A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567211#post567211][b]Návay L. Viktor - 2016.02.26. 22:27[/b][/url]

S e t h

- Hát, akármennyire nem örülök neki, de úgy tűnik, az lesz a megoldás, úgyhogy azt hiszem, mielőtt még túl sokat fontolgatnám, inkább beszerzem. Mit tanácsolsz? - érdeklődöm. Tisztában vagyok a makacsságommal, de ez a helyzet így már lassan tényleg tarthatatlanná válik, és nem szeretném meginni a levét. Egy ilyen kompromisszum végtére is nem jelenti, hogy majd mindenhez ketyerét fogok használni, mert éppen kényelmesebb.
- Az már igaz - bólogatok egyetértően a megállapítását hallva, hiszen csak a kisebb rossz, hogy nem tudok hozzászólni a témához, ha már egyszer jól megértik egymást, meg aztán amúgy is beszélek éppen eleget mindkettejükkel ezt leszámítva minden másról.
- Elfoglalt, mint mindig, amióta itt van, de megvagyunk. Mit mondhatnék? Hiányzik, jó látni, még ha csak futólag is, bár azt is elmondhatom, hogy az utóbbi időben nem találkoztam azonosíthatatlan, gyanús élőlénnyel a házban - jegyzem meg, már csak azért is, hogy valami jót is találjak a jelen helyzetben. Igaz, ezzel együtt sem próbálnám meggyőzni arról, hogy hagyja abba  a kutatást, ha egyszer látszik, hogy nagyon érdekli az egész. Egyszer csak a végére érnek, addig meg csak időnként ne felejtsem el noszogatni, hogy egyen is, mert az édesség nem éppen számít tápláló ételnek, a kávéról és a cigiről nem is beszélve.
- Bocs, tudom, hogy komoly dolog - emelem fel megadóan a kezem, igaza van, viccnek is rossz. Tekintve, hogy mennyire nem beszélek a magyaron kívül egyetlen más nyelvet sem, tényleg kelleni fog az a kütyü, vagy a végén egyszer tényleg olyasmibe keveredem, amibe nem kellene.
- Ó, nem ajándék, csak Adélka ráakadt egy kiscicára és mivel a szobatársa allergiás a macskaszőrre, úgy gondolta, hogy jó helye lesz nálam. Kellett hozzá némi győzködés, de aranyos jószág, és mivel Őrnagy már nem fér bele a bögréimbe, kell az utánpótlás - vonom meg a vállam. Valahol még jó is, hogy leköti a figyelmemet, miután Őrnagy időnként elkószál - aztán persze hazatéved, ha elég éhes -, Matthew-t meg leköti a kutatás. Igaz, hogy Pamacs egyelőre nem bizonyult olyan kíváncsinak, mint Őrnagy és egyetlen csészémbe sem mászott bele, amióta nálam van, de nem táplálok hiú reményeket egyelőre.
- Köszönöm - mondom beszerezve a bögrém is, majd a mai terv iránt érdeklődöm. A választ hallva úgy mosolyodom el, mint egy öt éves, akinek most ajánlottak egy egész tábla csokit. Mondjuk a csokival nem lehetne ekkora lelkesedést elérni nálam, de a csillagászattal már annál könnyebben.
- Rendben - dörzsölöm össze a két tenyerem, részemről neki is láthatunk, bár talán előbb mégiscsak készüljön el a teám.
- Épp tegnap akadtam rá a könyvtárban egy elképesztően érdekes könyvre a navigációról. Ugyan többnyire történeti vonatkozású, semmint technikai, de műholdas navigációt úgysem tervezünk, nem? - kérdezem már csak poénból is. Rúnákkal ugyan biztos meg lehetne oldani, de ahhoz nem én kellenék, aztán elvigyorodom a felfedezésén.
- Nocsak, valaki szeretné, ha néhanapján te is ennél? - érdeklődöm még mindig széles vigyorral az arcomon, elvégre le merném fogadni, hogy az elmúlt pár napban is éjjel-nappal dolgozott, mert éppen az a tipikus megszállott feltaláló, aki képes elfelejteni minden egyebet, ha egyszer valamibe belekezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567986#post567986][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.02.28. 00:18[/b][/url]

- Általában azok a legmegbízhatóbbak, amik a tulajdonosuk mágiájára vannak hangolva, ezeknek érintkeznie kell a testtel, úgyhogy többnyire kiegészítőként árulják. A másik kategória az, amit varázslattal kell működésbe hozni, ezek is jól működnek, de a ki-be kapcsolgatás bosszantó lehet, ha többet használja az ember.-*Neki ugyan eddig nem volt szüksége ilyenre, de valamennyire foglalkoztatta a téma és utánajárt régebben, mert bár Magyarországra kerültek, mindig ott lebegett a fejük felett, hogy esetleg tovább kell menekülniük. Örült, hogy azok az idők elmúltak, s ami megmaradt belőlük, legfeljebb ilyen alkalmakkor bukkant felszínre.*
- Merlinre, az a csészealj néha kísért az álmaimban.-*Nem teljesen a lényeget ragadta meg, de az a takarítás mély nyomot hagyott benne. Fejét megrázva igyekszik megszabadulni az emlékektől.*- Remélem, a vizsgák után el tudjuk kicsit csábítani valahova. Szívesen bemutatnám neki Averyt, az az érzésem, pompásan kijönnének.-*Konkrét érvekkel kevéssé tudta az állítását alátámasztani, hacsak a ketyereszeretettel nem, de megmagyarázhatatlanul erősen élt benne a benyomás, hogy a Rellonos remekül be tudna illeszkedni hármasfogatukba és Seth sem érezné magát többé gyertyatartónak. Ráadásul élvezettel nézte volna végig például a köztük folyó vérre vívott csatát Scrabble-ben - Ave könyörtelenül lemészárolt eddig mindenkit, még ő is nehezen tudott vele lépést tartani.*
- Így már értem. Princey már tud a macskafarmod bővítéséről?-*Apró somollyal érdeklődött, mert bár ő tudta, hogy nem hivatalosan a morc exlevitás is tagja a gyűjteménynek, egyikük sem tartotta sürgősnek, hogy ezt a tényt vele is közölje. Számos olyan közös poénjuk vagy egész beszélgetésük volt, aminek jobb, ha sosem szivárog ki, mert így vagy úgy, de magukkal vinnék a sírba.
- Ellenállhatatlanul aranyos vagy, amikor így lelkesedsz.-*Halk nevetéssel szemléli Viktor elragadtatását, mert ezt a fajta hihetetlen nyíltságot kedvelte meg benne először, hogy sosem érezte úgy, hogy a másik bármit is megpróbálna rejtegetni előle. Ráadásul szinte bármiről tudott vele beszélgetni, akár órákon át és persze remekül össze tudtak fogni, ha bele akarták rángatni Kinseyt valamibe.
Amikor néhány perc múltán már kiázott a tea, tölt Viktornak és kiosztja a kiskanalát is, hogy meglegyen a boldogsága. Némi habozás után magának is készít egy bögrével, de különös mód felönti tejjel - az év elején történtek miatt csak így tudja meginni, de legalább már nem lesz tőle instant rosszul.
- A műhold betájolhatóvá tenné a pozíciónkat, úgyhogy semmi szín alatt. Nem véletlenül szavaztunk egyöntetűen a hagyományos módszerre.-*Alapból nem is volt szükségük ennyire pontos irányításra vagy helyzetmeghatározásra, elvégre nem fenyegették őket jéghegyek és sekély víz.
- Cssssssss.-*Pisszegi le Viktort, egy szinte sértett pillantást mellékelve, majd újra a dobozra fókuszál, mert tény, hogy gyakran megfeledkezik a rendszeres étkezésről, de azért nem vészes a dolog. Legalábbis nem annyira, amennyi lasagne van a tárolóba taposva. Várjunk csak...*
- Megvilágosodtam,-*közli, bár a dicsfény és a hangeffektusok elmaradnak.*- Ezt az öcsém adta, ő dolgozik most Arvidnak, aki valamiért rajong az olasz mugli kajákért.-*A még megválaszolatlan kérdés, hogy mikor is történt ez - valószínűleg az utolsó találkozásukkor nyomhatta a kezébe, vagyik nem hinné, hogy bagollyal küldte volna...Esetleg Solomonon keresztül juttatta volna el? Lázasan kutat az emlékezetében, végül egy vállrándítással felcsapja a doboz tetejét és beleszagol.*
- Még jó. Szóval ha megéheznél, csak szólj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=568007#post568007][b]Návay L. Viktor - 2016.02.28. 02:14[/b][/url]

S e t h

- Olyan kiegészítőre gondoljak, mint mondjuk egy karóra? - kérdezem, ha már sikerült átrágnom magam a hallottakon. Talán nem is olyan vészes, mint gondoltam, kiegészítőként pedig még csak nem is lehet túlságosan feltűnő. Ez még nem győzne meg arról, hogy akkor is szerezzek be egy ilyet, ha nincs szükségem rá feltétlenül, de éppen, hogy a szükség a motiváló ok esetemben, noha ezzel együtt tényleg érdeklődve hallgatom, amit mond és megpróbálom elképzelni is. Nem hiszem, hogy láttam volna még távolról is ilyen szerkentyűt, nemhogy közelről. Sajnos, egyre-másra a karórához térnek vissza az elképzeléseim, nem jutok sokkal messzebb, így inkább nem erőlködöm tovább ezen.
- Szerencsére azóta sem került elő, és már a kiskanalak is abbahagyták a nyöszörgést - osztom meg vele a fontosnak vélt információt, ha már ő is szerencsétlen részese lehetett ennek a csodaszép élménynek, amit mások esélyesen inkább neveznének traumának. Nem is alaptalanul. Azóta is alapos lelki rákészülés után tudom csak rávenni magam a nappali kitakarításának, mert mi van, ha még a végén csak szembesétál valamelyik sarokból a nyavalyás kis túlélőbajnok.
- Az jó lenne - válaszolom elmosolyodva. Nem fejtem ki, hogy melyik része, már csak azért sem, mert összességében az egészre értem. Matthew-t jó lenne kimozdítani és Avery-vel kapcsolatban úgy vélem, hogy Seth megérzése nem csal és tényleg jól kijönnének.
- Na, most egész faragatlannak érzem magam, hogy még meg se kérdeztem, hogy és ti hogy vagytok? - pillantok felé és egy egész kicsit ég a fülem, hogy csupán Avery neve hallatán sikerül rájönni, hogy mit is akartam kérdezni már korábban. Ennyire lekötne, hogy hiányzik Matthew? Szusszantok egyet és enyhén megrázom a fejem, majd ha itt végeztünk, megnézem, mit csinál épp.
- Még nem, de majd ma felvilágosítom róla, hogy konkurencia akadt - vigyorodok el. Addig ugyan még átgondolom, hogyan is fogalmazzak, mert mégsem lenne jó a rövid együtt töltött időt mosolyszünetre pazarolni. Erre viszont még van időm, ráadásul a csillagászati kérdéshez mérten mindenképp másodlagos jelentőségű ebben a percben. Vigyorgok is tőle lelkesen, hiszen ezzel most feldobta a napom is rendesen.
- Csillagászat... - mondom olyan hangsúllyal, mintha értenie kellene minden egyes apró kis töredékét ennek a szép kis bonyolult tudományterületnek, és főként azt, hogy micsoda jelentősége van nekem. Lelkesedésemben még gesztikulálok is mindehhez.
- Ennél izgalmasabbat aligha dughatnál az orrom alá, hogy nézzem át - teszem még hozzá. Szinte nehezemre esik nem azonnal nekiesni a papíroknak. Meg is mozdulok, ám aztán a teát választom előbb. Türelem. Majd mindjárt megkapom azt is. Mindjárt. Mindjárt.
- Nem teljesen értem, hogy működik, bonyolultabb, mint egy szélrózsa vagy egy szextáns. Talán azt a fejezetet is el kellene olvasnom, ami erről szól - vonok vállat. Nem érdekel annyira, mint mondjuk a középkori navigációs rendszerek, túl modern és túl elektronikus nekem, de egy-két új információ még sosem ártott meg, csak nem fog ezután sem. Seth közben felfedezi az ételhordót, és amikor csendre int, szófogadóan elhallgatok. Inkább a bögrémet szorongatom, a teából áradó hő pedig lassan a kezemet is alaposan átmelegíti.
- Avagy az öcséd szeretné, ha rendesen ennél. Majdnem ugyanott vagyunk, bár így utólag a "néhanapján"-t újragondolnám és talán visszavonom - állapítom meg nagyon okosan. Vajon most rá kellene készülnöm, hogy mindjárt homlokon talál valami repülő tárgy? Azért még teljesen nyugodtan kortyolok bele a teámba, bögrém rejtekében is teljes lelki nyugalommal vigyorogva tovább.
- Köszönöm - válaszolom az ajánlatára, majd ismét belekortyolok a teába, és komótosan hintázom kicsit a talpamon, ide-oda helyezve a súlypontomat.
- Ha Matthew-nak így hagynék kaját, vajon megenné vagy egy idő után válaszolnának a dobozok? - gondolkodom el hangosan, fejemet oldalra döntve. Ennyit arról, hogy nem most foglalkozom ezzel az egésszel.
- Na jó, tényleg abbahagytam. Hol vannak azok a csillagászati adatok? - rázom meg a fejem, a bögrémet meg leteszem az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=568938#post568938][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.02.29. 16:17[/b][/url]

Hatalmasra tágult zöldjeivel figyeli a vámpírt. Látja meglobbanni a fényt a szemében, hallja - vagy csak képzeli, hogy hallja - az örökké mozdulatlan szív első, egyetlen, robajszerű dobbanását. Mint a világ keletkezésének első hangja, az ősrobbanás visszhangja tűnik fel benne. Ezzel egyidőben az ő szíve egyet kihagy - talán a döbbenet, talán a világ rendjének kiegyenlítése? Egy igen, egy nem. Egy élet, egy halál. A rend felbonthatatlan. Vagy mégsem?
Erősen tartja, szorítja a kezét, a másikkal karja után nyúl, aztán mégsem ér hozzá, csak készenlétben lóg a levegőben mellette. Azonban a második dobbanás újra a fiúban harsan. A harmadik is. Ez már az övé, csak az övé. Még mindig tányérnyira kerekedett szemekkel néz le rá, légzése gyors, mintha körbe-körbe szaladt volna a kőcsoport körül.
A természet végül mindig győzedelmeskedni fog, még egy ilyen mágikus helyen is. Bizonyos törvényeket nem lehet felülírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=569113#post569113][b]Adam Kensington - 2016.02.29. 20:31[/b][/url]

Eördögh Lars Tobias
délután | The Arctic Henge


(Raufarhöfn , Izland) | x


Zihálok, mintha bármit számítana. Csak megszokás. Hajam kissé ziláltan arcomban. Most kifejezetten törékenynek tűnhetek. Leigázhatónak. Szemeim fénye amilyen dús, egyben olyan elgyengült. Mindez persze csak illúzió. Valami, amit pár pillanatra talán még én is elhiszek. Elképzelem, hogy Tobias képes lenne uralkodni rajtam. Elképzelem, hogy erősebb nálam. Hogy képes lett volna megtartani, amikor térdre csuklottam. Meghatározhatatlan súlyomnál fogva ez lehetséges lett volna bár, a kiváltó ok és a magam elhagyása miatt viszont már kevésbé. Mindez tehát tünékeny képzet csupán. Olyan távoli, hogy még közös tudatunkban sem üti fel fejét, egyedül csak bennem egy kicsit. Nem mintha a fiú ne volna erős. Azonban akkor is halandó.
Kapaszkodom őrangyalomba, miközben hallgatom szívverését. Békével tölt el, hogy ez nem a sajátom már. Egy ember ettől rettenne meg, nekem ez hoz megnyugvást. Még ha csak álom vagy gondolat is, túlontúl bizarr, idegen, elfeledett ahhoz, hogy másként legyen. Még annál is furább, mint hogy a sarki fény lekúszott közénk. Igazából ez utóbbi ebben a szent pillanatban kifejezetten természetesnek tűnik. Vagy talán a szívverésem is az volt? Talán pont attól volt félelmetes, hogy ennyi évszázad távlatában is mennyire ismerős? Nem tudom. Nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=569160#post569160][b]Antoinette Myra Blackburn - 2016.02.29. 22:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=569637#post569637][b]Béres Bárcián - 2016.03.02. 15:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=570398#post570398][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.04. 00:50[/b][/url]

- Akár, de láttam már piercing-formát is. Szóval elég nagy a választék, az árak pedig főként aszerint változnak, hány nyelvre kalibrálják és mennyire díszes. Aztán vannak mindenféle extra bűbájjal felszereltek, de szerintem neked bőven elég egy alap modell.-*Még mielőtt túlzottan belelkesülne, sikerül megfékeznie magát, mert ő aztán naphosszat el tudna társalogni megbűvölt tárgyakról, varázslatokról és felhasználásukról. Szakmai ártalom, vagy reményei szerint, leendő szakmai.*
- Uh, még mindig nagyon örülök, hogy nem édesítek és kevergetésnek se érzem szükségét.-*A lény rajza a mai napig megvan valahol, az eredeti pedig könnyen lehet, hogy még mindig Kins kertjében bujdokol, valamelyik hortenziabokor alatt lesve ártatlan áldozataira. Vajon ha valaki egyszer összefut vele a vadonban, felismerhető lesz még? Mármint, nem az, hogy Kins házából származik, elvégre elég sokan isznak filteres fekete teát és van dísztelen, kék csészealjuk, hanem maga a lény eredete... Inkább elhessegette a gondolatot, ahogy egy ki tudja, hány év múlva élő magizoológus hosszas küzdelem árán teríti le az akkorra lavórnyi házú lényt, hogy aztán vele pózoljon a Reggeli Próféta címlapján.*
- Elmehetnénk abba a mágikus teázóba, amiről a múltkor meséltem.-*Veti fel a pozitív válaszra, mert egy közös vacsora jó alap - ha a bemutatás mégsem a várt eredményt hozza, akkor udvariasan el lehet köszönni az étkezés végén, ha pedig felülmúlja a várakozást, akkor mindig lehet plusz desszertet meg kávét rendelni. A vizsgák után egyébként is szívesen ünnepelne egyet a legközelebbi barátaival, akik bár csak három éve vannak mellette, nem kevés és nem kis nehézségeket segítettek neki leküzdeni. Szeretné, ha még sokáig, lehetőleg sosem távolodnának el egymástól, de az élet szeszélyességét ismerve megelégszik a nagyon sokáiggal. Merengése közben Viktoron pihenteti tekintetét, a kérdésre pedig halkan, derűsen felnevet.*
- Nem titkolt szándékom volt, hogy végre kicsit mesélhessek valakinek. Az öcsém továbbra is "kérlek, ne kezdd el" pillantással jutalmaz, ahányszor látja az arcomon, hogy beszélhetnékem van.-*A mondandója mellé tűzött szemforgatás egyaránt szól Sebastian túlzott szemérmességének és a saját lököttségének, amiért nem képes magában, csendben örülni.*- Valentinre megpróbált főzni nekem, ami rövid úton zseniális káoszba torkollt, úgyhogy végül inkább pizzát rendeltünk és vigasztalásul hagytam, hogy elverjen a kedvenc videojátékában. Nem mintha lett volna más választásom...-*még mindig-már megint nevet, jólesőt szusszanva.*- Egyszer, kerül, amibe kerül, látni akarom Kins ellen játszani. Abban nem vagyok biztos, hogy én is részt akarok venni abban a partiban, de az első sorban akarok ülni...vagy a másodikban. A popcornkészítést meg rád hagyom.-*Felszabadító így cseverészni és dobálózni a képtelen forgatókönyvekkel és valószínűtlen poénokkal. Furcsa, hogy ilyenkor nem is tűnik annyira rémesnek a humora - valószínűleg ő is olyan, mint az a professzoruk, aki akkor vicces, amikor egyáltalán nem akarja és amikor tréfálkozna, mindenki legjobb esetben is csak fájdalmasan felnyög.*
- Hát, sok szerencsét...-*A hangjából együttérzés csendült, de hogy Viktorral vagy Princeyvel rokonszenvezett-e, már nem derült ki - részéről továbbra sem értette a macskákat és valahol tudta, mit érezhet a morc viselkedéselemző, amikor olyen szeszélyes, nehezen kiszámítható, egoista gombócokkal kell osztoznia a partnerén és a házán, mint amilyen sok esetben ő maga is...*
- Láátom.-*Nevetnie kell, de van ebben a lelkesedésben valami elragadó, főleg, hogy a másik neki is megmutatja. Seth a rajongását többnyire csak szűk körben hajlandó igazán felfedni, ezért néha kicsit irigyelte is Viktort, amiért ennyire nyitott tudott lenni mások és a világ felé.*
- Viszont te értesz hozzá Ricsi mellett a legjobban.-*Bók és tény, hogy a Levitás volt a második legjobb asztronómus a csapatban, aminek nagy hasznát vették, mert mire mindenki belerázódik majd ebbe a navigációs rendszerbe, még jó eséllyel hetek fognak eltelni az első repüléstől számítva. Két ember hamarabb megtanítja a maradékot, mintha az egész szegény, önkifejezési problémákkal küzdő Ricsire maradt volna.*
- Doppler-effektus, ha jól emlékszem, illetve trianguláció. Nem vagyok benne biztos, elég nehézkes a felzárkózás mugli technológia terén.-*
- Hm, nem szedtél fel mostanában? Olyan pufók az arcod...-*Seth szemei egészen kicsit összeszűkülnek, ahogy a Levitásra mered, azonban az egész nem tart tovább egy-két pillanatnál, utána óhatatlanul is elvigyorodik a kérdésre.*
- Szerintem egy idő után folyton követnék és a sarkában lennének, hogy EGYÉL MÁR MEG.-*Reagálja le csuklóból a felvetést, mert ha ő mostohán bánt a rá bízott étellel, akkor Kins egyenesen kegyetlen kajakínzó volt. Viszont megtalálja, amit eredetileg keresett és a tárgyhoz mellékelt jegyzetekkel együtt tér vissza az asztalhoz.*
- Itt van minden, elméletben. Remélhetőleg nem hagytam el semmit, mert az öcsém megöl.-*Egy bélelt dobozkából egy öklömnyinél nem nagyobb, elsőre kristálygömbnek tetsző valamit vesz elő, ami azonban pálcaintése hirtelen nagyobb földgömb méretét ölti. Arra is hasonlít, bár felszíne áttetsző, apró, világító pöttyök borítják össze-vissza és belsejében még egy gömb pihen. Az egész peremén néhány rovátkázott fémabroncs fut körbe.*
- Ha jól emlékszem, akkor a beállítást követően egy varázslattal a két gömb helyet cserél és a hozzávetőleges pozíciót jelzi ki. De olvasd át, mert én csak a laikusoknak szánt bevezetőt fogtam fel.-*Az asztalon elhelyezett egy lebegtetőbűbájt üzemeltető, apró találmányt, ami fölé most beállítja a gömböt - mozgatható, forgatható, csaknem szabadon lehet vele manipulálni, mégis megakadályozza, hogy a sérülékeny alkatrész leessen vagy mechanikusan sérüljön. Amíg nincs teljesen kész, nem helyezhet el rajta törésgátlókat, mert minden precíziós munkát igénylő bűbájnak útjában lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=570949#post570949][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.03.06. 10:32[/b][/url]

Az az érzése támad, ami oly sokszor, ha védtelen lényt lát - pedig ez most csak délibáb. Önkéntelen, ösztönös védelem. Egy állat ösztöne - hisz a jó oldalunkat tőlük örököltük. Minden, ami eredendően gonosz, az az ember sajátja. De valójában kettejük közül nem a férfi a törékeny halandó. Az illúzió egy pillanatig tartott, szaporán pislogni kezd, de már tovatűnt a látvány. Az érzést azonban mégsem tudja lerázni magáról. De ettől ő nem érzi magát hatalmasnak. Máskor lehet azt érezné. Ő, a másik, azt hozná ki belőle. Hisz mi vagyunk az evolúció csúcsa. A legveszélyesebb ragadozó - vagy legalábbis az egyik legveszélyesebb. A többi is mindenesetre belőlünk származik. Minden más értünk, általunk van. Ki van nekünk szolgáltatva. Csak ki kell nyújtanunk a kezünket, hogy kioltsuk a fényt egy szempárban. De nem csak sötétséget hozhatunk, hanem világosságot is. Tobias lassan térdre ereszkedik, így újra ő kell kissé felnézzen a vámpírra. Egyik kezét még mindig szorítja, a másikat bizonytalanul felemeli, aztán a hideg, újra halvány arcra csúsztatja.
Kettejük közül csak egyiküknek verhet a szíve. Csak egyikük élhet a szó biológiai értelmében. De ez nem vethet gátat. A természetnek csak bizonyos határig van ereje. Azután minden rajtunk áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=570976#post570976][b]Artemisia Rubya - 2016.03.06. 11:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=571243#post571243][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.03.06. 18:16[/b][/url]

Megsárgult újságkivágások, családi képek, mágikusak, egy gyerekzsúr, hangtalanul nevetnek a gyerekek, a gyertyák lángja illegeti magát; egy balatoni fürdőzés, lágyan hullámzik a háttérben a víz. Egy élet darabkái hevernek szanaszét az asztalon. Már reggel nyolc óta itt ül, azóta elfogyott a termoszban magával hozott kávé, a szeme körüli karikák tovább mélyedtek, hogyha ez még lehetséges egyáltalán, a haja pedig mintha egy verébcsaládnak adna otthont.
Halkan mormol magának, miközben egy füzetbe jegyzetel, majd a füzetet félresöpri és újra maga elé húz egy fényképet. Valami új, eddig fel nem fedezett részlet? Egy kétes alak sziluettje a háttérben? Vagy... nem, az csak egy fa a távolban. A képek minősége sem segít a helyzeten. Rég volt a hetvenes évek, még varázsló-viszonylatban is.
Feltolja szemüvegét a feje tetejére, és nagy elánnal dörzsölgetni kezdi a szemeit néhány halk, fáradt sóhaj kíséretében. Mit is akar elérni? Látott egy cikket, egy idős, de nagyon jó memóriájú újságíró lehetett, aki újra előszedett egy negyven éves ügyet. Egy gyászhír egy vidéki lap utolsó előtti oldala legalján. Ennyi elég volt, hogy valakinek eszébe jusson egy eltűnt kislány, akit négy évtízede nem találtak meg, de a szülei soha nem adták fel. Illetve most az apja mégis kénytelen volt, tekintettel arra, hogy róla szól a gyászhír. A rejtélyes körülmények, a megoldatlan ügy mind olyan szókapcsolatok, amik beindítanak egy gépezetet Tobias fejében és többet nem is áll az le, amíg mindenre fény nem derül. Jobb mindent elrejteni előle, ami ezeket vagy hasonlót tartalmaz. De ez a bizonyos újság a kezébe került - teljesen véletlenül, valaki a nagyteremben felejtette -, és így most itt van. És még itt lesz egy ideig, valószínűleg zárásig. Hiányolja a házát, ahol nincs nyitvatartási program, bármikor újabb adag kávét főzhet magának és garantáltan senki nem fogja megzavarni, Winstonékon kívül. De most itt van, és végülis egy könyvtár nem utolsó hely egy nyomozás elkezdéséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=571252#post571252][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.06. 18:34[/b][/url]

Ki kapott rengeteg papírmunkát? Na ki? Természetesen ő - legalább ezúttal nem pecsételnie és szerződések alpontjait bújja, hanem valami tényleges esettel foglalkozik: ugyan ahhoz ő még túlságosan is gyakornoknak számít, hogy ténylegesen, tevékenyen részt vegyen a jogi védelemben. Ettől függetlenül Jeszenszky elvárja tőle, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel nézzen utána a családnak és a korábbi esetnek, már csak a biztonság kedvéért is. Azt is hozzátette, ha bármilyen észrevétele van, ne féljen hozzá jönni vele.
Ez a főnöke nyelvéről az emberi kommunikáció univerzális nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy legkésőbb két nap múlva legalább öt-hat javaslatot hallani akarok magától fiam, különben elkönyvelem használhatatlan csinovnyiknak.
Kikérte (és kapta) az ügyiratokat a minisztréiumból, másképpen nem is tudta volna elolvasni őket, a minisztériumi anyagok mind erős titkosító bűbájokkal vannak ellátva, s csak akkor láthatja őket, ha arra a hivatal által felhatalmazást kap - egyszersmind ideiglenesen ráhelyeznek egy varázslatot, amivel láthatja a papíron írtakat. Másoknak ez csak egy stóc üres fecni.
Ha Magyarországon maradtak volna, akkor ő is inkább éjjelig maradt volna a minisztériumban, így viszont, hogy ritkábban kell bejárnia, úgy döntött, hogy inkább hozza magával a mappát, aztán majd egy nyugodt helyen átnyálazza. Szóval most itt tart, ez történik most - most, hogy megtalálta az ominózus "nyugodt helyet".
Helyet keres - és talál is, sokat, meglepően kevesen ücsörögnek a könyvtárban, és azok közt is sikerül találnia egy ismerős arcot. Igaz, az ismerős arc pillanatnyilag nagyon el van mélyedve valamiben, annyira, hogy talán még az sem tűnik fel neki, hogy az asztal közelébe ért. Nem túl nagy hanggal járó, de jelzésértékű mozdulattal ejti az asztallapra a vaskos mappát, ami tompán puffan egyet.
- Helló, nem gond, ha ide ülök, ugye? - Kellemes félmosoly ül az arcán, miközben lepillant Tobiasra. A keze már a szék támláján nyugszik, egyetlen mozdulatra arról, hogy kihúzza és helyet foglaljon rajta. Mindössze udvariasságból ugyan, de azért megvárja a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=571899#post571899][b]Návay L. Viktor - 2016.03.08. 17:49[/b][/url]

S e t h

- Ez egyre jobban tetszik. Hm... Matthew szerintem értékelné a piercinget is, csak azt kétlem, hogy a rohamosztagosok is hasonló véleménnyel lennének... vagy akár a Nyomozóiroda dolgozói, pedig... pediiig...  - gondolkodom el vigyorogva az előttem megjelenő képen. Nincsenek előítéleteim azokkal szemben, akik szeretik ezeket a testékszereket, vagy minek nevezik őket átfogóan, de valahogy nem ez a biztos belépő a rendészeti pályát illetően.
- De folytasd csak nyugodtan. Komolyan kíváncsivá tettél. Majd ha már nem értek egy kukkot se, úgyis kérdezek - fordulok felé elhessegetve a piercing gondolatát a hozzá kapcsolódó többivel együtt. Tényleg sikerült felkeltenie az érdeklődésemet és ráadásul az az érzésem, hogy mondanivalója is akadna még bőven. A tudósítást a kiskanalak állapotáról mindenképpen fontosnak tartom, ha minden jól megy és benéz hozzánk még a jövőben, mégse tartson tőle, hogy a kiskanál hirtelen nyöszörgésbe kezd, amint kézbe veszi. Szép is lenne. Nem tudom, mit éltek meg szegények, de mostanság meglepően csendesek, rendesek, jól vannak már, köszönik szépen. Hála az égnek.
- Nem is tudod, miről maradsz le. Az édesítésnek én se vagyok híve, de a kevergetés... - közlöm vele és már vigyorgok is. Nem mintha bármi nagy dolog lenne a kavargatásban, csak ez tipikusan az a szokásom, amin még én is nevetni szoktam, ha belegondolok, hogy tényleg semmi értelme, de mégse esik jól a tea, ha nincs benne a kiskanál.
- Remek ötlet - válaszolom, amikor felveti a nemrégiben már szóba került kávézót, még Matthew-t sem lesz nehéz meggyőzni szerintem, de ez még ráér, előbb szükségét érzem, hogy irántuk érdeklődjek. Parasztnak érzem magam, hogy úgy fogalmazzunk, amiért nem kérdeztem már korábban, de legalább lelkesen mesél. El is mosolyodok hallgatva mondandóját. Aranyosnak hat, és bár nem úgy értem, hogy szerelmes tinilányosan aranyos, inkább... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a szót kifejezetten értékelné - még ha jobb is, mint ha a cukit használnám, attól még nekem is feláll a szőr a hátamon -, úgyhogy inkább csak magamnak könyvelem el.
- Emlékezetesre sikerülhetett - állapítom meg vigyorogva, aztán már bólogatok is az ötletre. Nem vagyok a videójátékok nagy rajongója, de ezt még én is megnézném - Oké, ha sikerül rávenni, naná - vágom rá. Ki nem hagynám, amennyire szórakoztató alkalomnak ígérkezik első hallásra, már csak összehozni kell egyszer. Szerencsekívánatára elhümmögök egy köszönömöt, mert arra szükség lesz, de tovább nem firtatom, főleg, hogy sikerült nagyon is felkeltenie az érdeklődésem a csillagászat említésével. Túlságosan is.
- Na hallod, most dagad azért ettől a májam rendesen - jegyzem meg fülig érp szájjal a bók hallatán. Jólesik, hogy valaki elismeri ezt is, bár tudom én is, hogy Ricsihez mérten van még mit pótolnom, viszont addig is tudok segíteni azzal, amit már tudok, és mégiscsak jó érzés hasznosnak lenni. Nem mintha egyébhez nem értenék, de itt ki veszi hasznát a túlélési alapismereteimnek például.
- Ühümm. Kevésbé kínai, de még mindig az. Sebaj, úgysincs rá szüksé... günk - állapítom meg, és kissé elakad a szavam a végére észrevételét hallva, aztán végignézek magamon, aztán szemöldökömet felvonva, homlokomat ráncolva nézek vissza rá.
- Te most komolyan azt állítod, hogy meghíztam? A lelkembe gázoltál, hallod?  Egyenesen a közepébe... különben is, mi az, hogy pufók? Utoljára óvodában mondtak nekem ilyet, ha jól emlékszem - húzom el a számat, de annyira komolyan nem érdekelnek ezek a szerintem teljességgel jelentéktelen részletkérdések, hogy nem bírom tovább nevetés nélkül. Az ételhordók esete sem éppen arra jó, hogy abbahagyjam a nevetést.
- Ja, pohontosahan - nevetek, hiába tudom, hogy azért van valóságalapja a felvázolt lehetőségnek. Csak sikerül azért visszajutni a vigyorgás szintjére végül, majd ennek a helyét is átveszi valami egyéb. Először a kíváncsiság. Bögrémmel szorongatva ismét kíváncsian pislogok a doboz felé, majd a benne rejlő gömb láttán szó szerint tátva marad a szám.
- Ahaaa - tátom a szám további fél percig, majd letáve a bögrém körbejárom a gömböt, na meg az asztalt is egyben, közelről is megszemlélem. Nem láttam még ilyet, bár ha minden igaz, olvastam már hasonlóról.
- Ez egyszerűen elképesztő. Hol is vannak azok a papírok? - kérdezem, miközben ismét közelebb hajolok a gömbhöz a kis pöttyök egy csoportját figyelve, aztán visszafordulok és már nyújtom is a kezem. Ide velük. Ha megkapom őket, azonnal vissz is aülök a székre és már neki is látok az olvasásnak.
- Tudod, te vagy a kedvenc feltalálóm. Nem tervezel mostanában egyebet is építeni, amihez hasonló csillagászati megoldások is kellenek? - jegyzem meg közben kitartóan böngészve a szöveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=572315#post572315][b]Béres Bárcián - 2016.03.10. 14:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=572501#post572501][b]Adam Kensington - 2016.03.11. 10:33[/b][/url]

Eördögh Lars Tobias
délután | The Arctic Henge


(Raufarhöfn , Izland) | x


Az Őrangyal a Földre száll. De nem leereszkedik. Nem éreztet hatalmat, nem méltóztatik, nem kegyeskedik, egyszerűen mellém szegődik. Le hozzám. Le a hóba. Szememet egy pillanatra sem veszem le róla. Tekintetem az ifjú, kellemes vonásokon csüng végig. Ott marad akkor is, mikor már kissé lefele kell nézzek rá.
Keze, amely nem az én kezemet fogja épp, megindul arcom felé. Míg hozzám nem ér, az a benyomása lehet, hogy egy szobrot simít majd meg. Bőröm márványszerű. Az északi fényben végképp annak tűnik. Érintésre azonban élő. Hideg, sápadt, de eleven szövet. Nem halott. Hogy volna az?
Ki tudja, milyen sokáig térdeplünk így közös tudatunkban, miközben Izland haván állunk kéz a kézben, az aurora boreálist vagy éppen egymást csodálva. Folytatjuk aztán sétánkat, csak olykor váltva szót. Többre nincs szükség. Hosszan, komótosan bandukolunk a kietlen, varázslatos vidéken, amíg csak tehetjük. Amíg míg a sötétség uralja a tájat és amíg társaságom halandó testre állja a körülményeket.
Végül eltűnünk, mintha sose jártunk volna itt. Pedig valójában örökké itt leszünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=572676#post572676][b]Gwen L. Blake - 2016.03.11. 23:03[/b][/url]

Általában semmit nem tesz meg az anyja kedvéért. Nincs jóban a nővel, és a lehető legkevesebbre csökkenti a vele való találkozást, most mégis teljesíti, amit "kért". Inkább hangzott parancsnak, főleg, mert rivallóval érkezett az üzenet, de a lánynak nem volt lehetősége tiltakozni. Ha félévente egyszer látja a nőt, akkor legalább a barátnői gyerekeivel legyen jó a viszonya. Ezt a felfogást Gwen nem nagyon díjazza, főleg, ha azok a személyek sznobok, de mit lehetne most tenni. Annyit tudott meg a lányról, hogy a szüleinek valamilyen bestiafarmja van Angliában, és, hogy az ismeretség mindkettejük számára hasznos, meg bla bla bla. Azt nem tudja, hogy ez Myra nevezetű csajszi Travis leendő felesége, de a férfiról is csak Lina kapcsán tud dolgokat.
A mostani pár napot Angliában töltötte, szóval volt ideje panaszkodni egy-két személynek, hogy az édesanyja mennyire szereti kínozni az ilyesmikkel, meg a másik lány mennyire antipatikus már most. A ruhabolt előtt beszéltek meg találkát, mert ő nem fog hazamenni. Teljesen felesleges és nem ér annyit a dolog. Legutóbb akkor járt ilyen helyen, mikor Katherine-nak volt az esküvője és vele nézegették a ruhákat. Nagyon reméli, hogy a legközelebbi ruhapróbán ő lesz az, aki próbál és nem csak nézni fogja azokat. Nem maradhatnak el az eladók, akik bármennyire is borzalmasan áll rajtad a ruha, istenítik, csak, hogy el tudják adni. Mikor éppen kisietnek, hogy hozzák a következő ruhát a lányra pillant és elhúzza a száját.
- Ezeknek minden tetszik, csak fehér ruha legyen. Megvan, hogy milyen fazonút szeretnél? - ne teljen már teljes némaságban az egész, mert az nagyon kínos lenne. Ha már itt vannak, próbáljanak egy keveset társalogni, hátha fordul a kocka és megváltozik a véleménye az eridonosnak a rellonosról. Talán akkor gyorsabban is fog menni az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=572934#post572934][b]Gwen L. Blake - 2016.03.12. 20:14[/b][/url]

Nem fogja feladni, bármennyire is nehéznek tűnik a kacsázás. Másoknak biztos az egyik legegyszerűbb dolog az életükben, de, neki sem mehet minden, ahogy szeretné. Aztán a háta mögül gúnyos hangra lesz figyelmes. Rögtön megismeri a férfi hangját, de mielőtt válaszolhatna, nagy levegőt vesz. Ha Zétény a közelében van, szüksége van egy kis várakozási időre különben az első pillanatban megütné.
- Miért nem lepődöm meg, hogy megint olyanba ütöd az orrod, amibe nem kéne? - pillant a másikra összeszűkült szemekkel. Bárhol találkoztak, Zétény a legkisebb dologba is belekötött, amit a lány elkövetett, és áh, hagyjuk, nem akar ezzel a személlyel foglalkozni, nem ér annyit. Hiába húzza fel magát miatta, nem lesz neki jobb.
Tekintetét ismét a földre tapasztja, hogy másik köveket keressen, mikor a háta bizseregni kezd. Kirázza a hideg egy pillanatra és nem tudja mi ez az érzés, hiszen semmi sem mászhatott be a hatalmas kabátja alá, legalábbis érezte volna a bogár vagy rovar apró lábainak csikizését, szóval nem tudja hova tenni a dolgokat. Felnéz a rellonosra, majd pislog egyet és karjaival átfogja a derekát, amilyen szorosan csak tudja. Reméli, hogy a másik viszonozza majd a gesztust, nagyon elkeseredne, ha nem így lenne, aztán eszébe jut az előbbi fontos dolog, ami már csak aprócskának tűnik, de ez remek alkalom, hogy együtt töltsenek egy kis időt.
- Akkor mit szólnál, ahhoz, ha te mutatnád, meg hogyan kell a kövekkel kacsázni? - érdeklődik a lány, és tekintetét a kék íriszekbe fúrja, ezzel próbálja sugallni, hogy mennyire örülne az oktatásnak és a közös programnak. Ugyanis Gwen örülten szerelmetes most a fiúba és minden külön töltött pillanat egy szenvedés számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573001#post573001][b]Farkas Zétény - 2016.03.12. 23:31[/b][/url]

Tényleg furcsa, hogy nem lehet nyugton az ember. Ha kell, ha nem mindig belebotlik valakibe, és ha lehet olyanba, akik nem kedvel. Bár valójában Gwennel nincs nagy gond igazán, csak hát megpróbált lenyomni a szájkaratéban és nem igazán sikerült neki, de ezt persze nem ismerte el. Azt sem, hogy Czettner tanárnő megmentette az irháját… Szóval emiatt kissé negatív helyen van az értékrendemben. Láss csodát, kacsázni sem tud, pedig azt még minden béna megtanul, ha egy kicsit unatkozik és van a közelben kavics, meg mélyebb vízfelület.
- Nem ütögetem az orrom, vigyázok rá, többet ér, mint a lakásotok. Már ha van és nem egy cipős dobozban laktok – mondom neki félvigyorral, kezdődhet a banzáj! Már alig várom, hogy kioktassam a helyes dobótechnikáról, de még az is lehet, hogy megfürdetem, ha túlságosan is elszállna vele a ló. Mondjuk, erre a pegazusok megfagynának, szóval ez a veszély nem fenyeget. Úgy látom, hogy meg akarja mutatni, hogy mennyire ügyes mégis… mert újabb kövek után néz. Ekkor valami megszúrja a hátamat és odakapok, de semmi, talán régen voltam már masszőrnél és kicsit meghúzhattam a múltkori edzésen. Na, mindegy, tekintetem Gwenre siklik vissza, aki megszólal és közelebb jön. Hát nem tudom, hogy mi érte öcsém, de a hangjától feláll a szőröm annyira… annyira, de annyira… észveszejtő! Így közelebbről pedig igen, határozottan csinosabb lett, vagy, ahogy a korosztályunk mondaná, igazi jó nő lett belőle. Erre közelebb lép, és átkarol, legalábbis bennem így játszódik le lassítva az egész. Nagyon vonzó és remélem, hogy aranyvérű, mert… kicsit csalódott lennék, ha nem. A szemin k találkoznak és én is átkarolom őt, eszméletlen, hogy eddig nem vettem észre, hogy mennyire összeillünk valójában. Még senkinél sem éreztem ennyire intenzív vonzalmat, már majdnem hogy gyanús, de nem foglalkozom vele, élvezem a pillanatot, az érintését, az illatát, a haja szálán megcsillanó napfényt.
- Örömmel, drága – mondom kedvesen és megsimítom az arcát. Majd elengedem és felveszek egy laposabb követ.
- A lényeg annyi, hogy a lapjával érintkezzen a vízfelszínnel, szóval érdemes laposan dobni, figyelsz? – szélesen mosolygok rá, majd koncentrálva elhajítom a követ, ami négyet-ötöt pattan, mielőtt elnyelné a tó. Körbenézek és szedek neki három kavicsot, majd a kezébe nyomom.
- Te jössz, angyalom. Ma nagyon csinos vagy – figyelem meg a csillogó szemeit, és bájos arcát. Úgy érzem, most minden szuper, ami eddig történt velem, biztosan oka volt, hogy eljussunk idáig. Ez a szerelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573175#post573175][b]Artemisia Rubya - 2016.03.13. 18:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573298#post573298][b]Béres Bárcián - 2016.03.14. 14:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573301#post573301][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.14. 14:37[/b][/url]

A kezei mostanra izzadtságban csúszkálhatnának, de helyette olyan szárazak, mint a kő. Még a pulzusa sem emelkedett meg különösebben, az már lecsengett. Az elmúlt pár nap gyomorforgató stressze után megállapította, hogy egyetlen választás segíthet rajta további ötletek híján. Mivel a dolog jócskán túlnőtt rajta, összedugták a fejüket a nővérével a közös megoldás reményében.
Heatherrel cirka néhány éve nem találkozott, az iskolai évek alatt sem épült ki közöttük különösebben fontos vagy bármilyen szempontból meghatározó kapcsolat, de az üzenetváltásokat megtartották, isten tudja, milyen indokból. Néhanapján jó volt annyit bepötyögni a telefonba, hogy "Na mi a helyzet?", és egy olyan választ kapni rá, hogy "Órán ülök, majd később beszélünk." . Szóval abszolút semmiségekről folyt legtöbbször az eszmecsere akár két hónapos kihagyásokkal is. Amikor kedvük támadt írni, megkeresték egymást. Tévedés, akkor mégis van közöttük kapocs: levelezőpartnerek.
Elég a küszöbön kikötnie Michelle-lel karöltve, az eddig hiányolt idegesség ismét görcsbe rántja a gyomrát. Még mindig ingadozik, tényleg ez-e a helyes döntés, de az a gond, hogy már elhatározta magát, és ha egyszer belemegy, nem szokott félúton váltani.
- Csak vigyél haza egyben, rendben? És ne feledd, amit megígértünk. - Fél? Ő igen, iszonyatosan. Emberi tulajdonság, hogy egy életet meghatározó döntés előtt összecsinálod a gatyád, és akkor még finoman és nőiesen fogalmaztam. Picit erősebben markol bele Michelle csuklójába; ez is a rajta ülő stressz ismérve. Végül bekopog a ház ajtaján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573312#post573312][b]Mesélő - 2016.03.14. 15:03[/b][/url]

A teavíz épp csak, hogy felforr, mikor kopogtatnak az ajtaján. Lekapcsolja a tűzhelyet és az ajtóhoz sétál, miközben még egyszer, utoljára belepillant a tükörbe. Elmosolyodik, ahogy egy magabiztos, erős nő néz vissza rá. A kilincsre fonódnak ujjai és kitárja a hatalmas tölgyfaajtót, melynek másik oldalán ott állnak a Saint-Venant ikrek.
Mihaellel való kapcsolata random és ködös. Noha annak idején pszichiátere azt tanácsolta, hogy igyekezzék stabil és kiszámítható kapcsolatokat kiépíteni, nem mindig hallgatott rá. Így lettek ők jóban Mihaellel, így tartják már a kapcsolatot több, mint két éve. A kósza sms-esek, a félszavak, amelyekből még így is megértették egymást, sokat jelentettek a számára. Nem voltak barátok, pusztán emberek a telefon és a világ két végén. Most viszont biztató mosolyra húzódik ajka, ahogy beljebb invitálja a párost szerény hajlékába. Nem láthatnak itt semmi különöset, majd' minden fából készült és melegséget áraszt. A falak fehérek és letisztultak, sem képek, sem rajzok nem színesítik az amúgy személytelen lakot. Nem nagy és nem fényűző, de az övé. Nem tudja nem észrevenni, hogy a férfi ideges, ám ez teljesen normális reakció ilyen esetekben.
- Gyertek velem - a ház egyik hátsó szegletébe kalauzolja el őket, ahová nem lehet belátni az utcáról. Az egyik legjobb boszorkánnyá vált az évek alatt, ennek egyik oka pedig a tökéletes diszkréció. Mert valóban teljesen tökéletes. Int, hogy foglaljanak helyet, Michelle-t azonban maguktól kicsit távolabb ülteti.
- Először is tudnom kell, hogy valóban ezt szeretnéd? Pár perc múlva már nem lesz visszaút - figyeli Mihael minden reakcióját, majd fejét a szőke lány felé fordítja. - Örülök, hogy eljöttél Te is, szüksége lesz rád. Neked kell gondját viselned addig, míg fel nem építitek az új múltját, rendben? - megvárja mindenki reakcióját, miközben pálcáját előveszi. Nehezére esik megtenni mindezt, de tudja, hogy a férfi nem kérte volna a segítségét, ha nem lenne valóban szüksége rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573348#post573348][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.14. 15:44[/b][/url]

Nem tudja, mit várjon, mire számítson, az egész rendkívül nyomasztó és zavaros. Ha őszinte szeretni lenni önmagához, sosem lépné meg ezt, de nincs visszaútja. Túl mélyre süllyedt túl rövid idő alatt. Elfutni nem tud, megoldani... képzeljük el, hogy a paraszt le szeretne ütni x királyt egy sakktáblán. Kackac. A terv talán-talán működni fog és akkor... akkor kilábalhat ebből. És itt nem csak róla van szó, hanem minden szeretett, vagy épp kevésbé szeretett emberről az életében. Abban a pillanatban, amikor felfogta, mekkora hullámok csaptak össze a feje felett, azt is megértette, hogy ez már korántsem csak róla szól. A hülyeségének előbb-utóbb ára lett.
Az ajtóban megjelenő Heather látványa csöppet sem nyugtatja meg, annál inkább tudatosítja a rá váró feladatot elméjében. Tényleg képes rá? Nem fog meghátrálni az utolsó pillanatban? Na és Michelle? Látta rajta, hogy nem igazán örült neki, de ez természetes... Nem, nem nyugodt. Minden, csak nem nyugodt.
- Köszönöm. - Kiszáradt szájából nehézkesen, rekedten szakad fel a szó. Belépnek Michelle-lel Heather nyomában a házba, szó nélkül követik őt a hátsó helyiségbe, végül ő leül a nővel szemben, Michelle-re pedig vet még egy utolsó, roppant idegrángásos pillantást.
- Jól meggondoltam. - Azt nem mondja, hogy szeretné, mert a franc sem akar ilyesmin átesni, egyszerűen muszáj. Egy bombabiztos, csak nagy árral rendelkező módszer. Michelle azért jött, hogy segítsen neki utána; el nem tudja mondani, milyen hálás ezért, meg sok minden másért is, de ezt majd máskor mondja el a nővérének.
- Amikor készen állsz, csináld. - A hangja nem remeg meg, egyedül a szemében eltompuló fény jelzi, hogy elfogadta a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573435#post573435][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2016.03.14. 17:45[/b][/url]

Retteg. Nagyon ritkán érzi ezt, de most minden porcikájában retteg, mert tudja, hogy amit most tesznek, az mindenre hatással lesz. Az ajtó előtt állva nagyot nyel és megszorítja öccse kezét. A tegnap este a pokol volt maga és Michelle, tőle teljesen szokatlan módon kiborult. Pánikrohamát ugyan Mihael közelsége hamar csillapította, de még most is érzi, hogy valami odabent nyomja. Utálja, amit tenni fognak.
- Számíthatsz rám. Nagyon szeretlek, ezt jobb, ha tudod - rápillant és ismét rászorít ikre kezére, de nincs idejük további csevegésre, mert nyílik az ajtó és voilá, a nő, akiről annyit hallott. Egyetlen másodperc alatt méri fel, kivel is áll szemben és bízhat-e benne, bár felesleges az aggodalma. Nem valami tagbaszakadt, utcáról leakasztott kuruzsló és zugboszorkány áll előtte, hanem egy tisztességes nő. Ettől csak még idegesebbé válik, hiszen így végleg nincs szó arról, hogy lebeszélje öccsét bármiről is.
Ahogy belép a házba, rögtön megállapítja, hogy semmilyen személyes holmi nem található sehol. Kifejezetten sivár és semmitmondó az egész, azonban arról fogalma sincs, hogy lehet ez. Elvileg ez a bizonyos Heather itt él. De nincs ideje ezzel foglalkozni, hamarost belépnek egy szobába, őt pedig külön ültetik. Figyeli ikre minden rezdülését, aztán a hozzá intézett kérdésre végre az új ismerősére szegezi tekintetét.
- Már mindent megbeszéltünk. De ha nem haragszol, nem szeretnék most itt maradni - elnézést kérve kilép a szobából és behajtja az ajtót. Hátát a súlyos fának veti és érzi, ahogy az első könnycsepp legördül arcán. Most elveszíti az öccsét és ki tudja, mikor kaphatja vissza... Minden emlék, minden közös élmény, a múlt apró darabjai most eltűnnek. A vállára nehezedő súly alatt lassanként megrogyik, de nem engedi, hogy összeroppanjon. Mihael csak benne bízik és, ha minden jó megy, hamarosan újra olyan lesz minden, mint ezelőtt. Vagy majdnem ugyanolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573463#post573463][b]Mesélő - 2016.03.14. 18:28[/b][/url]

Érzi a testvérpár között meglapuló feltétlen bizalmat, de ha nem érezné is látható jele az, ahogy egymás kezét fogják. Persze megpróbálhatná lebeszélni erről Mihaelt, de ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog menni.
A hátsó szobába érve úgy dönt, hogy még egyszer, utoljára megkérdezi, biztosan ezt akarják-e, de főleg Mihael, aki szinte gondolkodás nélkül rávágja az igent. Jules figyelmét a zaklatott Michelle sem kerüli el. Tudtával a szőke nem éppen érzelgős vagy könnyen megrázható lány hírében állt, de meg tudja érteni, hogy ez most sok neki. Biccent egyet, mikor kisétál a rellonos, innentől pedig figyelmét egyedül a vele szemben lévőre fordítja.
- Sajnálom, hogy erre kérsz - feláll és kezébe veszi a pálcáját. Tudja, ha kimondja a varázsigét, utána a feje tetejére áll majd minden. Mély levegőt vesz, kifújja és koncentrál, majd nem találva újabb indokot, amivel húzhatná az időt, profi módon hagyja el száját az ítélet.
- Exmemoriam - határozottan hangzik el a varázsige, aminek pillanatokon belül hatása is lesz. Mihael innentől kezdve nem emlékszik sem gyermekkorára, sem tanulmányaira, sem az őt körülvevő emberekre. Jules elteszi a pálcáját és a fiú elé lép, majd leguggol. Nyilván fogalma sincs arról, hogy ő kicsoda, de ez így van rendjén. Kedves mosoly ül arcán, azonban testi kontaktust nem létesít a fiúval. Várja, hogy az megszólaljon és kérdezzen, ha szeretne. Valószínűleg bőven lesz mit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=573902#post573902][b]Artemisia Rubya - 2016.03.15. 14:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=574506#post574506][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.16. 23:40[/b][/url]

Napok teltek el azzal, hogy végiggondoljanak minden apró részletet és lehetséges buktatót. Nem akartak szabad támadási felületet biztosítani, vagy segítséget nyújtani a szimatoló görényeket. Természetesen létezik egy Michelle-től különálló fejezet, amit végül a főnökével simított el. Ha minden "jól" megy (kinek mi a jó), mikor kilép ezen az ajtón, arra sem fog emlékezni, miért ettek egyik éjszaka Big Mac menüt Michelle-lel a Mekiben egy autópálya melletti kisvárosban.
Talán az fokozza az idegességét, hogy a környezet nem azt tükrözi, amire számított. Akár egy kiadó ház is lehetne, annyira... halott. Nem biztos, hogy ez a jó szó, kifejezés rá, hogy leírja a benyomását, de ilyen erővel akár egy focicsapat is lakhatná az épületet, ha nincs meg a személyes atmoszféra súlya.
A félelem erőszakos feltöréséhez nem kell más, mint hogy Michelle felálljon és elhagyja végül a szobát. Szemében a tömény könyörgés olvasható, ahogy nővére hátát bámulva követi végig Michelle lépteit, míg be nem csukódik az ajtó. Kezei ökölbe szorulnak. Nincs visszaút, igaz? Ezt a döntést hozta, nem jókedvéből, nem azért, mert nincs jobb dolga, nyomós érveket tud felhozni. Sajnos ezt az indoklást egy az egyben nemsokára elfelejti, de addig is megvan a megerősítő tudat, hogy nem hiába lesz az egész. Ha ezzel elérhetetlenné válik, azzal nyer, de még a családját is megkímélheti a további kellemetlenségektől.
- Sajnálom, hogy rád hárítom a terhet, Jules. - Talán most először hívja a másik nevén, a szavak maguktól törtek fel a torkából. Őszinte, tiszta, egyszerű szavak.
A következő pillanatokban mellkason találja a felejtésátok, néhány másodpercre megszédül, előrebukik a feje, elméje ködbe vonul vissza. Az eddig drágán őrizgetett emlékei lassacskán maguktól kilibbennek a fejéből.

Láttam, ahogy megszülettél, ahogy növögettél odabent, döntöttünk a sorsodról.
Láttalak vidáman, szomorúan, idegesen és nyugodtan. Hallottam a hangod, tettünk egy ígéretet. Aztán megszegtük. Örökre viselni fogom a nyomát.
Magamba szívtam az utálatod, a szarkazmusod, a cinizmusod, és a szereteted. Hallottam a költészeted, a ragaszkodásod, az őszinteséged.
Végignevettük az éjszakákat, egymásnak estünk, feltettünk mindent egy lapra és nyertünk. A közös pillanatokat csak magunknak szereztük.
Találkozzunk újra, valamikor, a jövőben!

Legalább két teljes perc eltelik, ez alatt az emlékei sorban távoznak a fejéből, szépen lassan "kiürül a tárhely", és mire vége szakad a folyamatnak, már semmi sem marad a régi Mihaelből. Szempillái megrebbennek, mint aki egy mélyebb szundításból tér magához, zavart tekintettel kezdi forgatni a fejét, pislogva, keresve a támpontokat, hol lehet. Végül lenéz Jules-ra egy ismeretlen pillantásával, de nem mondhatnám, hogy kitörően örül egy "idegen" közelségének, úgy hogy az első dolga arrébb csúszni a helyén.
- Öhh... - Szemöldökei mély ráncokat vésnek két szeme közé, teste automatikusan emelkedik fel az eddigi ülőhelyről, lábai pedig két lépéssel odébb viszik Jules közeléből. Nem hátrál, de körbefordul, hogy lássa, mi ez a hely.
- Elmondaná, hogy kerülök ide? Meg... - Ismét körbepillant. Telnek-múlnak a másodpercek, de nem akaródzik eszébe jutni, ki ő, vagy mit keres itt.
- ... tudja véletlen, hogy hívnak? - Enyhén felvont szemöldöke és tanácstalan arca ékes bizonyítékai a sikeres emléktörésnek. Mihael semmire sem emlékszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=575222#post575222][b]Gwen L. Blake - 2016.03.19. 23:04[/b][/url]

Miért_pont_neki_kell_érkeznie? Bárki más lehetne az iskola területéről, mégis ennek a tagnak kell lennie. A lány nem kerülheti el a következő szócsatát, mert ismerjük őket és egyik sem hagyná a másikat "nyerni". Ők nem vallják, az okos enged elved.
- Ha mást nem tudsz mondani, inkább tűnj el - válaszolja egyszerűen, majd visszamerül a keresésbe. Aztán valami megváltozik, ő pedig kedves lesz a másikhoz. Nem reménykedik abban, hogy a fiú is így látja, de neki most nincs nála fontosabb, emiatt a következő mondatokat is a lehető legkedvesebben mondja, ölelés közben. Elmosolyodik, ahogy Zétény az arcán végigsimít, becsukja a szemét, majd kicsit elszomorodik, mikor az érintés abbamarad. De a szavak boldoggá teszik, így mosolyogva figyeli a másik ügyködését.
- Nálad ügyesebb embert nem is ismerek - néz rá csodálattal, ahogy megint a karjaiba vetődik és most még szorosabban bújuk hozzá. Nem szeretné, ha ez a pillanat véget érne, addig fogja húzni, ameddig lehet. Még egy puszit is ad a másiknak, hogy érezze, mennyire szereti a lány, jobban mondja imádja, mert jelen pillanatban másra nem is tudna nézni.
- Köszönöm, de nekem nem megy - néz rá nagyra nyitva a szemeit, miközben kiveszi az egyik kavicsot a másik puha kezéből. Ilyen puha kezet még soha nem fogott. A tóhoz közelebb lépve úgy dobja el a kavicsot, ahogy az előbb mutatta, de ez sehogy sem akar működni. Neki ez nem megy, pedig most gyakorolta és nagyon szeretné, ha menne, de egyszerűen nem.
- Mi lenne, ha mögém állnál, átkarolnál, és úgy próbálnánk meg. Egyébként nem fog menni, láthattad - nyafogja a másiknak. Talán kislányosnak tűnik, de Zétény biztos nem fogja megszólni, hiszen most nagyon szeretik egymást. És az ajánlatot sem utasíthatja vissza, mert akkor Gwen szomorú lenne, azt pedig a másik sem akarhatja. Kérlelően pillant felé, ha eddig még nem jött oda megvigasztalni a sikertelenség miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=575495#post575495][b]Béres Bárcián - 2016.03.20. 17:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=575565#post575565][b]Artemisia Rubya - 2016.03.20. 19:09[/b][/url]