33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 11:06 | Link

Bárcián
késő délután a bejárat előtt

Komótosan sétáltam ide az árnyas sétányról, ahol úgy egy negyed órája váltunk el egymástól új ismerősömmel. De a búcsú olyannyira nem örökre szólt, hogy igazából akármelyik percben itt lehet most már. A bejárat előtt várom. Jól elvagyok itt kint, nélküle nem akarok még bemenni.
Együtt vacsorázunk. Arra a tényre, hogy ez már tényleg vacsoraidő, valamint arra, hogy az imént egy ismeretlen férfit hívtam el magammal étterembe és ezt könnyedén vehette volna randevú meghívásnak, csak ideérve döbbentem rá. De egyik sem zavar. A vacsora gondolata miért is tenné? A romantikázással kapcsolatos esetleges félreértés meg csak annyiban érint kellemetlenül, hogy abban az esetben tisztáznom kéne, hogy én ezt csak barátian gondoltam. De mi van, ha ezért ugrott el átöltözni? Á, ez biztos csak kombinálás már a részemről. Érthető, hogy kellemesebben érzi magát, ha nem a futóholmijában ül be enni valahova. Bár szerintem azzal sem lett volna semmi gond. Végülis ez egy gyorsétkezde, nem valami sok csillagos étterem.
Amíg kint álldogálok zsebre tett kézzel, azért megnézem magamnak a kifüggesztett menüt. Nagyon pénztárcakímélő áraik vannak és -ahogy benézve láttam egy-egy tálat- ennek ellenére sem bánnak szűkmarkúan az adagokkal. A kínálatot böngészve csak egyre éhesebb leszek. Hasam jókorát kordul. Vigyorogva kapom oda kezem, aztán körbenézek az utcán, vajon látom-e már közeledni a férfit.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 21:44 | Link

Kriszpin | a végeredmény

Talán éppen abban a pillanatban jelenik meg az utca végében, amikor Kriszpin keresni kezdené. Kezében a seprűjét tartja, amelyről pár pillanattal korábban pattant le, a haja kicsit kócos a menetszéltől. Szemlátomást átalakult egy kissé az elmúlt húsz percben, jóval kevésbé csapzott, és valószínűleg az illata is kellemesebb. A futóruhát egy fekete farmerre és az első kezébe akadó pólóra cserélte, a lefele menő napra és az ősz közeledtét jelző esti időre való tekintettel pedig felkapta a leglengébb dzsekijét is, amely éppen a karján pihen.
Hamar meg is pillantja a bejárat előtt várakozó férfit. Picit elmosolyodik amikor meglátja, még mindig kicsit nehezen emészti meg a tényt, hogy ennyire közvetlenül viselkedett vele. Valahogy ez manapság nem annyira szokás... Azonban mindenképpen kellemes meglepetés.
- Itt is vagyok. Remélem nem kellett túl sokat várnod - szabadkozik kissé, bár tényleg nagyon sietett, a zuhanyozást is pár perc alatt lebonyolította. Pedig ő tud azért lassú lenni, igaz nem annyira a hétköznapi dolgokban, inkább a speciálisabb helyzetekben. Szereti mindenen kétszer-háromszor átrágni magát. De a zuhanyozás-öltözködés kombó azért már elég rutinosan megy, volt pár éve gyakorolni.
- Csak utánad! - mondja, kicsit arrébb is áll az ajtóból. Közben ő is megszemléli kívülről is a helyet, mert igazából sosem volt még bent, így valamiért annyira már magát az építményt sem szemlélte meg. Igazából nem túl különleges, nagyjából pont olyan, amit az ember egy étkezdétől elvárhat. Ha Kriszpin bement a falatozóba, a nyomában ő is belépeget az ajtón, hogy bent folytassa, amit elkezdett.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 22:24 | Link

Bárcián
késő délután a falatozóba lépve

Hamarosan észreveszem a közeledő vacsorapartneremet. Mosolyogva intek neki, és ahogy így végignézek rajta meg a seprűreklámba illő belépőjén, az jut eszembe, hogy talán mégis randira kellett volna hívnom. De komolyan, új ismerősöm az a fajta férfi, aki szerintem még azoknak is tetszik, akik különben a hölgyeket részesítik előnyben. Már nem azért, mert lányos volna és  nem is feltétlen romantikus értelemben tetszhet, de mindenképpen nagyon jól esik ránézni bárkinek.
- Csak magadra kaptál valami rongyot, igaz? - kérdezem vigyorogva, és igen, ugratom kicsit a kifogástalan külsejével. Ő persze valószínűleg nem így gondol magára. Nem tűnik annak a macsó, önimádó típusnak. Biztos van egy egészséges hiúsága, de ennél többet nem nézek ki belőle. Különben pedig a kis megjegyzésemet természetesen úgy teszem, hogy közben fogalmam sincs róla, hogy néhány ruhadarabját tényleg elég találomra kapta magára.
- Köszönöm, uram. - hajtok fejet derűsen, ahogy előre enged. Belépve rögtön a pulthoz lépdelek és üdvözlöm az itt dolgozókat, közben már kapva is magamhoz egy tálcát. Morfondírozva nézegetem a kínálatot. Végül hamar döntök egy sajtos hús, némi sültburgonya, káposztasaláta és egy nagy pohár sütőtöklé mellett. Már megyek is a fizetőhelyhez, de ott bevárom Bárciánt.
- Egybe legyen szíves. - mutatok a kettőnk tálcájára, aztán veszem is elő ütött-kopott bőrtárcámat, miközben a méretes kasszagép mögött álló boszorkány társaságom rendelését is szépen hozzáüti a számlához.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 23:05 | Link

Kriszpin

Bár mosolyog, kicsit azért ráncolja is a szemöldökét, amikor Kriszpin megjegyzést tesz a külsejére. A szignifikáns javulással persze ő is tisztában van, azt azonban nem gondolta volna, hogy  ezt a vacsorapartnere is szóvá fogja tenni. Ez a pasas csupa meglepetés, hátborzongató. És még koránt sincs vége a dolognak, habár Berci ezt egyelőre nem tudja.
- Tulajdonképpen... Ja. Ritkán tollászkodom - válaszolja. Az első mondata alatt kicsit zavartan vakarja meg a tarkóját, a második után azonban már felnevet. Egyáltalán nem titok, hogy nagyon nem irigyli a nőket a sminkelés és a macerás ruhaválasztás miatt. Az ő életük ilyen szempontból sokkal de sokkal könnyebb. Egyébként úgy mondana erre még valamit, valami olyasmit, hogy "Pont te kérdezed?". Elvégre kár lenne őket kiállás szempontjából versenyeztetni, valószínűleg nehéz lenne nyertest találni. Kriszpin sem panaszkodhat éppen, ezt pedig már csak úgy mellékesen állapítja meg, ha már így felmerült a dolog. Most először ötlik fel benne a gondolat, hogy minden bizonnyal nagyon esztétikusak ők így ketten. Reszkethetnek a női munkaerők odabent!
Kriszpin elindul befelé, ő pedig megy utána. Pár gyors pillantással felméri a helyet, végigjáratva a tekintetét mindenen. A pulton, a mögötte lapuló ételeken, a dolgozókon, a kínálatot hirdető táblán. Végül aztán a tekintete visszavándorol az ételekre, és talán szerencse is, hogy Kriszpin hozzá hasonlóan éppen választ, mert ha most megszólalna, valószínűleg meg kellene ismételnie a mondandóját. Berci ugyanis nagyon koncentrál. Az étel kiválasztása fontos feladat, magához képest viszont egész gyorsan kivégzi a dilemmát. El is mondja gyorsan a hölgynek, hogy mit szeretne - rántott sajtot sült krumplival, mellé sok tartár. Tekintélyes adag, de ez ki is jár a sportolónak, ráadásul életet is mentettek ma, úgyhogy végképp.
Kicsit még bambulja az ételeket, várja, hogy Kriszpin fizessen. Meglepve kapja fel a fejét a férfi mondatára, viszont mire ellenkezni kezdhetne, a hölgy már beüti egyben a számlájukat. Őszintén reméli, hogy ez nem azoknak az összeesküvéseknek az egyike, ahol két vadidegen összeismerkedik, az áldozat (nevén nevezve Bárcián) pedig már túl későn jön rá, hogy az idegen túlságosan kedves volt. Mire észrevenné a turpisságot, már el van ásva egy bokor alatt, vagy egy sikátor szemetesében hever a holtteste.
Persze kár lenne egy meghívásból azt a következtetést levonni, hogy meg akarják ölni, de sosem lehet tudni. Az opciók között van még, hogy el akarja csavarni a fejét (ez esetben pedig biztosan ismeri a bölcseletet az útról a férfiak szívéhez, meg ugye, hogy honnan indul...), vagy tényleg csak hihetetlen rendes. Ez utóbbi a legvalószínűbb, mégis úgy néz rá Berci két pillanatig, mintha fehér hollót látott volna. Aztán kicsit megcsóválja a fejét, és összeszedi a jobbik modorát.
- Köszönöm, bár igazán nem kellett volna. Így most kénytelen leszek valahogyan elintézni, hogy visszahívhassalak - nevet fel, és ezt a részét tulajdonképpen komolyan is gondolja. Aztán rájön, hogy talán túlzás lenne egyelőre a következő közös programot tervezni, elvégre most ismerték meg egymást, ahonnan ritkán szokott bárki a "öribari" szintre ugrani. Dehát ő kezdte!
- Hova szeretnél ülni? - kérdezi, miután megragadta a tálcáját, és elindult egy számára szimpatikusnak tűnő irányba. Igaz, hogy a kezdőlöketet megadta, de még így is marad jó pár lehetőség, bőven van miből választani.

Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 15. 11:51 | Link

Bárcián
késő délután asztalhoz ülve

Igen. Amint megláttam a férfit, tudtam, hogy ő lesz a következő áldozatom. Bogolyfalván még nincsen jól bejáratott hullaelrejtő helyem, dehát mindent el kell kezdeni. Ha végül letelepedek itt, úgyis nagy szükségem lesz rá. Különben szerintem látszik is rajtam, milyen vérengző fenevad vagyok. Nem is értem, hogy dőlhetnek be nekem ennyien. Talán, mert mégsem vagyok olyan közveszélyes, sorozatgyilkos pedig végképp nem? Hát lehet.
- Látod? Most behúztalak a csőbe. De nem féltelek, szerintem megoldod. - mosolygok Bárciánra, mikor ráébred, hogy kénytelen lesz a közeli jövőben ismét velem étkezni, hogy ő is meghívhasson. Ez persze nem így van. Egyáltalán nem muszáj. Viszont hülye lennék megtiltani neki. Főleg, mert jól tudom már, hogy a legtöbb ember lelke addig nem nyugszik, míg nem törlesztette vélt vagy valós adósságát. Részemről nem tartozom ebbe a csoportba. Nem tartom számon, ki mit adott nekem vagy mikor fizetett helyettem. Örömmel és hálásan fogadom ezeket a gesztusokat, és mivel a mindennapjaim szerves része, hogy hasonló dolgokat tegyek, így óhatatlanul visszakapják a kedvességet tőlem valamikor valamilyen formában.
- Menjünk mondjuk oda! - bökök fejemmel az egyik kétfős helyre az ablakok mellett és tálcámat markolva már lavírozok is arra a székek közt. Nemsokára rakom is le a vacsorámat a kiszemelt asztalra, aztán lekapom magamról a zakómat, hiszen kint bár lehűlt kissé az idő, idebent elég kellemes a hőmérséklet. A székem támlájára terítem a levetett ruhadarabot, igazítok kicsit pólómon és leülök, jóleső sóhajjal húzva közelebb a tálcámat.
- Jó étvágyat! - kívánom partneremnek, és emelem poharam, hogy néhány korty sütőtöklevet legurítsak a torkomon. Utána veszem is magamhoz az evőeszközöket és falatozni kezdek. Hümmögve nyugtázom, hogy jól választottam.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 15. 21:48 | Link

Kriszpin

- Ahogy mondod - mondja, miközben derűsen bólint egyet a másik férfi megjegyzésére. Meg is fogja oldani, bizony. Csak idő és lehetőség kérdése, nade ha valaki, ő aztán nagyon türelmes. Meg hát elég találékony is, ez szintén idő kérdése nála, de előbb-utóbb mindig előáll valamivel.
A kabátját és a seprűjét két pálcasuhintással lerendezi, a seprűt beállítja az egyik sarokba, a kabátot pedig a tetejére lebegteti, mintha csak rá lenne akasztva. Így már bőven marad keze ahhoz, hogy a tálcát is biztosan tudja fogni. Elvégre hatalmas pazarlás lenne elejteni az ételt! Valószínűleg nagy nehezen persze ezt a megpróbáltatást is elviselné, de jobb nem kockáztatni...
Kriszpin pedig szerencsére elég hamar dönt, ami Bercinek kifejezetten szimpatikus. Mivel ő maga elég rendesen el tudja húzni néha az időt ilyesmivel, nagyon kedveli az olyan emberek társaságát, akik ezeket a dolgokat ilyen könnyedén intézik. Nem mintha nagy döntés lenne egy ülőhely kiválasztása... De azért vannak szempontok. Éppen azért imádja az extrém sportokat is, mert ott sokszor gyors döntésre van kényszerítve. Kimozdítja a komfortzónájából.
Leül Kriszpinnel szemben, a tálcáját is lehelyezi az asztalra, elégedett pillantását pedig pár másodpercig még az ételen felejti.
- Neked is jó étvágyat! - viszonozza a jókívánságot, majd ő is nekilát a falatozásnak. Berci választása is jónak mondható, és teljesen elégedett is vele.
Éppen le is telepedne kettejük közé a nagy szakértelemmel végzett evés csendje, amikor kintről egy kis ricsaj hallatszik. Picit megemeli a fejét, kinéz az ablakon a zajra. Nyugodtan szemléli a koszos üveg mögül is jól látható alakokat, akik sűrű káromkodások és nem éppen szalonképes nevetés kíséretében masíroznak végig az utcán. A tekintete megragad a társaság egyik fiú tagján, rajta is marad egy darabig. Bár koncentrál arra amit lát, nem feszül nagyon rá a dologra, az arcán inkább kíváncsiság tükröződik. Követi egy darabig a tekintetével a fiatalokat, kissé elgondolkodva. Kriszpin még nem tudhatja, de éppen azon morfondírozik, hogy az egyik Levitását látta-e. A hangját nem volt alkalma rendesen elkülöníteni a többiekétől, de a hajkoronája nagyon emlékeztette valakire.
- Bocsi. Lehet, hogy ismerem az egyikőjüket - fordul vissza végül vacsorapartneréhez, kicsit szabadkozva az előbbi bambulás miatt. Remélhetőleg Kriszpin számára sem érződött sokkal hosszabbnak, mint neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 15. 23:34 | Link

Bárcián
késő délután az egyik asztalnál

Nem mindig vagyok ám ilyen határozott. Csak abban, ami biztos terep. Hogy mi számít nekem annak, az mondjuk elég megfoghatatlan. Míg egy étteremben könnyedén választok magamnak helyet pillanatok alatt, felmérve, nincs-e túl közel a közlekedőhöz, belátni-e onnan a teret, kényelmes-e stb.; addig hivatali ügyekben vagy akár egy idegen intézménybe lépve teljesen elveszett tudok lenni. Legalábbis én annak szoktam érezni magam. Mások mondjuk azt mondják, hogy ez nem tetten érhető rajtam. Ennek nyilván örülök.
Látom, hogy Bárciánnak valami felkelti odakint a figyelmét. Már az alapvető zsivajgáson kívül is, ami egyszeriben támad. Követem a pillantását és én is megnézegetem kicsit a kint elvonulókat, de aztán eszem tovább. A bocsánatkérésre szemöldököm megemelve tekintek a férfira.
- Az iskolából? - érdeklődöm, miután lenyeltem a falatot. Diákoknak tűntek. Különben nem zavar ám a szótlanság. Nem kell folyton beszélni. Főleg étkezés közben nem muszáj. Hogy is mondják? Magyar emberevés közben nem beszél?
- Milyen ott dolgozni, ahol te magad is tanultál? - kérdezem, elmerengőn mosolyogva. Az ember hosszú éveket tölt el valahol, második otthonául fogadja, aztán ahogy halad az élet, tovább kell lépnie onnan. Végül visszatér és látja, hogy minden milyen új és mégis mennyire ugyanaz, mint ahogy itt hagyta. Legvégül rá kell döbbennie, az a bizonyos más az ő maga  képletben. Az ő szerepe változott. A gyermekek arcai, a hely hangulata ugyanaz.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 19. 17:56 | Link

Kriszpin

A kis intermezzo után visszapillant a másik férfire, aki szemmel láthatóan nem sértődött meg a dolgon. Bár még nem ismerik túl jól egymást, a benyomása az, hogy habitus tekintetében azért van bennük hasonlóság, ennek pedig a lelke mélyén kicsit örül. Az biztos, hogy Kriszpin Bercinél lobbanékonyabb természet, nade Bercinél gyakorlatilag mindenki lobbanékonyabb... Viszont annyira nagyon azért nem tűnik Eridonosnak. Ilyenkor persze sosem tudja, hogy mennyiben tesz rá erre az ő jelenléte, hiszen sokszor már a puszta közelsége is lenyugtatja az embereket kissé, eddig azonban szándékosan semmit nem tett, úgyhogy valószínűleg nagyjából az igazságot látja.
A bal kezén található kesztyűt kicsit megigazgatja az asztal alatt, gyakorlatilag önkéntelenül babrál vele. Egyelőre nem folytatja az evést, mert Kriszpin feltesz neki egy kérdést, amire inkább úgy válaszolna, hogy nincsen tele a szája.
- Igen, talán Levitás. De innen nem tudtam tökéletesen megállapítani... Pedig már elég jól megismerem őket - vonja meg végül a vállát, hiszen annyira tényleg nem fontos. Ha az lett volna, ha bármi durvát észlelt volna, már úgyis kint lenne a hely előtt. Ilyen helyzetekben nem kifejezetten tétovázós típus, mert ha valamit, ezt belenevelte az aurorság.
Eszik pár falatot, éppen kellemesen nyammog a sült krumpliján, amikor újabb érdekes kérdés merül fel beszélgetőpartnerében, ezt pedig nem is fél feltenni. Kényelmesen hátradől, közben nyugodt, kék tekintetét elgondolkodva járatja végig a másik arcán. Kicsit olyan, mintha azon töprengene, mennyit és mit érdemes megosztania újdonsült ismerősével, aki egyelőre szinte ismeretlen még.
- - kezd bele, miközben párat bólogat is, mintegy nyomatékosításaként ennek az egyetlen szócskának, majd folytatja - Egyelőre élvezem. Az utóbbi pár évben rengeteget utaztam, szinte sehol nem maradtam meg pár hétnél vagy hónapnál tovább, egy alkalmat leszámítva. Jobban hiányzott az állandóság és az ismert terep, mint gondoltam volna - mondja, majd elgondolkodik picit. Végül elvigyorodik, és hozzáfűz még egy megjegyzést, amely tényleg elég hűen felvázolhatja Kriszpin számára a szituáció pikantériáját.
- Csak kicsit különös, hogy a fele társaság mestertanoncnak néz borotválkozás után, a másik fele meg folyton tanár uraz... Egyiknek sem érzem magam igazán - nevet fel a mondandója végén, majd lazán megvonja a vállát. Úgy igazán nem zavarja ez a dolog, inkább csak mulatságos. Ő valahol a két kategória között ragadt, a kastély népe pedig mindenképpen bele szeretné tuszkolni valamelyikbe. Ez már csak így megy.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 20. 11:07 | Link

Bárcián
késő délután az egyik asztalnál

Nagyon hasonlítunk a békés kisugárzásunkban. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetek ilyen nyugodt és rendszeresen elmondják, hogy ők is milyen nyugodtak lesznek a közelemben. Ez az alap felállásom, ám tény, hogy adott helyzetben egy pillanat elég, és olyasvalakivé válok, akivel csak hülyék vagy halhatatlanok kezdenek neki. Aki nincs a dühöm vagy felháborodásom tárgyai közt, annak persze nincs félnivalója. Ő nyugodtan beállhat mögém. Aki viszont előttem van és csak fokozza a helyzetet, semmi jóra nem számíthat. Ha pedig addig valaki kételkedett benne, hogyan lehetek én rellonos, az abban a szent pillanatban ráébred. Nem hagyom magam és főleg nem hagyom az ügyeimet. Kiállok magamért és mindenért, amiben hiszek, függetlenül attól, kik jönnek nekem emiatt és milyen bajom lehet. Mindez különösen igaz akkor, ha másokat védelmezek akár szavaktól, akár tettlegességtől. Márpedig az esetek nagy részében erről van szó. Ez szépen hangozhat, de tény, hogy elég esztelen vakmerőség a részemről.
Utána nézek még az elballagó csoportnak az utcán, mialatt róluk beszélünk. Közben rendíthetetlenül fogyasztom a vacsorámat. Nagyon jól esik. Az étel is, az ital is, a hely is és a társaság kiváltképpen. A következő pár percben egyebet sem teszek, mint ráérősen falatozom és növekvő mosollyal hallgatom Bárcián válaszát. Nyílt tekintetem és az, ahogy a szám egyik oldalon jobban felfelé görbül, sokat sejtet. Mintha csak rólam beszélne.
- Ismerős. - hozom ezt azért szóban is tudtára, immáron szinte vigyorogva. Mondanom sem kell, hogy az önkénteskedésemnek köszönhetően én sem voltam eddig az az egy helyen túl sokat időző típus. Az utóbb taglaltak pedig főleg abban igazak, hogy egyiknek sem érzem magam igazán. De szerencsére úgy tapasztalom, hogy engem mások is ilyen kortalannak látnak, és nem is próbálnak berakni a kategóriákba. Vagy csak ennyire nem veszek tudomást róla?
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 23. 21:49 | Link

Kriszpin

Azért nagyon jó Kriszpinnek mesélni, mert egyértelműen lerí róla, hogy érti, miről van szó. Nem csak úgy érti, hogy jól bele tudja magát képzelni a helyzetbe vagy hallott már hasonlót, hanem tényleg érti. Tapasztalta. Ez pedig látszik is azon ahogy bólogat, sőt még inkább azon, ahogyan mosolyog. Berci pedig már akkor megérti ezt a mosolyt, amikor a másik férfi még meg sem szólal, Kriszpin mondata azonban erre csak jobban ráerősít. Valóban több közös van bennük, mint azt bármelyikük gondolja. Pedig már eddig is ez volt a vélemény, Berci részéről legalábbis.
- Merre dolgoztál? Gondolom te is bővelkedsz tapasztalatokban. - A megjegyzése után pedig elégedett fejjel bekap egy sültkrumplit, majd visszatér a sajtra. Itt az idő, hogy most egy kicsit a vacsorapartnere koptassa azt a bizonyos lepcsest, addig pedig Berci is kivégzi a maga vacsoráját. Elvégére csak nem hagyhatja hogy kihűljön, az aztán valódi katasztrófa lenne. Mindenesetre bármilyen hosszú választ is kap, ha kap egyáltalán, ő boldogan falatozik egy darabig, amíg a végén már szinte semmi nem marad a tányéron, éppen csak a legszebb falatok, amelyeket - jó szokásához híven - utoljára hagyott. Gyerekkora óta ezt csinálja, éppen ezért viseli nehezen, hogyha valaki kóstolót kér az ételéből akkor, amikor már nincsen belőle sok. Mert a végére hagyja a legjobb részt, ha pedig ad belőle, akkor azt kell feláldoznia, amit direkt magának rakott félre. Persze megteszi, ha arról van szó, de nem lelkes tőle. Igazán illúzióromboló tud lenni az ilyesmi. Szerencsére azonban Kriszpin láthatóan nem pályázik a vacsorájának egyetlen darabkájára sem - miért is tenné? - ez pedig egy nagyon vidám felismerés. Villájára jókedvűen szúrja fel a falatokat, bal kezével lezseren az asztalra támaszkodik, ami ugyan nem igazán illendő, ez őt viszont nem igazán zavarja. Ha arra gondol, hogy akár a futóruhájában, izzadtan és büdösen is ülhetett volna itt, ez már igazán nem sok. Közben néha Kriszpinre pillant, néha pedig a vacsorájára, egészséges arányban és soha sem összecserélve a kettőt. Mármint nem néz figyelmesen a sajtra, meg Kriszpinre sem úgy, mint aki meg akarna enni... Ki gondolta volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 23. 22:44 | Link

----------------------------
Bárcián
késő délután az egyik asztalnál
----------------------------

Minden falatra jut mindenből. Egy krumpli a villámra, egy kis hús és egy pár szál saláta. Tökéletes. Ránézésre mindig előre kiszámolom, miből mennyit vehetek magamhoz, hogy végig megmaradjanak a megfelelő arányok. A legjobb részeket pedig a végére hagyom. Így van ez, amióta az eszemet tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sokan csinálják még hasonlóan, azonban annyira leköt a saját ételem, hogy ezt akkor sem veszem észre, ha a velem szemben ülő teszi. Ahogy most sem.
- Most Skóciában dolgozom. Remus Lupin Mágusképzőjében. - kezdem a mesélésemet a jelenlegi munkahelyemmel. A professzor nevét megnyomom kissé, hiszen a Bagolykő alapítójáról beszélünk, akit a vacsoratársaságom is nyilván jól ismer. Szerintem még ő vezette a tanodát Bárcián első éveiben is.
- Amolyan délutáni foglalkoztató vagyok. - forgatom tenyerem, próbálva körülírni az állásomat, amit mondhatnánk különben akár napközis tanítónak vagy ügyeletes tanárnak, de az a helyzet, hogy egyik sem fedi le teljesen mindazt, amit csinálok.
- Ezelőtt pedig... igazából szinte mindenhol dolgoztam. - vallom be, kissé elveszett ábrázattal, ami eléggé ellenkezik azzal, amiről kimondott szavaim árulkodnak. Nehezen állnám meg a helyem a világban, ha olyan nagyon elveszett volnék. Ezzel az arccal most csak azt akarom kifejezni talán, hogy tényleg szívesen válaszolok, csak nem tudok se röviden, se pontosan.
- Főleg déli vidékeken, melegebb éghajlatokon. Indiában, Afrikában, Dél-Amerikában... - sorolok néhány helyet, csak hogy ne legyek már ilyen teljesen ködös. Azért néha veszek magamhoz egy-egy falatot közben, hogy aztán az üres villámmal hadonászhassak. Meg egy kicsit a késsel.
- Ahol nagyobb a szükség. - bólogatok, némileg elmerengve.
- Elmaradottabb mágusfalvakba vittünk készleteket, katasztrófák után a gyógyítók keze alá dolgoztunk, vagy éppen a háborúskodások és üldöztetések túlélőinek segítettünk. - hozok néhány példát, hogy részletezzem kicsit, nagyjából mit tesz az, hogy önkéntes vagyok. Azt viszont szerintem nem kell taglaljam, pontosan milyen eseményekről beszélek. Az mindig ott áll fehéren-feketén az újságokban, vagy éppen megtörtént az ismerős ismerősével. Gondolhatunk akár csak a Halálfalók és szimpatizánsaik rémtetteire. Az ilyen áldozatok segítéséhez pedig sajnos még csak messzire sem kell menni.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 27. 16:42 | Link

Kriszpin

A helyzet szerencsésen alakul, mert Kriszpin látszólag szívesen beszél magáról. Még annak ellenére is, hogy nem mindig tudja tökéletesen kifejezni vagy meghatározni mit is csinál, a részletesebb kifejtések pedig elmaradnak. Ettől függetlenül azonban informatív, ráadásul nem kell faggatni, ami Bercinek pont kapóra is jön, már ami az étkezést illeti. Így ugyanis elég csak lelkesen bólogatnia amíg be nem fejezi az evést, ez pedig megy két falat között is. Nem kifejezetten a multifunkcionalitásáról híres, habár képes rá, ha úgy hozza szükség - így azonban jobb. Így aztán figyelmesen végighallgatja a férfit, nem szakítja félbe sehol és nem szúr közbe kérdéseket sem. Ezt inkább a végére hagyja, hiszen ki tudja, lehet Kriszpin időközben magától is megválaszolná a felmerülő gondolatait, akkor pedig az egész csak szócséplés lenne. Ez nagyjából be is jön, és bár marad egy-két megválaszolatlan kérdése Bercinek, azért ezeknek száma a végére már egészen alacsony.
Az utolsó falat után finoman megtörli a száját a szalvétával, az evőeszközeit pedig úgy fekteti a tányérra, hogy az híven szimbolizálja a befejezett étkezést. Persze ez csak afféle formaság, hiszen a tálcáját magának kell majd kivinnie, de szinte már automatizmusként épült bele a viselkedésbe, így minden tudatosságot mellőzve csinálja.
- Felnézek rád, komolyan - mondja végül, miközben kényelmesen hátradől a székén, a kesztyűs kezét a hasán pihentetve, miközben a másikkal egy fogpiszkálóval játszik az asztalon, amit az imént vett el a tartóból. Kicsit forgatja, néha rá is néz közben, bár nem kifejezetten hosszabb időre, csak pillanatokra.
- Mit csináltok a gyerekekkel? - Ez az egyik kérdéses pont, amire még nem kapott választ, pedig érdekli. Hiszen azért nem mindegy, milyen foglalkozást tart a gyerekeknek, ráadásul ez a része a dolognak kifejezetten érdekli is, hiszen ő maga is foglalkozik velük valamilyen szinten. Igaz, hogy nem tanítja őket, de ettől függetlenül nyilván beletartozik a házvezető munkakörébe a gyerekekkel való törődés. Bizonyos szempontokból talán még jobban is, mint egy sima tanár esetében.
Ha erre választ kapott, egy újabb kérdést tesz fel Kriszpinnek, ami még érdekli, ez pedig már nem a pedagógiai, hanem az utazói aspektusból, hiszen ő maga inkább a utóbbi kategóriába tartozik.
- Hol szerettél lenni a legjobban? - kérdezi, közben pedig kíváncsian kémleli a férfi arcát, egy picinyke mosollyal a szája szélén. Ő személy szerint imád erről beszélni, hátha Kriszpin is. Kétségtelen, hogy sok szörnyűséget látott, de biztosan megvolt minden helynek a maga varázsa, és minden munkának a maga szépsége.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 2. 17:33 | Link

----------------------------
Bárcián
késő délután az egyik asztalnál
----------------------------

Lassan azért én is a vacsorám végére érek. Éppen az utolsó falatok egyikét veszem magamhoz, amikor társaságom közli, hogy felnéz rám. Szememet lesütve mosolygok, fújva egyet. Aztán persze felpillantok rá.
- Nagyjából bármit, amire vevők. - vigyorodom el.
- Kirándulunk, játszunk, kézműveskedünk... - vonok vállat.
- Leginkább azt szeretem csinálni, amit ők javasolnak. Nagyon jó ötleteik vannak, csak nincs hozzá bátorságuk, hogy előálljanak vele. Viszont, ha nekem elmondják, én megszervezem közösségi programnak. - magyarázom, hogyan is megy ez. Legalábbis ami az én módszeremet illeti. Hiszen mit csinálnának szívesebben, mint amit ők maguk ajánlanak? Persze, van, hogy egy adott programon csak pár gyerek vesz részt, de azoknak a gyerekeknek ez általában nagyon sokat jelent, mert nem feltétlen találják a helyüket máshol.
- Mondanám, hogy Olaszországban, de fél-olasz lévén könnyen vádolhatnál elfogultsággal és valószínűleg igazad lenne. - taglalom mosolyogva. Bekapom még az utolsó falatot, megtörlöm a számat, és egy rágás közbeni hümmögéssel jelzem, hogy mindjárt felelek ám rendesen.
- Olaszország különben is inkább az a hely, ahol Magyarországon kívül szívesen laknék. Dehát más az, hogy hol szeretsz lenni és más az, hogy hol élnél ténylegesen. Szerintem. - merülök el kicsit ebben a gondolatkörben, törölgetve még a számat a szalvétával, pedig már rég nem vagyok maszatos. Le is rakom végre, összehajtva a tényér mellé.
- Hol szerettem legjobban lenni? - mormogom morfondírozón.
- Bocsáss meg, de nem tudnék egyet kiemelni. Ha végigveszem magamban a helyeket, mindegyik másért fantasztikus. - mondom végül sajnálkozó mosollyal. Legelőször mondjuk India ugrott be. Magával ragadó az a szellem, amiben ott az emberek élnek. Meg azok a színek, a tájak, a kultúra. De ahogy sorolni kezdtem magamban ezt, máris eszembe ötlöttek más vidékek hasonló, varázslatos jellegzetességei és ezzel ott voltam, ahol a part szakad.
- Miért, te? - kérdezek vissza, ő merre járt és hol szeretett legjobban.
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 2. 21:43 | Link

Kriszpin
Záró.

Egyre szélesedő mosollyal hallgatja, amint a férfi kifejti, hogy miket szoktak csinálni a gyerekekkel. Szimpatikus számára a módszer, bár talán abban nem ért vele tökéletesen egyet, hogy minden esetben a gyerekeknek kellene döntenie. Ettől függetlenül azért az alapötlettel, miszerint ők tudják maguknak a legjobb programokat szervezni, ő maga is egyetért. Sajnos azt átérzi, milyen az, amikor csak nehezen lehet kihúzni a gyerkőcökből, mit szeretnének. Elvégre hé, van egy háznyi Levitása! Megspékelve azzal, hogy bármennyire is jól titkolják, ők is megküzdenek azzal a fránya tinédzserkorral. Szóval nem egyszerű a helyzet, bár Bercinek nem is kell olyan gyakran programokat szerveznie nekik, mint amilyen rendszerességgel Kriszpin teszi azt, munkája során. Kicsit azért más a kettő. Az is lehet, hogy inkább nagyon.
Hiába a sok gondolat a fejében, mindezek ellenére inkább csak bólogatva hallgatja a férfi válaszait, néha hümmögve is párat mély hangján.
Aztán felmerül az utazás, ennek kapcsán pedig egy újabb érdekes információt tud meg Kriszpinről, mégpedig azt, hogy csak félig magyar, hiszen a származása félig Olaszországhoz köthető. Világ életében izgalmasnak tartotta az ilyesmit, a Kriszpinhez hasonló embereket pedig szerencsésnek. Jó dolog, ha kapásból két kultúrát is megismerhet az ember, ráadásul a lehető legközelebbről.
- Jártam Olaszországban, nagyon szép hely - mondja, miközben elismerően bólint egyet, bár tény ami tény, Kriszpinnek vajmi kevés köze van Olaszország szerencsés esztétikai adottságaihoz, de ettől most tekintsünk el.
Végül aztán a másik férfi arra jut, hogy nem foglalna állást semelyik hely mellett sem, Berci pedig ezt is meg tudja érteni, habár neki van kedvence. Nem véletlenül töltötte ott a legtöbb időt, és bár igaz, hogy a többi hely is nagyon tetszett neki és sok más helyen élt még pont emiatt, mégis egyet zárt leginkább a szívébe.
- Az én örök kedvencem Svédország. - Már csak a hely említésére is mosoly ül ki az ajkaira, elégedett képet vág, mint egy jóllakott ovis. Jól is lakott, ha már itt tartunk. Erről pedig eszébe jut az is, hogy igazából lassan talán itt lenne az ideje elindulni visszafelé. Mindketten befejezték már, neki pedig nem ártana időben lefeküdnie, hogyha holnap érdemben dolgozni is akar.
Ezt az ötletét fel is veti Kriszpinnek, a férfi beleegyezésével pedig egy kis társalgás kíséretében elhagyják az étkezdét, majd még pár perc séta után búcsút intenek egymásnak. Ez egy jó nap volt, egy kedves új ismeretséggel és egy hőstettel. Bár minden nap ilyen lenne.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed