Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak: Markovits Balázs - Pultos Sadie Sallow - Seprűs futár
Nyitva tartás: H-P: 11:00 – 21:00 SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Vagy Máté, vagy Viktor... passz - És mi a neved?- vonogatja a szemöldökét a srác, akit.... akit akkor se fogok a pult mögé vágni, bármennyire is kecsegtető, és bármekkora kényszert is érzek eziránt. Bájos mosollyal az arcom, nyúlok a kasszába, és kivéve a pultnak vágom. - Na, ahhoz neked nincs semmi közöd, mellesleg.... feltartod a sort- még mindig angyali mosollyal az arcomon jelzem a delikvensnek, vagy magától lép le, vagy az állásom kockáztatva segítek neki. Valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött, mire felnyögök. Arvid persze jó főnök, de imádom, hogy mindig a legjobb alkalmat fogja ki arra, hogy megjelenjen. - Most mi van? Legalább nem toltam a képébe a lasagne-át- forgatom meg a szemem, mert nem hazudok, előfordult... egy párszor. Nem tehetek róla, alapjáraton jól kijövök az emberekkel, de mikor a potenciális egy éjszakás barátnőt látják bennem, na az kivágja a biztosítékot, meg amúgy is... a hangulatingadozásaim még a régiek. Miután lecseng a sor, fáradtan dőlök a pultnak, szemeimmel a főnököt keresve, majd látva, mire készül, előzékenyen odamegyek, és segítek levenni azt a poharat. Isten ments, hogy Kon asztalán legyek tálalva, almával a számba. Na, igen, Arvid párja tipikusan az a srác, akivel nemhogy egy sötét sikátorban nem futnál össze szívesen, sehol. Ha jobban belegondolok, igazából egy kezemen meg tudnám számolni, mikor mertem én Kon szemébe nézni, pedig még csak nem is Baziliszkusz, bár... ki tudja. Noelnek se ártana megjelennie, de megszoktam, hogy jobb híján csak akkor látom, mikor műszak váltás van, csak ez így nagyon nincs jól, mert... a francba is, hiányzik. Főleg most, hogy nem tudom, mi lehet vele az erdőben történtek óta. Az is érdekes, ki az a betegállat, aki hagyja, hogy olyanok is tartózkodjanak a közelünkben, akik ilyen mértékű kárt tudnak tenni valakibe. Naná, fő a biztonság...
|
|
|
Ophelia LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. augusztus 24. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=166835#post166835][b]Ophelia LaFonde - 2013.08.24. 18:56[/b][/url] Vagy Máté, vagy Viktor... passz - És mi a neved?- vonogatja a szemöldökét a srác, akit.... akit akkor se fogok a pult mögé vágni, bármennyire is kecsegtető, és bármekkora kényszert is érzek eziránt. Bájos mosollyal az arcom, nyúlok a kasszába, és kivéve a pultnak vágom. - Na, ahhoz neked nincs semmi közöd, mellesleg.... feltartod a sort- még mindig angyali mosollyal az arcomon jelzem a delikvensnek, vagy magától lép le, vagy az állásom kockáztatva segítek neki. Valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött, mire felnyögök. Arvid persze jó főnök, de imádom, hogy mindig a legjobb alkalmat fogja ki arra, hogy megjelenjen. - Most mi van? Legalább nem toltam a képébe a lasagne-át- forgatom meg a szemem, mert nem hazudok, előfordult... egy párszor. Nem tehetek róla, alapjáraton jól kijövök az emberekkel, de mikor a potenciális egy éjszakás barátnőt látják bennem, na az kivágja a biztosítékot, meg amúgy is... a hangulatingadozásaim még a régiek. Miután lecseng a sor, fáradtan dőlök a pultnak, szemeimmel a főnököt keresve, majd látva, mire készül, előzékenyen odamegyek, és segítek levenni azt a poharat. Isten ments, hogy Kon asztalán legyek tálalva, almával a számba. Na, igen, Arvid párja tipikusan az a srác, akivel nemhogy egy sötét sikátorban nem futnál össze szívesen, sehol. Ha jobban belegondolok, igazából egy kezemen meg tudnám számolni, mikor mertem én Kon szemébe nézni, pedig még csak nem is Baziliszkusz, bár... ki tudja. Noelnek se ártana megjelennie, de megszoktam, hogy jobb híján csak akkor látom, mikor műszak váltás van, csak ez így nagyon nincs jól, mert... a francba is, hiányzik. Főleg most, hogy nem tudom, mi lehet vele az erdőben történtek óta. Az is érdekes, ki az a betegállat, aki hagyja, hogy olyanok is tartózkodjanak a közelünkben, akik ilyen mértékű kárt tudnak tenni valakibe. Naná, fő a biztonság...
|
|
|
|
Juhász V. Máté INAKTÍV
ketten egy testben offline RPG hsz: 41 Összes hsz: 84
|
Írta: 2013. augusztus 24. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=166848#post166848][b]Juhász V. Máté - 2013.08.24. 19:26[/b][/url] Igazság szerint nagyon meglepődtem, mikor Borbála azt javasolta, menjünk el egy étterembe. A férje nem volt otthon, úgy tudom a munkája miatt felutazott Pestre, és távol lesz még egy kis ideig. Borbála igen rendes volt velem; egy szerény mosoly kíséretében bele is egyeztem a dologba, hiszen nem akartam neki csalódást okozni a világért se. Érdekes, vele egyre normálisabban tudok viselkedni; olyan, mintha valami rokonom lenne. Már nem vagyok oda teljesen, ha beszélnem kell vele, így egy kicsit jobban fel tudok oldódni az emberek közt, ha ő ott van velem. Újabban nagyon sok helyre elkísért. Azt hiszem, rájött arra, hogy nem sül ki semmi jó abból, ha én egyedül kószálok. Az emberek sem néznek rám olyan furcsán, mint annak előtte. Lehet, hogy csak beképzeltem a dolgot, de mintha minden egyes bolttulajdonos és falulakó ismerte volna az arcomat, és tudta volna, hogy én vagyok az, aki nem normális. Reméltem, hogy ebben az étteremben nem ez a helyzet. Ahogy az ajtó elé értem, Borbála megállt, majd csendesen megkérdezte; "Máté, mit szólnál, ha egyedül mennél be? Nekem még be kell mennem a régiségboltba elintézni ezt-azt." Aggodalmas, ijedt arckifejezésem láttán csak megsimította a vállam, mire én nagyot nyeltem, és bólintottam. Mikor beléptem, úgy nézhettem ki, mint egy rémült kisgyerek, aki elvesztette az anyukáját, és belecsöppent egy tizennyolc éves fiú testébe. Igyekeztem erőt venni magamon, és arcomról eltüntetni a félelem jeleit, de mindez nem sikerült. Ha eddig nem jött össze, most miért lenne másképp? Egy apró, észrevehetetlen sóhajjal elindultam a pult felé, rendelni. Mikor odaértem, egy rendkívül csinos, szőke pincérnő alakját láttam meg. Kisugárzásából ítélve nagyon magabiztosnak és erős jellemnek tűnt - bármikor el tudna taposni engem. Rászóltam magamra; nem kell paranoiásnak lenni. Ő csak egy pincérnő. Semmi több. Nem kell félni tőle. Nem esz meg. - J-jó napot. - bár tudtam, hogy nagyjából diák korú, mégsem mertem letegezni. - Két töklevet, és... és két szelet pizzát szeretnék kérni. - hangom halk volt, lehet, hogy a benti zsivaj mellett nem is hallotta. Szorítottam magamban, hogy ne így legyen.
|
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
|
|
|
Ophelia LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. augusztus 24. 20:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=166886#post166886][b]Ophelia LaFonde - 2013.08.24. 20:48[/b][/url] MátéLehet, úgy tűnik, hogy ez a meló is csak púp a hátamon, de ez nincs így, csupán... vannak rosszabb napjaim. Na, ez is egy közülük, és mint egy ember, ezt kivetítem másokra is. Tudom, felettébb undorító szokás ez, de mit tehetnék ellene. Megint nyílik az ajtó, és engem elfog a késztetés, hogy az érkezőhöz vágjak egy tányért. Komolyan, soha nincsenek elegen? Mázli, hogy Arvid valahol a közelben van, csak ez tart vissza attól, hogy ne küldjek mindenkit haza. Aztán idesétál, miért is ne. Nem lehetne, hogy egyszer valaki meggondolja magát fél úton? Hol van ilyenkor Kon? és Arvid miért csak zárás előtt engedi ide? Általában akkor jön, gondolom a tulaj nem szeretné elriasztani a vevő körét. Pedig most nagyon jó lenne. - Mi van? Hangosabban légyszíves, vagy tudod mit? Vedd el, elvégre ez egy önkiszolgáló- hívom fel a figyelmét, hogy nem feltétlenül kell engem csicskának nézni, látszólag mind a két keze megvan, én meg amúgy is csak a pénzt szedem el. Persze kapcsolok, és egy bájos mosolyt küldök felé, de a vak is látja, hogy ez csak megjátszott. Marhára nem bírok jó pofizni az emberekkel, főleg, hogy túlnyomó többségüket élve elásnám, két mondatnyi "ismerkedés" után, de hát... ebben a szakmában muszáj. - Nem mellesleg.. Olasz nap van, és emberek nincsenek az étlapon, megnyugodhatsz, nem fogsz vágóhídra kerülni, ha hangosabban beszélsz- forgatom meg a szemem, mert az ilyen emberekkel sose tudok mit kezdeni. Mármint... oké, bátorítani kéne őket, és a többi, csak az nekem nem megy. Ha nem tudják egyszerűen kinyitni a szájuk, fogom magam, és ott hagyom őket " aki hülye haljon éhen" címszóval, de pech, itt nem tehetem meg. - Ide jársz a suliba? Még nem láttalak- biccentem félre a fejem, úgy teszem a számomra jelenleg fontos kérdést. Na, akkor ismerkedjünk... vagy mi a szösz.
|
|
|
|
Juhász V. Máté INAKTÍV
ketten egy testben offline RPG hsz: 41 Összes hsz: 84
|
Írta: 2013. augusztus 25. 20:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=167195#post167195][b]Juhász V. Máté - 2013.08.25. 20:03[/b][/url] Én tényleg igyekszem mindig nagyon kedves és rendes lenni az emberekkel. Bunkó lettem volna? Mert a lány olyan nézéssel válaszolt, mintha egy döglött meztelencsiga lennék. Nyeltem egyet, szememben fellángolt az új keletű félelem. Miért viselkedik így velem? Miután rám mosolygott, még jobban megijedtem, és hátráltam egy fél lépést. Ijedten szedtem ki a pizzát, ami, ha jól tudom, olyan mugli dolog. Kezem kicsit remegett, így a pizzáról is leszóródott egy kevéske feltét. Hol van ilyenkor Borbála? Ismét leszúrt. Ajkaimat összeszorítottam, és igazából a lélegzetem is visszafojtottam. Nagyon rosszul esett ez az egész. Olyan volt, mintha valami rosszat csináltam volna, és ezért megrónak. De hát én nem akartam semmi ilyesmit tenni. - Elnézést. - motyogtam ugyanolyan halkan, aztán megköszörültem a torkom, és egy leheletnyit hangosabban elismételtem a szót. Úgy néztem ki, mint egy kisgyerek, aki összetörte az anyja kedvenc vázáját. Emlékszem, egyszer tényleg történt hasonló, de anya egy pöccintéssel összeragasztotta a széttört kristályvázát. Nem is szólt hozzám egy árva szót sem, csak kivitte a vázát a nappaliból, és bement a konyhába. Akkor ott voltak a többiek; a két testvérem, anya, és apa, de én nem mehettem be. Máig sem tudom, miről beszéltek, de reméltem, hogy semmi komoly nem történt, amiből kihagynak, hiszen szeretem a családom, és a családom barátait is, és nem lenne jó, ha bárkinek bármi baja esne. Kérdésére felpillantottam. Nagyokat pislogtam, idő közben pedig a légzés-funkcióm is újraindult. Kissé félve válaszoltam neki, de nem túl halkan, nehogy leszúrjon érte. - Én... magántanuló vagyok. - nyögtem halálra vált arccal.
|
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
|
|
|