Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid

Alkalmazottak:
Markovits Balázs - Pultos
Sadie Sallow - Seprűs futár

Nyitva tartás:
H-P: 11:00 – 21:00
SZ-V: 10:00 – 22:00

Scarlett azt hiszem nagyon jól járt velem, hiszen az elmúlt időszakban nem igazán volt rá példa, hogy zavartam volna őt. Az együttélés ezen formája számomra nagyon is megfelelő, eddig ő sem panaszkodott. Remélem, hogy miután közlöm vele a döntésemet, azután se fogja kitenni a szűrömet.
Az utolsó itteni vizsga is letudva, furcsa volt a faluba betenni a lábamat. Csak pár apró emlék érkezett meg, hogy nosztalgiára kényszerítsen, s arra, hogy apró mosollyal az arcomon sétáljak az utcán. A görbe pedig csak kiszélesedik, mikor egy ismerős markáns vonásait vélem felfedezni az egyik kirakat előtt.
Lépteim lassulnak, besorolok mellé, nézem, amit ő, majd szemeimet komótosan felfuttatom az arcára, aztán a szemeibe.
- Hahó idegen - sajnos régen találkoztunk, tudom, hogy sok minden történt azóta, de a helyzet az, hogy az én barátságom irányába, nem szűnt meglétezni, sőt. Nekem ő még mindig az a prefektus marad, aki legalább képes volt elkapni, nem is egyszer. - Hogy vagy Cesare? - kérdésem nem a megszokott formalitások miatt teszem fel. Tényleg érdekel, hogy mi van vele, olyan régen találkoztunk már. Majdhogynem hiányzott is.

Scarlett azt hiszem nagyon jól járt velem, hiszen az elmúlt időszakban nem igazán volt rá példa, hogy zavartam volna őt. Az együttélés ezen formája számomra nagyon is megfelelő, eddig ő sem panaszkodott. Remélem, hogy miután közlöm vele a döntésemet, azután se fogja kitenni a szűrömet.
Az utolsó itteni vizsga is letudva, furcsa volt a faluba betenni a lábamat. Csak pár apró emlék érkezett meg, hogy nosztalgiára kényszerítsen, s arra, hogy apró mosollyal az arcomon sétáljak az utcán. A görbe pedig csak kiszélesedik, mikor egy ismerős markáns vonásait vélem felfedezni az egyik kirakat előtt.
Lépteim lassulnak, besorolok mellé, nézem, amit ő, majd szemeimet komótosan felfuttatom az arcára, aztán a szemeibe.
- Hahó idegen - sajnos régen találkoztunk, tudom, hogy sok minden történt azóta, de a helyzet az, hogy az én barátságom irányába, nem szűnt meglétezni, sőt. Nekem ő még mindig az a prefektus marad, aki legalább képes volt elkapni, nem is egyszer. - Hogy vagy Cesare? - kérdésem nem a megszokott formalitások miatt teszem fel. Tényleg érdekel, hogy mi van vele, olyan régen találkoztunk már. Majdhogynem hiányzott is.

Éhes. Határozottan nagyon éhes, kifárassza ez a rengeteg tanulás, már alig bírja idegekkel. Na jó, viccet félretéve ő sosem volt az a valaki aki letöri a széket és még az asztalt is, annyira tanulna. Csak szépen komótosan az átmenőkre pályázik, kell a fenének több. Úgy sincs szüksége ösztöndíjra, amúgy se akarna olyat megpályázni. A végén még túl sok kötelezettséggel járna és az olasz azokat nem kedveli annyira.
Szerencsére most járhat kelhet reggeltől estig, estétől reggelig a faluban.  Így legalább nem a manókat zaklassa azzal, hogy éhes és már megint kéne valamit ennie. Két vizsga között készülés közben elszánja már megint a falura. Komótosan lesétál mintha éppen most kéne nyugdíjazzák. A sarkon még egy mama utána is szól, hogy ha megöregedik szívesen várja kávézni. Haha, mama, fogalma nincs arról, hogy az olaszt ennél jobb csajok várják.
Leragad az egyik kirakatnál. Igazán vennie kéne valamit Adrinak. Hiszen itt van a sok tökmag között a faluban, nem bírta a testvérei nélkül. Valahol, nagyon mélyen a szívében megérti. Ezért akar venni neki valami apróságot, hogy érezze a törődést. Hiába van itt a faluban, attól még hozzájuk tartozik. Az ő külön bejáratú kishúga akinek mindig lesz helye a szívében, akármi történik.
Kizökkenti valaki az elmélkedésből. Hajna az akit még sárga prefektusként számtalan alkalommal elkapott, büntetett meg. Legszívesebben megölelgetné a lányt, elnézést a nőt, hiszen időközben igazán szemrevaló lett. Viszont tudja, hogy nem kenyere neki az érintkezés, így inkább csak egy széles mosolyt ereszt meg felé. Amennyiben változott az érintéshez való viszonya, megölelgetné. Reméli ha tényleg változás állt be a dologba, megossza az olasszal.
- Helló másik idegen. -
A kezével végig akarna simítani az arcán, aztán felébred, hogy mit tervez. Megtorpan, visszahúzza kezét és próbál valamiféle bocsánatkérést sugározni a szemeivel. Nem ad neki hangot, hogy ne hozza még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe Hajnát. Hiába, annyira közvetlen és barátságos akar lenni vele, hogy ezt mindig elfelejti.
- Éhes vagyok, ugye te is? Egyél velem, meghívlak. Ehetünk sok desszertet meg mindent amit akarsz, csak gyere. Unalmas egyedül enni. -
Szempillantás alatt bújik elő belőle az olasz, aki él hal az evésért. Szívesen főzne Hajnával egyszer, viszont most elsőbbséget élvez az, hogy nem bírja már sokáig. Valójában örülne annak ha a nő vele tartana, mert evés után beszélgethetnének nyugodtan. Hiába lettek háztársak, elég kevés alkalommal találkoztak. Most meg úgy gondolja, hogy szeretne változtatni ezen. Vajon a nő is benne van? Puszta barátságból, mert úgy hallja, hogy valaki komolyan csapja a szelet a drágának. Ő pedig semmi jó elrontója, ebben az egyben tartja magát valamihez.

Nézem, ahogy visszahúzza a kezét. Annyira jól esik, hogy annak ellenére, milyen régen találkoztunk, ő emlékszik. Hogy ne legyen kínos a jelenet, előrébb lépek egyet, karjaimat kitárom és én kezdeményezem azt az ölelést. – Jó látni téged – bugom halkan a fülébe, ölelésünk közepette, majd lassacskán eleresztem. Rendezem soraimat, rakoncátlan tincseimet, eltűröm a szemem elől, ruhámat eligazítom.
– Ehetünk persze, ma még úgyse sikerült – nem vagyok én semmi jónak sem elrontója. Bár tény, hogy mostanság elég kicsi adagokkal élek, de majd valami olyasmit választok, ami alapból nem tartalmaz sok harapnivalót.
– Választasz a kirakatból valamit előtte? – érdeklődve fordítom tekintetemet a kínálat felé. Lövésem sincsen, hogy mit nézett és kinek, de ha véletlenül tudok neki segíteni, akkor állok rendelkezésére. – Kinek nézünk valami szépet? – nem tolakodás, csak hát még ez is segítségemre lenne, illetve így legalább kicsivel többet tudhatok meg arról, hogy mostanában mi újság vele.