Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid

Alkalmazottak:
Markovits Balázs - Pultos
Sadie Sallow - Seprűs futár

Nyitva tartás:
H-P: 11:00 – 21:00
SZ-V: 10:00 – 22:00

Noel

Arvid ugyan pompázhatott volna fehér szakácsköpenyben, vagy lehetett volna hószín kötény is a srác elé kötve, de valljuk meg, ez nem lenne túl praktikus, ha a szakács vak, és nem mellesleg úgy izgul, hogy percenként löki le a fakanalat, ami helyett az egyik szorgos manó minduntalan kénytelen tisztát hozni. Mindettől függetlenül a szőke éppen egy rellonzöld szakácsruhában pompázott, ami egyszerre volt szép, rellonos, és piszoktaszító.
Még csak alig pár napja, hogy megnyílt a hely, és ezzel arányosan ugyan csökkent Arvid idegessége is, de még koránt sem tartott ott, hogy nyugodt legyen, és képes arra, hogy egy pillanatra is megálljon. A két manó segítségével sorra készültek a finomabbnál finomabb falatok, amiket szerencsére szívesen vásároltak a betérők, így eddig úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, mégis, ennyi emberre főzni, ilyen felelősséget vállalni, új volt a fiúnak. Azonban miután a Minisztériumban a tanulmányi ügyeit intézve meghallotta, hogy van egy kiadó helyiség, ami épp alkalmas lenne étteremnek, a szőke kobakban egyre ott forgott, hogy talán ő is kibérelhetné. Miután Konnal megbeszélte, és úgy döntöttek, hogy érdemes megpróbálni, már csak hetek kérdése volt, hogy minden elkészüljön. Díszítés és üzlettér berendezése Kon és Lil segítségével, a manók felkeresése, akik majd fizetett munkaerőként segíthetnek a fiúnak a szeletelésben és az olyan munkákban, amik vagy veszélyesek voltak számára, vagy gyorsabb volt, ha más csinálja, és végül az étlap összeállítása. Arvid már nagyon várta az orosz napot, ahhoz a recepteket Kon fordította az édesanyja receptkönyvét felhasználva, és a szőke miután otthon kipróbálta őket titokban, arra várt, hogy majd egyetlenje már innen kap az ételekből hatalmas adagokat. Most azonban hétvége volt, tehát Arvid pizzát sütött, makarónit készített, és mikor már úgy vélte, hogy aznapra elegendő az élelem, levette a szakácsruhát és leült egy sarokba feltűnésmentesen eszegetni, hogy hallgathassa, hogy mit mondanak a vendégek a főztjéről, mert abból rengeteget tanulhat.

Noel

Arvid ugyan pompázhatott volna fehér szakácsköpenyben, vagy lehetett volna hószín kötény is a srác elé kötve, de valljuk meg, ez nem lenne túl praktikus, ha a szakács vak, és nem mellesleg úgy izgul, hogy percenként löki le a fakanalat, ami helyett az egyik szorgos manó minduntalan kénytelen tisztát hozni. Mindettől függetlenül a szőke éppen egy rellonzöld szakácsruhában pompázott, ami egyszerre volt szép, rellonos, és piszoktaszító.
Még csak alig pár napja, hogy megnyílt a hely, és ezzel arányosan ugyan csökkent Arvid idegessége is, de még koránt sem tartott ott, hogy nyugodt legyen, és képes arra, hogy egy pillanatra is megálljon. A két manó segítségével sorra készültek a finomabbnál finomabb falatok, amiket szerencsére szívesen vásároltak a betérők, így eddig úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, mégis, ennyi emberre főzni, ilyen felelősséget vállalni, új volt a fiúnak. Azonban miután a Minisztériumban a tanulmányi ügyeit intézve meghallotta, hogy van egy kiadó helyiség, ami épp alkalmas lenne étteremnek, a szőke kobakban egyre ott forgott, hogy talán ő is kibérelhetné. Miután Konnal megbeszélte, és úgy döntöttek, hogy érdemes megpróbálni, már csak hetek kérdése volt, hogy minden elkészüljön. Díszítés és üzlettér berendezése Kon és Lil segítségével, a manók felkeresése, akik majd fizetett munkaerőként segíthetnek a fiúnak a szeletelésben és az olyan munkákban, amik vagy veszélyesek voltak számára, vagy gyorsabb volt, ha más csinálja, és végül az étlap összeállítása. Arvid már nagyon várta az orosz napot, ahhoz a recepteket Kon fordította az édesanyja receptkönyvét felhasználva, és a szőke miután otthon kipróbálta őket titokban, arra várt, hogy majd egyetlenje már innen kap az ételekből hatalmas adagokat. Most azonban hétvége volt, tehát Arvid pizzát sütött, makarónit készített, és mikor már úgy vélte, hogy aznapra elegendő az élelem, levette a szakácsruhát és leült egy sarokba feltűnésmentesen eszegetni, hogy hallgathassa, hogy mit mondanak a vendégek a főztjéről, mert abból rengeteget tanulhat.

Arvid

Zsebre dugott kézzel halad a gyéren megvilágított utcákon, fázósan húzva össze magát a nyárra nem jellemző hűvös szelet érezve. Az elmúlt néhány napon gyakran megfordult a környéken, ugyanazzal a célzattal kopogtatva a különböző üzletek, boltok ajtaján, de egyelőre minden próbálkozása eredménytelenül zárult. Ez a tény nem lepte meg a fiút, és nem is keseredett el, hiszen nem számított másra; elég tapasztalata van a témakörben ahhoz, hogy tudja, ez nem megy rögtön, bár szerette volna egy kicsit sürgetni az eseményeket, mert az elmúlt két-három hónap igencsak meggyőzte, hogy össze kell szednie magát és csinálnia kell valamit, hogy az otthoni helyzetet kizökkentse a megszokás medréből.
Benyit az étterembe,tekintetével a helyiséget pásztázva, ami számára meglepően hangulatos és barátságos volt ahhoz képest, hogy a tulaj vak, a párja pedig egy szociopata őrült...igaz, talán valami enteriőr dizájner keze van a dologban, de ízlés tekintetében meglehetősen hasonlít ahhoz, amit a Gamajun-házban tapasztalt, így ez az elmélet hamar megbukik a fejében. Pillantása megpihen a bentlévőkön, majd megtalálja a személyt, akivel beszélni szeretne.
Megköszörüli a torkát, majd kérdéstől-kéréstől mentesen, nemes egyszerűséggel leül a házigazdával szemben.
 - Helló. Munkát szeretnék - jelenti ki kertelés nélkül, elvégre nem bájcsevegni jött, hanem határozott célja van, és ha a válasz nemleges, megy valahová máshová házalni - nem létezik, hogy egész Bogolyfalván egy nyamvadék szabad állás sincs, és ha valami akad, akkor feltett szándéka megtalálni. Igaz, tényleg sokkal hamarabb el kellett volna kezdeni az utánajárást, hiszen az előző tanévben - bár tegyük hozzá, évek óta először - nem csinált semmit, és nem is nagyon lobbizott érte. Túlságosan nem aggódik, hiszen nem finnyás és nem hiszi, hogy egyes munkaköröket elvégezni számára derogál, ami nem azt jelenti, hogy bármit megcsinál, de elszánt.
Nem tudja, Arvidnak mennyire jó a memóriája, de őszintén nem feltételezi, hogy emlékszik a hangjára azok után, hogy több, mint egy évvel ezelőtt betévedt a Gamajun-házba eligazításért. Nem mintha ez Noel szemében változtatna bármit is, nem kifejezetten szívbajos és nem retteg a lehetőségtől, hogy a vak srác punkkutyája talán vérét veszi, amiért újra a konyhájuk közelébe merészkedett.

Noel

Miután a szőke megállapította, hogy bizony a pizzája már felülmúlja azt, amiket eddig mugli helyeken kóstolt, és ezt minden szerénység nélkül állíthatja, elkezdett fülelni, hogy mi történik. Az emberek jókedvűen beszélgettek, néha valaki bejött, és rendelt valamit, amit az egyik, pultba állított manó melegített meg és rakta rá a vendég tálcájára, miután az fizetett. Arvid egészen el is merült a gondolataiban, mert hát úgy tűnt, hogy nem biztos, hogy elég lesz a két manó, hiszen nekik is kell pihenőidőt adni, a szőke maga pedig érthető okokból nem tud a pultba állni. Azonban egyelőre ezzel inkább nem törődött, induljon be rendesen az üzlet, utána ráér effélén filozofálni, hiszen ha kell, akkor akár Lil is be tud segíteni sűrűbb napokon. Ugyan nem családi vállalkozás a gyorsétkezde, de a lányka lelkes volt, szalvétát hajtogatott és díszeket fabrikált, hát talán nem fog ez sem nehezére esni. Kontól pedig Arvid eleve el sem várta, hogy bármilyen szinten részt vegyen ebben a nyitás után, hiszen tudta, hogy az neki egy merő kínzás lenne, na meg úgy őszintén, ki jönne be ide enni, ha a suli és a falu réme áll a pultban, akiről mindenki azt feltételezné, hogy mérget kavar a kajákba? Azért ezzel a ténnyel még Arvid is tisztában volt, bármilyen elvakultan is szerette kedvesét.
Aztán újra nyílt az ajtó, és a szőke már kíváncsian várta, hogy mit fog az érkező kérni, de az ahelyett, hogy a pulthoz ment volna, hozzá közeledett, tisztán hallotta. Ennek ellenére igencsak meglepődött, mikor le is huppant elé az idegen.
- Én meg wifit Bogolyfalván! - hörrent föl Arvid a kijelentésre rosszallóan, mert hát milyen módja ez a bemutatkozásnak? Viszont eszébe jutott az előbbi gondolat a további személyzetről, ami arra késztette, hogy mégse küldje el azonnal a hallhatóan fiatalka diákot. - Mi a neved, hány éves vagy és miért akarsz itt dolgozni? - dőlt aztán hátra a széken megenyhülve. Végül is, legalább végighallgatni végig lehet a gyereket, abból még nem származhat semmi rossz.

Arvid

A szőke srác kissé meglepettnek tűnik, valószínűleg nem számított rá, hogy asztaltársa akad, de ez a legkevésbé sem zavarja Noelt abban, hogy társaságával "megtisztelje" - traktálja -, főleg, mert nem egészségügyi vizit kapcsán jött; igaz, akkor sem terhelné túl a lelkiismeretét a kérdéssel, hogy vajh' zavarja-e a másikat. Ilyesmi nem szokott eszébe jutni, bár lehet csak azért, mert a válasz többnyire igen, és őt ez többnyire teljességgel hidegen hagyja.
 - Nem egyezünk ki előbb simán elektronikában? - teszi fel a kérdést egy vigyorral, elvégre egyelőre nem nagyon van lehetőség bármire is használni azt a wifit, legyen mégoly jövőbeli - és mellesleg olyannyira fiktív, hogy megvalósulása esélytelen - is.
Belépője azonban nem okozhatott olyan gigantikus visszatetszést a szőkénél, ugyanis a fiatal étterem-tulajdonos nem küldi el csuklóból zabot hegyezni, hanem némi további információval szeretne gazdagodni, ami a sebhelyes srác szemében egyenlő a szintlépéssel. Ez máris több, mint amit eddig tapasztalt, elvégre nem elég dekoratív ahhoz, hogy az emberek alkalmazni akarják. Még a végén elriasztaná a vevőket/vendégeket torz képével, és egyébként sem megy senkinek olyan jól a bolt manapság, hogy ezt megengedhesse magának.
 - Noel Rainsworth, tizenhat - válaszol, majd megáll egy pillanatra, elvégre nem a legjobb motivációs szöveg, hogy aggyá' pénzt, mer' csóró vagyok. - Miért ne akarnék? Jó a munkaidő és dolgoztam már étteremben, tudom, mik az elvárások  - vonja meg a vállát, bár utóbbit vak asztaltársa nem láthatja.
Oké, egy kicsit jobban is erőlködhetne, hogy eladja magát, de erős kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy Arvid szeretne valami sablonszöveget hallani arról, hogy milyen fantasztikus munkaerő is ő, és egyébként is, sem személyiségében, sem lényében nincs hiba, miért is gondolná bárki is? Ugyan, ez teljesen más típusú embereknek van fenntartva, nem a szőke rellonosnak, és ha őszinték akarunk lenni, talán egy egészen picit már Noel is belefáradt abba, hogy próbálja bebizonyítani önnön fenomenalitását, egyelőre eredménytelenül.

Noel

- Az itt-ott akad - mosolyodott el halványan a szőke srác az elektronika felvetésére, de nem fejtette ki jobban a dolgot, hiszen nem kell mindenkinek mindent az orrára kötni, pláne nem akkor, ha azt sem tudja az ember, hogy ki ül vele szemben.
Aztán mivel Arvid érdeklődő magatartást tanúsított az ifjú pultos jelölt felé, kapott pár plusz infót is, kár, hogy a név után már alig hallott meg valamit belőle. Arcára egyre szélesebb vigyor költözött, mert naná, hogy a húga már elújságolta, hogy ki volt az tavaly, akit szerencsésen felkötöztek lógni a kandalló elé dísznek.
- Nagyon mazochista vagy te kölyök - vigyorgott továbbra is a szöszi, miközben végre lerakta a kezéből a maradék szelet pizzát. Így már egyből jobban érdekelte őt a srác mondókája.
Azonban a korán és a tapasztalatán leakadt.
- Tizenhat vagy, és már dolgoztál étteremben? - vágott töprengő arcot a srác, de aztán megrázta a fejét kissé, mint aki elhessegeti a gondolatokat. - Nem, nem érdekel, hogy miért és hol, nem fogom megkérdezni - mondta hangosan is, azonban a tapasztalat ténye önmagában igen jó pont volt.
Arvid egy darabig szótlanul mélyedt magába, azon gondolkodva, hogy vajon adjon-e esélyt a gyereknek, de végül döntésre jutott.
- Utána kell néznem, hogy milyen kitételekkel vehetlek fel téged, de mivel úgy tűnik, hogy túl sok feladat van itt, mi meg kevesen vagyunk, egyezzünk meg két hét próbaidőben. Fizetés ezért is jár, csak iskola után kell jönnöd, tehát leadod nekem az órarended, és ha hatkor van vége az órádnak, akkor nem foglak iderángatni négyre. Heti öt napot kell dolgoznod, minden második héten szabad a hétvégéd. Megfelel így?
Ez után Arvid figyelmesen várta, hogy a fiúnak megfelelnek-e a feltételek, és ha igent mondott, akkor visszavette a kezébe a pizzaszeletet.
- Kérj valamit magadnak a pultból, amíg eszek, aztán megmutatom a helyet - mormogta, mert fáradt is volt és éhes is, de aztán ha végzett, felkelt az asztaltól, és maga után intve a fiút, elindult a belső helyiségekbe azzal a gondolattal, hogy ha a gyerek tényleg itt akar dolgozni, akkor nem hal bele abba, ha még marad tíz percet.

- Akkor lennék az, ha megpróbálkoznék ismét útbaigazítást kérni - vigyorodik el, de nem tart attól, hogy itthagyja a fogát. Nem mintha nem tartana a sráctól, akit mindenki Konként emleget, elvégre a közfelfogás ellenére Noel nincs teljesen megőrülve, de a diákok elhullása nem tenne jót a biznisznek. Legfeljebb egy kicsit izgalmas környezetben fog dolgozni, úgyis hajlamos hamar elunni magát, és mindenképpen segítene fenntartani a munkamorált, ha időnként valaki megpróbálná felfalatni a kígyójával, macskájával, thesztráljával, baziliszkuszával, nundujával...és a felsorolás folytatódik.
Arvidnak szemet szúr a tény, hogy Noel még kicsit fiatal ahhoz, hogy lényeges munkatapasztalattal rendelkezzen, és ezt meg is említi.
 - Igen - válaszolja röviden, bár majdnem hozzáteszi hogy ki mondta, hogy legálisan, de végül Arvid nem ragozza a témát, úgyhogy Noel is befogja a száját. Mert képes rá. Bizony-bizony. Sőt, még arról is mélyen hallgat, hogy csak mosogatott egy sarokban, és azt is csak azért tehette meg, mert kihasználta, hogy a tulajdonos nő volt, így rájátszhatott a szerencsétlen, vézna kisfiú szerepére, akit csecsemőkorú húgával együtt anyukája egyedül nevel, aki mellesleg rákos beteg.
Az pedig a legkevésbé sem okozott neki lelkiismeret-furdalást, hogy az előadott történt nagy hányada nem volt több a képzelete szüleményénél.
A próbaidő tényét hallva vidoran bólint, aztán rájön, hogy Arvid ezt nem láthatja, úgyhogy szóban is kifejezi, jó neki így.
 - És...pontosan milyen munkakörben fogok dolgozni? - teszi fel az enyhén szuggesztív kérdést, elvégre nem teljesen mindegy, hogy a padlót fogja sikálni, mert a varázsÁNTSZ nem engedélyezi a mágikus tisztogatást, vagy bárddal fogja vagdalni az alapanyagokat, például. Utóbbi esetben meditál néhány órát idejövetel előtt, nehogy a pulyka helyett valaki más combját pécézze ki a kés végállomásaként.
Azt meglepve hallja, hogy már ezért is kapni fog fizetést, sőt, hogy munkaideje konkrétan az ő órarendjéhez lesz igazítva. Hitetlenkedve, kissé gyanakvó tekintettel méregeti a szőke srácot, hogy milyen fajból szalasztották, de azt nem feltételezte, hogy Arvid csak szívatja; akármennyire is szokatlan, tőle ez teljesen őszintén jött.
 - Hétvégente nem tudok dolgozni. Haza kell vinnem a húgomat, tíz éves, nem utazhat egyedül - jegyzi meg. - De az órarendem nagyon flexibilis - vigyorodik el. A legkevésbé sem zavarja, ha el kell lógnia néhány órát, egyébként is meg szokta tenni. A gyakorlatokra bejár, azt nem akarja elsumákolni, de arra semmi szüksége, hogy valaki felolvassa a könyvet tanóra néven, mert köszöni szépen, olvasni ő is tud, nincs szüksége hangoskönyvre.
Nem tudja, hogy Arvid így is hajlandó-e alkalmazni - ha őszinték akarunk lenni, Noel megértené a nemleges választ, hétvégente nagyobb a forgalom, akkor lenne szükség a plusz két kézre -, úgyhogy egyelőre a másik válaszát várja, noha az esetek többségében nem kell neki kétszer mondani, hogy lehetősége van enni, az a nap egyik fénypontja.

Noel

- Pultos leszel - válaszolta Arvid, majd kicsit bővebb magyarázattal is szolgált. - Mivel ez egy önkiszolgáló étterem, mint láthatod, nem kell kivinni az asztalokhoz a tányérokat, és az emberek saját maguk viszik a tálcájukat az ablakhoz, ami mögött a mosogatás folyik. Neked az lesz a feladatod, hogy mikor rendelnek valamit a pultban, akkor azt kiszedd nekik, megmelegítsd, majd miután fizettek, a tálcájukra rakd. Hogy mekkora adagokat kell szedni, azt majd az egyik manó megmutatja. Emellett még fontos, hogy a visszahozott tányérokat és evőeszközöket bepakold a mosogatóba, majd ha tiszták, akkor tedd ki száradni, és végül hozd vissza pulthoz, hogy újra lehessen használni. A mosogatás varázslattal működik, a vizet hozzá pedig nem neked kell elkészítened, de fontos a higiénia. Nap végén te mosol fel.
Egészen belelendült a magyarázatba, de aztán észbe kapott, és inkább a munkaidőt kezdte taglalni. A fiú megjegyzésén elgondolkodott, majd bólintott egyet. Neki is van húga, tudja, hogy az felelősség, ráadásul épp a kicsi Csák az, aki hétvégente nyugodtan jöhet Noel helyett dolgozni.
- Nem probléma, megoldjuk - biccentett Arvid, aztán miután ettek, bevitte a srácot hátra, hogy megmutasson mindent.
- A manók pénzért dolgoznak - fűzte hozzá, miután bemutatta a két alkalmazottat. - Ekként is bánj velük, nem tűröm a parancsolgatást, ők egyenrangúak - figyelmeztette a fiút, mert nem tudhatta, hogy az milyen nevelést kapott.
Végigvezette a mosogató helyiségen, a konyhán, a raktárakon, és mivel fejből tudta pontosan, hogy mi hol van, végig mondta hozzá, hogy mire való a hely, vagy miket lehet ott találni.
- Még egy nagyon fontos dolog. Ha valamit az utamba raksz, vagy nem vissza a helyére, akkor előfordulhat, hogy életem párját megkérem, hogy segítsen átértelmezni a diákcsemege szót - mondta komolyan a szőke, és így is gondolta. Ahhoz, hogy minden flottul menjen egy vak szakács keze alatt, kellett a pontosság és precizitás minden egyes alkalmazottól.