Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak: Markovits Balázs - Pultos Sadie Sallow - Seprűs futár Szentesi Lilla Kamilla - Pultos
Nyitva tartás: H-P: 11:00 – 21:00 SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4910
|
Írta: 2021. február 19. 18:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826514#post826514][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.19. 18:16[/b][/url] üresen telnek a pillanatok
Nyelvével piszkálja meg ajkán az apró sebet, amit véletlen szerzett, vagy mert ki volt száradva, cserepesedve, maga sem tudja már, de legalább már összébb húzódott. Míg Odett csinosan és lengén öltözött, rajta egy sötét farmer és egy egyszínű pulóver van, még idebent is. Kicsit néha úgy érzi magát, mint a klimaxoló nők, amikor hőhullám helyett hidegrázás jön rá, illetve, még vissza nem szerzett kilóinak hiányát eltakarja. Ez is a cél, mert a nő mindent megrendelt, nagyon kedvesen csak a vegán és a csak zöldségtál maradt talán ki, de már ettől úgy érzi, hogy jól is lakott. Aki épp feléjük néz, azt hiheti, még várnak vagy öt főt, de aki kicsit is képben van, azt tudja, két ereje teljében lévő farkasnak ez egy könnyed vacsora. Csak épp abból egyelőre csak egy van, mert még mindig árnyék és semmi, ahogy csak pár falatot vesz magához és a köretet nézegetve temetkezik kicsit csendben. Ugyan már nem alussza át a napokat, bőven a saját fejében él még néha, csendben bezárva legalább próbál a vizsgákra gondolni, foglalkozni. Miután épp a düh etette lelke maradékát és kitépett pár tő palántát, rájött, hogy talán tanulmányait megmentheti, ha mást, vagy saját magát már nem. - Ha nem tud jönni, csomagolunk neki belőle és el tudod neki vinni. Annyi tanulás között csak fel fogja dobni – szándékosan nem hozza fel, hogy ő is menne, mert azóta sem ment a kastély közelébe és nem is fog. Utolsó vizsgája után lead mindent, majd kéri, hogy bagolyban értesítsék. – Ügyes lány, és hamar megnőtt. Pedig mikor először láttam, hjaj – apró, száraz nevetést hallatta a nosztalgikus, öreges megjegyzésére, pedig való igaz. Amikor még aligha ment a közelükbe, felénk volt. Most pedig karján szimbolikusan az ő kötelékét is horda, tintával bőrébe zárva. Még egy apró falat, de gyomra szűk és apró, máskor már könyékig lenne a húsok között. Furcsa. Olyan ez, mintha megkapta volna Belián testét, emlékeit, hogy tudja, milyen volt éhesen, boldogan, mindenhogy, de ő nem tudja előadni. Ahhoz nem kapott utasítást. A másik szavaira suta mosollyal vállát von. - Megszépíti az embert az, ha napokig csak alszik és alszik – nem, nem teszi. Ellenkezőleg. Elkopott, ami eddig maradt belőle. Kezét leengedve forgat ujjai között egy falatnyi gyümölcsöt. Nem zuhan össze, nem remeg, csak sóhajt. - Találkoztunk. Beszéltünk. Megcsókoltam, idóta vagyok – dől hátra a széken és lopva pillant felé. Nem emlékszik, hogyan és mikor közölte vele azt, ami történt vele azon a napon, nincsenek tiszta emlékei, pedig semmit se vett be. – Mindig vigyáz rám. Ezt mondta és nem tudom kiverni a fejemből – pedig kibukott, eléggé és leeresztett. De ettől nem tudott szabadulni, mint attól az egy szótól. De egy valamitől még jobban képtelen és amitől úgy fél, hogy szinte nem is tud róla. - Nem lesz elég erőm egy hét múlva – mondja ki végül, feketén és fehéren.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4910
|
Írta: 2021. február 19. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826521#post826521][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.19. 21:47[/b][/url] üresen telnek a pillanatok
Lágyan csóválja a fejét a mozdulatra, ahogy magához húzza a tálat, jelezve, arról egy falat se kerül dobozba és elvitelre, hova is gondolt, hát az étel szent, ettek már a kastélyban is elégszer együtt, úgy, hogy abból hat másik is jól tudott lakni, kaptak is pillantásokat, de ez már csak ilyen. Szeret enni, főzött már Odettnek is, mert mindenkinek azt teszi, mintha amúgy tényleg az éhhalál lenne a legnagyobb fenyegetés az életben. - Az is finom, ez tény. Hiányozni fog – vagyis már most hiányzik neki, a kastély is, minden, túl sok minden, ami azt illeti, könnyebb lenne számba venni azt, mi nem, de senki nem csinál ebből leltárt. Neki most minden furcsa és zavaros, mintha az ajtókat, amiket kitárt, szép lassan reteszelné be és készülne valami csendes, félreeső zugba. Vagy nem. Nem tudja, miképpen fog ebből kimászni. - Igen. Mármint nem apáskodok felette, de jó, hogy van, csak ne így lenne. Azért lehet, ha megélem, veszek egy puskát és majd leülök mellé, megnézni, ki udvarol neki – villan fel egy pillanatra az, akit mind a ketten megismertek, a béna vicceivel, a karjaival, amivel ölelni akarja őket és aki bármikor nekimenne újra egy idegen, vérszemet kapott farkasnak, csak, hogy védhesse őket. De ahogy jött, úgy távozik, adja vissza helyét annak a valaminek, ami jelenleg neve alatt fut. Vagy inkább sétál csak. - És mint tudjuk, szerény – de nem ilyesféle alvásról beszélt, nem arról, amikor a kór miatt nincs ereje. Nem, ez a mély, motiválatlan, élni nem akaró alvás, amely már fáj, fáj tőle az ember feje, nem álmos és mégis, kínlódás az egész. Ha fáradt, ha a Hold után van, akkor elnyomja hamar és jobb lesz utána, itt viszont, kevesebb volt, minden egyes alkalommal. Csak foltok vannak meg, nem is érti, hogyan tudja agya azt produkálni, amit a másik alakjában érzékelt csak eddig, hogy csupán villanások vannak meg. Azok viszont élesen. Lehajtja fejét a szavakra, mert szégyelli magát, viszont szeretné, ha tudná, szeretné, ha elmondhatná, ha nem is most, kicsit később. Éles szavak, amiket tőle megszokott és csak keveseknek enged, mert akármennyire is jámbor ő, azért van, amikor hamar elfojtja csírájában az ilyet. Most azonban nem önmaga, képtelen rá, ahogy megint a sebnek tolja a nyelvét és ujjait kaparássza, mielőtt átdörzsölné megnyúlt arcát. - De én is szeretem. Azért. Mert hiába volt távol, vártam rá, szeretem. És azt nem, ami történt. Nem akarom – csak ez nem opció. Semmi sem opció, csak az, amit csinál. Álmodik, vágyakozik, majd kiürül fokozatosan és kezdődik előröl, egy ideig, mert mindig kevesebb. A végén csak egy héj lesz, amit megtöltenek az emlékek poros kupacai. Figyeli, ahogy a sajtba harap, egyelőre nem követi a példáját. – Nem mentem azóta a kastélyba én sem. Nem lennék erős, hogy tartsam magam – mert a fene ragaszkodása, a fene bizalom, amit a nyári támadás után úgy hitt, megkapott, hogy neki is lesz ezentúl egy olyan ember az életében, mint Odettnek Volkov. Mert most irigy, irigy arra a kötelékre, amit elvesztett és nekik megvan. – Azt hittem, ő az én… - apró mosollyal ráz fejet, mert hitt. Kinyúlva vesz el egy rántott gombafejet, most ő harap, aprót és lassan rágcsál, miután kimondta aggályát, azt a sötét foltot, amely egyre jobban közeleg. A lepel, amely eltakarja előle végül a világot és semmi sem lesz. A másik megerősítése megijeszthetné, de mind a ketten tudják, itt most nincs szebb, kényelmesebb válasz. - Pont a kurvákra van szükségem és a szexre – jegyzi meg szarkasztikusan. – Nem szexeltem mióta elment, nem is érdekel. Nem tudom mit akarok csinálni, semmi sem köt le. Nem érdekelnek a vizsgák, se az utazás, de lehet valami istentelen messze jó lenne, ahol nem értem a körülöttem beszélőket. Nem tudom mit csináljak – megrekedt. Ahogy Ő mondta neki, úgy adta át és fertőzte meg vele. Örök körforgásba került, ahol nem boldog, ahol nem csillog a szeme, szinte szürkébe hajlanak egykori kékjei. - Normál esetben sem volt merszem. Azt se tudják, élek-e és úgy nyitnék be, hogy „sziasztok, élek, de meg is halok mindjárt?” – azzal tenné a legrosszabbat, mert a szülei is belehalnának, de kedves gondolat. Velük, otthon. – Nem akarok meghalni, ha eddig sem sikerült. Kétszer ültem fel úgy az ágyban, hogy megteszem. Eret nyitok, megiszom Rudolf összes löttyét egyszerre, de nem, mert valami bennem élni akar. De nem tudom mit csináljak – végül azt teszi, amit tud, befejezi az gombafej megevését.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4910
|
Írta: 2021. február 20. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826585#post826585][b]Helvey Belián Balázs - 2021.02.20. 22:25[/b][/url] üresen telnek a pillanatok
- Én is utáltam. Most megint utálom, de tudom, hogy hiányozni fog – valahol, egyszer, mert neki is már olyan megszokott (volt), hogy bejár, hogy tanul, és most nem. Vége. – Esetleg, egy másik szak? – hátha van valami rövid, ráépülés és az alatt el tudja tudja dönteni az irányt, mert kap még egy kis időt. Saját magának egyszerűbb, olyat választott, amit vihet tovább, amiben benne marad, ameddig bír, ki tudja, talán egyszer a kastélyba is visszatér tanítani. - Ezért kell a puska – pedig nem gyerek és biztosan puffogna kicsit, ha állandóan a sarkában lenne, lennének, de kedves gondolat, sőt, egy jó az, ha valahogy, valamilyen módon ő is tud gondoskodni róla. Talán kicsit távolabb áll tőle, mint Odett, de akkor is, talán ezek a kapcsok, ezek a dolgok tartják fent, nem engedi el őket, mert ha mindent elengedne, akkor már nem dobogna a szíve. És azok sem engedik el, érzi, hiszen itt ül most, vele, nem mással, nem egyedül. Érzi, csak nem tud rá jól reagálni. Semmire sem talán, de egy félmosolyt megereszt a szerénység oltárán, mert még mindig másnál van az önbizalma, ami most végképp romokban. Sosem hitte magáról, hogy tökéletes, de most már végképp nem. Egyelőre nemigen foglalkozik a külsejével, lassan hosszúra növő tincseivel, körmei tövig rágva, azzal legalább nincs gond. Odabent, mellkasában az apró, szorító érzéssel már annál inkább. Aprót szusszan. - Nem tudom. Régen más volt, vagy fel se vettem, vagy ittam párszor és vége, mentem tovább. Ilyen sosem volt velem – mert vagy fiatalság, bolondság, vagy egyszerűen azóta annyira megváltozott, hogy mondhatni, most élte meg az első szerelmet. Most úgy érzi, szereti, lehet holnap gyászol, aztán üres és kezdődik előröl. Minden össze van zavarodva benne, mert javulna és még valahol vissza is kívánja forgatni az időt. - Nem, de, de ha megint úgy közeledne, hagynám magam – mert nem lett erősebb, vagy nem hagyná magát, fogalma sincs. Könyörögni? Talán azt is megtenné, ha elméje borulna egyet. Helyzetfüggő. – Vagy nő. És akkor a változatosság gyönyörködtet. Lehet nem kéne több férfival kezdenem, vagy úgy senkivel sem – von vállat, mert aztán mind a két fél benne volt a pakliban, ezek szerint mindig is, csak nem figyelt és a régen érzett, hiányzó darab talán ez volt. Már sosem fejti meg, azonban most biztosan nem, mert nemhogy körbenézni, még „tovább lépni” is képtelen. Tudja, hogy nem az egyetlen, de neki az volt, nem nézett másra, nem kacsintgatott, nem tett semmit. - Sosem utáltalak Damyan miatt. Örültem, örülök, hogy van neked, most csak szimplán sárga az irigységtől, mert azt hittem, Mihail az, akivel megélhetem, amit ti ketten – hogy meddig képzelte? Nem mert belegondolni, valahol azt hitte, örökké, de naiv, most már tudja, mennyire. Elvakították saját érzelmei, az a sok, amit át akart adni, nem látta, hogy neki ez csak átmeneti volt, hogy újra tudja, milyen is a gödörben lenni. – Nem tudom, van-e nekem olyan, hogy utolsó. Én leszek a csapatban a magányos farkas – nyúl ki a pohárért, mert nagyon száraznak érzi a torkát, ajkait, párat kortyolva mossa le a gombócot, ami felgyűlt, amely miatt talán sírna megint, de már könnyei sincsenek jóformán. A sok év alatt elfojtott, eltemetett darabokat is bepótolta mostanság. A poharat letéve törli meg a száját, majd saját nyálát nyeli félre kicsit, amint meghallja. Aprókat köhécselve, krákogva pillant felé végül ismét. - Ha a szex mentene meg, akkor itt és most az asztalon tennélek magamévá. De nagyon kedves tőled. Öhm, gondolkodom rajta? Ez a helyes? Nem tudom. Minden elromlott bennem – mert látta már, ismeri azt, mit rejt a ruha, de a mély, testvéries érzésekben sosem bújt meg más, lehet a legelején azért tudat alatt igen, azonban nem kényszerítené arra, hogy ezt tegye. Fogalma sincs, mit segítene, csak kivenné a feszültséget belőle, minden más maradna ott. - Utálom ezt az egészet, egyszerre akarom, hogy mindenki hagyjon békén és mégse. Nem tudom, bírok-e enni hányás nélkül – aprónak érzi gyomrát, mégis, végül maga elé szedegeti a húst, a sajtot, némi köretet, de magához képest, egyelőre madáradagot. – Tényleg? – kapja fel a fejét és a fiolákra néz. Meglepve, mégis végül hálás mosollyal néz felé. – Köszönöm. Ez most… - nem engedi el, nem mehet el egykönnyen. Elvesz egy fiolát és az ujjai között forgatja. – Szólni fogok. Egyelőre éljem túl – az üvegcse kikerül az ujjai közül, kezével keresi meg Odettét és finoman rászorít, jelezve, hogy tényleg hálás. Jobban, mint valaha. Elengedve, ennek jeléül lassan, de enni kezd, bár még fejben ezt is tagadja magától. - Fi’om.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4910
|
Írta: 2021. március 15. 14:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=827666#post827666][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.15. 14:08[/b][/url] üresen telnek a pillanatok
az én szám is mocskos
- Ebben a hozzászólásban korhatáros dolgok történnek, vagy csak éppen vulgáris nyelvezete miatt megtekintése saját felelősség, 18 év alatt nem ajánlott, azonban, aki eddig nem zárta be az ablakot, az továbbra is kíváncsi, szóval kattintson ide. -
- Attól nem félek, hogy ki fog menni a divatból – ejt meg egy szórakozott mosolyt, volt rá példa, hogy tiltották, annál jobban keresték, mindig is szüksége lesz rá a világnak, nem vitás, nem is kevés forgalmat generál, arról nem is beszélve, amit okoz. Ha részeg is volt, nem nyújtotta napokig, most sincs benne szesz, túl józan, minden más meg az ő dolga, nem lehet mindenki egyforma és egyformán kezelt eset sincsen. Nem is kell. - Pillanatnyi javulás? Nem tudom, ugyan az a berögzült valami, mint ahogy felkelek és kicsattogok rágyújtani reggelente. Az ember úgy van, hogy aki bánatos, az iszik, majd ha saját maga az, az is azt teszi. A részeg ember viszont őszinte, olyat is mond, amit józanul nem tenne. Lehet ezekre a gondolatokra vártam – von vállat, hogy maga sem tudja, csak tette. – Segít, mert olyankor mindig van türelmem egy jó vastag zaftos pörköltet vagy húslevest csinálni és akkor azért már megéri – miközben szenved és rosszul van, ugye. De más így, vagy épp akkor szarul lenni, ha az éjjel a mulatásról szólt. Ez van, ez van most és lesz egy darabig, nem tudja előre. Kell idő, ha megkapja másoktól, ha nem, kelleni fog. Számol azzal, hogy talán nem mindenki bírja, marad mellette, meg is értené, most ő sem szívesen mutatkozik saját magával. Odett szavaira azonban nem sírni kezd, egy apró kacajjal veti hátra a fejét, majd dől a támlának és onnan néz rá, szeretettel, ahogy az ember néz arra, aki mélyen a szívében van, még ha az össze is van törve, de akármit mond, legyen az jó, kedves vagy épp kemény és undok, akkor sem tud haragot táplálni utána. - A helyén van, megnyugtatlak – pillant le, majd vissza. Azzal nincs is gond, nem lenne, csak az akarattal. Egyelőre. – Most azért nem, mert úgy nem is akarok. Rendezni akarom magamban ezt az egészet, a bizalmat, amit odaadtam és ami… ennyit ért – mert ennyit és nem többet. Ha nem volt elég, hogy maradjon, akkor minek dédelgesse a bizalmat és próbálja másnak adni. Felesleges köröket érez abban, hogy tovább lépve keresse azt, aki rábízhatja. Nem akarja, de nem mondja, nem húzza tovább a másik idegeit vele. – Semmit se akarok bizonyítani, senkinek. Egyelőre nem tudnék neki ilyet mutatni, mert szeretem és ha megtenné, engednék neki, csak tudom, hogy nem történne meg. Várom és tudom, hogy nem fog jönni, így csak azt várom, mikor ülepedik le ez bennem, mikor lesz vége. Akkor talán, ha nem is prostin, de elgondolkodok valakin, nem mondtam, hogy cölibátus kell, csak, hogy most nem – hogy meddig és mikor lesz jobb, majd elválik. Addig tartja magát a felszínen, épp elég az is, mások, máshogy éli meg. Mert az első és igazi nagy törés, ő pedig sokat és még többet adott bele. Nem akar szenvedni sem, csak éppen most nem ért máshoz, csak ehhez és a meneküléshez. Szétcseszte, ez egy jó kifejezés. - Hát de úgy tűnt, az. A társam. Csak aztán jött ez, várok hónapokig és az első, amikor hazajön, hogy vége. Mert addig olyan rohadt jó volt, utána találkozunk, ha nem nyekergek ki nemet, akkor talán ott a falnak nyomva dugott volna meg, erre még én legyek erős. A picsába is, erős voltam, mindent kész voltam és meg is tettem, elfogadtam, komolyan mondom, mindent, de… de nem, nem, nem számít, hogy mi van, mi lesz velem, csak legyek én az erős. Hát kurvára nem megy – csap az asztalra. A szavak, ha eddig a könnyeket, most mást hoztak elő, indulatot. Keze ökölbe szorulva remeg az asztalon, nem érdekli, ki néz épp feléjük. – Nem örülök, nem akarok örülni, mert nincs minek. Kemény öt percig örültem annak, hogy belépett hónapok után az ajtómon – és ennyi, ennyi jutott neki. Nem szól többet, csak mered maga elé, nagyot sóhajtva enged ki levegőt. Üvölteni akar, de le kell nyelnie. – Eszek – azzal mint a durcás gyerek, úgy harap egy hatalmasat az egyik rántott szeletbe és rágódik rajta. Az ő étvágya nem jó, de nem is tragikus. Egyszerűen nincs. - Egyre jobban tetszik az utazás gondolata, hogy senki se ismer, nem tudja ki vagyok, mi vagyok. Vagy az lesz, vagy egyedül járok be valami vidéket, de el kell kotródnom innen – hogy végleg, vagy örökre, az a jövő zenéje. – Nekem kell normálisabbnak lennem. Csak… szét vagyok cseszve. Kurvára elegem van már ebből.
|
|
|
|