Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=857447#post857447][b]Kósza Lili - 2022.12.19. 00:41[/b][/url]

Agnes

Csak a nagyszüleimnek küldök leveleket, akik ki nem állhatják a mobiltelefonokat, és szerintük ezt is ritkán teszem. Sajnos igazuk van, de nem sok minden történik mostanában úgyhogy nem csoda, hogy ritkán látogatok fel a nehézlevegőjű toronyba.
 Most mégis elszántan léptem át egy nagyobb kupac köpetet, kezemben az elmúlt hetek meglepő híreit tartalmazó levéllel, szememmel pedig Pöttyöt, a törpekuvikot kerestem, akinek névválasztáról még mindig nem döntöttem el, hogy lusta vagy kreatív. Nem hosszú az út, ezért mertem legelőször őt küldeni, most pedig már a szokás hatalma visz rá.
 Tulajdonképpen úgy hiszem, hogy már vérig sértődne. ha mást bíznék meg a kézbesítéssel; láthatóan fontosnak, magasrangúnak gondolja magát. Úgy feszít a füles-, macska- és egyéb nagyobb baglyok között, mint egy uhu, és még soha nem láttam más kisebb termetű társa közelében.
 A kis tollas helyett viszont az egyik prefektust láttam meg.
- Szervusz Agnes! - Vidáman köszöntem és intettem felé. - Te is levelet adsz fel? - A név amin hívta a baglyot nem ismerős, olyan ritkán vagyok itt, hogy nem csodálnám, ha még a felét sem láttam volna az itt lakóknak.
Így nagy volt a meglepetésem, mikor a borzas fülesbagoly felbukkant, mellette pedig ott repült mint valami lekicsinyített árnyék: Pötty. Utóbbi lelassított a lánynál levő zacskó láttán, de végül győzött kötelességtudata, és odarepült hozzám.
- Ő Belzebub? - Nem tagadom, ha igen, a név első ránézésre találó lenne, egy aprót hátra is léptem hirtelen, bár ez inkább a hirtelen felbukkanása miatt lehetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=857812#post857812][b]Kósza Lili - 2022.12.29. 23:47[/b][/url]

Agnes

- Jó ötlet, szívesen! - Pötty lábára kötöm közben a levelet, mire ő fontoskodva kihúzza magát, fejét a zacskó felé fordítva. Úgy látszik, nem is lenne lehetőségem visszautasítani az ajánlatot.
 Mosolyogva nézem Belzebubot, és ennyi elég is ahhoz, hogy meggyőzzön a névadás hibásságáról. Nem zavarom meg a barátkozást, így én is megsimogatom a baglyomat, úgy várom, míg az egér eltűnik szem elől.
- Igen és igen. - Megemelem a jobb kezemet kicsit, mire a rajta ülő madár kicsit megborzolja tollát, én pedig mint egy színpadi bemondó, mutatom be őt.
- Íme Pötty, a törpekuvik, akiben egy uhu veszett el. - elmosolyodom egy pillanatra, de kénytelen vagyok leengedni a kezemet, mire a kis tollas néhány bosszús kör után nekem is a vállamon landol.
- Nem hiszem, hogy elmegy amíg nem kap valamit, elég akaratos tud lenni. Egyszer nem indult el, mert nagyon meleg volt. Megvárta, mígy befelhősödött. - Nevetek magamban miközben visszaemlékezem.
 Nem mondom, hogy nem értettem meg, de már azon voltam, hogy mással küldöm a levelet, mert sietnem kellett.
- Vehetek egy keveset? - Tudom, már felajánlotta, de fő a biztonság.
- Ti hogyan lettetek jóban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=858598#post858598][b]Kósza Lili - 2023.01.22. 21:29[/b][/url]

Agnes
 
 Mosolyogva hallgatom a bemutatkozást, feltörni kívánó nevetésemet pedig igyekszem visszafojtani, mert lehet, hogy a tollasok nem díjaznák.
- Köszi! Jól megy neki. - Utalok az egérre, miközben pár szem eleséget tartok Pötty elé, aki majd hátrahagyja tollazatát, mikor lerepül, hogy közelebb jusson a csemegéhez.
 Bólogatva hallgatom a választ. Tényleg, hogy került ide ennyi bagoly? És ki vigyáz rájuk? Vagy főleg a diákoktól és vadászatból szereznek enni?
- Szuper, hogy így egymásra találtatok. Ha legközelebb találkozunk, már nem fogok annyira megijedni. - Barátságos mosolyt eresztek a madár felé, és még pár csemegét adok Pöttynek.
 - Igen. Nem gyakran küldök levelet, és a faluban lakom, úgyhogy nincs sajátom. Nem tudod egyébként, honnan van ennyi madár itt? - Lehet, hogy egyértelmű, de hirtelen ez jutott eszembe.
 Egyre töb bagoly figyel fel a zacskóra, és bevallom kissé aggódom, hogy egyszerre lerepülnek majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=861259#post861259][b]Kósza Lili - 2023.03.24. 22:12[/b][/url]

Agnes

Megmosolygom a macskás történetet, és félig elolvadva nézem ahogy falánkan eszi a két tollas a csemegét. A becézgetésre nem merek felkuncogni, így csak mosolygom, miközben újabb adagot nyújtok Pötty felé.
- Igen, pár éve költöztünk ide Budanekeresdről. - *Csak nem osztok meg túl sok infót, ugye?* - Ugyan, semmi gond. Velem is elszalad néha az unikornis. - Széles mosollyal igyekszem megnyugtatni a lányt, de hamar fel is hagyok vele, mert megfájdul az arcom.
- Ó, értem. Kicsit néha furcsának találom, hogy mennyire éhesnek tűnnek. De gondolom ők mindig ilyenek, mint a kutyák. Bármikor bármit megesznek. - Hevesen bólogatok jelezve, hogy a helyzet ismerős. - Nekem a nagyszüleim erőltetik, de tulajdonképpen nem bánom. Megvan a maga varázsa, és nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy szuper.
 Pár perc csendes - a szárnycsattogást és huhogást leszámítva - eszembe jutott egy kérdés.
 - Te hogyan jöttél rá, hogy melodimágus vagy? - Random kérdés, de talán ez még nem a világ vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=865127#post865127][b]Kósza Lili - 2023.07.06. 10:44[/b][/url]

Agnes
 
 - Nagyon tetszik, egész békés, és sok jó hely van. És a kutyámnak is van végre egy nagyobb kertje. - Brúnó nagyon élvezi, hogy legalább kétszer akkora a felásható terület mint eddig volt. Ma délután megint ki kellene vinnem sétáltatni, erről jut eszembe.
 Megvakargatom Pötty fejét, amit meglepően jól tűr, miközben csak pár pillanatra hagyja abba az evést. Lassan elfogy a táp a kezemből, a maradék félmaroknyinak valamiért hevesebben kezd nekiesni mint az addigi adagnak.
 - Az egész jó. - Kicsit bizonytalan hangon mondom ezt, bár tényleg így gondolom.
 - Te min játszol? - Lehet, hogy egyszer kérdeztem már, de most nem jut eszembe ha igen.
 - Kicsit óvatosabban, légyszíves! - Szólok rá nevetve a kis tollasra, mert az utolsó pár szemért már szinte teljes erejéből csap le. Nem értem, hogy tud valaki ilyen gyorsan enni.
 A válaszra és a kérdésre csak azután reagálok, hogy a bökdösés alábbhagyott, Pötty pedig kicsit lenyugodva és jóllakva felröppen a vállamra.
- Én véletlenül leborítottam pár könyvet a szekrényemről, miközben gitároztam. Eléggé megijedtem, de egy kis kutatás után kiderült, hogy mi történt. - Pontosan nem emlékszem hogyan jutottam Hubához, de arra igen, hogy mennyire idegennek tűnt a elsőre a melodimágia felvetése.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=865675#post865675][b]Kósza Lili - 2023.07.24. 13:41[/b][/url]

Agnes

- Igen, Brúnó és Maja. Egy nagyon pörgős vizsla, és egy kis keverék. Brúnó már jó ideje családtag, Maját pedig nem rég fogadtuk örökbe - válaszolok én is lelkesen. Mindig szeretek zenéről és állatokról beszélni, ezért kivételesen nem aggódom azon, hogy túl sokat osztok meg.
- Neked van háziállatod? - Lehet rossz szó, de ez jutott hirtelen eszembe.
Válaszára felcsillan a szemem.
- Ú, az nagyon szuper! Én is szeretnék egyszer megtanulni hegedülni, csak félek, hogy nagyon nehéz lenne. - Nagyon szeretem a sokszínűségét a hangszernek, és most, hogy kiderült hogy melodimágus vagyok, talán bátrabban állnék neki a tanulásának.
- Igen, az volt az első amin megtanultam játszani. - Az új hangszertanulásra tett megjegyzés még jobban fellelkesít, ami úgy látszik Pötty figyelmét is felkeltette és most a kis gombóc felszállt és fel-alá repdesett körülöttünk. - Honnan van ennyi energiája? - Felnevetek, majd gyorsan visszatérek Agnes kérdésére.
- Én is zongorázom, és néha énekelek is, bár nem tudom az számít-e.
- Igazából az elején nem hittem el teljesen, hogy tényleg melodimágus vagyok, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal - rövid gondolkodás után folytatom -, most csak attól tartok, hogy nem tudom megtanulni kezelni.
- Nem hiszem, hogy akaratlanul ez előfordulhat, ha megtanulja az ember - Igyekszem nyugtató hangon beszéni és csak remélni tudom, hogy nem mondtam valami rosszat.
- Semmi gond, velem is elszalad néha velem is előfordul - mondom egy gyors mosoly kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=867425#post867425][b]Kósza Lili - 2023.09.23. 21:16[/b][/url]

Agnes

- És legalább annyira energikusak - nevetek fel miközben eszembe jut, hogy itt lenne az ideje egy hosszabb túrának a kutyákkal. Biztos örülnének neki, régen mentünk messzebb a falu szélénél.
- Tényleg? - Kérdezem kíváncsian a futóféreg hallatán. - Mit eszik? Mennyire nehéz tartani? - Visszatartom a maradék kérdéseimet. Nekem eddig csak kutyáim voltak, de más háziállatok is érdekelnek. Szívesen ismernék meg új állatokat, persze csak akkor, ha Brúnóék is kijönnek vele.
- Van benne valami, engem a bundok hiánya ijeszt meg - mondom elgondolkodva. Valóban elég hasonló az elképzelés a két hangszerben, de mégis elég különbözők. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, melyik hang hol van; a zongora és a gitár vannak olyan kedvesek, hogy ezt világosan jelzik, ellentétben a legtöbb vonóssal. Aztán ki tudja, lehet érdemes lenne egyszer kipróbálni, hátha nem olyan rémisző.
 Bólogatva értek egyet a hangos magyarázatra. Érdekes kérdés, még gondolkodom rajta otthon.
- Hát nem mondom hogy tudok tanácsot adni, én is így vagyok vele. De ha elsajátítjuk az jó lesz, ebben biztos vagyok. Nekem meg nagyon új az egész. de ha látom a célt, az segít belenyugodni a helyzetbe. - Ezt valahol olvastam? Nem tudom honnan szedtem, de az biztos, hogy klisé volt.
- Aha, Frida - bólintok -, és igen, már találkoztam mindkettejükkel. Huba segített megismerni a mágia alapjait, Frida meg egy másik problémában segített - a mondat végét halkabban mondom, majd szinte suttogva teszem fel a következő kérdést. Miért? Nem tudom.
- Neked is... neked is vannak ilyen mellékhatások? - Nem tudom érti-e mire gondolok, ezért gyorsan megmagyarázom. - Én például nem bírom a csendet és Frida azt mondta, ez lehet a melodimágia miatt.