36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 20:40 | Link

Arvid
[november 10]


Az utóbbi hetekben kialakult egy rutin, amit ha nem is tartott be szigorúan, apróbb módosításokkal ehhez szabta az estéjét. Alkonyattájt kiment az erdőbe vadászni a tesztrállal, összekötve az erdőjárást azzal a muszáj testmozgással, ami nélkül képtelen lett volna létezni. Nem volt egyszerű lépést tartani a nála jóval nagyobb és gyorsabb lénnyel, de Moonyban dolgozott az ösztön és mindaz, amit belénevelt, így sosem távolodott el tőle nagyon, vagy ha valamit elejtett, akkor bevárta. Mostanra elérte a végső méreteit, száznyolcvan centin fölül állapodva meg, így több mozgást és több élelmet is igényelt, ezért igyekezte nem korlátozni, csupán arra ügyelt, hogy mindig kapcsolatban maradjanak. Közben figyelt és tanult- az erdőről, ahogy Moon látta, magáról a lényről, a gondolkodásáról. Lassan két éve ismerték egymást, mostanra nem okozott gondot a társalgás, bár vadászat közben csönd volt, többnyire már csak akkor beszélgettek, ha jóllakott. Közben figyelte az időt, hogy visszaérjen, mire bezár a falatozó, bár néha egyszerűen bestiástul állított be, ha késésben volt. De ma minden összejött, így miután levedlette a vizes és sáros szerelését, valami szárazabbra és tisztábbra cserélve, egyedül toppant a bolt elé, hopponálással megspórolva a kertből idáig vezető utat.
Benyitott, egy csipetnyi melodimágiával leplezve jöttét, hogy sem az ajtó, sem a felette lógó csengő ne árulja el. A helyiségben már nem voltak vendégek, a székek az asztalokra rakva, a padló még helyenként nedvesen csillogva jelezte, hogy nemrég tették ki az utolsó emberek szűrét, hogy felmoshassanak. Hallgatózott, azt próbálva megállapítani, a személyzet hazament-e már, miközben egy szárazabb sávot választva a konyha felé sétált. Nem kerülte meg a pultot, csak átdobta magát fölötte, puhán landolva mögötte- itt is minden tisztára mosva állt, várva a holnapi nyitást. Az egyetlen fényforrás felé tartott, hogy az ajtón belesve találja meg végül a szőkét, akinek mormolását a bejárattól hallotta- ételneveket sorolt, előtte egy pergamen hevert, ami fölött egy penna lebegett, sorban leírva azt, ami valószínűleg a holnapi menü lehet. Egy másik listán az utóbbi időben főzött dolgok és az szerepelt, mennyi kelt el belőlük, ezzel vetette össze az ötleteit. Mögé sétált, lehajolva átölelte, válla fölött lesve rá a papírra.*
- Segítsek?-*Kérdezte halkan, mert tudta, hogy Arvid ilyentájt már fáradt szokott lenni, és ő is szívesen lelépett volna már, hogy hazamehessenek és ejtőzhessenek egy kicsit. Az egész napos egyedüllét és munka után mindenképp ki akarta sajátítani a szöszit, még akkor is, ha néha csak elnyúltak egymás mellett, miután kitúrta a macská(ka)t az elcsigázott Arvid öléből.
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 20:54 | Link

Kon
(november 10.)

Arvid csendben tette a dolgát, mint minden este. Miután a többieket már hazaengedte, ő mindig leült, és átnézte a napi számlákat, megcsinálta a kasszazárást, és összeállította a másnapi menüt az aznap következő nemzetiség alapján. Megtehette volna, hogy mindig csak váltogatja a kész menüket a hét napjain, de szerette, ha mindig volt valami újdonság is a repertoárban, mert annak örülni szoktak a vendégek, és ő sem unt bele olyan könnyen a menük készítésébe. Pedig mióta megnyitottak, már jó sokszor készítette el újra és újra ugyanazokat az ételeket, noha nála az a mondás kevéssé állná meg a helyét, hogy bekötött szemmel is tudja már mindet.
Tűnődve támasztotta hát most is a fejét az egyik tenyerében, miközben másik kezével az asztalon dobolt, és igyekezett fejben összerakni mindent, néha egy-egy szót odavetve a pennának, amit az aztán készségesen le is jegyzett a pergamenre. Úgy gondolta, hogy van még pár perce Kon érkezéséig, hát nem siette el a dolgot. Jó volt ilyenkor az étteremben lenni, még ha nagyon fáradt is minden nap végére, de maga az a gondolat, hogy valami hasznossal töltötte az idejét, elégedetté tette őt, főleg, hogy ilyenkor már csak pár perc választotta el attól, hogy újra Konnal lehessen.
Aztán persze alaposan meg is lepődött, mikor hirtelen átölelte valaki hátulról. Nem mondta volna, hogy megijedt, mert más nem közeledne hozzá ilyen hangtalanul, és nem is zárná a karjaiba, de azért kétségtelenül összerezzent egy pillanatra. A hang viszont bizonyosságot adott neki, és elmosolyodott.
- Nem kell, már végeztem - válaszolt, kezeit Kon karjára simítva, hogy aztán felé forduljon, csókot kérve. - Gyere, raktam el neked ennivalót - kelt föl a szőke az asztaltól, kézen fogva társát, és a külső helyiségbe vezetve. Út közben összeszedte a két tányérnyi ételt a tálcán, amit félretett, levest és paradicsomos tésztát, aztán az előtérbe érve megállt, hogy megmelegítse őket.
- Válassz addig édességet meg üdítőt a pultból - javasolta Konnak, majd a kellő idő elteltével az egyik eldugott asztalnál szervírozta a vacsit. Szerencsére itt az étteremben is ügyesen jött-ment, főleg ha nem voltak itt vendégek, akiknek a kitartott lábukban felbukhatna.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2015. november 1. 23:25
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:15 | Link

Arvid
[november 10]


Sikerült hangyányit a másikra ijesztenie, de csak pár pillanat kérdése volt, hogy Arvid ráismerjen és újra ellazuljon. Úgy tűnt, pont jókor érkezett, ha most végzett a listázással, bár érezte a hangján, hogy ma is kimerítő napja lehetett. Nem bánta, neki is elég volt a bájitalfőzésből és szakdogázásból, még ha messze nem is annyira feszült tempóban teltek a napjai, mint két éve ilyenkor -a bestiagondozó központban töltött időszakokban gyakran egészen hasznavehetetlen állapotban esett át a küszöbön. Most egyébként is még valamit forgatott a fejében, aminek az előkészítése plusz időt követelt, úgyhogy tökéletesen beérte egy semmittevős, elhevert estével, amíg a Szöszit maga mellett tudja és lesheti szeme sarkából, színszomját csillapítva, hallhatja, érintheti, ízét és illatát lophatja. Lusta, játékos csókot váltottak és az ismerős, megunhatatlan érzésre jólesően morrant, ebbe sűrítve minden mondandóját. Aztán elváltak és a vacsora gondolatára kordult egyet a gyomra- ritkán esett meg, hogy ne lett volna éhes, főleg azután, hogy végigrohanta az erdőt. Hümmögött egyet válaszképp- mivel bólogatni nem lehetett- és elsétált a pultig. Igazából elsőre kiszúrta, mit akar, így válogatás helyett pár pillanatig Arvidon időzött a tekintete, ahogy az az étteremben mozgott és tett-vett. A fáradtság mellett elégedettnek is tűnt, sőt, a listából azt is tudta, hogy várja a holnapot, élvezte az egészet. Persze, nem a megélhetésük múlt rajta, de elfogultság nélkül állíthatta, hogy ha így lenne, akkor sem kellene aggódnia. Nem tette szóvá, mert feleslegesnek tartotta az ilyen kotyogást- Arvid anélkül is tudta, hogy jól végzi a dolgát, ő pedig alapból nem kételkedett, hogy ha a másik belevág a saját kis vállalkozásába, akkor szívvel-lélekkel csinálja majd, a többit pedig biztosították a képességei. Talán tovább tartott rájönnie, mivel szeretne foglalkozni, mint másoknak, de végre sikerült és élvezte. Igazából sosem rágták át, ki mihez akar kezdeni, nem szóltak bele egymás dolgába, de amikor arról volt szó, hogy segítsen berendezni és felkajtatni a szükséges felszerelést, nem kérette magát. Bízott a másik ítélőképességében és ez megadta Arvidnak is azt a függetlenséget, amire vágyott. Jó volt így látni, mert nem kevés küzdelem vezetett idáig, és bár sokszor manipulatív és nem teljesen tiszta húzásokkal, de elérte, hogy a vaksága miatt a másik ne zárkózzon el, sem a világtól, sem a lehetőségeitől.
Visszatért a választott süteménnyel meg egy üveg hűtött gyümölcslével (itt nem lehetett alkoholt kapni, fájdalom) és letelepedett a kis asztal túlsó oldalára. Annyiból jó volt itt, hogy sokkal közelebb ülhettek, mint odahaza.*
- Mmm...-*Az illatok csábítóan keveredtek, úgyhogy neki is látott, várva, hátha Arvidnak kedve támad beszélgetni, mert neki jelenleg nem sok mesélnivalója akadt.
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:24 | Link

Kon
November 10.

- Milyen napod volt ma? - kérdezte, mikor ő is letelepedett, hogy békés nyugalomban megvárja, míg Kon megvacsorázik. Ő már evett hamarabb, meg amúgy is nagyon eltelt már ilyenkorra az ételek illatával, szóval inkább csak egy pohár szénsavas narancslevet szürcsölgetett diszkréten. Csendesen beszélt ilyenkor, nem volt szükség a hangos szavakra, hiszen már nem zajongtak körülöttük emberek, és közel is voltak egymáshoz. A szőke amúgy is szerette kihasználni az asztal adta előnyöket, hát most is csak úgy mellékesen kinyújtotta a lábát az asztal alatt, hogy vádlijával a másikét érezze. Olyan apró kis érintés, de mégis jól esett az egész napos távollét után, megnyugtató volt Arvid számára.
Elnyomott egy ásítást, miközben az evőeszközök csörgését hallgatta, aztán a karjaira támaszkodva az asztalra hajtotta a fejét. Ilyenkorra már tényleg fáradt volt, főleg hétvégén, és nem volt egyéb vágya, mint hogy egy kiadós fürdés után elterülhessen az ágyon, Kont lehetőleg kispárnának használva. Most azonban talán a cukros üdítő miatt, de még nem akart ültő helyében elaludni, úgyhogy állával támaszkodott inkább a karjára, és úgy fordult Kon felé.
- Moony-t is hoztad? - kérdezte kíváncsian, mert ha igenlő lett volna a válasz, akkor hozott volna az állatnak egy kis maradék húst a hűtőből. A szőke nagyon jól elvolt a thesztrállal, elég gyakran lehetett őt a kerti hintán ülve látni, miközben épp csak lengedezett, és a bestiát simogatta, az meg néha a vállához nyomta az orrát. Jól elvolt egymással a két nyugodt lélek.
- Egyébként arra gondoltam, hogy nem lenne kedved koncertre menni? - vetette fel aztán a szőke. - Nana mondta, hogy lesz valami rendezvény a városban, amire menni akar, és hívott minket is.
A tanulással töltött hétvégéken Nana rendszerint még mindig Arvid nyomába szegődött, hiába tudta le a lány már hét közben az óráit, így aztán a szőke folyamatosan értesült Prága eseményeiről. Egy koncert pedig neki is megfelelt, hiszen azt hallani kellett, ráadásul Kon is szerette a zenét, hát hogy is ne szerette volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:54 | Link

Arvid
[november 10]


Az első elhangzó kérdésre egy picit behúzta a nyakát, ahogy az emlékek a fejébe tolultak és megpróbált egy olyan szót keresni, ami elég érzékletes, de még nem minősül hazugságnak - azzal pillanatok alatt lebukott volna.*
- Tűrhető. Semmi szokatlan.-*Értékelte végül és Arvid szerencsére nem láthatta, hogy a haja hejenként megpörkölődött- úgy tűnt, mindent, amit haladásnak könyvelhetett el a bájitalon, katasztrófa előzött meg, ugyanis ma sikerült alapos kis tüzijátékkal ünnepelnie meg a következő áttörést. Az ismét bombatámadás utáni látványt nyújtó labor azonban annak bizonyítéka volt, hogy a főzet végre  elkezdett reagálni a melodimágiára, ami négy hónap megfeszített munkája után jól jött. Igazából nem tudta, hogy örüljön-e; fogalma sem volt, hova vezet az az út, amit magának tört és hogy meddig tart kitaposni egy olyan keskeny ösvényt, ami legalább számára járható lesz. Rengeteg idejét felzabálta a kísérletezés és az idő, amit a tanév végéig adott magának, egyre rövidült, valódi eredményt azonban még nem ért el. A maradék majdnem nyolc hónap viszont még akármit tartogathatott és ennyit lelkifurdalás nélkül áldoz a további kísérletekre, de nem többet. Mindig is kétszeres sebességgel élte az életét, talán mert minden nyugalom ellenére sejtette, hogy nem fog hintaszékben megöregedni.
Arvid nyújtózkodására tért magához, megállva a jóformán automatikus kanalazásban, figyelve, ahogy a másik elfeküdt az asztalon. Elmosolyodott, tétlen bal kezével a szőke tincsek közé túrva cirógatta kicsit - elunhatatlan játéka volt ez, ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Végül is, a tészta elfogyasztásához is elég a jobbja, úgyhogy csak addig hagyta abba, amíg tányért cserélt.*
- Nah. Már otthon van, degeszre ette magát.-*A lovakkal ellentétben a tesztrált jóllakatni nem volt annyira nehéz, elvégre a hús jóval táplálóbb, mint a rengeteg száraz fű. Egy-egy jól sikerült vadászat után Moon elterült a kert valamelyik általa kedvelt pontján és halkan szuszogva aludt annak tudatában, hogy biztonságban van. Elég okos volt, hogy megkülönböztethesse a kerítéssel védett bentet a vadontól, ahol nem engedett volna meg magának ilyen luxust.
Visszatérve mugli ismerősükhöz azonban pár másodpercnyi töprengés után rájött, mi is lehet a titokzatos "rendezvény", amire a lány utalt és csendesen elröhögte magát.*
- Aha, szóval megpróbál bepalizni, hogy elkísérjük az Advikre. Ügyess.-*Kommentálta, miközben tovább evett, mert Arviddal ellentétben neki már volt szerencséje átvészelni néhány otaku-rohamot Nana részéről. Többek közt ennek köszönhette annakidején az első égkék, őrült sérót, bár tény, a festéket már ő csórta hozzá. Valahogy kételkedett benne, hogy egy többnapos animekarácsonyon a lány csak egy koncert erejéig szeretne bent lenni. Ráadásul nagyon is kinézte belőle, hogy esetleg a szöszi tudatlanságát kihasználva a tudta nélkül cosplayert csinálna belőle. Viszont ez eszébe juttatta, amit már Arvid ágynak dőlése óta latolgatott.*
- Terveztél valamit szerdára?-*Remélte, hogy a válasz "nem", mert sokat egyszerűsítene az ő szépen megkomponált programján, lévén csaknem az egész napra szüksége lenne a kivitelezéshez, és az előkészületeket már megtette. Mégsem akart túl hamar rákérdezni, mert ez egyértelmű jelzése annak, hogy ő készül valamire, lebukni pedig nem szándékozott, az elrontotta volna az egész meglepetést.
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 23:13 | Link

Kon
November 10.

Elmosolyodott a finom érintéseket érezve, és egy kicsit lehunyta a szemét. El tudott volna aludni így, de talán ezt most még nem kellett volna megcselekedni, úgyhogy nem sokkal később áthelyezkedett.
- Oh, kár - jegyezte meg halkan, de annyira azért nem lombozta le, hogy Moony már otthon van, hiszen így nem kellett sietniük, reggel meg majd meglátogatja a család legújabb tagját, hogy egy kicsit megszeretgesse. A szőke nem tudta felfogni, hogy egyesek miért félnek a thesztráloktól, miközben annyira kedves lények. Bár kétségtelen, annyira nem szívderítő, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki lássa őket, de ez a kitétel őt nem érintette.
Aztán mikor Nana jött szóba, Arvid kénytelen volt visszakérdezni.
- Advik? Az mi? - érdeklődött, mert hát még ha egyre inkább otthon is volt a cseh főváros mugli világában, az olyasmik, mint mondjuk egy animecon, neki még mindig rejtélyt jelentettek, ráadásul reflexből az ugrott be neki, hogy ez a szó mennyire hasonlít az ő nevére.
Felemelkedett végül az asztalról, és újra nyújtózott egyet, aztán új ötlete támadt, szóval áthúzta a székét Kon mellé, és átölte párja derekát, miközben fejét a vállára ejtette. Igyekezett nem nagyon akadályozni az evésben, de annyival jobb volt közel lenni, érezni az illatát.
- Szerdára? - emelte meg egy kicsit a fejét a szöszi, de aztán kapcsolt, hogy bizony, az lesz a negyedik évfordulója annak, hogy találkoztak. Ha nem lenne ennyire késő, és ő nem lenne ennyire fáradt, akkor egészen biztosan azonnal tudta volna, hogy a másik miért kérdezi, hiszen ez jeles nap volt az életükben, így viszont kellett az a töredék másodperc, amit a visszakérdezés adott gondolkodási időnek. - Nem, még nem jutottam odáig - mosolyodott el aztán szélesen a gondolattól, és még inkább bújni kezdett, mert hirtelen teljes erővel tört rá, hogy mennyire szereti Kont. Mikor ilyen sokat dolgozott, mint ma is, amúgy is hajlamos volt a szentimentális megnyilvánulásokra - na nem mintha alapból nem -, és most ez abban nyilvánult meg, hogy annyira a fiúhoz simult, amennyire csak a helyzet engedte.
- Miért, neked van valami terved? - tudakolta halkan, miközben Kon fülét kereste, hogy össze-vissza szuszoghassa mögötte a tincseit, mint valami túlbuzgó kiskutya, pedig csak az illatát akarta, és itt volt a legfinomabb a bőr, itt lehetett a legjobban érezni a bársony alatt a lüktetéseket.
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 23:46 | Link

Arvid
[november 10]

Időközben leszámolt az utolsó tésztaszemekkel is, és mivel minden bestiális attribútuma ellenére sem nyalta ki a tányérokat, a desszertet cserkészte be következőnek. Közben Arvid, némi jóleső ejtőzés után elhúzódott a keze alól, feltehetőleg, hogy ne nyomja el a buzgóság. Amint lekanyarította a mandulatorta első falatját és bekapta, önkéntelenül is halk "mmm"-t hallatott- mint jókora késéssel kiderült, imádta a marcipánnal együtt, úgyhogy a vastag, ropogós csokiréteg alatti illatos, kandírozott gyümölcs- és manduladarabokkal teli édesség az abszolút kedvencei közé tartozott.
A blondiet nézve viszont új ötlete támadt, s egy kisebb darabot vágva le és tűzve a villájára, elhúzta a másik orra előtt- ha ő nem is, Arvid elég édesszájú volt és ez az erős, karakteres és édes aroma biztosan eléri nála, hogy reagáljon. Fel akarta csalogatni az asztalról, közelebb, mindig az utolsó pillanatban húzva el a villát és a süteményt, mígnem elég közel került ahhoz, hogy meglepetésszerűen megcsókolja. Gyerekes dolog, de néha erre támadt kedve és az örökös, dacos "miért ne?!" hozzáállása egy laza mozdulattal vetette a válla mögé az ezzel kapcsolatos gondolatait. Azt csinált, amit akart és egyébként se látta őket senki.
Ahogy Arvid átült, az asztalra könyökölt, hogy nyugodtan támaszkodhasson a vállára a másik, az evőeszközt meg átvette a másik kezébe, úgyis nagyjából egyformán bénázott vele mindkettővel. A kis dolgok, amiket erősen kellett tartani és finoman mozgatni, sosem álltak jól a kezében, köszönhetően a régi, rosszul összeforrt törésnek.*
- Egy nagy, japán animáció- meg képregényfüggőknek kitalált buláj. Bár ő váltig állítja, hogy színvonalas, előadásokkal, japán ételekkel, vetítésekkel, játékokkal, vásárral, koncerttel...Szóval ilyen négy napos össznépi mulatság.-*Neki egy darabig pénze, utána pedig kedve nem volt hozzá, csak nagyon érintőlegesen ismerkedett ezzel a kultúrával, de egyes szeletjeiből talán többet is látott a kelleténél.
A visszakérdezésre hümmögött, magában drukkolva, hogy ne azért gondolkodjon ilyen sokáig Arvid, mert már kiötlött valamit, végül azonban elképzelésének megfelelő választ kapott és halk mormolással hangot is adott ennek. A szöszi következő manőverétől egyszerre borzongott meg és támadt kedve harapni - valószínűleg nem szándékosan csinálta, de elérte, hogy Kon libabőrös legyen és a tarkóján égnek meredt minden pihe. Elfordította a fejét, a másik fülét keresve, hogy egy szót súghasson oda feleletképp.*
-Cюрприз.-*Könnyed, évődő hangsúlyt használt, mielőtt kölcsönkenyér visszajár alapon finoman megcsócsálta Arvid cimpáját, utána mintha mi sem történt volna, visszatérve süteményének romjaihoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 00:02 | Link

Kon
November 10.

Arvid először rendkívül nagy galádságnak vélte az orra előtt elhúzott sütemény falatot, mert Konnak tudnia kellett, hogy egyszerűen képtelen rá, hogy ellenálljon neki, így aztán mindig egy kicsit előbbre és előbbre dőlt, hogy elérje végre. Ha egy kicsit is éberebb, akkor valószínűleg leesik neki, hogy mire megy ki a játék, így viszont igen csak meglepődött, mikor hirtelen megérezte Kon ajkait a sajátján. Belemosolygott a csókba, és így már egyáltalán nem bánta, hogy hol is van épp az édesség, mert sokkal jobb szórakozását lelte abban, hogy puhán visszacsókoljon.
- Cseles - suttogta, mikor szétváltak ajkaik, aztán ezzel át is rendezte soraikat, és odahúzódott Kon mellé.
Kívülről nézve érdekes látvány lehetett volna, ahogy egy cirka száznyolcvanöt centi magas srác bújni próbált egy nála kisebbhez, most mégis ez történt. Néha rátört Arvidra az érzés, hogy nem akarja többé elengedni párját, és ilyenkor ténylegesen meg is próbálta ezt megtenni, minden pillanatban hozzáérve. Azt a heves késztetést, hogy állandóan valakihez érjen az ember, csak azok ismerhetik, akik őszintén voltak már szerelmesek, Arvid pedig ilyen volt, ide s tova négy éve.
A magyarázatok hallva viszont egy egészen picit kizökkent.
- És oda akar velünk menni? - kérdezett vissza döbbenten. - De hát miért? Nekem ez totál ismeretlen dolog.
Igazából valamit gyanúsnak érzett Nana szándékaiban, mégpedig esélyesen teljesen jogosan, pedig a szőkének egyelőre még semmi fogalma nem volt arról, hogy mi is az a cosplay.
Aztán egy még az előzőnél is jóval érdekesebb dolog jött szóba, Arvid pedig kedveskedéssel próbálta kiszedni a másikból, hogy mit is tervez az évfordulójukra, de ahelyett, hogy Kon ezt közölte volna vele, ismét csak a mézesmadzagot húzta el az orra előtt, ez úttal verbális formában.
- Ну, это прекрасный... - motyogta a választ nevetve, mert időközben már jócskán szedett fel ő is orosz tudást Kontól, aki ugyebár valaha régen megígérte, hogy segít a kiejtésén. - Direkt csinálod, hogy még jobban várjam - vigyorgott a szőke, és a hangjában nem volt egy cseppnyi haragvás sem, hiszen ő nagyon is szerette a meglepetéseket, főleg a Konféléket.
- Fáradt vagyok - közölte aztán, visszahelyezkedve Kon vállára, bár igazából valami sokkal rózsaszínűbb megnyilvánulásra készült, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy attól inkább megkíméli kedvesét.
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 00:20 | Link

Arvid
[november 10]


A szöszi ismét bedőlt ennek a régi és elcsépelt trükknek, mégsem volt kevéssé élvezetes újra és újra közel csalni a gyanútlan torkoskodót. Kon másnak nem mutatta ezt a játékos oldalát, bár kívülállók is elcsíphették párszor, ha eléggé belefeledkezett, de csak Arviddal tudta igazán elengedni magát, levedleni mindazt, ami az évekkel és emlékekkel rárakódott. Későn tanulta meg élvezni az ilyet, de nem volt olyan ördöngősen nehéz engedni ezeknek a szeszélyes kis késztetéseknek.
Már nem aggódott, ha a másik így próbált elrejtőzni- bár továbbra sem volt képes igazán empatikusan viselkedni, Arvid jeleit elég egyértelműen tudta értelmezni és ez a mostani egyszerűen annyit mondott, "fáradt vagyok, hiányoztál, törődj velem". Elrejteni ugyan nem tudta, ha akarja se, de hagyta, hogy kedvére odafészkelje magát, szabad kezével megborzolva a vállára ejtett fejet. Mostanra ő is eljutott abba a jólakott, egyre lustább állapotba, amikor már csak némi meleg víz és bármi ágynak minősíthető érdekelte még.
- Természetesen a show és a fényképek kedvéért. Amennyiben emlékszel még, mennyire élvezte a legutóbbi kiruccanásunkat, valami elég hasonlóra készül, bár kissé más témát adva alapul. Nem tudom, volt-e szerencséd a képregényeihez valaha.-*Nana sosem igyekezett titkolni, hogy Arvid mennyire kedvére való és mennyire hálás alanya a legtöbb hóbortjának, bár kizárólag azért lehetett még életben, mert tíznél is több éve ismerték egymást Konnal és tudta, hogy minden megnyilvánulása ellenére sem mozdulna rá komolyan. Abban az esetben semmiféle barátság nem mentette volna meg a rá váróktól.
Ami a lány jelenlegi kis hadműveletét illette, a nyakát tette volna rá, hogy valamelyik kedvenc BL művének valóságba átültetéséhez tartotta őket ideális alapanyagnak. Voltak fenntartásai ezzel kapcsolatban, bár alapból nem zavarta- szórakoztatta a polgárpukkasztás, viszont nem volt biztos benne, hogy szeretné végignézni, ahogy a szőkét is belerángatja (vagy épp terelgeti) valamibe, amiről a leghalványabb lila dunsztja sincs. Előbb ki akarta deríteni, mi is az eredeti ötlet, ami a koncertmeghívást szülte.
Ez az évődés is régi játék volt, bár idővel csak egyre érdekesebbé vált, ahogy Arvid megtanult jobban ellenállni a kísértésnek, hogy elárulja magát és meglepetéseit. Oda-vissza türelempróba lett belőle, aminek során próbáltak úgy táncolni a másik idegein, hogy az elszólja magát, de a Szöszinek most nem volt szerencséje.*
- Remekül látod a helyzetet.-*Dícsérte meg Kon, nagyrabecsülése jeléül megsimogatva a feje búbját is. A beszélgetés ezután kicsit szakadozottá vált- fáradtan mindig jobban vonakodott a szavaktól, inkább csöndre vágyva, valahogy ennyi idő után is megmaradt a gát, hogy csak úgy világba szórja a gondolatait. Mert mindenhez lehetett volna hozzáfűznivalója, locsoghatott volna a világba, de minek? Nem érezte sajátjának a szavakat. Helyette inkább a süteménye maradékaival foglalkozott, saját fogyasztásra jóval nagyobb és esetlenebb falatokat kanyarítva le, mígnem az utolsó morzsák csipegetéséig nem fajult. Arvid is hallgatott, hozzábújva és átmenetileg elveszve a saját kis világában, de hallhatta, hogy Kon már nem a villával kaparászik.*
- Akkor menjünk.-*Mosolyodott el, várva egy kicsit, mielőtt kibontakozott az ölelésből, hogy a mosogatóba rakja az edényeket. Visszatérve már gondolkodás nélkül nyúlt Arvid kezéért, hogy egyszerűbbé tegye az innen ki és utána a haza vezető utat. Nem maradt más hátra, mint bezárni a boltot és kötelező védőbűbájok kiszórása után lesétálni a maradék métereket a fagyos éjjelben.*
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed