Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=819857#post819857][b]Nemes Balázs - 2020.10.22. 23:21[/b][/url]

- Igen igen, lesz alkalom arra, hogy bővebben is beszélgessünk a témáról. Hetente háromszor a művelődési házban, oda tessék majd jönni, és ezekre tényleg igazán nincs szükség - kedves mosollyal próbáltam hárítani Bözske néni adakozását, aki kapásból öt üveg lekvárt tolt a karomba, mintha ezzel megválthatná útját a menyországba.  Egyébként tényleg kedves gesztus volt tőle, hogy ennyi mindent hozott, bár nem voltam híve annak, hogy az emberek ajándékokkal halmozzanak el, én sosem szerettem ezt. Vissza is akartam adni a lekvárokat, Bözske néni azonban hajthatatlannak tűnt.
- Nem adhatja vissza, ez mind nagyon finom, és jó szívvel hoztam magának, jó helyre megy ám, mert maga jó ember, áldott egy lélek fiam. Magára nézve is látszik ez, jajj hadd ölelgessem már meg - csak úgy koccantak az üvegek, ahogy Bözske néne megpróbált magához szorítani, még szerencse, hogy nem ejtettem ki a kezemből a lekvárokat. Tényleg kedvesek voltak az itteni lakók, bár egy kicsit már kezdtem besokallni ettől, hogy mindenki megrohamozott. S ha csak végig néztem a pulton, ahol már tojástól kezdve virágcsokron át süteményhalmokig minden sorakozott, úgy éreztem, hogy illene kitennem a zárva táblát. Pedig még csak délután négy volt.
- Jó, akkor nem adom vissza Bözske néni, itt kirakjuk, és a ház vendégei fogyaszthatnak majd belőle, vagy megkapják a gyerekek. És jövő héten várom, most viszont…sajnos, muszáj dolgoznom kérem - elnézést kérő mosollyal lepakoltam a lekvárokat a pultra, s finoman kiterelgettem őt az étteremből, majd bezárva az ajtót, szusszantam egy nagyot, s kipattintva az ingem legfelső gombját beletúrtam a hajamba, aztán visszatértem a pult mögé, s elkezdtem átnézni a rendelt készleteket.
Éppen az üdítőket pakolásztam fel a legfelső polcra, mikor megütötte a fülemet egy női hang, s bár még nem fordultam meg, az atya szó hallatán máris volt bennem némi félsz, hogy vajon most miféle holmival jött kedveskedni az idős korosztály egyik gyöngyszeme.
- Igen, i….ttt - a szemöldököm egész biztos, hogy felszaladt, mert mindenre számítottam, csak nem egy ilyen, nagyon is csinosan felöltözött fiatal hölgyre. Pillantásom akaratlanul is végig futott rajta, s emiatt este dupla imát is mondhatok, de hát, tényleg szép volt, s azt hiszem, Ádámot is efféle Éva kísérthette meg azzal az almával.
- Szóval igen, én lennék Balázs atya, vagyis Nemes Balázs, a hely tulajdonosa, de atya is egyben - adtam végül kissé hosszú választ, s már nyújtottam is a kezem kézfogásra. - Benned…Önben kit tisztelhetek? - vajon ő is amiatt jött, hogy megkérdezze, mikor gyóntathatnám meg, vagy netán az étterem miatt érkezett. Nem láttam a kezében tálca sütit, a nyakában sem fityegett kereszt, így talán nem is volt hívő, vagy lehet, hogy mégis? Egy dögös, akarom mondani jól öltözött. Igen, jól öltözött hívő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=820473#post820473][b]Nemes Balázs - 2020.10.31. 19:16[/b][/url]

Egyedül nem volt olyan egyszerű egy éttermet megnyitni, vagy egyáltalán rendbe hozni, nem beszélve arról, hogy egy ideig zárva volt a hely, a régi alkalmazottak pedig felmondtak. Nem igazán tudtam kire támaszkodni, alkalomadtán megfizettem egy-egy szakembert, de a munka jó részét egyedül kellett megoldanom. A hely persze már szinte majdnem tökéletes volt, mégis akadt még bőven teendő. Odabent el kellett rendezni az asztalokat, a székeket, alaposan fel is kellett takarítani, lehúzni az új ablakokról a fóliát, felszerelni a dekorációt. Ehhez jól jött volna egy-két ügyes kéz, de mivel még nem régóta éltem Bogolyfalván, így ismerős sem volt túl sok, akire támaszkodhattam volna. Asztridot nem akartam leterhelni, neki meg volt a maga baja most, hogy elveszítette az édesapját. A húgomra megint nem számíthattam, vele nagyon sok gond volt. Mácsai meg...nos, nem hinném, hogy épp ő lett volna az, aki a szabadidejét velem töltötte volna. Emiatt is döntöttem úgy, hogy elkezdek alkalmazottak után kutatni. A helyi újsághoz egyelőre nem sikerült elmennem, az üzlet ajtajára, oldalára, s még néhány üres felületen elhelyeztem egy álláshirdetésről szóló szórólapot, remélve azt, hogy előbb vagy utóbb valaki csak betér hozzám. Addig is, mivel munka mindig akadt bőven, most épp odakint tevékenykedtem.
Egy létrát húztam a bejárathoz, majd felmászva arra, megpróbáltam egy halászhálót elhelyezni dekorációként a faburkolaton úgy, hogy az kívülről tényleg úgy tűnjön, mintha egy bárka lenne. Ez a munka viszont nem volt olyan egyszerű, meg is izzasztott a nagy nyújtózkodás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=820561#post820561][b]Nemes Balázs - 2020.11.01. 16:31[/b][/url]

- De mi az, hogy el kell menniük? Éppen most? Még nincs befejezve a pult mögötti polcrész, azt még meg kellene csinálni. Ne már, kérem, maradjanak még, kifizetem - hiába kérleltem ezeket a munkás embereket, valami nagyon fontos munka került nekik előtérbe, mert egyszer csak felálltak, hogy nekik már pedig most menniük kell, és majd jövőhéten visszajönnek, s befejezik, amit elkezdtek. Nekem viszont nem volt egy plusz hetem, a raktár már fel volt töltve alapanyagokkal, a helyet pedig a napokban meg akartam nyitni, így mindenképp be kellett fejezni a munkálatokat. Ám hiába, ezek az emberek csak úgy leléptek.
- Istenem, mit tegyek? Álljak neki én, igaz? - felpillantva, halkan kértem a tanácsát, szerettem hozzá beszélni, mert úgy éreztem, hogy bárhol is vagyok, mindenütt meghallgat. Végül úgy döntöttem, hogy magam próbálom meg befejezni a polcot a meglévő alapanyagok segítségével. Szerencsére volt fűrész, kalapács és szeg is, így tényleg csak egy kis ügyesség kellett hozzá, meg némi mérnöki precizitás. Az sajnos nem voltam, de apám ács volt, s gyerekkoromban láttam, hogyan készít dolgokat. Ezt a tudást hívtam elő, s neki álltam a polcok felszerelésének.
A munkában ki is melegedtem, így az ingemet ledobva, atlétában folytattam tovább a melót, s kicsit meg is izzadtam, mire végeztem a legfelső polc felszerelésével is . Már tényleg csak az italok hiányoztak onnan, hogy igazán mutatós legyen a dolog.
A homlokomon törölve egyet, meg is indultam, hogy behozzam az első rekesz italt, amikor nyílt az ajtó, s megláttam rajta betévedni egy fiatal kisasszonyt. Észre véve őt, azonnal felé vettem az irányt, s kedves mosollyal köszöntöttem.
- Áh, az állásügy, nagyon jó! Már nagy szükség lenne itt segítségre - olyan lelkes lettem, hogy megérkezett az első jelentkező, hogy azonnal mosoly futott az arcomra, s el is felejtettem bemutatkozni a fiatal lánynak. Csak ezt követően jöttem rá, hogy valami mégis csak kimaradt.
- Oh, tényleg, elfelejtettem. Nemes Balázs vagyok, a hely tulajdonosa - kezemet beletörölgettem gyorsan a nadrágomba, hogy ne legyen poros, s ezt követően nyújtottam kézfogásra a lánynak.
- Kérem, fáradj beljebb és tegeződjünk szerintem - mivel nem volt nálam idősebb, úgy éreztem, könnyebb a fiatalokkal úgy beszélni, ha megvan a bizalom, s mivel magam sem ragaszkodtam a magázódáshoz, így inkább a tegeződést választottam.
- Ülj csak le, megkínálhatlak egy kávéval vagy egy pohár vízzel? Addig is, elmondhatnád, hogy melyik állás érdekelne, mert szükség lenne egy szakácsra,  egy pultosra, pincérre is, és takarító személyzetre - közben ha kért, hoztam neki inni, ha nem, akkor magam is helyet foglaltam vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=821835#post821835][b]Nemes Balázs - 2020.11.22. 23:37[/b][/url]

Hiába próbáltam szöget ütni a fába, az nem akart olyan könnyedén befurakodni az anyagba, mint ahogyan azt várná egy ács fia. Lehet, hogy varázslattal kellett volna próbálkoznom, sőt, így utólag bántam is, hogy odabent hagytam a pálcám, de még mindig nehéz volt hozzászoknom ahhoz, hogy nem kell lepleznem a varázsvilág létezését, s már nem muglik közt élek. Meg is fordult a fejemben, hogy ezúttal Merlinhez fohászkodjak, hátha magától is közelebb repítené a pálcámat, de bevallom, egész nap amiatt imádkoztam, hogy akadjon munkaerő, s legyen pár ember, aki segédkezne, hogy meg tudjam nyitni a helyet. Pechemre a háló is kiesett a kezeim közül, mikor már végre sikerült bevernem azt a szöget, de igyekeztem elnyomni magamban minden késztetést, ami esetleg káromkodásra sarkallt volna. Egy pap mutasson példát, amúgy sem voltam híve annak, hogy morgással oldjam meg a problémáimat. Egy kis fel-le létrázás meg nem árthat. Már épp megindultam volna lefelé, mikor feltűnt ott egy ácsorgó srác, aki mintha már az előbb is ott állt volna. Nem is értettem, hogy miért nem mozdult el azóta, de ha már itt állt, gondoltam rákérdezek, hátha a munka miatt érkezett.
- Még készül, el kéne némi segítség. Te az álláshirdetés miatt jöttél, vagy csak érdekel, mi lesz itt? Mert ha esetleg kéne munka, tudok adni - ha már odatévedt, lecsaptam a lehetőségre, ki tudja, talán még szerencsével járok. Közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni a sálját, ami régi kedves emlékeket ébresztett bennem. - Nahát, Navine! Ki most a házvezető? - érdeklődtem kíváncsian, miközben leértem a létráról, s kezemet nyújtottam kézfogásra. - Nemes Balázs, a régi falatozó új tulajdonosa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=821836#post821836][b]Nemes Balázs - 2020.11.22. 23:39[/b][/url]

- Nagyon sajnálom, nem akartam összetörni - olyan aggodalmas arcot vágott szerencsétlen fiú, mintha valami szörnyűséget követett volna el, pedig csak egy palack jó minőségű bort sikerült összetörnie. Ez pedig még nem volt olyan nagy bűn, hogy emiatt fájjon a feje. Egyáltalán nem haragudtam rá, munka közben bármikor előfordulhatott efféle baleset, emlékszem, még anno én is összetörtem egy tányért, amikor újonc voltam a konyhában.
- Nincs semmi gond, oké? Menj nyugodtan haza, majd én összetakarítok - barátian vállon veregettem a srácot, majd előhúzva a pálcámat, elmormoltam a suvickus varázsigét, így pár pillanat alatt sikerült rendet varázsolnom a pult mögött. A srácon azért látszott az, hogy bánja a dolgot, első napján biztos nem akart ilyen szituációba kerülni, de efféle dolgok tényleg bármikor előfordulhattak. Miután végeztem a takarítással, visszamentem az irodába, hogy átnézzem a számlákat, ő meg vette a kabátját, s már ment is hazafelé. Izának épp csak biccentett az ajtóban, talán még vetett is a nőre egy pillantást, de aztán megindult hazafelé. Nekem meg maradtak azok a flancos számlák, pedig már éhes voltam, s össze is akartam ütni magamnak valami finomságot a konyhán. Még néhány számot akartam összeadni fejben, mikor valami neszre lettem figyelmes, s mintha valaki köszönt volna. Kilépve az irodámból, megpillantottam egy szőke hajú nőt, így megindultam, hogy megnézzem, ki érkezett ilyen késői órákban. - Miben segíthetek? - ha felém fordult, s végre megláttam őt, nagyon megörültem. - Nahát, kit sodort ide a szél? Csak nem az én drága Izámat? Szia! - nagyon megörültem a nőnek, tárt karokkal, széles mosollyal sétáltam oda hozzá, két nagy puszit is nyomtam az arcára, s meg is öleltem őt. - Azóta nem láttalak, hogy...- na igen, a nagybátyám temetése óta, ami nem most volt, hanem még hónapokkal korábban. Azok nem voltak túl jó percek, túl sokat akkor nem is tudtunk beszélgetni egymással, most viszont nagyon megörültem annak, hogy újra láthatom őt. - Gyere, dobd le magad! Segítek - ha engedte, lesegítettem a kabátját, s az egyik bokszhoz tereltem. - Mivel kínálhatlak meg? Egy italt? Szereted a nagyon finom borokat? Van egy igazi francia különlegesség! Vagy éhes vagy? Épp most akartam valamit összeütni a konyhán - azt se tudtam hirtelen, hogyan is vendégeljem meg őt, de tényleg örültem a jelenlétének, hiányzott már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=821837#post821837][b]Nemes Balázs - 2020.11.22. 23:40[/b][/url]

A nyitásra sikerült találnom néhány lelkes dolgozót, azonban még mindig akadt hely, s persze munka is, ami egy ilyen nagy étteremmel járt. Ráadásul az egyik lelkes pályázó vissza is lépett, így valóban akadt hely, de szerencsére volt még egy-két jelölt, akikkel bagolyban tartottam a kapcsolatot. Közülük az egyik leányzó igen lelkesnek tűnt, tetszett az a néhány sor, amit magáról írt, így küldtem is egy válaszbaglyot, melyben kértem, hogy jöjjön be hozzám. Az óra közben telt, rengeteg papírmunka várt rám, így nem is nagyon figyeltem, hogy kik jöttek-mentek, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az egyik ifjú kollegina jelezte, hogy egy hölgyemény odakint ácsorog, s engem keres. A szemöldököm egy kicsit a magasba emelkedett, volt egy olyan rossz érzésem, hogy talán a húgom kavarodhatott ide, már előre féltem attól, hogy majd problémát okoz, hisz az utóbbi időben igen labilis volt, soha nem lehetett tudni, hogyan fog viselkedni. A gondterheltség ki is ült az arcomra, így indultam meg kifelé, már előre felkészülve arra, hogy újra elbeszélgethetek vele, ő meg újra semmibe veszi a szavaimat, hisztizik egy sort, s magamra hagy. Végül azonban megláttam a leányzót, aki nem a húgom volt, hanem egy igen dekoratívan felöltözött fiatal hölgyemény.
- Üdvözlöm, Nemes Balázs vagyok, az étterem tulajdonosa. Miben segíthetek? - kedves mosollyal nyújtottam felé a kezem, nem tudtam, hogy egy vendég érkezett, netán egy érdeklődő, aki szeretné kibérelni a helyet, vagy esetleg az a hölgy, akit a mai interjúra vártam. Utóbbinak örültem volna, mert így ránézésre is tökéletes pincérnő vált volna belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=823697#post823697][b]Nemes Balázs - 2020.12.28. 14:48[/b][/url]

- Oh, persze, Zsófia! Már vártam, a legjobbkor érkezett - kedves mosolyt villantottam a fiatal hölgy felé, tényleg örültem az érkezésének, már csak azért is, mert igen csak el voltam havazva, s az étteremben bizony nagyon jól jött volna már némi munkaerő. Egyelőre még egyetlen pozíció sem telt meg, első ránézésre és a kezdeti szimpátia alapján viszont úgy éreztem, hogy ez hamarosan majd megváltozik. - Nemes Balázs szolgálatára - kezet is ráztam vele, majd hellyel kínáltam az egyik széken. - Elnézést a felfordulásért, még rengeteg a teendő, mindenütt dobozok vannak. Tessék, foglaljon csak helyet - azzal felmarkoltam a székről a dobozt , így már valóban helyet foglalhatott. Megkerülve az asztalt, magam is letelepedtem a székre, majd a hölgyre pillantottam. - Elnézést, nem emlékszem már, hogy a négy vagy a nyolc órás műszakra jelentkezett, az elmúlt napokban befutott pár jelentkezés. Egyébként átnéztem a levelét, amit bagolyban küldött, az alapján úgy gondolom, hogy megfelel a pozíciókra, mert igazából több is akadna. Lehet pincér, dolgozhat a konyhán is a szakács mellett kisegítőként, és a pultban is lehet. Melyik érdekelné igazán? Oh, bocsánat, a legfontosabbról megfeledkeztem. Mennyi idős is? Már csak amiatt is kérdezem, mert ha 18 év alatti, akkor csak délelőtti vagy délutáni műszakot vállalhatna és csak részmunkaidőben. - Ezt azért jobb volt tisztázni, mert nem volt ráírva, hogy mégis mennyi lehet, de ha tippelnem kellett volna, akkor úgy nagyjából a húgommal egyidősnek tűnt, plusz-mínusz egy-két év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=823698#post823698][b]Nemes Balázs - 2020.12.28. 15:15[/b][/url]

- Áh, értem - egy pillanat erejéig talán feltűnt arcomon a csalódottság, mert bevallom, már nagyon vártam, hogy jelentkezzenek az álláshirdetésre, de nem volt mit tenni, várakozni kellett tovább. Az viszont rögvest jobb kedvre derített, hogy a fiatalember az étterem iránt érdeklődött. - Ha minden jól megy, akkor hétvégén nyitunk, de nézz körül nyugodtan. Kívülről egy bárkát próbáltam megformázni, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mit gondolsz? - kíváncsi voltam a fiatal srác véleményére, végül is, több szem többet lát, s ha valami észrevétele lenne, azon talán még változtatnék is. Közben feladtam a hálószerelési kísérletet, egy kicsit már fájt a karom, s bántam is, hogy nem a jól bevált pálcát vettem segítségül. Nehéz volt megszokni, hogy nem a muglik közt élek már, hanem olyan helyen, ahol nyugodtan varázsolhatok.
- Micsoda? Naná, a Navinébe! Nekem is van egy ilyen sálam, de már egy kicsit megkopott. Hmmhmm, ismerősen cseng a nevük, de szerintem máshonnét ismerem őket - jegyeztem meg, miközben földet értem, majd jó szokásból leporoltam a tenyereimet. - Meg van még az a jó kis suliújság? Régen írtam bele néhány cikket, jó kis lap volt - az emlékek jó érzéssel töltöttek el, nem is értem, hogy a húgommal miért is nem fecserésztem efféle dolgokról, mindenesetre jó volt összefutni egy navinéssel, aki még ha egy pillanat erejéig is, de a régi önmagamra emlékeztetett. - Én is örvendek Thomas - ráztam meg végül a kezét. - Tudod mivel papként elköteleztem magam a hivatásomnak, úgy gondoltam, megpróbálok bibliai történetekből meríteni ötletet az étteremhez, hogy ezzel is felkeltsem egy picit mások érdeklődését a Biblia iránt. Tudom, hogy ez nem túl népszerű dolog itt, de azért mindig akadnak érdeklődők. Több ötlet is felmerült, de aztán végül emellett döntöttem. Odabent egyébként több festmény is van, amely különböző jeleneteket ábrázol. Ha érdekel, nyugodtan menj csak be , és nézz körül, csak vigyázz, mert még nincs minden a helyén, és kupi van - sosem rejtettem el semmit a kíváncsiskodók elől, büszke is voltam erre a helyre, ezért ha kedve volt, hagytam, hogy nyugodtan benézzen. Ha így döntött, magam is követtem. - Gyere, adok egy menükártyát, ha van kedved, gyere el hétvégén a megnyitóra a barátaiddal - a megbűvölt lapot a kezébe nyújtottam, melyen érintést követően jelent meg az étlap, s a nyitáshoz szánt menülista.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=823700#post823700][b]Nemes Balázs - 2020.12.28. 15:38[/b][/url]

- Én is örvendek! Jajj, elnézést a tiszteletlenségemért, máris magamra kapok valamit - nem számítottam ma már arra, hogy még valaki befut az állás kapcsán, pláne nem egy fiatal hölgy, de így már nem akartam atlétában flangálni előtte, mert ez mégis csak illetlen dolognak számított, nekem meg aztán nem hiányzott az, hogy bármiféle pletyka is keringjen, aminek egyébként nem volt semmilyen alapja. Sietve ugrottam az ingem után, amibe gyorsan belebújtam a bemutatkozást követően, majd igyekvően próbáltam visszabújtatni a gombokat a helyükre, közben felpillantottam a kisasszonyra és egy elnézést kérő mosolyt is megengedtem felé. - Egy kávé, máris. Egyébként hogy találtál az állásra, a hirdetés útján, vagy hallottál róla? - kíváncsiskodtam, miközben sietve töltöttem neki egy csésze feketét a frissen főzött kávéból. A tálcára tettem még tejszínt, cukrot és édesítőt, azzal sétáltam vissza az asztalhoz, s el is helyeztem előtte az italt. - Az nem akadály, lesz egy szakácsunk, és én is ott leszek a konyhában, a konyhai kisegítő inkább az alapanyagok elkészítésében és feldolgozásában ténykedik, de ha ez nem tetszik, az sem probléma. A pultos feladata az elsősorban, hogy  kiállítsa a számlákat, és kezelje az italos-süteményes pultot, illetve a kávészekciót. A pincérek feladata az ételrendelések felvétele és a felszolgálás - röviden összefoglaltam, hogy milyen lehetőségei is vannak, kedves lánynak tűnt, bármelyiket is választaná, el tudtam képzelni azt, hogy vele együtt dolgozzak. - Oh, nagyon szépen köszönöm, remélem, hogy másoknak is tetszeni fog a hely, na meg persze az ételek - egy kis büszke mosoly is felütötte a fejét ajkaimon, hisz mégis jó érzéssel töltött el a dicséret, s öröm volt hallani ezeket a kedves szavakat. - Van egyébként valamilyen tapasztalatod a felszolgálásban, számlázásban, raktározásban? - kíváncsian pillantottam rá ismét, jó lett volna tudnom, hogy vajon mivel is bízzam meg őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825177#post825177][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 13:10[/b][/url]

- Áh, tényleg tetszik? Próbáltam úgy kialakítani, hogy hangulatos legyen, és ha valaki betéved, elgondolkodjon azon, amit a képeken lát - mondtam egy mosollyal, hisz a falakon bibliai történeteket ábrázoló festmények lógtak, magukba rejtve érdekesebbnél érdekesebb történeteket. - Értem, és azt hiszem, hogy ez így megfelelő is lesz kedves Zsófia - kedves mosollyal biccentettem, tökéletes, hogy akadt valaki, aki elvállalná a délutáni műszakot, mert akkor úgyis nagyobb a forgalom picit, mint délelőtt. - Jól van, egy pillanat, jegyzetelek - sietve előhúztam egy cetlit, meg egy ceruzát és elkezdtem felírni az információkat. - Szerintem akkor úgy lesz, hogy majd hétvégén váltva lesztek, ez ki fog még alakulni. A délutánhoz viszont felírtalak, de ne aggódj, nem leszel egyedül, még legalább egy ember lesz, aztán a forgalom függvényében majd kiderül, hogy még kell-e esetleg valakit felvennem- röviden összegeztem neki is, hogy miben gondolkodom, majd felvázoltam, hogy milyen pozíciók közül választhat. Úgy tűnt, hogy két dolog is érdekli, s ez egy pillanatra gondolkodóba ejtett. - Hm, tudod mi jutott az eszembe? Még pár embert meg kell hallgatnom, és szerintem többen lesznek hasonló helyzetben, hogy nem igazán tudnak dönteni. Arra gondoltam, hogy felváltva lesztek, egyik héten egyikőtök lesz a pultban, míg a másik felszolgál, a következő héten pedig fordítva. Így egyikőtök sem fog ráunni a munkára, és még tapasztalatot is szereztek mindkét területen. Ha ez így neked megfelel kedves Zsófia, akkor fel vagy véve, és aláírhatjuk a szerződést. Oh, és tegezz nyugodtan - egy kedves mosolyt is villantottam, s már húztam elő a már előre megkészített szerződést. Már csak Zsófitól függött, hogy aláírja-e a papírt.
- Még valami, van esetleg kérdésed, bármi? Fizetési igényed? - ezt majdnem elfelejtettem tőle megkérdezni. Persze, nekem is volt gondolatom, hogy nagyjából mennyit kellene adni, de szerettem volna tőle hallani, hogy mennyiért is dolgozna szívesen az éttermemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825178#post825178][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 13:27[/b][/url]

Egy pillanatra megtorpantam, aztán rájöttem arra, hogy a mai világban már a fiatalok körében egyáltalán nem kellemetlen az, ha valaki egy szinten alul lenne öltözve. A mai lányok is sokkal tapasztaltabbak voltak, ennek ellenére mégis úgy éreztem helyesnek, ha nem mutatkozom egy tinédzser előtt atlétában egy zárt helyiségben, ahol rajtunk kívül nincs senki más. - Nem baj, attól még felkapom - még egy mosolyt is kapott a fiatal hölgy, miközben sietve összegomboltam magamon a szövetet, hogy visszatelepedjek mellé. - Hogy? - felvont szemöldökkel néztem rá, majd végig magamon, mire észrevettem, hogy sikerült elgombolnom, s most kezdhetem az egészet elölről. - Ajh, köszi! Ez jellemző, sosem voltam túl jó az ingek gombolásában, jobban szeretem a pólókat, főleg, ha siet az ember - jegyeztem meg, majd elfordulva tőle kigomboltam, s elkezdtem most már sokkal jobban odafigyelve visszagombolni a sorokat, közben meghallgattam őt, hogy pontosan honnan is szerezte az infót az állásról. - Helyesen tetted - miután végeztem az ingemmel, újra felé fordultam, immár normálisan begombolt inggel. Még a hajamba egy kicsit beletúrtam, hogy megigazgassam a szálakat fésű híján, s ezt követően normálisan tudtam már koncentrálni a hölgyre. Miután kiderült, hogy kedve lett a munkához, röviden össze is foglaltam, hogy mire is számítson, s hogy milyen típusú feladatok közül választhat. Ezután már csak rajta múlt, hogy pontosan mit is szeretne, így a kávémért nyúlva, kortyoltam a feketéből, s kíváncsian hallgattam Emmát. - Oké, akkor pincérnek írlak fel elsősorban, zárójelben meg odaírom a pultozást is, mert elképzelhető, hogy heti váltásban fogjátok csinálni. Nincs sok különbség a kettő közt, meg aztán nem árt, ha mindkettőbe beletanulsz majd. Aztán úgyis kiderül, hogy melyik az, amelyik jobban megy - ha nem volt ellenvetése, így rögzítettem fel a nevét a papírra. - Oh, hogyne! Már van, várj csak, hozok egy mintát neked - felpattanva szedtem a lábaimat, s egy fél percen belül már vissza is értem hozzá a díszes példánnyal, ami egy részletes menüt tartalmazott.
 - Hétköznap többféle nemzet ételei közül lehet választani, a hétvége viszont inkább a komolyabb és ízletesebb különlegességekről szól majd.Örülök, hogy ízlik a kávé. Az pedig nem probléma, ha nincs tapasztalatod, támogatom a fiatalokat, itt majd belerázódsz. Fizetésnek milyen összegre gondoltál? - ez volt az utolsó kérdésem, ebből sejthette, hogy felvenném, így már csak rajta múlt, hogy mit kér, aztán jöhetett a szerződés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825195#post825195][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 17:52[/b][/url]

- Jöhetnél ám gyakrabban is erre - mondtam ölelés közben, mert Iza nem csak egy olyan rokon volt, mint akivel csak felszínes témákról lehet dumcsizni évente egyszer a karácsonyi asztalnál. Számomra nem csak egy rokon volt, hanem annál jóval több, már-már olyan, mint egy barát. Nem is olyan rég még a temetésen találkoztunk, de akkor nem volt elég időnk arra, hogy beszélgessünk egymással. - Köszönöm, jól, megpróbáltam úgy megcsinálni ezt az éttermet, ahogy az Neki is tetszett volna, az volt a kívánsága, hogy ne hagyjam bezárni a helyet - visszautaltam néhai nagybátyámra, akit Iza is nagyon jól ismert. Ő volt kettőnk közt a kapocs, Ő volt az, aki megismertette velem a varázsvilágot, s vele együtt Izáék családját. - Ó tényleg, majd elfelejtettem, hogy neked anyai kötelességeid is vannak ám - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, amint felidéztem magam előtt a kis Kristófot. - Örülök, hogy beugrottál hozzám. Ha nem jössz, akkor viszont tuti, hogy én mennék. Hogy van a drága kisfiad? És a férjed? - kedvesen érdeklődtem, miközben magam is helyet foglaltam az asztalnál.  
- Ja igen, a növényeim. Sosem voltam egy jó botanikus, de látod, milyen jó, hogy beugrottál. Jöhetnél hetente, szerintem a növényeim meghálálnák - jegyeztem meg nevetve, ahogy pillantásom a kékjeibe fúrtam. - Fölösleges is szabadkoznod, a lényeg, hogy most beugrottál. A hely egyszerűen fantasztikus, meghitt és békés. Úgy látom, hogy kedvesek az emberek. Mondjuk..magunk közt szólva a polgármester nem túl szimpatikus - azzal a férfivel kapcsolatban rossz érzés volt bennem, bár nem tudtam volna megmondani, hogy miért, de ránéztem, és azt éreztem, hogy valami nem stimmelt azzal a férfivel. - Ó szavad ne feledd, egy pillanat - eszembe jutott a meghívó, így felpattanva tettem egy kört a pult és az asztal közt, s egy díszes meghívóval tértem vissza. - Hivatalosan most hétvégén lesz a nagy megnyitó, erre szeretnélek elhívni Téged, Norbit és persze Kristófot. Tényleg elhozhatnád! Tervezek az egyik sarokba egy kis játszósarkot gyerekeknek, meg egy heti két alkalmas kis mesedélutánt a Művelődési házban. Ha nagyon unatkoznátok, hozd el Kristófot is, lesznek más gyerekek is. Na de, túl sokat beszélek…mesélj valamit, mi történt veled az elmúlt másfél évben? - annyi mindenről lemaradtam, sajnos az elmúlt időszakban tényleg nem volt egymásra elég időnk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826921#post826921][b]Nemes Balázs - 2021.02.27. 19:50[/b][/url]

Nagyon örültem annak, hogy ez a lány jelentkezett az állásra, s hogy ilyen lelkesen állt hozzá a feladatokhoz. Nekem éppen ilyen emberekre volt szükségem, így nem is volt kérdés az, hogy felvegyem. Inkább csak rajta múlt az, hogy majd mikor fogja tudni megkezdeni a munkát, s hogy ezt az iskola mellett hogyan is tudná beépíteni a napirendjébe.
- Igazán nincs mit, ezt inkább magadnak köszönd - feleltem bátorító mosollyal, miután átbeszéltük a feladatokat. - Rendben Zsófi, akkor kérlek, mielőtt aláírod, olvasd át a szerződést - nem akartam becsapni, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy jobb, ha elolvassa, mielőtt csak úgy vaktában odavésné a nevét. - Hm lássuk csak, végül is igen, legyen akkor két sarló óránként, ha borravalót kapsz, azt megtarthatod, egy pillanat - gyorsan kalkuláltam papíron, aztán fejben, végül egy tollal még rávéstem az összeget a szerződésre, s visszafordítottam Zsófi felé. - Na most már írhatod, közben elmondom azt, hogy egységes munkaruházatotok lesz itt, majd add meg légy szíves a méreted, és akkor kapsz ruhát. A zárásnál mindig jövök, emiatt nem kell aggódni azon, hogy ki vigye haza a kulcsot. Valószínűleg lesz egy üzletvezető is, ha nem érnék rá, nála lesz a másik kulcs - foglaltam össze röviden a lánynak. - Eddig? Te vagy az első - meséltem mosolyogva. - Ma és a holnapi napon végig interjúztatok, így reményeim szerint összejön péntekre az áhított csapat, és akkor hétvégén meg is nyithatunk- Ahogy kimondtam, máris intett Emília, hogy megérkezett a következő jelölt, így bár szívesen társalogtam volna még Zsófival, hogy jobban megismerjem, szólított a feladat.
- Nos Zsófi, örvendtem és üdv a csapatban! Kifelé menet kérlek akkor add meg a méreted Emíliának, ő pedig odaadja a munkaruhát. A kezdés az szombat reggel lesz, de valószínűleg péntek este összehívom a csapatot, hogy megismerjétek egymást. Emiatt majd küldök egy baglyot - közben felálltam és mosolyogva nyújtottam a kezem a lány felé. - Tényleg örvendek, és hajrá! - mondtam egy barátságos mosollyal, miközben megráztam a kezét, majd elköszöntem, s már fogadtam is az új érkezőt, aki szintén az egyik állásra jelentkezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826923#post826923][b]Nemes Balázs - 2021.02.27. 20:05[/b][/url]

A röpke öltözködés és udvariassági körök lefutását követően rá is tértem a lényegre, hisz a kisasszony interjúra érkezett, nekem pedig szükségem volt a munkaerőre, hogy minden napra legyen valaki, aki felszolgálja a finomabbnál finomabb ételeket, aki fogadja a vendégeket, vagy épp süteményt és kávét kínál fel egy nehéz reggelen. Emma pedig bájos volt ránézésre, akár csak Zsófi, szerintem nagyjából egykorúak is lehettek, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez a két lány majd jól ki fog jönni egymással, nem lesz gond, és nyugodtan rájuk bízhatom az éttermet adott esetben. - Örülök annak, hogy ilyen a hozzáállásod, kérdezni sosem bűn, sőt, mindig hasznos! Szerintem egyébként nem lesz probléma - mondtam egy bátorító mosollyal, aztán vázoltam röviden, hogy majd felváltva fogják betölteni a pozíciókat, hisz talán úgy tényleg nem lesz senkinek sem unalmas. Abból én is meglátom majd, hogy kinek mi megy jobban, s köztük is eldől majd, hogy ki melyik vonalat viszi szívesebben.
- Elvitelre? Nos, ez nagyon jó kérdés Emma és azt hiszem, hogy ezen a későbbiekben mindenképp el fogok gondolkodni. Tudod, még új a hely, ezért egyelőre azt szeretném, ha az emberek megismernék, megbarátkoznának azzal, hogy itt ez az új hely, ahol választékosan étkezhetnek. De amennyiben nem húzzuk le a rolót már az első hét után, úgy fokozatosan bevezetésre kerül ez a házhozszállítás - amihez majd megint csak vehetem fel a seprűfutárokat, de miért is ne? Ki tudja, talán majd Emma lesz az egyik jobb kezem, s vele együtt fogom kidolgozni ezt a részt. Egyelőre azonban még túl sok feladat volt hátra ahhoz, hogy erre a területre összpontosítsak. - Örülök, hogy tetszik az étlap - jegyeztem meg nevetve - Nos, sajnálom, de még nem tudlak megkínálni semmivel...vagyis, várj csak! - eszembe jutott, hogy lapul valami a fiókom mélyén, így ki is húztam azt, s némi kutakodás után előkaptam egy mugli nápolyit, lila papírba csomagolva, Milka felirattal. - Ez ugyan nem a ház specialitása, csak nápolyi, de ha éhes vagy, talán ez is kisegít - kedvesen elé csúsztattam a csokit, majd tőle is megkérdeztem, hogy ő mégis milyen összeget ítélne meg magának. Mivel azonban semmit sem mondott, úgy döntöttem, hogy ugyanannyit fog kapni, amit Zsófi. - Rendben van, mit szólsz óránként két sarlóhoz? - ennek függvényében osztottam-szoroztam, aztán előhúzva egy szerződés példányt, rávéstem tollal az összeget, majd elé csúsztattam a papírt. - Kérlek, olvasd el akkor, és ha megfelel, írd alá, mert bizony, felvennélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826992#post826992][b]Nemes Balázs - 2021.02.28. 19:42[/b][/url]

Nagyon örültem annak, hogy ráleltem a második emberemre Emma személyében, aki szerintem abszolút tökéletes volt a feladatra, nem csak a külsejéből fakadóan, hanem személyiségre is úgy ítéltem meg, hogy olyan típus, aki beillik a vendéglátós világba. Mosolygós, ez pedig csakis ösztönzően hathat majd a betérő vendégekre. Nem is feltételeztem így, hogy bármi gond lehetne, ám a lány mesélni kezdett, amivel egy kicsit meg is lepett. Természetesen végig hallgattam, el is húztam a szám, amint ecsetelte, hogy mi hogy is történt, szegénynek biztosan fájdalmas volt az incidens, s ahogy elmondta, úgy még a mai napig is emiatt kellett bájitalokat fogyasztania. - Emma, igazán sajnálom, hogy ez történt veled, azt pedig köszönöm, hogy ezt megosztottad, mert ez fontos dolog. Jó tudni azt, hogy vannak ilyen problémáid, hisz ha itt fogsz dolgozni, akkor ezekről is tudnunk kell. De ne aggódj, nem lesz probléma - kedves mosollyal jeleztem felé, hogy mindezek ellenére is szükségünk van rá, s természetesen nincs akadálya annak, hogy itt dolgozzon. Ráadásul okosnak és kreatívnak tűnt, így máris kialakult a fejemben egy gondolat, hogy talán a későbbiekben még a segítségemre is lehetne, egyelőre azonban ezt még nem hoztam szóba. - Így van, ilyesmi, de még átgondolom....de kedves, hogy ennyi reményt fűzöl ehhez a helyhez. Én is bízom benne, hogy beindul, emiatt próbáltam ilyen sokféle ételt kreálni az étlapra, hogy bárki is jön, mindenki megtalálja a kedvencét - valóban sok munka volt a menü kreálásával, sok költségbe is kerül mindezek megvalósítása, ennek ellenére én is pozitívan álltam hozzá, akár csak Emma. Közben végeztem a szerződéssel, ami már csak a lányra várt. Kerestem is neki egy tollat gyorsan, amit átnyújtottam, s hagytam időt, hogy átolvassa és értelmezze a sorokat. Aztán végre meglett az aláírás, Emma úgy tűnt, hogy nagyon örül, s mi tagadás, én is boldog voltam, amiért a csapatomban tudhattam Emmát. - Nagyszerű! Kedves Emma, örülök, hogy te is csatlakoztál, pénteken valószínűleg a nyitás előtt tartok majd egy kis összejövetelt, hogy megismerjétek egymást a kollégákkal. A másik pincérnő Bernáth Zsófia, még az is lehet, hogy ismered őt, ő is Bagolykőn tanul - meséltem el röviden, miközben felálltam, s a kezemet nyújtottam egy kézfogásra, ezzel megpecsételve jövendő munkánkat. - Ó, és majd elfelejtettem, odakint van Emília, ő csak ideiglenese segítőm, neki kérlek add meg a méreted, ő pedig ad munkaruházatot, köpenyt és egy felsőt. És köszönöm, hogy eljöttél. Nekem most sajnos mennem kell, mert épp háznézőben vagyok, muszáj lenne találnom egy lakást. De te ha gondolod, maradj, Emília szívesen megmutatja neked a helyet - a szerződést elvéve még egy kedves mosolyt küldtem a lány felé, aztán elköszöntem, s bevetettem magam az irodába, hogy összekapjam a holmimat, s elindulhassak megnézni azt a kiadó lakást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=828527#post828527][b]Nemes Balázs - 2021.04.03. 10:19[/b][/url]

- Már ez is jó hír, hogy hajónak tűnik, az már félsiker - jegyeztem meg egy mosollyal a srácnak, jók voltak az ilyen visszajelzések, mert egy dolog volt az, hogy én mit gondoltam valamiről, s hogy más mit látott bele. Végre lemászhattam a létráról, bár lett volna még teendőm, de a karom jelzett, hogy mára ennyi volt, ilyenkor pedig jobb volt nem erőltetni a dolgokat.
A fiatalemberről közben kiderült, hogy régi házam tagja, öröm volt valakivel találkozni a navinéből, így volt miről beszélgetünk, s közben fel is törtek bennem a régi szép emlékek. - Komolyan? Nagyon jó! Szerettem azt az újságot, akkoriban még egy lány vezette, nagyon tehetséges volt - meséltem egy mosollyal. - Volt egy mágikus lényekről szóló rovat, mindig oda írogattam, meg akadt egy történelmi rész is, oda is szívesen írtam, de végül is, kiderült, hogy ez a szakma nem nekem való. Mindig sok hibát vétettem - tettem hozzá nevetve. S ha már szóba jött, elárultam, hogy pap vagyok. Úgy tűnt, ezzel sikerült meglepnem az ifjút. - Így gondolod? Nos, meglep, tudod erre sokan nem tudják, hogy ez mit jelent pontosan - sokaknak fura szerzet voltam itt a faluban, mióta ideköltöztem, s talán ez volt az első pozitív és őszinte reakció. Végül csak kiderült, hogy ennek mi az oka, hisz a fiatalember maga is keresztény volt. - Nahát, én is - újra elmosolyodtam, nem hittem volna, hogy még egy katolikus él rajtam kívül a faluban, ennek nagyon megörültem.
- Gyere csak, és ha már szóba jött a vallás, és említetted, hogy katolikus vagy. Hetente kétszer tartok igeolvasást a művelődési házban, ha szeretnél, csatlakozz!  - lehetőségként dobtam fel a témát, nem volt ez kötelező, a faluban ez még amúgy sem volt elterjedt szokás, egyszerűen csak próbáltam megismertetni a fiatalokkal a Bibliát. Közben, mivel úgy tűnt, hogy tetszik neki a hely, előhúztam egy menükártyát, s oda is adtam neki meghívóként a megnyitóra. - Igazán nincs mit Thomas! Na gyere, megmutatom - előre engedtem, megmutattam neki a pultot. - Itt a háttér olyan, mintha az óceánra látnál rá a hajóról, ez egy illúzió. Ott pedig a falon bibliai történetek láthatók képekben, nézd csak meg. Egy nagyon ügyes művész festette őket - engedtem, hogy alaposabban is szemügyre vegye a képeket. - Na és Thomas, neked milyen céljaid vannak a jövőre nézve, minek tanulsz majd tovább? - kíváncsiskodtam, hisz nagyjából ennyi idős lehettem, amikor már el kellett dönteni azt, hogy ki merre tanul tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=829745#post829745][b]Nemes Balázs - 2021.04.17. 19:21[/b][/url]

- Én is üdvözlöm Vivit, jó volt megismerni, még ha nem is jutott túl sok időnk egymásra. Egyébként nagyon hasonlítasz rá szerintem - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, hisz Izát már jobban ismertem, mint a testvérét, s szerintem akadt bennük bőven hasonlóság. A növényeken közben újra végig futtattam a tekintetem, irigyeltem Iza képességét, hisz mindig életet lehelt a növényekbe, és ez egy klassz dolog szerintem. Néha azon gondolkodtam, hogy bárcsak nekem is lenne ilyen erőm, de aztán mindig azzal nyugtattam magam, hogy én más dolgokban tudok az emberek szolgálatába állni.  
- Nincs vele semmi, nem volt vele konfliktusom, ha erre gondolsz, de összefutottam vele a városházán, amikor ügyeket intéztem, és volt benne valami...hogy is mondjam, szerintem valami nagyon nem stimmel azzal az emberrel, nem volt túl jó kisugárzása - őszintén osztottam meg véleményemet a rokonnal, már csak azért is, mert elég jó emberismerőnek tartottam magam, és ezeket a dolgokat nem lehetett csak úgy bárkivel megbeszélni. Több szót azonban nem akartam fecsérelni arra a férfira, ezért inkább átadtam a meghívót Izának, s közben hellyel kínáltam, majd magam is letelepedtem mellé, s érdeklődve hallgattam, hogy mi is történt vele mostanában.
Elég sok mindent sikerült is megtudnom ebben a pár percben, de Iza arcán úgy láttam, hogy leginkább az utolsó téma volt az, amiről talán egy kicsit nehezebben nyilatkozott. Emlékszem, csak pár dolgot mondott arról a férfiról, mégis, a tekintetében úgy láttam, hogy sokkal többet jelent neki. Csak abban nem voltam biztos, hogy egész pontosan mit. Vajon több neki, mint egy barát? Veszély lenne a házasságára? Gondolatmenetemből visszazökkenve bólogattam a nő szavaira. - Igen-igen, emlékszem, hogy meséltél róla. És hogy érzed magad most, hogy visszajött? Egyáltalán merre járt?- kíváncsian kutakodtam Iza tekintetében, jó lett volna tudni, hogy lelkileg hogyan is érzi magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=830831#post830831][b]Nemes Balázs - 2021.05.04. 11:14[/b][/url]

- Egyelőre csak heti két alkalommal, kedden és csütörtökön délután a Művelődési ház egyik kisebb termében, utána énekelünk is, legalábbis remélem, hogy lesz rá kedv - meséltem egy mosollyal, szerettem az ilyen délutánokat, mert amellett, hogy megismerhettünk egy tanulságos történetet, amit aztán megvitathattunk, átbeszélhettük, hogy mi a jó, mi a rossz, utána volt alkalmunk egy kicsit dalolni is, hogy örömmel zárjuk a találkozót. - Gyere csak, várunk szeretettel - örültem annak, hogy Thomas ennyire lelkesnek tűnt, rá is fért a kis közösségre egy-egy ilyen fiatal. - Közönség? - ez a kérdés egy kicsit már meglepett, aztán rájöttem arra, hogy talán nem is úgy értette Thomas, ahogyan gondolta. - Nem, itt nincs ilyen, vagyis tudod mi vagyunk a közönség, mindannyian, akik ott ülünk. Egyelőre nem vagyunk sokan, de a későbbiekben hátha csatlakoznak majd mások is, nem kötelező - tettem hozzá, hogy tudja, ez nem olyan dolog, ami bárkire is rá lenne erőltetve. Közben, ha már erre járt és érdeklődő is volt, úgy gondoltam, megmutatom az éttermet, s egyben így le is tesztelem a reakciókat, mert egy kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz majd az étterem fogadtatása. Látva Thomas reakcióit azonban megnyugodhattam, mert úgy tűnt, hogy neki például tetszik a hely.  - Nem is baj, igyekeztünk minél több olyan képet kitenni, ami sok-sok ismert és kevésbé ismert történetet mesél el, hogy aki betér, egy jó ebéd közben elmélkedhessen, hogy vajon számára mit is ábrázol a festmény - meséltem mosolyogva. - Az ott például a gonosz Heródes király történetét meséli el - mutattam rá az egyik képre. - Azon a képen a kánai menyegző látható, amikor elfogyott a bor az esküvőn. Jézus ott megkérte a szolgákat, hogy töltsék tele vízzel az ott található kancsókat, ezt követően borrá változtatta a vizet. Ez volt az első földi csoda, amit Jézus tett, és feljegyeztek - meséltem mosolyogva Thomasnak, majd tovább soroltam, hogy melyik képen kinek a története látható.
Miután bemutattam a termet, érdeklődve néztem Thomasra, kíváncsi voltam rá, hogy mégis mi érdekli, s minek is tanulna tovább. - Ó, az jó, az általános mesterképzés. Abból még sok mindent kihozhatsz. Ha esetleg úgy döntenél, hogy jobban érdekelne ez a hivatás, szívesen mesélek majd róla - nem akartam azt tanácsolni neki, hogy legyen pap, inkább csak egy lehetőséget kínáltam fel előtte, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődő, s kinéztem azt belőle, hogy egy napon akár ő is lehetne pap.
- Úh, ne haragudj Thomas, most viszont el kell köszönnöm, mert új házat vásároltam, és eszembe jutott, hogy most érkeznek a szerelők, muszáj hazaugranom. De ha erre jársz, gyere be bármikor, ha nyitva van az üzlet, és keress nyugodtan. Várunk a Művházban, szép napot! - kedvesen elköszöntem a navinés fiatalembertől, s ha elment, sietve összekaptam a holmimat, még gyorsan bezártam az üzletet, s megindultam , hogy odaérjek a házhoz.