Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak: Markovits Balázs - Pultos Sadie Sallow - Seprűs futár Szentesi Lilla Kamilla - Pultos
Nyitva tartás: H-P: 11:00 – 21:00 SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Rácz Dalma INAKTÍV
offline RPG hsz: 12 Összes hsz: 109
|
Írta: 2018. október 26. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=738033#post738033][b]Rácz Dalma - 2018.10.26. 20:41[/b][/url] Ervin Mestertanonci élete alatt nem sokszor fordult eddig meg, hogy a kastályban húzta volna álomra a fejét. Nem degradáló ez számára, csupán mindig volt valami, ami elszólította. S még mielőtt arra következtetne egy gyanútlan lélek, nem a szórakozás, nem a férfiak és még csak nem is egy nő.. Család. Ennyivel szépen ki is fejezhető az állapot. Most egy kivételes eset van. Úgy tűnik lehiggadtak a kedélyek, dolgoznia sem kell. S mivel a pizzát kezdi egy kissé megutálni, így a Falatozó színes választéka csábította be egy randevú erejéig. Ha pedig a mindig emlegetett szocializációt nézzük, hát szemeit körbejártatva, kissé meghökkenve veszi észre, hogy itt bizony rengetegen vannak. Fülledt és meleg a levegő, szinte már érzi, hogy pánikroham kezd kialakulni benne, mikor valaki kedves mosollyal elébe lé. – Kérlek, valahol hátulra – ennyi a kívánsága, s reménykedik abban, hogy véletlenül üres asztalkát kap. Arcán egy kényszeredett mosoly jelenik meg, mikor észreveszi, hogy bizony valaki mellé be kell csatlakoznia. Bár hálát ad mindennek, hogy legalább nem egy öt-hat fős társasághoz kell ledobnia a sejhaját. – Szia – tekint a másikra egy mosoly kíséretében. – Ne haragudj – s most az egyszert tényleg őszintén hagyják el száját ezek a szavak miközben helyet foglal a másikkal szemben. Nem egy olyan lány, aki sokszor lenne zavarban, viszont annak köszönhetően, hogy a kommunikációs készségei kissé hiányosak, illetve nem nyomdafestéket tűrők, ez a helyzet számára igencsak zavart okoz. Így inkább elbújik az étlap mögé, hogy addig se kelljen a kínját mutatni a másik felé.
|
|
|
|
Rácz Dalma INAKTÍV
offline RPG hsz: 12 Összes hsz: 109
|
Írta: 2018. október 26. 22:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=738134#post738134][b]Rácz Dalma - 2018.10.26. 22:09[/b][/url] Ervin Fogalma nincsen arról, hogy mik szerepelnek az étlapon. Nézi azt, de a betűk gyakorlatilag táncot lejtenek előtte, még úgy is, hogy nem igazán szokott zavarban lenni, úgy érzi, mintha a szíve ki akarna ugrani. Pedig aztán ez nem nagy dolog. Csak le kellett ülnie valakivel egy asztalhoz.. Mások is túlélték már ezt, nem is egyszer. Mikor meghallja a szemben ülő hangját és nevét, lejjebb ereszti a kezeit, így néz farkasz szemet a másikkal. – Dalma – nyújta a kezét ő is, s kissé esetlen kap Ervinébe, hogy azt megrázza. HA most kívülről nézné magát, akkor biztosan nevetne, sőt még másoknak a figyelmét is felhívná arra a szerencsétlenre, aki itt próbálkozik. Fejben már meg is ássa magának a legmegfelelőbb fekvésű sírt, ám ekkor Ervin szavai lendítenek rajta, nem is keveset. – Ugye nem pont akkor láttál, mikor éppen egy srác ölébe dobtam a pizzát? – néz vigyorogva a másikra. Mi a hangulatváltozásának oka? Az, ahogy Ervin még a haját is képes mutogatni, miközben köze nincs az említett színhez – Ugye tudod, hogy a te hajad nem szőke? – de még mielőtt válaszolhatna gyorsan ki is egészíti mondanivalóját. – Bár, ha belül annak érzed magad.. – mosolyodik el szelíden. Igen, még egy idegennel is képes élcelődni és viccelődni azért, hogy felmérje a határokat. Ő olyan, hogy szereti kiismerni az embert a maga módján. Ebből a stílusból azonban már nem egy darab vitája és harca volt már.. Most ezt valahogy inkább elkerülné. – Még egyszer sem ettem itt – teszi le maga elé végül az étlapot. – Szóval, ha te már ekkora szakértő vagy, tudsz valamit ajánlani? – tekint a másikra. Végül is, Ervin kezdte a beszélgetést, ezzel azt sugallva, hogy tényleg nem bánja a társaságát. Akkor pedig illendő kimaxolni a társalgást, nem pedig depressziós üzemmódba kapcsolni.
|
|
|
|
Rácz Dalma INAKTÍV
offline RPG hsz: 12 Összes hsz: 109
|
Írta: 2018. október 27. 14:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=738234#post738234][b]Rácz Dalma - 2018.10.27. 14:05[/b][/url] Ervin Nem érinti rosszul, hogy Ervin látta a kis showt. Valószínű volt, hogy egyszer majd belefut valakibe, bár egy pacsinak azért jobban örült volna, mint ennek a kis füllentésnek. - Hé, nem az én hibám volt. - Emeli fel védekezően a kezeit, míg hátát neki dönti a szék háttámlájának. - A kiskrapek csak nézett és nem látott, hát nekem futott.. végülis a rellonos srác meg meglepetés pizzát kért.. Sajátos módon kapta meg. - Nevet az egészen már. Ott a pillanatban hirtelen megijedt, de aztán Vajda rákérdett a hisztire és máris nem érezte olyan gyökérnek magát mellette. - Hmm, jól jártak akkor veled a vendégek. - Ó, mennyire örült volna ő ennek a kis akciónak. Egy darabig biztosan törzsvendégként fordult volna meg ezen a helyen. A szőke kérdéshez nem tud már mit hozzátenni. Mindenkinek van olyan korszaka, amikor kipróbál ezt azt, biztos benne, hogy Ervin sem véletlenül kísérletezett. Ám ismeretségük hajnalát élik még csak, így nem igazán menne bele a részletekbe, ha a másik nem kezd rá magától. Nagy szemekkel nézi az adagokat, melyek Ervin elé kerülnek. A vékony, nyúlánk testével nem tudja összeegyeztetni azt, amennyi mindent elé tesznek. Kicsit jobbra majd balra dönti a fejét, mintha csak keresne valamit, leginkább azt, hogy hova férne bele ennyi minden. A felmérésből a szemben ülő szavai zökkentik ki. - Osztoznál? Velem? - Hitetlenkedve néz rá és egyből azon kezd el gondolkozni, hogy mennyire kell jó fejnek és kedvesnek lenni ahhoz, hogy valaki egy ismeretlennel megossza az ételét. Nem irigy ember ő sem, viszont csak úgy nem ajánlana ilyet. Az étel az szent és sérthetetlen. - Ez most nem mondod komolyan, ugye? - Egyik szemöldöke felszökken. Végül is, örülhet, hogy nem néz ki annyinak amennyi. - Ne, mondd nekem, hogy fiatalként nem ittál..- Ezt senkitől sem hiszi el, hiszen amilyen világot élünk manapság.. az öregek itatják a fiatalokat, mindenféle családi alkalommal. Utána meg kiosztják őket, amikor esetleg illuminált állapotban mennek haza. Nevetséges. - Na a tésztákkal megnyernek még a végén. - Mosolyodik el. Igazából majdnem mindent megeszik, egyedül a vízből származó növények és állatok nem jöhetnek szóba nála. Azokat valahogy még televízión keresztül nézni sem képes. - Hidd el nekem, jobban jársz, ha én nem megyek oda.- Nem azért, mert annyira édes szájú lenne, sokkal inkább az bújik meg a dologban, ha Ervin nem akar az aznapi bevétel jelentős részétől megszabadulni, akkor inkább kívül tartja a lányt. - Viszont, ha majd véletlenül elkap a depresszió és valag növelő édességre vágyom, meg pár kedves szóra, akkor feltétlenül ott leszel az elsők között, akik eszembe jutnak. - Legfőképp azért, mert általában nem ajánlanak neki mosolyt. Jó, most ez a helyzet más, mert gyakorlatilag a kényszer szülte. Ezért is vett erőt magán, ezért nem bunkó még. De ki tudja, hogy a továbbiakban miket hoz majd még elő belőle az este.
|
|
|
|
Rácz Dalma INAKTÍV
offline RPG hsz: 12 Összes hsz: 109
|
Írta: 2018. november 4. 10:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=739638#post739638][b]Rácz Dalma - 2018.11.04. 10:34[/b][/url] Ervin - Neeeeem - mosolyodik el. - Nem mindenkinek jár ki az ilyen kiszolgálás - még mindig mosolyog. Nem kíván mindenkinek az ölébe dobni egy pizzát, mert valószínűleg hamar repülne ő is a pizzázóból. Pedig a hely jó, ott tényleg tud szocializálódni. - Hát, akkor ez egyszer megbízok a döntésedben - tényleg meglepődik ezen, mert n em szokta meg. Ő olyan, hogy amit kap, azt ad. Szóval jó mélyen megjegyzi, hogy Ervin jó fej és kedves, így ha véletlenül legközelebb összefutnak, akkor a szemei nem fognak szikrát szórni szegény srác felé az már biztos. – Akkor, ha nem te keverted, biztos nem volt olyan ütős, hogy másnap ne emlékezz az estédre – próbálja nevetését elrejteni azzal, hogy beleharap alsó ajkába, de esélytelen, mert testének apró rezdülései elárulják. – Mellesleg nem vagyok kiskorú – veti még oda a mellékes információt. – De szerencsédre nem szeretem a sört – számára túl kesernyés, talán egyszer kétszer ivott ízesíttetett, de azok sem győzték meg annyira, hogy ilyesmin akarjon osztozni bárkivel. Így mikor hozzák még a kért tányért, akkor egy almalevet rendel magának. Ma estére ez tökéletes lesz számára. – Olyan lelkesen beszélsz róla, mintha beleszerelmesedtél volna az itteni ételekbe – mosolyodik el. Nem szokott ételekről társalogni, mert nem tartja nagydologra az ilyesmit, ám Ervin tényleg olyan szépen beszél az itteni konyháról, hogy az már irigylésre méltó. – Az igazság az, hogy nem vagyok egy édes szájú – mosolyog rá kissé sután a másikra. Néha napján lecsúszik neki egy-egy falattal, de nem élteti annyira, mint a legtöbb lánykát. Talán ezért is tűnik annyira megsavanyodottnak? - Ervin, mi is ez, amit megosztottál velem? – pillog végül az előtte lévő tányérra. Gasztronómiai szempontból eléggé visszamaradott a lány, névről nem n agyon tud beazonosítani mást a megszokott, hétköznapi ételeken kívül. Mindennek ellenére mindenevő, többnyire. – Hát, jó étvágyat – rebbenti meg szempilláját a férfi felé, aztán kissé bátortalanul piszkál bele az ételbe, s egy kisebb adagot emel a szájához, mintha attól félne, hogy valaki meg akarja mérgezni.
|
|
|
|