36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Bogoly Burger - Bernáthy Zsófia hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2020. november 5. 21:43 | Link

Nemes úr
Munka | Outfit

Nem szoktam izgulni a dolgokon, most mégis kicsit összeszorult a gyomrom ahogy a falu felé sétáltam. Nagyon kellett az a meló, és mivel a szüleim tudtak a dologról, nem bukhattam el. Életem végéig hallgatnám a dolgot. Ahogy Lídiától is, hogy még munkát keresni se vagyok képes. Aztán lassan talán egy lakás is jól jönne a faluban, hiszen már nem vagyok kényszeres hazajárni a szünetekre, nem kell egy levegőt szívnom az otthoniakkal, csak ha kedvem van hozzá. Aztán ahhoz is kell a pénz. Már csak, hogy önellátó lehessek.
Még a sarkaim kopogásától is ideges lettem, pedig az általában megnyugtat és magabiztosságot ad. Nem is tudom, mi lett azzal a hatalmas energiámmal és önbizalmammal. Nagy izgalmamban talán kicsit sok sminket pakoltam az arcomra, a pálcámat pedig majdnem a kastélyban hagytam.
Nagyot nyeltem, ahogy beértem a vendéglátó negyedbe. Csak egészen kicsin múlt, hogy nem tapostam el egy macskát, aki átrohant előttem. Inkább félre húzódtam, és kifújtam kicsit magam. A táskámból elővettem a kistükröm, és ellenőriztem az arcom. Azt rendbe szedve picit nyugodtabban indultam tovább.
Amint beléptem, nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyet, hiszen nem csak a külső, a belső is visszaadja a Noé Bárkája nevet. Kihúztam magam, és minden önbizalmam összeszedve a tulaj keresésére indultam. Eddig csak bagollyal kommunikáltunk, nem tudtam, hogyan néz ki. Iroda után nézve indultam el. Közben alaposan megvizsgáltam az éttermet. Rendesen átalakította az új tulaj, és annak ellenére, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem a helyet, izgalmas látványvilágot kaptam.
Körbejárva csak a mosdót találtam, irodát nem, így megálltam a bejárat mellett, hátha felbukkan valaki, aki majd segítségemre lesz.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2020. december 13. 00:29 | Link

Nemes úr
Munka | Outfit

Gyors léptekkel haladtam a köveken. Hozzá vagyok már szokva a magas sarkakhoz, noha nem számít mindennapi viseletnek nálam. Megérkezve lelassítottam lépteimet. Minden izgalmamat magamba gyűrve, bájos mosollyal léptem be az étterem ajtaján. Kihúztam magam, úgy sétáltam körbe, majd mikor nem találtam irodát, megálltam a pulttól nem messze, hátha valaki a segítségemre siet. Nem kellett sokáig ott toporognom. Az egyik pincérlány készséggel oda is lépett hozzám.
- Miben segíthetek? - kérdezte kissé cincogó hangján.
- Az étterem vezetőt keresem - válaszoltam hatalmas mosollyal, holott izgalmamban inkább ráüvöltöttem volna a húszas éveiben járó csajra.
A lány elsietett, és egy-két perc sem telt el, míg visszatért, oldalán a főnökével.
- Jó napot! Bernáthy Zsófia vagyok - próbáltam felölteni a legudvariasabb modoromat, és jó benyomást tenni esetleges jövendőbeli főnökömre. Gyengén megráztam a kezét, majd visszaejtettem a jobbomat a másik mellé, ráfogva a táskámra.- Bagolyban értesített róla, hogy a mai napon tud fogani. Az állás miatt. Jókor jöttem? - bájos mosolyt villantok az úrra, és várom a reakcióját. Az izgalmamat sokkal könnyebben kontrolláltam, így, hogy már emberek közt voltam. Azon kevés emberek közé tartozom, akiknek elmúlik a lámpaláza, ha színpadra lép.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2020. december 31. 11:23 | Link

Nemes úr
Munka | Outfit

Bájos mosollyal ráztam meg a tulaj kezét, bemutatkozására pedig aprót bólintottam, mint a tisztelet jeléül.
- Örvendek! - mondtam őszintén.
Követtem az egyik asztalig. Kikerülgettem a földön álló dobozokat, majd türelmesen megvártam, hogy helyet csináljon nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, és helyet foglaltam a felszabadított széken. - Nagyon szépen felújították a helyet - dicsértem, és nem csak azért, hogy hízelegjek Nemesnek.
Türelmesen végig hallgattam a monológját. Közben néhányszor bólintottam jelezve, hogy figyelek. Miután befejezte, vártam pár pillanatot. Úgy éreztem, kijár egy kis gondolkodási idő ezután. Majd úgy döntöttem, visszafele haladok a kérdéseinek megválaszolásával:
- 19 leszek, decemberben - bólintok. - Viszont, ahogy a levélben is írtam, az idei évben még az alapképzést végzem, és a kastélyban élek, így elsősorban ahhoz kötött az időm - tartottam egy kis szünetet, hogy levegőhöz jussak, majd felhagytam a renddel, és arra a kérdésre válaszoltam, ami témába vágott. - Ennek fényében az idei tanév alatt csak délutáni műszakot tudok vállalni a hétköznapokon. Hétvégén tudok délelőttit is - egy bólintással nyomatékosítottam a mondandómat, és a papra nézve vártam a reakcióját. Nagy részben azért álltam meg, mert még magam sem tudtam, melyik pozíció érdekelne. A konyhai munkát mindenképp kizártam, az egyáltalán nem az én világom. Ám mind a pincérkedés, mind a pultos szerepe vonzó volt számomra. Mindkettő magában foglalja azt, hogy több emberrel találkozom. Az emberekkel való kapcsolat egy fontos része volt az életemnek mindig. Ezért fontolgatom a turisztikai irányt a jövőévtől.
- Akár pincérként, akár a pultban is szívesen elhelyezkednék - válaszolok végül.
Az izgalmam idő közben tejesen eltűnt, pláne miután kijelentette, hogy alkalmasnak tart az állásra. Mind az engedelmes tekintet, mind a kedves és udvarias hangnem könnyen jött, szinte már a részemmé vált, holott nem jelemző rám a nagy visszafogottság.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. február 8. 23:04 | Link

Nemes úr
Munka | Outfit

Mosolyogva bólintottam csak kérdésére, és ismét körbepillantottam a vendéglőben. A képek nagy részét nem tudtam ugyan hova tenni, hiszen, sosem volt jelen körülöttem a kereszténység, mégis éreztem a hely hangulatát. Szerencsére cseppet sem komor, vagy lehangoló az étterem, olyan hely, ahol szívesen töltöm a délutánjaimat. Még munkával is.
Én is biccentettem Nemes felé. Szememmel figyeltem csak, ahogy a ceruza jár a kezében, és papírra vési azt, amit megbeszéltünk. Ötleteire sűrűn bólogatva ücsörögtem tovább vele szemben, de még mindig nem szólaltam meg. Furcsa, hogy az új helyzetek miket tudnak kihozni az emberből. Sosem dolgoztam még, és sosem éreztem ennyire, hogy a saját lábamon tudok állni. Mindig önálló természet voltam, és évről évre egyre távolodom a szüleimtől. A pénzükre viszont szükségem volt, ha másra nem, legalább a tankönyvekre. Most viszont úgy érzem, talán teljesen függetlenné válhatok tőlük, és tényleg elköltözhetek otthonról.
- Tökéletes - széles mosolyt villantottam a felvetésére.
Tényleg nem árt, ha több téren szerzek tapasztalatot. A "Fel vagy véve" szavaktól pedig legszívesebben felugrottam volna, annak ellenére, hogy nem vagyok egy tipikus visongó típus. Mivel viszont tartanom kellett a finom, udvarias énemet, csak viszonoztam barátságos mosolyát.
- Köszönöm. Én pedig egyszerűen Zsófi vagyok, ha az megfelel - azt nem mondhattam, hogy a "Zsófia" név hallatára, minden alkalommal elpattan bennem valami. Még sem akartam viszont, hogy így szólítson, természetesen az előbb említett indok miatt.
Táskámba nyúlva előhúztam a kövekkel kirakott tollat, amit a nagypapám ajándékozott nekem. Valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy ez tökéletes 17. szülinapi ajándék lesz számomra. Tévedett. Most viszont jól jött az íróeszköz. A papírok fölé hajolva kezdtem átolvasni a szerződést, hogy minden részlete megfelel-e.
- Őszintén szólva nem vagyok tisztában azzal, mennyit bír el egy újonnan nyílt étterem, és, hogy rajtam kívül hány alkalmazottat kell fizetni - kis szünetet tartottam. Arcomról eltűnt az eddigi nagy magabiztosság. Sosem szerettem pénzről beszélni, mert az én családomnak volt, ez pedig igen kellemetlen helyzeteket tudott szülni. - Esetleg 2 sarló óránként az reális? - Csak az után kérdezek rá, hogy végig számoltam a fejemben a dolgot.
Az idei év végéig nem lesz még túl sok időm, de ha fegyelmezetten gyűjtök, talán a jövő év elején tudok bérelni egy lakást. Ha pedig nem leszek a kastélybéli szabályokhoz kötve, sokkal nagyobb mozgásterem lesz majd, így sokkal több műszakot is tudok majd vállalni.
- Csak kíváncsiskodnék: hány kolléga van eddig? - Mindig is társasági ember voltam, a hangulatomat és kedvemet nagy mértékben befolyásolja a környezetem, így szeretném tudni, kikkel fogok dolgozni. Nem tudom, a csaj, aki szólt az érkezésemről Nemesnek itt dolgozik-e, vagy csak besegít, de ő mindenképpen szimpatikus volt.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 10. 22:06 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Hihetetlenül hosszú nap volt. Talán azért is, mert az utóbbi időben sokkal többet dolgoztam, mint eddig. A plusz pénz jól jön, ha nem kidobott bútorokat akarok szerezni a lakásba, a plusz elfoglaltság pedig leköti a figyelmemet. A műmosolygás a vendégek felé ugyan nem őszinte, mégis jobb, mint a semmi, mintha komor képpel ücsörögnék egész nap. Ha rossz kedvem oka nem készítene ki ennyire, kikészít az, hogy miért nem vagyok képes visszatérni önmagamhoz.
A sokat dolgozom jelentése annyit tesz, hogy egy hosszabb délutáni műszakot vállaltam be, zárásig, a legutolsó vendégig. Talán ha sejtettem volna, hogy ki lesz az aznapi utolsó vendég, inkább délelőttre mentem volna. Ha viszont bejött, kiszolgálni muszáj - zárásig. Ellenben ha szigorúan vesszük, még nyitva volt a hely. A legutolsó vendég azonban húsz perce távozott, én így már átöltözve vártam, hogy Balázs atya megérkezzen a kulccsal, én pedig visszabaktathassak a kastélyba. Még nekiálltam felsöpörni, korábban ugyanis nem vettem észre a hatalmas morzsatengert, amit az utolsónak távozó úr hagyott. Csak a Vizsnyiczky lány hangjára fordultam meg. Bár ne tettem volna! Talán azt hiszi, szellem vagyok, és eltakarodik. Sajnos már hangjáról felismertem a levitást. Hanglejtéséből viszont arra következtettem, hogy ő nem ismert fel engem.
- Te mit keresel itt ilyenkor? - A főnök még sehol, a kockázat így kisebb volt. A józan eszem azt súgta, legyek kedves, hiszen "a vendégnek mindig igaza van", de ösztönből letámadtam a lányt.
A seprűt elintéztem egy gyors háztartási bűbájjal, még sikerült is, így én nyugodtan, sétálhattam vissza a pulthoz. Míg Lilla az ajtóban, én a pult mögött álltam, s megtámaszkodva figyeltem a lányt, várva, mit akar.
- Nem nézel ki jól - Kedvesség felsőfokon. Megjegyzésem azonban fele annyira sem hangzott undokul mint, ahogy köszöntöttem, sőt, mintha kissé aggodalmas hangneme lett volna. Kész, teljesen elhagytam önmagam! - Elvileg még nyitva vagyunk, szóval mondjad, mit akarsz. - Azt hiszem a borravalómnak lőttek, de amíg Lilla nem szól Nemesnek az undokságnál nagyobb vétekért, az állásomat legalább metarthatom.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 15. 23:56 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Válaszára felvont szemöldökkel fordultam Lilla felé, a kezemben pedig megállt a seprű egy pillanatra. Nyilván való volt, hogy nem engem keresett, de nagyon akarhatta azt a kávét, ha nem fordult ki azonnal az étteremből, amint meglátott. Választ azonban nem kapott tőlem, csak kíváncsi tekintetemmel ajándékoztam meg, ahogy a megbűvölt seprűt hátrahagyva visszasétáltam a pulthoz.
Tudatában voltam, hogy megjegyzésem nem volt kedves, és arra számítottam, hogy válaszul egy frappáns sértést kapok majd, ami az én fantáziámat is beindítva kirobbanja köztünk értelmetlen veszekedéseink sokadik felvonását. A sértés viszont elmaradt, Lilla tökéletesen értelmesen válaszolt, ugyan a maga - általam megítélt - csípős stílusában, de értelmesen. Így, hogy ő normális hangnemben szólt hozzám, én sem kísértettem a sorsom, s csak összehúzott szemekkel bólintottam neki. Ha fáradt, hát fáradt. Mindenkivel megesik.
Többet nem is tudtam hozzáfűzni a dologhoz. Csak a kávéfőzőhöz léptem, hogy elkészítsem a rendelését. Míg a megbűvölt muglimasina dolgozott, én megragadtam a seprűt, és a falnak döntöttem, hiszen fényesre seperte már a helyet. Így legalább ott hagyhattam a Vizsnyiczky lányt, hiszen nagyon nem volt ínyemre, hogy csupán a pult választott el minket.
Kénytelen voltam visszamenni azonban, mert a kávé kész lett, nekem pedig fel kellett szolgálnom. Szótlanul ragadtam meg a bögrét, és tettem bele egy kanál cukrot. Legszívesebben a levitásra öntöttem volna a forró italt, azonban nem volt szívem hozzá. Tényleg elég rosszul nézett ki, pontosan úgy, mint akinek minél jobban kell egy csésze kávé. Így hát akármennyire is akartam, nem öntöttem képen a lányt, csak letettem elé a bögrét, alátéttel és kanállal együtt.
- Szívesen - feleltem percekkel korábbi köszönetére, ahogy az alátétre helyeztem a bögrét. - Nem kevertem bele mérget. - Féloldalas mosolyra húztam a számat, és vártam, mit reagál poénomra.
Egy darabig kínos csend húzódott csak közöttünk. Én a pult mögötti falnak dőltem, s figyeltem, belekortyol-e a kávéba, vagy feltételezi, hogy valóban megmérgeztem. Csak néztük egymást egy ideig, a csönd azonban kezdett egyre nehezebbé, és kínosabbá válni.
- Történt valami? Miért járkálsz a faluban ilyenkor? - Utólag is rejtély számomra, hogyan bukhatott ki belőlem a kérdés. Sosem szoktam érdeklődni Lilla lelki világa felől, pláne akkor nem, mikor tudom, a lehető legjobban megsértette a húgát, a legjobb barátnőmet. Most mégis megkérdeztem, mert szemeiben hasonló fájdalmat láttam, mint amit otthon is bámulok a nyár óta. Mint ami apám szemében ült, mikor Veréna neve felmerült otthon.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 28. 16:27 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Vizsnyiczky Lilla az a személy volt, akit a legkevésbé szerettem volna látni este tízkor, egy hosszú nap után. Azt hittem, nem jön be már senki az este, erre tessék! Éppen ő jelenik meg! Csoda, hogy sikerült visszafognom magam, és kivételesen a józan eszem győzött, nem rúgtam ki az étteremből. Helyette még ki is szolgáltam. Igazi minta alkalmazott vagyok!
Ugyan a kávéfőzőhöz odamentem, és ki is szolgálatam a lányt, sőt, még mérget sem kevertem az italába, arra nem számítottam ami ezek után következett. Szerintem soha életünkben nem szóltunk még egymáshoz normális. Az pedig, hogy őszintén érdeklődjünk a másik hogyléte után? Teljesen kizárt dolog! Pláne mikor abban a tudatban nézek rá, hogy úgy megbántotta Sárit, mint talán még soha. Mégis megkérdeztem mi van vele. Úgy tűnik, szorult belém egy kis segítőkészség.
Válaszára csak bólintottam, nem firtattam tovább a dolgot, hiszen már így is kitérő választ kaptam. Segíteni pedig úgysem tudtam volna neki, megvolt a magam baja is. Kérdése azonban rávilágított, hogy neki talán neki több problémája is van. Ahogy rávilágított arra is, Lilla valóban törődik a húgával. Talán a Lídia és köztem feszülő távolság miatt feltételeztem, hogy Lilla is úgy gondolja, csak az a jó a testvérének, ami szerinte helyes. Vagy talán azért éreztem így, mert a levitás azt hiszi, mindig neki van igaza. Ebben a helyzetben azonban csakis ő az, aki rossz helyre lépett.
Nem akaródzott válaszolnom a kérdésére. Hiába nem enyhült a dühöm felé, meg is sajnáltam a csajt. Nem akartam már a képébe vágni, hogy a húga sokkal jobban van, mióta kizárta őt az életéből. Egy részem pedig szörnyen élvezte volna nézni az arcát!
Nem feleltem egy ideig. Csak elrúgtam magamat a faltól, és úgy döntöttem, ehhez a beszélgetéshez nekem is kelleni fog egy bögre kávé.
- Jól van - szóltam végül, majd belekortyoltam a forró kávéba. - Jól megvannak Zsomborral, Lilla - néztem a lány kék szemeibe. - Miért nem tudod ezt elfogadni? - Nem vártam, hogy reagáljon a válaszomra, azonnal nekiszegeztem a kérdést. Rögtön rálépve az ő kérdésének előzményeire. Hangom azonban nem volt erős, nem kiabáltam vele, most kivételesen nem. Határozottan szóltam hozzá, de emberien.
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. június 18. 00:25 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Kétségtelenül furcsa hangulata volt a beszélgetésünknek. Ha pedig valaki látott volna minket így, valaki, aki ismer, biztosan nem tudta volna hova tenni a köztünk elhangzó csendes, már-már barátságos szavakat. Azonban ha megnézte volna Lillát, bárki más megtalálhatta az okát, hogy most miért nem veszekszünk. Igaz, éles a nyelvem, és az is igaz, hogy sokszor élvezem a csipkelődést a Vizsnyiczky lánnyal, ám az is tény, hogy szörnyeteg nem vagyok. Nem tipornék olyan valakit a porba, aki már amúgy is a sárban fekszik. Ha pedig nem adtam volna neki kávét, Lillánál a sárban fekvés talán nem csak képletes feltevés maradt volna.
Halak kortyoltam a megcukrozott kávémba, s közben végigkövettem az arcán legördülő könnycseppet. Bakker, tényleg megsajnáltam volna Vizsnyiczky Lillát? Mégpedig azért, mert megbántotta a legjobb barátnőmet? Talán teljesen bediliztem...
Még mindig nem láttam tisztán, pontosan mi is a baja a lánynak. Beláthatná volna már, hogy Sári 18 évesen el tudja dönteni, mi a jó neki, meg tudja védeni magát és vannak saját érzései. Nincs szüksége a nővére babusgatására. Pláne nem a kiosztó szavaira. Csak ilyenkor érzem meg igazán, mekkora szerencsém van, hogy az én drága Lídiám idén már nem boldogít a Bagolykőben.
Lassan tettem le a bögrém a pultra, ahogy beszélni kezdett. Csak ekkor éreztem meg, hogy ez valami nagyobb Lillában annál, minthogy féltékeny a húgára, vagy, hogy nem szimpatikus neki a navinés srác. Mégis megráztam a fejem, jelezve, hogy irrelevánsnak gondolom az érveit.
- És ki védi meg, mikor te bántod? - kérdeztem halkan. Szavaimat most nem rosszindulat vezérelte, hanem az őszinteség. Az pedig fájni tud, még ha a legnagyobb jóindulattal is mondják ki. Közben értettem, miért mondja amit mond, s ahogy ő is, én is szerettem volna, ha barátnőm biztonságban van. Tudtam azonban, hogy Sári tud vigyázni magára. A trauma mellett talán erőt is adott neki az, amin keresztül ment.
Egy darabig csak figyeltem a levitást, vártam, hogy kisírja magát. Egy idő után azonban nem bírtam, kénytelen voltam hozzászólni: - A könnyek nem fogják kibékíteni. Inkább szedd össze magad, és eszelj ki valami jó bocsánatkérést a mindentudó levitás agyaddal! - Végszóra ittam ki bögrémből az utolsó kortyokat. Nem szóltam többet, csak, mikor már megnyugodott kicsit. - Nem fog gyűlölni, ha látja, hogy elfogadod a boldogságát - adtam át neki újabb bölcsességem. Hogy én milyen jó tanácsadó lettem itt hirtelen!
Szál megtekintése
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. július 4. 14:59 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Lassan kortyolgattam a kávét. Úgy éreztem, nekem is szükségem van az italra, ha ezt a beszélgetést túl akarom élni. Szörnyen furcsa volt Lillával beszélgetni. Beszélgetni egy olyan témáról, amiről igen agresszív véleményt alkottam. Most mégis kedvesen szóltam hozzá. keserű őszinteséggel, de kedvesen. Túlságosan rossz állapotban volt ahhoz, hogy kiabáljak vele. Valószínűleg felállt volna, és ott hagy, abban pedig hol a szórakozás? Akkora szörnyeteg pedig én sem vagyok, hogy még jobban megkeserítsem a napját, még jobban meggyötörtté tegyem, mint ahogy bejött az étterembe. Még kávét is kapott tőlem, végig is hallgattam, még tanácsokkal is elláttam! Hátha jobb állapotban távozik, mint ahogy bejött.
Hangom tele volt keserűséggel, ahogy kérdeztem, mert tudtam, ő is pontosan tudja, sikerült bántania a testvérét. Ő legalább tudomást vesz róla, hogy bántotta a testvérét. Abban nem voltam biztos, hogy nem teszi meg újra. Hiszen láthatóan nem ismerte annyira Sárit, hogy tudja, mivel bántja meg. Persze erős nekem ítélkezni afölött, milyen testvér is Lilla, indulataim azonban erősebbek voltak annál, mint hogy az véleményt az agyam mélyére űzzem. Nem mondtam ki, de magamban megállapítottam a dolgot.
- Mégis sikerült - vetettem a szemébe. Talán gonosz volt tőlem, hiszen látszott rajta, hogy tudja. Én is dühös voltam azonban, nem tudtam megfékezni magam.
Hátra dőltem ismét, a pulton hagyva kiürült bögrémet. Kicsit elszégyelltem magam hirtelen reakcióm miatt, túlságosan dühös voltam azonban ahhoz, hogy bocsánatot kérjek. Elnéztem róla kérdésére. Nem akartam neki nemet mondani, hiszen ott volt az esélye annak, hogy kibékülnek. Ugyanakkor annak is, hogy nem. Összefontam karjaim mellkasom előtt, és a szemközti falat kezdtem bámulni.
- Talán - válaszoltam végül. Lassan fordítottam vissza rá arcomat. Nem akartam hazudni neki, így ez a szó tűnt a legkifejezőbbnek. Nagyon szerettem volna igent mondani, hiszen Sárinak is sokkal jobb lett volna, ha kibékülnek a nővérével. Tudtam azonban, hogy az én kapcsolatom Lídiával sosem állt helyre, és ahogy most állnak a dolgok, nem is fog.
Szál megtekintése
Bogoly Burger - Bernáthy Zsófia hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed