36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 3. 11:04 | Link

Donovan kisasszony


Vannak olyan szentségek, melyeket akkor sem szeghetek meg, ha nagyon akarok. Ilyen a napi ötszöri, kiegyensúlyozott étkezés is. Holnap kezdem meg a munkámat az új helyen, ami igazából a régi is, hiszen visszatértem a korábbi tanulmányaimat biztosító intézmény kötelékébe.
A környék sokat változott legutóbbi itt járásom óta, de vannak pontok, mint egy-egy fa vagy a szökőkút, melyek kedves emlékeket ébresztenek bennem. Azt sajnálom, hogy a kedvenc tölgyfám, ami alatt az első verseim születtek, már nincsenek meg. Igazán szomorú. De veszélyeztette a lakosságot, így megértem.
A helyiségen akkurátus léptekkel haladok keresztül, keresem azt az asztalt, mely ma ebédpartnerem lehet. Korábban érkeztem, mert szeretem pontban délben megkezdeni a fogyasztást. Vagyis, ha fél tizenkettőkor helyet találok, legkésőbb negyvenkor megrendelem, így frissen elkészítve, egészkor megkezdhetem az étkezést. Tökéletes. Nagyon szeretem a szabályozottságot, és úgy vélem, a megfelelő étkezés az első lépés ehhez. Egyek megfelelően, és minden mást sokkal jobban össze tudok hangolni. A tökéletes asztal kiválasztásánál sok mindent számításba kell vennem, például, hogy mekkora az esélye, hogy olyan társaságom lesz, akit nem szívlelek. Egy kis sarokban lévő, eldugott, de azért látvány gazdag asztalt keresek hát, és éppen időben meg is lelem. A sarokban van, kétszemélyes, mellette szintén egy kétszemélyes. Igaz, fennáll az esélye annak, hogy egy egymásba gabalyodó pár lesz az, aki elfoglalja, de nem zavarnak. Inkább a nagyobb asztaltársaságokhoz nincs ma kedvem.
A kabátomat pontosan eligazgatva leteszem a székem támlájára, majd az étlap után nyúlva, elkezdem az ajánlatokat böngészni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 3. 11:40 | Link

Ballay Bálint


 Az étkezés szertartása egy ügynök számára kiváltság. Erre akkor jöttem rá, amikor napi egy bögre kávén tengődtem huzamosabb ideig. Otthon meg esténként felfaltam a hűtőm teljes tartalmát és csodálkoztam, hogy minden bajom lett a kajakómától. Rémálmok, hányinger, fejfájás...satöbbi. Egy ilyen kellemes éjszaka után határoztam el, hogy a lehető legrendszeresebben fogok étkezni. Ez használt. Minden nap nagyjából azonos időben és keveset, de finomat igyekszem enni. Kivéve amikor sokat és finomat eszem, mint az első Bogolyfalvi napomon. Az a pizza fenomenális volt! De minden nap nem lehet karácsony, mert még hozzászoknék. Kell némi mértékletesség - nem mintha akkora hedonista volnék - ami ünneppé teszi a különleges étkezéseket. Ezért ma egy könnyű gyrost fogok enni. Kizárólag a visszafogottság jegyében!
 Kabátom csuklyáját hátravetve lépek be az étterembe. Gyorsan felmérem a terepet, szokás szerint. Az ajtóval szemben, a sarokban már ül valaki. Ezt bebuktam. Sebaj, a férfi mellett van egy szabad asztal. Oda ülök le, még mielőtt más megtenné helyettem. Elrendezkedek, ez főleg abból áll, hogy előszedem hátizsákomból a könyvem. Ezután kérem csak ki az ebédem és egy sok tejes, hosszú kávét utána. Míg rendelésemre várok fellapozom a kötetet, melyen bizony jól látszik, nem egy mai darab. A gerinc aranyozása kopott, a fed és hátlap úgyszintén. A papír pedig olyan sárga, mint a kikerics. Varázsa van az ilyen könyveknek. Az olvasást apa szerettette meg velünk. Engem ráadásul kedvenc szerzőjének egyik szereplője után nevezett el Ophelia-nak. Ezek után csoda, ha a könyvek szeretete az életem szerves részévé vált? Szerintem nem. Minden esetre az biztos, hogy amikor egy történetbe belekezdek teljesen el tudok veszni benne, és ez a mostanival sincs másként.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 3. 11:52
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 5. 18:50 | Link

Donovan kisasszony


Olyan kényelmesen, mint mikor az ember a fejfáját választja ki, kutatom mai étkem alappilléreit. Fogalmam sincs, hogy mire vágyom igazán, és nem szeretek sem megszokásból, sem hirtelen felindulásból fogyasztani. Azt akarom, hogy legyen meg a harmónia, én vagyok az ételért, s az étel van értem. Mozdulataim visszafogottak, természetemből adódóan könnyedek. Kivéve, ha valaki tévesen ítéli meg a Mangdelin műveket. Mindenki azt hiszi, romantikus dráma, de igazából thriller. Sokan nem képesek túllátni az első rétegen. Eszembe jut, egy eset ezzel kapcsolatban, és lefelé görbülő szájjal sóhajtok egyet. Ma biztos nem kívánom a rákot sem.
Továbblapozok, ahogy érzékelem, mellettem valaki helyet foglal. Egy szék mozdult csak. Talán a másik fél még kiszaladt a mosdóba. A lap felett oldalra sandítok, és megnyugszom. Ez a nő nem tűnik olyannak, mint aki a következő pillanatban a másik torkán dugja le a nyelvét. Nekem ennyi pedig bőven elég ahhoz, hogy már most kellemesnek ítéljem meg az ebédet.
- Azt hiszem, ma csak simán az A menüt kérem.
Többnyire, mikor itt fogyasztok, összeválogatom a vágyott ízeket, ám most úgy vélem az A menü tökéletesen kielégítő a számomra. Fokhagymakrémleves, sajtos pirítóssal, majd rántott sajt és sült krumpli. Egyszerű, mégis nagyszerű. Illik egy ilyen hasonlóan egyszerű naphoz. Amíg várakozom, nézelődök, kedvelem a minimalista, de hangulatos díszítést.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 5. 19:49 | Link

Ballay Bálint


Yeats sorait hang nélkül, de artikulálva olvasom. Ha belefeledkezem az olvasásba, főleg a versek olvasásába ez sokszor előfordul velem. Kizárom a külvilágot és hagyom, hogy a lelkem is táplálkozzon. "Volna csak enyém az ég köntöse.. Arannyal hímzett ezüstszínű fény.. Az ég kék, sötét s szürke köntöse.. Melyben az éj jár, s a hajnal, s a fény.. Azt teríteném lábad elé.. Mivel szegény vagyok, álmaim vannak csupán.. Álmaim lábad elé terítem.. Finoman lépj, mert álmaimon gázolsz.." Telnek a percek, közben zajlik az élet. Jönnek az ételek és az illatok körbelengenek. A kötet, amit olvasok egy válogatás, tele csodás művekkel. Idős és nagyon viharvert - a kedvencem - rengetegszer forgattam az elmúlt évek alatt. Apától kaptam, amikor letettem az utolsó aurori vizsgámat. Sajnos a lapjai már kijárnak. Tervben van, hogy elviszem egy szakemberhez és felújíttatom.
 Az étkezde ajtaja nyílik, mire egy ilyen huncut, kósza lapot a hirtelen támadó huzat kifúj a kötetből és egyenesen a mellettem lévő asztalra ejt. Majdnem a férfi levesébe. - Oh, bocsásson meg! - fordulok gyorsan oda hozzá - Mindig szökésben van ez a fránya lap - kinyújtom kezemet a papír után, hogy visszavegyem és ne zavarjam az urat a kelleténél tovább. Így is elég kellemetlen, hogy plusz rosttal láttam el kis híján a menüjét. Fokhagyma illat csapja meg az orrom, amit nagyon szeretek. Ahogy gyorsan végigpillantok az asztalán látom, semmi húsféle nincs rajta. Bezzeg az enyémen egy akkora gyros tornyosul, mint a fejem. Ízlések és pofonok. Megeszek mindent, de amiben nincs hús az nekem köret. Túlzok picit persze, ám ez maradjon az én titkom.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 6. 08:53
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 10. 09:15 | Link

Donovan kisasszony


Kedvelem a változásokat, amik a faluban történtek, bár be kell vallanom, gyermekfejjel éppen elég volt az, amit kaptam. Az akkori önmagam, kiszabadulva az otthoni szabályrendszerből, igen gyorsan talált rá a maga "útjára", és követte el az ostobaságait. Emlékszem, hogy Annamarival először a tónál találkoztunk, aztán fokozatosan ment tovább az életünk, míg végül az első tanévem végén rá nem kényszerültem, hogy hazavigyem. Nem tudom, ez az emlék honnan tört elő, hirtelen csak megérkezett, majd tovaszállt. Vége lett. Ahogy az ebédem megérkezett, már más gondolatok jártak a fejemben.
Elelmélkedve a délután hátralevő részéről, nekiálltam a levesnek, igazán ízletes, kiváló érzékkel készített étek, mely olyan szinten esik jól, mint szomjazónak a víz, egy kimerítő sivatagi túra végén. Nem mintha különösebben éheztetném magam. Nem jellemző. Éppen csak imádom megélni az ízeket. Nagy valószínűség szerint, ha nem kötelezően az irodalom felé tendálok, akkor szakács vagy éttermi kritikus lesz belőlem. Jellememből kiindulva, esélyesebb az utóbbi.
Épp merítem a kanalam, amikor egy papírlap téved az asztalra. Kényelmesen megtörlöm a szám, miközben elolvasok pár sort belőle. A másik asztalnál ülő pedig szabadkozik. Felemelem a lapot, és
- Ő, Kit bíbor palást takar, s bolygókat irányít szépen, megszánt egy elesett szolgát, ki elszunnyadt a széken.
Hiányzik az oldalról az utolsó versszak, így ezzel együtt adom vissza a papírlapot, és tekintetem a viharverte kötetre esik.
- Első kiadás?
Biztos vagyok benne, hogy igen, mert ott vétettek olyan hibákat, hogy egy-egy vers egyetlen szakasza egy új oldal nyitányaként jelenik meg. A későbbi kötetekben már nem, ott anyám ékesen magas, rikácsoló hangja meghozta gyümölcsét, és újraszerkesztették.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 10. 09:59 | Link

Ballay Bálint


Rosszalló megjegyzés, vagy sértett fintorgás helyett a vers - Gilligan atya balladája - utolsó sorait kapom, fejből idézve. Elismerően biccentek és mosolygok a férfira. - Köszönöm - veszem vissza tőle a szökdösős lapot. Látom átpillant a könyvemre és már hallom is a kérdést - Igen, első kiadás. Ajándékba kaptam. Szegény megsínylette a velem töltött éveket - mondom ártatlan ábrázattal, de azért kicsit pironkodva. Jobban vigyázhattam volna rá hiszen értéke van, bár nekem az eszmei fontosabb, mint az anyagi. Velem utazott bárhová is mentem és, ha este nem tudtam elaludni a vonaton, a hajón, vagy a repülőn, esetleg az épp aktuális szállásomon, ezt lapoztam fel és olvasgattam. Olyankor kicsit mindig otthonosabban érzetem magam. - Szereti Yeats-t? - érdeklődöm, ha már így alakult, hogy a véletlen - huzat - miatt beszédbe elegyedtünk. Mivel asztalszomszédom magától fejezte be az előbb a művet, arra következtetek, hogy szeretheti az én kedvencemet, vagy legalábbis ezt az egy verset pont ismeri tőle.
 Közben, kezd egyre jobban megtelni az étterem. Az ebédidő a legtöbb embernél 13-15 óra közti időszakra esik, épp ezért szoktam vagy ez után, vagy, ahogy most is ez előtt enni. Nincs tömegiszonyom, de szabadidőmben szeretem a nyugalmat. Az ember sokat tudhat meg abból, hogyan viselkedik valaki egy ilyen helyen. Rólam mondjuk azt, hogy szeretek egyedül lenni és begubózni a kis világomba. Csak az olvas egy gyorsétteremben, vagy - ha muglik közt lennénk - viselne fülhallgatót, aki ki szeretné zárni a külvilágot. Egyre nő az ilyenkor szokásos alapzaj. Kígyózik a sor és alig férnek, mi meg ketten két asztalt foglalunk. Így hirtelen adja magát az ötlet. - Megengedi, hogy átüljek önhöz? Könnyebb adott esetben tovább beszélgetnünk és jut pár hellyel több annak a sok éhes embernek, aki a pultnál álldogál - magyarázom mosolyogva és lófarokba kötött hajam meglebben, ahogy azok felé fordulok, akikről beszéltem. Természetesen, ha a férfi nemet mond azt is megértem és maradok a saját részemen. Van aki nem szeret idegenek mellett enni, mert frusztrálja a másik jelenléte, vagy bántja az orrát az ételének az illata.
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 13. 09:31 | Link

Donovan kisasszony


- Nem, nem kifejezetten.
Felelem teljes nyugalommal a hangomban. Nem állítok valótlant, csak mert fejből idézem, nem kedvelem, fejből idézem, mert a családom egy tagjának fontos Yeats és az ő munkássága, én pedig tiszteletben tartom őt, és tisztelem azt, hogy földi ideje jelentős részében erre fordította a figyelmét, kitartóan.
- A dédnagyanyám, Mikóczváry Esztella fordította.
Ha megnézi az első oldalt, valóban ott lesz a neve, tudom, nem állítanék olyat, ami nem valóságos. Rengeteg verset tudok még időzni, tőle is, másoktól is. A magam kedvence William Blake, de ezt még nem fedtem fel a saját családom előtt sem. Várják, hogy meghatározzam, ki jellemez engem, pedig ha tudnák, hogy korai éveimben eldöntöttem már.
Fel-felpillantok én is a növekvő embertömegre, csodálkozva nézem a korai megindulást. Mindennek oka van. Talán ma valahol egy késő délutáni összejövetel lesz, és ott várják őket, ezért esznek korán. Megesik, hogy néha megváltozik a világ normális rendje.
- Csak nyugodtan.
Mutatok a velem szembeni asztalrészre, elvégre valóban udvarias cselekedet tőlünk, hogy átengedünk egy asztalt két másik várakozó számára, illetve mérlegelve a lehetőségeket, hogy egy idegen vagy egy idegen, akivel már beszéltem két mondatot üljön-e velem szembe, nos, nyilván az utóbbi. Arrébb húzom kissé a poharamat, hogy kényelmesen elférjen. És amikor megtörténik, felpillantok rá.
- Miért éppen Yeats?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 13. 20:39 | Link

Ballay Bálint


- Mert olyan módon képes láttatni az élet dolgait, mint kevesen. Amikor olvasom azt érzem, ő belelátott a szívekbe és az elmékbe - felelek a férfi kérdésére miután elhelyezkedtem vele szemben. Az üressé vált asztalt pedig hálás mosollyal foglalta el egy fiatal lány és az anyjának tűnő hölgy társa. Ezt szófoszlányaikból szűrtem le, mert pár eljutott hozzám. - Például a "Ha ősz leszel" kezdetűnél: "...Boldog szépségedért hány jó barát, Hány hű s hazug szerelmes szeretett; S csak egy szerette vándor lelkedet, Csak egy borongó arcod bánatát..." Az igaz szerelmet elfedő látszatok kései kiderülése érződik a sorokból - nézek fel miután elolvastam. Fejből ezt nem tudom, csak a kedvencemet. Egy falat gyrost harapok, hiszen azért csak ebédelni jöttem első sorban. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy valaki olyannal ismerkedtem össze, aki a versek iránti rajongásomat talán megérti és nem veszi ódivatú romantikus baromságnak. Szerintem nem szégyen manapság sem olvasni az okos eszközök korában. Látszik túl sok időt töltök muglik közt. Az infókat mobilra kapjuk nyomozás közben, a fülünkben általában kis, rádiós adóvevő készülékek vannak. Lőfegyver hideg fémét tartjuk a kezünkben pálcánk helyett, szinte mindig, mert varázslatokat csak olyan esetekben alkalmazhatunk, ha nincs mágia nélkül élő a közelben. Ezért néha jó érezni a művészet lágy, kézzelfogható jelenlétét, a könyvek jellegzetes illatát és érintését ujjaim alatt. - Még be sem mutatkoztam, a nevem Ophelia Donovan - nyújtom kezem a férfi felé. Az illem és kíváncsiságom is vezetett, hogy megtudjam a velem szemben ülő nevét, ha már így alakult, hogy az asztalán osztozom vele. Nem tudom mennyire veszi tolakodásnak vagy az aurájába való betörésnek ezt az egész helyzetet. Minden esetre ha elfogadja a kezem röviden megrázom és eleresztem, majd csendben várom, hogy ha társalogna még akkor ő folytassa.
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 2. 09:49 | Link

Donovan kisasszony


- Engem meggyőzött az érvelése.
Elismeréssel a hangomban adózom azért, amit mond. Valóban így is gondolom. Mindegy kit szeretünk, mindegy miért, az irodalom szeretete számomra létkérdés. Nem csak azért, mert a csalódom az élete munkásságának tekinti az irodalmat, hanem azért is, mert ez már sejtszinten bennem van, belém kódolták, és csak remélni tudom, hogy Olivér is felfedezi a szépségét. Művészlélek ő is, ahogy mind azok vagyunk, hiszen a szabadidős tevékenységeinkkel alkotunk, több, másabbá tesszük a világot. Tudom, kérdéses így, hogy akkor a sorozatgyilkosokkal mi a helyzet az én elmémben, de be kell vallanom, valahol mélyen számomra ők is művészetet követnek el, az is, egy alkotó folyamat. Persze remélem, hogy sosem kérdeznek meg ebben a témában, mert nem hiszem, hogy rám vagy a felmenőimre vagy a gyermekemre jó fényt vetne az, hogy én érvelek a tevékenység szépsége mellett.
- Ballay Bálint, örvendek.
A Sámuelt nem szoktam hozzátenni, meghosszabbítja csak a nevemet, és amúgy sem használatos, pusztán csak szokás a családunkban két keresztnévvel élni. Eddig csak Olivéren láttam a vágyat, hogy mást is használjon, ne csak az általam választott nevét, hanem azt is, amit az anyja adott neki. Ez szabad döntés, melyben partnernek kell lenni. Tiszteletben tartom az igényét a "Merse" név használatára, azonban már csak férfiúi hiúságomból és sértettségemből fakadóan sem támogathatom ebben a döntésében. Éppen ennek okán én magam most is és mindig is Olivérnek fogom hívni. Különben is, egy nemesi felmenőkkel rendelkező irodalmár család sarjaként, szinte lehetetlennek tartom, hogy Merseként tudjon azonosulni, azonban ez az ő életútja, ő határozza meg, mivé érik.
- A faluban lakik vagy csak itt dolgozik?
Kevés minden van nála, így arra tippelek, hogy csak kiugrott egy ebédre valahonnan a közelből. Még nem vagyok tisztában minden üzlethelyiséggel és intézménnyel, ami az iskolai éveim után jelent meg a kis faluban, nem tudhatom betippelni sem, hogy honnan érkezett ma ebédre.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 9. 21:47 | Link

Ballay Bálint


- Nem állt szándékomban meggyőzni, de örülök, hogy így történt - mosolygok a férfira, majd eszegetni kezdem a gyrosom mellé kapott sült krumplimat. Nagyon finom, fűszeres íze szétfut a nyelvemen, ahogy annak a kólának, melyet kortyoltam utána. Imádom azt a szénsavból adódód csípő érzést, amit okoz. - Én is örvendek - reagálok bemutatkozására. Neve nemesi hangzású, mégis könnyen megjegyezhető. Vannak emberek, akikhez illik a nevük, másokhoz más jobban passzolna. Rá az előbbi vonatkozik szerintem. Magamról ezt már nem merném állítani. Az Ophelia apám vágya volt, anya pedig a Chloe mellett kardoskodott, így megkaptam mindkettőt. Második keresztnevemet alteregóként szoktam használni. Legutóbb egy ügy kapcsán, egy jótékonysági aukción jelentem meg az ismert ír mágus klán tagjaként, mint Chloe Donovan, hogy megszerezzek egy régi naplót. A kis fekete noteszt olyan átokkal sújtotta gazdája, hogy bárkit, akinek a birtokába kerül azt ifjan és családjával együtt kínhalál érjen utol. Egy legenda szerint II. Miklós cár dolgozószobájában látták utoljára. A Romanovok utolsó uralkodójának, nejének és gyermekeinek szörnyű sorsáról mindenki tud. A történelem része, mely számos legendát szült. Ám ezt a Rasputin által rájuk kimondott átoknak tulajdonították. Nekem nem volt feladatom tisztázni, hogy mi is az igazság. A napló megszerzése azonban sikerült. A rá vetett ártást pedig megtörni. A kis bőrkötésű könyvecske azóta a cég múzeumában pihen. - A faluban lakom, de nem dolgozom itt. Szabadságon vagyok - mondom, majd folytatom ebédem elfogyasztását. Nagyon eteti magát. Az ízek orgiája. Répás fetakrém, fekete olívabogyó, tzatziki, bárányhús. Elképesztő illat és ízharmónia. Teljesen belefeledkezem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 17. 12:13 | Link

Donovan kisasszony


Egy halvány mosollyal nyugtázom azt, hogy örömmel töltöttem el. Nos, azt hiszem, ma már megérte felkelni. Van egy kedves barátnőm, az egyik jó barátom felesége, aki folyamatosan ilyeneket mondd: "Változtass egy aprót a világon, és a színek élénkebbé válnak!" valamint, "Mi felelünk azért, hogy a körülöttünk élők élete tökéletesebb legyen.". Megvallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan képesek ők harmonikus házasságban élni, pedig végig jelen voltam, ahogy ez a kapcsolat eszkalálódott.
Figyelmemet az ebédem felé fordítom, hiszen nincs sok időm, lassan indulnom kell nekem is vissza. Már nem a próbanapjaimat töltöm, teljesen átláttam a feladatokat, a rendszerezést, egyedül azt a rózsaszín színt nem tudom levakarni, ami körülvesz, és amely miatt a legtöbben úgy vélik, hogy bizony a saját nemem vonz. Ilyenkor nem segít a tény, hogy egy már majdnem nagykorú gyerekkel rendelkezem. Végül is, amikor az eset megesett - igen, ma is sziporkázom -, akkor még nagyon azt se tudhattam, hogy mi fán terem a szexualitás, vagy, hogy amit érzek az egyes nemek iránt az micsoda is. Különben is, egy olyan férfi mint én, ekkora szemekkel és ilyen dús pillával, roppant mód gyanús. Ráadásul most még az iroda is rátesz egy lapáttal erre a feltételezésre, pedig nem, ha valami történetesen nem vagyok, az meleg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy kifejezettem élvezem azokat a perceket, amikor Eleonore vagy Ágota térnek be az irodámba.
- Szabadság? Szerencsés.
Hiába ér véget lassan a tanév, nekem és két kollégámnak csak most kezdődik majd igazán. Lezárni az elmúlt tanévet, következtetéseket levonni, új tanévet indítani. A ballagók személyes anyagát kiküldeni, aztán az új növendékeket felrögzíteni, az ösztöndíjak megállapítása után értesíteni őket. Tele vagyunk feladatokkal.
- Kellemes helyek nyíltak itt azóta, hogy utoljára itt jártam. Akkor még nagyon minimális lehetőségek voltak. A vegyesbolt meg talán a kocsma.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 17. 17:22 | Link

Ballay Bálint


Csendes étkezésünk közben elmélázok egy kicsit. A mind fogyó finom falatokat szinte automatikusan pakolom a számba, rágom meg, majd nyelem le szép nyugodtan. Az jut eszembe, hogy igazából mi is hiányzik nekem az életemből. A munkám izgalmas, általa világot láthatok, megannyi embert ismerhetek meg. Imádom. A családom minden tagjával egészen jóban vagyok és ők is egészen szép életet élnek. Egészségesek. A lakásomban mindig ott vár Árnyék, a macskám, aki nélkül nem is lenne kerek semmi. Mégis, ahogy néha elnézem a szüleimet, a bátyámat az épp aktuális bombanő csajával, és Seant a menyasszonyával, kicsit úgy érzem: kakukktojás vagyok. A karriert választottam a család helyett. Nincs ebben szégyen. Rengeteg frappáns szöveget találtam ki a kellemetlenkedők leoltására. A múltkor apa minden lében kanál unokanővére -az egyetlen az ő ágáról, akit nem bírok- megkérdezte, hogy "Nem ketyeg már Fifikém a biológiai órád?" Teljesen felhergeltem magam, már a megszólításon is, így harci hörcsög üzemmódba kapcsoltam és csípőből válaszoltam neki egy keresetlen mondatban. Mégpedig azt, hogy de, csak a sok hangos zene, amit hallgatok elnyomja Nusi néném. A fejét látni kellett volna. Eloldalgott én meg röhögtem egy jót. Komolyan az ideg elkap ha firtatják ezt a témát. Más kérdés, hogy a randevúim sorra fulladnak kudarcba vagy maradnak el érdeklődés hiányában. Meg az én koromban a hercegre várni elég kínos. Tehát inkább eszem, iszom és élvezve az életet szabad utat hagyok a szerelemnek, mint más a hasmenéssel küzdőnek. Ahogy így kattog az agyam a tekintetemet az asztaltársamon sikerül felejtenem. Mire rájövök erre, már gyanítom teljesen hülyét csináltam magamból. Szerencsére van olyan udvarias, hogy jól kezelje a helyzetet. - Hiányzik a munkám, így nem érzem magam igazából szerencsésnek - jegyzem meg, miután megköszörültem a torkom - De persze mindenkinek jár a szabadság és ha már nekem jutott igyekszem maradéktalanul kiélvezni - folytatom és igyekszem a legkedvesebb mosolyomat magamra ölteni. Ezalatt megemlíti a falu helyeit, amik nyíltak a faluban, mióta utoljára itt járt - Sok helyen jártam már, de szerintem biztosan van olyan hely, ami kimaradt a felfedezőutamból és ön ismeri - szavaimba igyekszem kedvességet és lehetőségek felvetését csempészni. Nem szeretnék tolakodni, de egy helyi illetőségű idegenvezetése sokkal kellemesebb lehet, mint az útikönyvek leírásai.
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 20. 11:45 | Link

Donovan kisasszony


Látom, hogy néz, de nem zavar, ha valami nem zavar, akkor az emberek tekintete. Születésem pillanatától néznek. A családom, az ismerősök, a rokonok, azok, akik azt várják, hogy bebizonyítsam, mennyire vagyok alkalmas a Ballay név büszke viselésére. Többen néztek a szemem mérete és színe miatt, mások a göndör hajam okán, megint mások azért, mert diákéveim elején teherbe ejtettem egy lányt. Eléggé sok minden miatt lehet engem nézni, és éppen ezért elég könnyedén kizárom a tényt, hogy néznek, és tudok koncentrálni arra, amit éppen csinálok, jelenleg arra, hogy eszem.
- Ki is kell, ki tudja, mikor jut legközelebb.
Én legalábbis azt vallom, hogy ne halogassunk semmit, sőt, kifejezetten kedvelem azt is, hogy előre dolgozok, és mindent megcsinálok, amit csak meg tudok csinálni, még jó időben. Sokkal jobban érzem magam, ha valaki kér tőlem valamit, és én már nyújtani tudom, nem akkor kezdem el összevadászni. Szeretem a megdöbbent és elismerő arcokat, amiket ki tudok váltani ez által az emberekből. Ha már egy rózsaszín irodában ülök, akkor legyen ennyi plusz. A múltkor Bogna javasolt egy lehetséges megoldást, egy új megközelítést, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok, amiket eddig próbáltunk, és valahogy közelebb is áll hozzám. Ha egyetlen pont elmozdítása megoldaná a dolgokat, sokkal jobb lenne.
- Sajnos még nem sok helyen sikerült járnom, az iskolában év vége van, ilyenkor csoda, hogy tudunk szusszanni. Talán majd a két tanév között valamikor akad egy hét.
Nálunk másabb a munka, mint a többieknél. Az évet jóval a tanévzáró után zárjuk le, és jóval a tanévkezdés előtt kezdjük meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 21. 20:20 | Link

Ballay Bálint


Na igen. Ki tudja mikor függesztenek fel megint? Mondjuk, ha vissza sem helyeznek aktív szolgálatba akkor ez a kérdés totál fölösleges. Azt hiszem belehülyülök ha pár hónapon belül nem kapok megbízatást. Arról nem is beszélve, hogy kihízom az összes ruhám, ami otthon van. Ennek örömére a számba pakolok azért még pár falatot. Had hulljon a férgese! Közben kezdenek kifelé szállingózni az emberek és ül a hely. Nő a tér, de fogy az idő. Ez egy mekkora paradoxon. Nem is tudom, talán ha egyszer visszakapom a jelvényem és lesz ebédszünetem újra akkor meg tudom fejteni. Addig is élvezem, hogy számomra az idő végtelen a térnek pedig csak a gyomrom befogadóképessége szab határt. - Csak nem tanár? - kérdezem érdeklődő pillantást vetve rá. Meg kell jegyeznem az utókor számára, hogy ha ilyen tanáraim lettek volna biztos nagyobb örömmel mentem volna be órára. Nekem csak idős vagy szigorú hölgyek és roskatag vagy épp bogaras urak jutottak. Hová fajul a világ, hogy egy tanár nem olyan, mint Kőnig vagy Torma Gedeon az Abigélből, hanem egyenesen olyan, mint Kuncz főhadnagy? Már csak az egyenruhát kellene bevezetni. Így jártam, nekem már nem jut iskolapad, csak ez az asztal. - Azon a héten, ha megint összefutnánk és tele lenne a hely, ön mellé ülhetek? - firtatom mosolyogva. Igyekszem nem tolakodó lenni. Ezért sem azt kértem ezek után, hogy ugyan barangold már be velem a környéket kérlek. Úgy vagyok én ezzel is mint a főzéssel. Érzéssel kell puhítani a húst. Ha nagy lángon toljuk neki, akkor bizony csúnyán oda tud kozmálni, de ha finoman sütögetjük azt a pecsenyét, a végén zamatos és finom lesz. Ezért a hasonlatért Orpheus úgy lehurrogna, egek...Rosszabb, mint egy vészmadár. Bezzeg ha én szólom le az épp aktuális próbálkozását, akkor kapom ám az ívet, hogy addig ne járjon a szám, amíg az ágyamat közelről csak Árnyék látta. Ami amúgy jogos, de akkor sem szép ilyet mondania az ikernővérének.  
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 20. 07:13 | Link

Donovan kisasszony


Igyekszem illemtudóan enni, pontosabban, nem annyira körültekintő műgonddal, ahogy gyermekkoromban megtanítottak. A tökéletes méretű adagokkal, melyek nem feltűnőek, ha az ember a szájukba vesz őket, sosem fogy el az étel. Csoda talán, hogy órákon át tart egy vacsora felénk? Egyáltalán nem. Szóval valahogy az indokolatlanul apró és a férfiasan nagy közé belőve egy-egy vágást a sajtba, igyekszem normál, emberi tempóban elfogyasztani az ételeket.
- Majdnem. Tanulmányi ügyintéző.
Az ügyintéző és a tanár azért messze vannak egymástól. Szalvétámmal lopva megtörlöm a számat, majd újra a nőre pillantok, mielőtt megmagyaráznám.
- Van pedagógiai végzettségem, mágikus irodalommal foglalkozom, de nem oktatok. Az irodalom inkább csak hobbi nekem, csak a családomnak ne mondja.
Kacsintok egyet cinkosan, mert pontosan tudom, hogy ha otthon mondom azt, hogy nekem az irodalom csak hobbi, akkor kitérnek a hitükből, frászt kapnak, összeomlanak és kiátkoznak, lehetőleg egyszerre. Elég nekem, hogy van egy tizennyolc éves fiam, nem kell nagyon felspannolni őket még ilyen extra információkkal.
- Ha nincs tele, akkor is nyugodtan, élvezem a társaságát.
Mindenkinek jól esik, ha kedves ismerősökre bukkan egy-egy szünetben, így én is teljes nyugalommal és örömmel ajánlom fel, hogy bármikor csatlakozhat hozzám, ha éppen összefutunk. Leteszem a késem és a villám, majd a maradékot is kiiszom a poharamból, és szomorú kutyaként nézek rá.
- Sajnos most el kell indulnom, mert hamarosan lejár az ebédszünetem. Örvendtem a találkozásnak.
Ha felém nyújtja a kezét, apró csókot lehelek a kézfejére, majd felkelve a pulthoz lépek, gyorsan rendezem a számlát, és kifelé indulok. Biccentek még egyet, majd kilépve visszaindulok.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed