Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=533871#post533871][b]Farkas Kamilla - 2015.10.23. 20:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=599914#post599914][b]Farkas Kamilla - 2016.06.05. 21:03[/b][/url]

A mai nap azzal telt, hogy reggel felkelt, aztán pizsamában fetrengett szerte a házban. Kutyázott, ki meg be nyitogatta a hűtőt, az apja irodájának ajtaját, ilyenek. Aztán megállapította, hogy éhes, viszont megint nincs kaja a házban. Na most két lehetőség állt fent. Vagy elmegy alapanyagot venni mondjuk egy piacra vagy boltba és összeüt valamit, vagy lusta és amúgy is hétvége van, szóval elmegy és vesz magának valami kész ennivalót, és megeszi azt.
Nos. Elég sok dolgot elmond az, hogy jelenleg épp a gyorsétterem felé tart. Pedig elkezdett gondolkodni, hogy mit csináljon, amit majd berakhat a hűtőbe Balázsnak, de hát az plusz munka, és egyszer igazán megengedheti magának, hogy egészségtelen gyorskaját fogyasszon. Meleg, szombat délelőtt van, úgyhogy egy rövidnadrágban és felsőben sasszézik végig a falun. Néha int, ha meglát egy ismerős arcot mondjuk a kastélyból, majd megállapítja magában, hogy elég rossz lehet a bentlakóknak az, hogy így meg van kötve a kezük meg a lábuk. Ő nem bírná. Viszont mivel felbukkant apuci, nem is kell.
Ahogy megérkezik az épülethez, be is nyit, s némi helyzet- illetve terepfelmérést követően úgy indul meg a fagyasztott ételeket tartalmazó berendezéshez, mintha legalábbis minden nap itt tömné meg a hasát.
Kiválasztja a neki megfelelő ínyencséget, leadja a rendelését, majd egy nem annyira szembetűnő, fal melletti, üres asztalt kinézve szambázik át a székek és emberek közt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=611916#post611916][b]Farkas Kamilla - 2016.08.10. 21:34[/b][/url]

Szóval azzal a nagy elhatározással jöttem ide enni, hogy elvegyülök az emberek között és majd egymagamban jól elgondolkodom az élet nagy dolgairól. Egy cseppet sem haragszom amúgy Balázsra, meg egy cseppet sem megy el az étvágyam mikor rágondolok, á, dehogyis. Soha.
Belépek az ajtón, keresek valami üres asztalt, aztán kiszúrom az egyiknél Jaredet. Akivel nagyon rég találkoztam. És nagyon rég láttam. Szusszanok egyet, vetek még egy pillantást az egyik üres sarokban levő helyre, majd inkább elindulok az eridonos prefektus.. vagy exprefektus.. vagy fogalmam sincs mi most a rangja felé.
- Zavarlak? - a szám harapdálva pillantok rá, jobbommal megtámaszkodom az asztalon, aztán amennyiben nem kerget el, le is huppanok a vele szembeni székre.
- Mit csinálsz? - megemelem szemöldököm ahogy kiszúrom a kezében levő telefont. Nos. Ha annyira ismeri, mint a gyurmát, akkor nem tudom melyiket sajnáljam először. Jared idegeit, vagy a mobil programozását?
- Mi nem megy? - amúgy nagyon sokat beszélek, de tényleg. És nem azért mert épp szárnyalnék a jókedvtől. Csak ameddig beszélek, meg másokkal foglalkozom, akkor nem gondolkodom, meg nem gondol arra, hogy nekem most össze kéne lennem törve és zokognom kéne, meg fetrengeni a lelki fájdalomtól.. Azt hiszem határozottan másképp élem meg ezt az egész gyász dolgot, mint ahogy a normák azt elvárnák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=612318#post612318][b]Farkas Kamilla - 2016.08.13. 18:14[/b][/url]

Szó nélkül csüccsenek le vele szemben, ujjaim összefonom és felteszem az asztalra, miközben rá pislogok. Nem is kell sokat várnom arra, hogy a megérzésem beigazolódjon, komolyan, lottóznom kéne. Ha nem is azonnal, de biztos megnyerném a főnyereményt. Azt hiszem kezd kifejlődni a hatodik érzékem, vagy én nem tudom. Nagyon jól csinálja, azt meg kell hagyni. Szóval vett egy telefont, és nem igazán érti mi a helyzet vele. Aha. Értem. Mondjuk a telefonok elég könnyű lelkek, úgy értem hamar meg lehet őket tanulni. Mondjuk én félvérként könnyen beszélek, ha az ember mugli környezetben nő fel, az más.
- Hát persze - elmosolyodva pillantok rá, majd le a telefonra, s megnyomom a képernyő alatt meghúzódó gombot, mire behozza a menüjét, ahonnan meg már igazán könnyű az egész. Aztán hosszabban nyomom meg a gombocskát, mire behozza a futó alkalmazásokat, és mindből szépen ki is lépegetek, hogy addig se merítsék az aksiját. Az ajánlatára felvonom a szemöldököm, majd meg is rázom a fejem.
- Szívesen csinálom, szóval nem kell - elmosolyodom, ahogy ismét felpillantok rá. Szóval, hogy könnyen megtalálja őket.
Kiürítem az asztalát, majd ráhúzom az üzenetek meg a hívások ikonjait, így mikor feloldja a képernyőt, egyenesen azokkal fog találkozni.
- Kész is van. Mit szeretnél még? - felemelem fejem, a készüléket egyelőre még magam előtt hagyom. Elvégre nem tesz neki jót, ha összevissza taszigálják, karcolódik a hátlap meg minden. Amúgy is meg, ha még dolgom van vele, teljesen felesleges lenne ide-oda adogatnunk, de ez igazából rajta múlik. Ha akarja vissza a telefonját, ki vagyok én, hogy ne adjam neki vissza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=613600#post613600][b]Farkas Kamilla - 2016.08.22. 10:15[/b][/url]

- Nincs mit - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, aztán rákérdezek, hogy tehetek-e még valamit érte. Elvégre ha úgyis itt vagyok, meg úgyis belemelegedtem már a telefonja kezelésébe, nekem igazán nem tesz semmit, ha eljátszogatok vele.
- Persze - ismét biccentek, miközben ehhez már előhúzom a saját készülékem a farmerem zsebéből, s feloldva teszem az asztalra, a fiúé mellé. Elvégre, valakinek csak el kell küldeni, meg amúgy is - beleírom a számom, jó? - felpillantok rá, majd oldalasan fordítom a telefonját, hogy ő is lássa mit csinálok. Elvégre ez olyan dolog, amit jó, ha tud, meg minden. Szóval megnyitom a telefonkönyvet, s igyekszem úgy mozgatni az ujjam, hogy ne takarjam ki a kezemmel a képernyőt miközben lementem a telefonszámot a nevemmel. Már ha nem ellenkezik.
- Szóval - kezdek bele a magyarázatba, ahogy ismét megnyomom a középső gombot - megnyitod az üzeneteket, ott az új üzenet, beírod, majd kiválasztod, kinek szeretnéd küldeni és megnyomod a küldést - közben nagyban mutatom neki a dolgokat, és amennyiben szükséges, még újra is kezdem - vagy van egy szerintem egyszerűbb megoldás is, bejössz a névjegyzékhez, és itt van ez a kis ikon.. Na igen, arra rámész, és ugyan ezt megcsinálod, viszont itt már nem kell kiválasztani kinek, mert már benne van, látod - igyekszem érthetően magyarázni, miközben ezt is mutatom, és remélem, hogy érti is. Lehet, hogy ez csak velem van így, de néha nehéz megtanítani egy olyan dolgot, ami nekem egyértelműnek tűnik. Ha kell, ezt is megmutatom még egyszer.
- A telefonáláshoz pedig van az ikon, amit előre hoztam neked - közben kilépek a névjegyzékből, megnyitom a hívást, és onnan visszalépek - szintén kikeresed a nevet, aztán megérinted a telefon ikont - magyarázom el, majd elmosolyodva dőlök hátra - próbáld ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=614813#post614813][b]Farkas Kamilla - 2016.08.30. 14:31[/b][/url]

Ahogy mindent szépen megmutogatok neki odanyújtom felé a készüléket, hogy letesztelhesse a tudását, s mikor minden különösebb hiba nélkül mennek is neki a dolgok, elmosolyodva bólintok.
- Büszke vagyok rád - elégedetten dőlök hátra a székben, nem igazán zavartatva magam. Ha majd zavarom, úgyis szól, ha meg, nem, akkor nem - ha még valami eszedbe jut, fel is hívhatsz, meg írhatsz is - megvonogatom vállaim. Ez amúgy nekem teljesen természetesnek jön, de az embereknek valahogy nem az a magától értetődő ami nekem is, szóval inkább kimondom, hogy minden tisztázva legyen.
- Hogy van Sherlock? - a macskájával határozottan jobban törődöm, mint a kimondott, meg a ki nem mondott kívánságaival. Hiába, szeretem azt a cicát, a szomorú tény csak az, hogy mostanában nem látogattam meg. Nem mintha ezt nem pótolnám majd be, ó, dehogynem, ha Jared megengedné, arra az időre még magamhoz is költöztetném az állatkát. Amint hajlandó leszek visszaköltözni apucihoz - rég láttam - gondolataimnak hangot adva húzom el szám. Persze tudom, hogy ez az én hibám, de na, valamit azért csak kell mondani. Mindezek után csendben várom a válaszát, körbenézek a helységben. Az emberek jönnek és mennek, ahogy az a megszokott. Leülnek, esznek, fizetnek, mennek. Olyan görcsösen rohangálnak, mint valami félreprogramozott hangyák. Viccesek. Szórakozottan elmosolyodva fordítom vissza fejem a szemben ülő fiú felé, kíváncsian pillantok rá.
- Seth még mindig annyira haragszik rám? - ez most csak így eszembe jutott. Az évnyitó alkalmával volt szerencsém megismerni a bátyát, a tökéletes kis átgyalogolásom által - úgy minden -, és akkor elég gyilkos szemekkel nézett rám. Bár lehet azóta arra se emlékszik, hogy az az egész megtörtént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=616083#post616083][b]Farkas Kamilla - 2016.09.08. 11:39[/b][/url]

Az egyenesen nekem szögezett kérdésre ugyan számítottam, hirtelen mégsem tudom, mit mondjak. Mert a teljes igazság lényegében önsajnáltatás lenne, én meg ugye nem szeretek lealacsonyodni arra szintre. Szóval elhúzom szám, időhúzás gyanánt pedig az asztalterítőre szegezem, kisimítok egy nemlétező ráncot benne.
- Meghalt a nagyapám - szusszanva nézek fel rá, és bár ez még mindig nem a teljes verzió, azért annak egy egész jó változata - Haza kellett menni, el kellett rendezni a temetést.. Zűrös volt - megvonogatom vállaim, amúgy tényleg nem hat meg annyira a dolog, hogy most menten elsírjam magam, de azért mégiscsak meghalt a nagyapám. És bár igaz, hogy nem kellett vagy fél éven át temetni, remélem, ez a tény elég kielégítő ahhoz, hogy ne kérdezősködjön többet.
A kérdésem láthatóan meglepi, mire felvonom egyik szemöldököm. Nos, ez két dologra is rávilágít: hogy akkor igazán felesleges volt felnyársalniuk, mert ha nem emlékszik, nyilván nem lett komolyabb baja belőle, a másik pedig, hogy ezek szerint tök jól bevált az akkori stratégiám - az első tényből kiindulva. Ahogy értetlenségének hangot is ad, helyezkedem egy kicsit a székben.
- Mhm. Tudod, amikor bejelentették a felügyelőket - én pedig felálltam, kihúztam magam, és úgy sétáltam oda, meg ültem le, mintha csak azt mondták volna, hogy milyen szépen süt a nap. Szóval ja. Kicsit még oldalra is biccentem a fejem, remélve, hogy ennyiből tökéletesen eszébe fog jutni a tökéletes műsorom.

zárás
Imagine having a conversatio with someone who understands you