31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


grey wind
online
RPG hsz: 751
Összes hsz: 4403
Írta: 2021. február 20. 22:25 | Link

üresen telnek a pillanatok


- Én is utáltam. Most megint utálom, de tudom, hogy hiányozni fog – valahol, egyszer, mert neki is már olyan megszokott (volt), hogy bejár, hogy tanul, és most nem. Vége. – Esetleg, egy másik szak? – hátha van valami rövid, ráépülés és az alatt el tudja tudja dönteni az irányt, mert kap még egy kis időt. Saját magának egyszerűbb, olyat választott, amit vihet tovább, amiben benne marad, ameddig bír, ki tudja, talán egyszer a kastélyba is visszatér tanítani.
- Ezért kell a puska – pedig nem gyerek és biztosan puffogna kicsit, ha állandóan a sarkában lenne, lennének, de kedves gondolat, sőt, egy jó az, ha valahogy, valamilyen módon ő is tud gondoskodni róla. Talán kicsit távolabb áll tőle, mint Odett, de akkor is, talán ezek a kapcsok, ezek a dolgok tartják fent, nem engedi el őket, mert ha mindent elengedne, akkor már nem dobogna a szíve. És azok sem engedik el, érzi, hiszen itt ül most, vele, nem mással, nem egyedül. Érzi, csak nem tud rá jól reagálni. Semmire sem talán, de egy félmosolyt megereszt a szerénység oltárán, mert még mindig másnál van az önbizalma, ami most végképp romokban. Sosem hitte magáról, hogy tökéletes, de most már végképp nem. Egyelőre nemigen foglalkozik a külsejével, lassan hosszúra növő tincseivel, körmei tövig rágva, azzal legalább nincs gond. Odabent, mellkasában az apró, szorító érzéssel már annál inkább. Aprót szusszan.
- Nem tudom. Régen más volt, vagy fel se vettem, vagy ittam párszor és vége, mentem tovább. Ilyen sosem volt velem – mert vagy fiatalság, bolondság, vagy egyszerűen azóta annyira megváltozott, hogy mondhatni, most élte meg az első szerelmet. Most úgy érzi, szereti, lehet holnap gyászol, aztán üres és kezdődik előröl. Minden össze van zavarodva benne, mert javulna és még valahol vissza is kívánja forgatni az időt.
- Nem, de, de ha megint úgy közeledne, hagynám magam – mert nem lett erősebb, vagy nem hagyná magát, fogalma sincs. Könyörögni? Talán azt is megtenné, ha elméje borulna egyet. Helyzetfüggő. – Vagy nő. És akkor a változatosság gyönyörködtet. Lehet nem kéne több férfival kezdenem, vagy úgy senkivel sem – von vállat, mert aztán mind a két fél benne volt a pakliban, ezek szerint mindig is, csak nem figyelt és a régen érzett, hiányzó darab talán ez volt. Már sosem fejti meg, azonban most biztosan nem, mert nemhogy körbenézni, még „tovább lépni” is képtelen. Tudja, hogy nem az egyetlen, de neki az volt, nem nézett másra, nem kacsintgatott, nem tett semmit.
- Sosem utáltalak Damyan miatt. Örültem, örülök, hogy van neked, most csak szimplán sárga az irigységtől, mert azt hittem, Mihail az, akivel megélhetem, amit ti ketten – hogy meddig képzelte? Nem mert belegondolni, valahol azt hitte, örökké, de naiv, most már tudja, mennyire. Elvakították saját érzelmei, az a sok, amit át akart adni, nem látta, hogy neki ez csak átmeneti volt, hogy újra tudja, milyen is a gödörben lenni. – Nem tudom, van-e nekem olyan, hogy utolsó. Én leszek a csapatban a magányos farkas – nyúl ki a pohárért, mert nagyon száraznak érzi a torkát, ajkait, párat kortyolva mossa le a gombócot, ami felgyűlt, amely miatt talán sírna megint, de már könnyei sincsenek jóformán. A sok év alatt elfojtott, eltemetett darabokat is bepótolta mostanság. A poharat letéve törli meg a száját, majd saját nyálát nyeli félre kicsit, amint meghallja. Aprókat köhécselve, krákogva pillant felé végül ismét.
- Ha a szex mentene meg, akkor itt és most az asztalon tennélek magamévá. De nagyon kedves tőled. Öhm, gondolkodom rajta? Ez a helyes? Nem tudom. Minden elromlott bennem – mert látta már, ismeri azt, mit rejt a ruha, de a mély, testvéries érzésekben sosem bújt meg más, lehet a legelején azért tudat alatt igen, azonban nem kényszerítené arra, hogy ezt tegye. Fogalma sincs, mit segítene, csak kivenné a feszültséget belőle, minden más maradna ott.
- Utálom ezt az egészet, egyszerre akarom, hogy mindenki hagyjon békén és mégse. Nem tudom, bírok-e enni hányás nélkül – aprónak érzi gyomrát, mégis, végül maga elé szedegeti a húst, a sajtot, némi köretet, de magához képest, egyelőre madáradagot. – Tényleg? – kapja fel a fejét és a fiolákra néz. Meglepve, mégis végül hálás mosollyal néz felé. – Köszönöm. Ez most… - nem engedi el, nem mehet el egykönnyen. Elvesz egy fiolát és az ujjai között forgatja. – Szólni fogok. Egyelőre éljem túl – az üvegcse kikerül az ujjai közül, kezével keresi meg Odettét és finoman rászorít, jelezve, hogy tényleg hálás. Jobban, mint valaha. Elengedve, ennek jeléül lassan, de enni kezd, bár még fejben ezt is tagadja magától.
- Fi’om.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

we all eat lies
when our hearts
are
hungry
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. február 21. 13:36 | Link


* * *

Immár helyben voltak, most már nem szívódhatott fel csak úgy. Ha még azelőtt meggondolja magát, hogy ideér, akkor később mondhatta volna, hogy közbejött valami, ami miatt még csak üzenni se tudott, de most már illúziómágiára lenne szüksége, hogy egy bagoly érkezését hazudhassa a másiknak, amiért azonnal és most rögtön távoznia kellene. Egyébként pedig tényleg nagyon éhes volt. Ez pedig egy étterem.
Alex intézte az asztalukat, és csakhamar oda is lettek irányítva a foglalt táblácskával felszerelt négylábúhoz. Nem volt ugyan névreszóló, de miután a pincér egy pálcaintéssel eltüntette onnan a táblát, már biztosak lehettek benne, hogy ez az övéké. Jó helyen volt, közel mindenhez, de mégsem túlzottan a centrumban.
Nekiállt megszabadulni a sapkától, sáltól, de kérdésére Lilla Alex felé fordult, megállva a mozdulatban. Úgy látszik, tényleg nem látta az előbbi arckifejezését a belépésüket követően.
- Én olyan lány vagyok, akit hagyj a francba - felelte őt idézve, kiforgatva kissé szavait.
Persze kapcsolt, hogy feleslegesen bunkón viselkedik, ami egyéb esetekben megengedett volt, és szükséges, de most azért kevésbé. Alex normálisan viselkedett vele, és eddig semmi ráutaló nem volt a magatartásában, ami azt sejtette volna, hogy csak játszadozik vele. Persze a lehetőséget továbbra sem vetette el, de nem érezte szükségét, hogy ezt ki is mutassa folyamatosan.
- Bocs, nem szükséges - folytatta kedvesebbnek szánt hangon, és ki is húzta magának a széket, hogy leüljön. - Ha valóban egyenlőséget szeretnénk a nemek közt, nem tarthatunk fent ilyen idejétmúlt szokásokat, mert akkor ugyanúgy elvárhatnánk azt is, hogy a nő otthon várja a férfit vacsorával. Szép gesztus, de rossz üzenet. Szóval megoldom.
Az étlap az asztalon várta őket, így Lilla rögtön a kezébe is kaparintotta az ő oldalán lévőt, és már falta is szemével a leendő szájjal falnivalókat. Farkaséhes volt.
- Meg tudnék enni egy hippogriffet - sóhajtotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 112
Írta: 2021. február 21. 18:58 | Link


a nem randi


Talán tényleg én vagyok túl optimista és nem fogom fel ennyire kínosnak és kényszernek ezt a napot, ezt az alkalmat. De mások vagyunk, már ez látszott a teremben is, nem tudhatom, benne mik zajlanak, csak sejtem, hogy talán nem épp a legjobb a kedve, de teszek róla, hogy ne érezze kínosnak az egészet, igyekszem nem túl sok lenni és mégis, elég ahhoz, hogy jót érezzen. Vagy legalább, jót egyen, mert az is van olyan fontos, mint bármi más.
Hamar megkapjuk az asztalunkat, időben vagyunk és ki sem adták másnak, mert ugye, ha valami népszerű, akkor pár perc is necces lehet, van egy türelmi idő, amit tartva még oké, aztán lekerül a tábla és az épp betévedő, erre váró emberek kerülnének a helyünkre. De nem, hamar lekerül a kabát, pillantásom a másikra esik és szelíd mosollyal rázom meg a fejem.
- Megint ez – mintha meg akarnám fedni, de korántsem. – Félreértesz, nem felszedni akarlak, csak megismerni. Mintha barátok lennénk – persze, ezt inkább szánom viccnek, mint komolynak. Hagyom akkor, hogy tegye, amit kell, visszaveszem angolos úriasságom és magamnak húzok csak ki a széket, majd leülök és elhelyezkedve dőlök hátra. Megigazgatom derekamon a pulóvert, amelyet kicsit feltúrt a kabát, miközben figyelmesen hallgatom.
- Nem azért csinálom, hogy ne legyen egyenlőség. Angol vagyok, van bennünk egy eleve udvarias vonal, nekünk ez természetes, mint köszönni, ha találkozunk valakivel. A small talk-ról leszoktam, mert itt senki se vevő rá, de akkor majd figyelek – nem azért csinálom, hogy ettől omoljanak a karjaimba. Nem veszem észre, de értem, hogy mit akar ezzel mondani, nagyon is. – Sose várnám el. Az is idejét múlt, ha már itt tartunk, hogy a férfi keres, az asszony otthon. Karrierista világ, ahol a nőknek is van helye, a szennyest én is ki tudom mosni, ahogy felsöpörni is, szóval nem, nem tartok semmi ilyet. Mások a szokásaink, ezt kell csak érteni. Neked ez ennek tűnik, vagy fogalmam sincs minek, de nem elnyomni akarok senkit – próbálom megértetni vele, hogy fel se vegye, nem azt mondom, hagyja is, csak nem akarom, hogy végképp minden jelet rosszul vegyen.
- Azt hiszem, az nincs az étlapon – amelyet a pincérek egyike épp hoz és nyújt felénk, elveszek egyet és nem adom át neki, akkor hagyom, hogy ő vegye el. Kinyitva lapozgatom és átfutom a sorokat. – De egészben sült csirke igen. Van olyan jó, mint a griff – apró vigyorral pillantok felé, majd a sorokat böngészve próbálom kitalálni, mire vágyom.
- És, hogy állsz a vizsgák gondolatával? – mert lassan az is itt van, a nyakunkon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. február 27. 19:50 | Link

Zsófia

Nagyon örültem annak, hogy ez a lány jelentkezett az állásra, s hogy ilyen lelkesen állt hozzá a feladatokhoz. Nekem éppen ilyen emberekre volt szükségem, így nem is volt kérdés az, hogy felvegyem. Inkább csak rajta múlt az, hogy majd mikor fogja tudni megkezdeni a munkát, s hogy ezt az iskola mellett hogyan is tudná beépíteni a napirendjébe.
- Igazán nincs mit, ezt inkább magadnak köszönd - feleltem bátorító mosollyal, miután átbeszéltük a feladatokat. - Rendben Zsófi, akkor kérlek, mielőtt aláírod, olvasd át a szerződést - nem akartam becsapni, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy jobb, ha elolvassa, mielőtt csak úgy vaktában odavésné a nevét. - Hm lássuk csak, végül is igen, legyen akkor két sarló óránként, ha borravalót kapsz, azt megtarthatod, egy pillanat - gyorsan kalkuláltam papíron, aztán fejben, végül egy tollal még rávéstem az összeget a szerződésre, s visszafordítottam Zsófi felé. - Na most már írhatod, közben elmondom azt, hogy egységes munkaruházatotok lesz itt, majd add meg légy szíves a méreted, és akkor kapsz ruhát. A zárásnál mindig jövök, emiatt nem kell aggódni azon, hogy ki vigye haza a kulcsot. Valószínűleg lesz egy üzletvezető is, ha nem érnék rá, nála lesz a másik kulcs - foglaltam össze röviden a lánynak. - Eddig? Te vagy az első - meséltem mosolyogva. - Ma és a holnapi napon végig interjúztatok, így reményeim szerint összejön péntekre az áhított csapat, és akkor hétvégén meg is nyithatunk- Ahogy kimondtam, máris intett Emília, hogy megérkezett a következő jelölt, így bár szívesen társalogtam volna még Zsófival, hogy jobban megismerjem, szólított a feladat.
- Nos Zsófi, örvendtem és üdv a csapatban! Kifelé menet kérlek akkor add meg a méreted Emíliának, ő pedig odaadja a munkaruhát. A kezdés az szombat reggel lesz, de valószínűleg péntek este összehívom a csapatot, hogy megismerjétek egymást. Emiatt majd küldök egy baglyot - közben felálltam és mosolyogva nyújtottam a kezem a lány felé. - Tényleg örvendek, és hajrá! - mondtam egy barátságos mosollyal, miközben megráztam a kezét, majd elköszöntem, s már fogadtam is az új érkezőt, aki szintén az egyik állásra jelentkezett.


(köszönöm a játékot  Pirul )
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. február 27. 20:05 | Link

Emma

A röpke öltözködés és udvariassági körök lefutását követően rá is tértem a lényegre, hisz a kisasszony interjúra érkezett, nekem pedig szükségem volt a munkaerőre, hogy minden napra legyen valaki, aki felszolgálja a finomabbnál finomabb ételeket, aki fogadja a vendégeket, vagy épp süteményt és kávét kínál fel egy nehéz reggelen. Emma pedig bájos volt ránézésre, akár csak Zsófi, szerintem nagyjából egykorúak is lehettek, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez a két lány majd jól ki fog jönni egymással, nem lesz gond, és nyugodtan rájuk bízhatom az éttermet adott esetben. - Örülök annak, hogy ilyen a hozzáállásod, kérdezni sosem bűn, sőt, mindig hasznos! Szerintem egyébként nem lesz probléma - mondtam egy bátorító mosollyal, aztán vázoltam röviden, hogy majd felváltva fogják betölteni a pozíciókat, hisz talán úgy tényleg nem lesz senkinek sem unalmas. Abból én is meglátom majd, hogy kinek mi megy jobban, s köztük is eldől majd, hogy ki melyik vonalat viszi szívesebben.
- Elvitelre? Nos, ez nagyon jó kérdés Emma és azt hiszem, hogy ezen a későbbiekben mindenképp el fogok gondolkodni. Tudod, még új a hely, ezért egyelőre azt szeretném, ha az emberek megismernék, megbarátkoznának azzal, hogy itt ez az új hely, ahol választékosan étkezhetnek. De amennyiben nem húzzuk le a rolót már az első hét után, úgy fokozatosan bevezetésre kerül ez a házhozszállítás - amihez majd megint csak vehetem fel a seprűfutárokat, de miért is ne? Ki tudja, talán majd Emma lesz az egyik jobb kezem, s vele együtt fogom kidolgozni ezt a részt. Egyelőre azonban még túl sok feladat volt hátra ahhoz, hogy erre a területre összpontosítsak. - Örülök, hogy tetszik az étlap - jegyeztem meg nevetve - Nos, sajnálom, de még nem tudlak megkínálni semmivel...vagyis, várj csak! - eszembe jutott, hogy lapul valami a fiókom mélyén, így ki is húztam azt, s némi kutakodás után előkaptam egy mugli nápolyit, lila papírba csomagolva, Milka felirattal. - Ez ugyan nem a ház specialitása, csak nápolyi, de ha éhes vagy, talán ez is kisegít - kedvesen elé csúsztattam a csokit, majd tőle is megkérdeztem, hogy ő mégis milyen összeget ítélne meg magának. Mivel azonban semmit sem mondott, úgy döntöttem, hogy ugyanannyit fog kapni, amit Zsófi. - Rendben van, mit szólsz óránként két sarlóhoz? - ennek függvényében osztottam-szoroztam, aztán előhúzva egy szerződés példányt, rávéstem tollal az összeget, majd elé csúsztattam a papírt. - Kérlek, olvasd el akkor, és ha megfelel, írd alá, mert bizony, felvennélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 28. 01:30 | Link


állásinterjú


- Remélem, hogy nem – kicsit itt érzem, hogy valami biztos lesz, sőt, szinte elkönyvelem, aztán egy sóhajjal rátérek a lényegre, mert akkor, tisztázzunk le mindent alapon, elmondom a sötétebb oldalt. – Nekem volt egy balesetem, kviddics, fejsérülés – pillantok felé, remélem, nem ez lesz majd a kizáró ok. – Felépültem, de maradt is belőle valami. A fejfájásaim igencsak erősek, de van rá bájitalom, így hamar le is tudom. Illetve, néha a memóriám nem a régi. De természetesen, most is mindent felírok, itt is lenne noteszem, szóval, senkinek a rendelését nem felejteném el – meg annyira nem is vészes, van, amikor igen, de nem álladó. Csak a bátyám hiszi azt, hogy minden elillan és bár sokszor van igaza, mégsem, mert maradnak ott dolgok bőven, nem is értem, viszont azt igen, hogy mivel ő a bátyám, neki kötelező mindenért aggódnia. Ha már, még itt vagyok és ezek után sem hajít ki, akkor szerencsém lesz. Rögtön ezzel kellett volna kezdenem, de a látvány, a külseje kicsit kizökkentett abból a szövegből, amit úgymond, fejben, begyakoroltam, mit mi követ egymás után. Na, most már mindegy, legalább azt tudja majd értékelni, hogy nem titkoltam el.
- Hmm, értem. Először jöjjenek ide többet, aztán lehet otthonra is. Vagyis nem elvitel, házhoz szállítás, de a kettő hasonló, csak a másikhoz futár kell. Deee ez tényleg nem az én dolgom, csak akkor így értem, mi hogyan lesz – első körben sok vendégre kell számítani, akik le fognak ülni és itt fognak enni. – Első hét után lehúzni? Ugyan! Asztalfoglalás listát kell majd vezetni, annyian akarnak majd jönni – most én bíztatom őt, mint friss tulajt, hogy ne aggódjon, az emberek szeretnek enni, máshol enni főleg, amit nem nekik kell csinálni, így aztán, nem lesz gond azzal, ha egy új étterem próbál meg megélni. Laknak itt már elegen, hogy ne legyen sok, plusz ott az iskola, hétvégente jó programok lesznek ezek.
- Ó, nem azért mondtam, csak olyan jól hangzanak – pislogok, mert nem akartam plusz munkát, utat, így meglepve nézek utána, majd vissza, amint előszedett valami lila csomagot. Jobban megnézve jövök rá, mi ez és felnevetek.
- Ez jó könnyű desszertnek – bólogatok, hogy de, most ez a ház specialitása és ha már van, veszek is belőle, és miközben ő számolt fejben, vagy gondolkodott rajta, elnyammogtam. Finom. Ilyet szereznem kell.
- Nekem teljesen rendben van – törlöm meg a kezem, aztán a papírra pillantok. Ez gyorsan ment, kicsit meg is vagyok illetődve, de azt megtanultam már, hogy mindent el kell olvasni, ami elém kerül. Átfutom a sorokat, aztán boldog, széles mosollyal pillantok felé.
- Kérek szépen egy tollat és máris – nyújtom ki a kezem, aztán, amint megkapom, már rajta is virít a nevem a lapon. – Jaj, annyira köszönöm! – az első fizetésem már elvertem fejben, noha korábban és nem is gondoltam helyre, hogy hol dolgoznék, de hé. Megvan az első munkám!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. február 28. 19:10 | Link


* * *

Nehezére esett elengedni magát, mert ahhoz bíznia kellett volna a környezetében, jelen esetben pedig kiváltképp Alexanderben. És a bizalom nehezen jött, és apró adagokban Lillától, és amilyen nehezen adta meg, olyan könnyedén vehette is vissza úgy, hogy aztán soha többé egy fikarcnyit se kapjon tőle az illető újra.
De kénytelen volt belátni, hogy a navinés egyelőre semmi kifogásolhatót nem tett, és ő az, aki túlreagálja a helyzetet.
- Kultúrális sajátosság, mi? - kérdezett vissza, miután végighallgatta a másik magyarázatát túlzott udvariasságáról, ami igazság szerint csupán az angol norma volt. Bár persze ott se mindenhol, és bizonyára nem volt feltétel, hogy ahhoz, hogy valaki kiváltképp modoros legyen, angolnak is kellene lennie.
- Rendben, próbálok nem kiakadni minden második mondatodon, vagy tetteden - hagyta végül annyiban megnyugtatásként, immár az étlapot böngészve. Az árakra pillantva aztán eszébe ötlött még valami.
- És már most szólok, meg ne próbáld mindkettőnk fogyasztását magad állni! - jelentette ki, igyekezve a legkevésbé fenyegetőzően hangozni. Csak szerette volna előre tisztázni, hogy ilyesmi nem történhet. Mert azzal csúnyán kisiklanának a nem-randi fogalomköréből.
Apró kis mosolyt villantott Alex szavaira, miszerint a hippogriff alighanem hiányzik az étlapról, de természetesen egyébként sem lett volna szándékában azt kérni. Mágikus lényeket nem fogyasztottak, talán még törvénybe is ütközött. El is határozta, hogy ennek fog legközelebbi szabad kutatási órájában utána járni.
- Egy egész csirke is sok lenne. Még egy fél is. Van gyerek adag vajon? - morfondírozott, de mindegy is, ha nincs, hát majd most lesz, elintézi ő, ha kell. Nem ehet sokat. Muszáj visszafognia magát, itt sokan vannak.
Szerencsére kapóra jött a tématerelés, hálásan sóhajtott fel, és tette le az étlapot maga elé, tekintetét is elszakítva róla. Lehet csak egy salátát kér. Vagy egy szem almát.
- Izgatottan várom - felelte teljesen komolyan, és talán először volt nem olyan a hangja, mint aki szívesebben lenne valahol egész máshol. - Sokat készültem, még átváltoztatástanra is, pedig arra nem is építek. Vagyis nem igazán.
Politikai pályát nézett ki magának, és egyelőre semmi sem terelte másfelé, arról pedig, hogy mellesleg nagyon is járatos a transzformációs bűbájokban, elvégre képes saját magát egy jóval kisebb termetű madárrá alakítani, többnyire mélyen hallgatott. Nem volt titok, a bejegyzett animágusok listájához könnyen hozzá lehetett férni, de nem verte nagy dobra, és nem is hencegett vele sosem. Alighanem még tulajdon húga sem tudott róla, hogy milyen képesség birtokában van.
Megjelent a pincér, és udvariasan érdeklődött italok felől, illetve, hogy sikerült-e választaniuk. Lilla legszívesebben rábökött volna az aktuális oldalra, hogy ezt kéri, de belevájta saját kezébe körmeit, és kért egy pohár vizet. Aztán, ha Alexander is elmondta, mit inna, utána találomra kiválasztott egy szimpatikus fogást - kacsasültet -, és vissza is szolgáltatta az étlapot, mielőtt még valamit választana róla.
- Továbbra sem világos egyébként, hogy mi késztet bárkit arra, hogy olyasvalakivel barátkozzon, akinek erre láthatóan nincs igénye - nézett aztán egyenesen Alex szemeibe, és még kicsit közelebb is hajolt, letámasztva könyökét, és összekulcsolt ujjaira helyezve állát. - Remélem nem megsajnáltál. Mert tökéletesen jól szoktam érezni magam egyedül is.
Ez persze nem volt mindig igaz. Főleg, hogy egyre távolabb érezte magát Sáritól, akiért a világot felforgatta volna.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. február 28. 19:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. február 28. 19:42 | Link

Emma

Nagyon örültem annak, hogy ráleltem a második emberemre Emma személyében, aki szerintem abszolút tökéletes volt a feladatra, nem csak a külsejéből fakadóan, hanem személyiségre is úgy ítéltem meg, hogy olyan típus, aki beillik a vendéglátós világba. Mosolygós, ez pedig csakis ösztönzően hathat majd a betérő vendégekre. Nem is feltételeztem így, hogy bármi gond lehetne, ám a lány mesélni kezdett, amivel egy kicsit meg is lepett. Természetesen végig hallgattam, el is húztam a szám, amint ecsetelte, hogy mi hogy is történt, szegénynek biztosan fájdalmas volt az incidens, s ahogy elmondta, úgy még a mai napig is emiatt kellett bájitalokat fogyasztania. - Emma, igazán sajnálom, hogy ez történt veled, azt pedig köszönöm, hogy ezt megosztottad, mert ez fontos dolog. Jó tudni azt, hogy vannak ilyen problémáid, hisz ha itt fogsz dolgozni, akkor ezekről is tudnunk kell. De ne aggódj, nem lesz probléma - kedves mosollyal jeleztem felé, hogy mindezek ellenére is szükségünk van rá, s természetesen nincs akadálya annak, hogy itt dolgozzon. Ráadásul okosnak és kreatívnak tűnt, így máris kialakult a fejemben egy gondolat, hogy talán a későbbiekben még a segítségemre is lehetne, egyelőre azonban ezt még nem hoztam szóba. - Így van, ilyesmi, de még átgondolom....de kedves, hogy ennyi reményt fűzöl ehhez a helyhez. Én is bízom benne, hogy beindul, emiatt próbáltam ilyen sokféle ételt kreálni az étlapra, hogy bárki is jön, mindenki megtalálja a kedvencét - valóban sok munka volt a menü kreálásával, sok költségbe is kerül mindezek megvalósítása, ennek ellenére én is pozitívan álltam hozzá, akár csak Emma. Közben végeztem a szerződéssel, ami már csak a lányra várt. Kerestem is neki egy tollat gyorsan, amit átnyújtottam, s hagytam időt, hogy átolvassa és értelmezze a sorokat. Aztán végre meglett az aláírás, Emma úgy tűnt, hogy nagyon örül, s mi tagadás, én is boldog voltam, amiért a csapatomban tudhattam Emmát. - Nagyszerű! Kedves Emma, örülök, hogy te is csatlakoztál, pénteken valószínűleg a nyitás előtt tartok majd egy kis összejövetelt, hogy megismerjétek egymást a kollégákkal. A másik pincérnő Bernáth Zsófia, még az is lehet, hogy ismered őt, ő is Bagolykőn tanul - meséltem el röviden, miközben felálltam, s a kezemet nyújtottam egy kézfogásra, ezzel megpecsételve jövendő munkánkat. - Ó, és majd elfelejtettem, odakint van Emília, ő csak ideiglenese segítőm, neki kérlek add meg a méreted, ő pedig ad munkaruházatot, köpenyt és egy felsőt. És köszönöm, hogy eljöttél. Nekem most sajnos mennem kell, mert épp háznézőben vagyok, muszáj lenne találnom egy lakást. De te ha gondolod, maradj, Emília szívesen megmutatja neked a helyet - a szerződést elvéve még egy kedves mosolyt küldtem a lány felé, aztán elköszöntem, s bevetettem magam az irodába, hogy összekapjam a holmimat, s elindulhassak megnézni azt a kiadó lakást.


(köszönöm a játékot  Pirul )
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2021. február 28. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 427
Írta: 2021. március 14. 14:47 | Link

Belibubú


#sokat_káromkodok
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2021. március 14. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


grey wind
online
RPG hsz: 751
Összes hsz: 4403
Írta: 2021. március 15. 14:08 | Link

üresen telnek a pillanatok


az én szám is mocskos

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

we all eat lies
when our hearts
are
hungry
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 30. 21:52 | Link


állásinterjú


Lehet, hogy hülyeség volt erről az egész dologról, sérülésről beszélnem, mert mindig olyan vegyes érzéseim vannak. Mármint, leginkább az, hogy sokaknak ez inkább ijesztő, mint mondjuk egy tény, amivel számolni kell. Most legjobban attól tartok, hogy gondolkodásra kér időt, hogy inkább átrágja még egyszer, így megfelelek-e. Remélem nem és a későbbiekben, az élet más terén nem fogom érezni ezt az apró szorongást, mielőtt elmondom és utána, amikor várom a reakciót. Aprót sóhajtok csupán, kiengedem a feszültséget kicsit. A végére még mosoly is kerül, mert az őszinteséget a férfi értékeli, sokan teszik ezt, de általában nem kellemes mindig. Ez olyan, is-is. Mást nem bánt, engem annál inkább, de nem állandóan.
- Igyekszem, hogy ne legyen. Mindenképp, ha nem tudok dolgozni, valahogy jelzek egy cserére, általában nem olyan sűrű az, hogy totálisan ne legyek képes semmire – mert a fájdalom egy ideig kezelhető, van is rá bájitalom, így aztán valóban nem kell aggódnia, leginkább neki nem, a többi pedig, elválik az idővel. Megnyugtató, hogy nem hátrány, toll mindig van a pincéreknél, papírral együtt, így aztán még nem leszek feltűnő, hogy lejegyzek mindent.
- Hát, miért ne fűznék? Az, ami mindig biztos, az ivás mellett az evés. Mindig kell és lesz keletje – mert na, a kocsmák is befutnak, mennek és működnek, míg egy kávézó lehet népszerűtlenebb. Az éttermek pedig mindig is látogatottak lesznek, kivéve, ha nagyon ócska minőségben főznek, azonban sokan nem szeretnek és nem tudnak, így igényük lesz egy tányér meleg ételre. – Majd az ünnepi menük! – mert sok így is, változatos, viszont akkor mutatkozik meg igazán, ha valami készülődik. Egy tál húsvétra, farsangra, karácsonyi, a libanapok, ezer és egy alkalom, amikor lehet készülni. Ezt csak azért tudom, mert sokszor jött már otthonra is szórólap bagolypostában, nem magamtól és hirtelen támadt étteremvezetői kreativitásom támadt fel. Aztán ki tudja, mik jutnak majd az eszembe.
- Ó, akkor nem szervezek semmit péntekre – bólogatok, miután aláírtam életem első szerződését. Kicsit remegett a kezem, így a vége nem olyan szép, mint szokott lenni, de papírra lett vetve és ez a lényeg. – Zsófit ismerem, szóval majd közösen mulatunk egy jót, az is biztos – mosolyodom el, mert nem idegen lesz akkor a munkatársam és ez máris jó. Majd szerintem most, ahogy visszaindulok, meg is keresem, elújságolni neki, hogy még egy hely akad, ahol összefuthatunk. Nem mintha tudnám róla, hogy ő ennek nem örül. Lassan szedelődzködni is kezdek, a kabátom veszem kézbe, miután felállok.
- Emília és ruhaméretek. Máris intézem akkor – bólintok, hogy innen akkor előbb oda. Sima ügy. – Ahogy sikerül. Sok szerencsét a lakáshoz! És köszönök, mindent. Szép napot! – integetek is, majd elindulok, megkeresem ezt az Emíliát. Hamar lediktálom miből mekkora kell, elfogadom a kis idegenvezetést is, majd tőle is elköszönve, vidáman indulok vissza a kastélyba. Lett munkám! És csupa öröm.

// Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. április 3. 10:19 | Link

Thomas

- Már ez is jó hír, hogy hajónak tűnik, az már félsiker - jegyeztem meg egy mosollyal a srácnak, jók voltak az ilyen visszajelzések, mert egy dolog volt az, hogy én mit gondoltam valamiről, s hogy más mit látott bele. Végre lemászhattam a létráról, bár lett volna még teendőm, de a karom jelzett, hogy mára ennyi volt, ilyenkor pedig jobb volt nem erőltetni a dolgokat.
A fiatalemberről közben kiderült, hogy régi házam tagja, öröm volt valakivel találkozni a navinéből, így volt miről beszélgetünk, s közben fel is törtek bennem a régi szép emlékek. - Komolyan? Nagyon jó! Szerettem azt az újságot, akkoriban még egy lány vezette, nagyon tehetséges volt - meséltem egy mosollyal. - Volt egy mágikus lényekről szóló rovat, mindig oda írogattam, meg akadt egy történelmi rész is, oda is szívesen írtam, de végül is, kiderült, hogy ez a szakma nem nekem való. Mindig sok hibát vétettem - tettem hozzá nevetve. S ha már szóba jött, elárultam, hogy pap vagyok. Úgy tűnt, ezzel sikerült meglepnem az ifjút. - Így gondolod? Nos, meglep, tudod erre sokan nem tudják, hogy ez mit jelent pontosan - sokaknak fura szerzet voltam itt a faluban, mióta ideköltöztem, s talán ez volt az első pozitív és őszinte reakció. Végül csak kiderült, hogy ennek mi az oka, hisz a fiatalember maga is keresztény volt. - Nahát, én is - újra elmosolyodtam, nem hittem volna, hogy még egy katolikus él rajtam kívül a faluban, ennek nagyon megörültem.
- Gyere csak, és ha már szóba jött a vallás, és említetted, hogy katolikus vagy. Hetente kétszer tartok igeolvasást a művelődési házban, ha szeretnél, csatlakozz!  - lehetőségként dobtam fel a témát, nem volt ez kötelező, a faluban ez még amúgy sem volt elterjedt szokás, egyszerűen csak próbáltam megismertetni a fiatalokkal a Bibliát. Közben, mivel úgy tűnt, hogy tetszik neki a hely, előhúztam egy menükártyát, s oda is adtam neki meghívóként a megnyitóra. - Igazán nincs mit Thomas! Na gyere, megmutatom - előre engedtem, megmutattam neki a pultot. - Itt a háttér olyan, mintha az óceánra látnál rá a hajóról, ez egy illúzió. Ott pedig a falon bibliai történetek láthatók képekben, nézd csak meg. Egy nagyon ügyes művész festette őket - engedtem, hogy alaposabban is szemügyre vegye a képeket. - Na és Thomas, neked milyen céljaid vannak a jövőre nézve, minek tanulsz majd tovább? - kíváncsiskodtam, hisz nagyjából ennyi idős lehettem, amikor már el kellett dönteni azt, hogy ki merre tanul tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. április 17. 19:21 | Link

Iza

- Én is üdvözlöm Vivit, jó volt megismerni, még ha nem is jutott túl sok időnk egymásra. Egyébként nagyon hasonlítasz rá szerintem - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, hisz Izát már jobban ismertem, mint a testvérét, s szerintem akadt bennük bőven hasonlóság. A növényeken közben újra végig futtattam a tekintetem, irigyeltem Iza képességét, hisz mindig életet lehelt a növényekbe, és ez egy klassz dolog szerintem. Néha azon gondolkodtam, hogy bárcsak nekem is lenne ilyen erőm, de aztán mindig azzal nyugtattam magam, hogy én más dolgokban tudok az emberek szolgálatába állni.  
- Nincs vele semmi, nem volt vele konfliktusom, ha erre gondolsz, de összefutottam vele a városházán, amikor ügyeket intéztem, és volt benne valami...hogy is mondjam, szerintem valami nagyon nem stimmel azzal az emberrel, nem volt túl jó kisugárzása - őszintén osztottam meg véleményemet a rokonnal, már csak azért is, mert elég jó emberismerőnek tartottam magam, és ezeket a dolgokat nem lehetett csak úgy bárkivel megbeszélni. Több szót azonban nem akartam fecsérelni arra a férfira, ezért inkább átadtam a meghívót Izának, s közben hellyel kínáltam, majd magam is letelepedtem mellé, s érdeklődve hallgattam, hogy mi is történt vele mostanában.
Elég sok mindent sikerült is megtudnom ebben a pár percben, de Iza arcán úgy láttam, hogy leginkább az utolsó téma volt az, amiről talán egy kicsit nehezebben nyilatkozott. Emlékszem, csak pár dolgot mondott arról a férfiról, mégis, a tekintetében úgy láttam, hogy sokkal többet jelent neki. Csak abban nem voltam biztos, hogy egész pontosan mit. Vajon több neki, mint egy barát? Veszély lenne a házasságára? Gondolatmenetemből visszazökkenve bólogattam a nő szavaira. - Igen-igen, emlékszem, hogy meséltél róla. És hogy érzed magad most, hogy visszajött? Egyáltalán merre járt?- kíváncsian kutakodtam Iza tekintetében, jó lett volna tudni, hogy lelkileg hogyan is érzi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 112
Írta: 2021. április 18. 20:30 | Link


a nem randi


Hát erre mondják sokan, hogy bizony az a fajta fa, amibe beletörik nemcsak a bicska, hanem a balta is. Hiába, vélhetően sokan azt hiszik, én most olyannyira teperek utána, hogy bármire képes vagyok, csakhogy engedjen közelebb. Pedig semmi olyan nincs a nem létező terveim között, amivel aztán nemhogy a faluból, de talán a kastélyból is ki tudnám kergetni. Csak azt látom, hogy nagyon be van zárkózva, senkinek nem enged semmit, legfőképp magának. Ha csak ezen könnyítek, már jobb lesz, és nem, engem nem érdekel az, hogy ki mit lát bele. Egészségükre.
- Igen, mondhatni. Mint ahogy erre sokan káromkodnak vagy épp isznak, mint sajátosság. Se mi, se ti nem éltek mind ezekkel, de jellemző. Én ezt kaptam, megszokás – mindenkivel sikerül és mivel ez sokaknak új, szokatlan, szívesen értik félre az egészet. Volt, akinek ezek után már kész volt az érzés, hogy ő szerelmes, mert én vagyok a herceg. Minden vagyok, csak az nem. Bennem is van hiba, rossz, lovam sincs. – Én meg próbálok kevésbé… modoros lenni. És nem zavaró lenni – nevetek aprót, hogy akkor mind a ketten figyelünk valamire. Határokra, azt hiszem. Nekem nincs sok, neki annál több. Én ha nézem őt, akkor máshogy látom, de lehet azt látja ebben, hogy a fenekét, a melleit, bármi mást méregetem. Pedig nem. De ezt nagyon nem is szokták megérteni amúgy, nem is nagyon akarom már magyarázni.
- Eszembe sem jutott. Igazságosan felezni, igen – még akkor is, ha én kétszer drágábbat rendelek? Az mondjuk nem lenne túl szép gesztus, korántsem. – De vagy az, vagy mindenki a magáét – bólintok, hogy ezek közül választunk. Füllentek, mert simán kifizettem volna az egészet, már csak azért is, mert én hívtam el, akkor azonban erre majd emlékeztetem magam. Már az étlapot nézem én is, túl sok a választék és ez az én hibám, hogy ilyenkor sosem tudom melyik lenne a jobb. Kicsit csípjen, legyen édesebb, sósabb? Aztán annyira bele tudok ebbe kavarodni, hogy végül savanyút választok, amely nem volt az opciók között. Szavaira pillantok fel rá.
- Rendeld meg, és szerintem itt is létezik rá különleges mágia – somolygok felé. A nők és a madár adagok. Felőlem ehetne egészet is, nem fogom megszólni érte, viszont nem, nem szólok semmit rá, csak azt tegye, ami neki kényelmes. – Elcsomagolják, ami nem fér beléd – kuncogok egy aprót, mert nem kell itt számolni, meg lehet azt később is enni. Vagy ha nem akarja, akkor odaadja valami kóbor ebnek, azok mindig örülnek a potya falatoknak. Én is inkább összegyűjtöm és beviszem a menhelyre, hogy a táp helyett titokban finomságokkal tömjem őket. Nem tudom, szabad-e ilyet.
- Egy jó ész torna mindig jól jön, nem? Én szkeptikus vagyok, még mindig. De egészen jól haladok ezekkel az álomfejtésekkel és azzal, mi a franc van bennem. Talán tényleg igazukban van és valami olcsó látó vagyok – bár ez mit sem számít, hiszen nekem a művészet az, amely számít, semmi más. Ott is látni kell, túl is azon, amit a szem érzékel. – És melyiktől tartasz a legjobban? – tudom én, hogy milyen szakon van, ezt egyszer talán említette már, vagy csak rájöttem. A pincérre tekintve köszönök és biccentek egyet.
- Tonikot kérek és szintén kacsát, de az egzotikusból – akkor csípjen kicsit és emellett döntöttem. Az étlapot leadva dőlök hátra és pillantok felé. Elmosolyodom a válaszra.
- Nem kenyerem a sajnálat, én sem szeretem – rázom meg a fejem, ezt előre leszögezve. – Pont az igény hiánya miatt. Tele van az iskola átlagos és unalmas arcokkal, akikkel felszínesen lehet beszélni. Az én művészetem se átlagos, szeretem a kihívásokat és az érdekes arcokat. Annak tartalak, olyannak, akit nem a körömlakk és a rózsaszín pulóverek izgatnak csak. Kevés mestertanoncot ismerek, de szeretek beszélgetni. Reméltem, ha elhiszed, hogy nem trófeának kellesz és hasonlók, akkor lesz még valaki, aki ismerős arcként néha engedi, hogy leüljek mellé vagy épp, hogy sikerül vászonra vinnem. Bevallom, a hajad színe nagyon tetszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. április 21. 19:34 | Link


* * *

Aprót bólintva nyugtázta a másik szavait, és Lilla még egy mosolyt is megengedett magának. Mikre rá nem veszi őt ez az ember!
- Megegyeztünk.
És bár kicsit fenyegetőbb hangot ütött meg, a szemben ülőt ezzel sem riasztotta el, sőt, biztosította róla, hogy természetesen ő is úgy gondolta, hogy felesben fizetnek. Hogy ez igaz volt-e, azt persze a lány nem tudhatta, de nem is számított, a lényeg az volt, hogy nem fogja ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni. Ha eleve nem akarta, azért, ha meg most ébresztette őt rá, hogy nem kéne, akkor meg azért.
- Ja, persze. Ha degeszre akarod zabálni magad, miattam ne fogd vissza magad - hagyta rá. Neki megfelelt bárhogy, csak ne akarja az ő részét is állni. Mert azt ő nem állná.
És persze az is fontos volt, hogy azt is megállja, hogy ő maga ne egyen túl sokat. Nem a pénz miatt, azzal nem állt hadilábon, de önmagával nagyon is. Főleg a külsejével. Azt mindenesetre bólintással nyugtázta, hogy Alex szerint elviheti, ami nem fér belé (vagy amit nem akar most megenni).
Örült, hogy Alex szóba hozta a vizsgákat, hiszen ez lehetett az egyik legáltalánosabb téma két diák közt. Egyrészt abszolút randihoz nem illő volt, másrészt olyasmi, ami valóban foglalkoztatta is Vizsnyiczkyt, és nem csak amolyan töltelék-társalgásnak minősült.
Azt persze eddig is tudta, hogy nem igazán egyeznek a tanulmányaik, az egyetlen közös órájuk az átváltoztatástan volt, így nem is lepte meg, hogy az álomfejtésről kezdett el Alex beszélni. Nem tett úgy, mintha komolyan venné, vagy érdekesnek találná, ő olyannyira volt szkeptikus az ilyesmivel kapcsolatban, hogy még csak a közelébe se ment.
- Talán ha meglátnád, hogy az egész úgy marhaság, ahogy van. Az álmok nem jelentenek semmit, Alexander. Csak azoknak a gondolatoknak és érzéseknek az összeturmixolt egyvelege, aminek nincs helye vagy ideje napközben, hogy lekössenek.
Ő túlságosan is földhözragadt volt, ahhoz képest, hogy képes volt madárrá változni és magasan, az égben repülni. A jóslás pedig végképp távol állt tőle, és egyenesen bosszantotta, hogy még oktatják is. Csak egy kamutárgy volt a szemében, egy töltelék óra.
- Nem tartok egyiktől sem - rázta meg a fejét. Miért is tartott volna? Készült, sokat seggelt, és ismételt, nem volt aggodalomra oka. A gyarkolati tárgyakkal is meglesz valahogy, nem tartotta magát ügyetlennek, és eddig nem is kellett szégyenkeznie.
Miután a pincér otthagyta őket, Lilla belevágott a közepébe. Hogy igazság szerint mit is keresnek ők itt. De Alexet úgy tűnt, nem zökkentette ki, nem érte váratlanul a "támadása". Figyelmesen hallgatta válaszát, közben kezeit lehelyezte maga elé az asztalra. Tetszett neki, amit a másik mondott, és csak a végén villant egyet szeme.
- Nem. Azt biztosra veheted, hogy nem engedem meg, hogy lefess - szögezte le. Épp elég volt, hogy az a Farkas Zétény lefotózta. Annak se örült, de legalább nem kellett hozzá órákon át mozdulatlannak lennie.
Különben is.
- Mi ebben olyan érdekes? - kérdezte úgy, mintha Alex épelműjéségében kételkedne. Közben a hajához nyúlt és egy göndör tincset szeme elé húzott.
- Nagyon sokaknak van szőke haja - mondta, miközben elengedte, és az ruganyosan összeugrott és visszahullott oda, ahonnan gazdája kölcsönözte.
Nem kellett volna ezt a részletet kiragadja, csak annyira nem értette, hogy jutott a másik ide az amúgy teljesen rendbelevő gondolatmenete végére. Ő is szívesen beszélgetett volna olyan emberekkel, akik nem olyanok voltak, mint amilyennek várta őket - és amilyennek többnyire bizonyultak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 112
Írta: 2021. április 22. 19:46 | Link


a nem randi


Biccentek egyet, hogy meg és akkor majd így lesz, hogy aztán a béke addig megmarad, én igyekszem. Nem akarom elzavarni, együnk egy jót és beszélgessünk. Ez a cél.
- Nem arról vagyok híres, el se fér bennem – nézek le magamra, majd vissza rá. Nem kell sok mindent visszafognom, ha elég, akkor elég, le sem megy. Egy idő után vissza is jönne, ezt már onnan tudom csak, hogy próbáltam, akartam, aztán az lett, hogy majdnem vége mindennek. Onnantól hát, inkább meg próbálkoztam ilyesmivel, teszem azt, amit tanácsoltam; elcsomagoltatom, ha nem kell, de sajnálom visszaküldeni. Mondhatnám én is neki, hogy ne fogja vissza magát, de a nők és az evés mindig is olyan téma, amelyet jobb nem pedzegetni. Nem látom rajta, hogy jele lenne annak, hogy sokat eszik, de abban biztos vagyok, hogy ő minimum három helyet felsorolna, ő hol látja. Nem is én vagyok az, akivel erről kell beszélni, azt hiszem.
Ehelyett jött a tanulás és az iskola, bár ebben sem tudok többet mondani, mint amennyit lehet. Én nem látok az ő anyagaiba, ő pedig az enyémbe nem. A megjegyzésére mégis, akaratlan mosolyodom el. Tudom én, hogy sokan, a legtöbben nem tartják semmire a jóslástant, őszintén, én sem vettem annak. Mindig is látványosan unatkoztam, kitaláltam kamu álmokat, mindent, amikor feladat volt és kedvem se volt hozzá. Jót szórakoztunk, mondhatni, addig, ameddig meg nem tapasztaltam, hogy van egy olyan oldala is ennek az egésznek, amely nem vicc és nem valami kitalált vacak.
- Ebben részben egyet tudok érteni veled és nem is – dőlök hátra. – Először is, nekem a művészet a fő, ez csak másodlagos. Nem magam miatt jöttem. Azonban, azt se tudom már mondani, hogy marhaság és nem. Vannak látók, igazoltak, akik tényleg látnak és tényleg megtöltik igazsággal az álmokat. A legtöbb valóban az – vonok vállat, mindenki álmodott marhaságot, én is. – Én sokszor festem le, ha érdekes, de nem erre akarok kilyukadni. Nekem is van közöm a látókhoz. Gyengén, azt se tudom, hogy irányítsam, de van – egyre több a bizonyíték, hogy nem csak az a véletlen megérzés, hogy ezeknek sokszor, ha apróság is, de van jelentése. Ezt fejleszteni jöttem és igyekszem, több kevesebb sikerrel. Hogy mi lesz belőle, jó kérdés. Lehet, hogy semmi.
- Szerencsés vagy – én azért tudok, akaratlanul is, mert egy minimális bizonyítási vágy van bennem a szakom iránt, a művészetben ennek határa nincs. Ott a maximális. De oda a másik nem is jár, így nem emlegetem feleslegesen.
- Nem mondtam ilyet, de ha akarnám, meg tudnám tenni emlékezetből – nevetek fel, ahogy azonnal kijelentette. Nem volt tervben eddig, de nálam ezt sosem tudni. Néha észre se veszem, mit csinálok.
- A fele azokból mű. A másik fele egyszerű. Teljesen egyforma árnyalat nincs, nem is könnyű meglátni a különbséget. Ez ilyen művész dolog, akinek valóban ezer piros árnyalata van. De ezzel nem azt mondom, veled van a gond, én látok túl bonyolultan – közben megérkeznek az italok, első körben, így aprót már kortyolok is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. április 23. 23:17 | Link


* * *

Ahogy mondta, valóban volt ellenére beszélgetni. Hisz ezért egyezett bele ebbe a szigorúan nem randiba is. Hogy eltöltsenek egy kis időt a másik társaságában, és megosszák gondolataikat. És mint olyan, ez nem azt jelentette Lilla szemében, hogy szó nélkül végighallgatta és elfogadta a másik véleményét, vagy azt várta, hogy Alex tegye ugyanezt az övéivel. A beszélgetés kétirányú volt, oda-vissza, nem csupán gondolatok szavakká formálása, de azok ütköztetése, megkérdőjelezése. És ő nem olyan volt, aki visszafogná a véleményét, aki finomkodna. Ha emiatt a másik megharagszik rá, legalább hamar kiderül, hogy érdemes-e egymásra időt vesztegetniük, avagy sem.
Egyelőre azonban úgy tűnt, a navinés kitart, de legalábbis nem adta jelét, hogy Lilla szavai sértenék.
- Ezek többsége önbeteljesítő - mutatott rá a lány. - Mint a horoszkópok. Mondanak valami baromságot, és aztán arra figyelsz, és mikor valóban történik valami hasonló, igazoltnak találod. A próféciák is ilyenek, azért válnak valóra, mert az emberek várják, hogy bekövetkezzen, vagy mivel el akarják kerülni, a cselekedeteik épp belehajszolják ezekbe. Ez csak szugeráció, semmi több.
Megrántotta vállait, és olyan arcot vágott, mint aki sajnálkozik. Igazából jó lett volna, ha hihet ebben. Ha hihet sok más olyan dologban, ami az embereknek megnyugvást szokott hozni. Egy jóslat, egy vallás, vagy akár a szerelem. Csupa légből kapott dolog, ami kiragadja az embert a racionalitás nyomorából. Neki nem adatott meg ez a luxus.
És mindezt a tudásvágyának és aziránti fogékonyságának köszönhette, ugyanannak, ami miatt a vizsgákra is most tökéletesen késznek találta magát. Nem szerencse volt ez, ahogy arra egy szemforgatással reagált. Kitartó munka, és odaadás. A cél, és a feladatok szem előtt tartása. De ha Alexnak az volt a terve, hogy lefesse őt, ha ez az egész egy megpuhítási hadművelet első fázisa volt, akkor koppanni fog.
- Emlékezetből? - kérdezte kissé kételkedve. Neki nem volt veleszületett tehetsége, mindent, amit elért, kitartással tette, és az, hogy Alex emlkéezetből képes volt portrét festeni valakiről, azt sugallta, hogy rendkívüli memóriája lehet.
A felszolgáló letette eléjük italaikat, közben Lilla tovább hallgatta Alexet. Furcsállta kicsit szavait, és egyúttal valahogy fel is keltették érdeklődését. Pedig őt a legkevésbé sem mozgatta meg a festészet. Ha már művészetek, a zenénél tovább nem is kell menni.
- A túl bonyolult nem baj. Azt jelenti, átlagon felüli. Én nem látok különbségeket. Persze, valakié világosabb, van, akié sötétebb, de a szőke az szőke.
A szomszédos asztalnál letettek egy nagy tányér aprópecsenyét, és az illata megcsapta Lilla orrát. Körmei finoman belemélyedtek csuklójába, ahogy egyik kezével megfogta a másikat. Rettenetesen éhes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 112
Írta: 2021. május 1. 01:26 | Link


a nem randi


Tény és való, nem mindenki szereti azt, amikor nem neki adnak feltétlen igazat. Nem egyszer és nem is kétszer találkozok vagy akár ő találkozik olyannal, aki hamar felkapja a vizet és kifakad. Mert ugye a vita és a veszekedés teljesen más. A viták, már amik egy-egy téma miatt jönnek létre, nem hozzák azt magukkal többnyire, hogy idegesnek is kell lenni. Ellenben az előbb említett alakok egy idő után ordítanak és ingerlékenyek. Nem mindig van nekem sem türelmem ezekhez, bevallom.
- Ó, én nem várom – rázom meg a fejem. Teljesen megértem a szkepticizmust, ami árad belőle, nincs is ezzel probléma, mert nem lehetünk egy állásponton. Nem is szeretném, de azt hiszem, félreért. - Én is így álltam hozzá amúgy. A művészet és a jövő… két külön út, még ha mind a kettőben vannak úgymond víziók. De nem keresem, nem kerülöm. Sokáig a véletlennek hittem, mostanság tűnik annak, hogy valami ragadt bennem. Hidd el, inkább nem kellene – mert ugye, nem is a legjobb. Ahogy a fejem sajdul bele, ahogy nem alszom, ahogy nemigen vagyok ura olyankor a dolgoknak. Ha azon múlna, hogy én nem kérem, akkor már most azt mondom, vigyék innen, maradok a horoszkópnál, bár ahhoz, olvasni kellene egyáltalán. Olyasmi dolog ez, amit nem kértem, csak kaptam, bár inkább testvérem hisz ebben, nem én. Ha nem kínoz és nem figyelek, akkor észre sem veszem. Néha amikor erősebb és durvábba jelentése, akkor elgondolkodom, viszont mivel az egyetlen, amikor megkerestem azzal, hogy meg-megjelent, elég rosszul fogadta. Bizonyára azóta is kerül, bár az ott látott haverjai rám vigyorognak, én mindig átnézek rajtuk. Ez már csak ilyen, egy elég, lehet más még rosszabb lenne. Nem szokásuk az embereknek ebben hinni, meg is értem. Egy idegen jön és azt mondja, ne lépcsőzz kedden, mert kitöröd a nyakad. Aha, hihető.
Bólintok egyet. Eléggé macerás lenne, hogy úgy fűzök másokat a vásznam elé, hogy enni viszem őket, vagy éppen többször találkozom velük. Nem, én nem így működöm. Ha azt akarom, egyből arra kérdezek rá. Emlékszem Zsófira, őt is sokkoltam talán, de nála sem szégyelltem kimondani, pedig negyedannyira sem ismert, mint most Lilla. Vagy úgy akár az elején, a nevem sem ismerte. Nem szoktam kertelni, ha arról van szó.
- Bizony, abból. Bizonyára nem biztos, hogy azonnal minden apró részlet menne, de hát, egy újabb találja és már tudom, hol ülnek a szeplők, következő a szem színe, ha nem jegyzem meg elsőre. Vannak könnyen felejthetők, de olyanok is, akiket ki se lehet verni a fejemből. Többnyire őket szoktam megörökíteni – na, ez megint ijesztően hangzik. Remek. Most majd valami bolondnak tart. - De, mielőtt úgy tűnik, a szobám idegenek portréjával van tele, a legtöbbet eltüntetem, amit elmegy a kényszer. Nagyon ritkán marad – ez ilyen. Aprót kortyolok, amit előttem az ital, készségesen beszélek én egész végig, ha kell. Leteszem a poharat és hátradőlve törlöm meg a szám.
- Ugyan, te másban látsz olyan logikát, amit én akkor se, ha ütnek. Úgy érzem, én vagyok az álomvilág, te pedig a valóság. Mikor melyik ijesztőbb – apró pillanat az, ahogy ujjai mozdulnak, és ahogy ő mondja, bonyolult. Látom, hogy körmei vájódnak bőrébe, de jelentőséget nem tudok neki tulajdonítani; lehet viszketés, bármi női probléma, vagy csak zavarja valami, azt viszont nem veszi észre, hogy én ezt is láttam, mert nem is említem.
- Van, akinek hasonlít a mézhez, a homokhoz, a naphoz, pitypang, mind szőke, csak sok színben. Vagy épp az arc. Bár bevallom, arcot megjegyzek, nevet sokszor nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 764
Összes hsz: 3837
Írta: 2021. május 3. 20:58 | Link

BALÁZS atya
suli után az étteremben | #goaboardGIF

Bólogatok. Tudom. Tudom, hogy ritka varázslókörökben a pap, mint kelpi a parton, és sokan kifejezetten úgy gondolják, a kettő üti egymást. Mármint az egyistenhit és a mágia. Szerintem nem. Egyáltalán nem. Túl összetett a világ ahhoz, hogy ezek ne férnének meg.
Szó szót követ és éppen csak becsuknám a számat az egyik ámulat után, máris jön a másik. Igeolvasás? Hát ez csúcs!
- És mikor vannak ezek az alkalmak? - kérdezek a művelődési házas eseményről. - Mindenképpen elnéznék - tárom fel előtte szándékomat. Nem akarnám kihagyni. - Van közönség? - érdeklődöm és bele se gondolok, hogy ebben a formáben ez talán faragatlan kérdés. De remélem, érti, hogy értem. Még mugli körökben sem feltétlen népes a publikum egy ilyen felolvasáson, nem hogy mágikus társaságban.
Hálás biccentés után ballagok előre, hogy nekikezdjek váózásomnak és zésemnek, ide-oda járatva tekintetem.
- Mintha a bárkán lennénk - susogom megilletődve. A bibliai képek hallatán pedig arrafelé kapom a fejem és már lépdelek is oda megnézegetni őket.
- Nem mindet ismerem fel... - vallom meg, számat picit elhúzva, ám a teljes igazság az, hogy sokkal többet nem ismerek fel, mint amit igen. Amit pedig igen, ott sem mindnél állítanám teljes magabiztossággal, mit mutat a festmény. - Elmondaná, atyám, melyik mit ábrázol? - kérem tőle, megszólítva végre úgy, ahogy már nagyon kikívánkozott, viszont olyan természetesen csúszott ki most, hogy észre sem veszem.
- Ó... hát... nem nagyon tudom még - húzom fel vállaimat, zavart kis mosollyal. Elképzelésem sincs, mihez akarok kezdeni. Azt se nagyon tudom, mi az, amihez értenék annyira, hogy azzal foglalkozzak majd. A suliban még egyelőre mindennel elboldogulok úgy-ahogy, de így mestertanoncként azért már kezdenek szorongatni a követelmények. - Általános mesterképzésen vagyok - adom tudtára, hogy a szak, amelyen vagyok sem egy bizonyos területre készít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. május 4. 11:14 | Link

Thomas

- Egyelőre csak heti két alkalommal, kedden és csütörtökön délután a Művelődési ház egyik kisebb termében, utána énekelünk is, legalábbis remélem, hogy lesz rá kedv - meséltem egy mosollyal, szerettem az ilyen délutánokat, mert amellett, hogy megismerhettünk egy tanulságos történetet, amit aztán megvitathattunk, átbeszélhettük, hogy mi a jó, mi a rossz, utána volt alkalmunk egy kicsit dalolni is, hogy örömmel zárjuk a találkozót. - Gyere csak, várunk szeretettel - örültem annak, hogy Thomas ennyire lelkesnek tűnt, rá is fért a kis közösségre egy-egy ilyen fiatal. - Közönség? - ez a kérdés egy kicsit már meglepett, aztán rájöttem arra, hogy talán nem is úgy értette Thomas, ahogyan gondolta. - Nem, itt nincs ilyen, vagyis tudod mi vagyunk a közönség, mindannyian, akik ott ülünk. Egyelőre nem vagyunk sokan, de a későbbiekben hátha csatlakoznak majd mások is, nem kötelező - tettem hozzá, hogy tudja, ez nem olyan dolog, ami bárkire is rá lenne erőltetve. Közben, ha már erre járt és érdeklődő is volt, úgy gondoltam, megmutatom az éttermet, s egyben így le is tesztelem a reakciókat, mert egy kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz majd az étterem fogadtatása. Látva Thomas reakcióit azonban megnyugodhattam, mert úgy tűnt, hogy neki például tetszik a hely.  - Nem is baj, igyekeztünk minél több olyan képet kitenni, ami sok-sok ismert és kevésbé ismert történetet mesél el, hogy aki betér, egy jó ebéd közben elmélkedhessen, hogy vajon számára mit is ábrázol a festmény - meséltem mosolyogva. - Az ott például a gonosz Heródes király történetét meséli el - mutattam rá az egyik képre. - Azon a képen a kánai menyegző látható, amikor elfogyott a bor az esküvőn. Jézus ott megkérte a szolgákat, hogy töltsék tele vízzel az ott található kancsókat, ezt követően borrá változtatta a vizet. Ez volt az első földi csoda, amit Jézus tett, és feljegyeztek - meséltem mosolyogva Thomasnak, majd tovább soroltam, hogy melyik képen kinek a története látható.
Miután bemutattam a termet, érdeklődve néztem Thomasra, kíváncsi voltam rá, hogy mégis mi érdekli, s minek is tanulna tovább. - Ó, az jó, az általános mesterképzés. Abból még sok mindent kihozhatsz. Ha esetleg úgy döntenél, hogy jobban érdekelne ez a hivatás, szívesen mesélek majd róla - nem akartam azt tanácsolni neki, hogy legyen pap, inkább csak egy lehetőséget kínáltam fel előtte, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődő, s kinéztem azt belőle, hogy egy napon akár ő is lehetne pap.
- Úh, ne haragudj Thomas, most viszont el kell köszönnöm, mert új házat vásároltam, és eszembe jutott, hogy most érkeznek a szerelők, muszáj hazaugranom. De ha erre jársz, gyere be bármikor, ha nyitva van az üzlet, és keress nyugodtan. Várunk a Művházban, szép napot! - kedvesen elköszöntem a navinés fiatalembertől, s ha elment, sietve összekaptam a holmimat, még gyorsan bezártam az üzletet, s megindultam , hogy odaérjek a házhoz.


//köszönöm a játékot//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. május 7. 16:20 | Link


* * *

Továbbra sem igazán értette meg Alexet, de ezt nem a maga gyengeelméjűségének tudta be, hanem annak, hogy a navinés művész. Különösek voltak a meglátásai, és a hozzáállása is a dolgokhoz, és nem úgy tűnt, hogy bármit is felvenne abból, amit és ahogy Lilla válaszolt neki. A lány pedig kezdte ezt kissé fruszrálónak érezni.
- Hiszek neked - hagyta rá végül a dolgot. Azt viszont nem hitte, hogy közös nevezőre jutnának valaha, és egyébként is egyre nehezebben tudta gondolait a közelgő étkezés felől visszarántani.
Nem tűnt jó ötletnek ez az egész egyszeriben, mert nem akarta, hogy lássa őt enni valaki. Pedig nyilván nem gondolta róla senki, hogy oxigénnel táplálkozik mindössze, meg a levegőből kinyert nedvességgel, mint valami növény, de az az abszurd rémkép élt előtte, hogy, mintha csak egy tetris lenne, ahogy magához vesz egy falatot, az már halad is le benne, forgolódik, keresi a helyét, és már épül is be a combjába, vagy a csípőjébe, és ujjogva fogadja utána érkező társait is.
Elhessegette a gondoltot. Csak lenyel pár falatot, a többit pedig elcsomagoltatja. Mindezt szép lassan, nehogy még Alexnek eszébe jusson desszertet is kérni. De még ez odébb volt, egyelőre Lilla a vászonra kerülésének esélyeit latolgatta. Igazából, ha jobban belegondolt, nem is kellett kételkednie a másikban. Ha egyszer ebben volt a legjobb, nem volt olyan meglepő, hogy kivételes érzéke van hozzá.
Kicsit azért felvonta a szemöldökét, ahogy értelmezni igyekezett Alex szavait.
- Szóval azt mondod, nem tudsz kiverni a fejedből? - kérdezte kissé kétkedő hangon. Nem incselkedett, nem lett volna ínyére, ha valaki róla fantáziál, de egyelőre még el se akarta hinni ennek lehetőségét. Nem tartotta magát kicsit sem különlegesnek, ahogy a haja színe is épp olyan unalmas volt, mint bárki másé. Alex is sejthette, hogy furán hangzik, de magyarázkodása csak bogarat ültetett Lilla fülébe, és egyre kevésbé vágyott rá, hogy Alex megfesse, és azon kevesek közé tartozzon, akik felkerülnek a falára.
De jelenleg az éhsége jobban nyomasztotta, és a fájdalomra kapcsolt csak, amint megérezte, hogy körme túl mélyen vájódik húsába. Gyorsan szétválasztotta "civakodó" kezeit, és figyelmét a navinésre fordította.
- Na igen, ebben egyetértünk. Nekem is te tűnsz az álomvilágnak - bólogatott, és még egy mosoly is megült arcán pár pillantra. Hogy ijesztő is? Nem, az nem.
Mielőtt ezen a vonalon további gondolatokat indíthatott volna útnak, végre megérkezett rendelésük, és Lilla szeme csillant egyet, szájában pedig összefutott a nyál, ahogy a fogás elé került az asztalra. Megköszönte a pincérnek, majd ahogy az távozott, hozzá is látott az evéshez. Először csak kóstolgatta, megízlelte a húst, a köretet, még a dísznek szánt salátalevélből is kiharapott egy darabot. Nem akart kapkodni, de mire észbekapott, már nem tudott pár másodpercig megszólalni, annyira teletömte kis pofazacsiját.
Lenyelte a falatot, és kissé zavartan rápillantott asztaltársaságára.
- Bocsánat... elmulasztottam, hogy jó étvágyat! - mondta kissé szégyenkezve. De hát nem volt hozzászokva, hogy nem magában eszik.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. május 7. 16:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. május 10. 16:26 | Link


* * *

Csak egy kései vonattal sikerült megérkeznie Bogolyfalvára. Ugyan végigaludta az utat, mégis rettenetesen, gyötrelmesen fáradt volt, fájt mindene, és természetesen gyomra is égett. Ujjperceit ropogtatva, a hegeket dörgölve lépdelt az utcakövön, és fájó szemével hunyorogva tekintett fel egy kinti órára. Rögtön el is kellett vetnie, hogy a Partonum felé veszi az irányt, hiszen az már bezárt. De talán még a Bárka, ahol már járt egyszer Alex-szel, nyitva van.
El is indult a még kivilágított étterem irányába, és közben magában fogadkozott, hogy csak egy kávét kér. Nem ehet, főleg nem ilyen későn, és különben is, talán azzal már amúgy sem szolgálnák ki. Viszont az életmentő nedűre mindenképp szüksége volt, ha még át akarja nézni azokat a nyüves szellemjogi tételeket. Szóval ha kell, könyörögni fog. Igen, arra is hajlandó, bármire, csak adjanak neki egy kávét. A fémes ízt is szerette volna száműzni szájából, de leginkább arra volt most szüksége, hogy fogjon az agya.
Még nyitva volt. Leglalábbis sikerült lenyomnia a kilincset és akadálytalanul benyomni az ajtót, majd belépni a kellemesen meleg térbe. Valóban úgy tűnt záróra van, vendég ugyanis már nem volt, vagy legalábbis Lilla első ránézésre egyet se pillantott meg. Csak egy alak tűnt fel neki, miközben beljebb lépett, és várta, hogy szeme hozzászokjon a benti fényhez, ő pedig alighanem egy itt dolgozó volt. Háttal volt neki, így nem is volt esélye felismerni, mielőtt megszólította volna.
- Jó estét! Bocsánat, tudnék még rendelni..? - kérdezte, egyelőre csak udvariasan, de nem esedezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


azért is
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 119
Írta: 2021. május 10. 22:06 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Hihetetlenül hosszú nap volt. Talán azért is, mert az utóbbi időben sokkal többet dolgoztam, mint eddig. A plusz pénz jól jön, ha nem kidobott bútorokat akarok szerezni a lakásba, a plusz elfoglaltság pedig leköti a figyelmemet. A műmosolygás a vendégek felé ugyan nem őszinte, mégis jobb, mint a semmi, mintha komor képpel ücsörögnék egész nap. Ha rossz kedvem oka nem készítene ki ennyire, kikészít az, hogy miért nem vagyok képes visszatérni önmagamhoz.
A sokat dolgozom jelentése annyit tesz, hogy egy hosszabb délutáni műszakot vállaltam be, zárásig, a legutolsó vendégig. Talán ha sejtettem volna, hogy ki lesz az aznapi utolsó vendég, inkább délelőttre mentem volna. Ha viszont bejött, kiszolgálni muszáj - zárásig. Ellenben ha szigorúan vesszük, még nyitva volt a hely. A legutolsó vendég azonban húsz perce távozott, én így már átöltözve vártam, hogy Balázs atya megérkezzen a kulccsal, én pedig visszabaktathassak a kastélyba. Még nekiálltam felsöpörni, korábban ugyanis nem vettem észre a hatalmas morzsatengert, amit az utolsónak távozó úr hagyott. Csak a Vizsnyiczky lány hangjára fordultam meg. Bár ne tettem volna! Talán azt hiszi, szellem vagyok, és eltakarodik. Sajnos már hangjáról felismertem a levitást. Hanglejtéséből viszont arra következtettem, hogy ő nem ismert fel engem.
- Te mit keresel itt ilyenkor? - A főnök még sehol, a kockázat így kisebb volt. A józan eszem azt súgta, legyek kedves, hiszen "a vendégnek mindig igaza van", de ösztönből letámadtam a lányt.
A seprűt elintéztem egy gyors háztartási bűbájjal, még sikerült is, így én nyugodtan, sétálhattam vissza a pulthoz. Míg Lilla az ajtóban, én a pult mögött álltam, s megtámaszkodva figyeltem a lányt, várva, mit akar.
- Nem nézel ki jól - Kedvesség felsőfokon. Megjegyzésem azonban fele annyira sem hangzott undokul mint, ahogy köszöntöttem, sőt, mintha kissé aggodalmas hangneme lett volna. Kész, teljesen elhagytam önmagam! - Elvileg még nyitva vagyunk, szóval mondjad, mit akarsz. - Azt hiszem a borravalómnak lőttek, de amíg Lilla nem szól Nemesnek az undokságnál nagyobb vétekért, az állásomat legalább metarthatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. május 11. 17:38 | Link


* * *

Bernáthy Baromira Idegesítő Zsófia. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Lilla alig akarta elhinni, hogy éppen most, és éppen őbele kellett futnia. Ráadásul nem volt olyan állapotban, hogy palástolni tudta volna az arcára kiülő érzelmeket. Az, hogy nem örült a viszontlátásnak, enyhe kifejezésnek hatott, de most ezt muszáj volt figyelmen kívül hagynia, el kellett engednie az eridonos iránt táplált érzéseit, mert történetesen ő volt az egyetlen, aki kávét adhatott neki. Még ha bele is köp, az is jobb, mintha egyáltalán nem jut hozzá.
Rendezte arcizmait, amennyire ez most lehetségesnek tűnt, és még egy pillatnyi, de jól láthatóan megjátszott mosolyt is formált ajkaival.
- Nagyon úgy néz ki, hogy téged - felelte, és bár kedélyesen adta elő, nyilvánvaló volt, hogy a háta közepére kívánja a másikat, nemhogy még éppen őt keresse. De hát mit lehetett tenni? Zsófia kezelte a kávéfőzőt ezen az estén.
Egy pillanatig figyelte a megbűvölt seprűt, ahogy segítség nélkül folytatja a tisztogatást, aztán Lilla közelebb lépdelt a pulthoz, ami mögött egy fürkésző tekintet gazdája várta, hogy mit is akar. Megjegyzésére a szőke gúnyosan felhorkant. Nem igazán tudta hova tenni, de semmiképp sem találta kedves bóknak.
- Csak fáradt vagyok, semmi több, de kösz szépen. - A nyelvén volt valami visszavágás, egy sértés, szerette volna degradálni őt a munkája miatt, de végül egy szó, annyi nem bukott ki belőle.
Nem csupán azért, mert aggódott, hogy csekélyke esélye, hogy kiszolgálást kap, elúszik, akár falevél a vízesés felé, hanem mert egyáltalán semmi lelki erőt nem érzett magában ahhoz, hogy Zsófiával veszekedjen. Egyszerűen nem. Nem ment. Nem akarta ezt csinálni.
Hogy mit akar? Sok mindent, de a pult mögött álló lánytól, aki láthatóan és hallhatóan nem táplált iránta továbbra sem pozitív érzéseket, csupán egy valamivel is beérte jelenleg.
- Egy hosszú kávét kérnék cukorral - mondta, és megdörzsölte véreres szemeit, miközben leült a pulthoz.
Eltávolodhatott volna Zsófitól, valahova hátrébb, de már itt volt, ráadásul az asztalokra már mind fel voltak pakolva a székek. Nem akart rendet bontani. Nem akart gondot okozni. Itt se akart lenni, csak egy rohadt kávét akart!
- ...Köszönöm - préselte ki még ajkai közül.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. május 11. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


azért is
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 119
Írta: 2021. május 15. 23:56 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Válaszára felvont szemöldökkel fordultam Lilla felé, a kezemben pedig megállt a seprű egy pillanatra. Nyilván való volt, hogy nem engem keresett, de nagyon akarhatta azt a kávét, ha nem fordult ki azonnal az étteremből, amint meglátott. Választ azonban nem kapott tőlem, csak kíváncsi tekintetemmel ajándékoztam meg, ahogy a megbűvölt seprűt hátrahagyva visszasétáltam a pulthoz.
Tudatában voltam, hogy megjegyzésem nem volt kedves, és arra számítottam, hogy válaszul egy frappáns sértést kapok majd, ami az én fantáziámat is beindítva kirobbanja köztünk értelmetlen veszekedéseink sokadik felvonását. A sértés viszont elmaradt, Lilla tökéletesen értelmesen válaszolt, ugyan a maga - általam megítélt - csípős stílusában, de értelmesen. Így, hogy ő normális hangnemben szólt hozzám, én sem kísértettem a sorsom, s csak összehúzott szemekkel bólintottam neki. Ha fáradt, hát fáradt. Mindenkivel megesik.
Többet nem is tudtam hozzáfűzni a dologhoz. Csak a kávéfőzőhöz léptem, hogy elkészítsem a rendelését. Míg a megbűvölt muglimasina dolgozott, én megragadtam a seprűt, és a falnak döntöttem, hiszen fényesre seperte már a helyet. Így legalább ott hagyhattam a Vizsnyiczky lányt, hiszen nagyon nem volt ínyemre, hogy csupán a pult választott el minket.
Kénytelen voltam visszamenni azonban, mert a kávé kész lett, nekem pedig fel kellett szolgálnom. Szótlanul ragadtam meg a bögrét, és tettem bele egy kanál cukrot. Legszívesebben a levitásra öntöttem volna a forró italt, azonban nem volt szívem hozzá. Tényleg elég rosszul nézett ki, pontosan úgy, mint akinek minél jobban kell egy csésze kávé. Így hát akármennyire is akartam, nem öntöttem képen a lányt, csak letettem elé a bögrét, alátéttel és kanállal együtt.
- Szívesen - feleltem percekkel korábbi köszönetére, ahogy az alátétre helyeztem a bögrét. - Nem kevertem bele mérget. - Féloldalas mosolyra húztam a számat, és vártam, mit reagál poénomra.
Egy darabig kínos csend húzódott csak közöttünk. Én a pult mögötti falnak dőltem, s figyeltem, belekortyol-e a kávéba, vagy feltételezi, hogy valóban megmérgeztem. Csak néztük egymást egy ideig, a csönd azonban kezdett egyre nehezebbé, és kínosabbá válni.
- Történt valami? Miért járkálsz a faluban ilyenkor? - Utólag is rejtély számomra, hogyan bukhatott ki belőlem a kérdés. Sosem szoktam érdeklődni Lilla lelki világa felől, pláne akkor nem, mikor tudom, a lehető legjobban megsértette a húgát, a legjobb barátnőmet. Most mégis megkérdeztem, mert szemeiben hasonló fájdalmat láttam, mint amit otthon is bámulok a nyár óta. Mint ami apám szemében ült, mikor Veréna neve felmerült otthon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. május 20. 18:51 | Link


* * *

Leült a pult mellett, és hajába túrva megdörzsölte elfeküdt nyakát, ami a vonaton alvás egyik kellemetlen utóhatása volt. A másik az volt, hogy még csak nem is pihente ki magát. Erőtlen volt, gyenge, ami persze csak részben volt a kialvatlanság számlájára írható. Ő pedig a kávéban kereste a megoldást, az pedig már csak itt volt elérhető rövid időn belül. Bernáthy Zsófia által.
Még mindig nem akarta ezt az egész rohadt helyzetet elhinni. De muszáj volt jópofát vágnia hozzá, akkor is, ha szíve szerint sóbálvány átkot küldött volna az eridonos két szép szeme közé. Nem lehet bonyolult kezelni azt a kávéfőzőt, megoldja ő magának. De végül is elvetette az ötletet, mert ha veszekedni nem volt ereje a lánnyal, átkozódni végképp nem. Márpedig nem olyannak ismerte meg, aki hagyja magát.
Egészen eufórikus volt a lefőlő kávé hangja, és mikor végre Zsófia letette elé a bögrét, Lilla azt se bánta volna, ha van benne méreg. Egy félmosollyal meg is jutalmazta a poént is felszolgáló lányt, és már emelte is ajkaihoz az italt.
Néhány pillanatig csak szemét behunyva élvezte, ahogy a forróság átjárja belsőjét, és szinte látta maga előtt ahogy apró kis töltések indulnak útra az ereiben, újra életet, és lendületet kölcsönözve tagjainak. Kár, hogy érezni még nem érezte, hogy így lenne.
Közben Zsófia őt nézte, mintha csak azt sugallta volna, hogy "idd már meg, mennék haza", vagy talán azt figyelte, mikor kezd hatni a méreg, amit tényleg belekevert a kávéba. Lilla pedig szótlanul farkasszemet nézett vele, legalábbis amíg bírta fájó szeme. Aztán lesütötte, és ismét megdögtölte. Ekkor érte a pult mögött álló kérdése.
Letette a bögréjét, és belepillantott. Még volt pár korty hátra, és szerette volna rendesen kiélvezni, ezért lemondóan sóhajtott, mielőtt válaszra nyitotta ajkait.
- Csak dolgom volt fent, a fővárosban - felelte kitérően.
Nem akart ebbe belemenni, és végképp nem akart még több kérdést magával kapcsolatban, viszont az, hogy kivételesen nem veszekedtek, vagy rántottak pálcát egymásra, hanem normális, emberi módon kommunikáltak, és az a tény, hogy talán a fáradságtól elment az esze, arra sarkallta Lillát, hogy ő maga is kérdezzen valamit.
- Mondd.. Zsófi. Hogy van a húgom? - megbicsaklott kissé hangja, és azonnal égni kezdett a szeme, úgyhogy pislogott párat, és megköszörülte torkát. - Gondolom tudod, hogy nem áll szóba velem.
Az egyik legjobb barátnője, ha igaz, szóval nyilván tudja. Ahogy azt is, hogy miért nem. Vajon megérdemli egyáltalán, hogy válaszoljon neki?
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. május 20. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


azért is
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 119
Írta: 2021. május 28. 16:27 | Link

Lilla
Kávé | Outfit

Vizsnyiczky Lilla az a személy volt, akit a legkevésbé szerettem volna látni este tízkor, egy hosszú nap után. Azt hittem, nem jön be már senki az este, erre tessék! Éppen ő jelenik meg! Csoda, hogy sikerült visszafognom magam, és kivételesen a józan eszem győzött, nem rúgtam ki az étteremből. Helyette még ki is szolgáltam. Igazi minta alkalmazott vagyok!
Ugyan a kávéfőzőhöz odamentem, és ki is szolgálatam a lányt, sőt, még mérget sem kevertem az italába, arra nem számítottam ami ezek után következett. Szerintem soha életünkben nem szóltunk még egymáshoz normális. Az pedig, hogy őszintén érdeklődjünk a másik hogyléte után? Teljesen kizárt dolog! Pláne mikor abban a tudatban nézek rá, hogy úgy megbántotta Sárit, mint talán még soha. Mégis megkérdeztem mi van vele. Úgy tűnik, szorult belém egy kis segítőkészség.
Válaszára csak bólintottam, nem firtattam tovább a dolgot, hiszen már így is kitérő választ kaptam. Segíteni pedig úgysem tudtam volna neki, megvolt a magam baja is. Kérdése azonban rávilágított, hogy neki talán neki több problémája is van. Ahogy rávilágított arra is, Lilla valóban törődik a húgával. Talán a Lídia és köztem feszülő távolság miatt feltételeztem, hogy Lilla is úgy gondolja, csak az a jó a testvérének, ami szerinte helyes. Vagy talán azért éreztem így, mert a levitás azt hiszi, mindig neki van igaza. Ebben a helyzetben azonban csakis ő az, aki rossz helyre lépett.
Nem akaródzott válaszolnom a kérdésére. Hiába nem enyhült a dühöm felé, meg is sajnáltam a csajt. Nem akartam már a képébe vágni, hogy a húga sokkal jobban van, mióta kizárta őt az életéből. Egy részem pedig szörnyen élvezte volna nézni az arcát!
Nem feleltem egy ideig. Csak elrúgtam magamat a faltól, és úgy döntöttem, ehhez a beszélgetéshez nekem is kelleni fog egy bögre kávé.
- Jól van - szóltam végül, majd belekortyoltam a forró kávéba. - Jól megvannak Zsomborral, Lilla - néztem a lány kék szemeibe. - Miért nem tudod ezt elfogadni? - Nem vártam, hogy reagáljon a válaszomra, azonnal nekiszegeztem a kérdést. Rögtön rálépve az ő kérdésének előzményeire. Hangom azonban nem volt erős, nem kiabáltam vele, most kivételesen nem. Határozottan szóltam hozzá, de emberien.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 112
Írta: 2021. május 30. 22:50 | Link


a nem randi



Én viszont talán nem hiszek abban, hogy valóban igazi átéléssel hisz ezekben a dolgokban. És nem zavar, hiszen nem is kell, el nem várom sem tőle, sem másoktól, hogy megtegyék azt, ami talán totálisan lehetetlen. Mert mindannyian mások vagyunk, más gondolkodással és felfogással. Nincs ebben semmi, ahogy arcunk, bőrünk, ujjunk lenyomata egyedi, úgy a gondolkodás is. Szeretem, amikor valaki teszi is, nem csak úgy, bele a vak világba megy és ontja a szavakat, ha kell, ha nem.
- Köszönöm – mosolyodom el, még ha mint mondtam, nem feltétlen igazság is ez. Nem folytatom tovább a témát, hiszen akkor lehet tudnék olyat mondani, amelytől ez a kis hit is apróra törne és inkább nem is akarna tovább hallgatni, semmi másról sem. Én nem szívesen állok fel ettől az asztaltól előbb, mint ami indokolná. Nem is úgy tűnik egyelőre, hogy kell. Időnk mint a tenger, nekem legalábbis, nem tudom tervez-e mást, mint itt lenni ma. Azt tudom, jelezni fogja, ha mára elege van belőlem.
Mintha mégis feszengene kicsit, bár megértem. Együtt látnak vele és itt, ebben a faluban, kastélyban ez nagyon jó alap arra, hogy holnap már egy párként emlegessenek. Talán ez feszélyezi, pedig még a keze közelébe sem nyúlok, nemhogy valami bensőségesebb dolgot tegyek. Megtenném, ha akarnám, nem látnám akadályát a magam részéről, hiszen csinos lány, olyan, aki nem átlagos, nem egy a sok közül. Csakhogy nem akarom a világ végére kergetni, sem a haragot azért, mert nem tudom szabályozni azt, ami a nadrágomban pihen. Szerencsére nincsenek ilyen gondolataim, beszélek hát, hátha azzal feloldom, hogy tényleg eszmecserét várok csak tőle és érezze jól magát. Még ha elutasítóbb is, nincs egyedül, biztos vagyok benne, ha lányok közül is, de vannak mellette bőven. Talán én vagyok az egyetlen fiú, aki nem úgy lép elé, hogy olyat akarna? Lehet. Akkor még büszke is vagyok rá.
- Ha ezt mondom, akkor ez eléggé félreérthető lenne – nevetek aprót, mert ilyet, vagyis ezeket a szavakat inkább akkor használnám, ha több és sok olyan érzés kavarogna bennem, amely a vágyakat testesítené meg. - Inkább úgy mondanám, hogy mint művésznek. Értsd ezt úgy, hogy ha van egy téma ami előttem van, keresem hozzá mi lenne jó. Formák, színek, arcok vagy csak gondolatok. Asszociáció, csak éppen képekkel. Sok itt a diák, van, akit megjegyzek, mert rettentő sok szeplő borítja vagy mert olyan afro-frizurája van. Vagy az arca, a járása. Többet nézelődök, mint beszélgetek, még ha ez nem is olyan hihető – mert lehet valami központi figurának tűnök, aki mindenkivel beszédbe elegyedik, ha éppen olyat lát. Pedig nem, korántsem. Ülök én eleget két óra között és csak nézelődök, firkálgatok, van, hogy alakokat, van, hogy másokat vázlatolok. Mikor mi sikerül. Van, amikor mellém ülnek és kérdeznek, de a legtöbb esetben elvagyok egymagam is.
- Megértem. Elég holdkóros alaknak nézhetek ki, főleg ha meg is szólalok – vigyorodom el, tudom, hogy hogyan festek. Akkor még nem látott, amikor alkotok. Olyankor aztán tényleg álomszerű minden, én is abban érzem magam. Nincs kapcsolatom a világgal, csak azzal, ami előttem van és amit alkotok. Semmi több. És nem is kell, mert nincs másra szükségem. Hogy a végeredmény mi lesz, az mindig változó.
- Köszönjük – szólok végül a pincérhez, amikor elénk kerül az élet. - Jó étvágyat – veszem kezembe a villát és a kést, majd nekiállok enni. Ráérősen falatozom, pillantok Lilla felé, aki szintén jóízűen fogyasztja, amit rendelt. Akkor a kacsa jó választás volt, ez is, bár kicsit csípősebb, mint hittem. Nem zavar viszont, szeretem, arcom nem rándul bele a falatokba, csak néha tartok egy szusszanásnyi szünetet.
- Ugyan, semmi gond. Egészségedre – legyintek aprót, hogy ne szabadkozzon. Lehet nem is evett előtte, szokása úgy mindenkinek, nekem is, ha ilyen helyre jövök, nem tömöm tele előtte magam, hagyok helyet. - Szeretnéd megkóstolni? Kicsit csíp – mutatok arra a részre, amihez hozzá se értem még, hátha kíváncsi az ízvilágra. Addig is kortyolok párat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. június 5. 13:24 | Link


* * *

Nem kellett beismernie, mennyire bántja, ami Sári és közte történt. Látszott rajta. Eltekintve a fáradságtól, gyengesétől, a be nem ismert betegségétől, könnyeitől csillogó szemei, bánattól terhes tekintete mindent elmondott helyette. És hangjából is tisztán kivehető volt, ami nem az idegességtől remegett, amiért kénytelen szóba állni Bernáthy Zsófiával.
Igazság szerint elég hamar el is engedte mindazt a neheztelést, és megvetést, amit az eridonos iránt érzett. Nem tudott, de nem is akart most az iránta táplált ellenérzéseivel foglalkozni. Sőt, hálás volt neki a kávéért, és azért is, mert látványosan visszafogta magát vele szemben. Nem rúgott belé, nem használta ki a lehetőséget, hogy ellensége gyengeséget mutat. Először, mióta ismeri.
Talán nem is olyan kiállhatatlan szuka, gondolta Lilla, miközben válaszára várva figyelte, amint Zsófi is tölt magának a kávéból. Nem teljesen tudta mire vélni a gesztust. Talán csak tényleg ő is inni akart egyet, vagy ez már az első lépés lenne afelé, hogy kibéküljenek? Nem volt biztos benne, hogy bele kéne látnia ebbe bármit is, de most egyébként sem a vele szemben álló érdekelte, hanem húga, aki gyakorlatilag hónapok óta levegőnek nézte őt.
Bólintott egyet Lilla, miközben újból ajkaihoz emelte a kávét. Nem tudta már elkerülni, hogy megízesítse egy csepp sós könnyel, így aztán le is tette, hogy megtörölje arcát tenyere aljával.
- Nem.. nem arról van szó, hogy ne tudnám elfogadni, hogy boldog.. valakivel - felelte, és sóhajtott, időt nyerve, hogy folytatni tudja. - Csak nagyon félek.. rettegek, hogy újra bántják. És nem leszek ott.. már megint nem leszek ott, hogy megvédjem.
Tudta jól, mennyire mániákusnak hangozhat időnként, mennyire túlzásba viszi az aggódást Sáriért. Pedig azt is nagyon jól tudta, hogy húga rendkívül talpraesett és kemény csaj, képes kiállni magáért és.. az ég szerelmére, hiszen kiskorukban ő volt az, aki megvédte nővérét!
- Azt mondtam neki, hogy az se érdekel, ha meggyűlöl, csak tudjam biztonságban. De ez nem igaz. - Elkezdtek potyogni a könnyei. Szégyen szemre, Bernáthy Zsófia előtt. - Nem akarom, hogy gyűlöljön!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc


bulbulimia | Bencének ^
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 176
Írta: 2021. június 5. 14:01 | Link


* * *

Alex más volt, mint a legtöbb srác. Ez persze rémesen klisés duma, Lilla nem is mondta volna ki hangosan, de kezdte így gondolni. És félreérthető megszólalásait is épp emiatt emelte ki, hogy lássa, milyen reakciókat vált ki belőle vele.
Tudta ő, hogy a legtöbben feldobott labdának tekitették volna kérdését, és lecsapták volna, egyértelművé téve vonzódásukat iránta, illetve vágyaikat, hogy rövid úton vízszintesbe kerüljenek vele, de a navinés vagy nagyon jól tudta megjátszani magát, vagy tényleg komolyan vette a lány feltételeit, melyek kimondták, hogy ez bizony nem egy randevú, és ők ennek megfelelően nem is úgy viszonyulnak a másikhoz.
Ennek ellenére megintcsak felszaladt a szemöldöke a másik szavaira. Szóval inkább megfigyelt. Vajon őt mennyit nézegette szótlanul? Kissé beleborzongott ebbe a gondolatba, és igyekezett nem úgy felfogni, mint valami perverz kukkolást. Még ha a művészetben gyakorta levetkőztették a festményre kerülő alakokat, remélte, hogy Alexnek eszébe se jutott őt akként elképzelni.
- Tényleg kicsit fura vagy, Alexander - bólintott Lilla, és még véletlenül se lehetett kivenni szavaiból, hogy ez most jó vagy sem a szemében.
Mi sem lehetett volna jobb gondolat-terelő, mint a befutó vacsora, amit végre letettek eléjük. A levitás hozzá is fogott, és bár úgy tervezte, csak csipeget belőle, hamar szóhoz sem tudott jutni a finom falatoktól.
Még az alapvető illemről is megfeledkezett, de szerencsére a srácot ez nem zavarta, sőt, még fel is ajánlotta, hogy Lilla megkóstolja az ő rendelését.
- Csak egy falatot - bólintott a lány, és kicsit elemelkedve a székéről, előrehajolva átnyúlt villájával Alex tányérjához és csent a csípős kacsából. Visszahuppanva rágcsálta, ízlelgette, és bólogatott a végére.
- Tényleg nem rossz. Az enyémen citrom érződik, nem csíp, de oltári - összegezte tapasztalatait, és már falta is tovább. Mire észbe kapott, már a fele eltűnt, és azon kezdett gondolkodni, kérhet-e még köretet.
De mivel továbbra sem egymaga volt, emlékeztetnie kellett magát arra is, hogy ne minden figyelmét az ételnek szentelje.
- Egyébként mihez akarsz kezdeni a Bagolykő után? Lehet abból élni.. amit tanulsz? - Nem tudta elképzelni ugyan, de remélte, nem hangzik túlságosan kétkedőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed