 13:16 | Link

Igazából semmi közöm hozzá, hogy miért jött velünk, nem is fogom erről faggatni. Majd ha szeretne, magától, úgyis mesél. Ha meg nem, akkor mégis ki vagyok én, hogy faggatásokba kezdjek?
- Őőő, akkor én csaptam fel kályhába, vagy ez most átvitt értelemben akart az lenni, ami?
Még szerencse, hogy nem látható csinos kis pofikám, különben premier plánban láthatná, hogy tiszta vörös lettem. Nem is feltétlenül attól, hogy... Szóval... Mindegy is.
Haladunk arra, amerre lehet, hogy menni kell, de enyhén szólva, kicsit elbizonytalanít, hogy ő sem biztos benne. A kérdésből szűröm le mindezt, de azért én megpróbálok még magabiztosnak lenni. Tuti erre kell menni.
- Hát. Köszönöm a bejáratot. Tovább is jössz, vagy vissza kell menned?
Tudom, mennyire jó a tájékozódási képességem, tehát nagyjából semennyire, így nagyon maximum majd visszafordulok, és küldök még egy kis tollast, hogy eltévedtem. Vagy hagyok magam után babot. Vagy kenyeret. Vagy kis kavicsokat. Vagy megjelölöm majd bűbájjal az útvonalam.
- Szóval? Velem tartasz?
Kérdezem 1-2 másodperccel később, ami igazából nekem óráknak tűnik a megannyi életmentő gondolat miatt, ami a visszajutásomat segítené. Ezt kellett volna alkalmaznom délután is. Akkor nem tűntem volna ennyire bénának.
A két lábamon állva most már lehetek lazább, de nem megy, amíg vissza nem érek, tuti nem. A kezemet is hátrakulcsolom, és, mint egy öt éves kislány, várok az ítéletemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. április 19. 07:48 | Link


Folytatás, mert amoda már nem lehet írni „kettőspontnagypé”

Soha nem tapasztalt érzés fut végig a testemen, ahogy Gwen hozzám bújik. Én meg utáltam őt, pedig minden egyes érintése külön megdobbantja a szívemet. Nem értem, hogy mi történt, de talán nem is kell érteni. Eddig is megcsapott már a szerelem szele – amit nagyon utáltam -, de most sokkal jobban és azt akarom, hogy ez örökre így maradjon. Milyen édes egy lány és milyen gyönyörű. Nem értem, hogy eddig ezt hogyan nem vettem észre.
Gwen puszija pedig mintha belülről égetné. De nem úgy, ahogy gondolnánk, hanem a lelkem melengeti meg, ahogy csak az érintései, csak ez az érzés sokkal intenzívebb.
- Ez kedves tőled, kevés embert ismerhetsz – vigyorgok, mint a vadalmafa, és magamhoz húzom, ha már volt olyan édes és odabújt hozzám. Közben kötelességemnek érzem, hogy megmutassam neki a kacsázás tudományát, mert bármennyire egyszerű is, kell hozzá némi érzék is.
- Azért csak próbáld meg, sikerülni fog, hidd el – végigsimítom a finom arcbőrét és egy lágy csókot hintek rá. Igen, ha eddig égetett az érintése, most főnixként fogok elporladni és újjászületni a hamvaimból. Habár ezt neki kellene így, hisz ő az eridonos. Figyelem, ahogy csinálja, de valahogy kicsavarodik a lány csuklója, a kövecske pedig csak simán elsüllyed, ahelyett, hogy pattanna.
- Semmi baj, a gyakorlat teszi a mestert… és ez egy jó ötlet, drága – mögé is libbenek, mintha két centivel a föld felett járnék, szorosan hozzá bújok és egy újabb követ adok a praclijába. Megfogom a kezét és nagyjából megmutatom neki a mozdulatot, mintha ő egy marionett-bábu lenne. Menni fog ez, érzem, de ha nem, az sem baj.
- Ha nem sikerülne sem baj, egyszer úgy is fog, ha nem ma, majd holnap –karolom át újra és mintha táncolnék vele, ringatom egy kicsit a földön. Az újabb próbálkozást megvárom, de ha megy neki, ha nem, nem erőltetem a folytatást, ami a kődobálást illeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 23. 22:47 | Link

Zétény

Hirtelen változás áll be a lánynál. Nem tudja megmondani, hogy mi ez, talán azért mert ő sem tudja. Csak Cupido mondhatná meg, hogy ő volt a ludas, de miért rontaná el ezt a meghitt pillanatot? Hiszen olyan aranyosak, édesek, mézesmázosan cukik együtt, ki akarná tönkretenni ezt az idilli képet. Biztos vagyok benne, hogy az első és utolsó pillanat, amikor így néznek egymásra, és ölelik át a másikat szerelmesen.
- Sok embert ismerek, de közülük te vagy a legaranyosabb is - mosolyodik el kedvesen a szőke, majd az ölelést követően orrát a fiú orrához dörzsöli. Ha jól tudja, ezt nevezik pisze puszinak. Még a neve is olyan kedves, mint Zétény. Ámulattal figyeli a fiú összes tettét, már az is ámulatba ejti, ahogy elhajítja a követ. A biztatásra még jobban elmosolyodik, szája már majdnem körbeéri az arcát, de mellette nem lehet szomorúnak lenni.
- Kiváló tanárom van, szóval biztos megtanulom majd - bólogat hevesen. A próbálkozás sajnos nem jár sikerrel, az a fránya kavics nem akar ugrálni. Egy burkolt ölelés formájában tanítani a kacsázás fortélyait, nagyon jó élmény. Ezt máskor is felveti, ha a fiúval egy tó partján fognak sétálni. Milyen jó lenne nyáron Zéténnyel a Balaton parton napozni. Még úszni is megtaníthatná a lányt, biztos az is jól megy neki. Zétény olyan tökéletes, mindenben jó és még megerőltetnie sem kell magát.
- Majd otthon is próbálkozom, ott is van tó - rántja meg a vállát a következő sikertelen kísérletre. Most inkább Zéténnyel szeretné eltölteni az idejét, ha eddig olyan rosszban voltak. Fel sem fogja, hogy miért nem tűntek fel a fiú erényei, miért a rossz tulajdonságait látta meg kezdetben. Ezen sürgősen változtatni kell, nem mehetnek tovább így a dolgok.
- Szeretnél még maradni, vagy mehetünk? Esetleg beülhetünk az egyik tűzhely elé és nézhetnénk a tűz pattogását - ez így elég unalmas programnak hangzik, de kettesben biztos nem lesz az. Biztatásképp a szőke rákulcsolja ujjait Zétényére és finoman húzni kezdi.
Utoljára módosította:Gwen L. Blake, 2016. május 2. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. május 2. 15:37 | Link


Kiscicámnak <3 - zárás

- Nálam meg te – kontározok rá, hiszen nem lehet legyőzni, még a szerelemben sem! Az orrdörzsi is olyan jól esik, mintha egy akkupunktúrás kezelésen esnék át, szinte felfrissülök tőle, na ami pedig a legfontosabb, hogy élvezem az életet és nem akarok mással lenni, csak Vele. Gwen az én múzsám, úgyhogy be is mutatom neki a kacsázás ősi nagymesterként annak mikéntjét. Természetesen a tökéletességem nem kopott meg szerelemben sem, jó néhányat pattan a kő a vízen, mire elsüllyed, de én csak őt nézem és a csókolni való ajkait. Valószínűleg nem tart már soká, hogy ezt a zabolátlan visszatartó erő letépje láncát és ajkaink forrón egyesüljenek.
- De, ha mégsem sikerülne, ne búsulj, hiszen itt vagyok neked – mosolyodom el könnyedén, majd figyelem, az újabb próbálkozását. Kicsit sajnálom, hogy most sem megy neki, de hát nem lehet mindenki tehetséges mindenben.
- Én biztos nem éneklek olyan szépen, mint te, szóval egy-egy – túrok a hajába és magamhoz húzom, nehogy elárvulva érezze magát. Érzem a szívverését, és legszívesebben összenőnék vele, annyira… nem tudom elmondani mennyire szeretem.
- Nem szeretném, hg megfázz, a tűz pedig nagyon jó ötlet – csillan fel a szemem. – Addig is melegen tartanálak – feltekerem a haját az ujjamra, majd finoman magamhoz húzom az arcát és megcsókolom. Óvatosan fedezem fel csodás ajkait, majd szenvedélyesen csókolózni kezdek vele. Néhány perc múlva, muszáj elengednem, különben éhen halunk, ha így maradunk. Sírva hagyják el ajkaim az övéit, teljesen kipirosodom, és a kezét az enyémbe veszem.
- Induljunk, és melegedjünk tovább – mondom neki, de egészen átfagyva érkezünk meg a kandallóhoz, mert nem bírom ki, hogy lépten-nyomon, ne álljunk meg, hogy beteljesítsük Cupido akaratát és ajkaink egyesüljenek újra és újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 16:47 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Én megesküszöm a világ minden kincsére, hogy nem vagyok normális. Oké, tudom, sokaknak ez nem volt újdonság, de magam előtt azért mégiscsak elég kellemetlen ezt beismerni. Hogy miért mondom, illetve gondolom most ezt? Az ispotályban felvetődött az ötlet, hogy egyvalakit a varázspszichológusok közül elküldenek egy tíz napos továbbfejlesztési kurzusra Csehországba, ahol speciális esetekkel foglalkozhat, és mint ilyen, nagy előrelépést jelent szakmai körökben. Túlzottan nem voltam oda először az ötletért, eszembe sem jutott megpályázni ezt a lehetőséget, hiszen úgy véltem, jól elvagyok jelenleg Budapesten, nincs szükségem egy ilyen kalandra. Majd talán egyszer... Aztán hogy, hogy nem, a fülembe jutott, hogy az én Sötét Parasztom épp Csehországban van, ki tudja, mi okból, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én, mint akinek az eszét elvették, roham tempóban fogtam hozzá a prezentációm összeállításához, és a leadási határidő előtt fél órával a főnököm orra elé csúsztattam, hozzáteszem utolsóként. Hogy miért gondoltam meg magam ilyen hirtelen? A leghalványabb fogalmam sincs. Egyszerűen csak azt érzem, hogy muszáj utána mennem, muszáj látnom őt, muszáj beszélnem vele. Hiányzik. Hiányzik a furcsa modora, egy-egy elejtett mondata, még az is, hogy az idegeimre menjen. Nem, nem szerettem belé, egyszerűen csak úgy érzem, szükségem van rá. Persze, ezt sosem vallanám be neki, inkább harapnám ketté a saját nyelvemet. Lényeg a lényeg, a főni az én pályázatomat ítélte a legjobbnak, és egy széles mosoly keretében közölte velem, hogy pakolhatok a bőröndömbe, ugyanis holnapután indulok.
Ez két napja történt. Pontban tízkor a megbeszélt helyen voltam, és egy zsupszkulcs segítségével landoltam, igazából fogalmam sincs hol. Ez így jól hangzik, ugye? Amikor közölték velem, hogy ide jöhetek, annyira be voltam sózva, hogy nem figyeltem oda a helyszínre, szóval most itt vagyok, mindössze annyi információval a tarsolyomban, hogy valahol Csehországban leledzek. Némán sétálok, magam után húzva a bőröndömet. Ha valaki kívülről lát, szememből némi kétségbeesést olvashat ki, ami nem csoda, hiszen a nyelvet nem beszélem, a papír, ami a szálláshelyem pontos nevét és címét tartalmazza valahol a táskám legalján van. Valamiféle csodára várok azt hiszem, vagy legalábbis arra, hogy megjelenjen az én Dark Peasant-om, és kihúzzon a csávából. De arra, hogy ez bekövetkezik, azt hiszem, mikroszkópikusan kicsi az esély...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 3. 17:43 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

~Ekkora mázlit!~ A főnöke behívatta, hogy elmondja neki, mennyire remek munkát végzett a múltkor. Aaron ki nem állhatja az ehhez hasonló pofaviziteket. Különben is, ő mindig a tökéletességre törekszik, amikor dolgozik, ezért nem kell neki külön vállveregetés. És ezek után még új megbízást sem kapott. Mert most épp nincs semmi. Na persze!
Éppen kifelé tartott az épületből, és azon merengett, mit fog tenni a szabadnapjával, amire nincs is szüksége, amikor eszébe jutott Lenke. Mármint, hogy talán meglátogathatná a nőt, és esetleg megpróbálhatná felidgesíteni, mint mindig. Azzal legalább ellenne egy darabig. És közben láthatná Lenkét, mert hát valljuk be, van mit nézni rajta.
Na, szóval ilyesféle gondolatokkal szórakoztatta magát, egészen jelen pillanatig, amikor kilépve az épületből megpillantja Lenkét. Meg is áll a döbbenettől, mert hát kívánsága még ilyen gyorsan sosem teljesült, majd a bőröndöt ráncigáló lányhoz siet.
- Szerintem a gondolataimban való olvasást tiltja a törvény - szól vigyorogva hozzá, mikor már elég közel ér, hogy kiabálás nélkül is hallható legyen a hangja a nő számára. - Bár a vágyaim teljesítését akár elő is írhatná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 18:08 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék

Az elveszettség érzése egyre jobban fokozódott bennem, és nem gyakran fordul meg a fejemben a sírás, most mégis egyre jobban érlelődött bennem egy jó alapos női hiszti. Ilyenkor az emberek általában mindenkit hibáztatnak, a főnököt, a kollegákat, még a követ is, ami esetlegesen az útjukba akadt, de magukat nem. Én nem ezek közé az embertípusok közé vagyok sorolható, amint a példa is mutatja, ugyanis némán dohogok magamban, és egyszerűen nem tudom felfogni épp ésszel, hogy ennyire kelkótya vagyok.
Mindeközben persze ott motoszkál bennem a kérdés, vajon Aaron hol lehet, egyáltalán a közelemben van-e. Mondjuk, ami azt illeti, igen kicsi a valószínűsége, hogy épp most legyen itt dolga, ahol én vagyok. Kétségbeesve kódorgok az utcán, ami eléggé kihalt, ki tudja, talán munkában vannak az emberek, elvégre a délelőtti órákban az átlag ember nem a városban nézelődik. Vonszolom magam után a bőröndömet, hangosan kattognak a kerekek az elcsépelt macskakövön, amikor egyszer csak ismerős figura toppan elém. Ámulatomban azt sem veszem észre, hogy táskám hatalmas puffanással ér földet, és hogy a kofferem füle is kicsúszott a kezemből. Nem számítanak ezek most. Elvégre az ismerős hang, ami megüti a fülemet nem máshoz tartozik, mint Sötét Paraszthoz. Ez egyszerűen lehetetlen...Kicsit megrázom magam, végétre is itt az ideje, hogy összeszedjem magam, nem feltétlenül kéne, hogy észrevegye (ha eddig nem tette volna meg), hogy mennyire is örülök annak, hogy látom.
-Bort iszol, és vizet prédikálsz?-Nézek rá felvont szemöldökkel.-Csak azt ne akard velem megetetni, hogy minden vágyad az volt, hogy találkozz velem!
Pillantásom kétkedő irányába, nem hiszem, hogy pont ezt kívánta volna a jó tündértől, ha összefutott volna vele. Igyekszem hozni a formám, amit már megszokhatott tőlem, de azért látszik rajtam, hogy örülök annak, hogy egymásba botlottunk.
-És mi járatban itt, Csehországban?-Teszem fel ártatlanul a kérdést, megjátszva a buta lányt, aki semmiről nem tud. Miközben a válaszát várom igyekszem észrevétlenül felszedegetni az imént elejtett cuccaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 3. 18:19 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

A nő láthatóan teljesen ledöbben, mikor észreveszi, ez pedig mulattatja Aaront. Emellett pedig bár feltűnik neki az elejtett bőrönd, nemhogy nem kap utána, de eszébe se jut, hogy netán segíthetne felállítani vagy valami. Ó, nem. Ez köztük amúgy is egy igen régi vita, úgyhogy már csak elvből sem segít összeszedni a holmiját.
- Ezzel arra célzol, hogy te is rám gondoltál? - szélesedik tovább a mosolya, de mivel már-már romantikusan hangozna, hogy éppen egymásra gondoltak, és bumm, össze is futottak, így inkább elüti az egészet egy poénnal. Kell a romantika a fenének! - Bár sejtem, hogy mióta megláttál nem is tudsz másra gondolni.
Vicceskedve felrántja a szemöldökét, aztán végül azért elmondja az igazat: - Teljesen konkrétan rád gondoltam. Meg akartalak látogatni. Tudod, mindig öröm összefutni veled. Hihetetlenül élvezem, ha felbosszanthatlak. És erre megjelensz előttem...
Széttárt karokkal jelzi, hogy ez bizony kívánságának tökéletes teljesítése. Inkább minthogy sorsról vagy végzetről gondolkodjon.
- Nem említettem még? Itt élek. Egy ideje. Egy ideig. Inkább az a meglepő, hogy téged itt talállak. Gondolom hosszú sztori - kezdi, majd rátekint a bőröndre. - Igen, biztosan nagyon hosszú. Ha gondolod, meghívlak egy kávéra, és kiöntheted, ami a szíved nyomja. Bár a pszichológus nem én vagyok kettőnk közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 19:41 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Azt hiszem, előbb kéne gondolkodnom, mint beszélnem, legalábbis, ha Aaronnel társalgok. Most ugyanis sikerült lebuktatnom magam, a napnál is világosabb számára, hogy éppen rá gondoltam. Talán nincs annyira szemfüles, hogy összeálljon neki a kép, hogy pont rá gondoltam, és pont Csehországban, azaz, hogy már a találkozásunk előtt tudtam, hogy most itt tengeti a mindennapjait. Reménykedem, hátha nem szúrt szemet neki, ha mégis, majd kimentem magam valahogy.
-Igen, túl nyugodtak voltak a mindennapjaim...-Válaszolok a feltett kérdésere.-Oh, kérlek, ne keverj össze magaddal. Tudom, hogy nagy hatással vagyok az életedre, hiszen a buta plázamacák után vérpezsdítő normál nővel is társalogni, ebből kifolyólag gyakran vagyok eszedben, ne is tagadd!-Vigyorodom el szélesen. Tudom már, mi hiányzott nekem: az ilyesfajta szócsatáinkat azt hiszem, semmiért nem cserélném el, habár néha nagyon az idegeimre tud menni a pimaszságával. Ahogy most is. Miközben a bőröndömet és a táskámat halászom fel a földről, az arcát kémlelem, amin a segítségnyújtás gondolatának szikráját sem látom. Felmérgelem magam rajta, de haragom csak egy pillanatig tart, kár lenne szóvá tenni, ez egy olyasfajta vita köztünk, amivel sosem fogunk dűlőre jutni.
-Elhiheted, nekem valahogy kevésbé tetszenek a bosszantásaid, legalábbis az adott pillanatban. Nem egy találkozásunkkor éreztem azt, hogy jól se... akarom mondani fenékbe billentenélek, de utólag visszagondolva, tényleg szórakoztató majdnem minden találkozásunk...
Vigyorodom el szélesen, majd miután már stabilan tartom a kezemben a holmiaimat, előadom az ártatlan lányt, aki semmit nem tud a fiú életéről. Úgy tűnik, sikeres volt a produkcióm, nem sejt semmit, és lelkesen beszél arról, hogy ő bizony egy ideje már itt él, illetve, hogy egy darabig itt él.
-És miért döntöttél úgy, hogy elhagyod Magyarországot? Muszáj volt menned, mert felcsípted valami kigyúrt állat nőjét, és halálos fenyegetést kaptál, vagy úgy gondoltad, a magyar bárok és lányok már nem tartogatnak meglepetést számodra, ezért a cseheknél próbálkozol?-Egy pillanatnyi szünetet tartok, majd válaszolok a fel nem tett kérdésre.-Én? Igen, hosszú sztori... Hmm, kávé, az most jól esne. Van a közelben egy kávéház, gyorsbüfé, bármi?
Érdeklődöm, miközben már a környéket pásztázom. Ennyi tatyóval nincs sok kedvem a hosszú sétához, remélem, nem kerül rá sor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 3. 20:14 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

- Csupán a látványommal felpezsdítem unalmas hétköznapjaid - jegyzi meg önbizalma teljében, aztán elkomolyodik és a nő szemébe néz. - De még milyen nagy hatással.
Pár pillanatig kivár, aztán elkapja a tekintetét, egész kedvesen elmosolyodik, aztán a hajába túr. Ez talán némileg gondolkodóba ejti a lányt arról, hogy Aaron talán mégsem annyira felszínes, mint amilyennek látszik. Legalábbis a srác ezt reméli.
- Régóta sejtem, hogy többet szeretnél tőlem, de hogy pont a fenekemet szeretnéd fogdosni... Azt hittem úrilány vagy, aki az ilyesmit akkor sem vallja be, ha igaz - vigyorodik el ismét és egy pillantással felméri a lány kinézetét, aztán meghívja egy kávéra.
- El kellett jönnöm - mondja, miközben állkapcsán megfeszül a bőr. - Tudod nem való nekem az, hogy sokáig egy helyen legyek - folytatja kicsit enyhültebben. - És persze igazad van, kellett már nőből is a változatosság, ott nem jutott minden ujjamra kettő, csak egy.
Előre mutat, alig száz méternyire látszik is egy kávézó villogó logója, majd nagy sóhajjal kikapja a nő kezéből a bőröndöt.
- Egy dolgot tisztázzunk! Nem a szokásos férfi-nő marhaság miatt, egyszerűen fáj látni a bénázásod - húzza el a száját, aztán elindul a kávézó felé. Biztos benne, hogy a nő jön vele, elvégre most már nála vannak a cuccai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 20:56 | Link

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Mindjárt gondoltam, hogy ennyi lesz az össz, amit le fogsz szűrni a mondókámból...-Mosolyodom el lemondóan. Hiába, neki mindig is csak az maradt meg abból, amit eldaráltam neki, ami az egoját, a saját magáról kialakított képet növeli, megerősíti. Van, ami sosem változik, azt hiszem, Aaronnél ez egy ilyen dolog.
A vigyorból hirtelen komolyra forduló arcvonást és tekintetet azonban nem tudom hova tenni. Furcsán ejti a szavait, De még milyen nagy hatással, érződik, ez most nem az a megszokott, egoista, minden nő az enyém, azt kapok meg, akit csak akarok srác hangja, hanem valami egészen más. Időm azonban nincs túl sok arra, hogy elfilozofálgassak egyetlen mondatán, ezért elraktározom magamban, és később visszatérek rá. A pillantását mindenesetre állom, habár egy kicsit belepirulok, nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Amint elfordítja tekintetét, és zavartan a hajába túr, én is babrálok egy kicist a tincseimmel, kell valami pótcselekvés, ami oldja ezt a furcsa, szokatlan légkört.
Szerencsére Aaron hamar a helyzet magaslatára áll, és sajátos modorával megtöri a csendet. Nem bírom ki, hogy ne nevessek fel. Még, hogy én az ő fenekét fogdossam, ez még... Sosem gondoltam ilyesmire!
-Ki beszélt itt arról, hogy akárcsak egy ujjal is hozzáérnék a hátsó fertályadhoz? Én csak és kizárólag arra gondoltam, hogy úgy igényesen fencin rugnálak egy-egy megnyilvánulásodért, mint például amilyen ez is. A bálványozásodat meghagyom a lotyóidnak, ha nem bánod!
Rákacsintok, majd a témát a csehországi tartózkodására terelem. Mimikáján is látszik miközben válaszol, hogy kényes neki erről beszélni, hisz állkapcsán szinte pattanásig feszül a bőr.
-Értelek.-Bólintok, úgy érzem, nem most van itt annak az ideje, hogy ezt a kérdést boncolgassuk, talán majd máskor visszatérünk rá.
A kávét emlegetve hamar elhatározásra jutunk, és szerencsére a hosszú sétát is sikerül megúsznom, ugyanis a közelünkben épp van egy kávéház. Meglepődök, amikor a bőröndöm után kap, és elveszi tőlem, de azért kihangsúlyozza, ennek semmi köze ahhoz, hogy illemtudó lenne velem csak azért, mert nőből vagyok. Nem szólok egy szót sem, nehogy meggondolja magát, és tovább kelljen vacakolnom a kofferral, de azért egy elégedett mosoly feltűnik vonásaimon.
A kávézóba hamar megérkezünk, szerencsére nincs dömping, így hely akad bőven. Az egyik, beljebb eső asztalt célozzuk meg, s miután mindketten helyet foglaltunk, belekezdek a mesélésbe.
-Szóval, az imént azt mondtam, hosszú és bonyolult az idejövetelem története. Kezdjük ott, hogy fogalmam sincs, hol vagyok...
Nagyjából eddig jutok a sztorival, ugyanis megérkezik a pincér, várva, hogy leadjuk a rendelésünket. Mivel még nem tudom eldönteni, hogyan is kérem a kávémat, nálam ez ugyanis mindig változó, ezért a srácra pillantok, hátha neki van határozott elképzelése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. május 3. 22:13 | Link

My Siren
Valahol Csehországban

- Teljesen kiszámítható vagyok, most csalódtam magamban - röhög fel a kis szemezős jelenete után, amivel láthatóan sikerült is zavarba ejtenie a lányt, de valamennyire talán magát is.
- Hát, ha nagy kísértést érzel rá, és nem zavar, ha furcsán néznek rád az emberek, felőlem megkísérelhetsz hátsón rúgni - vonja meg a vállát, miközben a szája sarkában egy mosoly rejtőzik. - Elkeserítesz - sóhajt fel. - Néha igazán bálványozhatnál te is.
Persze poénból mondja, de hát... ki tudja, végül is biztos nem lenne rossz, ha néha nem csak ölnék egymást. Vagy többen ne is reménykedjen, inkább gyúrjon rá a szájkaratéra? Végül is abban már otthonosan mozognak.
A múlttal kapcsolatos kérdést gyorsan lerendezi, és kissé megdöbben rajta, hogy Lenke sem boncolgatja tovább a témát. De azért magában hálát ad neki érte.
A kávézó meglelése és a csomagok felszedése után - na, meg egy látványos szemforgatás után, amit a lány önelégült mosolyára ad válaszul - gyorsan oda is érnek az épülethez. Belépve helyet keresnek, majd lepakolnak, és Lenke végre belekezd a történetébe, amit félbeszakít a pincér érkezése.
Önhatalmúlag kér két kapucsínót, meg egy vaníliás és egy kávés süteményt, mindezt angolul, és örül neki, hogy ha a pincér kissé akadozva is, de beszéli a nyelvet. Miután a rendelést elintézte, újra a lány felé fordul.
- Ez itt Csehország - mutat körbe. - Most már tudod hol vagy, de talán kezdjük az elején. Szeretném megérteni a problémát - mosolyodik el Aaron és kivételesen ez csupán ennyi: egy mosoly. Nem gúnyos, nem viccelődő, nem lenéző, nem álca, talán egy cseppet biztató, de semmi több, csak egy mosoly.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek