Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Nem szoktam izgulni a dolgokon, most mégis kicsit összeszorult a gyomrom ahogy a falu felé sétáltam. Nagyon kellett az a meló, és mivel a szüleim tudtak a dologról, nem bukhattam el. Életem végéig hallgatnám a dolgot. Ahogy Lídiától is, hogy még munkát keresni se vagyok képes. Aztán lassan talán egy lakás is jól jönne a faluban, hiszen már nem vagyok kényszeres hazajárni a szünetekre, nem kell egy levegőt szívnom az otthoniakkal, csak ha kedvem van hozzá. Aztán ahhoz is kell a pénz. Már csak, hogy önellátó lehessek.
Még a sarkaim kopogásától is ideges lettem, pedig az általában megnyugtat és magabiztosságot ad. Nem is tudom, mi lett azzal a hatalmas energiámmal és önbizalmammal. Nagy izgalmamban talán kicsit sok sminket pakoltam az arcomra, a pálcámat pedig majdnem a kastélyban hagytam.
Nagyot nyeltem, ahogy beértem a vendéglátó negyedbe. Csak egészen kicsin múlt, hogy nem tapostam el egy macskát, aki átrohant előttem. Inkább félre húzódtam, és kifújtam kicsit magam. A táskámból elővettem a kistükröm, és ellenőriztem az arcom. Azt rendbe szedve picit nyugodtabban indultam tovább.
Amint beléptem, nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyet, hiszen nem csak a külső, a belső is visszaadja a Noé Bárkája nevet. Kihúztam magam, és minden önbizalmam összeszedve a tulaj keresésére indultam. Eddig csak bagollyal kommunikáltunk, nem tudtam, hogyan néz ki. Iroda után nézve indultam el. Közben alaposan megvizsgáltam az éttermet. Rendesen átalakította az új tulaj, és annak ellenére, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem a helyet, izgalmas látványvilágot kaptam.
Körbejárva csak a mosdót találtam, irodát nem, így megálltam a bejárat mellett, hátha felbukkan valaki, aki majd segítségemre lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=820833#post820833][b]Bernáthy Zsófia - 2020.11.05. 21:43[/b][/url]

Nem szoktam izgulni a dolgokon, most mégis kicsit összeszorult a gyomrom ahogy a falu felé sétáltam. Nagyon kellett az a meló, és mivel a szüleim tudtak a dologról, nem bukhattam el. Életem végéig hallgatnám a dolgot. Ahogy Lídiától is, hogy még munkát keresni se vagyok képes. Aztán lassan talán egy lakás is jól jönne a faluban, hiszen már nem vagyok kényszeres hazajárni a szünetekre, nem kell egy levegőt szívnom az otthoniakkal, csak ha kedvem van hozzá. Aztán ahhoz is kell a pénz. Már csak, hogy önellátó lehessek.
Még a sarkaim kopogásától is ideges lettem, pedig az általában megnyugtat és magabiztosságot ad. Nem is tudom, mi lett azzal a hatalmas energiámmal és önbizalmammal. Nagy izgalmamban talán kicsit sok sminket pakoltam az arcomra, a pálcámat pedig majdnem a kastélyban hagytam.
Nagyot nyeltem, ahogy beértem a vendéglátó negyedbe. Csak egészen kicsin múlt, hogy nem tapostam el egy macskát, aki átrohant előttem. Inkább félre húzódtam, és kifújtam kicsit magam. A táskámból elővettem a kistükröm, és ellenőriztem az arcom. Azt rendbe szedve picit nyugodtabban indultam tovább.
Amint beléptem, nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyet, hiszen nem csak a külső, a belső is visszaadja a Noé Bárkája nevet. Kihúztam magam, és minden önbizalmam összeszedve a tulaj keresésére indultam. Eddig csak bagollyal kommunikáltunk, nem tudtam, hogyan néz ki. Iroda után nézve indultam el. Közben alaposan megvizsgáltam az éttermet. Rendesen átalakította az új tulaj, és annak ellenére, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem a helyet, izgalmas látványvilágot kaptam.
Körbejárva csak a mosdót találtam, irodát nem, így megálltam a bejárat mellett, hátha felbukkan valaki, aki majd segítségemre lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=821837#post821837][b]Nemes Balázs - 2020.11.22. 23:40[/b][/url]

A nyitásra sikerült találnom néhány lelkes dolgozót, azonban még mindig akadt hely, s persze munka is, ami egy ilyen nagy étteremmel járt. Ráadásul az egyik lelkes pályázó vissza is lépett, így valóban akadt hely, de szerencsére volt még egy-két jelölt, akikkel bagolyban tartottam a kapcsolatot. Közülük az egyik leányzó igen lelkesnek tűnt, tetszett az a néhány sor, amit magáról írt, így küldtem is egy válaszbaglyot, melyben kértem, hogy jöjjön be hozzám. Az óra közben telt, rengeteg papírmunka várt rám, így nem is nagyon figyeltem, hogy kik jöttek-mentek, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az egyik ifjú kollegina jelezte, hogy egy hölgyemény odakint ácsorog, s engem keres. A szemöldököm egy kicsit a magasba emelkedett, volt egy olyan rossz érzésem, hogy talán a húgom kavarodhatott ide, már előre féltem attól, hogy majd problémát okoz, hisz az utóbbi időben igen labilis volt, soha nem lehetett tudni, hogyan fog viselkedni. A gondterheltség ki is ült az arcomra, így indultam meg kifelé, már előre felkészülve arra, hogy újra elbeszélgethetek vele, ő meg újra semmibe veszi a szavaimat, hisztizik egy sort, s magamra hagy. Végül azonban megláttam a leányzót, aki nem a húgom volt, hanem egy igen dekoratívan felöltözött fiatal hölgyemény.
- Üdvözlöm, Nemes Balázs vagyok, az étterem tulajdonosa. Miben segíthetek? - kedves mosollyal nyújtottam felé a kezem, nem tudtam, hogy egy vendég érkezett, netán egy érdeklődő, aki szeretné kibérelni a helyet, vagy esetleg az a hölgy, akit a mai interjúra vártam. Utóbbinak örültem volna, mert így ránézésre is tökéletes pincérnő vált volna belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=823005#post823005][b]Bernáthy Zsófia - 2020.12.13. 00:29[/b][/url]

Gyors léptekkel haladtam a köveken. Hozzá vagyok már szokva a magas sarkakhoz, noha nem számít mindennapi viseletnek nálam. Megérkezve lelassítottam lépteimet. Minden izgalmamat magamba gyűrve, bájos mosollyal léptem be az étterem ajtaján. Kihúztam magam, úgy sétáltam körbe, majd mikor nem találtam irodát, megálltam a pulttól nem messze, hátha valaki a segítségemre siet. Nem kellett sokáig ott toporognom. Az egyik pincérlány készséggel oda is lépett hozzám.
- Miben segíthetek? - kérdezte kissé cincogó hangján.
- Az étterem vezetőt keresem - válaszoltam hatalmas mosollyal, holott izgalmamban inkább ráüvöltöttem volna a húszas éveiben járó csajra.
A lány elsietett, és egy-két perc sem telt el, míg visszatért, oldalán a főnökével.
- Jó napot! Bernáthy Zsófia vagyok - próbáltam felölteni a legudvariasabb modoromat, és jó benyomást tenni esetleges jövendőbeli főnökömre. Gyengén megráztam a kezét, majd visszaejtettem a jobbomat a másik mellé, ráfogva a táskámra.- Bagolyban értesített róla, hogy a mai napon tud fogani. Az állás miatt. Jókor jöttem? - bájos mosolyt villantok az úrra, és várom a reakcióját. Az izgalmamat sokkal könnyebben kontrolláltam, így, hogy már emberek közt voltam. Azon kevés emberek közé tartozom, akiknek elmúlik a lámpaláza, ha színpadra lép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=823697#post823697][b]Nemes Balázs - 2020.12.28. 14:48[/b][/url]

- Oh, persze, Zsófia! Már vártam, a legjobbkor érkezett - kedves mosolyt villantottam a fiatal hölgy felé, tényleg örültem az érkezésének, már csak azért is, mert igen csak el voltam havazva, s az étteremben bizony nagyon jól jött volna már némi munkaerő. Egyelőre még egyetlen pozíció sem telt meg, első ránézésre és a kezdeti szimpátia alapján viszont úgy éreztem, hogy ez hamarosan majd megváltozik. - Nemes Balázs szolgálatára - kezet is ráztam vele, majd hellyel kínáltam az egyik széken. - Elnézést a felfordulásért, még rengeteg a teendő, mindenütt dobozok vannak. Tessék, foglaljon csak helyet - azzal felmarkoltam a székről a dobozt , így már valóban helyet foglalhatott. Megkerülve az asztalt, magam is letelepedtem a székre, majd a hölgyre pillantottam. - Elnézést, nem emlékszem már, hogy a négy vagy a nyolc órás műszakra jelentkezett, az elmúlt napokban befutott pár jelentkezés. Egyébként átnéztem a levelét, amit bagolyban küldött, az alapján úgy gondolom, hogy megfelel a pozíciókra, mert igazából több is akadna. Lehet pincér, dolgozhat a konyhán is a szakács mellett kisegítőként, és a pultban is lehet. Melyik érdekelné igazán? Oh, bocsánat, a legfontosabbról megfeledkeztem. Mennyi idős is? Már csak amiatt is kérdezem, mert ha 18 év alatti, akkor csak délelőtti vagy délutáni műszakot vállalhatna és csak részmunkaidőben. - Ezt azért jobb volt tisztázni, mert nem volt ráírva, hogy mégis mennyi lehet, de ha tippelnem kellett volna, akkor úgy nagyjából a húgommal egyidősnek tűnt, plusz-mínusz egy-két év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=823863#post823863][b]Bernáthy Zsófia - 2020.12.31. 11:23[/b][/url]

Bájos mosollyal ráztam meg a tulaj kezét, bemutatkozására pedig aprót bólintottam, mint a tisztelet jeléül.
- Örvendek! - mondtam őszintén.
Követtem az egyik asztalig. Kikerülgettem a földön álló dobozokat, majd türelmesen megvártam, hogy helyet csináljon nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, és helyet foglaltam a felszabadított széken. - Nagyon szépen felújították a helyet - dicsértem, és nem csak azért, hogy hízelegjek Nemesnek.
Türelmesen végig hallgattam a monológját. Közben néhányszor bólintottam jelezve, hogy figyelek. Miután befejezte, vártam pár pillanatot. Úgy éreztem, kijár egy kis gondolkodási idő ezután. Majd úgy döntöttem, visszafele haladok a kérdéseinek megválaszolásával:
- 19 leszek, decemberben - bólintok. - Viszont, ahogy a levélben is írtam, az idei évben még az alapképzést végzem, és a kastélyban élek, így elsősorban ahhoz kötött az időm - tartottam egy kis szünetet, hogy levegőhöz jussak, majd felhagytam a renddel, és arra a kérdésre válaszoltam, ami témába vágott. - Ennek fényében az idei tanév alatt csak délutáni műszakot tudok vállalni a hétköznapokon. Hétvégén tudok délelőttit is - egy bólintással nyomatékosítottam a mondandómat, és a papra nézve vártam a reakcióját. Nagy részben azért álltam meg, mert még magam sem tudtam, melyik pozíció érdekelne. A konyhai munkát mindenképp kizártam, az egyáltalán nem az én világom. Ám mind a pincérkedés, mind a pultos szerepe vonzó volt számomra. Mindkettő magában foglalja azt, hogy több emberrel találkozom. Az emberekkel való kapcsolat egy fontos része volt az életemnek mindig. Ezért fontolgatom a turisztikai irányt a jövőévtől.
- Akár pincérként, akár a pultban is szívesen elhelyezkednék - válaszolok végül.
Az izgalmam idő közben tejesen eltűnt, pláne miután kijelentette, hogy alkalmasnak tart az állásra. Mind az engedelmes tekintet, mind a kedves és udvarias hangnem könnyen jött, szinte már a részemmé vált, holott nem jelemző rám a nagy visszafogottság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825177#post825177][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 13:10[/b][/url]

- Áh, tényleg tetszik? Próbáltam úgy kialakítani, hogy hangulatos legyen, és ha valaki betéved, elgondolkodjon azon, amit a képeken lát - mondtam egy mosollyal, hisz a falakon bibliai történeteket ábrázoló festmények lógtak, magukba rejtve érdekesebbnél érdekesebb történeteket. - Értem, és azt hiszem, hogy ez így megfelelő is lesz kedves Zsófia - kedves mosollyal biccentettem, tökéletes, hogy akadt valaki, aki elvállalná a délutáni műszakot, mert akkor úgyis nagyobb a forgalom picit, mint délelőtt. - Jól van, egy pillanat, jegyzetelek - sietve előhúztam egy cetlit, meg egy ceruzát és elkezdtem felírni az információkat. - Szerintem akkor úgy lesz, hogy majd hétvégén váltva lesztek, ez ki fog még alakulni. A délutánhoz viszont felírtalak, de ne aggódj, nem leszel egyedül, még legalább egy ember lesz, aztán a forgalom függvényében majd kiderül, hogy még kell-e esetleg valakit felvennem- röviden összegeztem neki is, hogy miben gondolkodom, majd felvázoltam, hogy milyen pozíciók közül választhat. Úgy tűnt, hogy két dolog is érdekli, s ez egy pillanatra gondolkodóba ejtett. - Hm, tudod mi jutott az eszembe? Még pár embert meg kell hallgatnom, és szerintem többen lesznek hasonló helyzetben, hogy nem igazán tudnak dönteni. Arra gondoltam, hogy felváltva lesztek, egyik héten egyikőtök lesz a pultban, míg a másik felszolgál, a következő héten pedig fordítva. Így egyikőtök sem fog ráunni a munkára, és még tapasztalatot is szereztek mindkét területen. Ha ez így neked megfelel kedves Zsófia, akkor fel vagy véve, és aláírhatjuk a szerződést. Oh, és tegezz nyugodtan - egy kedves mosolyt is villantottam, s már húztam elő a már előre megkészített szerződést. Már csak Zsófitól függött, hogy aláírja-e a papírt.
- Még valami, van esetleg kérdésed, bármi? Fizetési igényed? - ezt majdnem elfelejtettem tőle megkérdezni. Persze, nekem is volt gondolatom, hogy nagyjából mennyit kellene adni, de szerettem volna tőle hallani, hogy mennyiért is dolgozna szívesen az éttermemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=825881#post825881][b]Bernáthy Zsófia - 2021.02.08. 23:04[/b][/url]

Mosolyogva bólintottam csak kérdésére, és ismét körbepillantottam a vendéglőben. A képek nagy részét nem tudtam ugyan hova tenni, hiszen, sosem volt jelen körülöttem a kereszténység, mégis éreztem a hely hangulatát. Szerencsére cseppet sem komor, vagy lehangoló az étterem, olyan hely, ahol szívesen töltöm a délutánjaimat. Még munkával is.
Én is biccentettem Nemes felé. Szememmel figyeltem csak, ahogy a ceruza jár a kezében, és papírra vési azt, amit megbeszéltünk. Ötleteire sűrűn bólogatva ücsörögtem tovább vele szemben, de még mindig nem szólaltam meg. Furcsa, hogy az új helyzetek miket tudnak kihozni az emberből. Sosem dolgoztam még, és sosem éreztem ennyire, hogy a saját lábamon tudok állni. Mindig önálló természet voltam, és évről évre egyre távolodom a szüleimtől. A pénzükre viszont szükségem volt, ha másra nem, legalább a tankönyvekre. Most viszont úgy érzem, talán teljesen függetlenné válhatok tőlük, és tényleg elköltözhetek otthonról.
- Tökéletes - széles mosolyt villantottam a felvetésére.
Tényleg nem árt, ha több téren szerzek tapasztalatot. A "Fel vagy véve" szavaktól pedig legszívesebben felugrottam volna, annak ellenére, hogy nem vagyok egy tipikus visongó típus. Mivel viszont tartanom kellett a finom, udvarias énemet, csak viszonoztam barátságos mosolyát.
- Köszönöm. Én pedig egyszerűen Zsófi vagyok, ha az megfelel - azt nem mondhattam, hogy a "Zsófia" név hallatára, minden alkalommal elpattan bennem valami. Még sem akartam viszont, hogy így szólítson, természetesen az előbb említett indok miatt.
Táskámba nyúlva előhúztam a kövekkel kirakott tollat, amit a nagypapám ajándékozott nekem. Valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy ez tökéletes 17. szülinapi ajándék lesz számomra. Tévedett. Most viszont jól jött az íróeszköz. A papírok fölé hajolva kezdtem átolvasni a szerződést, hogy minden részlete megfelel-e.
- Őszintén szólva nem vagyok tisztában azzal, mennyit bír el egy újonnan nyílt étterem, és, hogy rajtam kívül hány alkalmazottat kell fizetni - kis szünetet tartottam. Arcomról eltűnt az eddigi nagy magabiztosság. Sosem szerettem pénzről beszélni, mert az én családomnak volt, ez pedig igen kellemetlen helyzeteket tudott szülni. - Esetleg 2 sarló óránként az reális? - Csak az után kérdezek rá, hogy végig számoltam a fejemben a dolgot.
Az idei év végéig nem lesz még túl sok időm, de ha fegyelmezetten gyűjtök, talán a jövő év elején tudok bérelni egy lakást. Ha pedig nem leszek a kastélybéli szabályokhoz kötve, sokkal nagyobb mozgásterem lesz majd, így sokkal több műszakot is tudok majd vállalni.
- Csak kíváncsiskodnék: hány kolléga van eddig? - Mindig is társasági ember voltam, a hangulatomat és kedvemet nagy mértékben befolyásolja a környezetem, így szeretném tudni, kikkel fogok dolgozni. Nem tudom, a csaj, aki szólt az érkezésemről Nemesnek itt dolgozik-e, vagy csak besegít, de ő mindenképpen szimpatikus volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=826921#post826921][b]Nemes Balázs - 2021.02.27. 19:50[/b][/url]

Nagyon örültem annak, hogy ez a lány jelentkezett az állásra, s hogy ilyen lelkesen állt hozzá a feladatokhoz. Nekem éppen ilyen emberekre volt szükségem, így nem is volt kérdés az, hogy felvegyem. Inkább csak rajta múlt az, hogy majd mikor fogja tudni megkezdeni a munkát, s hogy ezt az iskola mellett hogyan is tudná beépíteni a napirendjébe.
- Igazán nincs mit, ezt inkább magadnak köszönd - feleltem bátorító mosollyal, miután átbeszéltük a feladatokat. - Rendben Zsófi, akkor kérlek, mielőtt aláírod, olvasd át a szerződést - nem akartam becsapni, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy jobb, ha elolvassa, mielőtt csak úgy vaktában odavésné a nevét. - Hm lássuk csak, végül is igen, legyen akkor két sarló óránként, ha borravalót kapsz, azt megtarthatod, egy pillanat - gyorsan kalkuláltam papíron, aztán fejben, végül egy tollal még rávéstem az összeget a szerződésre, s visszafordítottam Zsófi felé. - Na most már írhatod, közben elmondom azt, hogy egységes munkaruházatotok lesz itt, majd add meg légy szíves a méreted, és akkor kapsz ruhát. A zárásnál mindig jövök, emiatt nem kell aggódni azon, hogy ki vigye haza a kulcsot. Valószínűleg lesz egy üzletvezető is, ha nem érnék rá, nála lesz a másik kulcs - foglaltam össze röviden a lánynak. - Eddig? Te vagy az első - meséltem mosolyogva. - Ma és a holnapi napon végig interjúztatok, így reményeim szerint összejön péntekre az áhított csapat, és akkor hétvégén meg is nyithatunk- Ahogy kimondtam, máris intett Emília, hogy megérkezett a következő jelölt, így bár szívesen társalogtam volna még Zsófival, hogy jobban megismerjem, szólított a feladat.
- Nos Zsófi, örvendtem és üdv a csapatban! Kifelé menet kérlek akkor add meg a méreted Emíliának, ő pedig odaadja a munkaruhát. A kezdés az szombat reggel lesz, de valószínűleg péntek este összehívom a csapatot, hogy megismerjétek egymást. Emiatt majd küldök egy baglyot - közben felálltam és mosolyogva nyújtottam a kezem a lány felé. - Tényleg örvendek, és hajrá! - mondtam egy barátságos mosollyal, miközben megráztam a kezét, majd elköszöntem, s már fogadtam is az új érkezőt, aki szintén az egyik állásra jelentkezett.