Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=746804#post746804][b]Thomas Middleton - 2019.01.18. 23:54[/b][/url]

LAURA
az étterembe érkezve még téliszünet előtt | x



[a karácsonyi vásárból jöttünk ide KATT ehhez archívum nézetre kell váltanod]
Csak helyeslek nagyban arra az ötletáradatra, ami a karácsony kapcsán kitör belőle. Szívesen megismerném más nemzetek hagyományait. Mondjuk elég sokat tudok szerintem, hiszen imádom az ünnepeket. Azonban mégis más mondjuk egy olyan esemény, ahol tényleg meg is tapasztalhatnád ezeket.
Nyelek egy nagyot, mikor azt mondja, pofon vágná azt, aki csak úgy megcsókolná a fagyöngy alatt. Nem mintha én ilyenre készültem volna, ettől függetlenül rosszul érint.
- Tényleg képes lennél csak így megütni valakit, aki éppen azt fejezi ki, hogy te meg tetszel neki? - bukik ki belőlem a kérdés, mint olyasvalakiből, aki ugyan kapott már párszor verést, ám vissza soha nem vágott. Meg kezdeni se kezdett. Egyszerűen hihetetlenül távol áll tőlem ez. Erre bevillan, hogy még mindig feltett szándékom küzdősportba kezdeni, ami nem tudom, hogy fog összeférni ezzel a mentalitással.
- Mármint az érthető, ha eltolod vagy elhúzódsz... oké, az is számít, hogyan csókol meg az illető meg milyen szándékkal. Mármint, ha például valaki menőzve csak úgy magához ránt, az nem szép, viszont, ha mondjuk felpillant a fejed fölött a fagyöngyre, aztán rád mosolyog és elkezd feléd hajolni... érted, az szerintem más - vázolok fel elé egy-egy kifejezetten konkrét helyzetet. Érdekes, mennyire megmozgatta az agyam most ez a téma, és hát nem átallom Laura elé tárni mindazt, ami megfordul a fejemben.
Izgalmas ez a Mikulássá válás. Lepillantok magamra, megtapogatom a ruhámat, meghúzogatom a szakállamat. Ez utóbbinak a megsimogatását a lány sem bírja megállni. Persze, hogy pihe-puha! Az én szakállam milyen lenne? Vigyorogva hagyom, hogy tapintgassa. Közben a szemem sarkából látom, milyen jót derülnek a mellettünk elsétálok is a télapóságomon.
Mikor végül visszaalakulok fiatalabb, vékonyabb hohohótlanságomba, valahogy akkor esik le, hogy mit mondott háztársam. Hogy még úgy is jól néztem ki. Ezek szerint így is jól nézek ki szerinte. Így, ahogy vagyok. Kellemesen elmosolygok ezen. Tán még akkor is így teszek, amikor már kéz a kézben ballagunk a Falatozó felé.
- Nagyon szereted a sokféleséget - állapítom meg, mikor belépünk. Hiszen az ünnepek kapcsán is arról beszélt, mennyire érdeklik az egyes nemzetek tradíciói, most meg az ennivalókat illetően is ezt hozza fel, a változatosságot.
- Én is - adom tudtára, hogy ebben partnerére akadt.
- Akkor te a napi ajánlatot választod? - pislogok körbe, a kirakott kínálatot nézegetve, miközben letekerem a sálamat meg leveszem a kabátomat és egy jól irányzott pálcamozdulattal a fogashoz lebegtetem őket szépen. Különben nekem még fogalmam sincs, mit eszek, vagy hogy eszek-e egyáltalán. Nem jutott eddig eszembe, hogy éhes lennék. Jó, azért néhány falatot mindenképp magamhoz veszek, hogy ne hagyjam cserben a lányt. Micsoda önfeláldozás! Micsoda tettrekészség!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=746866#post746866][b]Thomas Middleton - 2019.01.19. 22:11[/b][/url]

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x


Értem, persze, hogy értem. Nagyon szeretem, ha sokféle ember vesz körül, vagy ha sok dologból válogathatok. Nem is értem azokat, akik elzárkóznak mindattól, amit nem ismernek vagy ami nem veszi őket körbe állandóan. Ezek mind csak lehetőségek, amikkel szabadon lehet élni vagy nem élni. Részemről inkább élni szeretek velük.
- Sokat gyakoroltam - fedem fel a titkomat vigyorogva. Meg sem próbálok úgy tenni, mintha ennyire menő varázsló lennék, aki kiráz a kisujjából ilyen bűbájokat. Egyszerűen csak lelkes és kitartó vagyok. Figyelem, amint a kabátom szépen akasztót ér, aztán szemöldököm megemelve nézek a lányra, mikor a kezemet említi. Mi van a kezemmel? Hamar megmagyarázza aztán, viszont mivel fura a magyarázat, furán is mosolygok rá.
- Persze, hát azt a csodacicád csinálta - ráncolom homlokom derűsen. Naná, hogy már nincs buborékban a kezem, hiszen már nem simogatom őt. Meg hogyhogy nem vette észre, amikor ő volt az, aki megfogta a kezem és elhúzott ide? Na mindegy is.
Részemről elmorfondírozom egy jó darabig, mit szeretnék. Mindig ezt csinálom. Többeket előre engedek, amíg töprengek. Végül csak összejön a választás és kérek magamnak egy brassóit paradicsomsalátával, inninek meg egy narancslevet és egy feketeteát is. Szomjas is vagyok, ám meleget is szeretnék.
- Ó, de ügyes - dicsérem az állatkáját, mikor a lefoglalt asztalunkhoz érek tálcámmal. Leülök a lánnyal szemben és jó étvágyat kívánok, aztán már lendíteném a kezemet a homlokom felé, ám zavartan megállok a mozdulatban. Soha nem tudom, mennyire jó ötlet, vagy mennyire illik imádkoznom érkezés előtt, ha közösségben vagyok. Azt már valahogy megszoktam, hogy a Nagyteremben nem csinálom, máshol viszont csak úgy jön. De mivel most már félbehagytam, lemondok róla. Torkot köszörülök és iszom egy korty narancslevet, aztán megragadom a villám. Közben Laura visszatér a témához. Kell egy kis idő, mire leesik, miről beszél, viszont aztán csak figyelmesen hallgatom.
- Miért ne téged? - kérdezek vissza csípőből, hitetlenül. Nem is értem, amit mond. Miért ne akarnák megcsókolni? Közben falatozgatok.
- De ez... mármint... - kezdek kicsit dadogni, mikor a hajléktalannal jön.
- Nem az a fontosabb, hogy idegen az illető, mint hogy ápolatlan vagy sem? - alkotok azért végül egy értelmes kérdést. Kicsit összeszorult a szívem a gondolatra, hogy pont azt üti meg valaki, akinek amúgy sincs jó sora. Sok koszos utcagyerek került az otthonba. A legtöbbjüknek háromszor akkora szíve volt, mint bárkinek. De feltételezem, egy öltönyös ismeretlennel is hasonló érzései lennének, csak most valamiért ez a példa jutott eszébe.
- Milyen lánnyal? - kérdezek vissza, miután lenyeltem a falatot.
- Ja nem, ez nem történt meg - árulom el aztán nevetve, mikor leesik, mit hitt. Nem voltam sem tanúja sem résztvevője ilyen romantikus pillanatnak. Csak én így képzelem ezt el, ha fagyöngy alatti első csókról van szó. Akiket viszont eddig láttam ott összebújni, általában már eleve közel álltak egymáshoz.
- Biztos megilletődnék. Szerintem csak nem viszonoznám - vonok vállat.
- Ha meg ebből még nem érti, hogy én nem érzek ugyanúgy, akkor megmondanám valahogy szerintem. De nem tudom én se, mit csinálnék pontosan - morfondírozok, ahogy próbálom ezt elképzelni. Azonban az nincs a változatok között, hogy tettlegességig fajuljon a dolog. Ha nagyon-nagyon nem lenne ínyemre az ügy, tényleg inkább csak elhúzódnék.
Különben nekem fogalmam sincs ám arról, miket beszélnek a lányok rólam vagy hogy tetszenék nekik. Észrevenni nem veszem ezeket, meg foglalkozni sem nagyon foglalkozom velük. Feltételezni meg főleg nem feltételezem. Mondjuk az ellenkezőjét sem. Én tényleg egyszerűen csak nem gondolkozom ezekről. Nagyon gyerek vagyok még, amivel tisztában is vagyok és bánni sem bánom. Ez van, én ilyen vagyok. Majd leszek másmilyen. Vagy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=747184#post747184][b]Thomas Middleton - 2019.01.22. 22:40[/b][/url]

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x


Ez egy remek kérdés. Elbizonytalanodva töprengek, vajon miben vagyok jó. Miben vagyok őstehetség. A nagy igazság viszont az, hogy semmiben. Legalábbs nem tudok róla. Mindent tökre élvezek és irtó lelkes vagyok, azonban zsigerből semmi nem megy. Oké, ez nem igaz: pont a lelkesedés az, ami megy zsigerből. Abban nagyon jó vagyok. Ez számít?
- Az állatok simogatásából - vonok aztán vállat ál-menőzve és nevetek egyet.
- Dehogy sima, persze, hogy... - állok neki derűsen háborogni a feltételezésen, hogy tejszín nélkül iszom a feketeteámat, amikor meglátom, hogy tényleg nem kaptam hozzá tejszínt. Sóhajtok egyet, kérek egy pillanatot és elsétálok szerezni. Meg akkor már cukrot is hozok. Aztán már itt is vagyok.
- Legalább kipróbáltad - nyugtázom ennyivel, hogy neki nem adja a tejes tea.
Megemelem szemöldököm és egy pillanatra nem is értem, mire céloz, mikor azt mondja, csináljam nyugodtan. Aztán, ahogy folytatja, megértem. Már letettem róla ugyan, viszont most már fura lenne nem megejteni, ha így észrevette.
- Római katolikus - bólintok, majd a tányéromra nézve keresztet vetek, imára kulcsolom a kezem, és látszólag csak némán pislogok ezután az ételemre, ám igazából mondom magamban az imát. Hangosan csak otthon szoktuk Liam bácsival. "Édes Jézus, légy vendégünk! Áldd meg, amit adtál nékünk! Uram, add, hogy jól essék! Jézus neve dícsértessék! Ámen" Pár másodperc az egész, aztán ismét keresztet vetek és csak ezután veszem kézbe a villámat.
- Nekem új a dolog, de szeretem - árulom el Laurának, hogy igazából csak azóta húzok a kereszténység felé, mióta a bácsikámmal találkoztam. Ennek ellenére persze koránt sem arról van szó, hogy rám erőltette volna. Sőt, éppen ellenkezőleg. Dehát tényleg tetszik, úgyhogy örömmel merülök el benne egyre jobban és jobban.
Azonnal kiül a lány arcára, mennyire nem elégedett a kajájával. Együttérzően fintorgok, amikor kifejezi nemtetszését. Eleve nagyon bátornak tartottam, hogy ilyet kért. Lehet, sokkal inkább vakmerő volt, mint bátor. Mondanék valamit, azonban még a falatom közepén járok, amikor előjön a válaszféleségével azt illetően, miért nem csókolnák meg a fagyöngy alatt. Homlokráncolt mosollyal nézem őt.
- Soha nem értettem, hogy lehet egy szürke kisegér unalmas. Hogy lehet bármilyen kisegér unalmas? - hadonászok a villámmal, szinte forradalmi hangulatban. Azt hihetnénk, terelem a témát, viszont pont hogy teljesen témába vágok. Furán látják az emberek magukat.
Miközben a lány mesél, egyre lassabban rágom az újabb falatomat, mígnem le is nyelem, aztán csak hallgatom őt. Nem kell részleteznie, mi történt. Feszülten sütöm le a szememet magam is. Velem nem történt még hasonló. Bár amilyen naív vagyok, elképzelhető, hogy csak nem vettem észre. Viszont az otthonban sok olyan gyerek volt, akivel megestek ilyesmik vagy ennél még sokkal rémesebbek. Úgyhogy tudom, mi ez.
- Persze, hogy köztünk marad - motyogom csak szinte, továbbra sem nézve fel az asztallapról. Azt nem most fogom neki megmondani, hogy ettől még nem kell minden hajléktalantól félnie és hogy nem kéne minden váratlan közeledésre ilyen durván reagálnia. Valószínűleg soha nem mondom meg neki. Rájön majd ő. Ha nem, akkor meg nem én fogok változtatni ezen. Az átélt élmények mindig erősebbek, mint valaki kéretlen győzködése arról, hogy ne általánosíts.
- Ó, én ezt nem merném - nézek végre ismét háztársamra, zavartan elmosolyodva a tanácsán. Nem nagyon szoktam azon gondolkozni, hogyan csókolnék meg valakit először, azonban ha már itt tartunk: biztos megkérdezném, szabad-e. Akármennyire béna ez. Viszont mivel én túl nyitott vagyok a világ felé, másokban is ezt látom és téves feltételezésekre jutok. Jobb biztosra menni tehát.
- Ja, hogy Liam bácsinak! - jövök rá, kiről kérdez.
- Készítek valamit. Még vacillálok néhány ötlet közt - bólogatok, és kicsit félbehagyom az ennivalómat. Megtörlöm a szám és iszom inkább.
- Tuti kell, hogy legyen gyümölcslevesük különben. Hozzak neked? - kérdezem meg azt, amit pár perce akartam, és már emelkedek is fel a helyemről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=747364#post747364][b]Thomas Middleton - 2019.01.24. 23:05[/b][/url]

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x


Nem semmi tanúim vannak. Bármilyen pert megnyernék, azt hiszem. Jól elmosolygok magamban azon, hogy Liam bácsi biztos örülne, ha tudná, milyen jogi dolgok járnak a fejemben. Viszont ebből a gondolatból kizökkent a zoológus felvetés.
- Érdekel. Sok minden érdekel - vonok vállat, ilyen nagyon finoman fogalmazva meg, hogy akármiért képes vagyok oda meg vissza lenni. Ez ráadásul állatos téma. Na azzal meg kenyérre lehet kenni. Oké, akármivel kenyérre lehet kenni. Szóval az állatos dolgokkal meg annyira, hogy beleolvadok a kenyérbe.
- Én gyümölcsösbe is szoktam - árulom el neki csöndesen, kicsit odahajolva az asztal felett, mintha valami titkot közölnék vele. Aztán kevergetem tovább teámat.
- Hupsz. Bocs - kérek elnézést a krumpli lövedékért nevetve.
- Minden állat a legjobb választás - szögezem le saját álláspontomat az ügyben.
Igazán jól esik a bizalma. Sokat jelent. Remélem, látszik rajtam! Különben nekem tetszene, ha dorombolna. Nem tartanám furának. Két kezem van végülis, jut egy a csodacicának meg egy neki is. Mármint jutna, ha éppen nem lenne tele az egyik villával, amire krumplikat meg husikat döfködök fel nagy elánnal.
Egészen felragyog az arcom, amikor felvázolja a képet arról, hogy esetleg egyszer majd túllép a félelmein a hajléktalanokkal kapcsolatban. Már látom is, ahogy odamegy valakihez, aki az utcán üldögél, ad neki mondjuk valami finom ételt, az illető meg őszintén és boldogan megköszöni neki, és mindkettejük napja bearanyozódik. Bólintok egyet. Igazán tetszik.
Csak elmosolyodok arra, hogy méltat engem. Kedves, amit mond. Viszont nem tudja, mit hiszek magamról. A helyzet az, hogy nem sok mindent. Mármint nem úgy értve, hogy lekicsinylem magam, hanem egyszerűen nem szoktam nagyon gondolkozni magamról. Tudom, a legtöbb embernek nagyon gyakran jár az az eszében, vajon jól néz-e ki, vajon elég tehetséges-e valamihez, vajon képes-e megtenni valamit. Bennem ilyenek nem igazán vannak. Nem azért nem merném. Tényleg csak nem tudom elképzelni inkább. Különös egy helyzet az első csók. Nem csak a fagyöngy alatt.
- Gondoltam valami rajzra vagy festményre; esetleg öntök gyertyát; vagy köthetnék valamit... - sorolom, amik eszembe jutottak. Többek között.
- Valami tészta rendel - bólintok vigyorogva és bandukolok kérni. Viszont rájövök, hogy nekem hiába tetszik ez meg az, nem akarok neki semmiképp olyat vinni, amit nem szeret. Úgyhogy odaintegetek neki, hogy felém nézzen, mikor pedig így tesz, tátogok pár tésztanevet, közben a kirakott táblákon mutogatva is őket, várva, melyikre bólint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=747695#post747695][b]Thomas Middleton - 2019.01.27. 21:34[/b][/url]

LAURA
egy asztalnál a téliszünet előtt | x


Ajaj, ez most betalált. Mármint nem úgy, mint az, amikor varázslat feltalálásról beszélt. Koránt sem. Csak tény, hogy bennem is felmerült már nem egyszer, hogy kéne egy kisállat. Pontosan azokért, amik az ő fejében is járnak. Csak az a baj, hogy mindig túl sok a tervem. Túlságosan pörögök, túl sok mindent szeretnék. Amiket aztán mind meg is becsülök és mindig kiderül, hogy érdemes volt rám bízni akár feladatot, akár posztot, akár bármit. Csak hát akkor is. Jóból is megárt a sok. Most az elsődleges a harcművészetes vágyam. Még azt sem dobtam be Liam bácsinak. Amíg meg azzal nem vagyok meg, mással nem akarnék beelőzni.
- Majd talán lesz - válaszolok egy halvány mosollyal.
- Nem, én varázslattal gondoltam - árulom el neki, hogy én bizony szeretnék bűbájokat segítségül hívni az ajándék elkészítéséhez. A kötéshez mindenképpen. Rajzolni különben csak annyira tudok, amennyire egy akármelyik korombeli. Szóval nem úgy, mint egy kisgyerek, de semmi extra. Viszont biztos lehetne valami ízléseset alkotni. Főleg valami avantgárdot.
Pompás, mostmár lassan bárkinek megtudhatnám a tésztaválasztását, csak a lányét nem, mert ő nem figyel rám. Aztán végül csak erre néz és kiegyezünk, mit kér. Mosolyogva engedem le elé a lebegő tálcát.
- Nagyon szívesen - ülök vissza hozzá és belekortyolok az innimbe. A kajámmal már végeztem. Jólesően hátradőlök és körbenézelődöm.
- Meg ám - bólogatok vigyorogva. Meg kéne büntetnem, persze. Viszont én tényleg nem fogok vele tartani. Mármint egy darabon elkísérem. Ezt meg is ejtem, miután itt végeztünk. A falu széléig elballagok még vele, ott búcsúzunk, aztán én indulok vissza a hivatal felé, karácsonyi fényektől övezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=821511#post821511][b]Thomas Middleton - 2020.11.18. 12:13[/b][/url]

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #watchingtheworkGIF



Már jó ideje tudom, hogy a falatozót felújítják, átalakítják és hogy nem is akárhogy: olyan lesz, mint Noé bárkája. Vagyis mostmár igazából olyan is. Mindig, ahogy ballagok Riley felé -hogy ott megszerezzem a kutyusomat és hazahoppanáltassunk-, lassítok kicsit a hely előtt, hogy szemügyre vehessem, hogyan állnak éppen. Nem sok órám volt, az utolsó végül el is maradt, úgyhogy elég korán végeztem ma, így aztán főleg van időm bámészkodni, nem kell sietni.
Látom, hogy valaki éppen dolgozik az étterem külső díszítésén. Kezemet barnás, őszi dzsekim zsebében tartva, sulitáskámmal hátamon bandukolok közelebb. Már itt ékeskedik rajtam a fekete-sárga navinés sálam, ám egyelőre csak lazán nyakam köré dobva. Egyre hűsebb van bár, azért még nem vészes. Megállok az ablakok előtt és csillogó szemekkel bepislogok kicsit a benti térbe, meg érdeklődve fel-felnézek a dolgozóra. Szívesen megkérdezném tőle, mikor lesz kész teljesen a bárka meg ilyenek, de egyrészt nem szeretek csak így leszólítani ismeretleneket, másrészt nem akarnám őt megzavarni a munkálat közben. Főleg nem ott a magasban. Mondjuk, ha már itt tartunk, nem tudom, miért kell neki létra. Lehet, hogy varázstalan? Akkor érthető lenne. Jó, mondjuk, ha mágus, akkor is csinálhatja így, ha valamiért jobban szereti ezeket a megoldásokat. Vagy ha most éppen ez praktikusabb.
Picit elbambulok, ahogy figyelem, miket aplikál fel éppen. Nem veszem észre magam, hogy úgy nézem, mintha csak direkt nekem adna műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=822320#post822320][b]Thomas Middleton - 2020.12.01. 18:37[/b][/url]

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #nicetomeetyouGIF



Nem akar ez összejönni szegénynek. Aláhullik a háló, én meg csak figyelem. Nem tudom, érte nyúljak-e, visszalebegtessem-e neki, vagy azzal csak gondot okozok, esetleg még rossz néven is veheti, hogy beleavatkozom a munkájába. Ezen tépelődöm magamban, amikor megszólít a magasból. Felkapom rá a fejem.
- Ó, én... én csak... - kezdek hebegni mosolyogva. - Szóval engem csak érdekel, milyen lesz, ha elkészül - mutatok el kicsit az étterem felé. Lenne itt számomra munka? Komolyan? Csak így? Az a helyzet, nem fordult még meg komolyabban a fejemben, hogy dolgoznék. Úgyhogy nem is fűzöm tovább a szót, remélem, így világossá tettem, hogy szimpla nézelődő vagyok. Noha azért motoszkál bennem a dolog. Már csak kiváncsiságból is.
- Igen - simítom meg derűsen sálamat, lehajtva kicsit a fejem, ahogy lepillantok rá - Mikhail Kazanov és Ardai Tánya professzorok - felelem nagy bólogatva, bár fogalmam sincs, neki mondanak-e bármit ezek a nevek. - Ön is a Bagolykőbe járt? - adja magát kérdésem. Érdeklődő tekintettel pislogok rá felfelé, azonban már nem soká kell a magasba kémlelnem, hiszen leérkezik hozzám.
- Hú - nyújtom a kezem, elkerekedő szemmel mosolyogva, miközben megtudom, kivel van dolgom - Örvendek. Thomas Middleton, navinés prefektus - biggyesztek oda én is egy jelzőt a nevem mögé vigyorogva. Nekem ez a titulusom és úgy feltételezem az imént elhangzottakból, hogy ez számára jelentőséggel is bírhat.
- Honnan jött az ötlet... hogy... szóval miért Noé bárkája? - variálok kicsit azon, hogyan tegyem fel a kérdésemet. Végül így sikerül. Közben elpillantok kicsit az említett étterem felé, aztán figyelem a jó kiállású férfit, ismét zsebeimbe csúsztatva kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825812#post825812][b]Thomas Middleton - 2021.02.07. 09:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=830821#post830821][b]Thomas Middleton - 2021.05.03. 20:58[/b][/url]

BALÁZS atya
suli után az étteremben | #goaboardGIF



Bólogatok. Tudom. Tudom, hogy ritka varázslókörökben a pap, mint kelpi a parton, és sokan kifejezetten úgy gondolják, a kettő üti egymást. Mármint az egyistenhit és a mágia. Szerintem nem. Egyáltalán nem. Túl összetett a világ ahhoz, hogy ezek ne férnének meg.
Szó szót követ és éppen csak becsuknám a számat az egyik ámulat után, máris jön a másik. Igeolvasás? Hát ez csúcs!
- És mikor vannak ezek az alkalmak? - kérdezek a művelődési házas eseményről. - Mindenképpen elnéznék - tárom fel előtte szándékomat. Nem akarnám kihagyni. - Van közönség? - érdeklődöm és bele se gondolok, hogy ebben a formáben ez talán faragatlan kérdés. De remélem, érti, hogy értem. Még mugli körökben sem feltétlen népes a publikum egy ilyen felolvasáson, nem hogy mágikus társaságban.
Hálás biccentés után ballagok előre, hogy nekikezdjek váózásomnak és hűzésemnek, ide-oda járatva tekintetem.
- Mintha a bárkán lennénk - susogom megilletődve. A bibliai képek hallatán pedig arrafelé kapom a fejem és már lépdelek is oda megnézegetni őket.
- Nem mindet ismerem fel... - vallom meg, számat picit elhúzva, ám a teljes igazság az, hogy sokkal többet nem ismerek fel, mint amit igen. Amit pedig igen, ott sem mindnél állítanám teljes magabiztossággal, mit mutat a festmény. - Elmondaná, atyám, melyik mit ábrázol? - kérem tőle, megszólítva végre úgy, ahogy már nagyon kikívánkozott, viszont olyan természetesen csúszott ki most, hogy észre sem veszem.
- Ó... hát... nem nagyon tudom még - húzom fel vállaimat, zavart kis mosollyal. Elképzelésem sincs, mihez akarok kezdeni. Azt se nagyon tudom, mi az, amihez értenék annyira, hogy azzal foglalkozzak majd. A suliban még egyelőre mindennel elboldogulok úgy-ahogy, de így mestertanoncként azért már kezdenek szorongatni a követelmények. - Általános mesterképzésen vagyok - adom tudtára, hogy a szak, amelyen vagyok sem egy bizonyos területre készít.