36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 1. 21:55 | Link



Ha vezetnék valamiféle listát a vizsgáimról, akkor mostanra már a legtöbb tantárgy neve mellett ott virítana egy pipa is a pergamenen. Az utolsó hajrában azonban nem szabad feladni, pedig egyre kevésbé vagyok motivált a tanulásban, akarom mondani ismétlésben. Ehhez kapcsolódik, hogy végre megérkeztek a könyvesboltba a magyar tankönyveim is, amiket nem túl büszkén, de a bőröndöm aljára kellett dugnom, hogy addig se kelljen elővennem. Bőven ráérek nyelvet tanulni a vakáció alatt.
A múltkori látogatásom alkalmával is leragadtam a cukrászdában, ahol végül tök jól elbeszélgettem Alízzal. Ezúttal a tavacskához sétáltam el, ahol egy padon ülve szívtam magamba némi friss levegőt. Már tényleg csak arra tudok gondolni, hogy hamarosan hazautazhatok a családomhoz. Olyannyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre se vettem az időt, így sikeresen lemaradtam az ebédről. Mehettem volna ugyan a konyhára, de nem volt kedvem magamnak összedobni valamit, aztán séta közben megéreztem a gyorsételek illatát, és hát...
Így kötöttem ki a Falatozóban, korgó gyomorral, tálcámon mindenféle jóval. Sültkrumpli, kóla, dupla sajtburger. Utóbbi nem az a műízű valami, hanem igazi házi recept alapján készül. Egyszer már jártam itt, és akkor is nagyon finom volt, ezért is veszek most kapásból kettőt. Leülök az egyik szabad asztalhoz, ezúttal azonban hiába nézek szét, nincs ismerős az étteremben, akinek integethetnék.
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 1. 23:18 | Link

Andrej Scotti

 Ha létezik Fortuna, akkor biztosan létezik a gonosz ikernővére, "Lady Bad Luck" is. Mi is lehetne egy teljesen szerencsétlen reggel tökéletesebb folytatása, mint egy ugyanígy tökéletlen napköz? Kifejtem.
 A mai reggel érkeztem a kastélyba, és amint kiderült, nagyon durván korán a tanévkezdéshez képest. Gyakorlatilag még mindig az előző tanév folyik, csak ezt sem én, sem pedig a család nem vette észre. Ambivalens érzés ennyivel előre itt lenni, mivel egyszerre kelti a feleslegességet, amiért ennyivel előbb vagyok itt, és a szabadságot a családi megkötésektől. És ez volt a reggel. Mikor a Levita toronyba érve rádöbbentem erre, mindkét bőröndöm a földre hullt. Azóta csak kóválygok, olvasgatva és élelem után nézve.
 Bogolyfalvára a dél után nem sokkal indultam ki napszemüveggel és külön olvasószemüveggel felszerelkezve, egy laza ingben, kezemben "Bűn és bűnhődés" utazik. Az idő előrehaladtával, ahogy a lábak hajtóereje kissé már lejjebb hagyott, már a városban nézelődtem, és úgy tűnt, ez a Falatozó cucc jónak tűnik. Hát betértem ide. Kivártam mindent, a tálcára helyezett fish'n chips-el, salátával és kólával indultam meg egy teljesen véletlenszerű asztal felé, de mint mindig, most sem figyeltem, mivel a tálcán a nyitott könyv sorainak betűit végigfutó szemeim nem vehették észre, hogy nem kéne egy frissen mosott padlón úgy sietni. És megtörtént a baleset. Mikor a tálcámon minden szabadrepülésésbe kezdett, egy hideg érintés futott végig a gerincemen, és ez a meglepődés szerelemgyereke volt a félelemmel.
 És most itt, remegve állok, végiggondolva a mai napot és az eddigi életemet, mert kb. ezzel vége lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 1. 23:54 | Link



Egy halk pottyanással esik vissza a salátalevél a tálcára. Követi néhány csepp ketchup is. Túl későn veszem észre, hogy nem szorítom össze eléggé a zsemléket, pedig igyekeztem igazán stabilan tartani. Az ember mindig megszívja, ha sajtburgert rendel magának. De nincs baj, nem véletlenül vettem el legalább három extra szalvétát is. Az ujjaim zsírosak és ragacsosak, de ki látott még civilizált burgerevőt? Meg kell ragadni és minél előbb a szádba tolni, úgy az igazi élmény. Ez nem randi, vagy üzleti vacsora, hogy jól nézzek ki...
A krumplik az előbb még túl forróak voltak, ezért nem nyúltam hozzájuk eddig. Épp azon vagyok, hogy kihúzzak néhány szálat, amikor valami borzalmas dolog történik. Ilyet eddig még csak a filmekben láttam. Ráadásul az előre kiszámítható fajtájúakban. Na jó, hallottam néhány vicces esetet a való életből is, de egy szó mint száz, nem hittem volna, hogy egyszer én is ilyen szerencsétlen leszek. Egy ismeretlen fiú megcsúszik a vizes padlón, de sajnos vagy nem sajnos nem annyira, hogy eltaknyolva magára borítsa az egészet. A lendülettől tálcája tartalma a levegőbe emelkedik, én pedig csak arra emlékszem, hogy evés közben összerezzenek, behunyom a szemem, s a következő pillanatban már mindenem csupa kajamaradék. De tényleg. Fintorogva megnyalom a számat; az ízek alapján a kólájából is jutott rám. Csak remélni tudom, hogy maradt még valami az ebédjéből, ami nem a padlón végezte, hiszen diákként ő sem lehet milliomos, hogy új adagot rendeljen.
Legalább olyan kétségbeesett fejet vágok, mint ő. Lesöprögetem a ruhámat, aztán megszólítom, még erősen a sokk hatása alatt.
- Izé... Nem tudtál volna jobban vigyázni? Hozz valami törlőkendőt - dörmögöm bosszankodva, de mégse haragszom teljesen a srácra, hiszen tényleg nehéz észrevenni, hogy a padló frissen van mosva. Jobb lesz hamar feltakarítani, mielőtt újabb baleset történne.
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 12:16 | Link

Andrej Scotti

 A tehetség és problémamegoldás teljes hiánya okozza ezt a kellemetlen pillanatot, mikor csak állok az idegennel szemben, és semmiféle terv nem jut az eszembe. Kiengesztelés, cselekedés... semmi. Csak a meglepettség sugárzik át a szemeimen, és ezt vélem felfedezni az ő tükrein keresztül is. Pillanatokig, csak a vér tompa dobogása hallatszik, ahogyan rájövök, lehet itt a vég. Viszont, ez a gondolat lassan szertefoszlik, ahogyan dörmögve megszólal, és szidós utasításával megtöri ezt a végtelen szenvedésnek tűnő pillanatot.
- Azonnal! - Majd akár egy villám, sarkon fordulok és nekiiramodok a pult és az életmentő szalvéták irányába. Igaz, hogy a padló még mindig csúszós, és az első pillanatban majdnem eltaknyolok rajta, de tanulva a hibából, és merészen kihasználva, futás helyett inkább odacsúszok a pulthoz, ahol már tudok sétálni. Felkapok egy rakással a papírkészítményből, majd egy hasonló taktikával az ebédem áldozata mellett termek velük.
- Itt van! - Majd sietve átnyújtom, még remegő kézzel. - Sajnálom... izé, nem figyeltem eléggé... - kis habozás érződik a mondandómba. - Ha segíthetek, vagy kiengesztelhetlek, csak szólj, hiszen mást úgysem tudok tenni.
 Majd elkezdhetek "takarítani", mármint menteni a menthetőt, azaz megtalálnia  könyvet, ami a tálcával együtt elrepült. Nem kell sok nyomozói munka, hogy meglássam az elázott könyve az asztal mellett.
- Szuper! - Erős szarkasztikusság teszi a pillanatot felejthetetlenné. - Még nem fejeztem be.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 2. 13:30 | Link



A legjobb lesz, ha minél előbb eltüntetjük a szörnyű baleset nyomait. Az én fejemre se ártana, ha szórnának egy felejtésátkot, valahogy nem akarok emlékezni erre a rettentő kínos pillanatra. A szemem sarkából kiszúrom, ahogy néhány vendég gúnyos mosollyal követi figyelemmel az eseményeket, mások inkább sajnálkozóan bámulnak, de azt se túl látványosan. Mégis úgy érzem, mintha mindenki engem nézne, ezért elvörösödve sütöm le szemeim. Pláne örülök, hogy ezek közül az arcok közül egyik sem ismerős.
- Köszönöm - dünnyögöm a fiúnak, miután ráparancsoltam a kendőkért, amikből ugye bőven kelleni fog a sok trutyi eltüntetéséhez. Látszik rajta, hogy eléggé bűntudata lehet amiatt, hogy konkrétan a fél ebédje rajtam landolt, de nem kell úgy megijedni, nem egy rellonos mestertanonccal akadt össze, aki levágná emiatt a fejét, vagy megszívatná valahogy, mint amit én is tapasztaltam legutóbb.
- Azt hiszem megoldom, remélem... Maradt még valami ehető a tálcádon? - kérdezem, miközben megigazítom a hajam, ruhám, meg úgy mindenem, ami foltos lett. Megtörlöm a kezeim, majd a zsebemből lelkesen előkotrom a varázspálcám, hogy elvégezzem a tisztító bűbájt. Így már szinte mindenhol tiszta a terep, hála a mágiának. Valahol örülök, hogy legalább lett egy szituáció, ahol varázsolhattam. A kimaradt szegleteket már mugli módszerrel törlöm fel a szalvétákkal, még mielőtt a személyzetnek szemet szúrna a rendetlenség. Sosem szerettem magyarázkodni a takarítóknak, jobb minél előbb megoldani a kalamajkát önerőből, ha lehet.
- Mit olvasol? - pillantok fel a srácra. Valószínűleg a könyv terelte el a figyelmét séta közben, ezért is csúszhatott meg. Hadd tudjam már, hogy melyik műnek köszönhetem ezt a kis sokkot. - Ha gondolod, ülj le nyugodtan. Nincs kedvem haragudni rád.
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 15:36 | Link

Andrej Scotti

 Fortuna talán mégis létezik, csak sok arca van, mivel a helyzet enyhülni látszik, szerencsémre. Már én sem érzem a annyira feszülten magam, ahogyan elkezdi eltávolítani öltözékéről az oda nem illő elemeket. Már a bűntudat is kezd lábadni, mikor kérdést vet felém.
- Hát... ha a tálca maga ehető, akkor igen. De, szerintem jobb, ha visszaállok a sorba és gyorsan kitalálok valamit. - És ez a mai legjobb ötletem, csak viszont olcsón, nehogy túllépjem a napi keretemet, mert hosszú még a szünet, amíg a következő évig elkezdhetem a tanulmányokat.
 Így is teszek, szóval ott hagyom egy kicsit magára, a kedélyek addig is csillapodnak. Míg én ismét kiállom a sort, és ismét beszerzek valamit, ezúttal viszont, csak egy szelet hawaii pizza és egy dobozos kóla lett belőle. Mindez a figyelmetlenség miatt. De a nap áldozata mégsem ő, vagy én, hanem a regény. Ezt szomorúan taglalom, mikor ismét az asztal felé tévelyegtem, helyet keresve.
- Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől. Azt állítják, hogy jó, én meg gondoltam kiderítem, viszont abból, ahogyan ez a könyv kinéz... - Megemelve még mindig plusz súlya van a  nedvességtől. - nem igazán fogok a közeljövőben rájönni. - Majd kijelenti, hogy nincs harag. Erre a hírre nagyot sóhajtva könnyebbül fel a lelkem.
- Persze, miért is ne. - Majd leülök az asztalhoz, kibontva a dobozosat. - Te is diák vagy, igaz? Mi a neved? - Megkockáztatom ezt a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 2. 19:57 | Link



Túl barátságos ahhoz, hogy a rosszakaróm legyen. Csak simán balul jött ki a lépés, szó szerint. Én meg nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy kitomboljam magam rajta. Pedig lehet, hogy azt kellene... Minden feszültségem rajta vezetni le, ami az utóbbi időszakban felhalmozódott. A kajaborítása csak az utolsó csepp lehetett volna a pohárba.
- Ha gondolod, elfelezem valahogy a másik sajtburgerem - vetem oda az ötletet, amit inkább a hirtelenség, mintsem az átgondoltság szült, mert hát egyikünk se lakna jól vele. Mivel nincs nagy sor, ezért a fiú inkább úgy dönt, hogy választ magának valami új ebédet. Addig természetesen félbehagyom az evést, megnézem, hogy nem maradt-e ételfolt még valahol, aztán csak reménykedem, hogy ezúttal már megúszom a dolgot szárazon. És hurrá, a történelem nem ismétli meg önmagát, épségben lerakja a tálcáját az asztalomra!
- Még nem olvastam, de állítólag tényleg jó. Meg hát alapműveltség is valahol - pillantok szomorúan az átázott, maszatos könyvre, majd folytatom. - A faluban van könyvesbolt, a suliban meg ott a könyvtár, biztos be tudod szerezni.
Remélem ettől jobb lesz a kedve. Talán még új itt, és nincs úgy képben a dolgokkal. Ez viszont azt jelenti, hogy végre nem én számítok a legújabb diáknak, mert ugye a vizsgaidőszak előtti iskolaváltással eléggé felhívtam magamra a figyelmet.
- Igen, az Eridonba járok, remélem a következő évtől már harmadikosként. Andrej vagyok - nyújtok kezet udvariasan, ahogy szokás, remélve hogy a következőkben ő is bemutatkozik. - Jövőre leszel elsős? Mennyire új neked a varázsvilág?
Közben egy "jó étvágyat" is elhangzik a részemről, ahogy nekikezdek a maradék ebédemnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 21:05 | Link

Andrej Scotti

- Áhh, az nem szükséges, elég lesz az, ami van. - És azzal a lendülettel álltam be a sorba. Azóta viszont már az asztalnál ülök, és figyelek intelmeire, melyek hasznosnak bizonyulnak.
- Ez jól jöhet még. Lehet, mindkettőt megpróbálom. - Majd én is a könyvre tekintek, és szomorúan taglalom: - A könyv megérdemelne egy temetést, de nincsen rá idő. - Majd a pizzaszelet egy hirtelen fogyásnak indul. Étkezés közben a szalvétát hajtogatom, tépkedem, mivel most marad egy szabad kezem, ami a könyvek miatt általában sosem marad. Miközben magáról mesél meghúzom a kólát, majd a dobozt letéve jobbot nyújtva örvendek.
- Péter. Én levitás leszek állítólag. - Ilyen gyorsan levághatta, hogy csak jövőre kezdek? Érdekes, vagy valami nagyon árulkodó gesztust tettem, szót hallattam.
- Igen. Igazából korán érkeztem. Nagyon korán. Nem is tudom mi történhetett, de hazamenni már nem szeretnék, ha itt van mindenem. - Igen... a családi dolgokról inkább ne szóljon a fáma. Csak mondjuk, most a varázsvilágról esik szó. - Apám varázsló, a család feje meg minden, szóval igazából belenőttem. De ennyi elég is rólam. - meg persze a családról. Nem hiányzik senkinek ide a dráma. Főleg, hogy már a pizza szélénél vagyok. - Hogy értetted, hogy "reméled", hogy harmadikos? - Gesztusokkal is kihangsúlyozom a kérdést.- Valami gond adódott, vagy csak szlengesen "áh hátha megérem"?
 És a pizza is elfogy, a kóla is véget ér, én pedig a szalvétafoszlányokkal próbálom a számat ismét "tisztává tenni, míg újabb kérdést szegezek neki:
- És honnan jöttél?
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 2. 21:33 | Link



- Sokat olvasol amúgy?
Egy ideig rendszeresen bújtam regényeket vagy mugli képregényeket lefekvés előtt. Ez persze még a régi szép időkben volt, amikor az előkészítőben még nem diktáltak olyan kemény iramot, mint itt, így a tananyagon kívül másra is koncentrálhattam. Azóta általában undort vált ki belőlem, ha a könyvekre gondolok, hiszen a vizsgákra való készülés után kifejezetten örülök, ha nem a lapokat kell bámulnom. Van egy olyan gyanúm, hogy vele is ez lesz, de ha nagyon könyvmoly, akkor persze megmaradhat ez az amúgy követendő szokása. És mint mondja, elméletileg levitás lesz, akiknek viszont jellemző tulajdonsága az olvasás.
- Értem - bólogatok zavartan. Talán rossz témát hoztam fel? Ha nem szeretne magáról beszélni, akkor nem erőltetem. Annak viszont örülök, hogy eltaláltam, tényleg elsős lesz. Máskülönben furcsa lett volna, hogy felteszi a "te is diák vagy" kérdést, hiszen kilencvenkilenc százalék, hogy a faluban megforduló fiatalok a Bagolykő tanulói.
- Ja, semmi... Csak szeretném, ha minden vizsgám sikerülne - vigyorodom el. - Te aztán tudsz enni - jegyzem meg utána, miközben én is próbálom utolérni Péter tempóját az evésben, bár én inkább szeretem kiélvezni az ízeket. Biztos éhes volt.
- Horvátországból. De az előző két tanévet a Herzbergben jártam ki, Svájcban. Aztán jöttem ide. Szóval amúgy nekem is elég sok minden új még itt, de már egész jól kiigazodom a környéken. Voltál például a tavacskánál? Ott van a falu szélén. Jókat lehet fürdeni, amíg még meleg az idő. Használd ki, aztán úgyis jön a hajtás. Várod már, hogy tanulhass?
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 22:29 | Link

Andrej Scotti

 - Ha tudnék mást tenni. A könyvek kézenfekvő megoldások az idő elütésére. - Ez csak egy egészséges hódolat mások gondolatai felé. Lehet, hogy nem ilyen fiatalon kéne menekülnöm a valóság elől. Mintha másoknak olyan érdekesek lennének a hobbijaik, mikor az egyik ki sem lóg a telefonjából, a másik pedig valami eszetlen sportban amortizálja le magát. A könyvek ehhez képest eszményien sokat adhatnak. - És neked van izgalmas hobbid az olvasáshoz képest? - Egy gyors keresztkérdés mielőtt még a pizza véget érne teljesen.
- Enni? Ez semmi ahhoz képest, ami otthon volt. Habár, talán jobb is így. Meg úgy is, hogy nekem nincsenek még vizsgáim, és élhetem a gondtalan...- az orrom alatt dünnyögve- ugyanakkor unalmas életet. - Majd Andrej mesél magáról, amely tények igazán meglepnek. Ez a tipikus egzotikum volt az, ami a birtokon hiányzott. Egy kis nyüzsgés, egy kis új itt, egy csipet váratlan ott. Nem vesztettem semmit, hogy eljöttem az oroszlánbarlangból. (Hah, szóvicc).
-Svájc?  Akkor már világjáró vagy. Kettővel több országban jártál, mint én! - Tehát ízlésesen kifejezve, nem jártam még külföldön. Mondjuk, így megmarad a varázsa későbbre. - Nem is a tanulást várom igazán... Hanem, hogy legyen célom, mert most ez a helyzet, kissé melankolikus, kissé magányos és unalmas. De most, hogy mondtad a könyvekkel kapcsolatos helyeket, már érzem a reményt. - Nem is rossz, hogy sikerült megismerkednem egy felsőévessel. Hiába járunk hasonló cipőben, mégis különbözőek, és ez adja a helyzet báját. A bájt, ami kiteljesedik a tanácsaiban és intelmeiben.
- A tó nem is hangzik rosszul. Ha nincs sok dolgod, lejöhetnél tanulni oda, vagy valami. Mert most, hogy említetted, szerintem én lekalandozok és beleolvasok valami egyébbe. Persze, csak ha nem nagyon kínos egy elsőssel tanulni. - Amikor az ember lát egy reménysugarat, érte nyúl. Viszont, ha egy növény látja a sugarat, addig nő, amíg el nem éri. Mivel, én túl sok ideig voltam szobanövény, most itt az ideje kicsit élni, barátkozni, mulatni, és persze olvasni.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 2. 23:14 | Link



Felvonom a szemöldököm. Úgy hangzik, mintha sokat unatkozna. Néhány éve nekem se volt ennyire izgalmas az életem, gondolok még arra az időszakra, amikor az előkészítő iskola padjait koptattam.
- A bájitalfőzés annak számít? - kérdezek vissza, arcomon egy széles mosollyal. - De amúgy szívesen kísérletezem a bűbájokkal is. Na meg az otthoni üvegházunkban akad néhány növény, amit a szüleim felügyeletével gondozhatok.
Azt hiszem sikerül kimerítő választ adnom a fiúnak. Némileg büszkeséggel a hangomban mesélek neki a hobbijaimról, illetve bármikor bárkit szívesen beavatok az érdeklődési körömbe, hátha társakra akadok. Sok minden érdekel még természetesen, de ezek a legfőbbek.
- Addig jó, amíg nem borítják fel mindenestül. Én már csak tudom - sóhajtok fel, de persze nem valami jó ötlet a részemről, hogy célozgatni kezdek a múltamra, amit javarészt azóta feldolgoztam, és mára már kifejezetten örülök, hogy ide vetett a sors.
- A világjáró azért erős túlzás - javítom ki. - És még rengeteg hely van, ahová szívesen elutaznék, csak hát idő és pénz kellene hozzá, nem is kevés.
Nem hangzik túl jól, hogy ennyire céltalanul érzi magát a kastélyban, de meg tudom érteni, ha egyszer mindenki a vizsgáival van még elfoglalva, neki pedig nem nyomja semmiféle ilyen jellegű teher a vállát. Örülök, hogy legalább őszintén elmeséli nekem ezeket. Gondolkodni is kezdek, hogy mit tudnék még esetleg ajánlani a srácnak azok alapján, amiket nekem is mutattak.
- Igazándiból éppen onnan jövök, de szívesen veled tartok. Nem hoztam le magammal a könyveimet, mert kikapcsolódni akartam itt a faluban, szóval ha nem szótlanul olvasol majd mellettem, akkor indulhatunk.
Jó lenne, ha ott folytathatnánk a beszélgetést, érdekes figurának tűnik eddig. Befejezem a maradékot, aztán felállok és a helyére viszem a tálcáinkat. Estig biztos, hogy nem leszek éhes ennyi kaja után, úgyhogy teli hassal indulok el a kijárat felé.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed