36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zámbori Ezra Valdemár
INAKTÍV


Világcsavargó
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 58
Írta: 2021. október 17. 14:03 | Link

             Ambrózy Henrik.
ma
Az oktatók is csak emberek, és bizony időnként nekik is kijár nem kevés a szórakozásból. Ezra soha nem tekintett magára karót nyelt tanárként. Volt idő, amikor még csak meg sem született a gondolat a fejében, valamikor régen, amikor Bagolyfalva még valóban falu volt, sem mint város. Amikor még a Bagolykő falai közt volt kiscipő, egy gyönyörű, ukrán barátnővel és nem is olyan népszerűtlen társasággal. Akkoriban Ambrózy Henrik egy volt a felsőbb éves tanoncok között, hasonló tudásvággyal és sokkal több közös ponttal, mint ahogy az elsőre kirajzolódni látszott, a két igencsak jóképű gyerek között. Henrik jobban ismerte bárkinél. Okkal voltak barátok. Nem volt kifogás, nem volt ítélkezés még akkor sem, amikor néhány helyzet szinte megkövetelte azt. A férfi a mai napig emlékszik, az összes bajkeverésükre és az azoknál is okosabb megoldásokra. Úgy mint az üzenetre, ami évekkel később Nepálban egy szekrény zárt ajtaja mögött várta, benne mindazzal az információval amire Ezrának szüksége volt egy bizonyos háborút érintő kutatásához. Jobban kellett neki az a levél, mint egy falat kenyér. Cserébe pedig titkos írások fordításait küldte az okkultizmus kutatójának. Hol lábjegyzetben, hol a margóra kanyarintott mellé pár mondatot. Talán az utolsó ilyen az volt: “Még Szváziföldön is ismerik a nevedet, hogy a fene enne meg!”
A levelezés lassan megszakadt, két-három éve teljesen kikopott… amíg Ezra az intézmény tanárainak pergamenén fel nem ismerte régi cimborájának mágusok közt világszerte ismert nevét. Vacillálás nélkül küldte el a baglyot.
Meghívta egy pofa sörre a Bárkába, ahova zsebébe süllyesztett kezekkel lépett be. A pulthoz sétált, arcára ugyan nem ült ki mennyire nincs ínyére ez a mágikus dekoráció a tengerrel, már mindegy volt, az utolsó pillanatban nem változtathatott a helyszínen. Így hát baseballsapkáját fentebb tolva pillantott a pultosra. - Egy korsó világos sört kérek, abból amit tartotok - pulton támaszkodó jobbját emelte szájához és hüvelykujjára harapva figyelte az étterem részhez somfordáló párokat és családokat, amíg barátja érkezését várta. A sarokban ülő női szempillák rebegése gyanúsabb volt annál, hogy ne sandítson hátra válla felett, arcán hitetlenségében elterülő mosollyal.
- Bevallom olyan fazont kerestem, aki fél lábbal a sírban van - nevetett halkan, akaratlan húzta ki magát kicsit jobban. - Pocsék poén, és még nem is ittam - bólogatva koppintott a pultra, ahogy felkelt egy kézfogás erejére, közben szabad keze megveregette a barátja vállát. - Szevasz Henrik.
Hozzászólásai ebben a témában

ha a természet maga az ember
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2021. november 1. 20:40 | Link

Ezra

Igencsak meglepődött, mikor az évnyitó előtt szembe találta magát az új tanári névsorral, melynek legvégén ott virított rég nem látott barátjának, Zámbori Ezrának a neve. Hihette volna, hogy ez bizonyosan egy másik ember, de mégis, ki az, aki ilyen nevet adna a gyerekének a férfi szülein kívül? Felkészült ugyan, hogy elküldjön egy szemrehányó baglyot azt illetően, merre járt cimborája, azonban megelőzték. Ahogy a sorokat olvasta, felrémlettek előtte korábbi levélváltásaik, régi közös balhéik, amiket általában megúsztak. Emlékszik, hogy ő segített költözni Ezrának, mikor Natasa bejelentette: terhes. Akkoriban még Lillával alkotott egy párt, akire egyébként a mai napig meleg szívvel gondol, még annak ellenére is, hogy mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, elhagyta és megcsalta. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Persze ezekről már nem valószínű, hogy tud az elemi mágus, hiszen utazásai igencsak messzi tájakra szólították, s hacsak annak idején össze nem futottak, vagy találtak kutatásaikban egybevágó információkat, vajmi keveset tudtak arról, melyiküket épp hová eszi a fene. Henrik ugyan egy ideje megvetette lábát Bogolyfalván, továbbra is járt konferenciákra, mentett meg sárkányrezervátumot és kobzott el igen veszélyes okkult tárgyat. Járt ő mindenfelé, ám útja egyetlen egyszer sem keresztezte barátjáét – egészen mostanáig.
A Noéhoz érve természetesen nem kellett sokáig keresgélnie, hisz szakáll ide vagy oda, Ezra továbbra is ugyanaz az ember maradt. Egyszerre végtelenül esetlen és talpraesett, egyszerre ügyetlen flótás és női szívek darabokra törője. – Úgy látom azokat az éveket, amiket öregedtem, te szedted magadra – arcán azonnal elterül az a mosoly, amit egy férfi csak és kizárólag a legjobb barátjának tartogat. Nem igazán leírható ez, olyan, mint amikor valakik azután is ott folytatják, ahol abbahagyták, miután évekig nem találkoztak.
- Jó látni Ezra – nem fukarkodik ő sem, a kézfogás kíséretében hasonló gesztussal, vállveregetéssel üdvözli rég nem látott ismerősét. A pultos szerencsére nem most tölti itt első napját, így rögtön meg is kérdezi, adhatja-e ugyanazt Henriknek, mint társának, ő pedig biccent és megköszöni. – Amikor megláttam a neved a tanárlistán, nem is hittem el. Az iskola rémei újra együtt – arckifejezése enyhén nosztalgikussá válik, ahogy felrémlenek előtte a korábbi Edictum interjúk. Egyik alkalommal úgy gondolták, a két csintalan srácot egyszerre kérdezik barátságukról, jövőbeni terveikről, ők pedig csak hetykén megállapodtak abban, hogy külön-külön bár mindketten roppant intelligensen és érett felnőttként képesek viselkedni, ha egymás mellé verődnek, még a tizenkét éveseket is megszégyenítik magatartásukkal. – Merre jártál, mióta nem hallottam felőled?
Hozzászólásai ebben a témában

Zámbori Ezra Valdemár
INAKTÍV


Világcsavargó
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 58
Írta: 2021. december 5. 13:35 | Link

             Ambrózy Henrik.
ma
Viszont látni egy régi ismerőst gyakrabban megesett Ezrával, mint az ember gondolná. Ezen helyzeteket a sok utazás hozta magával, hiszen teltek el úgy hónapok, hogy senki nem tudta Közép-Európa melyik részén bukkan fel a férfi és mikor belefutottak már meg sem kérdezték meddig tervez maradni. Többek között ezzel is járt a kalandor lét. Most mégis úgy érezte, mintha Henrikkel tegnap találkozott volna utoljára. Pedig nagyon nem így volt.
Halk nevetése kapott erőre és szabad keze akaratlan dörzsölt egyet szakállán. - Próbállak utolérni, hogy kiegyenlítsek - mondta a fiatalabb. Henrik mellett hajlamos volt a határozottságából visszavenni. Néha ez szórakoztató sztorikhoz vezetett, néha pedig fergetegeshez.
- Téged is, barátom - mosolya éppen úgy húzódott ívre, mint annak a kamasznak, aki alig várta a következő ötletet, aminek az eredményét megúszósra vehetik. Elengedte Henriket és közelebb húzta a pultra tett korsót. Addig nem bántotta amíg a pultos pedig intézte a másik világos sört.
- Ne is mondd! Mintha a kastély falai fáradtan sóhajtottak volna - reflektált érdesebb, ugyanakkor nevetős hangon. Nem véletlen írta meg mihamarabb azt a baglyot. Azért jött ide, hogy oktasson, mint érett, felelősségteljes és céltudatos felnőtt, akivé vált. Aha. Rögtön képes lett volna a cimborájával előkészítőssé avanzsálódni. Még csak azt sem mondhatta, hogy "mint a régi szép időkben", amikor néhány éve a levelezéseik is hasonló hangulatot árasztottak magukból. Két komoly kutató - de ha Ezra egyetlen Henriknek szánt levelet egy megbízójának címzett volna meg, valószínűleg kaotikus véget ért volna a történet.
– Várj csak... - egy pillanatra el kellett gondolkodnia, hogy meddig kell visszanyúlnia a múltba. - Bejegyzett lettem a Durmstrangban... - megbillegtette tenyerét, hátha jól lőtte be, majd folytatja. - Aztán egy időre hazajöttem. Dolgoztam Pilismogyorón és Kisispotálytölgyesen, amíg elvégeztem a levelező tanárit az Uagadou-n. Kimentem a lengyel, majd a német rezervátumokhoz részt venni projektekben. Ott voltak az első tanítványaim - tette hozzá, hogy a legjobb barátja is tisztában legye vele merre is kezdték el lebácsizni a diákok. - Legutóbb a kirendeltség Dániába küldött egy kiküldetésre, onnan érkeztem ide - fejezte be és akkor még visszafogta magát. Pedig ezer évig képes lett volna a germánok és a szlávok közti megtapasztalt különbségeket fejtegetni. Helyette visszakérdezett Henriknél. - És neked? Bejött az oktatás a Bagolykőben?
  
Hozzászólásai ebben a témában

ha a természet maga az ember

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed