Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826513#post826513][b]Angyal Odett Abigél - 2021.02.19. 17:38[/b][/url]

Mindent IS rendeltem a menüről, és ennek leginkább kettő oka van, egyrészt, hogy a nőiségem csodás ténye kopogtat az ajtón, másrészt, hogy a telihold is közeleg. Gyakorlatilag kijövök az egyikből, lesz pár jó napom, és beleesek a másikba. Csoda, hogy ma olyan nagyon bújtam az én farkasomhoz? Innen jegyezném meg, hogy a fenséges vacsorám fő szponzora is ő, ami valószínűleg azért eshetett meg, mert már az agyára mentem. De hát ha egyszer ilyenkor nem tudom nem kifejezni, hogy mennyire szexi minden egyes őszbe hajló hajszála, amiket én okoztam neki, akkor nem pénzt akarok, hanem csak a túlcsorduló érzelmeimet kiengedni. De hát az apukám mindig azt mondta, hogy amit adnak az el kell fogadni. Kivéve persze a vérfarkas harapást, de az élet nem lehet tökéletes.
- Elvileg Zina is jön, de szerintem beszippantották a könyvek.
Pillantok rá Beliánra, és magamban vállon veregetem magam, mert már vagy negyed órája együtt vagyunk, és még nem jegyeztem meg, hogy nem éppen tetszetős a kinézete. Egyelőre lefoglalom magam néhány anaászdarabbal, de minek is áltatom magam? Én vagyok Angyal Odett, aki velem barátkozik, tudja, hogy mire számíthat.
- Megjegyzem a nyilvánvalót, hogy elkerüljük a felesleges udvariaskodást. Ritka szarul nézel ki.
Pillogok is hármat, hogy érezze, nem érzek bűntudatot a megjegyzés miatt. Fun fact, hogy szoktam érezni ilyet, ritkán, de szoktam. Mondjuk, amikor látom Somogyit, hogy mennyire pocsékul fest, de hát nem gondolhatja senki, hogy majd én a lelkét ápolom annak a gyökérnek. Mert nem.
- Mit csinált tudjukki?
Mert tudom, hogy ilyenkor nem mondjuk ki a nevét, mert ha kimondjuk, azzal sebeket képünk fel, és azt nem nagyon akarom. Komolyan, ha itt nyíltan elsírja magát, akkor én leszek az érzéketlen, mert csak sután veregetem a vállát, miközben azon agyalok, hogy elhívom Mihailt sétálni a holdfénybe. Szóval legyen noname emberke. A gyömbéremet magamhoz véve, nagyon szívok belőle a szívószállal, miután törökülésbe húzva magam, hogy ne legyek illetlen, a bőrkabimmal betakarom magam. Mondjuk, ha ennyit megeszek, és már pedig megeszek, akkor olyan leszek, mint, aki lenyelt egy lufit, pletykára fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826515#post826515][b]Angyal Odett Abigél - 2021.02.19. 19:44[/b][/url]

- Höh.
Pillantok fel a gondolatra két falat között, és önző módon, látványosabban közelebb húzom a felém legközelebbi tálakat. Csomagolni, amikor a kastélyban bőségesen van étel, csak én már unom azt, meg amúgy is, ilyenkor sokkal több ételt kell bevinnem a szervezetembe, és ha esetleg Jules kiszámlázza a túlfogyasztásomat, akkor komolyan mondom, hogy addig járok az igazgató nyakára, amíg fel nem vesz, hogy aztán egész nap a jelenlétemmel bosszantsam.
- Ha nem jön, akkor majd eszi a manók főztjét.
Úgyis viszek neki valamit, de hát nem gondolja, hogy ebből, ami itt előttünk van, bármit is elcsomagoltatok, tök kedves vagyok már így is, hogy megosztom velük az ételt, mert amúgy nem szokásom. Damyan kaphat belőle, leginkább azért, mert ő főzi, de más, ehh, nem. Szóval örülhetnek, hogy velük már vagyok annyira kedves, hogy felkínáljam a lehetőséget. A gondolatra viszont óhatatlanul is elmosolyodok, nem azzal a fogkivillantós vicsorral, hanem olyan felnőttesen-kedvesen, ami szintén csodaszámba megy tőlem. Ez az a fajta mosoly, amire azt mondják, hogy megszépül tőle az ember.
- Nyakigláb kamasz lett. Milyen pici és vézna volt. Tudod, gyűlölöm azt, ami vele van, de imádom, hogy van nekem. Olyan jó, ha csak ilyen kicsit is, de kiélni az anyai ösztönöket.
Nem hiszem, hogy amúgy jó anya lettem volna. Szerettem volna gyerekeket, ha lett volna olyan ember, de mire az ember meglett, addigra már nem lehetett gyerekem, és összességében úgy vélem, hogy nekünk pont ez a jó, ez a felállás. Damyan a rellonosokért felel, én Zináért érzem magam felelősnek, szóval ha azt vesszük, van egy közös kis kölykünk, akit babusgathatunk.
- Bizony, és én ezt is fogom tenni, hamarosan. Bár, mondjuk és így is szép vagyok. Meg farkasként is, de hát sosem lehet elég szép az ember.
Tudom, hogy ő nem csinálja, látszik is rajta, és szörnyen kedvem lenne beszólni neki, ám visszafogom magam, vagy, nem is tudom, hét másodpercig? Mert ebben benne van a sóhajtása, a mondata, meg az, hogy én lenyeltem a falatot és még az a megvető tekintetem is előkerült, ami ilyenkor elő szokott.
- Tényleg idióta vagy. Mi a bánatos élet miatt csinálsz te ilyet? Dobott. Eleve egy kegyetlen köcsög volt azzal, hogy úgy búcsúzott, hogy szeretlek. Ne szeressen, mert ha ezt váltja ki a szeretete, amit most produkálsz, akkor ne szeressen.
Felvéve egy rántottsajtot, beleharapok, és kicsit kiélvezem, hogy mint a nyuszink, tolom magamba a lelógó sajtot addig, amíg el nem szakad. Igen, szoktam étterembe járni, és igen, még soha senkit sem égettem le, amikor étteremben voltunk. Tudok összezárt lábakkal meg egyenes háttal ülni, de jelen pillanatban nem fogok. Belián annak is örülhet, hogy kiöltöztem neki, eléggé elgondolkoztam a kedvenc terhes nacimban is, mert az úgy tágul, ahogy az én hasam nő.
- Ha Damyan ilyet csinálna, soha többet nem hallana rólam.
Jelentem ki olyan komolyan, hogy az már szinte riasztó. Mióta is vagyunk együtt? Kilenc éve már. Ha kilenc év után szakítana, azt még megemészteném, de ha azzal szakítana, hogy "szeretlek", akkor bármennyire is fontos az életemben, soha többet nem engedném, hogy a közelembe jöjjön, nem, hogy még csókolgassam. Pedig tudom, hogy ha a farkaskór nem végez velem, azonban a Kedves örök álomra hunyja a szemeit, akkor az én időm is lejárna. Egyszer álmodtam róla, hogy elment, és éreztem, ahogy mellé fekve meghasad a szívem, és én is távozom. Nyugodt álom volt, de örültem neki, hogy reggel felkelve találkozott a tekintetünk.
- Szarul csinálja.
Teszem hozzá morogva, mert ez a nagy helyzet, tényleg nem nagyon néz ki úgy ez a szerencsétlen, mint akire vigyázva van, és ez riasztó. Sokkal jobban tetszett néhány hónapja. Kellene neki egy normális ember, olyan, aki elfeledteti vele a másikat.
- Valóban nem.
Kicsit megtörlöm a kezem, iszok egy kortyot, és csak utána pillantok fel rá, most először nem véve másik féle ételt a kezembe.
- Mondanám, hogy örüljünk neki, hogy nem lesz holdfogyatkozás, de jelen állapotodban a sima teliholdat sem éled túl. Félhold van.
Pillantok le a karomon egyértelműen erősebb holdállásra, mely megmutatja, hogy hol járunk. Persze emellett szoktam naptárat is nézni, de a tetoválásom még sosem hagyott cserben.
- Jó eséllyel van hét nap az életedből. Én a helyedben elkezdenék kurvázni. Legalább valami jó élményt vigyél magaddal. Ha gondolod, tudok minőségi lányokat szerezni. Emellett nem is tudom mit szoktak ilyenkor, hm, bakancslistát írni. Tudod, hely, ahova eljutnál, étel, amit kipróbálnál, meginni a világ legdrágább alkoholját, közös fotó a kedvenc hírességeddel. Nem tudom, neked kell tudnod, hogy mit akarsz csinálni.
Bunkó vagyok? Tudom. De azzal, ha hagyom, hogy az önsajnálatba süllyedve babusgassa magát, és nagyon, nagyon szenvedjen attól, hogy neki mennyire rossz, tényleg azt fogom elérni, hogy belehal a teliholdba. A nagy helyzet az, hogy jelenleg ez a törődés az, amire szüksége van.
- Ha tudnám, hogy túl gyenge vagyok, én hazamennék. Nincs jó kapcsolatom a családommal, de azt hiszem, velük tölteném az utolsó napjaimat. Szóval, ha feltett szándékot meghalni szombaton, akkor menj haza, búcsúzz el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826527#post826527][b]Angyal Odett Abigél - 2021.02.19. 23:20[/b][/url]

- Fogalmam sincs, hogy mit kezdek az életemmel. Mármint, rendben, ott vannak a fellépések, és a zene, meg Damyan, de olyan teljes volt így az életem, hogy iskolába jártam, pedig a gondolatát is utáltam. Most meg, fogalmam sincs, hogy mégis mit fogok csinálni, milyen rutinjaim lesznek.
Munkát vállalni? Furcsa gondolat. Mindig dolgoztam, de mégsem úgy, mint mások. Hat éves korom óta vagyok a kamerák kereszttüzében, már annyira megszoktam őket, hogy elképzelni se tudom, hogy ne legyenek. Itt valamennyire biztonságban vagyok, de nem teljesen, nem minden tekintetben. Olykor itt is megtalálnak, készülnek képet, mondanak nem létező dolgokat, de már fel sem veszem őket. Olyan sokszor voltam az elmúlt húsz évben terhes, menyasszony, barátnő, megcsalt vagy éppen megcsaló, hogy annak a számát sem tudom megmondani. De nem tudom, hogy egy ilyen ember, mint én, hol vállalhatna teljeskörű munkát. Ráadásul nő a nyomás minden, a családomban kötött házassággal. Itt egy Ballay örökös, ott egy Daróczy, aki polgármester, vagyis nyilván nekem is ügyesen kell választanom, már, ha egyáltalán választok.
- Senki se udvaroljon neki, szerintem. Még gyerek.
Ez a kis mocsok olyan gyorsan nő, hogy az ember csak kettőt pislog, és bejelenti, hogy akkor ő most férjhez megy. Bárki, aki azt hinné, hogy ezt a gondolatot megmosolygom, vagy magamban örülök neki, azt ki kell ábrándítsam, mert nem.
- Minden helyzetben.
Kontrázok rá, mert tudom, hogy nem igaz, meg azt is, hogy ő nem ilyenről beszélt, de, mint korábban kifejtettem, eléggé alkalmatlan vagyok arra, hogy embereket babusgassak, vagy legalábbis még sosem esett meg igazán. Darwint szeretem cirógatni, ölelgetni, amit viszont mások nehezményeznek, főleg Zina. Ösztönösen megérintem a nyakam, eszembe jut a decemberi incidens, amikor le akarta rángatni rólam, pedig csak ölelt, és ahogy erősen belém kapaszkodott, megvágott a leveleivel. Érdekes esemény volt, mit ne mondjak. Csak egy pillanatnyi mozdulat volt, de emlékezetes. A gyerek féltékeny alkat, már ezt is tudom.
- Biztos vagy benne, hogy szereted, és nem csak a gyászidőszakot éled meg? Mert azt mondják, hogy nagyon könnyű összekeverni a kettőt. Én nem tudom, nekem csak Damy volt eddig.
Ez egy furcsa időszak, mindenkinek szar, és én nem tudok segíteni. Darya is szenved, Belián is, látom Somogyin is, ami ugye elképzelhető, hogy talán az én hibám is. De azért szóltak érvek mellette is, ellene is. Egyszerűen, mint egy rossz musical, mindenki szenved, csak én vagyok helikopter. De lehet, hogy ezek után hazamegyek, és megkérdezem az uramat, hogy igényt tart-e még rám, vagy amúgy mi is fasírtban vagyunk. Délután még nem úgy tűnt, de ki tudja.
- Miért, mit tennél, ha bemennél? Könyörögnél neki? Kérlek. Ő egy férfi, nem az egyetlen a világon. Vannak más dögös fiúk is ott, tanárok, iskolai dolgozók. A faluban is akadnak szexik.
Jó, hogy amúgy nem sorolok fel mindenkit, tudom, de az a rossz, hogy én tényleg nem tudom, milyen is ez. Nekem szerencsém van, tudom, hogy így van, és tudom, hogy irigylésre méltó és gyönyörű, és ha nem lennék benne, akkor én magam is utálnám magam, amiért ilyen jó dolga van. De próbálkozom, azt is értékelni kell. Szusszanva pillantok rá, és hasonlóan cselekszem én is, csak én tököket pakolok magam elé, és azokat kezdem el enni.
- Tudom, hogy nem én vagyok ebben a témában a legjobb tanácsadó, és hogy utáltok azért, ami Damyannel van, ami teljesen érthető, én is így tennék, ha nem lennék benne. És bárcsak neked is lenne ilyen, és Zinának is, és mindenkinek, akit szeretek, de tudom, hogy ez nem így működik. Nekem farkassá kellett válnom azért, hogy találkozhassak vele. Talán, csak még nem jött el a te időd, hogy megleld az utolsót.
Nem szeretem, ha valamiről nem tudok határozott véleményt formálni, és a szakításról, meg a szenvedésről a szerelem miatt nem tudok. Feltételezhetően elcsesztem az egyik legjobb barátnőm életét is, és most azt sem tudom, hogy hogyan közelítsem meg nála a témát. Számos ötletem volt már, mint bezárni őket egy sötét helyre, hogy annyira kiakadjanak, hogy összejöjjenek, de egy kicsit morbid talán. Sok mindent kellene helyrehoznom, és elég szűkös az időm, még is, helyette rántott tököt eszek. Remek. Meg hallgatom őt, és egyszerre forró a tök és mond olyan, hogy hangosan felszisszenek. Ez úgy mind a kettőnek szólt.
- Rendesen megjött a kedvem hozzá, hogy szexeljek veled. Mármint eléggé furcsa lenne, mintha a bátyámmal csinálnám, de ha ez kell ahhoz, hogy összekapd magad, akkor kész vagyok megtenni.
Azt hiszem, legalábbis. Nem, ez tényleg túl furcsa lenne. Azt se tudom, hogy állnánk neki. Mármint, láttuk már egymást meztelenül, én megjegyzést is tettem a férfiasságára, de sosem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy a lanka zöld füvén essünk egymásnak. Szóval nyilván ennek az egésznek van egy kétségbeesett éle is, és sosem kellett még olyat kijelentenem, hogy úgy érzem, készen állok rá, de tényleg, készen állok rá.
- Szuper, lett volna egy drámai picsogásod meg egy gyomormosásod. Jól álltunk volna. Arra, hogy mit csinálj, nos... egyél úgy, mint egy férfi és egy farkas szerelemgyereke. Zárd ki, teljesen, mindent és mindenkit. És mivel tudtam, hogy össze vagy omolva, kértem Rudolftól erősítőt. Azt mondtam, hogy nekem kell, szóval nem kell megköszönnöd. Amikor gyengébb voltam, ezt itatta velem, és láss csodát, élek.
Miközben beszélek hozzá, a táskámból kihalászok hét dundi fiolát, amiket az asztalra állítok. Ez a cucc nagyon sokszor megmentette már az életemet, szóval tudtam, hogy neki is használni fog. Persze Rudolf sem hülye, rákérdezett, hogy hány kiló is vagyok, és én nyilván nem a saját súlyomat mondtam meg, és tudom, hogy ő okkal kérdezett rá, hogy tudja, melyikünknek kell kimérnie belőle. De ezeket a részleteket nem kell tudnia.
- Utazz el, nem hülyeség az, csak tudjuk, hogy merre jársz, nehogy szem elől tévesszünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=827575#post827575][b]Angyal Odett Abigél - 2021.03.14. 14:47[/b][/url]