Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Törökülésben kuporgok a székemen és magam előtt rendezgetem a nagy tányér spagettit. Eléggé megéheztem az egész délelőttös vázlatrajzolás után, de illedelmes kislányként még hajlandó vagyok várni, mielőtt egy kulturálatlan ősember vehemenciájával rávetném magamat a tésztára. Az asztal közepére már elhelyeztem egy nagy tányér sült krumplit is, mert bár nem tudom Marci mit fog enni, de az mindenhez megy. Tényleg mindenhez.
Mióta hivatalosan szakítottunk, ritkábban látom, de ez nem változtat azon, hogy ő az egyik legjobb barátom. Jó néhány ismerősöm mind a mai napig értetlenül áll az előtt, hogy miért nem próbáltam megtartani őt - például anyám szerint is Marci az isten lába, de legalább a kisujja, és hülye vagyok, amiért hagytam elmenni. Az ember pedig nem szívesen vallja be az anyjának, hogy az említett ex valójában soha nem is volt a pasija. Az ilyesmi eléggé lelombozó tud lenni.
Megunva a várakozást, felkapok egy hasábnyi burgonyát, beletunkolom a bolognais szószba, majd lassan elrágcsálom. Fura, hogy mind a ketten sárgán kezdtünk és most egy másik házban vagyunk prefektusok. Két szögesen ellentétes házban. Ez minimum ironikus.
Mikor belép az ajtón intek neki, hogy észrevegyen, aztán várom, hogy ő is szerezzen magának valami kaját mielőtt helyet foglal az asztalomnál. Miközben figyelem őt van időm elmerengeni azon is, hogy miről is meséljek neki és hogy érdemes-e bizonyos részleteket eltitkolnom előle. Ha utóbbi mellett döntök, tutira bűntudatom lesz. De maximum meghívom magam valami desszertre a cukrászdában. Egy remegős, habos-krémes biztosan enyhítene a problémán, legalábbis ezen a problémán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=722199#post722199][b]Maróti Fanni - 2018.05.03. 22:31[/b][/url]

Törökülésben kuporgok a székemen és magam előtt rendezgetem a nagy tányér spagettit. Eléggé megéheztem az egész délelőttös vázlatrajzolás után, de illedelmes kislányként még hajlandó vagyok várni, mielőtt egy kulturálatlan ősember vehemenciájával rávetném magamat a tésztára. Az asztal közepére már elhelyeztem egy nagy tányér sült krumplit is, mert bár nem tudom Marci mit fog enni, de az mindenhez megy. Tényleg mindenhez.
Mióta hivatalosan szakítottunk, ritkábban látom, de ez nem változtat azon, hogy ő az egyik legjobb barátom. Jó néhány ismerősöm mind a mai napig értetlenül áll az előtt, hogy miért nem próbáltam megtartani őt - például anyám szerint is Marci az isten lába, de legalább a kisujja, és hülye vagyok, amiért hagytam elmenni. Az ember pedig nem szívesen vallja be az anyjának, hogy az említett ex valójában soha nem is volt a pasija. Az ilyesmi eléggé lelombozó tud lenni.
Megunva a várakozást, felkapok egy hasábnyi burgonyát, beletunkolom a bolognais szószba, majd lassan elrágcsálom. Fura, hogy mind a ketten sárgán kezdtünk és most egy másik házban vagyunk prefektusok. Két szögesen ellentétes házban. Ez minimum ironikus.
Mikor belép az ajtón intek neki, hogy észrevegyen, aztán várom, hogy ő is szerezzen magának valami kaját mielőtt helyet foglal az asztalomnál. Miközben figyelem őt van időm elmerengeni azon is, hogy miről is meséljek neki és hogy érdemes-e bizonyos részleteket eltitkolnom előle. Ha utóbbi mellett döntök, tutira bűntudatom lesz. De maximum meghívom magam valami desszertre a cukrászdában. Egy remegős, habos-krémes biztosan enyhítene a problémán, legalábbis ezen a problémán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=722217#post722217][b]Apáthy Marcell - 2018.05.04. 07:23[/b][/url]

Fannim

Ki hitte volna, hogy mostanra elmondhatom magamról azt, hogy minden házból szereztem már magamnak exbarátnőt. Igaz, ehhez sokban hozzátett az is, hogy Fanni házat váltott. Lehet, hogy mivel ő most kék, illendő volna keresnem egy sárga barátnőt, hogy tökéletes legyen a paletta. Szörnyen ironikus vagyok amúgy a témával kapcsolatban, és humorral igyekszem egyben tartani magam. Eléggé szánalmasnak érzem a történetet, de hát ez van. Túl kell lendülnöm.
Ez most nem olyan könnyű. Fanni és Lina a barátságon túl egyfajta eszközt is szolgáltak számomra, még ha ez csúnya kifejezés is. De így éltem túl, hogy ne tegyek bármilyen ostobaságot Kamilla miatt. A társaim voltak a bajban. Mind a ketten tudták, hogy miért kérem tőlük a kapcsolatot, és nem hittem volna, hogy később ennek bármilyen negatív vonzata is lesz. Linával a mai napig nem tisztáztam rendesen a dolgot, messze is van, de talán egy nap erőt gyűjtök hozzá, és meglátogatom, elvégre megígértem neki. Fannival könnyebb a helyzet, hiszen barátok vagyunk. Számomra ő az egyik legfontosabb ember a világon. Biztos, hogy benne van abban a top tízes listában, akiket például egy zombiapokalipszis idején megmentenék.
Az utóbbi időben mégis távol maradtam tőle is. Teljesen átadtam magam az edzésnek, és a fájdalomnak, mely az estéimet kitette. Az elején azt hittem, meghalok, ez van, ha valaki vagy hús évig csak vegetál, és az összes mozgása kiteljesedik a kastély folyosóin való haladásban. Most hirtelen akartam néhány hét alatt sok évet behozni, és ez nem egyszer okozott olyan fájdalmat, hogy azt hittem, nem lesz holnap. De jót tett. Erősebb lettem, és határozottabb. Most is, mikor felé haladok, a mélykék pólómban és a sötétbarna nadrágomban, olyan határozottságot érzek saját magamban, mely korábban elképzelhetetlen lett volna.
- Levitásnak öltöztem.
Még egy halvány mosolyt is kifacsarok magamból, ahogy széttárt karokkal megállok előtte. Lehajolok, és csókot nyomok a homlokára. Szeretem és védelmezem őt, mindig. Helyet foglalva közelebb húzom a krumplit, és kérdés nélkül veszek belőle egyet.
- Azt hallottam, hogy újratárgyalják a kentaurok ügyét, de nem igazán lelkesek a témában, mert kötelező viselkedési formákat akarnak előírni nekik.
Elhúzom a számat, miközben a menüt húzom magam felé. Teljesen feleslegesen nézek rá, tudom, hogy carbonarat akarok enni, de azért adok esélyt másnak is. Végül azonban a tekintetemet visszaemelem Fannira.
- Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=722218#post722218][b]Maróti Fanni - 2018.05.04. 07:59[/b][/url]

Figyelem, ahogy felém tart, és meg kell állapítanom, hogy jó színben van. Nemcsak azért, mert az új házamhoz öltözött, hanem egyébként is. Talán magasabbnak is tűnik, és ahogy az asztalokat, székeket kerülgeti megállapíthatom, hogy magabiztosabban is mozog.
 - Látom készültél - vigyorgok a felsőjére pillantva, bár egy pillanatig sem hiszem, hogy miattam választotta a kék pólót. Mondjuk belőle kinézem, hogy még ezzel is segíteni akar a hirtelen váltást átvészelni. Nem mutatom, de nem egyszerű egyik pillanatról a másikra hozzászokni egy új házhoz és egy teljesen más mentalitású közösséghez. Ha valakivel beszélnék erről, aki tudom, hogy megértene, az Marci lenne.
Mikor homlokon puszil, beszívom az illatát és elmosolyodom az ismerős érzéstől. Sosem voltunk ténylegesen romantikus kapcsolatban, de volt, hogy hozzábújtam, megöleltem, szorongattam a kezét, vagy éppen nálunk filmet nézve rátehénkedtem a kanapén. Mikor apum átölel, mindig mélyen beszívom a levegőt, mert mellette mindig az otthon illatát érzem. Marci valamiféle meghitt biztonságot ad nekem, amihez erősen hozzátartozik az a jól ismert illat. Nem olyan mint egy báty, nem is a pasim, de több egy egyszerű barátnál. Egyszer majd kitalálok rá valami jó szót.
 - Hülyeség az egész - csóválom meg a fejem. - Eleve, aki kitalálta, egyáltalán nem ismeri a kentaurokat.
Magamban és Adélnak is kibosszankodtam már magam, de azért jól esik újra elővenni a témát valakivel, aki hasonlóan gondolkodik. Ezért is sikerült fenntartani az álkapcsolatunkat: érdeklődési körünket tekintve összeillettünk. Csak éppen a szerelemhez kellett volna egy rakás más dolog is.
 - Kéken - mosolyodom el, miközben meghúzkodom az egyik levitásra festett tincsemet. - És prefin. El tudod rólam képzelni, hogy jó prefektus legyek?!
Hitetlen arckifejezéssel rázom meg a fejem, felemás festett tincseim csak úgy repkednek egyik oldalról a másikra. Államat a könyökömre támasztom, elveszek egy újabb krumplit a közösből, és kutató pillantással végigmérem a pasast. Beszélhetek neki vajon róla? Van egyáltalán mit mondani? Vagy csak én értem félre mindig, amikor csak úgy felbukkan az életemben? Az ilyesmit az ember a barátnőivel beszéli meg, nem? De Marcinál kevés fontosabb ember van az életemben.
Végül csak sóhajtok és felkapom a villám. Ideje nekiállni az ebédnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=722233#post722233][b]Apáthy Marcell - 2018.05.04. 11:57[/b][/url]

Fannim

- Mindent a kedves ügyfélért.
Teljesen tudatos választás volt, azt hiszem. Az első három darab az új ruhatáramban a barna nadrág, a kék póló és egy ugyanilyen zöld póló. Mondjuk utóbbi a szememhez nem, de a házamhoz megy. Nem tudom, egy elsőéves mondta, miután úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Legalábbis én így fogtam fel, aztán elmesélték, hogy teljesen belém van szerelmesedve. Pont ez az életcélom, a tizennégy évesek szerelmévé válni. Szerintem az már pedofília. Tuti, hogy törvénytelen, mert még kiskorú, nem is fiatalkorú. Ha legalább már tizenhat lenne, azt mondom, elgondolkodtató. De nem, nagyon nem. Szóval nem illik a szememhez, nem is fogom akkor nagyon erőltetni. Pedig amúgy szeretem a zöldet.
- Nonszensz. Hogyan gondolhatják egyáltalán, hogy ennek van jövője? Egy egész kultúrát kiirtani és a helyébe egy másikat telepíteni. Így elveszik az érték, a hagyomány. Kiszakítunk csak egy darabot a világunkból.
Nagyon fel tudok mérgesedni az ilyesmin. Nem lenne szabad ennek így történnie, mert ez nem természetes. Mondjuk én a területkorlátozással sem értek egyet, tekintve, hogy eleve korlátozással indult, és nem úgy, hogy üljünk le, és beszéljük meg, hogy nem kell nyilat ereszteni feltétlenül az eridonos fejébe, csak mert hangos. Nem, eleve korlátozunk. Persze, hogy az ilyen lépések miatt meg elharapózik az egész helyzet. Néha annyira logikátlannak látom a történelmünket, hogy nagyon. Viszont most nem ezért vagyunk itt, hanem mert végre van alkalmunk egy kicsit beszélgetni. Hiányzik a társasága, az, hogy a hasonló nézeteinket és az életünket megosszuk. Imádom a lényét, a felfogását, és szükségem is van rá, hogy együtt legyük, mert ilyenkor feltöltődök.
- Dehogy. Furcsa a gondolat. Nálad is és azt hiszem nálam is. Te kék lettél, és prefektus, én meg zöld és prefektus. Baj van a világban Fanni, hatalmas nagy baj, azt hiszem. Hogyan történt?
Nem beszélgettünk még erről sosem, de mindig érdekelt, hogy mások is úgy lettek-e prefektusok, mint ahogy én, vagy náluk másként zajlott. Azt tudom, hogy az Eridon pályáztat, és azt hittem, máshol is ez történik, aztán rellonos lettem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=722278#post722278][b]Maróti Fanni - 2018.05.04. 20:37[/b][/url]

- Aki nem is biztos, hogy annyira kedves, de értékeli a gesztust. - Mosollyá szelídül a vigyorom, ahogy feltekintek rá. Jó érzés, hogy itt van, és beszélhetek vele. Az utóbbi időben valahogy pont egymásra nem jutott időnk.
- Szerintem nem gondolkodtak. Illetve dehogynem, de csak azt nézték, hogy ők hogy járnak jól, nekik mi az egyszerűbb. Mindenki másra meg magasról tojnak. - Én már nem húzom fel magam rajta, csak fásultan legyintek. A kentaurok úgyse hagyják magukat.
Szóba kerülő prefektusságunk előtt viszont mindketten értetlenül állunk. Hogy lett belőlünk a szabályokat kreatívan alkalmazóból - gyakran semmibe vevőből - betartató?
 - Fogalmam sincs. Hiszen ismersz. Egyik nap úgy kelek, hogy bekattan valami, aztán addig nincs nyugtom, amíg meg nem valósítom. És akkor előfordul, hogy random tarkón vágok valakit, és a következő pillanatban arra eszmélek... De mindegy is. A szüleim is forszírozták, hogy vállaljak valami "felelősségteljes, közösségi munkát". Úgy tűnik a DÖK tagság nem volt elég nekik. És ahogy napról napra mind többször került elő a gondolat, valahogy eljutottam a megvalósításáig is - vonom meg a vállam. Sosem bonyolítom túl a dolgokat.
 - De mesélj te is! Mivel töltöd ki a napjaidat a hülyeségeim helyett? - kérdezem, miközben a villámra felcsavarok egy kis tésztát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=723207#post723207][b]Apáthy Marcell - 2018.05.14. 16:25[/b][/url]

- Ami tegyük hozzá egy nagyon szép erény. Sokan manapság nem értékelik a gesztusokat, mert mondjuk nem eltalált a dolog. A minap láttam egy kislányt, az édesanyja vett neki unicorn-t, tudod, azt a szivárványos, édes pattogatott kukoricát.
Egy pillanatra megállok, ahogy megkapom az ebédemet, hálásan megköszönöm, és csak utána fordítom vissza a tekintetem Fanni felé. Közben a villámat is a kezembe veszem, és elégedetten szúrom a tészták közé.
- A kislány meg egy kuma szó nélkül elvágta magát, és olyan hisztériát rendezett, hogy ő nem unicorn-t kér, hanem unikornis alakú gumicukrot, hogy én szégyelltem már magam miatta, meg szegény anyukája is. Eszembe nem jutott volna soha ilyet tenni, pedig én egy hangos lánytestvérrel nőttem fel, eleve elnyomott életem van.
Nem bánom amúgy, nem is szoktam soha panaszkodni, jó ilyen megjegyzéseim vannak, de aki ismer, tudja, hogy ez csak olyan tetetett dráma. Nem cserélném el az életem, nem akartam soha, hogy fiúvá változott, vagy bármi ilyesmi. Szerintem az egész úgy jó, ahogy van.
- Egyetértek. Megint előjött a ki ha nem mi, a tökéletes emberi faj szindróma.
Nem egy ilyen megnyilatkozásuk volt már, és nagyon utálom. Nem is kellene nekem ilyenekkel foglalkoznom, de a szüleim mellett is és aztán Fanni mellett is egyre erősödött bennem az, hogy nincs ez így jól. Nem röstelltem egyszer sem felemelni a hangom, vagy megosztani a nézeteimet. Szerves részévé vált ez az életemnek, és azóta is  rendszeresen követem az aktuális kérdések alakulását.
- Felelősségteljes közösségi munka. Eléggé ijesztően hangzik. Túl sok időt töltesz távol a szüleidtől. Hallottam viszont, hogy a nagypapád emlékére alapítottak egy ösztöndíjprogramot. Ez nagyon szép gesztus.
A kérdésére, hogy én mit csinálok, amikor nem itt vagyok, szépen beveszek egy falatot a számba, és komótosan meg is rágom, mielőtt válaszra nyitnám a számat.
- Eléggé pocsékul állok éppen az élethez. Az írással gondjaim vannak, Kamillával gondjaim vannak, azt hiszem, boldogabb volt akkor, amikor csak plátóian szerettem, nem tett jót a kapcsolatunknak, hogy együtt vagyunk. Vaaaagy nem tudom. Olyan érzésem van, hogy nem boldog, el kellene engednem, de olyan önző vagyok, mármint ő Kamilla… nem tudom elengedni őt.
Ez amúgy tudom, hogy tényleg egy nagyon önző dolog, és tényleg nagyon rosszul is érzem magam miatta, de tudom, hogy amíg ő nem mondja, hogy legyen vége, addig nem tudok neki véget vetni. Nem lehet.
- Egy csődtömegnek érzem magam, leginkább.