36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. október 15. 00:33 | Link

Mai Hamada


A mai napra úgy döntött, hogy szabadnapot vesz ki. Meglocsolta a szobájában burjánzó növénytenyészetet, amit már lassan ideje lenne elköltöztetni, hiszen nem épp a legmegfelelőbb hely nekik, de még nem vette rá magát erre a feladatra. Úgy vette észre, az eridonosokat kissé zavarja a sok zöld. Legalábbis a szobatársait biztosan. Legelőször inkább az Üvegházba ment volna, ám ott mindenféle diákok mászkáltak, és neki most nem fűlött hozzá a foga, hogy másokkal is találkozzon. Így búcsút intve a kastélynak rögvest a falu felé vette az irányt. Vidám mosollyal ment el a színház mellett, ha választania kellett, akkor ezt mondta volna az egyik kedvenc helyének a faluban. A nagy császkálásban észre sem vette, hogy eltelt az idő, ezt csak hangosan megkorduló gyomra jelezte számára. Na igen, bőven itt lenne az ideje enni is valamit. Zsebében kotorászva gyorsan összeszámolta, hogy vajon futja-e valamire itt a faluban, vagy esetleg kénytelen lesz visszamászni egészen a kastély konyhájáig. De tulajdonképpen ez egy szerencsés nap volt számára, hiszen zsebe tartalma azt mutatta, hogy igenis megvendégelheti magát a gyorsétteremben. Ettől a ténytől jókedvre derülve nyitott be az étterembe, hogy ott hangosan köszönve rögtön megszemlélje a kínálatot. Végül egy végtelenül egyszerű menü mellett dönt, krumpli, rántott hús. Igazi klasszikus.
Kiszámolja a kért összeget, némi földet söpörve le a zsebéből előkerülő pénzről. Majd keres egy helyet és lehuppanva tömni kezdi magába a krumplit. Két kecsapba tunkolt falat között feltekintve akad meg a szeme a vele szemközt lévő asztalnál ülő lányon.
- Ó, én téged ismerlek! - kiált fel csodálkozva, ahogy kérdés nélkül átcuccol a másikhoz. - Téged láttalak a múltkor a sikátorban, vagy a csárdában, már nem is emlékszem... - legyint egyet, mintha nem is lenne fontos. Halkát jóval halkabbra fogja, mint előbb tette.
- Hermésszel üzleteltél, mi? Vigyázni kell vele, furfangos egy fickó – mondja vigyorogva, ujjai között egy újabb krumpliszállal nyomatékosítva. Persze, nem akarja annyira hangosan reklámozni, hogy ismeri az alvilági fazont, akit a többség csak Hermészként azonosít, de a tavalyi évben tőle sikerült beszereznie egy ritkább, kicsit veszélyesebb növényt otthonra. Az már más kérdés, hogy csúnyán átverte a lányt, aki ezért persze némi revansot követelt, de a helyzet tulajdonképpen megoldódott. Érdeklődő tekintettel néz a másikra, hiszen ha már van egy közös ismerősük, az jó kiindulópont, nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 15. 13:23 | Link



Akár egy kisfiú somolyog, és boldogságát leplezetlenül mosolyodik el. Arcára kiülő zavarától először le, az asztalon érintetlenül fekvő késére, és csak azután, hogy lánya elhallgat, pillant fel élettel teli szemeibe. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, hiszen ha efféle apa-lánya beszélgetésre kerül sor, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi nem a szavak embere.
Rebus, hála az Ezüstleplű Merlinnek nem tőle örökölte kommunikációs készségét, hanem édesanyjától, egyértelműen, akiről azt hiszem elhinthetem, hogy anno is inkább ő dumálta ki Zsigát az övcsatjából, mint fordítva. Dehát megesik az ilyesmi.
- Mért gondolod, hogy az agyamra mész? - ütközik meg csibéje gondolatán, és minden mást félretéve, ennél a pontnál be is húzza a kéziféket. Sehova tovább, míg nem tisztázták van-e a gyereknek új, azaz a közelmúltban szerzett defektje, amit itt és most, a rántott hús felett be kell foltozniuk. Pont ahogyan azt nemrégiben egy szülőknek szóló pszichológiai könyvben olvasta.
Hátradőltében megreccsen a szék. Barna tekintetében megcsillan az a mihaszna, apai aggodalom, ami ahelyett, hogy lecsitulna, csak napról napra gyarapodik, és amihez egyszerűen nem lehet hozzászokni.
- Meglepne, ha azt mondanám, hogy a második alkalom után küldettem neki vagy húszféle csokrot? - büszke mosollyal szívja be alsó ajkát, arca az emlékre nyomban kipirosodik. Vállait mint aki semmiségről beszél megvonja. - Nem tudtam mi a kedvence, ezért gondoltam az összes létező összeállításból kap egyet.
Ha csibéje történetesen azt is gondolja, hogy szerencsétlen faterja - Ő - kénytelen éhbérért dolgozni a csárdában, mert sem neves diplomája, sem széfben tartott megtakarítása nincs egy jobb élethez, nem baj, egyelőre jól is van ez így. Csakhogy némileg téves.
Igaz, hogy az Ombozi család egy másik ága jóval nagyobb vagyonnal bír, mint ő, de Zsiga szívvel-lélekkel hisz abban, hogy a sírba csak és kizárólag élményekkel, utazással, emlékekkel, és egy igazán, minden tekintetben megélt élettel érdemes menni - nem pedig pénzzel, ami önmagában, halomban állva mit sem ér. Neki pedig ez megvan. A bátyja vajon elmondhatja mindezt magáról?
- Te vagy az egyedüli örökösöm - mondja két falat között, átpillantva egy közeli asztalhoz, ahol éppen málnás túrótortát esznek. Nyálelválasztása azonnal beindul. - Még nem beszéltünk anyagiakról. Szeretnél?
Neki nem jelent túl sokat ez a téma, de elég ideje ismerik már hozzá egymást és Rebeka is nagylány már, így ha szeretne, Zsiga nem zárkózik el előle.
- Emlékszem erre a gyerekre - nyeli le a falatot, majd szemöldök ráncolva bólogatni kezd. - Egyszer találkoztam vele a csárdában. Volt nála egy rúnákkal foglalkozó könyv. Értelmesnek tűnt.
Nincs mit szépíteni ezen. Ha a csibéje körül kukorékoló kiskakas a színes tollain kívül még egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor neki - még ha nehezen megy is - örülnie kell, nem pedig elfordítani a fejét és büntetni meg tiltani. Úgyse sikerülne. Ezt is olvasta.
Ha Rebekát odakötné az ágy lábához, és ő találkozni akarna Krisztiánnal, akkor egészen biztosan elhúzná az ágyat. Ezt nem olvasta, ezt tudja.
- Nem fura - a tányérját vizslatva ingatja meg a fejét. - Csak ritka. De nincs ezen mit meglepődni. Értékes vagy és szerethető, ő róla meg elmondható, hogy nem vak.
Zsiga meg a nagy szavak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 16. 17:45 | Link

Boróka

A levél sorait újra és újra átfutottam, közben mögöttem nyílt és csukódott az ajtó, de egy pillanatig sem voltam képes ezzel foglalkozni. Megdöbbentett mindaz, ami benne állt és amilyen formában. Mégis erről én miért nem tudtam? Mikor történhetett mindez? Dátum ugyan nem állt a levélben, de képtelen voltam felidézi magamban egyetlen emléket is, ami ehhez az incidenshez kötődne. Márpedig én biztosan észre vettem volna, ha valami nincsen rendben.
Hátradőltem a székemen és egy röpke pillanat erejére lehunytam a szemeimet és a levelet visszaejtettem a könyvre. Összefontam a kezeimet a hátam mögött és megfeszítettem a vállamat, hátha elmúlik a görcs, ami hirtelen beleállt.
A papírt figyeltem és az emlékezetemben kutattam –abszolút eredménytelenül. Közben láttam a szemem sarkából, hogy felemelkedik a kislány a másik asztalnál, de csak akkor tudatosult bennem, hogy hozzám akar leülni, amikor már visszafordíthatatlan volt a folyamat.
Szerettem volna csendben elfogyasztani az ebédemet. Olyan nagy kérés ez? Most komolyan, miért van az, hogyha az utóbbi időben kimerészkedem a kastély falai közül –szorosabban véve a szobámból–, akkor valaki szinte azonnal a nyomomba szegődik? Miért vonzom én ennyire az embereket? Mintha a homlokomra lenne tetoválva, hogy barátokra van szükségem.
-Szerintem összekeversz valakivel, kislány. –igyekeztem egy mosolyt villantani, ahelyett, hogy elküldtem volna kapásból melegebb éghajlatra. -Nagyon rossz ajtón kopogtatsz, ha alvilági ügyekről van szó. De mondd csak, mióta vagy te ilyen jóban velük?
A kérdés már-már egy kihallgatásra hasonlított. Fejemet enyhén oldalra billentettem és felvontam a szemöldökömet. Más esetben egyszerűen csak leépítem a lányt és magára hagyom, mit sem törődve azzal, hogy ő milyen ostobaságokat hadovál, de kissé aggasztott, hogy esetleg másoknak is mesél a kis feltételezéséről –ami úgy, ahogy volt ostobaság. Nem szerettem volna, hogy egy alaptalan pletyka kelljen szárnyra.
Hát támadtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. október 17. 12:01 | Link

Mai Hamada


Nem, az eridonost cseppet sem zavarja, hogy esetleg a másik lánynak semmi kedve a társaságához. Valahogy a Boróka-univerzumban élő lány nem tudja elképzelni, hogy kinek ne lenne kedve az ő társaságában tölteni az időt. Hiszen ő együtt él saját magával, és ez eddig nem okozott problémát neki, akkor mást miért zavarna? Mozdulatai megdermednek arra a feltételezésre, hogy esetleg téved.
- Nem, az nem lehet, biztosan te voltál! - szemöldökét ráncolva fürkészi a vele szemben ülő arcát. Az az óriási bizonyosság kicsit meginogni látszik, de ezt a göndör lány még véletlenül sem vallaná be. Az tény, hogy sötét volt, de bízik benne, hogy nem gágyult még meg annyira, hogy ne ismerje fel az arcot. Kicsit bántja a kislány megszólítás is, ezért önkéntelenül is kihúzza magát. Vegye csak észre a másik, hogy már nem elsős, hanem bizony a második évét tapossa a tanodában, az már nem annyira kicsi.
- Hát jó, tagadhatod, de szerintem akkor is téged láttalak! - von vállat, hogy figyelmét ismét a tekintetes méretű krumplihalom felé fordítsa. Újabb falatokon rágódva figyel fel a rellonos kérdésére. Kivételesen uralkodik magán és előbb lenyeli a falatot, aztán válaszol, nem próbálja meg kivitelezni egyszerre a kettőt, hiszen annak a múltkor sem lett jó vége.
- Én? Hát én nem vagyok jóban velük, csak Hermésszel beszéltem, még tavaly. De persze jól átvágott – húzza fel az orrát bosszúsan, hiszen még mindig tüskeként él benne az emlék. Igazi buta, naiv kislány volt. Sőt, még mindig az, de saját elmondása szerint már bizony rendelkezik némi tapasztalattal – ami valljuk be, még így is édeskevés. - Szóval csak valami növényvédőt akartam venni – szépít egy kicsit azokon a bizonyos ügyleteken, hiszen mostanra a sötét hajú hölgy elég nagy bizonytalanságot keltett benne. És van Bóróka számára valami nyugtalanító abban, ahogy kérdezte. Jobb lesz talán vigyázni. Figyelmét ismét a kaja felé fordítja, már az egyharmadát eltüntette a tányérjára halmozott éteknek.
- Amúgy te nem eszel? - kérdez, ezúttal fittyet hányva az illemre, egy falattal a szájában. Késével a másik előtt heverő érintetlen tányér ételre bök. Igen, persze, mutogatni sem kéne. Számára teljesen érthetetlen, hogy valaki kikéri a kaját, aztán csak várja amíg kihűl. Fejét csóválva lát neki, hogy egy újabb falat húst vágjon magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 27. 21:45 | Link

Boróka

A kislány rendkívül beszédes és ez már kezdett az idegeimre menni. A könyvet félre toltam magam elől és összekulcsolt kezeimet az asztal lapjára helyeztem, miközben igyekeztem úgy tenni, mintha minden figyelmemet neki szentelném. Halvány fogalmam sem volt róla, miről fecseg össze vissza, de egészen addig nem is érdekelt, amíg megingathatatlanul nem állított ostobaságokat. Összecsattant a fogsorom és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztal felett.
-Mégis miből sikerült kikövetkeztetned, hogy én voltam? –szegeztem neki megvillantó íriszekkel a kérdést.
Nem csak az bosszantott, hogy a kislány ennyire határozott, hanem a téma is, amit feldobott. Nem szerettem a pletykákat, főleg nem akkor, ha azok rólam szóltak. Persze tökéletesen hidegen tudott hagyni egy-egy szóbeszéd, az emberek mindenfélét fecsegnek, de ez nem abba a kategóriába tartozott. Így elnézve a lány könnyedén osztja meg másokkal a felfedezéseit és valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem örültem volna neki, ha felreppen, hogy én alvilági alakokkal üzletelek. Ártott volna a lehetőségeimnek, a gyakornoki munkámnak és nagy valószínűséggel még apa is a fejemet vette volna.
-Szerinted. Pontosan ezen van a hangsúly! –mutattam rá. -Ha valamiben nem vagy biztos, akkor kérdezz. Ez egy elég jó taktika lehet. –javasoltam neki és még magamat is sikerült meglepnem vele, milyen kedves vagyok.
Alapjába véve nem rajongtam az emberekért. Valószínűleg ők sem rajongtak értem. Ez a része a dolognak már egyáltalán nem érdekelt. Most is csak azért jöttem ide, hogy nyugodtan olvashassak és megehessem az ebédemet, erre tessék! A nyakamba kaptam egy újabb koloncot. Komolyan, miért járok így folyton? Mintha a fejemre lenne ragasztva egy neonvillogó „szeretetszolgálat” felirattal.
A kislány könnyedén választ adott minden kérdésemre, én pedig enyhén félrebillentett fejjel figyelmesen hallgattam a szavait. Gyanítom érezte, hogy valamiféle szándék húzódik a kérdésem mögött, mert egyik pillanatról a másikra vált sokkal óvatosabbá.
-Növényvédőt. –ismételtem meg a szót, abban bízva, hogy ezzel majd további magyarázkodást tudok kicsikarni belőle.
Tetszett, ahogy szegény szenved a válaszadással. Halvány görbület látszott az arcomon, miközben lepillantottam a tányéromon csücsülő salátára és csirkemellre. Lassan húztam magam elé tálcát és vettem fel a kést meg a villát, miközben végig a kislányt tanulmányoztam.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ilyen nyíltan beszélni a piszkos kis ügyleteidről? –vontam fel a szemöldökömet. -Nem aggódsz, hogy esetleg nem megfelelő személynek mondod ezt el?
Vágtam egy falatot a csirkéből, így adva a kislánynak lehetőséget, hogy végre egyszer átgondolja a mondanivalóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 3. 23:16 | Link

Csongor

Ebben a pillanatban lép ki a cukorkaboltból Kováts Marcell. Novemberi szombat kora délután. Cseppet sem mondható kellemesnek, sőt, egészen hideg van. Marci talárja alatt egy póló, hosszú ujjú póló, és egy kötött pulcsi lapul. Semmi kedve egy megfázáshoz. Mindenesetre örülne, ha gyártanának bélelt talárt is. Bár lehet létezik, csak a kis vörös még nem nézett be a taláros üzletbe. Talán pont most kellene... És ekkor hatalmasat kordul a hasa. Hmm... Inkább valami harapnivalóra lenne szüksége. Igaz, zsebében ott lapul egy kis édesség, de ő inkább valami főtt ételre vágyna. Finom rántott sajtra és sültburgonyára, vagy halra és mellé egy kis rizsre. Mmm... Még a nyál is összefutott a szájában. Belenyúl zsebébe. Előveszi a megmaradt pénzét és számolgatni kezdi. Elégnek tűnik. És máris a Vendéglátó negyed felé veszi az irányt.
Perceken belül meg is érkezik, és aww... Megérzi az isteni illatokat, melyek a közeli gyorsétteremből áradnak. Megnyalja szája szélét, s belép a Falatozóba. Azonnal beáll a sorba, s nézelődni kezd. Mikor ő a soros - ami beletelik egy kis időbe, ugyanis milliónyian álltak előtte -, kiböki a rendelését. Azonban hal és sajt, a krumpli és a rizs helyett egy pizza kerül a tányérjára, ami melegítés után a tálcájára lesz helyezve. Miután kifizeti az ételt, egy pillanatra megáll. Egy átkozott szabad asztalt sem talál szemeivel. Semmi kedve egy vad idegen családhoz, vagy diákokból álló bandához csapódni. Végül csak meglát egy totál üres helyet, messze a pulttól, a sarokban. Gyorsan odalépked, s leveti magát a székre. Amint megtalálja a kényelmes pozitúrát, felemeli a pizzáját és mohón beleharap. Kár volt sietni, ugyanis nyelve égni kezd. Kinyújtja hát - ami valljuk be, nem valami szép látvány -, s legyezni kezdi. Annyi esze természetesen nincs, hogy vizet töltsön poharába. Ostoba kis Marci.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 00:02 | Link



Hétvége, ebédidő. Anyáék nincsenek otthon, az pedig még túl kényelmetlen a számomra, hogy visszamenjek kajálni a kastélyba. Elvégre éveken keresztül a falu jelentette a világ közepét, révén hogy az előkészítőbe jártam. De azon túl is rengetegszer ettünk valamelyik étteremben a családommal. Most is valami nosztalgikus érzés fog el, amikor felkeresem a gyorséttermet. A tömegnek persze nem örülök. Ahhoz általában gyorsan elfogy a türelmem. Jelenleg azonban olyan éhes vagyok, hogy muszáj türtőztetnem magam. A kedvenc ételeimen jár az eszem, így mondhatni teljesen kizárom a külvilágot. Nyűgösen ugyan, de beállok a sorba és várom hogy rendelhessek. Ki is választok magamnak egy nagyobb szelet rántott húst, köretnek pedig krumplit. Akarom mondani hasábburgonyát. Üdítőnek a kólát rendelem, hála az égnek nem rakták tele jéggel, mert novemberben már nincs olyan meleg. Amint fizetek - és ezzel együtt búcsút mondok a heti zsebpénz jelentős részének - a szabad helyeket kezdem el keresni. Ilyenkor nagyon nehéz találni, mondanom se kell. Hiába néztem ki várakozás közben egy tuti helyet, szinte biztos voltam benne, hogy az előttem lévő be fogja foglalni. És így is lett. Bakker. Még szerencse, hogy nem olyan régen ült le az asztalhoz, mert így még gyorsan odamehetek hozzá. Megfogom a tálcámat és a sorban hárommal előttem álló fiúhoz megyek. Ahhoz a vörös hajúhoz, mert a sorból ő volt a legszimpatikusabb. Megköszörülöm a torkomat és udvariasan megszólítom, remélve, hogy nem vár senkire. Amikor így hajtanak el, az olyan ciki tud lenni.
- Szia, leülhetek ide? - azt hiszem nem kell magyarázkodnom, a helyek csak fogynak és fogynak. Közben óvatosan egyensúlyozom, hogy még véletlenül se borítsam fel a tálcát vagy lötyögtessem ki az italt.
Amennyiben megengedte, úgy helyet foglalok a vele szemben elhelyezkedő széken és el is kényelmesedem. Közben nem bírom ki, hogy ne egyek néhány falatot a krumplimból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 4. 00:26 | Link

Csongor

Ritkán szokott ő a faluban kajálni, számára a kastélyban kapott koszt tökéletesen megfelel. Ne lenne olyan alkalom, hogy ne találna kedvére való kaját. De ha már egyszer amúgy is Bogolyfalván tartózkodott, és közel is volt a vendéglátó negyed, akkor miért ne térjen be a legközelebbi gyorsétterembe? Hála égnek csak pár galleont kérnek el a pizzáért, így már érthető miért vannak itt ennyien. Meg különben is ebédidő van. Nyilvánvaló, hogy nem egy-két ember ücsörög az asztaloknál.
Hála égnek nem szükséges ismeretlenek mellett helyet foglalnia, ugyanis talál egyetlenegy szabad asztalt. Amint leül, beleharap a pizzájába, azonban nem számított arra, hogy ennyire forró lesz. Épp fulladozáshoz kezd, mikor egy nála jóval fiatalabb srác megkérdezi, hogy leülhet-e. Marci hevesen bólogat, s belekortyol a vizébe, holott legszívesebben a fiú kólájával oltotta volna el égő nyelvét. De azért hatalmas pofátlanság lett volna megkaparintani a fekete italt, s egy nagyot kortyolni belőle. Ha a legjobb haverja ült volna előtte simán megtette volna de így...
 - Hihetetlen, hogy milyen sokan vannak, mi? - kérdezi a kis sráctól mosolyogva Marci. Megtörli szemeit, ugyanis még könnyei is kicsordultak a nagy haldoklás közepette.
Pizzáját fújni kezdi, hogy ne ismétlődjön meg ugyanaz, mint az előbb. Nem lenne szép látvány. Mikor már úgy érzi épp megfelelő hőmérsékletű az étel, harap egyet, jól megrágja a falatot, majd lenyeli. Mmm... Mennyei! Ízlelőbimbói egyenesen el vannak ragadtatva!
 - Te is bagolyköves vagy? - kérdi Marci. Nem tudja eldönteni, hogy előkészítős, vagy már a kastély lakója. Elég fiatalnak tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 00:50 | Link



Nem kerülök kellemetlen helyzetbe, a jellegzetes hajú fiú hellyel kínál asztalánál. Udvariasan megköszönöm, s csak ekkor veszem észre, hogy enyhe túlzással pont a legjobbkor jöttem. Szeme könnybe lábadt, már-már a halálán van, amit én pillanatnyi kétségbeeséssel, majd egy elfojtott mosollyal reagálok. Hirtelen azt se tudtam mi van. Komoly baj, netán velem gúnyolódik, de aztán rájöttem, hogy csak túl forró volt a pizzája. Azért mégse lenne szép kinevetnem őt, főleg hogy mondhatni az imént kértem tőle szívességet. Nem értem egyébként, hogy miért nem valami üdítőt vett, talán minden pénze elment a kajára.
- Ja. Pedig amúgy szeretek itt enni, ha nincsenek sokan - vonom meg vállaimat - Jobban vagy? Furcsa, hogy ennyire túlmelegítették a pizzád, általában jobban szoktak figyelni a vendégekre. Biztos kapkodniuk kell a forgalom miatt. Biztos nem zavarok? Vársz valakit?
Próbálok a lehető legudvariasabb lenni. Jóval idősebb lehet nálam, nem akarok bajt a nagyokkal. Kicsit sajnálom, hogy megzavartam az ebédjében, de igyekszem majd jó társasága lenni. Eddig senki se ugrott ki az ablakon miattam. Közben apró szeletekre vágom a húst és hagyom hűlni, hogy véletlenül se történjen meg velem egy hasonló baleset. Aztán néhány pillanat és egymás után pakolom a számba az ételt, szinte alig győzök helyesen megrágni egy-egy falatot.
- Igen, most kezdtem. Gondolom neked már a sokadik éved. Szereted? - érdeklődöm teli szájjal. Kicsit furcsállom a kérdést, hiszen nem vagyok kisebb a többi elsősnél. Az utánunk jövő évfolyamon pedig tökre alacsonyak a fiúk - Nem láttalak még, azt hiszem nem egy házba járunk. Én levitás vagyok- árulom el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 4. 01:17 | Link

Csongor

A haldoklás után végre sikerül jobban szemügyre venni a srácot. Szőkésbarna haj, kékes szempár, egy-két anyajegy az arcon. Egész kedvesnek tűnik, még kisfiús arca van. Több, mint valószínű, hogy elsős. Esetleg másodikos. Nem, inkább elsős.
Miután alaposan végigmérte, végre megkóstolja a pizzáját - alapos megfújás után. Nem szeretne hasonló szituációt teremteni. Finom, finom, bár a kastélyban azért a manók jobbat alkotnak, de hát pár galleonért mit várunk?
 - Én most vagyok itt először, szóval nemtom - rántja meg a vállát. - Hé, hé, hé! Nyugi öcskös - mondja mosolyogva, s közben megveregeti a srác vállát. - Ha zavarnál már rég elküldtelek volna - mondja. Marci sok dolgot utál. És ez hozzátartozik: ha valaki próbál rettentő udvarias lenni. Vagy olyan dolgokon fennakadni, amik már megtörténtek. Nyilvánvaló, hogy nincs gáz a srác maradásával, különben rég megmondta volna Marci, hogy jobb lenne, ha távozna. Mondjuk az is nyilvánvaló, hogy a srác fiatalabb révén próbál nem ujjat húzni az idősebbel, s inkább kétszer megbizonyosodni arról, hogy nincs ő rossz helyen. Csak hát a mi Marcink ebbe nem gondol bele.
 - Gondoltam. Jaa, nem olyan rossz. Mindenképp jobb, mint egy sima mugli suli - mondja. - Én eridonos. És Marcinak hívnak - nyújtja jobbját a kis srác felé. Ha megtörténik a bemutatkozás a kis vörös még egyet harap a pizzájából, a falatot pedig vízzel öblíti le. Milyen jól is esik neki!
 - Na és, milyen a levita? Nem sok diákot ismerek onnan - folytatja a beszélgetést Marci. Ha már ideült a gyerek, akkor csak dumálgassanak, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 20:40 | Link



Nem lehet kötődése a faluhoz, máskülönben furcsállnám, hogy eddig még nem látogatott el ide. Ez azért elég népszerű hely ahhoz, hogy az ember csakúgy kihagyja. Mindenesetre nem ad túl sok időt ezen agyalni, ugyanis rögtön nyugtatni kezd. Örömmel konstatálom, hogy nem csak formaiságból engedett maga mellé. Ilyenkor jobban szeretek száz százalékosan meggyőződni arról, hogy tényleg nem zavarok, ez amolyan furcsa szokásom, ha olyan emberrel beszélek, akitől egy kicsit tartok. Mert hát csak rá kell nézni... Jóval idősebb nálam. Eddig én voltam a legnagyobb, meg egyébként sincs se bátyám, se nővérem, aztán most mindenki gólyának hív. Nem igazán tudom még, hogy hogyan alkalmazkodjak.
- Akkor jó - nyugszom meg egy halk sóhajtással. Szavaim lassúak és megfontoltak. Nem szeretek sokat és egyszerre beszélni, mert akkor csak összevissza hadarnék. Még mindig arra törekszem, hogy jó benyomást keltsek a fiúban, hátha később a korkülönbség ellenére jóban leszünk, s nem csak egy idegen leszek a számára. Elvégre ideje bővíteni kapcsolati köröm a kastélyon belül.
- Jobb és érdekesebb. Annyira jó, hogy varázslók vagyunk - mosolyodom el büszkeséggel az arcomon, miközben arra gondolok, a muglik most mennyire hülyének néznének, ha hallanák. Bemutatkozására kissé megemelkedek a székből és enyhén megszorítom a kezét - Csongor.
Akik egy kicsit jobban ismernek, azok már szólíthatnak Csonginak is, de ez mostanság egyre inkább kisfiúsnak hat. Hívjanak csak így otthon, az előkészítőben, meg a közeli barátaim. Közben én is haladok az evéssel, hogy ne maradjak le Marci iramától.
- Örülök, hogy oda osztottak be. Még elég új ez az egész, de már nagyon vártam, hogy a Bagolykőbe járhassak. Amúgy neked hogy megy a tanulás? Mennyire kemények a tanárok és a tantárgyak? Könnyű volt elsőben a vizsga? - végre valaki, aki már átélte ezeket, nem csak úgy a levegőbe beszél. Tavaly még nagyon riogattak minket, hogy majd milyen nehéz lesz itt. Kíváncsi vagyok mennyi igaz ebből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. november 6. 14:25 | Link

Mai Hamada


A diáklány számára alig tűnik fel, hogy Mai kérdését megvillanó szemekkel teszi fel. Lerak kést villát, mutató és hüvelykujjaiból keretet formálva szemléli a másik arcát, kicsit hunyorítva is hozzá. Enyhén hátrébb dől, hogy távolabbról is szemlélje a képet. Majd bólint.
- Az arcod ívéből. Egészen ilyenre emlékszem – Most, hogy ezt így tisztázta, újból visszatér az evéshez. Az előbbi kételyt ez a méricskélés el is oszlatta. Bizonyos benne, hogy ő volt. Hacsak nincs egy ikertestvére, vagy valaki felvette az alakját. De Borónak eszébe sem jut metamorfmágiára gondolni, szerinte ő volt és pont. Makacsságából nem enged. Igazából valószínűleg elfelejtette, hogy nem egy vajsör után látta meg a két alakot, de akkor sem hülye. Ha rá emlékszik, akkor biztos ő volt.
- De most már biztos vagyok – húzza fel az orrát sértődötten, tulajdonképpen ellent mondva korábbi bizonytalan állításának. - És most kérdeztelek, de az is lehet, hogy csak nem akarod bevallani. De ne aggódj, előttem nem kell szégyenkezni emiatt – kacsint bizalmasan a másikra. Az ő agya ebben a kérdésben tényleg addig terjed, hogy szegény Mai azért tagad, mert nem tudja Boró mennyire nagyon megbízható ebben a kérdésben. Ő aztán nem árulja be senkinek, efelől biztos lehet.
- Igen, igen, növényvédőt, mi mást? - bólogat szaporán, és értetlenkedve felvonja a vállát. - Te nem tudod elképzelni milyen hatékony varázsszerek vannak a közönséges mugli meztelen csigák ellen. Mert azok is nagy károkat okoznak ám – magyarázza tudálékosan, hevesen gesztikulálva hozzá. Ez számára elég egyértelmű, de megszokta, hogy ha keveri a mugli meg a varázslatos dolgokat, akkor bizony nem árt némi magyarázatot biztosítania boszorkány vagy épp varázsló társainak.
Mai kérdése teljesen összezavarja, egy apró minutáig még a villa is megáll félúton a szája felé. Meglepetten pislog Maira. Na, ebbe nem gondolt bele, egyáltalán nem.
- Hát.. nem.. én.. - hebeg meg habog. Általában nem áll el a szava, de most kicsit belezavarodott a dolgokba. Kezd egyre inkább fenyegetésként tekinteni a rellonosra. Majd hirtelen összeszedi magát, és nagy határozottságot sugallva csapja le az evőeszközét mérgesen támadva a másikra. - Azok nem voltak illegális ügyletek, csak növényvédőt vettem. Sokkal inkább érdekelne, hogy te mit szereztél be! - Mutatóujjával a másikra bök. Nem mondhatni, hogy a teljes igazságot mondta, de nem is hazudott akkorát. Vett növényvédőt. Is. Meg mást is. De persze, hogy tagad, mert Mai felvillantotta előtte, hogy az aranyos göndör fürtökkel nem mindenkit vesz le a lábáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. november 9. 11:54 | Link

Boróka

Megingathatatlanul állította az igazát, én pedig már régen megbántam, hogy belementem ebbe a sehová sem vezető csevegésbe. Teljesen biztos volt benne, hogy tudja miről beszél, én pedig teljesen biztos voltam benne, hogy a lánynak szüksége lenne egy jó barátnőre, akit nem zavar, hogy ennyit fecseg teljesen feleslegesen.
Érdekelt volna, hogy milyen indíttatásból ült le mellém, még akkor is, ha ismerősnek vélt. Talán látott valakit akkor, aki hasonlított rám és talán még abban is biztos volt, hogy engem látott, de ez nem jogosította fel rá, hogy idejöjjön és elrontsa az ebédemet.
- Gondolod, hogy szégyenkeznék? -kérdeztem meg csak úgy, mellékesen és összefont karjaimat az asztallapra helyeztem.
Már régen elment az étvágyam és a levéllel sem volt időm foglalkozni, ugyanis a kislánynak, akit nagyon zavart, ha kislánynak szólítottam, megeredt a nyelve. Ha nem ebben a helyzetben lettünk volna és engem akár csak egy pillanatig is foglalkoztatott volna a kérdés, hogy vajon a lánynak mi járhat a fejében, mi a háttere és mi mindennel foglalkozik szabadidejében, akkor most kifejezetten aranyosnak találtam volna, hogy ennyire próbálja nekem bebizonyítani a növényvédők jótékony hatásait. Naná, majd pont egy alvilági alakot fogok megkeresni, hogy ugyan adjon már nekem valamit meztelencsigák ellen. Ezt most komolyan mondja?
Egy mosoly költözött az ajkaimra -számító és sötét görbület.
Ő is észre vette, hogy a kérdés kicsit keményebben csattant, mint feltétlenül szükséges lett volna és azonnal visszakozni kezdett, majd rám terelte a szót. Védekezett. Hát persze, én is ezt tettem volna a helyében, ha van valami titkolnivalóm.
Nem hittem, hogy akkor én most a lányka segítségével lebuktathatok egy komplett csempészhálózatot, de érdekelt volna, hány ilyenről beszélhetünk az iskola közvetlen közelében. És egyáltalán! Miért nem foglalkozik senki sem ezzel a problémával? Itt gyerekek vannak.
Hátradőltem a székemen és kissé elsötétülő íriszekkel méregettem a kislányt.
- Miért vagy ennyire ideges, ha nincsen semmi rejtegetni valód, kislány? -figyeltem, ahogy levágta az evőeszközeit és én tudtam, hogy nyert ügyem van. A dühös ember nem gondolkodik racionálisan. - Én nem találkoztam a te kis beszerződdel, de ha mégis én lettem volna ott akkor éjjel, neked semmi közöd sem lenne hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 9. 16:01 | Link

Csongor

Tulajdonképpen nem bánja, hogy végül lett társasága, bár végignézve az éttermen egészen nyilvánvaló volt, hogy valaki pillanatokon belül lecsüccsen mellé. Hála égnek nem egy zsörtölődő öregasszony, vagy egy fiatalkoráról áradozó idős férfi foglalt helyet vele szemben, hanem egy rendes kissrác. A kölyök tökéletesen meg akart bizonyosodni, arról, hogy zavar-e a jelenléte. Marcit egy cseppet fel is húzta a dolog, de ha jobban belegondol, valószínűleg ő is így viselkedett volna annyi idősen.
Ugyan nyelve totális szétégett, ő mégis folytatja az evést, persze előtte jó alaposan megfújja. Egészen finomnak találja, s egyre csak tömi a fejét. Végre pocakja sem reklamál.
Két falat között megesik a bemutatkozás is. Csongornak hívják a gyereket, s hamar rátalálnak a közös témára, ami nem más, mint: az iskola. Mintha egyszer-kétszer már látta is a folyosókon, de nem biztos benne.
 - Hát... - vigyorogva megvakarássza tarkóját - egész jól - próbál füllenteni, bár valószínűleg a vak is látja, hogy nem teljesen mond igazat. Nem egy éltanuló, és nem is akar az lenni. Talán terelni kellene a témát. - Nos eleinte még minden okés volt, de aztán... - nevet. - Az első meg a második sima ügy. Mondjuk ha folyamatosan tanulsz, nem úgy, mint én, akkor a harmadik és a negyedik is könnyen fog menni. A tanárok meg... Hát, Felagunddal jobb ha vigyázol. Szétolt bájitaltanon, ha nem készülsz folyamatosan. A többi nem vészes. Podmaniczky Ádi a kedvencem. Ő nemrég lett tanár, szóval alig idősebb nálunk. Jól tanít, humora is van, és különben is a házvezetőm. Nem is mernék rosszat mondani róla - felkacag. - Ő tanítja a mugliismeretet.
Időközben pizzájából is eszegetett, így hát már csak a széle maradt, amit amúgy sem csíp annyira, mégha puhább is. Kortyol egyet a vizéből, hátrébb tolja a tányérját, s kényelmesebb pozíciót vesz fel. Sóhajt egyet, majd megpaskolja pocakját.
 - Jaaaj, de tele vagyok. És egyébként neked mik a tapasztalatid eddig? Felfedezted már a kastélyt? Úúú, gondolom már lecsekkoltad az erdőt - vigyorog Marci.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. december 28. 15:20 | Link

Mai Hamada


Az biztos, hogy ez a mai ebéd sem unalmas Boróka napjában, hiszen egész érdekes társaságot talált magának még akkor is, ha néhány kérdése bizony kellemetlen és Mai is pontosan jól tudja mit mondjon ahhoz, hogy összezavarja az eridonos bongyorkát.
- Abból gondolom, hogy szégyelled, hogy annyira tagadod. Szóval a válasz igen, gondolom, hogy szégyenkeznél – következtet végül egykedvűen megvonva a vállát. Ő talán nem szégyenkezne miatta, de, hogy nem kürtölné világgá az is biztos.
Kislányos sértettsége elárulja Mai számára egyelőre még éretlen mivoltát. Akármennyire is zavarja, ő a másik szemében tényleg csak egy huncut kislány, akinek esetleg van némi vaj a füle mögött, mint azt már a rellonos is gyanítja. Ezért is hebeg, mert Mai bizony érti a dolgát, de ettől Boró óvatosabbá is válik, és ha mondjuk a rellonos kedvesebb lett volna az elején, gondolkodás nélkül mesélt volna el mindent Hermészről, meg arról, hogy miket is vett tőle. De így már ez a hajó elúszott, kamaszosan dacos, sértődött mozdulatai arról árulkodnak, hogy Mai esetleg jó nyomon jár.
- Nem is vagyok ideges, csak... csak..., ááh – legyint egyet, majd vesz egy mély levegőt, és kerülve a másik tekintetét inkább visszatér az evéshez. Tulajdonképpen már kezdi bánni, hogy itt foglalt helyet. A mestertanonc mondatára csak szemeit forgatva pillant fel. Persze, persze, sok minden van, amihez neki nincs köze, de Borókánk bizony elég kíváncsi lány ahhoz, hogy mindenbe beleüsse az orrát. Lenyelve az utolsó falatot is leteszi az evőeszközt.
- Én csak próbáltam kedves lenni, meg társaságot biztosítani, ha nem, hát nem. Békén hagylak – ajkait enyhén lebiggyeszti, megbántottan áll fel, hogy a tálcáját a helyére téve, még visszalépjen Mai asztalához búcsúzóul.
- Akármit mondhatsz, én tudom, hogy te voltál ott – Makacsságával nem tud mit kezdeni, ő csak azért is odaszúrja még ezt az utolsó mondatot, majd hamiskás vigyorral az arcán indul ki a gyorsétteremből, hogy hátra se nézve intsen és otthagyja Mait. Van egy olyan érzése, hogy nem fog jól kijönni a rellonossal, és talán okosabb lenne a jövőben elkerülni a mestertanoncot.

//Tudom, hogy már emlék vagy, de mégis úgy tiszta, ha lezárom a játékot - még ha jól el is késtem vele. Köszönöm szépen!  Kiss Love//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. január 31. 23:14 | Link

Everett Jr.

Elveszve a munkába, keresve önmagam, meg próbálva lépést tartani azzal a sok elvárással, ami amúgy érkezni szokott, igyekszem a szociális életemet is szinten tartani. Na ez az, ami nagyon pocsék módon megy. Talán tényleg jobb lett volna, ha inkább maradok mestertanoncnak, ellézengek még egy idig a suliban, de neeem, én dolgozni akartam és önállósodni. Hát tessék, sikerült. Ma viszont - hosszú idő óta először - sikerült egészen időben végeznem és lecsapnom arra, aki egész idő alatt az egyik legjobban hiányzott nekem, Ashre. Szerencsére a nagy kihagyás ellenére nem küldött el azonnal a halálba, lehet személyesen szeretné majd megtenni. Mivel igent mondott arra, hogy kajáljunk valamit együtt, így munka után egyből hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam és kerestem valami kevésbé hivatalosat, vagyis egy fekete pólót, amint egy fagylalt éppenséggel obszcénnek érthető poént mond, valamint egy fekete farmert. Sokkal jobb. Félreértés ne essék, szeretem az egyenruhámat, szeretek elegáns lenni, de mostanában már annyit voltam abban, hogy a múltkor már alváshoz is majdnem felvettem. Hozzáteszem, eléggé fáradt voltam. Most viszont nagyon is magamnál vagyok és nagyon is fitten, hiszen régen töltöttem együtt hosszabb időt a munkatársaimon kívül bárkivel, aki nem a Simfel család egy tagja vagy a párom volt. A megbeszéltek előtt egy jó negyed órával érkezem a helyszínre, kesztyűs kezeim a hosszított szövetkabátban pihennek, amíg Asht várom.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2017. január 31. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:16 | Link

Mr Lasch

A vizsgákra való veszett tanulás kifejezetten megviselte a szervezetemet a napokban. Ezért az éjszakák többségét a kastélyban töltöttem, jobb is volt így, legalább azon sem kellett aggódnom, hogy apám majd félhullán benyit hajnalban és rámmorran, miért nem alszom inkább.
Azonban a mai nappal a szervezetem úgy döntött, hogy épp eleget tanult már, köszöni, nem hajlandó további ismeretanyagok befogadására. Csak ültem a jegyzeteim fölött, bámultam rájuk, néha elolvastam és mégsem sikerült semmit megjegyezni. Így tehát minden bűntudat nélkül keltem fel az asztal mellől és kezdtem öltözni, hogy találkozzak Mr Nagymenő-minisztériumi-manussal. A kedvéért még arra is képes voltam, hogy az ing helyett egy képregényes pólót és farmert válasszak öltözékképpen. Amúgy is sokkal jobban preferáltam ezt. Végül öt perccel a megbeszélt idő előtt futottam be a Falatozó elé, ahol Ervin már nem meglepő módon ott ácsorgott.
- Hova siettél ennyire? Még én is bőven idő előtt vagyok! - horkantam fel végül, megveregetve a vállát, hogy jelezzem: helló, jelen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. január 31. 23:18 | Link

Szőke herceg   Grin

Amikor meglátom a felém közeledőt, érzem, hogy elérzékenyülök. Kiveszem a kezeimet a zsebemből, kitárom a kezeimet, és amikor a menekülésre alkalmatlan közelségbe ér, megölelem őt.
- Jaj haver, azt hittem már nem látlak többet.
Megveregetem párszor a hátát, mielőtt elengedem, és látványosan kitörlök egy könnycseppet a szememből. A kellemetlen az, hogy tényleg azért csináltam, hogy kitöröljem. Mi a fene van velem?
- Menjünk be, mert megfagyok.
Az ajtónál előreengedem, fázósan lépek be mögötte. Mivel idő előtt érkeztem, ezért gyorsan foglaltam egy asztalt, mielőtt még lecsúszunk a dologról, így egy hátsó helyet kapunk, nem is baj, nem jön ránk legalább a hideg.
- Mi a helyzet mestertanonc fronton?
Kérdezem, miközben kivetkőzzük magunkat a sok rétegből, és amikor meglátom a pólóját széles vigyorral nézek rá.
- Merlinre, ha nő lennél, elvennélek.
Jegyzem meg őszinte örömmel, majd szépen ledobom magam, és az egyik étlap után nyúlok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:19 | Link

Dér Jankó Rolleyes

Valahogyan egyáltalán nem lepett meg a tény, hogy amint karnyújtásnyi távolságba keveredtem Lasch úrhoz, abban a pillanatban már meg is ölelt. Persze, kaphatnék sokkot, hogy miért csinálja meg engem ne ölelgessen, de miért is? Helyette inkább kissé esetlenül ugyan, de viszonoztam a gesztust, megveregetve finoman a hátát.
- Hé, nehogy aztán rám kend! Kettőnk közül te vagy olyan hű de elfoglalt. Nehogy sírj nekem, mert ülhetünk pityeregve az asztal mellett két oldalt, mint valami rakás szerencsétlenségek - nevettem el magam halkan, pedig teljesen komolyan gondoltam. Ha nekem valaki fontos volt, akkor néha már túlzottan is fogékony voltam az illető érzelmeire és a nevetésből pillanatok alatt retardált fóka módján történő visítás lett, a szipogásból pedig könnyáradat. Persze, fagyos volt, hát biccentettem, hogy akkor nincs más, irány befelé.
Bespuriztam hátra, hogy aztán a melegtől lassan feleresztve megszabaduljak a kabátomtól és egy tincset zavartan lökjek odébb a homlokomból. Ideje fodrászhoz menni.
- Áh, semmi sok. Vizsgaidőszak lesz, tanulok ezerrel, de az agyam betompult, asszem túlzásokba estem - nevettem fel kicsit megdörgölve a szemeim, hogy rendes működésre bírjam a bent ketyegő valamit, sikertelenül. - És a minisztériumban?
Ahogyan sejtettem, azért ez a póló sokkal jobb hatással volt a kedélyállapotára, mintha kiöltöztem volna és beállítok nyakkendőben. A helyében már csömöröm lenne tőle.
- Igen, tudom. És jól is járnál, de nem vagyok nő, szóval buktad. Mit iszunk? - kérdeztem végül felcsapva az étlapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. január 31. 23:20 | Link

Tanárgyerek   Tongue

- Szép is lenne. Mire eljutunk a levesig a falu végén már indul vissza a pletyka, hogy könnyfakasztó ártást kaptunk. Mondjuk ez egy nem rossz kifogás.
Jó, hát ha kell, akkor azért tudom ám én tartani magam, meg tudok felnőttes is lenni, de nem akarok. Olyan jó végre a koromnak meggfelelően viselkedni, és végre olyan társaságban lenni, ahol nem én vagyok a fiatalka, akit meg lehet szivatni.
- Fejetlenség. A polgármester személyzetfrissítést tart, maga mellé vett. Azt mondta, hogy a fizetésemen is korrigál. Rendes fickó, szerintem, de a híre nem olyan jó a folyosókon, a faluban. Nem akarok a pletykákra alapozni, de ha figyelmen kívül hagyom őket, félek, hogy belerángat valamibe.
Nem könnyű a helyzet, és minél többet hallok, annál nehezebben tudok pártatlan maradni. Pártatlan akarok lenni, de félek, hogy az nem olyan egyszerű, mint ahogy én kitalálom. Egyelőre erős vagyok, de jó végre kiönteni a szívemet.
- Apád nem mondott róla valamit? Nem sanyargatja az előkészítőt vagy ilyesmi?
Mondjuk ezt még nem hallottam róla, de ki tudja. Talán csak keveset vagyok kint a faluban, és azért nem tudom, hogy itt mit beszélnek.
- Hiányzik a vizsgaidőszak. Nem hittem volna, hogy fog, de igen, megtörtént. Az első nem hiányzott, élveztem, de ez a mostani... lenne papírom, azért az nem lenne rossz.
Arra, hogy nem nő, lekámpicsorodik a szám, és látványosan elszomorodva bólogatok, aztán azért, mielőtt még lenyomom a kedvét, idiótán elvigyorodok.
- Elég nekem egy asszony, kettővel már nem bírnék, pedig régen... öregszem.
Tagadhatatlanul, hiszen sosem voltam szent, erről Ella is mesélhetne, nem is keveset. Azonban ő sem, így azt hiszem az a legjobb, hogy nem teszi.
- Mit nem? Mindent. Kérjünk egy napi specialitást. Állítólag csak a bátrak merik bevállalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:21 | Link

Lazánka  Rolleyes

- Az még nem is hangzik olyan rosszul, mint mondjuk az, hogy szerelmet vallottam a nődnek, aki erre mindkettőnknek kosarat adott. Ez jobban illik a helyi nénikhez - nevettem el magamat kissé. Ha az ember elindít köztük egy pletykát, tíz perc múlva a falu végére ér, de teljesen kifacsarva, nincs mese. Azért látszik rajta, hogy egy jó ideje nem ökörködött már senkivel, az ilyesmi meg le tudja lombozni az embert. Ezért nem szabad korán munkába állni.  
- Csak ne hagyd, hogy bármibe rángasson, nem fogok bíróságra járkálni a hülye fejed miatt! - jelentettem ki harciasan, de egyértelmű volt, hogy én lennék az első, aki a cellája előtt ugrálna, hogy: "Lasch... Héló! Börtöntöltelék! Hahó". Röhej. A kérdés hallatán futólag eltöprengtem, de aztán lassú fejrázásba kezdtem. Fura is volt kicsit.
- Nem tudom, nem hallottam ilyesmiről. De apa mostanság nem beszél annyit az előkészítőről, meg amúgy is ritkán látom... - Persze, erről nem csak ő tehetett, hanem az egész família, az élen velem, majd magával és az előkészítővel, aztán Franci és Valentin.
Egyszerűen nem tudtam elképzelni róla, hogy majd pont neki fog hiányozni a vizsgákkal járó stressz.
- Cseréljünk! Te bemész, megírod a bájitaltan vizsgámat, én meg nyakkendőt öltök és végzem a dolgod az irodában, aktakukac - néztem rá provokáló pillantással, amit egy pimasz mosollyal körítettem. Azért jó volt kicsit olyannal lógni, aki mégis velem egykorú és nem nőnemű egyed. És Ervin, persze.
- Mondtam, hogy nem neked való a minisztérium, papa... - ráztam meg a fejemet, majd lemondó sóhajjal legyintettem nagyot. Aztán jött az a katasztrofális ötlet a részéről, hogy kérjünk napi ajánlatot, ami tényleg rettenetes döntés volt.
Így hát evidens, hogy belementem.
- Jó, legyen úgy. Legfeljebb kapunk valami undormányt - vigyorogtam szélesen, mint valami hibbant. Azt hiszem, nem vagyunk egymásra jó hatással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. január 31. 23:22 | Link

Kék a szeme...

- Jaj Merlinre! Ne nevetess!
De azért muszáj nevetnem, hihetetlen, hogy balta arccal ezt elő tudja adni. Mármint komolyan, imádom. Olyan, mint én, de mégis más és ettől vagyunk mi olyan jók. Szimbigyóban élünk.
- Jó, hogy nem azt, hogy mind a ketten jártunk vele, végül elhagyott minket egy harmadikért.
Bár ez sem lehetetlen, a végén lejjebb is halkítom a hangom, nem akarok én itt ötletet adni a közelünkben ülőknek. A tanácsára elhúzom a számat, és bólintok is persze. Nem könnyű, amit kér, hiszen van, hogy az ember észre se veszi, és máris kész a katasztrófa. Persze figyelek, igyekszem észnél lenni, és nemet mondani, ha úgy vélem, szorul a hurok, de valahogy eddig még nem éreztem annyira a vészt, mint amennyire mások állítják. Lehet, hogy ebből még baj lesz, és igen, elhiszem, hogy amint lecsuknak, ő fog először ott lenni, sőt azt is, hogy valami szemétkedős pólóban jelenik meg. Mondjuk egy Freeeeeetime feliratúban vagy valami ehhez hasonlóban.
- Zűr van?
Kérdezem az egyértelműt, mert látszik, hogy annyira nem boldog, mint amennyire boldog lehetne.
- De hát apád most jól van nem? Láttam őt, aznap...az évfordulón. Úgy tűnt, hogy rendben van.
Megjegyeztem, mert furcsa volt találkozni vele, olyan szürreális. Azt hittem, hogy azon a napon otthon lesz, és csak Ash-sel akar lenni.
- Te rendben vagy?
Pont emiatt jutott eszembe akkor is, hogy ő nincs jól, de nem akartam aznap zavarni, hiszen az anyja volt, és az enyémmel ellentétben, aki azt nézi, hogy miként csinálhat belőled érdeket, az övé rendes nő volt.
- Ezer örömmel, bájitaltanból mindig nagyon penge voltam.
Szerettem is, úgyhogy örömmel megcsinálom neki, amúgy is vonzott már a gondolat, hogy akár ki is próbálhatnánk egymás napját.
- De amúgy tényleg. Cserélhetnénk. Te úgyse vagy olyan naiv, mint én, hátha meglátnál bent olyat, amit én nem veszek észre, én meg szerzek neked egy nőt. Tudom, hogy kelletlenül állsz az udvarláshoz, de az én stílusom ellenállhatatlan, így csak rá kell böknöd, hogy őt akarod, és én megszerzem neked.
Magabiztosan dőlök hátra, miközben megjelenik a pincér mellettünk. Ellenállhatatlan vagyok, és ezt olyan magabiztossággal jelentem ki, hogy bárki elhinné.
- Két napi ajánlatot kérünk.
- Biztos?
- Egészen biztos.
A pincér kicsit megforgatja a szemét, de azért felírja, majd amikor tisztes távolságon kívül van, aggódva pillantok a velem szembe ülőre.
- Ajj, azt hiszem, ez fájni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. január 31. 23:41 | Link

Mer' a nézését...

Persze kiröhögött, én meg ettől felhőtlenül boldog voltam, hiszen ez volt ennek a kis találkának a célja: random brainstorm és egy kis lazulás, neki a munka, nekem a könyvek mellől. Az ötletére én törtem ki röhögésben és az arcom a kezeimbe temettem, hogy ne vágjak nonstop retardált fejeket.
- Ez jó, ez tetszik! Tuti ez történt, én erre szavazok! - törölgettem a könnyeimet a végére, mert hát ennyire szar ízlésű nő nem igazán létezhet. Először dob engem, majd Ervint? Ugyan!
Csak akkor vettem kicsit komolyabbra a hangom, mikor arról volt szó, hogy azért figyeljen, mibe keveredik bele, mert nem akarok csápolni a cellája előtt egy "free kisses" pólóban, amin dementorok vannak. Nem, barátocskám, felejtős.
- Hm? Ja, nem tudom... Nem hiszem. Megint hajtják a hülyeségük a másik vén csonttal, lehet összekaptak, vagy nem tudom - vontam meg a vállamat lazán végül. Én szerettem mind a kettőt a magam módján, de néha ingerem lett volna a fejüket az asztalba verdesni, csak egy kicsit, úgy szeretetből. A kérdésére csak röviden biccentettem, hiszen apám kicsattanó formában volt az utóbbi időben, egy rossz szavam nem lehetett rá, még a gyászos dátum ellenére sem.
- Úgy nézek ki, mint aki nem? Ugyan már, haver, velem minden oké - legyintettem és nagyjából így is gondoltam. Egy ideje már nem gyászoltam anyámat, úgy gondoltam, egy sokkal jobb helyen van most, ahol nincsen fájdalom és betegség, sem csalódottság.
- Akkor ezt lemeccseltük, én úgyis kompromisszum- és segítőkész vagyok, egy rossz szavuk sem lesz rám az irodában. A bájitaltan meg a könyökömön jön ki, hatszor olvasok el egy mondatot és azután sikerül felfognom az első pár szót... Ez az ajánlat annyira vonzó... - gondolkoztam el, de a vigyor az arcomról egy pillanatra sem tűnt el. Túlzottan el tudtam képzelni magunkról azt a bizonyos cserét, még ha nem is túlzottan szabályos vagy erkölcsileg helyes cselekedet lenne. Ebben e mesügében mindig ez volt a különleges: hogy elhitte magáról.
A pincér reakciója vagy nagyon színlelt volt, vagy megdöbbent esetleg utalni akart rá, hogy ez tényleg nem jó ötlet, de semmiképp nem volt bíztató.
- Szerintem ezt besz.ptuk fiam. Mit kapunk, sárkánygolyókat? Szalamandra-szószban? - vágtam undorodó grimaszt, de ismét kuncogni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. február 1. 00:03 | Link

Szegény vagyok... szegény vagyok...

- Látod végül csak igazad lett, nem tanácsos ugyanazzal a lánnyal járni, mert még a végén itt maradunk egymásnak!
A mondat második felét olyan hangosan mondom ki, hogy a közelünkben lévő asztaloktól akaratlanul is ránk pillantsanak. Hosszú pillanatig komolyan meredek a szőkeségre, kiélvezem, hogy néznek minket, szinte sütkérezem a kínos pillantásban, majd mikor már mindenki visszafordul, a szám elé kapom a kezem, és némán rázkódk a nevetéstől.
- Látnod kellene a fejed ilyenkor.
Vigyorgok rá egy nagy sóhajtással megtoldva a mondandómat. Imádok szemétkedni, de Claire nem partner ebben, mert nagyon komolyan veszi az életet. Milyen sokszor veszekedtünk, sőt szakítottunk azért mert komolytalan vagyok. Bezzeg amikor rá hoztam a frászt azzal a gyűrűvel, amit azóta se kapott meg, akkor egyből nem voltam olyan vicces fiú neki. Viszont ez már hiányzott, nagyon.
- Ennek örülök. És amúgy tényleg, szívesen elmegyek vizsgázni helyetted, meg becserkészem a lányt, vagy lányokat. Mondd mennyi akarsz, megszerzem neked mindegyiket, egyetlen délután alatt.
Még egy szemtelen kacsintásra is futja tőlem, csak, hogy átérezze, mennyire vagyok jó fej. Tényleg szívesen segítek neki, és bevallom, jó lenne egy napig visszatérni az életbe, amit végül nem választottam.
- Amúgy is nagyon érdekel, milyen lehet a testedben mászkálni. Felkavarnám kicsit az állóvizet.
Amúgy is imádok bohóckodni, ha bármi lehetnék, egészen biztos, hogy a karakterszínészi pozíciót nevezném ki sajátomnak. De abból sajnos nem telik a lakbérre, azt meg még sem tehetem meg, hogy mint a minisztérium alkalmazottja, esténként - ha van időm - a színpadon játszok.
- Undorító vagy Nathaniel. Én olyat nem eszek.
Húzom el a számat, még az államat is megemelem kicsit, miközben a pincér visszatér és lerak elénk... Hortobágyi palacsintát. Ez most komoly? A gondolat kiül az arcomra is, úgy pillantok fel Ashre.
- Köszönjük.
Nyögöm ki végül, és az ital felé nyúlok, aminek kellemes baracklé kinézete van, ám amikor belekortyolok, érzem, hogy végigmarja a torkom és elhomályosul a tekintetem is.
- Egy kicsit erős.
Lehellem, de a lehelletemmel együtt egy apró lángnyelv is kicsap a számból. Egy pillanatig nézem a füstfelhőcskét, majd felcsattanok:
- Na ne szórakozzunk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. február 1. 00:25 | Link

Tűzről pattant Lazánka  Love

A mondata végére majdnem átugrottam az asztal fölött, hogy befogjam a száját, de végül csak a székben egyre lejjebb süllyedve öltöttem rákvörös színt és túrtam a hajamba. Jó, rendben, a haverom teljesen retardált, nincs mit tenni. A végére már csak rázkódtam a visszafogott nevetéstől, hiszen a környező asztaloktól persze minket figyeltek.
- Oh, kapd be, jó?! - vágtam hozzá a kezem ügyébe akadó csomag papírzsebkendőmet, mert valahogyan le kellett vezessem a "feszültséget" rajta, mert előbb-utóbb lehet kiütném. Persze egyáltalán nem haragudtam rá, csak kellett valami kifogás, hogy piszkálhassam.
Végül felegyenesedtem és kicsit nyújtózkodtam is, hogy nagyjából kiegyenesítsem a gerincemet, hogy aztán elégedett vigyorral bámuljak rá, enyhén oldalra biccentve a fejemet. Kettőnk közül ő volt a nagy csajozós, én jobban elvoltam magamban. Így voltunk nyerő páros.
- Vigyázz, mert szavadon foglak! - közöltem végül pimasz grimasszal az arcomon. Bár a kivitelezését még nem tudtam elképzelni, meg azt sem akartam tudni, mekkorát kapnék, ha fény derülne rá, hogy nem magam mentem be a vizsgára. Nem mintha ez megállítana bármiben is. A gondolat minden esetre nagyon tetszett.
Aztán persze produkáltam magam, kitalálva a legundorítóbb kaját, amiről az ember álmodhat, ez persze el is érte a célját.
- Finnyás vagy, Ervin! - vágtam rá dacosan, majd ismét elfojtottam egy vigyort. - De én is. Fúj!
Ekkor érkezett meg a pincér a két tányérral és az üdítőkkel, amit aztán le is pakolt elénk és én ugyanolyan tanácstalanul meredtem Laschkára, mint ahogyan ő rám. Most ez mi a...? Jómagam csak biccentettem a pincérnek, aztán beleszagoltam a pohárba és evőeszközt szereztem, míg ez az eszement beleivott.
- Azért ne okádj az asztalra, légyszi! Ö... ugye nem a szemöldököm fogod lelihegni a helyéről következő körben? - kérdeztem, most már komolyan kétségbeesett fejjel meredve a palacsintára, amit megbökdöstem a villámmal, mintha fennállna annak a veszélye, hogy esetleg megmozdul. - Mit csinálunk, ha visszaharap? - Ez utóbbi kérdést már megszeppent fejjel, de teljes komolysággal tettem fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. február 3. 19:03 | Link

Ash

- Már most? De hiszen még csak most kezd el terjedni a pletyka, mely szerint dobott minket a közös barátnőnk. Máris úgy döntesz, hogy inkább én kellek neked egy másik lány helyett? Nem mondom, veszélyes fiú vagy te.
A végén megengedek magamnak egy szemtelenül nagy kacsintást, amivel az ajkaim is oldalra húzódnak. Lássa kivel van dolga.
- Szerelmi zálog, ooooh!
Mellkasomhoz szorítottam a zsebkendőt, mintha a legcsodálatosabb dolog lenne valaha, amit kaphattam. Végül persze nem bírom már tovább, muszáj felnevetnem. A zsepit nem adom vissza, úgy van biztonságban ő is és én is, ha inkább magam mellé teszem. Ha hiszitek, ha nem, egy csomag zsebkendő nagyon veszélyes fegyver tud lenni.
- Ennyire nem megy a csajozás? Szomorú. Miért nem villantasz meg valami banki kivonatot arról, hogy mennyit örökölsz majd? Tutira a fenti csajok fele vevő lenne rád. Sokan nagyon rossz háttérrel jönnek a suliba, meg sokan ilyen izésak na, mi az...
Mutatóujjaimat a szemeim széléhez teszem, és húzok rajtuk egyet, amitől hirtelen minden elmosódik, de ahogy megteszem, be is ugrik, így lelkesen kiegészítem magam:
- ÁZSIAI! Na, szóval nem biztos, hogy a sok ázsiai lány itt maradhat a tanulmányai után is, de biztos, hogy van, aki szeretne. Csak ki kell kapnod egyet közülük, és bumm, meg is van. Vagy van esetleg valaki, aki tetszik, de gyáva vagy? Ezer örömmel belebújok a testedbe!
A végén talán egy kicsit túlságosan is lelkes vagyok, de ez az igazság. Én az ilyen lehetőségeket imádom, ezer örömmel vágok bele egy új kalandba, ami egy kicsit kiránt a mostani életemből. Azt hiszem elkezdtem öregedni, de nem akarok sem felnőttes, sem érett lenni, az annyira nem passzol hozzám. Amikor csak eszebe jut, hogy na egész felnőttes vagyok, kedvem lenne kifutni a világból. Ez elég szomorú, főleg mivel a nálam jó pár évvel fiatalabb párom is agyérgörcsöt tud kapni attól, hogy mennyire nem megy nekem a komolykodás.
- Te ezt nem értheted, amíg nem iszol bele.
Lehellem utolsó erőmmel. A fejem tiszta vörös, és vállalva a kockázatot, hogy a vacsorám megharap, én is felvágyom, és bekapok egy falatot. Nem segít a torkomon, de az íze nagyon ott van.
- Lehet, hogy azért ilyen erős az ital, mert éppen kutyát eszünk, és így rejtik el a gyanakvásunkat. Leitatnak. Mondjuk megéri, a kaja jó, akkor is, ha éppen Buksit esszük. Buksira!
Emelem fel a poharam, azonban most már óvatosan égetem végig a torkomat. Jobb is, mint lendületből.
- Ugye tudod, hogy ez az ital mocskosul vállalhatatlanná tesz majd minket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. április 30. 22:56 | Link

Kasza Fanni  Love
04.29. 20:00
Ruha

Mivel ma szombat van, így úgy gondoltam, lejövök vacsizni a faluba. Egész jó idő volt ma, sütött a nap, bár kissé borult is volt az ég, de szerencsére nem esett. Reggel sokáig aludtam, utána tanulgattam kicsit bűbájtanra meg LLG-re, hisz nemsokára lesz egy-két számonkérés. Aztán gyakorolgattam pár varázslatot, még nem tökéletesek, de már egész jól haladok. Ma este pedig kipróbálom itt a kaját, jókat hallottam róla. Amint belépek, lenyűgöz az egyszerű, de nagyszerű berendezés és a finom illatok. Nagyot szippantok az olaszos konyhára emlékeztető illatokból, aztán keresek egy üres asztalt, és leülök. Hamarosan jön a pincér is, egy étlapot hozva. Végigolvasom a kínálatot, és egy olaszos bolognai rakott pennét kérek egy Fanta citrom kíséretében. A Fantát ki is hozzák, és iszok belőle pár kortyot. Remélem hamar hozzák a kaját, mert már a gyomrom nagyokat kordul, ebéd óta semmit se ettem. közben nézelődök, és már azon gondolkodom, milyen desszertet kérjek majd és mit egyek legközelebb. Nagyon jók itt az árak is, az illatokból ítélve az étel is nagyon finom lehet, én meg szeretek enni, szóval biztos végigkóstolom majd az étlapot.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. május 13. 12:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. május 1. 23:48 | Link

Nóci
#ruha #zene #04.29. 20:00


Szombat este volt és azt hallottam, hogy az aznapi vacsora nem éppen az én ízvilágomat adja vissza majd. Szóval elhatároztam, hogy meglátogatom azt a hírhedt gyorsétteremet a faluban. Tök fura.. na mindegy!
Felöltöztem, és Himét Sparkle társaságában a  szobánkban hagytam, pedig vittem volna mindkét szőrgombócot magammal, csak.. nem tudom ott mennyire örülnének nekik. Szóval a saját kis nyugitempómba elbandukoltam az étteremhez, belépve az ajtón megcsaptak az illatok. A nyál összefutott a számba ahogy elképzeltem, hogy vajon minek az illatát érezhettem. Először leültem a pulthoz, ahol azonnal megkaptam az italom. Ez tulajdonképpen egy Dr. Pepper volt, megőrültem érte, egyszerűen mást sosem ittam azon kívül, maximum energia italt, de csak néha. Ahogy nézelődtem kiszúrtam a szemeimmel Nócit. Jééééé... Felpattantam és oda száguldottam hozzá, leültem vele szembe.
- Te se akarsz bent vacsizni, mi? - kérdeztem vigyorogva, szinte kuncogva, ahogy figyeltem a barátosnémet. Köszönni meg minek? Ma már találkoztunk a toronyban meg... mindennap találkozunk. De ha nagyon hiányolja, azért köszönök, mert nem vagyok egy paraszt.
- Becsatlakozhatok? Volt már itt a pincér? Melyik volt a pincéred? - a nyakamat nyújtogatva kerestem az esetleges személyzettagot, hogy rendeljek magamnak én is valami kaját.
- Egyébként mizu?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. május 13. 12:54 | Link

Kasza Fanni  Love
04.29. 20:00
Ruha

Már a Fantát iszogatom, mikor egy fekete-fehér hajú lány jön felém. Jé, Fanni! Szélesen elmosolyodok, mikor leül velem szemben. Olyan ritkán tudunk hosszabban beszélni, de most úgy tűnik, a sors összehozta.
- Nem hát, nincs most kedvem bent enni. Még sosem voltam itt, gondoltam, kipróbálom -válaszolok neki, közben iszok egy kortyot.
- Gyere nyugodtan, úgyis rég tudtunk hosszabban beszélni. A pincérem? Hmmm... - A pult felé nézek, de most hirtelen nem látom. Aztán az asztalok felé pillantok, pont egy párocskát szolgál ki. Pont felé mutatok, remélem Fanni is látja.
- Ott van, látod? Én már rendeltem, de ha kihozza a tésztámat, rendelhetsz majd te is. Amúgy megvagyok, járok órákra, meg gyakorolgatom a varázslást, de még nem megy minden. Veled mizújs? - Érdeklődök felőle, közben pedig nagyot kordul a gyomrom. Hú, elég éhes vagyok már. Remélem lassan kész lesz a kaja, délután óta nem ettem.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. május 13. 12:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 07:42 | Link

Amélia
Egy pénteki napom, déltájt

Én nem tudom, hogy ma mi van, de csak a szokásos ebédemért álltam sorba. Igen, sorba, mert ma hosszú sorok kígyóznak kifelé a gyorsétteremből, amit nem is értek, ilyen még soha sem volt, amióta itt vagyok. A jól megérdemelt chimichangámért jöttem, erre megbolondult a diákság. Ma a mexikói nap van, és hát… egyelőre nem vágom, hogy mi lehet ez a sor, de hamarosan ki fog derülni. Az egy dolog egyébként, hogy várakozni kell – pedig a már majdnem kilyukad a hasam, ami eléggé frusztráló -, de az, hogy közben a sarkamat rugdossák, rálépnek, lökdösődnek egyesek, már kezd túlmenni a tűréshatáromon. Egy fél óra múlva unom meg a show-t mögöttem, megfordulok, beszóljak a következőnek, de mákja van, mert egy csinos csaj. Éppen nem rám figyel, de a lába még most is jár, mintha nézelődni akarna – termetileg nem egy égimeszelő -, és természetesen észre sem vesz. Sóhajtok egyet, és hagyom a francba, már csak tízen vannak előttem, majdcsak kibírom „Türelmet Lenkétől” az atrocitást. Már alig tizenöten vannak előttem, azt már fél lábbal végigállom. A Nap azért nem kedvez, mert ontja magából a meleget – nem tudom mit vártam tőle -, ezért egy pálcamozdulattal kisebb ernyőt varázsolok felém, ami mindig belebeg a nap és a fejem búbja fölé, nem zavarva senkit. Nagyjából átmérő ötven, szóval nagyon keveset árnyékolhat be másból tényleg.Ez egy kicsit azért jól esik, és ha már árnyék, akkor előkapok egy vizes kulacsot is, és iszom. Na, így már tényleg gyerekjáték lesz. Közben az étterem bejáratához érek, ahol látom, hogy egyet fizet, kettőt kap akció van éppen. Hát így már értem, és dörzsölöm a kezem, hogy ma bizony jól fogok lakni. Nekem a felet fizet, egyet kap is tökéletesen megfelelő lenne, de akkor már zabáljunk egy jót. Előkészítem a tíz knútot, és szívom is egy kicsit a fogamat. Talán a chimichangáról le kéne már mondanom egy időre, mert így hó végére tényleg csak a parizeres kenyér marad, nagyjából öt napon át, vaj nélkül. Oké, az Akadémián tudok enni, de néha jól esne egy plusz üdítő, vagy egy ital a Mátrában. Esetleg elmenni a cukrászdába, mert ez a havi éhezési periódus lassan depresszióba zavar. Mikor belépek, eltüntetem az ernyőt és máris keresgélni kezdek a menüben. Ha már ilyen lehetőség adott – és mégiscsak van nálam tizenöt knút is, csak akkor holnap nem eszek, de már nem érdekel, majd az egyiket elteszem holnapra! -, csak végignézegetem az egészet. A nyálam széjjelfolyik, tényleg, ahogy látom a megjelenített ételeket. Közben sorra is kerülök, de még mindig nem választottam. Nagy sóhajjal lemondok végül vagy két perc keresgélés után a még jobb falatokról, amikor is maradok az eredeti tervemnél.
- Akkor kérnék egy… hééé! – nem , nem vagyok retardált, de egy mögöttem lévő valaki meglökött és kiejtettem a knútjaim egy részét a földre, amik csilingelve szóródnak szét. – A fenébe már, mit képzelsz? – nézek a csajra, aki közben meg is előz! Azért ennek is rinocérosz volt az anyja, mert elég vastag bőr van a pofáján! Gyorsan összekapkodom a pénzt, majd odalépek hozzá.
- Előbb én jövök, állj csak vissza szépen! – mordulok rá. – Éppen elég volt, hogy végigrugdostad a lábam, amíg sorba álltunk – továbbra sem vagyok túl jó fej. Éhes vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed