Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=834039#post834039][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.09. 23:23[/b][/url]

Sok a zaj idelent a réten, hiába ment le azért, hogy a természetben lehessen. A diákok csak özönlenek, elfoglalnak minden kis helyet, így Ramóna inkább más hely után néz. Visszasiet a kastélyba, és a lépcsőházat veszi célba. Fel akar menni a bagolyházba, a madarakhoz, akik nem ülnek a helyére és nem szólnak hozzá. Csak vannak, élnek. A sok lépcső sem zavarja, otthon is a lépcsőház legtetején laknak, a lift meg sosem működik. Benedeket is sokszor neki kellett cipelnie amikor kicsi volt, pedig a lány nem szerette, hogy az öccse büdös és folyton sír. Most már megtanult beszélni, de így meg üvöltözik és rohangál össze-vissza a lakásban. Talán jó is, hogy őt nem kell hallgatnia minden nap. A kortársai talán értelmesebbek lesznek. Talán.
Lassan kaptat föl a toronyba, minden lépésére figyelve, nehogy elbotoljon. Megesett már, többször is, jobb alkarján még mindig ott a folt, a legutóbbi esés nyoma. Ügyetlen volt, mindig is, annak tudja be a dolgot, most pedig igyekszik figyleni, mert azt nagyon viszont nagyon tud. Kezei kardigánja ujjainak végét gyűrögeti, kényszercselekvésként, így ha mégis esne, lassabban tudná felfogni az ütést. Ezzel nem akar azonban törődni, mert ha kezeivel abbahagyja a mozgást, száját kezdi rágni, az pedig sokkal csúnyább, mint a kék-zöld foltok. Az anyukája is mindig rászól, hogy ne rágja a száját, hát nem teszi. Hiába nem láthatja őt most egy darabig.
A bagolyházhoz érve azonnal megérzi az állatok szagát, ám Ramóna ezt nem érzi büdösnek, annyira nem, mint Benedek pelenkáját. A madarakkal jóban van, ők nem akarják megharapni, mint az öccse. Ráadásul nem emberek, és ez mindenképpen jó pontnak számít. Reméli hát, hogy egyedül lehet, hogy gondolkodhat. Csalódnia kell azonban, mert alig lép be, valaki rögtön hozzá is szól. A kezébe adott valamit pedig dobná is el reflexből, ha a dolog nem mozdul meg kardigánja anyagán. Kékjeit függesztette a patkányra, arcára pedig azonnal mosoly kúszott. Kezét megigazította az állat alatt, hogy a nyúzott lénynek kényelmesebb legyen. A kis patkány zavarodottan helyezkedik Ramóna kezén, míg a lány kissé ijedten fordul a másik emberi lény felé. Nem Zalán vagy a fiú levele érdekli azonban, sokkal inkább az, hogy egyik bagolynak se essen baja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=834280#post834280][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.13. 14:25[/b][/url]

Ijedséggel a szemeimben figyeli a két baglyot, és a fiút, aki egyre szimpatikusabb lesz neki, ahogy próbálja szétválasztani a két veszekedő baglyot. Ugyanakkor Ramóna csöndre vágyott, a levitás pedig kiabál, ami igazán nem mellette szól. Hátrébb is húzódik kicsit, a fal mellé, hogy távol legyen, ha a bagoly vissza akarná szerezni ebédjét. Kezét úgy helyezi, hogy az a legkényelmesebb legyen a szerencsétlen patkánynak. Raminak rokonszenves minden állat, aki megmentésre szorul, és a lány gondolkodás nélkül segít is rajtuk. Hiszen nagyobb, szerencsésebb élőlényként az ő felelőssége, hogy védje a természetet, ahelyett, hogy pusztítaná. Más lehet, hogy sikítva eldobta volna a patkányt, de Rami sosem tenne ilyen. Talán rögtön bele is halna a kis állatka, ha ilyesmire vetemedne. De nem teszi, inkább megóvja, és csak ott és akkor fogja elengedni, ha biztosan tudja már, hogy biztonságban lesz az emberektől.
Diadalmas mosollyal tekint az elrepülő bagoly után, bár nem ő, hanem a fiú volt az, aki végül megmentette a gyengébbik madarat. Örül, hogy minden állat jól van, de már menne is, hogy másik helyet találjon, ahol valóban egyedül lehet, A patkányon kívül azonban nála vannak még a fiú cuccai is, akiről még nem döntötte el, hogy kedveli-e. Ahogy a levitás ismét felé fordul, szemeibe visszaköltözik a riadalom. Sosem tudhatja, mások éppen mit akarnak tőle, hogyan fognak vele viselkedni. Jobba az elővigyázatosság. Szeme a fiú karjára téved, vörös szempillái megrebbennek, ahogy észreveszi a sebet. Egyelőre azonban nem meri felajánlani a segítségét.
- Semmi baj - feleli halkan. Közben a saját karjára néz, és jobbját a fiú felé tartja, hiszen azon lóg a táskája. - Vérzik a karod - jegyzi meg aztán, továbbra se nagyon hangosan, csak éppen annyira, hogy a másik meghallja. Kékjei rebbennek vissza a sebre, megpróbálja felmérni, hogy mekkora a baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=834422#post834422][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.16. 15:28[/b][/url]

Szemei végigkövetik a fiú táskáját, karjával ösztönösen rásegít, hogy a másik el tudja venni azt. Közben nagyon figyel a kis barna állatra is, nehogy valami baja essen. A bagoly látszólag nem akarja azt bántani, és a patkány nem látszik sérültnek, mindössze ijedtnek. Pont olyan ijedtnek, mint az őt tartó lány. A nevét csak egy bólintással erősíti meg, nem kérdez vissza, hiszen ő már tudja a fiú nevét. Megjegyezte, mikor egy hete valamelyik tanár felszólította. Talán éppen az a gyógynövénytan óra volt, amelyről Zalán is beszél. Kedvenc tantárgyának említésére Rami arcára halvány mosoly kerül, amit a fiú is észreveheti, ha nagyon figyel. Tényleg csak akkor, mert a mosoly el is tűnik, amint Ramóna észreveszi a vérző sebet Zalán karján. Jobb keze eltűnik nadrágjának zsebében pár pillanatra, majd egy szépen összehajtogatott papírzsebkendővel kerül elő ismét. Hang nélkül nyújtja át a fiúnak, ennyivel tud segíteni. Megfelelő bűbájt még nem tud, nem is jut eszébe, hogy varázslattal oldja meg a dolgot, még nem szokott hozzá, hogy tud olyat.
Kíváncsian figyeli, ahogy a fiú elengedi a baglyot, s közben arrébb lép egy másik madár elől, aki szemet vetett a kezében tartott patkányra. Nem fogja hagyni, hogy bármelyik ragadozó megkaparintsa az kisállatot, mert már megszerette. Olyan kis ijedt és törékeny, mint Ramóna. Óvatosan megsimogatja a barna szőrzetet, s úgy tűnik a patkány már hozzászokott annyira Ramihoz, hogy ezt engedje neki. A lány aztán felemeli fejét ismét, Zalánra néz és a karján a sebre, megnézve, hogy van. Ha szükség van rá, egy második zsebkendőt is felajánl a fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=834571#post834571][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.20. 00:43[/b][/url]

Ramóna mindig is védelmezte a kis lényeket. Talán mert úgy érzi, olyanok, mint ő. Rami maga is kicsi, gyenge és esetlen. Csak az a probléma, hogy őt soha nem védte meg még senki. Ő valóban egyedül van, és úgy is érzi magát. Hozzászokott már azonban, nem zavarja, el van ő egyedül is. Viszont aki egyedül van, az mindig könnyebben válik célponttá, azt mindig könnyebb bántani. Zalán azonban egész kedvesnek tűnik, megmentette az állatokat, és eddig Ramónát sem bántotta, talán nem is akarja. Megsérült, akkor meg segíteni kell neki, főleg, ha ő is kedves. Márpedig az.
Kicsit megijed azért a felé mozduló madártól, mert az hirtelen jön. Kicsit azért számított rá viszont, hiszen mégiscsak kedvenc eledelüket tartja a kezében. Próbálja óvni azonban a kis állatot a madarak elől, nem fogja tálcán kínálni nekik, az kegyetlenség volna a patkánnyal szemben, hiszen a baglyoknak a természetben is meg kell küzdeniük az eleségért.
- Össze fogja piszkítani a táskádat - ellenkezik rögtön, fején is rázva egy aprót. A patkány nem a táskába való, kézbe se feltétlenül, de a kis barna állat nyugodtan ücsörög Ramóna kezében, szaglássza a pulóverét, és már szőre sem áll fel a hátán annyira.
Zalán mozdulatára Rami is lép egyet, ám ő hátra, mert túl közel kerül hozzá a fiú. Mindig is érzékeny volt a személyes terére, pláne idegenekkel szemben. Még akkor is, ha a fiút ismerte már névről és arcról, gyógynövénytanról. Távolságtartó minden emberrel szemben, és ezt testi gesztusai is mutatják. Beejtett vállai, sokszor maga előtt összefont kezei, ahogy ajkait harapdálja, mind-mind zárkózottságát tükrözik. Távol is marad másoktól, nem is ül senki mellé órákon, sem étkezésekkor.
- Maradjon inkább a kezemben - mondja aztán, mert egyet ért a fiúval, az állatka valóban nyugodt a kezében. Azt még nem tudja, mit tervez vele, talán csak szabadon engedi a réten. Az viszont biztos, hogy a bagolyházban sokáig nem időzhetnek vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=835366#post835366][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.08.05. 15:40[/b][/url]

Határozottam bólint, nyugtázza, hogy a másik beleegyezett szándékába. Az állatka marad a kezében, ott, ahol most jó helyen van. Biztonságban ugyan nem, de legalább szem előtt van, és biztos nem csinál semmit. Mert látott már embert állatra ordítani, nem is egyszer, és el sem tudta képzelni, Zalán hogyan reagálna, ha a kisállat összepiszkítaná a táskáját belülről. Ő sem szereti a kiabálást, és tudja, a patkány sem örülne a dolognak. Ramónát nem zavarj, ha a pulóvere koszos lesz, majd leporolja, esetleg ki is mossa, ha kell magának, mert nem szereti feleslegesen dolgoztatni a manónak. Pláne mert kirázza tőlük a hideg, bármilyen kedves is némelyik. A többi mondjuk annál mogorvább, úgy pedig nehéz bármelyikükkel is barátságot kötni. Azok a hatalmas fülek!
Ramónának nem jut eszébe, hogy elvileg boszorkány, és a talárja zsebében lapul egy varázspálca, amivel tud varázsolni. Nem, neki még mindig idegen és nehezen befogadható dolog, hogy itt az emberek fapálcákkal rohangálnak, amikből szikrák törnek elő, ha gazdájuk úgy akarja. Vagy néha akkor is, amikor nem úgy akarja. Nem érti, hogyan lehet a semmiből vizet vagy tüzet teremteni, lebegtetni dolgokat, esetleg szakítani vagy összeragasztani egy anyagot. Ha Zalán valóban varázsol majd, talán még jobban megijed majd a lány, mint attól az ártatlan lépéstől.
- A természetes környezetében a helye. Lehet, hogy elkapják újra, de ez a természet rendje. A tápláléklánc aljára született. Tápláléknak. - Aki először hallja beszélni Ramit, annak nagyon ridegnek tűnhet, ahogy a tudományról beszél. Ráadásul igen nagy kontraszt van aközött, ahogy egyik pillanatban még védi a rágcsálót, a következőben pedig már tápláléknak nyilvánítja. Az ő fejében azonban megvan az indok: nem akarja tálcán kínálni a baglyoknak a patkányt. Mert szerinte nem az embernek kell megetetnie az állatot. Hiszen akkor a bagoly ellustul, a patkánynak meg esélye sincsen elmenekülne. Ha azonban elengedi a kis, barna állatot, biztosítja számára, hogy menekülni tudjon, a bagolynak pedig meg kell küzdenie azért, hogy táplálékhoz jusson. Az embernek semmi köze az egészhez.
Mintha el is lenne döntve az egész lassan kifelé indul. Nem tudja, a fiú követni fogja-e, vagy van még dolga a baglyokkal, fogalma sincs, hogyan kérdezzen rá, így inkább csak megy. Kezében a patkány kicsit mozgolódni kezd, érzi, hogy valami történik. Rami pedig a lépcsőn indul lefelé. Valahol az ötödik vagy hatodik lépcsőn áll meg aztán, és néz vissza, vajon Zalán követi-e.