Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=601212#post601212][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.06.09. 22:46[/b][/url]

A falu látványa minden alkalommal valami más érzést vált ki belőle: ma éppenséggel megkönnyebbül, hogy kiszakadhat egy kicsit a felügyelőkkel teli iskolából és másfelé indulhat, ahol talán nem akad össze semelyik minisztériumi csókával. Az lenne ám csak a nagy szívás! Az évnyitó végét ellógta, ráadásul ameddig ott volt sem figyelt nagyon az igazgatóhelyettes szavaira, így arról is teljesen lecsúszott, hogy kinek kell engedély és kinek nem. Valószínűleg a pszichokinézis miatt is jobban figyelnek majd rá, viszont ez teljesen hidegen hagyja, ahogy az engedély is. Már felnőtt nő, azt csinál, amit akar.
Az elmúlt öt évben minden nap végigment ezeken az utcákon, jobban ismeri, mint egyes itt lakó idősebb boszorkány és varázsló. Sosem feledi az éjjeli kiszökéseket és az éjfél után kihalt utcákat. A falu mindig olyan volt számára, mint egy igazi otthon, néha el is játszadozott a gondolattal, hogy végleg ideköltözik. Nyit valami boltot, vagy ha sikerül befejeznie a képzését, akkor varázslópszichológus lesz és az iskolába járó diákokkal foglalkozik. Vesz egy szép házat is talán, lesz egy csodás férje, sok gyereke. Így álmodozik és közben betér az első vele szembejövő étterembe, hogy megtöltse a hasát is, mielőtt még elkezdene morogni. Nincs is annál bosszantóbb, mint mikor ölni tudnál egy kis ételért. Szépen beáll a rövid kis sorba és míg az előtte álló szőke lány italt kér magának, addig előhalássza a pénztárcáját valahonnan táskája mélyéről. És sikerült! Büszkén húzza elő, ekkor azonban a szöszi előtte megfordul és... a pohara tartalma egyenesen a fehér pólójára ömlik. Pislogni is elfelejt egy pillanatig, és amíg az előtte álló gyorsan bocsánatot is kér, a sorukra várók már nem ilyen illedelmesek. Azonnal méltatlankodni kezdenek, hogy feltartja a sort, valaki még a "nem érek rá egész nap" mondatot is elsüti, csakhogy teljes legyen az összkép.
- Gyere - gyorsan ragadja meg a lány kezét és kilépve a sorból arrébb húzza, mielőtt még meghurcolnák itt őket. Amint biztonságos a terep, rögtön elengedi a másik kezét és pénztárcáját elpakolva inkább pálcáját keresi elő. Amíg ezzel foglalatoskodik, rábízza a lányra a döntést: most vagy elmegy, vagy megvárja míg az áldozat végez a folt eltüntetésével. Amint előkerül a varázspálca, egy könnyed mozdulattal maga felé int, a fehér pólóján éktelenkedő paca pedig olyan gyorsan tűnik el onnan, mint ahogy keletkezett.
- Nincsen semmi baj, de legközelebb figyelj kicsit jobban - a fejét is megcsóválja hozzá, hátha így majd meggyőzőbb lesz, bár mikor a lányra pillant, egy ismerőst vél felfedezni benne. A nevét ugyan nem tudja, de teljesen biztos benne, hogy látta már valahol, csak még nem tudja, hogy hol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=606284#post606284][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.01. 23:01[/b][/url]

Nem is az a legnagyobb problémája, hogy az egyik ember figyelmetlenségéből adódóan az itala a pólóján landol, hanem az, hogy ma történetesen egy fehér darabot vett fel, az meg, mint tudjuk, nagyon gyorsan válik átlátszóvá. Így lesz ez most is, Heléna viszont nem szándékozik visszasétálni még a kastélyba, hogy lecserélje a narancsfoltos darabot, inkább félrehúzódva egy pálcaintéssel tisztítja meg az anyagot.
- Kőszegi Heléna Viktória - bemutatkozik azért ő is, ha már így összetalálkoztak, és Tánya is elárulja a nevét. Mosolyogva biccent neki, majd mivel a sorba visszaállni már nem tud, tekintve, hogy a mögötte lévők szinte rögtön előrenyomulnak, ahogy ő kiáll a sorból. Csalódottan csettint nyelvével, aztán, mivel mást már úgysem tehet, besorol a harmadik ember mögé, míg új nem érkezik. Fél szemét azért közben Tányán tartja, újonnan szerzett ismerősét nem szeretné elhagyni rögtön így az elején.
- Menj csak, ülj le és majd csatlakozom hozzád - fejével az egyik szabad asztal felé bök, de nem feltétlenül afelé, ahol Tánya is ül. Az eridonos végül elindul valamerre, Heléna egy ideig figyeli, hogy tudja hova kell mennie, de mikor ő kerül sorra, tekintetét az üvegen túl sorakozó ételekre függeszti. Olyan nagy a választék, hogy rövidesen tanácstalan lesz azzal kapcsolatban, hogy mit kérjen. Tényleg sok mindent lehetne itt enni, de nem tudja, hogy melyiket válassza, annyira pedig nem éhes most, hogy egy kicsit mindenből megkóstoljon. "Kis" töprengés után egy salátás-húsos ételt választ ki magának, kér hozzá innivalót is és fizetés után két kezében az ebédjével egyensúlyozva indul el Tánya felé.
- Te is itt tanulsz fent a suliban, ugye? Olyan ismerősnek tűnsz, de most meg nem mondom, hogy honnan - tűnődve veszi kezébe a villáját, miután leül, és szúrja bele az egyik uborkakarikába, még egy kicsit hadonászik is vele, az iskola felé mutat, meg vissza. Teljesen biztos benne, hogy ismeri a lányt, csak még nem teljesen biztos benne, hogy a suliból vagy a falubeli sétája alkalmával volt szerencséje látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=607268#post607268][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.06. 21:50[/b][/url]

Amint megszerzi a maga kis ételét ezzel a szükséges sorban állással, fizetés után rögtön elindul megkeresni újdonsült ismerősét, aki ugyan ráborította az itala jó részét a pólójára, de ettől meg nem harapjuk le a másik fejét, mert vannak balesetek, ugyebár. Az már mondjuk más kérdés, hogy mi számít balesetnek és mi nem, azonban Heléna nem érez késztetést, hogy nekicsapja a falhoz a lányt és fel is szögezze oda. Csak enni szeretne végre, ezt pedig meg is teheti Tánya társaságában.
- Tényleg? Melyik házba jársz? - fontos megjegyezni, hogy Heléna az első öt évét nem igazán töltötte az eridonosok között, így jóformán fogalma sincs róla, hogy ki háztársa és ki nem. Néha szokott hallani a folyosón pletykálni diákokat, és ha felmerül az Eridon és valamelyik név, akkor általában meg szokott állni, és hallgatózik egy kicsit, hogy képben legyen a dolgokkal, mert csak most költözött vissza a toronyba, és igazából most kezd szocializálódni. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, néhány embert már ismer, Tányát viszont még nem. Róla azt sem tudja, hogy háztársa-e vagy sem, ám ez pillanatokon belül kiderül, csak figyeljünk jól.
- Lehet, hogy apukám vett tőletek valamikor valamit. Én mondjuk nem nagyon emlékszem rád, de volt sok főzetünk, igen. Mondjuk apu sosem engedte, hogy megszagoljam őket, pedig arra voltam a legkíváncsibb! Na mindegy - megrázza a fejét és villájára szúr egy csirkemell szeletet és jóízűen kapja be. Tekintetét elszakítva a tálról a lányra emeli, némán rágcsálja el a darabot és érzi, hogy ez már tényleg nagyon kellett neki. Hamarosan le is nyeli a falatot, iszik egy kortyot és ismét megszólal.
- Milyen a suli egyébként? - ezt most igazából úgy kérdezi, mintha minimum Tánya anyja lenne, pedig ilyenről szó sincs, csak nem akarja, hogy befagyjon a beszélgetés. Ez minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=614112#post614112][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.08.25. 23:25[/b][/url]

Az eridonos hamarosan válaszol is kérdésére, mire érdeklődve pillant fel, a felelet hallatán pedig még el is mosolyodik. Szóval a lány a háztársa és talán még az évfolyamuk is közös lehet. Tánya egy idősnek tűnik vele, maximum egy évvel lehet fiatalabb, de azt nem igazán nézné ki belőle, hogy esetleg idősebb.
- Én is - kicsit megkésve bár, de reagál végül újdonsült ismerőse válaszára. Biztosan még sokat fognak ezek után találkozni, ha máshol nem is, hát akkor az Eridon klubhelyiségben. Mostanában egyre több időt tölt a háztársaival, elvégre csak öt évet kell bepótolnia, ami kimaradt neki. Az alapképzés alatt ugyanis nem nagyon állt le társalogni háztársaival, akkor nem is ismerte őket, mondjuk ez a mai napig sem változott túlságosan. Tény, hogy már sokkal több emberről hallott, de kevéssel beszélt annyira hosszú ideig, mint most például Tányával, ez pedig csak jó dolog.
Jóízűen kezd bele a mai ebédjébe, összekeveri kicsit a húst és a salátát, majd mindegyikből szépen tűz a villájára. Eléggé éhes lett mostanra már, ez az étel pedig nem csak jól néz ki, hanem nagyon finom is. Tánya közben beszélni kezd az iskoláról, amire felpillant, majd igyekszik gyorsan megrágni a szájában lévő falatot, hogy erre is tudjon hamarosan reagálni. Nem lenne jó, ha beállna közéjük a csend, az olyan furcsa dolog, elvégre itt ül két lány és némán esznek. Mintha nem is lenne miről beszélgetniük, pedig nagyon is van. Remélhetőleg.
- Hát valószínűleg te vagy az egyetlen ebben az évszázadban, aki szeretne iskolába járni, gratulálok - szélesebbre húzza ajkait, majd visszapillant az ételére. Tánya kérdésére azonban hirtelen lefagy, arcáról eltűnik a mosoly, aztán felnéz. Mindez csak pár másodperc alatt történik meg, számára viszont ez nagyon hosszú időnek tűnik. Tényleg nagyon hosszú. Ahogy az is, hogy tekintete visszavándoroljon Tánya arcára és felvonja egyik szemöldökét, úgymond felfogva a kérdését.
- Hát tulajdonképpen már árva vagyok. Apám és anyám is meghalt, testvérem nem is volt - szomorú mosollyal az arcán vonja meg vállát, egy kicsit elnéz az étterem másik oldala felé. Felméri a terepet, megnézi kik ülnek a közelükben, még a pincérekre is vet egy pillantást, de aztán mindig visszanéz Tányára. Nem lenne valami illendő dolog, ha a beszélgetésük közben másfelé tekintgetne, elveszne a hang is útközben, meg minden. Jó lesz inkább visszanézni.
- Na és veled mi újság?