36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Bogoly Burger - Tanja Gitta Polter hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 13. 05:41 | Link

Léni


- Nagyon fáj a lábad? - érdeklődik kitartóan, miközben beérnek a Falatozóba. A fiú kezét fogva sétál mellette kipirult arccal, kissé összekócolódott hajjal. Másik kezében fűzőinél fogva lóbálja a korcsolyáit, és mosolyogva pillant körbe az éppen aktuális dekoráción. Javasolta ugyan, hogy menjenek inkább vissza a kastélyba, de a fiú láthatólag teljesen más tervekkel indult ma útnak, és azért ő is örül az egésznek. Nem bánja ő, dehogy, mert szép ez a rózsaszín világ, amibe együtt csöppentek. Saját kis csodaország, ahol Léni az ő szőke hercege. Igazán nagyszerűnek találja, hogy egymásba botlottak, hiszen Léni nem szokta kinevetni, táncol vele, szereti a macikat, na meg Bonbont is, és ennél igazán mi kellene több?
- Majd adok gyógypuszit, ha visszaértünk a kastélyba, jó? - suttogja a fiúnak lábujjhegyre állva, hogy kiegyenlítse kicsit a magasságbeli különbségeket kettejük között, és ne hallja más, hogy mit is mond. Mások előtt legfeljebb Léni kezét fogja, és ez így tökéletes is, az a bizonyos puszi ugyanis egyáltalán nem tartozik esetleges közönségre. Fúj, nem is érti, hogy lehet ezt nyilvánosan csinálni. Szereti, hogy ezt egyébként Léni sem értékeli nagyra és olyan nagyon egyet tudnak érteni ebben, mint ahogy még sok más dologban is. Akad persze olyan is, amiben nem, mert a hercije valahogy nem igazán óhajtja elhinni például, hogy nagyon ügyesen táncol, de nem baj, majd meggyőzi egyszer róla, ha elég kitartó. Minden esetre ez most nem az az alkalom, amikor ennek nekikezd, úgyhogy térjünk is vissza a jelen helyzethez. Már kicsodálkozta magát, hogy Léni mikre nem gondol, és nagyon is örül neki, hogy még nem sietnek haza, hanem együtt töltenek egy kis időt. Valahogy úgy van ezzel, hogy minél több időt töltenek el kettesben, annál többhöz lenne kedve, csak nem mindig mondja ám, mert még a végén megelégeli a fiú is, hogy folyton a nyakában lógna, az pedig nem lenne jó. Tetszik neki a hely, pár pillanatig csak ámul-bámul a díszeken, miközben meglazítja a nyakába tekert vastag sálat, aztán felpillant Lénire.
- Ez nagyon szép - jelenti ki, és szándékosan nem hasonlítja a Pillangóvarázshoz, ha már az is szóba került útban ide. Biztos nagyon szép az is, ám itt most Lénivel van és ez az igazán remek ebben az egészben. Még a konyha is jó hely a fiúval, csak Tanja tudja magáról, hogy ha ő oda beszabadul, ott kő kövön nem marad nagy valószínűséggel. Nem túl tehetséges, no, ez van. A kabátja a fogasra kerül, amint ujjába gyömöszölte a sálat, a korcsolyák meg kapnak egy reducio-t még gyorsan. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszébe? Vicces volt lóbálni a lábbeliket egész úton, most azonban jól lesznek a kabátja zsebében, amíg haza nem érnek. A pálcáját is visszarakja a zsebébe, ahonnan előszedte, és megy is Lénivel szétnézni, hogy mit is lehet választani. Végigpillant a választékon, majd visszafordul Léni felé.
- Együnk pizzát - javasolja. Ha már úgyis viszonylag egész egészségesen étkezik a kastélyban, leszámítva az édességadagot, amit magába bír tömni - bár mostanában osztozik Lénivel, az úgy mégis csak kevesebb -, most belefér valami ilyen is, meg aztán úgyis biztos finom lehet. Kinézni legalábbis jól néz ki. Ezzel csak annyi van, hogy ő egyedül egyet biztos nem tudna megenni, úgyhogy inkább megvárja, mit enne a fiú, és akkor annak alapján majd biztosat mond ő is menten.  
Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 23. 19:47 | Link

Léni


A válasz hallatán kissé kétkedve pillant fel Lénire. Valami furcsa megérzés részéről, hogy a fiú kevesebbet vall be, mint ami az igazság, pedig nem valami szégyellni való dolog Tányus szerint, ha fáj a lába. Különben is körvonalazódik az agyacskájában, hogy majd egyszer akár gyógyító is lehetne, ott aztán foglalkozhat emberekkel és gondjaikkal, meg segíthet sokaknak, szóval tetszik érteni, nem is lenne munka, ha nem lennének emberek, akiknek néha itt-ott ez meg az fáj. Még egy pillanatig fürkészi a fiút keresve bármiféle jelét annak, hogy igazat mond, bár a nemtörődöm válasza rettenetesen gyanús, aztán mégis feladja arra a döntésre jutva, hogy nem piszkálja. Biztos, ami biztos, azért a kastélyban ad majd gyógypuszit, és csak rendbe jön. Nem szereti, ha az emberek elhanyagolják az ilyen apróságokat, ebből lesznek a nagy bajok, de csak nem kerül a fiú betegszobára a végén, legalábbis nagyon reméli. A falatozó ugyan nem vonja el teljesen a figyelmét a problémáról, a díszítés azonban lassacskán mégis eléri ezt a hatást, ahogy az is, hogy végeredményben ketten vannak itt, csak jó lenne már le is ülni, hogy a fiú ne erőltesse a lábát. Ki tudja, mi húzódott meg, a pihentetés viszont mindenképp jót fog tenni, bármi miatt is fáj. Korcsolyái elhelyezésének kérdését gyorsan megoldja, megszabadul a kabáttól, sáltól, és még mindig körbe-körbe nézelődve követi a fiút. Tetszik neki a karácsonyi díszek sokasága, még akár jó ötleteket is meríthet ebből az otthoni nagy díszítéshez, amire minden évben sort kerít. A pulthoz érve meglehetősen gyorsan dönt a pizza mellett, a Cola-ra is rábólogat mosolyogva, hamarosan meg is kapják a rendelt enni- meg innivalókat, és a kiszemelt asztalnál is helyet foglalnak pillanatokon belül. A pizzának igazán jó az illata, ám egyelőre még nem fog neki enni, mert megakad a szeme azon, hogy Léni olyan kitartóan piszkálja a szalvétát.
- Minden rendben? - pillant kérdőn a hercijére, és az asztalra támaszkodva kicsit közelebb is hajol hozzá érdeklődve. Léni ma nem is volt ekkora zavarban, nem igazán érti, mi történik hirtelen, hogy ekkorát változott és ilyen idegesen igyekszik beszélni.
- Nem voltam még itt, de nagyon tetszik. Szép hely, és nagyon tetszik a díszítés is. Majd akarok az ablakra én is rajzolni ilyen szép hópelyheket, ha a szobatársaimnak nem lesz ellenvetése... - körbenéz ismét elmosolyodva, megtalálta a számára érdekes ötleteket, amiket felhasználhat szobarésze díszítéséhez is, majd visszafordul a fiú felé.
- Te jártál már itt korábban? - kérdez vissza, majd belekortyol az innivalójába, miközben a válaszra vár, de addig se veszi le tekintetét a fiúról.
- Jobban van már a lábad? - fűzi hozzá aztán előbbi kérdéséhez emezt is aggódó hangon, amint felfüggesztette a Cola pusztítását egy időre.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. december 23. 20:03 Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 25. 02:17 | Link

Léni


Aggódik ő még Léni helyett is a fiú testi épségéért, ha kell, de azért a kelleténél tovább nem piszkálja hangosan a témát, pusztán csendben figyeli a lépteit és fellélegzik megkönnyebbülten, amikor végre leülnek. Remélhetőleg jót fog tenni az a kis pihenés a hosszú séta után, mert szívre venné, ha Léni a gyógyítóig jutna, miután ő vette rá a korcsolyázásra is. Meg amúgy sem örülne a dolognak. Azonban nem sokkal azután, hogy helyet foglalnak, máris az tűnik fel neki, hogy Léni milyen látványosan ideges, hát rögvest rákérdez, hogy minden rendben van-e.
- Olyan nagyon idegesnek tűnsz - jelenti ki, miközben kitartóan fürkészi a hercije arcát. Arra a következtetésre jut, hogy a fiú biztos azon aggódik, hogy tetszik-e itt neki, úgyhogy végül átnyúl az asztalon és megfogja Léni kezét. Rá is mosolyog. Neki igazán tetszik itt, meg amúgy is akárhol jó, amíg a hercije a társasága. Egy pillanatra elkalandozik a figyelme a dekoriációnak köszönhetően, felemlíti, hogy majd ő is tervez ilyesféle hópelyheket a szobája ablakára, mint amik itt láthatóak, aztán viszont gyorsan vissza is tér és újra Lénire figyel. Bólogat a kapott válaszra, jelezve, hogy figyelt, értette, majd elengedve a fiú kezét enni is nekilátna, ha nem szólalna meg újra az eridonos. Az a "figyelj"... az valahogy mindig baljóslatúan cseng Tanja fülében, olyan, mint a "beszélnünk kell", hát felkapja a fejét és nagy szemekkel kérdőn pislog Lénire. Figyelni figyel ő, annyira, hogy még levegőt is elfelejtett éppen venni. A folytatás hallatán csak még nagyobbra nyílnak szemei, ijedten pislog, és minden ellenállás nélkül engedi, hogy Léni megfogja a kezét. Elképzelése sincs, mi következhet, amikor a fiú egy dobozkát helyez elé. Ijedelmét most meglepettség váltja fel, és hitetlenkedve pislog hol a dobozra, hol a fiúra. Alig meri kézbe venni, és erőfeszítésbe kerül kinyitnia, pedig az imént hallotta is, hogy nem gyűrű. Az amúgy is túlságosan gyors lenne, és nem sietnek ők semerre sem. Ráérnek szép nyugodtan mindennel. Óvatosan nyitja fel a doboz tetejét, pedig abban is biztos, hogy nem robban fel, majd eltátja a száját. Fokozatosan ül ki az öröm az arcára, miközben hol a nyakláncot nézi, hol a fiúra pillant.
- Ez... ez csodaszép. Köszönöm - szólal meg végre halkan, mosolyra görbülő arccal. Nagyon kevesen tudják, hogy a málna nála abszolút kedvenc, Lénin kívül csak a családtagjainak van ilyesmiről fogalma, hercije azonban úgy tűnik, nagyon figyelt, és a lehető legszebb ajándékot választotta neki karácsonyra. Még egy fél percig bámulja az ajándékot, aztán olyan hirtelen áll fel, hogy az asztal is megmozdul tőle, a tányérja a poharának koccan, de ez érdekli a legkevésbé. Különben is, a lényeg, hogy nem borította fel, amekkora lendülettel állt fel éppen, hogy nemsokára meg Léni nyakába vesse magát.
- Köszönöm - mondja még egyszer, pontosabban belemotyogja a fiú vállába, miközben szorosan öleli át a nyakát és bal praclijában ott szorongatja a dobozkát. Még arra is veszi a bátorságot, hogy örömében egy puszit nyomjon az arcára.
- Le se fogom venni többet - jegyzi meg végül elengedve a fiú nyakát, és a kezébe nyomja a dobozt.
- Tedd fel nekem, kérlek - fűzi hozzá a magyarázatot is kérés formájában, és összefogja a haját is, hogy ne akadjon bele a nyaklánc még véletlenül sem. Icipicit ugyan zavarja, hogy ő nem hozta magával az ajándékát Léninek, de nem is gondolt rá, hogy ma ilyen szépet fog tőle kapni. Na de majd a kastélyban odaadja, addig is felhőtlen boldogságát ez az apróság nem árnyékolhatja be.
Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 22. 05:22 | Link

Léni


A mai nap igazán különleges. Már azzal is tökéletesen boldog volt, hogy eljöttek korcsolyázni, bár icipicit azóta is aggódik, hogy Léni lába rendben van-e. Aztán kiderült, hogy ezt lehet fokozni, a hercije ugyanis a várttal ellentétben nem hazafele indult el a korcsolyázás után, hanem a Falatozónál kötöttek ki, és ha mindez nem lett volna még éppen elég, az imént egy kis dobozkát rakott elé, amitől Tányusnak hirtelen hatalmas sereg pillangó kezdett szállingózni a gyomrában, hiába közölték, hogy nem kell félnie, ez nem gyűrű. Nem félne ő igazából attól sem, legfeljebb korainak tartaná. A nyaklánc viszont, amit a doboz rejt, csodaszép szerinte, ráadásul málna. Kiül az öröm az arcára, és csillogó szemmel veti magát Léni nyakába nem törődve a közönséggel. Még szerencse, hogy van annyi türelme, hogy kikerülje az asztalt előtte, így minden épségben marad, semmi nem borul, ő pedig hosszasan öleli a fiú nyakát, még egy hálapuszit is nyom az arcára hirtelen, aztán kicsit pironkodva rejtőzik szőke tincsei mögé mielőtt összefogná őket, hogy a hercije nyakára csatolhassa a nyakláncot a medállal. Amint felkerült az ékszer, visszaigazítja a haját, és mosolyogva pislog le az ajándékára, amiről most ugrik csak be, hogy igazából nem is tudja, mire kapta. Még nincs karácsony, már nincs születésnapja. Megilletődve pislog a fiúra, és igazából meg sem meri kérdezni, mivel érdemelte ki, hogy ez a gyönyörűség az övé lehet.
- Nagyon köszönöm. Csodaszép - mosolyog, és ellepi az arcát a pír, amikor rájön, hogy milyen szép bókot kapott az imént. Szórakozottan kezdi csavargatni ujja köré egyik hosszú szőke tincsét, mielőtt még bólintana a fiú javaslatára, hogy egyenek. Lassan még nekilátni is sikerül, amint elillan végre valahára gyomrából az összevissza szálldosó lepkék, amik ma minduntalan előbukkannak csak úgy a semmiből és megnehezítik, hogy nyugodt maradjon. Amint végére értek a vacsorának - mert csak sikerül megenni azért a vacsoráját, elvégre nagyon finom - , éppen ideje visszatérni a kastélyba is. A beígért gyógypuszi után, na meg, ha biztosan tudja, hogy Léni lába tényleg rendben van és nem okozott maradandó sérülést a mai korcsolyázás, akkor még belefér az estébe egy tea és talán némi olvasás is, de inkább a nyakláncában való gyönyörködés meg hosszas töprengés, hogy mi széppel lepje meg a hercit ő is ezek után.
Szál megtekintése
Bogoly Burger - Tanja Gitta Polter hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed