36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Bogoly Burger - Nemes L. Izabella hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 31. 17:46 | Link

Yarista
Öltözet

Az üzenetet látva először, bevallom, nem tudtam mire gondoljak először. Az aláírásból rögtön levágtam, hogy ki küldte és meg is mosolyogtatott a dolog, elvégre nem hittem volna, hogy még ennyi idő után is emlékszik rá. Aztán tényleg eltöprengtem a dolgon, vajon mi is lehetett az ok, amiért megkaptam azt a levelet. A becenév után nem az volt az első gondolatom, amit még tavaly beszéltünk meg, illetve én beszéltem rá a kviddicsest, ő pedig belement egy olyan indokkal, hogy megkeres majd amint az ideje engedi. Azóta pedig sok idő telt el, és sok minden történt főleg velem az elmúlt időszakban, ami miatt örömmel mentem bele. Kellett egy kis nyugi.
- Soha ne mondd egy lánynak, hogy ne öltözzön ki - Semmi köszönés, semmi "jó látni téged" , durr rögtön bele a közepébe. Természetesen a belépés után rögtön hozzáigyekeztem, de helyet foglalás előtt azért ezt jobb volt tisztázni. Csak a reakciója után mosolyodtam el. - Egyébként szia. Jó újra látni.
Na, azért végül sikerült ezt is hozzátenni. Gyorsan ledobtam magam a vele szembeni székre, a kedvesen mosolyogó pincértől pedig kértem egy ásványvizet. Elvégre egyszer élünk, de akkor nagyon, nem igaz? Ahogy végignéztem Yaristán, talán a haján kívül semmiben sem változott. Ugyanaz a vidám tekintet, a gyönyörű kék szemek és a héja. Az biztos rajta marad még egy ideig, már ha rajtam múlik.
- Minek köszönhetem a kedves invitálást? - Valójában idejét sem tudtam már annak, mikor beszéltem vele legutóbb normálisan. Most már ismert kviddicses lett - eddig is az volt, csak na -, nekem pedig nem ilyen lazán kellene itt csevegnem vele, hanem hatalmasra nőtt csillogó szemekkel mellette a földön könyörögni egy autogramért, vagy még jobb; egy dedikált kvaffért. Kicsit meg is lepett, hogy egyik lány sem úszott már nyálban, mikor meglátta Yart belépni ide. Mert azért valljuk be, nem csak a kviddicses teljesítménye figyelemfelkeltő...
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 31. 19:02 | Link

Yarista Kiss

Olyan furcsa volt így látni Yart, nem kék talárban, vagy pedig abban az öltözetben, amiket a játékvezetők szoktak hordani - igazából fogalmam sincs mit hordtak és hordanak még a mai napig, sajnálatos módon nincs alkalmam azt nézegetni, de hát biztos rajtuk is van valami, ami véd a gurkók ellen ha esetleg a bestiák játékosnak néznék őket. Mert megeshet, tuti.
- Nem hittem volna, hogy emlékszel még rá - Mosolyodtam el a koccintást követően. - Nem haragszom, akkor is mondtad a csúszást, számoltam vele, hogy nem rögtön másnap futunk össze.
Azzal viszont nem számoltam, hogy végül mégis sikerült sort kerítenie rá, és, habár nagyon örültem neki, kicsit nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Végtére is egy kviddicssztár ült velem szemben, minimum körbe kellett volna ugrálnom már az első perctől fogva, az viszont nekem kicsit furcsa lett volna. Még bőven levitásnak számított, mikor én idekerültem, és azt hiszem sosem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint egy sztárra. Mert persze, tehetséges, de nekem mindig is az a reszelt héja marad, akit sokszor kiidegeltem ezzel a becenévvel.
- Amint látod, még élek. A múltkori óta szerencsére elkerültek a gurkók, de nem tudok semmi biztosat mondani, lesz még meccsünk - Az ajkamba harapva nevettem fel, közben lopva azért az elém tett étlapra is pillantottam, elvégre közben azt is megkaptam. - Hogy jobb lettem-e, azt nem tudom. Igyekszem és próbálok száztíz százalékosan játszani, csak Dasha távozásával én lettem a kapitány és kicsit hirtelen szakadt a nyakamba minden. A méhek meg...azt inkább hagyjuk.
Mielőtt még jobban belemehettünk volna a dologba, megráztam a fejem és pár percig az étlapba temetkeztem. Semmiképp sem akartam erről a témáról beszélni, épp elég volt a bűntudat, ami belülről szép lassan szétmarcangolt. Beszélni viszont nem akartam vele. Nem tudtam, mit mondhattam volna neki. És azt hiszem nem telt még el elég idő, hogy kitombolhassa magát.
- Na, de mesélj, veled mi újság? Csodálkozom, hogy nem toporog már itt húsz lány aláírásért könyörögve.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 1. 11:03 | Link

Yarista Kiss

A kezdetekben még bennem lévő rossz érzés lassanként eltűnt, főleg mikor a kviddics került szóba.
- Mindketten elmentek a suliból - Utóbbi elég rég tűnt már el a kastélyból, míg előbbi mostanában. Érthető tehát, hogy Yar miért nem látta a szöszit a meccseken.
- Naa, akkor nem vagyok egyedül. De jó. Pedig már kezdtem aggódni, hogy csak engem sikerül nekik mindig megtalálniuk - Én igazából már annak is örültem volna, ha az ellenfél térfelén marad mindkét gurkó, és nem minket támad be. Egyikünket se. Az a legrosszabb, mikor látod magad felé repülni, és tudod, hogy senki sincs aki megmenthetne. Olyankor próbálkozol te, de az esetek többségében a gyógyítónál végzed. Én pedig már túl sokszor kerültem fel a gyengélkedőre ilyen-olyan esetek miatt, így bizonyára nem csak én vagyok az egyetlen, aki azt várja, hogy ez befejeződjön. Közben sikerült választani is, egy sima, hétköznapi sonkás-kukoricás pizza mellett tettem le a voksom, és miután elvitték az étlapokat, tudtam újra Yaristára figyelni. Aki közben még a rajongós kérdésemre is megadta a választ.
- Ahhoz képest, hogy nem bírod a tömeget, százak előtt játszol a pályán...Egyébként én is így vagyok vele - Kicsit ellentmondást éreztem nem csak az ő, de az én szavaimban is. Sok szép helyre meg én is nagyon szívesen járnék, de közben biztos hiányozna a kastély, az ismerős folyosók és az oly jól ismert kviddicspálya, a szurkolói páholyról nem is beszélve. Meg sem tudnám számolni, hányszor mentem ki megnézni egy meccset, na meg szurkolni valakinek.
- Öööö úgy volt? - Emeltem fel tekintetem az elém rakott pizzáról, aztán hunyorogva gondolkodni kezdtem. Tényleg erről volt szó, vagy összekevert valakivel? Egy másik Izabellával. Meglehet.
- Köszönöm, viszont. Izgalmas? Az van bőven. Majdnem betörtek hozzánk, aztán beáztunk, és jó sok időbe telt visszaállítani mindent, Dol elment a suliból, ezáltal Tilda lett a házvezető, Warren prof pedig a helyettese. Eddig sem voltunk valami nagy bajkeverők, de azt hiszem ilyen helyettessel a nyakunkon kétszer is meggondolja magát minden kék. Na meg persze én is nagyon szívesen büntetek - Angyali mosolyt varázsoltam az arcomra, közben visszapillantottam az elém helyezett ételre és rögtön megjött az étvágyam. Szinte hallottam a gyomrom korgását, ahogy elkezdtem felszelni a pizzát. Szinte.
- Na és a csapattal mi újság? Nyeritek a meccseket? - Maradjunk akkor már a kviddicsnél.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 8. 12:11 | Link

Yarista Kiss  

Valóban jó játékosok voltak és kár, hogy elmentek, de még mindig lehet abban reménykedni, hogy egy idő után majd visszajönnek és minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Ez csak egy kis útkeresés, és egyszer minden a régi lesz.
- Nocsak, valaki milyen gurkószakértő lett - Mosolyodtam el a szavait hallgatva. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Yart is hasonló módon hozzám, többször is megtalálták volna a kelleténél sok bosszús pillanatot okozva neki ezzel. Az elgondolkozott arcát látva is megbizonyosodtam benne, hogy tényleg lehet valami abban, amit az előbb kiokoskodtam. Valamennyire biztos igazam volt.
- Ne kiabáld el, még bármi megtörténhet. Ez Bogolyfalva - Csóváltam a fejem halvány mosollyal az arcomon, pedig teljesen komolyan gondoltam amit mondtam. Itt olyan dolgok történtek és fognak még történni, amikről sokan csak hallani fognak, de az sem biztos, hogy el tudják ezt hinni majd. Vagy csak kimarad az életükből és soha nem is értesülnek róla. Persze ez így elég erős kifejezés, de mondom, ez Bogolyfalva. Itt minden megtörténhet.
- Én nem fogok ellene kézzel-lábbal tiltakozni, hidd el. A nővérem amúgy is odavan érted.. - Nevetve ráztam a fejem, ahogy eszembe jutott Vivien arca, mikor megtudta, hogy én ismerem Yart, sőt mi több, háztársam is volt. Azt hittem ott fog elájulni a konyha kellős közepén, de csak sikított egyet és elrohant valami barátnőjéhez. Azt hiszem ezek után sosem fogom megérteni a nővérem.
- Igen, ő az és néha nagyon ijesztően tud nézni, én legalábbis meg szoktam ijedni a szemeitől. Húú, várj csak, ilyen nagy bajkeverő voltál? Nem is tudnám elképzelni rólad - Húztam fel a szemöldököm felpillantva a pizzából, mikor tudatosult bennem, mit is mondott Yar. Ő, mint a prefektusok elől menekülő; ő, mint a berendezésrongáló; ő, mint a főkolompos? Egyszerűen sehogy sem tudtam elképzelni.
- Mindenképp - Hálásan pislogtam rá, majd egy pillanatra az éppen kinyíló ajtó felé fordultam. Aztán rögtön vissza a pizzához és újra enni kezdtem. Egészen addig csendben táplálkoztam, míg szóba nem került a végzős vizsga, ezzel együtt pedig majdnem meg is akadt a torkomon a falat. Szerencsére volt még bennem annyi, hogy nem kezdtem el fuldokolni az étterem kellős közepén, csak egy halk torokköszörülés után lenyeltem. A biztonság kedvéért pedig a poharam is a számhoz került.
- Ne is mondd. Amikor csak az év végére gondolok, tisztára rágörcsölök a dologra, remegni kezd kezem, lábam, és elég nehezen tudom megnyugtatni magam. Ne tudd meg mennyire félek a vizsgától - Egyelőre még nem kezdtem el tanulni rá, de egy vagy másfél hónap múlva biztos már a könyveket fogom bújni, néha benézek majd a szerkesztőségbe, meg edzés lesz a gyerekeknek, és ennyi. Átváltozom antiszoc Izába és morogni fogok, ha valaki megzavar tanulás közben.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 13. 18:47 | Link

Yarista Kiss

Elmosolyodtam Yarista gurkós megjegyzésére, de többet nem kívántam ehhez hozzászólni. Addig én is tökre elvoltam, amíg engem nem találtak meg, de hát a tavalyi idényben is elég sokszor sérültem, talán túl sokat is, pedig azért valljuk be, nem igazán tartózkodtam a pálya azon részein, ahol gyakori lehetett volna a sérülés. Egyelőre viszont még éltem, és ez volt a legfontosabb.
- Biztos nagyon sok lány örülne, ha ideköltöznél - Mosolyogtam ismételten Vivienre gondolva. Komolyan, ha a nővérem ezt megtudja, azt hiszem többet békén sem hagy addig, míg minimum egy Vivien-Yarista találkát össze nem hozok. Értem én, hogy nagyon szereti Yart, meg csodálja és így tovább, de kicsit már betegesnek tartom a rajongását. Mondom ezt én, igen.
- Cssss, ne leplezz le.... én vagyok a legnagyobb rajongód, csak tudod, ezt titokban kell tartani - Forgattam a szemem mosolyogva. Egészen furcsa volt erről beszélgetni, mert még mindig nem tudtam elsiklani azon tény felett, hogy a velem szemben ülő kviddicssztár valójában a háztársam volt. Igen, ez a legfontosabb. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, mint ahogy általában az ember tenné.
- A tudat, hogy esetleg ezen az említésen múlt volna egy híres kviddicses a családunkba csábítása, hát... elszomorít. Komolyan nem tudom miért nem meséltem róla sosem. Pedig biztos élveznéd a társaságát, igazi kis stréber, ha a sportról van szó - Azt viszont már nem említettem meg, hogy a balesete óta semmit sem sportol, inkább tanul, dolgozik és a jövőjére koncentrál. Emiatt is találkozom vele elég keveset, na meg azért, mert az életem nagy részét ebben az iskolában töltöttem és nem sok lehetőségem akadt, hogy utazgassak haza meg vissza. Inkább maradtam itt, és törődtem a méhecskékkel.
Egy kicsit sem hittem Yar ártatlan ábrázatának, de csak egy mosolygós bólintással ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy egy ideig rellonos volt, aki pedig onnan kiszabadul, az hát..nos igen. Biztos voltak balhéi, de hát kinek nem?
- Ugyan - Legyintettem a ki okosabb témára, biztos rá is büszkék voltak otthon, de nem csak a kviddics miatt. Elvégre elvégezte a sulit, meg minden.
Erre kaptam egy olyan kérdést, amire azt sem tudjam köpjem-e vagy nyeljem a választ. Csak rázni tudtam a fejem, majd találomra kiböktem valamit.
- Fehér.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. december 20. 16:14 | Link

Yarista Kiss

- Én soha - csóváltam a fejem nevetve egy kis tettetett sértődöttséggel, hogy hát miért is feltételezett ő rólam ilyesmit? Csak egy egyszerű mondatot ejtettem ki a számon, amit teljesen jogosan félre lehetett érteni csak úgy, mint Yarét. De hát ilyen az élet, általában az emberek mindig mindent félreértenek, és sokszor észre sem veszik, ha valami butaságot mondtak. Velem is előfordult már, hogy csak néztek rám és bevallom nem volt kellemes értetlenül visszapislogni rájuk.
- Ó, hát még nem késő. Idehívhatom, ha akarsz egy instant nyáltengerben úszkálni, meg három órán keresztül arról mesélni, milyen volt mikor megnyertétek az első meccsed - bájosan mosolyogva ecseteltem nagyvonalúan a nővérem első reakcióját. Merthogy ez csak a kezdet lenne, ezek után jönne még csak a kviddicses élete, amiről szó szerint mindent tudni akarna. Az utolsó betűig el kell mesélni és még azzal sem lenne elégedett. Összeráncolt homlokkal jelentené ki, hogy valamit biztos kihagyott, kezdje elölről. Olyan biztos ez, mint hogy ott ültem Yarral szemben. Eléggé jól ismertem a testvéremet, így nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit hagyott ki az exlevitás. Örülhet, hogy megúszta.
- Milyen aranyos! - lelkesültem fel, mikor a pincér lerakta elém a fehér dínót. Közelebb hajoltam hozzá, hogy meg tudjam nézni minden egyes testrészét és kiderítsem él-e vagy csak sima csokiból készült, amikor Yar megmozdult előttem. Hirtelen kaptam fel a fejem és néztem végig, ahogy a saját kis dínója bevonult az elénk rakott ringbe, ahova a sajátomat is kellene küldenem. Kis fáziskéséssel intettem a pálcámmal, hogy benoszogassam a picurkát. Igazából nem tudom mit vártam. Az egyik pillanatban még a fanatikus nővéremről beszélgettünk, a másikban pedig már átélhettem, na jó csak végignézhettem egy dínóküzdelmet, amit sajnálatos módon az exlevitás nyert meg. Közelebb dőltem az asztalhoz, hogy minél jobban lássam ami ott történik, és magamban megállapítottam, már megérte eljönni.
Szál megtekintése

Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. november 7. 21:53 | Link

Balázs
[zárt] || kinézet

Szorosabbra húzom magamon a kabátomat még úgy is, hogy már csak pár percnyire vagyok az étteremtől és hamarosan már a remélhetőleg melegben élvezhetem az elkövetkezendő egy órámat. Este nyolc múlt kicsivel egy csodás és hideg péntek este, így elméletben az étterem már nincs nyitva, de valószínűleg ha az összes alkalmazott nincs is már itt, páran még igen. Bízom benne, hogy egyelőre teljesen nem zártak be és legalább az az ember ott tartózkodik, akihez én ma jöttem. Nem jelentettem be a jövetelem, még csak utalni sem utaltam rá régebbről, így egy hatalmas meglepetés vagyok ma. Remélhetőleg nem rossz meglepetés.
Az ajtó előtt megtorpanok egy kicsit, mert általában előbb zárnak, minthogy végezzenek az összes benti munkával, de azért megpróbálkozom. A kilincs könnyedén nyomódik le a kezem alatt, amit egyszerre rosszallok és meg is könnyebbülök, mert akkor nem feleslegesen gyalogoltam le a faluba, és belépek. Kellemes meleg fogad, az ajtót halkan csukom be magam mögött, majd rögtön körbe is pillantok, emberek után kutatva. Hirtelen senkit nem látok, a falon lógó növények azonban azonnal szemet szúrnak. Végigsimítok a lelógó leveleken, ezzel együtt az elememmel egy kis életet is lehelek beléjük. Elégedetten nézem, ahogy a növények némileg felébrednek és a szememben sokkal élettelinek tűnnek. Csodálom még őket pár pillanatig, aztán tovább lépdelek az étteremben, sálamat közben kibontom a nyakamból.
- Hahó? – szólok bele a csendbe, és az asztalok között szlalomozva közelebb bátorkodom a pulthoz. Egyelőre sehol senki, de már így is konkrétan betörtem ide, hiába volt nyitva az ajtó, úgyhogy hátra már igazán nem akarok menni, hátha valaki reflexből rám hívja az aurorokat. A pultot ott hagyva elindulok a boxok felé, közben kieresztem a mágiám, az étteremben emberek után kutatok és sikerrel is járok. Van még itt valaki. Több hangot nem adok ki, csak hátat fordítok a pultnak és a falakon függő történeteket kezdem el tanulmányozni, míg várom, hogy észrevegyék a jelenlétem.
Szál megtekintése

Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2021. január 13. 22:13 | Link

Balázs

Halvány mosollyal kívánok szép estét az épp távozó férfinak, aki szó nélkül engedi, hogy belépjek az egyébként már bezárt étterembe. Jól esik a bent fogadó meleg, és ahogy beljebb lépdelek az épületben, hamarosan társaságom is akad. Ismerősen csendülő, kedves hangjára azonnal elmosolyodom, majd megfordulva összefont ujjaim szétválasztva lépek közelebb a tulajdonoshoz, hogy a karjai közé vehessen.
- Szia Balázs! – az ölelést elnyújtom egy kicsit, jó végre olyan családtaggal találkozni, akivel jó kapcsolatot tudtam megőrizni. Elhúzódva tőle felkarjaira fonom ujjaim, hogy ne szökhessen el előlem, amíg végigmérem az alkatát, a ruházatát, a testtartását. Lefogyott volna? Mosolyom elhalványul, ahogy kiejti a következő pár szót a száján, és egy kedves simítással engedem el a karjait. - Hogy vagy? – halkan teszem fel a kérdésem, a körülöttünk lévő csendben mégis mintha üvöltésnek hangzana. Engedelmesen hagyom, hogy kedve szerint terelgessen az étteremben, és a kabátom is sikerül közben lehámozni rólam, amit pedig a hozzám közelebb lévő támlára dobok. - Nem, köszönöm, nem kérek semmit. Túl sokáig nem maradhatok, de már nagyon szerettem volna meglátogatni Téged – magyarázkodás közben helyet foglalok azért, és remélhetőleg ő is így tesz. Csillogó zöldjeim az arcát fürkészik, bármiféle arra utaló jel után kutatva, hogy ha esetleg nem lenne vele minden rendben.
- Nagyon szép egyébként az étterem. Tetszik, amit csináltál vele, viszont a növényeidre ráfért egy kis felújítás – a vállam mögött mutatok az említett zöldekre, amik a terromágiámnak köszönhetően látszólag is sokkal jobb állapotban pompáznak, mint érkezésem előtt. Bár már jó pár év eltelt az elemem megjelenése óta, még mindig csak kevés embernek meséltem róla - azt nem tudom mennyit pletykáltak -, Balázs viszont beletartozik abba a kis csoportba. Már, ha azóta nem felejtette el, amit egyébként teljesen meg is értenék, a történtek után. - Sajnálom, hogy előbb nem tudtam jönni. Nem akarok szabadkozni, most már úgy érzem felesleges, hiszen most itt vagyok – arcomra visszakerül halvány mosolyom, és ahogy alkarjaim az asztalon egymásra fektetve előredőlök, tekintetem elszakítva az arcáról végigpillantok megint az épület belsején. - Hogy tetszik egyébként itt Bogolyfalván?
Utoljára módosította:Szentmihályi L. Izabella, 2021. január 17. 17:35 Szál megtekintése

Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2021. január 29. 22:58 | Link

Balázs

- Tudom. Megpróbálok – ugyan nem a legjobb körülmények között került Bogolyfalvára, de így legalább elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen hónapokat várnunk egymásra, amíg valakinek van ideje meglátogatni a másikat. Nem volt kellemes vele pont a temetésen találkozni ismét, ami előtt szintén volt egy csomó idő, amíg nem láttuk egymást, és őszintén kívántam, hogy bárcsak ne a templomban kellett volna először látnom őt. Bárhol máshol jobb lett volna, de hiába van ilyen közel, sajnos mégsem értem eddig rá; a jövőre való tekintettel viszont van így egy hatalmas motivációm, hogy tudjak rá is időt szakítani, ha már így újra összehozott minket a sors. - Mindenki nagyon jól van, köszönöm a kérdésed. Vivi üdvözletét küldi – a nővéremmel tudtommal csak a temetésen találkozott, hisz ő volt a kísérőm, de testvérem így is többször a tudtomra adta, hogy mennyire érdekes, hogy a családunk egy nagy részét még csak nem is ismerjük; illetve, hogy egyszer biztosan felkeresi még a férfit. Nem tudom azóta megejtették-e ezt a találkát.
- Majd adok tippeket – mosolyogva utalok a növényeire, zöldjeim körbefuttatom még egyszer a helyiségen. - A polgármester? Miért, mi van vele? – kíváncsian pillantok vissza arcára. Mostanában nem volt nagyon alkalmam követni az eseményeket a faluban, a levitások pedig nem annyira pletykásak, hogy bármiféle információ hozzám juthasson tőlük. Mindenesetre egyre inkább érdekelni kezdett, hogy Balázsnak milyen problémája van az említett férfival.
- Ó – meglepetten veszem át a meghívót, és amíg elmagyarázza a dolgokat, addig kibontom és átfutom a sorokat. - Köszönjük szépen. Természetesen itt leszünk – még talán a nővérem is sikerül magammal hoznom, ha azon a hétvégén itthon lesz, és még érdekli ez a titokzatos rokon, akiről eddig a szüleinktől egy szót sem hallottunk. - Az elmúlt másfél évben? Lássuk csak… - elhalkulok, elkalandozok a gondolataimban, és próbálom felidézni csak azt a pár hónapot. - Hát, a legjelentősebb nyilván Kristóf. Most lett egy éves, úgyhogy ő talán a legfrissebb új történés az életemben – most belemélyedhetnénk egy beszélgetésbe a fejlődéséről, és hogy mennyi mindent csinált már ő is, de a nővéremből kiindulva ez untatja az embereket, így inkább megkímélem ettől Balázst. - Felvettek gyógyítónak a Bagolykőbe, és… - megakadok, ahogy a férfi arca felsejlik előttem. Balázsnak alig meséltem róla, csak a felszínt kapargattam meg, és egy idő után nem is akartam róla egyáltalán beszélni, de most, ahogy eszembe jut az az este a téren, ajkam ösztönösen húzódik mosolyra. - Zétény hazajött.
Szál megtekintése

Bogoly Burger - Nemes L. Izabella hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed