36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 31. 16:56 | Link

Mizus :3

Már tavaly megígérte, mégiscsak most van igazán rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Izabella kérte, hogy találkozzanak majd, egy kicsit beszélgetni szeretett volna, ő meg természetes, hogy egy volt háztárssal összeüljön egy kicsit. Úgy gondolta, hogy ez a hétvége megteszi majd, Zephyrinnek dolga akadt valahol az utolsó, ő meg már otthon bejelentette, hogy nem lesz. Így furán jönne ki, ha mégis hazamegy, ezért gyorsan dobott egy baglyot Izának, hogy találkozzanak.

„Szombat, 16:00, falatozó gyorsétterem. Ne öltözz ki, mert pizzázunk.
Reszelt héja.”


Reméli, hogy még emlékszik Iza a becenevére, amit az egyik kh-s hülyéskedéskor kapott tőle. Még délelőtt lefoglalt egy kis asztalt kettejüknek, ő pedig már meg is érkezett. Még van egy negyed óra este négyig, így egy narancslé társaságában merül el a gondolataiban. Zephyrine és Catherina, na meg a kviddics. Érzi magán, hogy két felé kellene szakadnia, de az lenne a legjobb, ha dűlőre jutna hamarosan az életével kapcsolatban. Ha csak tépelődik, mindenkinek fájdalmat okozhat,és hiába a kviddics, amint vége az edzésnek, vagy a meccsnek a gondolati újra a két lány körül forognak. Újra sóhajt egy nagyot és újabb kortyot gurít le a torkán a narancsléből, amiből még van egy liternyi nagyjából egy üvegkancsóban. Nem öltözött túlságosan ki, csak egy farmert vett, meg egy inget, rá pedig egy pulóvert. Reméli hamarosan megjön Iza és így végre elterelheti a figyelmét másra.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 31. 17:46 | Link

Yarista
Öltözet

Az üzenetet látva először, bevallom, nem tudtam mire gondoljak először. Az aláírásból rögtön levágtam, hogy ki küldte és meg is mosolyogtatott a dolog, elvégre nem hittem volna, hogy még ennyi idő után is emlékszik rá. Aztán tényleg eltöprengtem a dolgon, vajon mi is lehetett az ok, amiért megkaptam azt a levelet. A becenév után nem az volt az első gondolatom, amit még tavaly beszéltünk meg, illetve én beszéltem rá a kviddicsest, ő pedig belement egy olyan indokkal, hogy megkeres majd amint az ideje engedi. Azóta pedig sok idő telt el, és sok minden történt főleg velem az elmúlt időszakban, ami miatt örömmel mentem bele. Kellett egy kis nyugi.
- Soha ne mondd egy lánynak, hogy ne öltözzön ki - Semmi köszönés, semmi "jó látni téged" , durr rögtön bele a közepébe. Természetesen a belépés után rögtön hozzáigyekeztem, de helyet foglalás előtt azért ezt jobb volt tisztázni. Csak a reakciója után mosolyodtam el. - Egyébként szia. Jó újra látni.
Na, azért végül sikerült ezt is hozzátenni. Gyorsan ledobtam magam a vele szembeni székre, a kedvesen mosolyogó pincértől pedig kértem egy ásványvizet. Elvégre egyszer élünk, de akkor nagyon, nem igaz? Ahogy végignéztem Yaristán, talán a haján kívül semmiben sem változott. Ugyanaz a vidám tekintet, a gyönyörű kék szemek és a héja. Az biztos rajta marad még egy ideig, már ha rajtam múlik.
- Minek köszönhetem a kedves invitálást? - Valójában idejét sem tudtam már annak, mikor beszéltem vele legutóbb normálisan. Most már ismert kviddicses lett - eddig is az volt, csak na -, nekem pedig nem ilyen lazán kellene itt csevegnem vele, hanem hatalmasra nőtt csillogó szemekkel mellette a földön könyörögni egy autogramért, vagy még jobb; egy dedikált kvaffért. Kicsit meg is lepett, hogy egyik lány sem úszott már nyálban, mikor meglátta Yart belépni ide. Mert azért valljuk be, nem csak a kviddicses teljesítménye figyelemfelkeltő...
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 31. 18:24 | Link

Mizus :3

A várakozás öröme. Egyébként nem szeret várni, nagyon nem, és ő is pontos általában. Persze ő tehet róla, hogy jóval korábban érkezett, de már nem tudott mit csinálni magával, tényleg. Egyedül üldögélni, meg gondolkodni nem a legjobb ötlet most, inkább sétált egyet, meg kirakatokat nézett – Viko kviddicsboltját is megbámulta, persze bujkálva, nehogy észrevegye a tulaj – és sokkal korábban befészkelte magát a helyükre. Illetve befészkelte volna, de még volt vendég, rájuk még 10 percet kellett várni. Most már negyed órája ücsörög és újabb pohárral tölt a gyümölcsléből. Ha ez így halad nem lesz éhes, az pedig elég ciki lenne.
De megússza, mert Iza berobban a helyiségben és sokan utána is kapják a fejüket, hiszen nagyon csinos ő is. ~ Tényleg régen találkoztunk. ~ Tavaly ugyan nem tudta megfigyelni őt, hiszen csak kviddicstalárban látta és azon védőfelszerelés is van. Persze nem bámulja meg, mint mások, csak átsiklik rajta és már a szemeibe is vigyorog.
- Megjegyzem - teszi szét a kezét, de továbbra is vigyorog. Most nem tudja eldönteni, hogy Iza kiöltözött-e, vagy sem, így csak a szavaiban tud bízni. Ezek szerint igen. Mi tagadás jól áll neki ez a szerkó.
- Szia Mizus. Téged is, még szép! – folytatja vigyorogva, miközben a lány rendel magának egy vizet. ~ Nem lesz egy nagy hányós party, az már biztos. ~ Nevetgél magában, és felemeli koccintásra a poharát.
- A régi barátokra – miután megtörtént a kocc, le is húz valamit és Iza elé teszi az egyik kikészített étlapot. Ő maga persze már végignézte vagy háromszor az egészet, és biztosan pizzát fog rendelni. Mint megtudta van alacsony szénhidráttartalmú tésztás is, az most pont jó lesz neki.
- Megígértem, nem? Igaz, így is szégyellhetem magam, hogy egy egész év kellett hozzá, de ha itt vagy, akkor remélem megbocsájtható – figyeli érdeklődve a lányt. Ezt nem tudja jobban ragozni, ez az igazság. Sajnos a sok utazás és edzés és miegymás mellé nem nagyon fér már bele semmi, ez most egy kivételes alkalom.
- Hogy vagy? Mesélhetnél valamit, annyira kiestem az itteni dolgokból. És veled is biztos sok szuper dolog történt. Például minden bizonnyal még jobb őrző vagy és döngenek körülötted a méhek… - kacsint egyet, de rájött, hogy nem biztos, hogy jó a téma. Mert ha Izabella visszakérdez, nem nagyon tud mit mondani, illetve nem nagyon akar. Az ő lelkében is kavarognak az érzelmek, leginkább az a baja, hogy nem akarja, hogy Catherina érzései megcsömörüljenek, vagy rosszabb.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 31. 19:02 | Link

Yarista Kiss

Olyan furcsa volt így látni Yart, nem kék talárban, vagy pedig abban az öltözetben, amiket a játékvezetők szoktak hordani - igazából fogalmam sincs mit hordtak és hordanak még a mai napig, sajnálatos módon nincs alkalmam azt nézegetni, de hát biztos rajtuk is van valami, ami véd a gurkók ellen ha esetleg a bestiák játékosnak néznék őket. Mert megeshet, tuti.
- Nem hittem volna, hogy emlékszel még rá - Mosolyodtam el a koccintást követően. - Nem haragszom, akkor is mondtad a csúszást, számoltam vele, hogy nem rögtön másnap futunk össze.
Azzal viszont nem számoltam, hogy végül mégis sikerült sort kerítenie rá, és, habár nagyon örültem neki, kicsit nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Végtére is egy kviddicssztár ült velem szemben, minimum körbe kellett volna ugrálnom már az első perctől fogva, az viszont nekem kicsit furcsa lett volna. Még bőven levitásnak számított, mikor én idekerültem, és azt hiszem sosem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint egy sztárra. Mert persze, tehetséges, de nekem mindig is az a reszelt héja marad, akit sokszor kiidegeltem ezzel a becenévvel.
- Amint látod, még élek. A múltkori óta szerencsére elkerültek a gurkók, de nem tudok semmi biztosat mondani, lesz még meccsünk - Az ajkamba harapva nevettem fel, közben lopva azért az elém tett étlapra is pillantottam, elvégre közben azt is megkaptam. - Hogy jobb lettem-e, azt nem tudom. Igyekszem és próbálok száztíz százalékosan játszani, csak Dasha távozásával én lettem a kapitány és kicsit hirtelen szakadt a nyakamba minden. A méhek meg...azt inkább hagyjuk.
Mielőtt még jobban belemehettünk volna a dologba, megráztam a fejem és pár percig az étlapba temetkeztem. Semmiképp sem akartam erről a témáról beszélni, épp elég volt a bűntudat, ami belülről szép lassan szétmarcangolt. Beszélni viszont nem akartam vele. Nem tudtam, mit mondhattam volna neki. És azt hiszem nem telt még el elég idő, hogy kitombolhassa magát.
- Na, de mesélj, veled mi újság? Csodálkozom, hogy nem toporog már itt húsz lány aláírásért könyörögve.
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 31. 19:57 | Link

Mizus :3

- Hát, ami azt illeti, nem. Dehogy felejtettem. Sőt, még Dashának is jövök eggyel, azt hiszem. Hankával mi van? Nem láttam a meccseken – pedig emlékszik rá, hogy a lány mennyire örült a dedikált kvaffnak. Újabb kortyok és máris koccintás, ez eddig remekül megy.
-A gurkók már csak ilyenek. Engem is szeretnek – vigyorog, mert pont két hete volt egy nagyobb balesete a vaslasztival. Három napig nem tudott magáról, de nem vette nagyon fel, és el sem a kedvét. Megesik, hogy a hajtó leesik, ilyen a kviddics. Legközelebb majd jobban figyel. Közben kiválasztja a pizzát, megjegyzi, hogy a 46-os sorszámon fut, és reméli, hogy gyorsan el is készül majd. Desszertet majd utána fog rendelni. Izabella kitérő válazt ad a fiúkkal kapcsolatban, ez megkönnyíti a dolgát valószínűleg. Ő is kitérhet majd, hála Merlinnek.
- Gratulálok, megérdemled a kinevezést! Oké, hagyjuk – mosolyodik el, majd megjön a pincér és bemondja a sorszámot, és vár, hogy Mizus is leadja a rendelést. Eléggé belebújik, amit azt illeti, csak a szőke fürtök bukkannak ki. ~ Kicsit lekésted már haver, nem gondolod? Meg amúgy is, nyughass! ~ Figyelmezteti magát, de jó érzéssel gondol a levitásokra. Jó fejek voltak, segítették beilleszkedni, miután házat váltott. még Dolánszkyval egyszer szerenádot is kaptak ketten, az nagyon nagy poén volt.
- Szóltam nekik, hogy adjanak nekünk egy órát. Egy kicsit duzzogtak, de megértőek voltak – mondja teljesen komolyan, mintha ez lenne a természetes. Persze vár egy kicsit, hogy mit reagál Iza, majd vigyorogni kezd.  Újabb kortyok és sóhaj, ez mostanában eléggé jellemző rá.
- Remélem, elfelejtik, nem bírom a tömeget – füllenti, mert ha nem bírná, nem játszana ezrek előtt.
- Semmi egyébként, élek, mint hal a vízben, vagy, hogy mondják a muglik – vonja meg a vállát, mert ő sem kívánja megosztani a balsejtelmeit, vagy éppen azt, hogy őrlődik. Mizus valószínűleg amúgy sem erre kíváncsi.
- De legalább sok szép helyen járok. Amúgy nem úgy volt, hogy nekem valamit alá kellene írni? – kérdezi, miközben a pizza megérkezik. Megvárja, míg kiszolgálják őket, megnézi magának a másikét és irigykedik egy sort.
- Jó étvágyat! Van valami izgalmas a Levitában? Ki a házvezető most? – talán még mindig Dol, a kislányos arcú nő, amellett hogy titkot őriz vele, egészen bírja is. Közben felszeli a pizzáját és nekilát az evésnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 1. 11:03 | Link

Yarista Kiss

A kezdetekben még bennem lévő rossz érzés lassanként eltűnt, főleg mikor a kviddics került szóba.
- Mindketten elmentek a suliból - Utóbbi elég rég tűnt már el a kastélyból, míg előbbi mostanában. Érthető tehát, hogy Yar miért nem látta a szöszit a meccseken.
- Naa, akkor nem vagyok egyedül. De jó. Pedig már kezdtem aggódni, hogy csak engem sikerül nekik mindig megtalálniuk - Én igazából már annak is örültem volna, ha az ellenfél térfelén marad mindkét gurkó, és nem minket támad be. Egyikünket se. Az a legrosszabb, mikor látod magad felé repülni, és tudod, hogy senki sincs aki megmenthetne. Olyankor próbálkozol te, de az esetek többségében a gyógyítónál végzed. Én pedig már túl sokszor kerültem fel a gyengélkedőre ilyen-olyan esetek miatt, így bizonyára nem csak én vagyok az egyetlen, aki azt várja, hogy ez befejeződjön. Közben sikerült választani is, egy sima, hétköznapi sonkás-kukoricás pizza mellett tettem le a voksom, és miután elvitték az étlapokat, tudtam újra Yaristára figyelni. Aki közben még a rajongós kérdésemre is megadta a választ.
- Ahhoz képest, hogy nem bírod a tömeget, százak előtt játszol a pályán...Egyébként én is így vagyok vele - Kicsit ellentmondást éreztem nem csak az ő, de az én szavaimban is. Sok szép helyre meg én is nagyon szívesen járnék, de közben biztos hiányozna a kastély, az ismerős folyosók és az oly jól ismert kviddicspálya, a szurkolói páholyról nem is beszélve. Meg sem tudnám számolni, hányszor mentem ki megnézni egy meccset, na meg szurkolni valakinek.
- Öööö úgy volt? - Emeltem fel tekintetem az elém rakott pizzáról, aztán hunyorogva gondolkodni kezdtem. Tényleg erről volt szó, vagy összekevert valakivel? Egy másik Izabellával. Meglehet.
- Köszönöm, viszont. Izgalmas? Az van bőven. Majdnem betörtek hozzánk, aztán beáztunk, és jó sok időbe telt visszaállítani mindent, Dol elment a suliból, ezáltal Tilda lett a házvezető, Warren prof pedig a helyettese. Eddig sem voltunk valami nagy bajkeverők, de azt hiszem ilyen helyettessel a nyakunkon kétszer is meggondolja magát minden kék. Na meg persze én is nagyon szívesen büntetek - Angyali mosolyt varázsoltam az arcomra, közben visszapillantottam az elém helyezett ételre és rögtön megjött az étvágyam. Szinte hallottam a gyomrom korgását, ahogy elkezdtem felszelni a pizzát. Szinte.
- Na és a csapattal mi újság? Nyeritek a meccseket? - Maradjunk akkor már a kviddicsnél.
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. november 1. 13:10 | Link

Mizus :3

A hír kissé lelombozza, bár igaz, hogy Iza nem említette, hogy a kviddicset is abbahagyták volna.
- Igazán kár, tehetségesek voltak, Dasha mindenképpen – összeszorítja az ajkait és egy kicsit megingatja a fejét. Nem mindenkiből lesz játékos, de a Bagolykőben egészen tehetségesek játszanak, nem is érti, hogy a válogatott, miért nem innen szerzi a játékosait, vagy támogatja őket valahogyan. A gurkókra elmosolyodik, ő nem egészen így értette. Számára a játék része, és az izgalomfaktort fokozza, na meg a koncentrációra rengeteget kell fordítani. A kviddics ettől lesz komplexebb, hogy nem csak az ellenfelektől kell tartani.
- Ha megbarátkozol velük, elkerülnek majd. Tisztelni kell őket, nem félni, különben észreveszik és rámennek a félénkebbekre – kacsint egyet, bár ez csak amolyan okoskodás, hiszen a gurkóknak nincs lelkiismeretük. Mégis, ha másképp állsz hozzájuk, talán jobban tudsz rájuk figyelni, kevésbé fognak „szeretni”. Persze ha jobb vagy a többieknél, azt az ellenfél is megérzi, és akkor nyilvánvalóan kipécéznek maguknak. Yarista szerencsére hasonló képességű, vagy jobb csapattársakkal van körülvéve, így az ellenfél már csak arra figyel, hogy épp kit kell kivonni a forgalomból, nincs első prioritása a terelőknek.
- Bírom én, amíg nem akarnak túl sokat tőlem. Vannak dedikálási napok, szerencsére nem sok egy évben, akkor aztán van haddelhadd. De azért van ennek előnye is, például most sem zavarnak, aminek nagyon örülök – felemeli a poharát Mizus felé, majd iszik még egy kis kortyot. Szerencsére elkerülik a nagy tömegek a hétköznapokban, ennek nem tudja, hogy mi az oka, de biztos benne, hogy a csapat gondoskodik róla, hogy ne nagyon találjanak rá. Na, meg a hoppanálás is csodákra képes, szegény mugli sztárok, akik ezzel nem rendelkeznek, rettenetes életük lehet, Yarista szerint. Viszont kényelmesen él, megvan mindene, így tulajdonképpen van elég kompenzáció.
- Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek. De ha nincs, hát nem baj, az úgyis csak ürügy lett volna, hogy egy régi ismerőssel találkozhassak – vigyorog, és közben megjön a pizzájuk is. Élvezettel kezd neki és el kell ismernie, hogy nagyon finom. A magyar konyhát amúgy is jobban kedveli mindennél, de sajnos Skóciában erre kevés az esélye. Catherina szokta néha meglepni ilyesmivel, de erről valószínűleg le kell mondani. Kicsit el is komorodik és gépiesen kezdi enni a pizzát, miközben hallgatja a beszámolót.
- Jól van, nem unalmas az élet. Warren az a defenzor? Mintha úgy rémlene… mindig szerettem meglógni a prefik elől, nagyrészt sikerült is. Ne tud meg milyen kommandók voltak, és miket csináltunk – vigyorodik el végre, mert tényleg voltak nagy balhék. Bár a kviddicses Rellon-Navine-s balhét nem igen fogja felülmúlni semmi. Mármint amiben ő részt vett. A régi szép idők.
- Nagyrészt nyerjük. Egészen jó csapatunk van, szeretek ott játszani. Majd küldök neked két jegyet, ha szeretnéd – és valóban. Mindig szokott nála lenni egy-két jegy, de most nem hozott. Soká lesz a következő, két hét múlva, egyelőre még csak a fanatikusok szerezhetik meg, ő csak a meccs előtt kap majd párat. Gondolja, nem szeretne egyedül menni a lány, meg ki tudja, hogy a méhek… Ő sem szeretett egyedül menni sehova, mondjuk pont a kviddicsmeccs az más kategóriát képviselt.
- Te idén végzel ugye? Holló bá kitesz magáért megint biztos. Én hogy paráztam, ne tudd meg, de annál könnyebb volt azért… - igen, de nem volt könnyű. Sokat tanult rá, és azt hitte meg fog bukni. Sajnos az egyik évben a felix felicist felhasználta a vizsgákra, pedig akkor jól jött volna, az biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 8. 12:11 | Link

Yarista Kiss  

Valóban jó játékosok voltak és kár, hogy elmentek, de még mindig lehet abban reménykedni, hogy egy idő után majd visszajönnek és minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Ez csak egy kis útkeresés, és egyszer minden a régi lesz.
- Nocsak, valaki milyen gurkószakértő lett - Mosolyodtam el a szavait hallgatva. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Yart is hasonló módon hozzám, többször is megtalálták volna a kelleténél sok bosszús pillanatot okozva neki ezzel. Az elgondolkozott arcát látva is megbizonyosodtam benne, hogy tényleg lehet valami abban, amit az előbb kiokoskodtam. Valamennyire biztos igazam volt.
- Ne kiabáld el, még bármi megtörténhet. Ez Bogolyfalva - Csóváltam a fejem halvány mosollyal az arcomon, pedig teljesen komolyan gondoltam amit mondtam. Itt olyan dolgok történtek és fognak még történni, amikről sokan csak hallani fognak, de az sem biztos, hogy el tudják ezt hinni majd. Vagy csak kimarad az életükből és soha nem is értesülnek róla. Persze ez így elég erős kifejezés, de mondom, ez Bogolyfalva. Itt minden megtörténhet.
- Én nem fogok ellene kézzel-lábbal tiltakozni, hidd el. A nővérem amúgy is odavan érted.. - Nevetve ráztam a fejem, ahogy eszembe jutott Vivien arca, mikor megtudta, hogy én ismerem Yart, sőt mi több, háztársam is volt. Azt hittem ott fog elájulni a konyha kellős közepén, de csak sikított egyet és elrohant valami barátnőjéhez. Azt hiszem ezek után sosem fogom megérteni a nővérem.
- Igen, ő az és néha nagyon ijesztően tud nézni, én legalábbis meg szoktam ijedni a szemeitől. Húú, várj csak, ilyen nagy bajkeverő voltál? Nem is tudnám elképzelni rólad - Húztam fel a szemöldököm felpillantva a pizzából, mikor tudatosult bennem, mit is mondott Yar. Ő, mint a prefektusok elől menekülő; ő, mint a berendezésrongáló; ő, mint a főkolompos? Egyszerűen sehogy sem tudtam elképzelni.
- Mindenképp - Hálásan pislogtam rá, majd egy pillanatra az éppen kinyíló ajtó felé fordultam. Aztán rögtön vissza a pizzához és újra enni kezdtem. Egészen addig csendben táplálkoztam, míg szóba nem került a végzős vizsga, ezzel együtt pedig majdnem meg is akadt a torkomon a falat. Szerencsére volt még bennem annyi, hogy nem kezdtem el fuldokolni az étterem kellős közepén, csak egy halk torokköszörülés után lenyeltem. A biztonság kedvéért pedig a poharam is a számhoz került.
- Ne is mondd. Amikor csak az év végére gondolok, tisztára rágörcsölök a dologra, remegni kezd kezem, lábam, és elég nehezen tudom megnyugtatni magam. Ne tudd meg mennyire félek a vizsgától - Egyelőre még nem kezdtem el tanulni rá, de egy vagy másfél hónap múlva biztos már a könyveket fogom bújni, néha benézek majd a szerkesztőségbe, meg edzés lesz a gyerekeknek, és ennyi. Átváltozom antiszoc Izába és morogni fogok, ha valaki megzavar tanulás közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. november 9. 13:49 | Link

Mizus :3

- Á-á, én gurkó elkerülő szakértő vagyok… többnyire – vigyorog vissza Mizára, mert mi tagadás, mindig neki sem sikerül elkerülnie őket. Szerencséjére a meccseken ez nagyrészt sikerül, úgyhogy egyelőre elégedett a pályafutása alatti gurkótalálkozások számával. Ha pedig el se talál valakit a gurkó életében sem, az vagy Fortuna kegyeltje, vagy nem kviddicsezik.
- Gondolod ennyire misztikus ez a falu? Lassan már város ugyan, annyi új és nagy ház jelent meg itt. Talán ide kéne költöznöm – gondolataiban Zephyrine áll, és az, hogy milyen jó lenne vele itt lakni, már amennyire ő egy helyen tartózkodni szokott. Nem tekinthető sok időnek ez, az állandó utazgatások miatt, bár tény, hogy a legjobb lenne a csapat székhelyén, a kviddicsstadionra nyíló kilátással lakni. Azt vesszük azért ez sem olyan egyszerű, hiszen két év alatt három csapatnál is megfordult, mire eljutott a Szarkákig. De talán ez lesz a végállomás, ki tudja azt megmondani?
Igen, mint a szerelemben, igaz?
- Na, szép. Szóval te nem is? Milyen kegyetlen vagy! – felnevet, látszik rajta, hogy csak vicc volt. – Egyébként pedig igazán le vagy szidva, mert nem is meséltél a nővéredről soha sem, pedig biztosan érdekelt volna akkoriban vele egy mozi, vagy ilyesmi – nos, igen, Yarista eléggé váltogatta a barátnőit. Hol az ő, hol nem az ő hibájából, de az biztos, hogy igazán nem panaszkodhat, mert mindegyikük a maga módján szerette a fiút és a kviddicses is őket. Szép időszak volt, egyedül csak azt sajnálta, hogy az órák miatt kevesebbet kviddicsezhet, de hát a lányok, mindig megvigasztalták, khm…
- De, ha ennyire rajong, küldök majd neki egy dedikált fotót, jó? – ezt már igazán rábízhatja Izára, miközben megjön az étel és már neki is látnak. Az biztos, hogy Yarista jó evőkével rendelkezik, de valójában sosem evett malac módon, annyira belenevelték a normális étkezést. Egy kicsit érdeklődik a lánytól az iskoláról és néhány emberről, csak, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, mert jól érzi magát.
- Bajkeverő? Á…dehooooogy – még a kezét is felemeli evőeszközöstül, hogy még meggyőzőbben lehessenek átlátszóak a szavai. Mi tagadás, volt ő az igazgató szobában, meg párszor büntetésben is. Főleg a rellonos időszakában, de levitásként sem mondhatnánk szende ifjúnak. Bár legtöbbször a féltékeny srácok és dühös lányok elől menekült, ha sokan voltak. A lányok veszélyesebbek, az már biztos!
- Akkor ezt megbeszéltük – zárja le a témát, és egészen jó hangulata lesz. Valószínűleg ugyanarra a meccsre fog szerezni még kettőt, ahová Annának is adott, ha lesz még. Ez csak pár megbeszélés és szívesség kérdése.
Iza végzős, úgyhogy lesz majd izgalom. Ő maga is izgult, de a végén nagyon örült, hogy sikerült neki. Bátorították, hogy menjen egyetemre, de talán majd akkor, ha már nem lesz aktív. Nem érzi, hogy neki ennél egyelőre többet kéne tudnia a varázslásból, a pályára pedig ez nem is szükséges. Non-verbálisan megtanult varázsolni, hoppanálni is tud, animágus is… ha így jól belegondol, tényleg kicsit túl van képezve, és majdnem hogy fölöslegesen.
- Hát gondolom, de menni fog, ha nekem megy. Te sokkal okosabb vagy, mint én valaha leszek – hogy ezt pontosan mire is érti, nem fog kiderülni, és közben elfogy a főétel is. Odahívja a pincért, mert akar egy kis meglepetést is szerezni Izának, meg, ha már ott vannak, egyenek még valamit.
- Két harcos dínó lesz még, kérem – a pincér kissé elgondolkodik, de aztán szélesen elmosolyodik. Talán régen rendelhettek már ilyet, Yaristának az egyik kedvenc szórakozása volt.
- Fehér, vagy fekete? – teszi fel a kérdést titokzatosan mosolyogva. – De gyorsan, előre kell megmondani!
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. november 13. 18:47 | Link

Yarista Kiss

Elmosolyodtam Yarista gurkós megjegyzésére, de többet nem kívántam ehhez hozzászólni. Addig én is tökre elvoltam, amíg engem nem találtak meg, de hát a tavalyi idényben is elég sokszor sérültem, talán túl sokat is, pedig azért valljuk be, nem igazán tartózkodtam a pálya azon részein, ahol gyakori lehetett volna a sérülés. Egyelőre viszont még éltem, és ez volt a legfontosabb.
- Biztos nagyon sok lány örülne, ha ideköltöznél - Mosolyogtam ismételten Vivienre gondolva. Komolyan, ha a nővérem ezt megtudja, azt hiszem többet békén sem hagy addig, míg minimum egy Vivien-Yarista találkát össze nem hozok. Értem én, hogy nagyon szereti Yart, meg csodálja és így tovább, de kicsit már betegesnek tartom a rajongását. Mondom ezt én, igen.
- Cssss, ne leplezz le.... én vagyok a legnagyobb rajongód, csak tudod, ezt titokban kell tartani - Forgattam a szemem mosolyogva. Egészen furcsa volt erről beszélgetni, mert még mindig nem tudtam elsiklani azon tény felett, hogy a velem szemben ülő kviddicssztár valójában a háztársam volt. Igen, ez a legfontosabb. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, mint ahogy általában az ember tenné.
- A tudat, hogy esetleg ezen az említésen múlt volna egy híres kviddicses a családunkba csábítása, hát... elszomorít. Komolyan nem tudom miért nem meséltem róla sosem. Pedig biztos élveznéd a társaságát, igazi kis stréber, ha a sportról van szó - Azt viszont már nem említettem meg, hogy a balesete óta semmit sem sportol, inkább tanul, dolgozik és a jövőjére koncentrál. Emiatt is találkozom vele elég keveset, na meg azért, mert az életem nagy részét ebben az iskolában töltöttem és nem sok lehetőségem akadt, hogy utazgassak haza meg vissza. Inkább maradtam itt, és törődtem a méhecskékkel.
Egy kicsit sem hittem Yar ártatlan ábrázatának, de csak egy mosolygós bólintással ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy egy ideig rellonos volt, aki pedig onnan kiszabadul, az hát..nos igen. Biztos voltak balhéi, de hát kinek nem?
- Ugyan - Legyintettem a ki okosabb témára, biztos rá is büszkék voltak otthon, de nem csak a kviddics miatt. Elvégre elvégezte a sulit, meg minden.
Erre kaptam egy olyan kérdést, amire azt sem tudjam köpjem-e vagy nyeljem a választ. Csak rázni tudtam a fejem, majd találomra kiböktem valamit.
- Fehér.
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. november 27. 11:16 | Link

Mizus :3

- Az lehet. Valahogy mindig örültek nekem. Persze azért nem kell rosszra gondolni – forgatom meg a szemeim viccesen, pedig hát sok kalandban volt része. Eléggé hajtotta a lányokat, és ha sokat is megismert, nem igazán volt szerencséje a szerelemben. Ez legtöbbször nem az ő hibája volt, persze ő is csinált hülyeségeket, de azóta már valamennyire jobb lett. Talán.
Izán volt a szemforgatás ideje, ő pedig kuncogott vele együtt, jól érezte magát a lány társaságában, fesztelen lehetett, és nem kellett neki megjátszani az elérhetetlen sztárt. Néha sajnos szükséges, de most igazán jól esett ennek a mellőzése.
- Jól van, most már figyelek rá, ne haragudj – kér elnézést gyorsan, persze csak amennyire az egész komolysága ezt megengedi. Egyébként akár ezt is el tudja képzelni Izáról, ha már a nővére is oda van a kviddicsesért. Persze, ez mindenkinek a magánügye, hogy kit és miért tisztel, vagy utál, neki éppen elég az, hogy jót esznek és nyugodtan tud beszélgetni a hirtelen széppé nőt Izával. Mivel gyorsan elterelték a szót a párkapcsolatukról, amit nagyon is jó dolognak tartott Yarista, ezért jobb egy meg nem történt és valószínűtlen dolgokról beszélgetni és viccelődni.
- Ha téged elszomorít, akkor engem is – iszik még egy kortyot. – Nagyon helyes, a kviddicset komolyan kell venni. Biztosan tetszett volna a hozzámállása – nevetgél újra, majd feltörnek a fiatalkori emlékei. Nem volt egyszerű, de túlélte és nagyon tetszett neki minden szinte, ami az iskolában történt. Örült, hogy volt a Rellonban és két bajnoki címmel távozott a Levitába, ahol sok jó fejjel ismerkedett meg, sőt még mentorált is néhány embert, köztük Runát. Runa nagyon kedves volt, most pedig már biztosan magabiztos nagylány, aki éli az életét.
Pár szót ejtettek még az év végi vizsgákról, de elfogyott róla a mondanivaló, és egyébként sem érdemelt ennél többet.
Iza nem firtatja túlságosan a régmúltat, neki viszont eszébe jut egy igazán jó étel, a harcos dínók.
- Ó, rendben – vigyorgott a lányra. Nem akarta elsütni a poént, megvárta, amíg kihozták nekik, Yarista pedig a pincér kérdő tekintetére Izára mutatott, aki elé letette a fehér csokiból készült hüllőt, Yarista elé pedig a fekete színű étcsokoládé dínót. Középre került egy tálca, amin egy kör alakú kerítés volt égetett cukorból, lelátókkal. A cukorközönség mozgott és várta a dínókat, Yarista pedig kinyitotta a hozzá közelebb lévő ajtócskát, majd pálcát húzott.
- Procedite belluma! – bök rá a fekete dínóra, aki egy ordítást hallat, majd besétál a harci részbe. Yarista elteszi a pálcáját, majd Izára néz.
- Ugyanezt kell tenned, gyerünk Mizus! – látszik, hogy a versenyszellem feléled benne, és várja az összecsapást.

//Az összecsapást Yar dínója nyeri, kidobtam, az eredményt >>ITT<< megnézheted Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. december 20. 16:14 | Link

Yarista Kiss

- Én soha - csóváltam a fejem nevetve egy kis tettetett sértődöttséggel, hogy hát miért is feltételezett ő rólam ilyesmit? Csak egy egyszerű mondatot ejtettem ki a számon, amit teljesen jogosan félre lehetett érteni csak úgy, mint Yarét. De hát ilyen az élet, általában az emberek mindig mindent félreértenek, és sokszor észre sem veszik, ha valami butaságot mondtak. Velem is előfordult már, hogy csak néztek rám és bevallom nem volt kellemes értetlenül visszapislogni rájuk.
- Ó, hát még nem késő. Idehívhatom, ha akarsz egy instant nyáltengerben úszkálni, meg három órán keresztül arról mesélni, milyen volt mikor megnyertétek az első meccsed - bájosan mosolyogva ecseteltem nagyvonalúan a nővérem első reakcióját. Merthogy ez csak a kezdet lenne, ezek után jönne még csak a kviddicses élete, amiről szó szerint mindent tudni akarna. Az utolsó betűig el kell mesélni és még azzal sem lenne elégedett. Összeráncolt homlokkal jelentené ki, hogy valamit biztos kihagyott, kezdje elölről. Olyan biztos ez, mint hogy ott ültem Yarral szemben. Eléggé jól ismertem a testvéremet, így nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit hagyott ki az exlevitás. Örülhet, hogy megúszta.
- Milyen aranyos! - lelkesültem fel, mikor a pincér lerakta elém a fehér dínót. Közelebb hajoltam hozzá, hogy meg tudjam nézni minden egyes testrészét és kiderítsem él-e vagy csak sima csokiból készült, amikor Yar megmozdult előttem. Hirtelen kaptam fel a fejem és néztem végig, ahogy a saját kis dínója bevonult az elénk rakott ringbe, ahova a sajátomat is kellene küldenem. Kis fáziskéséssel intettem a pálcámmal, hogy benoszogassam a picurkát. Igazából nem tudom mit vártam. Az egyik pillanatban még a fanatikus nővéremről beszélgettünk, a másikban pedig már átélhettem, na jó csak végignézhettem egy dínóküzdelmet, amit sajnálatos módon az exlevitás nyert meg. Közelebb dőltem az asztalhoz, hogy minél jobban lássam ami ott történik, és magamban megállapítottam, már megérte eljönni.
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2016. január 1. 01:45 | Link

Mizus :3
Zárás

Jókat mosolygott a rajongókon, meg Iza tesóján. Nem hitte, hogy annyira nyáladzana a nővére, ahogy elmondta, hiszen mégis csak a családtagja és Iza sem olyan nyáladzós típus. Persze, nem ismeri „Izanővért”, akár még az is lehet, de bízik benne, hogy nem így van. A Nemes család csakis normális tagokból állhat és kész.
Közben megjöttek a dínók is, ahogy az várható volt, ha már rendelték, és hamarosan harcba is vezették őket. Úgy érezte, hogy övé lesz a győzelem, habár effélében nem így szokott lenni. Inkább csak a maga szerencséjének a kovácsa, ha a legtöbb tényező nem tőle függ, akkor nem ilyen szerencsés. A fekete azonnal leharpja a lábát, a fehérnek, aki elbukik, Yarista pedig felkacag, nála az előny.
- Na, gyerünk, végzed ki! – szurkol hangosan, de a fehér belemar a dínójába és visszahőköl. Az éget cukor közönség „tombol”, élvezik a harcot, ahogy a kviddicses is. Az összecsapás nem tart tovább két percnél, a dínók harapdálják egymást, majd a fekete végül letépi a fejét ellenfeléek, Yar még fel is szisszen.
- Nyertünk! – lelkendezik, mint egy kisgyerek és a „na. ugye megmondtam” mosolyát húzza elő Izának. Közben az étcsokis dínó felfalja a fehéret, nagyjából a kétszeresére nő, majd szétesik, pontosan úgy, mintha félbevágták volna. Belül fehércsokis trüffel, kívül ét, és pont két szelet, ahogy lenni kell.
- Melyik fele kell? Most már ehetjük – vigyorog, mert úgy néz ki, hogy Izabella nem ismerte a dínósütit. Régen nagyon sokat harcoltatta őket, csak kedvtelésből, volt, hogy el sem vitte, mikor véget ért. Azok voltak csak a szép idők, most meg jönnek a jobbak! Ő hozzáfog a sajátjához, igazán élvezetes ínyencség ez, és nem fogja vissza magát. Majd többet fut a következő edzés után, mint szokott.
- Most viszont már mennem kell. Többször kéne találkoznunk, nem? Na, mindegy, örülök, hogy láttalak – pattan fel, átmegy Izához és ad neki két búcsúpuszit.
- A jegyeket, meg a dedikált képet majd küldöm a tesódnak, légy jó. És ne izgulj, sikerülni fog a VAV – kacsint a lányra, majd elsiet, még rengeteg dolga van, intézkedni kell az új lakás ügyében is, és ez kiment a fejéből. De Iza eszébe juttatta, így hálás a szőkének magában, integetve hagyja el a terepet.


*** Köszönöm a játékot! <3 ***
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2016. január 1. 01:45
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed