Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825817#post825817][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.02.07. 11:44[/b][/url]

Nagyon furcsán érezte magát aznap, mikor felkelt. A bagoly érkezése nem zaklatta fel, hiszen még napok választották el a benne foglalt eseményre invitálástól és a tényleges odameneteltől. De mikor eljött a napja a szigorúan nem randinak, Lilla elbizonytalanodott, és olyan érzés kerítette hatalmába, ami vizsgák előtt sem volt jellemző. Biztos volt benne, hogy ez csak rosszat jelenthet, és ez az egész egy nagyon pocsék ötlet.
Ha annyira szociális hiánya van, majd elhívja Emmát, vagy Bogit, minek kell neki egy hímneművel kapcsolatot építgetni? A fejébe férkőzött ezzel az egész egyedüllét dologgal, és pillanatnyi gyengeségében igent mondott a meghívásra, és most különösen bánta, hogy ő mindig igyekezett betartani a szavát. Nem hátrálhatott ki, és nem azért, mert attól tartott, hogy megsérti az érzéseit. Az ilyesmire annyira nem adott Lilla, de saját erényeit nem szerette sajátkezőleg csorbítani. Ha azt mondta, elmegy vele, el is fog.
Így aztán összeszedte magát, hajat mosott, majd egy szál törölközőben nekiállt ruhát vadászni. És csak nagyjából negyed óra elteltével kapcsolt, hogy mennyire feleslegesen sok időt elcsesz ezzel. Próbálgatott, válogatott, az elnyűttebb darabjait ki is szanálta a lehetőségek közül. Mikor aztán rájött, hogy azon van, hogy csinosan nézzen ki, egyszerre nagyon dühös lett magára, és felkapta azokat a darabokat, amiket tulajdonképpen már a legelején kiválasztott ízlésének megfelelően.
Még így sem volt késésben, és mikor végül elindult a megbeszélt helyre, egy magas derekú, koptatott kék farmerben, felül pedig kedvenc, nyakát is melegítő bordó pulóverében tette, a hideg ellen továbbá pedig egy fehér, nagyon puha sállal és barna kabátjával védekezett, de még a szintén fehér sapkáját is fejébe húzta, ami azonban hagyta szőke hajhuzatagát szabadon suhanni utána.
Időben érkezett, de Alex már várta őt. Intett is neki, Lilla azonban csak egy biccentéssel nyugtázta mindezt, kezeit zsebébe mélyesztve lépkedett a srác felé.
- Helló - köszöntötte ő is, és akarva-akaratlanul elmosolyodott. De szokás szerint csak egy pillanatra. - Ez lenne az? Kösz!
Alexander ajtót nyitott neki, ami vegyes érzéseket keltett benne. Egyrészt jól esett az odafigyelés, másrészt pedig sértette az idejétmúlt szexizmus, ami mögötte volt. Mert, hogy a hölgyet előre kell engedni.
Meg is forgatta a szemét, miközben belépett a helyiségbe, de ezt a másik nem láthatta. Viszont a kisebb tömeget, mely bent fogadta őket, már mindketten láthatták.
- Foglaltál? Másként nem biztos, hogy kapunk asztalt - fordult Alex felé.
Most már, hogy itt voltak, kezdett elmúlni a furcsa érzés, de helyét felváltotta az éhség. El is felejtett reggelizni a nagy készülődésben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826622#post826622][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.02.21. 13:36[/b][/url]

Immár helyben voltak, most már nem szívódhatott fel csak úgy. Ha még azelőtt meggondolja magát, hogy ideér, akkor később mondhatta volna, hogy közbejött valami, ami miatt még csak üzenni se tudott, de most már illúziómágiára lenne szüksége, hogy egy bagoly érkezését hazudhassa a másiknak, amiért azonnal és most rögtön távoznia kellene. Egyébként pedig tényleg nagyon éhes volt. Ez pedig egy étterem.
Alex intézte az asztalukat, és csakhamar oda is lettek irányítva a foglalt táblácskával felszerelt négylábúhoz. Nem volt ugyan névreszóló, de miután a pincér egy pálcaintéssel eltüntette onnan a táblát, már biztosak lehettek benne, hogy ez az övéké. Jó helyen volt, közel mindenhez, de mégsem túlzottan a centrumban.
Nekiállt megszabadulni a sapkától, sáltól, de kérdésére Lilla Alex felé fordult, megállva a mozdulatban. Úgy látszik, tényleg nem látta az előbbi arckifejezését a belépésüket követően.
- Én olyan lány vagyok, akit hagyj a francba - felelte őt idézve, kiforgatva kissé szavait.
Persze kapcsolt, hogy feleslegesen bunkón viselkedik, ami egyéb esetekben megengedett volt, és szükséges, de most azért kevésbé. Alex normálisan viselkedett vele, és eddig semmi ráutaló nem volt a magatartásában, ami azt sejtette volna, hogy csak játszadozik vele. Persze a lehetőséget továbbra sem vetette el, de nem érezte szükségét, hogy ezt ki is mutassa folyamatosan.
- Bocs, nem szükséges - folytatta kedvesebbnek szánt hangon, és ki is húzta magának a széket, hogy leüljön. - Ha valóban egyenlőséget szeretnénk a nemek közt, nem tarthatunk fent ilyen idejétmúlt szokásokat, mert akkor ugyanúgy elvárhatnánk azt is, hogy a nő otthon várja a férfit vacsorával. Szép gesztus, de rossz üzenet. Szóval megoldom.
Az étlap az asztalon várta őket, így Lilla rögtön a kezébe is kaparintotta az ő oldalán lévőt, és már falta is szemével a leendő szájjal falnivalókat. Farkaséhes volt.
- Meg tudnék enni egy hippogriffet - sóhajtotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826985#post826985][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.02.28. 19:10[/b][/url]

Nehezére esett elengedni magát, mert ahhoz bíznia kellett volna a környezetében, jelen esetben pedig kiváltképp Alexanderben. És a bizalom nehezen jött, és apró adagokban Lillától, és amilyen nehezen adta meg, olyan könnyedén vehette is vissza úgy, hogy aztán soha többé egy fikarcnyit se kapjon tőle az illető újra.
De kénytelen volt belátni, hogy a navinés egyelőre semmi kifogásolhatót nem tett, és ő az, aki túlreagálja a helyzetet.
- Kultúrális sajátosság, mi? - kérdezett vissza, miután végighallgatta a másik magyarázatát túlzott udvariasságáról, ami igazság szerint csupán az angol norma volt. Bár persze ott se mindenhol, és bizonyára nem volt feltétel, hogy ahhoz, hogy valaki kiváltképp modoros legyen, angolnak is kellene lennie.
- Rendben, próbálok nem kiakadni minden második mondatodon, vagy tetteden - hagyta végül annyiban megnyugtatásként, immár az étlapot böngészve. Az árakra pillantva aztán eszébe ötlött még valami.
- És már most szólok, meg ne próbáld mindkettőnk fogyasztását magad állni! - jelentette ki, igyekezve a legkevésbé fenyegetőzően hangozni. Csak szerette volna előre tisztázni, hogy ilyesmi nem történhet. Mert azzal csúnyán kisiklanának a nem-randi fogalomköréből.
Apró kis mosolyt villantott Alex szavaira, miszerint a hippogriff alighanem hiányzik az étlapról, de természetesen egyébként sem lett volna szándékában azt kérni. Mágikus lényeket nem fogyasztottak, talán még törvénybe is ütközött. El is határozta, hogy ennek fog legközelebbi szabad kutatási órájában utána járni.
- Egy egész csirke is sok lenne. Még egy fél is. Van gyerek adag vajon? - morfondírozott, de mindegy is, ha nincs, hát majd most lesz, elintézi ő, ha kell. Nem ehet sokat. Muszáj visszafognia magát, itt sokan vannak.
Szerencsére kapóra jött a tématerelés, hálásan sóhajtott fel, és tette le az étlapot maga elé, tekintetét is elszakítva róla. Lehet csak egy salátát kér. Vagy egy szem almát.
- Izgatottan várom - felelte teljesen komolyan, és talán először volt nem olyan a hangja, mint aki szívesebben lenne valahol egész máshol. - Sokat készültem, még átváltoztatástanra is, pedig arra nem is építek. Vagyis nem igazán.
Politikai pályát nézett ki magának, és egyelőre semmi sem terelte másfelé, arról pedig, hogy mellesleg nagyon is járatos a transzformációs bűbájokban, elvégre képes saját magát egy jóval kisebb termetű madárrá alakítani, többnyire mélyen hallgatott. Nem volt titok, a bejegyzett animágusok listájához könnyen hozzá lehetett férni, de nem verte nagy dobra, és nem is hencegett vele sosem. Alighanem még tulajdon húga sem tudott róla, hogy milyen képesség birtokában van.
Megjelent a pincér, és udvariasan érdeklődött italok felől, illetve, hogy sikerült-e választaniuk. Lilla legszívesebben rábökött volna az aktuális oldalra, hogy ezt kéri, de belevájta saját kezébe körmeit, és kért egy pohár vizet. Aztán, ha Alexander is elmondta, mit inna, utána találomra kiválasztott egy szimpatikus fogást - kacsasültet -, és vissza is szolgáltatta az étlapot, mielőtt még valamit választana róla.
- Továbbra sem világos egyébként, hogy mi késztet bárkit arra, hogy olyasvalakivel barátkozzon, akinek erre láthatóan nincs igénye - nézett aztán egyenesen Alex szemeibe, és még kicsit közelebb is hajolt, letámasztva könyökét, és összekulcsolt ujjaira helyezve állát. - Remélem nem megsajnáltál. Mert tökéletesen jól szoktam érezni magam egyedül is.
Ez persze nem volt mindig igaz. Főleg, hogy egyre távolabb érezte magát Sáritól, akiért a világot felforgatta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=829915#post829915][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.04.21. 19:34[/b][/url]

Aprót bólintva nyugtázta a másik szavait, és Lilla még egy mosolyt is megengedett magának. Mikre rá nem veszi őt ez az ember!
- Megegyeztünk.
És bár kicsit fenyegetőbb hangot ütött meg, a szemben ülőt ezzel sem riasztotta el, sőt, biztosította róla, hogy természetesen ő is úgy gondolta, hogy felesben fizetnek. Hogy ez igaz volt-e, azt persze a lány nem tudhatta, de nem is számított, a lényeg az volt, hogy nem fogja ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni. Ha eleve nem akarta, azért, ha meg most ébresztette őt rá, hogy nem kéne, akkor meg azért.
- Ja, persze. Ha degeszre akarod zabálni magad, miattam ne fogd vissza magad - hagyta rá. Neki megfelelt bárhogy, csak ne akarja az ő részét is állni. Mert azt ő nem állná.
És persze az is fontos volt, hogy azt is megállja, hogy ő maga ne egyen túl sokat. Nem a pénz miatt, azzal nem állt hadilábon, de önmagával nagyon is. Főleg a külsejével. Azt mindenesetre bólintással nyugtázta, hogy Alex szerint elviheti, ami nem fér belé (vagy amit nem akar most megenni).
Örült, hogy Alex szóba hozta a vizsgákat, hiszen ez lehetett az egyik legáltalánosabb téma két diák közt. Egyrészt abszolút randihoz nem illő volt, másrészt olyasmi, ami valóban foglalkoztatta is Vizsnyiczkyt, és nem csak amolyan töltelék-társalgásnak minősült.
Azt persze eddig is tudta, hogy nem igazán egyeznek a tanulmányaik, az egyetlen közös órájuk az átváltoztatástan volt, így nem is lepte meg, hogy az álomfejtésről kezdett el Alex beszélni. Nem tett úgy, mintha komolyan venné, vagy érdekesnek találná, ő olyannyira volt szkeptikus az ilyesmivel kapcsolatban, hogy még csak a közelébe se ment.
- Talán ha meglátnád, hogy az egész úgy marhaság, ahogy van. Az álmok nem jelentenek semmit, Alexander. Csak azoknak a gondolatoknak és érzéseknek az összeturmixolt egyvelege, aminek nincs helye vagy ideje napközben, hogy lekössenek.
Ő túlságosan is földhözragadt volt, ahhoz képest, hogy képes volt madárrá változni és magasan, az égben repülni. A jóslás pedig végképp távol állt tőle, és egyenesen bosszantotta, hogy még oktatják is. Csak egy kamutárgy volt a szemében, egy töltelék óra.
- Nem tartok egyiktől sem - rázta meg a fejét. Miért is tartott volna? Készült, sokat seggelt, és ismételt, nem volt aggodalomra oka. A gyarkolati tárgyakkal is meglesz valahogy, nem tartotta magát ügyetlennek, és eddig nem is kellett szégyenkeznie.
Miután a pincér otthagyta őket, Lilla belevágott a közepébe. Hogy igazság szerint mit is keresnek ők itt. De Alexet úgy tűnt, nem zökkentette ki, nem érte váratlanul a "támadása". Figyelmesen hallgatta válaszát, közben kezeit lehelyezte maga elé az asztalra. Tetszett neki, amit a másik mondott, és csak a végén villant egyet szeme.
- Nem. Azt biztosra veheted, hogy nem engedem meg, hogy lefess - szögezte le. Épp elég volt, hogy az a Farkas Zétény lefotózta. Annak se örült, de legalább nem kellett hozzá órákon át mozdulatlannak lennie.
Különben is.
- Mi ebben olyan érdekes? - kérdezte úgy, mintha Alex épelműjéségében kételkedne. Közben a hajához nyúlt és egy göndör tincset szeme elé húzott.
- Nagyon sokaknak van szőke haja - mondta, miközben elengedte, és az ruganyosan összeugrott és visszahullott oda, ahonnan gazdája kölcsönözte.
Nem kellett volna ezt a részletet kiragadja, csak annyira nem értette, hogy jutott a másik ide az amúgy teljesen rendbelevő gondolatmenete végére. Ő is szívesen beszélgetett volna olyan emberekkel, akik nem olyanok voltak, mint amilyennek várta őket - és amilyennek többnyire bizonyultak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=830082#post830082][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.04.23. 23:17[/b][/url]

Ahogy mondta, valóban volt ellenére beszélgetni. Hisz ezért egyezett bele ebbe a szigorúan nem randiba is. Hogy eltöltsenek egy kis időt a másik társaságában, és megosszák gondolataikat. És mint olyan, ez nem azt jelentette Lilla szemében, hogy szó nélkül végighallgatta és elfogadta a másik véleményét, vagy azt várta, hogy Alex tegye ugyanezt az övéivel. A beszélgetés kétirányú volt, oda-vissza, nem csupán gondolatok szavakká formálása, de azok ütköztetése, megkérdőjelezése. És ő nem olyan volt, aki visszafogná a véleményét, aki finomkodna. Ha emiatt a másik megharagszik rá, legalább hamar kiderül, hogy érdemes-e egymásra időt vesztegetniük, avagy sem.
Egyelőre azonban úgy tűnt, a navinés kitart, de legalábbis nem adta jelét, hogy Lilla szavai sértenék.
- Ezek többsége önbeteljesítő - mutatott rá a lány. - Mint a horoszkópok. Mondanak valami baromságot, és aztán arra figyelsz, és mikor valóban történik valami hasonló, igazoltnak találod. A próféciák is ilyenek, azért válnak valóra, mert az emberek várják, hogy bekövetkezzen, vagy mivel el akarják kerülni, a cselekedeteik épp belehajszolják ezekbe. Ez csak szugeráció, semmi több.
Megrántotta vállait, és olyan arcot vágott, mint aki sajnálkozik. Igazából jó lett volna, ha hihet ebben. Ha hihet sok más olyan dologban, ami az embereknek megnyugvást szokott hozni. Egy jóslat, egy vallás, vagy akár a szerelem. Csupa légből kapott dolog, ami kiragadja az embert a racionalitás nyomorából. Neki nem adatott meg ez a luxus.
És mindezt a tudásvágyának és aziránti fogékonyságának köszönhette, ugyanannak, ami miatt a vizsgákra is most tökéletesen késznek találta magát. Nem szerencse volt ez, ahogy arra egy szemforgatással reagált. Kitartó munka, és odaadás. A cél, és a feladatok szem előtt tartása. De ha Alexnak az volt a terve, hogy lefesse őt, ha ez az egész egy megpuhítási hadművelet első fázisa volt, akkor koppanni fog.
- Emlékezetből? - kérdezte kissé kételkedve. Neki nem volt veleszületett tehetsége, mindent, amit elért, kitartással tette, és az, hogy Alex emlkéezetből képes volt portrét festeni valakiről, azt sugallta, hogy rendkívüli memóriája lehet.
A felszolgáló letette eléjük italaikat, közben Lilla tovább hallgatta Alexet. Furcsállta kicsit szavait, és egyúttal valahogy fel is keltették érdeklődését. Pedig őt a legkevésbé sem mozgatta meg a festészet. Ha már művészetek, a zenénél tovább nem is kell menni.
- A túl bonyolult nem baj. Azt jelenti, átlagon felüli. Én nem látok különbségeket. Persze, valakié világosabb, van, akié sötétebb, de a szőke az szőke.
A szomszédos asztalnál letettek egy nagy tányér aprópecsenyét, és az illata megcsapta Lilla orrát. Körmei finoman belemélyedtek csuklójába, ahogy egyik kezével megfogta a másikat. Rettenetesen éhes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=831099#post831099][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.05.07. 16:20[/b][/url]

Továbbra sem igazán értette meg Alexet, de ezt nem a maga gyengeelméjűségének tudta be, hanem annak, hogy a navinés művész. Különösek voltak a meglátásai, és a hozzáállása is a dolgokhoz, és nem úgy tűnt, hogy bármit is felvenne abból, amit és ahogy Lilla válaszolt neki. A lány pedig kezdte ezt kissé fruszrálónak érezni.
- Hiszek neked - hagyta rá végül a dolgot. Azt viszont nem hitte, hogy közös nevezőre jutnának valaha, és egyébként is egyre nehezebben tudta gondolait a közelgő étkezés felől visszarántani.
Nem tűnt jó ötletnek ez az egész egyszeriben, mert nem akarta, hogy lássa őt enni valaki. Pedig nyilván nem gondolta róla senki, hogy oxigénnel táplálkozik mindössze, meg a levegőből kinyert nedvességgel, mint valami növény, de az az abszurd rémkép élt előtte, hogy, mintha csak egy tetris lenne, ahogy magához vesz egy falatot, az már halad is le benne, forgolódik, keresi a helyét, és már épül is be a combjába, vagy a csípőjébe, és ujjogva fogadja utána érkező társait is.
Elhessegette a gondoltot. Csak lenyel pár falatot, a többit pedig elcsomagoltatja. Mindezt szép lassan, nehogy még Alexnek eszébe jusson desszertet is kérni. De még ez odébb volt, egyelőre Lilla a vászonra kerülésének esélyeit latolgatta. Igazából, ha jobban belegondolt, nem is kellett kételkednie a másikban. Ha egyszer ebben volt a legjobb, nem volt olyan meglepő, hogy kivételes érzéke van hozzá.
Kicsit azért felvonta a szemöldökét, ahogy értelmezni igyekezett Alex szavait.
- Szóval azt mondod, nem tudsz kiverni a fejedből? - kérdezte kissé kétkedő hangon. Nem incselkedett, nem lett volna ínyére, ha valaki róla fantáziál, de egyelőre még el se akarta hinni ennek lehetőségét. Nem tartotta magát kicsit sem különlegesnek, ahogy a haja színe is épp olyan unalmas volt, mint bárki másé. Alex is sejthette, hogy furán hangzik, de magyarázkodása csak bogarat ültetett Lilla fülébe, és egyre kevésbé vágyott rá, hogy Alex megfesse, és azon kevesek közé tartozzon, akik felkerülnek a falára.
De jelenleg az éhsége jobban nyomasztotta, és a fájdalomra kapcsolt csak, amint megérezte, hogy körme túl mélyen vájódik húsába. Gyorsan szétválasztotta "civakodó" kezeit, és figyelmét a navinésre fordította.
- Na igen, ebben egyetértünk. Nekem is te tűnsz az álomvilágnak - bólogatott, és még egy mosoly is megült arcán pár pillantra. Hogy ijesztő is? Nem, az nem.
Mielőtt ezen a vonalon további gondolatokat indíthatott volna útnak, végre megérkezett rendelésük, és Lilla szeme csillant egyet, szájában pedig összefutott a nyál, ahogy a fogás elé került az asztalra. Megköszönte a pincérnek, majd ahogy az távozott, hozzá is látott az evéshez. Először csak kóstolgatta, megízlelte a húst, a köretet, még a dísznek szánt salátalevélből is kiharapott egy darabot. Nem akart kapkodni, de mire észbekapott, már nem tudott pár másodpercig megszólalni, annyira teletömte kis pofazacsiját.
Lenyelte a falatot, és kissé zavartan rápillantott asztaltársaságára.
- Bocsánat... elmulasztottam, hogy jó étvágyat! - mondta kissé szégyenkezve. De hát nem volt hozzászokva, hogy nem magában eszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=831201#post831201][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.05.10. 16:26[/b][/url]

Csak egy kései vonattal sikerült megérkeznie Bogolyfalvára. Ugyan végigaludta az utat, mégis rettenetesen, gyötrelmesen fáradt volt, fájt mindene, és természetesen gyomra is égett. Ujjperceit ropogtatva, a hegeket dörgölve lépdelt az utcakövön, és fájó szemével hunyorogva tekintett fel egy kinti órára. Rögtön el is kellett vetnie, hogy a Partonum felé veszi az irányt, hiszen az már bezárt. De talán még a Bárka, ahol már járt egyszer Alex-szel, nyitva van.
El is indult a még kivilágított étterem irányába, és közben magában fogadkozott, hogy csak egy kávét kér. Nem ehet, főleg nem ilyen későn, és különben is, talán azzal már amúgy sem szolgálnák ki. Viszont az életmentő nedűre mindenképp szüksége volt, ha még át akarja nézni azokat a nyüves szellemjogi tételeket. Szóval ha kell, könyörögni fog. Igen, arra is hajlandó, bármire, csak adjanak neki egy kávét. A fémes ízt is szerette volna száműzni szájából, de leginkább arra volt most szüksége, hogy fogjon az agya.
Még nyitva volt. Leglalábbis sikerült lenyomnia a kilincset és akadálytalanul benyomni az ajtót, majd belépni a kellemesen meleg térbe. Valóban úgy tűnt záróra van, vendég ugyanis már nem volt, vagy legalábbis Lilla első ránézésre egyet se pillantott meg. Csak egy alak tűnt fel neki, miközben beljebb lépett, és várta, hogy szeme hozzászokjon a benti fényhez, ő pedig alighanem egy itt dolgozó volt. Háttal volt neki, így nem is volt esélye felismerni, mielőtt megszólította volna.
- Jó estét! Bocsánat, tudnék még rendelni..? - kérdezte, egyelőre csak udvariasan, de nem esedezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=831231#post831231][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.05.11. 17:38[/b][/url]

Bernáthy Baromira Idegesítő Zsófia. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Lilla alig akarta elhinni, hogy éppen most, és éppen őbele kellett futnia. Ráadásul nem volt olyan állapotban, hogy palástolni tudta volna az arcára kiülő érzelmeket. Az, hogy nem örült a viszontlátásnak, enyhe kifejezésnek hatott, de most ezt muszáj volt figyelmen kívül hagynia, el kellett engednie az eridonos iránt táplált érzéseit, mert történetesen ő volt az egyetlen, aki kávét adhatott neki. Még ha bele is köp, az is jobb, mintha egyáltalán nem jut hozzá.
Rendezte arcizmait, amennyire ez most lehetségesnek tűnt, és még egy pillatnyi, de jól láthatóan megjátszott mosolyt is formált ajkaival.
- Nagyon úgy néz ki, hogy téged - felelte, és bár kedélyesen adta elő, nyilvánvaló volt, hogy a háta közepére kívánja a másikat, nemhogy még éppen őt keresse. De hát mit lehetett tenni? Zsófia kezelte a kávéfőzőt ezen az estén.
Egy pillanatig figyelte a megbűvölt seprűt, ahogy segítség nélkül folytatja a tisztogatást, aztán Lilla közelebb lépdelt a pulthoz, ami mögött egy fürkésző tekintet gazdája várta, hogy mit is akar. Megjegyzésére a szőke gúnyosan felhorkant. Nem igazán tudta hova tenni, de semmiképp sem találta kedves bóknak.
- Csak fáradt vagyok, semmi több, de kösz szépen. - A nyelvén volt valami visszavágás, egy sértés, szerette volna degradálni őt a munkája miatt, de végül egy szó, annyi nem bukott ki belőle.
Nem csupán azért, mert aggódott, hogy csekélyke esélye, hogy kiszolgálást kap, elúszik, akár falevél a vízesés felé, hanem mert egyáltalán semmi lelki erőt nem érzett magában ahhoz, hogy Zsófiával veszekedjen. Egyszerűen nem. Nem ment. Nem akarta ezt csinálni.
Hogy mit akar? Sok mindent, de a pult mögött álló lánytól, aki láthatóan és hallhatóan nem táplált iránta továbbra sem pozitív érzéseket, csupán egy valamivel is beérte jelenleg.
- Egy hosszú kávét kérnék cukorral - mondta, és megdörzsölte véreres szemeit, miközben leült a pulthoz.
Eltávolodhatott volna Zsófitól, valahova hátrébb, de már itt volt, ráadásul az asztalokra már mind fel voltak pakolva a székek. Nem akart rendet bontani. Nem akart gondot okozni. Itt se akart lenni, csak egy rohadt kávét akart!
- ...Köszönöm - préselte ki még ajkai közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=831530#post831530][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.05.20. 18:51[/b][/url]

Leült a pult mellett, és hajába túrva megdörzsölte elfeküdt nyakát, ami a vonaton alvás egyik kellemetlen utóhatása volt. A másik az volt, hogy még csak nem is pihente ki magát. Erőtlen volt, gyenge, ami persze csak részben volt a kialvatlanság számlájára írható. Ő pedig a kávéban kereste a megoldást, az pedig már csak itt volt elérhető rövid időn belül. Bernáthy Zsófia által.
Még mindig nem akarta ezt az egész rohadt helyzetet elhinni. De muszáj volt jópofát vágnia hozzá, akkor is, ha szíve szerint sóbálvány átkot küldött volna az eridonos két szép szeme közé. Nem lehet bonyolult kezelni azt a kávéfőzőt, megoldja ő magának. De végül is elvetette az ötletet, mert ha veszekedni nem volt ereje a lánnyal, átkozódni végképp nem. Márpedig nem olyannak ismerte meg, aki hagyja magát.
Egészen eufórikus volt a lefőlő kávé hangja, és mikor végre Zsófia letette elé a bögrét, Lilla azt se bánta volna, ha van benne méreg. Egy félmosollyal meg is jutalmazta a poént is felszolgáló lányt, és már emelte is ajkaihoz az italt.
Néhány pillanatig csak szemét behunyva élvezte, ahogy a forróság átjárja belsőjét, és szinte látta maga előtt ahogy apró kis töltések indulnak útra az ereiben, újra életet, és lendületet kölcsönözve tagjainak. Kár, hogy érezni még nem érezte, hogy így lenne.
Közben Zsófia őt nézte, mintha csak azt sugallta volna, hogy "idd már meg, mennék haza", vagy talán azt figyelte, mikor kezd hatni a méreg, amit tényleg belekevert a kávéba. Lilla pedig szótlanul farkasszemet nézett vele, legalábbis amíg bírta fájó szeme. Aztán lesütötte, és ismét megdögtölte. Ekkor érte a pult mögött álló kérdése.
Letette a bögréjét, és belepillantott. Még volt pár korty hátra, és szerette volna rendesen kiélvezni, ezért lemondóan sóhajtott, mielőtt válaszra nyitotta ajkait.
- Csak dolgom volt fent, a fővárosban - felelte kitérően.
Nem akart ebbe belemenni, és végképp nem akart még több kérdést magával kapcsolatban, viszont az, hogy kivételesen nem veszekedtek, vagy rántottak pálcát egymásra, hanem normális, emberi módon kommunikáltak, és az a tény, hogy talán a fáradságtól elment az esze, arra sarkallta Lillát, hogy ő maga is kérdezzen valamit.
- Mondd.. Zsófi. Hogy van a húgom? - megbicsaklott kissé hangja, és azonnal égni kezdett a szeme, úgyhogy pislogott párat, és megköszörülte torkát. - Gondolom tudod, hogy nem áll szóba velem.
Az egyik legjobb barátnője, ha igaz, szóval nyilván tudja. Ahogy azt is, hogy miért nem. Vajon megérdemli egyáltalán, hogy válaszoljon neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=832328#post832328][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.06.05. 13:24[/b][/url]

Nem kellett beismernie, mennyire bántja, ami Sári és közte történt. Látszott rajta. Eltekintve a fáradságtól, gyengesétől, a be nem ismert betegségétől, könnyeitől csillogó szemei, bánattól terhes tekintete mindent elmondott helyette. És hangjából is tisztán kivehető volt, ami nem az idegességtől remegett, amiért kénytelen szóba állni Bernáthy Zsófiával.
Igazság szerint elég hamar el is engedte mindazt a neheztelést, és megvetést, amit az eridonos iránt érzett. Nem tudott, de nem is akart most az iránta táplált ellenérzéseivel foglalkozni. Sőt, hálás volt neki a kávéért, és azért is, mert látványosan visszafogta magát vele szemben. Nem rúgott belé, nem használta ki a lehetőséget, hogy ellensége gyengeséget mutat. Először, mióta ismeri.
Talán nem is olyan kiállhatatlan szuka, gondolta Lilla, miközben válaszára várva figyelte, amint Zsófi is tölt magának a kávéból. Nem teljesen tudta mire vélni a gesztust. Talán csak tényleg ő is inni akart egyet, vagy ez már az első lépés lenne afelé, hogy kibéküljenek? Nem volt biztos benne, hogy bele kéne látnia ebbe bármit is, de most egyébként sem a vele szemben álló érdekelte, hanem húga, aki gyakorlatilag hónapok óta levegőnek nézte őt.
Bólintott egyet Lilla, miközben újból ajkaihoz emelte a kávét. Nem tudta már elkerülni, hogy megízesítse egy csepp sós könnyel, így aztán le is tette, hogy megtörölje arcát tenyere aljával.
- Nem.. nem arról van szó, hogy ne tudnám elfogadni, hogy boldog.. valakivel - felelte, és sóhajtott, időt nyerve, hogy folytatni tudja. - Csak nagyon félek.. rettegek, hogy újra bántják. És nem leszek ott.. már megint nem leszek ott, hogy megvédjem.
Tudta jól, mennyire mániákusnak hangozhat időnként, mennyire túlzásba viszi az aggódást Sáriért. Pedig azt is nagyon jól tudta, hogy húga rendkívül talpraesett és kemény csaj, képes kiállni magáért és.. az ég szerelmére, hiszen kiskorukban ő volt az, aki megvédte nővérét!
- Azt mondtam neki, hogy az se érdekel, ha meggyűlöl, csak tudjam biztonságban. De ez nem igaz. - Elkezdtek potyogni a könnyei. Szégyen szemre, Bernáthy Zsófia előtt. - Nem akarom, hogy gyűlöljön!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=832332#post832332][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.06.05. 14:01[/b][/url]

Alex más volt, mint a legtöbb srác. Ez persze rémesen klisés duma, Lilla nem is mondta volna ki hangosan, de kezdte így gondolni. És félreérthető megszólalásait is épp emiatt emelte ki, hogy lássa, milyen reakciókat vált ki belőle vele.
Tudta ő, hogy a legtöbben feldobott labdának tekitették volna kérdését, és lecsapták volna, egyértelművé téve vonzódásukat iránta, illetve vágyaikat, hogy rövid úton vízszintesbe kerüljenek vele, de a navinés vagy nagyon jól tudta megjátszani magát, vagy tényleg komolyan vette a lány feltételeit, melyek kimondták, hogy ez bizony nem egy randevú, és ők ennek megfelelően nem is úgy viszonyulnak a másikhoz.
Ennek ellenére megintcsak felszaladt a szemöldöke a másik szavaira. Szóval inkább megfigyelt. Vajon őt mennyit nézegette szótlanul? Kissé beleborzongott ebbe a gondolatba, és igyekezett nem úgy felfogni, mint valami perverz kukkolást. Még ha a művészetben gyakorta levetkőztették a festményre kerülő alakokat, remélte, hogy Alexnek eszébe se jutott őt akként elképzelni.
- Tényleg kicsit fura vagy, Alexander - bólintott Lilla, és még véletlenül se lehetett kivenni szavaiból, hogy ez most jó vagy sem a szemében.
Mi sem lehetett volna jobb gondolat-terelő, mint a befutó vacsora, amit végre letettek eléjük. A levitás hozzá is fogott, és bár úgy tervezte, csak csipeget belőle, hamar szóhoz sem tudott jutni a finom falatoktól.
Még az alapvető illemről is megfeledkezett, de szerencsére a srácot ez nem zavarta, sőt, még fel is ajánlotta, hogy Lilla megkóstolja az ő rendelését.
- Csak egy falatot - bólintott a lány, és kicsit elemelkedve a székéről, előrehajolva átnyúlt villájával Alex tányérjához és csent a csípős kacsából. Visszahuppanva rágcsálta, ízlelgette, és bólogatott a végére.
- Tényleg nem rossz. Az enyémen citrom érződik, nem csíp, de oltári - összegezte tapasztalatait, és már falta is tovább. Mire észbe kapott, már a fele eltűnt, és azon kezdett gondolkodni, kérhet-e még köretet.
De mivel továbbra sem egymaga volt, emlékeztetnie kellett magát arra is, hogy ne minden figyelmét az ételnek szentelje.
- Egyébként mihez akarsz kezdeni a Bagolykő után? Lehet abból élni.. amit tanulsz? - Nem tudta elképzelni ugyan, de remélte, nem hangzik túlságosan kétkedőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=833185#post833185][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.06.26. 17:54[/b][/url]

Hajlamos volt rá, hogy önmagát a szabályok, igazságok fölé helyezze. Hogy ne érvényesítse önmagára azt, amit másoktól elvárt. Ez amolyan kiegészítése volt a cél szentesíti az eszközt elvnek, de egyszerűen arra is visszavezethető volt, hogy ő sem tökéletes. Sőt, nagyon távol áll attól. Hiába az esze, a tehetsége, a szorgalma. Hiába a rendkívüli eredményei, bizonyos dolgokban nagyon is alulteljesített, csak épp a világért se ismerte volna be.
Most azonban átlépett az önmaga köré épített falon, megnyílt valaki előtt, akinek korábban egy apró bibit nem mutatott volna meg az ujján, és képes volt meglátni, és befogadni azokat az igazságokat, amiket nem akart eddig.
Pedig nem kellett lángésznek lenni ahhoz, hogy lássa, ő maga az, aki az árkot ássa Sári és önmaga között. Húga csak éli az életét, ahogy ő szeretné, és Lilla az, aki ezt nem hajlandó elfogadni.
Pedig nem rosszindulatból ilyen vele.
- Én nem akartam bántani - mondta azzal a szomorúsággal hangjában, amiből nyilvánvalóan kitűnt, hogy tudja, mégis sikerült.
Elszúrta, talán menthetetlenül, és erre itt kesereg éppen ennek a csajnak. És Zsófinak igaza volt, a legkevésbé sem volt semmi értelme annak, hogy itt sajnáltatja magát előtte. Talán már kezdte kínosnak is érezni a szőkét, és Lilla cseppet sem tudott ezen csodálkozni.
Megtörölte újból arcát, és visszanyelte maradék könnyeit. Bólintott. Csak úgy magának, de Zsófinak is.
- Nem hinné el, ha bocsánatot kérnék.. de talán idővel majd újra hozzám szól, ha addig békén hagyom.. ugye? - tette még hozzá a megerősítést váró kérdést is nem túl kifinomult, de valóban egyetlen működőképesnek tűnő tervéhez. Testvérek voltak, előbb-utóbb kénytelenek lesznek újra beszélni.
Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=834451#post834451][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.07.17. 20:46[/b][/url]

Túl finom volt minden. Nem csak az, amit elébe tettek le, de sajnos Alexanderé is, és bár csak egy falatért hajolt közelebb, legszívesebben húzta volna magával utána az egész tányért. Szerencsére volt annyi önuralma, hogy ne tegye, de ami a keze ügyében volt, az gyorsan fogyatkozott. Anélkül, hogy igazán realizálta volna. Lekötötte figyelmét közben a társalgás. Még úgy is, hogy nem látta a srác művészetének értelmét, vagy hasznát a világban, sőt, még azt is megkérdőjelezte, hogy megélhet-e majd belőle. De talán pont ezért érdeklődött, mert ez olyasmi volt, amit egész egyszerűen nem tudott megérteni.
Pedig belegondolva, mitől volt különb ettől a zongorázás? Lilla imádta, még versenyekre is járt fiatalabb korában. De, talán az lehetett a dolog nyitja, hogy ő sosem gondolt erre megélhetésként. Komolyan vette, de akkor is csak kikapcsolódásnak, egy hobbinak, aminek élhetett, de ami leginkább az ő boldogságát szolgálta, semmint mások szórakoztatását.
- Már pont akartam kérdezni, hogy milyen alternatív terved van - mondta aztán egy bólintás közben. Tehát annyira nem volt Alex elrugaszkodva a földtől, hogy ne legyen tisztában vele, a hivatás amit választott, közel nem biztos, hogy jövedelmező lesz. Nem egy konkrét tudást szerzett meg, amivel bizonyos, létfontosságú feladatot láthat el.
- Megpróbálkozhatnál a restaurálással, és közben lobbizhatsz a saját portfólióddal is - merengett el, de aztán megrázta a fejét, mielőtt jobban belemerült volna. - Bocs, nem az én dolgon kitalálni, mit kezdj magaddal, csak ilyen probléma-megoldó a gondolkodásom.
Nem volt véletlen az ő szakiránya sem, elvégre ha valahol igen komoly problémák voltak, az a társadalomban keresendő. A politikában pedig ott lehet, ahol a döntések születnek. Ahol ezrek sorsát és életét befolyásolják.
- Politikus leszek. Képviselő, miniszter, aztán ki tudja. Hosszú távú terveim egészen a csúcsig mutatnak. - Nem volt B terve. Illetve volt, persze, de nem gondolt úgy rá, hogy valaha szüksége lenne rá.
Valami egész másra viszont határozottan szüksége volt, mert ahogy a tányérjára pillantott, elsápadt kissé. Teljesen üres volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=834454#post834454][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.07.17. 22:10[/b][/url]

Szavaira Lilla felpillantott Zsófira. Látta rajta a haragot, talán megvetést is, olyasmiket, amiket maga is érzett önmaga felé. Jól esett volna a feloldozás, egy-két megnyugtató szó, de rá kellett ébrednie, hogy a lehető legrosszabb embertől várja ezt. Már ha egyáltalán várta.
- Igen - mondta elszorult torokkal. Igen, sikerült megbántania a húgát, sikerült talán végérvényesen maga ellen fordítania azt, akit a legjobban szeretett. Ezen nem volt mit szépíteni. És bár fájt Zsófia őszintesége, egyúttal hálás is volt érte. Afféle ébresztő volt, hogy sírhat, kesereghet, sajnálhatja önmagát, attól még nem változik semmi.
Csak elfogadni volt számára ez kvázi lehetetlen, mert Lilla meg akart oldani minden problémát, amivel szembekerült. Igaz, épp ez a tulajdonsága sodorta ilyen helyzetbe, mert úgy gondolta, Sárinak szüksége van arra, hogy ő beleszóljon az életébe, mégis nehezére esett egyszerűen csak feladni, nem erőlködni tovább, hanem hagyni, hogy az idő gyógyítsa be a sebeket.
Zsófia már ránézni sem akart a másikra. Talán - visszhangzott Lilla fejében, és ő bólintott. Csak úgy magának. Megdörgölte szemeit ismét, majd letette a kiürült bögrét, és pár knútot is előkotort a zsebéből. Többet, mint kellett volna, de nem számolgatta.
- Köszönöm... a kávét - mondta halkan, finoman megnyomva az utolsó szót. Annál több mindenért volt hálás, de nem voltak egyszeriben öribarik, és különben is, elégedjen meg annyival, hogy ilyen állapotban látta őt Zsófi.
Felállt, kissé bizonytalanul, és egy bólintással elköszönt, majd távozott. Még mindig várt rá a sok munka a toronyban, de most ha lehet, még kevésbé érezte azt, hogy képes lesz megcsinálni azokat. De talán...