Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak: Markovits Balázs - Pultos Sadie Sallow - Seprűs futár
Nyitva tartás: H-P: 11:00 – 21:00 SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. szeptember 13. 11:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=617069#post617069][b]Hercegh Kriszpin - 2016.09.13. 11:06[/b][/url] Bárcián késő délután a bejárat előttKomótosan sétáltam ide az árnyas sétányról, ahol úgy egy negyed órája váltunk el egymástól új ismerősömmel. De a búcsú olyannyira nem örökre szólt, hogy igazából akármelyik percben itt lehet most már. A bejárat előtt várom. Jól elvagyok itt kint, nélküle nem akarok még bemenni. Együtt vacsorázunk. Arra a tényre, hogy ez már tényleg vacsoraidő, valamint arra, hogy az imént egy ismeretlen férfit hívtam el magammal étterembe és ezt könnyedén vehette volna randevú meghívásnak, csak ideérve döbbentem rá. De egyik sem zavar. A vacsora gondolata miért is tenné? A romantikázással kapcsolatos esetleges félreértés meg csak annyiban érint kellemetlenül, hogy abban az esetben tisztáznom kéne, hogy én ezt csak barátian gondoltam. De mi van, ha ezért ugrott el átöltözni? Á, ez biztos csak kombinálás már a részemről. Érthető, hogy kellemesebben érzi magát, ha nem a futóholmijában ül be enni valahova. Bár szerintem azzal sem lett volna semmi gond. Végülis ez egy gyorsétkezde, nem valami sok csillagos étterem. Amíg kint álldogálok zsebre tett kézzel, azért megnézem magamnak a kifüggesztett menüt. Nagyon pénztárcakímélő áraik vannak és -ahogy benézve láttam egy-egy tálat- ennek ellenére sem bánnak szűkmarkúan az adagokkal. A kínálatot böngészve csak egyre éhesebb leszek. Hasam jókorát kordul. Vigyorogva kapom oda kezem, aztán körbenézek az utcán, vajon látom-e már közeledni a férfit.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. szeptember 13. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=617254#post617254][b]Hercegh Kriszpin - 2016.09.13. 22:24[/b][/url] Bárcián késő délután a falatozóba lépveHamarosan észreveszem a közeledő vacsorapartneremet. Mosolyogva intek neki, és ahogy így végignézek rajta meg a seprűreklámba illő belépőjén, az jut eszembe, hogy talán mégis randira kellett volna hívnom. De komolyan, új ismerősöm az a fajta férfi, aki szerintem még azoknak is tetszik, akik különben a hölgyeket részesítik előnyben. Már nem azért, mert lányos volna és nem is feltétlen romantikus értelemben tetszhet, de mindenképpen nagyon jól esik ránézni bárkinek. - Csak magadra kaptál valami rongyot, igaz? - kérdezem vigyorogva, és igen, ugratom kicsit a kifogástalan külsejével. Ő persze valószínűleg nem így gondol magára. Nem tűnik annak a macsó, önimádó típusnak. Biztos van egy egészséges hiúsága, de ennél többet nem nézek ki belőle. Különben pedig a kis megjegyzésemet természetesen úgy teszem, hogy közben fogalmam sincs róla, hogy néhány ruhadarabját tényleg elég találomra kapta magára. - Köszönöm, uram. - hajtok fejet derűsen, ahogy előre enged. Belépve rögtön a pulthoz lépdelek és üdvözlöm az itt dolgozókat, közben már kapva is magamhoz egy tálcát. Morfondírozva nézegetem a kínálatot. Végül hamar döntök egy sajtos hús, némi sültburgonya, káposztasaláta és egy nagy pohár sütőtöklé mellett. Már megyek is a fizetőhelyhez, de ott bevárom Bárciánt. - Egybe legyen szíves. - mutatok a kettőnk tálcájára, aztán veszem is elő ütött-kopott bőrtárcámat, miközben a méretes kasszagép mögött álló boszorkány társaságom rendelését is szépen hozzáüti a számlához.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. szeptember 15. 11:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=617679#post617679][b]Hercegh Kriszpin - 2016.09.15. 11:51[/b][/url] Bárcián késő délután asztalhoz ülveIgen. Amint megláttam a férfit, tudtam, hogy ő lesz a következő áldozatom. Bogolyfalván még nincsen jól bejáratott hullaelrejtő helyem, dehát mindent el kell kezdeni. Ha végül letelepedek itt, úgyis nagy szükségem lesz rá. Különben szerintem látszik is rajtam, milyen vérengző fenevad vagyok. Nem is értem, hogy dőlhetnek be nekem ennyien. Talán, mert mégsem vagyok olyan közveszélyes, sorozatgyilkos pedig végképp nem? Hát lehet. - Látod? Most behúztalak a csőbe. De nem féltelek, szerintem megoldod. - mosolygok Bárciánra, mikor ráébred, hogy kénytelen lesz a közeli jövőben ismét velem étkezni, hogy ő is meghívhasson. Ez persze nem így van. Egyáltalán nem muszáj. Viszont hülye lennék megtiltani neki. Főleg, mert jól tudom már, hogy a legtöbb ember lelke addig nem nyugszik, míg nem törlesztette vélt vagy valós adósságát. Részemről nem tartozom ebbe a csoportba. Nem tartom számon, ki mit adott nekem vagy mikor fizetett helyettem. Örömmel és hálásan fogadom ezeket a gesztusokat, és mivel a mindennapjaim szerves része, hogy hasonló dolgokat tegyek, így óhatatlanul visszakapják a kedvességet tőlem valamikor valamilyen formában. - Menjünk mondjuk oda! - bökök fejemmel az egyik kétfős helyre az ablakok mellett és tálcámat markolva már lavírozok is arra a székek közt. Nemsokára rakom is le a vacsorámat a kiszemelt asztalra, aztán lekapom magamról a zakómat, hiszen kint bár lehűlt kissé az idő, idebent elég kellemes a hőmérséklet. A székem támlájára terítem a levetett ruhadarabot, igazítok kicsit pólómon és leülök, jóleső sóhajjal húzva közelebb a tálcámat. - Jó étvágyat! - kívánom partneremnek, és emelem poharam, hogy néhány korty sütőtöklevet legurítsak a torkomon. Utána veszem is magamhoz az evőeszközöket és falatozni kezdek. Hümmögve nyugtázom, hogy jól választottam.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. szeptember 15. 23:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=617958#post617958][b]Hercegh Kriszpin - 2016.09.15. 23:34[/b][/url] Bárcián késő délután az egyik asztalnálNem mindig vagyok ám ilyen határozott. Csak abban, ami biztos terep. Hogy mi számít nekem annak, az mondjuk elég megfoghatatlan. Míg egy étteremben könnyedén választok magamnak helyet pillanatok alatt, felmérve, nincs-e túl közel a közlekedőhöz, belátni-e onnan a teret, kényelmes-e stb.; addig hivatali ügyekben vagy akár egy idegen intézménybe lépve teljesen elveszett tudok lenni. Legalábbis én annak szoktam érezni magam. Mások mondjuk azt mondják, hogy ez nem tetten érhető rajtam. Ennek nyilván örülök. Látom, hogy Bárciánnak valami felkelti odakint a figyelmét. Már az alapvető zsivajgáson kívül is, ami egyszeriben támad. Követem a pillantását és én is megnézegetem kicsit a kint elvonulókat, de aztán eszem tovább. A bocsánatkérésre szemöldököm megemelve tekintek a férfira. - Az iskolából? - érdeklődöm, miután lenyeltem a falatot. Diákoknak tűntek. Különben nem zavar ám a szótlanság. Nem kell folyton beszélni. Főleg étkezés közben nem muszáj. Hogy is mondják? Magyar emberevés közben nem beszél? - Milyen ott dolgozni, ahol te magad is tanultál? - kérdezem, elmerengőn mosolyogva. Az ember hosszú éveket tölt el valahol, második otthonául fogadja, aztán ahogy halad az élet, tovább kell lépnie onnan. Végül visszatér és látja, hogy minden milyen új és mégis mennyire ugyanaz, mint ahogy itt hagyta. Legvégül rá kell döbbennie, az a bizonyos más az ő maga képletben. Az ő szerepe változott. A gyermekek arcai, a hely hangulata ugyanaz.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. szeptember 20. 11:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=619819#post619819][b]Hercegh Kriszpin - 2016.09.20. 11:07[/b][/url] Bárcián késő délután az egyik asztalnálNagyon hasonlítunk a békés kisugárzásunkban. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetek ilyen nyugodt és rendszeresen elmondják, hogy ők is milyen nyugodtak lesznek a közelemben. Ez az alap felállásom, ám tény, hogy adott helyzetben egy pillanat elég, és olyasvalakivé válok, akivel csak hülyék vagy halhatatlanok kezdenek neki. Aki nincs a dühöm vagy felháborodásom tárgyai közt, annak persze nincs félnivalója. Ő nyugodtan beállhat mögém. Aki viszont előttem van és csak fokozza a helyzetet, semmi jóra nem számíthat. Ha pedig addig valaki kételkedett benne, hogyan lehetek én rellonos, az abban a szent pillanatban ráébred. Nem hagyom magam és főleg nem hagyom az ügyeimet. Kiállok magamért és mindenért, amiben hiszek, függetlenül attól, kik jönnek nekem emiatt és milyen bajom lehet. Mindez különösen igaz akkor, ha másokat védelmezek akár szavaktól, akár tettlegességtől. Márpedig az esetek nagy részében erről van szó. Ez szépen hangozhat, de tény, hogy elég esztelen vakmerőség a részemről. Utána nézek még az elballagó csoportnak az utcán, mialatt róluk beszélünk. Közben rendíthetetlenül fogyasztom a vacsorámat. Nagyon jól esik. Az étel is, az ital is, a hely is és a társaság kiváltképpen. A következő pár percben egyebet sem teszek, mint ráérősen falatozom és növekvő mosollyal hallgatom Bárcián válaszát. Nyílt tekintetem és az, ahogy a szám egyik oldalon jobban felfelé görbül, sokat sejtet. Mintha csak rólam beszélne. - Ismerős. - hozom ezt azért szóban is tudtára, immáron szinte vigyorogva. Mondanom sem kell, hogy az önkénteskedésemnek köszönhetően én sem voltam eddig az az egy helyen túl sokat időző típus. Az utóbb taglaltak pedig főleg abban igazak, hogy egyiknek sem érzem magam igazán. De szerencsére úgy tapasztalom, hogy engem mások is ilyen kortalannak látnak, és nem is próbálnak berakni a kategóriákba. Vagy csak ennyire nem veszek tudomást róla?
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. szeptember 23. 22:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=621426#post621426][b]Hercegh Kriszpin - 2016.09.23. 22:44[/b][/url] ---------------------------- Bárcián késő délután az egyik asztalnál ---------------------------- |
Minden falatra jut mindenből. Egy krumpli a villámra, egy kis hús és egy pár szál saláta. Tökéletes. Ránézésre mindig előre kiszámolom, miből mennyit vehetek magamhoz, hogy végig megmaradjanak a megfelelő arányok. A legjobb részeket pedig a végére hagyom. Így van ez, amióta az eszemet tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sokan csinálják még hasonlóan, azonban annyira leköt a saját ételem, hogy ezt akkor sem veszem észre, ha a velem szemben ülő teszi. Ahogy most sem. - Most Skóciában dolgozom. Remus Lupin Mágusképzőjében. - kezdem a mesélésemet a jelenlegi munkahelyemmel. A professzor nevét megnyomom kissé, hiszen a Bagolykő alapítójáról beszélünk, akit a vacsoratársaságom is nyilván jól ismer. Szerintem még ő vezette a tanodát Bárcián első éveiben is. - Amolyan délutáni foglalkoztató vagyok. - forgatom tenyerem, próbálva körülírni az állásomat, amit mondhatnánk különben akár napközis tanítónak vagy ügyeletes tanárnak, de az a helyzet, hogy egyik sem fedi le teljesen mindazt, amit csinálok. - Ezelőtt pedig... igazából szinte mindenhol dolgoztam. - vallom be, kissé elveszett ábrázattal, ami eléggé ellenkezik azzal, amiről kimondott szavaim árulkodnak. Nehezen állnám meg a helyem a világban, ha olyan nagyon elveszett volnék. Ezzel az arccal most csak azt akarom kifejezni talán, hogy tényleg szívesen válaszolok, csak nem tudok se röviden, se pontosan. - Főleg déli vidékeken, melegebb éghajlatokon. Indiában, Afrikában, Dél-Amerikában... - sorolok néhány helyet, csak hogy ne legyek már ilyen teljesen ködös. Azért néha veszek magamhoz egy-egy falatot közben, hogy aztán az üres villámmal hadonászhassak. Meg egy kicsit a késsel. - Ahol nagyobb a szükség. - bólogatok, némileg elmerengve. - Elmaradottabb mágusfalvakba vittünk készleteket, katasztrófák után a gyógyítók keze alá dolgoztunk, vagy éppen a háborúskodások és üldöztetések túlélőinek segítettünk. - hozok néhány példát, hogy részletezzem kicsit, nagyjából mit tesz az, hogy önkéntes vagyok. Azt viszont szerintem nem kell taglaljam, pontosan milyen eseményekről beszélek. Az mindig ott áll fehéren-feketén az újságokban, vagy éppen megtörtént az ismerős ismerősével. Gondolhatunk akár csak a Halálfalók és szimpatizánsaik rémtetteire. Az ilyen áldozatok segítéséhez pedig sajnos még csak messzire sem kell menni.
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. október 2. 17:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=624397#post624397][b]Hercegh Kriszpin - 2016.10.02. 17:33[/b][/url] ---------------------------- Bárcián késő délután az egyik asztalnál ---------------------------- |
Lassan azért én is a vacsorám végére érek. Éppen az utolsó falatok egyikét veszem magamhoz, amikor társaságom közli, hogy felnéz rám. Szememet lesütve mosolygok, fújva egyet. Aztán persze felpillantok rá. - Nagyjából bármit, amire vevők. - vigyorodom el. - Kirándulunk, játszunk, kézműveskedünk... - vonok vállat. - Leginkább azt szeretem csinálni, amit ők javasolnak. Nagyon jó ötleteik vannak, csak nincs hozzá bátorságuk, hogy előálljanak vele. Viszont, ha nekem elmondják, én megszervezem közösségi programnak. - magyarázom, hogyan is megy ez. Legalábbis ami az én módszeremet illeti. Hiszen mit csinálnának szívesebben, mint amit ők maguk ajánlanak? Persze, van, hogy egy adott programon csak pár gyerek vesz részt, de azoknak a gyerekeknek ez általában nagyon sokat jelent, mert nem feltétlen találják a helyüket máshol. - Mondanám, hogy Olaszországban, de fél-olasz lévén könnyen vádolhatnál elfogultsággal és valószínűleg igazad lenne. - taglalom mosolyogva. Bekapom még az utolsó falatot, megtörlöm a számat, és egy rágás közbeni hümmögéssel jelzem, hogy mindjárt felelek ám rendesen. - Olaszország különben is inkább az a hely, ahol Magyarországon kívül szívesen laknék. Dehát más az, hogy hol szeretsz lenni és más az, hogy hol élnél ténylegesen. Szerintem. - merülök el kicsit ebben a gondolatkörben, törölgetve még a számat a szalvétával, pedig már rég nem vagyok maszatos. Le is rakom végre, összehajtva a tényér mellé. - Hol szerettem legjobban lenni? - mormogom morfondírozón. - Bocsáss meg, de nem tudnék egyet kiemelni. Ha végigveszem magamban a helyeket, mindegyik másért fantasztikus. - mondom végül sajnálkozó mosollyal. Legelőször mondjuk India ugrott be. Magával ragadó az a szellem, amiben ott az emberek élnek. Meg azok a színek, a tájak, a kultúra. De ahogy sorolni kezdtem magamban ezt, máris eszembe ötlöttek más vidékek hasonló, varázslatos jellegzetességei és ezzel ott voltam, ahol a part szakad. - Miért, te? - kérdezek vissza, ő merre járt és hol szeretett legjobban.
|
|
|
|