Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=698067#post698067][b]Böröczky Zoé - 2017.08.28. 16:41[/b][/url]

A múltkor nagyon gyorsan elrohantam Alíztól, már nem is igazán tudom, hogy miért, de elmentem, és mivel megígértem neki, hogy kárpótlom azért a napért, így elérkezettnek lreztem az időt arra, hogy bevasaltattassam vele a tartozásom. Úgyhogy most itt ülök az egyik asztalnál, könyökölök az egyik kezemmel, amivel a fejem is tartom, a másikat csak támasztom az asztalon és az ujjaimmal dobolok. Illetlenség lenne így ülni, ha lenne társaságom, de még nincs, és ahogy ránézek az órámra, egy jó tíz percig még időszerint nem is kell, hogy legyen.
Csak ülök, bámulok ki a fejemből, és az elmúlt tanéven gondolkodom, hogy mennyire szúrtam el. Igazából hullára nem érdekelt ez a félévem, mert végre szabad akartam lenni, utazni, világot látni. Hát sikerült, minden más rovására. Össze is kaptam emiatt anyuékkal, de hát az ember lánya előbb utóbb kirepül, és barangol, nekem pedig úgy érzem, a rengeteg bezártság, és minden más mellett most jött el az ideje. Az itteni életem egy részét lezártam, és szabadnak érzem magam. Szabadabbnak, mint eddig valaha. Oda megyek, ahova akarok, és ha végre megtanulok hoppanálni, merthogy nem, még mindig nem hajlottam rá, akkor tényleg enyém az egész világ. Addig pedig maradnak az igényelt zsupszkulcsok, de nem is bánom.
Nagyon elbambulok, így amikor újra magamhoz térek, már egy újabb asztal foglalt, az óra pedig két perc múlva elüti a kellő időt. Kellemes, nem meleg nyári, késő nyári délután van, úgyhogy minden ideális számomra...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=699158#post699158][b]Böröczky Zoé - 2017.09.02. 10:30[/b][/url]

Az óra mutatói elütik a kellő időt, és én, csak és kizárólag egy csekkolás miatt ránézek a ketyegőre, pont, amikor belép Alíz. Mint mindig, most is pontos, és elég elegáns, ahhoz képest, hogy csak a vacsit állom én. De mondjuk ha nem otthon kajálok, én is kicsit kicsípem magam, úgyhogy én lehetek az utolsó, aki egy követ is vet rá.
- Szia!
Köszönök félig hangosan, de inkább csak annyira, hogy ő meghallja, arcomra pedig akkora mosoly ül ki, mint régen nem. Kicsit el is szégellem magam, de ennek nem most van itt az ideje, úgyhogy csak szimplán örülök, hogy nem hagyott cserben.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen rekord idő alatt képes lesz bárki is rendíteni a jó kedvemen, de neki sikerül. Nyögök egyet, olyan jézusom, ezmost komoly... hangsúllyal, majd nyelek egyet, és megpróbálok higgadt maradni.
- Akarod mondani rendeltél.
Hangsúlyozom ki az utóbbi szócskát, hiszen nem olyan sokkal fiatalabb, mint én, simán iskolatársak voltunk. Asszem. Vagy már utána jöt, miután én végeztem, és azt a rövidke időt a katedrán töltöttem? Mindegy is.
- Én egy egyszerű szezámos csirke mellett teszem le a voksom.
Gyorsan elkészíthető, és finom, nem beszélve arról, hogy egyszerre édes, csípős, és kissé sós is. Nyami.
Megkordul a gyomrom, de akkorá, hogy már fáj, a kezem is ráteszem a hasam tájékára, hogy márpedig most csendben legyen az a szervem, mert nem kell már sokáig kibírnia, és munkához láthat. Alig pedig, hogy ez átfut az agyamon, meg is jelenik egy mosolygós, kedves leányzó, és azt kérdezi, mit kérünk. Én hagyom Alízt kibontakozni, ha még nem választott, akkor addig én sem teszem, így ha rendelt, én is leadom az enyém, ha még nem, akkor udvariasan visszautasítom, és elmondom, hogy még szeretnénk egy kis időt.
- Mesélj, milyen volt a kirándulás!
Térek más vizekre, mert igazán érdekel, hogy amíg én megmaradtam a négy fal közt, addig ők a tanév vége felé vígan rótták Amerika ösvényeit, és élőben tapasztalták meg az ottani dolgokat. Irigylem őket, de ez még inkább megerősít abban, hogy jól döntöttem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=699210#post699210][b]Böröczky Zoé - 2017.09.02. 18:11[/b][/url]

A kérdését egyben meg is válaszoltam azzal, amikor megrendeltem rizzsel és egy pohár fehér borral, de csak úgy lazán, komótosan, nem is kell több, ez tökéletes lesz mellé.
Elmegy a leányzó, így megint visszatérhetünk arra a csevegésre, amit elkezdtünk, de nem is visszatérünk, mert engem más dolog izgat, érdekel, hogy milyen is volt az a néhány nap, amíg nem voltak a faluban meg az iskolában. Jó, mondjuk én sem igen voltam erre, de hát az már kit érdekel...
- Mióta itt hagytam az iskolát, azt csinálok, amit akarok. Nincs megkötve a kezem, hogy most óra van, most szabad idő, hanem mindig azt cisnálom, amihez kedvem szottyan.
Nem is tudom, hol kezdjem a mondandóm, így leginkább arra fektetem a hangsúlyt először, hogy mindezt ábrázolni tudjam.
- El nem tudod képzelni, milyen királyságos érzés csak felkelni, és úgy dönteni, hogy akkor ma elmész valahova kirándulni, akár egyedül, akár mással.
 El nem tudod képzelni, hogy milyen nem az órarendtől függeni, hanem szabadnak lenni. Igazán szabadnak.
Tudom, hogy ez nekik csak nyáron adatik meg, amikor nincs iskola, és a szülőkkel lehetnek, vagy maximum egy-két hétvégén, amikor hazamennek, de ennél többre nincs igazán alkalom, és lehetőség sem, hiszen a suli mégiscsak bentlakásos, nem is véletlen. Legalább a szemeket rajtuk tudják tartani, hogy senkit ne gyűjtsanak fel indokolatlanul. Na nem mintha ez visszatartaná a népet a másokkal kiszúrástól, de azért a látszat sokat számít.
- Nemsokára végzel te is. Mielőtt mennél akárhova tovább, javaslom, tarts egy év szünetet, és csinálj azt, amit akarsz. Oké, hogy nekem ott az egyetem, de az a kelleténél sokkal lazább, na meg az eszem sem hangyafing méretű, úgyhogy nekem mondjuk könnyű dolgom van. Fogjuk rá.
És csak beszélek és beszélek, miközben megjön az üdítőnk, aminek fele rögtön le is gurul a torkomon, úgyhogy rögtön rendelem a következő kettőt, de az már csak narancslé lesz, az nem olyan édes, nem leszek annyira szomjas tőle.
- És amúgy nálad mi a szitu? Régen találkoztunk, és már a szemem és figyelmem sincs minden kis mozdulatotokon, úgyhogy ki vele!
Most én akarok kicsit hallgatni, mert nem igen vagyok olyan, hogy jobban szeretem a magam hangját. Egyelőre biztosan nem. Még nem. De haladok a teljes szorongás nélküli állapot felé, szépen, lassan, mint a csiga a céljához.