36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. október 26. 20:24 | Link

Dalma

Az ember többnyire bulizni megy a péntek este, nem haza, hulla fáradtan. Még tegnap este indultam el, hogy a mai napot Rosie-val töltsem, beszélgessünk kicsit, illetve, hogy meghallgassam az első benyomásokat, amiket az orvosok mondanak. Nem lesz fáklyás menet, sem érzelmileg, sem türelmileg, sem pénztárcailag, de nem érdekel, azt akarom, hogy jól legyen. Azt akarom, hogy egy év múlva egy egészséges nő sétáljon ki azokon a kapukon, és nem azt, hogy a temetésére gyűljünk össze. Hazaértem, lezuhanyoztam, és megállapítottam, hogy nincs otthon semmi, de semmi. A penészes tejföl nem laktató és nem vacsora, így aztán erőt vettem magamon, felöltöztem, és elindultam a falatozó felé, hogy szerezzek valamit enni.
Semmi extra, fekete farmer, egy kapucnis pulcsi, olyan, aminek elől van zsebe, így a kezem se fázik az oda vezető úton. Az első terv az, hogy a mai mexikói kosztból viszek haza, aztán majd elfogyasztom békésen, de végül a hangulat, az emberek, a zaj, ott tart. Emberek között kell lennem, és nem a gondolataim között, szét kell választanom mindazt, amit ma hallottam attól, ami itt van. Ki kell zárnom a sok aggodalomra okot adó gondolatot, ha tisztán akarok látni a mindennapokban.
Quesadilla-t, pastest és sört rendelek, a saroknál pedig egy asztal még szabadon van, arra lecsapok. A kérdésre, hogy a megnövekedett létszám miatt zavar-e, ha hozzám ültetnek valakit, nemmel felelek, sőt igazából szükségem is lenne rá, hogy valaki, akárki, akiben egy kicsit is több élet van most, mint bennem - ami könnyű szint - betársuljon, és egy kicsit kilépjek most úgy mindenből.
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 20:41 | Link

Ervin


Mestertanonci élete alatt nem sokszor fordult eddig meg, hogy a kastályban húzta volna álomra a fejét. Nem degradáló ez számára, csupán mindig volt valami, ami elszólította. S még mielőtt arra következtetne egy gyanútlan lélek, nem a szórakozás, nem a férfiak és még csak nem is egy nő.. Család. Ennyivel szépen ki is fejezhető az állapot.
Most egy kivételes eset van. Úgy tűnik lehiggadtak a kedélyek, dolgoznia sem kell. S mivel a pizzát kezdi egy kissé megutálni, így a Falatozó színes választéka csábította be egy randevú erejéig. Ha pedig a mindig emlegetett szocializációt nézzük, hát szemeit körbejártatva, kissé meghökkenve veszi észre, hogy itt bizony rengetegen vannak. Fülledt és meleg a levegő, szinte már érzi, hogy pánikroham kezd kialakulni benne, mikor valaki kedves mosollyal elébe lé. – Kérlek, valahol hátulra – ennyi a kívánsága, s reménykedik abban, hogy véletlenül üres asztalkát kap.
Arcán egy kényszeredett mosoly jelenik meg, mikor észreveszi, hogy bizony valaki mellé be kell csatlakoznia. Bár hálát ad mindennek, hogy legalább nem egy öt-hat fős társasághoz kell ledobnia a sejhaját.
– Szia – tekint a másikra egy mosoly kíséretében. – Ne haragudj – s most az egyszert tényleg őszintén hagyják el száját ezek a szavak miközben helyet foglal a másikkal szemben. Nem egy olyan lány, aki sokszor lenne zavarban, viszont annak köszönhetően, hogy a kommunikációs készségei kissé hiányosak, illetve nem nyomdafestéket tűrők, ez a helyzet számára igencsak zavart okoz. Így inkább elbújik az étlap mögé, hogy addig se kelljen a kínját mutatni a másik felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. október 26. 21:54 | Link

Dalma

A rendelésemnél is előbb kapok egy lányt. Na nem úgy, hanem csak az asztalomhoz. Azért érdekes ez a mai este, és még bocsánatot is kér. Halványan elmosolyodok, és már mondanám is neki, hogy semmi vész, én mondtam, hogy csak nyugodtan, azonban addigra már el is tűnik az étlap mögött. Kellemetlen. Zavarban vagyok, pedig nem illik hozzám, a figyelmem elterelése érdekében megvakarom kicsit a tarkómat, és nézem a mellettünk lévőket. Hozzájuk biztos nem akarnak senkit sem leültetni, hiszen lassan elvesznek egymásban.
- Nem zavar, egyáltalán.
Felelem végül, kicsit megemelve a hangom, hogy biztosan hallja is. Itt már nyugisabb a helyzet, nem úgy mint elől, de hát azért itt is vannak pillanatok, amikor olyan hangos egy-egy mozzanat, hogy az ember a saját lélegzetvételét sem hallja.
- Ervin vagyok.
Nyújtom ki felé a kezem, és remélem, hogy nem veszi zokon, amiért az adott szituációban csak így átnyúlással üdvözlöm. Kényszer szülte helyzet ez most.
- Pár napja láttalak a pizzázóban, csak egy másik lány adta át a pizzámat, egy szőke.
Bár szerintem hallja, de azért ösztönösen végigmutatok a hajamon, nem mintha azzal, hogy az én barna rövid hajamat mutatom, rájön, hogy egy hosszú hajú szőke lányról beszélek. Semmi vész, ez csak olyan Ervin dolog.
- Igazából a tömeg azt mutatja, hogy ma különösen jó a kaja.
Általában jó, csak én mindig valahogy vagy kedden vagy pénteken találok ide, szóval nincs baj az itteni ételekkel egyáltalán, de a mai tömeg nem tudom, hogy mi mást mondhatna el. hiszen se meccs, se rendezvény nincs. Viszont annak örülök, hogy nem vagyok egyedül.
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 22:09 | Link

Ervin


Fogalma nincsen arról, hogy mik szerepelnek az étlapon. Nézi azt, de a betűk gyakorlatilag táncot lejtenek előtte, még úgy is, hogy nem igazán szokott zavarban lenni, úgy érzi, mintha a szíve ki akarna ugrani. Pedig aztán ez nem nagy dolog. Csak le kellett ülnie valakivel egy asztalhoz.. Mások is túlélték már ezt, nem is egyszer.
Mikor meghallja a szemben ülő hangját és nevét, lejjebb ereszti a kezeit, így néz farkasz szemet a másikkal. – Dalma – nyújta a kezét ő is, s kissé esetlen kap Ervinébe, hogy azt megrázza. HA most kívülről nézné magát, akkor biztosan nevetne, sőt még másoknak a figyelmét is felhívná arra a szerencsétlenre, aki itt próbálkozik. Fejben már meg is ássa magának a legmegfelelőbb fekvésű sírt, ám ekkor Ervin szavai lendítenek rajta, nem is keveset.
– Ugye nem pont akkor láttál, mikor éppen egy srác ölébe dobtam a pizzát? – néz vigyorogva a másikra. Mi a hangulatváltozásának oka? Az, ahogy Ervin még a haját is képes mutogatni, miközben köze nincs az említett színhez – Ugye tudod, hogy a te hajad nem szőke? – de még mielőtt válaszolhatna gyorsan ki is egészíti mondanivalóját. – Bár, ha belül annak érzed magad.. – mosolyodik el szelíden. Igen, még egy idegennel is képes élcelődni és viccelődni azért, hogy felmérje a határokat. Ő olyan, hogy szereti kiismerni az embert a maga módján. Ebből a stílusból azonban már nem egy darab vitája és harca volt már.. Most ezt valahogy inkább elkerülné.
– Még egyszer sem ettem itt – teszi le maga elé végül az étlapot. – Szóval, ha te már ekkora szakértő vagy, tudsz valamit ajánlani? – tekint a másikra. Végül is, Ervin kezdte a beszélgetést, ezzel azt sugallva, hogy tényleg nem bánja a társaságát. Akkor pedig illendő kimaxolni a társalgást, nem pedig depressziós üzemmódba kapcsolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. október 26. 22:26 | Link

Dalma

- Neeeem...
Mondom elnyújtva, de az emlékre el kell nevetnem magam, mert de, pont akkor voltam ott. Emlékszem, hogy felpattant a srác, és ahogy ugrott, úgy lökte meg a mögötte ülőt, aki ivott, és azzal a köpéssel el is oltotta a romantikusnak szánt gyertyát, na meg a romantikát is.
- De.
Jelentem ki végül, de azért egy vigyort megengedek az irányába, viszont még mielőtt azt hinné, hogy gúnyolódok rajta, gyorsan legyintek egyet.
- Ne is foglalkozz vele, az elején én is béna voltam a koktélkeverésben, nagy hiánnyal, gyorsan rúgtak be az emberek. Aztán beletanultam.
Szerettem azt az időszakot. A bárt, az éjszakai életet, a hangulatot. De aztán jött Rosie, jött az öcsém érzelmi világa, és váltanom kellett. Most pedig, gyakorlatilag megint egyedül maradtam. Mert ez a fajta magány is magány.
- Néha, de nem áll jól, próbáltam.
Meg a lilát is, sőt a tűzpiros is megvolt. Elég sokszor voltam én a mindenre rávehető hülyegyerek. Mostanában azonban már csak barna vagyok, csak ilyen szimplán, de ezt egyáltalán nem bánom, kedvelem én a csak simán barnaságomat, a személyiségem amúgy is nagyon sokkoló tud lenni.
- Elég sok minden jó itt. Mondj...
A szó közepén megérkezik a rendelésem, szépen egymásutánban teszik le elém, én megköszönöm, és a pincér elsétál, mintha ezt ketten kértük volna. Na mindegy.
- Szóval, itt elég nagy adagokat adnak, ezek a kedvenceim, úgysem ennék meg ennyit, így szívesen elfelezem őket veled, kivéve a sört, nem nézel ki még nagykorúnak, szóval az nincs. Mit szólsz?
Ez a legegyszerűbb szerintem, mert mire újra előkerül ide valaki, én már az igazak álmát fogom aludni.
- Amúgy itt ilyen tematikus napok vannak, meg nagyon bírják a tésztaételeket, én leginkább kedden szoktam jönni meg pénteken. Ha viszont édességre vágysz, meg egy kedves mosolyra, akkor a Cukrászdát ajánlom, bennem megbízhatsz, én vezetem.
A tulajdonosa ugyan nem én vagyok, de nem is bánom, éppen elég felelősség ez nekem most, nem akarok még nagyobbat a nyakamba.
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 27. 14:05 | Link

Ervin

Nem érinti rosszul, hogy Ervin látta a kis showt. Valószínű volt, hogy egyszer majd belefut valakibe, bár egy pacsinak azért jobban örült volna, mint ennek a kis füllentésnek.
- Hé, nem az én hibám volt. - Emeli fel védekezően a kezeit, míg hátát neki dönti a szék háttámlájának. - A kiskrapek csak nézett és nem látott, hát nekem futott.. végülis a rellonos srác meg meglepetés pizzát kért.. Sajátos módon kapta meg. - Nevet az egészen már. Ott a pillanatban hirtelen megijedt, de aztán Vajda rákérdett a hisztire és máris nem érezte olyan gyökérnek magát mellette.
- Hmm, jól jártak akkor veled a vendégek. - Ó, mennyire örült volna ő ennek a kis akciónak. Egy darabig biztosan törzsvendégként fordult volna meg ezen a helyen.
A szőke kérdéshez nem tud már mit hozzátenni. Mindenkinek van olyan korszaka, amikor kipróbál ezt azt, biztos benne, hogy Ervin sem véletlenül kísérletezett. Ám ismeretségük hajnalát élik még csak, így nem igazán menne bele a részletekbe, ha a másik nem kezd rá magától.
Nagy szemekkel nézi az adagokat, melyek Ervin elé kerülnek. A vékony, nyúlánk testével nem tudja összeegyeztetni azt, amennyi mindent elé tesznek. Kicsit jobbra majd balra dönti a fejét, mintha csak keresne valamit, leginkább azt, hogy hova férne bele ennyi minden. A felmérésből a szemben ülő szavai zökkentik ki.
- Osztoznál? Velem? - Hitetlenkedve néz rá és egyből azon kezd el gondolkozni, hogy mennyire kell jó fejnek és kedvesnek lenni ahhoz, hogy valaki egy ismeretlennel megossza az ételét. Nem irigy ember ő sem, viszont csak úgy nem ajánlana ilyet. Az étel az szent és sérthetetlen.
- Ez most nem mondod komolyan, ugye? - Egyik szemöldöke felszökken. Végül is, örülhet, hogy nem néz ki annyinak amennyi. - Ne, mondd nekem, hogy fiatalként nem ittál..- Ezt senkitől sem hiszi el, hiszen amilyen világot élünk manapság.. az öregek itatják a fiatalokat, mindenféle családi alkalommal. Utána meg kiosztják őket, amikor esetleg illuminált állapotban mennek haza. Nevetséges.
- Na a tésztákkal megnyernek még a végén. - Mosolyodik el. Igazából majdnem mindent megeszik, egyedül a vízből származó növények és állatok nem jöhetnek szóba nála. Azokat valahogy még televízión keresztül nézni sem képes.
- Hidd el nekem, jobban jársz, ha én nem megyek oda.- Nem azért, mert annyira édes szájú lenne, sokkal inkább az bújik meg a dologban, ha Ervin nem akar az aznapi bevétel jelentős részétől megszabadulni, akkor inkább kívül tartja a lányt.
- Viszont, ha majd véletlenül elkap a depresszió és valag növelő édességre vágyom, meg pár kedves szóra, akkor feltétlenül ott leszel az elsők között, akik eszembe jutnak. - Legfőképp azért, mert általában nem ajánlanak neki mosolyt. Jó, most ez a helyzet más, mert gyakorlatilag a kényszer szülte. Ezért is vett erőt magán, ezért nem bunkó még. De ki tudja, hogy a továbbiakban miket hoz majd még elő belőle az este.
Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 28. 10:43
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 3. 10:32 | Link

Dalma

- Szóval, ha én is meglepetést rendelnék tőletek, akkor csak és kizárólag védőfelszerelésbe menjek, mert betörik a fejem, világos.
Mondjuk ez legalább egy jó szöveg. Amúgy se bántam volna, ha valaki leül, de így még azt is mondhatom, hogy jól alakul az este. Mostanában eléggé bezárkóztam, főleg a Rosie miatt keletkezett űr és némiképp kétségbeeséses bűntudat miatt. Azt hittem, ezt mi is meg tudjuk oldani, ketten, de nem, kellettek olyanok, akik erre vannak specializálódva, és nagyon félek, mert egyelőre még nem látom azt a fényt, és félek, hogy mi van, ha sosem lesz már meg. Vissza akarom kapni őt, de nyilván, nem minden áron. Előbb legyen jól, és után beszélhetünk a jövőről. Viszont ezt most félreteszem, és inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam, ha már így meghallgattak az égiek, és normális társaságot küldött felém.
- Persze, simán.
Aranyos, ahogy rácsodálkozik a dologra, de szerintem nincs ezen mit csodálkozni, vagyis, lehet, hogy másoknál van, de engem a szüleim mindig arra neveltek, hogy adjak, ők is mindig adnak. Szóval ez nálam nem téma, simán az asztal közepére tolom a tányérokat, és a mellettem elhaladótól kérek még egy étkészletet, amit meglepően gyorsan ki is hoznak. Így kell ezt.
- Inni ittam, de nem én kevertem, csak fogyasztottam. Nem vagyok én angyal.
Óóó, de mennyire, hogy nem, sőt valószínűleg, ha megérkezik a lift, akkor beszállás után szélsebesen indul el lefelé. Volt egy pár hullámvölgy az életemben. Viszont tény és való, más a pult egyik meg másik végén lenni. Mostanra viszont már abba is, és a cukrászdavezetésbe is elég jól belejöttem, Verocs legalábbis nem akar még kidobni a posztomról.
- Megéri, hidd el, nem tudom, hogy ki főz itt, de valami zseniális a kaja mindig. A tészták meg, ha mondjuk egy körben nem tudod megenni, másnapra csak még jobbak lesznek, komolyan.
Én már jó párszor tapasztaltam ezt, és megéri, tényleg megéri, mondom ezt úgy, hogy imádok is és tudok is főzni, elvagyok vele, mint a befőtt, de vannak ilyen kis "bűnös" napjaim, amikor erre veszem az irányt.
- Gyere csak, nem félek tőled. Néha keresünk íztesztelőket is, ők azok, akik megkóstolják az új bevezetnivalót, és elmondják a véleményüket, javítunk rajta, megint megkóstolják, rátökéletesítünk, megint megkóstolják, szóval rengeteg extra édesség.
Hozzászólásai ebben a témában

Rácz Dalma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 4. 10:34 | Link

Ervin


- Neeeeem - mosolyodik el. - Nem mindenkinek jár ki az ilyen kiszolgálás - még mindig mosolyog. Nem kíván mindenkinek az ölébe dobni egy pizzát, mert valószínűleg hamar repülne ő is a pizzázóból. Pedig a hely jó, ott tényleg tud szocializálódni.
- Hát, akkor ez egyszer megbízok a döntésedben - tényleg meglepődik ezen, mert n em szokta meg. Ő olyan, hogy amit kap, azt ad. Szóval jó mélyen megjegyzi, hogy Ervin jó fej és kedves, így ha véletlenül legközelebb összefutnak, akkor a szemei nem fognak szikrát szórni szegény srác felé az már biztos.
– Akkor, ha nem te keverted, biztos nem volt olyan ütős, hogy másnap ne emlékezz az estédre – próbálja nevetését elrejteni azzal, hogy beleharap alsó ajkába, de esélytelen, mert testének apró rezdülései elárulják. – Mellesleg nem vagyok kiskorú – veti még oda a mellékes információt. – De szerencsédre nem szeretem a sört – számára túl kesernyés, talán egyszer kétszer ivott ízesíttetett, de azok sem győzték meg annyira, hogy ilyesmin akarjon osztozni bárkivel. Így mikor hozzák még a kért tányért, akkor egy almalevet rendel magának. Ma estére ez tökéletes lesz számára.
– Olyan lelkesen beszélsz róla, mintha beleszerelmesedtél volna az itteni ételekbe – mosolyodik el. Nem szokott ételekről társalogni, mert nem tartja nagydologra az ilyesmit, ám Ervin tényleg olyan szépen beszél az itteni konyháról, hogy az már irigylésre méltó.
– Az igazság az, hogy nem vagyok egy édes szájú – mosolyog rá kissé sután a másikra. Néha napján lecsúszik neki egy-egy falattal, de nem élteti annyira, mint a legtöbb lánykát. Talán ezért is tűnik annyira megsavanyodottnak?
- Ervin, mi is ez, amit megosztottál velem? – pillog végül az előtte lévő tányérra. Gasztronómiai szempontból eléggé visszamaradott a lány, névről nem n agyon tud beazonosítani mást a megszokott, hétköznapi ételeken kívül. Mindennek ellenére mindenevő, többnyire.
– Hát, jó étvágyat – rebbenti meg szempilláját a férfi felé, aztán kissé bátortalanul piszkál bele az ételbe, s egy kisebb adagot emel a szájához, mintha attól félne, hogy valaki meg akarja mérgezni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 6. 21:46 | Link

Dalma

- Óóó, szóval ez ilyen igazi vip dolog felétek.
Szökik a mosolyom vigyorba, üdítő érzés kimozdulni, és egy kicsit sem zavar a tömeg, hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Ma be kellett jönnöm ide, neki is, és úgy kellett alakulnia, hogy együtt vacsorázzunk.
- Sose vedd biztosra azt, amiben alkohol van.
Mondom nagyon bölcsen, és igyekszem komoly arcot is vágni hozzá, de rólam van szó, nem igazán megy, meg nem is akarom, az elmúlt napokban ép elégszer vágtam olyan fejet, mint aki éppen halálos beteg. Kicsit szórakozhatok én is, nem?
- Szóval nem. És mi vagy, ha kiskorú nem?
Utalnék itt arra, hogy meséljen kicsit magáról, hogyha már megosztom vele az ételemet, akkor kicsit ismerjem meg őt is. Persze, természetesen, ha kérdez, én is felelek neki, hiszen így korrekt a dolog, meg amúgy is, jó az, ha érdeklődnek a másik felől, kissé kevésbé tűnik jelentéktelennek.
- Nem is lányoknak való ital.
A sör az olyan férfias, bár megvan a maga bája, ha egy laza lány sörözik, de azért valljuk be, még ha nem is szándékosan, de ezekhez az italokhoz is képesek vagyunk nemet párosítani. Igazából, nincs ezzel baj, amíg valaki nem lesz megszállottja ennek, és nem érzi úgy, hogy a világ összeesküdött ellene. A feltételezésére, hogy beleszerelmesedtem az itteni konyhába, elnevetem magam, és kicsit megrázom a fejem, majd belegondolva az esetbe, inkább a vállam vonom meg kissé.
- Nem, báááár, sose mond, hogy soha. De azért ami jó, azt szeretem hangoztatni.
Arra, hogy nem édesszájú kissé ciccegek, bár be kell vallanom, hogy én sem vagyok az, és nem, ez nem azért van, mert mindig édességek vesznek körül, csak egyszerűen így alakult. Viszont, mint mindenkinek, nekem is van olyan pillanatom, hogy egyszerűen muszáj valami édeshez jutnom.
- Umm, ez itt a quesadilla. Igazából főleg sajtot tartalmaz a tölteléke, de van benne hús és zöldség is. Szerintem itt csinálják a legjobb tortillát. Az egészet összepakolják, átsütik, így érnek össze az ízek. Ez a másik pedig pastes. Nem tudtam eldönteni igazából, hogy melyiket enném. Ennek a tésztája eléggé olyan, mint a rétesé. A feléd eső almával és ananásszal van töltve, míg a másik hússal.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed