Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Nem kicsit esett nehezemre lerakni a telefont, de szerintem ez mindenkivel így van, aki az otthoniakkal beszél. Kevés volt, csak annyit értem el, hogy honvágyam legyen.
A macskaköveken rugdosva egy kavicsot, zsebre dugott kézzel hagyom, hogy hatalmába kerítsen a nosztalgia. Ez az utca is kicsit olyan, mint a Baross út otthon, kivéve, hogy itt nincs szökőkút, se Flóra, aki általában ott üldögélve vigyorog rám, akibe belekarolva, sétálunk el a mekiig... van helyette sok minden más, mai jó dolog, tudom, de egy kis szomorúság most engem is megtalált. Tudom, tudom... túlleszek majd rajta, de most... most piszkosul hiányzik a családom, a kis öcsém, aki még most is kicsit sejpítve közölte velem, szeret.
Kiveszem a zsebemből a pénzem, és örömmel konstatálom, kajára még futja. Anyuék valamit levajaztak Lénával, én csak annyit tudok, hozzá kell mennem a zsebpénzemért.
Igen, itt még ez is más, otthon azért dolgozni is tudtam érte, de itt... itt én még kicsi vagyok. Ami jó, esküszöm, az a rengeteg elvárás velem szemben, egyáltalán nem hiányzik. Mert azok voltak, persze csak egy idő után, de sokszor éreztem úgy, én erre képtelen vagyok, és csak az unszolás miatt tettem, amit. Amiért végül is hálás vagyok, ha az edző nem hajt, mintha muszáj lenne, feleannyi trófea se díszítené a szobámat, de ezek már csak a múlt... Igen tizennégy évesen beszélhetek múltról.
Nem sok pénzem maradt ugyan, hiába megy jól a szülőknek, öten vagyunk, megszoktam, hogy mindig spórolni kell, és sejtem, hogy itt egyesek egy nap alatt költenek el annyit, amennyit én az egész hónapra kapok, de talán egy gyrosra még futja.
Még megtörlöm az arcom, mert ugyan ritkán sírok, de ha igen, akkor az nem kicsit merít ki. Még egy kis időt adok magamnak, hogy felkaparjam képzeletben magam, aztán belépek a falatozóba.
Az árlistát böngészve, jövök csak rá, hogy számomra még a gyros is drága, így hát beérem egy pitével is, így elvéve azt, majd kifizetve az árát, egy szabad, félreeső hely felé veszem az irányt, hogy leülve ehessem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=527047#post527047][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.03. 10:25[/b][/url]

Nem kicsit esett nehezemre lerakni a telefont, de szerintem ez mindenkivel így van, aki az otthoniakkal beszél. Kevés volt, csak annyit értem el, hogy honvágyam legyen.
A macskaköveken rugdosva egy kavicsot, zsebre dugott kézzel hagyom, hogy hatalmába kerítsen a nosztalgia. Ez az utca is kicsit olyan, mint a Baross út otthon, kivéve, hogy itt nincs szökőkút, se Flóra, aki általában ott üldögélve vigyorog rám, akibe belekarolva, sétálunk el a mekiig... van helyette sok minden más, mai jó dolog, tudom, de egy kis szomorúság most engem is megtalált. Tudom, tudom... túlleszek majd rajta, de most... most piszkosul hiányzik a családom, a kis öcsém, aki még most is kicsit sejpítve közölte velem, szeret.
Kiveszem a zsebemből a pénzem, és örömmel konstatálom, kajára még futja. Anyuék valamit levajaztak Lénával, én csak annyit tudok, hozzá kell mennem a zsebpénzemért.
Igen, itt még ez is más, otthon azért dolgozni is tudtam érte, de itt... itt én még kicsi vagyok. Ami jó, esküszöm, az a rengeteg elvárás velem szemben, egyáltalán nem hiányzik. Mert azok voltak, persze csak egy idő után, de sokszor éreztem úgy, én erre képtelen vagyok, és csak az unszolás miatt tettem, amit. Amiért végül is hálás vagyok, ha az edző nem hajt, mintha muszáj lenne, feleannyi trófea se díszítené a szobámat, de ezek már csak a múlt... Igen tizennégy évesen beszélhetek múltról.
Nem sok pénzem maradt ugyan, hiába megy jól a szülőknek, öten vagyunk, megszoktam, hogy mindig spórolni kell, és sejtem, hogy itt egyesek egy nap alatt költenek el annyit, amennyit én az egész hónapra kapok, de talán egy gyrosra még futja.
Még megtörlöm az arcom, mert ugyan ritkán sírok, de ha igen, akkor az nem kicsit merít ki. Még egy kis időt adok magamnak, hogy felkaparjam képzeletben magam, aztán belépek a falatozóba.
Az árlistát böngészve, jövök csak rá, hogy számomra még a gyros is drága, így hát beérem egy pitével is, így elvéve azt, majd kifizetve az árát, egy szabad, félreeső hely felé veszem az irányt, hogy leülve ehessem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=534756#post534756][b]Mr. Lucifer - 2015.10.25. 11:42[/b][/url]

Helena

Valahol el kell kezdeni a falu megismerését és ehhez a legjobb időpont a kipakolás előtt van. A cipekedés is fárasztó volt egy magamfajta lusta embernek, legalábbis a többi ember és a családom legtöbb tagja szeret ezzel a jelzővel illetni, de szerintem nem illik rám. Vannak olyan dolgok, amik megérik a fáradtságot, de a pakolás és a rendrakás nem tartozik ezek közé. Majd, ha hazamentem megcsinálom, vagy talán hagyom holnapig. A fontos dolgokat megkeresem a dobozokban és a probléma meg is van oldódva. Esetleg egy csomó pénzt kiadok a vacsorára.
Már vagy egy órája járom a poros utcákat, nem nagy a falu, arra már rég rájöttem. Egy-két érdekes üzleten kívül nem láttam semmi érdekeset itt, de még mindig jobb, mint az előző hely. Az még ennél is kisebb volt, az emberekről meg ne beszéljünk. Mindegyik nyálasan kedves volt veled, ha sok a pénzed és ki nem állhatnak, ha nincs egy cented sem. Bár egy idő után mindenki, köztük én is felvettem ezt a stílust. Nem ez lenne a legjobb sokan mondták, de nem akarom levetkőzni, szóval ez van. Miközben a kulcsaimat forgatom az mutatóujjamon, megpillantok egy kajáldát, ami kívülről jól néz ki, remélhetőleg belül is ilyen jó, meg a kaját sem a béka s*eggel alól húzzák ki. Esélyt adva a helynek lépek be és már megyek is leadni a rendelésem. A kedvenc ételemet rendelem, ami nem más, mint a stake. A nevelőim régebben vércsének hívtak, amennyire szeretem a húst és ezt nem cáfoltam meg. Az étel elkészülte után, megfogom a meleg tányért és az evőeszközöket, majd az egyik asztalhoz indulok. Rengetegen járnak errefelé, pedig nem is a csúcsidőben jöttem. Elméletileg ilyenkor nem szabadna itt lenniük, csak a kijelölt hétvégéken, kivéve azoknak, akik mestertanonci képzésen vannak, de pillantok meg itt fiatalokat. Az egyik asztal felszabadul, és elindulva felé konstatálom, hogy másnak is fáj rá a foga. Lepillantok a kiscsajra, és mosolyra húzom a szám.
- Ha itt szeretnél enni, el kell tűrnöd a társaságom.
Talán nem a legjobb bemutatkozás, de az illem eddig sem volt a kedvenc témám, szóval ennyi várható tőlem.
- Travis.